//Lorsan és Nitta//
- Igen, ez a lényeg. *Nitta elmosolyodik, aprót bólint.* Maradunk.
~Így többesszámban. Mi. Ketten. Együtt.~
- Igazad van, előfordulhat, a népek olyan sokfélék, van mind között ragyogó is és rohadt is. A jelzés is nagyon fontos. De ezek szerint tovább kell tanítanod, hogy még jobb legyek önvédelemből is.
*Nitta előveszi a legszebbik kérlelő tekintetét.*
- Ugye megteszed? Nem gond? Tényleg igyekszem jó tanítvány lenni, ha...
*Sejti, hogy Lorsan nem fogja elutasítani, de ez, mármint, hogy nagyon szépen kéri mégis egy kicsit játékosabbá teszi az egészet, ami egyébként nagyon is komoly dolog. Mindkettőjük számára.
Talán ez a téma enyhítheti a zavarát amiatt is, hogy véletlenül kicsúszott a száján a kelengye szó.*
~Bár tudnám, hogy mit is jelent pontosan Lorsan reakciója! Olyan volt, mintha...~
*A lány lopva az elfre néz.
Aztán nem is olyan lopva is, mikor a férfi kézen fogja, és visszasétálnak a házba.
Odabent meleg van, és olyan békés, otthonias hangulat.
Nitta álmodni sem mert volna arról, még akár csak egy évvel korábban sem, hogy ilyenben valaha része lehet. De amit érez, az mégsem hála, ha egyszerűen csak hálás lenne, akkor nem lépne Lorsan széke mögé, és nem csúsztatná két kezét a férfi vállaira, nem hajtaná le a fejét, hogy az arcát egy pillanatra a férfi hajára simítsa.*
- Jó ötlet, majd összeírjuk. Úgy apránként, lesz egy irka, meg egy irón, és mindig mikor eszünkbe jut valami, felírjuk. Lehet, hogy a végén mérföldnyi listánk lesz.
*Nitta kuncogni kezd, ebből nyilvánvaló, hogy bár komolyan is gondolja a dolgot, de játszik is közben. Egyszerűen szeretné, ha jó kedvük lenne, ha a házikóban vidámság uralkodna.
Nyilván vannak komoly feladatok, a kerítés, a közelgő tél, mely akár be is szoríthatja őket erre a tisztásra, vagy a házba, az étel, vadászni kell, és húst füstölni, kidolgozni a prémeket, hogy el tudják adni, kellenek új ingek Lorsannak, nadrág is, saját magának is kellene pár holmi. Gondoskodni kell az állataikról, széna kell Szelídnek és Idának is, hús Acélnak. De mindez nem nehéz teher, mehet minden könnyedén is, ha ők ketten együtt vannak, ha nem a fáradtságra figyelnek, hanem az örömre, mikor valami megint sikerül.*
- Nem kell most azonnal, végtére is mindig elég egyszerre csak egy lépést tenni. Elmegyünk vadászni, ugye? Megtanítasz a legegyszerűbb csapda elkészítésére?
*Nitta Lorsan feje búbján nyugtatja az állát, ahogy mögötte áll, két tenyere a férfi vállain, és a mécses lángjának táncát figyeli.*
- De ma már nem csinálunk semmit. Jó? Legfeljebb beszélgetünk, míg el nem álmosodunk... Vagy amit szeretnél.
*A lány halkan beszél, közben ugyanúgy fogja át az előtte ülő elfet, hacsak Lorsan ezt meg nem elégeli, vagy nem változtat a helyzeten.*