Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 278 (5541. - 5560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

5560. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-09 20:52:50
 ÚJ
>Rahan Maorens avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Megfontolt

// Ármányos erdő //

* Hosszúnak mondható utat tett meg napnyugtától egészen idáig. Mégis, még nincs vége. Előtte hosszadalmas menetelés áll, hiszen el kell érnie a város szegélyét. Neki is indul. Reményei szerint pirkadat előtt beér a házak közé.
Kellemes emlékek sejlenek fel benne egy pihentető ágyacskáról, s egy párnáról. Szívesen elfeküdne. A pihentető csend a nyugalom s egy melengető takaró... szép kis elgondolás. De a valóság ennél sokkal fagyosabb.
Kezd elméjére hatni a virág, de megrázza fejét s megdörgölve szemeit folytatja útját.*
~ Kitartás Rahan! Ez már a visszafele vezető út! Ki fogod bírni! Majd akkor pihenünk, ha a megbízó elégedett s megvan a munka! Addig meg talpalás!~
* Ostorozza magát lelkiekben Tudja, hogy ha itt elnyomná a kellemes álom, összefagyna. Ezt nem engedheti meg magának semmi képen.*

5559. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-09 20:33:31
 ÚJ
>Ágrólszakadt Janemita avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Gabrien//

*Bár nem kételkedik a kolosszus szavaiban, nehezen hiszi el, hogy nem hiányoznak neki a finom étkek, puha ágyak és jólét, amit ő sosem ismert. Igaz, nem is vágyja őket. A simításon elmosolyodik az emberóriás háta mögött és kicsit szorosabban öleli magához. Hosszú ujjacskáival lágyan cirógatni kezdi a Hóhajú hasát, és töretlenül folytatja. Amióta csak ismeri, megnyugtatja a közelsége és jelenléte, olyan, mintha a férfi a tökéletes biztonságot jelentené a félvér számára.
Nem akad fent a csenden, megszokta már, hogy nem sokat beszélnek. Teljesen nyugodtan hagyja az időt telni anélkül, hogy ostoba gondolatai lennének kedvese némaságával kapcsolatban. Viszont mikor az anyját említi, meglepetten nyílnak tágra szemei. Kezeinek puha simogatása egy pillanatra megakadnak, majd újrakezdődnek.*
-Sajnálom.
*Suttogja és érzi, hogy olyan vizekre evezett, amelyek feltéphetnek igen mély sebeket a kolosszus lelkében. Emlékszik Kagan szavaira, hogy gyakran emlegette kedvese érzékenységét és sebezhetőségét, bár akkor azt gondolta, hogy a Vezér csak viccel. Persze, arra az idő folyamán rájött, hogy sokkal több rejlik a páncél és izomzat alatt, mint amit a férfi látni enged.
Nem szándékozik erővel feltörni Gabrien lelkének héját, máskor, más helyzetben már bejutott a férfi páncélja alá, hát most sem hátrál meg. Úgy gondolja, ahhoz, hogy a férfi kitárulkozzon, neki is meg kell mutatnia, hogy mi tette őt azzá, ami.*
-Tudod, nekem sem volt anyám úgy igazán...
*Nem tudja, hogyan fogalmazza meg szavait, nem akar megint a nemtörődömség álarca mögé bújni. Gabriennel szemben semmiképp.*
-A legfattyabb fattyúként nőttem fel egy olyan helyen, ahol nem nézték jó szemmel a magamfajtát. Igazából azon csodálkozok, hogy nem csaptak a földhöz, amikor megszülettem, mint egy kölyökmacskát.
*Tovább cirógatja a férfit, de mozdulatai kicsit gyorsabbá válnak, ahogy némi düh és fájdalom szabadul fel Janey kicsiny lelkében. Nem olyan vérzékeny, mint a férfié, hiszen a félvér megtanult együtt élni a múltjával és elfogadja azt olyannak, amilyen volt, akármennyire bántották.*
-Anyám szégyenének ékes kis megtestesülése voltam és senki se gondolta úgy, hogy ezért nem én vagyok a hibás. Félöcsémen kívül sokáig senkim sem volt és őt se engedték játszani velem. Pedig egy gyermek világrajövetelének körülménye nem lehet az ő hiába. Bármi történik is utána.
*Próbál rávilágítani, hogy ha saját hibájának érzi az anyja elvesztését, akkor téved. Persze, ezt nem tudhatja biztosra, de érzi, hogy kedvese boldogtalan.*
-Édesanyád férje nevelt fel?
*Kérdezi csendesen abban reménykedve, hátha az öregnek több esze volt és nem a kolosszust okolta a veszteségért. Úgy tudja, hogy a gazdag, művelt emberek ritkán vonnak le ostoba következtetéseket. Míg Gabrien válaszol, a félvérnek eszébe jut, hogy az anyád férje helyett az édesapát kellett volna használnia.*

5558. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-09 18:52:29
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy különleges rendelés//

*Ragron látványa tényleg rémisztő, sőt. Még maga Kagan is rettegő görcsöt kapott tőle. Ettől mások az emberek, és gnómok, mind-mind külön személyiségek. Taitos odasétál Ragronhoz, aki egy kisebb fegyelmezési gyakorlat után most csak egoista, nem heves. Hagyja, hogy "gazdája" dögönyözze. Szemeit viszont még mindig Jezán tartja.*
-Hát, álomba simogathatom, de jól van nevelve, muszáj neki békésnek maradnia, amíg azt nem mondom, hogy egyen meg. Ha nem bízol bennem ennyire, akkor pedig nyugodtan mehetsz utadra.
*Billenti oldalra a fejét a fiú.*
-De ha gondolod le mérem neked én, a botom pontosan két lépés hosszú, használhatjuk mérésre, ha nincs nálad jobb.
*Persze a botos részhez azt nem teszi hozzá, hogy "...volt mikor új volt", mára nagyjából öt centit kophatott még ez a kemény fa is.*
-De mint mondtam, kezeskedem a biztonságodról.
*Ismétli magát, és türelmesen vár. Tudja, hogy a félelmeket legyőzni idő.*

5557. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-09 14:58:56
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Nitta//

- Nagyon vicces, de nem, nem bak.
* De akkor legalább minden rendben volt. *
- Ennek örülök. Nem sok időt töltöttem a lánnyal, de amennyit hallottam róla, meg amennyit magam láttam, igazad van. Rendes nő és keményen dolgozik, elég szorgos, és minden különösebb lelkifurdalás nélkül ugráltat egy tucat férfit a munkában.
* Folytatja a rendezkedést és a gida lekerül a földre, a csibékkel teli kosár is. Majd összedob nekik valami kis kuckót a mai nap még, hiszen éjszakára kezd már hűvös lenni. Valami kis ólat a csibéknek, amit kibélelhet egy fölösleges szőrmével, az melegen tartja őket. A gidának is valami hasonlót gondol. Azt még ma meg tudja oldani, télre jó lesz még a szőrme. Tavasszal majd nagyobbat készít és kerít valahonnan majd szénát, szalmát. Aztán, talán egy kis kukorica, krumpli, zöldségek. Igen, amit amúgy nem találni csak az erdőkben, mezőkön egy normál vándorút során. Végül is, most már van otthona, amit Nittának köszönhet, a lány nélkül nem telepedett volna le itt. Így. Lehet maradt volna a hegynél, vagy legalábbis a közelben, de az a hely neki túl zsúfolt és kopár. Itt meg szebb azért. Gondol ő még sok mindenre közben, pedig csak pár pillanat telik el. S már csak annyit vesz észre, hogy Nitta átöleli a nyakát. Hozzá is bújik, így ösztönösen karolja át a derekánál. Örül annak, hogy a lánynak tetszik a meglepetés. Szükségük lesz ezekre a jószágokra, ha itt akarnak élni, normálisan. És hát az is jó hír, hogy neki ugyanúgy örül Nitta. Sőt. Nem bánja, hogy Nitta felbátorodott egy kicsit, így neki is könnyebb. Ahogy állán érzi Nitta csókját, már nem fél attól, hogy pofon lesz a vége, vagy sértődés. Még mindig derekánál ölelve picit felemeli és megcsókolja. Nem tart olyan rövid ideig, mint legutóbb, bár nem is akar túlzásba esni, majd ahogy jön. S bár jó érzés ez, nem tagadja, de még mindig van néhány dolog, amit ma el kell intézniük. *
- A csibéknek még nincs helyük és a gidának sem. Előbb, ezeket még elintézném.
* Igaz, még Nittát sem engedte vissza a földre, de megpróbálja. *

5556. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-09 09:58:34
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Bry, Lorsan és Nitta//

*Bry szavaira elpirul, de végül is igaz, az óriáslány napokat töltött velük, együtt dolgoztak, látta őket közelről, sokféle helyzetben. Talán azt is látta, hányszor vándorolt a pillantása Lorsanra, mikor úgy érezte, az elf nem figyel.
Aztán csak bólint a tanácsokra, amiket kap, és halkan felel.*
– Tudom, hogy meg akar védeni, és megtanítani, hogy én is meg tudjam védeni magamat. Vele mindig úgy éreztem, biztonságban vagyok. Érted, ugye?
*A kérdés költői, úgy hiszi, Bry tökéletesen érti. Aztán halkan elneveti magát.*
– Nem tudom megteszi-e valaha, de talán nem is az a lényeg, és igen, sokat gondolkodtam, de mindenképp jó így.
*Ahogy Lorsan hazaér, Bry már fel is ül a szekerére, hogy induljon. Amy megkedvelte, de értékeli a tapintatát, ahogy azt is megérti, hogy az óriáslány immár a saját dolgai után szeretne látni.*
– Mindent köszönünk, Bry. És bármikor szívesen látunk, ha erre vinne az utad.
*Ez volt feléjük az egyik legnagyobb gesztus, hogy a másik bármikor jöhet hozzájuk, szívesen látják, mintha családtag jönne. Ez a mondat Nitta nagyrabecsülését is kifejezi, és persze a barátságát.*
– Gida *ámul, ahogy Lorsan a karjaiba teszi a kölyökjószágot.* Remélem nem bak! *vágja rá és kuncog, hiszen csak tréfa, szerinte Lorsan meg tudja különböztetni a kettőt.
De valójában Nitta még mindig szinte földbe gyökerezve áll, karjában a kecskegidával, és az téríti magához, mikor Szelíd megbökdösi az orrával a vállát.*
– Szia, Szelíd! *köszönti a lovat, és fejét kicsit oldalra biccentve dörgöli a ló orrnyergének.* Valóban minden rendben volt, Bry nagyon kedves nő, sokat beszélgettünk.
*A lány figyelme a kosárkára terelődik.*
– Csibék, ugye?
*Aztán csak hevesen bólogat.*
– Megoldjuk. Biztos sikerül kitalálnunk, hogyan is legyen.
*A kuncogásnak már vége, helyette inkább egy boldog kis mosoly az, ami a lány arcára költözik, és szaporán pislog, mert picsogni nem akar.
Leteszi a gidát, pont akkor, mikor Lorsan is végez. A kis jószág csak pár lépésnyire ugarbugrál el, és lelkesen kóstolgatni kezdi a rét füvét.
Nitta pillantása egy fél percig kíséri még, de aztán a férfi felé fordul, felnéz a halványzöld szempárba, mélyet sóhajt.
Két lépés, mi az? Semmiség, mégis minden.
Nitta előrelép egyet, majd még egyet.*
– Köszönöm. *súgja, a karjait Lorsan nyaka köré fonja, bár ehhez egy cseppet pipiskednie is kell, ez persze azt eredményezi, hogy odasimul a férfihoz.* Nagyon megleptél, és nagy öröm, a gida, és a csibék is, de a legjobb, hogy itthon vagy.
*Nitta nem is gondolkodik, a szavak csak kicsúsznak a száján. Nem talált ki semmi üdvözlést előre, nem is gondolkodott azon, hogyan és mivel fogadja a visszatérő férfit.
Sőt nagyon sok dolgon nem gondolkodott amíg Bryvel nem beszélgettek.
Hogy kockáztat-e most? Nem is tudja, nem akar úgy gondolni Lorsanra, hogy bármi félresikerülhet vele. Nem is fontolgat semmit, csak öleli, arcát a férfi nyakához simítja, aztán elfordítja a fejét és apró csókot lehel a férfi állkapcsára.
Ennyi a hátránya annak, hogy Lorsan elf, és bizony jól megnőtt. Hét láb magas, és ha nem hajtja le a fejét, Nitta nem tudja megcsókolni, hiába, hogy ő sem apró embernek. Sámli meg nincs a közelben.*
– Lorsan *súgja a másik nevét.*

5555. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-09 09:28:19
 ÚJ
>Shenlina Menshadra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 25

Játékstílus: Megfontolt

//Ydriss, Iforr és Shenlina//

* Visszafelé indulnak. Az est kezd csípős hideget ereszteni rájuk. Ydriss készségesen fel ajánlása hálával tölti el. A lány segíteni szeretne nekik, hogy legyen valami a fejük felett. No de Shenlina valahogy kezd kíváncsivá válni. Ugyan merre vihet az erdő? Biztosra veszi, hogy vannak ösvények, amik több, számára még ismeretlen helyre vezetnek. Fáradt, lábai zsibbadnak, de a van benne valami, ami előre hajtja. Talán az ismeretlen iránti kíváncsiság? Meglehet. Útjai során hallani vélte a kereskedőktől, hogy van egy másik hely, ahol némileg jobban megéri a vándoroknak, vadászoknak, vagy éppen munkát keresőknek. Ez talán azért, mert ott jobban forog a töke? Jobbak a kereskedelmi adottságok? Megeshet az eset. Viszont itt, ebben a hatalmas, fal nélküli város neki nem biztos, hogy hozna eredményt. Ennek függvényében nyitott arra a lehetőségre, hogy valami újat lásson és próbálkozzon. Menet közben megtorpan, hátramered az erdőre. Majd Ydrissra és Iforra.*
- Én nem... megyek. Hallottam egy olyat, hogy van egy város, ahol nagyobb lehetőséggel lehet munkát találni. Megnézném magamnak. Lehet, ha most elindulok, a szerencse is mellém pártol. Megszeretném próbálni. Igaz piszok fáradt vagyok, de hátha.
* Osztja meg társaival elgondolását. Kicsit tétova, s jó darabig egy helyben áll. Mérlegeli saját lehetőségét, s ismerőseire pillant.*
- Megyek. Megpróbálom. Ha van valami, üzenek. Már ha túlélem és valami tényleg sikeredik. Lehet akkor már titeket nem fog érdekelni.
* Latolgatja utolsó mondatával az esetleges érdektelenséget. De végül Ydrisst megöleli finomat, Iforr meg kap egy puszit az arcára.*
- Sziasztok és mindent köszönök.
* Suttogja integetve s elhatározását követve neki vág az erdőnek, hogy eljusson egy másik helyre, ahol ugyan csak ismeretlen.*

5554. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-09 00:29:26
 ÚJ
>Gabrien Chor'Un avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Janemita//

*Ritka és kissé furcsa érzés, hogy most nyugalom van. A fák, az erdő, Balthazard komótos tempója és Janey érintése furcsa, keveset tapasztalt érzéssel ajándékozza meg a kolosszust.
Bár furcsa és kissé ismeretlen, abban biztos, hogy jó. Egyszerűen jó, nem csodás, nincs is benne semmi fennkölt, semmi kiemelkedő, csak saját egyszerűségében nyugtató és kellemes.
A kócos lány sokáig hallgat mögötte a nyeregben, az emberóriás se kapkod a szavakkal, hagyja, hogy az erdő nyugalma átjárja őket, elragadja gondolataikat, vagy csak kiürítse koponyájuk folyton zsongó tárházát.
Aztán egyszer csak Janemita megszólal, a kérdés nem csak azért lepi meg, mert sokáig hallgattak előtte, hanem mert előtte soha sem faggatta erről a lány.
A kolosszus sokáig hallgat, naparany tekintete a fák lombkoronájába kapaszkodik, de Janey biztos lehet benne, hogy a hóhajú hallotta, csak talán gondolatait gyűjti, hogy később szavakká formálja.*
- Mindenem megvan.
*Simít végig a finom szarvasbőr kesztyűbe bujtatott kéz Janemita karján, de a válasz kidolgozatlansága folytatást sejtet.
Újabb szemek peregnek le az Idő láthatatlan homokóráján, de mielőtt a válasz még a semmibe veszne, a hósörényű újra hallatja hangját.*
- Nincs testvérem. Anyám belehalt a szülésbe, amikor engem világra hozott.
*Súlyos szavak, a kolosszus is nehezen birkózik velük, érezhetően olyan témát érintettek, ami különösen mély pontja a lelkének. Egy olyan idő olyan sebe ez, mely még mindig izzó fájdalommal és szégyennel mérgezi a lelket, s begyógyulni talán sohasem fog.
Nem is szól többet, Janey a mellkas lassú emelkedése-süllyedése okán következtethet a halk sóhajra. Valóban nem ismerik egymást, legyenek bármennyire is hosszú ideje társak. Ilyen dolgokról viszonylag keveset beszélgettek, vagy ha mégis, akkor csak felszínesen érintették azt, mely az ilyen mélyen megbújó érzelmeket fedik.
Kemény páncél van ott, Janemita érezheti, sok-sok év szenvedésével felépített acélburok, hasonlatos ahhoz, mint amit a kolosszus vértként hord széles vállán. Szét is lehet törni erővel, de akkor csak véres massza marad alatta, vagy óvó gyengédséggel, apránként és óvatosan leszíjazni a vértdarabokat, hogy eljusson az élő-lélegző, elven, vérezni és érezni képes testig.*

5553. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-08 20:50:42
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Bry, Lorsan és Nitta//

* Lassan, de biztosan halad, mert Szelíd már így is kezd kissé elfáradni. Most egy ideig nem fog lóháton menni sehová, rá fér a pihenés. Neki sem ártana éppen, vállai sajognak a munka után, de majd szépen elül ez is. A lassú haladást indokolja, hogy egyszer megtorpan. Az egyik zsák tartalmától megszabadul. Vagyis azt már nem Szelíd cipeli, hanem ő viszi kézben. Egy fehéres-szürke kecske gida. Nitta vissza integet neki és elé is siet, nem rohanva, de azért kényelmesnél erősebb tempóban. Bry pedig készülődik is szekerével. Félúton találkozik Nittával, így már együtt térnek vissza az óriás lányhoz. *
- Jól éreztétek magatokat, amíg el voltam?
- Köszönjük még egyszer Bry a segítséged, remélem ki tudtad magad pihenni.
* Mondja még a távozó lánynak, de egy idő után már csak a hátát látni, meg a jókora szekeret. Egy darabig elnézi, de aztán Nitta felé fordul. Végül is jól jött egy női társaság Nittának, biztosan kitrécselték magukat, meg ilyen nőcis dolgok, amikhez ő nem ért. Kell az néha, biztosan. *
- Vettem néhány dolgot a városban, pakoljunk be a házba és vegyük birtokba végre. A kis kecske pedig az állandó tejesünk lesz, csak még nőjön egy kicsit. Őt már te nevezheted el.
* Bár Nitta már birtokba vette, de ez azért más. A gidát áttestálja a lánynak, valahogy úgy érzi, imádni fogja a kis jószágot. Leszedi a csomagokat Szelídről, végül a nyeregtől és minden nyűgtől is megszabaduló ló már oda tud simulni a lányhoz is, hogy egy simogatást kunyeráljon. Aztán el is húz legelni, pihenni; majd később bevezeti őt az istállóba. *
- Úgy látom nem volt semmi gond, amíg a városban voltam. Vettem fűszereket is, és nézd csak meg, mik vannak a kosárkában letakarva?
* Gyanús. Most már lehet hallani, ha halkan is, hogy beszerzett egy fonott kosarat, ami le van takarva, s az most; hogy földet ért, halkan csipogni kezd. Elszaladt vele a ló na. A kecskegida mellé beszerzett néhány pihe sárgás csibécskét, amiknek szintén kell mégy egy jó hónap és majd a tojáspótlásért felelnek majd. *
- Úgy gondoltam snassz lenne, ha csak úgy haza állítanék néhány fűszerrel, ezzel meg azzal. Az istállóban felteszek még néhány ágat és akkor lesz nekik egy elkerített részecske. Kapnak vizet, a fűből még van mit csipegetni, később sem lesz gond ezzel. Meleg helyük lesz és majd Acél őrzi őket. Remélem.
* Lesz négy tyúkjuk, meg egy kis kakas is, ha sikerül felnevelni. Örömet is akart szerezni a lánynak, hiszen a farkaskölyökért is teljesen odavolt, és van is, láthatóan. Másodsorban pedig nem akarja, hogy Nitta mellette mindig a vad és halhús, bogyók sokaságán éljen. Jövőre már kertet is betervezhetnek, mert ahhoz már most kicsit késő van. *

5552. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-08 17:29:10
 ÚJ
>Ágrólszakadt Janemita avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Gabrien//

*A kép a megszokott. Fák, bokrok váltogatják egymást, közben Balthy patáinak dobogása hallik a néhol elfüvesedett, keményre járt földúton. Egész andalító a hatalmas állat hátán ülve ringatózni a kolosszus derekába kapaszkodna. Unottan szusszan fel néha, gondolatai viszont a múlt eseményein pörögnek, amit elég feleslegesnek tart, hiszen a tanulságot már akkor levonta belőlük.
Mégis, amikor van ideje gondolataiba merülni, eszébe jutnak olyanok, amikkel általában nem törődik: a múlt lelkében hagyott lenyomatai ezek. Néhány kedves féltestvér mosolya, baráti hátba veregetés a tábortűz fényénél, fabotok csattanásával vegyült gyermekkacaj...*
-Mondd, Gabe, mit hagytál hátra, ami hiányzik?
*Tör fel belőle a kérdés, bár vannak enyhe félelmei, hogy a válasz a "semmit" lesz vagy ő is előhúzkodja a nyelvkivágós témát, mint Hryan, amikor megunta a félvér fecsegését.*
-Van esetleg testvérféléd vagy annak hiányában fogadtad örökbe Kán Lerót?
*Azt tudja, hogy Gabrien az örökös a kis családjában, de hogy van-e fiatalabb testvére, aki helyettesítheti őt, arról fogalma sincs. Így belegondolva elég sok mindent nem tudnak egymásról.*

5551. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-08 16:23:57
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Szelíd

// Ármányos erdő //

*Szegény virágok nem tudnak védekezni a begyűjtés ellen, csak szép csendben tűrik ahogy mészárolják őket. A füvek, a fák, a többi növények is érdektelenek, nem tudnának segíteni és különben is kimaradnának ebből az egészből. Pedig a kegyetlen kétlábú nem elégszik meg azzal amiért jött, válogat még magának párat a többi erre növő szép fajta közül. Megteheti, hiszen senki nem állja útját. Csak egy róka szeme villan meg a fák között amíg guggol a férfi, de ez is tovarebben hamar hiszen túl nagy falat lenne neki. Bogarak muzsikálnak töretlenül, susog a szél a levelek között, semmi olyan ami megzavarná őt munkája közben. Az egyetlen amire figyelnie kell az az hogy ne kábuljon bele ő is a gyűjtögetésbe, bár kezdi érezni magán a különleges virágok hatását, nem marad olyan sokáig hogy ne tudna még időben visszaindulni. A csillagok mintha a látvány elől menekültek volna a gyorsan hömpölygő felhők mögé, de csak fátyolos az égbolt, emlékezetének és a hold átsejlő világosságának köszönhetően Rahan továbbra is be tudja lőni a város irányát, noha nem olyan precíz pontossággal mint a csillagokból tehetné. Visszaútja vélhetően mindenképpen gyorsabb lesz így hogy már nem les be minden fa és bokor mögé ritka növények után kutatva hanem céltudatosan igyekszik haza, de a pihentető ágy puhasága még várat majd magára egy-két órát amíg visszaér majd.*

5550. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-08 15:49:06
 ÚJ
>Rahan Maorens avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Megfontolt

// Ármányos erdő //

* Az út, amit bejárt lassan kezd végéhez közeledni. A félhomályos rét, amit javasoltak, ott van ahol kell, s Ő annak füvét taposva keresi az édeskés illatú virágocskákat, amik ha nem is lepik el az egész rétet, de annak légcsücskében kisebb foltokban fel lelhető.*
~Végre! A virágok!~
* Matt szemei most felcsillannak a boldogságtól s letérdelve a sárgás kis növényekhez, megtartva a tisztes távolságot, elkezdi szedni. Persze most már csak kezével tudja tépkedni, s ez jóval haladósabb megoldása a tevékenységnek. Ám így a virágok gyökerei megsínylik. Nem szedi le mindet, csak annyit, amennyivel megbízója elégedett lehet. E mellett magának is hagy eladás céljából. Táskája szépen megtelik. Ennek végtelenül örül. Ezenfelül, ahogy végez, szed egy pici csokornyi réti virágot.*
~Biztos örülne neki a lány!~
* Véli izgatottan. Ám de ekkor eszébe jut, hogy a másik idegen, s nem biztos, hogy jó néven venné a kis meglepetést. Vagy figyelmességet? Sajnos kevesen értékelik az apró figyelmességeket. Rahan pedig magából indul ki. Igaz férfi, de szereti a növényeket s Ő kifejezetten örülne ha kapna egy kis ajándékot, mondjuk pár szál virágot.*
~ Örülne neki? Egyáltalán megbecsülné? Hm. Nem tudom. Lehet, hogy nem. Lehet, hogy igen. Ezeknek a virágoknak semmi értéke nincsen egy idegen szemében. Na... meglátjuk. Próba szerencse. Legfeljebb arcon csap s lehord.~
* Munkája végeztével felegyenesedik helyén s a ritkásan elő búvó csillagokat keresgeti szemeivel. Munkája itt véget is ér. De vissza kell lavíroznia a városba.*

A hozzászólás írója (Rahan Maorens) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.08 15:50:01

5549. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-08 14:51:43
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Szelíd

// Ármányos erdő //

*A rétet megtalálni nem is volt se olyan nehéz, se olyan hosszadalmas mint lehetett volna, tényleg nem volt messze onnan ahol először találkozott a leányzóval. Feltéve hogy nem álldogált tétlenül a hidegben az ösvényen hanem el is indul arra amerre emlékezett. Feje felett az ég némileg tisztult ahhoz képest amit még a másik tisztáson látott, de még mindig csak foltokban látszanak a csillagok és a hold fénye is csak a vékony felhőrétegen keresztül világítva sejteti annak hollétét. A durván negyven méter átmérőjű rét másik végén Rahan felfedezheti viszont a sárga virágocskákat amiért ma este bemerészkedett a sötétségbe, méghozzá egész szép mennyiségben.*

5548. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-08 14:40:40
 ÚJ
>Rahan Maorens avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Megfontolt

// Ármányos erdő //

* Az est még fenn uralkodik, s a terep egyre jobban összefolyik körülötte. Nehéz már a tájékozódás. Elméje kezd kitisztulni, a hálálkodást szél sodorja el messzire a félvértől.*
~ Na. Akkor az a fránya rét. Ami van... nálam, az édes kevés. Meg kell találnom ezeket a kis csalóka növényeket.~
* Lassan közelít oda, ahol az egész kálvária kezdetét vette. Tüdejét teleszívta hűs, tiszta levegővel, amiben már benne sejlett az ősz kissé füstös illata. Hideg volt. Rahan érezte. Na de mit tegyen? vacogjon? Az élet kegyetlen, hirtelen váltásokat ad, és erre nem lehet teljesen felkészülni. Persze míg meg volt köpönyege, nem érzett csípős szellőt. De saját elgondolásából elhagyta, odaadta.*
- Na merre is?
* Néz körbe nemsokkal később.*

5547. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-08 14:31:13
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Szelíd

// Ármányos erdő //

*Szegény lányka próbálkozását siker koronázza, a fickó megadóan távolodni kezd. Ő viszont egy tapodtat sem mozdul, csak tartja felé a kést továbbra is egészen amíg el nem tűnik. Tényleg ennyiben hagyná? Tényleg csak egy kissé suta jótét lélek, aki még a tőrét és köpenyét is feláldozná az ő biztonságáért? Most hogy már nem látja, felmerül benne ennek is a lehetősége. Most, hogy csillapodik félelme, végig tudja gondolni az eseményeket. Ki tudja meddig aludt volna ott az ösvényen ha nem jön? Ki tudja ki más találhatott volna rá? Tétován ereszti le a kezét és szemei jobbra-balra cikáznak ahogy végigrág a fejében mindent. Nem teljesen ostoba ő sem, megvan a magához való esze, csak eddig mindennél fontosabb volt az az ösztön hogy az irháját mentse.*
- Várjon!
*Kiált végül kérlelőn a feketeségbe arra amerre Rahan eltávolodott.*
- Itt a holmija!
*Ledobja közben a pengét is a köpeny mellé a földre, de aztán hátralép az ellenkező irányba.*
- Köszönöm!
*Nem várja meg hogy "megmentője" visszaérjen, de azért belekiabálja még ezt is a sötétbe, remélve hogy még hallja őt az idegen. Az is lehet hogy az életét köszönheti neki és az apja kikupálta hogy rendes modora legyen. Bizalma azonban még most sem teljes, de azt nem engedi igazságérzete hogy egy esetleges jótevő az ő tudatlansága miatt megváljon a dolgaitól. Azért barátkozni sem szeretne ilyesmi népekkel és a lábát is igazán kapkodnia kellene mielőtt a szülei belepusztulnak az aggodalomba, hát lép még egyet hátra, megfordul, és most már kényelmes tempóban, óvatosan, de ismét futásnak ered. Mire Rahan visszatér már nem fog senkit itt találni csak azt amit ő itt hagyott, ha egyáltalán visszatér. Az említett rétet is még meg kell keresnie, hiába tudja hozzávetőlegesen az irányt és azt hogy "nem messze", ezek nem kifejezetten egyértelmű vagy pontos utalások.*

5546. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-08 14:01:08
 ÚJ
>Rahan Maorens avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Megfontolt

// Ármányos erdő //

*Sejtette, hogy a lány ezt a lépést fogja választani. Na de ki Ő, hogy ezt felülbírálja? Senki. Egy kalandor a többi közül, egy élőlény a világ tengernyi életéből. A penge sötéten mered felé. Aki tudja használni, halálos sebeket ejthet vele, de a mostani gazdája sután fogja. Lestartása nem az a fajta, hogy tudjon belőle támadni. A lány nem gondolkodik, csak arra gondol, hogy magát mentse. Rahan tekintete semlegessé válik. Nincs már ideje erre a bolondságra. Jót akart, de semmi sem úgy sült el, ahogy lelkében remélni merte. Mindig ez van. Bármikor akar segíteni, Ő a rossz, a galád, s ebből elege van. Így a lány dühtől remegő felszólítására bólint. Némán, s megértően. Feladja a próbálkozást. Ez csupán egy újabb kudarc a többi mellett. Keserűség, méreg és fájdalom. Ennyi jut ki neki osztályrészül ebből a nagy kavarodásból. Erőltethetné, de nem teszi. Minek? Megérné? Nem tudja. Eleddig csak negatívumokat érez. Mellesleg van egy célja, amit el kell érnie, s a lány mondott egy rétet, ahol lehet még több virágot fog találni. Lassan hátrál, leeresztve fokozatosan kezét, s távozik.*
~Ennyi volt. Az utolsó szándék, hogy bárkin is segítsek.~
* Véli magában. A lány alakja lassan olvad a sötétbe. Nem fogja érdekelni, hogy ezek után mi lesz a sors elgondolása a másikkal. Azon sem akar töprengeni, hogy neki ebből miféle retorziója lehet. Minek? Neki nincs semmije, amit elveszíthetne. Akkor meg miért idegeskedjen? *

5545. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-08 13:44:52
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Szelíd

// Ármányos erdő //

*Egy ideig hitetlenkedve mered a fickóra mikor megérkezik elé a köpeny és egy tőr is, de mozdulni még nem mozdul, csak szemei ugrálnak a penge és az idegen tekintete között. Pár másodpercnyi csend után hirtelen ugrik a tőrért és aztán talpra, hogy Rahan mellkasa felé szegezze azt, de még mindig van egy-két méter kettejük között és úgy látszik nem áll szándékában csökkenteni a távot.*
- Mit akar tőlem? Hagyjon békén, tűnjön el!
*Még mindig nem békélt meg, hiszen ő csak egy gyámoltalan lányka, biztosra veszi hogy ha meg merné támadni az idegent akkor még ebben a helyzetben is könnyen lefegyverezné aztán fölé kerekedne. Azt nem jut eszébe végiggondolni hogy sokkal egyszerűbben megtehette volna Rahan eddig is mindezt. A köpennyel nem foglalkozik, kisebb gondja is nagyobb annál minthogy fázik. Igyekszik magabiztos és fenyegető testtartást felvenni de egyértelműen látszik hogy a konyhakésen kívül még nem nagyon volt fegyvernek használható dolog a kezében, esetleg ha csirkét vágni kellett.*

5544. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-08 09:50:15
 ÚJ
>Rahan Maorens avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Megfontolt

// Ármányos erdő //

* Rohan, mint egy bolond az őt kergetők elől. a lány könnyed léptű és fürge. Nem tudj amerre és hova keveredik, mert a fák összemosódnak szemei szegletében. Neki a lány a cél, hogy elérhesse.
Az, hogy esetleg evvel maga alatt vágja a fejszét, nem is jut eszébe. Rendes. Sajnos az, mert nem egyszer használták ki. De nem olyan jó ember ismerő, s ezért szeret jobban a természetben lenni. Mert ott nem tudják kihasználni. A lány váratlan elesik, mert inkább háta mögé figyel. Az elterülés után egyből kapcsol s a vaskos, öreg erőteljes törzsű fához simul rettegve. Rahan lassít, végül megáll. Szorgosan veszi a levegőt, hiszen mozgott és energiát termelt. Emellett tüdeje is éhesen kéri a friss oxigént. A lány retteg s segítséget kér.*
- Tessék.
* Szól halkan s kopottas köntösét levéve magéról, előtűnik vértezete s a lány elé teszi a szövet köteget. Nem nyúl hozzá, megtartja a távolságot. Neki nem fog kelleni. Mellesleg nem tudj amiképpen nyugtassa meg a lányt. Ekkor eszébe jut valami. A tőr, amit a gnómtól kapott. Igaz virágokhoz vette, de szúrni lehet vele. A lánynak biztos jól jönne. Leakasztja oldaláról a díszes markolatú tőrt. Tudja evvel fegyvert ad egy elméjében kavart személynek, aki ellene fordíthatná. A meleg anyagra illeszti lassú mozdulatokkal, s hátrál pár lépést, hogy a lány kapjon elegendő teret s levegőt.*
- Sajnálom ha megijesztettem. vegye fel a köpenyt. Meleget fog adni, a tőr meg némi védelmet. De, ha azt gondolja, hogy magának esek, hát tessék! Szúrjon meg. Vájja belém. Védje meg magát!
*Tartja széjjel karjait testétől, jelezve, hogy Ő nem fog védekezni. Noha van kettő tőre, amit harcra tud használni, de nem szándékozik hozzájuk érni.*

A hozzászólás írója (Rahan Maorens) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.08 09:50:32

5543. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-08 08:51:51
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Szelíd

// Ármányos erdő //

*Rahan kifejezetten rendes félvérnek mutatkozik, pedig mehetne a dolgára az áhított növényekért amiért jött, de inkább az idegen életét féltve utána ered. Ketten szaladnak hát az ösvényen az ismeretlenbe, legalábbis vélhetően Rahan még nem ismeri az Arthaniori erdő minden zegét-zugát. A lány ellenben eredetileg is ezt az ösvényt járta volna be, ahogy már oly sokszor is élete során és ijedtében bizony hazafelé rohan. Csak a kiáltásra kapja hátra fejét és egy sikkantással konstatálja hogy az idegen utánaeredt. Mire azonban ismét előrefordul már el is botlik egy kisebb buckában amit vélhetően a szomszédos fa terpeszkevő gyökérzete nyomott fel. Meg nem üti magát hiszen kezeivel tompít, de felkelni már nincs ideje, csak a hátára fordul és úgy kotorja magát az említett fa törzséig amihez szorosan hozzásimul.*
- Ne! Segítség! Hagyjon békén!
*Látszólag továbbra is abban a tévhitben él hogy valami gonosztevő üldözi akitől semmi jóra nem számíthat. Reszket a hidegtől és a félelemtől, bár előbbin kicsit segített az eddigi loholás és az adrenalin.*

5542. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-08 08:01:23
 ÚJ
>Rahan Maorens avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Megfontolt

// Ármányos erdő //

* A lány annyira rémült lehet, hogy nem tud gondolkodni. Az érvek, az eshetőségek ezért mondhatnak kudarcot, mert nem gondolnak bele. Nem neheztel, nem haragszik. Ő is ezt tenné Ám, a lány el illan. Vagyis el szeretne futni. Avval nem lenne semmi baj, de rossz felé, bele a végtelen növényzetbe teszi. Rahan felhördül. Lenne eshetőséget virágokat gyűjtögetni, de magasról tesz rá, ha egy életről van szó. A lány gyors, űzött vadként igyekszik menekülni, de a félvér, még ha vaksin is, a lány után ered.*
- Ne arra!
*Rikkantja. Szavai nem feltétlenül érnek el hathatósságot, így amennyire csak tud kapkodja lábait. Némileg ügyesebben mozog az erdőben s amint eshetősége nyílik, elkapja a lányt.*
~Nem fogom addig elereszteni, amíg meg nem nyugszik! Ha ennyire hisztérikusan fél, akkor csapdába is eshet.~

A hozzászólás írója (Rahan Maorens) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.08 08:36:16

5541. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-07 22:54:02
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy különleges rendelés//

*Töretlenül masírozik Taitos mellett, egészen addig amíg el nem hangzik a "warg" szó, erre ugyanis megáll.*
~Warg?~
*Ezen most egy kicsit gondolkodnia kell. Nem az állaton, hanem hogy akar-e ilyesmibe belekeveredni. Az utóbbi időben egyre veszélyesebb és veszélyesebb dolgokba vág bele és mivel még nem ütötte meg a bokáját, merészsége is nőttön nő. Itt viszont már van egy fontos különbség, ez nem egy kiszámítható lény, ez egy vadállat. Az ár miatt nem lehet egy szava sem hiszen tényleg több a reálisnál, viszont manapság máshoz van már szokva. Lényegesen biztonságosabb munkákból lényegesen több aranyat kapott. Ez a rész viszont jelenleg keveset nyom a latba, kínálhatnának akár ötezret is, annyiért sem szívesen halna meg. Az bizonyos hogy nem csapda, és nem csak megetetni szeretné az állatot, hiszen véletlenül hallotta csak meg a kovácsnál az egész történetet. De tényleg féken tudná tartani az állatot? Elhúzott szájjal vakargatja meg a tarkóját, de végül csak tovább lépked. Elhangzik egy név, megvillan egy szempár, és előlép az említett vad is, ám ahogy közeledik, Jezabiel úgy hátrál el. Jobbja a nyílpisztolyra siklik miközben lassan megcsóválja fejét. Most fog meghalni. Nem rablók, nem gyilkosok, nem egy robbanás vagy egy véletlen baleset, nem az öregség viszi majd el, felfalja egy bestia. Lassú mozdulattal oldja a pöcköt ami övéhez rögzíti fegyverét, és bár még mindig leengedett kézzel, de maga elé tartja azt miközben baljával már az oldalán lévő felhúzó kart kattintja másodszor is hátra. Amíg nem támad az állat addig nem fog pánikból rálőni, de továbbra is hátrál kimért léptekkel, míg legalább tíz méter nem lesz kettejük között.*
~Ez... Nem... Ez nem megy...~
*Taitosnak is bizonyára nagy egy ilyen fenevad, de talán kiskorában került hozzá és már megszokta. Jezabiel először lát ilyet élőben és ő alapjáraton is picike, nem lehet felróni neki hogy minden porcikája retteg. Ez az izé úgy nyelné le hogy még meg sem kéne rágnia.*
- Ijesztő. Az.
*Nyílpisztolyát továbbra is csak a föld felé tartja, de készenlétben, mozdulni viszont nem igazán mozdul, sőt még pislogni sem pislog. Eltelik pár néma másodperc mire újra megszólal.*
- Nem, ez... erre képtelen vagyok. Ha valahogy elaltatod akkor rendben, de így hozzá nem nyúlok.
*Látszik rajta hogy nagyon fél az állattól, de van elég esze ahhoz hogy lassan mozogjon, ne rohanjon el, és ne beszéljen hangosan.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257