//Tavaszünnep//
//Freyai//
- Hát, hárítás, gyorsaság, vagy szerencse. *Mosolyog a szöszire. Valójában maga sem tudja melyik segítette most inkább ki, ebben a helyzetben, bár annyi biztos, hogy reflexei még mindig megfelelően működnek. Pedig a nagyra nőtt fickó sem kímélte, ha az a csapás, amit a keze ellen indított, végül célt ér, hát lehet kénytelen lett volna abbahagyni a mérkőzést, de legalábbis egy kezében nehezen tudta volna forgatni a kardot (és inni a rumot). Viszont igazat kell adnia az elf szavainak. Éles helyzetben sem biztos, hogy más történt volna, hiszen a haláltól való félelem mesés gyorsasággal tudja felruházni az embert, ezt már tapasztalta. Ez a dolog, viszont nem élet-halál küzdelem volt, pusztán valamiféle torna, amin neki feltétlenül meg kell mutatnia mit tud, mielőtt valaki az életére tör. Ráadásul van még jó néhány dolog a tarsolyában.
Átveszi a kulacsot, majd megrázza. Nem sok folyadék maradt az alján, így bár nagy a kísértés, hogy szokásos pofátlansággal húzza meg a tartalmát, inkább csak néhány kortyot csepegtet a szájába. Ha az elfnek nem kell, hát legalább marad még számára a döntő utánra is. Fejét félrebillentve hallgatja a lányt.*
- Ja, igen, a rum. *Bólogat is nagyban, amint felidézi hol is jártak a beszélgetésben a tornán való újabb köre után.* Szóval, igen. A rum az egy igen finom, s kellően erős alkoholos ital, minek pár kortya is feledteti az emberrel a gondokat, arról pedig nem is szólva, hogy elég édes, minthogy állítólag valami cukornádszerű növényből nyerik. De pont ezért finom is. *Önkéntelenül is elönti a méreg újfent, amint arra gondol, hogy milyen galád módon vették el tőle.
Szemével nyomon követi a még zajló párbaj eseményeit, majd szájára harapva figyeli a fickó útját. S ekkor látja meg, hogy ugyanoda tart ahova korábbi ellenfele is, s ahol egy ismerős arcot vél fedezni. Fel is pattan ültében, hogy hunyorítva meglesse, nem csalnak-e szemei. De nem, kétségtelenül a barbár törzsfőt, Kagant látja a csoportosulásban.*
- Banyek. *Pottyan ki a száján, amint leesik neki, kikkel is harcolt és kivel is lesz dolga. Nem mintha a helyzeten változtatna valamit is, csak izgalmasabbá teszi számára. Persze még így sem biztos, hogy döntős ellenfele is egy a barbárok közül, lehet csak ismerősök. Megvonja a hátát, majd visszaereszkedik könyökére, s fejét oldalra biccentve figyeli és hallgatja a lányt.*
~Egyszerűen cuki.~ *Állapítja meg észlelvén az elfből áradó lelkesedést, miben némileg magára is ismer, hiszen egyes helyzetekben legalább ilyen kíváncsisággal tud faggatózni.
Egy ideig ismét elmélázik annak barátságos vonásain, s egyre biztosabb benne, hogy bármit mond, a szöszi nem fordítja majd ellene, így bizalmasan közelebb húzódik.*
- Hát tudod *Mondja, majd körbetekint, hogy felmérje nincsenek-e kíváncsiskodó fülek a közelben.* Afféle kalóz voltam, így rengeteg helyen. Kapitányom megszálltan akarta felfedezni a tengeren túl fekvő ismeretlen területeket, így utunk a végeláthatatlan kékségben elég sokfelé ágazott. Hallottál már a Gildeus szigetről? *Bár visszakérdez, de egész biztos benne, hogy az ünnepségen jelenlevők közül még senki sem hallott felőle.* Egy nagy-nagy sziget, mit kristálytiszta kék, s olykor zöld színű tenger vesz körbe. A partját fehér homok övezi, s ha ott beleteszed a lábad a vízbe biztosan nem szisszensz fel a hidegtől, hiszen a tenger ott langyos, kellemes és nem is olyan sós, ami kimarja a szemed. Egyszerűen csodálatos hely. *Mondja ábrándosan, majd visszafekszik. Két kezét tarkója alá helyezi és elvigyorodik. Valóban nem járt még szebb helyen.* Nagyrészt lakatlan, bár számtalan csempészlerakat és kalóztanya található meg egyes pontjain, de ezek inkább a partmenti térségeket jelentik, hiszen a földrész belsejét sűrű és párás erdők borítják, hova épeszű ember nem szívesen teszi be a lábát, nem tudni milyen fenevadak, vagy teremtések lakják. Mindenesetre mi nem találkoztunk ilyenekkel. Persze az ilyen helyek megtalálása a szebbik oldala a hajós létnek, ám voltak olyan hetek, mikor csak hánykódtunk a vízen, kitéve a tenger szeszélyes természetének, olykor tomboló haragjának, azok nem jók. Amikor már elfogyott a vizünk, s rumunk is, szinte könyörögtünk a tenger felé, hogy zúdítson fejünkre esőt, mit összegyűjtöttünk, majd utána azt ittuk. *Visszagondolva a helyzet kevésbé hangzik rossznak, mint akkor.*
- A te harctudásodat egyébként élveznék egy olyan hajón, ahol én is voltam. S rengetet tanultam. Míg gyermekkoromban Erion megtanította hogyan kezeljem a kardot, mint a testem részét, miféle elegáns mozdulatokat tegyek, addig a tengeri csatákban megtanultam, hogy egy gyors és nyers csapás sokszor kifizetődőbb. *Vet még egy pillantást a lányra. Bár úgy hangzik, mintha éppen javasolná a lánynak, hogy csapjon fel kalóznak, esze ágában sincs. Az a létforma nem való az ilyen tiszta lelkű lényeknek, mint aki most itt ül mellette.*