Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 258 (5141. - 5160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

5160. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-07 21:51:44
 ÚJ
>Lahut Seii avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*Talán csak a képzelete játszott vele a városi fények miatt így a sötétségben, hisz se nyomot se szagot nem talál ott ahol az árnyat látta. Túlságosan kíváncsi viszont ahhoz hogy ennyiben hagyja az ügyet, beljebb sétál, biztos ami biztos alapon. Éppen azért mert nem talált nyomot, ha kiderült volna hogy csak valami vadállatot pillantott meg akkor hagyná a fenébe, de ha valami nem hagy nyomot az már sokkal érdekesebb. Az mondjuk nem jut eszébe hogy ha nyom sincs, szag sincs, sötét viszont annál inkább, akkor úgysem veszi megint észre akit követ, hacsak nem jut eszébe megtámadni őt, akkor viszont... Nos mivel ez az egész nem jut eszébe, ezért az sem hogy mi lenne ha megtörténne.*

5159. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-07 18:45:17
 ÚJ
>Lahut Seii avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*Ismét az erdőbe kell tovább indulnia ha meg akarja közelíteni a házakat, fényeket már lát így az irányt meghatározni könnyen megy. Kicsit el is fáradt már a hosszú útban, főleg abba unt bele hogy keveset eszik. Jó lenne valami fogadót keresni kezdésnek, úgyis lement már a nap, vacsora után legalább lenne hol aludni is. Szerencsére egész véletlenül pont a holdudvar irányába tart, onnan pedig majd csak egy ajtó választja el éppen attól amit keres. Néha egy orknak is lehet szerencséje, remélhetőleg nem azzal egyenlít majd a sors hogy rögtön ráhívják a városőrséget.*

5158. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-07 16:51:15
 ÚJ
>Malon Do'Rhal avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Lován léptetve halad keresztül az erdőn, még van némi ideje, hogy odaérjen a piactérre a megbeszélt találkozóra, reméli, elhozza a kis nyanvadt gnóm a tekercseket.
Bár borsos árat kér értük, de Malonnak esze ágába sem jutott kifizetni, majd elcsalja a gnómot egy kicsit félreesőbb részre, s elintézi.
Aztán még némi infót is kellene szereznie hol talál munkát, persze bárkinek nem hajlandó dolgozni, kell a pénz de nem bármi áron, Kizárt hogy egy ember vagy valami korcs faj parancsára ugrálgasson, inkább akkor kirabol valakit hogy pénzhez jusson, azt sem számít ha végeznie kell vele.
Gondolataiból, az emberek zsivaja zökenti, ki lassan eléri uticélját.*

5157. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-07 10:44:40
 ÚJ
>Faerum Nook avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Virachii Vhetani//

*A lány viselkedése Faerum-ot egy kis mókusra emlékezteti. Azon gondolkodik, hogy talán eltévedt a szüleitől. Mosolyog mikor hallja, hogy finom. És a néven is. Tetszik neki. Egyedi furcsa hangzása van. Elő is veszi a jegyzeteit és leírja. Majd elteszi. A lány kérdése meglepi. Főleg, hogy komolyan gondolja. Sokban különbözik attól a sötételf lánytól akivel múltkor beszélt.*
-Igen jobb. Most már tudlak szólítani valahogy és te is tudsz engem. Ha nem tudják a nevedet akkor mások, hogy szoktak téged szólítani?

5156. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-06 19:15:59
 ÚJ
>Axata Tavessi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//A macskamentő küldetés//

*Valóban úgy fest, mint egy kis lila-fehér manó a féktelen táplálkozás következtében, de ez a legkevésbé sem zavarja, egészen addig, amíg Múgen szóvá nem teszi, hogy mégis hogyan néz ki. Először fellobban benne a düh, hogy miért olyan fontos ez, kicsi keze ökölbe szorul, arca pedig a máz alatt elvörösödik, már készül is valami csípős visszavágásra, amit a férfi nem tenne zsebre, az biztos, kellett neki kioktatóan beszélni vele. Ezért szökött meg az árvaházból is, ha a tulajdon szüleinek se kellett, akkor más se akarja őt nevelni. Azonban útitársa ebben, a kitörés előtti utolsó pillanatban ér az arcához, és mint akit leforráztak - vagy jelen esetben végigöntöttek egy adag jeges vízzel - úgy dermed meg. Szürke szemei tágra nyílnak a másik érintésétől, már felemelné a kezét, hogy viszonozza, amikor Múgen ellép előle, rajta pedig megint kiüt a paradicsomláz, de ezúttal azért, mert mélységes zavarban van. Újfent, mint a fára mászása előtt is, a földet kezdi fixírozni, közben pedig magát átkozza, hogy miért, miért kell úgy viselkednie, mint egy idióta kislány.*
~Azért, mert az is vagy, te ostoba.~
*A másik lehetséges ok az, hogy egyszerűen fél, de ezt nem meri bevallani magának. Ott lenne vége a mérhetetlen önbizalmának.*
- Hmpf! Jellemző...
*Így reagál a kinccsel kapcsolatos válaszra, de lehetséges, hogy ez sokkal inkább az előbbi történések feletti reakciójára adott hangos megjegyzés.*
- Jól van, menjünk már! Ami meg az itt ragadást illeti, én biztos nem fogok elpatkolni itt, hogyisne, még csak az kéne, most, amikor teljes dicsőségben visszatérek ide. Érted már nem tudok kezeskedni... de ha a nyomomban maradsz, csak nem fog megenni semmi.
*Nagy léptekkel megindul az erdő mélye felé, gorombasága pedig önmagának szól, nem pedig a férfinak. Majdnem, majdnem, nagyon pici hiányzott hozzá, hogy megnyíljon, ezt a luxust azonban nem engedheti meg magának.*

5155. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-05 15:51:48
 ÚJ
>Virachii Vhetani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Faerum Nook//

*Zavartan, s bizonytalanul nyammog a kenyéren, melyet elvett az öregtől. Két kezében tartva kuporog, mint valami kis mókus. Az orkkal könnyű volt bánnia, hiszen az egy szörnyeteg volt, de ez az ember nem rémséges. Nem kiabál vele és nem dobálja meg kaviccsal, meg fűvel. Még enni is adott neki, ezért csak hálás lehet.*
- Finom, igen. *Válaszolja egy bátortalan mosoly keretében, majd mikor meghallja a nevére vonatkozó kérdést, kicsit eltöpreng. Mikor volt az utolsó alkalom, amikor valaki a nevét kérdezte? S akkor mit válaszolt?*
- Virachii. *Mondja, mikor eszébe jut a szó. Valami távoli nyelven biztosan jelent valamit, az mit nevének választott, de nem tudja mi lehet. Kitalálta, s tetszett neki. Óvatosan feltekint sapkája alól a férfi arcára, majd igyekszik megjegyezni annak a nevét, ha szólítania kellene.*
- Jobb? *Kérdi a férfi utolsó mondatára. Őszinte kíváncsiság bujkál hangjában és arany szemeiben. Nem igazán érti a maga egyszerű módján, hogy mitől jobb, ha valaki tudja a másik nevét, amikor együtt étkeznek. Míg a férfi válaszára vár, nyugodtabban harapdál a kenyérből. Végül kicsit meg kell emelnie lábait, hogy megtámaszkodjon könyökével, mert úgy nem fáj annyira az evés. Az erőlködéstől egy halkat fel is nyög, de aztán már csak rágása hallatszik.*

5154. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-05 12:42:51
 ÚJ
>Faerum Nook avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Virachii Vhetani//

*Ha Faerum megszokásból nem néz oldalra akkor a tündérlányt észre sem vette volna. De az ő érzékei már nem a régiek ezért a bölcsességgel helyettesíti. Tudja mik azok a kis trükkök amikkel az ő korában is túl lehet élni az erdőt. Ha a tündérlány helyett egy farkas lett volna akkor egy lehetséges haláltól menekült volna meg Faerum. Ez esetben nem hiszi, hogy ez történt. Nem tűnik a lány olyan veszélyesnek. Ezért is hívja meg enni. Jobb társaságban enni bár Faerum a magányt keresni jött ide. A lány félelmét próbálja enyhíteni.*
-Nem kell félni. Finom.
*Mikor elveszi a akkor is kedvesen mosolyog és csak akkor is kezd el enni. Közben pedig megszólítja a lányt.*
-És mondd csak, hogy hívnak? Én Faerum vagyok. Jobb ha legalább a nevét tudod annak akivel megosztod az ételed.

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.05 13:38:08, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (mond helyett mondd).

5153. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-05 12:28:36
 ÚJ
>Virachii Vhetani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Faerum Nook//

*Kerekre nyílt szemekkel figyeli az alakot, s ha az távolodik tőle, akkor halkan utána ered. Tündér élete nagy részét elvesztette _azon_ a napon, de még megmaradt lábaiban az a fajta könnyedség, melyet egy ember úgy írna le: pille könnyedség. Óvatosan lépked meztelen lábaival, minden reccsenő zajt elkerülve. Macska kíváncsiságát nem tudja leküzdeni az idegen iránt. Ezért kerül mindég bajba, mely néha testi épségét veszélyezteti, néha saját szárnyait követeli. A csonkok mind máig a felöltőjének tollakkal díszített szegélye között bújnak meg.
Az öreg, talán elgondolkodhatott, mélyen az útján, mert a tündér szemében csak egyenletesen halad előre. A kis termet nem hallja a másik gondolatait, ezért megrettenve veszi észre, hogy az ember megfordul és leül egy fa tövébe. A lány egy fa törzsébe kapaszkodva, ijedten figyeli. Nem olyan félelmetes termet, mint az ork, sőt egész kedvességet sugárzó arca van, számára. Azért a kicsi mégis óvatos és nem közeledik tovább, de nem is szalad el.
Mikor az ember megmutatja, s felajánlja az ételt a tündérke gyomra megkordul. Uzsonnája egyetlen gyönge pillangó volt, amely ilyen kis termetnél sem mondható bőségesnek, még elégségesnek sem. Átfut az elméjén, hogy az ember, talán segíthet, mert piszkosul fáj itt is és ott is. Egy kis étel és pihenés, de jól is esne.
Bátortalanul merészkedik elő a fa takarásából és indul el a vacsorázó férfi felé. Fegyvertelen, védtelen. Egyik karját a másik könyöke fölé helyezi és begörbített lábakkal, lassan lépked. Pár lépéssel megáll a férfi előtt és aranykeretes szemeivel nézi. Pár pillanat múlva, mikor már megbizonyosodott, hogy nem fogják bántani a kenyér felé nyúl, vékony karjával. Kicsit közelebb lép, hogy elérje azt, majd ráhelyezi a kezét az ételre és, ha az ember elengedi, akkor magához húzza azt. Ijedt, bizonytalan szemeit nem veszi le a férfiról.*
- Kö… köszönöm… *Mondja remegő hangon. Lekuporodik a másik elé és félénken harap az ételbe, mely most számára a világ legfinomabb kenyere. Felgörbült szájjal, egyre bátrabban majszolja az ételt. Igaz fáj szinte minden mozdulat - elvégre egy marha nagy ork teperte le - azért örömmel az arcán falatozik, néha feltekint az öregre, hátha bántani akarja, hogy bármely gyanús mozdulatra elszaladhasson.*

5152. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-05 10:00:24
 ÚJ
>Veszettróka Múgen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//A macskamentő küldetés//

*Múgen sem éppen az előkelőség földi helytartója, de ahogy a lány nekiáll zabálni, azon még ő is meglepődik. Egy pillanatra abbahygja a kajálást és lapos pillantást küld Axata felé, még kicsit megrázza fejét is.*
- Nem szalad el a bokor, nem kell sietni...
~Egek, mikor ehetett ez utoljára?~
*Fél szemmel végignézi, ahogy a lány degeszre tömi magát a bogyókból... fél szemmel, hisz neki csak ennyi van. Van valami... valami fura ebben a lányban, fut át elmékén. Néha egyszerre teljesen közönséges és gyermekien elbűvölő. Közönséges abban a tekintetben, hogy teljesen érdektelennek és impulzusok által vezéreltnek tűnik, és elbűvölő mégis, ez pedig zavarja Múgent.*
- Hogy lehetsz ennyire nemtörődöm?
*Teszi fel a kérdést, ami foglalkoztatja. Jó, persze ő maga sem az előrelátás bajnoka, de ettől azért még ő maga is megfontoltabb, tervezgetőbb... néha...*
- Nézd meg, teljesen összeretkelted magad.
*Tenyerébe veszi a lány egyik tincsét és kicsit megemeli.*
- Csöpög a bogyó-létől... és a képed is hót mázga...
*Elereszti a tincset és jobbja hüvelykujjával megpróbálja az elmaszatolt bogyó nedvét letörölni a lány arcáról. Ekkor hasít belé a felismerés.*
~Mégis mi a fenéért csinálom ezt?~
*Pillanatnyi zavarában véletlenül Axata szájához ér az ujja (már ha a lány korábban nem húzódott el) és ettől még inkább zavarba jön.*
- Na izé...
*Elkapja onnét kezét és fejét kezdi vakargatni.*
- Hát azért jöttem el veled, mert azt mondtad, hogy lesz kincs is...
*Terelni kell, terelni, terelni. El is lép onnan és újfent kiadja a "parancsot".*
- Na, de haladjunk, mert nem lesz a végén se macska, se kincs... aztán itt ragadunk a vadonban...
*Magának sem vallja be, de nem bánná, ha esetleg itt ragadnának egy időre...*

5151. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-04 11:49:34
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Thyrnitta//

*A lány picit nyugtalan, és rájön, valahol ő is kissé zavarban érzi magát.
Az egész helyzetük nagyon bonyolult, ugyanakkor talán nagyon egyszerű is, vagy a kettő együtt.
Nitta tisztában van azzal, hogy Lorsan életében volt egy lány, akit imádott, és akit sosem fog elfeledni. Neki nem volt ilyen férfi. Hitte ugyan magáról, hogy szerelmes, de az, akit ő szeretett nem valódi személy volt, csak egy délibáb. Egy álomkép.
Fantázia, semmi több.
Lorsan valódi és hús-vér, és Nitta legalább saját magának beismeri, hogy vonzódik hozzá.
Tetszik neki a termete, a halványzöld szempár is, az is, hogy izmosnak és erősnek érezte, mikor átölelte a lovon idefelé jövet. De eddig az elf természetében sem lelt olyat, mellyel ne tudna megbarátkozni.*
– Nem is csak néha *helyesel.* Bár én úgy tudtam, az elf gyereket tanítják ilyesmire, hogy ők sokkal könnyebben boldogulnak a vadonban, mint bárki más. Vagy ez csak amolyan legenda?
*A hal evésére figyelni kell, szálkák, meg minden, igen, meg minden, remek ürügy, hogy ez ételre meredjen, mert most biztos nem tudna csak úgy nyugodtan Lorsan szemébe nézni. De a hallal jól el lehet piszmogni, és így a csend sem kínos.
Sőt talán inkább meghitt, bár Nitta nem tudja, ez mennyire lenne pontos szó, ha le akarná írni a helyzetet.*
– Orgyilkos? *Nitta finoman felvonja a szemöldökét. De nem fűz hozzá mást.* Értem, szóval kardforgató.
*A lány inkább marad ennél a kitétnél, nem mintha nem hinné el, amit a férfi mond, de valahogy úgy véli, ahhoz az elfhez, aki vele szemben ül nem illik az, hogy orvul támadjon, bár elhiszi, hogy valaha máshogy volt. De ő most elég egyenes jellemnek ismerte meg.*
– Igen, reggelre kitalálok valami mást. *Nitta elmosolyodik.* Majd még megálmodom addig, mivel lepjelek meg.
*Felnéz Lorsanra, majd elfogadja a felé nyújtott kezét, pedig most kicsit más ez, más érzés, mint korábban a barakkban, és talpra áll.*
– Kíváncsi vagyok *súgja, bár beszélhetne akár hangosan is, de valahogy most ez illik a hangulathoz.* Majd visszajövök holnap is megnézni *ígéri.
Megy kézen fogva a férfival, ösztönösen vigyázva, nehogy elbotoljon, mert figyelni főleg az ujjai köré fonódó meleg kézre figyel, meg arra a fura kis bizsergésre, ami végigszalad a karján az érintéstől, fel a válláig, és még tovább, a mellkasa közepéig.
Hálás a sötétségnek, mert az elrejti a pirulását, és haragszik is rá, mert így alig látja a férfi arcát.
De a keze érintését érzi, és az jó érzés.
Mikor valami sötétebb foltot vesz észre az erdő szélén, a fák alatt, halkan kérdi:*
– Ez lenne az? Megnézzük belülről is?

5150. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-03 20:57:41
 ÚJ
>Megöhr Tuwub [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Yuna//

* A lánynak semmi oka nincs a félelemre. Habár az öregnek még mindig a fejében cikáznak a gondolatok a tegnap estével kapcsolatban és, hogy nem mindennap találkozik az ember egy ilyen gyenge és egyedüli lánnyal, ám egyelőre kitart amellett, hogy a messze van még az, hogy újra ekkora legyen a hold. Így hát egyelőre nem kell tartania tőle senkinek, hacsak az illető nem paranoiás. Mert ha az, akkor már méterekről kiszúrhatta az övén lógó tőrt is, mely ugyan ruhájával ellentétben nem véres már, de nem lehet minden csepp vért letakarítani a pengéről.
Nem igazán zavarja, talán fel sem tűnik neki, hogy a lányt mennyire nem érdekli az öreg, de nem adja fel. Talán még társ is lehet belőle, csak ki kéne szedni belőle néhány információt. Vaktában senkivel nem kíván lepaktálni, mert a végén még ő lesz az áldozat. Mindig vannak jó színészek a világban, így akár egy démoni teremtmény, vagy egy városőr besúgója is lehet.
A lány neve végtelen örömmel tölti el és egy aprócska mosolyt is elereszt a "semmilyen"-t hallva. Aztán alig pár másodpercnyi időt hagyva közli. *
- Mielőtt félreértenéd, nem én magamnak választottam ezt a nevet. * Neveti el magát, majd mivel ez saját megállapítása szerint nem elegendő magyarázat még, így folytatja. *
- A városiak aggatták rám. * Meséli, aztán érdeklődve figyeli az igen rövid történetet a lány szeméről. Nem szól egy szót sem, csak tűnődik, hogy miféle mérges gombától lenne vörös valakinek a szeme? Pár perces, vagy csak másodperces csönd következik, majd Tuwub szétnéz az erdőn, mintha azt figyelné, hogy nem hallgatóznak-e a fák mókusai, az üregek nyulai, vagy a bokrokban lapító nagyobb vadak. Aztán miután meggyőződik arról, hogy senki nem hallgatózik, csak kettesben vannak, sokkal komolyabb hangot vesz fel, mint ez idáig. Homlokán a barázdák bemélyednek, szemöldökei összehúzódnak, szeme pedig kifürkészhetetlenül mélyed a lány vöröseibe. *
- Öltél már embert? * Váratlanul érheti a válasz, így sebtében hozzátoldja. * Nem gyanúsítgatásból, csak kíváncsiságból. Hallottam olyan regéket, miszerint annak lesz vörös a szeme, aki gyermekkorában ont először emberi életet. * Aztán megvonja vállát. *
- De gondolom csak badarság az egész. Meséltek már sárkányokról is, holott még soha senki nem látott valójában. * A kérdését, mintha el is felejtette volna, talán nem is figyeli a választ. Lehet, hogy csak egy tréfa volt, hogy ugrassa a lányt. De lehet, hogy sokkal fontosabb és/vagy érdekfeszítőbb dolgokra volt kíváncsi, csak aztán meggondolta magát. Vagy csak úgy tesz. Mindenesetre se arckifejezése nem árul el sokat, se szemei. Ezután témát vált, nem is törődve a kérdéssel, mely életútjáról szól, vagy amiket esetleg kapott időközben. *
- Nemsokára elérjük a tisztást. Onnan már csak egy köpésnyire van a város. * Elmosolyodik a szinte még őt is újan ért hír "hallatán" és kicsit megszaporázza lépteit. Aztán váratlanul tér vissza egy korábbi témára, mintha csak most jutott volna el tudatáig a válasz. *
- Az bizony nem jó. Pénzed van ételre? * S amennyiben a válasz "nem", vagy "nem sok", abban az esetben bizonyára megszánja majd pár aranytallérral, nehogy már éhen haljon a városba érve és még csak ne is a lopás legyen az egyetlen menedéke a túlélés érdekében. A múltjával kapcsolatos kérdésre hát nem felel, talán kifelejtette a listából, talán csak nem szeretne beszélni róla... Vagy csak későbbre tartogatja. Mindenesetre az eddigi - nem túl alapos - ismertségből ítélve a lánynak nem lesz nagy szomorúsága attól, hogy nem hallhat izgalmas regéket egy öregembertől. *

5149. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-03 20:13:20
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Thyrnitta//

* Még egész nyugalmasnak mondható, mert a mezőre kikószálnak az őzek és szarvasok legelészni. Persze, azért a ragadozók is szemmel tartják a prédát, de abban a pár napban, amit itt töltött el, úgy látta, hogy erre nem vezetnek csapások. Ezen a részen nem kelnek át a "prédának" valók, sem a ragadozók. Témát pedig zavarában váltott, mert Nitta nem könnyíti meg a dolgát. Nehezen kezeli még a most kialakult helyzetet, mert szíve még mindig másfelé húz. Noha Ő már meghalt rég, a húsz év magányt csak úgy tudta elviselni, hogy lélekben mindig nála járt, élte vele megszokott életét. Ez a táborverés is azért ilyen gördülékeny, mert észben tartja, hogy nincs egyedül. Olyan ez, mint régen, Vele. Mintha újra Vele együtt utazna, de Lillith arcának helyére lassan átkerül Nitta arca. Mosolya és apró érintései más irányba terelgetik őt is. Szóval. Nem ártana tisztábban látnia. Bátor vagy botor lépés lesz, majd kiderül, ha meglépte azt. Addig is legalább megvacsoráznak. *
- Ezt is úgy tanultam. Jól jön néha az ilyesfajta tudás is.
* A haltartó és a menedék elkészítése nála már régi megszokása a táborozásnál. Szándékosan feledkezik a hal evésébe és csak nagy ritkán pillant fel belőle. Láthatóan jól esik neki a vacsora és a fűszerezés miatt még jobb is, mintha csak úgy megsütötték volna. *
- Ez is igaz, ne vesszen kárba, ha már kifogtuk és megsütöttük.
* Mesél, mert van amit jobb elmondani, főleg ha van kinek. *
- Kardforgató. Éretlen koromban inkább orgyilkosnak vallottam magam. Eltanulta, amit lehetett. Aztán, kinőttem ebből. Mondhatnám úgy is, hogy beértem azzal, hogy letelepedtem. Az én kezem sem tiszta, a lelkem sem, ezt jobb ha tudod. Ami történt, azon már nem tudok változtatni. Talán, nem is akarok. Múltbéli hibáimmal együtt vagyok az, aki.
* Karjának érintése jó, de kutya harapást szőrivel alapon, fog még mesélni. Bár. Lehet, hogy nem kellene. A végén még rémálmai lesznek a lánynak, főleg a közelében. S bár feldobódott az alkalom a kis kísérletéhez, valahogy nem tudta megtenni. Inkább besegít abban a fél halban. *
- Reggel majd lesz más frissiben, inkább megeszem.
* Jó étvágya van, szó se róla. A halat meg főként szereti. Viszont gyorsan is végez vele és megtörli a kezét, csak úgy az ingébe. Aztán iszik a kulacsából vizet, végül feláll és kezét nyújtja a lány felé. *
- Gyere, megmutatom a menedéket. De majd azért nappal is nézd meg, mert a tűz fénye odáig már nem ér úgy el.
* Fáklyája meg nincs, de nem is nagyon használ. S a látása bár nem jó a sötétben, de a terepet ismeri annyira, hogy könnyen oda találjon a kis építményhez. Egyensúlyérzéke pedig nem hagyja, hogy holmi göröngyön elbotoljon. A fülét azért hegyezi, figyelve a környék neszeit, de még nem hallani semmi vészeset, ami a közelből szólna. Az egyre inkább rájuk telepedő sötét miatt kézen fogva vezeti a lányt a helyig, kíváncsian arra, hogy a sötétben milyenek Nitta képességei? *

5148. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-02 22:30:47
 ÚJ
>Niras, a Táncos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

// Visszafelé //

* Lovát kantárszáron vezetve szenved az erdő fái között a bárd. Most már nyílvánvaló számára, hogy ez az a hely, amit soha nem fog megszeretni. *
- Sovány vigasz, hogy legalább van mit enni. -
* Mondja lovának, miközben bekap pár szem áfonyát, amit út közben szedett össze. *
~ Lemerem fogadni, hogy megint én leszek az utolsó! Riq nem nagyon fog örülni. ~
* Szontyolodik el, ám a rosszkedv képtelen tanyát verni a hedonista ifjú lelkében. Ahhoz túlságosan szereti az életet, és ragaszkodik az öntörvényűségéhez. Ezekkel a gondolatokkal igyekszik átverekedni magukat a fránya erdőn. *


5147. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-02 18:40:28
 ÚJ
>Yunaleea Delsaraan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Éledés//
//Megöhr Tuwub//

*Könnyed, ámde néha meg-megakadó járással halad a kitűzött irányba, betegesen csontos karjai apró mellei előtt összefonva. Fél szemmel azért figyeli a férfit, de nem igazán van rá gondja, nem aggódik, hogy az esetleg orvul rátámadna, egyrészt annak éltes kora miatt, másrészt meg Yunának már csak megváltás lenne bármi, ami ezután következne életében. Már persze akkor, ha az a bekövetkező valami egy mindenképpeni halál. Az lenne gyakorlatilag a lehető legjobb dolog, ami történhetne vele. Így aztán még csak a bizalmatlanság jeleit sem mutatja, lopni vajmi keveset lophatnak tőle, nem is beszélve, hogy élete is annyit ér, mint egy utolsó rühes és kivert kutyáé. Yunának egyébiránt tökéletesen megfelelt volna, ha felesleges szócséplés nélkül haladnak tova, de persze a vénségnek meg kell szólalnia, mint a korosodó embereknek általában.*
~A vénséges, hát mit nem mondasz? Fel se tűnt...~
*Egy fáradt sóhajjal villantja bíbor tekintetét az öregre, mintha személyes sértésként érné, hogy rá merészeltek kérdezni nevére. De azért végülis csak bebizonyosodott, hogy érdemes volt néhány perccel ezelőtt felemlegetnie magában, hogyan szólították annak idején, hiszen valamiféle felesleges kis beszélgetés alapját adja normális emberi és egyéb lényi kommunákban a kölcsönös névcsere.*
- Yunaleea... a semmilyen.
*Közli végül arcán mindenféle érzelem nélkül, bíbor tekintetével közölve a külvilág felé, hogy ő azért egy mondhatni élő elf volna. Nem tud viszont elmenni a tény mellett, hogy a férfi kérdésében egy enyhe kis kíváncsiság is megbújt, remekül elrejtve ugyan, hogy ne csak egy nevet és egy hasznavehetetlen titulust bökjön ki a lány, hanem még talán regélje is el, hogyan vált szeme vörössé.*
~Csak nem fogod mindenféle jöttmentnek elmondani, hogy mi történt veled, kislány!~
*A belső, hörgő hangnak természetesen igaza van, esze ágában sem volt azonnal közhírré tenni, hogy miféle viszontagságokon ment keresztül, ami annak ellenére, hogy külsőségein tökéletesen meglátszik, konkrétumot nem ad senki tudtára. Ennek fényében a hazugság egyszerűen pereg le száraz és cserepes ajkain.*
- Gyermek koromban mérges gombát ettem, de családom gyógyítói sikeresen megmentettek. Egy szemszín mindösszesen, amely árulkodik a kellemetlen esetről.
*Érces hangja beszéd közben még csak nem is változik, nem árulkodik különösebb érzelmekről. Vérvörös szeme viszont már-már gyilkos fénnyel villan a vénségre, amikor az megjegyzi, ráadásul hangosan, hogy az elf milyen sovány. Hát mégis milyen volna, mikor istentudja mikor evett utoljára, sőt, még jobb kérdés, hogy mikor evett utoljára normális és tápláló ételt, nem csak mindenféle rothadt gyümölcsöt, döglött patkányt és épphogy nem mérgező gombát. A barlangok mélységében nem is csoda, ha nem a legtúltápláltabb az elf lánya, annak meg aztán, aki még pontosan ilyen múlttal rendelkezik, mint esetünkben Yuna, annál még az számít csodának, hogy nem halt éhen, vagy úgy egyáltalán; nem halt meg.*
- Eléggé fogalmatlan vagyok azzal kapcsolatban, hogy mikor is ettem utoljára. Meg nem is igazán mozgatja a fantáziámat.
*Ez a kijelentés még csak nincs is messze a valóságtól, Yuna ugyanis azóta a végzetes éjszaka óta általában csak akkor eszik, ha van mit. Méginkább akkor, ha az a valami kvázi házhoz jön, ugyanis nem ügyes vadász, a fegyverekhez azon az egy szál áldozati tőrön kívül, melyet rongyai közt rejteget, nem ért. Éhséget természetesen érez, valószínűleg ez az egyetlen olyan érzés, amely megmaradt számára a normális lények érzései közül, hiszen az összes többi jószerivel kihalt belőle, kiölték.*
- És magával mivan? Valami izgalmas élettörténet? Valami kalandos múlt?
*Csak úgy foghegyről veti oda a férfinak a kérdéseket, hadd legyen egy jó napja szegénynek, hogy valaki beszél vele, valakihez beszélhet. A válasz valószínűleg nem is érdekli Yunát, ha hallani fogja sem igazán fog rá figyelni, de azért, ha már ideszegődött a lány mellé a félvér, akkor hadd beszélgessen kedvére.*

5146. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-01 19:39:45
 ÚJ
>Megöhr Tuwub [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Yunaleea Delsaraan//

* A lány rendkívül ügyes produkciója végeztével a kulacsot elkapja és meg is issza a benne lévő cseppeket. A férfinek összeszorul a gyomra és eszébe jut száraz torka, de aztán egy szót sem szól, csak visszaveszi az üres flaskát és keserűen kémleli az alját. Aztán sóhajt egyet és visszaakasztja oldalára, ahol ezelőtt is csüngött. *
- Azt azért nem mondanám... * Kezd bele tarkóját vakargatva. Ez a kijelentés valamelyest igaz, mivel annyira nem jár sokat, hogy minden egyes fűszál helyét ismerje, ám ahhoz elegendő, hogy jó pár év tapasztalatit őrizze magában az az idős fej, így viszonylag könnyen tájékozódjon errefelé. Persze nem is olyan idős, mint ahogy kinéz; még az ötvenet sem érte el, pedig fél-elf mértékben kell számolni. És a fél-elfek általában valamennyivel tovább élnek, mint az emberek. Ezért is összeszorulnak fogai, de inkább nem szól, csak megvárja, hogy közelebb érjen a lány és mellette kezd el sétálni, már amennyiben ez mindkettejüknek megfelel. Azért háttal egy idegennek nem lenne érdemes állni, főleg ha ilyen vörös szemei vannak. Az sosem jelenthet jót, ha valaki valamiért különlegesebb, mint mások. Vagy ez is csak egy rögeszméje? Mindenesetre nem tudja sokáig magában tartani a kérdést, így megszólal. *
- A nevem Tuwub... A vénséges. * Neveti el magát és kérdőn tekint a lányra. *
- És a Vörös szemű kisasszonyt milyen néven szólíthatom? * Ezzel egyrészt megtudja a nevét (már ha) és jobb esetben még egy izgalmas történetet is kap.
~ Vagy születésétől fogva ilyen? ~ Aztán gyorsan végignéz a lányon és látja, hogy alig van rajta hús... Szinte csak csont és bőr. *
- Te aztán sovány vagy! * Állapítja meg akaratlanul is és reméli, hogy nem mondott ezzel olyan nagyon rosszat.
~ Mióta nem ehetett? ~ Tűnődik és máris a következő kérdésén töpreng. *
- Mióta nem ettél? Nem vagy éhes? * A kérdésből kettő lesz, így aztán biztosan ad már válaszolni valót a lánynak, miközben haladnak. *

5145. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-01 14:07:51
 ÚJ
>Coof Iagha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

*Egy elágazáshoz érnek, ahol ő elfordul jobbra, s úgy folytatja útját.
Kis idő múlva arra lesz figyelmes, hogy csak saját lépteinek zaját hallja.
Hátrafordul, s látja -pontosabban nem látja-, hogy a köpenyes eltűnt.
~Hol az ördögben van? HOL AZ ÖRDÖGBEN VAN?~ Hirtelen óriási harag önti el az óriás lány szívét. ~Miért nem tud senki sem figyelni? Miért ilyen önzők? Mind a ketten itt hagytak! Mid a tündérke, s mind ez a... azt hiszem férfi. Nem tudtak volna egy kicsit odafigyelni? Csak egy kicsit!~
Hatalmas léptekkel indul vissza a partra. ~Szívességet kért, hogy mutassam meg neki, hol a Pegazus, erre elkóvályog! Hát megáll az eszem!~ Gyorsan halad, s közben megállás nélkül mérgelődik.*


A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.01 18:44:40, a következő indokkal:
Indokolatlan nagybetű használat.

5144. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-01 10:45:00
 ÚJ
>Norlamin Graros avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// A Fészek felé //

* Hosszas séta után megérkeznek az Artheniori erdőbe, és Morf jelzése szerint megállnak egyet pihenni. *
- Én bírom, és szerintem is jobb lenne minél előbb a városba érnünk. Az a legjobb, ha még azt sem tudja senki, hogy egyáltalán a közelébe voltunk annak a hajónak.
* Válaszol a mélységi Morf szavaira. Pihenés közben a hajón történtekre gondol. *
~ Vajon hogy mehetett a többieknek az elterelés? Minden bizonnyal jól. ~
* Gondolja elégedetten, hiszen valóban csakis jól mehetett. Az a fő, hogy nem buktak le. *

5143. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-31 20:36:26
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Thyrnitta//

– Akkor biztosan nyugalmas *mondja, csak hogy feleljen valamit.
Közben pedig azon mélázik, minek is volt tanuja az előbb. A férfi mosolygott, és ő ámulva nézte.*
~Akkor ez most nem tetszett neki? Vagy csak kényelmetlen volt? Kínos? Vagy lehet, hogy zavarba hoztam, és azért váltott ilyen gyorsan témát?~
*Nitta kezdi megismerni a másikat, de még nem mer biztosra menni ilyen kérdésekben. Rá pedig csak nem kérdezhet. Már az ötlet végiggondolása is pirulásra készteti.
A táborverés kellemes összhangban telik, könnyedén osztják szét egymás között a tennivalókat, és Nitta kényelmesen érzi magát, nem feszeng, nem szorong. Az egész olyan természetes, mintha nem először csinálnák. És ebben van valami különös, és furcsa is.*
~Mint amikor hozzáértem. Nem volt szándékos! Tényleg nem! De olyan természetes volt. Jó érzés volt átölelni, érezni az izmait a ruhája anyagán át a két tenyerem alatt, azt, ahogy mozdult, a lélegzete ütemét. Őt, magát. Jó érzés volt, még akkor is, ha azonnal elrántottam a kezem. De mi mást tehettem volna?~
*Reméli, az esti homály elrejti a pirulását és hogy a tábortűz fénye, a narancsos sárgán táncoló lángok, sem leplezi le.*
– Nagyon jó lenne, ha megmutatnád *bólint komolyan.* Jobb, ha biztosan tudom, hogy merre van, hogy szükség esetén már megtaláljam.
*Nitta reméli, hogy Lorsan nem jön rá a logikai bukfencre az okfejtésében, hiszen a lány tökéletesen jól eltalált az erdő széléig, összeszedte a tűzrevaló gallyakat és vissza is talált, miközben még egy rozmaringbokrot is megdézsmált, nem valószínű hát, hogy gond lenne a tájékozódó készségével, vagy a látásával. Ahogy az se, hogy félne egyedül elmenni a nyílt réten száz métert egy adott irányba, mikor tudja, hogy a férfi amúgy is hallótávolságon belül van.
A helyzet az, hogy a lány egyszerűen csak szeretne addig is a férfi társaságában lenni, és egyszerűen nem volt hirtelen jobb ötlete, mivel tolja későbbre a vacsora utáni elválásukat.*
– Nagyon ötletes. Mármint a haltartó. *bólint, miután enni kezdenek.
Szívéből örül a halnak, mert azt lassan kell enni a szálkák miatt, és ez is ad neki még némi időt.
Óvatosan eszi a porhanyósra sült halat, és persze hogy kézzel. A lapulevelek arra jók, hogy nem potyog le véletlen sem a finom falat. Az ujjai arra, hogy kitapintsa a szálkákat, a szája meg, hogy lenyalogassa az ujjait, mielőtt Lorsanra nézne, hogy vajon neki hogy ízlik a vacsora.
Lágyan elmosolyodik.*
– Nem is a lecsipkedés, de ez olyan jó fajta hal, finom húsú, hogy nem vesztegetném el azzal, hogy lepotyog a java *mondja végül, hiszen végtére is most sem a halkés került elő, mint valaha rég, ha tata ünnepséget rendezett.
Aztán mikor Lorsan mesélni kezd, akkor figyelmesen hallgatja, érdekli a férfi, a története, ami újabb mozaikdarabkát ad hozzá a képhez.*
– Ő volt az *nem kérdezi, inkább csak kimondja. Halkan sóhajt.* Ezek szerint korábban fegyverforgató voltál, katona. Zsoldos? Vagy testőr? *kíváncsiskodik, és a történet elejébe kapaszkodik bele, nem véletlenül.
Az is Lorsanról szól, róla mesél, de nem a fájdalmáról és a veszteségéről. Nem arról a lányról, a vízmágus druidáról.
Nem mintha nem akarna tudni sem róla, vagy mintha azt akarná, hogy Lorsan felejtse el, vagy hallgasson róla, de ez az első békés estéjük kettesben, és nem szeretné, ha a férfi szomorú lenne.
Ugyanakkor viszont nagyon örül annak, hogy így megnyílt felé.
Kettősség. Nitta egyszerre szeretné hallani a teljes történetet, és nem tudni semmiről. Bár tisztában van vele, hogy végül az első mellett döntene, ha kérdeznék.
De most valóban csak azt szeretné, ha az estéjük szép lenne.
Lassan és óvatosan nyújtja Lorsan felé a jobbját, és ha a férfi nem húzódik el előle, akkor megsimogatja az alkarját.
Együttérzés. Támogatás. Az is, természetesen.
Meg valami jóval egyszerűbb is.*
~Jó hozzá érni.~
*Nitta végez lassan a második hala felével is, de kezd igazán jóllakni. Mélyet sóhajt.*
– Be tudsz nekem segíteni, vagy csomagoljam el a reggeli mellé?
*Újra az erdő felé pillant, kíváncsi a menedékükre, de közben a világért sem sürgetné az elfet. Különben is, van idejük.*

5142. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-31 09:53:28
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//A Fészek felé//

*Az erdőbe érve kicsit szusszan most már. Minden rendben, minden sikerült, újabb rejtélyes rablás és senki nem tudja ki lehet mögötte. Szinte már megszokott séma. Ha Nar is vele tart és meg is áll, akkor jelzi neki, hogy pihenő idő van.*
-Ha bírod ezután nem kell megállnunk a házig, ami engem illet jobb szeretnék a városban lenni, mire hajnalodik.
*Ha Nar szervezete sem ellenkezik egy hosszabb pihenő után már folytatják is az útjukat a gazdag negyed felé. Most, hogy nem köti le más a figyelmét eszébe jut, hogy van még bőven dolguk azzal a házzal. Ideje lenne berendezni, annak rendje és módja szerint. Anor is megérdemli, jól helytállt, önmagához mérten. ennyit nem is várt tőle. neki elég lett volna, ha nem szalad el, de ehhez képest jól megoldotta a feladatot. A kapitányig eljutott és őrök nem nagyon zavarták őket egyáltalán. Véleménye szerint önmagához mérten mindenki jól helytállt, így megvannak most már a szervezet legerősebb tagjai. Mindenkivel, aki maradt jól járnak. A többiek maradnak a periférián, de hát ilyen ez a vércse lét. Aki sokat kimarad az lemarad és aki lemarad... *

5141. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-31 01:54:16
 ÚJ
>Riqelie Lemara Leser avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63

Játékstílus: Vakmerő

*Az erdőn át csupán kétszer tart pihenőt. Egy nagyobbat és egy kisebbet, bár mindkétszer tüzet rak, hogy a vadállatokat azért lehetőségeihez mérten távol tudja tartani.
A hűvös levegő lecsillapítja kaland utáni elszánt gondolatait, ráadásul jót tesz a fáradtság ellen is, ami az utóbbi napok folyamán egyre gyakrabban környékezi meg szervezetét. Az eskületétel után lehet engedélyez magának egy szabadnapot. Még akár a Menedéket is felkereshetné.
Erre az ötletre persze eszébe jut sok más, még elintézetlen ügy Artheniorban, mire nagyot sóhajtva csak megrázza a fejét. Miért van az, hogy az ember keményen megdolgozik minden apróságért, de ha sikere van, akkor az zuhatagként képes elfojtani mindennemű más próbálkozást?*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257