//Enneail, Drogen//
*Egy lemondó sóhajjal veszi tudomásul, hogy a mosakodásra sajnálatos módon, még várnia kell. Azért nem esik kétségbe. Elhatározza, hogy levegőnek fog nézni mindenkit, aki esetleg megbámulja a kinézete miatt. Igen, ez már sokkal jobb érzést kölcsönöz neki, még ha csak egy rövid időre is. Mert azt le nem tagadhatja, hogy idegesíti ez a ragacsos érzés. Persze sikerül Enneailt is összekennie a saját vérével, hiszen társa, kézen fogva vezeti, mint egy kisgyereket. Gondolataiba merülve fedezi fel, hogy a kezdeti kellemetlen érzés után, most sokkal jobban érzi magát, már nem is szédül és a vérzés is elállt. Ez ráadásul még mosolyt is csal az arcára. Ha valaki így meglátná, valószínűleg nem keltene benne jó benyomást. Elég elvetemülten nézhet így ki: véresen, gondolatokba merülten, és bután vigyorogva. Ő ugyan nem tudhatja, hogy milyen véleménnyel vannak a felszíniek a sötételfekről, de a kinézete alapján ezt most meg is erősítheti bennük. Vagy egyszerűen bolondnak nézik, és talán ez lenne a jobbik verzió. Ahogy a város közelébe érnek, az ő orrát is megcsapja a város bűze, de a kellemetlen élménnyel ellentétben, mégis izgatottságot érez. Úgy érzi, hogy végre itt az ő esélye. Alig várja, hogy jobban körülnézhessen a városban, és minél több mindent megtudjon róla. ~ Talán még mestert is sikerül találnom ~ gondolja egyre izgatottabban. Csillogó szemekkel nézi az úticélt, a füstös és fém csengésétől hangos épületet, amely felé tartanak. Csak most jut igazán eszébe, hogy nem is figyelte merre jöttek, bár egy vállrándítással elintézi a dolgot, megfogadva, hogy úgysem megy át még egyszer az erdőn, nincs az a pénz. Na jó, talán mégis van, de az nem lenne kevés, és nem tud jelenleg olyan helyzetet elképzelni, ami miatt bárki is beküldené az erdőbe, ráadásként, még pénzt is kínálva érte. Felsandít társára, aki szemmel láthatóan feszültnek tűnik, és a környezet mellett a törpét is szemmel tartja. Még egy okkal több számára, hogy ne aggódjon az útvonalon. Azt kevéssé érti, hogy Enneail miért figyeli annyira Drogent, de ez nem is igazán izgatja. Ő a maga részéről letudta annyival a kérdést, hogy elsőre ugyan agresszív volt, de tulajdonképpen segít nekik. Legfeljebb magukra hagyja őket az első adandó alkalommal, ha nem szívleli őket. Akkor sincs oka panaszra, végtére is, a céljukat elérik, és bejutnak a városba. Végre.*
A hozzászólás írója (Ealiel Loisewell) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.14 10:49:13