// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
// Útban Arthenior felé //
*Hamar letértek az ösvényről és az egyenetlen földön lassan lehetett csak haladni. Egyre lassabban haladtak, ez a fáradtságnak és az aljnövényzetnek egyaránt köszönhető volt. Assirra meglepődött. Nem jellemző rá, hogy alábecsüljön valakit, de ki gondolta volna, hogy a lány nem a levegőbe beszél, és tényleg bírja az utazást? Egy idő után megtört a jég és beszélgetni kezdtek, bár figyelnie kellett, hogy ne mutassa a szaggatott légzését. A lány a történetéről kérdezte, és ő szívesen elmesélte azt a keveset, amit tud, és mire a végére ért már jókora utat megtettek.*
-Sötételf vagyok, valószínűleg tisztavérű, de ezt nem tudom biztosan. A legkorábbi emlékeimkor már húszéves voltam. Egy bánya mellett ébredtem fel, messze innen egy hegy lábánál. Eleinte borzalmasan féltem. Tudtam mozogni, emlékeztem az itteni és a sötételf nyelvre is, és egy véres kard volt a kezemben, én félholtan, tele vágásokkal. Valahogy eljutottam egy közeli faluba, ahol azután egy vallásos család segített rajtam. Persze féltek és sosem jöttek be egyedül a szobámba amíg lábadoztam, de a jég lassan felolvadt és elkezdtem beszélgetni a ház urával. Öreg, sziklakemény ember volt, egy élet munkája alatt görnyedt meg, és mint kiderült, éppen abban a bányában töltött rengeteg évet ahol engem találtak. Mivel engem érdekelt, és rengeteg történetet hallott, addig nyaggattam amíg mindet el nem mesélte.
Az egyik szerint egy csapat munkás egyik nap lement, de senki nem jött fel a munkaidő végén. Mivel a bányákban elég gyakori volt az omlás, csináltak egy keresőcsapatot a hozzátartozókból és néhány munkásból, akiket leküldtek utánuk abba az aknába ahol dolgozniuk kellett. Amikor elérték, az asszonyok és rokonok nagy része, sőt a bányászok közül is néhány azonnal elájult a látványtól. Az egész csapatot darabokban találták meg, borzalmas sérülésekkel, amiket fegyverek okoztak. Az akna további szakaszát beomolva találták, így nem tudtak továbbhaladni, de szinte egyértelmű volt, hogy beástak egy sötételf üregbe, ahol azután csúnya véget értek, kihurcolták őket oda és beomlasztották maguk mögött a falat újra lezárva a felszínre vezető utat. Miután felhozták a testeket a bejáratot elbarikádozták és néhány évvel később, mikor a valós események mögé dajkamesék és mendemondák kerültek, már nem volt olyan bátor ember aki elvállalta volna hogy bányászként dolgozzon. Amikor felkeltem a szemem borzalmasan begyulladt, ebből arra gondoltam, hogy a hegy gyomrából jöhettem én is, és talán az volt az első alkalom hogy napfényt láttam.
A legvalószínűbb, vagyis inkább az a történet, ami a legjobban magyarázza mi történt velem, az az, hogy valami elől menekültem odalenn, és valahogy átkeveredtem a bányába a földalatti üregeinkből, onnan pedig a felszínre, ahol kidőltem. Valahol beüthettem a fejem, ezért nem emlékszem semmire azelőttről. Persze utána többször is megpróbáltam visszamenni, de nem sikerült, néhányszor pedig eltévedtem a katakombákban és majdnem otthagytam a fogam. A végén felhagytam a reménnyel és elindultam megismerni a felszínt. Ez a kard az egyetlen ami megmaradt abból az időből, nem volt szívem kidobni.
*Kihúzta a kardot a hüvelyéből, hogy a lány is láthassa azt a furcsa, durva csillogást amiről egyértelműen felismerhetők a sötételf fegyverek. Mivel ők merevebb fémötvözetet használnak az acélhoz, a kardjaik sokkal erősebbek, de sokkal könnyebben el is törnek, így a vágásoknak teljesen egyenes íven kell haladniuk, aminek a titkait nehéz elsajátítani, és Assirra még nem találkozott olyan emberrel, aki bármit is tudott volna az ő vívásukról. Miután kiértek a kikötőből gyorsan az erdei ösvényen találták magukat, de jobbnak látta, ha minél hamarabb letérnek az útról, mert az öreg vadász háza mélyen az erdőben van és a hőség pokoli a poros úton.
Az első nap végére már az erdő sűrűjében voltak, Assirra pontosan tudta, hogy ha nem figyel hamar eltévedhetnek, és itt kinn, távol a várostól és az úttól még akkor sem vagy nagyobb veszélyben, ha megtámadnak a farkasok. Sok városi ember alábecsüli ezt a helyet, mert azt hiszi csak fák és állatok vannak itt, de az igazság az, hogy az anyaföld is ellenük dolgozik. Bizonyos részeken akkora víznyelők vannak, hogy egy kocsi lovastól eltűnhet benne, ráadásul a kiálló gyökerek és éles kövek a sötétben csúnya sérüléseket tudnak okozni. Amikor Assirra meglátja a sekély csermelyt, ami azt jelzi, hogy jó irányban vannak megáll.*
- Nemsokára lemegy a nap. Távolodjunk el a víztől és üssünk tábort ma északára. Megpróbálok elkapni valamit még napnyugta előtt, addig gyűjts fát a tűzhöz és hozz vizet a tömlőkbe.
*Bár otthon a falusiakkal vadászott már, most csak pár órája volt napnyugtáig, amikor a ragadozók miatt a tűz közelébe kell húzódjon. Volt azonban egy előnye az állatokkal szemben, ez pedig a látása volt. Egy sötételfnek a csillagok és a Hold fénye éppen olyan erős volt, mint az emberek számára a nap, így könnyedén tudott közlekedni a szürkület kezdetekor.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.08.03 14:11:31, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.