//Szüzek vacsorája//
//A tisztáson, Gravak és Caleth//
*A kis gnóm nem foglalkozik tovább a társasággal, világgá szalad, ahogy csak tud. Végre sikerül megszöknie innen, nem kell a tébolyultakkal együtt lennie. Vissza sem néz megmentőjére, egy köszönömöt sem mond.
A kis batyuba, ha belenéz, s alaposabban megvizsgálja, hogy mit is rejt az, találhat egy szobrot. Alig nagyobb egy átlagos emberi tenyérnél. Egy kígyófarkú, gyíktestű lényt ábrázol. Gondos megmunkálásról vall a kinézete, minden porcikája részletesen ki van dolgozva, még a pikkelyek is rajta. Ám, ami furcsaság lehet, hogy a szobor dereka környékén, egy ujjnyi csíkban ugyanolyan fekete, kénköves füst kóvályog körbe-körbe körülötte, mint ami a tisztáson is észlelhető térd környékig.
Gravak vagy megtartja, vagy elhajítja a szobrot, a döntés rajta áll, ám mindenféleképpen érdekes jelenség lehet azok számára, kik nem láttak még előtte ilyet.
A füst nem ér fel, csak térdig, s szintje is csak nagyon lassan emelkedik, így az ork tökéletesen látja, hogy vesződik Caleth. Vagyis csak a kardját forgató gyíkot látja, hiszen Caleth a füst alatt van, legfeljebb hajának teteje látszik ki. Gravak megindul a lény felé, egyik bárdját tökéletesen tudja mozgatni, de a másikat kevésbé, hiszen nemrég válla sérült, ami bár nem komoly, mégis akadályozza a mozgásban. Leginkább kétélű bárdjának a felemelésében.
A lénynek mintha egy sokadik ösztön sugallta volna, épp az utolsó pillanatban fordul meg. Így szablyáját nem az ember felé irányozza, hanem Gravak felé. Az egyik bárdját sikeresen megállítja, s tartja is, hogy ne érjen el bőrére. Mindeközben a füst alatt nem tudja szemmel tartani Caleth mozdulatait, így a tőr eléri a bokáját. Ám mély sebet itt sem tud ejteni, csak épp hogy meg tudja karcolnia pikkelyes bőrt.*
//Az erdőben, Fëlyne//
*Fëlynet sem éri annyira a füst, kínzó hatásra, legfeljebb ha guggolásban van. Hiszen neki is legfeljebb térde magasságába emelkedik a fekete jelenség, s csak igen lassan araszol egyre följebb. A gyíklény nem figyel abba az irányba, ahol a lány tartózkodik. Nem is veszi észre, hiszen Fëlyne ügyesen tartja vissza lélegzetét, mintha tudná, hogy ezzel be tudná tájolni a lény, vagy bármi, amit a csuklya rejt.
Ám, ahogy halkan lépne az alak felé, pont egy száraz gallyra lép rá, melyre a lény is felkapja a fejét. Már épp fordulna meg, ám ekkor kapja nyakába a lányt. Oldalról. Így egy elég érdekes szituáció bontakozik ki. Nem tudja teljesen a fejét átkarolni, de legalább a csuklyát sikerült a fejéről leszedni. Látható, hogy ő is, a többiekhez hasonlóan, egy gyíkpofájú lénnyel áll szemben. Szemei hatalmas gombokként helyezkednek el fején, ám mégis mélyen ülnek, s szemcsontja pikkelyei védik azokat. Felfedezése utána villás nyelvét a lány felé villantja ki, s hozzá sziszeg is. Fëlyne reflexének köszönheti, hogy az átkarolás után, még tőrjével a lény pofája felé szúr, hiszen sikerül annak, a kínos közelségükben, a szemét eltalálni. A lény fájdalmasan üvölt fel, s tántorodik hátra, vagy a tőrrel a szemében, vagy anélkül, attól függően, hogy a lány kihúzza-e időben.*