//Zhrodim Tanemor//
*A fiatal nőstény is teljesen tisztában van a jelenlegi helyzettel, nem véletlen mondta az előbbi mondatát hangosan is ki. Még mindig ott motoszkál a fejében, hogy mikre is készülhet az anyja amint ő visszatér, és ez kisebb aggodalommal tölti el. Csak azt nem érti, hogy vajon miért? Miért ódzkodik a gondolattól, hogy anyja olyan körültekintően és nagy gonddal válasszon, vagy válogasson ki a számára hímeket, mikor eddig szinte teljesen természetesnek vette, hogy egyszer majd annak is eljön az ideje? Tekintete akaratlanul is Zhrodim felé siklik, majd nagyobbra nyitva a szemeit, azonnal elkapja őket róla. Hát már teljesen meghülyült? Nem gondolkozik, nem gondol végig semmilyen mozdulatot, semmilyen reakciót, hagyja őket a megválaszolatlan kérdések tengerébe süllyedni. Inkább a tarisznyájára koncentrál, amit gyorsan keresztbe átdob a vállára. Így legalább biztos nem hagyja el. A tartalmával sem fog most bajlódni, majd később ellenőrzi, hogy minden megvan-e, nem vett-e ki semmit az a fiú amíg kint voltak.
A hím szavaira csak egy nagyot sóhajt. Sajnos ebben igaza van, a kettő teljesen más, és ő pedig nem tud erre rákontrázni, valószínűleg semmi olyat nem tudna mondani amivel a hím ne lenne tisztában. Vajon mit kellene most neki mondania, hogy egy kicsit jobb kedvre deríthesse? Mikor a legutóbb erre a témára lépett a fiatal matrónajelölt, az több napi álmatlan nappalt, és borzalmas éjszakát okozott neki, amiből köszöni, de most egy ideig nem kér többet.*
~Ez a nőstény...~ *Csóválja hitetlenkedve a fejét, ahogy a kardra téved a pillantása. Szóval a főnéni csináltatta a fegyverét... Egy pillanatra kéretlen gondolatok kúsznak a fejébe, hogy vajon a hím mit érezhet a matrónája iránt, ami furcsa, kicsit se kellemes érzéseket vált ki a mellkasában. Gyorsan ki is veri a fejéből ezeket a nemkívánatos gondolatokat. Mint az összes többi nőstényre. Ezt akarja gondolni. Sokkal egyszerűbb, és így legalább nem döbben meg saját magán. A tetoválás...már megint egy kényes pont, de a kis nőstényben feltámad a késztetés, hogy bizonyítsa őt nem érdekli az a kis minta az oldalán.* ~Vajon most túl fogok lőni a célon? Ha ő hozzám érhet, én miért ne tehetném meg ugyanezt?~ *Érzi, hogy mit akar csinálni, kezei már ökölbe is vannak szorítva, nehogy a logikus gondolkodás előtt tegye ezt meg. De talán nem lesznek az ő gondolatai bántóak. Talán...talán most sikerül olyat mondania, ami kicsit megnyugtatja a hímet. Már ha szükség van erre, lehet hogy megint csak ő reagálja túl.*
- Hm... *Hümmög elgondolkozva, aztán odalép hozzá, feljebb húzva az ingét ott ahol a tetoválás fut, majd ha nem kap negatív jelzést, hogy amit tesz most nagyon rossz, akkor végigsimít ujjaival az ezüst írásjeleken melegen elmosolyodva.* Tegyük fel, hogy én nem értem a betűk jelentését, csak a tetoválást látom. Akkor azt mondanám, hogy egész jól áll neked. Mutatós ez az ezüstszín tetoválás. Ráadásul olyan színű mint a szemem. *Az utolsó mondatnál már felnéz rá édes, sugárzó mosollyal. Ő egy szóval sem mondta soha, hogy magával a tetoválással bárminemű problémája lenne, csupán a szöveg az ami zavarja a többi nőstény miatt.*
- A... *Egyből el is harapja a mondatot, duzzogva figyelve. Ha őszinték akarnánk lenni, jobban félti a "csinos kis fenekét" a lótól, mint a farkasoktól. Legalábbis egyelőre.* Kérsz még egy rúgást a sajátodba? *Kérdezi még mindig duzzogó, bár szokásához híven kicsit se határozott és komoly hangon, emlékeztetve a hímet, hogy legutóbb fenéken rúgta. A fenyegetés inkább hangzik gyerekes komolytalanságnak.* ~Nem nyújtom ki a nyelvem! Nem nyújtom ki a nyelvem! Nem. Nyújtom. Ki. A. Nyelvem!~ *Mantrázza magában, hogy úrrá legyen a kísértésen.
Neki nincs saját lova, bár lehetett volna, mégsem élt a lehetőséggel, úgy érezte az állat sokkal hangosabb lenne mintha gyalogszerrel haladna. Kicsit nehézkesen, de végül sikerül felülnie a ló hátára, érdeklődve figyelve az állatot, és a hímet is. Nem akar megszólalni, bár lenne egy igen lényeges kérdése, inkább élénken figyel. Ahogy Zhrodim elindul, minden mozdulatát utánozza, hogy hogyan kell a lovat elindítani. A fordulás már egyszerű és logikus, csak az elindulás okozta eddig a problémát.*
- Rendben. *Vágja rá azonnal, mivel esze ágában sem volt eltávolodni. Az erdőbe érve kicsit megmakacsolja magát a ló, amit Asiritay nem igazán tud díjazni, de szerencsére csak kisebb zavaró mozdulatokat tesz az állat amit végül egymaga is korrigálni tud.*