Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 200 (3981. - 4000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

4000. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-08 14:09:04
 ÚJ
>Eilsys Loyalar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Suqi Naj'r Uyk//

*A földet nézve guggolva halad előre nagyon figyelve a lába elé, nehogy véletlenül agyontapossa a növényt, mert akkor kereshet egy másik példányt és bármennyire is szeret kint lenni a természet ágy ölén azért nem szándékozik a fél napját itt eltölteni növényeket keresgélve. Ma még szeretne főzeteket kotyvasztani a hátralévő idejében. Most is azt csinálná, ha nem fogyatkozott volna meg kicsit a készletem. Hiába, néha be is kell szerezni a gyógynövényeket, nem lehet őket mindig csak használni. Azért nem bánja, hogy így alakult, nem olyan rossz elfoglaltság ez sem, kellemesen érzi magát a növény keresése közben. Nyugodt keresgélése közben kissé megijed amikor egy alak jelenik meg hirtelen előtte. Felemeli a tekintetét és a látványtól enyhén meghökken. A nő külseje ijesztően hat a félvérnek. A köpenyén mindenféle szigonyok és egyéb szúrós dolgok találhatók a fejfedője pedig furcsa, tollak vannak rajta, ami nem éppen a legmegszokottabb. Nem sok sötételf rémíti meg, de úgy érzi ezzel a nősténnyel nem szívesen kerülne összetűzésbe. Mindenesetre rámosolyog hátha sikerül elnyernie a másik szimpátiáját és ha esetleg bántani szeretné akkor hátha eláll az erőszaktó. Jó lenne, ha épségben és egy darabban térhetne haza.*
- Jó reggelt kívánok! *Igyekszik a legudvariasabb formáját elővenni, hátha ezt értékeli a self. Tudja, hogy a mélységiek nem igazán kedveli a félvéreket, bár nem igazán érti ez miért van így. Talán azért, mert félig elfek, azokat pedig a sötét bőrűek kimondottan gyűlölik. Azt hallotta nem pont ez a legkedvesebb faj és képesek akár ok nélkül is belekötni más fajú egyedekbe. Reméli őt nem akarja bántani.* Kedves vagy, de nem hiszem, hogy tudsz segíteni. Ezüstcsörgőt keresek. *Reméli nem sértődik meg azon, hogy visszautasítja a felajánlását. Azért tette, mert nem szeretné a másikat feltartani és valószínűleg nem tudja hogy néz ki a növény ezért nem nagyon tudna hasznára lenni a segítsége.*

3999. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-08 12:49:43
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Szelíd

//Rabszolgalánnyal//

* A lány eddig úgy látja, hogy Svir nem lesz kegyetlen parancsolója, reménykedik, hogy jó dolga lesz.*
- Igen, uram. De még azt sem tudnám megmondani, hogy merre vannak ezek a helyek, csak a föld alatt van sok. De hogy városban vagy faluban, esetleg a pusztában... Azt nem tudom.
* Von vállat. Hisz hiába mondja el ezt mind, megtalálni nemigen lehet ezeket a rabszolgapiacokat. Ezért mondta azt, hogy elég titkosak ezek a dolgok. Mint most ő a rabszolgák beszámolhatnak gazdáiknak, s akkor már veszélybe is kerülne ez az egész jól kiépített rendszer.*
- Talán igen... De ebben már végképp nem vagyok biztos, uram.
* Mondja Aritha.*

3998. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-08 12:48:19
 ÚJ
>Agbrerve Erorakth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Az unikornis átka//

*A nő megérti Agbrerve karjelzését és utána jön a dombra. Talán lehetne kevésbé feltűnő is, de egy csupa fém óriás mellett még így elsőrangú lopakodóművész. Most, hogy már mindenki tudatában van a dög helyzetének elkezdhetnek valamiféle haditervet kovácsolni. Megküzdeni a bestiával még csak hagyján ám megoldani, hogy az az izé el ne tűnjön ismét a szemük elől már sokkalta nehezebb.
Saun hamar megtalálja az óriás pillantását aki most először és valószínűleg utoljára néz fel a férfira, méghozzá cseppet sem támogató tekintettel. Ő és Letrion a domb mögött kuporognak a férfi meg úgy áll a tetején mintha az övé lenne. Persze nyilvánvalóan a kolosszus többet aggódik a kelleténél hisz ha a lény nem hallotta meg amint a páncélos nehéz csizmái végigdöngték az utat akkor már nem egy ember miatt fog lelepleződni a tervük. Ellenben ahogy ő látja talán esélyük nyílt elintézni ezt az egész agybajt egyszer és mindenkorra amit a világért nem szalasztana el.* -Nem hagyhatjuk meglógni. *Mondja a nőnek. Maga is alig hallja a szavait olyan halkan suttog az emberek már nagyobb eséllyel értik meg hisz nincsenek hozzászokva fajtársainak állandó üvöltözéséhez és ahhoz a bizonyos vassisakhoz ami a fülét takarja.* -El kell vágni az útját.
*Ezután a két férfi felé fordul. A tüneteik beigazolták gyanúját. Ebben az átkozott erdőben semmi sem az aminek látszik, akkor viszont kérdéses az is, hogy az unikornis mennyire unikornis és a maguk előtt látható unikornis mennyire ez az unikornis amit ők keresnek és az az unikornis amit ők keresnek mennyire az az unikornis amit azok a megbízhatatlan átok falusak leírtak, és ha már itt tartunk a falon túl látott falusiak... Ha ezen tovább agyal biztosan megőrül. Lényeg, a férfiakkal baj van lassan kobolddá fognak alakulni ő meg nyilván valami trollá vagy ogrévé. Így kockázatos őket csatába küldeni mert mi van ha ez a mágia az állat közelében csak még erősebb lesz. Akkor pedig tényleg nem lesz más választása mint levágni mindkettőt, de ami rosszabb oda az unikornis és az átok megtörésének lehetősége. Belemarkol a domb füvébe és Saunra majd Arsenorra néz. Nehéz döntés, de nekik kell meghozniuk.* -Vállaljátok? *Kérdezi elfúló hangon.*
-Ha a dög harcias kedvében van nincs szükség mindannyiunkra, de ha menekülni próbál muszáj lesz bekerítenünk. *Nem várhatnak sokáig. Az állat előbb vagy utóbb észre fogja venni őket, akkor pedig oda mindennek. A fekvő pozícióból lassan induló pozíciót vesz fel.* -Ha a hátába kerültök talán el tudjuk kapni. *Bármilyen bosszantó ő maga alkalmatlan a fák között való hangtalan lopakodásra. Gyűlöli az ilyen alkalmakat mikor a saját hasznavehetetlensége miatt mások életét kellene veszélyeztetni és valahol gyűlöli magát is amiért ilyesmire kéri a társaságot.* -Viszont ha a lény irányítása alá von titeket talán jobb lenne ha biztos helyen maradnátok. *Késével és pajzsával már a támadásra készül.* -Nem tartok vissza senkit aki csatába vágyik, de kényszeríteni sem fogok senkit, hogy velem jöjjön, gyakorlott harcosok vagyunk, *Erről már megbizonyosodhatott a koboldok elleni csatában.* nem szorulunk rá, hogy bárki feleljen értünk, vagy döntéseket hozzon a nevünkben.

A hozzászólás írója (Agbrerve Erorakth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.08 12:49:01

3997. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-08 12:17:14
 ÚJ
>Svir Gia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313

Játékstílus: Vakmerő

//Rabszolgalánnyal//

*Hiába, Svir mellett nehéz elszomorodni. Ha más nem, akkor azon röhög az ember, hogy mi mindig furcsaságot hord össze már megint. De most új szolgálóján a sor, hogy beszéljen, igaz, tőle most nem sületlenségeket vár, azzal ráérnek később is.*
- Alagutak? Csakugyan nagyon leleményesek, ha arról van szó. *Bólogat. Eddig egész hasznos dolgokat árul el a lány, akár hantázik, akár az igazat mondja. A felvázoltak alapján egy egész hadsereg rabszolga és rabszolga-kereskedő rejtőzködhet a folyón túl.*
- Ahhoz képest, hogy titkos és nem láthattál belőle semmit elég sokat tudsz róla, Aritha. *Állapítja meg vigyorogva.*
- Még erre a környékre, Artheniorba is szállítanak házhoz szolgákat? Úgy tudom, itt már végképp nem nézik jó szemmel, ha valaki rabszolgát tart. Gyakran merészkednek ide a város környékére?


3996. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-07 20:55:15
 ÚJ
>Lewonor Dargal avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

*Dargal éhesen bandukol az ösvényen. Napok óta nem evett, és már ráférne, hogy legyen valami a hasában, mielőtt még teljesen elgyengül még arra sem képes, hogy gyalogoljon. Nem sokkal ez előtt, pár hónapja egy temetőben ásott ki egy tetemet, azzal lakott jól, most is ezt tervezi, mióta hallotta, hogy ebben a városban is van temető. Jelenleg bármit megtenne, hogy kapjon pár falat ételt, de azt is tudja, hogy nincs olyan állapotban, hogy vadásszon. Ez sokkal jobb megoldás lesz. Úgy tűnik nemsokára el is éri a kijelölt célját.*

3995. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-07 19:58:12
 ÚJ
>Saun Lamar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Megfontolt

// Az unikornis átka //

* Eseménytelenül haladnak tovább, követve az óriást. Nem találkoznak sem koboldokkal, sem más ellenséggel, egészen addig, míg Agbrerve felérve a dombra, meg nem torpan. Saun rosszat sejtve lép mellé, de amit lát, attól leesik az ő álla is. Az unikornis! *
~ Akárcsak az erdőkerülők meséinek szent állata. Minden békés, tiszta. ~
* Már épp szóvá tenné a dolgot, amikor a mellkasa, ott ahol az álombeli unikornis megszúrta, hirtelen fájni kezd. *
- A fenébe! -
* Dörzsöli meg a mellkasát. Rosszat sejtve látja, hogy Arsenor is így tesz. *
- Letrion, Agbrerve! Megint fáj a hely, ahol álmomban megszúrt ez a dög. -
* Nem szívesen gondol bele, hogy mi lesz a folytatás, de nem akarja társait veszélybe keverni. *
- Ha azt látjátok, hogy történik velem valami, üssetek le, ha kell öljetek meg. -
* Jelenti ki, s tekintete az óriásét keresi, mert ő talán megérti a kérést. *


3994. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-07 19:12:51
 ÚJ
>Suqi Naj'r Uyk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt


// Eilsys Loyalar //

*A fa tövében ébred, ahol előző este leült. Elaludt volna? Ezek szerint.
Köpenyét szorosan testére tekerve találja, álmában is védekezett a hideg ellen. Szerencsére nem egy fázós alkat, a vándorlása óta nagyon kevésszer szállt meg fogadókban, egyrészt mert felesleges pénzkidobásnak tartotta, másrészt mert az erdő sokszor kényelmesebb számára, mint akármilyen ágy. A tölgy törzse egész kényelmes volt, de ideje indulni. Feláll. Fel kell hajtani a reggelinek valót. Mi is történt azzal a párszem fajd bogyóval? Az avarban pihennek a vászonzsák alján. Suqi lehajol értük és már is a szájába dob egypárat. Kellemesen hűvös ízük van. Zsebébe gyűri a zsák száját és hagyja hagy csüngjön alá. A köpeny eltakarja.
Megtesz néhány métert, amikor halk neszezésre lesz figyelmes. Egy fa árnyékába húzódik, csak a biztonság kedvéért, hogy tisztes távolból figyelhesse az alakot. Barna hajú lány, talán elf, de az is lehet, hogy csak félig. Ahogy látja, a földet nézi, talán keres valamit. Suqi hátra nyúl a szigonya markolatához, még nem húzza elő. Közelebb megy, kíváncsi, ha a lány azt csinálja, amire gondol, akkor mindenképpen a közelébe akar jutni, de ha nem a növények után kutat, hanem valamiféle csapdát állít, amibe nem négylábút kíván csalogatni, akkor rosszul is elsülhet a dolog. Jobb, ha a keze a fegyveren van. Amikor már csak pár méter választja, el a lánytól oda szól neki.*
- Reggelt!
*Amint a lány felnéz, reméli, hogy nem rettenti el a látvány. A hatalmas szigony, a tüskékkel tarkított köpeny, a tollas nomád fejfedő nem mindenkinél vált ki kedves mosolyt. A tarka bőréről és hajáról, valamint a fehér szempárról nem is beszélve. Jelenleg tartózkodó, ezért nem a legkedvesebb ábrázatát sikerül felöltenie.*
- Mit keresel? Segíthetek?

3993. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-07 18:01:14
 ÚJ
>Eilsys Loyalar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Suqi Naj'r Uyk//

*Lágyan süt be a napfény az apró szoba függönnyel eltakart ablakán. Az ágyban alvó félvér álmosan húzza magára a takarót, hogy védje a szemét a befurakodó erős fénytől. Korán van még, nincs kedve kikelni az ágyból, még aludni volna kedve. Próbál is kicsit visszaaludni, de végül csak nem bír és kikel az ágyból. Felállva ásít egyet és kinyújtóztatja a tagjait. Valahogy akármennyire is korai még az óra nem kimondottan álmos, csak egy picit, mint általában minden felkeléskor. Felhúz egy fehér vászoninget és egy fekete, vastag hosszú szoknyát, majd a papucsaiba lépve kimegy a konyhába. Odakint előveszi a kenyeret, amiből szel pár szeletet és megpirítja a tűzhelyen mialatt felrakja a kancsóba a teának a vizet forrni. Mire elkészülnek a pirítósak addigra a víz is forrón gőzölög. Belerak egy teafüzet és egy kevés mézzel édesíti. Kitölt magának egy bögrébe egy keveset és a kenyereket egy tálra téve elmegy az asztalhoz, ahol leülve elfogyasztja egyszerű, de finom reggelijét. Úgy gondolja nem is kell enné jobb, szereti a pirított kenyeret egy kis finom teával, ami ilyenkor télen, amikor a téli hideg kínozza a népeket és sokakat megfázás gyötör. Ő is csak azért úszta eddig meg, mert a gyógyfőzeteiből ő is fogyasztott amikor szükségét érezte, így a betegség elkerülte. Miután végzett az étkezéssel papucsát cipőjére cserélve kimegy az udvaron álló apró épületbe, ami az ő alkimista műhelye, ahol a különféle főzeteit készíti. Azt tapasztalja, hogy több gyógyfűből is kezd kifogyni, amik a piacon nem igazán találhatóak meg, vagy igen borsos árat kérnek értük. Úgy dönt mivel jól kiismeri magát az erdőben ezért elmegy oda és maga szerzi be azokat a füveket amire szüksége van. Elf származása miatt úgy is szeret a természet lágy ölén barangolni. Olyan békés ott lenni, a fák és a növények nem sietnek sehova, nem úgy, mint a sokszínű lakosság, ami napközben elég sietősen mászkál a házak között, mintha mindig attól tartanának, hogy elkésnek valahonnan. Ezt nem annyira szereti a városban, de megszokta már és igyekszik alkalmazkodni a környezetéhez.
Oldalára akasztja táskáját és elrakja a tőrét, már csak a biztonság kedvéért is. Megindul a közeli erdő felé. Mivel ismeri az utat hamar odaér a szegény negyededben lévő lakásától. Odaérve némi keresgélés után megtalál párat a keresett füvek közül. Már csak egy hiányzik, ami a föld közelében nő, ezért le kell hajolni, hogy biztosan megtalálja.*

3992. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-06 20:11:36
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Szelíd

//Rabszolgalánnyal//

* A lány már búsan hajtaná le a fejét, hogy ilyen keserű sorsa lesz, de mikor Svirt hallja, hogy viccel máris mintha jobb kedve lenne.*
- Én nem láttam a másik kocsikat, uram. A kocsival szerintem kihalt területen haladtunk. Tudja, hisz kellemetlen lenne a kereskedőknek, ha megállítanák őket. Azt azonban elárulom, hogy vannak afféle központok. Rabszolgapiacok, ha úgy tetszik. Ezek általában rejtett helyek, akár föld alatti alagutakban.
* Mondja el azt amit látott és amit tud.*
- Itt cserélgetnek, adnak-vesznek szolgákat a kereskedők. A vásárlók is lejuthatnak ide, de sokszor előfordul az, hogy úgymond megrendelik a szolgákat. Elviszik a kereskedők a kívánt rabszolgát a megrendelőnek. Sokan ezt a megoldást választják. Őrök akadnak. Igazából több pont van, ahol ismét vannak olyan emberek, akik kapcsolatban állnak a kereskedőkkel. Ennek elég jól kiépített, titkos rendszere van, amelybe mi, rabszolgák, nem is igen láthatunk bele. Nagyrészt sötét kocsikon utazunk vagy végeláthatatlan erdőben gyalogolunk. Persze van olyan is, hogy a nemes a nemesnek adja tovább vagy el a szolgát. Cserék is előfordulnak. Szóval időnként a kereskedők is kimaradnak az üzletelésből.

3991. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-06 18:41:17
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

*Ahogy a mágus útja egyre hosszasabbra nyúlik a sötét, hóval borított erdőben, egyre jobban kezd fejébe szöget verni a gondolat.*
~Eltévedtem.~ *húzza el száját, majd lépteit teljesen lelassítja, megáll, hátralöki csuklyáját, és igyekszik tájékozódni. Nincs szerencséje, mivel a szél is egyre erősödik, és az ágakról a havat folyamatosan a szemébe fújja, ami igencsak rontja a látási és tájékozódási viszonyokat. És ez mind eltörpül a mellett, hogy egyre jobban kezd fázni. Közel s távol egy merő lelket sem talál, úgy tűnik ezen a késői órán teljesen magára maradt. Legalábbis eddig úgy tűnt a dolog, a következő pillanatban azonban meglát tőle nem messze valamit a hóban. Résnyire kell szűkíteni szemeit, és el kell indulnia a valami felé, hogy kiderítse mi is az. Lépteit egyre gyorsulnak, pulzusa pedig emelkedik, mivel már az körvonalakból is volt egy sejtése a valamiről, most pedig tisztán látja. Egy ember fekszik a hóban, méghozzá arccal lefelé.*
-Héj! *dörren a mágus kiáltása, és visszhangot ver a fák között. Gyorsan odaszalad, leguggol, és a hátára fekteti az idegent. Kicsit hátrahőköl, mikor meglátja a férfi élettelen arcát, és végigfuttatja tekintetét a többi részén. Egy hullát talált a hóban, méghozzá egy több naposat. A látvány egy lépéssel hátra kényszeríti, és kicsit el is fintorodik magában. Sajnos az életéért már semmit sem tehet, és ez a tehetetlenség az, ami a legjobban fáj most neki, még akkor is, ha a férfi teljesen idegen a számára. Azonban egy valami szemet szúr neki. A férfi nyakánál harapás, a felső testénél pedig karmolás nyomai látszódnak.*
~Vadállatok.~ *gondolja egyből, majd behunyja szemeit, elcsendesíti kavargó elméjét, és megmeríti magát a mágiában. Tenyerét a holttestre helyezi, majd a mágus teste megrázkódik. Egy-két röpke másodperc telik el, majd keze elrántódik a testtől, szemei pedig felnyílnak.*
~Jól sejtettem.~ *nyel egy nagyot a mágus, majd gyorsan talpra ugrik. A kapcsolatteremtés ismét sikerült, igaz csak töredék pillanatokat látott, de azt látta, hogy ezt az embert farkasok ölték meg. Tisztán látta a képet, amikor a farkas bevégezte a végső harapást az ember nyakán, akinek fájdalmát is átérezte egy pillanatra. Worenth megrázza fejét, elhessegeti elméjéből a képeket, majd megragadja botját, és tovább folytatja útját. Itt már nincs semmi keresnivalója. Fejébe belehúzza csuklyáját, ekkorra azonban érzi, hogy egész teste átfagyott az erdőben való kóborlás miatt. Hogy ezen enyhítsen, egy varázslathoz kezd készülni, amiről eddig nem is gondolta, hogy valaha szüksége lesz rá. Botját lassan fejétől lefelé egészen a lábáig kezdi mozgatni, közben elmormolja magában a varázsigét, és amennyiben sikerül a varázslata, egy ideig biztosan nem lesz gondja a fázással, ugyanis bőre és testszőrzete hajszál pontossággal meg fog egyezni egy farkaséval.*

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a következő három körre bőre és testszőrzete egy vadállathoz válik hasonlatossá, megvédve őt akár a rendkívüli hidegtől is.

3990. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-06 13:00:26
 ÚJ
>E'Nissa Shor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

* Nem hallott még soha a Holdudvarról vagy épp különlegességéről, így nem is üti szíven, hogy lemarad a szemet gyönyörködtető látványról. És hát igazából tán csak annak oly különleges ez, aki már megszokta a városban létet, akinek a hold fénye inkább különleges, mint mindennapos. Persze meglehet, ha maga is rajtakaphatná azt a különös derengést, mely nevét adta a helynek, még erdőjáróként is rácsodálkozna. Így viszont csak mint egy egyszerű téren, úgy sétál el a fogadótól Nimue társaságában.
A táv és a séta nem terheli, világ életében két lábán járt-kelt. Bár volt lovuk, még az öreg pára rájuk nem pusztult, és lovagolni is tud, öregségére már nem terhelte effélével a jószágot. Különben is, az erdőben egyszerűbb és nesztelenebb is, ha önmagára hagyatkozik. Meg a vadak is nehezebben neszelik meg, mint a folyton horkantgató hátast.*
- És egyébként mit csinálsz a városban? Már amikor nem frissen érkezetteket pátyolgatsz? * Fordul kis idő múlva társa felé. Még sem tehetik meg úgy ezt a hosszúnak ígérkező utat, hogy csak ballagnak egymás mellett, mint két néma levente. Persze az alap tartózkodás még mindig benne van a nő faja okán, az elmúlt esti kedvesség és barátságosság némiképp enyhítette a lelkében ülő gócot. Persze nem feltétlen a faj iránt, inkább csak Nimue személye iránt. Hisz eleddig csak kedves szavakat, segítséget és tán csipetnyi barátságot kapott a nőtől. Semmi olyasmit, amit alapból feltételezett volna.*

3989. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-06 11:55:15
 ÚJ
>Nimue Sailimiel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

*Gyalogosan nem lesz rövid az út. Vagyis hát mit is beszélünk. Az út hossza nem változik, csak éppen több időbe fog telni, míg elérik a céljukat. Ettől persze Nimue nincs elkeseredve. Erdőben élte le az életét, hát megszokta a gyaloglást. Ha Nissa képes vele lépést tartani, akkor azért aránylag gyorsan fognak haladni.
A fogadóból első útjuk a Holdudvarra vezet, melynek igazi szépségét nappali fényben nem tudják majd megcsodálni, hiszen a Hold most már ágyában pihen. Így aztán itt nem is lassít, csak átvág rajta, hogy aztán már szabad téren haladhassanak tovább az erdő irányába. Elérve annak szélét megkeresik az ösvényt, mely aztán egészen Amon Ruadhig vezeti kettősüket.
Ám az út hossza hagy időt arra, hogy talán beszélgessenek is kicsit, főleg, ha Nissának van kérdése.*

3988. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-05 19:52:33
 ÚJ
>Letrion Raeyan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Megfontolt

//Az Unikornis átka//

*Éppen büszke magára, hogy olyan dologgal állt elő, amire senki nem cáfol rá, ám Lamar mond valamit, ami felkelti érdeklődését. Az elméletet kipróbálandó, hátrébb lép párat, hogy jobban belássa mindkét ösvényt – és tényleg! Ámulva bámulja az új felismerést: az egyik ösvény, bizonyos eltérésekkel ugyan, de éppen ugyanannyira ösvény, mint a másik! Ha ez így van, akkor lehet tényleg nincs is különbség a kettő között – az is lehet, hogy a két ösvény ugyanoda vezet, vagy egy bizonyos ponton találkozik! Vagy akár az is csak látszat, hogy két ösvény van.*
- Elképesztő, tényleg!
*Mosolyog Saunra elismerően, teljesen függetlenül attól, hogy a férfi valójában mire értette mondanivalóját. Ettől függetlenül, már a táblás ösvényt választják, s ha a kettő azonos, akkor mindegy is. Egyébként nem hisz a rossz „előjelekben”, de csak azért, mert apja ezt belé nevelte. No de akkor miért áll némán, kíváncsian, és bármiféle cinizmus nélkül, és nézi az óriás varjúval kapcsolatos ténykedését? Nos, egyrészről mert ha nem az apján múlt volna, akkor ő most hinne ezekben. Na meg éppen be vannak zárva egy nagy buborékba egy unikornissal, így elhiszi, hogy itt bármi ilyesmi lehetséges. De nem történik semmi, ezt persze egy „gondoltam én”-nel nyugtázza. Pontosabban a varjúval nem történik semmi, az óriással annál inkább. Ugyanis lefekszik a földre.*
- Nem igazán van még itt az ideje a pih...
*Az után pedig jelzi, hogy igyekezzenek utána. Erre Raeyan már nem tétovázik, és felismeri, hogy a vasóriás épp lopakodni próbál, ezért utána siet, méghozzá vigyázva, hogy ő is a lehető legkevesebb zajt gerjesszen. Úgy gondolja, a domb túloldalán van akármit is talált az óriás, ezért bár alacsonyan marad, azért csak megnézi magának, mire is akadtunk. Így közel érve a domb pereméhez, már négykézláb kukkant ki a domb mögül. Egy gyönyörű, nyárias liget tárul a szeme elé ~Így télen?~ magas fákkal, melyek eltakarják ugyan az eget, mégis lenyűgöző összhatást gyakorolnak a téli kopár erdővel szemben. Ráadásul a közepén pihen egy unikornis. Immár másodjára bámul kíváncsian, de most a két ösvény, vagy a liget helyett leginkább az unikornist – nem sűrűn lát az ember lánya ilyet, és még ha az állat ki is akarja nyírni, most ezt valahogy nem tudná elképzelni róla, ahogy az jószág pihentében olykor megrázza a fejét. Mintha csak egy mesébe csöppent volna, még ha csak pár másodpercig is érzi ezt így. Legkésőbb tizenöt másodperc után azonban észbe kap, és gyorsan visszavonul a domb takarásába, immár fekve, Agbrervétől pár lépésnyire. Ha a többiek is követték, úgy (egy kicsit még mindig a látvány hatása alatt) odasúgja nekik:*
- Milyen békésnek tűnik! *Majd, ha kellő felháborodást vált ki ezzel akár egyetlen csapattársából is, hozzáteszi:* Tudom, csak... tudom.
*Igen, az az unikornis az ellenség, ezt a lándzsát pedig, ami eddig végig a keze ügyében volt, bizony belé kellene állítani. Legalábbis, ez eddig a legnyilvánvalóbb terv.*
- Micsodát?
*Kérdezi Arsenortól, majd addig függ a tekintete rajta, amíg vagy választ nem kap, vagy Saun nem erősíti meg a „valamit érzés” tényét – hiszen ő a másik ilyen téren érintett. Mindenesetre ez most felkeltette a kíváncsiságát, hiszen előtűnik az unikornis, és a kettő, de legalábbis az egyikőjük biztosan, egyből „érez” valamit. Bár Raeyan semmi változást nem vesz észre a külsejükön.*

3987. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-05 16:21:03
 ÚJ
>Agbrerve Erorakth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Az unikornis átka//

*Az óriás eddig nem bírt nyugton maradni, csak ment bele a vakvilágba és az ismeretlen erdőbe mint egy gazdája vesztett ökör. Ám nehéz is lenne nyugton maradnia, ha egyszer épp egy ekkora ellenséggel kell szembeszállnia. Azt még nem egészen tudja, hogy ezt az erdőben való mászkálást csatának, ostromnak, vagy hajtóvadászatnak fogja magában elkönyvelni, mert a csapdába esés fogalma egy cseppet sem tetszik neki.
A madár nem repül utána, ezt jó előjelként fogja fel egy szerencsés küzdelem ígéreteként. Vagy legalábbis tudja a hely ahová az út vezet nem társul íncsiklandó lakomákkal a madár emlékezetében. Így bátran megindul a domb tetejére és szeme szája eláll, már nem a csodálkozástól, inkább a sértett önérzetétől, hisz legnagyobb ellenségük akinek elvileg feláldozta őket a falu békésen heverészik a virágok között.* ~Ezt a pofátlanságot.~ *Bár ennek semmi külső jelét nem mutatja sisakja alatt feje lassan vörösödni kezd. Attól a dögtől aki őt kihívja nem vár tisztességet, vagy becsületes harcot, de, hogy így és ennyire semmibe vegyék az már tényleg példátlan az óriás életében. Először csapdába ejtik őket kihasználva a csapat jó szándékát, aztán bemutatják őket mint áldozat és mindezek után mit kaptak attól a bizonyos vérvágyó istenségtől, négy apró koboldot amit ráadásul valamelyik előző csapat harcosaiból raktak össze. Most pedig mikor csodával határos módon elsőre ráakad a helyes útra és magára az unikornisra is, a túlvilági bestia alszik és oda se bagóz rá. Mindegy is, itt az ideje móresre tanítani az állatot és lezárni ezt az egész ügyet egyszer és mindenkorra. Most azonban nem támad. Egyedül biztosan nem. Még az erdő szélén egyszer már megjelent nekik a lény, akkor nem tudták elkapni, mert gyáván megfutamodott és ravaszul becsalogatta őket az erdőbe. Ha sikerre akarja vinni ezt az ügyet most nem hagyhatja megszökni. Lassan és amennyire lehet halkan próbál hasra feküdni a domb oldalán, annak tetejét egyfajta fedezéknek használva és pár intéssel jelzi a többieknek, hogy amit talált az rettentően fontos. Ekkor veszi észre a férfiak reakcióját is. Ez viszont már rossz előjel és komoly aggodalmakra adhat okot. Csak értene legalább egy valamit ebből az egészből.*
~Na jó szedjük össze.~ *Fordul vissza az unikornis felé.* ~Csapdában vagyunk.~ *Ezt a tényt még csak végiggondolni sem képes egy fájdalmas grimasz nélkül.* ~A falu ki akar minket nyírni.~ *És nagyjából ekkor üt belé a felismerés. Hisz az erdőben nem voltak hullák. Egy darab csontvázat, elejtett sisakot vagy bármi arra utaló jelet sem találtak, hogy itt emberek haltak volna meg méghozzá nagy számban.* ~De, akkor...~ *Még rágondolni is rossz. Ha ez az erdő nem az ő megölésükre jött létre akkor nem is a vérüket ajánlották fel a falusiak, hanem magukat a kalandorokat mint az unikornis, szellem, isten, varázsló, avagy fene se tudja miféle szerzet kobold rabszolgáit. Ez a gondolat nem nyugtatja meg. Bármikor hajlandó életét vagy végtagjait áldozni a jó ügy vagy a dicsőség érdekében ám a kobolddá válástól már ő is fél.*

3986. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-05 15:10:17
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

// Az Unikornis átka //

*Arsenor a többiek szavait nehezen tudja értelmezni. Ő még soha nem is hallott ilyen mágiáról ami egy embert ilyen szörnyeteggé változtatna és egy erdőt így elhatárolna. Számára a mágia az amit az öreg magányos varázslók csinálnak a magányukban, és amiket néha lát az artheniori templom mágusaitól mikor valamilyen ünnep van. Viszont mennek tovább. Nincs idő ilyesmin törni a fejüket bár Arsenor érzi, hogy megint valami olyasmit tett amit el kellene felejtenie. Szerencsére nincs lehetősége ezen gondolkoznia hisz a jelen problémái foglalkoztatják. Egy elágazáshoz értek. Itt először a nő vet fel egy ötletet és ismét Arsenorra néz. Arsenornak pedig másutt jártak a gondolatai de, szerencsére az óriás ismét előáll egy olyan ötlettel ami Arsenor szerint őrültség de, egy óriással nem áll le vitatkozni. Így hát figyeli a hatalmas alakot. A veszélyt onnan várja de, ismét csalódnia kell. Máshonnan jött. A mellkasa mintha égne. Megijedt és elkezdi a szabad kezével dörzsölni hátha úgy jobb és igaza is lett. Elmúlt.*
-Ti is éreztétek?

3985. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-05 13:28:59
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Szelíd

// Az Unikornis átka //

*Agbrerve jól sejti, az erdő nem kap lángra, csupán a bokrok, s pár szárazabb faág, ám ezen kívül nagyobb tűz nem kerekedik. Valóban, szép is lenne, ha ennyi véget vetne az egésznek, hiszen akkor minden bizonnyal ez az ötlet már másnak is eszébe jutott volna. Úgyhogy a testekből hamar por lesz, melyet a szél tovaszór a kopár erdőben...
Az elágazásnál bár jól vág az óriás esze, ám ennek ellenére a madár teljesen átlagosan viselkedik, s mikor a férfi közel ér hozzá, akkor ijedten reppen fel, s telepedik le az egyik nem messze levő fa magasabb ágán. Ezzel nem mentek sokra... Viszont egy meredek dombhoz érhet az óriás. Az út egyenesen vezet lefelé, majd jobbra elkanyarodik, s az út végén egy barlang szerűséget lehet felfedezni, ami a szerszámokból s kocsikból ítélve a bánya bejárata lehet - úgy tűnik, az a bizony nyíl ezt mutathatta. Ám nem ez a legérdekesebb, hiszen a kanyar mellett egy igazán hangulatos kis liget pihen, mesebeli , színesebbnél színesebb fákkal, melyek behálózzák felette az eget, s olyan varázslatos fűtengerrel, mintha csak egy tündérmeséből csöppent volna ki - igen, ezen az egy helyen a tél olyan, mintha be sem köszöntött volna. S vajon ki heverészik a közepén? Hát bizony az Unikornis! Kellemesen szundikál, mintha csak egy békés ló lenne, s Agbrervét sem veszi észre a domb tetején. Ha megfigyeli, akkor néha kinyitja a szemét, kicsit megrázza a fejét, ám ekkor sem figyel fel az óriásra. Ez már tényleg nagyon különös...
Ám ebben a pillanatban Saun és Arsenor mellkasa erősen kezd égni, s a szúró fájdalom pár percig hevesen marja a bőrüket, majd szép lassan megszűnik, mintha mi sem történt volna. Viszont valami mégis történt, s ha szemfülesek, akkor talán feltűnik nekik, hogy mintha kicsit szőrösebbek lennének, s mintha kissé összébb mentek volna...*

3984. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-04 21:39:14
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80

Játékstílus: Szelíd

// Átkozott fogadó //

*Awer próbál minél nyugodtabb maradni, hogy ne adjon okot a támadásra, bár az ajtónál álló torzszülött egyre idegesebb, s egyre nyugtalanabb, mint aki mindjárt támadni készül.*
-Igen mi is így kerültünk ide. Jött a vihar, és vele együtt egy alak aki elvezetett minket ide. *válaszolja meg az egyértelmű dolgot, amit az előbb is elmondott már.*
-Nem tisztességes? Miért az élet az? *válaszolja Mordach felháborodására.* Egy vihar ami a semmiből jön elő, hirtelen. S ez a vihar olyan vad és kegyetlen, amilyet még életükben nem láttak, ezen kívül bárhogyan is próbáltak volna kimenekülni alóla az lehetetlen. Mégis mi más lehetne mint mágia. Ez is hozzá tartozik a fogadóhoz. *Az egészet olyan hangsúllyal mondja a párosnak, mintha teljesen egyértelmű dolgokat magyarázna két kisgyereknek.*
*Awer elhallgat a kérdésre, hogy mit kell ledolgoznia, mintha maga sem lenne biztos a válaszban, vagy nem tudja, hogyan is mondhatná el amit tud, érez.*
-Ez nem büntető munka. *jelenti ki határozottan.* Önként vagyok itt. Az első ciklusomat azért kezdtem el letölteni, hogy az életemet mentsem, s a ciklus alatt megláttam a szépségét. Tudom, hogy mi az első számú szabály. *magyarázza a párosnak, majd a távolba réved, mintha egy szöveget olvasna kezdni el mondani.* Aki elmegy, az soha többet nem képes visszatalálni. Ha elhagyom a fogadót, akkor az leszek, aki régen voltam, Awer a nyomorult. Akkor miért mennék el? Ha tehetném nem számolnám a ciklusokat, de hát ez is az én feladataim közé tartozik.
*Valóban fontos kérdés, hogy milyen munkát kellene itt végezniük, és hogy mennyi ideig. Hiszen ha Awer igazat mond, akkor nincs választásuk. De a fogadó, és minden hozzá tartozó furcsább, mint amit a páros vala tapasztalhatott. Minden olyan messze áll a páros eddig ismert dolgoktól, amennyire csak lehet. Hiszen milyen beteg elme lenne képes erőszakkal ide láncolni őket, akaratuk ellenére, ha önként jelentkezők is lennének. És az biztosak, lehetnek, hogy sokan dolgoznának egy fogadóban. Akkor pedig miért kell a csapda? Erre talán még Awer sem tudja a választ.*
-Az ötvenegy ciklusom ötezer-kilencszázhatvanöt napot jelent. Gan most kezdte a huszonnyolcadik ciklusát, ami azt jelenti, hogy ezerhétszáztizenegy napja van itt. A ciklusok hosszát a vándorpók alakváltozási ciklusához igazították, egy ciklus egy alakváltozás, persze a nagyvilág szerint a vándorpók csak három ciklust ér meg, de ez nem igaz. Így az első ciklus közel hét - tizenegy napot jelent.
*A pziciókat már felsorolta a párosnak, így Awer nem vesződik avval, hogy ismét elsorolja. Arra pedig végképpen nem vállalkozik, hogy elmagyarázza a fogadó működését, hogy miért így szedik össze az alkalmazottakat, és miért ilyenek a körülményeket.*

3983. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-04 20:08:26
 ÚJ
>Saun Lamar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Megfontolt

// Az unikornis átka //

* Az évek és a tapasztalatok. Legalábbis ezt mondják. Saun nem vacakol sokat, mikor látja ellenfele elestét, gyorsan felméri a terepet, de nem kell senkinek segítség. Ami viszont ezt követően történik, még a férfit is meglepi. *
- Erős mágussal van dolgunk. -
* Mondja, miközben lehajol ellenfeléhez, hogy jobban szemügyre vegye. Látszik rajta, hogy nem helybéli, tehát csakis a kalandozök egyike lehet. *
- Szóval így jártak az elődeink. Szomorú. -
* Rója maga elé a tisztelet jelét, majd visszafordul társai felé. *
- Szerintem is menjünk tovább. Hiába látjuk kik ezek valójában, ne kíméljétek őket. Megváltás ez nekik. -
* Jegyzi meg, amikor az óriás elvonul, hogy elégesse a hullákat. *
~ Igazi harcos. Becsületes dolog. ~
* Bólint a másik felé némán, majd elgondolkodva néz Letrion felé. *
- Az az út épp olyan jó lehet, mint a másik. Menjünk. -
* Adja be a derekát, ám társuk ötlete sem rossz. *
- Rendben. Meglátjuk, mit reagál az a dög. -

3982. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-04 19:26:22
 ÚJ
>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Vakmerő

//Könnyed portyázás//

*Amíg az új vért elkészül kénytelen visszatérnie a munkához. Jót tenne már neki egy kis környezetváltozás. A fogadóban ülve egy pohár bor mellett amúgy is sokkal egyszerűbb megvárni amíg az áldozat elindul hazafelé. Ha elkészül az új vért ezt mindenképp meg kell próbálnia ezt az úrias stílust ám addig nem szívesen lép be a fogadóba.
Nem számít semmi nagy fogásra, nem akar szekereket, vagy pénzes utazókat csak valami kis mellékest amit gyorsan zsebre tehet. A komoly munka majd később érkezik. Sorra végigjárja a maga pár leshelyét. Ez nem tanulható tudomány, fokozatosan kell kialakítani az útvonalakt. Pár napja óriási zsákmánya volt, talán kezd belejönni hivatásának gyakorlásába. Megáll egy fa mögött még egyszer ellenőrzi nyilait és íját és nyilat, valamint legutóbbi áldozatától ellopott dobókeresztjeit. Sajnos az erdőjáró kardja a törzsnél maradt így közelharcban gyengébb lett mint korábban. Ezt nem tartja nagy veszteségnek, korábban sem tartotta nagyra közelharci ismereteit főleg a fegyverek terén nincs gyakorlata. Ha baj van majd puszta kézzel veri össze ellenfelét.* ~Kezdődhet.~ *Leül a fa tövébe és várja az áldozatot, miközben a dobókeresztek élét próbálgatja körmein.*

3981. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-04 12:21:13
 ÚJ
>Suqi Naj'r Uyk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*A könyvtár kezdő helyszínnek nem volt rossz ötlet, ám nem kecsegtetett sok tanulnivalóval. Hiába a gyakorlat gyermeke, nem mindég érti az írott szöveg kacifántosságát. Jobb lesz, ha inkább keres egy druidát, vagy egy varázslót, hogy okítsa ki a bájitalok keveréséről. Illetve az itteni növényeket is jó lenne tüzetesebben megismerni. Ahogy hátrahagyta a könyvek birodalmát magához vette hű fegyvereit és kilépett a templom kapuján, hogy aztán az erdőbe keveredjék.
Térképpel a kezében tanulmányozza az útvonalat, amit megtett. Pár napon belül már szeretné kívülről fújni a várost, szeretné, ha az itteniek nem jöttmentként tekintenének rá. Olyan kellemetlen nézni azokat a hunyorgó, rosszalló tekinteteket, amikor arca előtt a térképpel babrál. Ráadásul így a banditáknak is ki van szolgáltatva, hiába a visszarettentő kinézet, ha nem viselkedik profiként.
Aggodalmának gondolatmenetét egy lába alatt reccsenő faág szakítja félbe. Épp ahogy felnéz, látja, meg hogy kis híja volt, hogy ne menjen neki egy törzsnek. Ideje elcsomagolni a térképet és hozzákezdeni a télen megtalálható növények kutatásához. Elővesz egy vászonzsákot és kutatni kezd. Azt még nem tudja, hol fogja lepárolni a növényeket ugyanis hordozható lepárlót nem hozott magával. Talán vesz egy kicsiny készletet, azok az üvegfúvók igazi szakemberhez méltó eszközöket tudnak készíteni. Nagyon ügyesek, kell is hozzá tüdő. Persze, az üvegcsék csak az egyik, akkor kell még egy fémváz, ami a tűz felett tartja azt, amit kell, a víztározó, ráadásul azt a sok törékeny spirált olyan macerás szállítani, ahhoz kell egy kibélelt bőr táska, amit fával rögzítenek mozdulatlanra. Egy kisebb vagyon. Olcsóbb lenne elszegődni tanítványnak.
Talál néhány ismerős növényt az út mellett, már ha útnak lehet nevezni a vékonya kitaposott ösvényt. Van itt vörös tarisznya, legalábbis ami megmaradt belőle, nem téli növény ezért most haszontalan. Ott egy vadrózsa bokrot, a csipkebogyó már rég lepergett róla, még talán a levelek havának a vége felé, vagy korábban. Csak száraz barna, széltől csörgedező, halott levélkék maradtak, abból is egy maréknyi, ha van. Ez is haszontalan. Egyetlen ismert növény, amit most is felhasználhat az a fajdbogyó. Maradt még egy kevés ezen a kis bokron itt, szépen le is szedegeti őket. Még talán így nyersen is felhasználható, majd összetöri és megfőzi őket teának.
Elment az idő, leül az egyik fa alá, maga alá gyűrve köpenyének végét. Lábait felhúzza, alkarjait pedig rátámasztja, jobb kezében lóg a zsákja. Akaratlanul is karjára téved a tekintete, milyen érdekes játéka ez a természetnek, hogy foltokban színeződött el a bőre, egyik s másik karján, a lábain, de az arcán és hasán világos lett. A fejlődés csodája. Páratlan.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257