// Farkasvadászat //
// Moy Befe //
*Medve. Nos, valóban a férfire illő jelző ez; nagy testű, kívülről is veszélyes ellenfél, de valahol mégis csak szimpatikus, kedves. Azonban Aravae nem kívánja állatokhoz hasonlítani az embert, még ha egyáltalán nem is csengene negatívan.*
- Akkor Moynak fogom eztán nevezni. Negyven év pedig sok idő, s ha jól értem, itt élt előtte? Mi vitte rá, hogy eltávozzék? Persze csak ha szabad érdeklődnöm e felől. Távol álljék tőlem a faggatás, magam sem szeretem, ha túlzottan személyes dolgokról kíváncsiskodnak újdonsült ismerőseim.
Ami pedig a Szörnyvadász rendet illeti, még magam sem tudok túl sok részletet. Amolyan baráti szervezet, kik a népet sanyargató szörnyeket, bestiákat intézik el, természetesen fizetségért. Esedékesen különleges, veszélyes hozzávalókat szereznek alkimistáknak, mágusoknak, bár utóbbiakról nem tudom, használnak-e bármi segédanyagot. Tehát valami ilyesmit képzeljen el. A rend még kezdetleges, úgy hallottam az erdőben egy barlangban létesült legelső telephelyük, azonban személyes ügyeim révén még nem terveztem, hogy megnézzem. *Amennyi információnak tudatában van a rendről, azt mind megosztja a férfivel, majd hagyja, hogy amaz beszéljen ismét.
Ami a dudorászást illeti, egyáltalán nem zavarja, sőt, kedveli, ha valaki az énekben, zenében leli szórakozását, odahaza is elég sűrűn tartottak esteket, melyeknek egyedüli éke a muzsika volt. Nos igen, vannak dolgok, melyek rendkívül hiányoznak neki a nemes elf világból, melyben sosem kellett igazán éreznie az elveszettség, a kétségbeesés és a magány kellemetlen egyvelegét.*
- Húsz telet? *Csodálkozik rá a kijelentésre, s alaposan megnézi a bárdot.* Csakugyan strapabíró fegyver hát, bevallom, efféle tulajdonságairól nem igen volt fogalmam. *Felel ekképp, majd a halászfaluban szerzett tapasztalatairól hallgatja Moyt.
Az bizonyos, hogy szégyenszemre neki nem jutott volna eszébe ez az aprócska, de teljesen kézenfekvő trükk. Látszik, hogy sosem volt még vadászathoz dolga, úgy gondolta, majd csak megjelennek maguktól a fenevadak.
Tehát, egy határozott, csendes bólintással jelzi egyetértését, és elkíséri a férfit a bizonyos árusokhoz, de a "munka" érdemi részét rábízza, miként hasznos szavakkal most nem tudna szolgálni.*
- Hogyne, haladjunk mihamarabb, nehogy ellenünk forduljék az idő. *Válaszolja egyelőre teljes lelki nyugodalmában, valószínűleg majd akkor fogja igazán gyászolni hamari ötletét, ha szemtől szembe áll a farkasokkal. Azonban, hogy előbbi szavainak eleget tegyen, további kitérők nélkül, a kovácsműhelyen át sétál el a termetes úrral az erdőhöz, egyelőre csak a széléhez, hogy biztonságban megtehessék az előkészületeket.*
- Mondja csak, ha esetleg belakmároznák a mérgezett húst, mennyi ható ideje van a szernek? S mit szólna, ha fegyvereink is megkennénk vele? Ha nem is ejtenénk halálos sebet, a vérükbe jutna egyhamar, s azzal előnyös helyzetbe kerülnénk.