Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 262 (5221. - 5240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
5240. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-23 13:29:36
Üzenet elküldve: 2015-08-23 13:29:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Thyrnitta//
– Talán igen.
*Nitta óvatosan elmosolyodik, majd felkapja a fejét.*
– Ne mondj ilyeneket! *szakad ki belőle.* Nem szabad!
*Nitta nem tehet róla, de már a gondolat sem tetszik neki, hogy Lorsannak valami baja eshet. Természetesen tudja, hogy nincs örök élet, és nem is ringatja magát kisded álmokba, de ettől függetlenül valamiért nagyon nem örvend annak, amit a férfi mond.*
~Még hogy nem akar vigyázni magára? Ez nem így működik!~
*De aztán eszébe jut egy döntő érv.*
~Ha annyira nem akarna élni, akkor most nem lenne itt velem, már elhagyta volna az árnyékvilágot rég, de valamiért mégsem ment a kedvese után. Van hát remény.~
*Még épp idejében eszmél, hogy ne mulassza el az elf szavait.*
– Képes lennél rá? Csiklandoznál, hogy végül könyörögnöm kelljen? *Nitta igyekszik kellőképpen szánalmas arcot vágni, hátha kicsikar egy lovagias ígéretet, hogy á, dehogy, vele olyat sosem tenne Lorsan, bár sejti, hogy erre vajmi kevés az esély. És igazság szerint valahol nem is bánná, nem bánná, ha képesek lennének egymással oldottan viselkedni, természetesen, akár még játékosan is.
Nitta ezt szeretné, ha képesek lennének rá, hogy úgy viselkedjenek egymással, mintha, nem nem úgy, mintha semmi sem történt volna, mert a múltat teljesen nem lehet kitörölni, sőt, még ha ő képes is lenne elfelejteni azt, amin átment, azt sosem kérné a férfitól, hogy felejtse el a kedvesét, a nőt, akit szeretett, akit még valahol most is szeret. De Nitta reménykedik, hogy képesek lehetnek felgyógyulni, mind a ketten, hogy tudnak új életet kezdeni, építeni valamit a régi romokon.*
~Hogy miért éppen ő? Az inkább a fogós kérdés. Miért Lorsan?~
*Ez az, amin a lány még nem akar gondolkodni. Még úgy érzi, korai lenne, túl korai túl sokat gondolni bele a helyzetbe. De azt ösztönösen érzi, hogy Lorsan más, mint az első udvarlója volt.*
~Fiatalon elbolondított, talán mert annyira szerettem volna szeretni valakit, de mikor újra találkoztunk… Nos, akkor is majdnem sikerült neki, de aztán…~
*Nitta immár örül neki, hogy megjött az esze. Lorsannal egészen más a viszonya, mint volt azzal a fickóval, vele például nem fél kettesben maradni a sötétben sem. Nem hogy egy fogadó szobájában, ahol, ha sikít, elősereglik a jónép, de itt kint a vadonban sem.
Vele az ölelés is természetes, nem is gondolkodik rajta, nem tiltakozik, és az érintés egyszerre nyugtatja mag és ültet el benne valami furcsa várakozásfélét. De nem gondolkodik az egészen, sőt semmin sem, csak lassan lélegzik, és élvezi, hogy képes az emberi érintésre, ízlelgeti azt az új tudást, hogy talán mégsem ölték ki a lénye egy jelentős részét azok a barbárok nyolc éve.
Halkan sóhajt, mikor véget ér az a néma perc, a kezét nyújtja, de az elf hangja megdermeszti. Tudja, hogy most nem viccel, de őt esze ágában sincs megkérdőjelezni, itt és most azonnal engedelmeskedik.*
– Miféle kígyó volt? *kérdi súgva, mikor a hüllő már távozott. Nitta tudja, hogy vannak veszélytelen ártalmatlan lények, mint egy vízisikló, de vannak mérges kígyók is. A kettőt viszont nem igazán tudja megkülönböztetni egymástól, és ezért mindenféle csúszómászóval szemben nagyon óvatos.
Lorsan mondatára komolyan bólint, majd lágyan elmosolyodik, hiszen számára ez a pici közjáték is csak hozzátett valamit a nagy kirakóshoz, amit a férfi jelent, úgymond.*
– Jó, menjünk. *A hangja kicsit vékonyabb, picit remeg is, tényleg nincs odáig a kígyókért.* Mérges fajta volt? *Igyekszik bátornak mutatkozni, kipréseli a kérdést, de azzal nem tud mit tenni, hogy a keze jéghideggé vált, és picit remegnek is az ujjai. Hálás, amiért Lorsan közelebb vonja, és azért is, mert nem gúnyolja a félelme miatt, bár az elég idegen is lenne a férfi jellemétől, már ha Nitta jól gondolja. Bár eléggé biztos benne, hogy most ebben nem téved.*
– Ha nem zavarlak, maradnék még. A kígyó kissé, hogy is mondjam, szóval, nem nagyon vagyok értük oda, ha érted…
*Kicsit tétován álldigál, nem természetes még számára az, hogy csak úgy letelepedjen Lorsanhoz annyira közel, ugyanakkor szeretne mellé ülni. Tesz egy pici lépést a pokróc felé.*
– Talán igen.
*Nitta óvatosan elmosolyodik, majd felkapja a fejét.*
– Ne mondj ilyeneket! *szakad ki belőle.* Nem szabad!
*Nitta nem tehet róla, de már a gondolat sem tetszik neki, hogy Lorsannak valami baja eshet. Természetesen tudja, hogy nincs örök élet, és nem is ringatja magát kisded álmokba, de ettől függetlenül valamiért nagyon nem örvend annak, amit a férfi mond.*
~Még hogy nem akar vigyázni magára? Ez nem így működik!~
*De aztán eszébe jut egy döntő érv.*
~Ha annyira nem akarna élni, akkor most nem lenne itt velem, már elhagyta volna az árnyékvilágot rég, de valamiért mégsem ment a kedvese után. Van hát remény.~
*Még épp idejében eszmél, hogy ne mulassza el az elf szavait.*
– Képes lennél rá? Csiklandoznál, hogy végül könyörögnöm kelljen? *Nitta igyekszik kellőképpen szánalmas arcot vágni, hátha kicsikar egy lovagias ígéretet, hogy á, dehogy, vele olyat sosem tenne Lorsan, bár sejti, hogy erre vajmi kevés az esély. És igazság szerint valahol nem is bánná, nem bánná, ha képesek lennének egymással oldottan viselkedni, természetesen, akár még játékosan is.
Nitta ezt szeretné, ha képesek lennének rá, hogy úgy viselkedjenek egymással, mintha, nem nem úgy, mintha semmi sem történt volna, mert a múltat teljesen nem lehet kitörölni, sőt, még ha ő képes is lenne elfelejteni azt, amin átment, azt sosem kérné a férfitól, hogy felejtse el a kedvesét, a nőt, akit szeretett, akit még valahol most is szeret. De Nitta reménykedik, hogy képesek lehetnek felgyógyulni, mind a ketten, hogy tudnak új életet kezdeni, építeni valamit a régi romokon.*
~Hogy miért éppen ő? Az inkább a fogós kérdés. Miért Lorsan?~
*Ez az, amin a lány még nem akar gondolkodni. Még úgy érzi, korai lenne, túl korai túl sokat gondolni bele a helyzetbe. De azt ösztönösen érzi, hogy Lorsan más, mint az első udvarlója volt.*
~Fiatalon elbolondított, talán mert annyira szerettem volna szeretni valakit, de mikor újra találkoztunk… Nos, akkor is majdnem sikerült neki, de aztán…~
*Nitta immár örül neki, hogy megjött az esze. Lorsannal egészen más a viszonya, mint volt azzal a fickóval, vele például nem fél kettesben maradni a sötétben sem. Nem hogy egy fogadó szobájában, ahol, ha sikít, elősereglik a jónép, de itt kint a vadonban sem.
Vele az ölelés is természetes, nem is gondolkodik rajta, nem tiltakozik, és az érintés egyszerre nyugtatja mag és ültet el benne valami furcsa várakozásfélét. De nem gondolkodik az egészen, sőt semmin sem, csak lassan lélegzik, és élvezi, hogy képes az emberi érintésre, ízlelgeti azt az új tudást, hogy talán mégsem ölték ki a lénye egy jelentős részét azok a barbárok nyolc éve.
Halkan sóhajt, mikor véget ér az a néma perc, a kezét nyújtja, de az elf hangja megdermeszti. Tudja, hogy most nem viccel, de őt esze ágában sincs megkérdőjelezni, itt és most azonnal engedelmeskedik.*
– Miféle kígyó volt? *kérdi súgva, mikor a hüllő már távozott. Nitta tudja, hogy vannak veszélytelen ártalmatlan lények, mint egy vízisikló, de vannak mérges kígyók is. A kettőt viszont nem igazán tudja megkülönböztetni egymástól, és ezért mindenféle csúszómászóval szemben nagyon óvatos.
Lorsan mondatára komolyan bólint, majd lágyan elmosolyodik, hiszen számára ez a pici közjáték is csak hozzátett valamit a nagy kirakóshoz, amit a férfi jelent, úgymond.*
– Jó, menjünk. *A hangja kicsit vékonyabb, picit remeg is, tényleg nincs odáig a kígyókért.* Mérges fajta volt? *Igyekszik bátornak mutatkozni, kipréseli a kérdést, de azzal nem tud mit tenni, hogy a keze jéghideggé vált, és picit remegnek is az ujjai. Hálás, amiért Lorsan közelebb vonja, és azért is, mert nem gúnyolja a félelme miatt, bár az elég idegen is lenne a férfi jellemétől, már ha Nitta jól gondolja. Bár eléggé biztos benne, hogy most ebben nem téved.*
– Ha nem zavarlak, maradnék még. A kígyó kissé, hogy is mondjam, szóval, nem nagyon vagyok értük oda, ha érted…
*Kicsit tétován álldigál, nem természetes még számára az, hogy csak úgy letelepedjen Lorsanhoz annyira közel, ugyanakkor szeretne mellé ülni. Tesz egy pici lépést a pokróc felé.*
5239. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-22 20:12:38
Üzenet elküldve: 2015-08-22 20:12:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
// Kalandra fel//
* Wegtoren. Sokat halott már róla, legalábbis az Öregasszonytól. Forróságról beszélt neki, vakító napsütésről, lapos tetős házakról. A vége láthatatlan aranyszín tengerről, ahol lovak helyett tevéken közlekednek. Hűvös, s csillagos éjszakákról. Állítólag olyan tiszta az égbolt, hogy az ég összes lámpása látszik. Veszélyes homok viharokról, melyek hirtelen csapnak le a karavánokra, s ha valaki nem vigyázz, bizony örökre a dűnék között marad. Hangos kofákra a piacon, aki szenvtelenül s erőszakosan kínálják portékájukat, s már csak azért is megveszi az ember, hogy hagyják békén. Színes párnás szerájokról, ahol lágy zene mellett hastáncos lányok szórakoztatják a férfinépet. Mindig egy másik világként gondolt arra a helyre. Egyszer szeretne oda eljutni. Enyhe ámulattal hallgatja a Szarkát, ahogy mesél. Lelki szemei előtt látja, vörös haját lebbeni, amint két kezében fémláncon fügő égő lámpásokat forgat kezében s maga körül vagy éppen égő hullahopp karikával kígyózik a derekán. Persze, lehet köze sincs elképzelésének ahhoz, amit a lány csinál, mégis jó így rá gondolni. Halványan elmosolyodik, a vörös tincseket elnézve, hisz a szín maga is a szenvedélyt, a lángolást, a tüzet juttatja eszébe. Csak a táncos lányokra tud gondolni, mikor Khyr a kezével próbálja neki elmutogatni, mihez is nem volt elég ügyes. Csodálkozva rebegteti meg pilláit, egy szikrányi értetlenséggel, mégis próbálja magára ölteni azt az arckifejezést, mellyel talán elhitetteti, hogy tudja, miről van szó. *
- Nem félek attól, hogy bárkit is a nyakamba csődítenél.
* Mosolyodik el, miközben legyint is egyet. *
- Csak tudjam idejében mit is tervezel, ha segíteni kellene.
* Kacsint mellé egyet, biztosítva a lányt arról, hogy rá számíthat. A bizalomépítést valahol el kell kezdeni és, ha ez hozzá az első lépés, rajta aztán ne múljon.
Mivel többet nem szól a lány, így él a lehetőséggel, hogy kipihenje magát. Visszahelyezkedik. Magát átkarolva dől neki a kocsi oldalának, lehunyva szemét. Engedve a kísértésnek, s hagyva, hogy újra édes szendergésbe ringassa a kocsi zötykölődése. Az ablakon beszűrődő fénysugár lágyan simogatja arcát, mint gyengés szerető, eszébe juttatva ezzel egy tengerkék szempárt. Ezzel a képpel rántja végleg magához a pihentető sötétség. *
* Wegtoren. Sokat halott már róla, legalábbis az Öregasszonytól. Forróságról beszélt neki, vakító napsütésről, lapos tetős házakról. A vége láthatatlan aranyszín tengerről, ahol lovak helyett tevéken közlekednek. Hűvös, s csillagos éjszakákról. Állítólag olyan tiszta az égbolt, hogy az ég összes lámpása látszik. Veszélyes homok viharokról, melyek hirtelen csapnak le a karavánokra, s ha valaki nem vigyázz, bizony örökre a dűnék között marad. Hangos kofákra a piacon, aki szenvtelenül s erőszakosan kínálják portékájukat, s már csak azért is megveszi az ember, hogy hagyják békén. Színes párnás szerájokról, ahol lágy zene mellett hastáncos lányok szórakoztatják a férfinépet. Mindig egy másik világként gondolt arra a helyre. Egyszer szeretne oda eljutni. Enyhe ámulattal hallgatja a Szarkát, ahogy mesél. Lelki szemei előtt látja, vörös haját lebbeni, amint két kezében fémláncon fügő égő lámpásokat forgat kezében s maga körül vagy éppen égő hullahopp karikával kígyózik a derekán. Persze, lehet köze sincs elképzelésének ahhoz, amit a lány csinál, mégis jó így rá gondolni. Halványan elmosolyodik, a vörös tincseket elnézve, hisz a szín maga is a szenvedélyt, a lángolást, a tüzet juttatja eszébe. Csak a táncos lányokra tud gondolni, mikor Khyr a kezével próbálja neki elmutogatni, mihez is nem volt elég ügyes. Csodálkozva rebegteti meg pilláit, egy szikrányi értetlenséggel, mégis próbálja magára ölteni azt az arckifejezést, mellyel talán elhitetteti, hogy tudja, miről van szó. *
- Nem félek attól, hogy bárkit is a nyakamba csődítenél.
* Mosolyodik el, miközben legyint is egyet. *
- Csak tudjam idejében mit is tervezel, ha segíteni kellene.
* Kacsint mellé egyet, biztosítva a lányt arról, hogy rá számíthat. A bizalomépítést valahol el kell kezdeni és, ha ez hozzá az első lépés, rajta aztán ne múljon.
Mivel többet nem szól a lány, így él a lehetőséggel, hogy kipihenje magát. Visszahelyezkedik. Magát átkarolva dől neki a kocsi oldalának, lehunyva szemét. Engedve a kísértésnek, s hagyva, hogy újra édes szendergésbe ringassa a kocsi zötykölődése. Az ablakon beszűrődő fénysugár lágyan simogatja arcát, mint gyengés szerető, eszébe juttatva ezzel egy tengerkék szempárt. Ezzel a képpel rántja végleg magához a pihentető sötétség. *
5238. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-22 18:51:40
Üzenet elküldve: 2015-08-22 18:51:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Kalandra fel//
*A nagy városig, vagy ahogy a köznép emlegeti a Szelek városáig, az út ilyen csecse hintóval is, túl sokáig tart. Egy és egy fél nap, ha nem állnak meg, s csaknem kettő pihenővel. Talán pont lekésik a mulatság elejét, de a vörös nem bánja. Egy ilyen hatalmas, híres és elismert mulattató bőven megengedhet magának ilyetén késést, s elég ha a fináléra beér. A hosszú út során aludni is lesz alkalmuk, ha nem akarják egymás képét bámulni egész úton.
Nerilil, ahogy a lány látja már is elég bóbiskoló madárka bólogató arckifejezését ölti fel. Khyrnek meg is akad a szeme rajta, hiszen a legjobb tudomása szerint most keltek fel, alig egy, két órája. Vagy van az három is? Repül az idő jó társaságban. Nem gondol abba bele, hisz nem is látta, hogy a lány a raktárban töltötte az éjjelt, így eléggé keserves lehetett az éjszakája. Persze, a helyében Khyr sem foglalta volna el rögtön akárkinek a háló lyukát. Nem szeretett volna hullán ébredni. Az a rossz haj napnál is rútabb.
Végtére is a vörös nem által kérdéseket feltenni, amire a felserkenő kalózka válaszol is. Elismerően biccent a lány foglalkozására. Habár ő maga a gyilkolást mint olyan elítéli - furcsa, hogy a kínzást és a terrort nem, de ez egy másik történet -, de ezért is van szükség ilyenekre, mint a lány, aki megteszi helyette. Nem biztos, hogy az életek lopásának szavával az ölésre gondolt, de Khyr nem tud mást társítani hozzá, esetleg ember rablást váltságdíjért cserébe. Elismeréséből fakadóan még el is mosolyodik, majd másra terelődik a szó, amin a vörösnek el kell gondolkodnia. Na, nem azért mert rossz a memóriája, hanem, hogy meggondolja mi a jó válasz.*
- Wegtoren a szülőhazám. A tűz koszos városa. Ez nem jelenti azt, hogy eredendően értek a tűz idomításához ugye. *Tűnődik tova.* Elkellet hagynom a városom - különböző okok miatt. Később egy társulathoz szegődtem. Ők adtak enni, megvédtek, így nem haltam meg. *Vállat von. Akkoriban nem járt az eszében a szélhámosság, mivel éppen élet és halál között állt.*
- Valamit mutatnom kellett, hogy ne dobjanak ki és nem voltam, olyan tehetséges, mint azok a lányok a... tudod... *Vigyorodik el, majd kezéből alagutat formálva fel és le mozgatja csuklóból azt. Utalva ezzel azokra a lányokra.*
- Megtanítottak a tűzzel játszani, s elég sokáig velük lógtam, hogy mestere legyek eme mozdulatoknak. Aztán hasznát vettem a besurranásnál is. *Kacag fel, majd amolyan "régi szép idők" nosztalgikus tekintetet ölt magára, s egy ideig csendben réved el a régi időkön.
A csendet a másik lány szakítja félbe, s Khyr felkapja a fejét, majd amilyen gyorsan felfigyelt olyan lassan tűnődik el. Nem tudná megmondani, elgondolkozott már ezen, s el is fog eztán is, de most még nem tudná megmondani, ezért a válasza is egyszerű, semmi konkrét.*
- Elválik, ha úgy alakul. *Megvonja a vállát.* Nem kell félned, még véletlenül sem kergetnélek a strázsák markába.
*Elmosolyodik. Na, persze magát sem szívesen tenné hűvösre. Az út további részében azon gondolkozik, amit a lány mondott, hogy mit és hogyan tudna zsebre vágni, ha úgy alakulnának a dolgok. Mindenesetre nyitva tartja a szemét.
Ha Neri a barlangban rosszul aludt, most bepótolhatja az elvesztegetett órákat, mert Khyr nem zaklatja kérdésekkel. Maga is kényelembe helyezi magát és megvárja míg a kocsis és az inas oda vezetik, ahol az a nemesember él. Gyönyörű tornyokról és illatos kertekről álmodik.*
*A nagy városig, vagy ahogy a köznép emlegeti a Szelek városáig, az út ilyen csecse hintóval is, túl sokáig tart. Egy és egy fél nap, ha nem állnak meg, s csaknem kettő pihenővel. Talán pont lekésik a mulatság elejét, de a vörös nem bánja. Egy ilyen hatalmas, híres és elismert mulattató bőven megengedhet magának ilyetén késést, s elég ha a fináléra beér. A hosszú út során aludni is lesz alkalmuk, ha nem akarják egymás képét bámulni egész úton.
Nerilil, ahogy a lány látja már is elég bóbiskoló madárka bólogató arckifejezését ölti fel. Khyrnek meg is akad a szeme rajta, hiszen a legjobb tudomása szerint most keltek fel, alig egy, két órája. Vagy van az három is? Repül az idő jó társaságban. Nem gondol abba bele, hisz nem is látta, hogy a lány a raktárban töltötte az éjjelt, így eléggé keserves lehetett az éjszakája. Persze, a helyében Khyr sem foglalta volna el rögtön akárkinek a háló lyukát. Nem szeretett volna hullán ébredni. Az a rossz haj napnál is rútabb.
Végtére is a vörös nem által kérdéseket feltenni, amire a felserkenő kalózka válaszol is. Elismerően biccent a lány foglalkozására. Habár ő maga a gyilkolást mint olyan elítéli - furcsa, hogy a kínzást és a terrort nem, de ez egy másik történet -, de ezért is van szükség ilyenekre, mint a lány, aki megteszi helyette. Nem biztos, hogy az életek lopásának szavával az ölésre gondolt, de Khyr nem tud mást társítani hozzá, esetleg ember rablást váltságdíjért cserébe. Elismeréséből fakadóan még el is mosolyodik, majd másra terelődik a szó, amin a vörösnek el kell gondolkodnia. Na, nem azért mert rossz a memóriája, hanem, hogy meggondolja mi a jó válasz.*
- Wegtoren a szülőhazám. A tűz koszos városa. Ez nem jelenti azt, hogy eredendően értek a tűz idomításához ugye. *Tűnődik tova.* Elkellet hagynom a városom - különböző okok miatt. Később egy társulathoz szegődtem. Ők adtak enni, megvédtek, így nem haltam meg. *Vállat von. Akkoriban nem járt az eszében a szélhámosság, mivel éppen élet és halál között állt.*
- Valamit mutatnom kellett, hogy ne dobjanak ki és nem voltam, olyan tehetséges, mint azok a lányok a... tudod... *Vigyorodik el, majd kezéből alagutat formálva fel és le mozgatja csuklóból azt. Utalva ezzel azokra a lányokra.*
- Megtanítottak a tűzzel játszani, s elég sokáig velük lógtam, hogy mestere legyek eme mozdulatoknak. Aztán hasznát vettem a besurranásnál is. *Kacag fel, majd amolyan "régi szép idők" nosztalgikus tekintetet ölt magára, s egy ideig csendben réved el a régi időkön.
A csendet a másik lány szakítja félbe, s Khyr felkapja a fejét, majd amilyen gyorsan felfigyelt olyan lassan tűnődik el. Nem tudná megmondani, elgondolkozott már ezen, s el is fog eztán is, de most még nem tudná megmondani, ezért a válasza is egyszerű, semmi konkrét.*
- Elválik, ha úgy alakul. *Megvonja a vállát.* Nem kell félned, még véletlenül sem kergetnélek a strázsák markába.
*Elmosolyodik. Na, persze magát sem szívesen tenné hűvösre. Az út további részében azon gondolkozik, amit a lány mondott, hogy mit és hogyan tudna zsebre vágni, ha úgy alakulnának a dolgok. Mindenesetre nyitva tartja a szemét.
Ha Neri a barlangban rosszul aludt, most bepótolhatja az elvesztegetett órákat, mert Khyr nem zaklatja kérdésekkel. Maga is kényelembe helyezi magát és megvárja míg a kocsis és az inas oda vezetik, ahol az a nemesember él. Gyönyörű tornyokról és illatos kertekről álmodik.*
5237. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-22 17:00:46
Üzenet elküldve: 2015-08-22 17:00:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Hangos recsegés és trappolás hallatszik az erdő fái közül. Aztán hirtelen egy pallost lehet látni, miközben lesújt egy kisebb ágra. Nem sokkal utána feltűnik a fegyvert forgató izmos kar, illetve annak mérges tulaja. Kriag morogva töri zúzza a növényzetet, hogy kényelmesen haladhasson. Nem foglalkozik semmivel, csupán azzal a nény vérfolttal, amit követni igyekszik. Két nyilat pumpált bele abba a fiatalabb vadkanba, amit vacsorára szán, sőt még a tőrével is megvágga, amikor a beste neki akart csörtetni. Most mégis hajszolni kényszerűl, mert szívós állatba sikerült belekötnie. *
~ Már nem lehet messze. A vére még meleg. ~
* Morzsolgatja az ujjaira kenődőtt vért, az egyik levélről. Még legalább egy fertály órán át kellett követni a nyomokat, mire rálelt a kiterült állatra. Gyors mozdulattal adja meg a kegyelemdöfést, majd nekiáll, hogy feldolgozza a tetemet. Esteledik, mire végez, s enni is tud a húsból. Késő éjszaka indul tovább, de legalább teli hassal, pihenten, s minden nyomot eltűntetve. *
~ Már nem lehet messze. A vére még meleg. ~
* Morzsolgatja az ujjaira kenődőtt vért, az egyik levélről. Még legalább egy fertály órán át kellett követni a nyomokat, mire rálelt a kiterült állatra. Gyors mozdulattal adja meg a kegyelemdöfést, majd nekiáll, hogy feldolgozza a tetemet. Esteledik, mire végez, s enni is tud a húsból. Késő éjszaka indul tovább, de legalább teli hassal, pihenten, s minden nyomot eltűntetve. *
5236. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-22 10:23:31
Üzenet elküldve: 2015-08-22 10:23:31
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
* Újra itt van az erdőben. Nagyon reméli, hogy a mostani út nem fog olyan sokáig tartani, mint az oda vezető út. Nagyon fontos lenne neki újra a fogadóban piheni, mert lába görcsbe szorul a fáradtságtól. Ahogy elképzeli a fogadós arcát,amint újra meglátja őt elmosolyodik. Maga előtt ütögeti az utat a botjával. Fel-fel ugrik egy néhány fa lent lévő ágára és leugrik onnan, hogy szórakoztassa magát a hosszú út alatt. A szél fújja a haját. Ide oda dobálja a fekete tincseket. Kicsit ki is pirosítja a szél az arcát, miközben egy égető, csípős érzés fut rajta át. Megpillantja a Holdudvart és arcán egy félmosollyal indul neki.*
5235. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-21 21:11:16
Üzenet elküldve: 2015-08-21 21:11:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy titokzatos növény//
*Itt vannak az erdőben, egy ismeretlen növény mellett, melynek ki tudja, milyen mérge van. Itt van egy tündérrel, ki láthatólag annyira érdeklődik a növény iránt, hogy annak semmilyen veszélyét nem látja. Láthatóan eddig kétszer tört rá roham, vagy ahhoz hasonló, és a második tovább tartott mint az első. Egy kicsit sincsenek veszélyben...*
-Szívesen. Bár valahogy meg lehet oldani hogy ne legyen harmadik alkalom? A néphiedelem azt mondja hogy ha valami ritka dolog háromszor megtörténik, akkor a harmadik különleges lesz. És valahogy úgy érzem hogy a mi esetünkben a harmadik negatívan lesz különleges.
*Nem pontosan így mondják, de egy kicsit variál a dolgon hogy a helyzethez jobban passzoljon. Viszont a harmadik szúrás valóban veszélyes lehet.*
-Először gondoljuk át. Találtunk egy növényt, melynek valamiféle bénító mérge van, ami a tüskéin jön ki. Téged megszúrt, majd a tüskék benne maradtak a kesztyűdben. Ez eddig igaz ugye?
-Mivel ilyen könnyen kiszakadtak a virág szárából, ezért szerintem nem is csatlakoztak olyan erősen. Tehát, szerintem ha valami méreg van bennük, akkor az a tüskékben termelődik. Tehát szerintem ha ezt a mérget akarod kinyerni, a tüskékre lesz szükséged, nem igaz? Lehet hogy nagyon nagy bolondságot mondok, de az én növényi ismereteimmel erre jutottam.
*Ha látná a repedezett bőrt, melyből a tüskék kiszívták a nedvességet, lenne még egy két ötlete a virággal kapcsolatban. Pár dolgot az is megmagyaráz, de messze nem mindent. Valószínűleg sosem fognak mindenre rájönni ezzel a virággal kapcsolatban.
Ez után közelebbről is megvizsgálja, hogy pontosan hol vannak a tüskék, és minden apró dolgot megnéz rajta. A lényegeset, a lényegtelent, különös figyelmet fordítva a virágzatra...*
*Itt vannak az erdőben, egy ismeretlen növény mellett, melynek ki tudja, milyen mérge van. Itt van egy tündérrel, ki láthatólag annyira érdeklődik a növény iránt, hogy annak semmilyen veszélyét nem látja. Láthatóan eddig kétszer tört rá roham, vagy ahhoz hasonló, és a második tovább tartott mint az első. Egy kicsit sincsenek veszélyben...*
-Szívesen. Bár valahogy meg lehet oldani hogy ne legyen harmadik alkalom? A néphiedelem azt mondja hogy ha valami ritka dolog háromszor megtörténik, akkor a harmadik különleges lesz. És valahogy úgy érzem hogy a mi esetünkben a harmadik negatívan lesz különleges.
*Nem pontosan így mondják, de egy kicsit variál a dolgon hogy a helyzethez jobban passzoljon. Viszont a harmadik szúrás valóban veszélyes lehet.*
-Először gondoljuk át. Találtunk egy növényt, melynek valamiféle bénító mérge van, ami a tüskéin jön ki. Téged megszúrt, majd a tüskék benne maradtak a kesztyűdben. Ez eddig igaz ugye?
-Mivel ilyen könnyen kiszakadtak a virág szárából, ezért szerintem nem is csatlakoztak olyan erősen. Tehát, szerintem ha valami méreg van bennük, akkor az a tüskékben termelődik. Tehát szerintem ha ezt a mérget akarod kinyerni, a tüskékre lesz szükséged, nem igaz? Lehet hogy nagyon nagy bolondságot mondok, de az én növényi ismereteimmel erre jutottam.
*Ha látná a repedezett bőrt, melyből a tüskék kiszívták a nedvességet, lenne még egy két ötlete a virággal kapcsolatban. Pár dolgot az is megmagyaráz, de messze nem mindent. Valószínűleg sosem fognak mindenre rájönni ezzel a virággal kapcsolatban.
Ez után közelebbről is megvizsgálja, hogy pontosan hol vannak a tüskék, és minden apró dolgot megnéz rajta. A lényegeset, a lényegtelent, különös figyelmet fordítva a virágzatra...*
5234. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-21 19:10:04
Üzenet elküldve: 2015-08-21 19:10:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Egy titokzatos növény//
//Lept Mihako, Nelador Perend//
*Neladort semmilyen különleges erő nem tartja távol, legfeljebb csak önnön maga, hiszen minden fájdalmas sérülést a saját óvatlansága okán szerzett. Lept már úgy is dönt, hogy ezt nem hagyhatja tovább, így el is állja az útját a meggondolatlan alkimistának, aki bár nagy nehézségek árán, de eltávolított minden tüskét, amit a kesztyűjébe jutott, legalábbis azokat, amik át is döfték, így több akaratlan meglepetésre nem kell számítania. Ha leveszi a kesztyűt és megvizsgálja a kezét, akkor vörös, izzó foltokat találhat a keze felületén, amik még fájnak, ha megnyomja. De ez könnyedén lehet az is, hogy elég kemény tüskékről volt szó, ő pedig elég aktívan tapenolta le az indát. És, ha foglalkozni akar vele, akkor komolyabb kesztyűket kell hordjon, mert ezt lehet, akár le is selejtezhetné, a kisebb tüskék is eléggé lyukacsossá tették a felületét és szárazzá a környezetét. Mintha elszívta volna belőle a vizet kis pontokon, ettől még töredezettebb lett a bőre, így még fájdalmasabb. Ettől függetlenül, a vizsgálat nem lehetetlen, de nagyon megfontoltan álljanak neki, sok előkészülettel. Már megtapasztalhatták, hogy nem egy egyszerű gyomról van szó.*
//Lept Mihako, Nelador Perend//
*Neladort semmilyen különleges erő nem tartja távol, legfeljebb csak önnön maga, hiszen minden fájdalmas sérülést a saját óvatlansága okán szerzett. Lept már úgy is dönt, hogy ezt nem hagyhatja tovább, így el is állja az útját a meggondolatlan alkimistának, aki bár nagy nehézségek árán, de eltávolított minden tüskét, amit a kesztyűjébe jutott, legalábbis azokat, amik át is döfték, így több akaratlan meglepetésre nem kell számítania. Ha leveszi a kesztyűt és megvizsgálja a kezét, akkor vörös, izzó foltokat találhat a keze felületén, amik még fájnak, ha megnyomja. De ez könnyedén lehet az is, hogy elég kemény tüskékről volt szó, ő pedig elég aktívan tapenolta le az indát. És, ha foglalkozni akar vele, akkor komolyabb kesztyűket kell hordjon, mert ezt lehet, akár le is selejtezhetné, a kisebb tüskék is eléggé lyukacsossá tették a felületét és szárazzá a környezetét. Mintha elszívta volna belőle a vizet kis pontokon, ettől még töredezettebb lett a bőre, így még fájdalmasabb. Ettől függetlenül, a vizsgálat nem lehetetlen, de nagyon megfontoltan álljanak neki, sok előkészülettel. Már megtapasztalhatták, hogy nem egy egyszerű gyomról van szó.*
5233. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-21 12:45:11
Üzenet elküldve: 2015-08-21 12:45:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Lept, Elvtárs//
*Úgy tűnik valaki, vagy valami nagyon nem akarja, hogy Nelador közelebbről is szemügyre vegye azt a bizonyos növényt. Pedig mennyi érdekes dologra lehetne felhasználni... Ha erős fájdalmat okoz a mérge, abból talán ellenméreg készíthető, és egy hihetetlen erős fájdalomcsillapítóval áldaná meg őket az ég. Talán a máktejnél is hatásosabb lenne... De úgy tűnik a kérdésére nem kap választ, legalábbis nem most, ugyanis amint ráfog a tőrére, újra belehasít a fájdalom, erősebben, mint az előző alkalommal. Üvöltve engedi el a tőrt, miközben hátraesik, és elhomályosul látása. A szeme előtt újra színes pontok ugrálnak a fajdalomtól, majd néhány perc múlva azt veszi észre, hogy barátja rázogatja a vállát. Ez így nem lesz jó, ha minden alkalommal közbe jön valami. De most nem is ért a növényhez, akkor hogyan szúrhatta meg... Ekkor néz rá a kesztyűjére, ami tele van tüskékkel.*
- Köszönöm, hogy megmentettél. Kétszer.
*Majd megpróbálja kihúzgálni őket, ha társa engedi felkelni. Ha ezzel végzett, akkor újra meg fog próbálkozni vele. A méregből mindig lehet ellenmérget is csinálni, és az ilyen alkalmakat nem szabad elszalasztani.*
*Úgy tűnik valaki, vagy valami nagyon nem akarja, hogy Nelador közelebbről is szemügyre vegye azt a bizonyos növényt. Pedig mennyi érdekes dologra lehetne felhasználni... Ha erős fájdalmat okoz a mérge, abból talán ellenméreg készíthető, és egy hihetetlen erős fájdalomcsillapítóval áldaná meg őket az ég. Talán a máktejnél is hatásosabb lenne... De úgy tűnik a kérdésére nem kap választ, legalábbis nem most, ugyanis amint ráfog a tőrére, újra belehasít a fájdalom, erősebben, mint az előző alkalommal. Üvöltve engedi el a tőrt, miközben hátraesik, és elhomályosul látása. A szeme előtt újra színes pontok ugrálnak a fajdalomtól, majd néhány perc múlva azt veszi észre, hogy barátja rázogatja a vállát. Ez így nem lesz jó, ha minden alkalommal közbe jön valami. De most nem is ért a növényhez, akkor hogyan szúrhatta meg... Ekkor néz rá a kesztyűjére, ami tele van tüskékkel.*
- Köszönöm, hogy megmentettél. Kétszer.
*Majd megpróbálja kihúzgálni őket, ha társa engedi felkelni. Ha ezzel végzett, akkor újra meg fog próbálkozni vele. A méregből mindig lehet ellenmérget is csinálni, és az ilyen alkalmakat nem szabad elszalasztani.*
5232. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-21 00:46:44
Üzenet elküldve: 2015-08-21 00:46:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
*Az ígéretéhez híven pár nappal az eset után Aborath el is indult. Most jól felkészült. Vitt magával ételt is eleget. Erre az útra szüksége volt. Nem csak azért mert nem volt számára pár napig biztonságos a városban hanem mert mágiát tanulni érkezett eredetileg Artheniorba és ideje lenne el is kezdeni. Meg persze fizikailag is szüksége van egy kis mozgásra. Itt a városban talán kicsit elpuhult. Mostanában hamar elfárad és reggelente nehezebben is ébred. Így hát elindult. Az utat már ismeri hisz egyszer már megtette.*
5231. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-20 21:57:17
Üzenet elküldve: 2015-08-20 21:57:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Faerum Nook//
*A lány kérdésén Faerum is elgondolkozik. Ő még ebbe nem gondolt bele így.*
-Nem ezt így nem mondanám. Talán inkább úgy, hogy leírom nekik a gondolataimat és az észrevételeimet és azt is átgondolhatják vagy mindenesetre figyelembe vehetik. De ez így van már nagyon régóta. Mindig is az elődeink gondolatait fejlesztettük. Ezért tudunk patkót adni a lovakra és házat építeni, de még néhány finom étel receptje is így maradhatott meg.
*A lány nem tud se írni se olvasni. Faerum-nak ezzel nem is lenne baja csak azzal, hogy leszólja a könyveket.*
-Rosszul tudod. A könyvek és a tekercsek egyáltalán nem fölöslegesek. Azokból nagyon sok dolgot meg lehet tanulni. Emlékszem mikor fiatalon a városba kerültem akkor az itteni könyvtár lenyűgözött. Akkor még a papok tulajdonában volt. Most már a varázslók és a tudomány megölte az isteneket. De a könyvtár most is megvan. Mindenféle tudomány és történet van ott. Vagy más emberek gondolatai. A pénzről pedig igazad van. De már akkor is így volt mikor pénz nem is volt. Sőt így is van most is ott ahol nincs pénz. Hallottam egyszer egy történetet ahol két pásztor megölt egy másikat a nyájért. Ölünk pénzért, nőért akár még a saját igazunkért is. Ezen kell változtatni. Mert ha nem teszünk semmit akkor folytatódik.
*A lány kérdésén Faerum is elgondolkozik. Ő még ebbe nem gondolt bele így.*
-Nem ezt így nem mondanám. Talán inkább úgy, hogy leírom nekik a gondolataimat és az észrevételeimet és azt is átgondolhatják vagy mindenesetre figyelembe vehetik. De ez így van már nagyon régóta. Mindig is az elődeink gondolatait fejlesztettük. Ezért tudunk patkót adni a lovakra és házat építeni, de még néhány finom étel receptje is így maradhatott meg.
*A lány nem tud se írni se olvasni. Faerum-nak ezzel nem is lenne baja csak azzal, hogy leszólja a könyveket.*
-Rosszul tudod. A könyvek és a tekercsek egyáltalán nem fölöslegesek. Azokból nagyon sok dolgot meg lehet tanulni. Emlékszem mikor fiatalon a városba kerültem akkor az itteni könyvtár lenyűgözött. Akkor még a papok tulajdonában volt. Most már a varázslók és a tudomány megölte az isteneket. De a könyvtár most is megvan. Mindenféle tudomány és történet van ott. Vagy más emberek gondolatai. A pénzről pedig igazad van. De már akkor is így volt mikor pénz nem is volt. Sőt így is van most is ott ahol nincs pénz. Hallottam egyszer egy történetet ahol két pásztor megölt egy másikat a nyájért. Ölünk pénzért, nőért akár még a saját igazunkért is. Ezen kell változtatni. Mert ha nem teszünk semmit akkor folytatódik.
5230. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-20 19:51:30
Üzenet elküldve: 2015-08-20 19:51:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Faerum Nook//
*Oldalra dönti a fejét, mikor az ember a megszólal. Eltöpreng azon, hogy vajon hány évesnek hiheti ember évben. Tíz, tizenkettő? Bizonyára. Teljesen mindegy a lánynak, hiszen a saját igazi korát is csak közvetve tudja. Mivel alig tud számolni, ezért nem is érdekes. Számára az a fontos, hogy miképpen érzi magát. Nem gondolja, hogy túlságosan bölcs lenne, de azt sem, hogy gyermeteg. Azt mondanák rá, ha ismernék, hogy olyan, mint egy kölyök, akinek elvették a gyerekkorát. Az a fajta, ki elárvult, vagy olyan dolgokat látott, amiket egy gyereknek nem kellene. Olyan, mint a háború szülöttei. Még sok mindent nem ért, de azt már tudja, hogy a világ milyen hely és mivé tesz mindenkit.
Nem tud szabadulni a gondolattól, hogy nincs célja az életének, tehát nincs miért élnie. Bűnös, szörnyű gondolatok sorakoznak fel az elméjében, sorra döngetik ép eszének ajtaját és egyszer csak be fognak törne, ezt jól tudja, de hogy hová bújjon előlük azt bizony nem.
Felnéz, amikor a férfi a jegyzeteiről beszél, majd elbiccenti a fejét és összeráncolja homlokát.*
- Mások helyett gondolkodsz? *Kérdezi, nem igazán értve a magyarázatot. Arra is gondol, hogy az öreg csupán kibővíti a népek gondolatait, vagy felnyitja az elméjüket, s irányt mutat. De amennyi rossz indulat tölti el a lányt, azt, hogy mások helyett gondolkodik az ember, sokkal hihetőbbnek tartja.*
- Nem tudok. A betűvetés nem az én mesterségem. *Vonja meg a vállát. Ezért nem érzi magát szomorúnak, mert szerinte ez felesleges tudomány. Számára legalábbis.*
- Nem is számít, nincs azokban a könyvekben, meg tekercsekben semmi hasznos, csak butaságok. Na meg, az a sok fölösleges tallér, amit csak úgy dobálnak egymásnak az emberek.
*Elővesz a derekánál feszülő bőr alól egy darab arany tallért. Talán ha egy almát tudna venni belőle a piactéren.*
- Ezt találtam, valamikor az erdőben. *Nem meri elmondani, hogy valójában lopta. Sokszor látta az embereket, s másokat, hogy ezekért a dolgokért ételt és italt is kaptak, ha odaadták a másik embernek. Ő is megpróbálkozott ezzel, néha elküldték, mert túl kevés volt, néha átverték, mert nem tud számolni. Volt olyan nap, hogy háromszáz aranyat is fizetett egy kis zsák barackért. Volt benne vagy öt darab, tündér ökölnyi édes gyümölcs. De legalább finom volt és a lány máig nem érzi átverve magát, neki mindegy, hogy egy darab fényes pénzért, vagy ötvenért veszi. Látja ugyan a különbséget, de nem tudja mit kezdhetne vele.*
- Ezzel sem tudom, mit lehetne kezdeni. Megenni nem lehet, meginni sem, itt pedig elcserélni sem. Vacak.
*Azzal Faerum Nook lába elé dobja az 1 aranyérmét.
Csak úgy morcosan, nem dühből, boldogítsa ezentúl az embert.*
*Oldalra dönti a fejét, mikor az ember a megszólal. Eltöpreng azon, hogy vajon hány évesnek hiheti ember évben. Tíz, tizenkettő? Bizonyára. Teljesen mindegy a lánynak, hiszen a saját igazi korát is csak közvetve tudja. Mivel alig tud számolni, ezért nem is érdekes. Számára az a fontos, hogy miképpen érzi magát. Nem gondolja, hogy túlságosan bölcs lenne, de azt sem, hogy gyermeteg. Azt mondanák rá, ha ismernék, hogy olyan, mint egy kölyök, akinek elvették a gyerekkorát. Az a fajta, ki elárvult, vagy olyan dolgokat látott, amiket egy gyereknek nem kellene. Olyan, mint a háború szülöttei. Még sok mindent nem ért, de azt már tudja, hogy a világ milyen hely és mivé tesz mindenkit.
Nem tud szabadulni a gondolattól, hogy nincs célja az életének, tehát nincs miért élnie. Bűnös, szörnyű gondolatok sorakoznak fel az elméjében, sorra döngetik ép eszének ajtaját és egyszer csak be fognak törne, ezt jól tudja, de hogy hová bújjon előlük azt bizony nem.
Felnéz, amikor a férfi a jegyzeteiről beszél, majd elbiccenti a fejét és összeráncolja homlokát.*
- Mások helyett gondolkodsz? *Kérdezi, nem igazán értve a magyarázatot. Arra is gondol, hogy az öreg csupán kibővíti a népek gondolatait, vagy felnyitja az elméjüket, s irányt mutat. De amennyi rossz indulat tölti el a lányt, azt, hogy mások helyett gondolkodik az ember, sokkal hihetőbbnek tartja.*
- Nem tudok. A betűvetés nem az én mesterségem. *Vonja meg a vállát. Ezért nem érzi magát szomorúnak, mert szerinte ez felesleges tudomány. Számára legalábbis.*
- Nem is számít, nincs azokban a könyvekben, meg tekercsekben semmi hasznos, csak butaságok. Na meg, az a sok fölösleges tallér, amit csak úgy dobálnak egymásnak az emberek.
*Elővesz a derekánál feszülő bőr alól egy darab arany tallért. Talán ha egy almát tudna venni belőle a piactéren.*
- Ezt találtam, valamikor az erdőben. *Nem meri elmondani, hogy valójában lopta. Sokszor látta az embereket, s másokat, hogy ezekért a dolgokért ételt és italt is kaptak, ha odaadták a másik embernek. Ő is megpróbálkozott ezzel, néha elküldték, mert túl kevés volt, néha átverték, mert nem tud számolni. Volt olyan nap, hogy háromszáz aranyat is fizetett egy kis zsák barackért. Volt benne vagy öt darab, tündér ökölnyi édes gyümölcs. De legalább finom volt és a lány máig nem érzi átverve magát, neki mindegy, hogy egy darab fényes pénzért, vagy ötvenért veszi. Látja ugyan a különbséget, de nem tudja mit kezdhetne vele.*
- Ezzel sem tudom, mit lehetne kezdeni. Megenni nem lehet, meginni sem, itt pedig elcserélni sem. Vacak.
*Azzal Faerum Nook lába elé dobja az 1 aranyérmét.
Csak úgy morcosan, nem dühből, boldogítsa ezentúl az embert.*
5229. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-20 16:13:38
Üzenet elküldve: 2015-08-20 16:13:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Thyrnitta//
- Valóban. Ha óvatosabb életet élsz, kímélőbbet, akkor tovább élhetsz. Elfként, főleg az Ő halála után mégis egyre inkább hiszem úgy, hogy semmi értelme ennek a hosszú életnek. Hiszen minek az, ha végül magam maradok?
* Figyeli őt és neki is hasonló dolgok járnak az eszében. Bár ő már többet élt, még így is tovább fog élni, mint a lány. Hacsak. Na igen, a sors olykor közbe szól. *
- Ugyan-ugyan. Már most biztos vagyok abban, hogy csiklandós vagy. Méghozzá nem is kicsit. Tested most is elárult, már is eltávolodtál tőlem, mert félsz, hogy kicsiklandozom belőled a válaszokat.
* Na de majd később. Most megnézik azt a menedékhelyet, amennyire ez lehetséges ebben a sötétben. De. Legalább egyvalamire jó ez a mindent elfedő homály. Mindketten tudnak egy-egy bátortalan lépést tenni a másik felé. Érzi magán Nitta bőrének melegét, hajának illatát. Ölelné még és szó-szó, ösztöne is egyre inkább azt diktálja, hogy lépjen még tovább. Ám a test meleg bűvöletén át megszólal a józan ész. Most még nem, kell még egy kis idő. Ezt Nitta is megérti, s mikor kezét nyújtja az ölelés után, már habozás nélkül ér hozzá. S rögtön meg is dermed. *
- Meg ne mozdulj.
* Figyelmezteti halk hangon és kihallható belőle, hogy nem most jött rá a hülyülhetnék. Nem mozdul egy hosszú percig, s csak utána húzza közelebb magához a lányt. Közben a menedék oldalán tovább kúszik egy kígyó az erdő irányába. *
- Elfelejtettem riasztó füveket befűzni az ágak közé. Reggel ez lesz az egyik legfontosabb, amit pótolni kell.
- Na jól van, ez elment. Azért nem ölök, ha nem muszáj.
* Ez a kígyó csak nézelődni jött és hát kettejük testhője olyasmi, ami bár felkeltette a kígyó érdeklődését, de hát, egyikük sem épp préda méretű. S a kígyó sem olyan hülye. *
- Gyere, menjünk vissza.
* Kézen fogva őt indul vissza a sötétben a tábortűz felé. Az legalább egy biztos pont most és a sátor is áll már. Ha úgy érzi, hogy Nitta megijedt egy kicsit a kígyótól, akkor szorosabban fogja a kezét és közelebb húzza magához. A tábortűznél már jobb lesz. *
- Kint akarsz még maradni a tűznél, vagy inkább ledőlnél már?
* Ő a maga részéről leteríti a pokrócát és leül arra, de Nitta is elfér még mellette. Viszont ő kint fog maradni este, a sátor Nittáé. *
- Valóban. Ha óvatosabb életet élsz, kímélőbbet, akkor tovább élhetsz. Elfként, főleg az Ő halála után mégis egyre inkább hiszem úgy, hogy semmi értelme ennek a hosszú életnek. Hiszen minek az, ha végül magam maradok?
* Figyeli őt és neki is hasonló dolgok járnak az eszében. Bár ő már többet élt, még így is tovább fog élni, mint a lány. Hacsak. Na igen, a sors olykor közbe szól. *
- Ugyan-ugyan. Már most biztos vagyok abban, hogy csiklandós vagy. Méghozzá nem is kicsit. Tested most is elárult, már is eltávolodtál tőlem, mert félsz, hogy kicsiklandozom belőled a válaszokat.
* Na de majd később. Most megnézik azt a menedékhelyet, amennyire ez lehetséges ebben a sötétben. De. Legalább egyvalamire jó ez a mindent elfedő homály. Mindketten tudnak egy-egy bátortalan lépést tenni a másik felé. Érzi magán Nitta bőrének melegét, hajának illatát. Ölelné még és szó-szó, ösztöne is egyre inkább azt diktálja, hogy lépjen még tovább. Ám a test meleg bűvöletén át megszólal a józan ész. Most még nem, kell még egy kis idő. Ezt Nitta is megérti, s mikor kezét nyújtja az ölelés után, már habozás nélkül ér hozzá. S rögtön meg is dermed. *
- Meg ne mozdulj.
* Figyelmezteti halk hangon és kihallható belőle, hogy nem most jött rá a hülyülhetnék. Nem mozdul egy hosszú percig, s csak utána húzza közelebb magához a lányt. Közben a menedék oldalán tovább kúszik egy kígyó az erdő irányába. *
- Elfelejtettem riasztó füveket befűzni az ágak közé. Reggel ez lesz az egyik legfontosabb, amit pótolni kell.
- Na jól van, ez elment. Azért nem ölök, ha nem muszáj.
* Ez a kígyó csak nézelődni jött és hát kettejük testhője olyasmi, ami bár felkeltette a kígyó érdeklődését, de hát, egyikük sem épp préda méretű. S a kígyó sem olyan hülye. *
- Gyere, menjünk vissza.
* Kézen fogva őt indul vissza a sötétben a tábortűz felé. Az legalább egy biztos pont most és a sátor is áll már. Ha úgy érzi, hogy Nitta megijedt egy kicsit a kígyótól, akkor szorosabban fogja a kezét és közelebb húzza magához. A tábortűznél már jobb lesz. *
- Kint akarsz még maradni a tűznél, vagy inkább ledőlnél már?
* Ő a maga részéről leteríti a pokrócát és leül arra, de Nitta is elfér még mellette. Viszont ő kint fog maradni este, a sátor Nittáé. *
5228. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-20 12:44:43
Üzenet elküldve: 2015-08-20 12:44:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*A Holdudvaron keresztül végre az Atheniori erdőbe jut. Meglát egy kissé kitaposott ösvényhez hasonló utat és úgy dönt ott fogja tovább folytatni útját. Kezével végig simítja néhány fa kérgét, pár bokrot. Ha meg lát egy-egy szebbnek mondható virágot letépi és kezében egy kis erdei virágcsokrot készít belük. Mivel lába kezd sajogni a több óra utáni séta után, úgy dönt, hogy letelepszik egy árnyékos fa alá, bár nehéz lett volna nem nem árnyékos helyet találni. Leveszi hátáról tegezét és maga mellé helyezi. Nekidől a kiválasztott a fa törzsének és előhúzza tokjából csonttőrét. Kinéz magának egy vastagabb, elég nagy faágat és letöri a fáról. A tőrével levágja a felesleget és elkezdi megszabadítani a kérgétől. Miután ezzel végez kicsit farag rajta, pár díszítést helyez rá és kész is van a túrabotja.*
~ Még egy felesleges vacak~
*Gondolja, majd beugrik neki apja intő szava*
~ Semmi nem felesleges. Mindennek meg van a maga dolga. Nem készült volna el , nem született volna meg, ha nincs rá szükség. Ezt mindig jegyezd meg Denira! Kis harcosom ~
*Beugrik neki apja simító keze, mosolygós arca és aggódó tekintete. Felsegíti magát új botja segítségével. Vissza teszi tőrét a csizmáján csüngő tokba. Tegezét felveszi a hátára és tovább indul.*
~ Még egy felesleges vacak~
*Gondolja, majd beugrik neki apja intő szava*
~ Semmi nem felesleges. Mindennek meg van a maga dolga. Nem készült volna el , nem született volna meg, ha nincs rá szükség. Ezt mindig jegyezd meg Denira! Kis harcosom ~
*Beugrik neki apja simító keze, mosolygós arca és aggódó tekintete. Felsegíti magát új botja segítségével. Vissza teszi tőrét a csizmáján csüngő tokba. Tegezét felveszi a hátára és tovább indul.*
5227. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-19 21:58:58
Üzenet elküldve: 2015-08-19 21:58:58
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gyógy-gyogyó//
*Jól megszedi magát a gyógynövényekkel és rettentő jó érzés tölti el, hiszen a mai kis kaland ékes bizonyítéka annak, hogy nincs ráutalva senkire, egymaga is megállja a helyét. Persze, kellett hozzá egy kis kezdőlökés máskülönben nemhogy a könyv nem került volna a birtokába, olvasni se tanult volna meg, ám ezzel most nem foglalkozik. Örül, mert érzése szerint pár száz aranyat érhetnek a gondosan előkészített növények és abból azért már el lehet karistolni egy darabig. Talán bájitalait is árulnia kellene...
Hacsak nem figyel fel valami más érdekességre, akkor lépteit hazafelé irányítja.*
*Jól megszedi magát a gyógynövényekkel és rettentő jó érzés tölti el, hiszen a mai kis kaland ékes bizonyítéka annak, hogy nincs ráutalva senkire, egymaga is megállja a helyét. Persze, kellett hozzá egy kis kezdőlökés máskülönben nemhogy a könyv nem került volna a birtokába, olvasni se tanult volna meg, ám ezzel most nem foglalkozik. Örül, mert érzése szerint pár száz aranyat érhetnek a gondosan előkészített növények és abból azért már el lehet karistolni egy darabig. Talán bájitalait is árulnia kellene...
Hacsak nem figyel fel valami más érdekességre, akkor lépteit hazafelé irányítja.*
5226. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-19 21:53:17
Üzenet elküldve: 2015-08-19 21:53:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Gyógy-gyogyó//
*A túlkoros kamasz rendesen megszedi szütyőjét, és egyéb tárolóeszközeit, és bár nem kapcsol gyorsan, de fényt derít az álmosságot okozó boglárka rejtélyére is.
A kis kaland végére rendesen megszedi magát gyógynövényekkel, a piacon kaszálhat vele. Észak reménye, réti ármány... Ezen növények ára ebben a súlyban mérve durván 150-200 arany értéke lehet összesen, az észak reménye kitesz százat, a maradékot pedig az altatószer.
Innentől Manurinak nincs más dolga, mint hazatalálni. Már amennyiben nem téved el. Újra.*
*A túlkoros kamasz rendesen megszedi szütyőjét, és egyéb tárolóeszközeit, és bár nem kapcsol gyorsan, de fényt derít az álmosságot okozó boglárka rejtélyére is.
A kis kaland végére rendesen megszedi magát gyógynövényekkel, a piacon kaszálhat vele. Észak reménye, réti ármány... Ezen növények ára ebben a súlyban mérve durván 150-200 arany értéke lehet összesen, az észak reménye kitesz százat, a maradékot pedig az altatószer.
Innentől Manurinak nincs más dolga, mint hazatalálni. Már amennyiben nem téved el. Újra.*
5225. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-19 21:07:56
Üzenet elküldve: 2015-08-19 21:07:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gyógy-gyogyó//
*Bizony csörtet, mint egy kis malac. Még akár dühös is lehet most az egész világra, hiszen úgy érzi minden őellene munkálkodik. Buzgón szedegeti a kékséget, olyan mintha a felhőt szedegetné, nagyon mókás.
Megvan a magához való esze, nem annyira ostoba, mint amennyire ostobának sokan szeretnék őt látni neméből, vagy származásából fakadóan, de aki kicsit is ismeri az tudhatja, hogy egyszerre egy dologra tud igazán figyelni és jelenleg ez a Remény begyűjtése. Csak akkor jut el oda, hogy álmosságával is törődjön mikor már a legtöbbet leszedte elérhető távolságon belül és kellően zavaróvá vált már a kókadtság.*
-Hogy a macska rúgja meg, hát ez nem igaz!
*Dörgöli meg szemeit és szétnéz, de csak a sárga virágokat látja. Kevéssé jellegzetesek ahhoz hogy megragadjon az ember fejében, szagmintát meg nem tudtak a könyv mellé csatolni.*
~Boglárka.~
*Konstatálja újra és újra.*
-Hé! ~Annak nincs is ilyen illata!!!~
*Hasít belé a felismerés és leszalad a sárga kis rétről kezeit ruhájába törölve ugyanis tart tőle, hogy valami viszketegséget, vagy egyéb (álom)kórságot okozó növényre sikerült rátelepednie.*
-Na, na nézzük!
*Lapozza fel a könyvét ismét hogy megpróbálja beazonosítani a sárgákat.*
-Ahaa! Megvagy!
*Húzza össze fekete szemeit és kendőjét arca elé kötve hajol le miután kiszellőztette fejét, hogy begyűjtsön ezekből is.*
*Bizony csörtet, mint egy kis malac. Még akár dühös is lehet most az egész világra, hiszen úgy érzi minden őellene munkálkodik. Buzgón szedegeti a kékséget, olyan mintha a felhőt szedegetné, nagyon mókás.
Megvan a magához való esze, nem annyira ostoba, mint amennyire ostobának sokan szeretnék őt látni neméből, vagy származásából fakadóan, de aki kicsit is ismeri az tudhatja, hogy egyszerre egy dologra tud igazán figyelni és jelenleg ez a Remény begyűjtése. Csak akkor jut el oda, hogy álmosságával is törődjön mikor már a legtöbbet leszedte elérhető távolságon belül és kellően zavaróvá vált már a kókadtság.*
-Hogy a macska rúgja meg, hát ez nem igaz!
*Dörgöli meg szemeit és szétnéz, de csak a sárga virágokat látja. Kevéssé jellegzetesek ahhoz hogy megragadjon az ember fejében, szagmintát meg nem tudtak a könyv mellé csatolni.*
~Boglárka.~
*Konstatálja újra és újra.*
-Hé! ~Annak nincs is ilyen illata!!!~
*Hasít belé a felismerés és leszalad a sárga kis rétről kezeit ruhájába törölve ugyanis tart tőle, hogy valami viszketegséget, vagy egyéb (álom)kórságot okozó növényre sikerült rátelepednie.*
-Na, na nézzük!
*Lapozza fel a könyvét ismét hogy megpróbálja beazonosítani a sárgákat.*
-Ahaa! Megvagy!
*Húzza össze fekete szemeit és kendőjét arca elé kötve hajol le miután kiszellőztette fejét, hogy begyűjtsön ezekből is.*
5224. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-19 20:55:17
Üzenet elküldve: 2015-08-19 20:55:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Gyógy-gyogyó//
*Szóval a túlkoros kamasz kecsesen hasít a fák közt, mint egy dühös anyakoca, majd koccan egyet a növénnyel, fellapozza a könyvét, majd begyűjti az anyagot és a dicsőséget.
Azonban az álmosság egyre inkább nyomasztja, mintha súlyokat kötöttek volna minden egyes szempillájára. Ez a túra nemhogy unalmas, egyenest fárasztó. Vagy talán valami más?
A tölgyfa alatt nem nőnek növények a boglárkán (boglárka?) kívül, az öreg növény pedig elég terebélyes egy jószág. Talán ez megmagyarázza a réti ármány itteni leledzését, a fa alatt kész minirét alakult ki. Azonban azon kívül, hogy szép csokor lehetne belőle, teljesen ártalmatlan virágnak tűnik. Manuri talán nem is gyanakszik arra, hogy ő okozza az egyre inkább növekvő álmosságát. _ Talán. _
Ha amannak van egy kis helyzetfelmérő képessége, azzal nem csak meghazudtolja nemét, hanem még fel is lapozza a könyvét, az álmosságot okozó növényeket keresve. Épkézláb megoldás lenne, bár keveseknek jut eszükbe ilyen helyzetben.*
*Szóval a túlkoros kamasz kecsesen hasít a fák közt, mint egy dühös anyakoca, majd koccan egyet a növénnyel, fellapozza a könyvét, majd begyűjti az anyagot és a dicsőséget.
Azonban az álmosság egyre inkább nyomasztja, mintha súlyokat kötöttek volna minden egyes szempillájára. Ez a túra nemhogy unalmas, egyenest fárasztó. Vagy talán valami más?
A tölgyfa alatt nem nőnek növények a boglárkán (boglárka?) kívül, az öreg növény pedig elég terebélyes egy jószág. Talán ez megmagyarázza a réti ármány itteni leledzését, a fa alatt kész minirét alakult ki. Azonban azon kívül, hogy szép csokor lehetne belőle, teljesen ártalmatlan virágnak tűnik. Manuri talán nem is gyanakszik arra, hogy ő okozza az egyre inkább növekvő álmosságát. _ Talán. _
Ha amannak van egy kis helyzetfelmérő képessége, azzal nem csak meghazudtolja nemét, hanem még fel is lapozza a könyvét, az álmosságot okozó növényeket keresve. Épkézláb megoldás lenne, bár keveseknek jut eszükbe ilyen helyzetben.*
5223. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-19 20:42:10
Üzenet elküldve: 2015-08-19 20:42:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gyógy-gyogyó//
*Hát inkább túl kóros kamasz, mint asszony, bár ha azt vesszük hogy van aki már asszonyává tette végső soron lehet akár az is. Nem túl tapasztalt a gyógynövény gyűjtésben sem, így igencsak meglepődik, kicsit meg is ijed mikor az arcába borul a kék virág.*
-Hohó!
*Kap észbe és sebesen lapozgatni kezdi a könyvet.*
-Azt mondja hogy...
*Alig egy perc alatt ki is silabizálja a képhez tartozó nevet, további öt perc és a leírást is magáévá teszi hiszen már egyszer olvasta.*
~"Elősdi növény, más lombhullatók ágain csüng le, halvány türkiz fátyolként."~
-Aaa...
*Ámul el és szinte mozdulatlanná dermed nehogy kárt tegyen a finom fátyolos növényben. A lehető legnagyobb óvatossággal szedegeti őket szütyűjébe. Majd jól kiszárítja és eladja! Biztos sokat ér az ilyesmi annak aki tudja használni, de neki annyira nem fontos hiszen akár azonnal is tud sebet gyógyítani üvegcséi segítségével.
Gondolta azért, hogy nem lesz akkora kaland az erdőjárás, de hogy ennyire unalmas! Hatalmasakat ásítozik!*
-Na még egy kicsit... Ah! *Nyom el egy újabbat és nagyot nyújtózik.*
*Hát inkább túl kóros kamasz, mint asszony, bár ha azt vesszük hogy van aki már asszonyává tette végső soron lehet akár az is. Nem túl tapasztalt a gyógynövény gyűjtésben sem, így igencsak meglepődik, kicsit meg is ijed mikor az arcába borul a kék virág.*
-Hohó!
*Kap észbe és sebesen lapozgatni kezdi a könyvet.*
-Azt mondja hogy...
*Alig egy perc alatt ki is silabizálja a képhez tartozó nevet, további öt perc és a leírást is magáévá teszi hiszen már egyszer olvasta.*
~"Elősdi növény, más lombhullatók ágain csüng le, halvány türkiz fátyolként."~
-Aaa...
*Ámul el és szinte mozdulatlanná dermed nehogy kárt tegyen a finom fátyolos növényben. A lehető legnagyobb óvatossággal szedegeti őket szütyűjébe. Majd jól kiszárítja és eladja! Biztos sokat ér az ilyesmi annak aki tudja használni, de neki annyira nem fontos hiszen akár azonnal is tud sebet gyógyítani üvegcséi segítségével.
Gondolta azért, hogy nem lesz akkora kaland az erdőjárás, de hogy ennyire unalmas! Hatalmasakat ásítozik!*
-Na még egy kicsit... Ah! *Nyom el egy újabbat és nagyot nyújtózik.*
5222. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-19 20:28:15
Üzenet elküldve: 2015-08-19 20:28:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Gyógy-gyogyó//
*A kényelmes ruciban feszítő asszony csendesen szeli az erdőt, akár egy dühös anyakoca. Ő az egyetlen élőlény a növényeken kívül a közelben, a többi már fejvesztve elmenekült innen, hála a nagy zajnak.
Minden bizonnyal elmélázhatott szegény, mivel arra ocsúdik fel, hogy az ábrázatába türkiz színű, ágról lecsüngő kis valamik akadnak, és ha kellőképpen jól ismeri a növényeket, felismerheti a merénylőben az észak reményét.
A remény hona egy öreg tölgyfa, amelynek alsó ágait jócskán benőtte eme növény, a tölgyfa tövében pedig gyönyörű szép boglárkák sárgállnak, mint megannyi gyönyörű napvilág.
Ha a lány elkezdi szedegetni az észak reményét, kis idő múlva arra lehet figyelmes, hogy bizony rendesen elálmosodott. Mélyeket ásít, és teljesen kimerül. De vajon mitől? A fa mágikus erejű? Vagy a boglárkák nem is boglárkák? Vajon mit keres réti ármány távol a réttől?*
*A kényelmes ruciban feszítő asszony csendesen szeli az erdőt, akár egy dühös anyakoca. Ő az egyetlen élőlény a növényeken kívül a közelben, a többi már fejvesztve elmenekült innen, hála a nagy zajnak.
Minden bizonnyal elmélázhatott szegény, mivel arra ocsúdik fel, hogy az ábrázatába türkiz színű, ágról lecsüngő kis valamik akadnak, és ha kellőképpen jól ismeri a növényeket, felismerheti a merénylőben az észak reményét.
A remény hona egy öreg tölgyfa, amelynek alsó ágait jócskán benőtte eme növény, a tölgyfa tövében pedig gyönyörű szép boglárkák sárgállnak, mint megannyi gyönyörű napvilág.
Ha a lány elkezdi szedegetni az észak reményét, kis idő múlva arra lehet figyelmes, hogy bizony rendesen elálmosodott. Mélyeket ásít, és teljesen kimerül. De vajon mitől? A fa mágikus erejű? Vagy a boglárkák nem is boglárkák? Vajon mit keres réti ármány távol a réttől?*
5221. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-19 19:50:58
Üzenet elküldve: 2015-08-19 19:50:58
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gyógy-gyogyó//
*Kicsit szokatlan neki a nadrág, de jól tudja milyen praktikus lehet, így most azt kapta magára. Szerencsére semmi feszülős, szorító durvaság amibe csak belecuppanni tud az ember lánya. Kényelmes és kellemes zöld vászon, nem fogja kiszakítani az első bozótos. Cipője is bírja majd a strapát. Szürke fölső és drapp kis kardigán. Tarisznyájában csomó hasznos holmi, övén pár üvegcse. Akad olyan amiben van már valami, de üreset is tart magánál.*
~Vérbeli felfedező kalandor vagyok én is, majd csak lesnek a fiúk!~
*Vág neki az artheniori erdőnek felcsapva ismeretterjesztő könyvecskéjét. Rettentő bátor most, hogy tőre is nála van, de talán némelyik kisgyerek is halkabban tud csörtetni a vadonban nála. Nem valami nagy erdőjáró, most csinál ilyet először így nem is nagyon mer letérni a járt útról, nehogy eltévedjen. Megint.*
A hozzászólás írója (Manuri Rimse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.19 19:52:49
*Kicsit szokatlan neki a nadrág, de jól tudja milyen praktikus lehet, így most azt kapta magára. Szerencsére semmi feszülős, szorító durvaság amibe csak belecuppanni tud az ember lánya. Kényelmes és kellemes zöld vászon, nem fogja kiszakítani az első bozótos. Cipője is bírja majd a strapát. Szürke fölső és drapp kis kardigán. Tarisznyájában csomó hasznos holmi, övén pár üvegcse. Akad olyan amiben van már valami, de üreset is tart magánál.*
~Vérbeli felfedező kalandor vagyok én is, majd csak lesnek a fiúk!~
*Vág neki az artheniori erdőnek felcsapva ismeretterjesztő könyvecskéjét. Rettentő bátor most, hogy tőre is nála van, de talán némelyik kisgyerek is halkabban tud csörtetni a vadonban nála. Nem valami nagy erdőjáró, most csinál ilyet először így nem is nagyon mer letérni a járt útról, nehogy eltévedjen. Megint.*
A hozzászólás írója (Manuri Rimse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.19 19:52:49
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257