//Lorsan és Nitta - új napok telnek csendesen tova//
*Elmosolyodik és boldogan helyesel.*
– Pontosan, a melegben az ember étvágya is más, nem esnek jól a nehéz ételek, nem is kívánom őket, ugyanakkor neked valami igazán tartalmasra van szükséged, mert az ásás meg a favágás nem épp könnyű munka.
*A gyümölcsös ötlettel csak egyetérteni tud.*
– Szerintem majd valami finom gyümölcskrémlevest rittyentek, jól kihűtjük és akkor finom lesz. Ida már rendesen ad tejet, ezzel nincs gond. A tojás is rendben, így azért sokkal több lehetőségünk van.
*Nem tud és nem is akar a kerítés ellen szólni.*
– Nyilván a kerítés az első. A legfontosabb a biztonság.
*Aztán elneveti magát.*
– Kicsit nagy munka lenne, ha a tavat is be akarnánk keríteni, meg az erdei állatoknak sem tennénk jót vele, végtére is szerintem sok lejár inni a tóra, láttam csapásokat.
*Szerencsére az idő ma kedvező, és elég jól is haladnak mind a ketten, bár Nitta a saját teljesítményével nincs megelégedve, Lorsanéval viszont nagyon is. A férfi nem kíméli magát, az látszik, nem csak úgy tesz, mintha dolgozna, bár amúgy sem szokása csak mímelni, ha valamit csinál.
Azt a piciny mosolyt pedig észreveszi, bizony ennyi idő után már nehéz is lenne elrejteni előle.*
– Hát. Csak próbálkoztam. Nem akartalak elrémíteni azzal, hogy bevallom, gondolatolvasó vagyok. Sokan nem örülnének, tudod…
*Az ölelésre aztán elneveti magát, de nem tiltakozik, ő sem épp ibolyaillatú a kertészkedés után.*
– Ahogy sikerül, úgy lesz jó. Szerintem nagyon is jól haladsz. De azért azt sem akarnám, hogy agyonhajszold magad, az nem tenne jót hosszútávon.
*Az első szempont neki az, hogy Lorsan ne merüljön ki, a férfi miatt, kettőjük miatt is, aztán hogy rendben hazaérjenek sötétedés előtt, és utána jöhet csak minden más.*
– Úgy lesz!
*És valóban, mikor kész az ebéd nem kell külön kérvényt benyújtania a párjának, hogy méltóztasson megjelenni, ami szintén jó érzés.
Kedvtelve nézi, ahogy az elf nagyjából lecsutakolja magát, összefonja a haját, és, és aztán nem vesz fel inget.
Ami jó.
Nem kell mosni rá, ugye. Meg jó a kilátás ebéd közben. Nitta nem is hagyja ki a lehetőséget, bár az evéssel így lassan halad, hogy el-elmerül a látnivalókban. Csak azt reméli, nem túl feltűnő, hogy nem a tányérjába néz.
A kedve egyre jobb, és az, hogy lassan falatozik a gyomrának is jót tesz, már nem is émelyeg, igaz, az reggel se volt vészes. Egyáltalán nem.*