Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 62 (1221. - 1240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-27 16:38:16
 ÚJ
>Caletnia Phyaltet avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

//Lanetia Ruspaet//

*Végre beérnek az erdőbe, és hát szó mi szó, valóban eléggé rájuk sötétedett már. Caletnia érzi, hogy a szemei már zöld helyett vörösen izzanak, de mindent meg akar valósítani, amit kitervelt. A kis hajszát, majd a kínzást, és végül a farkasokkal való eltüntetését a nyomoknak. Az erdő belseje felé haladva még megadja az utolsó feleletet:*
- Csak éhes voltam, és betértem a fogadóba, hátha akad egy kis táplálék nekem.
*És akadt. Egy remek elf, aki úgy néz ki, jó alany bármilyen kínzásra. És meg is lát egy nagy fát, melynek a törzse bár vastag, a belseje már eléggé korhadt. Ez remek helyszínnek tűnik. Már rájött, hogy telepatikusan képes megéezni az élőlényeket, ha erősen koncentrál, bár elég nagy részét felemészti erejének, ha nagyobb területet akar megvizsgálni. De mit is számít ez most már? Hirtelen belebotlik egy nyúltetembe. Ahogy kinéz, valószínűleg egy állat téphette szét szegény jószágot. Pont kapóra jön. Ijedtséget színlelve megereszt egy apró jajszót, és térdre rogy a tetem előtt. Egyik kezét szájára tapasztja, mintha mélységesen megrengetné a tetem látványa, a másikkal egy nagyobb követ markol meg. Figyel rá, hogy a kő ne legyen éles, épp csak arra legyen alkalmas, hogy elkábítsa vele áldozatát mondjuk fél órára. Amint a férfi közel jön hozzá, hogy megnézze mi történt, esetleg még le is hajol hozzá, Caletnia egyetlen fordulattal fejbe vágja a kővel. Amennyiben az elf ájultan terül el, úgy előveszi ruhája alól a kötelet, és a kendőt. Profi módjára köti hátra az elf kezeit, de nem csoda, hiszen nem ő az első, akin végrehajtja a műveletet. Majd megfordítja áldozatát, és a kendőt a szájába tömi vigyázva arra, hogy nehogy a saját nyelve fojtsa meg. Abban nincs semmi izgalom...
Ezután minél gyorsabban bevonszolja az ájult testet a korhadt fa belsejébe, és félig álló helyzetbe helyezi.
~ Nagyszerű, így jó lesz, bár a fejébe láthatnék, amikor felébred, de ahhoz már nincs erőm ~
Átvizsgálja az elfet, elvesz tőle minden olyan eszközt, amellyel esetleg elvághatná a kötelet, ezen kívül a fa belsejét is megvizsgálja, és megállapítja, hogy nincs mitől tartani, az a kötél rajta fog maradni. Kis gondolkodás után az erszényt is leakasztja róla, ha majd megkérdezi a hosszú kínzás után, hogy mit ajánl fel a halálért, nem akarja, hogy az a sima arannyal próbálkozzon, azt jobb most elvenni. Majd szépen kisétál, és egy pár méterre lévő bokor mögé guggol, és reméli, hogy áldozat gyorsan magához tér, elvégre nem kapott olyan nagyot.*

1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-27 14:15:07
 ÚJ
>Phormia Phyaltet avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Legszívesebben gyökerestül tépné ki a fákat! Ez az erdő nem az ő terepe. Nem szereti, hogy ennyire átláthatatlan. Bezzeg testvérkéje biztos szívesen vadászik ilyen helyen, ahol szinte észrevétlen tud maradni. De tényleg szívesen tenné tönkre az erdőt, hogy könnyebben haladjon. Így is figyelnie kell rá, hogy ruhájának szoknya része ne akadjon bele semmibe és szakadjon szét. Az hiányozna, hogy az egyetlen ruháját egy ilyen táplálkozás miatt veszítse el. Ha legközelebb valaki elfut előle, inkább hagyja, hogy meneküljön. Kár, hogy annyira vonzó volt a rettegése...
De azért csak megleli azt az ösvényt! Innentől már könnyebb a dolga, s mennyivel könnyebb volna, ha lenne lova. Vagy inkább szárnyak. Azokkal gyorsabb lenne. Ilyenkor tudja utálni, hogy neki nincs. Persze, szép kis karmai, azok vannak, de mikre megy vele egy ösvényen? Inkább csak megy tovább, hátha lassan eléri azt a sok fűcsomót, ami után a városba érhet.
Egy pillanatra megáll és a levegőbe szagol. Ismerős illat, érezte már valahol, mégis oly távoli. Talán csak képzeli, de lehet, hogy tényleg azt érzi? Az egyik bokor megrezzen, mire oda fordítja a fejét és közelebb sétál. De még mennyire, hogy jól érezte! Egy nyúl bújt a bokorba, az oldalán egy apró sebbel. Ha ember lány volna, biztos, hogy megesne rajta a szíve, hát még ha olyan hegyes fülű erdei nép... Elf! De nem, ő egyik sem, hiába néz ki előbbinek, de azért ott marad és nézi egy lányos mosollyal arcán. Egy kis nasi, hiszen a haláltól való félelme még tart az állatnak, még nem törődött bele.
~Annyira finom.~
Egész kellemes érzés, le is guggol hozzá, hogy minél jobban lássa az éj sötétjében. Szempárja feketesége elhalványul, és vörös színre kezd váltani. Mennyire lepődne meg rajta a városi népség, ha egy sérült nyuszival térne be és keresne valami olyan felcsert, aki képes meggyógyítani? És miért gondolkozik ilyenekről? Mérgező ez az emberi test!
Hamarosan halk nyöszörgés hallatszik, majd csend. Csak Phormia újra elinduló léptei hallatszanak, ahogy csizmáival az utat tapodja. Finom nasi volt, de látva a halált, újra azt érzi, hogy neki soha nem lesz elég köze az emberekhez, hogy megessen bármilyen élőlényen a szíve. Mert az ő rothadó kis húscafatjában a mellkasában, csak egy személynek van hely...
~Caletnia.~*

1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-25 17:35:27
 ÚJ
>Caletnia Phyaltet avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

*Az erdőben kissé elveszettnek érzi magát, hiszen szerinte ilyenkor a legkönnyebb eltéveszteni az utat. Ugyanakkor tudja, hogy amennyiben követi azt az irányt, amelyet az ösvényen is követett, akkor nem lesz baja, mi több, hamarosan kijut az erdőből. Lába alatt ropognak a lehullott levelek, a távolban pedig furcsa, vonyításszerű hang hallatszik. Egészen lenyűgözi, hogy milyen rémisztő tud lenni éjjel az erdő. Már-már eljátszadozik a gondolattal, hogy következő áldozatát ide is hozhatná. Becsalná az erdőbe éjjel, majd leütné, lefegyverezné, aztán hagyná egy kicsit menekülni. Nézné, ahogy az életéért rohan, közben talán keservesen jajveszékel is. Majd egy óvatlan pillanatban lecsapna rá az új szablyával, megkínozná, de nem ölné meg. Ügyelne rá, hogy még éljen, amikor vérének szaga odavonzza a környéken élő farkasokat. Caletnia mindig hiányolta az áldozatok kiáltását, hiszen az a félelem igazi jele. Hiába, erre eddig még egyszer sem volt lehetősége, hiszen azzal sokat kockáztatott volna. Egy kiáltás, vagy keserves jajszó könnyen eljuthat egy erre járó füléhez, és akkor már veszélyesebb a helyzet. Eddig sosem került olyan helyzetbe, amit ne tudott volna egy-két hulla árán elsimítani, és szeretné, hogy ez így is maradjon. Azonban semmi kedve a menekülésre, meg a dolgok elsimítására gondolni, amikor még meg sem érkezett a városba. Kiérve a fák sűrűjéből hirtelen fényre lesz figyelmes a távolban. Az ilyen fények általában fogadót jelentenek.

1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-23 09:39:05
 ÚJ
>Idaene Carem avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Az erdőben követve a patakot, a nyomokat figyeli. Meg merne esküdni rá hogy alig pár lépéssel előtte jár valaki. Bár nyomolvasó tehetségét sosem fejlesztette tökélyre, ez bőven elég ahhoz hogy elővigyázatosságra intse. Először is eltávolodik a pataktól , s a fák és bokrok fedezékében követi vonalát. Talán csak egy hozzá hasonló természetjáró, de ki tudja. Jobb ha ő pillantja meg előbb, mint hogy meglepetés érje. Nem is kell sokat várnia, az előtte haladót hamar utoléri, tekintve hogy lábai rövidek, s szemmel láthatóan nem is siet sehová. A törp az akit korábban Eivahval látott. Némán követte , valami azt súgta neki hogy akkor és ott , amikor Eivah először segített neki, valami nagyobb dolog egy részletét láthatta. A törp látszólag csak nyúlcsapdákat szedeget. Idaene gyanúja már már szertefoszlik, sőt arra készül hogy üdvözölje de hirtelen egy reccsenést hall közvetlen maga mögött. Megfordulnia már késő, hegyes penge feszül a hátának, s érzi a másik leheletét a tarkóján. Őszintén szólva meg van lepve hogy ezt az orrfacsaró bűzt eddig nem érezte.*
-Meg se moccanj. *Utasítja egy érdes, suttogó hang.* -Ha felfedeznek minket, te meghalsz.
*Idaene aprót bólintott. Nem csak őt érdekli hát ez a törp. Egyre jobban furdalja a kíváncsiság mibe csöppent. Kisvártatva megérkezett akire már számítani lehetett. A görnyedt hátú, azaz a batyus fiú. Némán összenéztek a törpel, aztán letelepedtek a patak mellett. A harmadik érkező Eivah volt. Idaene szíve nagyot dobbant, s akaratlanul is tett egy apró mozdulatot a lány irányába.*
-Csak lassan a testtel ! Maradj még nyugton vagy szavamra keresztül döflek.
~Még az is jobb mint hogy a bűzöddel kínozz halálra. *Jegyzi meg magának a félelf. Még mindig nem tud semmi mást az őt sakkban tartó alakról, csak hogy szörnyen büdös. Az események látszólag nem haladnak szemernyit sem, aztán váratlan fordulat: A batyus fiú arccal előre a patakba zuhan, hátából méretes dárda mered az ég felé. Bár eddig csak egyszer látott ilyet, Idaene mégis felismeri. Egy Ork dárda. Eivah azonnal előrántja két fürge tőrét, s a törp is harcra készen emeli fel hatalmas kalapácsát. Láthatóan nincs távolsági fegyverük, és ez kiszolgáltatottá teszi őket. Kiáltani próbál a lánynak, de egy hatalmas kéz betapasztja a száját. Tehetetlen, fogva tartójának iszonyatos ereje van. Végig kell néznie ahogy egy ork csapat körülveszi Eivaht és a törpöt. Eivah azonban nem egy védtelen áldozat, azonnal a legközelebbi ork felé veti magát, s villámgyors mozdulatokkal ejt rajta pár sebet. Ilyen barbár módon csak felszíni sérüléseket okoz, de megfélemlítésnek ez is elég. A törp eközben kalapácsát lóbálva tartja távol a többi orkot, ám azokat sem kell félteni. Hatalmas bárdjaikkal a földet csapkodva egyre szűkebb és szűkebb körbe zárják őket. A megsebesített orkot végül elönti az őrült düh, minden veszélynek és sérülésnek fittyet hányva ráveti magát a lányra, s szerencséjére elkapja annak mindkét kezét, mielőtt halálos csapást mérhetne. A törp erre felfigyelve megfordul, s megpróbálja letaszítani az orkot Eivahról, ám mikor támadásra emeli kalapácsát, két bárd is rásújt vastag sisakjára. Bár a sisak , lévén törp kovács munkája, megvédi a harcos koponyáját, ám az ütések ereje elveszi eszméletét.*
-Kötözzétek meg azt a kettőt! *Adja ki az utasítást az Idaene-t lefogó ork, láthatóan ő a csapat vezetője.* - Te pedig ülj le ide. Gyerünk !
*Idaene engedelmeskedik, s az ork főnök letelepszik vele szemben. Félelmetes látvány, hatalmas izomkötegek, s számtalan seb. Hosszú haja vaskos fonatokban lóg a vállára, szemei pedig vérvörösen izzanak medrükben. Olyan mintha bármelyik pillanatban megtámadna valakit, hangja azonban most nyugodt.*
-Nem érted mi van itt igaz? Gyerünk te nő, magyarázd el neki mibe rángattad.
*Eivah dacol egy kicsit az ork parancsával, de végül szóra nyitja vékony, sápadt ajkait.*
-Figyelj Idaene. Ez ami most történik nagyobb nálad, és lehet hogy sosem fogsz minket megérteni. Az igazság az hogy tolvajok vagyunk, és a nálad lévő Zafír ékkövet akartuk megszerezni, Groahnux megbízásából. *Itt mélyet sóhajt mielőtt folytatná.* -Ő az a mágus aki felgyújtotta az otthonod.
*Idaene szeme elkerekedik, lélegzete eláll. Hirtelen felpattan, s tőrét Eivahra szegezi. Azt a tőrt melyet anyjától örökölt.*
-Nálam nincs semmiféle zafír ékkő ! Mégis miket hordasz itt össze !
*Eivah a tőrre mered, majd a törpre néz, s végül az ork vezérre. Az ork láthatóan unja a beszélgetést, feltápászkodik helyéről, s egy taszítással visszakényszeríti a földre Idaene-t. Utána rögtön a lányhoz lép, s egy mozdulattal leüti. Eivah ájultan terül el a földön, de láthatóan nincs nagyobb baja.*
-Innen majd folytatom. Apád ismert minket. Jártunk nálatok gyerekkorodban. Groahnuxot üldözzük már évek óta. Sajnos akkor félrevezettek minket és míg mi máshol kerestük, a mágus felgyújtotta az otthonod és megölte a szüleid. Groahnux egy olyan ember aki bármit megtenne a hatalomért, és egy régi legenda nyomában jár. A legenda szerint létezik egy ékkő, a Sárkány Szeme, mely hatalmas erőt ad a mágusoknak. *Az ork int a többieknek, akik egy szekeret vezetnek elő a fák rejtekéből, s arra pakolják a két ájult foglyot, a halottat, és fegyvereiket, majd elindulnak a sűrű erdőn keresztül.*
-Gyere velem. Elkísérlek egy darabon, és ne ellenkezz !
*Parancsol rá Idaene-re, s az szó nélkül követi. Már nem hallani a szekeret és az egymásközt morgolódó orkokat. Idaene a roppant termetű vezér mellett törpének érzi magát, de egyre kevésbé feszélyezi a látványa, sokkal inkább az, amit mond neki.*
-Szóval mint mondtam ez a Groahnux nem hallgat a józan észre, s egy legendát hajkurászik. Minden ékkövet felkeres amiről bárki azt mondja hogy mágikus hatalma van. A te ékköved, habár nem is tudsz róla, nem más mint a dísz a tőrödön. Édesanyád hagyatéka, aki őseitől örökölte. Az elfek szerint ez a kő megvéd a bajtól, s őrizőjét nem éri utol a halál. Persze ez is csak egy mese, de Groahnuxnak elég volt hogy öljön érte. Mivel magadhoz vetted a tőrt, nem találta meg édesanyádnál, s most tolvajokat és zsoldosokat küld a nyomodba. Minket Groahnux hazájából küldtek hogy fogjuk el, s vigyük vissza a vezérhez , aki ítéletet hirdet felette. Ez a két hazug semmirekellő talán a nyomára vezet majd minket. *Az ork hirtelen megáll, s vastag csípőjére teszi méretes kezeit.* -Én eddig jöhettem. Ha kérdésed van, kérdezz , vagy indulj rögvest.
*Idaene-nek rengeteg kérdése lett volna, de bizonyos hogy az ork nem szándékozik hosszú ideig rá pazarolni az idejét. Úgy dönt hogy jelen pillanatban a lehető legfontosabb kérdést teszi fel.*
-Mi lesz most a lánnyal?
-Tán kedves neked? *Vonja fel szemöldökét a roppant férfi. Ha nem egy született harcosról lenne szó még mulatságos is lehetne ezzel a külsővel.*
-Azt hiszem...*Idaene nem is tudja mit mondjon. Hisz akit segítő társnak vélt az életét akarta, vagy legalábbis valamit ami az övé. Csak egy tolvaj lett volna?* Azt hiszem nem.
-Hát jobb is. Ne a rossz népek közt keress szeretőt magadnak fiatalúr. Óvjanak meg a szellemek utadon.
*Azzal vállon veregeti a fiút, aki a baráti gesztustól majdnem összeesik, majd az ork visszavonul az erdőbe, magára hagyva Idaene-t gondolatai viharában.*

1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-22 18:40:44
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542

Játékstílus: Szelíd

// Reszkessetek , favágók!//

*Theraxin tehát nem kíván megválni szeretett ostorától, így igen közel kerül a dühöngő állathoz. Ahogy a medve két hátsó lábára állva a férfi felé tornyosul, mindenki meggyőződhet róla, hogy ez egy igen méretes jószág. A férfi tőrével próbálna valamiféle sebet ejteni a bundás bestián, ám annak sokkalta hosszabb melső lábai miatt aligha lesz erre alkalma. Abel felkapott egy baltát, s a fura táncot járó pároshoz lép, hátha ő majd megtudja oldani a helyzetet, ám úgy tűnik erre még nincs alkalma. Az állat hatalmas kobakja gyorsan jár a két férfi között, nehogy letudjanak rá csapni. Ám a háta mögé már nem lát, holott az eredar legutóbbi fahódító expedíciója útján oda került.
A férfiak láthatják amint a nő közeledik az állathoz, s ha biztosra akarnak menni, hogy annak sikerüljön a támadása, talán az sem ártana ha egy kicsit magukra vonnák a medve figyelmét.*

1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-17 18:33:42
 ÚJ
>Sagen Vennon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

*A templomban tanító csuhás egy mágustoronyról regélt dicsérő szavakkal. Az útirányt is elárulta, bár ahhoz már rest volt hogy egy térképet előkapva vizuálisabban is bemutassa az odavezető utat. Így hát Sagen a templomot háta mögött hagyva most nekivág azt erdőnek, remélve hogy valamilyen ösvényre lépve eljuthat a kikötőbe. Igyekszik betartani az útbaigazítás minden egyes pontján. Az erdőnek ezen a részén a fák ritkásan meredeznek és fiatalnak tetszenek, így a nap bőven eltudja árasztani fényével a dús aljnövényzetet is. Meglepetésére hamar ráakad egy nehéz léptek által kitaposott ösvényre és csak remélni tudja hogy ez az a tekergő út amely elvezeti a kikötőhöz.*

A hozzászólás írója (Sagen Vennon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.17 18:34:31

1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-17 11:23:09
 ÚJ
>Abel Gastrow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88

Játékstílus: Szelíd

//Reszkessetek, favágók!//

*A balta nem egészen úgy ér célba, ahogy ő azt szándékozta, de végül is így is jó, az állat legalább kissé megzavarodik, és mintha fején is valami vöröslő folt jelenne meg.. Miközben két társa próbálja legyűrni a medvét, Abel Hátára veszi íját a nyilat visszacsúsztatja tegzébe, és egy két kezes baltát összeszedve közelíteni kezd a vadhoz. Csak lassan mer előrearaszolni, mert egy nyúl így is majdnem kigáncsolja, ahogy elfut a lába alatt. Minthogy a megvadult állat épp Theraxinnal és csapkodó-tekergő ostorával van elfoglalva, ezért a férfi reméli, hogy sikerül hatótávolságon belülre érnie anélkül, hogy a medve különösebb figyelmet fordítana rá, akkor a nehézkes fegyverrel a hátsó lábaihoz csap, hátha az megállítja tombolásában. Ha pedig az állat mégiscsak észrevenné őt, akkor marad tisztes távolban, várva az alkalmat.*

1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-17 09:01:05
 ÚJ
>Hayra Rosefferius avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Lélekbörtön//

*A szekerek hamar kiérnek a városból, és ráfordulnak a keskeny, egyenetlen erdei ösvényre. Hintójuk egyetlen férfi utasának páncéllemezei csörömpölve ütődnek egymásnak a rázós út végett. Őt azonban nem zavarja a fémes hang. A közeledő vihar azonban egyre jobban. Nincs baja az esővel, és ebben az évszakban az ilyesmi egyáltalán nem szokatlan. Mégis, mintha csak az időjárás is összejátszana ezzel a rejtélyes meghívóval, kiről többet nem tudnak, kurta két betűnél. Hamar tompa koppanásokat lehet hallani, melyek a hintó tetejét érik, ha elég figyelmesen fülelünk. A vihar azonban nem csillapodik, mintha csak túl akarná szárnyalni a törp zajos ruhájának hangját, egyre esősebben, haragosabban tombol.*
- Valóban elkélne néhány száraz ruha az áztató élmény után! *válaszol az úr szavaira egy lágy mosollyal. Az ő lelkébe is behatol kissé a komorság, bár ez sem elég ahhoz, hogy hangulatára végképp bélyeget nyomjon. Még mindig furdalja oldalát a kíváncsiság, és a vészjósló jelek csak még izgatottabbá teszik. A távolból üvöltő farkasok hangját véli felfedezni. Nem igazán zavarják a messzi zajok, bár meg kell hagyni, a már eddig is sötét hangulatot csak tovább fokozzák. Lassan kezdi úgy érezni, hogy egy olyan rejtélyes mese kellős közepébe csöppent, melyet az emberek azért mesélnek, hogy hallgatóikat a hideg is kirázza, már csak a gondolattól is, a nyugodt nyári estéken. Amint ez megfogalmazódik benne, ajkaira kissé pimasz mosoly ül ki. Úgy tűnhet, hogy élvezi a helyzetet, és ez nem is áll olyan messze a valóságtól.
Továbbra is a szakállas szavait hallgatja. Úgy tűnik, az ő jókedvét sem rontja el a komor hangulat. A vonyítás azonban még a tagbaszakadt urat is félbeszakítja egy pillanatra. A szőkeségen nem látszik, hogy komolyabban ügyelne a kívülről jövő hangokra. A hirtelen megállás azonban már az ő érdeklődését is felkelti. Az eső már oly iramban zúdul a tájra, hogy bármennyire is akarnának, nem igazán látnának át a könnyek függönyén, a kinti világra. Nem is nagyon erőlködik, inkább fülel. Előbb néma, feszült csend ül meg mindenen, pusztán a vihar hangjai hallatszanak. A szél süvítése, a dörömbölő cseppek, a morajló égbolt. Talán valami útjukba akadt volna? Vagy a sár akadályozná a fogatokat? Ezek a kérdések azonban pillanatok alatt válaszra találnak. -Nem.- Újabb vonyítás hallatszik, most azonban már jóval közelebbről. Valóban körülvenné őket egy falka? Furcsa ez, hisz bármennyire vadak is a farkasok, nem igazán támadnak szekerekre. Főként nem többre. Kiáltás hasít a levegőbe, majd egy tompa puffanás után ismét elnémul minden. Itt már végképp zavarossá válik a kép. Milyen megtermett, vérengző ordas az, ami könnyűszerrel veti rá magát a hajtóra, teperi le a földre, és fojtja bele az életet pusztán néhány másodperc alatt? És ha mégis megteszi, miért hagyja ott áldozatát ahelyett, hogy nyomban felfalná?
A hintó belsejében úgy tűnik, hamar eluralkodik a pánik, és a csapat többi tagja rögvest a kijutásba adja minden erejét. Magában gyorsan mérlegeli a helyzetet. Ha pusztán csak farkasok voltak, talán bölcsebb lenne bent maradni. Négylábúak ide nem könnyen jutnak be! A puffanás azonban arra utal, valakinek baja esett. Segíteni kéne rajta! Másrészt, a tudat, hogy csendben ülve várja, hogy mikor csap le rá valami, vagy valaki odakintről, sokkal nyomasztóbb a szőkeség számára, mint kimenni, és szembenézni a veszéllyel. Végül ő is a kijutás mellett voksol, és teret enged a törpnek, hogy az utat törjön nekik kifelé. Részéről mindegy, mit zúznak szét ahhoz, hogy kijussanak, bár talán jobb ötlet meghagyni a szekér ajtaját, ki tudja, mit hoz még a sors; így hát csöndben megvárja, míg Kelteria ügyes mozdulatokkal bűvöli meg a zárat.
Amint szabad az út, kiugrik az esőbe. Csuklyáját nem húzza fel. Talán az eső elől véd, ám a tájékozódásban csak tovább akadályozná. Így hát inkább a megázás mellett dönt, hisz tincsei - még ha hosszas idő múlva is, de - megszáradnak. Az úr lovagias szavaira csak egy mosollyal válaszol, miközben kirántja mind két kardját hüvelyéből. Smaragd szemei rögvest körbepillantanak. Mozgást keresnek. A kocsisokat, farkasokat, vagy bármi mást. Hátat fordít a többieknek, onnan is megbizonyosodva arról, hogy veszélyezteti -e bármi a kis csapatot?*

1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-16 20:45:53
 ÚJ
>Kelteria Milert avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Lélekbörtön//

*Amikor a szekerekbe beültek, Kelteria egy kis ideig még fészkelődött, nem neki való ez a pompa. Viszont a legtovább a törpnek tartott az elhelyezkedés. Majd mikor rá került a sor a bemutatkozásban, nem tette meg.*
-Én megértem, ne aggódjon Uram!*próbál mosolyt erőltetni az arcára. Viszont, amikor már az erdőben haladnak eltünik az arcáról a mosoly. A törp próbálja oldani a hangulatott, ami nem sikerül valami fényesen. A farkasok üvöltése és a zuhogó eső is rosszabb közérzetbe kergeti.*
-Azt hiszem egyikünknek sem kedveznek ezek az ijesztő körülmények.*mondja halkan és bizonytalanul. Majd a hintók nagy huppanással megállnak, mire Kelteria kissé előre dől.
"Hogy az a kénköves ménkőbe, most mi van?" morgolódik magában. Persze se Ansel, se Galin nem olyan aki ezt szó nélkül hagyja. Mindketten kiáltanak, magyarázatért. Ekkor Ansel, majd Galin próbálja meg kinyitni az ajtót. Mikor a törp neki veti magát a vaskos ajtónak Kelteria kissé összehúzza magát. Most sincs semmi érzelem a arcán, de mikor a törp felemeli a fegyverét elkiáltja magát.*
-Uram! Uram, azt tegye le nem kell itt szétrontani a hintót, két kattintás és nyitva!* mondja riadt hangon. Majd az övtáskájából kivesz egy éles, hosszú ezközt. A plafonon függő lámpa fényében, persze csak ő látja.*
-Szabad?*lép az ajtóhoz és ha szerencséje van, tényleg csak két kattanás hallatszik és az ajtó nyitva. A törp rögtön kiugrik és ha lehet, bent akarja tartani a többieket. Mindhiába, hisz Ansel is szinte azonnal kint terem, ha nem lesz semmi, ami megakadályozza, sőt a lámpával a kezében ugrik le. Kelteria csizmaszárából kiveszi mindkét tőrét és ha nem akadályozzák meg, azokkal a kezében ugrik a saras földre. Csuklyáját fejére rántva lép Ansel mellé.*
-Most mihez kezdünk?* kérdi hideg, magabiztos hangon, ha az eső el nem nyomja mondandóját.*

1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-16 20:23:46
 ÚJ
>Rahil Asri Yalaedil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Megfontolt

//Lélekbörtön//

*Pillanatokon belül annyira vörös-, tüdő-, máj- és lépszínű gondolataiba merül, hogy nem is hall semmi mást azokon túl, még a felhangzó mesét sem. Nyelvét kell harapja, hogy valamennyire azért még a jelenben maradjon és ne engedjen vágyainak. Még az sem téríti észhez, hogy a hintó tetején már szinte apró kövekként kopog az eső, és egyre vadabbul bólogatnak a fák. Halvány, még mindig az ablaknak szegezett mosolya csak akkor fagy egy pillanatra az arcára, mikor gondolatai közé férkőznek a farkasüvöltések. A hintó valamivel később megáll, s ez az, ami végleg visszarántja a valóságba - az eső ezüstös, mindent takaró függönyét is csak ekkor veszi észre. Első indulata a düh, amiért ennyire elveszítette éberségét. Második benyomása, hogy most aztán tényleg nem ártana jobban figyelnie. A harmadik pedig... Nos, jót szórakozik magában, milyen igazán ironikus a történet: adott egy helyzet, ahol igazán tobzódhatna mások kétségbeesésén, sikertelen próbálkozásain, vitáin... De hogy rendezi a sors? Hogy még véletlenül se tehesse, mert ő is legalább ugyanakkora veszélyben lehet közben! Nem lehet biztos benne, hogy nem szándékosan rendezték így, hogy bárhol lesben állva ügyelhessék minden lépésüket. De egyébként sem kellene még lebukjon ezek előtt sem.
Óvatos kell legyen.*
~Ez minden szórakozást elront. Jó öreg Káröröm...~
*Még egy indulat, amit el kell nyomjon a dühön és éhsége csillapítására buzdító vágyán túl... De ezen sértettségétől függetlenül is elmosolyodik egy pillanatra. Akárki is rendezte ezt így - a sors, vagy A.A maga - az gratulációt érdemel...
*Megtorpanásuk után erősen fülel, bár a vihar zajain alig hallani át. Ő sem hall többet, mint más, csak a kiáltást, aztán valami puffanást, üvöltő farkasokat a távolban... Talán, bár ebben nem biztos ennyi zaj közt.
A többi felé fordul. Kíváncsi a reakciójukra, miközben maga is tanácstalanságot színlel.
Elsőként a lány szólal meg, ahogy az talán sejthető is volt. Máskor elfogná az öröm valaki kétségbeesésén, azonban a feltett kérdés olyan, amire a választ kivételesen ő is szeretné tudni.*
~Akárhogyanis, a szőke lány lehetne a kedvencem. Már most is fél...~
*Egyértelműen nem tűnik jónak egy olyan helyzet, amit legkevésbé sem ő irányít, valahogy mégis izgatja fantáziáját, mi következhet, s hogy mi lesz a végkfejlet.
Fejét a korábban buta kérdései miatt megismert férfi felé fordítja, mikor az meggyőződik róla, mennyire jól tartanak a hintó falai. Ez talán valamiféle megnyugvást kellene okozzon, de Rahil képtelen kevésbé élesen figyelni.
Az élces kérdésre ő maga is elgondolkodik. Ismer lényeket, amiknek nem akadály egy bak magassága, de a farkasokat nem tartja közéjük valónak ő maga sem. De nem szól közbe. Egyéb véleménye nincs, ami megosztásra érdemes lenne. Idejük van a kocsi vélt biztonságában, a vitát vívják meg a férfiak. Ő inkább tovább figyel.*

1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-16 20:17:03
 ÚJ
>Galin Dargeroth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekbörtön//

*A hölgyeket udvariasan maga elé engedi, és csak utoljára lép be a baljósan fekete hintóba. A gyanakvás, és a rossz közérzet nem terheli a vidám törp lelkét, csak azok a sötét fellegek... mondhatni kicsit aggódik a vihar miatt. Talán ő az a társaságban ki a legtöbbet időzik azzal, hogy kényelmesen elhelyezkedjen az ajtó melletti ülésen. Meg-megnyomkodja vaskos kezével a kipárnázott részt, és közben próbál úgy helyezkedni, hogy hátán pihenő bárd is elférjen. Na meg külön bravúr volt az is, hogy felkászálódjon a számára magasan lévő ülőhelyre. Lehet nem volt túl okos döntés teljes fegyverzetben felszállni, na de most már mindegy. Ahogy bezárul mögötte a vaskos kijárat, és a retesz is becsapódik, a hintó belsejét csak egy enyhén pislákoló lámpás fénye világítja be. A szakállas jó kedvét semmi nem veheti el, vagy talán mégis? Egy kedélyes mosollyal díjazza a neveket, de sajátját egyelőre nem kívánja megosztani, maradjon csak titok. Még ha kérdezik is csak szakállán végigsimítva ennyit mond:*
-Hölgyeim, ha nem bánják még nem osztom meg magukkal. Tudják ahonnan én jövök, születésünkkor kapott nevünket csak barátainknak áruljuk el. Na persze vannak kivételes esetek is.
*A kivételes esetekről inkább nem beszél, nem akarja halálra untatni bájos közönségét. Érezhető a változás mikor kiérnek a városból, és rátérnek a sűrű erdőben kanyargó földútra. A hintó durvábban zötykölődik, ezzel a mélynövésű egész testét felrázva. A rázkódás hatására, páncélzata is hangos csörgésbe kezd, valamelyest elnyomva a jármű tetejére csapódó esőcseppek kopogását. Pár perc múlva már a zajos felszerelés sem elég hangos, hogy tompítsa a dühös vihar tombolását.*
-Szerencse, hogy a hintóban vagyunk, mert most nagyon eláznánk.
*Erőltetett nevetésével próbálja feldobni a hangulatot, de észrevehetően komorabbá vált a hangulata az indulás óta. Ha a nevetséges röhögése nem jönne be, megpróbálkozik még valamivel.*
-A Kisasszonyokat is egy levélben értesítették a... bálról?
*Kérdésében a távolból érkező, csontig hatoló vonyítás szakítja meg, de már csak azért is befejezi a mondatot. Első gondolata, hogy farkasok üzennek egymásnak. Galin homlokán gyanakvó ráncok tűnnek fel, az ablakot takaró függönyt most elhúzza, hátha lát valamit. Ekkor csak még jobban elfajul a helyzet. Egy ordítás hallatszik, majd egy puffanás.*
-Mi a fene?
*Nem bírja seggét a puha kárpiton tartani, azonnal felpattan. Kissé tehetetlennek érzi magát, hogy az ajtók bereteszelve, ezzel elzárva az egyetlen kijárat. A társai tekintetét fürkészve próbál dűlőre jutni. Mit tegyen? Kitörje az ajtót, és a hang gazdájának segítségére siessen az ismeretlen ellen, vagy várja tétlenül a fejleményeket. Végül egy kedves hang rángatja helyre a törpharcost, ki arcára most visszakúszik az a megszokott derűs mosoly.*
-Ne aggódjon, azonnal cselekszem.
*Az eddig ráboruló sötét árny most visszaszorult, az édesen felcsengő női hangnak köszönhetően.*
-Kérhetnék egy kis helyet?
*Ha átengedik neki a teret, vállával előre nézve nekirugaszkodik az ajtónak. Mivel elég masszív anyagból készült kétséges, hogy a kemény becsapódástól kitörne. Ha így van akkor, Galin már csatolja is le csatabárdját, és azzal esik neki az ajtónak. Ha sikerrel jár előbb visszatekint a kis női csapatra.*
-Azt ajánlom maradjanak a hintóban, nem szeretném ha bajuk esne. Ha pedig mindenképpen jönnének szeretnének, maradjanak szorosan mellettem!
*Ezzel, mielőtt gondosan körbenézett, kiugrik a hintóból.*

1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-16 20:08:24
 ÚJ
>Dakhnator Makrocciel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

//Lélekbörtön//

*Pedig bárki tanúja lehet, lelkét tiszta cél vezérli, pusztán kedveskedni vágyik. Szeretné felvidítani Timandrát, de lám, a másik férfi igen gyorsan elintézi, hogy szavai semmit se érjenek. Kicsit zavaró, kedve lenne a gazdagok által tapodott köre lökni az arcátlan arcát, hogy tanulja meg a leckét: nem illik fiatal hölgyeket rémisztgetni az őrült történetekkel. Persze, ezen elképzeléséből sem lesz semmi, hiszen csak vigyorog, mint eddig is, tökéletes nyugalmat mutatva, mégis egy csipetnyi őrülettel fűszerezve.*
- Senkit nem fognak megölni.
*Legalábbis reméli, hiszen nem szeretne még itt is munkájára pazarolni időt. közben próbálja maga elé tessékelni a fiatal tudóspalántát, hiszen meg kell tanulnia mások szemébe nézni. Már csak azért is, mert elvileg őt is díjazzák, úgy pedig bizonyára nem csak a kezébe nyomnak egy kis erszényt pár arannyal. Ünnepség és tömeg várható, mint az szokott az ilyen dolgok körül. A nemesebb emberek amúgy is szeretik a felhajtást, ám talán Tima számára előny, hogy a figyelem középpontjában is szívesebben vannak. Így talán megúszhatja egy pár pillanat szerepléssel, míg átveszi azt a bizonyos jutalmat, mit ezek szerint nem csak neki ígértek.
Nem tetszik neki, hogy Tima ennyire magába fordul. Elhiszi, hogy kellemetlen volt, mit átélt, tud mindent a múltjáról, de túl kell lépni rajta. Dakh talán pont ezért ismerkedett vele össze, hogy segítsen neki továbblépni. Őt felakasztották, többször is megkéselték és megpróbálták szétvágni, de mindig túlélte. Hajszálakon függött az élete, a vigyor mégis ott honol arcán, mikor Tima vállát fogva próbálja betessékelni most már a hintóba. Tény, szépek kívülről, belülről sincs párjuk, ám nem kívánná, hogy kettejük miatt késsenek el. Még ha ő maga is rá kell, hogy eszméljen, nem tud Timandra mellé kerülni, de még csak szembe se ülhet vele. Sajnálatos, ám ha így alakult, hát marad is. Nem szeretné se az őrültet, se a hölgyet megzavarni azzal, hogy helyváltásra kéri. Bizonyára nem a véletlen okán ülnek ilyen messze egymástól.
A zár csukódása igencsak kellemetlen zaj. Biztonságos, ez igaz, viszont abban a másiknak van igaza, kinek egyre inkább tűnik úgy, hogy paranoid tévképzetei vannak, hogy ezzel csapdába is estek, míg kívülről nem nyitja ki valaki. De a maga részéről inkább kényelmesen keresztbe veti a lábát és próbál nem túl közvetlenül vigyorogni a vöröske felé. De mégis, valamiért vonzza a pillantását. Inkább a tájban keres valamit, mi megfogja, de csakhamar meghallja az eső kopogását. Kellemes zörej, mely a maga állandóságával andalító. Egészen megjön a kedve egy kis szundításhoz.
Majd a magát mágusnak valló férfi belekezd egy történetbe. Dakh egész kellemesnek véli, mígnem elérkezik ahhoz a részhez, hogy a farkasok hogyan néznek a lányra, már éppen maga szakítaná félbe, csupán a történetét, mikor magától is abbahagyja. Jó oka van rá, jobb mint azt bárki gondolná, hiszen megállnak. Eddig elnyomta Rather beszéde a hangot, mit a halkan süvítő szél hozott hátán, ám most már hallani ahogy farkasok hangja zendül a közelből. Vészjósló...
Egy kedves kis szókapcsolat hangzik fel, egész kellemes kiáltás formájában. Majd a puffanás, ahogy valaki a földre esik. Nocsak, fifikás farkasok lehetnek ezek, ha ilyen könnyedén leszedik az urat a bakról. A legtöbb csak ha nagyon éhes, akkor támadja meg az embereket, akkor is sokáig hallani, ahogy a húst marcangolják és az áldozat ordít. Ha nem harapják át elég hamar a torkát. De a férfi nem bízik meg a hallottakban és inkább tovább fülel, már az ajtónak támasztva magát. El tudja képzelni, mennyivel hallani többet ott. Ám így lehetősége lesz Timandrának, ha nem fél túlzottan, vagy éppen eléggé, hogy helyet cseréljen a mágussal és Dakh mellé kerüljön, esetleg karjai közt keressen oltalmazó menedéket.*
- És úgy gondolja, hogy a farkasok felugrottak a kocsishoz?
*Nem olyan könnyű privát jellegű beszélgetést folytatni, még ha csupán a ruháján lévő virággal is teszi azt a férfi, ha egyszer egy hintóban vannak és csak az eső kopog. Majd a rúgás, mit a férfi az ajtóra mér. Nos, az ablaküveggel jobban járna, onnan a zárat is ki lehetne nyitni. De azt majd inkább a fejével kellene megpróbálni, hátha az keményebb, mint a csizmája, mivel az ajtón próbálkozott.*
- Lehet, hogy a kastély az erdőben van. Okos hely, ha rejtőzködni akar valaki. Aligha keresné pont a fák között bárki is a kastélyt. Nincs igazam Kirsel úr?
*Persze, ő sem hiszi ezt, mégis olyan jól hangzik. És milyen jó lenne, ha az egész csak egy meglepetés lenne, valami mágikus bolondozás, egy kis tréfa, amivel próbára kívánják őket tenni.*
- Ám mégis úgy gondolom, hogy ez a feltételezés, mit az előbb mondtam, csak egy gyermeteg reményű bohózatba volna illő. Farkas vonítás volt, ez biztos. De hogy a kocsist ilyen könnyedén leszedje, ahhoz talán egy fáról kellett volna támadni. És ebben a hintóban bárkit megkérdezhet, szerintem senki nem látott még fáról ugró farkast.
*Bár, ez nem segít a helyzetükön, ahogy az sem, hogy ezt Dakhnator vigyorogva mondja, az sem, s hogy attól se fél, hogy esetleg rájuk tör egy csapat farkas... Annál masszívabb a hintó, ha banditák, akkor a farkasokkal is meggyűlik a bajuk. A másik fele pedig, ha mégis sikerül egy pár banditának feltörni a hintót, s csak ők négyen maradnak, talán egy párat a mágus is magával visz, ahogy ő is, ami idő alatt a két hölgy menekülőre tudja fogni. Ebben az esetben Rahil alkalmas öltözéket választott. Arról a lehetőségről próbál megfeledkezni, hogy esetleg valaki a kintiekkel együtt dolgozik idebent és csendben fogja elintézni a férfiakat. Vagy esetleg a férfit, ha ez a mágus úr lenne az, ki nem az ő oldalukon állna.
Megoldást nem lelvén, inkább fenekén marad és kivár. Ez a megoldás általában működik, de legalábbis addig bőven elég, míg nincsenek életveszélyben. Jelenleg egy biztonságos, vastagfalú hintóban vannak, amiii... Véd az esőtől!*

1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-16 19:04:43
 ÚJ
>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Lélekbörtön//

*Rather az egész úton feszülten ül, az időjárás még inkább elkomorítja. Majd a távoli vonyítások.*
- Érdekes ez a helyzet *mondja végül fejét vakarva* Mint annak az elf kislánynak a története. Esetleg ismeri valaki? Kitaszította a családja, és egy nemesember vállalta, hogy befogadja. Éppen a nemesember háza felé mentek, persze ők nem hintón, mindössze egy kis szekéren. *Sokszor gondolkozott már azon, hogy lehet, hogy egy nemesember egy kis szekéren utazzon? Persze a régi történetekbe nem lehet belekötni, azok szájhagyomány útján terjednek. Eközben Rather esküdne rá, hogy a vonyítások egyre közelebbről hallatszanak. Nem is akar erre gondolni, gyorsan folytatja:*
- Nos, ha egy helybéli öregtől hallják, úgy biztosan hosszabb, de én lekurtítom. Tehát utaztak a szekéren, és körbevették őket a farkasok. A lány esküdött volna rá, hogy a farkasok nem is vérszomjasan, sokkal inkább megvetően néznek rá. Mondván hogy szüleit ilyen könnyen elfeledte, és az első nemes gyerekeként elszegődött, akit meglátott. És...
*Itt félbeszakad a történet, a hintó leáll. Rather azonnal felugrik. A farkasok vonyítása szinte a hintó oldalán túlról hallatszik. Végül a kocsis hangját hallani utoljára. Egy darabig néma csend, majd Rather nem bírja tovább, az ajtóhoz megy. Igyekszik nem rálépni senki lábára, majd fülét a hintó ajtajának tapasztja. Ha vannak is kívül hangok, azokat elnyomja az eső. Késztetést érez, hogy kidörömböljön és a kocsisok nevét kiáltsa, csakhogy már nem emlékezett rájuk. Végül fejét lehatja, és a virágra mered a mellkasán.*
- Mit tegyünk most? *súgja halkan* Ha feltételezzük, hogy farkasok támadtak ránk, és az a puffanás a kocsis teste volt, a másik még akkor is életben lehet. Segítenünk kéne. Vagy mindenesetre... *Ő maga sem tudja, mik jöhetnek most számításba. Jobb híján felemeli egyik lábát, és még mielőtt bárki megszólalhatna, hatalmasat rúg az ajtóba. Az meg sem mozdul, bár az is igaz, hogy Rather nem a testi erejéről híres.*
- Ez masszívnak tűnik, aki kint van, az kint is marad. *Feltéve persze, ha nincs hüvelykujja, de ezt már nem teszi hozzá, nem akar pánikot kelteni, hogy esetleg ellenségek lehetnek itt, akik az életükre törnek.* Itt biztonságban vagyunk, ha remélhetünk ilyet. Szóval, mit tegyünk? *Ennél a kérdésnél a szerzetesre néz, mintha egyenesen neki szegezné. Tudat alatt talán úgy érzi, aki eddig ilyen okos volt, az legyen most is az? Ami reálisabb, hogy a tudóst nem akarja terhelni, a pökhendi nemeshez meg még ilyenkor sincs kedve hozzászólni.*

1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-16 18:31:44
 ÚJ
>Timandra Reiman avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Lélekbörtön//

*Dakhnator annyira zavarba tudja hozni a szavaival, a pillantásával. Gyönyörűnek találja... Hiába akarja vele megértetni, hogy ő csúfnak látja, az emberek megbámulják, szánakoznak miatta, ő pedig ezt képtelen elviselni. Addig jó, amíg nem látják, amíg nem tudnak a titkáról.*
-Me... Megölni? De hát mi oka lenne erre bárkinek is?
*Összerázkódik már a puszta feltételezésre is, hirtelen rájön, hogy ő lényegben egyáltalán nem is akar elmennie erre a bálra. Most már hiába mondja mágus a nyugtató szavakat, elültette a félelem magvát a lányba, ami csak még inkább arra késztetné, hogy szinte elbújjon barátja mögé, ki ezt nem hagyja. A sápadt kéz vállaira nehezedik, ezzel húzva őt a szerzetes oldalára. Tekintetét mereven a földre szegezi, keze, amivel saját ruhájába kapaszkodik, meg-megremeg. Így is bizonytalan volt, már a legrosszabb, ami felmerült benne, hogy csúfolódás tárgyává teszik, de az, hogy meg is halhat egészen más. Ennyit már nem érne meg a lehetőség, hogy más tudósokkal találkozzon. Még élni szeretne, élni azért, hogy tovább kutathasson, hiszen annyi dolog van a világon, amit nem ért.
Talán szerencsés is, hogy megjelennek a szekerek, így akad, ami elvonja figyelmét Rather szavairól, borús elméletéről, és lekösse a gondolatait. Igazi mestermunka. Addig-addig nézegeti, hogy végül Dakhnatornak kell finoman visszarántania a valóságba, hogy most nem a nézelődés ideje van itt, hanem azé, hogy induljanak. Ketten már a hintóban vannak, ő száll be harmadiknak, és egyből szembesül a kényelmetlen helyzettel: az ismeretlen, vörös hajú nő és a mágus a lehető legmesszebb helyezkedtek egymástól, így nem hagyva még csak véletlenül se lehetőséget arra, hogy barátja biztonságot jelentő oldalán maradjon. Szólni nem mer, így egy pillanatnyi hezitálás után némán leül Rahil mellé. Igaz, hogy a férfinál nem látott fegyvert, de mégis tart tőle, ahogy minden hímneműtől.*
-Elnézést.
*Szinte csak suttogni mer, miközben helyet foglal, igyekszik a lehető legkisebbre összehúzni magát, hogy véletlenül se okozzon kellemetlenséget a mellette ülő hölgynek.
Mielőtt elindulnak, az ajtókat rájuk zárják. Összerezzen, tekintete máris a zárat keresi. Vajon kívülről csukták rájuk? Hát persze, csak a biztonság kedvéért... Talán még el is fogadná ezt a racionálisnak hangzó magyarázatot, de Rather szavaira rémülten kapja fel a fejét. Hogy beszélhet így? Megrázza a fejét, és hogy a pánikról elterelje a saját figyelmét, inkább az ablakon kezd kifelé bámulni, üres tekintettel. Nem az útra figyel, csak kell egy semleges pont, amit anélkül bámulhat, hogy kérdőre vonnák, miközben fejében egymást kergetik a gondolatok. Lehet, hogy a mágus nem is beszél komolyan, talán csak ugratni próbálja őket. Ketten is vannak itt nők, talán csak őket szeretné kicsit megrémíteni, semmi több. Hiszen senkinek semmi oka rá, hogy őt megölje, senkinek nem származna abból előnye.
Meglepve pislant, ahogy az első cseppek az üvegen landolnak. Esik? Nem is esik, szinte már szakad, mire észbe kap! Bár eszével tudja, hogy ez nyáron, különösen fülledt hőség után teljesen megszokott jelenség, mégis... Szívében ott a kétség és borzadás, hogy még az időjárás is elromlik. Lehet, hogy az istenek akarják őket így megállítani, hogy ne érhessék el úticéljukat?
Határozottan megrázza a fejét és képzeletben önmagára ripakodik. Mégis mióta hisz ilyen csacskaságokban? Az időjárás magyarázható, ahogy a levél is. Mindig inkább hallgatott az eszére, most miért viselkedik mégis hiszékeny kislányként? Inkább a kocsin látott díszítésekkel kellene foglalkoznia, gondolkozni, hogy miféle motívumok voltak a jellemzők, ezek mit jelenthetnek, mit jeleznek, hogy a család hol állhat a városi hierarchiában.
Talán sikerül is megnyugtatni magát, bár az zavarja, hogy pergament nem hozott, hogy jegyzetelhessen, de saját meglátása szerint elég jó a memóriája, hogy a legfontosabb dolgokat ne felejtse el. Már az "A" betűk hivalkodó és feltűnő elrendezésén, formáján gondolkozik, amikor a szekér megáll, a tudatáig pedig eljut a vonyítás, majd feltehetően a lovas hangja. Farkasok? De hát azok nagyon ritkán támadnak valóban emberre. Lehet, hogy a lovak szaga vonzotta őket ide? Ennyire mélyen járnának az erdőben? Nem is figyelte...
Ültében ugrik egyet a puffanásra, majd kezét a szívére szorítja, ahogy elcsendesül minden.*
-Mi történt?
*Nem csak hangja remeg, hanem ő maga is, ahogy a félelem teljesen eluralkodik rajta. Miért nem hallottak komolyabb küzdelemre utaló hangokat? Próbál kikémlelni az ablakon, tekintetével először a másik hintót, majd pedig élőlényeket kutatni, legyen az akár ember, akár farkas. Az eső hevesen zuhog, aligha lát bármit is, de próbálkozni szabad.
Tekintete a szerzetes felé vándorol, szinte esdeklőn, hogy mondja, csak tréfálkoznak velük, nyugtassa meg, hogy nem kell hitelt adnia a mágus szavainak, hogy csak egy ostoba bolond, aki azt sem tudja, miket fecseg itt össze.*

1226. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-16 16:56:35
 ÚJ
>Ansel von Sheograt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lélekbörtön//

*Halvány mosollyal fogadja el Galin segítségét, s bár ha nem lenne ennyire szokatlanul magas törphöz képest, akkor is így tenne, de most valóban hasznosnak is bizonyul a gesztus.*
- Hálás köszönet, törp uram.
*Hangja kissé mély, de dallamos, kellemes hangzású. Bemutatkozáskor Kelteriának is, Hayrának is újra biccent, és részéről sem marad el a dolog. Így illendő.*
- Ansel von Sheograt.
*Egy pillanatra elmereng, milyen furcsa is ez most így... Játsza a finom hölgyet és jól is érzi magát a szerepben, pedig fél életében ez elől menekült. De az ünnepség erejéig nem bánja.
Nemsokára elül a helyezkedés keltette billegés, helyette zötykölődni kezd a hintó, s Ansel érzi, a kezdődő lendület előredönti kissé, hiszen menetiránynak háttal ült le. Elindultak. Nem bajlódik azzal, hogy a bársony függönyöket igazgassa, az a kis rés bőven elég neki, hogy kitekintsen, a sötétség már úgyis átvette a világon az uralmat. Elhagyják a piacteret s rátérnek az erdei útra. Innentől nagyon nincs is mi után nézelődni kifelé az ablakon.
Ő nem szól, de ha beszélgetés kezdődik, és őt is bevonják, természetesen nem fog ellenkezni. Eközben a vihar is egyre intenzívebbé válik, a szél kényszeríti hajlongásra az erdő fáit, majd az ég is morogni kezd, mint a vadállat, kit éppen most zavartak fel álmából, s dühe lassan nő, de előbb magához kell térnie. Kis idő kell, hogy az esőcseppek is hírt adjanak magukról a hintó tetején kopogva. Ansel bízik abban, ha a vadabbik fajtából is való a vihar, gyorsan elül. Hiszen a hintók nem a legmasszívabb fajtának látszottak. Kevés dolog van, amitől a nő fél, de a tehetetlenség, ami egy feltételezett baleset során lépne fel, például ha felborulna a hintó, nem a vágyott dolgai közé tartozik. A kellemetlen gondolatok kényszerítik arra, hogy egyik kezét a másikba vegye, s ujjait tördelni kezdje, de idegessége másban nem nyilvánul meg. A szél ezzel együtt furcsa hangokat is hoz, de a nőnek ez egyelőre nem tűnik fel, vagy ha tudat alatt is, a fák jajgatásának vagy vadállatoknak tudná be, de természetes, hogy ilyenkor ők is idegesek, valószínűtlen, hogy ilyenkor keveredjenek velük összetűzésbe, vagy ha mégis, hát nincs félnivalója tőlük.
Nem tudja mi jár a többiek fejében, de egyszerre mintha mindenkinek az éppen legégetőbb félelme valósulna meg - abbamarad a zötykölődés, a hintó megáll. Ansel arcára - ha halványan is - de már kiül az aggodalom. Tétovázva pillant társaira, és amint felhangzik a kiáltás összerezzen. Ez az a pillanat, ami immár cselekvésre készteti. Elhúzza a függönyöket, és miután rájön, hogy az esőfüggönyön keresztül esélye sincs bármit is kivenni, megzörgeti az ajtót és nem lesz félénk, kiereszti hangját.*
- MI FOLYIK ODAKINT?
*Lehet egyáltalán nincs is senki ott kint, akitől választ kaphatna. Egyszerre roppant aprónak és fojtónak bizonyul a hintó, a nő ösztönei azt diktálják, ideje kijutni. Véleménye nem is változik, amíg időközben nem kap bármiféle megnyugtató választ, jelet, eseményt, akármit. Úgy véli, saját maga kevés lenne kitörni az ajtót, még csak helye sincs lendületet venni. Még jó, hogy velük van a megtermett úriember.*
- Törp uram, ha lenne szives...
*Hangja kedves, de arca komoly, sőt, inkább komornak mondható. Reméli Galin érti mire gondol és tétovázás nélkül cselekszik. Ha sikerül kijutniuk, abban az esetben, ha a hintóban himbálódzó lámpás mozdítható, leemeli helyéről, és fényforrásként használva megtorpan a hintó mellett. Kabátját igyekszik szorosabbra húzni magán a zivatar elől, vörös sálját a fejére húzza. Körültekint, keresi a lehetetlenül kék szeműt. Vagy bárki mást. Ha nem jár eredménnyel, a másik csapat után néz, velük mi van. De nem bolond - míg bal kezével magasra emeli a feltételezett lámpást, addig jobb kezét kardjának markolatára helyezi.*

1225. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-16 15:31:13
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Szelíd

// Lélekbörtön //

*A két szép, méretes szekérnek alig telik pár percbe, de már halkan zötykölődnek is el a piac mellett, rátérve egy erdei kis útra. A lovak szinte ugyanolyan kecsesen, ugyanabban a ritmusban emelik patájukat, mintha csak egy életen át erre készültek volna. Fekete sörényüket lágyan borzolja a szél, s a két hintóval együtt a megjelenés nagyon idilli képet kölcsönöz, amolyan megnyugtatót - ugyanakkor valami sötét aura mégis körbelengi őket.
Az erdőbe érve már nem lehet hallani egyáltalán a nyüzsgő tömeg hangját, csak a fák monoton játékát, melyet a szellővel űznek. Azonban az első szekér esetén az öreg férfi hangját olykor lehet hallani, mintha csak beszélgetne valakivel, persze könnyen hihetik azt az utasok, hogy szerencsétlen a kora miatt kissé flúgos, s talán talált magának egy jó beszélgetőpartnert - a fejében.
A függönyök be vannak húzva, s mindegyik hintó belsejében egy apró lámpás ég, melyek az erdei ösvények göröngyös voltának köszönhetően talán zavaróak is lehetnek, ahogy ide-oda billegnek a fejek felett. Ám aki olykor kiles az ablakon, még annak is nehezére esik megjegyezni az utat, hiszen úgy tűnhet, mintha direkt akarnák bonyolítani az útvonalat, ezáltal pedig egyre beljebb érnek az erdőben. Ha még nem lenne elég szokatlan a helyzet, a vihar széle is kezdi fokozni a hangulatot, hiszen az ég olykor halkan felmorajlik, ezzel egy misztikus köntösbe bújtatva az egész erdőt eme két szekérrel. Még az a szerencse, hogy lehet látni az utat, hiszen az éj hiába játszik a titokzatos A. A. kezére, még a sötétség sem léphet ki a reális keretből.
Ahogy telnek, múlnak a percek, úgy közeledik egyre vészesebben a vihar, mely már apró, szomorú könnyeket is kezd hullajtani magából, mintha csak sajnálatát próbálná kifejezni a kastély felé igyekvő vendégeknek. Persze, ez a szomorkás szemerkélés nem tart sokáig.. Pillanatokon belül éktelen vihar kerekedik! A fák lombkoronája szinte cibálva van, s az eső is hatalmas cseppekben hull, vészjóslóan kopogva a hintók tetején. Ezzel még semmi baj nem lenne, hiszen bár melegebb hónapokat élünk, az ilyen hirtelen feltűnt felhőszakadások nagyon gyakoriak! Ugyanakkor ez nem adna magyarázatot arra, hogy miért hoz magával az erős szél halk vonyításokat..
A vendégeknek természetesen nem kell félniük, hiszen az ajtók masszívak, az ablakok sem kevésbé, s az is lehetséges, hogy csupán a szél egy kusza játéka próbál rájuk ijeszteni. Vagy tán.. mégsem?
Ám váratlan dolog történik. A szekerek megállnak. Először semmi mozgás nem látszódik sehol, hiába néznek ki az ablakon - ahonnan mellesleg sem sokat látnának, hiszen az eső igen erős fátylat borít a vidékre. A vonyítások immáron sokkal közelebbről érkeznek, s hirtelen egy kiáltás hallatszik valahonnan elölről*
- Takarodjatok innen!
*Ennyi, semmi több. Ezek után már csak egy erőteljes puffanást hallhatnak a bent ülők, mintha valaki leesett volna az egyik szekérről, azonban semmi más hang nem jön sehonnan. A vonyítás is elhalkul, távolodik, az eső sem szakad annyira, épp hogy csak záporozik.
A szekerek nem mozdulnak, s mintha a két férfit elnyelte volna az erdő. Eltűntek.. A vendégek pedig bezárva maradtak a szekerekben, egymagukban. Vagy tán.. mégsem teljesen egymagukban? S mi lenne célszerűbb? A hintók belsejében maradni, s megvárni, míg leszáll az éj, vagy esetleg megpróbálni kijutni valahogy?*

1224. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-16 09:08:07
 ÚJ
>Solimin Theraxin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 45

Játékstílus: Szelíd

//Reszkessetek, favágók!//

*Talán a terve egy kicsit túl jól is működött, ideje levágni egy selyemszálat a siker fonalából és kihátrálni a helyzetből, legalább is a biztonságos távolságig. Az ostor pár lazító rántása után remélhetőleg leengedi magát az állat nyakáról, nem szeretne megszabadulni a fegyverétől. A másik kezébe már készíti a tőrt erős fogásban, ez arra az esetre kell, hogyha az állat netán mégiscsak túl közel húzná őt magához és a "kötél" sem méltóztatik engedni, akkor a lendülettel döfi bele a meghalni nem igazán vágyó állatba. Sikerességén nem fog gondolkodni és mivel a tőrért igazán nem kár és majd abban a helyzetben már az ostor sem lesz olyan fontos, az állattól nekirugaszkodva kihátrál. *

1223. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-14 14:59:26
 ÚJ
>Galin Dargeroth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

*Az égen forrongó vörös korong sugarait tükörként veri vissza a fáradt arcán lecsorgó izzadságcseppek csoportja. A Kikötőből éppen két napja indult el a levélnek köszönhetően, azóta nem kevés utat tett meg, a fák lombjainak takarásában. Már-már unalmassá válik az egymást követő váltakozó formájú, és színű hatalmas törzsek között masírozni, de nem kell sok, hogy végre elérje célját. A legutolsó megállónál, már nincs messze a város zajos forgatagától, a távolban már lehet is hallani a kofák hangos kiabálását, ahogy próbálják rásózni az arra tévedőkre portékáikat. Még egy utolsó étkezést megejt mielőtt behatolna Artheniorba. Ekkor ellenőrzi egyre fogyatkozó készleteit is.
-Remélem jól megtömhetem magam azon a... valamin. Hova is hívtak? Mi a neve? Ja igen, bál!
*Miután befejezte az evést, összepakol, és már folytatja is útját.*

1222. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-13 20:02:04
 ÚJ
>Dreneira Da Lasson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 61

Játékstílus: Szelíd

//A gyanú árnyékában//

*Az erdő még innen a széléről is nagyon sűrűnek tűnik, bár befelé vezet innen egy kitaposott ösvény. Hogy hova vezet, nem tudja, de most nem is foglalkozik vele, minél hamarabb a piacra akar jutni. Valószínűleg visszafele is ezt az útvonalat fogja választani, majd akkor megnézi mi is, van ott. Szíve szerint, már most arra vinnék lábai, de nem tudja, hogy itt mennyi időbe fog telni, megtalálni, azt, amit szeretne. Így csak egy sóvár pillantást vett az ösvény felé és halad tovább.*

1221. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-07-10 15:44:34
 ÚJ
>Kamari Uger avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*A kovácsnál leadta végül a rendelését Uger és tovább indul, céltalanul, kalandot keresve. A nap már lefelé vette az irányt, esteledik.* "Ha nem akarok még az éjjeli veszedelmekkel meg küzdeni itt az erdőben jobb lesz ha gyorsabb tempóra váltok, bár ha jobban belegondolok talán még egy két farkassal elbírnék. Miket is beszélek! Hisz még van időm, pár óra csak igaz de az elég lesz, remélem." *Azzal Uger köpenye alá nyúl és kihúz onnan egy hosszú-szárú pipát, szájába veszi majd meggyújtja. Mélyet szippant a pipába majd lassan kifújja a füstöt és tovább indul immáron pipával a szájában, út közben hümmög valami dalt amit lehet, hogy csak Ő ismer.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257