// A múlt árnyai //
*Bár Mordach ugyan elhallgatott, s szótlanul tapodja a temető elhaló fűtengerét, fején mégis ezernyi gondolat szökell át, melyeket az olykor hallatszó hümmögése, vagy sóhaja jelez. Eléggé nagy teher nehezedik rá jelenleg, hiszen érezhetően a döntésétől eléggé függnek a többiek. A Vörösnek nincs senkije, nincs családja, így hozzá van szokva ahhoz, hogy az egyedüli személy, aki függ tőle, az saját maga, s a döntései is csak egyedül saját magára vannak hatással. Ehhez képest az utóbbi időben a Sors próbára teszi, hiszen ez a mostani eset már a sokadik olyan, ahol több élet forog kockán, melyek nem kevésbé múlnak a férfin is..
Ahogy kiérnek a temetőből, óvatosan haladnak el a folyópart mellett, amely egy ponton elkanyarodik, s a társaság itt be is tud csatlakozni az erdő sűrűjébe. Mordach izzó íriszei gyakran pillantanak hátra, maguk mögé, hiszen benne van a pakliban, hogy észrevették őket, így pedig a nyomukba is erednek. Főleg, hogy már minden bizonnyal ott tobzódik a templomnál a kis sereg, a képviselővel az élükön. Ha számításba veszik, hogy esetleg a Vörösék késhetnek, akkor ezzel is időt nyernek, no meg azzal is, hogy az üldözők nem ismerik a konkrét céljukat.
Így hát egy fél órás séta után már sokkal ritkábban tekint maga mögé, s a felbukkanó gondolatok hatására második helyre szorul, így Nolie vezeti a sort előtte szorosan. Bár van benne egy kis zavartság, ugyanakkor a kalandvágy is erősen él benne, hiszen szereti az izgalmakat, s az élete sem volt híres eddig sem az unalmas hétköznapokról.. Ezekbe a gondolatfoszlányokba merülve halad szorosan a hölgyemény mögött.. Ezért is veszi észre későn, mikor a másik elbotlik egy kiálló gyökérben, s ezért is történik az, hogy Mordach is megakad ugyanabban a gyökérben! Egy halk nyikkantással indul meg a férfi az éjtündér után, ám mielőtt még teljesen összenyomná szegényt, kezeit gyorsan kitámasztja a másik feje mellett, így amikor érkezik, Nolie csak a hátán érezhet enyhe nyomást, ahogy a Vörös tompítja az esést.*
- Legalább puhára estem! *kacag fel hangosan, nehogy zavarban érezze magát a hölgy attól, hogy a férfi rajta fekszik* Remélem, nem okoztam fájdalmat!
*Teszi még hozzá - meg se tudta volna állni, hogy ne kérdezze meg -, majd pedig gyors tempóban mászik le a tündérről, s tápászkodik fel. Eléggé komikus lehetett ez a szerencsétlen helyzet, de a Mordach arcán megbúvó mosoly arra enged következtetni, hogy még örül is annak, hogy a kínosnak tűnő csendbe és menetelésbe egy kis színt is vittek.*
- Eredetileg egy csomópontnak számít nekem, ugyanis vándor lennék, s sokszor útba esik a város. Azonban ez nem ilyen egyszerű, hosszú a történet.. Amnéziás vagyok. *itt tart egy kis szünetet* Hosszú évekkel ezelőtt történt egy baleset, melynek során a fejem erősen megütődött, minek következtében a nevemen és a képességeimen kívül elfelejtettem mindent. Nem tudom, hol jártam ezelőtt, teljesen ismeretlenül kezdtem "új életet" a világban, emellett azt se tudom, hogy volt-e egyáltalán családom.. Az évek során egy olyan emberrel nem találkoztam, aki ismert volna a baleset előtt, szóval minden bizonnyal messziről származhatok, fogalmam sincs. *ekkor picit szomorkássá válik az arcra* Lényegében még múltam sincs.. *nevet fel keserűen, azonban inkább leinti a dolgot* Na és te hogy kerültél a város közelébe? Átutazóban, vagy talán megállapodnál itt? *ekkor visszapillant azért Roeték felé, azonban ők töretlenül haladnak mögöttük*