Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 269 (5361. - 5380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
5380. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-17 20:31:33
Üzenet elküldve: 2015-09-17 20:31:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Rossz időben rossz helyen //
*Se nem fut el, se nem roskad össze félelmében, tökéletes. Egy elveszett kis senki aki talán azt sem tudja hol jár, ezzel nagyban megkönnyíti a terveit. Nem fogja lelőni, annál rosszabbat tenni meg igazán nem az ő stílusa. Azt sokkal jobban élvezni ha a másik is akarja, pláne hogy ha valami hatalmas átveréssel sikerül elcsábítani, mint mondjuk Nolie esetében. Eszébe is jut "kedvese" és igazán reméli hogy megtalálja majd amikor "hazatér", igazán nagy trófea lenne ha vele sikerülne összefeküdnie azután hogy kirabolta. De most ez a helyzet a fontos, most itt kell döntenie és úgy dönt hogy nem kínozza tovább íjának feszülő húrját. Nem lövi le szerencsétlent, csak visszaengedi a nyilat készenléti helyzetbe és el is fordítja a fegyvert Areda felől, ezzel remélve elnyerni a bizalmát. Annyira azért nem óvatlan hogy le is vegye az idegről a vesszőt, nemrég megtapasztalta hogy a legártalmatlanabbnak tűnő lény is képes lehet varázslattal a földre küldeni, szeretne készen lenni ha esetleg valami gyanúsat tapasztalna.*
- Honnan jöttél és hová mentél volna?
*Hangja sajnos ugyanolyan kellemetlen mint eddig, de már kevésbé fenyegető, inkább hangzik bizalmatlannak. Egyelőre igyekszik előadni hogy csak egy óvatos vadász, vagy valami erdőjáró aki saját védelme céljából rántott fegyvert és nem azért mert gonosz szándékai lennének.*
*Se nem fut el, se nem roskad össze félelmében, tökéletes. Egy elveszett kis senki aki talán azt sem tudja hol jár, ezzel nagyban megkönnyíti a terveit. Nem fogja lelőni, annál rosszabbat tenni meg igazán nem az ő stílusa. Azt sokkal jobban élvezni ha a másik is akarja, pláne hogy ha valami hatalmas átveréssel sikerül elcsábítani, mint mondjuk Nolie esetében. Eszébe is jut "kedvese" és igazán reméli hogy megtalálja majd amikor "hazatér", igazán nagy trófea lenne ha vele sikerülne összefeküdnie azután hogy kirabolta. De most ez a helyzet a fontos, most itt kell döntenie és úgy dönt hogy nem kínozza tovább íjának feszülő húrját. Nem lövi le szerencsétlent, csak visszaengedi a nyilat készenléti helyzetbe és el is fordítja a fegyvert Areda felől, ezzel remélve elnyerni a bizalmát. Annyira azért nem óvatlan hogy le is vegye az idegről a vesszőt, nemrég megtapasztalta hogy a legártalmatlanabbnak tűnő lény is képes lehet varázslattal a földre küldeni, szeretne készen lenni ha esetleg valami gyanúsat tapasztalna.*
- Honnan jöttél és hová mentél volna?
*Hangja sajnos ugyanolyan kellemetlen mint eddig, de már kevésbé fenyegető, inkább hangzik bizalmatlannak. Egyelőre igyekszik előadni hogy csak egy óvatos vadász, vagy valami erdőjáró aki saját védelme céljából rántott fegyvert és nem azért mert gonosz szándékai lennének.*
5379. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-17 20:19:55
Üzenet elküldve: 2015-09-17 20:19:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Rossz időben rossz helyen //
*Ha van egy kis szerencséje, és kicsit később pottyan le a fáról, talán még meg is úszhatta volna, hogy meghallja a maszkos, de nem így történt. Mire felpattan, már egy hegyes nyílvesszővel találja szemben magát. Méregzöld tekintete még egyszer (nagyon reméli, hogy nem utoljára) végigfut az idegenen, végül azon a két ponton állapodik meg, ahol a szemét sejti. Ahogy megszólal, a hideg fut végig csupasz hátán, és nem az éjszakai szellőtől. Basszusa olyan, mintha hollók kárognának. Rekedt hollók.*
-Ööö... *Szökik ki egy kósza hang ijedtében szétnyílt ajkai közül.* Én... Eltévedtem.
*Böki ki végül, bár nem tudja, hogy jól tette-e. Lehet, hogy okosabb lett volna magabiztosan kiállnia, nem mint egy elveszett, sebzett vad, de most már mindegy. Csak abban reménykedhet, hogy ez a tény nem sarkallja gyilkosságra, esetleg valami még rosszabbra a maszkost. Vékony ujjaival idegesen babrálja a csuklóját ölelő karpereceket, amik halkan csilingelnek miden egyes koccanást követően. Most mit tegyen? Elfutni nem mer. Nem ismeri az íjakat, nem is tudja, milyen jól lehet használni egy sűrű erdőben, de nem is egy vállából kiálló vessző segítségével szeretné megtapasztalni. Csak figyel, és vár. Szárnyai néha meg-meg lebbenek, vékony peremén áttetszik a hold sápadt sugara, ami romantikus fénybe borítja a párost. Milyen kár, hogy maga a szituáció cseppet sem romantikus, sokkal inkább kétségbeejtő, legalábbis Ada számára mindenképp.*
*Ha van egy kis szerencséje, és kicsit később pottyan le a fáról, talán még meg is úszhatta volna, hogy meghallja a maszkos, de nem így történt. Mire felpattan, már egy hegyes nyílvesszővel találja szemben magát. Méregzöld tekintete még egyszer (nagyon reméli, hogy nem utoljára) végigfut az idegenen, végül azon a két ponton állapodik meg, ahol a szemét sejti. Ahogy megszólal, a hideg fut végig csupasz hátán, és nem az éjszakai szellőtől. Basszusa olyan, mintha hollók kárognának. Rekedt hollók.*
-Ööö... *Szökik ki egy kósza hang ijedtében szétnyílt ajkai közül.* Én... Eltévedtem.
*Böki ki végül, bár nem tudja, hogy jól tette-e. Lehet, hogy okosabb lett volna magabiztosan kiállnia, nem mint egy elveszett, sebzett vad, de most már mindegy. Csak abban reménykedhet, hogy ez a tény nem sarkallja gyilkosságra, esetleg valami még rosszabbra a maszkost. Vékony ujjaival idegesen babrálja a csuklóját ölelő karpereceket, amik halkan csilingelnek miden egyes koccanást követően. Most mit tegyen? Elfutni nem mer. Nem ismeri az íjakat, nem is tudja, milyen jól lehet használni egy sűrű erdőben, de nem is egy vállából kiálló vessző segítségével szeretné megtapasztalni. Csak figyel, és vár. Szárnyai néha meg-meg lebbenek, vékony peremén áttetszik a hold sápadt sugara, ami romantikus fénybe borítja a párost. Milyen kár, hogy maga a szituáció cseppet sem romantikus, sokkal inkább kétségbeejtő, legalábbis Ada számára mindenképp.*
5378. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-17 19:00:52
Üzenet elküldve: 2015-09-17 19:00:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Rossz időben rossz helyen //
~Visszajövök majd délután... Még meg kell ismerkednem azzal a kis tündérrel. Remélem visszatalálok ahhoz a házhoz. Nah, menjünk haza, eszek inkább a pegazusban.~
*Odébb sétál a tisztásra hogy felnézzen a fák között a csillagokat keresve. Nem sok van már hátra a hajnalig. Fáradt és álmos. Nagy sóhajjal méregeti az égboltot, de hamar meghatározza az irányt, tudja jól hogy mit keressen. Elmélkedéséből azonban egy hang zökkenti ki, fordul is azonnal közben felhúzva az íját, de még nem lő. Eltart egy darabig amíg felfogja egyáltalán hogy mi puffant a háta mögött, a feljajdulás viszont sokat segít ebben. Egész közel ért hozzá földet a tündérke akire most egy felajzott íj és egy hegyes vessző szegeződik, el is mosolyodik a férfi a maszk mögött.*
~Megint egy tündér... Én vonzom ezeket! Na most mi legyen?~
*Gyorsan pörögnek a gondolatok a fejében. Lelője? Itt az isten háta mögött, nem sok esély van rá hogy bárki is meglátná vagy hozzá tudná kötni később, az viszont kétséges hogy mennyi pénzt találna nála. De ha már úgyis szerzett egy ember-, azaz tündérkereskedő ismerőst, ő talán majd szép summát le tud akasztani ezért is, valószínűleg sokkal több aranyat mint amennyi ennél a szerencsétlennél lenne.*
- Mit keresel itt?
*Rekedt és mély hangon beszél, igencsak fenyegetően de ez talán a fegyver fényében elhanyagolható. Talán három-négy méterre lehetnek egymástól, a sötétben még lenne is esélye az erdőben elfutni a kicsi lénynek, de nem biztos hogy bölcs döntés megkockáztatni ebben a helyzetben.*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.17 19:04:32
~Visszajövök majd délután... Még meg kell ismerkednem azzal a kis tündérrel. Remélem visszatalálok ahhoz a házhoz. Nah, menjünk haza, eszek inkább a pegazusban.~
*Odébb sétál a tisztásra hogy felnézzen a fák között a csillagokat keresve. Nem sok van már hátra a hajnalig. Fáradt és álmos. Nagy sóhajjal méregeti az égboltot, de hamar meghatározza az irányt, tudja jól hogy mit keressen. Elmélkedéséből azonban egy hang zökkenti ki, fordul is azonnal közben felhúzva az íját, de még nem lő. Eltart egy darabig amíg felfogja egyáltalán hogy mi puffant a háta mögött, a feljajdulás viszont sokat segít ebben. Egész közel ért hozzá földet a tündérke akire most egy felajzott íj és egy hegyes vessző szegeződik, el is mosolyodik a férfi a maszk mögött.*
~Megint egy tündér... Én vonzom ezeket! Na most mi legyen?~
*Gyorsan pörögnek a gondolatok a fejében. Lelője? Itt az isten háta mögött, nem sok esély van rá hogy bárki is meglátná vagy hozzá tudná kötni később, az viszont kétséges hogy mennyi pénzt találna nála. De ha már úgyis szerzett egy ember-, azaz tündérkereskedő ismerőst, ő talán majd szép summát le tud akasztani ezért is, valószínűleg sokkal több aranyat mint amennyi ennél a szerencsétlennél lenne.*
- Mit keresel itt?
*Rekedt és mély hangon beszél, igencsak fenyegetően de ez talán a fegyver fényében elhanyagolható. Talán három-négy méterre lehetnek egymástól, a sötétben még lenne is esélye az erdőben elfutni a kicsi lénynek, de nem biztos hogy bölcs döntés megkockáztatni ebben a helyzetben.*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.17 19:04:32
5377. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-17 18:12:17
Üzenet elküldve: 2015-09-17 18:12:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Rossz időben rossz helyen //
*Sokáig kibírja alvás nélkül, és még csak el sem álmosodik a nagy semmittevésben. Mocorogni nem mer, attól fél, hogy netalántán lepottyan a vékony ágról, és csak a puha avartakaró fogná fel a földdel való találkozást. Nem tudja, mióta fekszik mozdulatlanul, már régen elvesztette az időérzékét. Egy ideig a faleveleket számolgatta, aztán a hirtelen felbukkanó mókust figyelte, majd a ragyogó holdban gyönyörködött. Most éppen csuklóján díszelgő arany karperecekkel játszadozik.*
~Vajon mennyi idő lehet még hajnalig? Várjak addig, vagy inkább menjek tovább? Nem sokáig bírom már az unott heverészést, annyira mehetnékem van.~
*Gondolataiból a száraz levelek zizegése zökkenti ki. Valaki itt jár a közelben. Nagyon lassan a hasára fordul, vigyázva, hogy ne csendüljenek meg az egymáshoz ütődő perecek, és letekint a fáról. Egy széles vállú, erős testalkatú, maszkos férfit pillant meg. Nem valami bizalomgerjesztő egy megjelenés. Ha az a maszk nem lenne, akkor még elhinné, hogy vadász, esetleg magányos lovag, aki vándorol városról városra, de így inkább vészjóslónak tűnik. Aki nem rég lemészárolt egy családot, és az erdőben keres menedéket az őrség ellen. Abszurd ötlet, de teljes mértékben lehetséges. Emiatt viszont hatalmas dilemma alakult ki. Előmerészkedjen, és kérjen segítséget az idegentől, vagy inkább húzza meg magát, és induljon el pirkadatkor, ahogy tervezte? De sosem fogja megtudni, hogyan döntött volna, ugyanis mielőtt válaszolhatott volna a magában megfogalmazott kérdésre, hirtelen elveszti az egyensúlyát, és orral előre lezuhan a fáról, hogy belekóstolhasson a száraz levelekbe.*
-Aú! *Húzza fel magát ülő helyzetbe, miközben kezével a feje búbját simogatja. Pár pillanatig nem is tesz semmi mást, majd mikor ráeszmél, hogy mi is történt pontosan, gyorsan talpra ugrik, és feltekint a hatalmas férfira. Innen alulról sokkal ijesztőbbnek hat. Nem egy bátortalan tündér, szívesen ismerkedik bárkivel, de azért éjnek évadján, az erdő közepén egy maszkos figurával való találkozáshoz ő sem fűz túl nagy reményeket.*
*Sokáig kibírja alvás nélkül, és még csak el sem álmosodik a nagy semmittevésben. Mocorogni nem mer, attól fél, hogy netalántán lepottyan a vékony ágról, és csak a puha avartakaró fogná fel a földdel való találkozást. Nem tudja, mióta fekszik mozdulatlanul, már régen elvesztette az időérzékét. Egy ideig a faleveleket számolgatta, aztán a hirtelen felbukkanó mókust figyelte, majd a ragyogó holdban gyönyörködött. Most éppen csuklóján díszelgő arany karperecekkel játszadozik.*
~Vajon mennyi idő lehet még hajnalig? Várjak addig, vagy inkább menjek tovább? Nem sokáig bírom már az unott heverészést, annyira mehetnékem van.~
*Gondolataiból a száraz levelek zizegése zökkenti ki. Valaki itt jár a közelben. Nagyon lassan a hasára fordul, vigyázva, hogy ne csendüljenek meg az egymáshoz ütődő perecek, és letekint a fáról. Egy széles vállú, erős testalkatú, maszkos férfit pillant meg. Nem valami bizalomgerjesztő egy megjelenés. Ha az a maszk nem lenne, akkor még elhinné, hogy vadász, esetleg magányos lovag, aki vándorol városról városra, de így inkább vészjóslónak tűnik. Aki nem rég lemészárolt egy családot, és az erdőben keres menedéket az őrség ellen. Abszurd ötlet, de teljes mértékben lehetséges. Emiatt viszont hatalmas dilemma alakult ki. Előmerészkedjen, és kérjen segítséget az idegentől, vagy inkább húzza meg magát, és induljon el pirkadatkor, ahogy tervezte? De sosem fogja megtudni, hogyan döntött volna, ugyanis mielőtt válaszolhatott volna a magában megfogalmazott kérdésre, hirtelen elveszti az egyensúlyát, és orral előre lezuhan a fáról, hogy belekóstolhasson a száraz levelekbe.*
-Aú! *Húzza fel magát ülő helyzetbe, miközben kezével a feje búbját simogatja. Pár pillanatig nem is tesz semmi mást, majd mikor ráeszmél, hogy mi is történt pontosan, gyorsan talpra ugrik, és feltekint a hatalmas férfira. Innen alulról sokkal ijesztőbbnek hat. Nem egy bátortalan tündér, szívesen ismerkedik bárkivel, de azért éjnek évadján, az erdő közepén egy maszkos figurával való találkozáshoz ő sem fűz túl nagy reményeket.*
5376. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-17 16:56:18
Üzenet elküldve: 2015-09-17 16:56:18
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rawe Ortov'Dur//
*Xiniel menekül az erdőben. Épp pihen és az élelme utolsó maradékát eszi meg a fűben lapulva amikor kiváló hallásával távolról furcsa hangokat hall. Rögtön feláll mert tudja, hogy ez nem lehet más csak Rawe az őt kergető ork. Összepakol, és iszonyú gyors léptekkel kezd szaladni tovább az útján a tariszájaba rejtett gyémánttal.*
*Xiniel menekül az erdőben. Épp pihen és az élelme utolsó maradékát eszi meg a fűben lapulva amikor kiváló hallásával távolról furcsa hangokat hall. Rögtön feláll mert tudja, hogy ez nem lehet más csak Rawe az őt kergető ork. Összepakol, és iszonyú gyors léptekkel kezd szaladni tovább az útján a tariszájaba rejtett gyémánttal.*
5375. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-17 13:48:37
Üzenet elküldve: 2015-09-17 13:48:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
/Útban a tisztás felé - Ythala//
* Nos, nem nagyon lepődött meg azon, ahogy Ythala mennyire megörült a pacinak. Gyermeki lélek és kíváncsi rá, miként került hozzájuk. Láthatóan nem zavarja, hogy a lány körülötte "kering", hol előtte, hol mögötte, hol épp mellette lovagol. Ugyan miért is zavarná? Hegyes fülei meghallják, ha valami különös neszt keverne a közelben. Bátorítja a lányt mesélésre, mosolyogva dönti meg felé fejét, mert hát van még idejük.*
- Hümm, tehát akkor kerültél hozzánk, mikor én a Mágustoronyban voltam. Ha otthon lettem volna, az én kezem alá kerültél volna betegként.
* Evidens, de hát nem volt ott, erről lemaradt.*
- Nem, még nem. Tudok már néhány varázslatot, de még messze vagyok a kitűzött célomtól. De egész gyorsan tanulok, ilyen a természetem.
- Tudod, amúgy már nagyon sok ideje a törzzsel élek.
* Nem nagy titok az sem, miként került oda, de hát Ythala nem kérdezte, ő meg nem mondja. Nem akarja traktálni olyasmikkel, amik nem biztos, hogy a lány fülének valóak. Persze ha kérdezi, akkor elmondja ezt is. *
A hozzászólás írója (Chiari Issanser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.17 13:48:53
* Nos, nem nagyon lepődött meg azon, ahogy Ythala mennyire megörült a pacinak. Gyermeki lélek és kíváncsi rá, miként került hozzájuk. Láthatóan nem zavarja, hogy a lány körülötte "kering", hol előtte, hol mögötte, hol épp mellette lovagol. Ugyan miért is zavarná? Hegyes fülei meghallják, ha valami különös neszt keverne a közelben. Bátorítja a lányt mesélésre, mosolyogva dönti meg felé fejét, mert hát van még idejük.*
- Hümm, tehát akkor kerültél hozzánk, mikor én a Mágustoronyban voltam. Ha otthon lettem volna, az én kezem alá kerültél volna betegként.
* Evidens, de hát nem volt ott, erről lemaradt.*
- Nem, még nem. Tudok már néhány varázslatot, de még messze vagyok a kitűzött célomtól. De egész gyorsan tanulok, ilyen a természetem.
- Tudod, amúgy már nagyon sok ideje a törzzsel élek.
* Nem nagy titok az sem, miként került oda, de hát Ythala nem kérdezte, ő meg nem mondja. Nem akarja traktálni olyasmikkel, amik nem biztos, hogy a lány fülének valóak. Persze ha kérdezi, akkor elmondja ezt is. *
A hozzászólás írója (Chiari Issanser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.17 13:48:53
5374. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-17 10:50:44
Üzenet elküldve: 2015-09-17 10:50:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Rossz időben rossz helyen //
*Hiányzott már neki az erdő, hiába kényelmes a város. Meg hát ha tényleg itt akar letelepedni pár hatig vagy hónapig akkor ki is kell ismernie a környéket. Ráadásul a pénzét sem szívesen költené állandóan a Pegazusban, nagyon jól elvolt ő évekig a vadászattal. Az este mondjuk egyik tevékenységnek sem kedvez túlzottan hiszen nem sötételf ő hogy ilyenkor lásson jól, de ilyenkor sokkal inkább elemében érzi magát egy valamirevaló bandita. A biztonság kedvéért legegyszerűbb álcáját fel is öltötte, Donn megszemélyesítéséhez leginkább csak egy maszk kell és persze hogy a hangját elváltoztassa, de felsője is ki van kicsit tömve főleg a vállrésznél, hisz a félvér Kim filigránabb alkat annál mint amilyennek Donn-t eltervezte. Nem is annyira az ösvényeken jár de azért igyekszik a közelükben maradni, ha esetleg belebotlana valami éjjeli utazóba akkor hasznot tudjon húzni a helyzetből, még jobb ha esetleg egy táborhelyet találna, de valami éjszakai vaddal is megelégszik. A ráaggatott kések és kardok leginkább csak a látszat miatt vannak, a kezében tartott íj és az oldalán viselt tegez már inkább neki való fegyver, amiből persze a nyilak sem maradhatnak ki, egy már rögtön a kezében az ideghez illesztve hogy alkalomadtán minél gyorsabban lőhessen is. Elérkezik ő is egy kisebb tisztáshoz, nem lép viszont ki a fák közül, nem szereti az ilyen nyílt terepeket. Esetleg megpróbálhatna felmászni egy fára és várni hogy erre jöjjön valami lőni való vad, de rövid nézelődés után inkább lemond erről a tervéről. Nem veszi észre a felette megbújó tündért, nappal talán más lenne a helyzet de így a sötétségben észrevétlen marad hacsak nem ad ki valami hangot. Lassan talán inkább vissza kellene indulnia, a hajnal már egyre közeledik és reggel beugrana "munkahelyére" hogy így álruhában már bátrabban szemügyre vegye a helyzetet. Nincs nála sok minden így egyértelmű hogy valahonnan jönnie kellett.*
*Hiányzott már neki az erdő, hiába kényelmes a város. Meg hát ha tényleg itt akar letelepedni pár hatig vagy hónapig akkor ki is kell ismernie a környéket. Ráadásul a pénzét sem szívesen költené állandóan a Pegazusban, nagyon jól elvolt ő évekig a vadászattal. Az este mondjuk egyik tevékenységnek sem kedvez túlzottan hiszen nem sötételf ő hogy ilyenkor lásson jól, de ilyenkor sokkal inkább elemében érzi magát egy valamirevaló bandita. A biztonság kedvéért legegyszerűbb álcáját fel is öltötte, Donn megszemélyesítéséhez leginkább csak egy maszk kell és persze hogy a hangját elváltoztassa, de felsője is ki van kicsit tömve főleg a vállrésznél, hisz a félvér Kim filigránabb alkat annál mint amilyennek Donn-t eltervezte. Nem is annyira az ösvényeken jár de azért igyekszik a közelükben maradni, ha esetleg belebotlana valami éjjeli utazóba akkor hasznot tudjon húzni a helyzetből, még jobb ha esetleg egy táborhelyet találna, de valami éjszakai vaddal is megelégszik. A ráaggatott kések és kardok leginkább csak a látszat miatt vannak, a kezében tartott íj és az oldalán viselt tegez már inkább neki való fegyver, amiből persze a nyilak sem maradhatnak ki, egy már rögtön a kezében az ideghez illesztve hogy alkalomadtán minél gyorsabban lőhessen is. Elérkezik ő is egy kisebb tisztáshoz, nem lép viszont ki a fák közül, nem szereti az ilyen nyílt terepeket. Esetleg megpróbálhatna felmászni egy fára és várni hogy erre jöjjön valami lőni való vad, de rövid nézelődés után inkább lemond erről a tervéről. Nem veszi észre a felette megbújó tündért, nappal talán más lenne a helyzet de így a sötétségben észrevétlen marad hacsak nem ad ki valami hangot. Lassan talán inkább vissza kellene indulnia, a hajnal már egyre közeledik és reggel beugrana "munkahelyére" hogy így álruhában már bátrabban szemügyre vegye a helyzetet. Nincs nála sok minden így egyértelmű hogy valahonnan jönnie kellett.*
5373. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-16 17:41:17
Üzenet elküldve: 2015-09-16 17:41:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Norke//
-Akkor miért? *Fogja szaván Norkét, kérdőn pillantva a zöld szempárba.* Mivel én... majdhogynem egyáltalán nem emlékszem a tegnap estére. Sétáltunk egy darabig, aztán lefeküdtem a levelek közé... és ennyi. Az utolsó emlékem, ahogy ott állsz felettem, de a sötétség miatt nem látom az arcod. Aztán reggel úgy ébredtem, hogy... de hát te is tudod.
*Süti le zavarában a szemét. A férfi utolsó mondata megzavarta. Azt hitte, hogy egymás mellett, de nem egymással aludtak, reggelre csak azért bújtak össze, mert hűvös volt az éjszaka, és álmukban jól esett a másik testének melege. Ám ezek szerint talán voltak, esetleg vannak hátsó szándékai is.*
-De ugye tényleg nem történt semmi?
*Kérdezi kissé félve. Amilyen kábult és álmos volt, valószínűleg arra sem emlékezne, ha történt volna valami, ezért muszáj megkérdeznie, habár maga sem hiszi igazán. De hallani szeretné, addig nem lehet biztos.
Úgy tűnik, semmi baja nincs a lábának, aminek nagyon örül. Szerencsétlen egy helyzet lett volna, ha néhány mérföldnyire a Holdudvartól elakadnak azért, mert ügyetlen volt, és felsértette a talpát.
S megtörténik, aminek talán nem kéne, Sayua nem türtőzteti magát, boldogságának és hálájának jeleként Norke nyakába veti magát, szó szerint. A férfi illata, a lágy csókok a nyakán, a fenekére sikló kéz, és az elcsattanó csók, mind olyan jól esik neki. Nem húzódik el, hiszen ő is kívánja az érintést, viszont csak félve viszonozza.*
~A francba is, nem lenne szabad ilyen könnyen adnom magam. Ha ő is olyan, mint a többi, akkor vége, soha senkiben sem tudnék megbízni ezek után... Jaj, nagyon remélem, hogy nem fogok csalódni!~
*Ugyan nem mondja ki hangosan, de szemeiben megcsillan a bizalmatlanság és az aggodalom. Még egy pillanatig öleli a másikat, majd feláll guggoló helyzetéből.*
-Lassan indulhatunk.
-Akkor miért? *Fogja szaván Norkét, kérdőn pillantva a zöld szempárba.* Mivel én... majdhogynem egyáltalán nem emlékszem a tegnap estére. Sétáltunk egy darabig, aztán lefeküdtem a levelek közé... és ennyi. Az utolsó emlékem, ahogy ott állsz felettem, de a sötétség miatt nem látom az arcod. Aztán reggel úgy ébredtem, hogy... de hát te is tudod.
*Süti le zavarában a szemét. A férfi utolsó mondata megzavarta. Azt hitte, hogy egymás mellett, de nem egymással aludtak, reggelre csak azért bújtak össze, mert hűvös volt az éjszaka, és álmukban jól esett a másik testének melege. Ám ezek szerint talán voltak, esetleg vannak hátsó szándékai is.*
-De ugye tényleg nem történt semmi?
*Kérdezi kissé félve. Amilyen kábult és álmos volt, valószínűleg arra sem emlékezne, ha történt volna valami, ezért muszáj megkérdeznie, habár maga sem hiszi igazán. De hallani szeretné, addig nem lehet biztos.
Úgy tűnik, semmi baja nincs a lábának, aminek nagyon örül. Szerencsétlen egy helyzet lett volna, ha néhány mérföldnyire a Holdudvartól elakadnak azért, mert ügyetlen volt, és felsértette a talpát.
S megtörténik, aminek talán nem kéne, Sayua nem türtőzteti magát, boldogságának és hálájának jeleként Norke nyakába veti magát, szó szerint. A férfi illata, a lágy csókok a nyakán, a fenekére sikló kéz, és az elcsattanó csók, mind olyan jól esik neki. Nem húzódik el, hiszen ő is kívánja az érintést, viszont csak félve viszonozza.*
~A francba is, nem lenne szabad ilyen könnyen adnom magam. Ha ő is olyan, mint a többi, akkor vége, soha senkiben sem tudnék megbízni ezek után... Jaj, nagyon remélem, hogy nem fogok csalódni!~
*Ugyan nem mondja ki hangosan, de szemeiben megcsillan a bizalmatlanság és az aggodalom. Még egy pillanatig öleli a másikat, majd feláll guggoló helyzetéből.*
-Lassan indulhatunk.
5372. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-16 17:20:31
Üzenet elküldve: 2015-09-16 17:20:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Eghalim meggyötörten és kedvtelenül gyalogol az egyik erdei ösvényen. Léptei lassúak és nehézkesek. Komótosan pakolja egymás után nádszál vékony végtagjait. Közben egy ismeretlen dalt dudorászik serényen. Kezével a combján üti magának a mérőt, hogy még véletlenül se essen ki a saját maga által gyártott muzsika ritmusából. Trillákkal, szinkópákkal tarkítja rögtönzött előadását. De az íjászfiú közel másfél órás célba lövésen van túl már és szegény, az idejét sem tudja mikor szundított egy jót utoljára. Ezért abbahagyja a füttykoncertet és megáll. Lassan komótosan körbepásztázza a terepet, majd kiválaszt egy szép vaskos és mély barázdákkal tarkított fát, amit vastagon átölel a kövér mohapárna.*
~Ezt a fát a sors ültette ide az én nagyságos kedvemért!~
*Eghalim földöntúli örömmel nyugtázza az örvendetes tényeket magában, és azzal a fiatalos lendülettel ledobja magát a kiszemelt fához. Nagyon kényelmesen fekszik, ezzel kialakítva magának egy kis vackot, amiben nyugodtan aludhatja az igazak álmát. Van is mit kipihenni neki, ugyanis a barakkban eltöltött két óra alatt zsibbadtra lőtte mind a két karját. Ha nem lenne ilyen kitartó és fájdalomtűrő, akkor nem mondhatná el magáról Eghalim, hogy edzése végére majdnem az összes nyila beletalált a tábla közepébe.*
~Bárcsak itt lenne egy gyönyörű elf nő, aki megmutatná nekem, mi is a szeretet…~ *Eghalim nagyon vágyott már egy érett nő társságára. Az elf óriás e gondolatokkal tér be az álomvilág kapuin és elalszik…*
~Ezt a fát a sors ültette ide az én nagyságos kedvemért!~
*Eghalim földöntúli örömmel nyugtázza az örvendetes tényeket magában, és azzal a fiatalos lendülettel ledobja magát a kiszemelt fához. Nagyon kényelmesen fekszik, ezzel kialakítva magának egy kis vackot, amiben nyugodtan aludhatja az igazak álmát. Van is mit kipihenni neki, ugyanis a barakkban eltöltött két óra alatt zsibbadtra lőtte mind a két karját. Ha nem lenne ilyen kitartó és fájdalomtűrő, akkor nem mondhatná el magáról Eghalim, hogy edzése végére majdnem az összes nyila beletalált a tábla közepébe.*
~Bárcsak itt lenne egy gyönyörű elf nő, aki megmutatná nekem, mi is a szeretet…~ *Eghalim nagyon vágyott már egy érett nő társságára. Az elf óriás e gondolatokkal tér be az álomvilág kapuin és elalszik…*
5371. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-16 02:08:52
Üzenet elküldve: 2015-09-16 02:08:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Sayua//
*Nincs min megsértődnie, főleg, mivel maga is vigyorog, és hosszabb idő után érzi most először úgy, hogy némi oka is van rá.*
– Azért egy kicsit helyesbítek. Én nem kénytelen-kelletlen aludtam veled.
*Norke komolyan nézi a lányt, sőt, figyeli, minden kis rezdülését látni akarja most.*
– Megtehettem volna, hogy távolabb fekszem le tőled, de nem akartam. Ám te se követelted! *mutat azért még rá.*
~Nem küldtél el.~
*Sejti, hogy a lány mire gondolhat. Annyira nem nehéz kitalálni, és bár Norke még fiatal, de már nem valami kis kamasz, hogy annyit se tudjon a nőkről, hogy Sayuát inkább a lopott csók lepte meg, mint az, hogy egymás mellett aludtak.*
– Bízz bennem, az ilyesmit tudom *teszi még hozzá. Igazat mond, látott már sebeket, durvábbakat is. Ő maga is túlélt harctéri sebesülést is.* Tudom, hogy sajog, de ha tudsz lépni ~márpedig tudsz~ akkor egy boka rándulás sokkalta rosszabb lett volna. Ez hamar meggyógyul, azzal hetekig gond lehetne. Szerencsére a talpad nem nyílt fel *közli egészen komolyan.* Hamar rendben leszel újra.
*Ez a hír valamiért nem csak simán megkönnyebbüléssel, de örömmel tölti el a férfit.*
~Hát ilyen fontos lenne nekem? Mi ez az egész?~
*Aztán megtörténik. Sayua minden előjel nélkül, mellőzve a célozgatásokat vagy bármilyen figyelmeztetést a karjaiba omlik.
Norke pedig nem tolja el, képtelen lenne rá.
A lány hozzá simul, arcát a nyakához nyomja, és neki immár arra kell figyelnie, Sayua nehogy azonnal rájöjjön, pontosan hogyan is hat rá az ölelése.
Mélyet sóhajt, aztán elfordítja kicsit a fejét. A lány hajába csókol, aztán az álla szegletére, majd a nyakára, karjai a dereka köré fonódnak, úgy húzza közelebb, még, hogy érezze is azokat a kebleket, ne csak lássa.
S mikor már nincs közelebb, tenyere a lány hátsójára simul, hogy el ne szökjön, amíg egy újabb pillekönnyű csókot lop tőle.
Csak utána engedi el, vonakodva, és várva mi is lesz a válasz a tettére.*
~Elszalad? Dühös lesz, vagy zaklatott?~
*Nincs min megsértődnie, főleg, mivel maga is vigyorog, és hosszabb idő után érzi most először úgy, hogy némi oka is van rá.*
– Azért egy kicsit helyesbítek. Én nem kénytelen-kelletlen aludtam veled.
*Norke komolyan nézi a lányt, sőt, figyeli, minden kis rezdülését látni akarja most.*
– Megtehettem volna, hogy távolabb fekszem le tőled, de nem akartam. Ám te se követelted! *mutat azért még rá.*
~Nem küldtél el.~
*Sejti, hogy a lány mire gondolhat. Annyira nem nehéz kitalálni, és bár Norke még fiatal, de már nem valami kis kamasz, hogy annyit se tudjon a nőkről, hogy Sayuát inkább a lopott csók lepte meg, mint az, hogy egymás mellett aludtak.*
– Bízz bennem, az ilyesmit tudom *teszi még hozzá. Igazat mond, látott már sebeket, durvábbakat is. Ő maga is túlélt harctéri sebesülést is.* Tudom, hogy sajog, de ha tudsz lépni ~márpedig tudsz~ akkor egy boka rándulás sokkalta rosszabb lett volna. Ez hamar meggyógyul, azzal hetekig gond lehetne. Szerencsére a talpad nem nyílt fel *közli egészen komolyan.* Hamar rendben leszel újra.
*Ez a hír valamiért nem csak simán megkönnyebbüléssel, de örömmel tölti el a férfit.*
~Hát ilyen fontos lenne nekem? Mi ez az egész?~
*Aztán megtörténik. Sayua minden előjel nélkül, mellőzve a célozgatásokat vagy bármilyen figyelmeztetést a karjaiba omlik.
Norke pedig nem tolja el, képtelen lenne rá.
A lány hozzá simul, arcát a nyakához nyomja, és neki immár arra kell figyelnie, Sayua nehogy azonnal rájöjjön, pontosan hogyan is hat rá az ölelése.
Mélyet sóhajt, aztán elfordítja kicsit a fejét. A lány hajába csókol, aztán az álla szegletére, majd a nyakára, karjai a dereka köré fonódnak, úgy húzza közelebb, még, hogy érezze is azokat a kebleket, ne csak lássa.
S mikor már nincs közelebb, tenyere a lány hátsójára simul, hogy el ne szökjön, amíg egy újabb pillekönnyű csókot lop tőle.
Csak utána engedi el, vonakodva, és várva mi is lesz a válasz a tettére.*
~Elszalad? Dühös lesz, vagy zaklatott?~
5370. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-15 23:00:15
Üzenet elküldve: 2015-09-15 23:00:15
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Thyrnitta//
* Nittának meg a pír áll jól, amit most is lát az arcán. Persze csak loppal nézi. *
- Nem baj, most még ráfér az evés, de ha nagyon elhízik, csak neki lesz rosszabb. A Pocak, mint név, ki van zárva. Esetleg egy bolyhos bundás nyuszinak még azt mondom elmegy. De mégis csak egy farkasról van szó.
* Egy ilyen vadállathoz nem illik az ilyen szelíd név. Sőt, inkább becézgetés ez. Persze a kölyök is őt nézi, meg Nitta is. *
- Hát, szóval. Mégis csak én hoztam biztonságos helyre, a húst is én nyestem le neki. Meg ugye, férfi is csak én vagyok a környéken.
* Hát ki más lenne a falkavezér? Biztosan megjegyezte már a szagát, és ő a nyakbőrénél fogva tartotta, míg hozta magával, ahogy az anyja, vagy más farkasok is tették volna. Mióta egyedül van a kölyök, ő volt az első, aki foglalkozott vele. *
- Igen, látom én is. Végül is az nem gond, ha amolyan vezérének néz engem. Te leszel a pótmamája. Az Acél név pedig a szőrszíne miatt jutott az eszembe, igen. Mintha tetszene neki.
* Edénye? Hát az nem nagyon van. Nem volt ilyesmikre szüksége, amíg egyedül volt. *
- Edény, az nincs. De, ha úgy alakul a helyzet, akkor majd be kell szerezni néhány fontos dolgot. Olyasmiket, amik kellhetnek minden nap, szóval, érted. Mert szeretem a lekvárt, de ugye, egymagamnak, régen ettem már. Most viszont inkább együnk ebből.
* Leveszi azt a nyársat, ami már jónak néz ki. A fácán húsa zsengébb, mint a nyulaké, hamarabb megsült. Késsel vág le a melléből darabokat és a kenyérkékre pakol belőle. Egy szelet a kölyöknek is jut. *
- Jó étvágyat mindnyájunknak.
* A hús átsült, a kenyér is, gondol egyet és néhány szem málnát is bekap hozzá. *
- Jó lett ez a kenyérféle, dobj be hozzá néhány málnát te is. Próbáld csak ki, egész érdekes így együtt az íze.
* Jó étvággyal eszik és a kölyök sem panaszkodik a sült húsra a nyers után. A hús az hús. *
* Nittának meg a pír áll jól, amit most is lát az arcán. Persze csak loppal nézi. *
- Nem baj, most még ráfér az evés, de ha nagyon elhízik, csak neki lesz rosszabb. A Pocak, mint név, ki van zárva. Esetleg egy bolyhos bundás nyuszinak még azt mondom elmegy. De mégis csak egy farkasról van szó.
* Egy ilyen vadállathoz nem illik az ilyen szelíd név. Sőt, inkább becézgetés ez. Persze a kölyök is őt nézi, meg Nitta is. *
- Hát, szóval. Mégis csak én hoztam biztonságos helyre, a húst is én nyestem le neki. Meg ugye, férfi is csak én vagyok a környéken.
* Hát ki más lenne a falkavezér? Biztosan megjegyezte már a szagát, és ő a nyakbőrénél fogva tartotta, míg hozta magával, ahogy az anyja, vagy más farkasok is tették volna. Mióta egyedül van a kölyök, ő volt az első, aki foglalkozott vele. *
- Igen, látom én is. Végül is az nem gond, ha amolyan vezérének néz engem. Te leszel a pótmamája. Az Acél név pedig a szőrszíne miatt jutott az eszembe, igen. Mintha tetszene neki.
* Edénye? Hát az nem nagyon van. Nem volt ilyesmikre szüksége, amíg egyedül volt. *
- Edény, az nincs. De, ha úgy alakul a helyzet, akkor majd be kell szerezni néhány fontos dolgot. Olyasmiket, amik kellhetnek minden nap, szóval, érted. Mert szeretem a lekvárt, de ugye, egymagamnak, régen ettem már. Most viszont inkább együnk ebből.
* Leveszi azt a nyársat, ami már jónak néz ki. A fácán húsa zsengébb, mint a nyulaké, hamarabb megsült. Késsel vág le a melléből darabokat és a kenyérkékre pakol belőle. Egy szelet a kölyöknek is jut. *
- Jó étvágyat mindnyájunknak.
* A hús átsült, a kenyér is, gondol egyet és néhány szem málnát is bekap hozzá. *
- Jó lett ez a kenyérféle, dobj be hozzá néhány málnát te is. Próbáld csak ki, egész érdekes így együtt az íze.
* Jó étvággyal eszik és a kölyök sem panaszkodik a sült húsra a nyers után. A hús az hús. *
5369. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-15 22:02:09
Üzenet elküldve: 2015-09-15 22:02:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Kő kövön//
*A mesterpenge már szívesen megmártózna valamiben, a kolosszus még a kép kettészelésével is megelégedne, csak tehessen már valamit. Janey mozdulata állítja meg és lám, mennyire jó, hogy így tett a kócos lány, mert A’frad megfejtése helyesnek bizonyul.
Az elhomályosuló naparany tekintet utoljára Khan lendülő alakját látja, ahogy a félszemű zsoldos a szörnyetegek festékkel festett alakjai felé lendül, harcba szállva velük. A hósörényű fogait összeszorítva küzd a mágia ellen, mindig is utálta a mágusokat, meg a varázslataikat, s ez most sincsen másképp. Pörög-forog vele a világ és mire kitisztul a látása már nem a dada házában vannak. Valószínűleg maguk is bekerültek a képbe, oda, ahol Rilai és a rókaképű éppen élet-halálharcot készül vívni.*
- A rohadt képben vagyunk… Egy rohadt képben!
*Oroszlán bődül így el, ahogy a kolosszus feltápászkodik az ingoványban. Páncélja, kardja megmártózott a sárban, nedves rögök ragadtak hajába, hófehér szakállának fele is bemocskolódott. Egy ingerült mozdulattal rázza le magáról a sár egy részét, fogai közt nedves föld roppan, fogcsikorgatva küzdi le az émelygést, de a vérében száguldó adrenalin gyorsan lúgozza ki belőle a tagjaira láncot vető érzést. Ideje azt tenni, amihez ért. Pusztítani.*
- FÉLRE!
*Ereszti ki a hangját, s lendületet véve pusztító rohamot indít a Rilait fenyegető bestia felé.
A szörnyetegek elég lomhának tűnnek, a kolosszus pedig egész egyszerűen előre tartott pallossal belerohan a legközelebbibe. Valószínűleg oldalról kapja el a mocsárlényt, hisz az éppen a fogadóslánnyal van elfoglalva, a mesterpenge széles hegye a lény karja alatt oda céloz, ahol egy embernek a bordáinak kellene lennie.
Ha sikerül a roham – teljes súlyát, pokoli erejét és páncélos lendületét beleadva a szúrásba -, és a pallos hegye beleszalad a mocsárlény oldalába, igyekszik úgy belecsapódni a szörnyetegbe, hogy egy kicsit meg is emelje, majd a földre taszítsa. S ha már ott van, kirántja belőle a pengét, lehetőleg úgy, hogy a legnagyobb sebet ejtse, majd újra lesújt vele, ezúttal az ocsmány fejre, hogy kettéhasítsa a koponyáját.*
*A mesterpenge már szívesen megmártózna valamiben, a kolosszus még a kép kettészelésével is megelégedne, csak tehessen már valamit. Janey mozdulata állítja meg és lám, mennyire jó, hogy így tett a kócos lány, mert A’frad megfejtése helyesnek bizonyul.
Az elhomályosuló naparany tekintet utoljára Khan lendülő alakját látja, ahogy a félszemű zsoldos a szörnyetegek festékkel festett alakjai felé lendül, harcba szállva velük. A hósörényű fogait összeszorítva küzd a mágia ellen, mindig is utálta a mágusokat, meg a varázslataikat, s ez most sincsen másképp. Pörög-forog vele a világ és mire kitisztul a látása már nem a dada házában vannak. Valószínűleg maguk is bekerültek a képbe, oda, ahol Rilai és a rókaképű éppen élet-halálharcot készül vívni.*
- A rohadt képben vagyunk… Egy rohadt képben!
*Oroszlán bődül így el, ahogy a kolosszus feltápászkodik az ingoványban. Páncélja, kardja megmártózott a sárban, nedves rögök ragadtak hajába, hófehér szakállának fele is bemocskolódott. Egy ingerült mozdulattal rázza le magáról a sár egy részét, fogai közt nedves föld roppan, fogcsikorgatva küzdi le az émelygést, de a vérében száguldó adrenalin gyorsan lúgozza ki belőle a tagjaira láncot vető érzést. Ideje azt tenni, amihez ért. Pusztítani.*
- FÉLRE!
*Ereszti ki a hangját, s lendületet véve pusztító rohamot indít a Rilait fenyegető bestia felé.
A szörnyetegek elég lomhának tűnnek, a kolosszus pedig egész egyszerűen előre tartott pallossal belerohan a legközelebbibe. Valószínűleg oldalról kapja el a mocsárlényt, hisz az éppen a fogadóslánnyal van elfoglalva, a mesterpenge széles hegye a lény karja alatt oda céloz, ahol egy embernek a bordáinak kellene lennie.
Ha sikerül a roham – teljes súlyát, pokoli erejét és páncélos lendületét beleadva a szúrásba -, és a pallos hegye beleszalad a mocsárlény oldalába, igyekszik úgy belecsapódni a szörnyetegbe, hogy egy kicsit meg is emelje, majd a földre taszítsa. S ha már ott van, kirántja belőle a pengét, lehetőleg úgy, hogy a legnagyobb sebet ejtse, majd újra lesújt vele, ezúttal az ocsmány fejre, hogy kettéhasítsa a koponyáját.*
5368. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-15 21:54:47
Üzenet elküldve: 2015-09-15 21:54:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Thyrnitta//
*Nitta természetesen meghallja Lorsan csendesen dünnyögött szavait, lehajtja a fejét, elmosolyodik, halványan el is pirul, de nem néz fel.
A férfi sosem beszélt gyermekről, így a lány azt feltételezi, hogy neki és a néhai kedvesének nem születtek gyermekeik. Megkérdezni azonban nem meri. Túlságosan fél a lehetséges válaszoktól.
Ugyanakkor egy lopott pillantást mégsem áll meg a lány, és ekkor veszi észre a férfi vigyorát.*
~Óegek! Mosolyognia kellene! Mindig! És nevetnie! Így annyira ellenállhatatlan.~
*Szerencsére megállja, és most nem mondja ki, amit gondol, csak mosolyog szélesen.*
– Még nem az! De ha így folytatja, akkor hamarosan rászolgál. Nézd csak meg, már alig van előtte a húsból! És amennyire a pocakját szereti, illene is rá.
*Aztán a kölyökre pillant, aki megbűvölve nézi éppen Lorsant.*
– Azt hiszem elnyerted Acél tetszését *jelenti ki végül Nitta.* Úgy bámul rád, hogy abban minden benne van. Te vagy a vezére, aki elé varázsolod a husikát és minden más csodálatos dolgot.
*A pillái alól nézi Lorsant.*
– Azt hiszem, végül nem is rossz név az Acél. Bár elsőre az éles fegyverek jutnak eszembe róla, de valójában a bundája színe is olyasmi, nem?
*A lány kinyújtja a kezét, újra végigsimogat a farkason.*
– Szia, Acél!
*Lorsan kínálására bólint.*
– Igen kérek! Sok mindent hoztál, két napig, de talán háromig sem lesz gondunk. Én szedtem némi szedret is. Azon gondolkodtam, ha van valami kis fém edényed, akkor tudnék belőle készíteni lekvárfélét. Szereted?
*A választ megvárja, közben a levegőbe szagol, majdnem úgy, ahogy Acél is.*
– Ez fenséges. Ehetünk hozzá a kenyérből *javasolja nyugodtan, pedig belül izgul és remeg a gyomra, vajon mit szól majd a férfi az ő alkotásához.*
*Nitta természetesen meghallja Lorsan csendesen dünnyögött szavait, lehajtja a fejét, elmosolyodik, halványan el is pirul, de nem néz fel.
A férfi sosem beszélt gyermekről, így a lány azt feltételezi, hogy neki és a néhai kedvesének nem születtek gyermekeik. Megkérdezni azonban nem meri. Túlságosan fél a lehetséges válaszoktól.
Ugyanakkor egy lopott pillantást mégsem áll meg a lány, és ekkor veszi észre a férfi vigyorát.*
~Óegek! Mosolyognia kellene! Mindig! És nevetnie! Így annyira ellenállhatatlan.~
*Szerencsére megállja, és most nem mondja ki, amit gondol, csak mosolyog szélesen.*
– Még nem az! De ha így folytatja, akkor hamarosan rászolgál. Nézd csak meg, már alig van előtte a húsból! És amennyire a pocakját szereti, illene is rá.
*Aztán a kölyökre pillant, aki megbűvölve nézi éppen Lorsant.*
– Azt hiszem elnyerted Acél tetszését *jelenti ki végül Nitta.* Úgy bámul rád, hogy abban minden benne van. Te vagy a vezére, aki elé varázsolod a husikát és minden más csodálatos dolgot.
*A pillái alól nézi Lorsant.*
– Azt hiszem, végül nem is rossz név az Acél. Bár elsőre az éles fegyverek jutnak eszembe róla, de valójában a bundája színe is olyasmi, nem?
*A lány kinyújtja a kezét, újra végigsimogat a farkason.*
– Szia, Acél!
*Lorsan kínálására bólint.*
– Igen kérek! Sok mindent hoztál, két napig, de talán háromig sem lesz gondunk. Én szedtem némi szedret is. Azon gondolkodtam, ha van valami kis fém edényed, akkor tudnék belőle készíteni lekvárfélét. Szereted?
*A választ megvárja, közben a levegőbe szagol, majdnem úgy, ahogy Acél is.*
– Ez fenséges. Ehetünk hozzá a kenyérből *javasolja nyugodtan, pedig belül izgul és remeg a gyomra, vajon mit szól majd a férfi az ő alkotásához.*
5367. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-15 18:50:50
Üzenet elküldve: 2015-09-15 18:50:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Kő kövön //
*A harcművelés magasabb fokának elérése nem minden kardviselő számára rejlik ugyanott: vannak, akiket a gyűlölet taszít át azon a korláton, mások (fonák módon) épp az örök békességet keresve képesek befolyásolni, hogy szellemük mikor merítkezhet meg az Idő meglassúdott folyamában. Sokan és sokféleképp próbálták már körülírni ezt az érzést, a Barakkbéli gyakorlat alatt még a félszemű is tett rá kísérletet, minimális eredményességgel.
Az állapot maga olyan, mintha ténylegesen víz alá merülne, s minél fókuszáltabb marad a figyelme, annál mélyebbre süllyed alá. Az előretörő idő pedig ezzel együtt válik mind lomhábbá. Környezete számára ekkor a harcos valószerűtlenül gyorssá válik, mintha kilépett volna az emberek idejéből. Ez a Harcos transzcendenciája. A kard már nem csak kard a kézben, annak természetes meghosszabbításául hat, együtt létezik a testtel.
Semmi nincsen azonban ár nélkül. A harcosok csak egy limitált ideig képesek fenntartani ezt az állapotot, s miután semmivé foszlott, ólmos fáradtság költözik a helyébe. Nem különb az alkímia első számú szabályánál ez sem, amely az egyenértékű cserét szavatolja.
Háborúk és zavargások veteránja a félszemű, és most elérte, hogy belépjen ebbe a zónába. Az egyébként sem túl gyors lények számára olyanok most, mintha máris halottak lennének. Nem fog gondot jelenteni számára, hogy elbírjon velük. Minddel.
Nem érdekli most, hogy megjelennek mellettük társaik is. Három ellenfelet lát a skarlát lánggal fénylő szem. Három halott ellenfelet.*
*A harcművelés magasabb fokának elérése nem minden kardviselő számára rejlik ugyanott: vannak, akiket a gyűlölet taszít át azon a korláton, mások (fonák módon) épp az örök békességet keresve képesek befolyásolni, hogy szellemük mikor merítkezhet meg az Idő meglassúdott folyamában. Sokan és sokféleképp próbálták már körülírni ezt az érzést, a Barakkbéli gyakorlat alatt még a félszemű is tett rá kísérletet, minimális eredményességgel.
Az állapot maga olyan, mintha ténylegesen víz alá merülne, s minél fókuszáltabb marad a figyelme, annál mélyebbre süllyed alá. Az előretörő idő pedig ezzel együtt válik mind lomhábbá. Környezete számára ekkor a harcos valószerűtlenül gyorssá válik, mintha kilépett volna az emberek idejéből. Ez a Harcos transzcendenciája. A kard már nem csak kard a kézben, annak természetes meghosszabbításául hat, együtt létezik a testtel.
Semmi nincsen azonban ár nélkül. A harcosok csak egy limitált ideig képesek fenntartani ezt az állapotot, s miután semmivé foszlott, ólmos fáradtság költözik a helyébe. Nem különb az alkímia első számú szabályánál ez sem, amely az egyenértékű cserét szavatolja.
Háborúk és zavargások veteránja a félszemű, és most elérte, hogy belépjen ebbe a zónába. Az egyébként sem túl gyors lények számára olyanok most, mintha máris halottak lennének. Nem fog gondot jelenteni számára, hogy elbírjon velük. Minddel.
Nem érdekli most, hogy megjelennek mellettük társaik is. Három ellenfelet lát a skarlát lánggal fénylő szem. Három halott ellenfelet.*
5366. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-15 18:24:24
Üzenet elküldve: 2015-09-15 18:24:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Thyrnitta//
Tipikus pótmama.
* Dünnyögi, de Nitta láthatja, hogy szemtelenül vigyorog. Azon meg majdnem felnevet, hogy Nitta benéz szegény kölyök alá. Ő közben készül a húsokkal. *
- Ne, Pocak se. Olyan nevet akkor adnék csak neki, ha duci lenne, márpedig nem az. Nem is akarom, hogy egy megtömött farkas legyen belőle. Én még kitartok az Acél mellett.
* Attól még próbálkozhat Nitta egy másik névvel, hátha akad még más is a tarsolyában. Ő meg közben kimenti a kenyérkéket a hamuból. A nyársra húzott húsokat pedig bedörzsölni némi zölddel, amit az erdőben szedett. Jó kis fűszer ez. Leszúr néhány nagyobb ágat a tűz két oldalára és ráfekteti a nyársakat. Így legalább nem kell azokat állandóan fogni, elég csak néha fordítani rajta, hogy egyenletesen süljön. *
- Kérsz egy almát, mielőtt megsül? Na meg, van Holdsajt is, találtam egy kevés apró gyümölcsöt mellé.
* Kipakol mindent ő is a pokrócra. Na meg, megvárja, hogy a kölyök kunyerálna még enni? Akkor majd a sült húsból is kaphat majd. *
Tipikus pótmama.
* Dünnyögi, de Nitta láthatja, hogy szemtelenül vigyorog. Azon meg majdnem felnevet, hogy Nitta benéz szegény kölyök alá. Ő közben készül a húsokkal. *
- Ne, Pocak se. Olyan nevet akkor adnék csak neki, ha duci lenne, márpedig nem az. Nem is akarom, hogy egy megtömött farkas legyen belőle. Én még kitartok az Acél mellett.
* Attól még próbálkozhat Nitta egy másik névvel, hátha akad még más is a tarsolyában. Ő meg közben kimenti a kenyérkéket a hamuból. A nyársra húzott húsokat pedig bedörzsölni némi zölddel, amit az erdőben szedett. Jó kis fűszer ez. Leszúr néhány nagyobb ágat a tűz két oldalára és ráfekteti a nyársakat. Így legalább nem kell azokat állandóan fogni, elég csak néha fordítani rajta, hogy egyenletesen süljön. *
- Kérsz egy almát, mielőtt megsül? Na meg, van Holdsajt is, találtam egy kevés apró gyümölcsöt mellé.
* Kipakol mindent ő is a pokrócra. Na meg, megvárja, hogy a kölyök kunyerálna még enni? Akkor majd a sült húsból is kaphat majd. *
5365. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-15 17:36:58
Üzenet elküldve: 2015-09-15 17:36:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*Túl sok dolog nincs, amivel előre lendíthetné a szitut: bízván bízik Khan rátermettségében, mivel látta már harcolni, úgy tippel, a fajzatokat körülbelül röhögve halomra szeleteli. Ha az őt célzó csúf lény kellemetlen közelségbe ér, próbál eltáncolni a nehézkes léptű szörnyedvény elől, kezében tartogatott marokfegyvert különösebb ellenérzés nélkül fordultában belevágja az érte nyúlkáló legközelebbik végtagba. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a lomha mocsári akármik feltehetőleg nem túl sebesen közelednek, így megfelelő ideig el tud szökkengetni előlük, legalább addig, míg a félszemű el nem bánik az őt támadókkal.
Úgy tűnik, addig se kell várni, ugyanis a festménybe tüntetődnek harcostársak is. Ha még volna szükség hathatós közreműködésükre, odakiált, hogy felhívja magukra a figyelmüket. Sajnos más egyebet nemigen tud hozzátenni a csatajelenethez.*
A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.15 17:39:04
*Túl sok dolog nincs, amivel előre lendíthetné a szitut: bízván bízik Khan rátermettségében, mivel látta már harcolni, úgy tippel, a fajzatokat körülbelül röhögve halomra szeleteli. Ha az őt célzó csúf lény kellemetlen közelségbe ér, próbál eltáncolni a nehézkes léptű szörnyedvény elől, kezében tartogatott marokfegyvert különösebb ellenérzés nélkül fordultában belevágja az érte nyúlkáló legközelebbik végtagba. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a lomha mocsári akármik feltehetőleg nem túl sebesen közelednek, így megfelelő ideig el tud szökkengetni előlük, legalább addig, míg a félszemű el nem bánik az őt támadókkal.
Úgy tűnik, addig se kell várni, ugyanis a festménybe tüntetődnek harcostársak is. Ha még volna szükség hathatós közreműködésükre, odakiált, hogy felhívja magukra a figyelmüket. Sajnos más egyebet nemigen tud hozzátenni a csatajelenethez.*
A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.15 17:39:04
5364. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-15 17:05:42
Üzenet elküldve: 2015-09-15 17:05:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Xiniel Lotfork//
*Rawe feje lassan lecsuklik, miközben hűséges hátasa fáradhatatlanul lépdel előre a sűrű aljnövényzetben, immár négy órája. Az orknak nehéz éjszakája volt, melynek nagy részét három útonállóval való verekedéssel töltötte. Azt, ha hárman verekednek egyel, sokan inkább verésnek hívják, de Rawe kivételt alkotott, mivel sokkal jobban jött ki a harcból, mint ellenfelei, ami érthető lenne, ha Kamnard, a wargja is mellette van, ám a zöldbőrűnek egyedül kellett küzdenie. Ekkor azonban meglát valamit, ami rögtön felélénkíti: egy leégett tűzrakást a keskeny ösvény szélén. Az ork rögtön leugrik hátasáról, és a hamuhoz siet. Letérdel mellé és egy ork vadász profizmusával vizsgálja meg, majd vigyorogva emeli fel zöld fejét.* -Fél-egy órás. Elkaplak, elf! *Miközben Rawe feláll, szemében újra ég a vadászat tüze. Meglazítja a Klerokkot tokjában, majd odalép wargjához, és a ráerősített táskák egyikéből üveget vesz elő, aztán szájához emeli. Az ork pálinkától megerősödve felkapaszkodik hátasára.* -Gyerünk Kamnard, nyomon vagyunk!
*Rawe feje lassan lecsuklik, miközben hűséges hátasa fáradhatatlanul lépdel előre a sűrű aljnövényzetben, immár négy órája. Az orknak nehéz éjszakája volt, melynek nagy részét három útonállóval való verekedéssel töltötte. Azt, ha hárman verekednek egyel, sokan inkább verésnek hívják, de Rawe kivételt alkotott, mivel sokkal jobban jött ki a harcból, mint ellenfelei, ami érthető lenne, ha Kamnard, a wargja is mellette van, ám a zöldbőrűnek egyedül kellett küzdenie. Ekkor azonban meglát valamit, ami rögtön felélénkíti: egy leégett tűzrakást a keskeny ösvény szélén. Az ork rögtön leugrik hátasáról, és a hamuhoz siet. Letérdel mellé és egy ork vadász profizmusával vizsgálja meg, majd vigyorogva emeli fel zöld fejét.* -Fél-egy órás. Elkaplak, elf! *Miközben Rawe feláll, szemében újra ég a vadászat tüze. Meglazítja a Klerokkot tokjában, majd odalép wargjához, és a ráerősített táskák egyikéből üveget vesz elő, aztán szájához emeli. Az ork pálinkától megerősödve felkapaszkodik hátasára.* -Gyerünk Kamnard, nyomon vagyunk!
5363. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-15 16:14:09
Üzenet elküldve: 2015-09-15 16:14:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
// Kő kövön//
// Rilai, Khan//
* Hallhatják, s láthatják, hogy társaik felfedezték őket. Azt is, hogy az ifjú fegyverhordozó talált valamit. Némi mondat foszlány még eljuthat hozzájuk, de hamarosan szembe kell nézniük a három közeledő ocsmánysággal. Nem tűnnek gyorsnak, de egy biztos, ha valamelyik komolyabban eltalálja akármelyiküket is, úgy az fájdalmas lesz, ha nem halálos. S jelenleg Khan magára számíthat, hacsak nem veti a karmaik közé Rilait, hogy időt nyerjen vele. Az első támadás jobbról érkezik, ahogy a hatalmas karmok szántani kezdik a levegőt. A lovag mellkasa jó eséllyel lesz vértől mocskos, ha nem sikerül hárítania a felé csapó kart. Tapasztalt harcos lévén nem kerülheti el a figyelmét, hogy baloldalról is számíthat egy csapásra, néhány pillanatnyi késéssel. Mely inkább a derekát fogja érni. A második rútság még csak ekkor kezd el kitotyogni a vízből, viszont hörgések közepette Rilai felé veszi lépteit. Néhány nehézkes lépés és hosszúra nőt karjával el is éri a lányt. *
// Jane, Gabrien, Aˇfrad//
* Míg azon tanakszanak, hogy mi tévők is legyenek, előttük is világossá válik a helyzet, hogy társaikat nem csak az a veszély fenyegeti, hogy a képbe ragadnak örökre. Három rusnya szörny, melyet eddig még nem láthattak, vergődik ki a partra. Az első a hozzá legközelebb álló Khanra veti magát (kisebb túlzással, mivel innen is úgy tűnik, hogy mozgása, lomha). A második, aki megmutatja magát a képen, az a csapláros lány felé indít támadást. A harmadiknak még csak a körvonalai látszódnak, de ha nem cselekednek hamar, úgy azzal is a kóbor lovagnak kell szembenéznie. Minél több időt töltenek töprengéssel, annál jobban válik a helyzet aggasztóbbá.
Aztán elhomályosul előttük a kép, örvényleni kezdenek a színek. Mintha forogni kezdene a világ körülöttük. Néhány émelygős perc után rájuk borul a sötétség. Hűvös szellő simítja bőrüket, a távolból farkas vonyítást a közelből hörgéseket hallhatnak. A földön fekve a nyirkos talajon, némi gyomorforgással nyitják szemüket a világra. Ismerősen ismeretlen környék az mely körül veszi őket. Jó tízlépésnyire társaik és a rútságok küzdenek egymással. *
// Rilai, Khan//
* Hallhatják, s láthatják, hogy társaik felfedezték őket. Azt is, hogy az ifjú fegyverhordozó talált valamit. Némi mondat foszlány még eljuthat hozzájuk, de hamarosan szembe kell nézniük a három közeledő ocsmánysággal. Nem tűnnek gyorsnak, de egy biztos, ha valamelyik komolyabban eltalálja akármelyiküket is, úgy az fájdalmas lesz, ha nem halálos. S jelenleg Khan magára számíthat, hacsak nem veti a karmaik közé Rilait, hogy időt nyerjen vele. Az első támadás jobbról érkezik, ahogy a hatalmas karmok szántani kezdik a levegőt. A lovag mellkasa jó eséllyel lesz vértől mocskos, ha nem sikerül hárítania a felé csapó kart. Tapasztalt harcos lévén nem kerülheti el a figyelmét, hogy baloldalról is számíthat egy csapásra, néhány pillanatnyi késéssel. Mely inkább a derekát fogja érni. A második rútság még csak ekkor kezd el kitotyogni a vízből, viszont hörgések közepette Rilai felé veszi lépteit. Néhány nehézkes lépés és hosszúra nőt karjával el is éri a lányt. *
// Jane, Gabrien, Aˇfrad//
* Míg azon tanakszanak, hogy mi tévők is legyenek, előttük is világossá válik a helyzet, hogy társaikat nem csak az a veszély fenyegeti, hogy a képbe ragadnak örökre. Három rusnya szörny, melyet eddig még nem láthattak, vergődik ki a partra. Az első a hozzá legközelebb álló Khanra veti magát (kisebb túlzással, mivel innen is úgy tűnik, hogy mozgása, lomha). A második, aki megmutatja magát a képen, az a csapláros lány felé indít támadást. A harmadiknak még csak a körvonalai látszódnak, de ha nem cselekednek hamar, úgy azzal is a kóbor lovagnak kell szembenéznie. Minél több időt töltenek töprengéssel, annál jobban válik a helyzet aggasztóbbá.
Aztán elhomályosul előttük a kép, örvényleni kezdenek a színek. Mintha forogni kezdene a világ körülöttük. Néhány émelygős perc után rájuk borul a sötétség. Hűvös szellő simítja bőrüket, a távolból farkas vonyítást a közelből hörgéseket hallhatnak. A földön fekve a nyirkos talajon, némi gyomorforgással nyitják szemüket a világra. Ismerősen ismeretlen környék az mely körül veszi őket. Jó tízlépésnyire társaik és a rútságok küzdenek egymással. *
5362. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-15 12:32:29
Üzenet elküldve: 2015-09-15 12:32:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Thyrnitta//
*Végiggondolja, amit Lorsan mond, és önkéntelenül kuncogni kezd.*
- De nekem van ölem, és tudom hogyan dédelgetni szegénykémet!
*Nitta pontosan ezt teszi, gyengéden simogatja a kis jövevényt, halkan duruzsol neki, míg a kölyök lassacskán megnyugszik a becézések hatására, és már érdeklődni kezd a tábor iránt is.
A hús látványára pedig azonnal felélénkül, vézna lábacskáira áll, és tőle telhetően habzsolni kezd.*
- A kis falánk!
*A kicsi enni kezd, Nitta meg alá les.*
- Tényleg hím! *bólogat, majd figyelmesen hallgatja Lorsant.* Értelek persze. Egyedül nem élte volna túl a vadonban, és majd meglátjuk, mennyire akar velünk maradni, de akárhogyan is van, örülök, hogy nem hagytad sorsára.
*Nitta megállja és nem simogatja a kicsit, miközben az eszik, sőt a húst se vagdalja fel neki apró kockákra, tépje csak, birkózzon vele.*
- Az jó lenne, igaz-e, Pocak? Én szeretném. Hát te? *kérdezi a habzsoló kölyköt, mintha az értené, vagy tudna azonnali választ adni, szeretné-e felnőve a lányt védelmezni.
Aztán újra Lorsanra néz.*
- Akkor legyen Pocak! Ilyen névvel senki nem rá számítana először, ugyanakkor talán azt is elhinnék, halva, hogy csak egy különleges bundájú kutya.
*Nitta esélyt lát rá, hogy Lorsan ezt a javaslatát is leszavazza, de hát próbálkozni attól még lehet.
A férfi gyors cselekvésének hála a kenyérkék megússzák. nem szenesek, de a hamu még bevonja őket, és így nem látszik rögtön az eredmény. Ámde Nitta egyenként óvatosan kézbe veszi és lefújkálja őket, így láthatóvá válik a pirosbarnára sült tészta, mely belül sem nyers és kitűnő lesz a húsok mellé akár.
A lány várakozás teljes büszkeséggel néz az elfre, és a kenyérkéket maga mellé pakolja a pokrócra.*
*Végiggondolja, amit Lorsan mond, és önkéntelenül kuncogni kezd.*
- De nekem van ölem, és tudom hogyan dédelgetni szegénykémet!
*Nitta pontosan ezt teszi, gyengéden simogatja a kis jövevényt, halkan duruzsol neki, míg a kölyök lassacskán megnyugszik a becézések hatására, és már érdeklődni kezd a tábor iránt is.
A hús látványára pedig azonnal felélénkül, vézna lábacskáira áll, és tőle telhetően habzsolni kezd.*
- A kis falánk!
*A kicsi enni kezd, Nitta meg alá les.*
- Tényleg hím! *bólogat, majd figyelmesen hallgatja Lorsant.* Értelek persze. Egyedül nem élte volna túl a vadonban, és majd meglátjuk, mennyire akar velünk maradni, de akárhogyan is van, örülök, hogy nem hagytad sorsára.
*Nitta megállja és nem simogatja a kicsit, miközben az eszik, sőt a húst se vagdalja fel neki apró kockákra, tépje csak, birkózzon vele.*
- Az jó lenne, igaz-e, Pocak? Én szeretném. Hát te? *kérdezi a habzsoló kölyköt, mintha az értené, vagy tudna azonnali választ adni, szeretné-e felnőve a lányt védelmezni.
Aztán újra Lorsanra néz.*
- Akkor legyen Pocak! Ilyen névvel senki nem rá számítana először, ugyanakkor talán azt is elhinnék, halva, hogy csak egy különleges bundájú kutya.
*Nitta esélyt lát rá, hogy Lorsan ezt a javaslatát is leszavazza, de hát próbálkozni attól még lehet.
A férfi gyors cselekvésének hála a kenyérkék megússzák. nem szenesek, de a hamu még bevonja őket, és így nem látszik rögtön az eredmény. Ámde Nitta egyenként óvatosan kézbe veszi és lefújkálja őket, így láthatóvá válik a pirosbarnára sült tészta, mely belül sem nyers és kitűnő lesz a húsok mellé akár.
A lány várakozás teljes büszkeséggel néz az elfre, és a kenyérkéket maga mellé pakolja a pokrócra.*
5361. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-14 22:22:36
Üzenet elküldve: 2015-09-14 22:22:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Thyrnitta//
- Az anyja sem azért tartja így, nehogy megharapja. Hanem mert nincs keze, amivel az ölébe vehetné, és öle sincs, úgy.
* Megdolgozza az első nyulat és enni adnak a kölyöknek. *
- Kérlek, bármi más legyen, csak ne Bundás. Nézzük meg, hogy fiú-e egyáltalán? Bár, ahogy innen nézem, kétségtelen a hím mivolta.
* Húsfeldolgozás közben Nittát hallgatja, na meg fél szemmel figyeli őt és a kölyköt. *
- Öltem farkast már, nem is egyet, de az amolyan muszáj dolog volt. Na meg, mesélted hogy nem volt még úgy házi állatod. Persze nem is igazán annak szántam a kölyköt, de ki tudja?
- Ha vissza akar menni a vadonba, akkor vissza megy, ha velünk marad, akkor a kezünkhöz lesz szokva. Főleg a tiédhez, úgy látom, de azért ne kényeztesd agyon szegényt. Ha marad, akkor ő fog rád vigyázni és te pedig őrá.
* A füstöt ő is megérzi, épp akkor, mikor Nitta is felkiált és a kölyök is jelez. *
- Intézem máris.
* Sóhajt és majdnem morogni kezd, hogy az asszony oda égeti a reggeli felét. Nem, inkább nem teszi, a végén még kapna a pofájára egy nagyot. Jobb a békesség. Kiszedegeti a lepényféléket a hamuból és félre teszi. Ő meg felpakolja a nyulakat és a fácánt sülni, így jobban eláll majd. *
- Kell egy kis idő, amíg megsül. Találjunk ki valami férfiasabb nevet szegény kölyöknek. Lássuk csak, szürke farkas, mint szólnál az Acélhoz?
- Az anyja sem azért tartja így, nehogy megharapja. Hanem mert nincs keze, amivel az ölébe vehetné, és öle sincs, úgy.
* Megdolgozza az első nyulat és enni adnak a kölyöknek. *
- Kérlek, bármi más legyen, csak ne Bundás. Nézzük meg, hogy fiú-e egyáltalán? Bár, ahogy innen nézem, kétségtelen a hím mivolta.
* Húsfeldolgozás közben Nittát hallgatja, na meg fél szemmel figyeli őt és a kölyköt. *
- Öltem farkast már, nem is egyet, de az amolyan muszáj dolog volt. Na meg, mesélted hogy nem volt még úgy házi állatod. Persze nem is igazán annak szántam a kölyköt, de ki tudja?
- Ha vissza akar menni a vadonba, akkor vissza megy, ha velünk marad, akkor a kezünkhöz lesz szokva. Főleg a tiédhez, úgy látom, de azért ne kényeztesd agyon szegényt. Ha marad, akkor ő fog rád vigyázni és te pedig őrá.
* A füstöt ő is megérzi, épp akkor, mikor Nitta is felkiált és a kölyök is jelez. *
- Intézem máris.
* Sóhajt és majdnem morogni kezd, hogy az asszony oda égeti a reggeli felét. Nem, inkább nem teszi, a végén még kapna a pofájára egy nagyot. Jobb a békesség. Kiszedegeti a lepényféléket a hamuból és félre teszi. Ő meg felpakolja a nyulakat és a fácánt sülni, így jobban eláll majd. *
- Kell egy kis idő, amíg megsül. Találjunk ki valami férfiasabb nevet szegény kölyöknek. Lássuk csak, szürke farkas, mint szólnál az Acélhoz?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257