// A Vörös Királynő átka //
*Újabb kérdések, mik záporoznak, de válasz egyikre sem érkezik, a hal hideg közönnyel vezeti el Mortart, aki az által, hogy feltételek nélkül követi és megbízik valami idegen világ normális szemmel nézve torz szülöttében, visszanyeri karjának épségét, keze újra a helyére kerül, teljesen engedelmeskedve a férfi akaratának.*
-Nem, inkább szerencsés véletlen.
*Mivel a nadrág is felkerült az ébenhajúra, így visszavezeti a társasághoz, ahol egyértelmű a pozitív fogadtatás. Láthatóan örülnek társuk épségének, egyedül talán a sötételf nőstény nem annyira, aki újra megpróbálkozik a halnál. A lény ránéz, majd pillantása a sérült végtagra irányul.*
-Meg.
*Rövid válasz, de arra pontosan elég, hogy az egész világ hirtelen forduljon Amine-nal. Ha követi a halat, őt is ugyanoda vezeti, mint korábban Mortart. Ha a nőstényben is van elég mersz, akkor a rózsába lépve ugyanazokat tapasztalhatja, mint a férfi is, bár nála kevesebb idő is elég, hogy teljesen épen kerülhessen elő. Csak a sebhelyek maradnak nála is, örök emlékeztetőként, hogy ne feledhesse, mi is esett meg vele elővigyázatlansága okán.
Miután ők is visszatérnek a társasághoz, a hal akkor tér rá, hogy a felmerült kérdéseket, felvetéseket megválaszolja.*
-Mint mondtam, a támadás nem tőlünk származott. Én próbálok segíteni, ha tudok. Viszont arra felhívnám a figyelmet, hogy ezek a rózsák, amit ketten már megtapasztaltak, nagyon ritkák, kevés helyen nőnek és akkor sem biztos, hogy ilyen erejük van. A továbbiakban ajánlanám a komolyabb sérülések elkerülését.
*Első sorban a két érintettre néz nagyon komolyan. Az, hogy most szerencséjük volt, még nem jelenti, hogy legközelebb is az lesz. A testi épség, egészség nagy kincs, nem szabad felelőtlenül játszadozni vele abban bízva, hogy valami csoda majd megoldja a bajokat.*
-Nem tudom, a Fehér Nyúl tudja csak, hogy mi alapján választott. A Vörös Királynő az itteni vidék zsarnok uralkodója. Pusztulást hoz ránk, ezért meg kell állítani.
*Még ilyenkor sem látszik, hogy bármi érzelmet kiváltana belőle a téma, halpofáján ugyanolyan semleges kifejezés trónol, mint korábban.
A társaság tagjai között zajló eszmecserébe nem szól bele, csak merev pillantása szegeződik mindig a beszélőre.*
-Nem is kell kavicsokkal harcolni. Időben meg fogtok érteni mindent.
*Úgy tűnik, rá már nincs tovább szükség, főleg, hogy ketten már le is váltak a csapatról, hogy saját felfedezőútba kezdjenek. Ők egészen a színházig jutnak, ahova azonban nincs bejárás, hiszen az őrök jegyet kérnek.*
-Természetesen pénzért lehet venni, de kétlem, hogy maguknak lenne rá. Hamarosan A Rozmár és az Osztrigák című darabot mutatják be, első előadás.
*Az ajtóban álló hallény szeme a pénz szónál akaratlanul is végigvándorol az érdeklődők ruházatán, ilyet még ő sem látott, pedig egy színház őreként volt már szerencséje pár szokatlan dologhoz. Legalább a lényeget elárulta, itt nincs bejutás jegy nélkül.*