//Ydriss//
*Valahol érti, hogy igaza van Ydrissnek. Nagyon sok dolog nézőpont kérdése. Ha úgy veszi, az egész élet az.*
- Valójában minden, amit megélünk nézőpont kérdése. Nemrég… Részt vettem egy mágus mester… „Vetélkedőjén”. Tanítványt keresett magának, ám a jelentkezők még nem tudták, hogy valójában az öreg mágus már rég hallott, egy démon volt, mely utána jött az alvilágból. *Ennyi volt csak, melyet ki tudott utána deríteni a templomba az esetről.*
- A végén, amikor már csak hárman maradtunk, volt egy feladat. Volt három vádlott, s ki kellett állnunk mellettük. Meg kellett védeni, a halálbüntetés előtt. Az egyiket tolvajlással, a másikat boszorkánysággal, a harmadikat pedig gyiloksággal vádolták. Vakon kellett választanunk, anélkül, hogy bármit is tudtunk volna. Kiderült, hogy mi voltunk a vádlottak. Engem lopással vádoltak, mondván, elloptam testvéreim éveit, melyet az én neveltetésemmel töltöttem, a szeretetüket loptam. Egy másik lányt azért vádoltak boszorkánysággal, mert az anyja gyógyító volt, s ismert pár varázslatot,d e nem volt rossz elf. Akkor ő gonosz lenne? Mint láthatod, minden nézőpont kérdése.
*Húzza el végül a száját. Ezzel mindig is tisztában volt. Tudja, hogy az élet naposabbik oldalát nézte mindig. Hogy mindig mindenkibe a jót akarta meglátni. Nem hitt a gonosznak, tudta, hogy ezt csak ők kreálták. Ők voltak azok, akik ráhúzták a népekre ezt a jelzőt. Ők hozták létre a gonoszt…
S mégis, ez a naivitása jutatta most ide.
Ydriss hirtelen kifakadására egy óvatos lépést tesz hátra. Szinte értetlenül kapja fel a fejét a rőtes hajúra. Ajkain szomorú mosoly húzódik végig.*
- Köszönöm az aggodalmad, de felesleges. Kordában tudom tartani, anélkül, hogy bárkinek baja esne.
*Mosolyodik továbbra is, őszintén, bár már koránt sem olyan gondtalan, mint alig pár héttel ezelőtt volt, amikor találkozott a lánnyal először.*
- Tényleg ne foglalkozz vele. A legutóbb… Amikor… Segíteni akartak, *Tudja, hogy a férfi akkor segíteni akart neki, mégis azt kívánja, bár ne tette volna. Bár ne találkozott volna vele. Bár ne jött volna utána a bordélyból. Bár akkor ne akart volna segíteni rajta, bárcsak hagyta volna úgy, amilyen volt* - Azóta csak rosszabb lett minden. Jobb, nekem jobb, ha nem foglalkozok vele. Könnyebbek úgy a napjaim. Ezek a pillanatképek, meg múlóak. Amilyen gyorsan jönnek, olyan gyorsan távoznak is.
*Feleli végül. Végighallgatja Ydriss „kifogását”. Haloványan mosolyodik.*
- Így érthető. Sajnos nem mese volt. Megtörtént. De az óta csend honol a városba, senki sem tud semmit, vagy csak nem mondanak el. De valahogy… érzem, hogy ennek nem lesz jó vége. S nem a városnak. Úgy érzem, hogy itt kell maradnom segíteni. Tartozom ennyivel a városnak.
*Bár történtek vele itt rossz dolgok, megannyi jó is. Mennyi mindent tapasztalt meg, élt át, mennyi mindent fejlődött. S ezt mind a városnak köszönheti, s ezt nem felejtheti el.*