Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 263 (5241. - 5260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

5260. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-26 21:15:07
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Thyrnitta//

* Már nem jön zavarba attól, hogy megérinti Nittát. Attól sem, ahogy ezt teszi. Az első percekben még csak annyit akart, hogy megnyugodjon a lány. Ezt el is érte, viszont, viszont most már nem akaródzik elengedni. Nitta sem hivatkozik semmi sürgősre és távozási szándékát sem mutatja ki. Sőt. Ez a közelség már túl jó. Kezével elsimítja Nitta haját arcából és megsimogatja arcát ujjának hegyével.*
- Rendben. Fürdés után majd megreggelizünk.
* Nitta felkel öléből és vissza bújik a sátorba, hogy átöltözzön. Ezt megvárja és immár a száraz úszóruhában lévő lányt méri végig. Nitta tudja, hogy látta őt versenyezni, látta úszni és látta kiszállni is őt, testére tapadó vizes ruhában. *
- Megyek én is, mindjárt.
* Nos. Ő vagy pucéran ment úszni, vagy magán hagyta a ruháit és azt, kettő az egyben, ki is mosta. A partra kimászva vetette le és vett fel tisztát, szárazat. Ám most. Ha ruhában menne be, Nitta kinevetné. Ha meztelenül menne be, a lány a tó túlsó végén kötne ki, valószínűleg. Szóval némi töprengés után feltúrja saját holmiját és egy szakadtabb vászonnadrágot szed elő, aminek levág jócskán a szárából. Azt veszi fel, csak így, ágyékkötő és minden más helyett. Szóval ing nélkül, egy szál nadrágban, ami nagyjából a térde környékén ér véget. Nem lett egyenesen levágva, de hát, a lényeg az, hogy az úszáshoz fel tudja venni. Szokványos elf test, szálkás izomzat, széles váll. Megszámlálhatatlanul sok régi sebhely. Sokféle fegyvertől, szúrások és vágások, egy alig tenyérnyi égési seb a bal lábszárán, a nadrág korca fölött, bal csípőjénél pedig egy korbács halvány nyoma. Belábal ő is a vízbe, ami így korán reggel még kicsit hűvös, de legalább felébred tőle rendesen. Nitta közelébe evickél.*

5259. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-26 19:46:54
 ÚJ
>Hás, az Erdőlélek avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

*A kis tündérke kipihenten ébred a fa tetején, ahol elszenderedett. Feje sem fáj már, és az álom emléke is olyan távolinak és olyan jelentéktelennek tűnik. Néhány ezer szárnyatlan óriás, mitől álmodott ilyen butaságot? Ásít egy nagyot, közben jó hosszan kinyújtózik, szárnyai is járnak egy kicsit, aztán egyik kezének öklével szemeit törölgetve, másik kezével pedig a fa törzsének támaszkodva feláll az ágon amin aludt. Körülnéz, merre is lehet éppen, aztán az égre, már amennyit lát belőle így a lombok takarásában. Az égtájakat rögtön be is lövi, de megakad a szeme valami máson is. Az ocsmány fekete füst. A füst amit álmában üldözött. Nem álom volt? Vagy még most is álmodik? Nem lehet.*
- Nem lehet.
*Motyogja maga elé is.*
- Nem lehet.
*Ismétli el újra, de közben már lép is előre le az ágról. Rövid ideig zuhan, aztán dologra kapnak a szárnyak és talpai puhán érnek a földre. Lassú léptekkel indul a füst irányába, elvarázsolt ábrázattal bámulva a fák között elő-előbukkanó fekete tornyot, ami a magasba szállva csakhamar eloszlik.*
- Ez nem lehet.
*Motyogja ismét egyre elkeseredettebben. Léptei egyre gyorsulnak, de még így is elég sokáig tart mire újra kiér arra az álombeli tisztásra.*

5258. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-26 19:18:07
 ÚJ
>Faerum Nook avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Virachii Vhetani//

*Faerum-nak figyelmes hallgatósága van. Csak néhány dolgot nem ért a lány, de az öreg pedig ennek csak örül, hogy elmagyarázhatja. A kérdés elég nehéz. Mármint az nehéz, hogy elmagyarázza a lánynak. Az imádságot pedig Ő hallgatja végig a lánytól. A fejben lévő hangokat úgy fejti meg, hogy gondolja. Bár ahhoz túl jól meg van fogalmazva. Mindenesetre érdekes.*
-Igen ez is hozzá tartozik. Az istenek az többes szám. Az emberek nagy része régen hitt abban, hogy van vagy vannak olyan megfoghatatlan hatalmak a világon akik felettük állnak. Voltak jók és voltak rosszak. Gyakran mutattak be áldozatokat neki vagy nekik különböző célokkal és gyakran meg is szólították őt vagy őket. Azok az imák. Amit most elmondtál az is egy ilyen ima volt. Azt pedig, hogy az emberek megölték az isteneket úgy értettem, hogy azokat az épületeket amiket közös imádkozásra építettek templomokat és szentélyeket átvették a mágusok akik a tudás gyűjtésének színhelyeivé tették. Ők képesek mágiát használni ami miatt sokan az istenekhez hasonlítják magukat. A papok pedig akik az istenek szószólói voltak már szinte alig vannak. Falvakban még igen. Te kinek szoktad ezt mondani?

5257. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-26 16:28:00
 ÚJ
>Virachii Vhetani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Faerum Nook//

*Hideg szellő borzolja fel tarkóján a pelyheit, miközben hallgatja a másik beszédét. Megfogja sapkájának széleit, majd belebújtatja a fejét, s hátul lehúzza, hogy takarja a nyakát. A gallérját is feljebb tornázza, mely egy kis nehézséget jelent, legtöbbször beakadnak a tollas szegélyek csonka szárnyába. Kellemes melegség járja át a gerincének felső csigolyáit. Karjait vissza ejti combjaira.
A lány bólint a szavakra. Igyekszik felfogni mindent, amit a férfi mond, néhány szó viszont ismeretlen számára. Mintha az ember más nyelven beszélne, amit a lány nem ismer eléggé. Nem tudja mi az a patkó, s azt sem érti mi szükségük van más embereknek egy idegen ember nézeteinek olvasására. Nyilván szórakoztatja őket a dolog, s ha nem értenek valamit, nem kell gondolkodniuk ha ott van előttük a válasz.
A férfi többi szava viszont megragadja figyelmét. Felemeli a tekintetét rá, s már nem vág olyan búval, haraggal és hitetlenséggel bélelt arcot, mint annak előtte.*
- Mi az az istenek? *Kérdezi nem tudván, hogy az istenek nem egyetlen dolgot jelöl. Aztán folytatja a mondanivalóját, mert valami azt súgja, hogy köze van annak, mi a fejében jár ezekhez az istenekhez.*
- Mióta az eszemet tudom a fejemben van egy pár hang. Úgy szól, hogy: Te, kinek hangját hordozza a szél, és Te ki életet lehelsz mindennek a világban, hallgass meg. Gyönge vagyok, s jelentéktelen, szükségem van rád, erődre, bölcsességedre.
Vezess a kellem útján, nyisd fel szemem, s engedd lássam a vörös, s lila naplementét. Vezesd kezem, hogy tiszteljem azt mit készítek, s add hogy elég éles legyen fülem, hogy meghalljam hangodat. Tégy bölcsé, hogy megérthessem tanaidat, melyet népemnek adtál. Tanítsd meg rejtett igazad, melyet hordoz minden levél, s minden kő.
Erőre törekszem, nem azért, hogy legyőzzem testvéremet. Azt az erőt keresem, mely képes felvenni a harcot legnagyobb ellenfelemmel, ki én vagyok, önmagam. Tégy felkészülté, hogy mindég veled járhassam az ösvényt, tiszta kézzel, éles látással. Végül ha az életem elhomályosul, mint a lenyugvó nap, lelkem veled mehet, szégyen nélkül.
*A szavak, mint az ima, szállnak ki ajkai közül, nem kell gondolkodni a szövegen, hiszen tudja, mindég is tudta és tudni fogja. Azt képtelen megmondani, hol, s mikor tanulta.*
- Mit gondolsz? *Kérdezi, habár érti a szavakat melyeket kimond nem tudja mit takarnak igazán, s kihez szólnak.* Köze van ehhez az istenekhez?

5256. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-26 12:00:43
 ÚJ
>Dranndreshiann Morla DeLhor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

*A következő napokat az erdőben tölti. A városi gyakorlóhelyre nincs kedve menni, inkább úgy dönt, hajnalonta kel, és az erdőben keres magának gyakorlóhelyet, és ott gyakorol újra meg újra. Talál is egy remek, hatalmas, égbenyúló fákkal határolt tisztást egy bükkösben, aminek az egyik oldala meredek martfalban végződik. Először még gondolkodik, az elméje is dolgozik, és erősen odafigyel, felidézve a mozdulatsorokat, nem hagyva elkalandozni a gondolatait. Kimerülés nélkül, órákon át folytatja az utolsó mozdulatig bejáratott, jól megismert gyakorlatokat, hogy amikor végzett az utolsóval is, belevesse magát a vízesés melletti hűsítő tavacska vizébe, ott keresve felüdülést.
Azután fára mászik, órákon keresztül kapaszkodva, lógászkodva. A köpenyét és a felszerelését otthagyja erre az időre egy hatalmas bükk gyökerei alá csúsztatva. Újra érzi azt az elégedettséget, ami a testgyakorlást követi mindig. Elsősorban kardforgató, ez az élete. A város, még ha az Arthenior is, nem fordíthatja el attól, hogy ebben kiváló legyen.*

5255. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-26 09:34:34
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

*Eléggé mélyre fut most be az erdőbe, általában az ösvényen marad de ma valamiért kicsit bátrabbnak érzi magát. Pedig még számszeríja sincs vele, legalább egy kést hozott volna... mondjuk minek? A maga száztíz centijével nem sokat érne vele. De hát jó napja van, hisz ismét gazdagodott egy rakás arannyal, egy elégedett ügyféllel, és pár új ötlettel is. Igencsak messze van még az a nap hogy saját műhelyt nyisson, még az is hogy Symával ketten közösen, de mindenképpen közeledik! Tart valamerre, nem csak lézeng és álmodozik, és még egy hozzávaló barátot is szerzett. Viszont még mielőtt a záraknak nekifogna, vesz egy fürdőt majd a kúriában és felkeresi Nestart is, hogy végre saját kísérleteivel is haladjon valamerre. Az sem baj ha csak kudarcokat ér el, abból néha többet is lehet tanulni mintha sikerülne valami.*

5254. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-26 09:22:46
 ÚJ
>Hás, az Erdőlélek avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

*Hás fut, szalad a kis pici lábaival ameddig csak bírja. Talán felébred ebből az álomból, vagy legalább kitisztul a feje az illúzióktól ha otthagyja a rétet. Nem is néz hátra, addig megy ameddig bírják a lábai, aztán felröppen egy fára és annak sűrű lombjai között, a törzset átölelve piheg.*
~ébredj ébredj ébred!~
*De hiába mondogatja, nem történik semmi. A rohanásával felvert zajtól némává lett erdő pedig szép lassan újraéledezik. Lassan ereszt szegény fatörzs szorításán és lekuporodik egy vastagabb ágra. Fáj a feje. Fáradt. És még most is vállán érzi az óriás érintését.*
~néhány ezren~
*Próbálja végiggondolni mivel is járna ez. Elképzelni a végeláthatatlan területeket ahol Holdsajt vagy Hols bokrokat gondozgatnak. De hát égetnek hogy ehessenek... Mit esznek ezek, hamut? Mennyi hamu kell néhány ezernek? Jaj szegény erdő! Mit kezdjen ő velük?*
~Nem, nem ez csak álom lehet!~
*Kicsit még a sokk hatása alatt áll, azaz ül magasan a fán egy ágon a törzse mellett, és így nagy bánatában és fáradtságában el is aluszik szegényke.*

5253. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-25 19:55:40
 ÚJ
>Tanil Diao avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

* Nem kimondottan az az erdőbe való szerzet ő. Mindig is városban élt, dolgozott. A cuki és helyes, na meg veszélyes állatkák nem az ő súlycsoportjába valóak. Nem vadász, meg erdőjáró. De azért így lóháton csak eljut ahhoz a nyamvadt ösvényhez. Néha megáll pihenni, enni. De amint teheti, vissza ül a lóra és megy is tovább. Reméli nem csalódik nagyot, mint korábban és most az egyszer igazán szerencséje lesz. Nem akaródzik annyit utazgatni, mint amennyi út már mögötte van. Még a városban és környékén csak-csak, de hogy ő még egyszer nem száll hajóra, az biztos. *

5252. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-25 18:57:45
 ÚJ
>Mirdo Elfurio avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Hosszas egyezkedése a kovácsmesterrel után az erdőbe megy, maga se tudja, hogy miért. Megtalálja a kis ösvénykét, amin rögtön tovább indul. Az erdő szélén egy pár bokor, fiatalabb cserje van, ahogy egyre beljebb megy az erdőbe, egyre magasabbak lesznek a fák, és egyre sötétebb lesz. Végül a saját orra hegyéig sem lát. Aljnövényzet egyáltalán alig van, száraz levelek lépked, néha-néha egy-egy ágra is rálép. Végül túlontúl sötét lesz a számára, ezért visszafordul. Igen, de a nagy sötétben lebotorkált az ösvényről, természetesen véletlenül. Kis idő múlva ráeszmél, hogy már nem az ösvényen van. Mivel, alig tesz le néhány bizonytalan lépést a kijelölt útról, így néhány lépés a másik irányba és meg is van a keresett ösvényke, vagyis nem biztos benne, de itt egy kicsit kevesebb a levél, ami nagy eséllyel ezt bizonyítja. Lassacskán egyre több a fény, egyre többet lát. Végül kiér az erdőből, a fény először nem tetszik a szemének a sötétség után. Aztán megszokja, nem kell hunyorgasson. Elhatározza, hogy többet nem megy be az erdőbe tapasztalat nélkül.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.25 20:45:31, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.

5251. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-25 18:38:19
 ÚJ
>Tara Drytgar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Nos hát, ő Yerche csinál amit akar, ő akkor is tovább áll dél felé, és mivel voltak olyan rendesek ezek a városiak hogy nem építettek falat, pontosan dél felé is indul el. Persze csak miután összeszedte minden cókmókját a Pegazusban. Így hát ismét egy jól megtömött hátizsákkal, és két méretes csatabárdjával a vállán ér be az erdőbe. Nem igazán egy neki való környék de mi tagadás kellemesebb mint egy puszta vagy egy hegység. Már megint Röff nélkül kell kutyagolnia, ennyi haszna mindenképpen van a törpének, hogy vele van a meláknagy malaca amit jól meg lehet pakolni. Most viszont se törpe, se malac, cipekedhet ő. Felfogja úgy mint egy kiadós edzést, legrosszabb esetben kicsivel lassabban halad. Olyat el sem tudna képzelni hogy éhen haljon egy erdőben. Egyrészt mert táskája is szinte kizárólag élelemmel van tömve, másrészt ami meg nem kaja vagy víz, az csapdákhoz való felszerelés.*

5250. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-24 23:40:29
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Thyrnitta//

* Nincs abban semmi kimódolt és megfontolt, ahogy Lorsanhoz bújik, az első percekben szinte fel sem fogja, hogy végtére is egy felnőtt férfi az, aki ringatja, és ő sem kislány már, azokban a pillanatokban csak az számít, hogy a másik itt van, hogy ő a valóság, és nem a szörnyek, hogy törődik vele, hogy vigasztalja és nyugtatja.*
– Csak álom *sóhajtja.
Igyekszik lassabban venni a levegőt, de ez csak arra jó, hogy élesebben érezze Lorsant.
A férfi illatát.*
~Ez már szinte bűn, hogy ilyen finom.~
*Talán el kellene húzódnia, de mégsem teszi, megnyugszik lassan, de akkor sem érzi sürgetőnek, hogy kibontakozzon a férfi karjaiból. A lelkiismeretét csak az csendesíti el valamennyire, hogy érezhetően Lorsan sem igyekszik minél előbb szabadulni tőle.
Nitta az elf vállára billenti a fejét, orra hegye a férfi nyakának a hajlatához ér, a keze a mellkasán nyugszik, az ingén. A lány félig lehunyja a szemeit, és nem tesz semmit, csak élvezi a közelséget, a békét, és az egész mögött egy cseppnyi kis izgalmat is. De nem próbálkozik trükkökkel és női fortélyokkal, fel sem merül benne, egyszerűen nem is gondol ilyesmire, nem csak a saját múltja miatt, de egyszerűen kettejük miatt sem.
Nitta úgy érzi, Lorsannal szemben nem kell színészkedni, mindig önmaga lehet, nem kell megjátszania semmit, és ez eleve kizárja a különböző praktikákat.
De aztán Lorsan válasza kiragadja a meghitt csendességből, nem hagyhatja szó nélkül a társa mondatait.*
– Ó, igen, emlékszem. Meglepetést ígértem, és még mindig szó van róla. Egy buta álom miatt nem rövidítelek meg, az a reggeli jár.
*Egy cseppet elhúzódik, majd azokba a csillogó zöld szemekbe néz.*
– Az úszás nem is rossz ötlet.
*Lassan, de azért csak felkel Lorsan öléből, majd bebújik a sátorba.*
– Csak átöltözöm.
*Valóban csak pár perc, és Nitta abban a ruhában jön vissza, amit Lorsan már az úszóverseny ideje alatt is láthatott rajta. Csak most nem választja el őket egy fél medence.*
– Bejössz te is?
*Nitta tesz pár lépést a víz felé, majd a válla felett néz hátra Lorsanra.*

5249. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-24 21:26:40
 ÚJ
>Moonxylwery Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Megfontolt

* Sietősen viharzik végig az erdei ösvényen. Moon élvezi a szabadságot, Ádáz a ménje pedig szeret vágtázni. A ló nyakába hajol, úgy szívja be a tiszta levegőt. Az erdőn keresztül vezető úton néha akadályok bukkannak fel. A ló szinte ösztönszerűen lassít majd ugorja át a letört ágakat, kicsavart fákat, ha épp efféle keveredik az útjába. Bár a nőstény jó lovasnak mondható most még sincs sok szerepe abban mit enged meg magának Ádáz vagy mit nem. Körülbelül két éve mondhatja sajátjának a lovat, ez alatt az idő alatt volt ideje kitapasztalni. Az egyenes utat mindig gond nélkül tartja, Moon csak akkor kell a kantárt a kezébe vegye, ha elágazás elé érnek.
Moonak most szerencséje van. Az igaz, hogy régen, de már járt erre. Talán már négy éve is annak amikor egy óriás kíséretében fedezhette fel az erdőt és kereshette meg az utat ami a kikötő felé vezet.*

5248. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-24 20:47:00
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Thyrnitta//

* Nem csak vigyáz rá, de a dolgok lényege valahol ez. Felelősséggel is tartozik felé, meg hát. Megvárja, míg Nitta elalszik, s csak utána fekszik ő is le, köpenyébe takarózva a tűz közelében. Hajnalban viszont Nitta kiabálva, csapkodva küzd valaki, vagy valakik ellen. Kulacsából vizet locsol az arcára és próbálja ébresztgetni, nevén szólítja a lányt. Sikerrel jár, mert Nitta hirtelen elnémul és rá néz. Látja szemén a rémület mellett, hogy őt felismerte. Karjai alatt megfogja őt és kihúzza a sátorból. A földön ülve ölébe húzza Nittát, s a lány hagyja, hogy megnyugtassa őt. *
- Rosszat álmodtál. Semmi több, majd elmúlik. Elmúlik.
* Jól gondolta. Az ölelése elég ahhoz, hogy Nitta lassan megnyugodjon. Nem is nagyon akarja még elereszteni. *
- Már ébren voltam egy ideje. Este mondtál valamit egy meglepetés reggeliről, úgyhogy maradtam inkább a helyemen. De a reggeli még ráér egy kicsit. Fürödj meg a tóban, felfrissülsz, jót tesz majd. A reggelit meg majd megoldjuk valahogy.

5247. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-24 14:05:58
 ÚJ
>Asgall Cordath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Sétafika//

*Újra a fák és virágok illatát élvezi Asgall. Ez a világ tele van csodákkal és ezek közt a legnagyobb maga az erdő. Számtalan lény él itt, varázslatosnál, varázslatosabb. De most nem gyönyörködik az erdő adta szépségekben. Lábait szedi, hiszen a karavánhoz vissza kell érni. Ez számára nagyon fontos. Gyors léptű ember, ezért hamar oda fog érni a többiekhez. Ha észre is vették, hogy elinalt, még indulás előtt megérkezik a többiekhez. Mocskos kétszáz aranyért mit meg nem tesz, feladja a saját szabadságát is. De a vándorélet már csak ilyen. Enni kell, és a pénzt nem a fáról szedi az ember, hogy olyan könnyen lehet azt megszerezni. Egy kis testmozgás gyanánt futásba kezd. Az erdő fái mellet könnyű léptekkel suhan, mint egy árnyék. Így van ez, akkor ha az ember siet valahová. Néha megáll pihenni egy kicsit, de ezek csak halvány időközök, amúgy szarvasléptekkel inal ki az erdőből.*

5246. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-24 11:25:00
 ÚJ
>Asgall Cordath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Sétafika//

*Az erdő mindig is Asgall kedvenc helyei közé tartozott. Soha nem zavarta őt itt semmi. A béke és nyugalom szigete az erdők számára. De most valahogy nincs kedve az erőhöz sem. Valami a szívében arra készteti, hogy tovább menjen a sűrű fákon át, egyenest a kikötő felé. Maga sem érti a dolgot. A kikötő egy zajos, mocskos hely, míg az erdő csendes és tiszta. De egy vándor élete már csak ilyen, a szívét követi és nem az eszét. Hogy mi várhatja őt a kikötőben? Fogalma sincs, nem is érdekli annyira, de hallott arról, hogy a közelben vagy egy barlangrendszer. Azt pedig neki érdemes lenne megnézni, ki tudja, még rejthet is valami érdekességet az olyan szegény vándornak, mint Asgall. Komótosan teszi meg útját kifelé az erdőből, és már a levegő hozza a sós illatot, a halak bűzével együtt. Innen már tudja, hogy közel jár.*

5245. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-24 00:54:11
 ÚJ
>Hás, az Erdőlélek avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

*Az érintetlen erdő békés hangjai igazán megérdemlik hogy néha csak csendben figyelje őket akinek van szerencséje ilyen gyönyörű időben benne kóborolni. A kora délutáni verőfényes napsütésben vidáman csivitelnek a madarak, halkan sugdolóznak a fák a kóbor szellő útja nyomán, bizonyosan arról mesélve neki hogy mennyi minden történt velük utolsó látogatása óta. Hiszen sokan nem is gondolnák hány bogárka mászik rajtuk, milyen nagy élet zajlik az ágakon és a kérgen belül. Hás is kedves ismerősként köszönti a lágy fuvallatot, fejecskéjét előrébb nyújtva csukott szemekkel élvezve ki simogatását arcán, hallgatva közben a körülötte életre kelő levelek énekét. Tudja jól hogy mit mesélnek, azt a katicabogarat aki nem messze a tündértől mászott végig az egyik ágon, hogy végül szárnyat bontva faképnél hagyja az öreg, rücskös kérget. Vagy azt, vagy pedig a tündér jelenlétét panaszolják, hisz ő maga is fent csücsül a lombok között megpihenve. A fuvallat viszont nem ér rá beszélgetni, hamar elillan és ismét halkabb lesz az erdő, de a madárkák ezzel mit sem törődve mondják tovább a magukét. Tenyereivel maga mellett támaszkodva, lábait lógatva kémleli a talajt most hogy a szellő tovaszállt, de egy hirtelen zizzenésre kicsivel arrébb kapja tekintetét, a hanghoz pedig egy keserves kis nyikkanás is párosul. Szomorkás, mégis megértő félmosollyal emeli el jobb tenyerét az ágról hogy a talaj felé két lassú elköszönő mozdulatot tegyen ujjaival, olyan integetésfélét mint a gyerekeknek szoktak.*
- Pápá nyuszika.
*Pár pillanatig nézi még ahogy a megtermett kígyó ráfonja izmos testét ebédjére, aztán inkább elfordul és már dől is előre hogy levesse magát a magasból. De hiába siklik le feneke az ágról egy centivel sem kerül alacsonyabbra, szárnyacskái repítik tova, nem messzire csak a szomszéd fa egy magasabbik ágára, itt viszont már csupasz lábikóit veti meg hogy jobbjával lazán a törzsnek támaszkodva biztosabban tudja egyensúlyát. A talajjal már nem is foglalkozik, bár ide is hallja még a mocorgás apró neszeit, tekintete a távolba réved és fájdalmas sóhaj szakad ki lelkéből. Meddig kell még mennie? Érdemes-e mennie? Talán mégis ő az egyetlen Lélek ebben a hatalmas rengetegben?*

A hozzászólás írója (Hás, az Erdőlélek) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.24 00:57:24

5244. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-23 20:57:52
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Thyrnitta//

*Még mindig kuncog, a tehenes fickó története elűzte a reszketős félelmet, amit a kígyó jelenléte váltott ki belőle.*
– Elhiszem, komolyan. Azt is tudom, hogy nem szép, hogy nevetek szegényen, biztos nem tehet róla. De attól még… Tudod, magam elé képzeltem a jelenetet, ahogy menekül, meg a többit is, és valahol mókás. Igaz, az is lehetne, hogy ő meg rajtam nevetne, hogy sikoltozom egy ártalmatlan siklótól.
*Már bent van a sátorban, és fészkelődik, de ezt a mondatot nem tudja figyelmen kívül hagyni.*
– Tudom, hogy nem csak. Vigyázol rám *teszi hozzá halkan, de aztán már csak a szuszogása hallatszik, ahogy végül álomba merül.*

~Elég!! Ne!!~
*Nitta komolyan harcol az álombéli démonjaival, kiknek nincs már arcuk, az arcukat már eltörölte a lány, és a visszatérő álomban próbálja őket teljesen megsemmisíteni, eltörölni részeiket, ami van, hogy sikerül, de van hogy nem. Most a két arc nélküli szörnyeteg három kézzel ragadja meg és a fejét a csatorna vize alá nyomják.*
~Hogy kerül víz ide?~
*Nitta küzd, de a víz hideg, valaki a nevén szólítja. Azt hiszi rögtön megfullad, így csapkod, kiált is talán.*
– Nee!
*A lány az arcához kap, és az ujjai nedvességet tapintanak. A víz valódi! A szemei felpattannak, egy pillanatig elnémulva mered Lorsanra, pislog, ahogy eljut a tudatáig, hogy a férfi spriccelt rá vizet, aztán megrázkódik, aprót biccent, jeléül, hogy immár tudatában van a környezetének.
Nem áll ellen mikor Lorsan magához öleli, és nyugtatgatja.*
– Álom volt *suttogja.* Csak álom. Most csak álom.
*Fejét a férfi vállára hajtja, odabújik hozzá, lassan megnyugszik. A férfi csitító szavai, az, hogy átöleli, a jelenléte, és legfőképp, hogy ő van vele, és nem más, ezek együtt teszik, hogy csak pár perc kell hozzá, hogy összeszedje magát.*
– Nem volt valódi, ugye? Nem valódi.
*Nem mozdul, mert túl jó úgy, ahogy van, de a hangja már jóval nyugodtabb, ahogy megkérdezi.*
– Felébresztettelek?

5243. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-23 20:02:57
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Thyrnitta//

* Emberi mértékkel Nitta is épp jó korban van. De az ő elf szemével is jó korban van. Mármint ténylegesen. Végül is érett fiatal nő és. Eh. Jó formában van. Ő meg abban a szerencsés helyzetben, hogy láthatta őt úgy, amint vizes ruhája rátapadt. Khm. Igaz, annyira közel nem ült a versenyen, de elf szemei látták, amit csak látni lehetett és ez kivételes szerencse. Ennek fényében az a csikizés sem fog olyan sokáig váratni magára. Végül a kígyóról is sikeresen eltereli Nitta figyelmét. S bármilyen hihetetlen is, ez a fickó valóban létezett, és valóban fél vagy félt a tehenektől. Ki tudja él-e még? *
- Pedig igaz amit mondok, így görbüljek meg!
* Emeli fel esküre a kezét és mutatja mutatóujján, hogy mennyire görbüljön meg. S lassacskán Nitta is aludni megy, vagyis kúszik be négykézláb a sátorba. Azért, ez sem akármilyen mutatvány. Elnézegeti, majd pakol némi fát a tűzre, mikor Nitta megfordul és elhelyezkedik odabent. *
- Nem, csak a tűz miatt nem jönnek a közelbe.
- Jó éjt, aludj jól.
* Megvárja a helyezkedés végét, s míg nem hallja azt, ahogyan szuszogva veszi a levegőt. Elaludt. Elhelyezkedik ő is a pokrócán és csak a köpenyét teríti magára valamennyire. A sátor és a tűz közelében alszik el nagy lassan, álmában megint Vele beszél, ahogy szokott, és amiről igazából nem is tud. Hajnalban kel, de mivel Nitta azt mondta, hogy ő akar valamit alkotni reggelire, nem mászkál el. Hasalva fordul a sátor felé és várja, hogy Nitta felébredjen. Ám a lány ahelyett, hogy felébredne, motyogni kezd, látja, ahogy forgolódik és csapkod, zihál. Feltérdel és a kulacsáért nyúl. A sátorhoz húzódva úgy dönt, hogy inkább némi vizet locsol Nitta arcára, hátha ennyi elég ahhoz, hogy felébredjen. Megpróbálja szólongatni is közben, hátha magához tér. Nem akar egy pofont beszerezni tőle, bár neki annyira talán nem is fáj, de Nittát utólag biztos zavarná. *
- Ébredj Nitta, ébredj. Lorsan vagyok. Ébredj fel.
* Ha úgy látja, hogy őt felismerte, akkor benyúl érte a sátorba. Karjai alatt átnyúlva fogja meg és húzza ki a picit hűvösebb hajnali levegőre. Ha Nitta nem löki félre, vagy nem ijed meg tőle, akkor a földön ülve ahogy van, az ölébe húzza a lányt. Próbálja megnyugtatni. *
- Rosszat álmodtál.

5242. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-23 18:46:00
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Thyrnitta//

*Nem tud gondolatot olvasni, csak magában agyal a lehetőségeken, és meglehet az is, hogy téved, hogy nem vesz mindent számba, vagy egyszerűen csak más tapasztalatokkal nézi a világot. De végtére is olyasmi ez, mint a félig teli pohár esete. Ami számára hosszú élet, sőt, végül is öregkorból is hosszú, az egy elfnek még mindig lehet idő előtti hirtelen vég, még akkor is, ha éveik számát tekintve Lorsan már messze elhagyta őt.*
~Akkor sem néz ki többnek harmincnál! Ami meg pont jó!~
*Nitta ugyanakkor igyekszik nem gondolni arra, hogy éppen ugyanezen okokból vajon ő, egy ember, lehet-e elég jó.
Lorsan lovagias hangsúlya viszont több mint jó, mármint abban, hogy a figyelmét visszairányítsa az aktuális problémára.*
– Nem teszel te olyat velem, ugye, hogy nem. *Nitta kedveskedő rábeszélő hangon mondja, de azért a szája sarka felfelé görbül, sejti, hogy ezek után nem kerülheti el a sorsát. Ha nem is most, nyilván nem most, mikor számít rá és figyel, de valahogy úgy érzi, Lorsan nem fogja annyiban hagyni a csikizés-kérdést.*
– Talán jobb is, hogy nem láttuk közelebbről *suttogja, miközben még mindig a torkában dobog a szíve.
A térdei maguktól mozdulnak, lehuppan a pokrócra a férfi mellé, két keze a sokkal nagyobb, meleg tenyerek bölcsőjében, nem is próbálja őket elhúzni, halkan sóhajt, a fejét előrehajtja, és arra gondol, most hátrány a fonat, melyet visel, mert a haja nem rejti el.*
– Köszönöm. Igen, mindenképp szeretnék holnap is edzeni *felel, aztán megpróbálkozik egy mosollyal ahogy felnéz.
De a szinte abszurd történetet hallva a tehenes fickóról a mosolya egyre szélesebbé válik, végül kibuggyan belőle a nevetés.*
– Nee! Nem mondod komolyan, kimenekült a kupiból egy szál pőrebőrbe öltözve, csak mert teheneket hajtottak el a ház előtt az utcán?
*Nitta hirtelen nem is tud többet szólni, legyőzi a nevetés.
A végén letörli az arcáról a kibuggyanó könnyeket, és egy kis sóhaj után összeszedi magát.*
– Végtére is nem mókás, arra ébredt szegény, hogy egy félelmetes tehén bámulja. Nem ez nem mókás. Nem az.
*Nyomatékul még meg is rázza a fejét, és elmosolyodik.*
– Értem, szóval a lapos farkú kígyó az nem is az, hanem sikló. De azért inkább ne akarjon engem megharapni, hátha ideges leszek, és valamivel csépelni kezdem. Pedig kár lenne érte.
*A siccre nem áll fel, a sátor úgyis közel, egyszerűen elnégykézlábazik addig.*
– Megyek már, megyek. Jó vagyok.
*Valóban sikerül is elhelyezkednie. Kicsit mocorog, ficereg.*
– Talán az átvizsgálás nem szükséges. A tűz gondolom elijesztette a vadakat.
*Nitta felnéz a pokrócáról Lorsanra.*
– Akkor biztosan nem lesz baj. Legyen álmod szép! *suttogja még, majd elhelyezkedik, az oldalán fekve, összegömbölyödve.
A sátorlapot nem engedte le, így ha a férfi odanéz a halványan derengő fényben láthatja is akár.
A lány csendesen szuszogva alszik, egész éjjel szinte meg sem moccan, csak hajnaltájban, mikor az ég alja már rózsaszínes, akkor kezd motyogni, forgolódni és csapkodni, zihálva kapkod levegőért.*

5241. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-23 15:43:30
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Thyrnitta//

* Nitta vélhetően félre értette őt egy kissé. Nem meghalni akar. Vagyis már nem. Csak fajának hosszú létét tartja már egyre inkább tehernek. Hiszen mindenki más, ki nem elf, hamarabb meghal nála. Feltéve persze hogy egy kósza fegyver nem vág közbe az ő életének fonalán, vagy valami ilyesmi. Ami meg a csiklandozást illeti. *
- Áh, ugyan már.
* Ez lovagiasan hangzik bár, de. *
- Azért azt nem várnám meg, hogy könyörögj. Csak amíg jól esik. Bár ez attól is függ, hogy mennyire nevetsz aközben, míg csiklandozlak. Hmm.
* Ezt azért majd jó lenne kideríteni. Na nem most. Túlságosan résen van Nitta, nem sikerülne neki. Bár ezt a menedékhelyen is megtehetné, de az ottani hangulat békessége és meghittsége most sokkal jobban esik neki annál, sem minthogy ezt egy gyerekes csínnyel tenné tönkre. Bár még az a kígyó így is bezavar némileg, noha simán tovább kúszik a jószág. Azért Nitta némileg megriad tőle. Szerencséjére a lány szó nélkül engedelmeskedik és ez valahol jó, mégis furcsa érzés. ~Habozás nélkül rám bízza az életét. Alig ismer még, és mégis.~ Nitta kezét fogva inkább visszaindul a tábortűz felé. Nitta kérdésére nem tud pontos választ adni, na meg, nem is akarja nagyon megijeszteni. *
- Nem tudom, nem láttam sokat belőle.
* Az biztos, hogy jobb a békesség, a másik pedig az, hogy nem fogja kigúnyolni Nittát azért, mert fél a kígyóktól. Mindenkinek kell félnie valamitől. Inkább a tűzhöz vezeti a lányt és leül. Ám úgy látszik, hogy egy kicsit még mindig segítenie kell a dolgokon. Különösebb cécó nélkül fogja meg újra a kezét és húzza le maga mellé. Kicsit szembe fordul vele és Nitta két kezét a kezei közzé fogja és lassan dörzsölni kezdi. Hidegek még az ujjai, ha a tűztől nem, ettől kicsit átmelegszik majd.*
- Maradj nyugodtan még egy kis ideig. De utána alvás. Mindkettőnkre rá fér az alvás, főleg ha akarsz holnap is edzeni.
- Amúgy meg, még Őelőtte ismertem egy félvér fickót. Halálosan rettegett a tehenektől. Nemhogy a látványától, de ha már a bőgésüket meghallotta, mindent eldobva rohant teljes erővel az ellenkező irányba. Emlékszem egyszer a kupi előtt hajtotta el a csordáját. Ő meg annyira megrémült, hogy széthagyva a bérelt nőjét futott ki a hátsón ajtón, teljesen pucéron. Legalábbis így mesélték. Én egyszer láttam, hogy ájultan rogyott össze, mikor a mezőn arra ébredtünk hogy egy tehén néz vele szembe. Sosem tudtam meg, hogy miért fél ennyire egy tehéntől? Szóval ne aggódj amiatt, hogy tartasz a kígyóktól. Végül is veszélyes némelyikük. Jobb elkerülni őket. Annyit tudok, hogy ha a farkuk vége lapos, mintha ráléptek volna, az sikló és az nem mérges. De ha megharapna, akkor is jobb kitisztítani a sebet, nehogy elfertőződjön.
- Nu. Most már sicc aludni, de tényleg. Benézek a sátorba, ha akarod, ám nem kell félned, ha behúzod az ajtaját, akkor nem tud bemászni rajta semmilyen kígyó. Meg amúgy is, itt égni fog a tűz és épp itt fogok aludni én is. Nem lesz baj.

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257