Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 267 (5321. - 5340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

5340. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-11 23:23:16
 ÚJ
>Hás, az Erdőlélek avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

*Nem volt rá képes. Nem tudott a város közelébe menni. Bármennyire erősnek érezte magát és elhatározását, amikor eljött a pillanat elfogta a rettegés. Párszor még visszafordult, erőt véve félelmén, de mindig megadták magukat lábacskái. Képtelen rá. Akárhányszor elképzeli könny szökik a szemébe. Pedig nem akarja cserbenhagyni Erdőt, de ehhez ő még nem elég erős. Talán sosem lesz. Az elmúlt napok sokkja miatt nem sokat törődött a ruhácskájával sem, így az már mindenfelé kezd terjeszkedni a testén. Bal combján lefelé, a hasán is már hálózik végig, bal karját is egyre inkább körbefonja... Kisebb gondja is nagyobb volt ennél, de talán attól is ennyire levert hogy egyre több vérét szívja a növény. Nem számít, legrosszabb esetben az egészet leszenvedi majd magáról... Dél felé menekül erről az átkozott helyről, hazatérni ezek után nem akar, az túlságosan olyan lenne mintha feladná, mintha nem is próbálna segíteni Erdőnek.*

5339. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-11 20:25:56
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Thyrnitta//

* Bizonyos esetekben nála fordítva működnek a dolgok. Tömeg előtt fél pucérnak lenni, számára szokatlan és zavaró. Egy fiatal nővel kettesben már inkább intim. Hát ez, igencsak más. Nitta pírját pedig kezdi megszokni, de nem megunni és sosem fogja azt gondolni, hogy ez a lány természetes színe. Látta korábban már, hogy milyen. *
- A legtöbb ember gorombán beszólt volna. De ez megint olyan, amihez hozzá kellene szoknod: nem vagyok tucat ember, hanem egy elf, Lorsan. Persze ezt akkor nem tudhattad, de most már tudod.
* Igen, szokja meg Nitta, hogy ő más, főleg azért, mert itt van és szóval, na, egy ideig biztosan itt maradnak együtt. *
- Viszont. Akkor el voltál varázsolva? Jót tett neked az a győzelem.
* Az pedig, hogy Szelíd miért lett Szelíd és miért az ő lova lett, maradjon az ő titka. S persze a lováé. Nem véletlen, hogy a megkötést szót használta. Nála ennek a szónak igenis nagy jelentősége van.
Most viszont, hogy némileg oldja a komor hangulatot, alaposan megcsiklandozza Nittát. A lány pedig nevet és ficánkol, könyörög, de nem adja még fel. Felkapja, lényegében a vállára dobja Nittát és kilábal vele a partra. Ott is csak a pokrócra teszi le a lányt, hogy legalább neki ne kelljen vissza másznia a vízhez, hogy lábat mosson. Igaz, a múltkori edzés óta tudja, hogy Nitta lábai erősek, de most érzi is, hogy nem olyan gyenge húsú teremtés. Ejha. Ettől csak nem annyira megszeppen, hogy majdnem megfeledkezik valamiről. Nitta ugyanis simán hagyta, hogy a vállán vigye.*
- Igen, nem is kicsit.
* Lovagias ajánlatát Nitta elfogadja, úrilányosan. Vizes haját hátrasöpri és közelebb lép hozzá. *
- Tőlem nem fogsz kapni semmit, ami nem jó. De most iszkiri be a sátorba és öltözz fel, várj meg itt. A tűz mellett van még fa, de az erdő széléről gyűjthetnél egy adagot estére, csak ne menj nagyon be az erdőbe. A kardod vagy késed legyen azért nálad.
* Itt biztonságos, de az erdőben bent vadak élnek. Biztos ami biztos. Ha Nitta bemegy, akkor ő is megtörülközik és leveti a vizes nadrágot, amiben úszott. Száraz ruhát ölt és nagyon tipródik azon, hogy a vértjét felvegye-e? Inkább felveszi. Gondol az ebédre, vacsorára is. Íját, hajítóbárdját viszi magával, kötelet és a tarisznyát. Megvárja, amíg Nitta is elkészül. *
- Igyekszem vissza, vigyázz magadra.
* Gyalogláb az erdőbe, bár lehet, hogy Nitta jön vele. Végül is az erdő széléig mehetnek együtt, de ott elválnak az útjaik. *

A hozzászólás írója (Lorsan Vesryn Illitran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.11 20:26:25

5338. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-11 19:16:23
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Szelíd

// Kő kövön//

// Rilai, Khan//

* Az öreg banyának vagy nem jutott eszébe vagy ideje nem volt nem tudni, de Khan fellélegezhet, mikor ujjai végig táncolnak mesterkardjának markolatán. Ahogy Rilai is megtalálja rejtett fegyverét. A kő melyet Khan dühében hajít társai felé, láthatatlan falba ütközik, mely lágy fodrozódásba kezd, a kavics pedig halk csobbanással vet gyűrűket a víz felszínén. Hiábavaló a parancs is, ha emberek lennének, akiket most csendre int, még hallgatnának is rá, de ezek az erdő lakói. S ahelyett, hogy némaság telepedne a tájra, tucatjával rebbenek fel az ágakról a madarak, ég nagyobb ricsajt keltve. Ki tudja minek a hatására, de mintha Jane közeledne a képhez, hogy árnyékot vessen feléjük. *

// Gabrien//

* A hóhajú hiába próbál a színfalak mögé látni, s hiába keres valami halvány jelet, mely árulkodna arról, hogy társai hova is mehettek, mintha a föld nyelte volna el őket. Gyanúja, s rossz érzése egyre csak növekszik. Nem ad okot megnyugvásra az sem, amit odakint hall a falusiaktól. A legtöbbje azt mondja, hogy bár bemenni látták a nőt és a férfit, de távozni nem, ahogy a dajkát sem. A kérdezősködés, még nagyobb riadalmat kelt az itt élőkben, hisz napközben sosem történt eddig eltűnés, s most ezek szerint hárman is. Kis falu, a hírek is gyorsabban tejednek a szélnél is. Így hamarosan Gabrien előtt terem a faluvezetője is, hogy megérdeklődje, mi is folyik itt, hisz a falusiak már rettegnek. Tanácsot kér mit is tegyen, hisz akkor most már nappal sincsenek biztonságba. *

// A’ frad//

* A könyvek nagyrészt növényekről, különböző főzetekről szólnak. Akad a tekercsek között olyan, mely a gyertyakészítés lépéseit írja le, olyan, amelyik a csillagok állását jelzi. Egy naptár melyen a mai nap van bejelölve. Egy másik megsárgult tekercs, melyen elorozott szépségről és fiatalságról egyik néhány szó, melyhez szükség van hat szűzlány vérére. A pergamen satírozása úgy tűnik jó ötletnek bizonyul, hamarosan feltárul az utoljára írt szöveg. Mely nem is annyira szöveg, mint inkább egy rajz. Ötágú csillag szerepel rajta, mely egy négyszögben helyeztek el. A csillagok csúcsain egy- egy betű, ahogy középen is. A csillag felett, pedig egy kör. A fiókokban leveleket találhat az ifjú. Régi szerelmes leveleket, melynek feladója Vierra volt. Írótollakat, grafitot, krétát és egy ezüstszín ládikát. A ládikában egy szütyő úgy 200 arannyal, egy liliomot ábrázoló hajdísz, s egy hattyú nyelű levélbontó. Benne egy másik levelet, mely egy családi örökségről szól, említést tesznek benne a ládikáról, a levélbontóról, s a hajdíszről is, valamint egy élő festményről, mely a megfelelő szó kimondásával átjáró nyílik a kép és a világ között.*

// Jane//

* Közelebb hajolva, mintha valóban két alak látszódna a képen. Szemeit megrezgetve egy női és egy férfi alak, vonásaik annyira nem kidolgozottak, mégis, mintha ismerősek lennének. A hangok is valóságosnak tűnnek. Elképzelhetetlennek tűnik a feltevés, hogy mozogjon a kép, s talán csak a lánnyal a képzelete játszik gonosz játékot. Mintha valami mégis koppanna s egy pillanatra hullámokat vetne a kép felülete. Pár pillanat múlva pedig, fekete madarak lepik el a szürke eget. A képkeret felizzik, s kacsaringós betűk kezdenek rajta felderengeni. Míg a két alak felismerése reménnyel töltheti el Janeket, addig a víz egyre erősödő mozgása kétségbeeséssel töltheti el szívüket.

Ködökön járó illékony álomkép
Tükörlap mögé zárt hamis csoda
Karnyújtásra lévő végtelen délibáb
Érinthetetlen ábrándok hona. *

// Rilai, Khan//

* Úgy tűnik nem volt hasztalan a kiabálás és a dobálózás. Társaik – leginkább Jane- felfigyelt rájuk. Mindent, ami a képen kívül történik, látnak s hallanak. Így azt is, amint a kép köré gyűlnek. Aztán, mintha valami megváltozna, sűrű csend telepszik rájuk, csak a víz hullámzása hallatszik. Nem sokáig tart a csend hisz hamarost újra hörgés is párosul a csobogáshoz. A ködfátylon át, három ormótlan sziluett kezd kibontakozni hosszú karokkal, s karmokkal. Szemből is többet adott a rusnyának a természet, melyek vörösen izzanak fel. Hatalmas pofájukból tűhegyes fogak csillannak a herceg s szépsége felé. *

5337. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-11 13:35:09
 ÚJ
>Sayua Soter avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Norke//

-De nem baj. *Úgy hallja, hogy Norke inkább negatív tulajdonságként gondol hallgatagságára, pedig a lány szerint egyáltalán nem rossz, ha az ember nem fecseg össze vissza.* Szeintem azokkal lehet a legjobbat beszélgetni, akik inkább hallgatnak. Ha te sokat beszélsz, akkor legalább jó hallgatóság, ha viszont te is visszafogott vagy e téren, akkor mindkét fél úgymond rákényszerül, hogy járassa a száját, ha szeretnék megismerni egymást. S szerintem a mi helyzetünk is hasonló. Veled olyan könnyedén elbeszélgetek, de nem tudom, miért.
~De nem is nagyon érdekel, mivel jól érzem magam. Megvan a közös hang, a szimpátia... sőt, talán még kicsit több is.~
*S hosszú mondandójával csak még jobban alátámasztja szavait. Általában egy-két szavas mondatokban komunikál, ha nagyon kell, most viszont könnyűnek és magától értetődőnek tartja, hogy elmondja a véleményét, akár hosszabban is. Ennek csak az a hátránya, hogy könnyedén belezavarodik saját mondataiba.*
-Hát... *Nem nagyon tud mit mondani, de szerencsére nem is kell, Norke megválaszolja helyette is a kérdést.* Igen, valami ilyesmire gondoltam.
*Noha ő mások kedvéért sosem volt vagy lesz hajlandó feladni önmagát, viszont mostani társaságában, még csak meg sem kell erőltetnie magát, hogy élvezze.
A gázlóhoz érve viszont ismét hallgatásba burkolódzik. Már lassan kedzett kibontakozni, kinyílni a másik felé, ám a hullámok, a vizes ruha és a kósza tekintet ismét arra kényszeríti, hogy elbújjon a kis csigaházában. Zavarában el is fordul.*
-Csak... menjünk! *Suttogja, és csak akkor indul el ismét, mikor Norke már ismét az utat figyeli, és nem őt. Kezét ugyan nem veszi el maga elöl, noha nem is takar sokat, azért mégis csak átöleli, amit kell.*
-Ugyan! *Mosolyodik el nagyon halványan a bókot hallva. Nem hiszi, hogy annyira csodás látványt nyújtana ázottan és csatakosan. A partra kiérve vonakodva bár, de enged a férfinak, hogy megnézhesse a lábát. Nem súlyos a seb, ezt ő is látja, de nem is ért hozzá eléggé, hogy biztos legyen.*
-Ennek örülök. Bár gondoltam, hogy nem súlyos, alig fáj. *Engedi le óvatosan a talpát a földre. Mikor megfeszül, egy kicsit sajog az apró heg, de amúgy alig érzi, hogy ott van. Kérdőn tekint le az előtte guggoló tekintetét keresve, ám hiába. Ismét. Bájain pihennek a zöld tekintettek, ami megint csak pírba borítja arcát, és karjait összefonja maga előtt.*
-Norke... kérlek... *Hát mit is mondhatna erre. Leszidni nem szeretné, de mégis kezd rettentően kellemetlen lenni számára, hogy keblei több figyelmet kapnak, mint ő maga.*

5336. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-11 12:37:02
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Thyrnitta//

- Igen, valóban van különbség *suttogja.
Hiszen ő maga is megtapasztalta az előbb. Nagyon nem mindegy ám, ha úgy kell levetkőznie, hogy csakis Lorsan látja, vagy ha úgy, hogy az egész Fürdőház. Furcsa módon az előbbi a könnyebb, ugyanakkor sokkal nagyobb zavarba is jött tőle.
A Fürdőházban nehezen vette rá magát a dologra, de mivel benevezett a versenybe meghátrálni nem akart, az gyávaság lett volna, ugyanakkor, mikor már átöltözött kevésbé volt zavarban nagy tömeg előtt, mint így kettesben.
Ezek szerint Lorsan fordítva működik. Ami igen érdekes.
Nitta még mindig halványan pirul.*
~Ha ez állandósulna, akkor legalább Lorsan azt hihetné, hogy ilyen a bőröm színe. Ritka ugyan, természetes sötét rózsaszín árnyalat homloktól dekoltázsig, de épp ezért különleges.~
- Igen, emlékszem *Nitta Lorsan halványzöld szemeibe néz és lassan elmosolyodik.* Valahogy könnyedén ment, pedig az első pillanatban eléggé megijedtem, hogy mit szólsz majd ahhoz, hogy csak úgy neked mentem. A legtöbb ember az ilyesmit nem fogadja túl jól, és elég válogatott jelzőket tudnak a fejemhez vágni. Nem mintha sűrűn lennék annyira elvarázsolva, mint akkor, ott, a Fürdőház előtt voltam.
*Immár nem mondhatni, hogy a lány nem az elfre figyel, sőt, csak rá, és örül, hogy a férfi megint kiűzte a fejéből a felbukkanó komor emlékeket.*
- Azt hiszem, értem, hogy mire gondolsz, bár én nem ezt a szót használnám, de végtére is nem is az a lényeg.
~Legalábbis most nem. Van, amikor a szavak nagyon is fontosak, de ebben az esetben az értelmük számít többet.~
*Gondolja mindezt Nitta, míg Lorsan teljesen váratlanul be nem támadja. Illetve figyelmeztette persze, hogy majd váratlan lesz a támadás, de hát a lány mégsem számított rá. Nem tud úgy létezni, hogy minden pillanatban résen legyen.
Illetve tud, évekig ezt tette, de Lorsan közelében, vagy vele szemben más a helyzet. Nitta nagyon sok védelmi pajzsát engedte le, csak mert úgy érezte, a férfi is hasonlóan tesz.
Ennek köszönhető, hogy most sem pánikba esve sikít, vagy nem lefagyva, szinte a fizikális testét maga mögött hagyva mered a semmibe, hanem kacag, könyörög, ficánkol, kapaszkodik és próbál menekülni.
Sikertelenül persze.
Nem kellene, hogy meglepje, hogy Lorsan mennyire könnyedén kapja fel, de mégis elámul. Aztán végigborzong, ahogy a férfi keze a combjára tapad, hogy megtartsa.
Úgy meglepődik az érzéstől, hogy még arról is megfeledkezik, hogy ő voltaképpen ököllel akarta csépelni a fickó hátát és követelni, hogy azonnal tegye le. De valahogy ettől most hirtelen elment a kedve, inkább csak sóhajt egyet, és ellazul, arca a férfi meleg bőréhez ér.
Aztán persze máris ott találja magát a takarón, és felnéz, majd lassan elmosolyodik.*
- Most már tudod, hogy nagyon.
*Felhúzza a két térdét és átkarolja a lábait, állát a jobb térkalácsán nyugtatva gondolkodik az ajánlatról.*
- Nos, rendben *bólint, ám utána nagyon úrilányos, nagyon előkelő hangot üt meg, természetesen csak játékból*, de aztán ajánlom, hogy finom reggeli legyen ám!
*Vidáman csillogó szemekkel lesi, hogy mivel készül őt meglepni Lorsan.*

5335. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-10 22:20:12
 ÚJ
>Ágrólszakadt Janemita avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

// Kő kövön //

*Belép hát Gabrien mögött a dajka néne otthonába, ám hiába célozgat lövésre kész fegyverével, nincs kit halálba küldeni vele. Baromira üres az egész ház.
Egy darabig még szorongatja, amíg biztosra nem megy, hogy maguk vannak, majd visszateszi nyilacskáját a tegezbe és íját a hátára. Szabad kezekkel tipeg hát körbe a nappaliszerű szobában, hogy összefogdosson mindent, ami csak megtetszik neki, legyen szó akár puha függönyről vagy faragott fabútorokról. Látja az asztalon a borospoharat, üveget, csészét és kannát, amit lényegében minden kicsit tehetősebb öregasszonynál megtalál az ember gyereke. Eljátszik a gondolattal, hogy ha a kolosszus odébbáll, akkor beleiszik, ám az ő fejében is megfordul, hogy talán mérgezettek ezek. Annak nincs nyoma, hogy küzdöttek volna az életükért, így Janemita feltételezi, hogy Rilai és Khan élnek, csak mondjuk elcipelték őket és alszanak. Amíg nincs vér, addig nem lehet akkora a baj.
Míg téblábol és nézelődik, elragadják tekintetét a képek. Fura, de mintha a fiúk mozgolódása keltette zajtól függetlenül mást is hallott volna. Szitkozódást talán és más szavakat. Gondolkozik hát nagy erőkkel, mégis honnan jöhettek, amikor az emberóriás szavai ütik meg hegyes fülecskéjét.*
-Megyek.
*Mondja azt gondolván, hogy majd úgy is tesz. Hiszen ki tudja, talán a dajkaasszony ott tartja a mérget, amit a teába kevert, ha tényleg arról lehet szó vagy épp Rilait rejtegeti valamelyik kondérban. Mindenesetre egy korosodó nő csak csellel tud kárt tenni másokban. Akár méreggel vagy mágiával, megtéveszti ellenfelét és hátba támadja azt.
Már fordulna is el a képektől, hogy tovalibbenjen az égett ételtől bűzös konyhába, amikor az éppen bámult tájképen mintha megmozdult volna valami.*
-Majd.
*Ezt még hozzáteszi előző szavához és közelebb lép a festményhez. Igen, határozottan mozog rajta valami és mintha a hangok is onnan jönnének.*
-Gabe!
*Oldalra pillant a férfi felé és szólítja, mikor kedvese megkérdi, hogy mit találtak.*
-Van itt valami, amit látnod kellene.
*Ő maga se tudja, hogy azt látja-e, amit látni vél, de a hangokban biztos. Hegyes kis fülei szorgalmasan aktívkodnak barna hajzata alatt, miközben egész közel hajol a tájképhez, hogy jobban ki tudja venni, hogy mi van rajta.*
-Lehetséges, hogy... Rilaiék a képben vannak?
*Olyan hanglejtéssel kérdezi, mintha saját szavaiban kételkedne és értetlenül pillant újra az emberóriásra, majd vissza a képre. Addig nézegeti, amíg nem lát rajta valamit, amitől teljesen biztos lesz a dolgában. Utána már csak az a kérdés, hogy hogyan szedik ki őket.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.09.10 22:38:15, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (Minden esetre helyett Mindenesetre).

5334. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-10 21:16:36
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Thyrnitta//

- Nana. Egyrészt te nem vagy tömeg, hanem egy, egyetlen egy nő. Nem tömeg és a kettő között nagy különbségek vannak. És ha emlékszel rá, akkor mondtam, hogy veled nem volt gondom az elején sem és a tömeget is jobban elviseltem úgy, hogy rád figyeltem.
* Nitta szerencséjére semmit nem vesz észre abból, hogy nem igazán figyel rá. Bár. A fene tudja, mikor minek örülne. Efölött simán átsiklik. *
- Igen. Szelíd, hogy is mondjam, mintha, megkötne.
* Többet inkább nem mond. Volt egy korai vérszomjas korszaka, de arról mélyen kussol. A csiklandozás inkább kedvére van, főleg az, ahogyan Nitta reagál rá. Az is igaz, hogy nem hagyja hidegen az sem, ahogy hozzá ér, több helyen is, bár tudja jól, hogy egyszerre kapaszkodna benne a lány, nehogy elmerüljön, és egyszerre menekülne is a csiklandozás elől. Vicces helyzet és igen érdekes. Amikor Nitta már iszkolt annyit, hogy a lába leérjen, még tovább csiklandozza. Ennek folytatása az, hogy eléri Nitta derekát és felkapja a lányt, s igen egyszerűen a hátára lendíti. Combjainál fogva tartja meg őt, hogy ne essen le a hátáról. Lehet, hogy kicsit közönségesnek tűnhet ez, de most már nem csikizi a lányt és úgyszólván a vízből is kimentette. Egészen a pokrócig lábal el vele, hogy legalább Nitta lába ne legyen sáros. Csak ott teszi majd le. Legalább az aljas csiklandozás után legyen egy kicsit lovagias. *
- Bocs, de muszáj volt kipróbálnom, mennyire vagy csiklandós. Kárpótlásul készítek én reggelit, ha elfogadod és megbocsájtasz.

5333. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-10 20:20:15
 ÚJ
>A'frad Loganar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Megfontolt

// Kő kövön//

*Hiába járja körbe a dajka házát, a falusiak kíváncsi tekintete kíséretében, nem talál semmi érdemlegeset, visszatér hát a bejárathoz, s belép maga is a többiek után.
Janey épp az egyik hátsó helyiségbe lép be, míg Gabrien még ott van a bejárati ajtón át elérhető szobában.
A lovag rá emeli tekintetét, s a másik szoba átkutatására kéri meg, ezt újfent csak egy biccentéssel, szó nélkül veszi tudomásul, s indul is a bejárattal szembeni ajtó felé.
A szobába belépve először körbehordozza tekintetét, majd első dolga, hogy az ablakhoz megy és félrehúzza a sötétítő függönyt, hogy némi fény juthasson be a helyiségbe.
Majd az íróasztalhoz lép, s a felül lévő papírra csepegtetett tintára vetődik tekintete.*
~Ez nem régi, de nem írtak rá semmit.~
*Megnézegeti az asztalon lévő tekercseket meg könyveket, miről íródtak, s kihúzgálja az asztal fiókjait is s átnézi mi van bennük hátha talál valami érdekeset.
Dolga végeztével már lépne el az asztaltól, hogy az ágyhoz menjen, de megtorpan, vissza fordul a papírokhoz.*
~Erre ugyan nem írtak, de valamit akkor is írt, csak az már nincs itt.~
*Újával végigpörgeti, az egymásra helyezett papír lapokat, tekintete végigfut még egyszer az íróasztalon, s megakad a grafiton, gyorsan fel is kapja, s sréhen megdöntve azt, lágyan elkezdi átsatírozni vele a lecsöpögtetett lapot, amin lassan el is kezdenek kibontakozni a betűk.*
~Frissek a tintacseppek, itt kellett lenniük Khannak, meg Rilainak, mikor ezt írták, remélhetőleg van róluk infó, hova mentek.~
*Miután kész a művelettel, s olvashatóvá válik a teljes szöveg amit az előző papíros lenyomata, kisiet vele az előszobába a hóhajú kolosszushoz, gyorsan megmutatva neki, legalább is akkor ha valami érdemleges írás van rajta, nem csak a teasütemény receptje.*

5332. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-10 19:39:26
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Thyrnitta//

*Még akár meg is mosolyogná ez a kijelentést, ha nem éppen Lorsan szájából hangzott volna el. De szó nélkül így sem állja meg.*
– De úgy vettem észre, én nem okozok ilyen gondot.
*Mire Nitta észbe kap, a mondat már kicsúszott a száján. Visszaszívni nem lehet, és azzal is tökéletesen tisztában van a lány, hogy az elf hallásával nincs semmi baj, így nem csoda, ha mélyen elpirul.*
– Nem úgy értettem *dünnyögi annak csekély reményével, hogy ez bármit is számít.
Ilyen előzmények után még a vízen úszó kisróka gondolatára is rábólint, nagyjából most bármivel egyetértene, főleg mert csakis a saját vére zúgását hallja aláfestéseként annak, hogy Lorsan szája mozog, és bizonnyal hozzá beszél.
Arra eszmél fel újra, mikor Szelíd nevét hallja.*
– Tehát célzatosan kaptad? És Szelíd jó tanárodnak bizonyult?
~Ha Lorsan most szelíd, akkor milyen lehetett előtte? Bár, ki tudja? Velem mindig nagyon nyugodt volt, és kedves. De inkább mintha csak fegyelmezné magát, megtanulta, de a mélyben talán tényleg ott lapul egy sokkal vadabb énje. Vadabb talán, de nem vadállat! Semmiképpen sem az! Én tudom milyenek azok! Az a fajta, amelyik emberbőrbe van csomagolva, de a nevet nem érdemli ki.~
*Az edzés említése sikeresen kiragadja a gondolatai közül, Lorsan szemébe néz és elmosolyodik.*
– Tökéletes hely, valóban tetszik.
*A lány körbepillant, a táborhelyüket nézi, a menedéket, ahol előző este jártak, a legelő Szelídet, a part vonalát, majd újra a férfit.
Kíváncsi, hogy mi lesz az első lecke, és már kérdezne is, de nem akar a férfi szavába vágni, de a hogy szócska után egyértelműen várná a folytatást.
Amit persze meg is kap, de nem úgy és azt, amire számított.
A csiklandozás váratlanul éri, első pillanatban össze is görnyed, majdnem a víz alá kerül, kitör belőle a kacagás.*
– Nee! *sikkant és nevet és ficánkol a csikiző kezek között, miközben persze próbál megkapaszkodni Lorsanban, hogy a nagy nevetésben talpon és a víz felett maradjon.
Kapaszkodik az elf tarkójába, a nyakába, a vállaiba, a mellkasát öleli vagy a derekát, amit talál, de közben szabadulna is, és mikor kissé szilárdabban áll a lábán, próbál kifordulni, hogy a vízben elszaladjon, bár nem tudja sikerülhet-e.*

5331. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-10 14:28:04
 ÚJ
>Norke Steyhn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Sayua//

- Sokszor én is. *Kicsúszik a száján a vallomás.
De Norke igazat mond, nem egyszer esett meg már vele, hogy akár napokig is hallgatásba burkolózott, vagy csak akkor szólalt meg, ha az feltétlenül muszáj volt.
Főleg az után vált ilyenné, hogy elhagyta a faluját.
A lány utolsó mondatára egész halványan elmosolyodik, és aprót biccent. Nem tesz megjegyzést, mert fél, hogy azzal zavarba hozná a lányt, vagy saját magát.
Mert igen, ennek is fennáll az esélye.
Sőt, rá kell, hogy jöjjön, hogy az utóbbi órákban ennek a lehetősége egyre csak nőt, egyenes arányban azzal, hogy immár magukról beszélnek, és nem például az időjárásról.
Amiről biztos nem akar most beszélni, az a múlt, tekintve, hogy már úgyis tudják egymásról, hogy a másiknak sem volt túl nagy szerencséje eddig.*
~Bár igazából nézőpont kérdése. De én immár örülök neki, hogy nem később derült ki arról a nőről, hogy miféle.~
- Szóval ahogy vagyok? *kérdezi és a szemei megvillannak. Ő sem szent, ezt a magas labdát nem tudja kihagyni.
De aztán megkönyörül a lányon, és aprót biccent.*
- Azt hiszem, értem, mire akarsz kilyukadni. Maradjunk annyiban, hogy nem kell egyikünknek sem kifordulni bőréből. Jó?
*Aztán halkan nevetni kezd, mikor végül a vöröske a hallgatagok beszélgetését említi, mert ők ketten másokkal szemben talán azok, de kettesben ez nem éppen jellemző.
A gázlónál viszont már nem a beszédre koncentrál, hanem a folyóra és arra, hogy minden körülmények között megtartsa Sayuát. Igazság szerint azzal nem foglalkozik, a ruháik mennyire lesznek vizesek. A fegyveri már más kategóriába esnek, a csizmája további használhatóságában meg csak reménykedik, mivel elég régi, jól betört darab.
Aztán persze a körülmények összjátéka tesz arról, hogy sikeresen újra némileg zavarba ejtő helyzetbe kerüljenek.*
- Sayua...
*Csak a lány nevét képes kimondani tiltakozásképp, de maga sem tudja pontosan mi ellen tiltakozik. A feltételezés ellen, hogy megbámulta? Azzal nincs mit tenni, mert megtette. Az ellen, hogy ÚGY bámulta? Nos, az ellen sem tiltakozhat. Csakis az ellen, hogy a lány elfordul.
Norke görcsösen nyel egyet, és magában szidja a természetet, hogy bezzeg, mikor igazán kellene, akkor nem használ a hideg víz. Sem. *
- Csodásan fogsz mutatni a parton *mondja csendesen.*
~Én meg lehet, hogy bolondot csinálok magamból, de ez van.~
*Odakint, a parton, azonban még a lány bájainál is fontosabb, hogy a lábát nézze meg, ha megsérült, akkor nehezebben fog tudni gyalogolni.
Norke leguggol hát, és maga is szemügyre veszi a lány talpát, majd kissé megnyugodva bólint.*
- Egy kis piros vonal, de nem vérzik, ha lassabban megyünk kicsit, nem lesz gond.
*Sayua kérdésére csak bólint, ha lassabban mennek, megszáradnak, hát persze, de jelenleg nem igazán tud tisztán gondolkodni a lány előtt guggolva, felfelé nézve rá, látva az idomait a vizes ruhában.*
~Aztamindenségét!~
*Norke pislogni is elfelejt, csak nézi a lányt, nem szól, nem is mozdul.*

5330. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-10 14:26:10
 ÚJ
>Hás, az Erdőlélek avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

*Eltöltött pár napot Núttal az erdőben. A rókát akit még ő nevelt fel egyáltalán nem zavarta a társasága, Hás pedig legalább tudott beszélgetni valakivel, azaz sokkal inkább valakihez, de még ez is több a semminél. Kétségtelen hogy valamit akar tőle az erdő, nem véletlen hogy nem hagyta meghalni, hogy Nútot küldte érte, és akkor az sem hogy idevezette az óriások tanyájának széléhez. De mit kellene kezdenie velük? Ártalmas lények! Mértéket nem ismerő, romboló, égető, gyilkoló szörnyek! Mit várna tőle az erdő? Védje meg tőlük? Hogyan? Egyedül ennyi nagy ellen? Ő különben sem bántott még semmit és senkit, nem is gondolná hogy ilyet szeretne az erdő. Ismerje meg őket? Próbálja megmagyarázni nekik hogy amit tesznek az nem helyes? Talán... de nem hiszi hogy figyelni fognak rá.*

5329. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-09 20:14:23
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

*Így éjszaka sokkal ijesztőbb az erdő, és sokkal sötétebb is, de szerencsére még itt a város közelében jól ki vannak járva az ösvények és nem olyan sűrűek a lombok hogy a hold és a csillagok fénye a tiszta égbolton keresztül ne lennének elegendők a tájékozódáshoz. Nyújt egy kicsit, de mivel igencsak fázik hamar abba hagyja és nekiáll futni, a sötétségre való tekintettel sokkal lassabban és óvatosabban mint szokott. Legalább ez szükségel annyi odafigyelést hogy ne a gondolataiban vesszen el. A város körüli ösvényeket rója, nem megy el messzire semerre, pláne nem ismeretlen részek felé, marad azoknál az utaknál amiket nappal is gyakran jár. A korlátozott lehetőségek miatt viszont többször is meg kell fordulnia, és ugyanazon az útvonalon fut egészen sokáig oda-vissza többször.*

5328. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-09 19:05:17
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Thyrnitta//

- Ki van zárva. Nyilvánosság előtt nem pucérkodom, még ha ez annyit is jelent csak, hogy felül nincs rajtam semmi. Több emberrel sem bírtam volna beszélni és a fogadó zsúfoltságát is csak azért bírtam ki, mert elterelted róluk a figyelmem.
* Ennyi az egész. Most már jobban elbírja a tömeget, járt zsúfoltabb helyen, megismert néhány embert és más fajtabélit is. *
- Valahogy úgy. A megterhelt gyomor nem jó és hát kinek hiányzik az, hogy a víz tetején úszva lássa viszont azt, amit megevett. Már bocs, de ez van.
* A lovak? Mindkét névnek meg van a maga története. *
- Szépség valóban gyönyörű ló volt, épp olyan gyönyörű, mint Lillith volt elfként. Szelíd pedig valóban szelíd, de azért is kapta ezt a nevet, és ezzel együtt engem gazdájának, hogy türelemre, szelídségre tanítson. Bár amikor már együtt éltem vele, sokkal szelídebb voltam, mint korábban.
* Ahhoz pedig már épp elég időt töltött el Nittával, hogy úgy érezze, felelősséggel tartozik érte. Meg hát, a lány pirulása is sokat mondó és az is, hogy ő inkább nem mond semmit. *
- Na igen, ezért is jöttünk ide, többek között. Megfelelőbb edzésre és senki sem zavar. Kényelmes, komfortos, tiszta és csendes. Meg van szinte minden egy helyen. Nem kell sehová sem menni, semmiért.
- Arról nem is beszélve, hogy így a tömeg kizárásával, kettesben jobban feloldódom én is, te is. Jobban megy a gyakorlás, meg, meg minden. Na, szóval, jó így, mert lehetőségem van arra, hogy.
* Hogy próbaképpen megcsiklandozza Nittát. Aljas, nagyon aljas dolog és majd leég a bőr a képéről, hogy pont ezt az alkalmat használta ki. Viszont szeretné kicsit feldobni a hangulatot azok után, hogy a benne leledző vadállatról mesélt. Szóval megpróbálkozik Nitta oldalával, jobbról is, balról is egyszerre. Ám közben bűnbánó és egyszerre kaján képet vág. *

5327. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-09 00:55:44
 ÚJ
>Gabrien Chor'Un avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

// Kő kövön//

*Úgy tűnik, nincs szükség a kolosszus erejére, az ajtó nincs bezárva, így a hóhajú könnyedén jut be a dajka házába, mögötte Janey már lövésre kész íjjal követi. ~ Okos lány.~
Az emberóriás még nem akasztotta le hátáról a mesterpengét, az irdatlan pallos még pihen, várva, hogy kézbe vegyék az ellen ellen. Ám a szobában – első ránézésre – nincs semmi szokatlan. Egy közönséges ház, közönséges berendezésekkel. Vagy mégsem?
Az aranyba olvadt tekintet gyorsan fut végig a házbelső látható részein, elsőként ellenfelet keresve, olyan élőt vagy holtat, mely életükre tör, biztonságukat fenyegeti, s ha olyat nem talál, csak akkor fókuszál a kisebb részletekre.
Khan és Rilai – láthatóan – nincsenek a takaros háznak ezen részében. A képek nem érdeklik, sosem volt szeme a művészetekhez, számára a vászonra, ecsettel festett színes képek értéke a kecskeszaréval vetekszik. Egy lukas garast sem adna egyikért sem, legyen bármennyire szép a kompozíció, vagy a színek kavalkádja, a virág élethűsége.
Az asztalon lévő tárgyak már sokkal érdekesebbek, a kolosszus beljebb is lép, de tekintete a szobából nyíló helyiségek felé fordul még, hátha rejtőző ellenfél készülne rájuk vetni magát, s ha ez nem következik be, csak akkor vizslatja végig az elé táruló látványt. Egy pohár bor, érintetlen, bontott üveg bor. Két csésze tea, teáskanna. Khan nem iszik teát, ebben biztos, tehát az érintetlen borospohár az övé lehetett. A naparany tekintet átvándorol a csészékre. Az egyik csésze kiborult, tartalmát a tiszta szőnyegre öntve. A másik gondosan az alátétre helyezve. A csészék és a borospohár elhelyezkedéséből igyekszik kitalálni, kié lehetett a kiborult csésze, és Rilaira tippel. De vajon miért öntötte ki a teát a fogadóslány. Nem hiszi, hogy ügyetlenkedett volna, látta a lányt Amon Ruadhon fogadójában tömött tálcával a vendégek között egyensúlyozni, az a lány nem ejt el semmit.*
- Janey, tiéd a konyha.
*Adja ki az „ukázt”. Pillanatok alatt tér vissza a katona, még a tartása is megváltozik, kezében ott terem a mesterpallos. Ha A’frad is visszatér, a naparany tekintet rá is fókuszál utána.*
- A’frad, tiéd a másik szoba. Forgasd fel, csak találj valamit.
*Biccent a fegyverhordozó felé. Ahogy innen látja, a szemközti szoba lehet a háló és amolyan dolgozó szoba, mert könyvekre lát rá onnan, ahol áll.
Nem a lenézés vagy a konyha miatt küldi oda Janemitát, hanem azért, mert tudja, hogy a kócos lány nem tud olvasni, viszont a nyomolvasáshoz ért, hátha talál valamit. A’frad pedig neveltetése okán bír az írás és az olvasás tudományával, ő át tudja nézni az asztalon hagyott könyveket és iratokat. Nem tér ki külön erre, az ifjú lovagpalánta az erdő szélén bizonyította, hogy a helyén van az esze.
A kolosszus megáll még az asztal felett a kis csendéletet bámulva, jobbjában meztelen pengéjű pallossal. Összevont szemöldöke arról árulkodik, hogy próbál valami magyarázatot találni, rekonstruálni a szobában lezajló eseményeket.
A dajka vendégül láthatta a rókaképűt és Rilait, erre utal a bor és a teák. Khan nem nyúlt a borhoz, de a kereskedőlány talán fogyasztott a teából, ahogy láthatóan vendéglátójuk is. A hósörényű felemeli a teákannát, óvatosan beleszimatol, de valószínűleg csak a tealevél édeskés-fanyar illatát tapasztalja.
Valami történhetett, amitől Rilai kiöntötte a teáját, talán gyorsan kellett távozniuk, hisz még az ételt is a tűzön felejtették, amiről a konyhából érződő égett szag árulkodik.*
- Találtatok valamit?
*Kérdi letéve a teáskannát, előbb Janey, majd A’frad felé fordítva tekintetét. Valami nem stimmel itt. A festmények, a dolgozószoba a hatalmas ággyal, és ez az egész. Sok időt voltak távol, volt idejük lelépni, de hova mehettek, hol lehetnek? Khanról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy amatőr volna. Ha olyan forró a nyom, hogy azonnal utána kell kapni, akkor is hagyna valami jelet, egy morzsát maga után, hogy követni tudják őket. Valamit nem vesz észre.
Növekvő haraggal néz körbe a szobában, de semmit sem lát, amit jelnek vagy egy elejtett morzsának gondolhatna. Kezd komolyan aggódni testvéréért és Rilaiért. Öles léptekkel megindul kifelé és az ajtóban megállva, kiordít az egyik bámész falusinak.*
- HÉTE! Láttál valakit vagy valakiket távozni a házból az elmúlt egy órában?
*Nem túl kedves, de nem is barátkozni jöttek, hanem utána járna egy furcsa eltűnésnek. S most már, hogy társai is az eltűntek számát gyarapítja –legalábbis nagyon úgy látszik -, most már személyes is az ügy.
Ha nemleges választ kap, pár falusit még kifaggat, majd a kapott információkkal visszatér a házba Janeyhez és A’fradhoz és megosztja azokat velük, ahogy meghallgatja őket is, mit találtak. Viszket az ujja a mesterpallos meztelen női testet formázó markolatán…*

5326. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-08 22:29:30
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//

*Még elkapja egy-két szavát a boszorkának, de értelmes mondatokká nem igazán tudja összepakolni. Az istenek azonban kegyesek voltak hozzá, és nem a mai napot jelölték ki az ő számára az utolsónak – micsoda pocsék befejezése is lett volna pazarul telt, ám rövidke életének, hogy egy isten háta mögötti suttyófaluban haljon hősi halált azért, mert ostoba módon és meglehetősen figyelmetlenül elébe gyalogolt valaminek, ami szemmel láthatón veszélyes és ismeretlen. Így hát azon örvendetes tényre eszmél, hogy szügyig fekszik a nyirkos, bűzös mocsáraljban, és menten táncra is perdülne efelett érzett fékeveszett boldogságában, ha nem volna minden tagja ólomnehéz és kocsonyaszerűen rezgő. Esetlenül maga alá kaparja lábait ültében, térdeire hajtva két keze közé fogja kótyagos fejét. Ültében dülöngél kissé, várja, hogy visszaszivárogjon tagjaiba az élet.*
- Lehet, hogy kirakom a rókát. - *Szűri fogai között sziszegve a rendkívül romantikus feleletet a nevezett herceg szavaira. Erőszakkal kényszeríti magát, hogy éberedjen meg és koncentráljon kellőképp a férfi szavaira, mivel a kibontakozó sztori határozottan további aggodalomra ad okot, ezért a félsz és harag okán érzett energialöket lassan kimossa testéből a gémberedettséget, a tompultságot. És akkor még nem említettük a szél hozta hörgő-morgó zajokat az erdő irányából. Feltápászkodik megrázza fejét, mintha le tudná pergetni magáról a füstméreg hatását. Körülnéz. Pár szívdobbanásnyi szünetet tart, aztán a beálló csendben rajta a káromkodás sora.*
- Az istenverte festményében vagyunk. Bámultam eleget hozzá, hogy megismerjem. - *Morranva fordul meg tengelye körül, azonosítva a mocsarat, az előttük csalinkázó keskeny utat, a vészjóslón magasodó romkastélyt.*
– De ha mi bepakolódtunk, nincs kicsukva, hogy ő is jött velünk. Másként úgysem szökhetne. Nézd, ott! - *Nyúl Khan kezéért, hogy felhívja a figyelmet az ösvényen iszkoló csuklyás szerzetre, aki feltehetőleg az erőd felé tart. A figyelemfelkeltéssel elkésik, ugyanis ekkor üthet be a túlvilági, vakító fehérség, s vele társaik elnagyolt képe, kiabálásuk. Őszintén kétli, hogy bármivel is előbbre jutnának Khan ordibálásával, de megérti lovagja zaklatottságát, így hát, míg az kiüvöltözi magát, ő gyorsan ellenőrzi, nála van-e az apró tőr, melyet csizmaszárába rejtett. Abban bízik, hogy mivel az egy női kézbe illő, apró gyilokszerszám, ezért észrevétlen maradt, hacsak a banya nem motozta át őket igen alaposan, erre pedig reményei szerint nem került sor, ugyanis ha ő lenne az ármánykodó dajka helyében, ugyancsak sietne elpucolni a bűntény helyszínéről, mielőtt társaik rá találnak jönni turpisságra, és dühüket rosszul kezelvén pallossal kettévágnák, netán nyílvesszőt találnak ereszteni a vénasszony szemei közé. Ezen logikát követve őt jobban aggasztja az, ami idebent van annál, ami odakinn, a képen kívül történik. Az olyatén gondolatokat, mint hogy innen hogy jutnak ki, vagy társaik hogy jutnak ’be’ hozzájuk, egyelőre fölényesen ignorálja. Ha megtalálja fegyverét, azt közli Khannal, ha nem, akkor egy lemondó sóhaj kíséretében megrázza fejét kérdésére.
Ha hiába kiáltoznak, akkor egy darabig fülelget, mi zajokat hall a szobából, ahol a piktúrájuk a falon lóg, de ha a társaik a pecóban nézelődnek, hamarost kifutnak a perifériáról, így ismét az ösvény, meg a kúria vonzza magára a tekintetét.*
- Mi van, ha itt van a lány is, akit keresünk, meg a többiek? Mi van, ha a portrék is úgy kerültek a falra, ahogy mi ide?


A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.08 22:39:36

5325. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-08 22:23:15
 ÚJ
>Sayua Soter avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

// Norke //

*Már kezdi megszokni a szép szavakat. Régen kapott már ennyi figyelmet bárkitől, nem hogy egy férfitól, és jól esik, hogy bókolnak neki.*
-Az enyém? *Kérdez vissza mosolyogva, de a kisasszony megszólítást sem tudja nem észrevenni, ami csak szélesíti vigyorát.*Örülök, ha ezt hozom ki belőled, és nem fordulsz magadba. Bár legtöbb esetben én azt szoktam tenni, most örülök, hogy van kivel beszélgetnem. S hogy az a valaki te vagy.
*Teszi még hozzá valamivel halkabban. Biztosan jól érezné magát más, kedves jellemű emberrel, de Norke minden szempontból elnyerte a tetszését. Már csak az a tény, hogy nem kegytárgyként tekint rá, aki szép szavakért odaadja magát, önmagában nagyon szimpatikussá tesz számára valakit. Sokkal jobban szereti, ha tényleg van intimitás két ember között, szenvedély, és nem csupán a szex utáni vágy. Az egyetlen fájdalmas tény, hogy Sayua eddig csak azzal a férfival ismerhette meg ezt az érzést, aki végül kihasználta és elárulta. De legnagyobb örömére témát váltanak, nem kell a múltján rágódnia.*
-Én így kedvellek, ahogy vagy. *Na, ez azért elég erős ahhoz képest, hogy csak most találkoztak.* Mármint nem hiszem, hogy ismerlek... nem mintha hazudnál vagy ilyenek... bízom benned... ~Buta liba!~ *Szidja magát a szépen összeszedett mondataiért.* Inkább kezdem előröl. *Nyel egy nagyot, és újból nekifut mondanivalójának.*
-Nem zavar, hogy hallgatag vagy, hiszen így is olyan jól el tudunk beszélgetni.*Mosolyodik el ismét, de csak halványan, nem tudja, mennyire sérthette meg esetleg Norkét sorozatos nyelvbotlásaival.
A gázlón átkelve viszont már nem nagyon beszélgetnek, van jobb dolguk is. Viszont a lány egyiket sem tudja teljesíteni. Nem néz eléggé lábai elé, és a hullámok is túl magasak, aminek az a következménye, hogy közszemlére teszi azt, amit nem kéne. Egy darabig ázott felsőtestét figyeli, majd a férfi tekintetét keresi, de hiába.*
-Ne, kérlek! *Látva, hogy mire is fókuszálnak a zöld íriszek, zavartan elfordul. Szemérmes, ez tény, de még csak nem is büszke testére. Ugyan vannak nála iumosabbak, hajlékonyabbak és karcsúbbak, de korához képest igen szépen tartja magát. Viszont kebleit mindig is szégyellte, amiket túl kicsinek tartott, hogy bárkinek is tetszen. S most minden, amit olyan szívesen elrejtene, ott volt Norke szeme előtt.*
-Én is hasonlóan jól fogok mutatni a parton. *Húzza el a száját, majd fél karját mellkasa előtt tartva folytatják az útjukat. Tényleg nem volt már sok hátra, lassan ki is evickélhetnek a vízből. Ahogy lassan kiemelkedik, az eddig körülötte lebegő ruha szorosan átöleli a testét, kiemelve minden apró kis hibáját és báját. De hát, mit tehetne? Ha Norke nagyon fürkészi, talán megint rászól, de egyáltalán nem dühösen. Ilyenkor mindig csak azért ideges, mert ennyi erővel akár meztelen is lehetne... Vizes fürtjei is testére tapadnak, ezért párszor meg kell borzolnia hajkoronáját, hogy ne húzza egy szál haját sem a hozzá tapadt ruha. Könnyedén kisétál a földre, és első dolga megvizsgálni a sebes lábát.*
-Beleléptem egy hegyes kőbe de szerencsére nem súlyos. *Jegyzi meg elnézve az apró, piros karcolást, majd visszabújik a cipőjébe.*
-Megszáradunk, mire elérjük a várost? *Kérdezi idegesen, hiszen ilyen állapotban nem szeretne senki szeme elé kerülni.*

5324. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-08 20:09:15
 ÚJ
>Khan Lero avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Vakmerő

// Kő kövön //

- A tetves-retkes-büdös-k... - *A kényszerű pihenőből ébredve nem esik nehezére visszaidézni azt az eseménysort, ami idáig juttatta, ezért nem is kérdéses, hogy egy kiadós szitokáradattal térítse magát észhez. Nyit is egy új lapot magának elméje azon traktusában, ahol az olyan képzeletbeli iratokat tartja, mint a "halállista", a "tíz ok, amiért hülyék a lovagok" a "miért gyűlölöm a mágiahasználókat", és amire jelenleg fel kell vésnie egy újabb memoárt, a "veszélyes nőtípusok". Ha ezentúl egy középkorú nő étellel-itallal és véget nem érő történettel próbálja egy időben kínálni, előbb torkon szúrja, kellemetlen meglepetéseket elkerülendő.
Fejet ráz, a gondolatok még mindig zanzásak a gyertyafüst mérge miatt. Mivel nincsen semmiféle hite-bizodalma a túlvilági lét iránt, készpénznek veszi, hogy még életben vannak, mindketten.*
- Ébredj szépségem, megjött érted a herceg. - *Akkor volna igazán nagy gond, ha a humorát vesztette volna el, de az, hogy még rendelkezik vele, újfent csak afelől biztosítja, hogy a boszorkány még nem ölte meg őket.*
- A banyának élve kellünk. - *Rilai addigra már nem volt eszméleténél, így gyorstalpaló jelleggel elmondja, amit megosztott vele a rémhistóriák gonoszlelkű dajkája. Nem feltételezi, hogy kurrens helyzetükből bármiképp is szabadulni tudnának, ezért gondolhatta úgy, hogy ártalma nem származhat abból, ha felfedi titkát a félszemű előtt.*
- Emlékeztess rá, hogy lógok neked. - *Dühös. Dühös saját figyelmetlensége miatt, de még inkább azért, mert ő rángatta bele Rilait. Ha egyedül jön kikérdezni a boszorkányt... Túl sok ha, már megint.*
- Lássuk, hol vagyunk. - *Ellenőrzi, hogy kardját az oldalán találja-e. A városból való távozásuk óta először érzi úgy, hogy most szüksége is lesz rá, hüvely nélkül. A fácies nem tűnik ismerősnek, még kevésbé a hangulat, ami itt telepszik rá. Amennyire az emlékezetéből azt képes előásni, a falu teljesen más környezetben feküdt, ergo nincsenek annak közvetlen környezetében. Viszont, ha a banya egyedül eszelte ki az egészet és egyedül is dolgozott, nem vonszolhatta túl messzire kettejüket, az órákat igényelt volna és Gabrienéknek is feltűnt volna addigra az eltűnésük. Megdörzsöli halántékát mindkét oldalt, a bódulatot okozó füst utóhatását gyanítja, még egy darabig "élvezni" fogják.*
- Valami nem illik a képbe. - *Rég érte már villámcsapás valaminek felismerése végett, de most egész gerince mentén érzi, ahogy az ismert-rég látott inger átrongyol rajta. Nem sokra rá történik, hogy ajtót nyitnak társaik és ők egy másik világ pereméről néznek le rájuk. Vajon látják az olajfestménybe börtönzötteket? Követ ragad, és amint szeme megszabadul a sajgó fájdalomtól Gabrienék felé hajítja azt. Nem számít sok eredményre, de soha, senki nem akarta még mágiával egy képbe átkozni őt. A halálát, ó azt kívánták számosak és számos alkalommal már, de ilyesmi először történik vele. Kiált is, hátha a hanggal többre jut, bár az csak az első lépés lesz, hogy tudassák Gabrienékkel, hogy még élnek, csak épp összementek és vászonra kerültek.*
- Hallgass mán! - *Üvölt rá a vonyításokra, a hörgésekre, meg minden egyéb zörejre, ami most rohadtul idegesíti: jelenleg ő akar itt egyedül ordibálni. Mindez persze nem sokat számít, ha a mozgást csak ők maguk érzékelik és a külső szemlélő számára a festmény továbbra sem több állóképnél, de ki ne próbálkozna meg bármivel, hogy kimenekedjen innét?
Ha semmire nem jutnak Rilaival, kelletlen felvetéssel él, amit csak másodsorban fontolgatott, amíg a próbálkozás el nem bukott.*
- Hoztál magaddal tőrt, kést, vagy egy rozsdás bökőt, ugye? Ott lehet - *int fejjel a kastélyrom felé* -, hogy szükséged lesz rá, amit a gyakorlótéren tanítottam. - *Dühe továbbra sem párlik el, és ha már úgy alakult, hogy van plusz energiája ebből kifolyólag, hát szívesen töltené ki azon az alakon, aki az imént még itt ólálkodott a közelükben.
Irgalmasak legyen hozzá és a banyához valaki, mert a félszemű haramiát kellően felbőszítették cirka fertályóra alatt.*

5323. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-08 12:51:26
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Szelíd

// Kő kövön//

//Rilai, Khan//

* A dajka arcán elégedett fel mosoly játszik, ahogy nézi vergődő vendégeit. Mégsem hagyja abba a mesét, csak mikor Khan hallgatásra inti. Megvonva vállát, telepszik vissza foteljába, hogy kortyoljon teájából. *
- Ahogy parancsolod. Kedvesem, drága szőnyeg ez, de nem a tea az oka.
* Hajt fejet, majd nyugtatja meg Rialit, miután az a szőnyegre borítja a teát. Láthatóan nem rettenti vissza sem a lány sem pedig a férfi haragja. Lenne mitől tartania, ha épp nem azzal lennének elfoglalva, hogy ébren maradjanak. *
- Kras, ugyan már! Ő csak egy báb volt, akit felhasználtam arra, hogy megszerezzem azt, amire szükségem van. Ahogy a szétcincált állatok és a farkas támadás is arra volt jó, hogy elaltassam a gyanút.
* Kacag fel, a felvetésre, hogy aztán tiszta mederbe terelje az eltévedt gondolatokat. *
- Már rég várok erre a pillanatra, s nem hagyhatom, hogy mindent tönkre tegyetek. Az apja, annak az átkozott szukának, elvette a fiatalságom. Még fiatal lány voltam, mikor elcsábított s megígért nekem mindent. Én kis naiv elhittem neki mindent, hogy mennyire szeret, s hogy eljön értem és a többi és a többi. Persze én, elhittem neki mindent. S erre mit csinált? Nah, mit? Elvette azt a nyeszlett kékvérűt. És hiába volt minden próbálkozásom, mégis megszülte ezt a kis senkit. Azt hittem, ha felnevelem, és a házban maradok, akkor majd élünk boldogan. De neeem! Hozott egy fiatalabb mennyecskét, aki még ráadásul minden lében kanál is. Odalett a szépségem a fiatalságom. Ideje, hogy fizessen érte.
* Kezd bele egy másik mesébe, ha már az előzőekre nem voltak kíváncsiak. Hangja messzi távolból hallatszik már, alakja is elmosódik a szemek előtt. *
- Milyen kedves, de nem ígérhetek semmit.
* Néz lesajnálkozón Khanra, amint az magához vonja a már eszméletlen Rialit. *
- Szükségem van még rátok.
* Az utolsó szavak már az álom ködfátylán át jutnak el a lovaghoz, majd végleg eléri őt is a sötétség. *

// Jane, Gabrien, A'frad//

*A házban megtudhatják, hogy a legkisebb fiút Karsnak hívják, s hogy a két fiún kívül még egy lánya van, de ő már ne él velük, mivel saját családja van. Ha az ő nevét is tudakolják, úgy természetesen azt is meg tudják. Tysa, ezt a nevet adták neki születésekor. Visszaemlékezve nála nem jártak, mikor az eltűntek után érdeklődtek. És valószínű, ha ott is történt volna eltűnés, úgy azt már hamarabb említette volna az asszony. Az útba igazítást is megkapják a dajka házához.
A kopogtatásra nem jön válasz, ám ajtó betörésre nincs szükség. Úgy tetszik, hogy nem csukták az ajtót kellőképpen így, halk nyikordulással nyílik résnyire az ajtó.
A házba belépve egy kis előtérbe jutnak. A szoba oldalában az ablak alatt kis asztalka, egy rekamié s két fotel. A falakon egy portré. Egy tájkép. Az elő kettő baloldalon található egymás mellett. Míg az utóbbi egy kandalló felett, a kandallón egy parázstartó és két félig leégett gyertya. Van itt még, gyönyörű liliomot ábrázolóvirág csokor, a festő tökéletesen eltalálta a fények s színek harmóniáját, mely az ablak mellett található. Innen két ajtó nyílik, egyik a bejárattal szemben, míg a másik, bal oldalt. Az asztalon boros pohár, két teás csésze, s a hozzátartozó kanna, egy üveg bor. . Sütemény az asztalon. Láthatóan, a boros pohár érintetlen, míg a két csészéből ihattak. Míg az egyik csésze szépen gondosan a tányérjára helyezve addig a másik az asztal szélén. A szőnyegen hatalmas folt éktelenkedik.
A bal oldali ajtó a konyhába vezet. Valami épp a tűz felé van akasztva, s haragosan bugyog benne. Abból se fog már senki sem enni, égett szag árulkodik arról, hogy túl sokáig hagyták a tűz felett. Asztal, néhány szék és szekrények a helység berendezései. Ebből kettő tálaló szekrény, melyben érkészletek sorakoznak, evőeszközökkel. A harmadikban liszt, cukor és fűszerek, s főzéshez szükséges hozzávalók.
A szemközti szoba egyben a haló és amolyan kis dolgozó. A korai óra ellenére is félhomályba borul a szoba, mivel súlyos függönyök zárják ki az arany sugarakat. Jobb oldalt hatalmas ágy terpeszkedik el, ránézésre is nagyobb kényelmet biztosít, mint amihez Gabrien és Jane van hozzá szokva. Bal oldalt egy kisebb fiókos asztal, rajta tekercsek s néhány könyv, mely valószínűleg a fal mentén végig húzódó polcok valamelyikéről hiányzik. Valamint egy köteg papíros tinta, toll és grafit. A felső papíroson néhány órás tinta cseppek. *

// A’ frad//

* Odakint néhány falusi érdeklődve figyeli az eseményeket, hisz az asszonyok és gyerekek a faluban vannak, míg apáik s férjeik oda vannak. Összesúgnak a háta mögött, s félhangosan találgatják mire juthattak a városlakók és mi történhet odabent. Egyéb dolgot nem tapasztal odakint. Senki nem settenkedik a ház körül. Néhány lábnyom a házkörül ennyi, bár azok bárkitől származhatnak, annak idejét, hogy azok mikor kerültek oda nem tudja megállapítani. *

// Rilai, Khan//

* Távolról halk bagolyhuhogás, levelek csörgése, amint elszakadnak az ágakról, hogy neszezve érjenek földet vagy kapja őket fel a hűvös szellő, hogy hangtalanul, fodrokat vetve érkezzenek a zavaros vízbe. Hideg van, az évszakhoz képest, szokatlanul hideg. Az álom és valóság mezsgyéjén járva, már egyre többet érzékelnek a körülöttük lévő világból. Bár még testük gyenge, s olykor még szemük visszacsukódik néhány percért könyörögve, testük alatt már érezhetik a nyirkos talajt. Körülöttük néhol átláthatatlan ködfoltok derengenek a sással és egyéb növényekkel benőtt ingoványban. Az égen a napot nyomasztó, sötét fellegek takarják el, kétségeket ébresztve még a bátor szívekbe is. Egyik oldalt ingovány, a másikon sűrű rengeteg, mely felől furcsa hörgéseget, vonyításokat hoz a szél. Előttük egy ösvény, melyen egy köpenyes alak veszik el a látóhatárukon kívül, az út elveszik az alakkal együtt, ám a távolban egy dombon romos kastély áll, homályba s árnyékba burkolózva. Mintha valaki a nevüket kiáltaná. Ismerős öblös hang, mint egy oroszlánüvöltés. Nem ide illő fény vakítja el őket, ha a hangirányába fordulnak. Beletelik egy pár pillanatba, míg szemük hozzá szokik s kitisztul előttük a kép. Gabrien és Jane az. Az előbbi feldúltan lép be a szobába, míg az utóbbi íját feszítve követi az ajtón át. Óriásként hatnak mindketten, ahogy nevüket kiáltva tekintenek körbe keresve őket, majd tűnnek el a látótérből. Ott vannak még, hisz az ajtón nem távoztak, s bár távolabbról, de hangjukat is hallhatják. Nem sokkal később, a fiatal lovag is feltűnik az ajtóban. *


A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.08 12:52:28

5322. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-08 09:51:51
 ÚJ
>Hás, az Erdőlélek avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

*Esteledik. A nappali madarak lassan nyugovóra térnek, és nemsokára előmerészkednek az éjszakai állatok hogy ki így, ki úgy, de élelmet gyűjtsön magának. Tücskök és más bogarak muzsikája kezdi lassan átvenni az alapzaj szerepét, meg egy aprócska tündér nyögdécselése aki egy fa tövében a földön hason fekve nyekereg. Leesett amikor elájult, szerencsére nem túl magasról, de így is mindene sajog. Egy ideig nem mozdul, lassan tér magához ahogy egyik erőtlen lélegzetét veszi a másik után. A világ ahogy ő ismerte, nincs többé.*

*Akkor sem kel fel amikor már teljesen tudatánál van, pedig emlékszik mi történt, emlékszik hogy nem messze tőle egy holttest csüng le az ágakról, de csak alsó ajkát harapdálva folyatja könnyeit csendben. Szemei nyitva vannak, de a feje mellett heverésző kézfejét bámulja csak, ami most épp tiszta kosz és rá is van ragadva egy levélke. Gondolatai leginkább nincsenek. Fel akar ébredni. Azt akarja hogy ennek az egésznek vége legyen végre. Ez lenne a büntetése az erdőtől? Türelmetlen volt, többre vágyott mint amit kapott, és ezért szenvednie kellene? Csak egy valakit kért akivel beszélhetne magányában. Hogy ne legyen egyedül... Erre ezreket zúdítottak rá elméjére. Egy valakit szeretett volna akivel együtt gondozhatja az erdőt, ehelyett ezreket kapott akik égetnek és egymást gyilkolják. Sok-sok, végeláthatatlan, elképzelhetetlen mennyiségű óriás szörnyeteg.*

*Talán egy órát is elfetreng mozdulatlanul pityeregve, gondolatok nélkül pislogva a semmibe, amikor valami neszre lesz figyelmes. Ismerős, természetes erdei hang, talán egy róka lehetne. Egy róka aki éhes és élelmet keres. A földön fekvő halottnak, vagy legalábbis sérültnek tűnő tündér pedig igazán egyszerű, ám annál kiadósabb lakomának ígérkezik. Legyen hát, akkor egyék meg. A rókának legalább jó lesz, ha ő errefelé lakik akkor biztos tud az óriásokról és túlélte őket, beletörődött, elfogadta. Túlélni, beletörődni, elfogadni... Hás jelenleg nem gondolná hogy ezek közül bármelyikre is képes lenne. Nem törődik most az erdővel aki érzései szerint cserbenhagyta, nem érdekli ha megtörik a lelkek köre, ha nem lesz aki továbbadja a tudást a következőnek... Egyék meg és legyen vége.*

*Félelem nélkül, továbbra is mozdulatlanul várja a harapást, de a közeledő óvatos léptek neszei után csak szimatolgatás következik a háta mögül. Megint egy-két lépés, aztán már hajában érzi egy orr szuszogását. Fülét kezdi nyaldosni egy nyelv, erre már zavartan pislogni kezd és hátára átfordulva az idegen állatka felé fordítja a fejét.*
- Nút?
*Kitörölgeti az odaszáradt könnyet szemeiből, ekkora hasít belé a fájdalom amiről az esését követő mozdulatlanságban megfeledkezett, méghozzá mindenhonnan. Összeszorított szemekkel és fogakkal nyel vissza egy szisszenést, de a hullám érkezése után apadni kezd, elviselhetővé válik, így visszafordíthatja figyelmét egy régi barát felé.*
- Te ilyen messze költöztél?
*Szegény rókát kölyök korában találta meg sérülten, hogy a szüleivel és testvéreivel mi történt azt nem tudja, de a hátán végighúzódó sebhelyről akármikor megismerné. Meggyógyította és felnevelte, aztán egyszer csak nem jött vissza többé, remélte hogy családot talált és elköltöztek, nem pedig elpusztult valahol szegényke.*
- Erdő küldött értem?
*Vak szerencse is lehetne, de ilyen végestelen hatalmas rengetegben nem sok esélyt lát erre. Biztosan az erdő küldte, ő kérte meg hogy segítsen szegénynek. Szipogva tápászkodik fel sűrű "au"-zás közepette, aztán bicegve megindul valamerre el innen. Egyelőre nem törődik a körülötte örömködő megmentőjével, távolabb akar kerülni innen. Távolabb a várostól, távolabb a holttesttől, távolabb minden bajától, valahova ahol kicsit összeszedheti magát, hiszen ezek szerint az Erdő mégsem hagyta cserben.*

5321. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-07 22:18:07
 ÚJ
>Ágrólszakadt Janemita avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

// Kő kövön //

*Erdei séta után visszatérvén a falucskába Loran anyja csipog nekik és kínálja őket mindenféle sülttel, levessel, mindennel amit csak a megfáradt kalandozó kívánhat. Jane hiába pakolta teli pocakját a reggelinél, szemezget az étellel, le is csüccsen Gabrien mellé míg szaporán válogat. Ám mielőtt megkezdené a mozdulatsort, hogy megrakjon egy tányért a finomságokkal, az emberóriás eltolja maga elől saját tányérját és kijelenti, hogy megvárják a többieket. Vállat von, mint mindig, és nyugton nézi, ahogy a kolosszuson eluralkodik az aggodalom.
Igazából a félvérnek más tippje van, mint a férfinek, de ezt nem hozza tudtára. Többnyire azért, mert ha Gabriennek van igaza és valami baj van, akkor Janey szavai eléggé furán hatnak majd visszagondolva rájuk.*
-Nem találtunk semmit.
*Hazudja Loran anyjának szemrebbenés nélkül. Igazság szerint ez akár igaz is lehetne, ha nem lett volna olyan fura érzésük az erdőben és nem látták volna azt a pillanatra megmutatkozó alakot.*
-De majd megnézzük a temetőt is. Jó lenne tudni, hogy kik voltak a halottizék. Hátha mond majd valamit a nevük.
*Vállat von újra és erőt vesz magán, hogy ne nézzen a kislovagra és ne próbáljon jelezni neki, hogy ne beszéljen. Az akciótól biztosan gyanúsak lennének, no meg A'fradnak amúgy is van elég esze, hogy csendben legyen. És nem is téved. Még Loran öccsének nevét sem feledi el megkérdezni.
Amikor a kolosszus úgy dönt, hogy menniük kell, hát biccent és elindul a nyomában a fegyverhordozóval együtt. Mire a kis, otthonos házikóhoz érnek már az idegre illesztette egyik nyílvesszőjét. Arcára egy elszánt kifejezés ül és büszkén pillant fel az ösztönök vezérelte kedvesére. Valamiért szórakoztatja hirtelensége és még el is vigyorodik, amikor nekiront az ajtónak. Az emberóriás mellett vár, hogy ha kidőlt az ajtó, és szükség lesz rá, lőhessen bármire, aminek elég fehér a színe ahhoz, hogy ne nézzen ki élőnek.*

A hozzászólás írója (Ágrólszakadt Janemita) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.07 22:28:45

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257