Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 133 (2641. - 2660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2660. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-11 23:36:12
 ÚJ
>Zöldszarvas Daranel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//A Vörös Királynő átka//

*Daranel léptei immár az erdőben vernek apró visszhangot, egészen ideáig követi a kis fehér nyulat, ami egyszer csak szökken párat, majd eltűnik a szemei elől.*
-Állj meg ! *fut előre, és gyorsan kinéz a fa mögül, de nem lát semmit. Keresgélni kezd, majd letérdel, félresöpri az aljnövényzetet, és a nyomokból igyekszik olvasni, de azoknak is vége szakad, mintha csak a föld nyelte volna el a kis állatot. Feláll, megdörzsöli szemeit, és még pár kört tesz annál a fánál, ahol utoljára látta.*
~Nyoma veszett.~ *húzza el a száját, így már biztos, hogy nem öreg elf mentora küldte a furcsa jelet, de itt jöhet a kérdés, hogy akkor pontosan mit is látott. Ezen kezd töprengeni, amikor feltűnik neki a még inkább kimagasodó fák a szabályos kör alakjukkal.*
~Ilyet ebben az erdőben még nem láttam.~ *meresztgeti szemeit, majd beljebb sétál, ahol árván emelkedik a magasba a középen lévő fa. Az íjász kicsit megkavarodik, hirtelen a tisztás jut eszébe, ott látott ehhez hasonló hihetetlen precizitással kivitelezett mondhatni alkotást. Nem kell csak alig pár lépést megtennie, amikor felfedez egy orkot, és egy sötételf nőt.*
~Nagyszerű.~ *fújtat egyet magában, mivel egyik faj sem kifejezetten áll a szívéhez közel, de ha az emberi szemszögét nézi, akkor nem ítélkezhet elsőre. Az elf ruházatú hosszú éj fekete hajú magas ember gyorsan megmutatja magát, ugyanis az ork és a sötételf irányába sétál, és kizárt, hogy az ágak és aljnövényzet csörgésére ne legyenek figyelmesek. Elsőre egy bősz vadász látszatát keltheti, főleg a méretes elf íjjal a hátán ami semmi jóval nem kecsegtet.*
-Mindenki a nyulat követte ? *néz az orkra, majd a sötételf nőre, mikor meghallja, hogy az ork a nyúlról beszélt.* -Ez különös. *mondja, majd a fára sandít, és kimért léptekkel megközelíti, majd tenyerével végigsimítja a törzset, nagyon úgy látszik egyáltalán nem zavartatja magát. Nem próbál sem bekopogni, sem betörni az ajtónak látszó valamit, pusztán megérinti a fát, ami kicsit misztikusnak tűnhet, mint aki kapcsolatot próbál létesíteni a fával, pedig ennél a dolog sokkal egyszerűbb.*
-Mindannyian követtük a nyulat, és ide vezetett minket. *mondja, majd saját szavaitól is kicsit borsódzni kezd háta.* -Ismerős valakinek ez a hogy is mondjam. *pillant körbe.* -Tisztásféle. Mert én ebben az erdőben sosem láttam még csak ehhez hasonlót sem. *teszi karba kezeit, és szemeivel folyamatosan a környezetét pásztázza.*

2659. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-11 22:06:01
 ÚJ
>Chothal Narral avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211

Játékstílus: Szelíd

//A Vörös Királynő átka - Assim és Amine//

*Chothal körbejárta a fát újra és újra, ám a forgolódás közben nem kapcsolt ki az önvédelmi ösztöne. Észlelte, hogy nincs egyedül, s egy idegen entitás van körülötte. Sokan úgy vélik, hogy tökéletesen mozognak és kizárják azt, hogy az orkok rendkívül bestiálisak. Érzékeik ennélfogva kifejezetten jók, Chothal pedig egy fél életet a vadonban élt le, nem csoda, hogy meghallja a másik felet is.
Csak tovább vizsgálta a fát, mikor pedig a másik fél a színre lépett, az ork hirtelen megfordult és a szigonyt támadólag felé emelte így szólt látva a másik felet:*
-Tedd el azt a kardot leány. Még a végén félreértelek.
*Mondja az ork, majd ha a lány együttműködik akkor Ő is leereszti a szigonyt, s kicsit arrébb lépdel.
A sötételf láthatóan ártalmatlan, de a sötételfek kiszámíthatatlanok a fajukból ered a meggondolatlanság. Nem méregeti nagyon a lányt. Egy darabig úgy is itt lesz vélhetően vele. Addig ugyanis nem tágít innét míg rá nem jön a fa ittlétére. A lány azonban több figyelmet szentel neki. Óvatosan kerüli meg. Jó, legalább Artheniorban van még egy alak aki óvatos az orkokkal. Láthatóan keres valamit a sötételf, majd bekopogtat.
Erre Chothal így szól mélyen dörgő hangján:*
-Én is be akartam kopogtatni... de vélhetően neked hamarabb ajtót nyitnak.
*Azzal megfordul, s elkezdi pásztázni a fákat. Valamiért olyan szagokat észlel amik más emberi személyhez tartoznak. Chothal hunyorog egy darabig, majd végül így szól mikor kétszer végigfut a fiún a tekintete tudtán kívül.*
-Mássz elő bárki is vagy és ha nyulat keresel mondom neked előre én sem találom...
*Mondja az ork vélhetően Assimnak címezve szavait.
Az ork igaz már öreg annak ellenére még be bírja lőni, ha pár méter közelben van valaki. Még ha nem is pontosan. Régen pontosan tudta ezt is... de hát a kor. Plusz sustorgást is hallott.*

2658. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-11 21:39:15
 ÚJ
>Assim Lassesi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//A Vörös Királynő átka //

*Assim Solakkal egyszerre torpan meg, amikor elveszítik szem elől a nyulat. A kandúr még szimatol egy darabig, de semmit sem talál, így végül letelepszik gazdája lábához, és kérdő tekintettel várja, mi lesz a következő lépés.
Ezt azonban még Assim sem tudja, csak azt tudja, hogy most még nagyobb bajban van, mint eddig. Nem elég, hogy nem találta meg Drophiust - pedig már úgy tűnt, meglesz! -, még el is jött onnan, ahol megtalálhatta volna, és eltévedt egy idegen erdőben.*
~Még hogy okos...~ *gondol vissza szomorúan Niane dícsérő szavaira.
Első rémülete után újra körülnéz, és végre felfogja, hogy nincs egyedül. Nem messze egy férfi, hogyishívják, ork lehet, áll egy érdekes fa mellett, egy sötétbőrű nő meg, egy olyan mélységi, vagy micsoda, éppen kopogni kezd a fa törzsén. Úgy tűnik, valamit nagyon különösnek talál a fán. Mintha az ork is furcsállna valamit, de a fiú nem túl gyakorlott a faj arckifejezéseinek felismerésében, így ebben nem egészen biztos.*
Mi van ott? *kérdezi bizonytalanul, mert abban viszont majdnem biztos, hogy a két idegent valamiért nagyon érdekli a fa.*

2657. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-11 19:10:13
 ÚJ
>Amine de Niiso avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//A Vörös Királynő átka//

*Egy fokkal azért mégiscsak kellemesebb a lombok árnyékában egy kicsit megpihenni. Mindig is tudta, hogy nem lesz sétagalopp ez az egész egyedüli mutatvány az úttal, de hogy folyton hibázzon… Inkább nem is törődik az egésszel, csak egy elégedetlen sóhaj jelzi, hogy nincs túlzottan megelégedve se a helyzettel, se a történtekkel. Talán itt lenne az ideje egy kicsit elengednie magát, és nem olyan komolyan állnia a dolgokhoz. Elvégre avval mit veszíthet, ha nem görcsöl rá a dolgokra?
Ezeket a gondolatmeneteit szakítja félbe a szőrös kis hirtelen látogató. Csak fél szemmel pillant a fehér kis nyuszira érdeklődve. Talán az állat útjában van, és a jószág most vette csak észre. Lehet már csak idő, illetve egy hirtelen mozdulat kérdése, hogy kereket oldjon a hosszúfülű. Az állatka viszont furcsa mozdulatokat tesz a fejével, mintha valóban végigmérné a kis nősténykét, arról nem is beszélve, hogy piros szemeiben mintha az értelem fénye csillogna. Egyik szemét felvonva most már nagyobb figyelemmel méregeti ő is a kis állatot. Talán felé kellene indulnia, akkor elszaladna, de ez az ötlet is a süllyesztőbe kerül, mikor a nyúl mintha…bólintana.*
~Ugyan, csak képzelődsz! Megártott a nap…~ *Csóválja meg a fejét. Azt hitte ennyi év után értelmileg már viszonylag fel kellett volna nőnie, de ezek szerint még sok hátravan addig.
Épphogy fordulna el az állattól, nem foglalkozva vele tovább, mikor az egyszerűen csak fogja magát, és Amine szeme láttára két lábra áll.*
- Mi van?! *Szólal fel meglepetten, ahogy az elsétáló fehér szőrgombócot figyeli. Ez már biztos, hogy nem normális.* Sejtettem! Napszúrást kaptam! *Hüledezik megvonva a vállát. Az állatok nem szoktak két lábra állni, biztos csak képzelődik. Most nyugodtan meg is fordulhat, és a nyuszi irányával ellentétesen akár el is mehetne jó messzire, soha többet fel sem emlegetve ezt az esetet. De…olyan valóságosnak tűnik az a kis állat… Mi van, hogyha mégsem a szeme csal? Akkor hagyjon elsétálni egy ilyen nyuszit?
Saját kérdését már azonnal meg is válaszolva szimplán feláll a padról, és minden szó nélkül elindul az állatka után. Persze azért hogy ha közvetlen mögé kerül nem szalasztja el, hogy meg ne fogja a fülét, vagy a fejét érintse, hogy lássa valóban nem a képzelete játszadozik csak vele.

Egészen az erdőig, és még azután is meg y a furcsa kis jószág után aki még ellenőrzi is néha-néha, hogy jön-e utána. Nem úgy néz ki mint aki ellene van, hanem mint aki pont azt várná el, hogy a nőstényke kövesse őt. Viszont ahogy haladnak egyre beljebb a kis hosszúfülű egyszer csak eltűnik. Neki már csak ez hiányzott, azonnal gyorsabb tempóra váltva próbál az állat nyomára bukkanni, de semmi. Lényegében csak egy kis körben oda-vissza nézelődik. Így is elég gond, hogy eddig nem figyelt az útra, ha most elkezd találomra valamerre elrohanni, akkor az onnantól már veszett ügy.
Körbenézve veszi csak igazán észre, hogy milyen érdekes helyre is került. A fák túlságosan is szabályos kör alakban vannak, középen viszont áll egy jó nagydarab magányosan. Ezután veszi csak észre, hogy nem a fa az egyedüli ami a mező közepén tartózkodik. Különféle szitkok fogalmazódnak meg benne miket legszívesebben hangosan is elsorolna saját magára, de szerencsére nem vétett túl nagyot, talán csendességének hála még mindig nála van az előny, hogy előbb észrevette a másikat. Bár ebben nem lehet biztos. Azonnal kivonja egyelőre csak az egyik kardját szigorúan csak védelmi beállásba. Ha az ork nem mutat támadó szándékot óvatosan még néhány lépést tesz közelebb, hogy jobban szemügyre vehesse mi előtt áll az ork ennyire várakozón. Közelebbről megnézve valóban érdekes mintájú a fának a törzse, és nagyon hasonlít egy ajtóra is. Nyílni viszont nemigen nyílhat, ha a nagydarab alak még mindig előtte toporog.
Irreális elképzelés, hogy egy fának ajtaja lenne, de nem ő akarta nemrég kijelenteni, hogy nem fog mindent annyira komolyan venni? Tehát…ha van egy ajtó, ami be van zárva…akkor kulcsnak is elméletileg lennie kell, ami nyitja azt. Ez még nevetségesebb elképzelés mint az ajtó, de azért kíváncsian végigjárja a törzset, az orkra figyelve csak óvatosan közelítve azt meg, hátha talál valamit ami kulcsra emlékezteti őt. Ha semmi, akkor ha nem érez fenyegetést csak az ajtóhoz lép, és mintha egy szabályos háznak az ajtaja lenne szimplán bekopog. A mai után lényegtelen ki nézi őt bolondnak, eddig egy két lábon járó nyulat követett…*

2656. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-11 17:54:15
 ÚJ
>Chothal Narral avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211

Játékstílus: Szelíd

//A Vörös Királynő átka//

*Az ork már-már futólépésbe követi a nyulat az erdőszélééig, aminek esze ágába sincs megállni.
Talán mert kezében egy szigonnyal megy utána az ork, mintha körülbelül vaddisznót akarna vadászni.
Ez persze Chothalnak eszébe sem jut. Csak követi és követi a kis állatot. Az erdő első, még laza szakaszán kisebb ösvényeken és talán még ismerős utakon.
Az ork vándor. Vándorolt egész életén keresztül, minden helyet meg tud jegyezni amit eddig látott életében így útjának első szakasza még ismerős is neki.
A nyúl könnyedén közlekedik, neki azért néha át kell lendülnie egy-egy farönkön, majd amint beljebb érnek az erdőben a nyúl gyorsít. Az ork már nem lesi az utat és a környezetét mindinkább nem kívánja elveszíteni szem elől az apróbb állatot.
Chothal erdőjáróhoz mérten gyorsan mozog és mászik át néhol akadályokon míg nem elveszíti a nyúl nyomát. A fehér jószág sehol.
Megáll és egyből lehajol, nyomolvasni próbál. Tapasztalt már ebben a témában, keresi az apró nyúlra utaló lépések helyeit. Bárhonnan megismer egy nyúltappancsot a földön. De sehol semmi. Feláll, megtámaszkodik a szigonyán és próbálja a helyét belőni az erdőben. Nézi a fákat, ismertető jeleket, mint köveket, kidőlt rönköket. De semmi... semmi jele annak, hogy bármikor is járt volna az Artheniori erdő ezen szakaszán.
Végül úgy dönt megpróbál beljebb menni. Nem igazán tart semmitől sem. Befelé halad, s érezhetően mintha terelné valamerre az erdő. Chothal kezében a szigonnyal pásztázza a fákat, majd végül egy tisztásra ér. Ahol a fák mondhatni kört alkotnak, s milyen meglepő középütt egy rendkívül öreg fa áll. Már már rátornyosul a nem épp alacsony orkra is.
Chothal körbenéz. Csapdát keres és óvatosan jár-kel a fa körül. Előbb körbejárja azt, de egy pillanatra sem rakná le a szigonyt. Mintha hozzá nőtt volna a jobbjához. Közelebb lép a fához s végig futtatja a balját a mintákon. Mintha a fa nem is lenne normális. Ilyen fura mintákat sosem látott... mármint fán.
Ám a gyanús kinézetű fán még inkább gyanúsít annak törzse, amin mintha egy ajtó lenne. Egy fa ajtóval? Nevetséges.
Az ork el sem játszik a gondolattal, hogy próbálkozzon a kinyitásával. Inkább vár egy kicsit. Ha valaki lenne benne előbb-utóbb észrevenné, hogy egy egész ork várakozik kinn és a 'házát' lesi.*

2655. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-11 16:48:52
 ÚJ
>Xumria Malds avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Darfang Kaleg//

* A férfi azt mondja, hogy szedne virágot, majd Xumriának a kezét nyújtja, hogy felhúzza, a lány meg is fogja Kaleg kezét, de ő elég erősen rántja föl.*
- Mit csinálsz?
* Kérdezi meglepődve, de amennyire lehet arébb húzódik, s fejét oldalra fordítja.*
- Örülnék, ha elengednél...
* Mondja, s még inkább próbál kiszabadulni, ha eddig nem engedték el.*
~ Ha nem enged el, akkor komolyan mondom, hogy fejbe csapom...~
* Gondolja dühösen, hisz ő nem akart semmit, csak gyönyörködni a természetben és elbeszélgetni valakivel, ha már Kaleg elkísérte.*
~ Gondolhattam volna, hogy nem is akar virágot szedni...~

2654. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-11 16:34:51
 ÚJ
>Niara Relle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Leon Descobrat//

*Leon arcát figyeli, várva a reakciót a csacsi nevére. Észreveszi, hogy elbambul, és csak kíváncsian néz fel rá továbbra is, oldalra döntött fejjel. A férfi válaszára viszont elmosolyodik: akkor mégsem volt rossz választás ez a név.*
-Hát akkor, Molly, most már te is a csapat tagja vagy!
*Megsimogatja az állat nyakát. Amikor őt is átölelik, kellemes érzés járja át, a megismételt mondatoktól azonban zavarba jön, nem tudja, miért viccelődik így vele Leon.
~Talán valami rosszat mondtam..?~
Való igaz, sokszor képes megfeledkezni a külvilágról, ha állatokhoz beszél. Gyakori eset ez nála, de akárhogy töri a fejét, nem lát semmi rosszat abban, amit a csacsinak mondott.
Niara nem gondolja, hogy Leon valóban jól járt volna vele - hiszen csak gondot okozott eddig neki, semmi mást. Most is neki tesz szívességet, hogy hazakíséri. Erről még nem akar beszélni, ráér vele akkor is, ha hazaértek, vagy ha megfelelő lesz rá az alkalom. A halogatás igazi művészetnek számít már nála, ha beszélgetésről van szó. Leon arra kéri, hogy meséljen, így hát ezt teszi, s csak akkor tart szünetet, amikor a férfi megszólal, vagy amikor rájön, hogy túl gyorsan hadarja a mondandóját.
A kis tündér is belátja, hogy ha nem földművesek nevelik, akkor valószínűleg ők nem találkozhattak volna. Bár...ki tudja? Az élet útjai kifürkészhetetlenek - így tartja a mondás is.
Ahogy egyre beljebb haladnak az erdőben, szinte érezni, ahogy körülöleli őket a természet. Nagyon hívogató ez egy tündér számára, olyan, mintha a mennyország egy kapuja nyílna ki előtte. Már távolról szemléli, ahogy egy kis területen a lombok átengedik a fényt, s ezáltal az út szélén vadvirágok nyílnak azon a picike részen. Nem is bír tovább a csacsi hátán ülni, óvatosan leszáll róla, hogy gyalog elhaladva mellettük közelebbről is megcsodálhassa őket.*
-Ó, nézd! Milyen csodásak!
*A fák tövénél rózsaszín virágok lázadnak az aljnövényzet kopársága ellen, szinte nyújtózkodnak a napfény felé. Apró gyöngyszemek ezek, amik mosolyra fakaszthatják azt, aki felfigyel rájuk és értékeli is őket.
Niara ragyogó arccal pillant fel Leonra, a felfedezés teljesen felvillanyozza őt. Most, hogy napokra elszakadt hazulról az idegen, zsúfolt város kedvéért, kezd ráébredni arra, hogy nagyon is hiányzik már neki az otthona, és az a nyugalom és szabadság, amit a szántóföldek és a gyümölcsös kertek hordoznak magukkal.*

2653. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-11 16:28:11
 ÚJ
>Darfang Kaleg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

//Xumria Malds//

*Darfag nem túlzottan örül a nő ellenkezésének, hiszen már rég nem élvezte a test örömeit.~Ha máskor találkoztunk volna valószínűleg élvezném a kihívást, de most szeretném, ha könnyen mennének a dolgok. Nem virágot szedni, hoztam az erdőbe, és ezt neki is tudnia kéne, de ha ennyire akarja én belemehetek a játékba.~Kezét óvatosan visszahúzza maga mellé, és megtervezi a következő lépéseket.*
-Szedhetünk virágot, ha nagyon szeretnéd.*Felemelkedik a földről, és a kezét nyújtja a nőnek, hogy felsegítse. Ha a nő elfogadja a segítő jobbját, akkor egy erőteljesebb mozdulattal rántja fel, hogy a nő kénytelen legyen nekirepülni, ez után amilyen gyorsan csak tudja a hölgy köré fonja a karjait, majd megpróbálja megcsókolni a virágmániást.*

2652. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-11 16:20:45
 ÚJ
>Assa Nides avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Szelíd

//Erfalody//

* Assának is volt "szerencséje" látni egyszer, hogy egy kezdő tűzmágus, hogy gyújtotta fel a haját. Nem volt szép látvány, az egyszer biztos. Természetesen átbeszélte tanárával a biztonsági szabályokat, így kicsi esélye, hogy ilyen malőr adódjon.
Erf megállapítására elmosolyodik.*
- Nehogy azt hidd, hogy nem terheli meg a testet a lovaglás. Különösen edzi a láb izmait. Gondolj csak arra, mikor ügetés közben föl és le állunk a nyeregből.
* A lány viccelődésére felnevet.*
- Bár úgy lenne, de... Rám fér még a gyakorlás. Persze a legjobb az, ha nem támadnak az emberre.
* Mosolyogva bólint a bűbájokkal kapcsolatos kijelentésre.
Meglepetésükre Amos Theinor lép oda hozzájuk. Elmondja, hogy Mordach kereste őket. Erfalodyhoz hasonlóan a tündérke is meglepődik.*
- Nem tudom, hogy mért keresett minket...

* Aztán elindulnak. Addig ügetnek míg az erdőhöz nem érnek.*
- Persze, hogy mehet.
* S ő is vágtára bírja lovát. A fehéf kanca boldogan nyargal, látszik, hogy hiányolta a mozgást. A kikötő felé tartanak. Assa sokadszorra is megállapítja, hogy mekkora szerencséjük volt ezekkel a patásokkal. Mennek mint a szél, s nagyon kényelmesek is. A tündérkének is jól esik, hogy most nem a város hangosabb forgatagában vannak, csak a madárcsicsergés, s a lovak patáninak egyenletes dobbanása hallatszik.*

2651. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-11 16:01:02
 ÚJ
>Xumria Malds avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Darfang Kaleg//

* A lány a mondatra rájön, hogy csak illendőségből kérdeztek róla, de más még így sem tett soha, így ennek is örül valamelyest. A férfi dícséretére elmosolyodik.*
- Hát... Köszönöm...
* Kaleg leül mellé, majd kérdezi is. Kicsit elgondolkozik, majd őszintén válaszol.*
- Mondjuk szednék virágot, s csinálnék belőle egy csokrot.
* Ezzek arébbrántja a kezét, s maga mellett körülnéz, hogy miből lenne érdemes készíteni valamit. Egy sárga virágot le is tép.*
- Mért, te mit szeretnél?
* Gondolja, hogy egy férfi nem szívesen szedne virágot.* ~ De talán Kaleg is szereti a madarak énekét, s a szél susogását a fák között... Szép ez az erdő.~
- Még kéne néhány színesebb virág...

2650. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-11 15:42:53
 ÚJ
>Darfang Kaleg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

//Xumria Malds//

*Darfag odafigyel arra amit a nő mesél, vagyis inkább úgy tesz, mintha tényleg érdekelné.*
-Örülök, hogy ezt elmondtad nekem*Hangzik el az egyik séma mondat, amit ilyenkor mondani illik. A lány választását egy biccentéssel nyugtázza, majd letelepszik a nő mellé, és lágyan elkezdi annak cirógatni karját. A madarat könnyen észreveszi, amikor a nő rá mutat.*
-Tényleg szép, akárcsak re.*Egy könnyed bók, ami csak úgy jön magától, de jól eshet a nőnek, ezzel is könnyebbé téve a közeledést az irányába.*
-És mit szeretnél csinálni ott a fák alatt.*Hangjából érződik, hogy lenne egy ötlete, hogy milyen kellemes elfoglaltságot csinálhatnának ők kettesben. Közben keze a lány ujjaihoz ér, és lágyan megérinti őket.*

2649. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-11 12:10:50
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110

Játékstílus: Szelíd

//A Vörös Királynő átka //

*A mese úgy szól, hogy a kislány elkóborolt az erdőbe, valamilyen mesebeli jelenést követve, aki hűen vezette mind mélyebbre és mélyebbre, egészen a csodák kertjébe, ahonnan többet nem tért vissza. Egyesek úgy tartják, pusztán ostoba volt és farkasok tépték szét, de gyermekeknek úgy mesélik, hogy azóta is boldogan él játékban, mely valóra vált.

Az erdő, mint általában, most is békés képet fest. Égig érő fái végtelen nyugalommal tornyosulnak a kalandorok fölé, helyenként széles és sűrű koronájukkal teljesen eltakarva a napot, amelynek sugarai csak pár helyen képesek kicselezni a leveleket, hogy leszökve a földig hirdessék, ott van ő még, ahol lennie kell, fenn az ég trónszékén. Lágy szellő rezegteti az ágakat, a levelek zörrenése halk aláfestőt játszik a léptek zaja mellé.
A nyúl egészen sokáig vezet mindenkit, míg egyszer csak a fák között eltűnik. Talán csak gyorsabb iramra ösztökélte magát, ezért vesztette mindenki nyomát, de még a legképzettebb nyomkereső is képtelen megállapítani, hogy pontosan merre is halad tovább. Talán az egész nem volt több puszta álomnál, látomásnál, lidércnél, amelyik eddig csalt mindenkit, talán egyenesen a vesztükbe. Aki úgy ismeri az erdőt, mint a tenyerét, az sem képes felidézni emlékeiben, hogy ezen a helyen járt-e már, pedig a még szokottnál is magasabbnak tűnő fák, amelyek mintha szabályos körben helyezkednének el, nem egykönnyen felejthetően. Egy különösen öregnek tűnő, több öl vastag fa áll ennek a körnek a közepén, kérgén mintázat fut körbe, ami akár egy szebben megfaragott ajtónak is beillene. Egy aprócska, derékmagasságban kinőtt ágacska pedig mintha csak arra várna, hogy kilincsként használva megpróbálják lenyomni. Persze lehet mindez a képzelet puszta játéka is, ezt mindenki saját fantáziájára hagyatkozva döntse el. Ám akik fogékonyabbak a mesékre, fantáziájuk nyitottabb a lehetetlen lehetségességére, azok megpróbálkozhatnak az "ajtó" felfedésével. Ám ők sem járnak sikerrel. Ha feszegetni próbálják, egyértelműen érezhetik, hogy ennek nyílnia kellene, de mintha zárva lenne. Racionális társaik persze megfeddhetik őket azzal, hogy biztosan korhadt a kéreg, de ennek bizonyítása sem lesz olyan egyszerű, ha feszegetni próbálnák, akár fegyverrel, akár puszta kézzel, az legalább olyan hasztalan, mint az előző, kinyitásra irányuló mozdulatok. Marad hát a puszta rejtély, hogy mit keresnek épp itt.*

2648. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-11 08:02:19
 ÚJ
>Xumria Malds avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Darfang Kaleg//

- Én is sokáig erdőben éltem, de elraboltak engem és a testvéremet. Máig sem tudom, hogy hogyan. Sajnos a testvéremmel végzett is a gazember, de tőlem megkapta a méltó büntetését. Aztán egy várban teljesítettem feladatokat, pl. a kertet rendbetartottam, meg effélék, ott az úrnőn sikerült egyszer segítenem. Ez azért meglepő, mert nem vagyok egy nagy harcos… Az az emlék viszont homályos, mert fejbe vertek. Most meg itt vagyok.
* Ahogy belegondol, szinte senki nem kérdezgetett még tőle sorsa felől, így magában megbocsát Kaleg keze miatt.*
- Hát itt is maradhatunk felőlem.
* Leül egy fa tövébe, s tanulmányoni kezdi a növényeket, felnéz a fára, s megpillant néhány madarat is.*
- Milyen szép az a színes madár, ott!
* Mondja mosolyogva, s felmutat a fára, hogy a férfi is lássa.*

2647. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-11 07:28:29
 ÚJ
>Erfalody A'theriona avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Assa - Mordach után//

- Ne is, az sokszor nagyon veszélyes tud lenni. *Ha valamit, hát a "bűvészkedésekről" tud egyet s mást, meg persze a félresikeredett varázslatokról és azok következményeiről is. Nem véletlenül hajlik ő először a szilárd alapozásra, és csak azután a komolyabb tanulásra. Ugyan erősen kétli, hogy a tündérke bármi olyasmit tanulhatott volna már így elsőre ami már a veszélyességi kategóriába tartozna, jobb félni mint megijedni.*
- Hát...azzal, hogy a lovak hátán ülünk amíg azok futnak nem hiszem, hogy jó erőben tartanánk magunkat. *Töpreng el egy nyújtózkodás kíséretében, miután letette a kezében lévő könyvet az asztalra. Ha már úgyis indulnak nincs értelme szorongatnia.
Jóízűen felnevet Assa bizonygatására. Fura egy lány, épp csak most ismerkedett meg a barakkal, néhányszor beállították a helyes testhelyzetbe és épp csak most tanult meg néhány ügyesebb kis trükköt, de máris elintéz ő bárkit. Még szerencse, hogy kiegészíti a mondatát, különben a mélységi nőstényke még komolyan is venné a szavait.*
- Tessék csak, addig meg én majd jóízűen eliszogatok egy csésze forró teát, vagy egy pohár hideg vörösbort az egyik farönkre leülve. *Még akaratlanul is elképzeli magában a jelenetet, ahogy egy forró teát fújva figyeli, ahogy Assa harcol legalább kettő banditával. Kár, hogy a valóságban ez valahogy másképp festene, és Sokkal rövidebb ideig tartana.* A bűbájok mindig jól jönnek. *Kacsint a tündérlányra, hangjában pedig talán némi mögöttes tartalom is kiérezhető.
Épp mikor állna fel ő is a helyéről lép oda hozzájuk az egyik pap.*
- Szép jó napot hölgyeim! *Mosolyog rájuk, majd gyorsan végigfuttatja rajtuk ismét a szemét.* Elnézést kérek a zavarásért, de nemrég itt járt egy úr. *Azzal néhány szóban jellemzi Mordachot. A két lánynak nem kell sok információ, hogy valószínűleg mindketten tudják, hogy kiről is van szó. Erf arcán egy pillanatra meglepettség suhan át. Nem számított rá, hogy már ilyen hamar ismét szóba kerül a Vörös, és nem Assa által, hanem egy idegentől.*
- Sokan járnak a templomba. *Válaszolja egykedvűen. Ebben tényleg nincs semmi különös, ők is itt vannak. De vajon miért közli ezt Pont velük ez a pap?*
- Természetesen, csakhogy ő a hölgyek után érdeklődött. *Villant rájuk egy féloldalas mosolyt. Erf azonnal Assa irányába fordul, hátha van valami elképzelése, reakciója, aztán már fordul is vissza a férfihoz.*
- Megtudhatnám, hogy miért is keresett minket? Hagyott valamilyen üzenetet? *Érdeklődik tovább a nőstényke, a pap viszont csak a fejét rázza.*
- Nem, sajnálom, de üzenetet azt nem hagyott.
- Rendben, köszönjük! *Mosolyog szelíden a férfira, aztán már tekerve is vissza a szemére a fekete selymet megindul kifele a templomból.*
- Akkor menjünk! *Mosolyog Assára ahogy haladnak ki a templomból. Vagy egy tucat kérdés fogalmazódik meg a fejében ezzel a rejtéllyel kapcsolatban, de hiába foglalkozna velük ha akarna, itt a városban ácsorogva úgysem jutnának egyről a kettőre.

Mindketten nyeregbe pattannak, és a kikötő, vagy legalábbis először az erdő felé veszik az irányt.
Amíg ki nem érnek a városból legfeljebb az ügetés a leggyorsabb amit megengedhetnek maguknak, az erdőt elérve viszont szabad a terep a lovak edzésére.*
- Akkor mehet a lovakkal egy kis vágta? *Pillant Assára, és ha a lány benne van akkor máris vágtába ugratja az éjszín csődört, és sokkal gyorsabb tempóra kapcsolnak az ösvényen. Ilyen iramban egész gyorsan ki fognak érni az erdőből, de ha szabad az út, akkor nincs értelme idő előtt lefékezniük a lovakat.*

2646. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-10 23:11:35
 ÚJ
>Darfang Kaleg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

//Xumria Malds//

*Darfang meglepődik, hogy a nő ellenkezik az érintés ellen, de csak gondolatban megvonja a vállát, és kivezeti a nőt a fák közé.*
-Erre van a tisztás, de ha szeretnél az erdőben is sétálhatunk.~Nekem mindegy hol vetkőzöl le.~Szeretek az erdőben sétálni, tegnap tértem vissza egy hónapos útról, amikor az erdőt fedeztem fel, és te esetleg mesélnél kicsit magadról?*Csak valami apróságot mond, utána a lányról kérdez, azon az elven haladva, miszerint a legtöbb nő szeret magáról beszélni, mert ettől úgy érzik, hogy törődve van velük, és egy elégedett nő sokkal könnyebben kitárulkozik, mint egy elégedetlen, vagy szomorú hölgyemény.*

2645. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-10 22:54:13
 ÚJ
>Yelane Kayme Bevorken avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Brenden//

*Yelane nem hitte volna, hogy még egy bocsánatkérés is kijár neki, elvégre teljesen ésszerű reakcióval találta szemben magát. Sőt, talán valamivel visszafogottabbal is, mint amit a félvér produkálna, bár ez azért kérdéses, tekintve, hogy ha az ő fülét vágta volna le valaki, valószínűleg még ájultan feküdne valahol.*
- Ugyan, ne is törődj vele! *jegyzi meg, majd a sebekkel kezd foglalatoskodni.
Alaposan méregeti őket. A háton lévőket látszik, hogy nem érte el teljesen, tekintve, hogy jóformán csak félig vannak elsütve, ami most még jól is jöhet. Ha tényleg igaz, hogy csak részben sikerült kiszedni a nyílhegyeket, akkor amúgy is fel kell újra nyitni, így pedig jobb, ha nincs elzárva az egész seb. A nagy égésnyom mellett így azért látja, hogy merre haladhatott a bőrön lévő hasadék vonala.*
- Lássuk csak... A forró víztől most eltekintek, marad a szesz. Fel kell nyitnom a sebeket, hogy megnézzem, maradtak-e benne darabok a hegyekből, vagy egyéb szennyeződés. Fájni fog, úgyhogy jobban teszed, ha ráharapsz valamire *figyelmezteti a férfit.*
- Akár az öved is megteszi összehajtva. Az nem is olyan kemény, hogy kárt tegyen a fogaidban *jegyzi még meg, mint egy tanácsként.*
- Ha van valami késed, vagy kisebb pengéd, annak hasznát tudnám venni *teszi még hozzá, remélve, hogy kap, s ennek függvényében, majd ha úgy látja, hogy az alak felkészült, hozzálát dolgai intézéséhez. Késsel, vagy saját, jobban mondva lopott kardjával, de felnyitja a sebeket, miután egy kicsit lelocsolta őket az alkohollal, mit még a városban szerzett. Mikor felnyitja a sebet, arra is locsol egy keveset, nem finomkodva és bele is nyúl a vágásokba. Nem kotorászik ott sokat. Néhány szilánkot kihúz az egyikből, mi láthatóan csontot ért és összetört, majd a másikat is végigjárja, üresen húzva ki ujjait. Ezzel a vizsgálat megtörténik. Gyorsan végzi dolgát, hogy ne kelljen sokáig szenvednie áldozatának, na meg persze hogy saját sebeit is elláthassa utána végre. A vállán lévő aprócska batyuban kutakodik egy kicsit, kötszer, tű és cérna után, melyek a varráshoz és az utána következő kötözéshez szükségesek, ha pedig engedik, akkor el is végzi a velük való műveletet, végezve a hát ellátásával.*
- Ez így rendben lesz. A kötést majd cserélni kell, de kapott annyi alkoholt, ami rendesen fertőtleníti, és a hegymaradványok sincsenek már benne *jelenti ki, majd egyszerűen fogja magát és leül, hogy kezéről letekerve a gyolcsot, jobban szemügyre vehesse az ott éktelenkedő lyukat, mi most már csak egy összehúzódott vágás, igaz, egész tenyerén átüt, annak közepénél.*
- Ha ezt ellátom, utána megnézem a füleidet is.

2644. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-09 23:53:41
 ÚJ
>O'drann Meertell avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

* Már dél felé jár az idő, mikor az erdőbe léptet Shachus hátán. Sok mesét hallott már ezelőtt Arthenior erdejéről, bár amúgy sem úgy képzelte el, ahogy egy naiv utazó elképzelné: csodás, verőfényes erdő, tele virággal, s aranyosan ugráló őzikékkel?! Dehogy!
O'drann érzékei kiélesednek, mintha csak most lökték volna be az arénába, ahol nem látja ellenfeleit. Shachus is érzi a férfi idegességét, aki nyelvével kattogva csitítgatja bizonytalanná váló lovát. Bár az állat okos, okosabb, mint O'drann bármelyik lova - s nem kevésbé tapasztalt a maga hét évével, mégis, akaratlanul is bajra gyanakszik, ha gazdája idegessé, feszültté válik. Már pedig egy állat - főleg az, aki majdnem csikókorától gazdája mellett van - megérzi, ha az illető ideges, fél, vagy épp boldog. S rendszerint az előbbi szokott jellemző lenni, legalábbis O'drann-nál.
A férfi egyenes tartással ül nyergében, s az eleji készenlétet hamarosan felváltja a magabiztosság. Immár, kikerülve a városi, biztonságos légkörből, ugyan figyelme nem lankad, mégis megszokja az erdő furcsa, bizonytalan érzetét, hogy tudja, nem védik városfalak és városi őrök mindenhonnan. Nem mintha szüksége lenne "védelemre", ám az embernek mindig jól esik, ha a végigharcolt évek után akad egy kis ideje arra, hogy ne foglalkozzon a vészjeleket kiáltó ösztönökkel.
De a férfi nem tehet róla. Az utóbbi pár évben igen gyakran akarták fejét venni, s nem ok nélkül. Bár erre legalább oly kevésbé van kedve visszagondolni, mint a húgára, s a közös történetükre. Minden esetre az utat máshogy nem is tölthetné el: gondolkozással.
Hirtelen lejátszódik előtte egy ismerős jelenet - önön magát látja, pár évvel fiatalabban, amint épp egy vele egymagas, ámde kétszer oly széles harcossal áll ki küzdeni, csupán azért, mert pár "barátjával" fogadott, hogy biztosan nem állna ki az alak ellen, akit mindenki úgy becézett, hogy 'A pusza Fekete Medvéje'. Akkori baráti társaságának fele szavazott arra, hogy O'drann - akit később Arany Viperának is becéztek gyorsasága miatt - a fejét vesztő, sőt mi több, a Medve még élve meg is fogja enni! Egy-két ember komolyan elhitte, hogy mészárlás van kialakulóban azon az estén, abban a névtelen fogadóban, messze Artheniortól.
Ám nem így lett. O'drann még mindig él, és egy harapásnyomot sem szerzett elmékül. Talán csak egy csúnya fejfájás emlékét, amit a harc utáni ivászat - s a fogadásból nyert pénz elherdálásának sajnálata - okozott számára. Keserű arckifejezésből hamar átvált fájdalmasan gúnyos, savanyú mosolyba, majd fél kézzel meghúzza kissé a gyeplőt, ugyanis Shachus majdnem letér az ösvényről. *
- Nyugalom pajtás.

2643. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-09 13:57:45
 ÚJ
>Brenden Grybond, az Útonálló avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Yelane //

* Makacs, büszke énje mindenáron fent akarja tartani dominánsságát, hogy már pedig ő erős a sebei ellenére is, és nincs szüksége segítségre. Bár azon valóban elgondolkozik, hogy végül is, miért fedte fel magát ilyen könnyelműn a nő, ha valóban a fejét akarja venni? S az sem elhanyagolható tény, hogy a hölgy félvérnek látszik - bár az esti félhomályban ezt igazán nehéz így biztosan megállapítania.
A többi alafhím férfival ellentétben Brenden büszkeségét azonban nem sérti, hogy a nő ilyen magabiztos, s hogy ilyen "elszántan" próbál rajta segíteni. Inkább az a megdöbbentő számára, hogy SEGÍTENI akar. Annál inkább valamiféle tisztelet, vagy nyugodtság, esetleg mindkettő kezd el eluralkodni rajta, hogy talán mégsem kell félnie, és ezen múlandó kapcsolat alkalmával talán mindketten jól járnak. Ahogy a nő közelít felé, megemeli a kardját. Elsőnek talán fenyegetőnek tűnhet, ám ahelyett, hogy meglendítené - vagy bármilyen más kísérletet tenne támadásra, netán védekezésre -, egyszerűen visszacsúsztatja a pengét az oldalán lógó kardhüvelybe. Erőtlenül leengedi maga mellé a kezeit, és mély, fáradt sóhajt hallat, mintegy kilehelve magából az eddigi feszültséget. *
- Bocsáss meg nekem... * Kezd bele szabadkozásába, ám rövid másodperceken belül rájön, hogy ennek semmi értelme. Bármilyen ostoba cselekedet is volt a reakciója - bár utólag sem látja annak, ezen tapasztalat tudatában is így cselekedne -, aligha nem volt jogos, sőt. Az lett volna idióta dolog, ha bármilyen idegent, aki így tűnik elő, hasonlóképp kezelt volna (legyen az nő, férfi, de akár gyermek is). Azzal csak magát állítja be ostobábbnak, ha most elkezd bocsánatot kérni. Halvány ráncokba szalad a homloka, miután elhallgat, majd kihúzza magát, bár ez igen fájdalmas mozdulatnak bizonyul. *
- Brenden vagyok. * Egy ideig gondolkozik, hogy legyen-e őszinte, s mondja-e el az igazi nevét, hisz ki tudja, találkoznak-e még? A józan ész azt diktálná, maradjon bizalmatlan, ám egy hirtelen késztetéstől vezérelve kibukik belőle. *
- Brenden Grybond. * Talán csak a sebek érintése tette ezt vele, magát legalábbis most ezzel hitegeti. Mintegy mentségként szolgál neki a fájdalom, melyet szisszenés követ, és izmainak akaratlan összerándulása. Arca is megrezzen. *
- Nyilak, igen. * Folytatja, immár erősebb hangon, hogy mégse tűnjön oly "gyámoltalan" kis fiúcskának. * - Valamennyire sikerült kiszednem a nyílhegyeket. És kiégettem a sebet, már amennyire elértem.

2642. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-09 11:52:07
 ÚJ
>Yelane Kayme Bevorken avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Brenden//

*Ez az esztelen gyanakvás kicsit sérti, bár megérti a másikat. Valószínűleg nem olyan rég szabadították meg füleitől, erre megjelenik ő. Ki tudja, hogy mit hihet, minden esetre, Yelnek semmi kedve most a másik lelki állapotával foglalatoskodni. Ő maga is elég zaklatott az elmúlt napok miatt, most pedig csak segítene szeretne a másik fizikai bajain, semmi több. Nem várja el, hogy közben beszélgessenek, vagy miegymás. Az sem túlzottan érdekli, hogy a férfi kardját szorongatja. A félvér elmosolyodik az összképen. A magát erősnek feltüntetni kívánó valakin, ki próbálja távol tartani magától az ördögi nőszemélyt. Kár, hogy Yelane nem éppen ördögi. A nőszemély megnevezés pedig kicsit sértené önbecsülését.*
- Ugyan, kérlek! Ha meg akartalak volna ölni, már rég megtehettem volna, nem gondolod? Lehet, hogy én sem vagyok jó állapotban, de veled még könnyedén elbánnék, ahogy nézem *nyilvánítja ki véleményét, méghozzá egész könnyedén.
Ezt követően nyugodt léptekkel sétál közelebb. A kardra rá sem pillant, ahogyan sajátjára sem helyezi rá ujjait.*
- Na ülj le! Ha akarod, szorongasd csak azt a piszkavasat, engem nem érdekel. De ha úgy látom, hogy az életemre törsz, még meggondolom magam és a végén tényleg meghalsz *vonja meg vállait, elhagyva bárminemű nemesi szokást.
Ez a vállvonogatás útjai során ragadt rá. Akkor, mikor mestere arra tanította, hogyan olvadjon be valamelyest a hétköznapi emberek közé. Azóta pedig olykor-olykor előfordul, hogy elköveti ezen "gaztettet".*
- Egyébként a nevem, Yelane. Ha ez megnyugtat... Nem ártok neked, amíg nem érzem magam veszélyben miattad. Most pedig végre hagyd, hogy elvégezhessem a dolgom és ellássam a sebeid! *utasítja, némi színlelt nyavalygással.
Ha végre engedi a másik, akkor gondosan körbe is járja. A sebeket közelebbről is megvizsgálja, óvatosan végigsimítva mellettük.*
- Ezeket a sebeket a hátadon... Nyilak okozták, igaz? Mi lett a hegyekkel? Benne maradtak? Egyébként... Téged hogy hívnak? Nem érdekel, hogy az igazi neved mondod-e, csak bökd ki, hogy hogyan szólíthatlak! *teszi még hozzá, hátha így könnyebben megnevezi magát az alak.
Valószínűleg egyébként sem fognak sokáig egy helyen tartózkodni, arról már nem is beszélve, hogy nagy valószínűséggel soha többé nem találkoznak majd. Így van ez legtöbb kezeltjével.*

2641. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-06-08 21:15:00
 ÚJ
>Moonxylwery Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Megfontolt

// Morwon //

* A tisztáson gyorsan átvágnak és szerencsésen rátalálnak az ösvényre. Miközben befele haladnak az erdő mélye felé az óriás elmeséli pontosabban a történetét a nőstény pedig érdeklődve hallgatja. Mindig is érdekelte az óriások népe, ők hasonlítanak az emberekre csak épp, hogy jóval nagyobbak nem úgy mint a vérengző orkok. Velük soha nem volt képes megbarátkozni.
A következő kérdés meglepi. Ritka az, hogy teljes nevén mutatkozzon be pontosan azért mert szinte mindenki hallott már róluk de hazudni nem szokott. Most is egy halvány mosolyal arcán válaszol.*
- A teljes nevem Moonxylwery Dwirinthalen de általában csak a Moont használom. *mondja miközben elhaladnak a vízesés mellett. Most ha csak ide az erdőbe jöttek volna öröm lenne megmártózni a hűs vízben, de sokkal távolabb van a cél. Most jut eszébe, hogy ez az a pont ahonnan Démon még képes egyedül hazatalálni. Odahívja magához a kutyát. Megpaskolja az oldalát majd határozottan kiadja a paracsot.*
- Menj haza Démon, vissza a Kúriába. *mondja és újjával mutatja az irányt is. Szerencsére ezt is gyakorolta már régebb a kutyával így az mint egy jólnevelt tanuló visszaüget a Kúriához és türelmesen várja a gazdáját. Eddig nem is volt ezzel gond, mindig egy-két órán belül visszatért a nőstény is. Ez lesz az első komolyabb kirándulása amihez szerencsére társnak egy óriás szegődött mellé.
A Kikötő felé veszik az irányt. Remélhetőleg az erdei vadak nem merészkednek így késődélután elő a rejtekükből.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257