//A félelem háza//
-Értem.
*Tehát akkor nincs hozzá semmiféle kulcs, ahogy benyomni sem lehet a kockákat. Az egyetlen megoldás a forgatás marad hát, amin még ő is meglepődik, hogy sikerül. Igaz, csak a sorok, de így legalább könnyebb is a dolga. Négy oldal jöhet számításba, négy sort kell ezekre elforgatni. Valószínű, hogy mindegyik oldalra jut egy sor, ami azt jelenti, hogy a lehetőségek száma... 24. Az nem annyira sok, ha nem találtak semmi nyomot a helyes elrendezésre, akkor is végig lehet próbálgatni. De nem most és nem itt. Elborzadva nézi, hogy a vörös nő, akit az előbb megütött, miként dermed meg, megrázkódik, ahogy elfordul, még a kulcsot is elfelejti átvenni Brontól. Jobb is, ha a férfinál marad, ha az ifjú tudóspalánta hozná, akkor nem tudna rendesen kapaszkodni, márpedig ahogy belép a nyíláson, kiderül, hogy a lépcsőnél erre szüksége lesz.*
-Az valójában nem takony, hanem egyfajta váladék, amit a csigák termelnek.
*Nem okoskodni akar, inkább csak önkéntelenül kicsusszant a száján, miközben óvatosan megindul felfelé, kapaszkodva mindenbe, amibe csak tud, hogy vissza ne csússzon. Kellemetlen lenne, ha Bronnak kellene elkapnia, mert ő itt szerencsétlenkedik.
Akár egyedül, akár támogatással, de valahogy csak sikerül feljutnia az emeletre, ahol ott van ég egy társuk. Tehát négyen maradtak csak? Ahhoz képest, hogy mekkora volt a tömeg eleinte, ez elég elkeserítő arány, de legalább így megszabadulhatott a vörös nőtől, akinek láthatóan kifejezett örömet okozott, hogy őt szekálja és próbálja megfélemlíteni.*
-Elnézést.
*Zavartan süti le a szemét, amikor Mordokhai felnevet. Tudja ő is, hogy nem az ő kis vézna valója jelenti a legnagyobb segítséget a férfiaknak, de nagyon igyekezni fog, hogy ne érezzék felesleges koloncnak, hogy ő is a nyakukon maradt.*
-Találtunk egy kulcsot, nem biztos, de talán van olyan ajtó, amelyik elég nagy, hogy nyissa. A fejében levő kő viszont biztosan fontos.
*Kicsit már elvesztette a fonalat, hogy merre volt az az ajtó, amelyikhez színes köveket kellett gyűjteni, de talán három társa közül valaki még emlékszik rá, kérdőn pislog hát a férfiakra.
Bármi legyen is, megázni nem igazán szerezne, így a sarokba félrevonul, amíg Bron és Mordokhai elszórakoznak, ő újra a dobozra fordítja a figyelmét. Ki kell nyitni, biztosan fontos. Először a legfelső sort forgatja, minden oldalnál megállva, hogy megnézze, változik-e valami, kap-e bármi utalást arra, hogy hol van a pontos helye.*