Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 247 (4921. - 4940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

4940. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-06-19 21:46:09
 ÚJ
>Niove Sung avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Kellemes nyári éj, a lágy szellő kedvesen dúdolja halk dalát, s táncot jár a fák apró leveleivel. Arthenior erdejét nyugalom és csend pora hinti be, az egész erdő és lakói békés álmukat alusszák. A fák halkan susogó leveleit a holdfény ezüstruhába öltözteti, s a lombkoronán átszűrődő sápatag sugarak vékony, fehér csíkokat festenek a hajlongó fűszálakra. A szellő halk zúgásán, a fű néma zizegésén és a baglyok komótos huhogásán kívül semmi sem töri meg az éj csendjét. A tapasztalatlan fül számára. De a fák között suhan egy árny, nesztelen, gyors, léptei nyomán egy fűszál se hajlik el. S úgy settenkedik az erdő rejtekében, mint egy ragadozó a prédára várva.
S valóban prédájához igyekezik. De nem csak ő, aki nem az álomvilág meseszép mezején jár. Sok állat is ébren van és vadászik. Apró rágcsálók pici lábaikkal fürgén futnak a fűben a menedéket jelentő üreg felé, de a bagoly kiterjesztett szárnyakkal hozza el a halált egyikük számára. Nem hallatszik semmi, csak egy elhaló visítás, a rágcsáló nem menekülhet az éles karmok szorításából. A bagoly megszerezte vacsoráját. Békésen visszatelepedik az ágra, és huhog tovább, mintha misem történt volna. És nem is történt semmi. Ez a természet törvénye. A bagoly sárga szemei világítanak a sötétben, a madár lustán figyeli az ága alatt elhaladó árnyat, nem érdekli őt. Neki semmi köze nincs hozzá, de huhogása most már mégis ijesztően hat az éjben. Az árny tovább halad. Vadászatból érkező denevérek százai fújnak riadót az idegen betolakodó ellen.*
– Ah! Átkozott bőregerek.
*Hallatszik egy elfojtott kiáltás. Női hang. A settenkedő sietve otthagyja a hangoskodó denevéreket, akik feltűnést kelthettek hangos rikácsolásukkal. A bőrszárnyas állatok látva, hogy a betolakodó odébbállt berepülnek egy nagyobb nyíláson a barlangba, és elfoglalják helyüket. Az árny pedig továbbhalad nesztelen léptekkel suhanva. Mígnem egyszer csak megpillantja zsákmányát.*
– Hát itt vagy Drahun.
*A sikeres íjászat a stabilitáson és a következetességen múlik. Ha pedig megvan akkor a legfontosabb a ráhangolódás. Különösen fontos ott, ahol a siker és a kudarc egyaránt eldőlhet. A célt tisztán látni, felkészülni és lőni. Semmi sem zökkentheti ki. Apró lélegzet, az ideg megfeszül. De az élet kiszámíthatatlan, és épp ezért csodálatos. A kellemes szélben egy falevél kezdi kanyargósan szelni az utat, egyenesen a nő karja felé. Éppen csak érintené, mikor a vessző sebesen szabadul ki, és pont a préda feje fölé fúródik be egy fa törzsébe. Az állat megiramodik, és egyszerre vele együtt ébred fel a közelben a többi Drahun is. A föld szinte dübörögni kezd, és a csorda elmenekül. A nő pedig csalódottan szisszen fel. Előlép rejteke mögül és ott ahol a hold sugara megvilágítja a fa törzsét kuporodik le. Csuklyáját leveszi fejéről, az íjat és a tegezt maga mellé helyezi. Kesztyűjéből kimenekíti kezeit, és hetykén foglalnak ők is helyet a többiek tetején. Lábait kinyújtóztatja. Hosszú utat tett meg. Régen járt már Artheniorban. Pedig mintha csak tegnap lett volna mikor felkészült a barakk termeiben következő megbízására. S mintha csak tegnap lett volna, hogy felfedezték rejtekhelyén. Az ő szakmájában ez egyet jelentett a halállal. Még éppen idejében tudott elmenekülni és hagyta maga mögött a várost és szállt hajóra, s tért vissza új külsővel. Így már közel sem hasonlít arra akit sarokba szorítottak, mint holmi levadászni való zsákmányt. Elfintorodik ha csak arra gondol mit történetet volna. De most biztonságban van egyelőre, és ez a gondolat elszórakoztatja. Hátát a fának támasztja, szemeit pedig a lombok koronáján át az égre emeli, miközben emlékei dübörögnek halántékánál, elnyomva az erdő ásítását.*

A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.20 12:30:59, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.

4939. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-06-19 19:54:13
 ÚJ
>Sayua Soter avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

* Már több mint egy órája tapossa az erdő vastag aljnövényzetét, de hiába; nem tud szabadulni az érzéstől, hogy valaki követi. Mikor belépett a fák árnyékába, azt hitte csak képzelődik, agyára ment a városi levegő, vagy a titokzatos árnyak és zajok bolondítják meg az érzékeit, viszont már egy ideje tudja, tényleg van a nyomában valaki -esetleg valami. S ennek hatására lassan kezd elhatalmasodni rajta az a szörnyű érzés, amit márrégen nem tapasztalt, a félelem. Mivel nem volt elég pénze, hogy a fogadóban maradjon, úgy tervezte, hogy az erdei tisztáson húzza meg magát éjszaka, ám most már egyáltalán nem tartja jó ötletnek. A nap utolsó sugarai is lassan búcsút intenek neki, és akkor aztán tényleg lesz oka a pánikra, hiszen sötétben vajmi kevés az esélye, hogy megtalálja azt az eldugott kis helyet, ahol eddig még csak egyszer járt életében.*


4938. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-06-18 22:29:16
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Eljött egészen az erdőig, de eddig nem sokra ment. Nem tudja merre lehet ez a Ránen? Pedig meg kell találni, mert ezért fizetnek nem másért. Sok gondolat köti le a keresgélés és kérdezősködés közben.*
~Vajon valóban olyan szép, mint a képen? Vajon miért keresik? Vajon miért tűnt el és ki az a megbízó, akinek a nevében az a szolga kiadta neki a megbízást? Ha vissza viszi a lány, vajon hova is viszi?~
*A megbízó nem árulta el mindezt és nem is tudja miért foglalkoztatja ez most. Nem olyan nehéz a feladat, amit kapott csak megkeresi, megfogja és elviszi a megadott helyre. Mi sem lehet ennél könnyebb? Az is lehet a lány vissza akar térni és nem fog tiltakozni ellene. Ha igen akkor eléggé nehéz dolga lesz. Akkor ki kell találnia valamit, hogy vele tartson. Azért jobb lenne, ha alig várná, hogy valaki visszavigye az eddigi otthonába. Legalábbis ez lenne a jó, de tudja, hogyha ilyen egyszerű lenne nem bérelték volna fel őt. Sokkal valószínűbb, hogy nem akarja, hogy rátaláljanak, ezért ér ennyi aranyat. Folytatja az utat az erdőben a tisztást megcélozva.*

4937. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-06-18 19:30:00
 ÚJ
>Quinn Hallion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Valamivel később//

~Sosem érem el az a nyomorult kikötőt!~
*Ami formájából adódóan egészen bizonyos, és határozott éleslátásra enged következtetni. Pláne, hogy nem a tenger felé gyalogol. Gondolhatná bárki, legalább van a behemót vándornak uticélja, de nem, nincs. Csak borúlátása. Az anyagi jólétet sem éri el soha. Ahogy a teljes józanság állapotát, vagy a szerencsés végkifejletet sem. A köszvényt, epebajt, kólikát viszont biztosan.*
~És még bolhás is leszek.~
*Hajtja le fejét búsan, egészen beletörődve sanyarú sorsába.*

4936. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-06-18 08:18:53
 ÚJ
>Lewonor Gravak avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

//Szüzek vacsorája//

*Pár ütés után a kis szobrocska kettéválik. Mindig tudta, hogy a csatabárd az igazi fegyver, nagy is, nehéz is, éles is meg minden. Azokkal a törékeny vacak vívókardokkal babráljanak csak az emberek, nem jó az semmire. A nősténydémon rettenetesen kiabál. Ebből legalább tudja, hogy jó úton halad és csak még erősebben csapja oda fegyverét, ám mikor fölnézne, hogy vajon mit sikerült elérnie a szobrocska széttörésével egy fatuskó szinte azonnal fejbe vágja és egy ismételten a fához tapasztja.* -Anyád. *Először csak ennyi hagyja el az ork agyarait artikulálatlan felmordulás formájában, mikor a fatörzs kiszorítja tüdejéből a levegőt. Szerencsére a tuskó hamar lejjebb csúszik a gyomrára és engedi a zöldbőrűt fellélegezni. Két vagy három bordája törhetett el, nem tudja vajon a fadarab, vagy az előző fához csapás okozta, de így vagy úgy nincsen jó bőrben. Bal vállán sérült, szerencséjére jobbkezes és közel van a kiszáradáshoz is. Vasból kell lennie az orknak, ha mindezt túlélte. Márpedig nagyon úgy látszik életben van mert fülét hamar megüti a sikítozó és nyafogó embernőstények hangja. Már csak ez hiányzott. Nagyjából úgy érzi magát a odalent mintha a kocsmában jól megverték volna északi fajtársai és mindehhez még rettentő másnapos is lenne, mindehhez tényleg nem hiányzik ez a sipítozás. Megpróbálja ledobni magáról a farönköt. Elsőre nem megy, másodikra se, de nem akar segítséget kérni. Pár próbálkozással később fogást vállt és lábain át legurítja magáról a terhet majd lassan feltápászkodik. Nem egy agresszív kitörés, inkább egy nehézkes lábra állás az amit művel, de még az ő nehéz fejével is pontosan tudja miként fog a ruhátlan fehérnép a hős lovagjuk mögé húzódni, vagy az erdőnek futni előle. Így magában már előre morgolódik.* -Csinálj velük valamit mert megőrülök. *Címzi Caleth-nek első hangosabb szavait. A tényre, hogy korábban tönkretette a férfi kabátját nem sok ügyet vet. Ha nem lett volna köztük egy hidegvérű, pikkelyes harcos akkor se kérne bocsánatot. Két kezével megmozgatja koponyáján kopasz fejbőrét és nekilát a holmik összesepréséhez. Először a kettétörött szobrot rakja a zsákba melyben a banya feje vérzik. Valamikor varázserejű holmi volt, talán egy sámán tud kezdeni vele valamit. Aztán elindul fel az oltár felé és vállára teríti a szétolvadt szörnyetegasszony köntösét. A feje ennek se maradt meg, mint ahogy a gyíkoké sem. És ha már bizonyítani nem is tudja ezt a rettenetes napot legalább eltesz valamit emlékbe. Úgy dönt az ékszereket elosztását a többiekre bízza, a rúnaköveket meg észre sem veszi, legalábbis nem gondolja úgy, hogy azoknak értéke lenne. Nincs sok kedve kötekedni, főleg a jelen állapotában nincs.* -Kit vihetek el a városig? *Kérdezi mikor újra visszatér a szekérhez és nehézkesen felmászik a bakra.
A lányokkal most nincs ereje foglalkozni. Talán ha pihent egy keveset a mai kaland után, és talál magának valami apróbb patakot ahol a szomját olthatja. Egyébként meg nem az ember nőstényeket tartja a legszebb teremtésnek, mind úgy néz ki mint valami haldokló kisgyerek. Sápadt, alacsony, a bőre mint egy csecsemőnek, a hajuk sima mint a lenvászon, soványak, gyengécskék, kis mellűek és még agyarkájuk sincs, ráadásul úgy állandóan sikítoznak. Hiába, az emberek se tudják mi a jó.*

4935. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-06-17 22:01:24
 ÚJ
>Yelane Kayme Bevorken avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Aardoth Ordlen//

*Mai kalandozásai az erdő felé vezetik. Talán nem kellene errefelé egyedül mászkálnia, őt azonban nemigen zavarja. A fák közt sétálva kellemes emlékek jutnak eszébe. Egy igencsak nagyra nőtt elf hölgyeményről, egy hosszú, vörös hajú férfiról és önmagáról. Találkozásuk ebben az erdőben történt, jobban mondva a tónál, melyhez most is igyekszik.
A napnak ezen szakában talán már nem kellene ily vígan járkálnia. Vagy jobban mondva az erdőben kellene maradnia, ő azonban a fényre vágyik. A nap kellemes melegére arcán, a tó illatára és a lombok susogásának hangjára, mi a szellővel való játszadozáskor hallatszik. Atyja szokásához híven, most is képes lett volna kísérőt akasztani nyakába. Ez persze csak akkor sikerülhetett volna, ha nem szelel el még gardedámja kiválasztása előtt. Semmi szüksége rá, hogy figyeljék minden lépését, még akkor sem, ha olykor jól jönne egy-egy erős férfikar. Talán tanulhatott volna múltbéli eseteiből. Az elrablásokból és egyébből, melyek közül egyiknek örök nyoma marad tenyerén, mi azóta is megérzi az idő komoly változását. Tenyere közepén ott pihen a vékony, fehér heg, mi az ott átszúródó tőr nyoma csupán, semmi más. Legnagyobb sajnálatára azt már nem tudta úgy ellátni, hogy nyom nélkül eltűnjön, s csupán emlékekben éljen tovább.
A tó környékére érve gondtalan lép ki a fák közül, majd megállva egy rövid időre, szétnéz. Egy gyors mozdulattal igazít fekete, hosszú tincsein, hogy azok ne akadályozzák látásában. Ekkor veszi észre a parton fekvő alakot. Néhány pillanatig csak távolról figyeli, mígnem ráveszi magát, hogy közelebb menjen. Egyik keze fegyverére vándorol. Nem szívesen kerülne ismételten bajba, ugyanakkor ha valaki olyan van ott, kinek segítségre van szüksége, nem áll szándékában magát félteni. Már csak azért sem, mert veszélyes lehet ily könnyedén, tartósan a napon feküdni. Az ember agya könnyen meglágyulhat, szörnyű rosszullétet és gyengeséget okozva. Arról nem is beszélve, hogy már be is következhetett a baj. Lehet, hogy mindez a hirtelen elgyengülés eredménye, s most az, kihez közeledik, nem más, mint egy ájult férfi. Mert igen, arra rájött, hogy bizony egy férfiról van szó, ezért is tart kicsit jobban, mint korábban.
Mikor odaér, egyszerűen leguggol mellé. Egyik kezével még mindig fegyverét szorongatja, másikkal azonban enyhén taszigálni kezdi a másikat, igyekezve felkelteni. Ha erre nem reagál, hát kezét a vízbe mártja, majd egyszerűen a férfi homlokára teszi vizes kezét.*
- Jól érzi magát? Ébredjen!


4934. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-06-17 21:18:45
 ÚJ
>Aardoth Ordlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Yelane Kayme Bevorken//

*Kora reggel, Aardoth ilyenkor már régen fenn szokott lenni. De hogy miért is? E tájt szokott agyalni az élet értelmén, hogy miért vannak háborúk, és jó néhány ehhez hasonló dolgon. Persze csak addig, míg nem fut össze valamelyik cimborájával, akinek szintén semmi dolga. Akkor irány egy puccos szórakozóhely, és reggelig nem állnak le. A gondolkodás helyszíne perpillanat a közeli erdő. Ott valószínűleg nyugodtabb a légkör, mint bent a városban.*
- Nahát.. még egy szomorú nap. *Jut eszébe első értelmetlen gondolat reggel óta az erdőben sétálgatva. Úgy gondolja, szabadon kimondhatja, hisz senki sincs a környéken. Vagy csak nem vesz róluk tudomást. Bizony nincs egyedül. A kis ösvényen egy-két ember megfordul a kijelentése után, gondolván, mi baja lehet ennek az embernek? Az ösvényt egy tó szakítja meg, ami nem tesz jót hősünk lelki világának. Közelebb lép a vízhez, s belenéz. Az embert, akit viszont lát, nem ismeri meg. Mintha nem is ő lenne. Teljesen megváltozott, negatív irányba. Régen egy energikus fiatal ember volt, kinek semmi sem számított. Próbálta mindig jól érezni magát. De most.. Várja az életének végét. Akár filozófus is lehetne belőle, annyit kereste már az élet értelmét. Hol a jövőbe, hol a múltba tekint. Most a múltján van a sor. Sötét múltja nem hagyja nyugodni. Leül a tó mellé, megérinti a vizet.. A zavaros víz az egyik általa leszúrt nő képét tükrözi vissza. Nem érti, hogyan lehetséges ez. De pár éve ez a kép gyötri. Hogyan tudták átejteni az egész szakaszt egy ócska trükkel..? Megijed a képtől. Ez nem is meglepő. Összekuporodik, fejét a térdére hajtja, és úgy gondolkozik az életén..*
~Mégis hogyan..? Hogyan voltunk képesek lemészárolni több száz nőt? Ráadásul mindezt csak a csata végén vettük észre. Micsoda egy csapnivaló csapat. Bár akkor nem írattak volna be lovagnak. Most nyugodt, békés életem lehetne. Semmi közöm nem lenne a háborúkhoz, gyilkolásokhoz. De legfőképp a jelenlegi múltamhoz nem.. Ez szörnyű. Nem ilyen életet képzeltem magamnak.~
*Szeméből egy könnycsepp kicsordul, mint minden nap. Az a csata rányomta a bélyeget az életről való elképzelésére. Persze sokan mondták már neki, hogy lépjen túl, de ez nem ilyen egyszerű. Minden bajtársa ilyenné vált, mint ő. De a szükség miatt vissza kellett állniuk a seregbe, mert más munkát nem tudtak elképzelni. Aardoth ezt nem tudja megtenni. Még nem. Letörli könnyeit, és a hátára fekszik. Ideje lenyugodni egy kicsit, míg mélyebb depresszióba nem esik. A lombkorona sötét fele ismét eszébe juttatja a véres csatát. Nincs mit tenni. Ezen a világon már nem teendője akad. Most a legjobb egy kiadós alvás lenne számára, ami után elmehet szórakozni barátaival. Így tehát a tóparton, mit sem foglalkozva a közönséggel, lehunyja szemeit, és próbál elaludni.*

A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.18 14:13:17, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; helyesírás.

4933. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-06-17 19:24:10
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Szelíd

//Szüzek vacsorája//
//Mindenki//

*Gravak hamar észreveszi a hasonlóságot az egyszerű szobor és a fúriaként viselkedő nő körül keringő füst között. Nem is rest ezt kihasználni, s bárdjával kezdi el püfölni a szobrot. Nem kell neki sok, alig két-három ütés, s a derekánál megtörve esik két részre a kígyót formáló szobor. A vágásnál néhány apróbb darab is elpattan, ám viszonylag épségben van a felső s az első fele is. Ám Gravak figyelmét nem kerülheti el, hogy tevékenységét már az első ütés után észreveszi a nő.
Hangos kiáltást hallat, s szabad csápjával egy fahusáng felé nyúl, hogy azt vágja az orkhoz, s ezzel a zöld lényt a fához szorítsa. A talált eltalálja, de már késő. A szobor eltör. A fekete csuklyás nő hangos kiáltozásba kezd. Fejét felemelve üvölt az ég felé, két kezét tenyerével felfelé emeli, mintha nyúlna valakihez. Teste megvonaglik, s az első amit láthatnak, hogy a füst a dereka körül eltűnik. Majd bőre, mintha savat öntöttek volna rá kezd el olvadni a testéről, csöpög le a földre bőrének pikkelyes maradványai, melyeket a föld azonnal beszív. Hangos kiáltása még pár percig hallatszik, ahogy csápjait csapkodja a földhöz, nem nézve, hogy kit is találna el ezzel. De a maró anyag nem csak a bőrét mossa le, hanem lassan párolog el a kilátszó csontjai, hogy még egy utolsó kétségbeesett könyörgő kiabálás után semmi se maradjon belőle csak egy fekete, arany szegéllyel díszített köpeny, mely puhán esik a földre.
A füst azonnal eltűnik a talaj felől, s a sziszegés is megszűnik hallatszani.
Fëlyne végső dühében a félszemű gyíklényére támad, ám ahogy oda ér, hogy eltalálja tőrével, épp abban a pillanatban foszlik el füst formájában, h annak is csak csuhája landoljon a földön, s szablyája élével felfelé szúródjon a földbe.
A kezük ügyébe kerülő fegyverrel támadó szüzek pedig azon nyomban összeesnek. Izmaik nem engedelmeskednek tovább, s elgyengülve a térdükre esnek, lassan. Fenekük a rét puha füvébe landol. Csak pár pillanat, amíg agonizálnak, máris a fejüket fogják, s értetlenül tekintenek körbe. Felváltva teszik fel a kérdést.*
- Hol vagyok? Mi történt?
*Ám hamar felfedezik meztelenségüket, s hangos sikításba kezdenek, s szabad kezükkel takarják el magukat. Így mielőtt Caleth is támadásba kezdett volna, a szerencsés férfi ép bőrrel úszta meg – leszámítva a vállsérülését, ami még mindig fájdalmat okoz neki.
Gravak pedig egy farönk áldozata lett, ahogy leterítette a végsőben, a fa tövében. Ha még ereje teljében van, akkor képes egyedül is megszabadulnia tőle, ám ha nem, akkor bizony segítségre szorul.
A tisztáson, most hogy már nincsen, füst jobban szét tudnak nézni. Kopár, csak pár szabályos kő van ott, melyeken rúnák látszódnak. Talán érnek valamit, ha szakértőhöz kerülne. Az oltáron díszes kirakásos kupa van, melyből a vért itta nemrég a nő. Az oltár mögött pedig egy fa tövében további apró tárgyak vannak – ékszerek, gyűrűk, nyakékek, karkötők, melyek arany és ezüst színekben pompáznak.*

4932. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-06-17 13:35:32
 ÚJ
>Achrad Thorend avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

*Ahogy a nap nyugovóra kezd térni, és fényes fejét az erdő puha lombkorona takarójába süllyeszti, az utolsó sugarakban fürdőzik az idős gnóm, ahogy a porosra taposott, széles karavánösvényen bandukol egyes-egyedül. A távolban néha egy varjú keserves károgása szólal fel, mintha az alvásra térő napot siratná attól félve, hogy az soha többet nem kel fel. ~Balgaság~ gondolja Achrad, amint kusza gondolatai efelé viszik ~A fény örök, ahogy a sötétség is. A varjú dögöt talált, semmi egyéb.~
Mostanában azt vette észre magán, hogy különös gondolatok gyötrik. Talán a kor. Sőt, biztos, hogy a kor. Vagy talán mégsem. Végtére is, nem érdekes. Az egyetlen célja az, hogy még a hideg éjszaka előtt Arthenior macskakövét tapossa a talpa.*


4931. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-06-14 16:07:46
 ÚJ
>Caleth Wynr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Szüzek vacsorája//

*Utolsó pillanatban kirántja a pengét a földből, ha már randevúra megy egy csápos asszonnyal, nem árt valami kis ajándékot is vinni, s nem üres kézzel érkezni.
A nagy forgatagban még éppen érzékeli, hogy a többiek is kínban vannak, csak hát nem érdekli túlzottan, lévén, hogy van jobb dolga is. Mondjuk nem meghalni. Az úgy jó lenne. Meg esetleg megszabadulni a csápok szorításából. Nem igazán tud mást tenni, mint kitartóan csapkodni a tőrrel, s abban bízni, hogy ezúttal talán apró kis csiklandozás helyett valami komolyabbat is elérhet, ugyanis az ork most éppen eléggé el van foglalva ahhoz, hogy kihúzza a trutyiból. Szerencsére ez be is jön, valami egészen csodával határos módon sikerül sebet ejtenie. Már húzza is ki a húsból, hogy máshol is megszurkálhassa, amikor a szorítás a dereka körül enyhül, ő visszakerül a földre, a csápok pedig visszahúzódnak, egészen a nőig.
Magasra emelkedik szemöldöke és fejét rázza. Ő ma csak egy nagyot akart sétálni, erre itt van a képtelenség közepén, csápok, csábos lányok, s kevésbé csábos orkok és gyíkok között.
Kihasználja a rövid szusszanásnyi időt, hogy körbetekintsen. Az egyértelmű, hogy a nő a központ itt, talán vele kéne végezni, minél hamarabb, bár kissé nagyképű lenne tőle, még csak gondolni is rá, hogy esetleg ahhoz neki köze lenne.
Egy szusszanás, majd eltekint jobbra is, balra is. Itt lenne az ideje, hogy lelépjen, mielőtt még tovább szakad a kabátja, vagy nagyobb sebet kap a vállára.
Kezébe szorítja a tőrt, s végül lemond a futós tervéről. Úgyis elkapják, ha itt áll, meg úgyis ha elfut, csak az kínosabb. Ráadásul amint megindul felé az egyik nő, esélye lenne közelebb kerülni hozzá.
Így hát a szűz leányzó ellen kell tennie valamit. Őszintén szólva nem nagyon sajnálná, ha be kellene vernie a képét, de mégis ott motoszkál a fejében a gondolat, hogy mi van ha ezek a lányok, tényleg nem tudják mit csinálnak. Így ha a lány támad, akkor próbálja elkerülni a közeledő husángot, vagy bármit, amit a szűz kézhez vett és a tőrjével hadonászva igyekszik távol tartani, amíg kitalál valamit.*

4930. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-06-13 13:45:24
 ÚJ
>Axata Tavessi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

*Út porától lepve, fáradtan és kiizzadva érkezik vissza több hónapos erdei kószálása után a levegő városába. Háta közepére sem kívánja ugyan az embertömeget, a színes, örökké változó és felettébb idegesítő forgatagot, de az éhség és a szegénység bizony nagy urak az ő életében. Kénytelen lesz egynéhány zsebben kotorászni, ha nem akarja, hogy felkopjon az álla, ugyanis a természet lágy ölén szinte az éhenhalásig lesoványodott és lerongyolódott. Ha más nem is, a szemétdombokon mindig akad valami, legvégső esetben pedig a munkára is ráfanyalodhat.*

4929. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-06-12 18:35:22
 ÚJ
>Eireni Daterea avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Vakmerő

//Egy kis kirándulás - Worenth//

~Mágustusa? Az vajon milyen lehet? Elsőre amolyan véres küzdelemnek tűnik, de mivel teljesítményről van szó, így elég egyértelmű, hogy csak valami verseny lehetett legfeljebb. A fogalmazásmódból utalva pedig arra is következtetni merek, hogy ha tényleg valami verseny volt, akkor Isurii Thargodar nem éppen az első helyet szerezte meg. De az, hogy még él, csak még jobban alátámasztja, hogy igazam van.~
*Worenthre pillant sandán, míg az elöl halad és beszél kellemetlen találkozásáról. Nagyra becsüli mesterét, pedig alig egy-két napja ismeri egyáltalán. De eddig még bele sem gondolt, hogy ez az erős ember félne bármitől is. Persze, rég volt, de akkor is: mindenki fél valamitől. Elvégre ez természetes. Elmereng kicsit, mert felmerült benne a kérdés: ő mitől fél?*
~Szinte már magától értetődő, hogy a legtöbben azonnal rávágják erre a választ, hogy "semmitől." Kevesen merik bevallani félelmeiket. Ezzel viszont én is így vagyok. Mert nem szeretném, ha bárki tudná. Gyerekkoromban sok dologtól féltem. Mimikek, farkasok, húsevő növények. Némelyekről csak mesékben olvastam, vagy édesapám természettudományos könyveiből.~
*Amíg gondolataiban elmerül, nem is igazán hallja Worenth legutóbbi szavait, de ösztönösen felgyorsítja lépteit.*

4928. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-06-12 17:57:19
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Egy kis kirándulás - Eireni//

-Ha kicsit még káprázik a szemed ne ijedj meg, kitisztul a látásod, ez csak a varázslat utóhatása.
*Jó hír, hogy nem leselkednek rájuk veszélyek, így rá is tér az ismert ösvényre, és szépen halad elől.*
-A mágustusa itt volt nem messze megrendezve egy kisebb tisztáson. *mutat előre Worenth az erdőben a megfelelő pontra.*
-Isurii úrnő is indult ott, és elég szépen teljesített.
*Akkor is ezen az úton haladt, és észre is vette, hogy gyorsabban ért a következő helyszínre. Bizony ha nem ismerné a járást könnyen eltévedhetnének az erdőben, ami sokkal nagyobb, mint ahogy egy ismeretlen gondolná. Néha Táltosra pillant, aki nem nyugtalankodik, így ebből is kiszűrhető, hogy minden rendben van.*
-Mikor először jártam itt pont összefutottam egy farkassal. Szerencsém volt, hogy nem támadott meg, egy szarvas elvette a figyelmét, a farkas meg rárontott.
*Kellemetlen emlékek, de azóta már sok minden történt a mágussal, és talán egy ilyen találkozás most kevésbé váltana ki belőle akkora félelmet.*
-Biztosan lesz még varázslat ami a hasznoddá fog válni. Na szaporítsuk meg kicsit a lépteinket, hamarosan elérjük a templomot. *mosolyodik el a hóhajú mágus. A fáradhatatlan írnok nagyon jó varázslat lesz inasának majd az elkövetkezőkben.*

4927. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-06-12 12:14:00
 ÚJ
>Fëlyne Boleth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

// Szüzek vacsorája //

*Ha az elf biztosra tudná miből van ez a fekete nehéz anyag, ami füst alakban tekereg a lábai között, s mi gerjeszti, akkor is elragadnák a kényszerképzetek annak sorvasztó mivoltáról. Nem tehet róla, túl erős a fantáziája. A sötétségben is látni vél egyet s mást amely nincs is ott, ez mégsem akadályozta eddigi munkásságát. Csak kiélesíti az érzékeit és felkészíti a legrosszabbra.
Ezek a gondolatok viszont hamar elhagyják a vékonybőrű galaváját, most minden gondolata a dereka köré tekerődző csápra és a mögötte kocogó gyíklényre terelődik. Egy-egy élesebb rántásnál - ahogy a hosszú dolog kerülgeti a fákat - úgy érzi azonnal kiadja a reggelijét. Igyekszik kapaszkodni és döfködni a pengével a pikkelyes bőrt, hogy legalább a feje ne konduljon egy törzsnek. Szerencsére még nem furakodott belé a füst, hogy megfájdítsa.
Szúrásai nem találják el a lényt, mert az átkozottul dobálja testét. Végre mire elérik újra a tisztást bele tud szúrni jó mélyen. Mélyebben mint szerette volna, mivel a saját bőre is megsínylette. Szinte azonnal ahogy megérzi a fájdalmat kihúzza a pengét a húsból. Kicsit későn eszmél ezért elég csúnya seb keletkezik az oldalán, ott ahol azt nem a rücskös vért takarja, csupán egy darab marhabőr. A vágás szerencsére nem mély, de aggasztóan hosszú. Amilyen vékony a bőre, azt gondolná az ember, hogy egy akármilyen kis vágástól úgy foszlik szét, mint az ezer éves zsákvászon, de szerencsére nem így van. Szétnyílik kissé és kegyetlenül vérzik - tekintve rendellenességét, mely a vékonybőrhöz dukál, amit a későbbi nép a vérzékenység egy nem oly súlyos ágának fog hívni -, de megmarad, ha rászorít valamit.
Sajnos nincs sok ideje, mögötte még mindég jön a félszemű dög. Boleth sóhajt egy mélyet és megrázza a fejét, amint felállt és szembe került a lénnyel.*
-Mostmár pipa vagyok!
*Üvölti felé lehadarva a szavakat, s újra támadásba lendülne, de maga mögül hallja a főellenség hangját, ahogy rájuk ereszti bögyös-faros brigádját. Ez már sok az elf nőnek, hogy innnen is onnan is szét akarják tépni.*
-Ilyen nincs a világon. *Szól lemondóan, s igyekszik egyszerre egy problémával szembe nézni. A gyíkot választja abban a reményben, hogy a többiek feltartják a pucér fenevadakat.
A gyík már nagyon közel van, ezért nem vesztegeti az elf az időt. Tőrét az egyik kezében, rövidkardját a másikba veszi. Az oldala vérzik a feje kicsit lüktet és szaporán veszi a levegőt. Támadó állást vesz fel és mivel sok az ellen úgy dönt beveti azt a fegyverét, amit elvétve használ. Részint mert nem hatásos sokszor, másrészt mert még önmagát is idegesíti.
Kinyitja a száját és olyan éles sikolyt hallatva indul meg a gyíkpofa felé, amelyre csak képes. Ha megzavarja az ellenfelét, akkor igyekszik annak kiszúrni a másik szemét is. Ha nem ér semmit sikolya, csak fejfájdítóan bántja saját fülét, akkor abba hagyja és két fegyverével igyekszik vagdalni, szúrni a gyíklényt. A sebe közben lassan szivárog.*

4926. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-06-11 16:12:32
 ÚJ
>Felthys Belaldur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164

Játékstílus: Vakmerő

//A városőrség hajnala - Útban Thargarod felé//

*A négyes már lassan fél napja lovagol az erdő sűrűjében. Hallottak messziről ordítozó farkasokat, egy szarvasmén is átvágott előttük, melyből aztán egy szerencsétlen nőstényt el is költöttek ebédre. A tűz parazsa még most is életben van, a táncoló zsarátnok felett pedig van ideje megismerni ideiglenes társait. Gardius, a csendes, visszahúzódó, de ügyes és gyors veterán, ő az, akitől igazán tart. Nem is erős, nem is ügyes, ahogy elnézte, viszont irdatlan gyors, tapasztalt és kimért. Ennek tetejébe csendes. A csendesektől kell a legjobban tartani. Ott van azonban a két másik őr. Az egyik olyan, mintha a parancsnokot próbálná utánozni, ám ez a tettetett ridegség valahogy nem áll neki jól. Egy-két kupa bor, és partiarc lesz belőle. A másik katona egy igen jó kedélyű ember, ő lőtte a vadat is. Mikor ebédeltek, ő énekelt, és meglepően kellemes hangja volt. Vele most össze is barátkozott az út során, és ahogy Felthys látja, még sokra viheti az őrségben. Szükség van még néhány hasonló emberre ott, az a komorság, amit az őrökre erőltetnek, szinte őrjítő.
Ahogy az utolsó falat szarvashús is elfogy, a lovak már újra útra készek, és a csapat fel is pattan a nyeregbe. A felállás ugyanaz, azt kivéve, hogy a két katona helyet cserélt, hogy a két újdonsült beszélgetőtárs könnyebben cseveghessen. Ezzel kiválóan el is üthetik az időt. És ez így is van. Még másfél óra kényelmesen gyors ügetés, és a kikötő fennhatóságába érnek.*


4925. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-06-08 18:35:08
 ÚJ
>Lewonor Gravak avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

//Szüzek vacsorája//

*A csáp nem enged, mi több esélye sincs elvágni, hisz a sárkányúrnő nyilván nem szándékozik számára nyugodt perceket biztosítani. Mire észbe kapna már szemtől szembe lóg a papnővel. Ebben a pillanatban torkára is forrnak a káromkodások. Mintha a fejjel lefelé állítással kipotyogott volna belőle a bátorság. Nyilván jobban járt volna ha rögtön elmenekül a szekérrel és a lovakkal a harc kilátástalanságát pedig a társaságra hagyni. Akkor persze nem tudhatta, milyen ereje van a nősténynek. A gyíkemberek nem voltak nehéz ellenfelek, gyengék voltak bár jól bírták az ütéseket. Kérdéses minek van szüksége ilyen kis nyikhajokra ha ekkora hatalommal rendelkezik. Hiszen nem minden útszéli szörnyeteg képes egyetlen csáppal felkapni egy majd százötven kilós orkot. A fenyegetésre már válaszolni sem, tud. Mondhatni nem is nagyon akar. A csáp egy íves mozdulattal egy közeli fához csapja ahol egy pillanatra megáll majd, mivel semmi nem tartja egyszerűen ledől és ezúttal a földdel is ütközik. Nem tudja hány bordája tört bele az akcióba, lehet egy se lehet két percen belül elájul és soha fel sem kel többet. Ha a nap eddigi részét borzalmasnak tartotta akkor nem tudja, mit kéne szólnia ehhez a mostani esethez.* -Szülnél tarajos sült te hárpia. *Bök ki végül egy visszafogott káromkodást. Lassan feltápászkodik a kis aranyszoborral a kezében várva, hogy a nősténydémon nekilásson az egész társaság eleven megnyúzásának ám legnagyobb meglepetésére a papnő az embernőstényeket uszítja rájuk.* ~Mégis mire számít, ezek csak nem intézik el őket, ha a üllőknek se sikerült.~ *A tenyerében lévő kis szobrocska egyre furcsábban viselkedik, mintha lenne valami köze ehhez az egészhez. Nem tetszik ez neki. Ledobja a gyíkot egy köves részre majd csatabárdja élével kicsit megkalapálja a kis szobrocskát. Egy pöröllyel könnyebb lenne a munka, de ha tényleg színarany akkor hamar szét fog esni, értékesnek értékes, de nem egy masszív anyag. Ha a kis vacak törhetetlennek bizonyul akkor visszatér a "Rokth o' Kra" alapelvhez. Vagyis "Hágd meg, vagy öld meg", ami elég rendesen körülírja mentalitását. Felkapja a sisakját és rendet vág a nőstények között.*

4924. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-06-08 18:34:50
 ÚJ
>Dranndreshiann Morla DeLhor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

*Több mint két hete, hogy a városban van. Ideje kiszellőztetnie a fejét egy kicsit, és a lelkét. Azt mondták, a Fogadó udvarát csak egy kis kapu választja el az erdő szélétől. Úgyhogy miután átöltözött, és elzárta a homiját fenn az emeleti részen, a Holdudvaron keresztül szépen kisétál egészen az erdőbe vezető ösvényig. Annak idején itt is jártak az apjával, elcsatangoltak egészen egy vízesésig, ami egy tóba ömlött bele. Drann azt a kis tót szeretné megtalálni, de csak ballag, amerre a lába viszi. Az erdő fái egyre sűrűbben nőnek, a város egyre inkább elvész a távolban, mögötte. Talán találkozik egy remetével, vagy talál egy tündérkolóniát... képzeli el. Wegtoren mellett nem élnek tündérek, a wegtoreniek szányasgyíkokról, tűzférgekről és hárpiákról regélnek, ha visszatérnek a hegyekből. De Arthenior erdejének méyén élnek kis tündérkolóniák, nem a Lanawin-szerte előforduló gyermekméretű faj, hanem egészen apró, szárnyas kis lények. Legalábbis Drannak a dajkája ezt mesélte annak idején. És miért ne? Akár igaz is lehet. Úgyhogy, bár teljesen átadja magát az erdő nyugalmas hangulatának, azért hegyezi a fülét minden kis neszre. Ki tudja?
De egyelőre csak távoli vízcsobogást tud beazonosítani, és ahogy elindul a vélt irányba, egyre hangosabbá válik a gyöngyöző-bugyborékoló víz játékának hangja. A vízesés. Igen. A tó körülölelve az erdő zöldjével, nem lát egyetlen élőt sem, aki megzavarná a vízesestől távolabb már alig fodrozódó felszínt.
Nem tud ellenállni a kísétésnek, nem is akar. Ledobálja a a ruháját, belegöngyölítve a tőrét, eldugja egy bokor alá, és belegázol a hűvösen simogató vízbe. Azután csak élvezi a tó hűvösen simogató vizét.*

4923. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-06-08 11:42:49
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Szelíd

//Szüzek vacsorája//
//Gravak//

*Gravak szitkozódására a magasba emelkedett, kígyófarkú nő, csak sziszegő, villás nyelvét mereszti ki felé. Szikrákat hányó szemei nem sok jót ígérnek az ork számára, annyira nem, hogy a következő mozdulattal egy vaskosabb fához vágja a férfit. Viszont hirtelen enyhül lába körül a szorítás, s nagy puffanással érkezik meg a földre. Nyugalma csak pár percig tart, addig, amíg a füst alatt meg tudja vizsgálni a szobrot. A banya feje továbbra is ott lapul a zsákban az rejtélyes módon nem tűnt el. A szobor szemei opálosan világítanak, ami egyből szemet szúrhat az orknak. Bizony, az nem világított, amikor megtalálta. A dereka körül vékony csíkban tekergőző spirálos fekete füst, pedig pont ugyan olyan, amilyen a nő dereka körül lévő. Semmiben sem különbözik egymástól.
Sok ideje nincs nézelődnie, mert a csáp szinte rögtön vissza is tér a lábai közé, s egy hirtelen mozdulattal rántja fel. A hullámszerű mozgás szokatlan lehet Gravak számára, de már rögtön a pikkelyes arcú nővel szemben találja magát. A magasban. Fejjel lefelé lógva tud annak szemébe nézni.*
- Te voltál, aki meggyilkolta hű katonáimat. *Kezd bele mondandójába. Hangja olyan, mintha egyszerre két lény beszélne hozzá.* - Számodra különleges halálmódot fogok kieszelni.
*S ezzel a csáp megint hírtelen mozdul, és egy fa felé hajítja el hős orkunkat, mely erősen belecsapódik, majd kezd el lefolyni róla, a föld irányába.*

//Murbag//

*Próbálkozásai az elején esetlenül zajlanak a fekete színű orknak. Bár erős pallosát nehezen tudja megemeli, úgy hogy fejjel lefelé lóg, s kissé ügyetlenül suhint vele párat. Az elején. Majd néhány gyakorlás után már kezd belejönni, s már pontosabb csapásokat tud bevinni. Ám még így sem találja el teljesen a csápot. Egy utolsó karlendítésnél éri el annak széleit, mélyen a húsába, de nem annyira, hogy kettészelje a csápot. A nő hangosan üvölt fel, kettős hangján, miközben a magasba emeli az orkot. Pár pillanatra megállnak a magasba, egészen a fák fölött, innen láthatja Murbag az erdei horizontot, a nagy távolban az városi sziluettel. Majd gyors zuhanó repülésben indul le, egészen a föld felé. Néhány méterrel a föld felett engedi el a csáp, ám a becsapódást már nem tudja elkerülni. Mindössze a leleményes orkon múlik, hogy miként tompítja esését. Bár hogy is alakuljon, az egyre foszladozó füst alatt megláthatja a tőle nem messze álló fába ékelődött, hőn vágyakozott lándzsáját. Sok ideje nincs cselekednie, mert a kígyószerű farok, újra elindul, hogy fogságba ejtse az orkot.*

//Caleth//

*A csáp ellen mit sem ér a férfi hisztije, lábainak s kezeinek csapkodása. Attól a lábai köré kanyarodott. A tőr nem sokban segíti a megállásba, legfeljebb lassítja a kés élének tompulását okozza a földszántása. Ha nagyon ragaszkodik ehhez az ötletéhez, akkor egy idő után kezei elengedik, s utána már csak tíz körmével fog tudni a földbe kapaszkodni. Ám ha belátja, hogy ez semmit sem ér, akkor másra is tudja használni a tőrjét.
A kabátos monológját nem hallja meg a nő, mással van elfoglalva. Épp ekkor emeli ugyanis a magasba zöldbőrű barátját. Pont jókor kap észbe is Caleth, s használja ki a helyzetet, s nehézkesen ám, de sikerül feltornáznia magát, ahhoz hogy a tőrrel elérje a pikkelyes csápot.
Kivételesen sikerül beletalálni, érezheti, ahogy a penge a húsba hatol, s ha nem veszi ki belőle gyorsan, akkor a csápba is marad. Ugyanis ahogy az megérzi, egy időben a fához csapással húzza vissza a lény maga alá. Caleth megfigyelheti, hogy a csápok a nő felől jönnek, mintha a kígyó farka polipcsápokká szélesedne ki. Számára is akad egy kis szusszanásnyi idő, amíg egy esetleges újabb támadás ne kezdődne el.*

//Fëlyne//

*Nem kell félnie a hölgynek, a füst nem sorvasztja szét a lábát. Mindössze kellemetlen bűzzel jár, amit ha sokat szagol, enyhe fejfájást érezhet. Nem a nagyon erőset, amitől az ember élni sem tud, csak épp kellemetlenséget okoz hosszútávon. Esetleg még annyi következménye lehet, hogy lábszárai, amik érik a füstöt, néhány napig füstszínűek maradnak.
A szétforgácsolt kötél puhán esik alá a földre, ahogy megpillantja újbóli támadóját a vékonybőrű lány. A hirtelen rántás hatására nem szólal meg, még csak fel sem sikít, mindössze levegőt nem vesz. Láthatja, hogy félszemű barátja lelkesen követi útját, habár némileg lemarad. A kígyófarok szlalomozva vonszolja vissza a tisztásra a fák között. Így hol balra, hol jobbra rángatja hirtelenjében a lány.
Ezért sem a legokosabb választása volt, hogy a tőrrel a dereka felé szúrjon. A hirtelen irányváltoztatások miatt nem nagyon találja el a lány a pikkelyes testrészt, de mire visszaérnek a kiindulópontra, vagyis a tisztás szélére, az utolsó csapása sikerül. Olyannyira, hogy a húsba vágó kés eléri a lány vékony bőrét is, dereka oldalát kissé felvágva. Gyorsan kell cselekednie a lánynak, hiszen a csáp hirtelen tekeredik le bőréről, ám ha nem húzza ki a tőrt, akkor a testével együtt húzódik vissza a szerv. Ha időben kiveszi láthatja, hogy oldalán alig fél centi mély vágás esett. Vigyáznia is kell magára, mert az erdő fái közül a félszemű gyík hatalmas léptekkel halad felé újra.*

//Mindenki//

*A nő feje egyre jobban kezd hasonlítani egy gyík és kígyó keverékének, ahogy zöldes kékes színű pikkelyek fedik el arcát. Hangja olyan, mintha két lény beszélne belőle. Lepillant a négy félre, kik megzavarták a mai napi mulatságát, s szertartását, majd a továbbra is szobor szerűen álló szüzekre néz.*
- Menjetek és öljétek meg őket. *Mondja a papnő, mire a szépséges lányok hirtelen mozdulnak meg. Lehajolva a föld felé ki követ, ki egy nagyobb fahusángot kap a kezébe, s lassú mozgással indulnak meg a négy zavaró felé, hogy immár velük vegyék fel a harcot.*
- Ha megteszitek, meg lesz a mai vacsorátok.
*Teszi még hozzá, s mintha a lányok erre a mondatra vérszemet kaptak volna, gyorsulnak fel lépteik.*

4922. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-06-06 21:05:55
 ÚJ
>Fëlyne Boleth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Szüzek vacsorája//

*Szlalomozva töri útját az erdő fái között, el minél messzebb a fél szemű fetrengő átoktól. Szerencsére nem kavarja eléggé fel a füstöt ahhoz, hogy megfojtsa magát, az szépen megmarad lábának magasságába.
~Csak szét fogja sorvasztani a lábam.~
Fut át agyán a gondolat, mindenféle rémképet lebegtetve meg szemei előtt miközben minden mozdulatánál lefelé veti a fejét, hogy megbizonyosodjék arról, hogy a lábai még nem tűntek el a sűrű fekete fellegben.
Végül sikerül megállnia, hogy megszabaduljon béklyóitól. A kötél lassan enged, s végre nem kell szinkron mozgásra hagyatkoznia, ami hosszú távon elég kényelmetlen. Ép csak pár pillanatot enged magának, hogy levegőt vegyen, majd folytatná tovább az útját.
~Lehetőleg el innét a büdös francba.~
Gondolja keserűen, majd ahogy felhangzanak a recsegések a dühös félszemű lába alatt, szépen lassan hátrálna is el, hogy eltűnjön, mert harchoz igencsak gyenge. Az öléshez ért, nem a küzdelemhez. A derekára tekeredő kígyó farok akadályozza meg, hogy saját lábán hagyja el a helyet. Megakasztó lélegzettel reagál az erős szorításra, nem sikolt. A csápszerű dolog elkezdi visszafelé vonszolni, a helyzetben az a szerencsés, hogy nem a gyíklény felé, hanem messze el tőle, de nem ad okot a nyugalomra ez a szituáció. A kezében lévő tőrrel kezdi el metélni a kígyóbőrt, mely rászorult, hátha akkor elengedné. Erős szúrásokat intézz a dereka felé, melyeket két kézzel visz be. Ha vissza akarja húzni az a vacak, legjobb lesz, ha hozzávágja egy fához, hogy eszméletét vessze.*

4921. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-06-05 20:51:52
 ÚJ
>Bato Luo'Su avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

*Visszaérve a kis túlzással éjsötét erdőbe, gyomra újabb hangos morgással jelzi, hogy bizony valamit tenni kellene az ügyében. Ezúttal lassabban sétál, és alaposan bújja a földet ehető zöldség-gyümölcs után, de csak gombát talál, ami előtt néhány másodperc gondolkodás után elsétált, attól félve, hogy mérgező-kábító hatású gombát talált. A nap fénye kezd újra előtűnni a lombok közül, jelezvén, hogy lassacskán visszaér a kiindulóhelyéhez. Sóhajt egy nagyot, és szaporázza lépteit.*
~Biztosan ők is éhesek már.~

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257