Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 149 (2961. - 2980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2980. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-15 20:03:33
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320

Játékstílus: Szelíd

// Culoroék //

*Kettő elmegy, kettő marad. Egész jó esélyeknek számít, ha azt vesszük, hogy így nincsenek létszámfölényben. Persze, csak míg a másik kettő, vagy több nem tér vissza. Addig pedig a hihetetlen testvéri ösztönökben jeleskedő páros villogtathatja tudását. Ahogy elszalad eddigi rejtekéből, egy fához, nagyon is jól tudják már, hogy merre kell haladni. Az egyik némán int fejével, hogy balról menjen, míg ő jobbról. Lőni nem terveznek, szúró-vágó eszközzel sokkal biztosabban tudnak fenyíteni, hát még tompa tárggyal, mivel oda lehet sózni. Az meg elég rossz taktika, hogy még köveket is dobál, hiszen így tudják, hogy merre nem lehet, lévén egyszerre egy helyen van, így feltételezik, hogy a zörgések központja felé kell venniük az irányt.
Már éppen örülnének, hogy sikerül elkapniuk a lányt, valószínűleg egy nőneműn hamarabb túladnak, melyik férfi ne akarná megvenni, hogy örömét lelje benne? Csak remélhetik, hogy van olyan szép, hogy megérje fáradozni. Ám a közelebb lévő öröme nem tart sokáig. Hamarosan saját vérébe fullad, amikor nyakába belevágódik a vessző, elzárva a levegő útját, majd új nyílást adva neki, ám vére hamar megtelíti tüdejét és szenvedések közepette, alig hallhatóan nyöszörögve esik össze. Már csapna oda a másik a furkósbottal, mivel a nőt kívánta volna egy ütéssel a földre vinni, ám hamarosan kés pengéje érkezik nyakának bőréhez. Nem szívesen adná életét, ám kell az ösztönzés, végül sikerrel adja jelét társainak, hogy nem találtak semmit.*
- Mindenkinek meg kell élnie valamiből. Ha másból nem, hát éppen másból.
*Nem úgy tűnik, hogy attól tartana, hogy elvágják a torkát. Akkor mi tartaná vissza, hogy valahogy próbáljon jelt adni a többieknek?
Ám éppen csak választ ad Ymra kérdésére, mikor megzörrennek a bokrok, merről a hang is érkezett. Újabb két alak áll ott, meglepetten nézve a társukat, kinek torkához kést szorít egy idegen és egy nő áll még ott, kinek íja van ugyan, de tegzet és nyilat nem látnak nála, nem úgy a férfinál. Az egyik érkező lekapja hátáról a számszeríját, mit előre felajzott már, mikor keresni kezdtek.*
- Nem ajánlom, hogy mozdulj! Ha el is vágod a torkát, a fejedbe repül egy nyíl. Nekünk meg csak kevesebb részre kell osztani a pénzt.
- És te, babám, miért nem teszed azt le és adod át magad önként? Még meg találnánk sebezni véletlen.
*A másik vigyorog, ahogy előrántja kését és közeledni kezd.*
- Most szépen letesztek mindent, vagy itt fogtok megdögleni. A holmitokból is kereshetünk jó pár aranyat.

2979. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-15 19:57:33
 ÚJ
>Ymra Culoro avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Aseld Culoro//

* Ymra bátyja nem rest cselekedni, a lány egy pillanatra elkapja tekintetét, mikor végez az egyik fickóval. Nincs rosszul a vér látványától, de mégsem tartja szívderítőnek a jelenetet. A másik embert is megfenyegeti testvére, így biztosak lehetnek abban, hogy nem fognak visszajönni a csoport tagjai. Előlép hát, s nézi a gonosztevőt, akinek a torkához szegezték a kést.*
- Nem nevezhetők embernek az ilyenek... Mi visz rá valakit, hogy másokat árucikként eladjon?
* Mondja ki gondolatait mérgesen. Talán már sokan miattuk rabszolgaságban vannak, ki tudja, hogy hogy bánnak velük?! Örül, hogy ők megúszták a dolgot. Legalábbis most úgy tűnik...*

2978. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-15 18:56:09
 ÚJ
>Aseld Culoro avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Ymra Culoro//

*Ymra mintha valahogyan mégis megértené, vagy kitalálná azt, amire gondol, mert villámgyorsan egy vastagabb törzsű fa felé fut, amit a két alak rögtön észre is vesz. Hallja a negédes hívogató szavakat, amiket mindig is utált, így nem vesztegeti az időt. Amíg ők a húgával foglalkoznak halkan és óvatosan megkerüli a gazfickókat, s amilyen közel csak tud, odalopakodik az egyik mögé felajzott íjjal. A balfékek észre sem veszik, mivel előjött bennük az üldözési hajlam. Főleg mivel Ymra nő.*~Szánalmasak vagytok! Hányni kéne tőletek!~*Nem téveszthet, így gondosan céloz, majd a vessző süvítve fúródik a messzebb lévő emberkereskedő torkába. A másik meglepetten arra kapja a fejét, de időt sem hagyva neki odalép és a torkához tartja az előrántott pengét.*
-Minden rendbe van? *Kérdezi egy hang valahonnan a bozótosból. Nyilván az egyik kereső visszajött ellenőrizni.*
-Ha el mer minket árulni, most helybe elvágom a torkát! *Sziszegi a férfinak Aseld, miközben egy kicsit szorosabban nyomja torkának a kést.*
-Itt nincsenek. Sehol sem találjuk őket! *Kiálltja rekedten a túsz.*
-Meggyőzőbben! *A penge megkarcolja a vékony bőrt, halvány csíkot hagyva maga után.*
-Mindjárt csatlakozunk a további kereséshez. *Nyögi egy kicsit biztosabb hangon, majd Aseld megvárja, míg Ymra előbújik, s csak azután cselekszik tovább.*

2977. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-15 18:49:22
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

//Erdei találka//

*A lány némán bólint. Ettől Arsenor egyrészt megnyugtatja hisz reagált, másrészt nem tetszett neki hisz magát látja benne ahogy némán követte a lovagot. Ezért is támogatja a lányt. A tóhoz érve a fejektől pár lépéssel odébb elengedi a lányt és ahogy rájuk néz az üveges tekinteteket látva Arsenornak felfordul a gyomra. Remegő kezekkel szedi őket össze és lép oda a lányhoz, hogy elvezesse a holdudvarig. Nem tud mit mondani. Undor és düh váltakozik benne. Kívülről nem látszik semmi ezekből csak az, hogy Arsenor kicsit sápadtabb. Ez az este biztos, hogy sokáig megmarad majd benne. És mint egy rossz emlék.*

2976. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-15 18:29:37
 ÚJ
>Sanzca Lorye avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Erdei találka//

*Némán bólint Arsenor kérdésére, majd követi vissza a tóhoz. Nem mond ellent a segítségnek, mivel fél, hogy elhagyná magát, de ezt csak belülről érzi. Kívülről nagyon is tud járni, habár kicsit félénken, de a lába viszi vissza a tó felé, ahova ha odaértek, megvárja míg a férfi összeszedi a levágott ronda hárpia fejeket a zsákba, hogy utána elindulhassanak valami biztonságosabb helyre. A vissza fele út se lesz valami kellemes fehérneműben, de a Holdudvarig csak eltudnak jutni észrevétlen...onnan már megtudják oldani. Csak innen menjenek el végre!

A hozzászólás írója (Sanzca Lorye) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.15 18:30:34

2975. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-15 18:08:19
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

//Erdei találka//

*Egy kis idő után a lány abbahagyja a sírást. Arsenor belül egy kicsit még nyugodtabb lesz. Nem szeretne sok időt eltölteni most az erdőben hisz a tolvajnak igaza volt. Egy vadállat felbukkan és nagy bajba kerülnek. Egy darabig még simogatja a lány hátát, hogy biztos megnyugodjon majd a szemébe néz nagyon komolyan és megkérdi.*
-Minden rendben?
*Ha igenlő választ kap akkor visszavezeti a lányt a tóhoz, hogy a hárpiafejeket összeszedje. Nem lenne jó ha valamilyen vadállat hamarabb találná meg a fejeket mint ő. Jelen helyzetben azok a fejek az egyetlen dolgok amik a jövőjét biztosítják. A lányt nem engedi el. Úgy támogatja mintha egy idős néni lenne.*

2974. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-15 17:48:40
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320

Játékstílus: Szelíd

// Nawen Aklinh //

*A farkasvonítás éjjel az erdőben nem a legjobb jel. Rémisztőnek is nevezhető lehet, ahogy a hold korongjának ezüstjét próbálja lekiáltani az égmező sűrű sötétjéről, fájdalmasnak tűnhet, miként szólítja szerelmének szürke gömbjét, mintha szerető férfi kívánná visszakapni édes asszonyát.
Ám Nawennek nem ez lesz a legnagyobb fejfájása, mikor elé lép egy férfi. Termete ugyan nem eget rengető, láthatóan ember, de legalábbis afféle. Sötét ruhája csak kezében lévő késpengének fényes mivoltán törik meg, mivel fenyegetően bök a levegőben a tündér felé.*
- Szálljál le a lóról és talán életben hagylak! Add nekem minden értéked és nem esik bajod! Te is jobban jársz, ha nem hullarablás lesz a vége.
*Hangja nem túl mély, egész girhesnek tűnik, de bizonyosan van benne elég erő, hogy meg tudja tenni, mivel fenyegetőzik, főleg ha nem egy kése van és dobni is jól tud. Márpedig aki nem elég erős egy nagy kardhoz, megtanul több cselt is a tőrökkel.*

2973. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-15 17:41:01
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110

Játékstílus: Szelíd

// A Vörös Királynő átka //

*A halnak még a szeme se rebben a felé vágott sértésektől, pislogás nélkül pillant hol az egyik, hol a másik érkezőre. Mintha csak a szóáradat végét várná, hogy végre tehesse a dolgát.*
-Mert így kellett történnie.
*Úgy válaszolja meg Daranel kérdését, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Vártak, mert tudták, hogy jönniük kell majd. Azon kívül, hogy elküldték a Fehér Nyulat, hogy szedje össze a megfelelő embereket, más nem maradt számukra, csak a várakozás és reménykedés.*
-Azok a Vörös Királynő szövetségesei voltak. Mi nem harcolhatunk velük, de ti igen. Ezért is vagytok itt.
*Más kérdésre vagy felszólalásra nem reagál, hanem elvezeti Mortart, magukra hagyva a többieket.
A férfi a kis szobába lépve nem habozik sokáig, máris a rózsába lép, ahol testét gyengéden közrefonják a bibekarok, a szirmok pedig összecsukódnak. Mintha minden fényt elvágtak volna, Mortar a teljes sötétségben áll, vakon, miközben sérült kezében a fájdalmon túl némi bizsergést is érezhet. Ez egyre erősebb, mintha csak a kínt akarná teljes egészében kiszorítani, majd amikor ez megtörténik, a rózsa mintha valósággal kivetné magából. Percek kérdése csak az egész, és újra a virág mellett áll, pontosan olyan állapotban, mint a felszínen, mielőtt még leguggolt volna, hogy igyon a patakból. Keze a helyén, a fájdalom és vérveszteség okozta kábulat sehol, mindössze a csuklóján meghúzódó halvány sebhely marad örök emlékeztető, hogy nem csak álmodta az egészet. Eddigre már a hal is ott áll előtte, uszonyai között egy rövid szárú nadrágot tart, ami mintha kékesszürke, fényes halpikkelyekből lenne összevarrva. A semminél jobb, más ruhadarabot nem fog kapni a férfi, így jobban teszi, ha beéri ezzel, hacsak nem akar meztelen maradni. Ki tudja, hogy újabb haltámadás esetén a ragadozók mit ragadnának meg. A nadrág méretben pont passzol, bár szorosan a bőrhöz tapad, furcsa mód mégis kényelmes és szabad mozgást biztosít.
A többiek, akik kint maradtak, mind másként reagálnak helyzetükre. Két bátor kalandor máris akad, akik elindulnak, hogy alaposabban is felmérjék maguknak a környezetet, amibe csöppentek. Hozzájuk még Assim is csapódhat, ha kedve vagy mersze úgy tartja, az eredmény mindenképpen ugyanaz: elhaladva a hajótestek alkotta házak között könnyedén elérik a díszes épületet, aminek homlokzatán nagy betűk hirdetik a rendeltetését: Hajófenéki Színház. Beljebb azonban nem juthatnak, a nyitott kapuban két hal áll, akik jegyet kérnek minden belépőtől, ezzel pedig jelenleg egyikük sem rendelkezik.*

2972. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-15 17:39:25
 ÚJ
>Nawen Aklinh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Az erdő sűrűjében keresi az utat a kikötő felé. A rengetegben sokszor kell útirányt módosítania, de újra és újra eltéved. A távolban farkasüvöltést hall, nyomokat ugyan nem lát a földön, se csontokat amik egy esetleges itt zajló vadászatra utalhatnának. A lova nyilván finom falat lenne az éhes ragadozók számára. Sokára találja meg a helyes irányt. Addigra már öreg éjszaka van. Neki nem kellett elhagynia a nyerget, és a városban aludt eleget, azonban mostanra kezd kimerülni. Kissé meghajtja a lovát ami számára is fárasztó művelet. Az erdőből kiérve az állat elfekszik a földön, nyilván biztonságosnak érzi a területet.*

2971. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-15 17:35:18
 ÚJ
>Sanzca Lorye avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Erdei találka//

*Egy fokkal megkönnyebbül a férfi ígérete hallatán, de a helyzetük valahogy nagyon kiábrándítja. Mióta betette a lábát Artheniorba, kétszer megprólták meglopni, egyszer majdnem berángatták valami ronda helyre, s mikor végre megpihenhetne egy kicsit és egy szimpatikus embert talál akivel egy icike-picikét jobbanérezhetné magát, hát ez történik vele. Pontosabban velük. Már nem sír, nem akar a másiknak mégtöbb zűrt, így inkább elhallgat, mint egy engedelmes gyerek, s ha Arsenor elindul valamerre, akkor csöndben, karjait összefogva követi. Nem tudja miért kéne megbíznia benne, de megmentette, amiért az adósa marad. Nem is olyan kicsit.*

2970. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-15 14:35:10
 ÚJ
>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153

Játékstílus: Vakmerő

//Drawar Agen//

*Vagy csak Wandar beszél túl keveset. Mindenesetre jó ha van ilyen is, olyan is. Tovább keresgélve talál egy botot, ami minden szempontból jó. Talán még sincs minden veszve? Lehet, hogy megtalál egy következő botot is, ha keres? Már-már reménykedve megy tovább, amikor meghallja a kérdést. Nos, ezzel az okfejtéssel sem lehet vitatkozni. Egy törpe mellett még egy Wandar sem panaszkodhat a famászás nehézségeire. *
-Tudok fára mászni, ha nagyon kell, de hamarabb jutnék a tetejéhez egy fejszével, mint mászással. Bár nagyon magasra nem is kell mászni. Elég egy alacsonyabban fekvő ágat lehúzni, aztán ketten letörjük… Feltételezem, nincs nálad kötél, ugye? Azzal könnyebb lenne pedig.
*Bár belegondol, hogy nem-e elő tud húzni a törpe a semmiből egy kötelet, valószínű annyira van nála, mint amennyire balta. Wandarunkról is annyit kell tudni, hogy csak a kardja fityeg az övén (ne hagyd el a házat nélküle), elfeledetten. Íját otthon tartja (jó helyen), ritkán hozza el onnan. Ekkor azon kapja magát, hogy megint a legközelebbi fát méregeti, amelyen van egy majdnem ugrás-magasságban lévő ág. Azt nem bántjuk még, jó lesz a fel-le közlekedés szempontjából. Már nekiállt számolgatni, hogy vegyen megfelelő lendületet az ugráshoz, amikor meghallja Drawart. Innen nézve az a legjobb eshetőség, ha hátrabucskázik, kis mérete lévén kisebbet is puffan. Ha viszont valahogy mégis megtartaná az egyensúlyát, akkor a bot vágja homlokon. Mindenesetre Wandart egyik veszély sem fenyegeti, ezért tétovázás nélkül odamegy, és nekiáll tolni a bot végét.*

2969. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-14 23:24:15
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Szerencséje van, úgy tűnik semmi nem mozdul, bár az erdő zajai és neszei kísérik,semmi fenyegetőt nem tapasztal, így egyre bátrabban lépked, igaz csak lassan, mert, habár hozzászokott már szeme a sötétséghez, alig lát valamit. Feszülten kémleli a fák alját, meglátja e végre,amit keres. Távolabb a sötétben valami derengő homályos fény látszik a földön*
~Ez lesz AZ!~ *szinte kiáltani szeretne örömében. Igaz elválasztja még néhány fa a céltól, de kezeivel érintve a fák törzsét, amennyire csak lehet, gyorsabban kezd haladni. Mikor a célhoz ér letérdel a fa tövében és boldogan állapítja meg magában, hogy ez valóban ezüstfényű folyondár. A vastag száron, több kicsi halványkék fényben derengő virág alkot koronát. Innen, négy fa tövében is derengő fény hirdeti, hogy itt bizony van több is. Tőrével kezdi levágni a vastag szinte fás szárat, ami, így könnyebben enged, mintha kézzel próbálná elszakítani és táskájából egy nagyobb bőrtasakot húz elő, majd belecsúsztatja óvatosan a virágot, hogy ne sérüljön és tovább lépeget lábával tapogatózva, hogy a következő fa tövéből is megszerezze a növényt. Miután sikerült jó mennyiséget összegyűjteni. Úgy dönt eleget időzött, már az erdőben éjszaka és az úton, amin idefelé jött elindul visszafelé, remélve, hogy ittléte továbbra is észrevétlen marad és biztonságosan vissza tud térni a Holdudvarra ahonnan jött. Mikor már a kitaposott ösvényhez ér, nagy megkönnyebbülést érez a lelkében és egyre szaporázza lépteit visszafelé. Mikor az erdő fái és a tó is elmarad mögötte. Elégedetten nyugtázza, hogy ezt a kiruccanást gond nélkül megúszta. A kezében lévő bőrtasakot, benne az értékes növényekkel gondosan beköti és lassan belecsúsztatja a táskájába, majd tovább megy,amíg el nem éri a Holdudvar bejáratát.*



A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.14 23:26:32

2968. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-14 23:01:14
 ÚJ
>Shatar'lan Draos'a avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

*Eltelt pár nap, mióta Shatar egyedül indult útnak északra, Arthenior felé. Eleinte nem volt túl izgalmas, reggel felkelt a nap - gyalogolt. Este eljött ez éj - lepihent, előtte talán evett pár falat húst, apróvad formájában. Egeret, pockot, amit fogott a csapda. Csupán pár órát pihent, azután menetelt tovább. Így úgy tűnt, rövidebb idő alatt is megjárja az utat, mint megszokott, annak ellenére is, hogy gyalog volt. Határozottan abban a hitben élt, hogy útja így fog telni, de végül akadtak útitársai.
Néhány fős vadásztársaságba botlott bele. Eleinte tartott tőlük, hiszen hallomásból ismerte a városi férfiak 'illemtudását'. Az első pillanatokban talán még ők is fehérnépre irányuló lenézéssel kezelték, de amint kiderült, hogy Shatar is - az ő szavukkal - szakmabeli, megváltoztak a dolgok. Nem sokkal később az is világossá vált számukra, hogy idegen földről érkezett, így még inkább nem tudtak mit kezdeni vele.
Egy közös volt mindannyiukban, a vadászat. Csodálták Shatart és létmódját (ahogy csendben tudott mozogni a bozótban, ahogy kezelte az íjat, amilyen csapdákat állított), hiszen a Puszták Népének leánya volt. De a nőben is megváltozott valami. Eddig, ha városi ember vett kezébe íjat, vagy csendben próbálta becserkészni a vadat, arrogánsan tekintett rája. De most... Rájött, ezek is csak átlagos emberek. Vagyis inkább Shatar az, aki túlontúl beleélte magát eddigi életében, hogy különb volt, mint mások. De így, jelenlegi helyzetében épp olyan, mint azok, akikkel utazik. Sőt, talán még annyi se. Hiszen idegen tájról érkezett, idegen a szólása, idegen a viselkedése, a nézése. De most, ezzel a kompániával kicsit újra otthon érezte magát. Mikor a város közelébe értek, arra ocsúdott, talán sajnálja is, hogy ily hamar véget ért a közös út.*

2967. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-14 22:58:42
 ÚJ
>Chothal Narral avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211

Játékstílus: Szelíd

//A Vörös Királynő Átka//

*Az csak a jéghegy csúcsa, hogy tomporon rúgja egy eléggé instabil kinézetű nyúl... de még, hogy ráadást a vízbe is kerül.
Vízbe? NAGYON sok vízbe, kész tengerbe... egy tengeráradatba. Mindenki abban a tévhitben él, hogy az orkok nem félnek semmitől. Ez a legcsúnyább elképzelés. Chothal retteg a víztől. Már maga sem tudja miért, pedig kiválóan úszik, elvégre régen felderítő volt a vadonban.
S ez még nem is elég mindenki bajba keveredik s Chtohal magától merülni kezd. Egyre mélyebbre, a tenger fenekére. Sokkot kap. Szeme ott akad a tenger mélyén, s nem is törődik azzal, hogy a többiek esetleg, főleg Amine és 'Majomparádé' segítségre szorulnak a gyilkos halakkal szemben. Chothal egy jó darabig csak merül tudomást nem véve arról, hogy kapott a valóságos játékmestertől egy fiolát mely megmentené a fulladástól.
Az ork hirtelen kapálózni kezd, s kiül az arcára a néma félelem, felfelé akarna menni... levegőt is elfelejt venni, de ez az állapot megszűnik kisvártatva. Buborék is kialakul körötte, akár Daranel körül. Felfelé kapálózik még mindég, ám hiába csak lefelé tart. A kapálózás közben elkezd vízzel megtelni a buborék, s kihullik a fiola a kötényéből.
Chothal akkor veszi ezt csak észre, mikor ismét elönti a menedéket a víz.*
"Igyál meg..."* Gondolja Chothal, s nem látva az idegtől, majd lenyeli a fiolát. Nem épp taktikus lépés, de úgy néz ki a titokzatos játékmesterük abszurd dolgokat köt az orrukra, s nem tűri el azt, hogy ellenkezzenek.
Chothal tovább süllyed, a többieket elhagyva. Valóban megy a lélegzés... szemei kifordulva tekingetnek ide-oda. Ez maga az őrület.
Vasöklével többször lesújt a buborékra, s azt kilyukasztva a többiek felé indul hol úszva, hol a talajon járva. Követi őket jóval lemaradva, s bár nem igen ismeri őket eddig, jobb lesz ha együtt marad velük.
A hajóboltív után egy városba kerülnek, ahol... halak élnek (?) Szellemes, két lábon járó halak, amik beszélnek. Beérve társait látja, hogy bizony Amine és főképp 'Majomparádé' nem volt szerencsés. A férfi elveszítette a kezét. Chothal nézi a rémült férfit egy darabig szúrósan. Lehet a játékmester leckéket ad az embereknek akik nem úgy játszanak ahogy Ő akarja? Jogos az ork már lekarcolt pár évet, inkább tanul más kárán. Amine gondjával a fiatal elf fiú és Ryliel foglalkozik.
Az ork számára szimpatikus vadász marad csak egyedül, egy kártyapaklival amit a hal ad. Chothal meredten néz körbe, ám csak fel nem mert tekinteni.
Daranel irányába lép és így szól komoran morgó hangon:*
-Vártak ránk hahh?
*Kérdi, ám arcán látható az elfojtott, néma félelem. Még inkább a szemein. S mindez vegyült némi dühvel is.*
-Ha engem kérdezel Vadász... vigyázol azokra a kártyákra van nekik rendeltetésük valami. Itt minden mintha meg lenne tervezve.
*Mondja az ork s körbenéz a házakon.*
-És ha a tervektől eltérünk akkor kapunk...
*Mondja Chothal utalva 'Majomparádé' kezére.
Majd azzal kinyújtja kezét és így szól:*
-Ha elmaradt volna a bemutatkozás... Chothal Narral, ork. De csak hívjon Orknak.
*Mondja Chothal visszafogottan, ám úgy érzi a férfi megérdemli a figyelmét. Bár a helyzet eléggé nevetséges. Víz alatt, egy halakkal teli városban, egy ork és egy ember férfi, női ruhában fognak kezet.*

2966. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-14 22:18:47
 ÚJ
>Drawar Agen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

//Letrion Wandar//

*Wandar pedig összegzi a hallottakat, meglehetősen röviden, már-már annyira röviden, hogy a törpe komolyan elgondolkozik azon, hogy néha talán túl sokat beszél. Persze rögtön el is hessegeti ezt a gondolatot, hiszen ő nem beszél sokat, csak törpéhez illően jól kifejti a dolgokat, nehogy félreértés eshessék.*
- Pontosan-pontosan *bólogat, majd ő maga is elkezd ilyen ágat keresni. Hamarosan talál is még kettőt, bár ezek alig magasabbak nála, szóval óvatosan kell majd bánni velük a faragásnál, vagy alacsonyabbra kell venni az erőd magasságát.*
- Ha nem találunk elég magas ágakat, akkor vagy a fákról szedünk, vagy pedig kicsit lejjebb vesszük az erődünk magasságát, amelyik egyszerűbbnek ígérkezik *hát igen, felpillantva azért meg kell állapítsa, hogy bizony a megfelelő méretű ágak eléggé magasan vannak, és habár némelyikük még elérhető lenne ilyen-olyan módszerekkel, azért jobb volna földről összeszedni a leendő karókat.*
- Te hogy állsz a fára mászással? *teszi fel a helyzethez rendkívül illő kérdést* Csak mert tudod sok mindent mondanak a törpékről. Híresen jó bányászok, tartják a legendák, és mutatja a tapasztalat. Egész világon a legjobb sör az övék, a már szent, efelől semmi kétség. Sokan közülük remek harcosok... tény és való. Na de egy legendánk vagy történetünk sem modja, hogy a törpék tudnak fára mászni. és tudod, ennek az az oka, hogy nem is tudnak. Rettenetesen mászunk fára, nem hiába vagyunk ilyen alacsonyak *jegyzi meg, majd felvesz egy igen termetes ágat, a vége ugyan meggörbült (bizonyára sokat lógott az esés előtt), de még anélkül is megfelelő a hossza, és olyan vastag, hogy két karó is kitelne belőle. Csak előbb a körbe résztől kéne megszabadulni. Persze balta az nincs Drawarnál, és feltehetően Wandar sem hozott magával egy kocsmai iszogatásra.*
- Hé, pajtás, gyere, segíts egy kicsit *azzal a törpe mindkét lábával rááll az elgörbült részre, és a maradékot lehajolva maga felé kezdi húzni. Közben fejével int a társának, hogy ő meg igyekezzen tolni, amíg az ág hangos reccsenéssel meg nem válik a görbe részétől, és akkor azt nem kell egészen a kis földbirtokig cipelni. Elvégre lehet hozzá elég erejük, ha mindketten beleadnak apait-anyait. Azonban ha ez megtörténik, a törpe jó eséllyel hátra fog bukni, és egy nagyot puffan a földön.*

2965. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-14 22:02:31
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Miután a tegnapi kellemes nap is elmúlt és kialudta magát, szinte egész nap a piacon téblábolt. Miután, a holdudvarban, találkozott egyik ismerősével, türelmesen megvárta, míg a nap leszáll. Most a kitaposott ösvényen lépked az erdő felé. Tisztában van vele, hogy ilyenkor estefelé ez kockázatos lehet, a piacon, akivel csak szóba állt ezt szinte mindenki megjegyezte, ezért bő fekete, csuklyás köpenyt vett fel, ami reményei szerint teljesen elrejti, majd, ha az erdő végleg sötétségbe borul.*

~Hogy ezt a fránya gyógyfüvet csak éjszaka lehet szedni!~

*Egész nap a piacon bóklászott az árusok között és a gyógynövény és elixírt árusító, meglehetősen kövér asszonysággal, jó alkut kötött. Ezüstfényű folyondár kellett neki, azért jó pénzt fizet, de ezt a növényt csak éjszaka lehet leszedni, mert a hold fényétől lesz, halvány kékesen világító színe, ami nappal eltűnik, így, ha leszedte, akkor is a táskájában kell tartania,mert tudja jól, ha napfény éri eltűnik a ragyogása és már egy lyukas garast sem ér.*

~ Nem csoda, hogy jól megfizetik. Ki merészkedne különben éjjel a sötét erdőbe, néhány szál gyomért? Merre is mondta a gyógyfűárus? A tóparttól nem messze, ahol a fák sűrűbbé válnak.~

*Anyjától örökölt elffülei feszülten kémlelik az erdőt, de úgy tűnik, nincs veszélyben, egyedül van. Mindenesetre tőrét előhúzza, úgyis kelleni fog, ha megtalálja végre azt a fránya növényt. Igyekszik, amennyire lehet, a hold fényétől távol az árnyékos részeken közlekedni. Végre eléri a tavat és elindul a fák irányába, közben már kémleli a fák alját, mivel ez a növény általában ott él meg. Sajnos, úgy tűnik beljebb kell mennie a fák közzé,ahol már teljes a sötétség. A holdfényében ekkor megpillant egy növényt, ami ismerősnek néz ki. Odasétál a kiszemelt gyomhoz, aminek levele, mint a kagyló héja színes és gyöngyházfényű.*

~Szivárványlevél lenne? Igaz ez nem az, amit kerestem, de ezt nagyon jól lehet hasznosítani. Az hiszem tudom is kinek fogom ajándékozni ~

*jut eszébe mosolyogva az illető. Mivel ezt a növényt kézzel is le tudja tépni, így hát szed egy párat, vállán féloldalt átvetett bőrtáskáját, kinyitja és belerejti a zsákmányt. Majd tovább indul és újra minden figyelmét a feladatnak szenteli. Őszintén reméli, hogy hamar megtalálja amit keres, mert őszintén nem szeretne itt soká időzni *


A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.14 22:05:01

2964. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-14 18:13:30
 ÚJ
>Ymra Culoro avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Aseld Culoro//

* Megérzi, hogy bátyja mire gondol. El kell terelnie a figyelmüket. Bólint, s lassan feláll. Egy nagy törzsű fa felé kezd futni, elég hangosan ahhoz, hogy rá figyeljenek. A fa mögött nem tudják lelőni, s valószínűleg nem is akarnák, mert eladnák őket. Egy halottal már nem tudnak mit kezdeni.
Azok felé fordulnak, s kiáltanak.*
- Gyere elő kislány... Nem esik bántódásod.
* Nem tudhatják, hogy pontosan melyik fa mögött van, így az íját a kezében tartja, hogy lelőhesse őket, ha közelebb lesznek. Azonban most Aseldnek van lehetősége elintézni őket. Kicsit még mocorog, s elhajít egy két követ erre-arra, hogy méginkább összezavarja a két gazfickót.*

2963. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-14 17:58:55
 ÚJ
>Adela lOmenotte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Az elfek nyilaitól… //

*Felnevet a nő megjegyzésére, hogy itt élve nem igazán szolgálnak fel többfogásos vacsorákat. Így belegondolva, mennyire gyűlölte azt az életmódot. Enni, megállás nélkül, jobbára semmire nem jutott idő, csak az evésre, a csevegésre, a bájolgásra. Mikor lovagolni akart, az volt a baj, mikor nem akart, az volt. De az mindig baj volt, ha egyedül akart lenni.*
- Valóban nem, de ez nem is baj. Házhoz jön - *ezzel a nyárshoz nyúl, és leemeli a tűzről. A nő felé tartja, és könnyedén elmosolyodik.* - A szíve és a mája a tiéd, a többiből vágj, amennyit kérsz.
*Valamilyen szinten a magas labdát is feldobja neki, de nem kívánja, hogy vendége éhezzen. Ezt azért megtanulta.
Mikor a másik kiszolgálta magát, ő maga is hasít a húsból, és letámasztja a nyársat, úgy, hogy ne érjen az avarba, és a tűz se pirítsa már. Falatozni kezd, a városban nőtt elfek ügyetlenségével. Mindkét kezét összekeni, de azért boldogul. Az evőeszköz használat valamilyen szinten elkényelmesíti az embert, de azért próbál a szituációval megbirkózni. Minden nap.
Ettől függetlenül elfogyaszt egy combot, és a porcogóját is kényelmesen leszopogatja. Anyja ezt sosem hagyta volna neki, így örömmel csámcsogja el.
Majd ujjait kezdi el leszopogatni. A csontokat egyelőre csak lába mellé gyűjti, majd később elföldelik, hogy a ragadozókat ne vonzza ide a szag.*
- Sokkal jobban. Szabadabban lélegzem - *mosolyodik el, és arcán nyílt megkönnyebbültség uralkodik el, melyre lassan a tűz táncoló nyelvei árnyat vetítenek az aggódás és a düh képében. Szemöldökét összerántja emlékei hatására. Vajon még keresik őt? Minden bizonnyal. Vagy lehet, hogy anyja kikerült a kegyből, és így a hajtóvadászat is lecsillapodott. Ám visszahívni ennyi harcost nem olyan egyszerű, főleg hogy elterjesztették a hírt minden nemzet körében.*
- Nem zavar a magány. Egyelőre. Jó ez így. Bár őszintén: az zavar, ami a népünkkel történik.
*Nem véletlenül használja a többes számot. A lány is átélte, amit ő. A városiasodás borzalmát, az elkényelmesedést, az elvegyülést, és a lassú megsemmisülését annak, amik ők valaha voltak. Az erdők gondozatlanul maradnak, a tudás elvész, a kéz gyengévé válik, nem forgatja úgy az íjat.
Pusztító élmény.*
- Megértem. Nehéz egyedül cipelni a terheket - *biccent társa felé, hisz felméri, hogy mennyit jelent számára az otthont nyújtó erdő hátrahagyása. Ő még nem talált otthont. Talán majd itt.
Talán máshol. De nem zargatja túlságosan a gondolat. Ha kell, vándorol tovább és tanul. Ősi meséket, ősi tudást. Hogy visszaadhassa népének azt, mit lassan elveszítenek.*

2962. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-14 16:58:49
 ÚJ
>Ryliel Arkrexon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//A Vörös Királynő Átka//

*Sétája közben az ifjú félvér érintésére lesz figyelmes. Addig nemigen figyelt semmire, így egész könnyen feltűnik neki a változás. Azért megrezzen, elvégre nem számított ilyesmire. Tompább érzékei hirtelen felélénkülnek, s némiképp újult erővel tekint a mellé érkezőre. Ha tudna sem erőltetne magára mosolyt, lévén, itt nincs min mosolyogni. Egyáltalán nincs, így csak semmitmondó képpel bámul az ifjúra.*
- Jobban, mint ők *közli a tényeket. Na nem mintha a másik nem látná, csak hát jó ezt közölni. Ujjai végei sajognak, ahogyan tenyere is, de ez itt a legkisebb probléma.*
- Azt hiszem, még nem mutatkoztam be. Ryliel vagyok *ejti meg most a rövid bemutatkozást, meglepő módon egy erőtlen mosoly öltve képére. Pedig ellene van. Nagyon is, csakhogy szíve mindig örül az új ismeretségnek, még akkor is, ha nem épp idillikus a környezet.*
- Te jól vagy?
*Figyelmét annyira leköti a fiú, hogy észre sem veszi, hogy elértek a roncsokig. Sőt, mi több, lassan át is halad rajtuk. Most azonban újra maga elé szegezi tekintetét. Ekkor tud csak elcsodálkozni azon, hogy hova is kerültek. Bármi is történt, az ifjú félvérnek köszönhetően kizökkent az elvesztett kar okozta gyászból. Jó kedve annyira most sincs, ilyet azonban nem minden nap láthat az elf. Ami azt illeti, jobbára soha, hiába élnek hosszú életet, neki azonban megadatik ez a lehetőség. Szemeinek nehézkesen hisz. Igaz, pont arról beszéltek a parton Mortarral, hogy mennyire saját elméje és a társadalom által sulykolt norma rabja az ember, vagy az összes többi lény, de azt nem hinné, hogy akkor megfordult fejükben ilyesmi is. Sőt, abban biztos, hogy sajátjában nem. Ez a hely merőben túlszárnyalja a képzeletet, még akkor is, ha a képzelgő elméje feszegeti börtönrácsait, olykor kitörve a megszokottból. A szépen öltözött halakat figyeli. Idővel körbe tekint, majd hirtelen megdermed, mikor az ében hajúra és karjára, valamint annak hiányára néz. Torka azonnal összeszorul. Nagy nehezen nyel egyet. Ajkait és egész torkát hirtelen teljesen száraznak érzi, miközben újra elönti a bánat. Sőt, mintha nem is egyszerű bánatot érezne, hanem bűnbánatot, mi egy fokkal rosszabb. Elvégre ő a hibás, ő késlekedett, most pedig nagy ráérő idejében még nézelődni is kezd? Ez teljes mértékben elfogadhatatlan.
Úgy tűnik, a karnak sem tetszik valami, mert mozogni, sőt, már-már kiveti magát Mortar öleléséből, rögvest a hozzájuk lépő hal szavai után. Az elf lassan akár nevetőgörcsöt is kaphatna, hogy tudassa mindenkivel, számára mennyire képtelenség ez az egész. A kar mozdulatait látva még hátrébb lép, közben azonban azt mondogatja magában, hogy ez nem a valóság. Nem, teljesen képtelenség, hogy a víz alatt beszéljenek, ráadásul halakkal, miközben a levágott kéz csaknem táncra perdül a homokban, menekülve gazdája elől. Tulajdonosa azonban jobban ragaszkodik ahhoz, mintsem hagyja elmenni. El is kapja, sőt, mi több, még reménnyel is kecsegtetik ezt követően. Rylielben is halvány szikrája gyúl. Hol egyik, hol másik állatra néz, néma csendben, hiszen a kérdéseket már feltették mások, ahogyan véleményt is nyilvánítottak, ő pedig bár szívesen kinyilvánítaná saját szavaival is, mennyire kiábrándító és hihetetlen az egész helyzet, semmi kedve halakkal hadakozni.
Végül két férfi, két irányba indul meg. Figyelmét nem kerüli el Mortar pillantása, amivel mintha invitálná őt. Szíve arra is húzza, csakhogy a másiknak sem kellene egyedül mennie, na meg az sötételffel is maradnia kellene valakinek. Ajkai közt kiszökik egy halk sóhaj. A Daranel után tekintgető Assimhoz lép, vállára teszi kevésbé rossz állapotú kezét, melyen csak az ujjak vége sebes, majd rá pillant*
- Menj csak vele, nem árt, ha nincs egyedül. Én majd itt maradok *nyugtatja a fiút, majd útjára is engedi. Így már talán nyugodtabban indul útnak, ha útnak indul. Akárhogy is, ha megy, ha nem, akkor is fogja magát és az éjbőrűhöz lépked.*
- Tudok valamiben segíteni?

2961. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-14 09:35:09
 ÚJ
>Lianne Walessor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

// Az elfek nyilaitól… //

- Víz *Bólogat a vadcsapás említésére elismerően. Bár ők nem így hívták, sőt jobban belegondolva sehogy sem hívták, mindenesetre bárhogy is neveznék, ugyanaz lenne az eredménye.* - Hát igen. Sokszor a legegyszerűbb ötlet a legcélravezetőbb. Legalábbis, ha itt élsz a rengetegben, ahol nem rendelhetsz magadnak pénzért ételt. *Teszi hozzá mellesleg, bár hangjából érezhető, hogy számára mindez újdonság és meglepő is. Legalábbis egykoron az volt. Mikor még kislány volt abban a hitben élt, hogy mindenki úgy élt, mint ő. Sőt, igazából, amíg el nem került először Wegtorenbe, addig végig ebben a hitben volt.
Látván, hogy a másik milyen óvatosan nyúl a flaskáért játékosan megvonja a szemöldökét, s egy pillanatra nem is igen érti mire ez a huzakodás. Bár meglehet a nő attól tart, hogy a víznél erősebbet tartalmaz a kis kulacs, de hagyja, hagy tapasztalja meg magától az ellenkezőjét.
Elveszi, majd a táskájába rakja.
Nem tud szabadulni az erdő különös hangulatától és attól a honvágytól, ami rátört ennek következtében. Persze nem az Ehnadios-féle otthonból, hanem a korábbiból. A merengésból a nevetés rángatja vissza és kíváncsian várja, mi lesz a válasz a kérdésére. Nem is lepődik meg túlságosan az egyszerű és rövid feleletre, bár többet árul el számára, mint talán azt az elf szerette volna, de úgy dönt nem mélyed bele jobban. Nyilvánvalóan nem véletlenül nevetett fel olyan zavartan, ahogy az sem, hogy ha nem lenne takargatnivalója, úgy bővebb választ kapott volna, így hát megelégszik ennyivel. Egyébként sem az a túl kíváncsi természet.Viszont egyben már biztos, hogy nem ezt a nőt keresi.*
- Nos, remélem itt jobb. De ugyanakkor elég magányos is, őszintén szólva. Bár erről nem sokat tudok, hiszen mi többen éltünk együtt, mint mondtam, de annyit elmondhatok, hogy hónapok teltek el mióta Lihanechből elindultam vele. *Játékosan arra bök a fejével, amerre a patást sejti a hangokból* - Életemben nem voltam bőbeszédű, de ez még bizony engem is megterhelt. Igaz, nem vagyunk egyformák. *Szemeit lesüti a vacsorára, a hús színéről ő is arra jut, hogy nemsokára fogyasztható, ami nem is baj, mert ha tovább szaglászgatja az illatát, bizony felkopik az álla is. De nem türelmetlenkedik, már annak is örül, hogy így vendégül látják és nem kell a sok iszákos között átverekednie magát egy fogadóban, hogy a bor és sörszagban megegye a rendelt ételt, amiért ki tudja milyen összegeket kérnek majd. Ráadásul itt Sirion is jobban elvan, nem kell bezárni őt egy istállóban, igaz az erdő nem lónak való hely, de egy-két napot minden bizonnyal át tud vészelni ő is. Nem is szól most mást, lenne még kérdés bőven a tarsolyában, de nagy részére valószínűleg nem kapna választ, a többit meg elraktározza későbbre, előbb arra kíváncsi mit reagál a nő arra, amit az egyedüllétről szólt.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257