// Tavaszünnep //
// Argus, Darel //
*Ölelése nem talál viszonozást. Nem lepődik meg, amikor elindultak otthonról bátyai, akkor is hasonlómód búcsúzott el mindkettőjüktől. Nem zavaratatta magát atyjuk rosszálló pillantásától, tudta, hogy ennyitől nem telik meg érzelmekkel fivérei szíve. Figyelemelterelést sem kívánt, akar válaszolni a kérdésre. Mindössze örül a viszontlátásnak, s nem tehet saját jelleme ellen, ha így fejezi ki érzéseit. Akar válaszolni, csak nem tudja, hogyan fogalmazza meg a dolgokat. Közben Argus még egy utolsó mondatot mond a távozó lovagnak. Akaratlanul is kíváncsisággal fordul a köpcös mágus felé, s érdeklődő hanggal szólal meg, az ölelés kibújását követően.*
- Agancsok könyve? Az mi?
*Számtalan könyvet olvasott már, de ez nem akadt még a kezei közé. Látszik, hogy mennyire hatalmas még a világ, s mennyire nem ismeri még azt.
Szokásához híven fivére szótlanságba burkolózik. Ha meg is szólal, azt akkor is tömör, lényegre törő mondatokban fejezi ki magát. S ebben Argus sincs nagy segítségére. A szavak nehezen jönnek ajkaira, s testvére csöndessége még jobban megrémíti. Nem szól semmit, a felé nyújtott tárgyakat látva, csak még egy kérdést tesz fel. Még egyet, amire ismételten nem tud mit válaszolni. Ezelől a válasz elől inkább kibújna, s újra a mágusra függeszti őzbarna tekintetét. Bólogatva hallgatja végig az okfejtést, néha fejét is félrebillenti, szemeivel pedig a távolba réved, ahogy igazat is adhatna a férfinak. A lényeges, s legfontosabb részre, viszont csak monológja után tér rá, s ez az, ami most számít neki.*
- Igazad van, sajnálom, nem szerettem volna erőszakoskodni. *Mosolyodik el végül.
Pusztán aggódik Lyara miatt, s ezt az aggódást nem tudja szívéből kizárni. Szemeivel újra és újra körbepásztázza a területet, hátha meglátja a szőke tincsekkel rendelkező húgát. Közben Argus megmagyarázza, mik is ezek a tárgyak. Az ő szavai megnyugtatóbbak, mint saját gondolata. Ehhez kapcsán, tekintetét bátyjára emeli, s már nyitná is szólásra ajkait, de hang azon nem jön ki.
Megkérdezné, hogy ő tudott-e Argus testvéréről, de nem véletlenül nem említette most meg. Így is rengeteg gondot okozott már a mágusnak, már csak azzal, hogy jelen van, többet nem szeretne.*
- Nem a te hibád.
*Szólal meg halk, elfojtott hangon. Nem az övé. Ha hibáztatni akarna valakit, akkor magukat kellene, hogy azon a jeges éjszakán útnak indultak. Vagy magát, amiért belement abba, hogy szétváljanak a fogadónál. A lelkiismeret-furdalás beköltözik lelkébe, amit tud, hogy nem hagyhatja. Fejét megrázza, hogy gondolatait kiűzze. Inkább jobban a farkas medálra réved tekintete. Gyorsan kapja le csuklójáról a sajátját. Ugyanaznap kapták meg Lyarával a családjukat jelképező medált. Ugyanolyannak kell lennie, s ha csak egy apró változást észrevenne… De lehet pontos másolat is. Vagy Daneté. Vizsgálat közben, hirtelen kapja fel fejét, s néz Darelra.*
- Te, amúgy, mit csinálsz egy ilyen rendezvényen?
*Tudja, hogy otthon nem tartozott a fiúk kedvenc szórakoztatásai közé a megrendezett bálok, vagy rendezvények, vagy bármi, ahol emberek között kellett lenniük, s nem épp a táborba, ahol harci technikájukat gyakorolhatták. S addig sem foglalkozik elméje baljós gondolatokkal.*