Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 203 (4041. - 4060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

4060. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-03-02 19:35:24
 ÚJ
>Letrion Raeyan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Megfontolt

// Az Unikornis átka //

*Végül eldöntetett, hogy a két koboldjelölt megpróbálkozik a beszivárgással.*
- Óvatosan! *Inti őket aggódva, hogy nehogy valami balszerencsés mozzanat miatt bajba sodorják magukat. S míg ők ketten indulnak – ha indulnak – ő hátát nekiveti annak a falnak, ami még eltakarja rendesen, ám egy ugrással az ajtóban tud teremni. Keze a kardja markolatán, lándzsa a földön, és vár. Az elkövetkező fél percben bordái minden erejükkel próbálják visszatartani szívét, aki mintha minden egyes dobbanásával ki akarná rúgni magát a helyéről. Levegőt is csak halkan mer venni – bár az előbb beszélgettek, és azt sem hallották meg innen – azt viszont egyre szaporábban. Öt másodperc. ~Nagyjából most érhetnek be.~ Tíz másodperc. ~Már biztos beértek, de nem hallok semmi veszélyeset. Mi történhet ott?~ Húsz, majd harminc. ~Így izgulok, és még csak nem is nekem kellett bemennem oda.~ Tekintete Agbrervét keresi, mintha tőle várna bizonyságot, hogy semmi baj nem történt. Még. Ám ekkor a másik irányból jön zaj, a bánya bejárata felől. Lehet, hogy még több kobold, de jobb többet tudni róluk. Ám itt hagyni sem szabad a behatolókat, akik ha bajba kerülnek, biztosan számítanának társaikra az ajtó védvonalában.*
- Maradj itt, megnézem, mi van odafent!
*A lándzsát otthagyja a földön, a B terv szerint úgysem neki lesz szüksége rá. Még mindig nagyon óvatosan próbál visszalopakodni, és csak annyira kidugni a fejét, hogy épphogy kilásson. ~A szentségit, erre tartanak!~ A lélegzetét is visszafojtja eleinte, úgy siet vissza minden lépésére figyelve az óriáshoz.*
- Jönnek, többen is!
*Amíg lehet, részéről ő is fenntartaná a koboldkímélő üzemmódot, ráadásul most egy csatának a zaja kivonzhatná a bentieket is, míg ha elbújnak, ez csak akkor fordul elő, ha észreveszik őket.*
- El kéne bújnunk... *Az ellenérv pedig, ami miatt most aggódóan, az ajkába harapva néz a koboldokkal teli terem felé, az az, hogy a bent lévő társaikat így cserbenhagyják, ha vészhelyzet alakul ki. Bonyolult dilemma, és megnehezíti Raeyan számára a döntést. Persze, ha már bejutottak, sok baj nem lehet, meg az újonnan jövők sem sokat zavarnak a képbe... De mi van, ha mégis történik valami? Vagy ha ezek a koboldok azok, akikkel Arsenorék harcoltak? Akkor felismerik őket vajon? Őrlődve kapkodja tekintetét az ajtóról a bánya bejáratára, onnan meg Agbrervére. Agya most jól sakk-mattot kapott saját magától. Meg egy seregnyi kis szörnyikétől.*

4059. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-03-02 14:06:04
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Szelíd

// Az Unikornis átka //

*Úgy tűnik, hogy a társaság a lehető legjobb tervvel áll elő, mely ebben a helyzetben lehet, hiszen érezhetően ha így hirtelen a kobold bagázsra rontanának, akkor könnyedén lehetnek nagyobb veszteségek - azaz valakinek az életében kerülhet könnyedén, ha ennyi ki mitugrász közé berontanak. Bár a jelenlegi helyzet is eléggé húzós, hiszen a két "majdnem" kobold Saun és Arsenor egyáltalán nem biztos, hogy rejtve tud maradni. Ellenben ők vállalják a kockázatot, s mintha teljesen egyek lennének ezekkel a lényekkel, úgy indulnak meg lefelé a dombról.
A ketrecben levők furán néznek feléjük, de a pap int nekik egyet, jelezve, hogy nincs gond. Eléggé intelligensnek tűnik, s egyből leesik neki, hogy itt valami turpisság van. Úgyhogy ő sem csinál úgy, mintha bármi szokatlan történne, hanem a többiekkel együtt tovább ücsörög a rács mögött, rezzenéstelenül. Mikor a két kalandor leérkezik, páran furcsán pillantanak rájuk, hiszen valamivel nagyobbak, mint a többiek. Ugyanakkor feltűnhet nekik, hogy bár a koboldok hasonlóak odalent, mégse teljesen egyformák. Akadnak köztük magasabbak, s "szebb" vonásúak, mintha utóbbiak nőstények lennének. Így hát Saun és Arsenor nem emelkedik ki túlságosan a többi közül, így nagy kő eshet le szívükről, mikor könnyedén sétálnak be a dögök közé. Jól hallják, ahogy azok beszélnek, amit értenek is - ellenben az óriás és a hölgy már nem értené ezt a furcsa nyelvet, de Saun és Arsenor mintha egész életében beszélték volna (jelen helyzetben a fegyvereken, a páncélokon, és a denevéreken kívül nem hallhatnak lényegesebbet). Innentől már csak a két férfin áll, hogy mit lépnek. Megpróbálnak a vezérrel beszélni, esetleg egy másik kobolddal, vagy elcsenni a kulcsot a páncél alól valahogy... Ez a része csak rajtuk múlik, és a súly most az ő vállukra nehezedik. Eddig inkább a másik kettő vitte a csapatot, viszont most fordul a kocka!
Közben Agbrerve és Raeyan motyogást hallhat a hátuk mögül, valahonnan a barlang bejárata felől. Minden bizonnyal a lények azok, s ha kijjebb merészkednek egy kicsit, akkor láthatják, hogy öt kis pondró ácsorog ott, valamiről nagyon diskurálva. Néha haladnak előre párat, de túlságosan nem sietik el az egészet, annyi biztos, hogy ők is a terem felé tarthatnak, elég lassú tempóban. Így rajtuk áll, hogy végeznek velük esetleg még azelőtt, hogy beljebb jönnének, vagy esetleg elbújnak a homályban a nagyobb rések közt.*

4058. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-03-01 18:02:45
 ÚJ
>Riella Ravaora avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

* Nos az erdő már meg is van. Kár, hogy nincs még itt a tavasz. Milyen kár? Sokkal szebb olyankor már az erdő, zöldebb, élettel telibb. Imádja a rügyező fák látványát, és azt, ahogy egyre több állatka lepi el az erdőt. Ilyenkor szinte mind meghúzza magát, elbújnak odvainak, vackaikban. Rejtőznek a hideg és a sötét elől. A nyár annyival jobb, hogy melegebb az idő. Olyankor imád a folyókban, tavakban úszkálni. S amúgy is imád mindent, ami a vízhez kapcsolódik. Vízbolond. Odahaza mennyit úszott a folyóban, ami a házuk mögött futott tova? *

4057. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-03-01 14:39:47
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80

Játékstílus: Szelíd

// Átkozott fogadó //

*Úgy látszik a páros kezd megbékélni a helyzettel, s kezdik elfogadni a dolgok állását. A sok szokatlan körülmény ugyan nem teszik annyira vonzóvá a helyet, de kalandvágy igen erős a párosban.*
-Miért a vándorpók? *kezdi a feleletet* Nem tudom, talán kérdezd azt aki létrehozta a fogadót.
*Régen még Awer is próbálkozott avval, hogy felkutatja az alapítókat, és fölteszi nekik a nagy kérdéseket, amikre nem értette a választ. De mára már megtanulta elfogadni, hogy nem kap mindenre választ.*
-A vándorpók egy különleges lény. Nem Arthenior környékén őshonos, sőt abban sem vagyok benne, biztos, hogy hol lehet őshonos. Ez egy extradimenzionális lény, amely látszólag szabálytalan időközönként bebábozódik, hogy egy új életciklust kezdjen meg.
*A kérésre, hogy borítsanak fátylat a múltra, először csak széles mosollyal válaszol, s int az ajtón álló torzszülöttnek, hogy mehet. Aki szó nélkül kilép az ajtón. Awer pedig elindul a pult mögé, amikor oda ér, akkor egy hatalmas könyvet vesz elő, amit felnyit valahol a közepe felé.*
-Három szabad pozíciónk van. Anoo-Baa, Anoo-Ghor, és Tid-Hass. Ezekből kellene választaniuk egyet- egyet. Mára csak ennyi dolguk van. Utána megmutatom maguknak a szobájukat, ahol aludhatnak, és holnap kezdenek csak. Ez is egy szabály. *kacsint a kis tündérre.* Holnap kezdésnek elmondok mindent, amit tudniuk kell.
*Awer megvárja, hogy megvitassák, ki melyik pozíciót akarja betölteni. Persze reméli, hogy még emlékeznek, hogy melyik pozíció körülbelül mit takarhat. Természetesen, ha akarják, akkor újra elmondja.*
-Anoo-Baa amolyan takarító féle. Anoo-Ghor a szobaszolgálathoz tudnám hasonlítani. A Tid-Hass a szakács.
*Ha pontosabb megfogalmazást, akarnak, akkor csak nemlegesen bólint, hogy ezek alapján kell választaniuk, s holnap tudnak meg minden fontosat.*

4056. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-03-01 00:55:33
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

// Az unikornis átka //

*Arsenor végre valamennyire elemében van. Valahogy jobban szereti az ilyen helyzeteket mikor nincs ideje idegeskedni vagy idegesítő dolgokon törni a fejét. És mivel Arsenor főként a harccal van elfoglalva így Saun veszi észre a többieket. A parancsokat hallva Arsenor úgy is tesz ahogy mondják. Út közben ledobja a nadrágját hisz az inge lassan olyan lesz rajta mint egy tunika és így takarja azokat a részeit. Persze még így is problémás úgy szaladni, hogy az övét tartani kell hisz azon lóg a kardja. Remélhetőleg épségben bejutottak a barlangba. Ha nem így lenne akkor biztos a társa segítségére sietne. Ha minden rendben akkor a barlangba jutva figyelmesek lesznek a kis koboldfalura ami már csak a jelenlétével is idegesíti Arsenort. Hát még mikor meghallja az ötletet, hogy nekik le kéne oda menniük. De azért idegesen a társával tart.*
~Mi lesz ha én is átváltozok? Megölnének?~

4055. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-28 23:54:36
 ÚJ
>Saun Lamar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Megfontolt

// Az unikornis átka //

* Ha nem lennének ilyenek a körülmények, még szórakoztatónak is találná Saun ezt a kis bunyót a kobolddal, ám a tudat, hogy maga is átváltozik, ront a helyzeten. Szerencséjére ezek sem épp harcművészek, így az elsőt meglehetősen könnyedén kiiktatja, s rögtön folytatódik a verekedés. Arsenor már nem olyan hatékony, de még állja a sarat. *
~ Valamit ki kellene találnunk. ~
* Gondolja magában, s egy pillanatra társait keresi tekintetével, így szemtanúja lehet a többiek bevonulásának a barlangba. Mivel nem sikerül döntő előnyre szert tenniük, egy kétes ötlet fogalmazódik meg benne. *
- Arsenor! -
* Szól a másiknak egy védés után. *
- Bejutottak. Mennünk kellene. -
* Rúg nagy elánnal a kobold felé Saun. Ha betalál, igyekszik átvenni a társa ellenfelét, annyi időre, hogy az kihátrálhasson a harcból. *
- Fuss! -
* Kiált rá, majd maga is utána ered, amennyire páncélja engedi. A barlangot elérve viszont leveszi a láncinget, igaz meglehetősen savanyú ábrázattal, majd ruhaujjait gyűri fel, hogy ne gátolják a mozgásban. Fegyverként pedig csupán tőrét hagyja magánál, hisz az lassan egy rövidkarddal ér fel az egyre kissebbé váló kezében. *
- És most? -
* Kérdezi a többieket, miután beéri őket a barlangban. Ez a kérdés azután válik igazán égetővé, amikor megpillantják a foglyokat, és az őröket. *
- Túl sokan vannak. -
* Jegyzi meg a nyílvánvalót, Agbrerve egy használható tervet javasol. *
- Nem butaság. Mi lemegyünk, s felvesszük a kapcsolatot velük. Még vagyunk annyira nagyobbak, okosabbak, hogy jó eséllyel kitörjünk egy gyűrűből, s visszatérjünk. De akkor elő kell készítenünk a terepet. -
* Mondja Saun, s várja az ötleteket. Raeyan ötlete jól hangzik, de csak a visszavonulás után. *
- Legyen. Ha balul sülne el a dolog, s kitudunk törni, visszatérünk, s a te ötleted alapján állunk csatasorba. -
* Bólint a nő felé, majd Arsenorral, főleg akar vele tartani, elindulnak a főnök felé. *


4054. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-28 10:42:54
 ÚJ
>Xanros Estixius avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

*Sötét és félelmetes. Így tudja jellemezni ezt a helyet. Lassan és megfontoltan halad célja felé, ami nem más, mint hajót találni és eljutni a kikötőbe. Láthatóan innen nem lehet hajóval elmenni a kikötőbe, hiszen a tavat tápláló folyót és a tavat egy vízesés választja el egymástól. Hacsak nem egy furmányos gnóm találmány az a bizonyos hajó, aligha áttud jutni rajta. Mikor ezt konkretizálja magában, nem kicsit lesz boldogtalan, hiszen így is rengeteget sétált, hogy elérhesse ezt a helyet. Csodálkozva veszi észre haladása közben, hogy a földön talál egy kis pénzt elszórva. Felveszi, és körbenéz, hogy ki is hagyhatta itt. Ekkor zörgés hall maga mögül, megfordulva három elég marcona fickót lát, akik láthatóan nem barátkozás céljából közelítik őt. Nem kell kérni, magától is futásnak ered. A pénz feléjük dobja, és az ellenkező irányba szaladva lerázza üldözőit.
Kis termetének, terepszínű ruházatának és az este beálltának tudható be, ez a hamari menekvés. Nincs sok aljnövényzet, így nehéz dolga lenne, ha nem sikerül volna egy méretes faodvában elrejtőzni. Jó darabig ott marad, nem mer kibújni. Kimászni már nem tud, mármint tudna, de az izgalom és az éhiség elszenderíti őt. Reggel ébred. Hallja, hogy valakik vannak nem messze tőle. Kikukkantva azt látja, hogy pár kalandor halad egy kis ösvényen a folyó mellett. Nem késlekedik és utánuk ered. Mikor rápillantanak, felteszi kezeit jelezve, hogy nincsenek rossz szándékai. Biztos ami biztos, jobban lemaradva követi őket. Reméli, így nem fog eltévedni és a szerencse rámosolygott, sikerült elérni azt a helyet ahonnan már hajóval állhat tovább. Nem is késlekedik, gyorsan felszáll a hajóra és nem sokkal később a kikötőben találja magát.*

4053. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-26 15:17:26
 ÚJ
>Aokin Uehoshi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

//Egy szörnyű nap//
//2. Csapat//

*Nem alakul ki túl intenzív beszélgetés köztük azt meg kell hagyni. Sokat tudnak hallgatni. Egy egész órát. Aokin így tudja a helyzetet mérlegelni. Azért mert ki van kötve a fához azért nem tud semmit sem tenni. A férfiban megbízhat de, a nőben csak fenntartásokkal. Ma már volt csalódása.*
~A nevető ember konkrétan miért nem tudott ilyen helyzetre tanácsot adni.~
*Az érkező alakok nem túl bizalomgerjesztőek. Bár lehet, hogy csak az eddigi tapasztalatok miatt elfogult Aokin. Viszont csalódnia kell. A beszélgetésnek nem épp a legjobb módját választják azt meg kell hagyni. Aokin jelenleg ha akarna sem tudna segíteni ugyanis ki van kötözve egy fához.*

4052. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-25 21:54:36
 ÚJ
>Iana Nadzyr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Egy szörnyű nap//
//2. Csapat//

//Noxként//

*A mellkasának szegezett tőr már sok Ianának, így történik, hogy Nox szendergéséből igen kényelmetlen helyzetre riad.*
Beszélgessünk *hallja, de mivel azt még nem tudja, miről is kellene beszélgetnie, pár másodpercet arra szán, hogy magában újabb szitokáradatot zúdítson testtársára.
Egy férfi felrúg egy másikat, Nox csak ebből következtet arra, hogy a felrúgottal hasonlóak az érdekeik, egyébként halvány fogalma sincs ki kivel van. Arra még emlékszik, hogy elvonszolták, de ez minden, onnantól alighanem Iana vette át az irányítást, bár rejtély, hogy bírta ki eddig ebben a díszes társaságban.
Felrúgott társa (?) megkérdezi helyette, hogy miről is kellene beszélgetniük, úgyhogy Nox egyelőre bölcsen hallgatva várja a választ, és igyekszik minél többet kitalálni abból, ami velük történik.*

4051. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-25 19:48:54
 ÚJ
>Omon Rabark avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42

Játékstílus: Vakmerő

//Egy szörnyű nap//
//2. Csapat//

* Való igaz, hosszasabbra és kellemesebbre sikeredett volna a beszélgetés a Pegazusban egy-egy korsó sör, vagy a lány kezében inkább egy üveg tea társaságában. De ez nem az a nap, ez nem az a helyzet.
Mivel a többiek sem fecsérelik sokáig a szót, így Omon úgy dönt utánanéz: hátha valamelyik fegyverét nem kobozták el. Persze, ha talál is valamit nem veszi nagy hasznát. Ebben az esetben úgy tesz, mintha észre sem venné. Talán még jól jöhetne pár dobócsillag... Csak nem most, hanem mikor nincs ennyi őr a közelben.

Már kezd hozzászokni a rugdosáshoz.
~ Talán nem kellett volna elereszteni azt a mana lövedéket! ~ Fut át a gondolat agyán, mely persze elég egyértelmű, de most gondol bele először.
~ Tényleg... ~ Folytatja gondolatát szinte észre sem véve azt, hogy időközben a földre került. Persze érzi a viszonylag enyhe fájdalmat, de megpróbálja kizárni a külvilágot.
~ Csak... Ha szabad lenne a kezem... ~ Szinte minden megtanult varázslathoz szükség lenne a kezére, amelyikhez meg nem, azzal most semmire sem menne. *

- Miről beszélgessünk? * Kérdi felnézve a fogatlanra. Már el is készült az újabb pofonra, vagy rúgásra, de nagyobb esélyt lát a túlélésre azzal, hogy felidegeli a másikat, mire az valami hibát követ el; mint a jelenlegi - éppen, hogy mozdulni tudó helyzetével. *

4050. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-23 22:59:29
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80

Játékstílus: Szelíd

//Egy szörnyű nap//
//2. Csapat//

*A trió szűkszavúan bemutatkozik egymásnak, de többet nem nagyon cseverésznek. Valahogyan nincs olyan hangulatuk, mint egy fogadóban, hogy akár békésen is el beszélgetnének, egy - egy kupa ital mellet. De a fogadó kényelme, olyan messzi álom, mint a békés nap. A fogva tartóik folytatják azokat a munkálatokat, amiket félbe hagytak, de három férfi pár méterre a triótól egymással beszélgetnek, s figyelik a foglyokat.
Legalább egy órát hagyják nyugodtan a foglyaikat, de amikor a katonák egy jó része a csoportosan elvonul valahova, akkor a három őr megindul feléjük. Középen egy harminc év körüli vékony alacsony férfi, aki teli vigyorra bámul rájuk. A fogai már több helyen kirohadtak, s valahogyan olyan érzése van a triónak, hogy nem jó jelent a férfi. A másik két társa testvérek lehetnek. Mind a ketten egy hetven körüli lehet izmos testfelépítéssel, hullámos vörös hajjal. Egyikük húz körül lehet, míg a másik már el s múlt harminc.*
-Beszélgessünk! *szól oda a fogatlan, mire a két társa egy - egy tőrt húznak elő a csizmájuk szárából. A fiatalabb testvér a lány mellé lép, s a tőrt a lány mellkasára irányítja. Az idősebb pedig Aokin mellé lép, s a tőrét csak lazán a férfi felé lendíti. Jelezve, hogy ne ugráljon.*
*A fogatlan pedig Omon elé lép, de mielőtt megállna, még a jobb lábával teli talppal rárúg az elfre,hogy az a földre essen, s látszik rajta, hogy nem elégszik meg ennyivel. A férfi emberhez képest nem túl erős, így nagy kárt valószínűleg nem okoz a fiúban.*


4049. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-23 15:27:24
 ÚJ
>Mordach Harders avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147

Játékstílus: Szelíd

// Átkozott fogadó //

*Mordach még mindig kételkedve hallgatja a szavakat, viszont Awer egyik mondata kicsit elgondolkoztatja, s talán ez az, ami kicsit le is nyugtatja a Vöröst. Ha elmenne innen, akkor nem találna már vissza? Ezek minden bizonnyal egy kétségbeesett ember szavai, viszont meg lehet érteni. Nem minden tolvaj élvezi azt, amit csinál, nem mindegyik akarja egész nyomorult életét úgy leélni, hogy a napi betevő sem biztos, illetve mindenhol ott leselkedhet rá a veszély. Ehelyett itt ez a valójában csodás hely, biztos munkával, biztos szállással, biztos megélhetéssel... Bár tény, hogy az idevezető út tényleg nem volt a legtisztességesebb, de valamilyen szinten meglehet érteni az ittenieket, s talán nem is annyira rossz hely, mint azt elsőre gondolta. A módszereken van mit változtatni, ám végül leengedi fegyverét, s a helyére csúsztatja, majd Adára egy biztató mosolyt villant.*
- Vándorpók? Az miféle szerzet, hogy hozzá igazítják a ciklusokat?
*Kérdi kíváncsian, kutatva elméjében, hogy hallott-e valaha is ilyesmiről, de nem igazán talál semmit a jegyzetek közt. Közben Ada kicsit megenyhül, s a tündér kellemes szavai a férfire is jó hatással vannak, így miközben szól hozzá, megsimítja arcát.*
- Igazad van. Bár nem szeretem, ha akaratom ellenére kell valamit tennem, de... Talán a Sors úgy akarta, hogy mi betérjünk ide, s megismerjük ezt a helyet. Az az egy-két hét pedig valóban nem sok, s talán még jól is elsülhet az egész. Úgyhogy... *fordul Awer felé* Nem mintha lenne más választásunk, de rendben. Maradunk egy ciklusra. Az előbbi nézeteltérést pedig szerintem tegyünk félre. Maguk megérthetik, hogy számunkra nem volt kellemes elsőre idecsöppenni, én pedig kissé heves természetű vagyok. Szóval szerintem borítsunk fátylat a múltra, s ha már együtt kell dolgoznunk, tegyük azt békességben.
*Nyújtja Awer felé kezét, előtte persze hátrapillant a furcsa alak felé, nyomatékosítva, hogy szavait hozzá is intézi. Mordach eleve nem olyan figura, aki minden helyzetben csak a bosszúságot látja, s nem csak számára, de minden bizonnyal a tündér számára is kényelmesebb lenne, ha nem kellene a szúrós pillantásokat magán éreznie minden egyes kis lépésénél. Hiszen ha már itt kell, hogy legyenek, akkor azt meg kell próbálni élvezni is, s megkeresni azt a bizonyos varázst, mely ezt a többi embert is megragadta.*
- Tehát, akkor mit kell tennünk most? Merre menjünk, mit csináljunk, hol fogunk aludni, illetve egy kis körbevezetés sem ártana.
*Sorolja kérdéseit, hiszen részéről itt a helyzet értetlensége abba is marad, nem szándékozik több időt arra fecsérelni, hogy ettől a két alaktól próbálja megérteni a fogadó titkát. Talán többet tudhatnak meg, ha belevetik magukat a titokzatos világába, ahelyett, hogy húznák még jobban az időt. Úgyhogy Mordach indulásra készen lép egyet Awer felé, miközben Adára pillant.*
- Remélem, még most sem bántad meg, hogy újra összefutottunk. Lassan tényleg kezd már bűntudatom lenni! *mosolyogja* Először szét akart tépni egy farkasfalka, aztán meg akartak ölni, most meg egy gyilkos vihar karmai után egy átkozott fogadó tart magában.
*Sorolja fel a helyzetet, s így hangosan kimondva igazából még viccesebb az egész. Talán a Sors mindkettejüknek nagy utat szánt ezen a világon, s így, hogy összetalálkoztak, most a próbák is egyesülnek, azaz jobban felerősödnek. Más magyarázatot a Vörös nem igazán tud találni arra a tényre, hogy ketten együtt mindig belecsöppennek valamibe. Mondjuk az tény, hogy így lényegében izgalmasabb az egész, hogy nem egyedül kell bajlódnia az ilyen kis "véletlenekkel", hanem egy tündérrel oszthatja meg, kinek részéről már csak azért is viccesebb az egész, mert e faj a nyugodt életről híres, kevésbé sem az efféle izgalmakról. Ezt a helyzetet pedig átgondolva, tényleg kijöhetnek belőle jól is, hiszen a haragot Mordachban már kezdi felváltani a kíváncsiság, s egyre inkább csak érdekli, hogy pontosan mit rejtenek eme falak, s hogy pontosan milyen szolgálatot kell majd itt tenniük.*

4048. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-21 17:34:06
 ÚJ
>Areda Kuen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

// Átkozott fogadó //

*Nem tetszik neki a helyzet, hogy is tetszene, hiszen erőszakkal itt akarják tartani ebben a fogadóban. S ha őszinte szeretne lenni, az sem igazán hatja meg, hogy többé nem találhatja meg ezt a helyet, meglenne e nélkül is. Ám az a rusnya, csuklyás alak, és Awer a pult mögött... érzi, hogy itt ők irányítanak, így Mordach határozottságának ellenére is szinte biztos benne, hogy nincs beleszólásuk a dologba. S hét-tizenegy napot még ki is bírnának. Teljesen más lenne a hozzáállása, ha most élete végéig munkára fognák, de most alig két hatról van szó, ami a Vörös társaságában nem is ígérkezik olyan rossznak. Ugyan nem tudja, hogy a férfi hogyan vélekedik erről, de az elmúlt pár másodperc épp elég volt arra, hogy kicsit könnyebben beletörődjön menthetetlen helyzetükbe.*
-Amint látom, itt nem mi fogunk dönteni. *Sóhajtja halkan.*
-Nézd a helyzet jó oldalát! *Fordul hangját kissé megemelve Mordach felé, és hogy nyomatékot is adjon határozottságának, óvatosan megérinti kardot markoló karját.* Itt vagyunk egy erdő mélyi fogadóban, melyet csak néhányan ismerhetnek meg; tele van rejtélyekkel, titkokkal; különleges szerzetekkel; szerintem ez így összességében elég izgalmasan hangzik. *Kacsint mosolyogva, majd újra komolyságot erőltet magára.* Ha engem kérdezel, én szívesen tennék egy próbát itt, hiszen eddig a legrosszabb helyzetekből is ki tudtuk hozni a számunkra legjobbat. S biztos vagyok benne, hogy így, ketten együtt még érdekesebb lesz ez az egész.
*Nem volt egy nagy monológ, de hát nem vezető, aki buzdító szónoklatokat szokott tartani, csupán szeretni meggyőzni a férfit is arról, hogy eddig mindig élvezetes volt az együtt töltött idő, és nem hiszi, hogy egy rozoga épület és egy halom munka ezen változtatni tudna.*

4047. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-21 13:39:36
 ÚJ
>Letrion Raeyan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Megfontolt

// Az Unikornis átka //

*Úgy tűnik, hiábavaló mindenféle szurkálódás. Azt már látta, hogy az állat van olyan erős, ami minden nyílt támadást ostobasággá degradáljon, de hogy egy lovat egy lándzsa nem képes átütni, még ha nem is nagy erővel tudta megszúrni az óriás válláról csüngve, egy kézzel, mindenesetre tudatosítja azt a tényt a lányban, hogy nem csupán egy erős, hanem egy erős és sebezhetetlen lénnyel áll szemben. A jó öreg csatarászás legalábbis nem fog rajta. És ez a lény szorítja épp a kezét – mi több, rázogatni kezdi, mint egy darab húst, amit épp ki akarnak húzni egy kutya szájából. Ám addigra az óriás már lerakta, s így van ideje arra, hogy a földön állva még egy hiábavaló kísérletet tegyen az állat pofájának megsebzésére, mint egy jobb híján alapon, ám Agbrerve megmozdulása nagyobb befolyással van az unikornisra, aminek a satuszerű szorítása meglazul, s így ő kiszabadulhat belőle. Gyűjt egy kis távolságot maga és az egyszarvú közé, s bár mindennél hálásabb az óriásnak, amiért az nem hagyta mégsem a sorsára, elszorul a szíve a tudattól, hogy ismét egy élet van veszélyben őmiatta, s nem tud ez ellen semmit tenni. Lábai közelebb már csak akkor viszik a barlanghoz, amikor Agbrerve annak bejáratánál csapódik be, ráadásul ezúttal úgy tűnt, hogy pont szarvval kapták el. ~Csak ne legyen bajod, csak ne legyen nagy bajod!~ Gondolja, amikor ezúttal már mindent beleadva fut a barlang felé. Ám hallja a patadobogást maga mögött, s rájön, hogy már késő. Egy pillanatban, amit ő utolsónak vél, megfordul, szembe az elkerülhetetlennel... Ám az érkezés pillanata csak nem jön el, hiszen itt már a barlangból jövő kántálás erősebb, s elérve az unikornishoz, azt újra békés pacivá változtatja, akihez Raeyan ennek ellenére sem menne már oda barátkozni. Egy mélyet sóhajt, s fordulna az óriáshoz kisegíteni, amikor meglátja az amott küzdő koboldokat – a magasabbak kétségkívül a két férfi, ám a tényből, hogy leendő fajtársaik még ellenségként tekintenek rájuk, reméli, hogy még viszonylag önmaguk, és ezért is kiabál oda nekik:*
- Ide! Futás!
*Ha üldözőbe veszik őket a „kisebb” koboldok, akkor majd besegít a visszaverésükben, amint ideérnek, vagy ha kell, kimegy eléjük, ha a cipelt felszereléseik immár túl súlyosak ahhoz, hogy lehagyják üldözőiket – persze odafigyel magára a két menekültre is, nehogy az átváltozás eredményeképp már támadó, s nem menekülő szándékkal jöjjenek felé. Ezután odamegy segíteni Agbrervének.*
- Pontosan. Hagy segítsek. *S ha engedi, úgy segít neki a páncéllal, meg a kötözéssel, az óriás az életét kockáztatta érte, ennyit szívesen megtesz viszonzásul. Bár gyógynövény egy darab sincs nála. ~Pedig időszerű lenne gyűjteni, vagy venni párat.~ Ezután megnézi saját kezét, letisztítja vízkészletéből felhasználva (hiába varázs lény, attól még lehet veszett), és ha kellően mély – márpedig miért ne lenne az, még meg is ráncigálta a dög – bekötözi ezt is batyujából elővett rövidebb rongycsíkkal.*
- Ti ketten jól vagytok? Úgy értem, eltekintve a...
*S miután összeszedték magukat, továbbmehetnek a barlang mélye, s a rejtélyes kántálás forrása felé. Ám amibe botlanak, az egy kisebb seregnyi kobold. S mi több, a terem túloldalán egy kalitkarészlegben pár idegen körében ott van Khream, és a pap is.*
- Végre, most tényleg kifaggathatjuk őket.
*Halkan mondja ezt, de immár kiérezhető belőle a neheztelés. Mert ugyan nemrég még nem hitte, hogy a falusiakat önkéntes rosszindulat vezérelte, hanem inkább valamiféle megszállottság, s emiatt nem haragudott rájuk, ám az azelőtt volt, hogy kis híján odavesztek. Most már ő is haragszik rájuk, amiért ismét abba a bizonyos helyzetbe keverték. Miután felmérte a terepet, visszább vonul a bejárattól, és a többieket is erre ösztönzi(!), hogy a nélkül beszélhessék meg az elkövetkezőkre vonatkozókat, hogy a bentiek meglátnák, vagy akár meghallanák őket. Az óriás felvetését átgondolja, majd arra jut, hogy:*
- Meg lehet próbálni. De még ha nem is támadnak meg titeket, egy újonc közlegény nehezen egyezkedik egy vezérrel.
*Vagy egy nő egy beképzelt férfi munkaadóval, bizony, hasonlót már ő is végigzongorázott. Plusz, hogy beszélnek-e ezek egyáltalán, vagy nyelvük nem lévén, csak makognak.*
- Vagy esetleg kicsalogathatnátok...
*Próbál hangosan gondolkodni, hátha szavai ihletet adnak csapattársainak, mert ez az ötlet önmagában még életképtelennek tűnik. Ő maga is a minél kevesebb vérontással járó megoldáson gondolkodik. Ám nagyon úgy fest, hogy erre az egyetlen lehetőség mégis a két férfi „álcájának” kihasználása.*
- Nem biztos, hogy egy seregnyi ilyet visszaverhetnénk. Az álcátok a legjobb esélyünk. Ha kiszabadulnának, a többi kalandor tán tudna segíteni.
*Arsenorék jobban tisztában vannak saját lehetőségeikkel, ezért főleg az ő véleményükre kíváncsi (már ha követték őket egyáltalán, és most itt vannak). Ha pedig harcra kerül sor, valóban jobb itt maradni a lépcső magaslatán, ám nem tudja, a sérült Agbrerve mennyire tudná most a frontot állni. Plusz, hogy a két újdonsült koboldjuk harcképessége mennyire redukálódott azokéhoz, amelyeket egy ütéssel legyűrtek ott az erdőben. Ami pedig, eltekintve a kézharapást, meg a lábának enyhe sérülését, Raeyant hagyta meg harcképességének viszonylagos teljességében – bár ez még nem jelenti azt, hogy az óriás ne lenne még így is többre hivatott. Egy hatékony védelmi felálláson is gondolkodik, s az óriás, ha sérült is, a páncélja talán elég előnyt hagy neki ahhoz, hogy frontot alakítson Raeyannal, míg Lamaréknak talán jobb, ha a lándzsákkal a „front” mögül szurkálnak előre. Merthogy összesen két lándzsa van, ha Arsenor magával hozta a sajátját, s tekintettel a helyzetre, lehet jobb, hogyha a lány Saunra hagyva lándzsáját, karddal próbálja a frontot erősíteni. Ha viszont Agbrerve túlságosan sérült ehhez, akkor Raeyannak kell egyedül tartania a frontot – vagyis akkor nincs sok esélyük. Mindezt röviden felvázolja a csapatának, mintegy B tervként, ha kémeknek visszavonulót kell fújniuk, vagy észreveszik őket. Ennél több és jobb nem jut eszébe.*

4046. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-21 12:28:34
 ÚJ
>Eilsys Loyalar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Suqi Naj'r Uyk//

*Sok dolog elmondható Eilsysről. Kissé naiv, szétszórt, néha ügyetlen, esetenként meggondolatlan és feledékeny, de egy dolgot nem lehet rá mondani: szőrösszívű. Soha nem volt az egy percig se, sőt szinte mindig jószívű és azt nézi mit tehet azért, akit szeret. Ha ő valakit megkedvel annak igyekszik mindenben a kedvében járni és a legjobb arcát mutatni. Nem nehéz elnyerni a jóindulatát, sőt elég könnyű. Elég annyi, ha jól kijön a másikkal és az nem ellenséges vele. Sugi nézzen ki akárhogy, vagy legyen bármilyen fajú normális vele és egy percig se akarta bántani. Sőt, még segít is neki, hogy időt spóroljon, pedig alig ismeri őt. Megtehette volna, hogy faképnél hagyja szó nélkül, volt rá alkalma pont elég, azonban mégsem tett így. Itt maradt és ennek a félvér örül, mert nem sokan vágynak az ő társaságára. Az meg, hogy tanulni akar tőle elmondhatatlan örömet szerez neki. Ezzel lényegében valaki elismeri, hogy igenis talán nem ő a leggyakorlottabb alkimista, de ért ahhoz, amit csinál.
Boldogság tölti el, amikor a sötételf beleegyezik az ajánlatába. Van társasága estére, vagy esetleg még pár napra és ez jó, nagyon jó. Lesz kihez szólnia, kivel beszélgetnie.*
- Rendben, induljunk. *Jelenti ki és megindul befelé a város irányába, azon belül is a szegénynegyed felé.* Köszönöm, nem kérek. *Utasítja vissza a bogyókat részben, mert nem éhes és mert nem tartja túl jó ötletnek, hogy a mosatlan bogyókat megegye, ki tudja mit nem kaphat el tőlük.*

4045. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-20 12:42:02
 ÚJ
>Agbrerve Erorakth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Az Unikornis átka//

*Soha nem látott még ehhez mérhető bestiát. Hallott számos erős és rettentő erejű szörnyről, de olyanról soha ami sebezhetetlen volna. Már pedig úgy tűnik itt ez a helyzet, ugyanis Raeyan döfései nyomán csak pár karcolás marad az állaton. Mikor elindultak azt hitte ez csak egy szarvval több egy átlagos lónál és ló módjára majd szépen felszeletelheti. Nem így lett. Ám úgy tűnik az állat még sem mindenható az óriás és a nyakában ugráló két kis kobold eléggé megzavarta ahhoz, hogy elengedje a lányt és inkább a nagyobbik harcossal kezdjen foglalkozni. Újabb repülés következik, de ezúttal már megérzi az unikornis szarvát. A dög fegyvere átlyukasztja a vértet és borzalmas égő sebet hagy maga után melyen át lassan elkezd csordogálni az óriás vére és ha ez mind nem lenne elég még az unikornis is közeledik, ami ismét a lányra jelent komoly fenyegetést hisz az óriás jóval messzebbre került.* -Raeyan, futás. *Kiáltja a lány után, hogy egyértelmű legyen.* ~Még egy ilyen ellenfelet...~ *Nézi a közeledő állatot. Talán a pallos kárt tehetne benne, talán még az sem ám a sérülésének köszönhetően most még távolabb került attól, hogy forgatni tudja azt.
Megpróbál valahogy talpra állni és feltápászkodva villámló tekintettel várni az elkerülhetetlent. Ha már összehozta a sors a legyőzhetetlennel. Nem akar földön fekve elpusztulni. Ám úgy tűnik hiába vár, az unikornis szeme kitisztul, majd visszamegy a tisztásra heverészni mintha a faluból érkező átok megszűnt volna. Nagy kő esik le a szívéről, hisz sikerült legalább egy valakit megmentenie ám a helyére rögtön érkezik két másik ráadásul a páncélzata is kezdi visszaszerezni eredeti súlyát. Előbb vagy utóbb az ősök ereje véget ér, csak azt nem lehet tudni mikor. Bármivel is találkoznak majd a barlangon belül, már aligha lesz képes Erorakth módra szembeszállni vele.
Amilyen gyorsan csak tud bevánszorog a barlangba. És ügyetlenül igyekszik lecsatolni magáról a páncélt.* -Pihennem kell. *Böki ki mindazoknak akik a csapatból, hozzá hasonlóan a barlangba húzódtak. A vért alatti prémeket átitatta az óriás vére és izzadtsága. Valami nagyobb, viszonylag tiszta rongyot kerít amivel beköthetné a sebebet, elállíthatná a vérzést és harcra kész állapotba tudná hozni magát. Azt hiszi már biztonságban van, megtalálta a végső megoldást. Valami bázist, tábort ahol a falu ellenségei és a csapat esetleges barátai gyülekeznek, mennyire meglepődik mikor eléri a nagytermet és nem lát semmi mást mint újabb koboldokat. Ám még mindig abban reménykedik, hogy esetleg a koboldok akarják lerohanni az átkozott falusiakat. Elvégre az unikornis a falu kántálásától vadult meg, és az itteni kántálástól csillapodott le. Talán a koboldokra is ugyanígy hat a dolog.
A fáklyák fényénél tovább haladva eléri a következő termet ahol megpillantja a koboldok fegyverarzenálját és a bebörtönzött Khream-ot. Kimondhatatlanul örül a viszontlátásnak, most végre minden kérdését felteheti ami eddig esetleg aggasztotta, és Khream torka, ha törik ha szakad választ fog adni. Már csak az a kérdés mennyire tekintheti barátainak a koboldokat. Elvégre valaha mind emberek voltak, csak nem tudni mennyire maradt meg az emberi tudatuk. Nyilván nincsenek sokkal többen mint amennyit itt illetve a nagyteremben láthattak, hisz a falu csak nemrégiben kezdett bele az őrületbe és a kalandorok többsége is rendelkezett annyi sütnivalóval, velük ellentétben, hogy messze elkerüljék ezt a helyet. Húsz kobolddal nem lenne nehéz elbánnia, már ha az unikornis nem bökte volna meg, ám nem kívánja a kis mocskok halálát elvégre épp felszabadítani jött őket.
Tekintete kérdőn néz Letrionra, mégis csak tőle várja az ötleteket, majd átvándorol Saunra és Arsenorra, már ha ők is velük tartottak. A két férfi már majdnem kobold, annak ellenére, hogy látszólag még eszüknél vannak.* -Talán mutatkozzatok be. *Bök fejével a kobold vezér irányába.* -Veletek, könnyebben tárgyal mint velünk. *Reméli a két férfit maguk közül valónak fogják tekinteni, és még arról is információt kaphatnak, mit akar ez a sok kobold idelent. Sajnos meglehet a kis mocskok nem képesek a beszédre, hisz egyszer sem hallotta őket beszélni, ám nem is nagyon volt rá alkalmuk.* -Ha nem jön össze, gyertek vissza a járatba. *Szűk helyen lejtőn felfelé támadva, nincs sok esélye a koboldseregnek bármekkora is legyen.*

4044. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-20 10:05:02
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Szelíd

// Az Unikornis átka //

*Raeyannak sikerül párszor megszúrnia az állatot, viszont szokatlan módon a lándzsa hegye nem hatol nagyon mélyre, alig érinti a felszínt, ahol is apróbb sebet ejt rajta. Lényegében egy ilyen dög esetén már ez is valami! Bár az már egyáltalán nem biztató, hogy egy lándzsával sem lehet leszúrni. Ha ezt megpróbálná Agbrerve is, akkor ő is észrevehetné, hogy bármilyen nagyot suhint rá fegyverével, annak csak kisebb felületi sérülése keletkezik. Viszont a hölgyemény karját csak nem akarja engedni... Ijesztő ábrázata csak még rosszabb, mikor elkezdi rángatni a fejét, mintha csak egy vad kutya támadt volna rá. Az óriás pedig jól dönt, s hamarosan az Unikornis igen nagy súlyt kap a nyakába, mire egy pillanatra gyengül a szorítása, s ekkor Raeyannak van esélye kihúzni a karját, s esetleg a barlang felé futni. Ha a hölgyemény arra megy, vagy hátrébb lép - hiszen miért ne tenné, minden bizonnyal nem akarja, hogy tovább csócsálják a kezét -, akkor a patás Agbrervét veszi célba, aki nagyon jól teszi, hogy úgy áll, hogyha röpülnie kell, akkor azt a barlang felé tegye. Ugyanis az Unikornis dühösen kirántja a szorításból a fejét, s most jóval nagyobb erővel öklel egy hatalmasat a férfin, aki egészen a járatig röpül! Ezt már minden bizonnyal megérezte, hiszen a páncélján levő lyuk arról árulkodik, hogy alatta nem éppen kellemes sérülés fogadja majd. Égető, fájdalmas érzés marad ott, ahol az Unikornis "megbökte", de legalább már közelebb vannak a kántálás céljához... A patás viszont úgy tűnik, hogy nem hagyja abba, s lassan megindul a páros felé, ám ekkor jobban meghallja a lentről jövő kántálást, mely újra felszól, s kicsit megrázza a fejét, mire szokatlanul kitisztul a szeme. Zavartan lépked ide-oda, mire fogja magát, hátat fordít, s visszamegy heverészni. Úgy tűnik, hogy éppen az a kántálás van rá hatással, amelyik jobban éri elméjét, hiszen a falu felől úgy tűnik, hogy csend van most. Bár, ki tudja meddig lesz ez így, így nem ártana sietni befelé, ha ez a céljuk. A két kobold közben az óriással fegyver nélkül nem nagyon tudott mit kezdeni, így inkább feladva visszarohantak a barlangba.
Eközben a másik két férfi is beveti magát, persze feltűnhet nekik, hogy ők maguk ugyan összébb mentek, de a ruhájuk maradt ugyanakkora. Így ha Saun még benne marad a láncingben, akkor természetesen tompíthatja az ütéseket, de nehezebben tud mozogni alatta. A kirúgás pedig sikerül, s az arcra mért nagyobb ütés valóban elkábítja az ellenfelet, aki ájultan esik a földre, de az ő átváltozásának semmi nyoma. Úgy tűnik, hogy csak akkor történik ez meg, ha már meghaltak... A rúgások legjava Arsenornál is betalál, viszont jelen helyzetben úgy tűnik, hogy a maradék kettőt csak lassítani képesek, kiütni nem igazán. Viszont a barlangból szóló felerősödő kántálásnak köszönhetően elméjük újra tisztább lesz, s talán jobban észrevehetik, hogy az Unikornis most ismét normális, másik két társuk pedig a járatnál van, s talán nekik is utánuk kéne eredni, hátra hagyva a másik két koboldot. Ezt persze ruha nélkül tehetik meg, de ha valamelyik nagyon ragaszkodik a sajátjához, az magával tudja vinni azt.
Tehát ha a társaság úgy dönt, hogy beljebb merészkednek, akkor odabent fáklyák nyújthatnak némi fényt. Számos régi bányászkelléket fedezhetnek fel, s több arra utaló nyomot, hogy a falu magyarázatának azon része, hogy aranyból éltek meg, nem volt hazugság. Itt már lényegében egy nagy járat vezet lefelé, bár olykor pár kicsi elkanyarodik a főből oldalra, ám ezek mind zsákutcák. Egészen addig nem találkozhatnak a többi kobolddal, míg el nem érik azt a bizonyos nagytermet... A járat egy magas domb tetején ér véget, amitől balra lefelé van az út, szemben pedig a terem. Itt már több kobold van, de ha nem csapnak nagy zajt és nem kezdenek integetni nekik, hogy "hé, itt vagyunk!", akkor egyik sem fogja észrevenni őket.
A kántálás forrása pedig hamar megmutatkozik: a balra lefelé vezető út végén van egy nagyobb üreg vájva a falba, melyet rács véd, s mely mögött rendes emberek vannak. Ahol is megpillanthatnak pár ismerős arcot... Amellett, hogy több kalandor ott van, a faluból is láthatnak embereket, illetve akik a legfontosabbak, az Khream, és bizony a pap... A ketrecük előtt nem áll goblin, hiszen egyáltalán semelyik sem számít arra, hogy ide élő önszántából bemerészkedhet, s feleslegesnek tartják a hatalmas őrzést. Ha a négyes kimerészkedik a járatból, akkor a pap hamar észreveszi őket, mire köpenye alatt elkezd az egyik kobold felé mutogatni. Rajta apró páncél van, fején sisak, s kezében egy hozzá méretezett kard. Több ilyen páncélt fedezhetnek fel az asztalokon. Ebből a teremből több járat megy tovább, párból kocsin hozzák a goblin méretű fegyvereket, ami arra utal, hogy megkezdték a védelmük fejlesztését. A pap pedig nem tudni, miért mutogat a vezérnek tűnőre, de hamar kiderül, mikor is a rácsukon levő zár felé bök Khream. Tehát nála lehet a kulcs... A teremben jelenleg húsz lény mászkálhat, plusz a vezérnek tűnő dög. Lent szemben van egy járat, illetve jobbra. Nem árt egy tervet kidolgozni, mielőtt cselekednek, viszont már az is nagy szó, hogy idáig eljutottak. Megpróbálhatják lekaszabolni az összeset, de akár célba vehetik rögtön a vezért is. Ez rajtuk áll...
Ha esetleg Saun és Arsenor mégis kint maradtak, akkor az a két kobold ugyanúgy ütlegeli őket tovább.*

4043. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-19 14:57:58
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

//Az unikornis átka//

*Arsenor mindent megtesz, hogy a vágyát visszafojtsa. A hárpiák megölése után is szörnyű bűntudata volt. A saját társaiban már nem akar semmiféle kárt tenni. Akkor már tükörbe sem lenne képes nézni. Pedig a társai látszólag habozás nélkül ott is hagyják. És a hirtelen megjelenő koboldok először nem de, aztán rájuk rontanak. Saun ötlete szerint egymásnak vetik a hátukat és úgy próbálnak meg védekezni. Szerencséjükre azok a kis szerzetek is fegyver nélkül vannak. Arsenor főként rúgásokkal próbálja őket távol tartani magától.*

4042. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-17 20:43:13
 ÚJ
>Eriel, az éjszakai ... [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

*És íme, újra az Arthenior melletti erdőségekben kóborol. Pontosabban annak legszélén, már szinte pont a városnál, ugyanis itt rakta le a szekér, hogy aztán elkanyarodjon, és a várost megkerülve a karavánpihenő felé vegye tovább a remélhetőleg gondoktól mentes útját. A leány még nem indul haza, tesz egy apró kitérőt az erdőszéli tisztás felé. Meg szeretné nézni, hogy milyen is így a hófesztivál után. Legutóbb azért került bele a nagy forgatagba, mert virágokat és gyógynövényeket szeretett volna gyűjteni, de nem volt lehetősége erre a sok ember között. Most itt az ideje, hogy valamit összeszedjen, hisz már nincsen tömeg az adott helyen.*

4041. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-02-17 20:19:06
 ÚJ
>Saun Lamar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Megfontolt

// Az unikornis átka //

* Sajnos úgy tűnik ez most nem a csapat diadalának pillanata. Agbrerve, Letrionnal a vállán rohan a barlang felé, ám egy szempillantás alatt ott terem az unikornis, s elkapja a nő karját. Saun természetesen már indulna, ám ekkor neki, s vele együtt Arsenornak is társasága akad. *
~ Hogy nem maradtatzok ott, ahol voltatok! ~
* Dühöng magában, ám a három kobold fegyvertelensége elgondolkodtatja. *
- Arsenor, vessük össze a hátunkat! -
* Szól rá társára, de nem nyúl a fegyveréért. *
~ Ha most győzünk, talán visszaváltoznak ők is! ~
* Feltételezi, s elhatározza, hogy nem öl, ha nem muszáj. *
- Ha lehet, ne ölj, csak ha elkerülhetetlen. -
* Szól hátra társának, miközben karjaival védekezik a támadások ellen. Most is azt a taktikát választja, mint az imént, csak a csel más. Egy darabig tűri a csapásokat, hisz láncinge kellő védelmet ad a testütések ellen, míg fejét alkarjaival óvja. Ha látja, hogy a két kobold séma szerint ütlegelik, egy fejre szánt ütés után kirúg támadója felé, s mikor az hárítani akarja a szándékoltan védhető rúgást, egy kemény ütéssel a másik arcába csap. Sejtése szerint még mindig erősebb ellenfelénél, így ha betalál, akár ki is ütheti. Amennyiben ez történik, rögtön a kétfelé figyelőre veti magát, s egyből egy rúgással indìt. Ha nem sikerül, úgy folytatja az adok kapok játékot tovább. *


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257