Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-14 20:54:31
Üzenet elküldve: 2012-11-14 20:54:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
* Az út folytatódik, s ahogy azt kilehet venni, Evane és újdonsült elrablói a város felé tartanak.
Az út folyamán Troll egy szót sem szól, csupán néha igazít a lány fogásán.
A girhes alak, kinek neve rejtély, csak a levelet rágcsálja s az annak hatására elszíneződött nyálát köpdösi. Egyszer-egyszer fütyülni kezd egy ismert nótát, de mindig elrontja, így inkább felhagy a próbálkozással.
Mikor úgy tűnik, hogy a csönd állandósul, Troll szólal fel:*
- Éhes vagyok * mondja. S mintha a társa csak erre várt volna, átveszi a szót.*
- Ne légy faragatlan, így is megetted a kiscica maradékát. Elnézést miatta * címzi ezt már Evane felé* igazi bélpoklos. De ha már szóba hoztam önt, elmondanám, miért is ragadtuk el, a nyilvánvalóan megérdemelt pihenéséből.
- Segítséget szeretnénk kérni, de persze nem ingyen. Először csak pénzt adtunk volna, de látván a lakhelyét... tudunk kínálni egy régi vadász lakot.
* Az út folytatódik, s ahogy azt kilehet venni, Evane és újdonsült elrablói a város felé tartanak.
Az út folyamán Troll egy szót sem szól, csupán néha igazít a lány fogásán.
A girhes alak, kinek neve rejtély, csak a levelet rágcsálja s az annak hatására elszíneződött nyálát köpdösi. Egyszer-egyszer fütyülni kezd egy ismert nótát, de mindig elrontja, így inkább felhagy a próbálkozással.
Mikor úgy tűnik, hogy a csönd állandósul, Troll szólal fel:*
- Éhes vagyok * mondja. S mintha a társa csak erre várt volna, átveszi a szót.*
- Ne légy faragatlan, így is megetted a kiscica maradékát. Elnézést miatta * címzi ezt már Evane felé* igazi bélpoklos. De ha már szóba hoztam önt, elmondanám, miért is ragadtuk el, a nyilvánvalóan megérdemelt pihenéséből.
- Segítséget szeretnénk kérni, de persze nem ingyen. Először csak pénzt adtunk volna, de látván a lakhelyét... tudunk kínálni egy régi vadász lakot.
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-14 19:54:52
Üzenet elküldve: 2012-11-14 19:54:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*A tervek szépek és jók tudnak lenni, pláne ha valaki időt és energiát szán rájuk. A baj csak az, hogy akkor is csak terv marad, ami hát több esetben sem jelent garanciát a megvalósulásra, még a legrészletesebben kidolgozott számításokba is csúszhat hiba olykor. És mi történik, ha valaki hirtelen, ráadásul vérben forgó szemekkel, lila köddel az agyán tervez?
Nem meglepő így, ami Evaneval történik. A girhes vigyora csak fokozza harciasságát, szavai nemkülönben. Hogyan is magyarázhatná meg, hogy ő igenis jogosan tartózkodik itt és ezek a fura szerzetek vajh honnan szereztek tudomást jelentéktelen személyéről? És hogy bántsák Shadet? *
-Ne merészeld…
*Suttogja semmi jót nem ígérve és a kardhegyet ezúttal a melákra szegezve. Őt ítéli veszélyesebbnek az állatra nézve, saját magával szokás szerint nem törődik. Pedig kellene… Terve azonnal kész, összeáll a kép fejében, hogyan futamítja meg Trollt, csak épp nem marad ideje a kivitelezésre. A hatalmas tenyér száguldva közeledik, s a lány ugyan mozdul, hogy kikerülje, ám gyorsasága kevésnek bizonyul. Az ütés erejétől a levegőbe emelkedik, s mire földet ér, már jótékony sötétség öleli körbe.
Sajgó fejjel, fémes ízzel a szájában ébred. Mozdulni képtelen, a fény vakítja és csak lassan térnek vissza tudatába az emlékek. A fémes íz tulajdon vére, gúzsba kötve cipelik, s ráadásul mit nem adna egy korty vízért. A girhes pedig nem hagyja abba a piszkálódást. Ev méla undorral lehunyja szemét és csak azért nem méltatja válaszra, mert még képtelen megszólalni. A körülményekhez képest próbál szétnézni, így megpillantja Shadet, hűséges társát, amint követi őket.
~Csak ne gyere túl közel… Maradj veszteg, pajti!~
*Küld féltő gondolatokat az állat felé, aki talán érzi aggodalmát. Óvatosan mocorog egy sort, kötelékeit próbálja, vajon mennyire szorosak? Nem tudja valahogyan kioldani a csomót, vagy ha némi sérülés árán is, de kiszabadítani, legalább egyik csuklóját? Közben pedig figyel, nézi merre mennek, és figyeli útitársait is, kik lehetnek, van gyenge pontjuk? Mit láthat még, ami számára érdekes lehet?*
*A tervek szépek és jók tudnak lenni, pláne ha valaki időt és energiát szán rájuk. A baj csak az, hogy akkor is csak terv marad, ami hát több esetben sem jelent garanciát a megvalósulásra, még a legrészletesebben kidolgozott számításokba is csúszhat hiba olykor. És mi történik, ha valaki hirtelen, ráadásul vérben forgó szemekkel, lila köddel az agyán tervez?
Nem meglepő így, ami Evaneval történik. A girhes vigyora csak fokozza harciasságát, szavai nemkülönben. Hogyan is magyarázhatná meg, hogy ő igenis jogosan tartózkodik itt és ezek a fura szerzetek vajh honnan szereztek tudomást jelentéktelen személyéről? És hogy bántsák Shadet? *
-Ne merészeld…
*Suttogja semmi jót nem ígérve és a kardhegyet ezúttal a melákra szegezve. Őt ítéli veszélyesebbnek az állatra nézve, saját magával szokás szerint nem törődik. Pedig kellene… Terve azonnal kész, összeáll a kép fejében, hogyan futamítja meg Trollt, csak épp nem marad ideje a kivitelezésre. A hatalmas tenyér száguldva közeledik, s a lány ugyan mozdul, hogy kikerülje, ám gyorsasága kevésnek bizonyul. Az ütés erejétől a levegőbe emelkedik, s mire földet ér, már jótékony sötétség öleli körbe.
Sajgó fejjel, fémes ízzel a szájában ébred. Mozdulni képtelen, a fény vakítja és csak lassan térnek vissza tudatába az emlékek. A fémes íz tulajdon vére, gúzsba kötve cipelik, s ráadásul mit nem adna egy korty vízért. A girhes pedig nem hagyja abba a piszkálódást. Ev méla undorral lehunyja szemét és csak azért nem méltatja válaszra, mert még képtelen megszólalni. A körülményekhez képest próbál szétnézni, így megpillantja Shadet, hűséges társát, amint követi őket.
~Csak ne gyere túl közel… Maradj veszteg, pajti!~
*Küld féltő gondolatokat az állat felé, aki talán érzi aggodalmát. Óvatosan mocorog egy sort, kötelékeit próbálja, vajon mennyire szorosak? Nem tudja valahogyan kioldani a csomót, vagy ha némi sérülés árán is, de kiszabadítani, legalább egyik csuklóját? Közben pedig figyel, nézi merre mennek, és figyeli útitársait is, kik lehetnek, van gyenge pontjuk? Mit láthat még, ami számára érdekes lehet?*
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-13 22:15:22
Üzenet elküldve: 2012-11-13 22:15:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nem minden művész akarja megosztani a szépséget. Sőt legtöbbször azért alkotnak, hogy megtartsák maguknak az épp látott, tapasztalt szépet, és jót. Vier is csak a megrendelt képeket, és verseket publikálja nagyobb közönség számára. Saját titkos alkotásait megtartja magának.
Ainhoa nem rejtegeti bájait. Nem mintha szándékos volna ez a lány részéről, de ettől még minden egészséges férfi kedvét felizgatja a látvány. Az egyszerű, mocskos és szakadt fehér ruha különös vadságot kölcsönöz az ártatlan és riadt arcnak. Jó ösztönökkel bír a férfi, és nem kevés idő van mögötte ami ezeket az érzékeket finomította. Tudja ha valaki fél tőle. Elég a lány, még kiss kába szemeibe nézni. Savanyú megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a kisasszony nem szimpatizál azonnal vele.
Szerah is így nézett rá néha. Mikor még alig volt tizennégy éves, ő pedig szigorral és hűvös aggodalommal tanította vigyázta a lányt. Majd később a félelem mellé valami más is párosult. Folyamatos vágy, és vonzalom. Nem lehetett már megmondani, hogy attól félt a művésznő, hogy visszautasítja újra őt Vier, vagy pedig gyilkos hirtelen haragú természettől.
Azonban a szeretett nő elvesztése óta egyre ritkábban sikerül elrejtenie azt a mély űrt, haragot és keserűséget ami már kirágta lelkének maradékát is. Így ábrázata rémisztőbb mint egykoron. De próbálkozik.
Állja az ismerős, fájdalmasan szép szemek pillantását. Egyszerre fáj,és egyszerre megnyugtató ezt az ismerős szellem tekintetet látnia. Ám elkapja pillantását, s az igenlő válasz után már is leveszi a tűzről a kis bográcsot, melyben nyúlból, és zöldségekből ragu főtt.
Megfordult-e a fejében, hogy a lány életéért cserébe viszonzást kérjen? Persze. Eljátszott a gondolattal, hogy kihasználhatná a helyzetet, de a lány logikája nem működik olyan jól. Amíg aludt, megkötözhette volna, és akkor még csak engedélyt sem kell kérnie Viernek, hogy kedvét töltse vele. Nem fog kérni semmit, és erőszakoskodni sem fog a hím. Akármilyen fojtott indulat is látszik rajta, talán tud uralkodni magán. Talán...*
- Nem vagyok jó szakács, az asszonyi kéz hiánya meglátszik étkeimen, és otthonomon is. -
*Ebből ki is derül, hogy Vier bizony asszony nélkül él. A lakban semmi nem utal arra, hogy nő élne ott. A berendezés, az itt ott hagyott ruha darabok,és persze a takaros női rend hiánya is ezt jelzi. A fatálkába szedett ételt egy kis bronztálcán szolgálja fel Ainhonának. Mellé persze fakupába víz is kerül egy karika citrommal.*
- Fogyassza egészséggel kisasszony...régóta? Hmm. Az ön idejével mérve alig pár hónapja. Azonban benső lelki órám ketyegését hallva, mintha évszázadok óta raboskodnék itt. Bezárva saját gondolataimmal, érzéseimmel és emlékeimmel. Válassza azt a választ melyik jobban tetszik önnek.-
*Minden szava telve van dühvel,és keserűséggel. Az egyedüllét,a múlt bűneinek nehézkes terhei még fájdalmasabbá teszik hangját. De ezek a szavak gyengén elhalnak Vier hamiskás mosolya mögött. A szék támláján nyugvó kézfejre pillant. Mintha keresne valamit, a műalkotást, amit kedvese kézfején viselt. De nincs ott semmi, csak tökéletesen fehér bőr.
Tündérmese? Épp az imént még Démon volt a férfi. Igaz, sok legenda arról mesél, hogyan láncolta magához az erdőben eltévedt lányokat egy rókadémon. Vier azonban rosszabb, mint azt kedves vendége gondolná. Vier a végzete. Sok nőnek volt az, de egy hasonlóan kék szemű hölgynek magát a földi poklot és mennyet jelentette. Szegény Szerah. Szenvedett és szeretett Vier mellett. El kellett viselnie a sötételf beteges féltékenységét, akaratosságát, és kicsinyes játékait vele és más nőkkel. De legtöbbször az a jeges viselkedés bántotta a lányt, amit Vier feléje mutatott évtizedeken át. S úgy tűnik, az idő kereke körbejár. Egy fiatal bajba jutott lánynak segít, igaz most nem az alvilágból rángatta ki, de az életét mentette meg. De ez a lány nem Szerah, nem az ő kedvese.
Hogy elterelje saját figyelmét, és múltjának komor fellegeit, faggatni kezdi a lányt evés közben.*
- Mondja kisasszony, hogyan került az erdőbe, egy szál pendelyben? Miféle erdei szelek kergették ide, hol a fák kopárak, madárhangot is csak varjút hallani? S ahol a Sötét Poéta él. Tudja a környező falvak emberei messzire kerülik az otthonomat, és annak területét.-
*Villantja meg éles szemfogait, egyszerre rémisztő, és még is ahogyan Vier beszél maga a gyönyör. Hanglejtései hangszíne andalító és borzongató. Éles arccsontjain táncol kandalló tűz fénye, árnyékot vetve vonásaira, amitől még vérfagyasztóbbnak tűnik.*
Ainhoa nem rejtegeti bájait. Nem mintha szándékos volna ez a lány részéről, de ettől még minden egészséges férfi kedvét felizgatja a látvány. Az egyszerű, mocskos és szakadt fehér ruha különös vadságot kölcsönöz az ártatlan és riadt arcnak. Jó ösztönökkel bír a férfi, és nem kevés idő van mögötte ami ezeket az érzékeket finomította. Tudja ha valaki fél tőle. Elég a lány, még kiss kába szemeibe nézni. Savanyú megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a kisasszony nem szimpatizál azonnal vele.
Szerah is így nézett rá néha. Mikor még alig volt tizennégy éves, ő pedig szigorral és hűvös aggodalommal tanította vigyázta a lányt. Majd később a félelem mellé valami más is párosult. Folyamatos vágy, és vonzalom. Nem lehetett már megmondani, hogy attól félt a művésznő, hogy visszautasítja újra őt Vier, vagy pedig gyilkos hirtelen haragú természettől.
Azonban a szeretett nő elvesztése óta egyre ritkábban sikerül elrejtenie azt a mély űrt, haragot és keserűséget ami már kirágta lelkének maradékát is. Így ábrázata rémisztőbb mint egykoron. De próbálkozik.
Állja az ismerős, fájdalmasan szép szemek pillantását. Egyszerre fáj,és egyszerre megnyugtató ezt az ismerős szellem tekintetet látnia. Ám elkapja pillantását, s az igenlő válasz után már is leveszi a tűzről a kis bográcsot, melyben nyúlból, és zöldségekből ragu főtt.
Megfordult-e a fejében, hogy a lány életéért cserébe viszonzást kérjen? Persze. Eljátszott a gondolattal, hogy kihasználhatná a helyzetet, de a lány logikája nem működik olyan jól. Amíg aludt, megkötözhette volna, és akkor még csak engedélyt sem kell kérnie Viernek, hogy kedvét töltse vele. Nem fog kérni semmit, és erőszakoskodni sem fog a hím. Akármilyen fojtott indulat is látszik rajta, talán tud uralkodni magán. Talán...*
- Nem vagyok jó szakács, az asszonyi kéz hiánya meglátszik étkeimen, és otthonomon is. -
*Ebből ki is derül, hogy Vier bizony asszony nélkül él. A lakban semmi nem utal arra, hogy nő élne ott. A berendezés, az itt ott hagyott ruha darabok,és persze a takaros női rend hiánya is ezt jelzi. A fatálkába szedett ételt egy kis bronztálcán szolgálja fel Ainhonának. Mellé persze fakupába víz is kerül egy karika citrommal.*
- Fogyassza egészséggel kisasszony...régóta? Hmm. Az ön idejével mérve alig pár hónapja. Azonban benső lelki órám ketyegését hallva, mintha évszázadok óta raboskodnék itt. Bezárva saját gondolataimmal, érzéseimmel és emlékeimmel. Válassza azt a választ melyik jobban tetszik önnek.-
*Minden szava telve van dühvel,és keserűséggel. Az egyedüllét,a múlt bűneinek nehézkes terhei még fájdalmasabbá teszik hangját. De ezek a szavak gyengén elhalnak Vier hamiskás mosolya mögött. A szék támláján nyugvó kézfejre pillant. Mintha keresne valamit, a műalkotást, amit kedvese kézfején viselt. De nincs ott semmi, csak tökéletesen fehér bőr.
Tündérmese? Épp az imént még Démon volt a férfi. Igaz, sok legenda arról mesél, hogyan láncolta magához az erdőben eltévedt lányokat egy rókadémon. Vier azonban rosszabb, mint azt kedves vendége gondolná. Vier a végzete. Sok nőnek volt az, de egy hasonlóan kék szemű hölgynek magát a földi poklot és mennyet jelentette. Szegény Szerah. Szenvedett és szeretett Vier mellett. El kellett viselnie a sötételf beteges féltékenységét, akaratosságát, és kicsinyes játékait vele és más nőkkel. De legtöbbször az a jeges viselkedés bántotta a lányt, amit Vier feléje mutatott évtizedeken át. S úgy tűnik, az idő kereke körbejár. Egy fiatal bajba jutott lánynak segít, igaz most nem az alvilágból rángatta ki, de az életét mentette meg. De ez a lány nem Szerah, nem az ő kedvese.
Hogy elterelje saját figyelmét, és múltjának komor fellegeit, faggatni kezdi a lányt evés közben.*
- Mondja kisasszony, hogyan került az erdőbe, egy szál pendelyben? Miféle erdei szelek kergették ide, hol a fák kopárak, madárhangot is csak varjút hallani? S ahol a Sötét Poéta él. Tudja a környező falvak emberei messzire kerülik az otthonomat, és annak területét.-
*Villantja meg éles szemfogait, egyszerre rémisztő, és még is ahogyan Vier beszél maga a gyönyör. Hanglejtései hangszíne andalító és borzongató. Éles arccsontjain táncol kandalló tűz fénye, árnyékot vetve vonásaira, amitől még vérfagyasztóbbnak tűnik.*
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-12 19:06:22
Üzenet elküldve: 2012-11-12 19:06:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*A barlangtól végül vissza kellett fordulnia. Semmi kedve az erdőben tölteni az éjszakát. Jobbnak látta hát visszafordítani lovát az ösvényre és vágtába ugratva indulni a város felé.
Meg aztán még idejében a körmére kéne nézni annak a kutyafattya bandának. Nem szeretné, ha sumákolnának a vadászzsákmánnyal. Az igazat megvallva jobb lenne, ha rábíznák az egészet. Tízannyi aranyat hoz ki belőle, mint akármelyik önjelölt kalmár. Nem is beszélve róla, hogy ha az ő markában landol a fizetség, arról a tízszeres szorzóról elég, ha ő tud. A többi hígvelejűt már a másfélszeres árral is örök hálára kötelezheti... És fogja is. Ő mindig pontosan jegyzi az apró kis szívességeket, amiket behajthat.
Sosem járt még erre. Ez a kis kerülő pedig jobban megkeverte a dolgokat, mint gondolta. Eléggé eltéved. Az az ösvény amúgy is el-eltűnt a szeme elől, néhányszor át is sorolt egy-egy nagyobb vadcsapásra, és mikor rájött, már még jobban el volt tévedve.
Ebben a keresgélésben a szürkület sincs túl nagy segítségére. A jó ég tudja, hány kört tesz meg így. De amarra mintha valami tisztás lenne. Legalább, ha a csillagos eget látná, helyrerakhatná összezavarodott irányérzékét. Arrafelé veszi hát az utat. Talán szerencséje lesz és kikeveredik a rengetegből, mire teljesen besötétedik.*
Meg aztán még idejében a körmére kéne nézni annak a kutyafattya bandának. Nem szeretné, ha sumákolnának a vadászzsákmánnyal. Az igazat megvallva jobb lenne, ha rábíznák az egészet. Tízannyi aranyat hoz ki belőle, mint akármelyik önjelölt kalmár. Nem is beszélve róla, hogy ha az ő markában landol a fizetség, arról a tízszeres szorzóról elég, ha ő tud. A többi hígvelejűt már a másfélszeres árral is örök hálára kötelezheti... És fogja is. Ő mindig pontosan jegyzi az apró kis szívességeket, amiket behajthat.
Sosem járt még erre. Ez a kis kerülő pedig jobban megkeverte a dolgokat, mint gondolta. Eléggé eltéved. Az az ösvény amúgy is el-eltűnt a szeme elől, néhányszor át is sorolt egy-egy nagyobb vadcsapásra, és mikor rájött, már még jobban el volt tévedve.
Ebben a keresgélésben a szürkület sincs túl nagy segítségére. A jó ég tudja, hány kört tesz meg így. De amarra mintha valami tisztás lenne. Legalább, ha a csillagos eget látná, helyrerakhatná összezavarodott irányérzékét. Arrafelé veszi hát az utat. Talán szerencséje lesz és kikeveredik a rengetegből, mire teljesen besötétedik.*
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-12 10:44:22
Üzenet elküldve: 2012-11-12 10:44:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*A napfényes nyiladék lassan "árnyas nyiladékká" változik, ahogy Zazee kiadós uzsonnája végére ér. A nyúlpecsenye megtette hatását: a nőre elégedett álmosság telepedik. Legszívesebben itt rögtön elaludna, de szorult belé annyi óvatosság, hogy ezt ne tegye. Összetakarítja tehát a táborhelyet: elássa a nyúlcsontokat és minden felesleget, nagyjából szétrúgdalja a hamut és tessék-lássék elrejti a nyomait. Nem mintha ezzel be tudna csapni egy ügyes nyomolvasót, de legalább nem kiabál messziről bárkinek az extáborhely (...és hogy merre ment onnan az elf.)
Zazee nem akar messzire távolodni, hiszen az ösvényről máris letért, de azért a napvilágból megmaradt egy-két órát a lehető legjobb táborhely megtalálásával akarja tölteni. Előző este ezzel nem vergődött, de ez a környék jóval forgalmasabbnak tűnik: itt már számíthat, hogy rendesen elrejtőzött-e éjjelre, vagy csak ledőlt egy fa tövébe az úttól tizenöt méterre. Míg a pihenőhelyet keresi, ismét áthalad egy keskeny, gyors folyású és hideg patakon. Valószínűleg ugyanazon, mint aminek partján korábban megpihent már egyszer. Újra meg tudja hát tölteni a kulacsát. (Erre nem lenne feltétlenül szükség, mert még félig van a palack, de a friss víz mindig jobb a fél naposnál.)
Az erdei séta közben ki-kilép az ösvényre, néha azon halad párszáz métert, aztán megint letér róla, de a közelében marad. Felderítőútnak is jó ez a komótos baktatás, nomeg a holnapi menüre is gondolnia kell. Szed pár jóízű bogyót, amit rögtön el is majszol. A hajón töltött hetek alatt kizárólag almát és savanyú káposztát tudott enni a száraz kenyér, kemény sajt és sózott hús mellé, így a körömpiszoknyi méretű, de annál ízletesebb vadmálna valóságos energiabombaként hat rá. Megint talál egy marék gombát és vad fűszernövényt: ezeket elrakja hátizsákjába és reménykedik, hogy nem nyomja nagyon össze őket az utaztatás.
Majdnem két órát kóborol, mire az alkonyi fénynél egy viszonylag nagy, ligetes tisztásra ér ki: úgy tűnik, ez már egészen az erdő széle lehet. Talán nem messze már a város. Zazee leguggol a tisztás szélén a sűrű bokrokba, és onnan figyel-fülel jó sokáig, hátha valaki már birtokba vette a területet, de úgy tűnik, minden csendes. Az elf a leskelődés után felbátorodva lép ki az immár holdfényes területre. Kellemes érzés tölti el őt: bár a józan ész tiltakozna a túlságosan nyílt térség miatt, Zazee mégis úgy dönt, itt fogja tölteni az estét. Nekilát hát, hogy körbesétáljon és egy megfelelő, nem túl szem előtt levő zugot találjon magának. Például egy bokor alját.*
Zazee nem akar messzire távolodni, hiszen az ösvényről máris letért, de azért a napvilágból megmaradt egy-két órát a lehető legjobb táborhely megtalálásával akarja tölteni. Előző este ezzel nem vergődött, de ez a környék jóval forgalmasabbnak tűnik: itt már számíthat, hogy rendesen elrejtőzött-e éjjelre, vagy csak ledőlt egy fa tövébe az úttól tizenöt méterre. Míg a pihenőhelyet keresi, ismét áthalad egy keskeny, gyors folyású és hideg patakon. Valószínűleg ugyanazon, mint aminek partján korábban megpihent már egyszer. Újra meg tudja hát tölteni a kulacsát. (Erre nem lenne feltétlenül szükség, mert még félig van a palack, de a friss víz mindig jobb a fél naposnál.)
Az erdei séta közben ki-kilép az ösvényre, néha azon halad párszáz métert, aztán megint letér róla, de a közelében marad. Felderítőútnak is jó ez a komótos baktatás, nomeg a holnapi menüre is gondolnia kell. Szed pár jóízű bogyót, amit rögtön el is majszol. A hajón töltött hetek alatt kizárólag almát és savanyú káposztát tudott enni a száraz kenyér, kemény sajt és sózott hús mellé, így a körömpiszoknyi méretű, de annál ízletesebb vadmálna valóságos energiabombaként hat rá. Megint talál egy marék gombát és vad fűszernövényt: ezeket elrakja hátizsákjába és reménykedik, hogy nem nyomja nagyon össze őket az utaztatás.
Majdnem két órát kóborol, mire az alkonyi fénynél egy viszonylag nagy, ligetes tisztásra ér ki: úgy tűnik, ez már egészen az erdő széle lehet. Talán nem messze már a város. Zazee leguggol a tisztás szélén a sűrű bokrokba, és onnan figyel-fülel jó sokáig, hátha valaki már birtokba vette a területet, de úgy tűnik, minden csendes. Az elf a leskelődés után felbátorodva lép ki az immár holdfényes területre. Kellemes érzés tölti el őt: bár a józan ész tiltakozna a túlságosan nyílt térség miatt, Zazee mégis úgy dönt, itt fogja tölteni az estét. Nekilát hát, hogy körbesétáljon és egy megfelelő, nem túl szem előtt levő zugot találjon magának. Például egy bokor alját.*
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-11 21:40:17
Üzenet elküldve: 2012-11-11 21:40:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Nanaia//
* Levonja a saját következtetéseit, mikor a lány viszonozza a csókokat és az érintéseket. Jó érzéssel tölti el a nő jelenléte, hiszen eddig magányos vadászként tengette az életét. Kicsit fura, hogy most meg kell osztania mással, és ráadásul egy női egyeddel.
" Majd lesz valahogy. " Így nem görcsöl rá a témára, mint oly sok férfi ilyenkor. Neki teljesen mindegy, ám biztos később másképp fog gondolkozni erről a kérdésről.*
- Igen látom, hogy ott van Holdudvar. Én az erdőben alvást jónak találom. Kis változatosság nem árt az embernek. Szokni kell, hogy az ember nem mindig a pihe-puha ágyba zuhan be, hanem kénytelen a görbe és kemény gyökereken aludni. Bár a mohaágy igazán luxus és van olyan jó mint a városi ágyak bármelyike.* Magyarázza, közben haladnak Holdudvar felé. Kicsit lelassítja a lépteit, hiszen nem hajtja őket semmi.*
- Menjünk a Barakkba a kovácsműhelyen keresztül. Az a legrövidebb most a Barakkig. * Ezzel rajta a sor, hogy lassú kocogó futólépésben a legrövidebb úton a Barakkba érkezzen. Reméli Párja követi őt.*
* Levonja a saját következtetéseit, mikor a lány viszonozza a csókokat és az érintéseket. Jó érzéssel tölti el a nő jelenléte, hiszen eddig magányos vadászként tengette az életét. Kicsit fura, hogy most meg kell osztania mással, és ráadásul egy női egyeddel.
" Majd lesz valahogy. " Így nem görcsöl rá a témára, mint oly sok férfi ilyenkor. Neki teljesen mindegy, ám biztos később másképp fog gondolkozni erről a kérdésről.*
- Igen látom, hogy ott van Holdudvar. Én az erdőben alvást jónak találom. Kis változatosság nem árt az embernek. Szokni kell, hogy az ember nem mindig a pihe-puha ágyba zuhan be, hanem kénytelen a görbe és kemény gyökereken aludni. Bár a mohaágy igazán luxus és van olyan jó mint a városi ágyak bármelyike.* Magyarázza, közben haladnak Holdudvar felé. Kicsit lelassítja a lépteit, hiszen nem hajtja őket semmi.*
- Menjünk a Barakkba a kovácsműhelyen keresztül. Az a legrövidebb most a Barakkig. * Ezzel rajta a sor, hogy lassú kocogó futólépésben a legrövidebb úton a Barakkba érkezzen. Reméli Párja követi őt.*
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-11 21:22:33
Üzenet elküldve: 2012-11-11 21:22:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Gordi//
*Kacarászva szökell a fák között, nem nagyon akad fenn semmiben, macskaszerű mozgásával könnyedén kerül ki minden ágat. Nem viszi túlzásba a rohanást, mert a sötét erdőben ki tudja mibe botolhat, illetve nem lenne célszerű kifárasztani magát a 'Nagy harc' előtt.*
- Persze, mert hagytam magam!
*Finoman csimpaszkodik Gorduzar nyakába és viszonozza a csókot, simogatást, de ő sem tervezi, hogy ismételten egymásba gabalyodjanak, ezért hamar el is ereszti ölelésének börtönéből.*
- Biztos, hogy nem alszom az erdőben! Erre eléggé kényes vagyok tudod? Nem olyan nagy ez az erdő, hogy lefoglaljon minket egy egész napra... Nézd csak! Ott már látok valamit, azt hiszem az már a Holdudvar!
*Kacarászva szökell a fák között, nem nagyon akad fenn semmiben, macskaszerű mozgásával könnyedén kerül ki minden ágat. Nem viszi túlzásba a rohanást, mert a sötét erdőben ki tudja mibe botolhat, illetve nem lenne célszerű kifárasztani magát a 'Nagy harc' előtt.*
- Persze, mert hagytam magam!
*Finoman csimpaszkodik Gorduzar nyakába és viszonozza a csókot, simogatást, de ő sem tervezi, hogy ismételten egymásba gabalyodjanak, ezért hamar el is ereszti ölelésének börtönéből.*
- Biztos, hogy nem alszom az erdőben! Erre eléggé kényes vagyok tudod? Nem olyan nagy ez az erdő, hogy lefoglaljon minket egy egész napra... Nézd csak! Ott már látok valamit, azt hiszem az már a Holdudvar!
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-11 20:56:39
Üzenet elküldve: 2012-11-11 20:56:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Nanaia//
* A nő olvadozik a karjaiban, aztán pedig az történik, hogy pimaszkodni kezd vele. Egyik pillanatról a másikra futni kezd a nő.
" Cöh, ha így akarsz tesztelni. " Követi példáját, mert nem szeretne lemaradni. Nem foglalkozik vele különösen melyik ág csapja meg, vagy karcolja bőrét, hanem arra, hogy utolérje a másikat. Mennyire fogja utolérni párját? Ez majd meglátják. Egyenlőre a tempóját tartja, sőt talán közeledik felé. Képek villannak be neki, mikor az első vadászatán volt. Izgatott volt és futott. Ugyanígy futott egy szarvas után, kezében egy dobólándzsával.Csak Ő és az áldozat. A mostani áldozat ez a formás nő, aki akarva akaratlanul beleakadt a hálójába vagyis bele fog.*
- Ha elkaplak akkor elbánok veled! * Kiáltja oda párjának, és gyorsít a tempóján majd a méretét és a testsúlyát meghazudtolva próbálja elkapni a nőt hátulról, már ha sikerül a művelete. Ha sikeres akkor magához húzza, hogy mohón falja a telt ajkakat, közben a kezei kiszolgálva magukat simít végig a nő oldalán.*
- Megvagy! * Ejti ki a szót szuszogva. Érzi a kisebb fáradtságot, ám tudomást sem akar róla szerezni.*
- Fürgén mozogsz. * Ereszti el szerelmét, hogy egy időre felhagyjon a nő becézgetésével. Nem romantikus alkat, így nagy szavakat sem fog szavalni neki. Pusztán tekintetével jelzi a Szépségnek, hogy bizony megvan és az övé.*
-Felőlem futhatunk odáig. Azonban lehet, hogy kifáradunk és az estét az erdőben töltjük.
* A nő olvadozik a karjaiban, aztán pedig az történik, hogy pimaszkodni kezd vele. Egyik pillanatról a másikra futni kezd a nő.
" Cöh, ha így akarsz tesztelni. " Követi példáját, mert nem szeretne lemaradni. Nem foglalkozik vele különösen melyik ág csapja meg, vagy karcolja bőrét, hanem arra, hogy utolérje a másikat. Mennyire fogja utolérni párját? Ez majd meglátják. Egyenlőre a tempóját tartja, sőt talán közeledik felé. Képek villannak be neki, mikor az első vadászatán volt. Izgatott volt és futott. Ugyanígy futott egy szarvas után, kezében egy dobólándzsával.Csak Ő és az áldozat. A mostani áldozat ez a formás nő, aki akarva akaratlanul beleakadt a hálójába vagyis bele fog.*
- Ha elkaplak akkor elbánok veled! * Kiáltja oda párjának, és gyorsít a tempóján majd a méretét és a testsúlyát meghazudtolva próbálja elkapni a nőt hátulról, már ha sikerül a művelete. Ha sikeres akkor magához húzza, hogy mohón falja a telt ajkakat, közben a kezei kiszolgálva magukat simít végig a nő oldalán.*
- Megvagy! * Ejti ki a szót szuszogva. Érzi a kisebb fáradtságot, ám tudomást sem akar róla szerezni.*
- Fürgén mozogsz. * Ereszti el szerelmét, hogy egy időre felhagyjon a nő becézgetésével. Nem romantikus alkat, így nagy szavakat sem fog szavalni neki. Pusztán tekintetével jelzi a Szépségnek, hogy bizony megvan és az övé.*
-Felőlem futhatunk odáig. Azonban lehet, hogy kifáradunk és az estét az erdőben töltjük.
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-11 16:15:15
Üzenet elküldve: 2012-11-11 16:15:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs - Evane//
* A girhes alak láthatólag jól szórakozik. Mi sem mutatja ezt jobban, mint szélesre húzódó mosolya, mely már-már túl halad az arcán.*
- Farkas? Kutyának néztem. Tudod a farkas kártevő, leöli a gazdák juhait, miegyéb. Úgy hiszem ennek fejében kénytelenek leszünk végezni a jószággal. Troll!
* Azzal a melák már veszi is le hátáról a csatabárdot, ám még az állat is okosabb a férfinél, így az ösztöneire hallgatva egy gyors szökkenéssel elhagyja a barlangot. A nagydarab egy pillanatig nem tudja mit csináljon, majd a társa rákiált, tekintve, hogy az állat gazdája, ezt bizonyosan nem fogja szó - vagy inkább tett - nélkül hagyni:*
- A lányt, te féleszű!
* Azzal Troll visszakézből vágja arcul a lányt, ki nem tudott elbújni a hatalmas kartól, s a hozzá csatlakozó, lapátnyi tenyértől.
Mikor Evane magához tér, már kezei, s lábai összekötve vannak a háta mögött, s ő maga a nagydarab hóna alatt foglal helyet. Feje sajog, orrából, még mindig enyhén csorog a vér. De él. Pedig az ütés egy gyermeket könnyű szerrel a másvilágra küldött volna.*
- Felébredtünk, aranyom? * szól hozzá a kis ember, ki valamiféle piros levelet rágcsál * - Megmondtam, hogy mindenképp velünk jössz. A mikéntre vonatkozó döntés a tied volt, de ha engem kérdezel nem a legjobb. Tudod, ijedős fajta vagyok, s mint ilyen, nem teketóriázok sokat.
* Azzal a lányra mosolyodik, s kiegyenesedve folytatja útját. Ha Evane hátrapillant láthatja a négylábú barátját, ki lopva követi a társaságot.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.11 16:17:05
* A girhes alak láthatólag jól szórakozik. Mi sem mutatja ezt jobban, mint szélesre húzódó mosolya, mely már-már túl halad az arcán.*
- Farkas? Kutyának néztem. Tudod a farkas kártevő, leöli a gazdák juhait, miegyéb. Úgy hiszem ennek fejében kénytelenek leszünk végezni a jószággal. Troll!
* Azzal a melák már veszi is le hátáról a csatabárdot, ám még az állat is okosabb a férfinél, így az ösztöneire hallgatva egy gyors szökkenéssel elhagyja a barlangot. A nagydarab egy pillanatig nem tudja mit csináljon, majd a társa rákiált, tekintve, hogy az állat gazdája, ezt bizonyosan nem fogja szó - vagy inkább tett - nélkül hagyni:*
- A lányt, te féleszű!
* Azzal Troll visszakézből vágja arcul a lányt, ki nem tudott elbújni a hatalmas kartól, s a hozzá csatlakozó, lapátnyi tenyértől.
Mikor Evane magához tér, már kezei, s lábai összekötve vannak a háta mögött, s ő maga a nagydarab hóna alatt foglal helyet. Feje sajog, orrából, még mindig enyhén csorog a vér. De él. Pedig az ütés egy gyermeket könnyű szerrel a másvilágra küldött volna.*
- Felébredtünk, aranyom? * szól hozzá a kis ember, ki valamiféle piros levelet rágcsál * - Megmondtam, hogy mindenképp velünk jössz. A mikéntre vonatkozó döntés a tied volt, de ha engem kérdezel nem a legjobb. Tudod, ijedős fajta vagyok, s mint ilyen, nem teketóriázok sokat.
* Azzal a lányra mosolyodik, s kiegyenesedve folytatja útját. Ha Evane hátrapillant láthatja a négylábú barátját, ki lopva követi a társaságot.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.11 16:17:05
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-11 16:04:36
Üzenet elküldve: 2012-11-11 16:04:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*Félig szendergő álmodozásából erőteljes hang riasztja meg. Szíve a hirtelen jött impulzustól hevesebben kezd verni, s nem nyugtatja meg Shad reakciója sem. Felugrik és épp szólna, hogy szabad, ám mire bármit is tenne, a melák már rátöri vadonatúj ajtaját. Mérhetetlen dühe tekintetének vadul lángoló tüzében nyilvánul meg, keze ökölbe szorul. Robbanni készülő érzelmeit fokozza, hogy az idegen bántja a farkast. Haragtól remegő hangon, határozottan szól rá az állatra.*
-Shad, marad!
*S a következő pillanatban fémes hang szeli át a pillanatnyi csendet, ahogyan oldalára csatolt hüvelyéből húzza elő kardját, amit védekezően tart maga elé.*
-Talán megkínállak, ha szépen kértél volna! K I F E L É!
*Üvölti teli torokból, meglepő hangerővel, és támadó mozdulattal a levegőbe döf. Elragadja a hév, nem gondolkodik, csak a tönkretett ajtó lebeg vérben forgó szemei előtt.*
-Az _ember_ talán nem, de mióta kérsz bérleti díjat egy farkastól?!
*Vicsorog már-már eszelősen és fél szemét a csámcsogó, csontokon rágódó nagydarabon tartja, míg kardja hegye a kicsi felé irányul. Az ember szót különös nyomatékkal ejti, mert ha van faj a világon, akit gyűlöl, hát épp az emberek azok. Ő sosem volt és soha nem is lesz közéjük való. Nem véletlenül húzta meg magát az erdőben, de hát már itt sem hagyják békén? Nem ártott ő senkinek… Persze, úgy tűnik, ez mit sem számít. Emberek… Legszívesebben oldalra köpne az undortól.*
-Azt majd eldöntöm magam. Mit akartok tőlem?
*Kérdi meg sajátosan, hogy miféle szívességre is gondoltak. Lassan csillapodik a vörös köd, s némiképp hidegebb fejjel kapizsgálni kezdi, hogy ezek bizony őt és vadonatúj otthonát fenyegetik. Talán jobb lenne okosan végiggondolni? Akár többen is lehetnek, kettejükkel még tán elbánna, bár a nagydarab erős, de ostoba. A választól függ további reakciója.*
*Félig szendergő álmodozásából erőteljes hang riasztja meg. Szíve a hirtelen jött impulzustól hevesebben kezd verni, s nem nyugtatja meg Shad reakciója sem. Felugrik és épp szólna, hogy szabad, ám mire bármit is tenne, a melák már rátöri vadonatúj ajtaját. Mérhetetlen dühe tekintetének vadul lángoló tüzében nyilvánul meg, keze ökölbe szorul. Robbanni készülő érzelmeit fokozza, hogy az idegen bántja a farkast. Haragtól remegő hangon, határozottan szól rá az állatra.*
-Shad, marad!
*S a következő pillanatban fémes hang szeli át a pillanatnyi csendet, ahogyan oldalára csatolt hüvelyéből húzza elő kardját, amit védekezően tart maga elé.*
-Talán megkínállak, ha szépen kértél volna! K I F E L É!
*Üvölti teli torokból, meglepő hangerővel, és támadó mozdulattal a levegőbe döf. Elragadja a hév, nem gondolkodik, csak a tönkretett ajtó lebeg vérben forgó szemei előtt.*
-Az _ember_ talán nem, de mióta kérsz bérleti díjat egy farkastól?!
*Vicsorog már-már eszelősen és fél szemét a csámcsogó, csontokon rágódó nagydarabon tartja, míg kardja hegye a kicsi felé irányul. Az ember szót különös nyomatékkal ejti, mert ha van faj a világon, akit gyűlöl, hát épp az emberek azok. Ő sosem volt és soha nem is lesz közéjük való. Nem véletlenül húzta meg magát az erdőben, de hát már itt sem hagyják békén? Nem ártott ő senkinek… Persze, úgy tűnik, ez mit sem számít. Emberek… Legszívesebben oldalra köpne az undortól.*
-Azt majd eldöntöm magam. Mit akartok tőlem?
*Kérdi meg sajátosan, hogy miféle szívességre is gondoltak. Lassan csillapodik a vörös köd, s némiképp hidegebb fejjel kapizsgálni kezdi, hogy ezek bizony őt és vadonatúj otthonát fenyegetik. Talán jobb lenne okosan végiggondolni? Akár többen is lehetnek, kettejükkel még tán elbánna, bár a nagydarab erős, de ostoba. A választól függ további reakciója.*
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-11 13:36:34
Üzenet elküldve: 2012-11-11 13:36:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs - Evane//
* Evane már-már elbóbiskol, mikor hangos dörömbölésre riad fel. Az öleb rögtön csaholni kezd, ám ez nem tántorítja el a hang okozóját, sőt. Az ajtó egy hangos robbanással nyit utat a nagydarab férfinak, ki a háta mögül beszűrődő fény miatt, úgy néz ki, mint egy fekete kolosszus.
A farkaskutya rögtön felé veti magát, ám az egy jól irányzott rúgással hatástalanítja szerencsétlen négylábút, mi ezek után, távolabb húzódva szűköl behúzott farokkal.*
- Megéreztük ezt a pompás illatot * mondja a nagydarab, kopasz férfi, kinek vonásai a barlangba lépve egész kivehetőek lettek, ám egy csöppet sem szívderítőbbek * -, hát gondoltuk kérünk belőle.
* Mögötte egy másik, girhes alak követi, kinek gyorsan mozgó szeme vadul cikázva mérte fel a szegényes lakhelyet.*
- Az erdőt nem sajátíthatja ki az ember, ha úgy tartja kedve. * mondja a girhes, hisz a nagydarab a hús maradékait kezdte a pofájába tömni.* - Hol marad a bérleti díj? Vagy a telekadó? Te mit gondolsz Troll, van ennek a lánykának annyi pénze, hogy magának mondhassa ezt a lyukat?
* A Troll nevezetű teleszájjal kezd bele mondandójába, de értelmes szavak hiányában, inkább vállat von, s visszatér az uzsonnájához.*
- A barátom nem éppen éles eszű, de mindig hallgat az okosabbra. * mondja a vékony ember, ki Evanével szemben guggol le* Jelen esetben rám. Ha azt mondom neki, hogy kapjon a hóna alá, és hurcoljon el a tömlöcig, hát megtenné. De én ezt nem akarom. És te sem, ugye? * A választ meg sem várva folytatja * - Gyere önként, tégy meg nekünk egy szívességet, és ezt a lepratelepet is megtarthatod. Mindenképp velünk jössz, de te döntesz, hogy miként. Nos?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.11 13:39:35
* Evane már-már elbóbiskol, mikor hangos dörömbölésre riad fel. Az öleb rögtön csaholni kezd, ám ez nem tántorítja el a hang okozóját, sőt. Az ajtó egy hangos robbanással nyit utat a nagydarab férfinak, ki a háta mögül beszűrődő fény miatt, úgy néz ki, mint egy fekete kolosszus.
A farkaskutya rögtön felé veti magát, ám az egy jól irányzott rúgással hatástalanítja szerencsétlen négylábút, mi ezek után, távolabb húzódva szűköl behúzott farokkal.*
- Megéreztük ezt a pompás illatot * mondja a nagydarab, kopasz férfi, kinek vonásai a barlangba lépve egész kivehetőek lettek, ám egy csöppet sem szívderítőbbek * -, hát gondoltuk kérünk belőle.
* Mögötte egy másik, girhes alak követi, kinek gyorsan mozgó szeme vadul cikázva mérte fel a szegényes lakhelyet.*
- Az erdőt nem sajátíthatja ki az ember, ha úgy tartja kedve. * mondja a girhes, hisz a nagydarab a hús maradékait kezdte a pofájába tömni.* - Hol marad a bérleti díj? Vagy a telekadó? Te mit gondolsz Troll, van ennek a lánykának annyi pénze, hogy magának mondhassa ezt a lyukat?
* A Troll nevezetű teleszájjal kezd bele mondandójába, de értelmes szavak hiányában, inkább vállat von, s visszatér az uzsonnájához.*
- A barátom nem éppen éles eszű, de mindig hallgat az okosabbra. * mondja a vékony ember, ki Evanével szemben guggol le* Jelen esetben rám. Ha azt mondom neki, hogy kapjon a hóna alá, és hurcoljon el a tömlöcig, hát megtenné. De én ezt nem akarom. És te sem, ugye? * A választ meg sem várva folytatja * - Gyere önként, tégy meg nekünk egy szívességet, és ezt a lepratelepet is megtarthatod. Mindenképp velünk jössz, de te döntesz, hogy miként. Nos?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.11 13:39:35
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-11 13:33:04
Üzenet elküldve: 2012-11-11 13:33:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Zazee az ösvényen haladva tele kulaccsal hagyja maga mögött alkalmi patakparti pihenőhelyét. Ahogy előre halad, újabb ösvényeket fedez fel: ezek szinte szabályos térközönként keresztezik a "főösvényt". Az elf egy idő után el is bizonytalanodik, hiszen itt már jól láthatóan nagyobb a forgalom, mint a maga mögött hagyott részen. Talán közeledik egy településhez? Késztetést érez rá, hogy letérjen az eddig követett ösvényről és átlépjen egy keskenyebbre. Végülis mit veszthet. Az utolsó lökést ebben egy nyúl feltűnése jelenti: a húsos üregi nyúl pimaszul közel engedi magához az elfet, mielőtt kereket oldana a bozótban. Zazee gyomra megkordul. Elvégre a pár falat hideg élelmen kívül, amit magával hozott a hajókonyháról, már több mint egy napja nem evett semmit. Talán a vacsora lehetne valami komolyabb kulináris élmény a szikkadt kenyérnél és sózott, száraz húsnál.
Felajzza íját, tegezét pedig hozzáférhető helyre igazítja a vállán. Aztán a nyúl után indul, az állat nyomait követve. Pár méteren keresztül a bokrokkal küzd, mire egy napos nyiladékra ér: három nyúl is legelészik itt, köztük az a kövér példány, ami idevezette az elfet. Zazee céloz, majd a megfelelő pillanatban rálő a nyúlra. Tervezett vacsorája egy panaszos nyikkanás kíséretében összeesik, a másik két nyúl pánikba esik és elmenekül. Zazee pedig elégedetten elvigyorodik. Magához veszi az állatot és máris azon tűnődik, hogy lenne a legjobb elkészíteni. Sajnos fűszerek nincsenek nála, se fazék, ami beszűkíti a lehetséges ízesítési és elkészítési módokat. Tehát Zazee (a napos nyiladék szélén) tüzet gyújt, megtisztítja és nyársra húzza az állatot. A felesleget (beleket, bundát, fejet, lábat, farkat) elássa. Míg arra vár, hogy a lángokból parázs legyen, körülnéz némi növényi étrend-kiegészítő után. Szerencséje van: kakukkfüvet, vad fokhagymát és egy marék ehető gombát (vargányát) talál.
A vacsora jól alakul: sokáig tart ugyan, de Zazee hozzájut jól megérdemelt sültjéhez. Bár a só határozottan hiányzik neki, de összességében nem panaszkodhat az eredményre. Jól átsült, kiadós és egészséges. Csak egy icipicit kormos a felülete... de azt ki lehet bírni. Késő délutánra az elf újfent pokrócán ücsörög egy fa tövében és lakomáját falatozgatja, forrásvizet kortyolgatva kulacsából.*
- Ehh. Az élet szép. *mormolja elégedetten, miután lerágta az egyik hátsó combról az összes húst.*
Felajzza íját, tegezét pedig hozzáférhető helyre igazítja a vállán. Aztán a nyúl után indul, az állat nyomait követve. Pár méteren keresztül a bokrokkal küzd, mire egy napos nyiladékra ér: három nyúl is legelészik itt, köztük az a kövér példány, ami idevezette az elfet. Zazee céloz, majd a megfelelő pillanatban rálő a nyúlra. Tervezett vacsorája egy panaszos nyikkanás kíséretében összeesik, a másik két nyúl pánikba esik és elmenekül. Zazee pedig elégedetten elvigyorodik. Magához veszi az állatot és máris azon tűnődik, hogy lenne a legjobb elkészíteni. Sajnos fűszerek nincsenek nála, se fazék, ami beszűkíti a lehetséges ízesítési és elkészítési módokat. Tehát Zazee (a napos nyiladék szélén) tüzet gyújt, megtisztítja és nyársra húzza az állatot. A felesleget (beleket, bundát, fejet, lábat, farkat) elássa. Míg arra vár, hogy a lángokból parázs legyen, körülnéz némi növényi étrend-kiegészítő után. Szerencséje van: kakukkfüvet, vad fokhagymát és egy marék ehető gombát (vargányát) talál.
A vacsora jól alakul: sokáig tart ugyan, de Zazee hozzájut jól megérdemelt sültjéhez. Bár a só határozottan hiányzik neki, de összességében nem panaszkodhat az eredményre. Jól átsült, kiadós és egészséges. Csak egy icipicit kormos a felülete... de azt ki lehet bírni. Késő délutánra az elf újfent pokrócán ücsörög egy fa tövében és lakomáját falatozgatja, forrásvizet kortyolgatva kulacsából.*
- Ehh. Az élet szép. *mormolja elégedetten, miután lerágta az egyik hátsó combról az összes húst.*
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-10 21:50:09
Üzenet elküldve: 2012-11-10 21:50:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Otthon, édes otthon//
*A hosszú napok kemény munkája után végre üdén és felfrissülten, tisztán és gyógyuló hegekkel üldögél a medvebőrön, félig kész otthonában. A tűz barátságosan pattog, mialatt a nyulat sütögeti, s meg-megforgatja a nyársat. Farkasa lustán elnyújtózva sandít fel néha fél szemmel, mintha csak azt lesné, vajh neki is jut-e a finom falatból?
Ev elégedetten néz körül. Tágas, jól elrendezhető belső teret kapott. Egy beugró részben vackolta el a bőröket, amiken alszik, a tűzhely mellé kell még asztal és néhány szék. Kissé távolabb egy hosszabb, kényelmes pad lesz, párnákkal, mellette egy polc. Hátul a kis repedésből vidáman csordogál a mindig friss víz, s egy kis medencében is összegyűlik, a felesleg pedig a padlóban elvezetve talál kiutat a szabadba. A medencétől balra egy másik kis beugróban lesz a spájz. Polcokon tárolhatja majd a tartalék élelmiszert. Vastag, nehéz anyagok kellenek még függöny gyanánt, hogy melegebbnek és barátságosabbnak tűnjön a hely. Összességében jobban sikerült, mint gondolta. Az ajtó már kész, vastag fémpántokkal erősített deszkákból készült, ódon kilincse remek kovácsmunka, de még a bejárat elé majd tervez egy féltetőt. Igen, lesz még munkája vele.
Shaddel hamar elfogyasztják a ropogósra sült pecsenyét, s Ev nekilát összeszámolni a pénzét, hogy lássa, mi az amire telik, és mire kell még gyűjtenie, majd jólesően sóhajtva hátradől, Shad hátát használva párna gyanánt.*
*A hosszú napok kemény munkája után végre üdén és felfrissülten, tisztán és gyógyuló hegekkel üldögél a medvebőrön, félig kész otthonában. A tűz barátságosan pattog, mialatt a nyulat sütögeti, s meg-megforgatja a nyársat. Farkasa lustán elnyújtózva sandít fel néha fél szemmel, mintha csak azt lesné, vajh neki is jut-e a finom falatból?
Ev elégedetten néz körül. Tágas, jól elrendezhető belső teret kapott. Egy beugró részben vackolta el a bőröket, amiken alszik, a tűzhely mellé kell még asztal és néhány szék. Kissé távolabb egy hosszabb, kényelmes pad lesz, párnákkal, mellette egy polc. Hátul a kis repedésből vidáman csordogál a mindig friss víz, s egy kis medencében is összegyűlik, a felesleg pedig a padlóban elvezetve talál kiutat a szabadba. A medencétől balra egy másik kis beugróban lesz a spájz. Polcokon tárolhatja majd a tartalék élelmiszert. Vastag, nehéz anyagok kellenek még függöny gyanánt, hogy melegebbnek és barátságosabbnak tűnjön a hely. Összességében jobban sikerült, mint gondolta. Az ajtó már kész, vastag fémpántokkal erősített deszkákból készült, ódon kilincse remek kovácsmunka, de még a bejárat elé majd tervez egy féltetőt. Igen, lesz még munkája vele.
Shaddel hamar elfogyasztják a ropogósra sült pecsenyét, s Ev nekilát összeszámolni a pénzét, hogy lássa, mi az amire telik, és mire kell még gyűjtenie, majd jólesően sóhajtva hátradől, Shad hátát használva párna gyanánt.*
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-10 21:24:23
Üzenet elküldve: 2012-11-10 21:24:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Készül már a kuckó//
*A kovácstól visszafelé beugrott a fogadóba is, elhozta minden holmiját. Ugyan lassan már alkonyodik, ám ez Ev-et nem tartja vissza attól, hogy munkához lásson. Persze, ma még csak módjával. A méretes szütyőből nagy darab bőrt húz elő és a földre teríti, előkerül egy pokróc és némi szárított hús is. Elsőként eszik valamit – ma először, s közben folyamatosan gondolkodik, hogyan is helyezkedjenek el a berendezési tárgyai.
A véséssel, mélyítéssel kell kezdenie, s akkor már túl is van a nehezén. A berendezést – már amire szüksége lesz – bőven ráér még beszerezni. Igényei egyszerűek, a leterített bőrön tud aludni, amíg a nagy hidegek be nem köszöntenek. Hanyatt fekszik és tovább fűzi gondolatait, míg álomba nem szenderül.
Másnap kora reggel munkához lát és bizony a vésés napokon keresztül eltart. Az erdő visszaveri a szorgalmas kopácsolás hangjait. Sajgó izmokkal, véres ujjbegyekkel, csapzottan, elcsigázottan fekszik le minden este. Semmilyen fáradtságot nem sajnál, hogy otthonát elképzelései szerint alakítsa. Egy kiálló nagyobb darab, eleve üreges sziklából tűzhelyet faragott, és nem volt rest kivésni a kéményt sem. A kör alakú mélyedés felett egyre szűkülő kúp vezeti el a keletkező füstöt, úgy, hogy a kettő közé még kényelmesen elfér egy állvány, üsttel együtt. A túl nagy fényárt nem szereti, mégis úgy határoz, hogy vés néhány fáklyatartó mélyedést a falakba, csak a megszokás kedvéért. És végül, leghátul tovább bontja a mélyedést, hogy megfelelő méretű helyiséget kaphasson. De már fáradt, nyúzott és türelmetlen. Vésője is rendesen kopik, ismét meg kell fennie. De csak még azt a kis részt ott… A szikla hirtelen reped, néhány kisebb törmelék hullik alá, aztán nagy robajjal leszakad egy darab a plafonból. A száját tátva bámuló lány meglepettségében épp csak el tud ugrani. Porfelhő száll, még néhány törmelék potyog és gurul, majd csak a lány vesződését hallani. Köhög, prüszköl a portól és combját is lehorzsolta. Vagy mi ez a nedvesség? Szeméből igyekszik kidörgölni a belekerült szemcséket, hogy ijedten vizsgálja meg a combján csordogáló valamit. Hogy nem a saját vére, az biztos, hiszen átlátszó… Megszállottan túrja szét a lezuhant köveket. Ez… De hiszen ez…*
-Hiszen ez víz!
*Sikolt fel hangosan a vékony csíkban csordogáló erecske láttán. Ekkora luxust soha nem remélt. Úgy tűnik sikerült egy eret eltalálnia és ennek következtében folyamatosan lesz friss vize is. Megmosakszik, tenyeréből iszik, hajára locsolja és valóságos örömtáncot jár. Újult erővel fog munkához. Mert ha bejön a víz, azt ugye el is kell vezetni, ha nem akarja a holmiját vizesen látni.
Dilemmáját, hogy lakóhelyét elrejtse-e az arra járó fürkész tekintetek elől, már sikerült eldöntenie. Látható marad. Nincs oka rejtőzködni, megvédeni pedig képes magát.*
*A kovácstól visszafelé beugrott a fogadóba is, elhozta minden holmiját. Ugyan lassan már alkonyodik, ám ez Ev-et nem tartja vissza attól, hogy munkához lásson. Persze, ma még csak módjával. A méretes szütyőből nagy darab bőrt húz elő és a földre teríti, előkerül egy pokróc és némi szárított hús is. Elsőként eszik valamit – ma először, s közben folyamatosan gondolkodik, hogyan is helyezkedjenek el a berendezési tárgyai.
A véséssel, mélyítéssel kell kezdenie, s akkor már túl is van a nehezén. A berendezést – már amire szüksége lesz – bőven ráér még beszerezni. Igényei egyszerűek, a leterített bőrön tud aludni, amíg a nagy hidegek be nem köszöntenek. Hanyatt fekszik és tovább fűzi gondolatait, míg álomba nem szenderül.
Másnap kora reggel munkához lát és bizony a vésés napokon keresztül eltart. Az erdő visszaveri a szorgalmas kopácsolás hangjait. Sajgó izmokkal, véres ujjbegyekkel, csapzottan, elcsigázottan fekszik le minden este. Semmilyen fáradtságot nem sajnál, hogy otthonát elképzelései szerint alakítsa. Egy kiálló nagyobb darab, eleve üreges sziklából tűzhelyet faragott, és nem volt rest kivésni a kéményt sem. A kör alakú mélyedés felett egyre szűkülő kúp vezeti el a keletkező füstöt, úgy, hogy a kettő közé még kényelmesen elfér egy állvány, üsttel együtt. A túl nagy fényárt nem szereti, mégis úgy határoz, hogy vés néhány fáklyatartó mélyedést a falakba, csak a megszokás kedvéért. És végül, leghátul tovább bontja a mélyedést, hogy megfelelő méretű helyiséget kaphasson. De már fáradt, nyúzott és türelmetlen. Vésője is rendesen kopik, ismét meg kell fennie. De csak még azt a kis részt ott… A szikla hirtelen reped, néhány kisebb törmelék hullik alá, aztán nagy robajjal leszakad egy darab a plafonból. A száját tátva bámuló lány meglepettségében épp csak el tud ugrani. Porfelhő száll, még néhány törmelék potyog és gurul, majd csak a lány vesződését hallani. Köhög, prüszköl a portól és combját is lehorzsolta. Vagy mi ez a nedvesség? Szeméből igyekszik kidörgölni a belekerült szemcséket, hogy ijedten vizsgálja meg a combján csordogáló valamit. Hogy nem a saját vére, az biztos, hiszen átlátszó… Megszállottan túrja szét a lezuhant köveket. Ez… De hiszen ez…*
-Hiszen ez víz!
*Sikolt fel hangosan a vékony csíkban csordogáló erecske láttán. Ekkora luxust soha nem remélt. Úgy tűnik sikerült egy eret eltalálnia és ennek következtében folyamatosan lesz friss vize is. Megmosakszik, tenyeréből iszik, hajára locsolja és valóságos örömtáncot jár. Újult erővel fog munkához. Mert ha bejön a víz, azt ugye el is kell vezetni, ha nem akarja a holmiját vizesen látni.
Dilemmáját, hogy lakóhelyét elrejtse-e az arra járó fürkész tekintetek elől, már sikerült eldöntenie. Látható marad. Nincs oka rejtőzködni, megvédeni pedig képes magát.*
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-08 20:51:46
Üzenet elküldve: 2012-11-08 20:51:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Sziéna del La Morte figyelmébe//
*A lovag a fegyverével foglalatoskodik, miközben a vén Luman odakint dúdolgatva matat és dolgozik.
Mivel végül a bájos Sziéna úgy dönt, hogy hozzászól a kard kenegetését befejezi, egy időre és megfordul. Nincs meglepődve a véleményeken, amiket az elf avagy fél-elf nő állít oda elé.
Számukra heraldika, sors, rend és lovagi kultúra semmit sem jelent, ami még Saravul életét is teljesen meghatározza.*
-A heraldika a mi rendünk a lovagok és nagy családok rendje... Önöknek ez furcsa, de hallva az Önök mitológiáját. *Utal a hallott történetre.* Nekem az furcsa. Lehet azért, mert nem hiszek a legendákban. Én a tényekben hiszek.
*Itt felmerül a kérdés, vajon a lovag akkor igazából vallásos-e? Válasz igen.*
-Ne értsen félre. A legendák szépek és ezek alkotják szokásaink részét, de nem többek egyszerű meséknél. Ám a Folyókanyar csatája és sok más véres ütközet, bár legendák övezik tények. Együtt, a vallással. Az Ön vagy az én hitemmel. Istenek nélkül... a Rettegett Farkas és a Halál nélkül nem lenne élet. Vagy a Nap és a Hold nélkül... Ők mind az ami. Ez is tény...
*Majd kicsit előbújik belőle a múlt énje és az ajtóhoz lépkedve így szól:*
-Ám belehalni a szerelembe... nagyon komoly ürügy kell. Meghalni a célért... meghalni egy csatában vagy egy hazavédő háborúban más, de mert az ember nem lát alternatívát?
*Saravul könnyen beszél. Ő átélt már pár ilyen helyzetet... de 'új' életében nem tapasztalt még a szerelem égető lángjait. Vagy igen? Talán Sziéna? Csak Ő magának se ismerné be? Ki tudja.*
-Gondolja csak végig... érdekes kérdések ezek. Mi lett volna, ha a fiú nem veti le magát és megvárja a reggelt? Mi lett volna ha a Zöld Lovag meghal egy párviadalban? Mi lett volna akkor... ha én életem vesztem a Folyókanyarnál?
*Az utolsó mondat talán eléggé egoista lenne, de ha az elf szépség tudná, hogy a lovag oroszlán részt vállalt abban az ütközetben értené, miért emlegetik a nevét félelemmel. 'Folyókanyar Mészárosa.
Majd Luman lép be és adja oda a főzetet egy fakupába. Ám megy is ki. A főzet színe barnás és meleg, ám illata kellemes. Édeskés és fűszeres. Ennek az íze nem olyan borzalmas hála a tejnek és a gyömbérnek.
A lovag kicsit kedvesebb ábrázatot ölt magára, odamegy a nőhöz és letérdelve odanyújtja neki a gyógyszert:*
-Nyugodtan igya meg. Ez majd segít...
*Majd továbbra is ott térdel előtte és így szól a fegyverekre való tekintettel:*
-A lovagi kultúrában sajnos nincs ekkora kapcsolat harcos és fegyver között... Minden lovag karddal harcol, illetve egy általa választott fegyverrel. Kardja minden lovagnak van. Vagy csak az. Az mellé választ még egy fegyvernemet. Pallost, csatabárdot, pörölyt, buzogányt vagy szigonyt. Mondhatni feleségül kapja a kardot és a másik fegyver egy afféle szerető... Ám mint a férfi feleségéhez, hozzá idomul, a harcokkal teli évek alatt. Ugyan így hozzá idomul a választott fegyver is, a szerető. Ám van amelyik lovag örökké hűséges és csak karddal küzd... van amelyik előszeretettel tartja a kardot hüvelyben, míg a másik fegyvert használja mindég. Lovag és fegyver így gyakorlatilag örök párt alkotnak. Amely lovag elveszejti kardját... vele veszejti rangját, sorsát, címerét és becsületét.
*Mondja, majd a homályos és hiányos múltból felidézi saját fegyverének megszerzését.*
-Míg lovag voltam... Folyókanyar előtt... csak kardom volt. Egy a 'Kígyó ikrek' közül. Ebből a kardból kettőt csináltak... ha jól emlékszem. Az egyiket én kaptam és ez lett a 'feleségem' ha úgy tetszik. Folyókanyarnál ez a kard több ellenséget vágott le, mint előtte együttvéve. Lovagokat, katonákat, közrendűeket és zsoldosokat. Apákat, fiakat, férjeket. Bűnösöket, bűnteleneket... igazságosokat és zsarnokokat egyaránt. A másik kard... a rövidebbik. Őt Luman mesterrel kovácsoltattam, a Zöld Lovag kardjának mintájára. Manapság ha úgy tetszik... két 'feleségem' van, mert mind a két kardot többnyire egyszerre használom.
*Azzal feláll és felegyenesedve az asztalhoz sétál.*
-Ez a lovagok története... Nem a legszebb... de egy igaz történet.
*Majd azzal kicsit lehajtja fejét és fúj egyet.*
-Ki fogunk veszni...
*Mondja, de a hangja elcsuklik. Nem azért mert sírni akarna, hanem mert nem akarja tovább mondani. A lovagok akik komolyan veszik a munkájukat és becsülettel tartják a szokásokat, eltünedeznek szépen lassan...*
*A lovag a fegyverével foglalatoskodik, miközben a vén Luman odakint dúdolgatva matat és dolgozik.
Mivel végül a bájos Sziéna úgy dönt, hogy hozzászól a kard kenegetését befejezi, egy időre és megfordul. Nincs meglepődve a véleményeken, amiket az elf avagy fél-elf nő állít oda elé.
Számukra heraldika, sors, rend és lovagi kultúra semmit sem jelent, ami még Saravul életét is teljesen meghatározza.*
-A heraldika a mi rendünk a lovagok és nagy családok rendje... Önöknek ez furcsa, de hallva az Önök mitológiáját. *Utal a hallott történetre.* Nekem az furcsa. Lehet azért, mert nem hiszek a legendákban. Én a tényekben hiszek.
*Itt felmerül a kérdés, vajon a lovag akkor igazából vallásos-e? Válasz igen.*
-Ne értsen félre. A legendák szépek és ezek alkotják szokásaink részét, de nem többek egyszerű meséknél. Ám a Folyókanyar csatája és sok más véres ütközet, bár legendák övezik tények. Együtt, a vallással. Az Ön vagy az én hitemmel. Istenek nélkül... a Rettegett Farkas és a Halál nélkül nem lenne élet. Vagy a Nap és a Hold nélkül... Ők mind az ami. Ez is tény...
*Majd kicsit előbújik belőle a múlt énje és az ajtóhoz lépkedve így szól:*
-Ám belehalni a szerelembe... nagyon komoly ürügy kell. Meghalni a célért... meghalni egy csatában vagy egy hazavédő háborúban más, de mert az ember nem lát alternatívát?
*Saravul könnyen beszél. Ő átélt már pár ilyen helyzetet... de 'új' életében nem tapasztalt még a szerelem égető lángjait. Vagy igen? Talán Sziéna? Csak Ő magának se ismerné be? Ki tudja.*
-Gondolja csak végig... érdekes kérdések ezek. Mi lett volna, ha a fiú nem veti le magát és megvárja a reggelt? Mi lett volna ha a Zöld Lovag meghal egy párviadalban? Mi lett volna akkor... ha én életem vesztem a Folyókanyarnál?
*Az utolsó mondat talán eléggé egoista lenne, de ha az elf szépség tudná, hogy a lovag oroszlán részt vállalt abban az ütközetben értené, miért emlegetik a nevét félelemmel. 'Folyókanyar Mészárosa.
Majd Luman lép be és adja oda a főzetet egy fakupába. Ám megy is ki. A főzet színe barnás és meleg, ám illata kellemes. Édeskés és fűszeres. Ennek az íze nem olyan borzalmas hála a tejnek és a gyömbérnek.
A lovag kicsit kedvesebb ábrázatot ölt magára, odamegy a nőhöz és letérdelve odanyújtja neki a gyógyszert:*
-Nyugodtan igya meg. Ez majd segít...
*Majd továbbra is ott térdel előtte és így szól a fegyverekre való tekintettel:*
-A lovagi kultúrában sajnos nincs ekkora kapcsolat harcos és fegyver között... Minden lovag karddal harcol, illetve egy általa választott fegyverrel. Kardja minden lovagnak van. Vagy csak az. Az mellé választ még egy fegyvernemet. Pallost, csatabárdot, pörölyt, buzogányt vagy szigonyt. Mondhatni feleségül kapja a kardot és a másik fegyver egy afféle szerető... Ám mint a férfi feleségéhez, hozzá idomul, a harcokkal teli évek alatt. Ugyan így hozzá idomul a választott fegyver is, a szerető. Ám van amelyik lovag örökké hűséges és csak karddal küzd... van amelyik előszeretettel tartja a kardot hüvelyben, míg a másik fegyvert használja mindég. Lovag és fegyver így gyakorlatilag örök párt alkotnak. Amely lovag elveszejti kardját... vele veszejti rangját, sorsát, címerét és becsületét.
*Mondja, majd a homályos és hiányos múltból felidézi saját fegyverének megszerzését.*
-Míg lovag voltam... Folyókanyar előtt... csak kardom volt. Egy a 'Kígyó ikrek' közül. Ebből a kardból kettőt csináltak... ha jól emlékszem. Az egyiket én kaptam és ez lett a 'feleségem' ha úgy tetszik. Folyókanyarnál ez a kard több ellenséget vágott le, mint előtte együttvéve. Lovagokat, katonákat, közrendűeket és zsoldosokat. Apákat, fiakat, férjeket. Bűnösöket, bűnteleneket... igazságosokat és zsarnokokat egyaránt. A másik kard... a rövidebbik. Őt Luman mesterrel kovácsoltattam, a Zöld Lovag kardjának mintájára. Manapság ha úgy tetszik... két 'feleségem' van, mert mind a két kardot többnyire egyszerre használom.
*Azzal feláll és felegyenesedve az asztalhoz sétál.*
-Ez a lovagok története... Nem a legszebb... de egy igaz történet.
*Majd azzal kicsit lehajtja fejét és fúj egyet.*
-Ki fogunk veszni...
*Mondja, de a hangja elcsuklik. Nem azért mert sírni akarna, hanem mert nem akarja tovább mondani. A lovagok akik komolyan veszik a munkájukat és becsülettel tartják a szokásokat, eltünedeznek szépen lassan...*
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-08 08:43:35
Üzenet elküldve: 2012-11-08 08:43:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Ser Saravul Meradir figyelmébe//
*Nem kedvelni a sajátod, vagy gyűlölni az összes többit, egyik sem különb... A természet farkastörvényei pedig ugyanolyan kegyetlenek mind itt, mind ott. A halál nem válogat ember s elf közt, elragadja mindkettőt, szellemüket visszaadva az örök körforgásnak. Egyik, kevésbé elterjedt teremtéstörténetük szerint az elfek a szél gyermekei, léptük ezért oly könnyed, mintha ezzel is óvni akarnák a természetet. Alakjuk finom és légies. A mondában viszont van egy furcsa részlet, mellyel sosem tudott igazán megbékélni.*
- Furcsák vagytok ti emberek. *Ívelnek halovány mosolyra rózsás ajkai.*
- Tulajdon és bélyegek... *Ejti lágyan, valamelyest elvéve szavai élét, mert számára a családi állat és az öröklés, maga a heraldika a beskatulyázásról szól. Hangzatos nevek, óriási címerek, koránt sem az egységre törekszenek.*
- Kettők és a Régiek... *Fordul egyet mielőtt belekezdene ő is egy történetbe, bár a Folyókanyar Mészárosa egy darabig még kísérteni fogja gondolatban.*
- Kislánykoromban a bácsikám mégis azt mesélte, hogy egy napon, réges-régen egy ember beleszeretett a Szélbe. Sokáig azt hitte, hogy csupán egy jelenés, ábránd mely testet öltött a kedvéért. Hosszú ideig járt emiatt a sziklaszirtre, ahol először látta táncolni, hallotta énekét, érezte bőrén lágy érintését. Aztán egy nap a lány távol maradt. A férfi eleinte várt rá. Hitt benne, hogy eljön. S Zephirella is érzelmei mélységében, ugyanis azért nem jelent meg azon a reggelen, mert az övéi visszatartották. Azt mondták nem érdemli meg az a lény a kegyet, hogy szeresse. A lány fogadkozott, hogy kedvese bármit megtenne érte, így egy próba elé állították. Azt mondták, hogy egyetlen hónapig sem lenne képes várni rá, sőt egy hétig sem, mert gyenge. Nekik csupán röpke pillanat volt, ám egy percéletűnek maga az örökkévalóság. A férfi ennek ellenére várt. Minden reggel újra, s újra eljött. Napok teltek el, majd hetek, az utolsó -hold ölte előtti- napon azonban levetette magát a mélybe. Hajnalig kellett volna kibírnia, hogy szerelmét újra ölelhesse, de képtelen volt rá. Éjjel elhatalmasodott rajta a magány. Ezt a helyet a nyelvünkön Süvöltő Sziklának hívják, mert Zephirella fájdalmas sírását a mai napig hallani lehet a szél zúgásában. ..Egyszer jártam arra.. és az egyetlen fára mely kinőtt haláluk után felakasztottam egy szélhárfát, hátha ezzel enyhíthetek fájdalmán. A mese egyébként itt nem ér véget. A bácsikám szerint ebből a szerelemből születtek az első félelfek. *Hunyja le szemét s elhallgat. Maga sem tudja hirtelen miért mondta el ezt a történetet, így kénytelen betudni állapotának vagy talán cserébe a Zöld Lovagért. Ezek után az aggódó szavakra csak bólint egyet.*
- Badarság lenne bezárkózni az én állapotomban... *Sóhajtja, mert hiába szégyenlős érzi hogy rosszul van, s akár el is ájulhat, akkor pedig ki menti meg?*
- A fiaként tekint rád, csak segíteni akar. *Leheli halkan maga elé válaszul a másik bosszankodására.*
- Nagyon tör a hideg. *Kezdi el dörgölni karját. Most legszívesebben egy hatalmas takaró alatt feküdne nyakig bebugyolálva, de a lovag csupán a lábát takarta be. Reméli tudják, hogy mit csinálnak. Nincs más választása, mint bízni az öreg szakértelmében.*
- A népem fegyvereibe saját lelkük egy szilánkját is belekovácsolják. Társuk egy életen át. *Jegyzi meg erősen burkolt dicséretként, mert látván milyen gondosan ápolja Saravul sajátját, kezd az az érzése lenni hasonlóan kötődik hozzá.*
- A harcosaink felnőtté avatásukkor kapják. A tiédnek mi a története? *Érdeklődik. Most úgy van vele mindegy miről, de beszélni szeretne, csak ne kelljen a csendet hallgatnia, mert kezd számára nyomasztó lenni. Tudja, hogyha most elalszik -mielőtt meginná a gyógyfőzetet- akár az életébe kerülhet.*
*Nem kedvelni a sajátod, vagy gyűlölni az összes többit, egyik sem különb... A természet farkastörvényei pedig ugyanolyan kegyetlenek mind itt, mind ott. A halál nem válogat ember s elf közt, elragadja mindkettőt, szellemüket visszaadva az örök körforgásnak. Egyik, kevésbé elterjedt teremtéstörténetük szerint az elfek a szél gyermekei, léptük ezért oly könnyed, mintha ezzel is óvni akarnák a természetet. Alakjuk finom és légies. A mondában viszont van egy furcsa részlet, mellyel sosem tudott igazán megbékélni.*
- Furcsák vagytok ti emberek. *Ívelnek halovány mosolyra rózsás ajkai.*
- Tulajdon és bélyegek... *Ejti lágyan, valamelyest elvéve szavai élét, mert számára a családi állat és az öröklés, maga a heraldika a beskatulyázásról szól. Hangzatos nevek, óriási címerek, koránt sem az egységre törekszenek.*
- Kettők és a Régiek... *Fordul egyet mielőtt belekezdene ő is egy történetbe, bár a Folyókanyar Mészárosa egy darabig még kísérteni fogja gondolatban.*
- Kislánykoromban a bácsikám mégis azt mesélte, hogy egy napon, réges-régen egy ember beleszeretett a Szélbe. Sokáig azt hitte, hogy csupán egy jelenés, ábránd mely testet öltött a kedvéért. Hosszú ideig járt emiatt a sziklaszirtre, ahol először látta táncolni, hallotta énekét, érezte bőrén lágy érintését. Aztán egy nap a lány távol maradt. A férfi eleinte várt rá. Hitt benne, hogy eljön. S Zephirella is érzelmei mélységében, ugyanis azért nem jelent meg azon a reggelen, mert az övéi visszatartották. Azt mondták nem érdemli meg az a lény a kegyet, hogy szeresse. A lány fogadkozott, hogy kedvese bármit megtenne érte, így egy próba elé állították. Azt mondták, hogy egyetlen hónapig sem lenne képes várni rá, sőt egy hétig sem, mert gyenge. Nekik csupán röpke pillanat volt, ám egy percéletűnek maga az örökkévalóság. A férfi ennek ellenére várt. Minden reggel újra, s újra eljött. Napok teltek el, majd hetek, az utolsó -hold ölte előtti- napon azonban levetette magát a mélybe. Hajnalig kellett volna kibírnia, hogy szerelmét újra ölelhesse, de képtelen volt rá. Éjjel elhatalmasodott rajta a magány. Ezt a helyet a nyelvünkön Süvöltő Sziklának hívják, mert Zephirella fájdalmas sírását a mai napig hallani lehet a szél zúgásában. ..Egyszer jártam arra.. és az egyetlen fára mely kinőtt haláluk után felakasztottam egy szélhárfát, hátha ezzel enyhíthetek fájdalmán. A mese egyébként itt nem ér véget. A bácsikám szerint ebből a szerelemből születtek az első félelfek. *Hunyja le szemét s elhallgat. Maga sem tudja hirtelen miért mondta el ezt a történetet, így kénytelen betudni állapotának vagy talán cserébe a Zöld Lovagért. Ezek után az aggódó szavakra csak bólint egyet.*
- Badarság lenne bezárkózni az én állapotomban... *Sóhajtja, mert hiába szégyenlős érzi hogy rosszul van, s akár el is ájulhat, akkor pedig ki menti meg?*
- A fiaként tekint rád, csak segíteni akar. *Leheli halkan maga elé válaszul a másik bosszankodására.*
- Nagyon tör a hideg. *Kezdi el dörgölni karját. Most legszívesebben egy hatalmas takaró alatt feküdne nyakig bebugyolálva, de a lovag csupán a lábát takarta be. Reméli tudják, hogy mit csinálnak. Nincs más választása, mint bízni az öreg szakértelmében.*
- A népem fegyvereibe saját lelkük egy szilánkját is belekovácsolják. Társuk egy életen át. *Jegyzi meg erősen burkolt dicséretként, mert látván milyen gondosan ápolja Saravul sajátját, kezd az az érzése lenni hasonlóan kötődik hozzá.*
- A harcosaink felnőtté avatásukkor kapják. A tiédnek mi a története? *Érdeklődik. Most úgy van vele mindegy miről, de beszélni szeretne, csak ne kelljen a csendet hallgatnia, mert kezd számára nyomasztó lenni. Tudja, hogyha most elalszik -mielőtt meginná a gyógyfőzetet- akár az életébe kerülhet.*
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-02 19:45:22
Üzenet elküldve: 2012-11-02 19:45:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Evane//
*Evane-ban nem csalódott. A lány csakugyan hordoz valamit a rokonokból...
Eredendő furcsaság az élvezetek területén.
Lahmar a láncok és vér, na meg kéjérzet hallatára csak rángó arcizmokkal így szól:*
-Mint mondottam... fura szokásaik vannak a maga népének. Én maradok a puhább... 'dolgoknál'.
*Mutatja ujjával az idézőjelet és hirtelen Evane nyom egy puszit az arcára...
Lahmar köpni-nyelni nem bír. Teljesen elvörösödik és akarva akaratlan és feszélyezve körbe tekint. Most megkíméli az ordítozástól az erdőt és így szól halkan de halálosan kimérten:*
-Hölgyem... ne játszadozzon ilyesmivel. Nem viselek ilyesmit túl jól...
*Mondja az arcára mutatva.
Lahmar nem szűz és nem kezdő... de a személyes aurájára és szféráira eléggé érzékeny.
Miután elforrt az agyvize, lehiggadva így szól a lány terveire.*
-Rendben... a gazdagnegyedben van a kúriám. 'A Lahmar Wynnhez, a vadászat királyi nagymesteréhez' nevezetű cégér alatt keressen.
*Mondja, majd kikíséri a kovácshoz, a lányt, közben már teljesen lehiggadva így szól:*
-Ami azt illeti nem gondolta, hogy el fog zárkózni. A város telis-tele van jó képű férfiakkal, legalábbis úgy gondolom... És sok szép hölggyel, akik várnak valakire...
*Mondja mindennemű utalgatás nélkül, csak az utat nézegetve, majd a kovácshoz érve így szólnak:*
-Javaslom, hogy a nyulakat a ritkásabb részeken keresse, inkább ott szoktak rohangálni. Még találkozunk Evane... a legjobbakat. Majd időnként megnézem, hogy halad. Ha meggyűlne a gondja esetleg más vadászokkal... csak szóljon.
*Azzal elválnak egymástól és Lahmar úgy dönt, körbenéz a városba.*
*Evane-ban nem csalódott. A lány csakugyan hordoz valamit a rokonokból...
Eredendő furcsaság az élvezetek területén.
Lahmar a láncok és vér, na meg kéjérzet hallatára csak rángó arcizmokkal így szól:*
-Mint mondottam... fura szokásaik vannak a maga népének. Én maradok a puhább... 'dolgoknál'.
*Mutatja ujjával az idézőjelet és hirtelen Evane nyom egy puszit az arcára...
Lahmar köpni-nyelni nem bír. Teljesen elvörösödik és akarva akaratlan és feszélyezve körbe tekint. Most megkíméli az ordítozástól az erdőt és így szól halkan de halálosan kimérten:*
-Hölgyem... ne játszadozzon ilyesmivel. Nem viselek ilyesmit túl jól...
*Mondja az arcára mutatva.
Lahmar nem szűz és nem kezdő... de a személyes aurájára és szféráira eléggé érzékeny.
Miután elforrt az agyvize, lehiggadva így szól a lány terveire.*
-Rendben... a gazdagnegyedben van a kúriám. 'A Lahmar Wynnhez, a vadászat királyi nagymesteréhez' nevezetű cégér alatt keressen.
*Mondja, majd kikíséri a kovácshoz, a lányt, közben már teljesen lehiggadva így szól:*
-Ami azt illeti nem gondolta, hogy el fog zárkózni. A város telis-tele van jó képű férfiakkal, legalábbis úgy gondolom... És sok szép hölggyel, akik várnak valakire...
*Mondja mindennemű utalgatás nélkül, csak az utat nézegetve, majd a kovácshoz érve így szólnak:*
-Javaslom, hogy a nyulakat a ritkásabb részeken keresse, inkább ott szoktak rohangálni. Még találkozunk Evane... a legjobbakat. Majd időnként megnézem, hogy halad. Ha meggyűlne a gondja esetleg más vadászokkal... csak szóljon.
*Azzal elválnak egymástól és Lahmar úgy dönt, körbenéz a városba.*
603. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-02 15:02:51
Üzenet elküldve: 2012-11-02 15:02:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Lahmar//
*Aprócska csele, hogy megtréfálja a zord vadászt egész jól sikerült. Az ezt követő mondatsoron pedig nem mehet el anélkül, hogy véleményét hozzá ne fűzné. A sunyi mosoly kihívóvá változik, tekintetében ravaszkás fény gyúl.*
- A vért szeretem, finom *nyalja végig lassan a kézfején esett horzsolást, melyen vékony kis csíkban kiserkent a vére, bizonyosan valamelyik kavics darab okozhatta.*
-Az élvezetet soha nem vetettem meg, de láncra hamarabb verem bármelyik embert, vagy akár fajtársamat, mint egy ártatlan állatot.
*A mondat második felénél tekintete elsötétül, hangja mélyebb tónusra vált. Hiába, igazságérzete berzenkedik az állatok bántalmazása ellen és embert sem ölt még pusztán élvezetből. Persze, nem tagadhatja, hogy amikor mégis szükség volt rá, nem okozott álmatlan éjszakát, hogy értelmes élőlényt kellett ölnie. Sőt, talán magának is nehezen vallaná be, de vegyült valami kéjes öröm a haláltusa látványába. Mert nem ölte meg azonnal, hagyta, hogy úgy végezze, ahogyan a szarvasünőt amaz hagyta meghalni. Kegyetlenül.
Lahmar segít a nagy sziklát is odébb görgetni, s az épp úgy illeszkedik a helyére, ahogy Ev elképzelte. Megáll a vadász mellett, hogy kifújja magát, és közben rávigyorog.*
-De ne aggódj, te nem az a fajta vagy, akit bántanék.
*Pikírt, önironikus a megjegyzés, s reméli Lahmar érti a tréfát, hiszen a férfi tapasztaltabb is, erősebb is nála - ez nyilvánvaló. S mielőtt Lahmar megakadályozhatná tettét, egy gyors puszit nyom a kusza borostára, ahol az arcot sejteni véli.*
-Köszönöm a segítséget, többet igazán nem várhatok el. A munka oroszlánrésze rám vár. A kovácsnál vásárolok szerszámokat és még ma elhozom a fogadóból a szütyőm.
*Az aggódó szavak hallatán majdnem elpirul és meleg mosoly fut végig az arcán.*
-Télen én is nadrágot hordok, de köszönöm a felajánlást. Ha bárminek szűkében leszek Tőled fogok segítséget kérni.
*Toldja meg egy pajkos kacsintással a mondatot.*
-Remetére, én? *kerekedik el a szeme* Dehogyis! A nyulakból jellemzően túlszaporulat van, de hamarosan kiismerem majd az itt élő állatokat és fogom tudni miből van sok. Hús nélkül nem élek meg. A fákból is mindig akad egy-két kiszáradt.
*Lábával szórakozottam odébb pöcköl egy apró kődarabot.*
-Járok majd be a városba néha, vásárolni, vagy épp gombát árulni. És persze elkapok egy-két tökösebb hímet is, ne aggódj, nem ásom el magam ebben a barlangban.
*Megköszönte a férfi segítségét, többet nem tehet érte egyelőre és nem várja el, hogy mellette maradjon, míg munka van. Innentől csak rajta múlik, hogy hagyja-e a lányt egyedül érvényesülni és majd később visszatér, hogy megnézze, mit hozott ki a lukból, vagy elkíséri a kovácsműhelybe, hogy aztán kifaragják a vityillót.*
A hozzászólás írója (Evane Aiwollye) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.02 15:06:11
*Aprócska csele, hogy megtréfálja a zord vadászt egész jól sikerült. Az ezt követő mondatsoron pedig nem mehet el anélkül, hogy véleményét hozzá ne fűzné. A sunyi mosoly kihívóvá változik, tekintetében ravaszkás fény gyúl.*
- A vért szeretem, finom *nyalja végig lassan a kézfején esett horzsolást, melyen vékony kis csíkban kiserkent a vére, bizonyosan valamelyik kavics darab okozhatta.*
-Az élvezetet soha nem vetettem meg, de láncra hamarabb verem bármelyik embert, vagy akár fajtársamat, mint egy ártatlan állatot.
*A mondat második felénél tekintete elsötétül, hangja mélyebb tónusra vált. Hiába, igazságérzete berzenkedik az állatok bántalmazása ellen és embert sem ölt még pusztán élvezetből. Persze, nem tagadhatja, hogy amikor mégis szükség volt rá, nem okozott álmatlan éjszakát, hogy értelmes élőlényt kellett ölnie. Sőt, talán magának is nehezen vallaná be, de vegyült valami kéjes öröm a haláltusa látványába. Mert nem ölte meg azonnal, hagyta, hogy úgy végezze, ahogyan a szarvasünőt amaz hagyta meghalni. Kegyetlenül.
Lahmar segít a nagy sziklát is odébb görgetni, s az épp úgy illeszkedik a helyére, ahogy Ev elképzelte. Megáll a vadász mellett, hogy kifújja magát, és közben rávigyorog.*
-De ne aggódj, te nem az a fajta vagy, akit bántanék.
*Pikírt, önironikus a megjegyzés, s reméli Lahmar érti a tréfát, hiszen a férfi tapasztaltabb is, erősebb is nála - ez nyilvánvaló. S mielőtt Lahmar megakadályozhatná tettét, egy gyors puszit nyom a kusza borostára, ahol az arcot sejteni véli.*
-Köszönöm a segítséget, többet igazán nem várhatok el. A munka oroszlánrésze rám vár. A kovácsnál vásárolok szerszámokat és még ma elhozom a fogadóból a szütyőm.
*Az aggódó szavak hallatán majdnem elpirul és meleg mosoly fut végig az arcán.*
-Télen én is nadrágot hordok, de köszönöm a felajánlást. Ha bárminek szűkében leszek Tőled fogok segítséget kérni.
*Toldja meg egy pajkos kacsintással a mondatot.*
-Remetére, én? *kerekedik el a szeme* Dehogyis! A nyulakból jellemzően túlszaporulat van, de hamarosan kiismerem majd az itt élő állatokat és fogom tudni miből van sok. Hús nélkül nem élek meg. A fákból is mindig akad egy-két kiszáradt.
*Lábával szórakozottam odébb pöcköl egy apró kődarabot.*
-Járok majd be a városba néha, vásárolni, vagy épp gombát árulni. És persze elkapok egy-két tökösebb hímet is, ne aggódj, nem ásom el magam ebben a barlangban.
*Megköszönte a férfi segítségét, többet nem tehet érte egyelőre és nem várja el, hogy mellette maradjon, míg munka van. Innentől csak rajta múlik, hogy hagyja-e a lányt egyedül érvényesülni és majd később visszatér, hogy megnézze, mit hozott ki a lukból, vagy elkíséri a kovácsműhelybe, hogy aztán kifaragják a vityillót.*
A hozzászólás írója (Evane Aiwollye) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.02 15:06:11
602. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-01 20:02:31
Üzenet elküldve: 2012-11-01 20:02:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Evane//
*A vadász szeme a lánc szóra kikerekedik a szeme, de megjelenik a lány arcán egy sunyi mosoly és megnyugtatja a vadászt, hogy nincsenek beteges hajlamai és a farkasnak pedig szabad az élete.*
-Már azt hittem maga is olyan mint a többi mélységi... vér, élvezet, láncok... Kiráz a hideg...
*Mondja megjátszva a félelmet Lahmar és kicsit meglepődik mikor Evane előáll a tervével, valamint, hogy neki is kezd.
Ambiciózus... az egyszer biztos és nem kell attól félnie a vadásznak, hogy nem bírja megvalósítani. Bár látva a lány hirtelen vérmérsékletét ez nem is kérdés...
Majd látva a puffanó követ, hirtelen arrébb ugrik és így folytatja.*
-Jó tervek, szerintem kivitelezhetőek... Nem vagyok építész de ésszerűek.
*Vizsgálja az odút és hallgatja a további ötleteket, majd látva, hogy Evane kicsit megakad a munkában, Ő is megfogja a meló kemény végét és tolni kezdi a követ.
Odagördítik a helyére és nekitámaszkodva egy másik kisebb 'kavicsnak' hallgat tovább és bólogat.*
-A tél Artheniorban minden évvel keményebb viszonylag kevés hó... de erősebb fagyok. Erre készüljön fel, mind ruhában, mind lélekben...
*Mondja és így szól a füves témára.*
-Látom nem amatőr... de azért azt mondom ha segítség kell szóljon. A társaságban van szabó, füvészmester, alkimista és még gombász is... Ha valamibe nem volna biztos ne egye meg... nem állnának jól a kiütések magának.
*Mondja és egy útba guruló követ megfog és a helyére gördít.*
-De azért nem kell ennyire remetére fogni... az erdő nem haragszik, ha néha vadat ejt és fát vág... csak figyeljen. Semmi túlkapás...
*A vadász szeme a lánc szóra kikerekedik a szeme, de megjelenik a lány arcán egy sunyi mosoly és megnyugtatja a vadászt, hogy nincsenek beteges hajlamai és a farkasnak pedig szabad az élete.*
-Már azt hittem maga is olyan mint a többi mélységi... vér, élvezet, láncok... Kiráz a hideg...
*Mondja megjátszva a félelmet Lahmar és kicsit meglepődik mikor Evane előáll a tervével, valamint, hogy neki is kezd.
Ambiciózus... az egyszer biztos és nem kell attól félnie a vadásznak, hogy nem bírja megvalósítani. Bár látva a lány hirtelen vérmérsékletét ez nem is kérdés...
Majd látva a puffanó követ, hirtelen arrébb ugrik és így folytatja.*
-Jó tervek, szerintem kivitelezhetőek... Nem vagyok építész de ésszerűek.
*Vizsgálja az odút és hallgatja a további ötleteket, majd látva, hogy Evane kicsit megakad a munkában, Ő is megfogja a meló kemény végét és tolni kezdi a követ.
Odagördítik a helyére és nekitámaszkodva egy másik kisebb 'kavicsnak' hallgat tovább és bólogat.*
-A tél Artheniorban minden évvel keményebb viszonylag kevés hó... de erősebb fagyok. Erre készüljön fel, mind ruhában, mind lélekben...
*Mondja és így szól a füves témára.*
-Látom nem amatőr... de azért azt mondom ha segítség kell szóljon. A társaságban van szabó, füvészmester, alkimista és még gombász is... Ha valamibe nem volna biztos ne egye meg... nem állnának jól a kiütések magának.
*Mondja és egy útba guruló követ megfog és a helyére gördít.*
-De azért nem kell ennyire remetére fogni... az erdő nem haragszik, ha néha vadat ejt és fát vág... csak figyeljen. Semmi túlkapás...
601. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-01 14:07:47
Üzenet elküldve: 2012-11-01 14:07:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Lahmar//
*Lahmar fanyar humoránEv is felnevet.*
-Pórázon? Neeem, azt elszakítja, láncra verem.
*Megvárja a vadász reakcióját, majd elmosolyodik. Számára természetes, hogy meghagyja Shad szabadságát. Az erdő minden élőlényének joga van hozzá. A gombáknak se mondhatja meg senki, hol nőjenek.*
-Itt szabadon lehet. Elmehet és bármikor visszatérhet, nem fogom korlátozni. Az erdő az ő birodalma, én csak meghúzom magam itt. Terveim szerint annyira borítom fel a hely természetes rendjét, amennyire feltétlenül szükséges. Borostyánnal és egyéb kúszónövényekkel eltakarom a bejáratot, ne fedezhessék fel rögtön, és kőtörmelékkel leszűkítem az ajtó helyét, de kívül más változás nem lesz. Nem vágok ki fát és tőlem háborítatlanul élhetnek a vadak is.
*S hogy közben ne csak feleslegesen járjon a szája, felkapaszkodik a barlang tetejére és néhány közepes méretű követ ejt a bejárattól nem túl messze.*
-Hé, vigyázz a lábadra…
*Figyelmezteti Lahmart és nem vesz tudomás a másik magázódásáról. Nem látja értelmét, ő máris megkedvelte a nem hétköznapi fickót. Látja, hogy szereti az erdőt, ért az állatokhoz, Ev-nek kezdetben legalábbis, ennél több nem kell, hogy tiszteljen valakit.*
*A kövek tompa puffanással dermednek mozdulatlanságba a talajon. A lány pedig egyre fentebb mászik, újabbakért. Amikor elégnek véli, egyetlen ugrassál rugaszkodik el a sziklától és terpesz guggolásban ér földet. Arca kipirosodott (bár az ében bőrön ez inkább tűnik sötét foltoknak), és halkan fúj egyet. Ragadozó pillantással indul el oldalra, a magasból meglátott egy nagyobb darab sziklát, ami mozdíthatónak tűnt. Nekirugaszkodik, erőlködik, feszülnek az izmai rendesen, de nem bírja eltolni a helyéről. A kő ugyan meg-megbillen, jelezve, hogy mozdítható, de nem fordul át.*
-Segítenél? *kérdi a lány lihegve, s egy vékony izzadtság csíkot a kabátujjával töröl le homlokáról.*
-Oda kéne görgetni… *mutat a bejárat jobb oldalára. S ha ketten, együttes erővel nekifeszülnek, sikerülhet a dolog.*
-Mindenképp téliesítem. Ágakból lesz az ajtó váza, van egy vastag medve bundám, abból lesz az ajtó, plusz a növények is benntartják majd a meleget. Kell egy tűzhely, és egy kémény. Véső és kalapács kérdése.
*Von vállat. Jól tudja mekkora munka lesz, de számára mindenképp megéri.*
-A füvekkel? Hát, valamelyest ismerem őket. Tudok sebet ellátni, vérzést és lázat csillapítani, meg ilyesmi. Néhány gomba is nagyon hatásos lehet.
*Válasza közben kérdőn néz Lahmarra.*
-Miért?
*Lahmar fanyar humoránEv is felnevet.*
-Pórázon? Neeem, azt elszakítja, láncra verem.
*Megvárja a vadász reakcióját, majd elmosolyodik. Számára természetes, hogy meghagyja Shad szabadságát. Az erdő minden élőlényének joga van hozzá. A gombáknak se mondhatja meg senki, hol nőjenek.*
-Itt szabadon lehet. Elmehet és bármikor visszatérhet, nem fogom korlátozni. Az erdő az ő birodalma, én csak meghúzom magam itt. Terveim szerint annyira borítom fel a hely természetes rendjét, amennyire feltétlenül szükséges. Borostyánnal és egyéb kúszónövényekkel eltakarom a bejáratot, ne fedezhessék fel rögtön, és kőtörmelékkel leszűkítem az ajtó helyét, de kívül más változás nem lesz. Nem vágok ki fát és tőlem háborítatlanul élhetnek a vadak is.
*S hogy közben ne csak feleslegesen járjon a szája, felkapaszkodik a barlang tetejére és néhány közepes méretű követ ejt a bejárattól nem túl messze.*
-Hé, vigyázz a lábadra…
*Figyelmezteti Lahmart és nem vesz tudomás a másik magázódásáról. Nem látja értelmét, ő máris megkedvelte a nem hétköznapi fickót. Látja, hogy szereti az erdőt, ért az állatokhoz, Ev-nek kezdetben legalábbis, ennél több nem kell, hogy tiszteljen valakit.*
*A kövek tompa puffanással dermednek mozdulatlanságba a talajon. A lány pedig egyre fentebb mászik, újabbakért. Amikor elégnek véli, egyetlen ugrassál rugaszkodik el a sziklától és terpesz guggolásban ér földet. Arca kipirosodott (bár az ében bőrön ez inkább tűnik sötét foltoknak), és halkan fúj egyet. Ragadozó pillantással indul el oldalra, a magasból meglátott egy nagyobb darab sziklát, ami mozdíthatónak tűnt. Nekirugaszkodik, erőlködik, feszülnek az izmai rendesen, de nem bírja eltolni a helyéről. A kő ugyan meg-megbillen, jelezve, hogy mozdítható, de nem fordul át.*
-Segítenél? *kérdi a lány lihegve, s egy vékony izzadtság csíkot a kabátujjával töröl le homlokáról.*
-Oda kéne görgetni… *mutat a bejárat jobb oldalára. S ha ketten, együttes erővel nekifeszülnek, sikerülhet a dolog.*
-Mindenképp téliesítem. Ágakból lesz az ajtó váza, van egy vastag medve bundám, abból lesz az ajtó, plusz a növények is benntartják majd a meleget. Kell egy tűzhely, és egy kémény. Véső és kalapács kérdése.
*Von vállat. Jól tudja mekkora munka lesz, de számára mindenképp megéri.*
-A füvekkel? Hát, valamelyest ismerem őket. Tudok sebet ellátni, vérzést és lázat csillapítani, meg ilyesmi. Néhány gomba is nagyon hatásos lehet.
*Válasza közben kérdőn néz Lahmarra.*
-Miért?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257