Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-09-06 22:00:07
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542

Játékstílus: Szelíd

// Reszkessetek , favágók !//

//Vége//

*A medve tekintete megoszlik a férfiakon, holott valójában azt leginkább az eredarnak akarta szentelni, ki tudja miért. Elég is annyi, hogy míg a harcias férfiak földbe gyökerezett lábakkal néznek farkasszemet az állattal, addig a vörös démon hátúlról leszúrja azt. A medve bődületes torokhanggal ad tanúbizonyságot arról, hogy ő is egy érző lény, s csupán egy suta csapást hajt végre az eredar lehetséges irányába, s már iszkol is el, testében a nő kardjával.
A hármas végre fellélegezhet, s mire azt megteszik, az állatok is eltűnnek. Bármi elől menekültek, úgy tűnik sikerült. A favágók közül többen is elfutottak, ám négyen akik végignézték a harcot, most egy emberként merednek az égre.*
- Mi lehet ez? *kérdezi az egyik.*
- A tábor felől jön *válaszolja a favágók vezetője, s azzal a zsoldosokra néz, majd gyors léptekkel visszaindul a táborhelyre.

*A visszavezető úton már messziről látni a hatalmas lángnyelveket, melyek szinte teljesen felfalták a tábort. Alig pár órája hagyták itt a helyet, de most mégis mintha egy komplett csata zajlott volna le ezen rövid idő alatt. Maroknyi ember locsolja a lángokat a folyóból idehordott vödreikkel, de látszólag semmi hatása nincs. Már az őrség emberei is kezdenek érkezni, kik később összehangoltabban kezdenek nekiállni az oltásnak, hogy a tűz ne érje el az erdőt, de mintha az védené egy láthatatlan burok.*

1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-09-06 21:52:03
 ÚJ
>Volaryon Inglathael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Az utóbbi időszak túl sűrű volt, túl sok dolog történt ahhoz, hogy könnyedén meg tudjon emészteni mindent. Nesztelenül tűnik bele az éjszakába, távozása előtt még egy utolsó pillantást vetve a békésen alvó Ellire. Amióta a lány felbukkant, felforgatta az életét... Előbb Biát próbálta megszöktetni, majd elkezdte áttörni a hím köré húzott falakat, olyannyira, hogy amikor a múltbéli vőlegény felbukkant, Volaryon már maga akarta volna akár erővel is magához láncolni a nőt. Érthetetlen. Annyira logikátlan, nem volt ebben semmi haszna, és mégis... Talán ha távolságot tartana egy ideig, akkor rendet tehetne a fejében, talán minden visszatérhetne a normális kerékvágásba. Hiszen csak erre vágyik, hogy megint magányos életét élje kis rabszolgájával kettesben. Ugye erre vágyik?
Csak akkor eszmél fel, amikor már az erdőnél jár. Ennyire eltöprengett volna? Válla fölött hátrapillant a város felé, talán jobb is, ha ki tud szakadni a falak közül, levezetheti a feszültséget, ami összegyülemlett benne. Lépteit tovább irányítja hát a fák közé, alkalmas helyet keres, ahol nem zavarhatják meg magányát.
Egy kisebb tisztás közelében állapodik meg, nem igazán foglalkozik azzal, hogy körbe járja a helyet, hiszi, hogy ilyenkor már nem járkál errefelé senki az erdei vadakon kívül. Fekete selyemingétől megválik, az egyik faágra akasztja, majd oldaláról előhúzva kardját az egyik fa törzsének esik. Tönkretenné fegyverét? Majd megcsináltatja, nem számít semmi, csak hogy egymás után vigye be a csapásokat, mind többet és többet faragva le a törzsből. Sosem volt kifejezetten rossz harcos, de kiemelkedően jó sem, hiszen szívesebben harcolt mézes szavakkal és pénzzel, mint kézi fegyverrel. Erősödnie kellene?
Talán fél óra is eltelik, mire lihegve megáll, egyik kezével kardjára támaszkodik, másikkal pedig homlokár törli meg. Nem jó, már nem olyan fitt és fürge, mint régebben. Most sem öreg még, ez igaz, de sajnos már nem is fiatal, érzi magán, hogy hamarabb fárad. A hátát borító, viszonylag friss sebek csak a ráadást szolgáltatják, amik miatt még nehezebb a mozgás. nem lesz így jó, talán le kellene szoknia, hogy nőstényeket keressen, akiknek egy-egy forróbb éjszakára az ágyába fekhet. Talán meg kellene állapodni...
Ingét leakasztja, pár méterrel arrébb sétál, miközben a kard élét nézegeti. El kell vinni kovácshoz, holnap este első dolga lesz felkeresni a műhelyet, hogy megcsináltassa, mert a mostani állapota lassan szégyenletes. Miközben fegyverét tanulmányozza, nem sokon múlik, hogy át nem bucskázik a földön fekvő nőstényen. Meglepve áll meg, a kardot máris helyére csúsztatja, ingét egyik vállára hajítja, és kissé meg szapora légzéssel, izzadságtól csillogó felsőtesttel féltérdre ereszkedik, hogy megnézze, vajon él-e még a fűben fekvő.*

1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-09-06 13:27:31
 ÚJ
>Yinash Eoda avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Kellemetlen dolgok//

*Yinash úgy tervezi, hogy bármit műveljenek vele, nem fogja kinyitni a szemét. "Minél tovább fel kell őket tartóztatnom." Határozza el, azonban hirtelen egy óriási pofon rázza fel, hogy végül majdnem attól sikerül elájulnia. Fájdalmasan felnyög, majd vér ízét érzi a szájában. A szájába tömött kendő egy részen megpirosodik a vértől.
Az elf kábultan feltápászkodik, majd bizonytalan lépésekkel tovább folytatja a menetelést. Hamarosan megállnak. Ekkor a lány térdre rogy, mert még mindig szédül a pofontól.
"Nem megyek egy lépést se többet. Szóval kénytelenek lesznek cipelni, ha haladni akarnak. Az meg valamelyest lassítani fogja őket. Megölni meg úgy sem fognak, mivel a volt gazdámnak valószínű kellek, máskülönben nem jöttek volna el értem." Miközben ezeket gondolja, szúrós pillantásokat lövell az elrablói felé. Jobb ötlet nem jut az eszébe, de amíg ott ül a földön, akkor is egy jobb, használható terven agyal.
Yinash semmi esetre sem fog felkelni. Akár ájulásig is üthetik, ő nem fog moccanni.*

1497. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-09-05 19:36:30
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Szelíd

//Kellemetlen dolgok-Eoda//

*Az emberrablók sejtik, hogy az ájulás nem teljesen reális, ezért az ork egy erőteljes pofonnal próbálja meg magához téríteni a lányt. Eme csapás nem tesz túl jót a lány arcának, oly mértékben nem tesz jót, hogy felreped az arcán a bőr. Vérének íze elönti a száját, valószínűleg a fogai nekicsapódtak a szája szélének. Ezután elég valószínűleg nem folytatja a színjátékot, így tovább haladnak, és elérik a fát, meg a kopácsolás is hallatszik. Itt megállnak, és kezdetét veszi a társalgásuk. Először a fél-elf szólal meg ezzel elnyomva a madarak csicsergését.*
-Ez így bajos lesz. A szegénynegyedbe nem vihetjük, a pihenőbe meg nehéz eljuttatni, és azt se tudjuk, felismertek-e, vagy, hogy az a tökfilkó túlélte az ütésed. Valamit ki kell találnunk, de gyorsan.*Arcára kiül idegessége miközben beszél. Erre a már este is látott férfi válaszol.*
-Egyszerű megoldást tudok. Valaki visszamegy a városba, és kideríti mi a helyzet. Addig mi itt várjuk, azután döntünk. Azt hiszem neked kéne menned Elvahe te értesz az álcázáshoz legjobban.*Utolsó mondatánál a fél-elfre néz, aki biccent, majd elindul arra, amerről a kopácsolást hallani.*

1496. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-09-05 18:19:58
 ÚJ
>Thoren Auris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

* Mire végre lecsillapodik az esőzés, Thoren látja hogy a lány furcsán viselkedik. Egyre kérdezi tőle mi bántja, de ő valamiért nem akar beszélgetni vele. A társa egyik pillanatban előbújik a menedékükből, majd eltűnik a szeme elől. A férfi hiába kiállt utána semmi válasz nem érkezik. Elhatározza hogy mivel vélhetően nem akarja a társaságát kénytelen egyedül folytatni útját. Már eldöntötte mit akar, így rábólint és tovább áll. Úgy döntött megkeresi azt az utat amely talán a városba viszi és valami piacféleséget, ahol majd megveheti a szükséges felszereléseit esetleg a kopottat újra cserélheti. Bár mióta a lánnyal beszélt róla kiélesedni látszik célja. Talán elmegy és próbál szülei nyomára bukkanni. Elindul az úgynevezett szegény negyeden keresztül a piactérre. Bevetette magát tovább a rengetegbe. Néha megpróbál nyomok után kutatni, annak reményében hogy megtudja az okát a lány eltűnésének, de elvetette az ötletet. Talán a másik már nem akarja társaságár és jobbnak látta ha távozik. Ezt el kell fogadnia, és bármennyire is nehezére esik egyedül folytatja útját. Néha, mintha halk neszt hallana a távolból, de nem foglalkozik vele* ~Talán egy állat~

A hozzászólás írója (Thoren Auris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.05 18:21:35

1495. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-09-04 21:42:07
 ÚJ
>Sayua Soter avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

* Lassan halad. Mivel sötét van figyelnie kell hova lép, ha nem szeretne hasraesni egy-egy kiálló gyökérben. A járást a hosszú ruha is nehezíti, aminek az alja minduntalan beleakad valamibe. Ezektől eltekintve tetszik neki az erdő, sajnálja, hogy fény hiányában nem láthatja a színeket.
Több percnyi gyaloglás után azonban megunja a nézelődést. Leül az egyik fa tövében és elgondolkodik, hogy mit csináljon a közeljövőben.* ~ Először találni kéne valakit aki segítene nekem eligazodni a városban.~ * Hamar felpattan és továbbindul. Nem hiszi, hogy talál valakit az erdőben, de egy próbát megér.*

1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-09-04 20:36:41
 ÚJ
>Valeria Amana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Szelíd

*Ahogy lecsukódnak a szemei. Valer elfelejti az összes előbbi gondolatait azzal kapcsolatban, hogy hová mennek. Azt is elfelejti, hogy az előbb még aggasztó gondolatai voltak a bábossal kapcsolatban, és majdnem megette egy medve-farkas-ember. Gondolatait felkapja egy könnyű álomszellő, és ő csak suhan, mintha nagyon kicsi és könnyű lenne, és egy madártoll repítené magával.
Aztán rádöbben, hogy valóban kicsi: gyermek. Álmában újra és újra végigjárt már gyermekkora minden helyszínét, de most legkorábbi emléke tör fel. Emlékszik rá, hogy három év körül járhatott egykor. Hazavitt egy hatalmas bogarat a kis mezőről, ahol a napját töltötte, és az édesanyja megütötte, amikor meglátta. Most úgy érzi, hirtelen felnő az emléken belül. Emlékszik rá, hogy milyen döbbent volt akkor, mert nem értette az anyja dühkitörését. Aztán ahogy egyre több ilyen lett, közelítettek az esemény felé, amit örökre ki akart törölni az emlékeiből, de egyszerűen nem képes rá.
Nagyobb lány már, és a falu gyerekei kézen fogva kört alkotnak és énekelnek. Csatlakozni akar hozzájuk, de valaki - talán felnőtt, talán gyerek - ellöki, és rákiabál. Végül eljut ahhoz az emlékhez is; érzi az arcán a lángok melegét, a tűz forróságát. Tudja, hogy nincs menekvés, most az egyszer nincs, bár már annyiszor elmenekült; a valóságban és az álmaiban is. Egyre kínzóbb a forróság, minden tagja lángban ég, úgy érzi, már nincs a csontjain se bőr, se hús, nem más már, csak egy halom hamu. Aztán megint száll a széllel, de már nem madártollon; már nincs szüksége semmire, por és hamu, por és hamu a szélben...
Óvatosan nyitja ki a szemeit. Csuklói szorosan össze vannak kötözve, a két ember pedig - bábok? - a tisztás közepén motoz valamit.
Amikor egyikük felé fordul, kimerednek a szemei. Már egyik alak sem takarja el az arcát, így Valer jól láthatja az arcukat.
A két alak máglyát halmoz fel a tisztás szélén. Az a nő ott az ő anyja, aki a méhében hordozta, megszülte és táplálta őt. Az a férfi ott az ő apja, aki felnevelte és tanította; amíg elég idősnek nem tartották, hogy feláldozzák egy felsőbb akarat oltárán. Valer kinyitja a száját, de egy darabig nem jön ki hang a torkán. Végül minden borzalma, rémülete és félelme, ami születésétől fogva kísérte őt, előtör egy borzalmas sikolyban. Nem tudja, honnan jön ez a hang, mert eddig még soha nem fedezett fel magában olyan helyet, ahol ilyen hang lakozhatna; ahogy a sikoly hangja elhal, kísérteties csönd támad a tisztáson. Valer azt veszi észre, hogy könnyek patakzanak mindkét szeméből. Egész testét heves zokogás rázza, és olyan undort érez magában, amilyet még azon a napon sem.*

1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-09-04 19:26:33
 ÚJ
>Yinash Eoda avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Kellemetlen dolgok//

*Yinash a gondolataiban elmerülve hallgat, miközben ballagnak vele az erődben. Nem tudná megmondani, hogy mennyi időt mennek, de a lánynak örökkévalóságnak tűnik az út. Az ork hamarosan megelégeli a cipelését, és az elfnek a saját lábán kell folytatnia az útját.
Igyekszik minél lassabban menni, és ott megbotlani, ahol csak tud, hogy Lendornak legyen esélye utolérni őket. Csak remélni tudja Yinash, hogy a férfi megtalálja őket. Hogy a keresésére indul, abban egyáltalán nem kételkedik. De annyi felé keresheti őt az elf, hogy ki tudja, hogy valaha a nyomára bukkan e. De erre nem szeretne gondolni a lány. Most csak annyit tehet, hogy lassan halad. Cipelni úgy se fogják, mert kifáradtak.
Az előbb még az elfutásban reménykedett, mikor letették és látta, hogy ki vannak fáradva. De mikor az ork erősen megfogja a kezét, rájön, hogy mégse lesz ez olyan egyszerű. Így inkább nyugton marad, és maga elé bámulva halad mellettük, miközben felméri a lehetőségeket. "Ki kell találnom valamit arra az esetre, ha Lendornak nem sikerülne a nyomunkra akadni." Gondolja a lány, de akárhogy is próbálkozik, nem jut eszébe semmi kivitelezhető ötlet.
Pár lépéssel később azonban Yinash ájultan esik össze. Vagy legalábbis a látszat ezt mutatja. De valójában ezzel is csak időt akar nyerni. Igyekszik minél tovább fenn tartani ezt az állapotot.*

1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-09-04 11:17:05
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239

Játékstílus: Vakmerő

//Az égi bábjátékos - Valer//

*A két alak vezetésével átvágnak a fák tengerén, és egy apróbb tisztáson kötnek ki. A 'hová megyünk?' kérdésre nem érkezik válasz, legközelebb akkor szólal meg a magasabbik, amikor már kényelembe helyezte magát a tisztáson.*
- Be kell fejezni valamit... amit nagyon régen kezdtünk el *ebben a pillanatban Valer érezheti, hogy egyre inkább elálmosodik, a végtagjai szinte nem is reagálnak, majd szép lassan összeesik, és elalszik. Nem tudhatja biztosan, meddig alszik, és azt sem, hogy milyen mélyen. Közben lehet, hogy álmodik, lehet, hogy a valóság szűrődik be kívülről az agyába, ezt senki sem mondhatná meg biztosan, még a bábos sem. Mikor felébred, meg van kötözve, úgy fekszik a piciny tisztás szélén, míg a két alak valamit ügyködik a közepén. Azonban most már nincsen rajtuk a fekete lepel, így Valer könnyen felismerheti őket: a szülei!Így már gyorsan rájöhet arra is, hogy mi az a bizonyos dolog, amit régen kezdtek, és most be kell fejezniük... Ezenkívül most már azt is könnyedén észreveheti, min dolgoznak a tisztás közepén: máglyát csinálnak.*

1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-09-03 22:07:17
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Szelíd

//Kellemetlen dolgok-Eoda//

*Az erdőben, már egy ideje futnak, amikor lassítanak. Majd leteszik a lányt a földre, majd kifújják magukat, senki sem tudta követni őket. Csak a madarak csicsergése, és az emberrablók lihegés hallatszik, amíg az ork meg nem szólal, mély dörmögő hangján.*
-Menjünk tovább, te meg gyalogolj nem viszlek tovább van lábad.*A mondandója második részét áldozatuknak címezi. Ezután megragadja a csuklóját és még egyszer megszólal.*-De nem engedlek el, ki vagyunk fulladva most futhatnál.*Ezután elindulnak. Nem sétálnak sokáig, amikor messziről kalapács, hallatszik. Nagyon messze lehet mert alig hallani de hallani. Ekkor egy nagy fához érnek, melynek a gyökere alatt egy kisebb mélyedés található. Ennél megállnak, majd a fél-elf megszólal.*
-Hova visszük? A szegénynegyedbe most nem tudjuk bevinni, talán az ösvényt követve elvihetnénk a kikötőbe, bár a pihenőbe kéne vinni, csak oda elég körülményes eljutni innen.*Mondja, miközben a környéket kémleli, nehogy valaki rájuk találjon.*

1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-09-03 21:27:25
 ÚJ
>Dawn Wagata avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Szelíd

//A szivárványon túl//

-Én is.
*Kész szerencse, hogy nem esett bele a tőrbe, pedig amilyen ügyetlen szokott lenni általában, ez is benne volt a pakliban. Kész szerencse, hogy láthatóan Beris sem kapott komoly sebet, amennyire első pillantásra meg tudja ítélni. Bár arról fogalmuk sincs, hogy társaik merre vannak, legalább őket nem akadályozza semmi a továbbhaladásban.*
-Várj... Biztos, hogy a város felé kellene futnunk? szerinted ott biztonságban lennénk?
*Hirtelen csap belé a felismerés, hogy ezzel saját családját is veszélybe sodorhatja, hiszen ha a védők nem tudják visszaverni a fenevadat, akkor a város pusztulni fog. Rémült tekintettel kapaszkodik meg Beris karjában.*
-Nem vihetjük oda! El kellene csalnunk valamerre, és végezni vele.
*Könnyebb ezt kimondani, mint megvalósítani, ezt ő is érzi, de akkor is tenniük kell valamit. Eddig fel sem fogta, milyen súlyos következményekkel járhat menekülésük, de most váratlanul mázsás súllyal szakadt minden a nyakába. Fejében egymást kergetik a gondolatok, immár a vadász szemszögéből mérve fel a helyzetüket. Fegyverek híján csakis úgy lehet esélyük, ha csapdába csalják a sárkányt, de hogyan tehetnék ezt meg? A kéklő tekintet ide-oda ugrál, a tájat kutatva, hogy merre lenne érdemes tovább menekülni, hol tudnának kellően hatásos csapdát találni. Egy ingatag szikla lenne jó, amit a súlyos léptek egyenest a gyíkféle nyakába mozdítanák a halálos követ. Álomnak szép, de a valóságban túl sok a buktató.*
-Erre, gyere!
*Ahogy eddig a város felé rohantak, most derékszögben balra fordulva indul el, ha tudja, elkapva Beris kezét, hogy húzza maga után. Kell egy kis idő, hogy ki tudjon találni valamit, rendületlenül figyel a környezetére, hátha szembejön a tökéletes megoldás, amit fel tudna használni. Egy ötlete van csak, ami működhetne, de azt a végső megoldásnak akarja megtartani, mert őszintén... Nem szívesen nyúlna ehhez az eszközhöz.*

1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-09-03 20:15:50
 ÚJ
>Anaszt Auzia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Az Atheniori erdőt is le akarja tudni hamar, de nem sikerül. Az ágak megszabdalják és már erős fájdalmat érez a csípőjében. Úgy dönt lepihen a bársonyos füvön talán még ennivalót is talál, bár erre nem volt sok esély. Leveszi a testéről köpenyét és a fűre teríti. Azon foglalt helyet. Pár perc múlva már alszik is .*


1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-09-03 17:54:00
 ÚJ
>Eldenia Oelgin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Szelíd

*Körülnéz az erdőben. Örömmel tölti el a látvány.* ~Végre erdő! Itt kellene laknom!~ *gondolja. Az erdőszéli tisztásra igyekezett, ahova a Holdudvarról erdőn keresztül tud csak menni, ha gyors akar lenni. A nagy sietség ellenére enged a kísértésnek, és megáll nézelődni egy kicsit. Mókusa boldogan ugrik le a válláról terméseket keresni.* -Jól van, Suri, menj csak!- *mondja neki mosolyogva. Mókusa látványa mindig megnevetteti, annyira aranyos.* ~Na, ideje továbbmenni!~ *gondolja, és elindul.*

1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-09-03 16:39:24
 ÚJ
>Thoren Auris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Nem vár sokat a lány válaszára mert látja hogy most még eléggé elfoglalt. Feltápászkodik és nyújtózik egyet, majd körülnéz. Tetszik a látvány ami a szeme elé tárul. Fölnéz az égre, mintha kissé be lenne borulva az ég.* -Hamarosan esni fog az eső. Szinte érezni lehet az illatát. * Mélyet szippant a levegőbe, majd előveszi a már jó szolgálatot tett köpenyt és a lány vállára teríti. Hihetetlen hogy az egyik pillanatban még szikrázó napsütés aztán meg beborul az ég. Mintha az égiek is azt akarnák hogy ne hagyják el az erdőt. Thoren kérdően néz a lányra, várja reakcióját és elindul egy irányba.* ~Majd ha vele akar tartani úgyis jön. Igazából még azt sem árulta el hogy megy a férfival, vagy egyedül folytatja az útját.~
*Valójában a Thoren szeretné. De erőszakos sem akar lenni mert az nem rá vall. A szél erősödik, az eső egyre nagyobb cseppekben éri a földre. Halk zápor érkezik. Thoren a háta mögé néz,a másikat keresi.* ~Talán már elindult.~ *Reméli hogy ez történt. Már kezdi megszokni a társaságát, de attól fél hogy nemsokára ismét magányossá válik. A halk eső egyre átmegy égi háborúba. Villámlás és dörgés kíséretében folytatja. A két alak már kevésbé vehető ki a kíváncsi szemeknek. Végül gyengéden megragadja a lány kezét amint észrevesz egy fedezéket, és megpróbálja irányítani felé. Egy elég vastag fa odúra bukkannak, ami átmenetileg megteszi hogy ne ázzanak meg. * -Azt hiszem ez megteszi. Várjunk itt még kissé lecsillapodik.! * Mosolyog a lányra majd enyhén magához vonja a reszkető testét. Ellentmondást nem tűrve.*

A hozzászólás írója (Thoren Auris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.03 16:41:39

1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-09-02 18:28:09
 ÚJ
>Nazrat Warlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Szelíd

//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

//Luna Dephensis//

*Pár pillanat telik csak el Luna kérdése, és az ártatlanul égbe vágyó lombhullató ok nélküli terrorizálása között, mégis a magába roskadó férfinak egy örökkévalóságnak tűnik. Az állandóan gyötrő, rémálmokhoz hasonlítható emlékek fogságából képtelen szabadulni. Mintha lelkét kitépték volna porhüvelyéből, és egy hatalmas, üres térbe taszították volna, míg teste élettelenül, vagy inkább tehetetlenül bámulja a sötét, fagyos talajt. Az anyaföld mi kilökött magából, hogy ha eljön az idő visszafokadjon, betakarjon, és örökre elaltasson. Valami ilyesmi gondolatok járhatnának most antihősünk fejében, ha az őt eddig egyben tartó káósz, most nem szabadult volna el, hogy belülről eméssze fel elméjét. Ekkor egy selymes kéz simul lágyan, a görcsösen megfeszülő karjához. Ez az érintés mely visszarántja a hollóhajút a valóságba. Luna előidézője, majd megfékezője is ennek az állapotnak, mégsem ő tehet róla. Nazratnak hálásnak kellene lennie, de most csak a féktelen düh, mi körbeveszi, és ezt a másik is jól érezheti. A melák támadását ekkor indítja meg a fa ellen, így próbálva csillapítani a forrongó mérget, mondhatni sikerrel. Igaz, kezét a vér vörösre festette, de az út egy részében csak csizmáját koptatja.
Míg nem a kunyhó közelébe nem érnek, ahonnan tovább haladnak a közelben fodrozódó tó irányába. Mire megteszik a rövidke távot Naz láthatólag már teljesen rendben van, ugyanazzal a komoly, érzéketlen pofával bámulja a hűvös vízben megmártózó hölgyet, mégis most jó lenne valami ami jobbá teszi kicsit ezt az estét, és elfelejtteti vele a ma estét. Mondjuk egy kis rum... de hát az nincs kéznél, mégis, van valami ami még segíthetne rajta. Egy kevéske szórakozás partnerével. Elég vad ahhoz, hogy teljesen elterelje Naz gondolatait, és egymásba gabalyodva csak a másikkal, és a meztelen testével törődjön. Nincs mit tenni a nagy nő utáló, ki egyébként mindig is tárgyként tekintett az ellenkező nem képviselőire, most vadászatra indul, hogy becserkéssze áldozatát. Vagy inkább elcsábítsa. Kivételes eset ez, még sose próbálkozott ezzel a módszerrel ágyba vinni egy hölgyet, vagy szajhát sem (szajhák esetében elég volt pár elszórt arany) de mindennek eljön az ideje. Sajnos, még ha az éjbőrű bele is megy a játékba megölni nem ölheti meg, hisz mégis csak társak.
A terve sikerülni látszik, pár gyengéd érintés, és már úgy tűnik be is adta a derekát, vagy mégsem. Talán többször kellene alkalmaznia ezt a módszert, még működhetne is. Az éjbőrű szinte már kérleli méregzöld íriszeivel, hogy folytassa, sőt, közelebb húzódva Nazhoz, még nedves testük is csak pár miliméterre kerül egymástól. Itt a férfi már el is könyveli a győzelmet, izmos mellkasán két kacsó pihen, ajkaik lassan összefonódnak. Ám az álnok kígyót nehezebb ennél becserkészni, rideg szavai tőrként hatolnak be az ember csupasz bőre alá.*
-Te átkozott némber!
*Csak ennyi, mi képes kiszaladni a száján ezekben a pillanatokban. Arckifejezése nem változik, sötétbarna íriszei csak mi elárulhatják mennyire is utálja ilyenkor a másikat. Mégis, vagy inkább mégsem kezd el haragjában dühöngeni, még most sem adta fel a célját. Végül elválnak egymástól, Luna megkerüli, hogy visszavágja magát a derékig érő vízben a partra, majd egyedül indul a vadászlakhoz. A melák egyedül marad, és ahogy a nőstény elég távolra ért kitombolja magából a dühét. Önző kisgyermek módjára, kinek most szakították ki kezéből a játékát, a víz felszínét kezdi csapkodni, hátha sikerül valami kárt tennie benne.*
-A francba! A francba! Dögölj meg, te ribanc!
*Ahogy lecsilapodott, felölti ruháját, és partnere után indul.*

1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-09-02 17:40:55
 ÚJ
>Yinash Eoda avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Kellemetlen dolgok//

*Yinash tompa puffanásra lesz figyelmes, majd a következő pillanatban már azt látja, hogy az elrablóik egymás után ugranak le az ablakból...Lendor nélkül. "Hol van? Mit csináltak vele?" A lány nagyon aggódik miatta, és már épp megiramodna a fogadó hátsó bejárata felé, amikor hirtelen erős kezek ragadják meg, és már futnak is el vele. Legszívesebben segítségért kiabálna, de csak erőltetett hümmögés hallatszik a bekötözött szájából. Próbál kapálózni, rúgni, de sajnos túl erősen tartják ahhoz, hogy esélye legyen kiszabadulni.
Mire elérik az erdőt, Yinash felhagy a próbálkozásaival. Be kellett látnia, hogy nincs esélye ellenük. Ketten talán még lett volna esélyük megszökni, de egyedül túl kevésnek tartja magát hozzá. "Lendor utánunk jön. Tudom, hogy meg fog minket találni. Biztos vagyok benne." Ezekkel a gondolatokkal próbálja magát nyugtatni az elf, miközben egyre jobban haladnak befelé az erdőbe.*

1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-09-02 15:23:41
 ÚJ
>Valeria Amana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Szelíd

*Valer elfehéredett ujjakkal markolja az íját, és közben a szíve egyre szaporábban dobog. A morgás minden irányból közelít felé, mint egy fal, ami lassan záródik össze, csapdába ejtve őt. A bábos nem jelenik meg, és Ttarinak sincs semmi nyoma, így Valer érzi, hogy ezt egyedül kell megoldania.
A hatalmas lény olyannak tűnik Valer szemében, mintha egy medvébe oltott farkassal állna szemben. Egyenesen a báb-medvefarkas szemei közé céloz, nyílvesszeje mégis az állat vállába fúródik, aminek ettől megkettőződni látszik a dühe. Valer pontosan tudja, hogy az egyetlen lehetőségét játszotta el; kés méretű kardját eszébe sem jut elővonni. Hátrál pár lépést, és kihagy egy pillanatra a szíve, ahogy a bestia lendületet vesz, hogy rávesse magát - aztán holtan rogy össze. Valer döbbenten bámulja, és egy pár pillanatig nem nagyon akarja elhinni, amit lát. Amikor a tetem mögött felbukkan a férfi, akit a bábos először használt bábként, Valer újabb lépést hátrál. "Miért kéne megbíznom egy dróton rángatott bábban?" - teszi fel magának a jogos kérdést. De a férfi hangja valahonnan nagyon ismerős neki, így közelebb lép hozzá, és a szeme sarkából végig méri a termetét, testtartását. Úgy érzi, ismeri valahonnan, de nem képes felidézni a pontos emléket. Szó nélkül követi a két alakot, remélve, hogy nem a bábos egy újabb csapdájába sétál éppen bele.*
- Hová megyünk? - *buggyan ki belőle a kérdés hirtelen. Érzi, hogy nincs idő csevegni, de egyrészt kíváncsi a válaszra, másrészt pedig szeretné újra hallani a férfi hangját, hogy megállapíthassa, honnan olyan ismerős neki.*

1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-09-01 18:23:09
 ÚJ
>Thoren Auris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Thoren felébred a lány után, egy kicsit szégyenkezve, hogy nem teljesítette az éjjeli őrséget. Látva, hogy a másik már teljesen felélénkült, kicsit megnyugodva dörzsöli meg szemét. Aztán feltápászkodik, majd körülnéz, hogy van-e valami, ami megzavarhatná őket. Megnyugodva veszi észre, hogy nincs mozgás, olyan csendes az erdő, mintha csak ketten lennének benne.*
- Kedves Evangeline! Ha lenne hozzá kedved, talán a városban körülnézhetnénk. Talán érdemes lenne neked venni valami praktikusabb öltözéket, ami talán még eltakar az üldözőid elől is, ha éppen azt akarod. És ehetnénk is valamit. Én legalábbis ezt tervezem a mai napon. Aztán pedig a mai nap jó arra, hogy eldöntsd, merre tovább. Ha a fogadóban szeretnél dolgozni, segítem utad és elkísérlek. Viszont ha inkább másfele mennél, abban is támogathatlak. *Válaszol a leány kérdésére, közben pedig felöltözik és átveszi köpenyét tőle.*

A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.01 18:29:29, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő!

1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-09-01 12:06:16
 ÚJ
>Luna Dephensis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Szelíd

//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

//Nazrat Warlen//

*Úgy tűnik, sikerült rátapintania a hím múltjának igen csak sötét pontjaira. A választól nem tud meg sokkal többet, de nem is faggatózik tovább, látva, ezzel is sikerült eléggé felzaklatnia társát. Arcát fürkészi, pontosabban fürkészné, ha lenne rá lehetősége, de a hollószín tincsek mintha csak védelmező lepelként omlanának útjába. Rideg, méregzöld szemeibe most valami tőle egészen szokatlan érzés költözik. Pillantása néhány másodpercre talán melegebbé, megértőbbé válik, de nem tart sokáig a múlékony állapot. Éjszínű kezét gyengéden a férfi karjára helyezi, lágyan, megnyugtatóan megérintve azt. Majd az ujjak el is hagyják a másik testét, és lénye visszaburkolózik megszokott, hideg köntösébe. Maga sem tudja, mi váltotta ki belőle ezt az együttérzést. Talán saját emlékei, amik feltörtek, megérezve a másik még a szokásosnál is komorabb hangulatát, és valamiért belegondolva, hogy mi lehet az, amitől így reagált.
Út közben némán halad a zsoldos mellett, szemeivel környezetüket fürkészve, és csak néha pillantva kísérőére. Az elméjébe hatoló emlékfoszlányokat visszatoloncolja helyükre, mélyen magába zárva, próbálva inkább nem is gondolni rájuk. Mire a tóhoz érnek, ez sikerül is neki. Nem csak gönceitől, de gondjaitól is megszabadul a parton, átadva magát a kellemes fürdőzésnek. Újra és újra megnedvesíti testét, a vízben figyelve fodrozódó tükörképét. Hallja, amint a másik is belemerül a tóba, most azonban ezzel nem törődik. Bízik már annyira benne, hogy tudja, nem most fogja hátba szúrni. Ha pedig úgy dönt, mégis rá fordítja figyelmét, elég lesz csak megfordulnia. Lehunyja sűrű pilláit, tovább mosdatva magát, így igen meglepi, mikor két hatalmas kéz simul nyakára, gyengéden nedvesítve meg puha bőrét. Jól esnek neki a lágy érintések, és vágyait is felébresztik rögtön. Felnyitja méregzöld íriszeit és a víztükörre pillant, ahol már Naz alakját látja kirajzolódni a sajátja mögött. Néhány pillanatot vár, látszólag élvezve a cirógatást. Majd lassan megfordul, ujjait az erős mellkasra csúsztatva. Titokzatos, ellenállhatatlan lélektükreit a sötétbarna szemekbe fúrja, még közelebb lépve a másikhoz, ajkaitól épp csak néhány centire. Szinte édesgeti magához a ragadozót, ki épp most cserkészte be, ám mielőtt hagyná, hogy megcsókolja, szóra nyílnak érzéki, nedves ajkai.*
- Ugye tudod, hogy nincs szükségem a 'fogpiszkálóimra' ahhoz, hogy végezzek vele? *mosolyogja csábítóan, mégis szinte ördögien, miközben ujjai a napbarnított nyakra csúsznak, enyhén megszorítva, nem támadásképp, csak célzásul. Hangja mámorítóan, mégis fenyegetően cseng. Lassan eltávolodik a hímtől, keze lecsúszik a nyakról a mellkasra, majd elszakad a kidolgozott testtől. Megkerüli, és a part felé indul, magára hagyva a másikat. Amint kiért, kicsavarja hófehér tincseiből a vizet, majd öltözni kezd. Hamar magára ölti ruháit, igaz bőre még kissé nedves. Miután fegyvereit is a helyükre rakta elindul, nem várva a másikra. Ha az időközben végzett a fürdéssel, akkor egyszerre indulnak, ha azonban sokáig időzik, akkor egyedül fog visszamenni a vadászlakhoz. Kicsit bosszantja a másik merészsége, bár az édes érintések tagadhatatlanul jól estek neki. Azonban még mindig túlságosan álnok kígyó ahhoz, hogy odaadja magát a hímnek tudva, hogy az mennyire vágyik rá. Szeret játszani vele. Ez az egyetlen dolog, amiért még nem kapta meg a másik, amit olyannyira akar, de amiért még nem fosztották meg életétől sem. Vagy talán másról is szól ez? Még ha így is van, akkor az a 'valami más' olyan mélyen van elrejtve a mélységi elméjében, vagy lelkében, ha van neki olyan, hogy még ő maga sem fedezte fel.
A kunyhóhoz érve előkeresi a zárat nyitó kulcsot, mivel jól megfigyelte, hol is van elrejtve az, majd feltárja maga előtt az ajtót. Belépve holmiját a földre teszi, majd az ágyhoz megy, és elnyújtózik rajta.*

1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-31 16:13:20
 ÚJ
>Nazrat Warlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Szelíd

//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

//Luna Dephensis//

*Hanyagolnia kellett volna népének szidását, így csak felébresztette a másikban latppangó kíváncsiságot. ~Mekkora egy barom vagyok!~ A nőstény nagyon is jól sejti, kényes témára tapintott. Akaratlanul, vagy szándékosan, de előidézte a férfi elméjének legmélyebb zugaiban rejtözködő emlékfoszlányokat, melyek most teljesen elborítják tudatát. Földre szegezi tekintetét, feje mellett utat találva bús fekete tincsei is szabadon hullanak le a válláról a hűs szellő csiklandozó hatására. Arcára is kiül az emlékek által okozott szörnyűség, most mintha veleéig hatoló rettegés töltené el testét. Ritka alkalom mikor érzései tükröződnek arcának vonalain is, még ritkább, hogy valaki látja is. Luna sajnálhatja, hogy a szél aljas játékának köszönhetően hajkoronája eltakarja férfias arcát.*
-Ők nem az én fajtám!
*Ennyi, és egy váratlan ütés a válasza a következő eléjük kerülő ártatlan fába. Valahogy csillapítania kell forrongó dühét, mi most nem egészen a mélységi hibája. Természetesen a fa törzse keményebbnek bizonyult öklénél. Vére kiserken az erős ütés hatására, bütykei bevörösödnek, kézfején eleinte csak apró cseppekben, majd mint a hatalmas, durva hegyben utat vágó patak csordogál le alkarjáig, ahogy szeme elé emelve tanulmányozza sebét. Ezután, ha csak Luna nem töri meg a csendet, hallgatás borul mindekettejükre, Nazratnak még kell egy kis idő a lenyugodáshoz. Addig is ha kérdezik csak köp egyet, és némán tovább sétál az őket körülvevő sötét pagonyban.
Az út hagy neki elég időt, hogy elfelejtse az előzőleg történteket, így a kunyhó közelébe érve egészen lenyugszik, hangulata is jóval kedélyesebbé válik. Most jönne jól valami szomjoltó, máris jobban érezné magát.*
-Veled megyek akármennyire is idegesítő vagy.
*Igaz az utóbbi időben elég sokat látta a sötételf csábító meztelen testét, de képtelen megunni a felemelő látványt. Na meg talán most lehetősége lesz játszania egy keveset a heves vérmérsékletű nővel. Most ő az ki követi Lunát épp hogy csak lemaradva, szorosan a sarkában loholva. Az éjszaka már olyannyira átvette itt a hatalmat, hogy az ember könnyen szem elől veszthetné a formás, csábítóan ringó feneket. A tó nincs messze, gyorsabb tempóban hamar elérik a lágyan fodrozódó képződményt.
Nem veti azonnal bele magát a vízbe, csak egészen lassan válik meg ruháitól, a vízparton csücsülve. Nem akarja elsietni a dolgot, addig is tovább bámulhatja az éjszínkék női testet, mi most beleveti magát a kristálytiszta tóba. Itt a Hold homályos sugarainak semmi sem állíthat akadályt, a fák lombjai a nem nyújtózkadnak addig míg a nőstény bemerészkedett. Vízes bőrén fényes csillogással szántanak végig az áldott vízcseppek nedves ragyogást kölcsönözve csupasz testének. A látványtól még Naz is elfelejti gondjait, és egyben az eszét is. Tudja, hogy kivel áll szemben, mégis elvállalja az ötletével együtt járó veszélyt. A melák izmos testének is felét ellepi a hűs víz, ahogy belegázól. Próbálja lassan megközelíteni a most éppen másfele figyelő nőstényt. Olyan ez mintha hangtalan ragadozóvá vált volna, ki áldozatát kisérli meg becserkészni. Luna háta mögé érve a hatalmas kezek a nő csinos nyakára fonódnak, de most gyengéden, simogatva azt. Mielőtt ideért volna, a melák felkanalazott a tenyerével egy kevéske vízet a tóból, ami most az éjbőrű nyakán folyik z. Nem várja meg, hogy reagáljon a másik, tenyerei lecsúsznak a kerek vállakra, majd még lentebb, le a karon egészen a csuklókig. Nem simul még hozzá testével is, meg akar bizonyosodni róla, hogy a másik nem fojtja meg tetteiért. Még tartja a kellő távolságot, de érzékien cirógatja a nyakat, és a karokat, olykor beletúrva a hófehér tincsekbe. Már ha a meztelen test gazdája hagyja. Mindezt a Hold ragyogása alatt, kettesben.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257