//Felkészülés a télre//
*A kaotikus helyzet rendeződni látszik, a vezér sorba állítja embereit, hogy megindítsa a végső rohamot. Plevaennek persze az eszébe se jutna soha, hogy talán neki bele kéne vetnie magát a harc forgatagába, ha meg innen lövöldöz, maximum az egyik pallost, bárdot harcosnak tudna plusz lökést adni vesszőivel.* ~Átokverte fényesség.~ *De még ha a távolság és a "rossz" látási viszonyok ellenére el is találná a szörnyet és át is ütné annak bundáját az akkor se sokat érne. A dög méretei miatt egy nyíl alig több mint egy méhcsípés, ekkora tömeg ellen a méreg se lenne túlzottan hatásos, ráadásul az is zsákbamacska módon működik mert az első aki ezt a szert vérébe kapta, az a vén remete volt, és a rajta folytatott kísérlet még folyamatban van.
Mondjuk nincs oka panaszkodni, a csata kimenetelét még nem tudná pontosan megmondani, de tény, a három páncélos bevonása és a kiütött remete, csak javít az álláson.
Őt persze azonnal kirendelik figyelni az öreget, ráadásul hagynak a nyakán egy embert is. Alighanem azt aki még tegnap letessékelte őt a fáról.* ~Ez is csak olyan mint az éjjeli őrség.~ *Számára egyértelmű a helyzet. Nem akarják, hogy bármi komiszságon törje a fejét amíg harcban vannak, a Letrion nevezetűt meg nyilván azért tették mellé, nehogy láb alatt legyen. Bosszantó dolog koloncnak lenni. Az írnok felé vet egy pillantást, csak meg akarja nézni magának mielőtt bármit csinálna, aztán elindul a törpe által leterített remete felé. Talán ha sikerül felébreszteni az öreget, az majd eltereli a szörny figyelmét és az acélruhások könnyebben leszúrhatják, talán el is árul valami fontosat, mondjuk azt hová is pakolta az áldozatok értéktárgyait, ám amit mindenképpen meg akar tudni az az, mennyi idő kell új nyila számára egy szegény csontos öregember elintézéséhez. Ezt pedig csak akkor lehet jól megfigyelni, ha az áldozat eszméleténél van.
Elsőként a nyilat távolítja el, törli meg és helyezi vissza a tegezbe. A számuk sajnos korlátozott, és nem szívesen vesztene el akár egyet is. Ezután hozzáfog a remete keltegetéséhez. Elég halkan beszél, hogy Letrion ne hallja, már ha nem változtat helyet. Ha ő vagy az elf kölyök a közelébe jönne attól még nem változtat a hangerőn mintha észre se venné a közeledésüket.* -Kedves vakarék bácsi. Tessen már fölébredni, hasára süt a nap.- *Suttogja majd csizmasarkával a remete kezén lévő sebbe tapos. Ha a nyíl kitépésére és a suttogásra nem ébredt volna fel akkor azért, ha meg már korábban feleszmél akkor csak felebaráti szeretetből és jóságból, meg persze az "az van amit én mondok" alapszabály felvázolására.*