Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 95 (1881. - 1900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1900. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-03 10:15:50
 ÚJ
>Flow Waris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Elmina Torawy//

*Bújócskát játszik a hold és a nap. Lassan elbújik nap a fák mögött, mire a hold ugyanezzel a lassúsággal borítja be sötétségével az eget. Leszáll az éj. Flow lassan sétál a fák dús lombjai alatt. Úgy dönt, hogy felmászik egy fára. Megpillantja a legmagasabb fát és rögtön fel is mászik rá. Alaposan szétnéz és nem lát mást, csak a sötét eget és a fák dús lombkoronáit. Mikor már mászna le a fáról, füstöt lát meg. Flow lemászik és elindul a füst irányába. Mikor odaér egy elf lányt pillant meg.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.03 16:02:11, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.

1899. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-02 20:46:35
 ÚJ
>Elmina Torawy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Flow Waris//

*Elmina felnéz az égre, kezét ellenzőként a szeme elé emeli, hogy az alkony utolsó napsugarai ne süssenek a szemébe. Hunyorog egy ideig, végül folytatja útját. Egyre mélyebbre megy az erdőben, ám cseppet sem aggódik. Nem kételkedik tájékozódó képességében, emellett nincs oka félelemre. Úgy ismeri az erdőt, mint a tenyerét, vagy még annál is jobban. Megáll, majd leveleket és gallyakat halmoz fel. A kupacot körberakja nagyobb kövekkel, egész csinos kis máglyát rögtönzve. Tüzet gyújt, és letelepedik mellé. Eldől az avaron, arcát a sötétedő égbolt felé fordítva, és nézi a naplementét. Ekkor halk neszezés üti meg a fülét. Azonnal felugrik, hogy megkeresse a hang forrását. Gyorsan előkapja íját, és egy nyílvesszőt, majd tesz néhány tétova lépést. De nem is kell sokáig nyomoznia, egyből rátalál a zaj okozójára. Egy tündér lány az.*

1898. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-02 20:09:41
 ÚJ
>Mollhixy Marcóna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Gyakran megfordul az erdőkben, így ez sem jelent különösebb fordulatot az életében. Természetesen szereti a fákat hisz' gyerkőckorában is mindig azok jelentették a társaságát. Ügyesen lépked a letört gallyak és a kinőtt növények között. Egyszer csak megbotlik egy kis mókusban mert az úgy gondolta hogy humoros lesz ha felborít egy magas növésűt. Amint ott üldögél fényt lát egy nem is olyan távoli helyen. Gyorsan felkel, öles léptekkel közelít a hely felé, majd rádöbben hogy ott biza' a kovácsműhely lesz.*

1897. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-27 18:58:20
 ÚJ
>Rahil Asri Yalaedil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Megfontolt

//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//

- Nem különben.
*Válaszol a gnómnak mély, érces hangon. Fogadni merne rá, hogy ő sem örül jobban a másiknak, mint az neki.
Tartja a távolságot, nem lép közelebb. Még mindig csak felváltva pislog hol az inasra, hol a gnómra. Hallotta a beszélgetés utolsó mondatát, ami minden bizonnyal a legfontosabb is - legalábbis jelen pillanatban az ő számára ez a legsúlyosabb.
Nem fogja hagyni magát elkapni, az biztos, kerüljön bármibe is a szabadsága. Ő igazán nem az a valaki, aki szégyellne vért ontani is akár, ha a saját érdekei úgy kívánják.
Fülel, hátha megcsapja a fülét valami zaj, ami az éjjeli erdő ezen részére, vagy a műhelyre ne lenne jellemző. Bár, attól nem is tart túlságosan, hogy az erdő felől éri majd támadás, hiszen ott lebzselt a fán majd' egy fél napot. Aligha kerülte volna el a figyelmét, ha épp alatta készülődik valami.
Tekintetét nem szakítja el a kettősről, mindenképp szemmel akarja tartani őket, már csak azért is, mert ha az igen sutának tűnő inastól nem is tart igazán, a kis gnóm aljasságába már volt "szerencséje" bepillantást nyerni.*
- Nos, uraim?
*Szólal meg végül, s bár hangja kicsivel halkabb a normális beszédhangerejétől, mégis határozott, szinte metsző.*
- Elárulják végre, mit keresünk itt, vagy tovább lopjuk egymás drága idejét?
*Tenyere, mely még mindig szinte a tőr markolatán pihen, kezd egyre inkább viszketni azért, hogy végre szorosan a zsinegelt fém köré fonódhasson. Köpenye bő ujjának rejtekében balja ujjbegyei is bizseregnek, készen arra, hogy kiengedjék magukból a farkaséhoz hasonlatos erős, ám annál jóval hosszabb karmokat. Ugyanígy izmai is feszülnek, készülve a gyors reagálásra, akár egy fenevadnak, aki épp a prédáját lesi, várva a tökéletes pillanatot arra, hogy lecsapjon.
Nem fogja magát könnyen adni. Gondolatai közt újabb tervek körvonalazódnak a közeljövőre- és a távolabbira egyaránt.*
~Öld meg őket. Csak kettő. Az egyikbe rég mélyen beleszalad a tőr, mire a másik reagálhatna... Ha nem szántanák végig épp éles karmok. Egyszerre hullhatna mindkettő a porba, ami mohón issza fel a kiömlő vért...~
*Súgja a mély belső hang, halvány mosolyt csalva ezzel a nő arcára. De még nem lép, akármekkora is b késztetés. Még vár. Sokkal szebben is alakulhat a dolog a puszta mészárlásnál.*

1896. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-27 18:26:09
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Szelíd

//Tudomány, világuralom és apróságok//

*Rahil halk mozgása az inasnak nem tűnik fel, de a gnóm mintha felé pillantana amikor földet ér. Semmi nem mutatja, hogy tényleg észrevette és nem csak a véletlen műve, hogy pont felé néz. Nem tart sokáig a pásztázó tekintet, az alacsony lény ismét az inas felé fordul. Nem kell sokat mennie, hogy megértsen egy mondatot amit az inas mond.*
-Szóval nem halhat meg, csak el kell kapni?*De a választ már nem lehet érteni, mert a gnóm jóval halkabb. Még pár lépés, és a gnóm felé fordul, pedig még elég messze van. A sötétben nem látni jól, de mintha mosolyra húzódna a szája. Az inas is felé fordul, és a keze bele csusszan a zsebébe. Nem támadnak, csak a gnóm csinál olyat mi ténylegesen utalhatna valamire.*
-Örülök, hogy újra láthatom.*Egyik kezében a már látott eltűnős pengéjű fegyver látható, a másik pedig a teste mellett lóg le. A környező bokrok csendesek, úgy néz ki nincs itt senki más csak ők hárman.*

1895. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-27 12:46:18
 ÚJ
>Rahil Asri Yalaedil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Megfontolt

//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//

*Az alak valahogy úgy reagál, amire számított. Vagyis, az egyik verzióban, amit felvázolt gondolatban. Igazából arra volt kíváncsi, hogy aki rá várakozik, tesz-e valami fenyegető lépést, előugrasztja-e a valahol a sötétben várakozó társait, vagy egyszerűen megretten. Bár az benyúl az egyik zsebébe, de végül nem derül ki, hogy miért, valahogy biztatónak tűnik a dolog. Egészen addig, míg meg nem jelenik egy másik a színen. Egy alacsony alak, aki akár lehetne az is, aki meglátogatta őt hajnalban... De valahogy mégis mintha más lenne.
Elnéz az eldobott drága pipa irányába és végképp elbúcsúzik tőle. Ha később lesz még rá lehetősége, természetesen megpróbálja megkeresni, de nem fűz hozzá túl sok reményt, hogy meg is találja majd. Ki tudja, mit hoz még az idő. Talán, mire ideér majd, hogy belefogjon a keresésbe, valaki más lesz a több száz aranyat érő, kézzel faragott holmival gazdagabb.
Bár így, hogy ketten is vannak a rá várakozók, korántsem érzi magát túl nagy biztonságban, mégis úgy dönt, hogy lejön a fáról. Megkapaszkodik az ágban, amin eddig guggolt, majd szorosan a fa törzse mellett leereszkedik, nehogy idejekorán észrevegyék. Talán csizmája talpainak érkezése csap némi zajt az avaron, de egyelőre nem mozdul. Kicsit kijjebb húzza hosszútőrét a tokjából, s kezét a köpeny rejtekében annak közelében tartja. Így indul meg végül hosszúra nyúló, puha léptekkel a párocska felé.
Tekintete felváltva szegeződik hol az egyikre, hol a másikra. Nem szólal meg, hiszen nyilvánvaló, hogy őt várják, ezzel mindhárman tisztában vannak. A fölösleges fecsegés helyett inkább fülel, figyel, hogy észrevehesse, ha netán többen is várakoznak rá ennél a kettőnél. Mert akkor bizony lépnie kell majd, legyen szó arról, hogy kaszabolnia kell, vagy akár arról, hogy menekülnie. Nem szégyellné megtenni az utóbbit sem, ha úgy hozza a szükség. Nyilván a saját bőre sokkal fontosabb minden egyébnél.
Két-három lépésnyire áll meg a párocskától, akik mostanra biztosan észrevették a közeledését. Keze továbbra is a tőr markolata közelében pihen, hogy hamar előránthassa azt.
Csendben áll, s várja, hogy a másik kettő előadja, miért is kellett itt találkozniuk. Egyebet nem tehet. Akármennyire is utálja elismerni, jelen pillanatban kissé talán rájuk van utalva. Már ha valami fontos közlendőjük van persze, és nem csak csapdába akarják csalni.*

1894. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-27 00:00:19
 ÚJ
>Quanrian Yaranir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//A tél karmai//

*Qua sose volt olyan, akit zavart a hideg meg a fagy, sőt kifejezetten szereti is, hiszen a havas, jeges táj pont olyan kiszámíthatatlan, mint ő maga. Ezért is beszél,  olyan játszi könnyedséggel a kis kalandjáról, hiszen neki akkor is az lett volna, ha belehal, csak legfeljebb akkor nem kel már fel soha. Azt viszont tisztán látja az ember arcán, hogy ezekkel a szavakkal és ezzel a hangnemmel igencsak meglepte. Ami  azonban kifejezetten tetszik neki. Megint talált magának játékot, s most ki is használhatja hozzá a férfi kedvességét. A vadász kérdésére megint elmosolyodik, ennyire menne neki a saját hovatartozásának elrejtése. A férfi mély és komor hagjától még most is kirázza a hideg. Maga se tudja miért érzi így, de van valami furcsa ebben az emberben.*
- Nem, nem városi vagyok. Egy kis faluban nevelkedtem, a városba csak dolgozni jöttem.
*Gyorsan és érthetően beszél, mintha semmi baja sem lenne,  s ami azt illeti, ő így is érzi.*
~Nem tudom mit aggódik ennyire. Semmi bajom se lesz. Teljesen jól vagyok. Ostobák ezek a bábok! De ez még a kedvesebb fajta. Nem hagyott ott a hóban, pedig megtehette volna, ha a  kedve úgy tartotta volna. Furcsák ezek mind! Sose fogom őket megérteni! Ezeket lehetetlen. De persze nem is én lennék, ha ilyen gyorsan feladnám! Nem, az nem Qua lenne, márpedig én nem hazudtolom meg önmagam. Az ki van zárva! Én vagyok az egyetlen értelmes lény a világon, csak az kellene, hogy megőrüljek!~
*Nevet magában, ahogy végig gondolja, hogy mennyi lénnyel találkozott már és hogy egyik sem volt értelmes! Közben a férfi tekintetét érzi néha magán, ő viszont csak a meleg tüzet nézi.*
- Ennek örülök,  akkor ez miatt sem kell lelki furdalásomnak lennie. Nem vettem volna a szívemre, ha miattam fontos prédát hagyott  volna ki.
*Hangja még mindig kedves és szerény, ezen pedig nem is akar változtatni. Végül is miért tenné, semmi oka sincs megváltozni, még az az ijesztő álom sem lehet rá ok, hogy megváltozzon. Nem, ezt nem fogja megtenni, senki báb kedvéért se. Ahogy magában elgondolkodik azon, vajon miért álmodhatott ilyen furcsaságot a megmentője feláll a tűztől, s leveszi a farkasbőr bundáját. Még így is vastag a ruha rajta, tehát Qua nem is csodálkozik, hogy nem bírja a meleget. Az azonban biztos, hogy semmi pénzért sem bújna ki a meleg bőrök oltalmából, s legkevésbé az zavarná akkor is, hogy nincsen rajta ruha, itt inkább a hideg az ok, ami ott tartja. A férfi odasétál az ágy mellé, s leül a szélére. Majd kézfejét a lány homlokára helyezi. A szavak hallatán kicsit meglepődik, aminek hangot is ad, de persze nem óhajt nagyon ellenkezni a vadásszal.*
- Furcsa, nem is érzem magam rosszul. De ha te mondod, hogy magas a lázam, akkor csak az lehet. Gondolom az ilyennel nem viccelnél.
*Mondja teljes komolysággal hangjában. Természetesen a mezítlábas utazást megint lehordja a férfi.*
~Én így utazok és mindig is így utaztam! Ha nem tetszik neki, akkor nem tetszik. Akkor se fogok cipőt hordani. Persze csak az kellene! Na borogatást hoz, ne, az nagyon nem jó!~
*A lány csendben figyel, a férfi pedig megindul a kivezető út felé. Majd felkapja a bundáját és kitárja az ajtót, amin süvöltve áramlik be a hideg szél, minek hatására Qua erősebben szorítja magához a bőrőket. Majd a vadász újabb mondatára bólint egyet. Amíg az kint van, ő alaposabban szemügyre veszi a kunyhót. Igazán takarok kis hely ez, viszont nagyon árad belőle a magány, ami a gazdáján is látszik. A tűz fogja meg legjobban tekintetét, hiszen a lángok, igazán gyönyörűen pattognak a parázsból kifelé. Mikor a férfi visszatér, megint a koszos rongydarabokhoz nyúl, a mosótálat pedig felrakta tűzre, a lány kíváncsian pislog felé. Mikor pedig a tál vízbe belemártja az ember a rongyokat, s megszólal Qua halkan felel.*
- Tudom!
*Azzal a férfi határozott mozdulatának hála fekvő helyzetbe kerül. Az első kicsavart rongy pedig a homlokára. Kirázza a hideg, az anyagdarab hűvös nedvessége, szinte fájón szúr, de nem szólal meg, csak arcán lehet halványan látni a fájdalmat. A következő kettő anyagdarab a csuklója köré lesz tekerve, majd pedig bokái köré. Mintha kínzó börtönbe lenne bezárva az anyagok érintése rosszabb, mint a tűz, mikor megégeti az embert. Lehet, hogy ezért sem tud reagálni arra, hogy a férfi megjegyzi, hogy reméli Qua nem szégyenlős, hát szerencséjére minden csak az nem! De persze a lány nem bír megszólalni a fájdalomtól. S a mellkasára került borogatás után, inkább hagyja had áramoljon benne a fájdalom.*
- Nincs kedvem mozogni! De azért remélem gyorsan helyre jövök.
*Jegyzi meg mókásan, gyenge hangján, mikor megpillantja azt a pillanatnyi mosolyt a vadász arcán, aki azután visszaül a kőszékre, s fenni kezdi a szerszámát. Qua-t kicsit meglepi vele, amikor hirtelen kérdez, de persze hamar felfogja a történteket, így tud válaszolni.*
- Nem vár senki! Nincs senkim! Egyedül vagyok a nagyvilágban!
*Válaszolja, úgy mintha nagyon sajnálná ezt, s talán ebben vam is valami, hiszen néha nagyon magányosnak érzi magát.*

1893. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-26 23:24:12
 ÚJ
>Zöldszarvas Daranel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Dawn//

*Pedig remélte hogy pillanatnyi szomorúsága véka alá kerül, de túlontúl is eluralkodtak rajta az érzései. De ha már így történt, úgy gondolta, hogy majd szépen másfelé terelődik a téma, és elfelejtődik ez az aprócska rosszkedv. Azonban az elf érintése, és kérdése ráébreszti arra, hogy ennek a gondolatmenetnek pont az ellenkezője történik.
Dawn szemébe néz, közben hagyja hogy a nő a vállán pihentesse kezét.*
-Semmi baj, igazán semmi. Csak.
*Egy pillanatra megáll. Nem szeretné ezzel untatni az elfet, és főleg nem szeretné sajnáltatni magát. Viszont annyira jólesően érdeklődik Dawn, hogy úgy érzi, beszélnie kell róla. Mélyet sóhajt, egy pillanatra az égboltra pillant, majd újra a bájos nőre szegezi tekintetét. *
-Tudja szerettem volna ismerni a szüleimet. Kiskoromban sok időt töltöttem a vízesésnél, és mindig azt vártam, azt kívántam, hogy a szüleim egyszer csak felbukkannak. De rá kellett döbbennem, hogy ők már soha nem fognak jönni. Egy gyermek számára ez felfoghatatlan, érthetetlen, és megmagyarázhatatlan. De szerencsére lett családom, és ezért amíg élek hálás leszek. És az apámnak is. Neki köszönhetem hogy lett családom.
*Mondandója szomorú részei után, a végén azért csak elmosolyodik. Ez afféle hálás, mintsem boldog mosoly. Úgy érzi, hogy kezdi túlmagyarázni a dolgot, így inkább rövidebbre fogja.*
-Ezért ha szülőkről van szó, olykor előtörnek ezek az érzések, amiért elnézését kérem Dawn, mert nem akarom hogy azt higgye hogy bármivel is megbántott. Másrészről pedig köszönöm hogy meghallgatott.
*Ezután hallgatja a fellelkesült beszédet, ami igazán tetszik neki. Az elf nőknél gyakori ez a kettős nézet, hogy jó háziasszonyok legyenek, viszont a harcban se legyenek elveszettek. Majd újra szó esik a lovakról, és a lovaglási dolgokról. Daranel végighallgatja az elf beszédét, közben megmosolyogja Lupo alakítását.*
-Talán igaza lehet.
*Végül is csak ő iszik a vízből, majd miután elegendő mennyiséget kortyol, visszahelyezi a flaskát köpenye alá.*
-Miattam ne aggódjon.
*Felemelkedik ülő helyzetbe, leakasztja válláról az íjat, és az íjvesszővel teli tegezét. Ezeket maga mellé a földre helyezi, majd kibújik az elf köpenyéből. Láthatóvá válik elf inge, és az azon pihenő szarvas amulettje. Feltérdel, kissé előredől, majd a nőnek nyújtja köpenyét.*
-Tessék Dawn. Ja és ha nincs rá szükséged nyugodtan tedd csak le a földre.
*Mondja mosolygósabban is mint szokta. Először is azért mert először szólítja tegeződve, ugyanis a nő elfogadta kérését. Másrészről ezzel akarja tudatni, hogy neki jelenleg nagyobb szüksége lehet rá mint a férfinak. Szándékosan nem akarja betakargatni az elfet, mert nem akar tolakodó lenni, ezért nyújtja inkább át.
Szeretett volna kérdezni még, azonban zaj üti meg fülét. Kezébe veszi íját, tegezét a hátára akasztja, majd feláll és körbenéz. A hangok pontosan abból az irányból jönnek, amerre nemrégiben Dawn édesapja elviharzott. A férfi íját maga elé tartja, jobb kezét kissé megemeli, hogy ha szükséges azonnal kiránthasson tegezéből egy íjvesszőt. Lehet hogy kissé elhamarkodottnak tűnik a dolog, de biztos ami biztos. Tehát bárki, vagy bármi is fog felbukkanni, Daranel készen áll a fogadására.*
-Gondolod hogy édesapád tér vissza ? *kérdezi, és várja, hogy Dawn megerősítse, vagy megcáfolja kérdését.*

A hozzászólás írója (Zöldszarvas Daranel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.26 23:27:16

1892. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-26 19:27:22
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Szelíd

//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//

*A zajtól az alak megrezdül, majd a forrás irányába fordul. Pár pillanatig csak meredezik a sötétbe, majd megszólal fojtott hangon.*
-Ki van ott?*Az inas hangját lehet felismerni, bár a suttogás szinten lévő kiáltás eléggé torzítja. Pár lépést tesz a zaj forrásának irányába, d miközben a keze lassan belecsusszan egy rejtett zsebbe a köpenyén. Egy átlagos ember nem venné észre a mozdulatot, de egy olyan kivételes képességekkel rendelkező mint amilyen a lány is könnyedén kiszúrja az óvatlan mozdulatot. Nem derül ki mi van a zsebben, mert egy halk nesz hallatszik az épület sarkától. Egy alacsony alak jelenik meg, majd halkan mond valamit az inasnak, ez még az eredarnak is túl halk. Ez után egy kicsit hangosabban válaszol az inas.*
-Nem, még nincs.*Ez után a gnóm ismét valamit elkezd magyarázni, majd az inas ismét mond valamit, de már túl halkan ahhoz, hogy ezt érteni lehessen.*

1891. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-26 18:40:04
 ÚJ
>Ulfghar Joghraghul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//A tél karmai//

* Tán a fiatal nő fittyet hány a téli hidegre, meg a halálra? Olyan közömbösen, somolyogva beszél, mintha egy kellemes téli kalandban lett volna csak része. Még kuncog is, erre aztán végképp kiül a csodálat a szakállas, heges arcra.*
- Furcsák vagytok ti városi népek. Mert az vagy, igaz-e?
* Dörmögi, akár egy marcona medve, s hol az állatbőrökbe burkolódzott lányra, hol a tűzre bámul, amit most épp egy piszkavassal babrál; a megégett fadarabokból rakott kicsiny gúla szikrákat vetve omlik össze.
- Az elvesztett minxet meg ne sajnáld, nem juthatott messze. * Legyint egy laza kézmozdulattal * - Viszont a hús elfogyott, ha enni akarunk valamit vissza kell majd érte mennem.
* Feláll a tűztől, s leveszi fekete farkasbundáját, hisz mostanra kellemes meleg lett már odabenn, legalábbis neki: bőrből készült mellénye és nadrágja, valamint keményített, vastag bőrvértje már megvédik a hideghez szokott bőrét. A lánynak nem lenne ajánlatos kibújnia a takarók meleg oltalmából, s nem csak azért, mert ruhátlan, hanem minden bizonnyal egy újabb megfázással számolhatna. Szükség lesz neki is valami vastag, meleg téli öltözetre, ha majd el akarja hagyni a kunyhó menedékét. Persze ez még nem most lesz.
A barbár leül az ágy szélére, s jobb kézfejét gyöngéden a nő homlokához érinti, mely tűz forró, ahogy gondolta.*
- Elég magas a lázad, jobb lesz ha nem ficánkolsz és visszafekszel, én meg hozok vizes borogatást, mielőtt meggárgyulsz a láztól.
* Annak ellenére, hogy várható volt a lángoló homlok, azért elégedetlenül csóválja a fejét:
- Télen mezítláb kóricálni csak úgy az erdőben... * Mormogja, miközben visszakapja magára a bundát és kilép a kunyhóból a szabadba. A nyitott ajtón át süvítve szökik be a fagyos szellő, kavargó hópelyheket sodorva magával.*
- Mindjárt jövök, te csak pihenj addig!
* Kiált vissza válla felett, túlharsogva a huzat süvítő hangját, aztán tompa kattanással záródik is az ajtó, s a helyiségre újra csend telepszik. A férfi lehajol és kezébe vesz egy falnak támasztott mosdótálat, abba lapátol méretes mancsaival 6-7 maroknyi porhanyós havat. Felkapja az edényt, s mielőtt visszamenne vele a kunyhóba, hunyorogva körbekémlel a kicsiny tisztáson, melynek egy félreeső sarkán lett a kuckó felhúzva. Vadállatoknak, vagy erre tévedő hívatlan kalandoroknak, ne adj ég banditáknak nyomát sem látja, csak néhány madár tollászkodik unottan a kopasz fák girbe-gurba ágain.
Hátat fordít, s belép vissza a "házba", a mosdóedényt meg a tűz fölé tartja, hogy a hó olvadni kezdjen. Elég pár pillanat, hisz a víz nem lehet meleg, fog vagy 6 foszlott, kosztól pecsétes rongyot, melyek egy kupacba hányva hevernek az egyik sarokban, azokat mártja bele a hideg vízbe.*
- Ez kicsit kellemetlen lesz, de muszáj!
* Figyelmezteti a lázban leledző nőt, s ha az még mindig ücsörögne, egy határozott mozdulattal a hátára fekteti. Kissé kicsavarja az első rongyot, csak hogy ne csepegjen, aztán óvatosan a lány homlokára hajtja. A másodikkal, majd harmadikkal is így tesz, azokat a kecses csuklók köré tekeri, a következő kettő meg a bokákra kerül hasonló módon. A beteg már most is érezheti, ahogyan láztól hevült bőréhez kellemetlenül simul a hideg anyag, ám a java csak most jön.*
- Remélem nem vagy szégyenlős...
* Bár igazából mindegy, a férfi már fogja is a bőröket, s a nő nyakától felhajtja őket, hogy annak mellkasa, s dekoltázsa szabaddá váljék. Kifacsarja a megmaradt hideg vizes rongyot is, majd gondosan a csupasz mellkasra fekteti.*
- Így ni. Ez, meg a tea majd lentebb viszik a lázad, ha nem mocorogsz nagyon. Nem akarnálak az ágyhoz kötözni...
* De megtenné ha muszáj, ez visszhangzik némán a levegőben. A barbár komor arca egy pillanatra mosolyra húzódik, de épp csak egy szempillantásig, mintha ott sem lett volna. Visszaballag a tűzhöz és már ismét a kényelmetlennek tűnő szikláján üldögél, egy élező követ kotor elő valahonnan a zsebéből, azzal kezdi élezni csatabárdját, csikorgó hangot csalogatva elő a fegyverből.*
- Na és mondd, fog valaki keresni, amíg fel nem épülsz?

1890. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-26 10:43:05
 ÚJ
>Dawn Wagata avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Szelíd

-Ó, én azt hittem, hogy mostanra célzott, elnézést. De, legutóbb azonnal utánam jött, legalábbis gondolom, mivel nem sokkal utánam ért haza.
*Volt is ezen egy kis szóváltás közöttük, mivel Dawn csak azért hagyta magára a húgát, hogy annak legyen alkalma magára vonni Daranel figyelmét, erre Gilly fogta magát és azonnal távozott. Néha tényleg nem tudja megérteni, mi jár abban a szőke kobakban.
Ahogy a férfi arca elkomorul, Dawn alsó ajkába harap. Rosszat mondott volna? Megbántotta valahogyan? Hiszen nem akarta... Nem mintha ez nála azt jelentené, hogy akkor nem is teszi, de nem érezte úgy, hogy bármi rosszat mondott volna. Rövid tétovázás után keze újra az ember vállára kerül, ezúttal már inkább gyengéd simítás keretében.*
-Valami baj van?
*Érezhető a hanglejtéséből, hogy nem szeretne tolakodó lenni, ha a férfi nem akar beszélni arról, ami a lelkét nyomja, tökéletesen megérti és nem fog erősködni, de ugyanakkor itt van és szívesen hallgat, ha Daranel szeretné megosztani valakivel.*
-Csak általános nevelés, amit én is kapok, pontosabban kapnék, ha nem szöknék meg előle állandóan, igazából még fiatalok vagyunk a házassághoz. Anyuka szerint egy nőnek fontosabb, hogy az otthon megtartásában jeleskedjen, mint a harcban, vadászatban. Nem hibáztatom érte, mert őt is így nevelték, de én nem tudnék otthon ülni és kötögetni, miközben a férjem az erdőt járja. Sokkal izgalmasabb és kalandosabb.
*Egészen fellelkesülve magyarázza saját álláspontját. Ifjonti hév, ami idővel talán csitul, ki tudja, talán mire betölti a 100-at, megjön az esze is, de most még hiszi, hogy neki ez a legjobb.
Csak amikor a férfi hátradől, akkor veszi észre, hogy egészen egyszerűen elfeledkezett a kezéről, gyorsan visszahúzza és ölébe fektetve, zavartan tördeli az ujjait.*
-Szerintem ez nem függ a fajtól, de nem tudom igazából. Lupo végtelenül okos, sosem láttam még hozzá fogható lovat, de így is nagyon sokat gyakoroltunk, hogy a vadászat közben ne jelentsen gondot a vadak űzése lóháton sem. Szerintem csak idő és odafigyelés kérdése, és akkor bármelyik lóból kihozható a legjobb.
*A kanca, mintha érezné, hogy éppen róla folyik a szó, közelebb lép, puha orrával Dawnt böködve, aki vértelen mosollyal tolja el. Szeret bolondozni, de most legkevésbé ehhez van kedve, csak apuka érjen vissza.*
-Köszönöm, de nem fogadhatom el, magamat ismerve, csak sikerülne végigöntenem magamon, nem kellene még egy megfázás is.
*Füle hegyéig vörösödik, tekintetét lesüti, miközben szabadkozik. Általános szerencséjét ismerve biztos, hogy vizes ruhával és üres flaskával végezné, ami egyiküknek sem lenne éppen jó. Addig jó, amíg csak ül egy helyben, addig sem tehet kárt sem magában, sem a környezetében.*
-Nem, köszönöm, nem szeretném, ha megfázna miattam.
*Óvatosan pillant fel a kedves és figyelmes felajánlást követően, szája szegletében már újra valami szégyenlős mosolyféle bujkál.*
-Örülnék, ha tegezhetnélek.

1889. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-26 07:23:04
 ÚJ
>Eolasti Aerillo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

*A kovácsműhelyből kilépve egy erdőbe érkezik, melyben sok girbegurba ösvény halad fel és alá. Dermedten áll egy helyben. Mintha nem tudnál eldönteni, merre is induljon. Egyik ösvényről sem tudja hová vezet, fél, hogy netán eltéved, s még ide, a kovácsműhely kijáratához sem talál vissza. ~Végül is mindegy, valahol, valamikor úgyis rám találnak, ha el is tévednék.~ Ezen gondolat után neki is vág egy szimpatikus ösvénynek, ami egyenesen az erdő legsűrűbb részébe vezet, és ezen halad tovább, minden elágazásnál gondosan megjegyezve jövetelének irányát. Észre sem veszi, hogy idő közben ráesteledett, s már a hold is feljött. Az ösvényen haladva eléri a holdudvart, mely számára még ismeretlen helyszín.*

1888. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-25 23:34:30
 ÚJ
>Quanrian Yaranir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//A tél karmai//

*Hosszas kellemetlen lázálma, csak a szokottnál is idegesebbé teszi. Mocorog az ágyban, ahogy az álom folyik, s bár nem szólal meg valószínűleg nem egyszer felnyög a fájdalomtól. Mikor pedig felébred furcsa szagok csapják meg az orrát. Nem tudja mi lehet ez, de mintha ismerős lenne neki. Mintha már régen érezte volna ezt az illatot, bár nem túl kellemes emlékek fűződnek az illathoz. Ettől kicsit ki is rázza a hideg, de gyorsan visszanyeri önuralmát, s kicsit még mindig fájó tagjait megerőlteti és felül. Az, hogy ruha nincs rajta nem zavarja, csak az, hogy így kicsit hideg van. A férfi akit megpillant elég furcsán néz ki. Ősz haja kócosan omlik vállára, s hátát farkasbőr fedi. Semmi kétség egy vadász házába keveredett, ennek ellenére, ha halkan is, hiszen a hideg és a fáradtság jelentősen nehezít a beszéden, de magabiztosan szólal meg. Hangjára a férfi feljebb emeli fehér szemöldökeit, s felé fordítja fejét. Qua idegességtől kicsit szúrós tekintettel néz az idegenre. Nem akarja, hogy a férfi azt higgye nem örül a segítségnek, de a tartózkodást nem tudja elnyomni magában, hiszen csak egy idegen helyen van egy vadidegen emberrel. Aki ráadásul nem is foglalkozik azzal, amit mondanak neki. Mert, hogy amit ő mondott azt elengedte a füle mellett az egyszer biztos! Bár Qua nem tudja mennyi ideig volt eszméletlen, az biztos, hogy a férfin látszik, hogy furcsállja, hogy már felkelt. De hát meg kell hagyni kemény fából faragták, nem az a gyenge kislány ő, mint amilyennek gyakran nézik. Az idegen felpatta a kőről, s egy elhasznált koszos rongyot vesz fel, valamint egy agyagedényt, amit megtölt a tűz felett lógó kondér tartalmával. Így indul meg a hölgyemény felé.*
~Na az udvariasságot nem ismeri! Érdekes egy báb! De ahhoz képest, hogy milyen öregnek néz ki, igen fürge! De mit akar ez azzal a löttyel?~
*Pillant idegesen az agyagedény tartalmára. Már kezdi sejteni mi az, s nem fűlik hozzá a foga, hogy megkóstolja. Viszont mikor a férfi az orra alá nyomja, szinte parancsolóan képtelen nem elvenni. Viszont mikor megtudja mi vam benne biztossá válik előtte, hogy ez bizony ugyanaz a förtelmes íző ital, amit mindig kapott kicsinek is.*
~Mindig is utáltam! Most sem értem, hogyan használhat valami, ami ilyen undorító! De, ahogy a nagyapa mondta: "Egyszer élünk! Na húzd le!" Most nekem is ezt kell tennem, hatni biztos, hogy fog! Csak nehogy visszajöjjön egyet köszönni.~
*Gondolja végig idegesen, majd egy halvány mosollyal bólint az idegen felé és leveszi az edénykét.*
- Köszönöm! Óvatos leszek!
*Azzal lassan elkezdi fújni az italt, majd belekortyol. Arcára az undor ül ki, s ki is rázza a hideg. Igen, még mindig ugyanolyan borzalmas, mint mikor utoljára ivott belőle, de ő szerencsére sosem volt finnyás és legfőképpen sosem nyavajgott, hogy valamit nem akar megtenni. Így most is csendben, lassan iszogatja a förtelmes gyógyteáját. Közben a férfi visszasétált a tűzhöz, s valami madárféleséget kezd el melengetni rajta.*
~Tudja hogyan kell ellátni egy beteget! Biztos nem most került ki az erdőbe. Hmm.. Korog a gyomrom! Nem csoda utoljára, akkor ettem, mikor elindultam a fogadóból. Na meg persze ez a lötty se jó üres gyomorra! Annak ellenére, hogy milyen komor, kedves embernek néz ki, mégha csak ugyanolyan báb is, mint a többi.~
*Gondolja magában, amint figyeli, ahogy a férfi melengeti a húst. Majd alig egy két perc alatt el is készül vele, s odaviszi hozzá. Qua kicsit csodálkozik, hogy nem dobta neki oda az ételt, hiszen kinézte volna az emberből, hogy ilyet tesz. Viszont szerencséjére a kezébe kapja a madárhúst. Mikor a férfi megint megszólal, elmosolyodik.*
- Nem vagyok mohó, nem akarok rosszabbul lenni.
*Hangja kedvesen cseng, mint mindig, most viszont legbelül nem megvetés, hanem sokkal inkább hála van. Hiszen az ember nélkül meghalt volna, s nem is kellene az idegennek ilyen kedvesnek lennie vele. Lehetne olyan, mint amilyen ő szokott lenni, lenéző és goromba. Viszon a férfitől csak a gorombaságt kapja meg, de azt is be lehet annak tudni, hogy régen találkozott már másik emberrel. Az idegen visszalépked a tűzhöz, s tesz még rá fát, minek hatására a lángok új erőre kapnak, s különös árnyakat vetnek a falra. Qua nyugodtan elnézegeti őket, mikor is megszólal a férfi. A lány felé fordul, majd magabiztos hangján megjegyzi.*
- Csak bóklásztam egyet az erdő körül és eltévedtem. A cipőtlen lábammal meg semmi baj, én sosem hordok lábbelit. Azzal pedig tisztában vagyok, hogy meghalhattam volna! Én magam is tudtam, hogy halálra vagyok kint ítélve.
*Hangja komor, mintha fájna neki, az amiket mond. Ellenben semmit sem gondol a kimondott szavakról, ezek számára egyszerű tények. Egy nagy adag tény, egymást követve. Az ember tovább folytatja a beszédet, s a fejét is megcsóválja. Majd megdorgálja a lányt, amire Qua, mintha nem is reagálna, olyan egyszerű mosollyal felel.*
- Tudom, hogy meghalhattam volna! De te megmentettél! Ezért hálás vagyok és sajnálom, hogy miattam vesztetted el a prédád! Amúgy én meg Quanrian vagyok!
*Mondja kedvesen, s mikor a bemutatkozásra tér kuncog is egy kicsit. Bár a Ulfghar elég nyersen beszél, mégis mintha a lány látna benne valami őszinte kedvességet, amit már régen látott bábokon. Ez pedig neki is jól esik, akkor is, ha a bábokat nem kedveli.*

1887. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-25 17:25:38
 ÚJ
>Torr Wyrad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Megfontolt

*Az ösvényen haladva beér az Erdőbe.Nagyon tetszik neki a hely, és bár megfogadta, hogy sietni fog, nem tudja megállni, hogy ne tegyen egy kis kerülőutat.Madarak énekétől, néhány morcos rágcsáló morgásától, majd a méretkülönbséget észrevéve futásának hangjától kísérve sétál egy valószínűleg szarvasok által kitaposott ösvényen.Út közben talál egy kissé szokatlan virágot.Zöld szárán halványpiros levelek, virágán pedig rózsaszerűen tengerkék szirmok figyelhetők meg, ráadásul az egész nem nagyobb másfél arasznál.Óvatosan letépi a virágot, és köpenye belső zsebébe fűzi.amint gondja lesz rá, elülteti valahol, de legalábbis magával viszi.Szippant egy utolsót a tiszta, erdei levegőből és továbbindul a város felé.*

1886. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-25 15:03:24
 ÚJ
>Ulfghar Joghraghul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//A tél karmai//

A wyward húsa átsütve kényelmesen elfér a barbár méretes tenyerében, s bár a madár íze némi sóval meghintve igen finom, fél fogára sem elég a jól megtermett férfinak. Halkan neszezve, apró szeleteket szelve csontból faragott tőrével lakmározik a békésen lobogó tűznél, melyre időközben feltett egy kopottas kondért, benne olvasztott hóval és némi beleáztatott gyógynövénnyel, meg fűszerrel, kesernyés illata lassan betölti a helyiséget, némileg elnyomva a mindent átható szúrós füstszagot. Farkasbundájának pofáját is lehajtotta már fejéről, varkocsba font dús, ősz hajának kósza tincsei kócosan omlanak vállára.
A kintről beszűrődő süvítő szél hangjába, meg a tűz monoton ropogásába időnként az ágyon, állatbundák alatt heverő lány nyögései vegyülnek; lázálmokkal küszködhet, de ez jó jel is lehet akár, legalább már mocorog.
Aztán a viszonylagos, nyugodt csendbe gyengécske, ám annál határozottabb női hang hasít váratlanul, a falatozgató alak meglepetten, fehér szemöldökeit magasra húzva kapja oda fejét; észre sem vette, hogy a lány idő közben felült az ágyon, s most piromkodva szorítja mellkasához a farkasbőröket. *
- Hmm... *Hümmög csodálkozva, bár ez inkább mély, állatias morgásnak hat. ~Van benned élni akarás, nem mondom!~ Valóban, a kisasszony pár fertályóra alatt magához is tért, és még hangja is van, bár ránézésre nincs túl jó bőrben, s ez nem is csoda, hisz teljesen átfagyott odakinn, a hóban heverve.
A barbár felpattan a kőről, fog egy feslett, mocskos rongyot, meg egy kicsiny agyagedényt, abba tölt a kondér gőzölgő tartalmából, azt viszi oda az ágyon üldögélő nőnek, s tartja elé, szinte parancsolóan.*
- Myceil fénye, talpas whula és mezei harmatka, de vigyázz, forró!
* Dörmögi nyersen, mellőzve a magázódást, meg úgy minden, számára feleslegesnek vélt udvariaskodást, s még inkább a másik orra alá nyomja a minden bizonnyal borzasztó ízű, szinte ihatatlan, ám annál hatásosabb gyógyteát, melynek áztatott füveit az imént sorolta fel kurtán. Jó lesz lázra, a meghűlés fránya tüneteit is enyhíti, s vitamin is van benne sok, hogy a legyengült szervezet minél hamarabb visszanyerje erejét. De ez magában nem elegendő, a gyengélkedő nőnek ennie is kell valamit, az üres gyomor különösen kellemetlen tud lenni, így a férfi továbbra sem foglalkozva holmi bemutatkozással visszaballag a tűzhöz és egy már nyársra tűzött, félig-meddig átsült madarat kezd melegíteni, míg a lány elkortyolgatja-vagy épp kiköpi- a keserű nedűt. Pár perc elég is, hogy a hús átmelegedjen annyira, hogy ehető legyen, de kézben még meg lehessen fogni anélkül, hogy megégetné az ember ujjait; a barbár egy határozott mozdulattal lerántja a nyársról, s azzal is odaballag a nőhöz és átnyújtja neki- dobni mégsem dobja, bár először arra gondolt.*
- Egyél, de csak lassan, különben beteg leszel!
* Kellemetlen az üres gyomor, de mohón enni rá még rosszabb, s a mértéktelen ember hamar viszontláthatja az elfogyasztott étket, ráadásul egy erős gyomorfájással is számolhat. Mindenesetre a robosztus alak visszabattyog a tűzhöz, s tesz rá még fát, hogy a lángok újult erővel lobbanjanak fel, táncukkal kísérteties árnyakat vetve a kunyhó falára.*
- Hová indultál, hogy ilyen messze elkeveredtél a várostól? Halálra is fagyhattál volna, pláne mezítláb, a hideg évszakban... A vadállatok is felfalhattak volna...
* Csóválja fejét a másik meggondolatlanságán, s ha az nem akar enni, vagy inni, akkor szigorú tekintettel mered rá.*
- Ha nem talállak meg, akkor már farkas eledel lett volna belőled. És miattad elszalasztottam a zsákmányomat is... Amúgy Ulfghar vagyok.
* Hangja kissé nyers és lesújtó, ám mégis csendül benne némi halovány kedvesség, hogy a másik ne érezze úgy, hogy terhére lenne. A barbár természetesen nem tudta volna otthagyni a hóban fekve, s mit ér egy állatélet egy emberéhez képest; faragatlan és kicsit marcona, ám koránt sem szívtelen a férfi.*

1885. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-25 10:26:40
 ÚJ
>Quanrian Yaranir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//A tél karmai//

*A talállkozás a  fagyos hóval senkinek se kellemes élmény,  még egy  olyan edzett lánynak sem, mint Qua. Mikor arcra zuhan a hóban tisztában van vele, hogy a  legfontosabn, hogy az eszméleténél maradjon. Pontosan ez nem sikerül neki! Hiába szokta már meg minden tagja a hideget, hiába élt mindig úgy, hogy a nagyobb hidegek sem kottyantak meg neki, így hogy elfáradt, s jól összeverte  mindenét már képtelen uralkodni a  testén! Egy kisebb harc után a természet és  a fagyos  hótakaró nyer. A lány izmai ellazulnak, légzése lelassul, szemeit lehunyja, s úgy  fekszik a havon, mintha  egy  ágy lenne. Csak az a baj, hogy nem tudja mi folyik körülötte. Elnyelte magával egy álom, ami olyan hideg és fagyos, mint minden körülötte!
Fehér fák, fehér föld, fehér tó és fehér kéz. Néz végig Qua álmának táján. Nagyon nem tetszik neki a helyzet. Kiszolgáltatottnak érzi magát, ezt pedig sosem szerette! Ő akart mindig mindent irányítani, s nem viselte jól,  ha ezt vele tették. Most viszont ott áll az álomvilága kellős közepén és minden havas, hideg körülötte. Egy ideig némán áll, viszont nem bírja sokáig, s  muszáj valamit  tennie. Ha már itt van nyugodtan körül nézhet, csak nem lesz baja. Megindul a tó felé, minden lépés fájdalmat okoz,  ezt nagyon furcsálja, a séta nem  szokott gondot okozni, még fagyos terepen sem, akkor vajon most miért fáj ennyire. De ő harcol, így el tud jutni a befagyott tóig. A parton megpróbál leguggolni, viszont rá kell jönnie, hogy itt minden mozdulat fájdalommal jár. Se baj, Qua így is megteszi, lassan a tótükör fölé hajol, s látja önmagát. Egy ideig nézi a hidegtől piros arcát és a   fagyott haját,  mikor is váratlan dolog történik.  A tükörkép megmozdul, s nem úgy  ahogy ő. Sőt pár pillanaton  belül ki is nyúl a  tóból. A lány ijedten vetődik hátra, s terül el a hóban, próbál menekülni, de nem megy, mintha odafagyott volna a talajhoz. A tükörkép, mi imáron egy kész embermás jégből elindul felé. S közben folyamatosan motyog valamit,  Qua nem érti a szavakat, de tudja, hogy neki szólnak. A más egyre közelebb ér, ő pedig már zihál  a félelemtől, ez új számára, hiszen eddig nem félt soha. Ekkor azonban a  képmás odaér mellé lehajol és belesúg a lány fülébe, majd két kezét a torka köré fonja!
Qua pánikba esik és hirtelen kinyitja  szemeit.
Egy ismeretlen helyen van, nem mer megmozdulni. Inkább így veszi szemügyre a helyet. Egy kőből és fából készült kunyhó ez biztos. A falon és a tetőről állatbőrök lógnak lefelé. Egy vadász házába került volna. A tetőnek, valószínűleg a közepén, bár ezt nem tudja  jól megítélni, van egy nagy lyuk,   s azon szürke füst száll kifelé. Csak most tudatosul benne,  hogy nyakig be van takarva, s hogy furcsa szinte már fájó meleget érez a  talpán. Be lett tekerve valamivel, ruhái sincsenek rajta,  biztosan átáztak. Jól esik testének a meleg, kivéve persze a talpának, ellenben teljes nyugodtan fekszik még kicsit. Ekkor eszébe jut a legalapvetőbb kérdés, ki hozta ide és hol is van pontosan? Eget verő kérdések ezek, azonban a válasz kiderítésével  még vár egy kicsit.  Csak annyit, hogy kezei ne legyenek olyan merevek. S mikor érzi, hogy már képes végtagjait lassan kidugja kezeit a bőrők alól és mellkasához szorítva azokat, óvatosan felül a szalmaágyon. Egyszer  gyorsan körbe pillant, majd tekintete megakad egy férfin, aki valami sűlt húst eszik. Valamit mondania kellene,  így szinte gondolkodás nélkül megszólal.*
- Ki maga és hol vagyok?
*Nem a legudvariasabb modora volt ez, de hát mit vár az ember egy átfagyott lánytól, aki most kelt fel és azt se tudja hol van!*

1884. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-25 02:24:48
 ÚJ
>Ulfghar Joghraghul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

// A tél karmai//

* Hetekkel azután, hogy a folyók hava beköszöntött, az éjjelek már igencsak hosszúak és fagyosak, ráadásul idén szokatlanul hidegre fordult az idő, s hirtelen annyi hó hullott az artheniori erdőre, mint már rég nem. A fák csupasz ágait ellepő hóréteg nappal olvadásnak indul a napfényben, s a lecsordogáló cseppek hajnalra tűhegyes jégcsapokká fagynak, mint gyilkos karmok meredeznek a hólepte földnek.
A felkelő nap első sugarai már vadászat közben érik a férfit; ajkairól sűrű, tejfehér pára szökik az égnek, ahogy a friss hóban gázolva űzi megsebzett prédáját, egy méretes minxet. Az agancsos állat húsa nem a legízletesebb étek, de ebben a kegyetlen időben a vadász nem válogathat. Nagyokat lép, szinte ugrál a talpa alatt süppedő hóban, homlokáról izzadtságcseppek gördülnek le arcán, hogy elvesszenek dús, ősz szakállában. A préda sem bírja jobban a hajszát, az oldalába fúródott nyílvessző nyomán kicsorduló vére vörös csíkot fest a hóra, az állat egyre csak lassul, lépésről-lépésre nehezebben emeli patás lábait, s a távolság üldöző és üldözött közt folyamatosan csökken. Az éjszín farkasbundába takart alak megacélozza akaratát, habár a hideg éles fogakként mar bőrébe, s a menekülő vadállat diktálta tempótól izmai már égnek a kimerültségtől, most mégis újult erővel gyorsít léptein, fürgén kerülgeti az útjában álló fatörzseket, csatabárdjával játszi könnyedséggel szeli ketté az elé kerülő faágakat.
Az egyik korhadt fatörzs mellett elszáguldva viszont egy hóban heverő test állja útját, a vadásznak sem ideje, sem ereje, hogy átszökkenjen felette, megpróbálja hát egy rögtönzött manőverrel kikerülni, de egyensúlyát veszti, s arccal előre bukik a friss hóba. Telemegy vele a szája, s ősz szakálla is csupa dara, ahogy mély, gurgulázó hangot hallatva feltápászkodik a földről, dühödten lesöpri a havat arcáról, meg prémjéről, aztán gyilkos tekintettel mered az elé került "akadályra". Egy mezítlábas nő fekszik a hóban, kendővel fején, látszólag hallott, vagy eszméletlen. A férfi leguggol mellé, ujjait karcsú nyakára teszi, megkeresve a vértől lüktető ereket, hogy kitapintsa pulzusát.*
~ Remélem halott vagy.~
* Fut át elméjén a kurta, végtelenül egyszerű, s pragmatikus gondolat, miközben ujját a megfelelő pontra helyezi. Szemei közben a sebzett vad után kutatnak; ebben az állapotban nem juthatott messzire, követve nyomát nem messze innen ráakadhatna. Persze csak akkor, ha a nő már kilehelte lelkét, akkor nyugodt szívvel hátrahagyhatja a dögevőknek.
De nincs szerencséje, a nőt még nem hagyta el az élet, ám szívverése már alig érezhető, talán az utolsókat rúgja- nem kellett volna ilyen lenge öltözékben, mezítláb az erdőbe tévedni télen. A férfi mély, vakkantó hangot hallat elégedetlenkedve, hisz választania kell: vagy a préda után ered, hisz már mióta követte nyomát, vagy megmenti az idegent. Nem egyszerű döntés, csábító a friss irha, meg az állat tápláló húsa; ökölbe szorítja markát, ujjai ropognak, majd megfeszült izmai elernyednek és serényen hátára akasztja bárdját, hogy karjaiba tudja kapni a kihűlt lánykát. A karcsú test pihe könnyű, így felemelni nem okoz gondot, a férfi fürgén indul meg vele, olyan gyorsan lépdel a hóban, ahogy csak tud; nem lenne most szerencsés, ha farkasok, vagy más, még veszedelmesebb ragadozók ütnének rajtuk.
Ma kegyes volt hozzá a vadon, elkerülték a rémek, sértetlenül érte el a kicsiny kövekből, meg fából rakott kunyhót, karjaiban az eszméletlen nővel. Méretes talpával löki be az ajtót, s teszi be gyorsan maga után, hogy ki ne szökjön az a csepp meleg, melyet a pislákoló parázs lehelt odabentre. Nem túl nagy a hely, egy rozoga szalmaágy, meg pár összetákolt bútor van csak az ágakból rakott, mohával fedett tető alatt, melynek közepén méretes lyuk tátong, hogy a ház közepén álló tűzrakó helyből szabadon távozhasson a szürke füstfelleg. Persze a felakasztott bőröket, meg úgy az egész házat átitatta már a szúrós füstszag.
Leteszi a kihűlt testet a szalmára, s nem késlekedve szabályosan letépi róla blúzát, meg a csíkos szoknyát, hisz az csurom vizes az olvadt hótól. Nincs ideje szemügyre venni a majdhogynem mezítelen testet, nyakig takarja száraz rongyokkal a hölgyet, jéghideg, lilás színben játszó lábait gondosan becsavarja, aztán még két méretes farkasbőrt is rávet.*
- Ha minden jól megy, ez elég lesz.
* Morogja csak úgy magának; ki tudja mikor tér magához az idegen, s meddig lesz még levert, meg kába, attól függ, hogy mennyit hevert a téli fagyban odakinn. Remélhetőleg ha felébred, pár napos megfázással, meg lázzal megússza. Addig is, a férfi fát tesz a tűzre, a lángok pattogva lobbannak fel máris, s míg odakinn süvítve feltámad a fagyos téli szél, addig benn lassacskán felmelegszik a levegő. A barbár leül egy székként használatos robosztus kőre, s késével szelve kezd falatozni egy korábban átsütött méretes húscafatot.*

1883. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-24 08:39:05
 ÚJ
>Quanrian Yaranir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Ulfghar Joghraghul//

*Meg kell hagyni az utóbbi hetek igen eseménytelenül teltek Qua számára. Már nagyon nem tudott mit kezdeni magával. Senkivel se találkozott, akit átverhetett volna, akivel szórakozhatott volna, vagy akár beszélgethetett volna. Kezd kicsit elege lenni Arthenior városából, a sok unalmas arcból és a semmirekellőkből. S hiába a széles mosoly az arcán, belül meghal az unalomtól. Ahogy telt múlt az idő eljött a hideg évszak, ezt az időszakot már kislányként is gyűlölte (nem mintha a többit annyira szeretné, de ezt kifejezetten nem bírta elviselni)! Viszont mit lehet tenni, az ilyen időben ő még a szokottnál is jobban szenved! Nem tud mit kezdeni magával, még heverészni se lehet a tisztáson. Amit pont az előbb tapasztalt meg. Mivel mára elege van a hidegből, úgy dönt visszamegy a fogadóba az erdőn keresztül.*
~Nem lehet igaz! Miért nem lehet, valaki olyannal találkozni, aki a bábnépségben egy értelmesebb szinten van! Nem mondom, hogy sok ilyen van, de eggyel csak össze lehet futni! Arról már rég lemondtam, hogy egy értelmes lénnyel találkozzak, de a társaság kellene! Megöl az unalom! Na már csak ez kellett, hó! Még valami finomság, esetleg valami vihar?~
*Pillant felfelé komoran, s arcába fehér hideg hópelyhet hullanak. Talpa nem fázik, meg van neki szokva a rideg talaj és bár ruhája sem a legvastagabb, hála érte földműves mivoltának, képes elviselni a hideget. Arcát is betekeri fején található kendőjével, úgy halad tovább az erdőben.*
~Ennek az erdőnek sosem lesz vége? Csak nem tévedtem el, az irányérzékem kifejezetten jó, mégha havazik is! De akkor hol az ördögben vagyok? Jobb lenne innen kikerülni! Tudtam én, hogy meg kellett volna kerülni az erdőt! Most már teljesen mindegy! Csak azt tudnám merre vagyok?~
*Kicsit kétségbe esik, megvakarja a fejét és fordul egyet maga körül. Ám, amit ekkor lát az kicsit sem kellemes.*
- Hogy az anyád fojtott volna meg!
*Suttogja halkan, azzal amilyen gyorsan csak tud megfordul és rohanni kezd. Bár egy farkasszerű lény elől nem a legokosabb futni Qua-nak nem jutott értelmesebb dolog eszébe. Fut egyenesen a fák közöt, karját arca előtt tartva, kicsit dacolva a hóval. Majd egy óvatlan pillanatban lába megcsúszik egy havas ágon, ő pedig elterül a földön. A farkas sehol, csak egy elképzelt valami volt. Erőtlenül fekszik a földön a futás és a hideg kifárasztotta.*
~Nem szabad elaludni! Nem szabad elaludni! Quanrian! Kelj fel! Most!~
*Tudja, hogyha elalszik onnan nem kel fel többet, de tagjai nem engedelmeskednek már az erős akaratú lánynak. Szemei lassan lecsukódnak, ő pedig elalszik, kint a hóban, a hidegben és teljesen egyedül. Már csak abban reménykedhet, hogy valamilyen módon fel bír kelni, viszont ez egyelőre lehetetlennek tűnik, hiszen Qua most semmit sem tud tenni ennek érdekében.*

1882. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-21 10:37:21
 ÚJ
>Raodlun Estezeg avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Naowha//

*Készségesen áll hozzá a másik tanításához, mert fontos, hogy ne mérgezzék meg az embert. Az a legdurvább halál szerinte, mert az áldozat nagyon kevés figyelmet tulajdonít egyes jeleknek, ami utólag végzetes lehet. A sötételf nő, meg jó hallgatóság, bár egyszer vizsgáztatni fogja, hogy mennyire ragadt rá az alkímia. Ez a tudomány egészen érdekes, veszélyes, s vannak olyan területek benne, amit senki sem próbált, egyszóval rejtélyes. Ez megadja az alaphangulatot. Érzékeli, hogy társa odafigyel kezének minden egyes apró részletére, ezért lassan többször és jól láthatóan véghezviszi a mozdulatot. Ha következőre kijönnek, akkor biztosan rábízza a nőre.*
-Hm húst eszel hússal? Én zöldséget eszek hozzá, mert az szintén szükséges. A pálinka meg tökéletes. Az emlékeztetést pedig köszönöm. Csak egy italra foglak meghívni és semmi több.* Sóhajt egyet, mert tényleg nem lenne túl jó, ha másképp cselekedne. A következő mondatokra és a nő mozdulatára kissé meglepődik, hogy hirtelenjében nem tud mit válaszolni Naowhának. Végül nagy nehezen visszatalál, mind a csodálatos test nézéséből és a hozzá tartozó talán huncut gondolataiból.*
-Ezt sosem tudhatod. Az én apámat folyamatosan mérgezték, aztán egy szép napon meghalt. Azt mondták, hogy orvosság. Akkor még naiv voltam és hittem nekik. Ezért lettem az, ami. Anyámat egyszerűen megerőszakolták, mikor éppen egy fontos eseményre indult. Meghalt.* Nem tudja, hogy ez miért árulja el a partnerének, de határozottan jobban érzi magát. Kissé meg van könnyebbülve, hogy terhét eddig cipelhette és valaki meghallgatta.*
-Hogy merre van a fogadó? Nem tudom. Új vagyok a városban, s rendszerint míg hozzá nem szokok egy környezethez, addig rendszeresen eltévedek. Adj nekem egy hónapot, s aztán nem kell kísérned.* Ezzel kifújt ez a téma, mert ezen nincs mit ragozni. Arra összpontosít, hogy Naowha meghívása tényleg csak italról szóljon. Aztán csak-csak megkörnyékezi a gondolat, hogy társa mikor ér rá, hogy azt a bizonyos vizsgálatot megtegyék.*
-Mond csak. Mikor vizsgálhatlak meg, hogy nem mérgeztek meg? Nem akarom túlságosan rabolni az idődet.* Nem tudja levedleni a rendes magatartását, holott kemény élete volt eddig is, s ez után szintén nehéz helyzetben van.*
-Mond csak Naowha, volna kedved nekem elmagyarázni a kereskedést?

1881. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-20 21:55:42
 ÚJ
>Zöldszarvas Daranel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Dawn//

-Igazából csak azért kérdem, mert Gilly is távozott ön után nemsokkal az istállótól.
*Ezek szerint nem utána ment, ez is kiderült. Volt egy olyan megérzése, hogy Gilly nővére után fog menni, főleg hogy Dawn után ő is hirtelen eltávozott.*
-Hát egy kis tanulás a tapasztaltabb szülőktől sosem árt.
*Mindezt mosolyogva jegyzi meg Daranel, de abban a pillanatban elkomorodik, és arcára kiül a szomorúság. Sosem lehetett ebben része, pedig egész gyermekkorában másról sem álmodott, csak hogy szüleivel legyen, és hallgassa tanításukat, és intő szavaikat. Szerette volna, ha ismerheti őket, mindennek ellenére hálát ad nap mint nap a teremtőnek, hogy Völgyerdő népe nevelte fel. Tőlük jobb nevelőkkel, álmaiban sem hozhatta volna össze a sors.
Aztán Daranel ránéz az elf nőre, és próbálja elhessegetni a rossz gondolatokat és érzéseket.*
-És ez csak afféle úgymond általános nevelés, vagy esetleg kérője akadt a húgának ?
*Persze ezt már mosolygósan mondja. Ennek egész egyszerűen az az oka, hogy Dawn egész lénye olyan pozitív hatást vált ki belőle, hogy úgy érzi megszűnik minden szomorúság. Elég egy pillantás, egy momentum, egy mosoly. Hiszen az elf nő gyönyörű. Közben enyhén hátradől, könyökeit a földre helyezi, így támasztja meg lazán testét. Úgy látszik megtalálja a számára legkényelmesebb ülő pozíciót.*
-Sosem volt olyan lovam ami képes lett volna ilyenre. Pedig volt nekem is, főleg gyermekkoromban, attól függetlenül hogy nem vagyok és voltam valami ügyes.
*Visszagondolva egyetlen egy olyan lova volt életében amit képes volt teljes mértékben uralni, viszont őt széttépték a farkasok.*
-Persze én nem vagyok elf, sosem sikerülne olyan kapcsolatot létrehoznom velük mint önöknek. Ezt mindig is csodáltam.
*Csodálta, de sosem irigyelte. Megtanították rá hogy nem lehet képes mindenre, nem tanulhat meg mindent. Minden fajnak megvannak a maga sajátosságai, korlátai, és ez így is van rendjén. Beszéde közben újra előbogarássza vizes flaskáját.*
-Megkínálhatom ? *nyújtja Dawn felé a flaskát*
-Nyugi semmi erős, csak víz ! *természetesen most is mosolyra húzza száját. Nem éppen a legcsábítóbb ital amivel meg lehet kínálni a másikat ez tény, de legalább mielőtt szomját oltaná megkínálja a nőt.*
-Mondja nem fázik ? Mert ha gondolja szívesen. *markolja meg elf köpenyét, mutatva a nőnek hogy odaadja neki ha szükséges. Majd miután választ kap folytatja.*
-Kedves Dawn nem bánná ha megkérném hogy tegeződjünk ? Persze csak ha nincs ellenére.

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257