//Daewe//
-Annyira nem. A kikötő és a torony Amon Ruadh-tól délre található. De megbánni én sem bántam meg, hogy oda érkeztem. Nem tudom, hogyan is boldogulnék a tanulással egyedül.
*Feltételezte ő, hogy az alkimistának nem idegen a növénytan, de jobb biztosra menni. Egyébként, a varázslat nem feltétlen hoz ehető dolgokat, már ami a gombákat illeti. Mert az ehető és a fogyasztható két különböző fogalom.
A varázslatok nem nézik a magasságot, se azt, ki mennyire tud fára mászni és hasonlók. Csak a mana áramlását figyeli.*
-A gyümölcsöknek és aaa... *Leellenőrzi, mit is szerzett az állatkáktól.* -Dióknak nekiláthatunk útközben is.
*Mivel alkimista családból származik, nem idegen számára az üvegcse zöldes tartalma, de az erősségéről nem volt a leghalványabb fogalma sem.*
-Nálad jobb helyen van, én valószínűleg csak összetörném. A kékre meg... *Kis híján megismétli, amit annak idején Isurii-nak is elmondott, de inkább átgondolja még egyszer.* -Nem árthat, ha van olyan is. Csak végszükség esetére.
*Bólint a kérdésre és már meg is indul az erdei ösvény fele, ami visszavezet a thargok földjeire.*
-Ha már bájitalokat emlegettünk: a zöldekre lehet, hogy szükség lesz. Ha a vashegyiek megint harcolni kezdenek Grombar-nál, akkor lehet, hogy a Szilánkok közül is megy néhány mágus. *Veti fel a számára logikusnak tetsző gondolatot.* -Sok a ha, meg a lehet, de nem zárnám ki a lehetőséget. Bizonyára mindenki nyugodtabban megy harcba, ha legalább van nála valami, ami az utolsó pillanatban is megmentheti.
*Tart egy pillanatnyi csöndet, mielőtt bármit is hozzátenne.*
-Lehet, hogy jobb lenne szedni a lábunkat, ha ilyesmire sort akarnának keríteni. *Kicsit keserűbb az ábrázata, mint korábban volt, de még mindig nem kifejezetten boldogtalan. Bár elég eszesnek tartja magát, elég naiv is, és hisz abban, hogy kizárt dolog, hogy az élők veszítsenek, az pedig még annál is inkább, hogy a nagy tudású mágus-mesterek meghaljanak. Vagy, ami azt illeti, bárki más az Ezüstszilánk Szövetségből.*