Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 150 (2981. - 3000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3000. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-22 13:22:58
 ÚJ
>Aseld Culoro avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Ymra, Tucat//

*A terv egyelőre sikeresnek mondható, mikor hallja, hogy a számszeríj idege elpattan, majd a következő pillanatban már érzi is a lábában lüktető fájdalmat. Lába megrogy a fájdalomtól. A vesszőt túlságosan is közelről lőtték ki rá, így rendesen eltalálja. Összeszorított fogakkal állja, habár legszívesebben rögtön eltűntetné az idegen tárgyat húsából. Ha nem találták volna el, most a számszeríj lassú felhúzása alatt elfuthattak volna az erdőben, így viszont nagyon is jól tudja, hogy nem bírná sokáig. Nem akarat erővel, hanem a lába adná fel a szolgálatot. Ráadásul a mély seb még el is fertőződhet. Ennek ellenére Ymra-ra néz. Most döntsön ő. Ha kell, vele fut, de magára sem fogja hagyni. A veszző nekiütődik az előtte álló lábának, minek hatására halkan felszisszen.*
~Az átkozottak!~
*Legszívesebben az összesnek átvágná a torkát, pedig ő aztán nem gyilkos. Nekik mégis megtenné ezt a szívességet. Ezer örömmel! Testvérének gyorsan kell döntenie. Annyi idejük van, míg az egyik bandita a számszeríjjal ügyködik. Sieti kell!*

2999. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-21 16:06:53
 ÚJ
>Borin Gor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Éjszakai beszerzés//

*A törpék lába nem a hosszútávú menetelésekhez lett tervezve. Borin épp ezt tapasztalja. A menetelés az erdőben, elég megerőltető lehet az Ő fajtájának. Többször is megfordult a fejében, hogy ideje lenne már visszatérni a városba és pihenni egyet. De akárhányszor ez jutott eszébe meg is gondolta magát, hisz legalább még egy növényt meg akar szerezni a listáról. Már lassabban lépdel az egyenetlen talajon, mint amikor elindult az útra, már vágyik egy kellemes, fényes, meleg helyre ahol kipihenheti magát. Lámpása is egyre kevesebb fényt akar csak szórni magából. Nagyon úgy tűnik ideje visszafele indulni. A törpe így is tesz, elindul vissza a városba. Már a bárdját sem szorongatja a kezében, inkább az oldalán lóg az is. Kis idő után megleli azt amit még keresett, egy bokor, nagy barna levelekkel és egy piros virággal a tetején amit sajnos nem ér el, mert a bokor nagyobb nála. Borin rögtön megörül ahogy meglátja.*
-Há! Na végre egy Ördögvigyor!
*Közelebb lép a bokorhoz és elkezdi szedni a leveleit amiket a táskájába gyömöszöl. Amint összeszedett jó párat, felnéz a bokor tetejére ahol a piros lándzsaszerű virág helyezkedik el. Kezébe veszi újra a bárdját és megpróbálja azzal lejjebb húzni a virágot. Ez sikerül is neki. A másik kezével a csonttőrjéhez nyúl, majd annak segítségével levágja a virágot a bokorról. El is rakja a táskájába a többi növény közé és tőrjét is visszacsúsztatja a tokjába. Ekkor a bárdjával elengedi a bokor tetejét ami visszacsapódik az eredeti állásába. Borin elégedett az úttal, mindent megszerzett amit a listájára írt. Visszacsúsztatja az övéhez erősített fémgyűrűbe a bárdját majd tovább indul a város irányába. Még vár rá egy kicsit hosszabb út, de az, hogy megtalálta az Ördögvigyort, új erőt adott neki.*

2998. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-20 23:15:16
 ÚJ
>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153

Játékstílus: Vakmerő

//Drawar Agen//

*Márpedig Wandar már sokfélét látott. Könyvekben. S bár ezek között az a jelenet nem volt meg ugyan, hogy emberek ágakat törnek le kötelekkel (ha már nekikészültek, akkor nem kötéllel, hanem fejszével, főleg ha többen vannak) de most mindennél egyszerűbb volt elképzelni, hogy talán tényleg csinálnak is ilyet. A törpe jó szándéka persze kétségtelen, csupán Wandarnak szokása beleképzelni a világba, hogy az megpróbál indirekt módokon összeesküdni ellene, még ha csak kisebb kényelmetlenségekről, vagy esésekről van is szó, arról nem is beszélve, hogy pedig épp egy olyan folyamat közepén van, amellyel jó eséllyel a szerencséjét építi fel. Végülis, akit nyafogó nemesnek neveltek, az nem egyhamar kezdi el értékelni a jelent. Mindenesetre a tény, hogy jelenleg nem a fog-adóban próbálja eliszogatni minden létező tudatosságát, valamiféle javuló tendenciát jelent. Már éppen bontotta volna a szárnyait, amikor Drawar felszólítása megállítja.*
-Hendben, nem megyek sehova. *Válaszolja, miközben lassan ébred fel benne a csalódott felismerés, hogy nincs is szárnya, és eddig se volt. Drawar eleinte nem éri el az ágat, de aztán szépen megoldja a magasság kérdést, ráadásul szintén szárnyak nélkül. Az esés elkerülési módszereinek összegzésére Wandar inkább hátra lép, mivel ha eltűnik alóla a lépő-de-letörendő-karó-ág, nagy valószínűséggel a nem-karó-hanem-kapaszkodó-ág is engedni fog (ha másért nem is, akkor Wandar, és az összeesküvés-elmélete kedvéért), s a képlet eredménye egy mégiscsak-karó-ág, illetve egy repülni-kétségbeesetten-tanuló-Wandar.*
-Egy megvan. *összegzi, amennyiben a törpe sikeresen letöri az ágat, (s ha annak nem lett jóval mélyebben a törési pontja, mint ahogy azt Wandar sejtette), majd kiszúr magának egy újabb ágat, ami egy leheletnyivel magasabban van, mint az előző, de hosszabb is, s így mélyebbre le lehet nyomni. A probléma viszont, hogy nincs kijelölhető-kapaszkodó-ág, legalábbis nem a közelben. Ki kell nyújtóznia egy magasabban lévő ágért, s ahogy azt elérte, lehúzza magának. Ezután, ahogy korábban is tette, megindul kifelé az ágon, s tekintve, hogy a kettes-számú-kapaszkodó-ág valamivel vastagabb, talán kintebb tud menni, lejjebb nyomva ezzel az ágat. Ha ez ilyen egyszerű, lehet, vállalni kéne ág-letörést pénzért, már abból meggazdagodhatnának, és akkor még csak nem is vadásztak farkasokra. Csak ugye ki is az a bolond, aki fizetne?*

2997. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-20 21:54:40
 ÚJ
>Zöldszarvas Daranel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//A Vörös Királynő átka//

-Igen valahogy gondoltam, hogy ez lesz a válasz. *mondja maga elé kicsit bosszúsan, mivel úgy tűnik fölösleges kört futott, és úgy tűnik a többiek is erre a kérdésükre választ is kaptak. Valahol ez biztosan így volt megírva, hogy nekik itt és most kell részt venniük ezen az eseményen.*
-A Vörös Királynő? *mereng maga elé az íjász, mivel még sosem hallott ilyesmiről.* -És mégis kit tisztelhetünk az ő személyében? *érdeklődik, de akkor valószínűleg erre sem fog reagálni és elballag Mortar társaságában.*
-Igen biztosan van. *bólogat az ork szavaira, és jó mélyen elrejti zsebében a kártyákat persze úgy, hogy lehetőleg ne vágja meg combját, vagy ne sértse fel csodálatos öltözetét. Igazán kár lenne érte.*
-Üdvözletem Ork az én nevem Zöldszarvas Daranel, de hívjon Daranel-nek, Zöldszarvas-nak csak odahaza szólítanak. *mondja és kezet fog az orkkal, ami igen érdekes, mivel ezúttal nem keríti hatalmába az az ellenszenv, amit általában ilyenkor érez. Lehet a hely teszi, lehet az Ork csak pusztán szimpatikusabb neki a többinél egyelőre ezt még nem tudja eldönteni.*
-Semmi közünk hozzá, de megmondta a hal. Ennek így kellett történnie. Remélem kielégítő válasszal tudtam szolgálni. *szavait Amine-nek címezi, ami talán elsőre kekeckedőnek tűnhet, de inkább igyekszik elfojtani bármiféle további hisztériát, és igyekszik lelket önteni belé, de, hogy a nőnek ez miként is esik majd kiderül.*
-Azt gondolom. *lép vissza a társasághoz mikor még félfüllel elcsípi Mortar szavait.* -Hogy igen csak akkor lesz vége ha segítünk nekik. De honnan tudjátok, hogy a harcon ugyan azt értik e amit mi? *teszi fel a kérdést, körbepillant az arcokon, majd kis hatásszünet után tovább beszél.* -Mert ha azt amit mi akkor elég nagy pácban vagyunk ugyanis egy árva fegyverünk sincs. *mondja, és szívébe hasít a fájdalom ha az íjára gondol ami kisfiú kora óta kíséri útján, de biztos abban, hogy meg fogja találni.* -Én azt mondom először mérjük fel a terepet és a helyzetünket, és próbáljunk a dolgok mögé látni. *fejezi be majd azonnal sarkon fordul és elindul a kis felfedezőútjára. Szinte biztosra veszi, hogy Ork vele fog tartani, a többiek pedig majd saját belátásuk szerint cselekednek. Persze nem okos dolog több felé menni és jobb lenne összetartani, de a szükség törvényt bonthat. Az út során Daranel részéről csendesen lépeget a díszes épület felé, majd mikor meglátja az írást teljesen elképed.*
-Hihetetlen de ez a hely még mindig képes meglepni. *mondja de ezúttal már nevetve a vele tartóknak, vagy legrosszabb esetben saját magának.*
-Elnézést uraim. *köszörüli meg kicsit torkát mikor a kapuban lévő két halhoz lép.* -Mondják hol juthatunk jegyekhez, és mit adnak éppen? *érdeklődik, és magában még most is nevet, hogy halaktól kér információt. Azonban azért kíséreli meg ezt a dolgot, hogy hátha szükségessé vállnak azok a kártyalapok, bár igaz inkább valamiféle fegyverként szolgálhatnak. És hoppá ekkor jön egy gondolat ami villámlásszerűen hasít végig az íjász fejében.*
~Mi van ha a kártyalapok maguk a fegyverek, vagy azokból lesznek a fegyverek?~ *néz kerek szemekkel a többiekre, akiknek furcsának is tűnhet az ábrázata, de ebben a pillanatban egy hang sem hagyja el száját.*

2996. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-19 18:54:58
 ÚJ
>Drawar Agen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

//Letrion Wandar//

*Figyelmesen hallgatja a rendeltetését, és őszintén ilyen műveletet ő még nem látott, de persze ez nem zárja ki annak létezését, elvégre az ő tudománya nagyrészt kimerül a bányászatban, a földművelésben, s az ivászatban. De hát már ez is egy tevékenységformával több, mint amennyit ismernie kell egy törpének, hát fajtájához képest roppant műveltnek tartja magát. Ha túlélik a farkasvadászatot, akkor amint lábra tudnak állni, ezt ki kell próbálni. Drawar a kötélnél csak a hintázásra vagy az akasztásra tud gondolni, bármilyen más rendeltetése az eszköznek az előbbi kettő valamilyen arányú keveréke. Az ág eltörése nem éppen úgy alakul, ahogyan azt a törpe tervezte, mivel ő elesést nem kalkulált bele, hát még szemkötőt! Mondjuk az utóbbi viselésére nem is kényszerül, csak majdnem. És persze nem is szükséges mondani, nincsenek őneki perverz álmai arról, hogy ha ő huppant, akkor Wandarnak is kell, mindössze segítőkész szikla módjára viselkedik.*
- Reméljük neked nem kell megtapasztalnod, főleg nem, hogy magasról hogyan kap el *jegyzi meg, majd feltápászkodik, és megy bakot tartani. Wandar ügyesen felküzdi magát, majd még feljebb, majd azt az ágat, amin áll, megkíséreli elgörbíteni, hogy Drawar elérhesse. A törpe viszont hiába ugrál, messze van ő még attól.*
- Na várj... na menj sehová *adja ki a parancsot, mert hát valószínűleg ha nem mondja, akkor Wandar átugrik valamelyik másik fára, vagy elrepül, vagy ilyenek. A törpe visszasiet a nagy, vaskos ághoz, és visszahozza, majd miután neki támasztotta ferdén a fának, lovaglóülésben kísérli magát feljebb és feljebb húzni, míg végül sikerül belecsimpaszkodnia az ág végébe (de mondani sem kell, már elég magasan van, legalábbis magához képest). Igyekszik fogást találni, majd odakiált:*
- Ha nem kapaszkodsz elég erősen, akkor lépj pár lépést hátra *nagyjából lehet már látni, hol fog törni az ág, és Wandar az egyik lábával méga határon túl van, szóval könnyen lepottyanhat, ha nem vigyáz. Ha valamelyikről megerősítést nyer (vagy a férfi biztosítja, hogy erősen kapaszkodik, vagy visszalép egyet), akkor teljes tömegével belecsimpaszkodik, és megpróbálja lehúzni az ágat, mely valószínűleg nagyon hamar meg fogja adni magát, elvégre nem olyan vastag, mint az, ami a törpe alatt van.*

2995. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-19 15:35:40
 ÚJ
>Borin Gor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Éjszakai beszerzés//

*A törpe útja tovább folytatódik, hogy megcsappant készletét újra feltöltse. Nem hiába este indult neki az útnak, hisz pár növény csak ilyenkor vagy hajnalban elérhető. Igyekszik mindent szemügyre venni, hisz néhány alapanyagnak való, elvegyül a többi növénnyel és a tapasztalatlan szem ezek felett elsiklik. Szerencsére Borin már jó ideje műveli ezt a mesterséget. Lassan lépdel az erdőben, közben lámpáját több irányba is fordítva, hogy arra is lásson. Talán már kifele halad az erdőből. Szeme elé egy türkiz fátyolszerű dolog libeg be. Felnéz és máris meglátja, hogy mivel van dolga. Az Észak reménye, ez is listáján szerepel többek között ezért neki is lát a beszerzésének. Ez az élősködő növény remek a sebek ápolására, akár frissen szedve akár szárítva. Sajnos az ág amiről csüng lefele, kissé magasan van és Borin nem éri el. Először nyújtózik érte, de még mindig túl magasan van. Ez a hátránya annak ha valaki törpének született, persze erre is van egy megoldása. Egyszerűen a bárdját fogja használni. Markába kapja majd azzal húzza le a gyógyhatású növényt. Amint sikerült neki ezt is táskájába teszi, előtte nagyjából megpróbálja formára hajtogatni, hogy bele férjen. Egy úttal elő is veszi az előbbi papírt és széndarabot, majd az Észak reményét is kihúzza a listáról. Most viszont ahelyett, hogy visszarakná a papírt a táskájába, inkább zsebre vágja. Már indulásnál se volt üres a táskája és most, hogy szedett is bele növényeket egyre fogy benne a hely. Azzal, hogy a listáját nem teszi bele talán egy cseppnyi helyet spórol. Becsatolja táskáját az oldalán, majd tovább indul az erdőben, hisz még van azon a papíron kihúzatlan gyógynövény.*

2994. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-19 13:27:59
 ÚJ
>Ryliel Arkrexon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//A Vörös Királynő Átka//

*Való igaz, hogy a kéz ügyében nem tud segíteni, azonban reméli, hogy talán valami másban igen. Ha nem is nagy dologban, legalább egy kis apróságban. Erre persze csekély esélyt lát. Assim is velük marad, pedig mintha úgy tűnt volna, hogy menne. Rylielt talán kezdik cserben hagyni megérzései? Meglehet. Talán ez az egész már nekik is sok.*
- Erre senki nem készíthet fel. Ha meg is próbálnák, akkor tudod felfogni, hogy számodra milyenek a dolgok, ha megéled azokat *jegyzi meg, bár azt nem lehetne megmondani, hogy szavai magának, vagy a sötételfnek szólnak-e valójában. Az éjbőrűvel együtt megindul, bár ő nem szándékozik teljes egészében bemenni. Inkább csak megállna az ajtóban, elvégre az ifjút sem akarja itt hagyni egymagába.*
- Ha végeztünk, szerintem soha többé nem fogjuk látni ezeket a halakat *fejti ki saját álláspontját a dolgokkal kapcsolatban. Elég hirtelen kerültek ebbe az egészbe, valószínű, hogy ugyanilyen hirtelen fognak kikerülni belőle. Akkor pedig olyan lesz minden, mintha semmi sem történt volna. Az viszont bizonyára messze van még. Most pedig a jelennel kell foglalkozniuk.
Ő kint vár, bármiféle sejtelemtől mentesen, elemezgetve a hallottakat. Ha már belecsöppentek ebbe az egészbe, talán ezen kellene töprengeni, nem pedig azon, hogy mekkora képtelenség ez a dolog. Pedig az, de ezen túl kell lépnie, ha haladni akar. Mikor azonban meglátja Mortart és visszanőtt karját, egyszerűen elámul. Fejéből az összes gondolat elillan, s csak egyetlen mondat cikázik elméjében újra és újra. ~Ez nem lehet igaz!~ Tétován lép a férfi mellé, mosolyogni azonban képtelen. Csak mered az újra helyén lévő kézre, miközben nem tudja eldönteni, hogy mit érez. Örül, minden bizonnyal, elvégre újra egyben vannak az ember tagjai, ugyanakkor nem biztos benne, hogy hinnie kellene ennek az örömnek. Egyszerűen képtelen elfogadni a dolgot, nem, amíg meg nem bizonyosodik róla teljes egészében. Az új nadrágról tudomást sem vesz. Egyáltalán nem tereli másra pillantását, csakis a végtagot figyeli, még akkor is, mikor az ében hajú előtt megáll. Kezeit remegve nyújtja előre. Már-már megérinti, de mégsem. Akkor kicsit távolabb húzza, majd tekintetét a zöld íriszekre vezeti.*
- Szabad? *kérdi bizonytalanul. Amennyiben engedélyt kap rá, hozzáér. Megfogja a kart, tapogatja, néhányszor finoman végigsimít rajta, főleg ott, hol a tépés szegélyének kellene lennie, közben pedig vizsgálja a megmaradt nyomokat. Szemei önkéntelenül is megindítanak egy könnycseppet, ajkai pedig halvány mosolyt formálnak.*
- Úgy örülök... *suttogja, többet azonban nem mond, csak elereszti Mortart és hátrébb lép, hogy végiggondolva iménti tetteit, arcán nagy zavarral elforduljon. Mit sem törődik most a fejtegetésekkel. Csak egyetlen, megnyugtató dologra tud most gondolni, na meg a zavarra, mi vörös pírt ültet arcára. Szemeit gyorsan megtörli, mielőtt még újabb könnyek törnének elő. Azokra most semmi szükség.*

2993. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-18 17:43:18
 ÚJ
>Borin Gor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Éjszakai beszerzés//

*Az erdő sötétjét egy lámpás fénye töri meg. Ez a lámpás pedig Borinhoz tartozik aki épp az erdőben téblábol. Ennek a sétának oka van, növényeket akar gyűjteni, mert már szinte az összes kifogyott neki. Egyik kezében a lámpás, a másik kezében pedig a bárdja van, muszáj, hogy nála legyen, hiszen ilyen időben aktív sok ragadozó állat, és jobb ha hamar tud odacsapni. Szerencséjére eddig még nem érte támadás. Lassan teszi egyik lábát a másik után, és közben körbe-körbe tekinget. A lába alatt száraz levelek és ágak recsegnek ahogy lép. Kis idő múlva meg is leli amit keresett. Egy kis fa, alig magasabb Borinnál. Ez épp jól jön neki, hisz így eléri a fa barnássárga bogyóit amik kis fürtökben lógnak le az ágairól. Le is szed pár maroknyival és az oldalán lógó táskába teszi, majd ugyan onnan elővesz egy összehajtott papírt és egy széndarabot. Letérdel és a földre helyezi a lámpását, majd kihajtja a papírt.*
-Lássuk csak, Barna Gbolis.. megvan!
*Azzal kihúzza a listáról a növényt. Feltápászkodik táskájába elrakja a szént és a papírt, majd megragadja lámpását és tovább folytatja az útját. Egyre beljebb halad az erdőben, már meg-megfordul a fejében a gondolat, hogy majd nem tud visszatalálni. Egyszer csak egy nagyobb zaj csapja meg a törpe fülét a háta mögött. Rögtön odafordul és odairányítja a lámpása fényét, bárdját felemelve készül, hogy esetleges támadás fogja érni. Az egyik bokorból egy őz ugrik ki és láthatólag valamit eszik, amint meglátja Borin rögtön futásnak is ered. A férfi nem foglalkozik az állattal, inkább ez érdekli, hogy mit ehetett. Oda is sétál a bokorhoz és már látja is mi az.*
-Holdsajt.
*Jegyzi meg magának.*
-Sose lehet tudni, hogy megéhezem-e.
*Ennek terméséből is szed néhányat a táskájába, szerencséjére épp jókor jött, hisz ez a növény csak este "elérhető" és az is jó hír, hogy az őz hagyott neki még a bokron. Ebből is szed jó párat, majd otthagyja. Most a papír nem kerül elő, a Holdsajt nem volt a listáján, de inkább leszedte, hogy majd később ne kelljen.*
~Remélem nem fog sokáig tartani ez a beszerző út. Nem akarok egész éjszaka sétálgatni, meg majd még aludnom is kellene valamennyit.~

2992. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-17 19:41:15
 ÚJ
>Bryande Dhorgetor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Új kezdet//

* A helyi kovács műhelyében nem talál semmi kedvére való dolgot, úgyhogy tovább is áll. Visszaül szekerére és elindul kifelé a városból. Lassan és komótosan halad, órák is eltelnek, mire kiér az erdőbe. Itt már egészen más azért. Az út, noha döcögősebb, mégis kényelmesebb, mint a városban. Nincs tömeg, jó a levegő és igazán szép ez a vidék. Néha megáll, eszik pár falatot. Lovát is leszereli és hagyja, hogy kicsit legeljen, mászkáljon a szekér terhe nélkül. Egy órát, vagy kicsit többet is pihen néha. Ráér. Nem várja senki. *

A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.07.19 20:22:54, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.

2991. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-17 16:39:28
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320

Játékstílus: Szelíd

// Culoroék //

*Igazából, teljes mértékben logikus, hogy ha nem találják meg a célpontot, akkor a csapat újra egyesül, hogy megvitassák a következő lépést. Nyilván nem pazaroltak volna túl sok időt, hanem kerestek volna valaki olyat, akit egyszerűbb csapdába ejteni. S lám, most hogy egyikükkel végeztek, már csak a bosszú miatt sem fognak csak úgy odébbállni. Főleg az után, hogy még ellenszegülnek is.
Ymra beoson Aseld mögé, aki pedig az egyik társuk mögött talál fedezéket. S attól még, hogy nem akarják megölni őket, nem jelenti, hogy egy-két sebecskét nem tudnának elviselni. Ha jól kezelik és nem túl feltűnő, akkor gond se lesz belőle. Főleg, mivel a számszeríj idege elpattan és Aseld lábszárába csapódik a vessző, megakadva benne. Talán nem roskad össze azon mód, viszont a lüktető fájdalom igencsak megtépázhatja figyelmét. S míg újra felajzza és nyilat tesz a helyére az egyik, a másik végig takarja testével, ahogy közelebb állva fogja a kést, készen rá, hogy leszúrja valamelyiket. Sajnos ő nem az eszéről híres, taktikai szempontból is inkább a szerencse fortélya a helyezkedése, mintsem szándékos stratégiai lépés. Ámbár a számszeríjat nem lehet túl gyorsan felhúzni, cserébe viszont elég erős.*
- Nem szeretnélek megölni titeket. Sokkal többet értek élve. Tegyétek le a fegyvert, különben a következő már jobban fog fájni.
*Mondja, miközben igyekszik újból lövésre készíteni fegyverét. Valóban jobban szeretné, ha el tudnák adni őket, azzal többet keresnek, mintha csak hulláikat rabolnák ki.*

2990. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-17 16:20:21
 ÚJ
>Ymra Culoro avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Aseld Culoro, Tucat//

* Nem olyan szerencsések, hisz odamegy hozzájuk a rabló banda két másik tagja. A lány nemigen érti, hogy miért, hisz a másik biztosította őket, hogy nincsenek ott. De ezen nincs idő gondolkodni, hisz Aseld felé lépdel, a túszt nem ereszti. Ymra pedig olyan gyorsan lép mögéjük, hogy nem találhatják el. Azonban nem íját veszi kezébe, hanem dobótőreit. Bár már a gondolattól is rosszul van, ha eszébe jut, hogy embereket kéne ölnie. De most nem mutathatja, hogy ódzkodik a dologtól.*
- Takarodjatok innen...
* Mondja egy kis fenyegetőzéssel a hangjában. Arcára undor ül, mert nem fér a fejébe, hogy hogy lehet valaki ilyen gonosz.*
~ Ez az erdei vadászat nem alakul valami jól, mert mi lettünk, akit üldöznek... Az áldozat szerepe remélhetőleg nem a miénk lesz.~

2989. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-17 15:44:07
 ÚJ
>Aseld Culoro avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Ymra Culoro, Mesélő(Tucat)//

*Már majdnem minden jól alakulna, mikor kettő visszatér keresésükből. Ráadásul az egyiknél számszeríj is van. Mázli, hogy nem ölte meg rögtön a fejvadászt, így most van egy túszuk, aki egy kis szerencsével az életüket jelenthet. Őt is hasonló emberek rabolták el öt éve, így nagyon jól tudja, hogy milyen kapzsi söpredékek ezek és szinte bármit megtesznek a pénz érdekében, de ha nem muszáj, nem ölik meg egymást, mivel munkájukhoz nagyon is szükségük van egymás segítségéhez. Ráadásul nem is lehetnek többen, mivel maximum négy fős csoportokban szokták járni a helyeket, a megfelelő összhang végett. Aseld-nek eszébe nincs leereszteni fegyverét, hanem az egyik alak közeledtével ő is el kezd araszolni Ymra felé. Túsza több szempontból is védelmet jelent. Nem hiszi, hogy képes lenne az íjas lelőni, de ha meg is teszi, akkor is fedezéket nyújt számára a nyílhegy ellen. Mielőbb húga elé akar kerülni, hiszen bár őt nem sebesítenék meg a piacképes áru végett, de így talán mindkettőjüknek lehetőségük lesz a menekülésre. Fedezékből már Ymra is lőhet.*


2988. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-17 04:14:18
 ÚJ
>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153

Játékstílus: Vakmerő

//Drawar Agen//

*A kötél ötlete épp csak átsuhant Wandar (tökéletesen funkcionáló) rozsdásodó agyán, az eredetét ezzel magyarázza:*
- Egy kötelet hrá tudnék kötni egy magasabban lévő hosszabb méhretű ágra. Leengedem a végét, amivel te pedig le tudnád húzni az ágat. De ez épp csak eszembe jutott, és nem is oly fontos, egy alacsonyabban fekvő ágat elég testsúlyból lenyomni, lent pedig te eléhed. Onnantól már csak le kell töhrnünk.
*Minden menetrendszerűen, ahogy elképzelte: a bot eltörik, a törpe esik egyet (inkább, minthogy fejbevágja magát), Wandar pedig épp időben kapott maga elé egy lábat, hogy ne essen a fent említettekre, bár így veszélyesen közel kerül ahhoz, hogy Drawarra majdnem rálépjen.*
-Igazad volt, a föld mindig elkap.
* Ekkorra már úgy döntött, felhagy a mászással, de látszólag a törpe észrevette az előbbi vizsgálódását, ezért végül mégis ráveszi magát. Végülis a másik már esett egyet, s most rajta a sor.*
-Ahogy gondolod.
*Fogadja el a segítséget, majd megindul a törpe felé, és kihasználva a környezet adta lehetőségeket (azaz Drawar szikla-munkáját) megindul a fára. Első lépcsőfok (ez ugye a törpe), majd második… nos, második nincs, de innentől, hogy elérte az ágat, ez már a kar munkája, főleg. Egyrészről, az utóbbi egy-két héten teljesen elhanyagolta a fizikai megerőltetéseket (még íjjal is), na meg ugye amennyit fára mászott életében, ezért csak lassan-de-biztosan halad a folyamat. Emellett pedig, ha a járás közben, amit egyébként gyerekkora óta gyakorolt, nem is igazán, most a mászásnál azért megérzi a nem is olyan régen kudarcba fulladt ivászat enyhe hatásait. De még így is jobb a végeredmény, ugyanis, mint az már kifejtésre került, e nélkül ágakat szedésre se tudták volna nagyon rávenni, famászásra meg pláne nem. Végül felér a kiszemelt első-ágra, majd tovább a következő olyanra, ami látszólag megfelelő karó-ág, és még arra is hagy időt, hogy csodálja magát, amiért idáig eljutott (~megy ez, mint a pofára esés~).*
- Én viszont valószínűleg fogok hrepülni, mielőtt lemegy a nap… ha csak egy fél másodpehrcet is.
*Egy (jelenleg) fejmagasságban lévő ágba kapaszkodva, elkezd kifelé lépdelni az ágon, hogy ezzel lenyomja minél inkább a földközelbe az ág végét. Elég erősnek tűnik az ág, hogy valameddig kimerészkedjen rá, ha mégsem az… hát, akkor van egy botunk.*

2987. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-17 01:18:20
 ÚJ
>Amine de Niiso avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

// A Vörös Királynő átka //

*Még ha az útra is szegezi a tekintetét, odafigyel a másik kettőre, tökéletesen hallja a neveiket és ami még ennél is érdekesebb, igyekszik minél jobban a fejébe is vésni, hogy ne felejtse el. Legalábbis addig ne ameddig együtt átvészelik ezt az egészet. Azt, hogy a bemutatkozás rá is vonatkozna azt nem hiszi, így ha nem kérdeznek rá ő az út további részében minden idegszálával azon lesz, hogy az émelygést legalább elmulassza. Még mindig szentül megvan róla győződve, hogy ez csak annak az oka, hogy nem tudja mozgatni az ujjait. A vérveszteség az már csak egy olyan dolog amire jobb ha inkább nem is fog semmit. Még csak az kellene ha pont ő hátráltatná a csapatot...*
- És ugyan miért kellene nekünk ellene harcolnunk? *Hiába érzi magát erőtlennek, ez a kérdés hangosan hangzik el. Hangja hitetlen és még mindig mérges a történtek miatt, de legfőképp magára.*
~Hagyjon engem békén!~ *Visszhangozza a fejében az elutasítás ezt illetően. Neki bőven elegek voltak a halak. Ez nem az ő világuk, és semmi közük ezekhez a micsodákhoz. Ráadásul a legérdekesebb és megkérdőjelezhetőbb módon kérik az ő segítségüket. Először is, ha azt akarják ezek a valamik, hogy harcoljanak valaki ellen, akkor miért vették el a fegyvereiket?*
- HÉ! Kérdeztem valamit! *Kiált utána mikor a hal levegőnek nézi mit sem törődve a gyógyításról feltett kérdésével. Duzzogva, leguggol végül a földre. Fene se érti ezt a helyet. Egy egyszerű patakhoz mentek csak oda, és ez lett a vége, azok ketten meg szabadon kóvályoghatnak? Hogy van ez már? Mi minősül itt veszélyesnek, és mi ártalmatlan? Ha odamennek ezek után egy fához abból meg veszett mókusok fognak előugrani?
Akármennyire rosszul is érzi magát a lány arcára figyelmes lesz ahogy az az ébenhajú után tekint. Ő pedig még mindig tudni akarja, hogy mit akar a hal. Remek kombináció.
A lány kérdésére csak megrázza a fejét.*
- Ebben nem hinném. Csak rosszul vagyok, ennyi az egész, de ígérem összeszedem magam. *Vesz egy mély levegőt, ami némiképp segít, majd a lány felé fordul erőtlen elkeseredett türkiz szemeivel.* Csak...erre még sosem készítettek fel, ennyi az egész. *Vallja be végül fölegyenesedve. Való igaz, a fizikai sérülések mentális kezelése között eddig sosem szerepelt a végtagok leszakadása, vagy majdnem leszakadása, de használhatatlanná válása. És ha hazamegy ezért nem pátyolgatni fogják. Naná, hogy nem!
Ismét abba az irányba fordítja a fejét amerre a hal ment, majd ismét egy nagy levegőt véve erőtlenül megragadja a lány csuklóját.*
- Gyere! Megnézzük, hogy mit is akart az a hal? *Mosolyog rá biztatóan. Arra jól emlékszik, hogy ők ketten együtt érkeztek ahhoz az átkozott nyúlüreghez, így Ryliel talán szeretné tudni, hogy mi van a férfival, és őszintén szólva még ő sem vetette el azt a reményt, hogy talán a hal azért sürgette és érdeklődött annak a keze iránt, mert tud rá megoldást.*
- Elegem van ebből a helyből! Ha végeztünk ezüsttálcán akarom látni ezt a halat! *Dünnyögi maga elé megpróbálva inkább a sírás helyett méregbe átvinni a feldúltságát és fájdalmát.
Ahogy odaér döbbenten látja, hogy a kéz a helyén van, méghozzá innen messziről látva tökéletes állapotban. Azt a halvány heget ilyen távolságból nem is lehet látni.*
- Nem is áll rosszul! Legalább nem szoknya. *Szólal meg végül erőtlen hangon, és egy ugyanolyan erőtlen mosoly kíséretében mikor az ébenhajú felvette a nadrágot, ha eddig nem vették volna észre az érkeztét, vagy érkeztüket ha Ryliel vele tartott.
Aztán a halhoz fordul, és miközben felé sétál lefejti a sérült kezéről az anyagot ami ismét fájdalmas grimaszba borítja az egész arcát.*
- Ezt! Ezt ugyanígy meg tudja rendesen gyógyítani? *Emeli a hal felé a kezét kérlelő reményteli tekintettel. Nem tudja mennyire intelligensek ezek a lények, de nagyon nincs ínyére, hogy őt csak úgy figyelmen kívül hagyta még akkor is mikor rákérdezett erre a dologra. Ha hajlandó segíteni akkor követi az utasításait. Köszönömöt ráér akkor mondani, ha meglátta majd az eredményt, de akkor az tényleg szívből fog jönni.
Ha viszont most sem reagál, úgy folytatja.* Azt mondta, hogy azt akarja, hogy harcoljunk valami Vörös Királynő ellen. Akkor gyógyítsa meg az én kezemet is, különben ez esélytelen! Kérem! *Nem fog elkezdeni ismét sírni, teljességgel kizárt, éppen elég, hogy egy ilyen két lábon járó mutáns izének könyörög a segítségéért. Ennél mélyebbre már a szó legszorosabb értelmében sem süllyedhetne.
Ha ő is végzett, és kimentek a többiekhez nagy önuralom kell, hogy nyugodtan végighallgassa az ébenhajú magyarázatát, miszerint minden okkal történik.*
- Nehogy már még jó színben is tüntesd fel őket miután majdnem megszereztek minket a mai ebédjüknek! *Szólal fel még mindig sértetten. Ő egyáltalán nem bánta meg, hogy sikerült sokszorosan is visszafizetnie annak a halnak azt amit a kezével művelt. Az életéért fizetett érte, ami még mindig nem ért annyit mint a kettejük kezeiben okozott kár.
De abban talán igaza van, hogy csak azután mehetnek vissza, hogyha segítenek nekik. Erre a gondolatra csak beletörődve felsóhajt sóhajt.* Csak azt mondja meg nekem valaki, hogy nekünk mi közünk van ehhez az egészhez? *Néz elkeseredetten a többiekre. A hangja halk, amibe aggodalmat lehet csak kihallani, és nem csak maga miatt. Bármelyikük ismét megsérülhet és valószínűleg meg is fog értelmetlen okok miatt, hisz még csak nem is itt élnek.
Nem remél a kérdésére választ, mert az egyértelmű. Semmi közük sincsen hozzá, de mégis belerángatta őket egy rakás kopoltyús két lábon járó hal.*

2986. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-16 22:54:30
 ÚJ
>Drawar Agen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

//Letrion Wandar//

*Drawar fejét vakargatja, számításba vesz minden nála lévő dolgot, hátha valamelyik (ha nem is kötél, de) funkcionálhat kötélként. Sajnos legfeljebb a függőjének a madzagját tudná ilyen célra odaadni, az pedig nem lenne sok... Körömpiszoknyinál is kisebb vastagságánál már csak arasznyi hossza teszi haszontalanabbá.*
- Nem, még csak hasonló sem. Habár nem vagyok benne biztos, hogy az megkönnyítené a dolgunkat *simogatja a szakállát* vagy legalábbis fejtsd ki kérlek, hogy terveznéd kötéllel.
*Abból baj nem lehet, ha Wandar elmondja az ötletét, lehet valahogy lehet ebben a gondolatsorban helyettesíteni a kötelet valamivel. Azonban ha ezzel végzett, onnantól a törpét már a hatalmas ág fogja lekötni, és amikor a férfi felé fordul, hogy segítséget kérjen, látja, hogy az már egy fán lévő ágat méreget. Hát, lehet az a következő darabja a gyűjteménynek, de előbb ezzel a szépséggel kéne valamit csinálni. A segélykérés nem talál süket fülekre, Wandar rögtön jön is, és nekifeszül, a törpe meg húzza, végül hangos reccsenés kíséretében az ág megadja magát, ahogyan a törpe egyensúlyérzéke is. A lehullott és elszáradt levelek művészien érzéki hanggal recsegnek-ropognak bele a maguk lágy, dallamos hangján a késő délutáni erdő csendjébe, amint Drawar visszafogott, ugyanakkor biztos lendülettel zuhan közéjük hangosan puffanva. Ráadásul magával rántja az ágat is, szóval még szerencséje van, hogy a szemét nem veri ki vele.*
- Ilyet se csinálunk többet... *nyögi, miközben felkel* Lassan a farkasoknak nem is lesz dolga. Na akkor... ez eddig öt, ha ebből sikerül két karót csinálni. Ha nem, akkor az elrontott feléből fogpiszkáló lesz *azzal rádobja az előző háromra, majd odafordul az ág felé, amivel Wandar szemezett az imént.*
- Veselkedjünk neki? *kérdezi, továbbra is az ágat nézve* Én tartom az egyik talpad két kézzel, míg te felkapaszkodsz. Elvégre picik a törpék, tömzsik, na de sziklának jók, és ez biza' sziklamunka. No jer! *azzal odaáll a fához, és ujjait összefűzve leengedi a kezeit, hogy Wandar beleléphessen, aztán felkapaszkodhasson a fára.*
- Odafent viszont már magadra leszel utalva, mivel kizárt, hogy akárhogyan utánad tudjak menni... kivéve ha időközben megtanulok repülni, amiben viszont kételkedem *jegyzi meg mintegy végszóként.*

2985. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-16 22:21:21
 ÚJ
>Assim Lassesi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

// A Vörös Királynő átka //

*Assim máris jobban érzi magát attól, hogy legalább kicsit tudott segíteni a két nőnek.*
Az én nevem Assim *viszonozza Ryliel mosolyát. Sokkal könnyebb lesz átvészelni ezt a furcsa kalandot, ha jóban vannak egymással, és a mosoly, még ha halvány is, valami ilyesmit látszik előrevetíteni.
A Vörös Királynő és a harc emlegetése viszont ismét megrémíti, bár megtesz mindent, hogy ezt titkolja. Sosem volt nagy harcos, most sem ért hozzá, még csak nem is különösebben erős, ráadásul sosem érzett késztetést arra, hogy bántson másokat - az a kevéske önvédelem pedig, amit kénytelen volt magára szedni az évek során, aligha lesz elég egy ilyen harchoz. Részben ez az oka, hogy bár Ryliel küldené, végül nem tart Daranellel. Ha már harcolni kell, ő inkább azt csinálja, amihez ért legalább egy kicsit, és azokkal marad, akiknem szüksége lehet segítségre. Az ork és az íjász alighanem elboldogulnak majd nélküle is.
Mortar visszanőtt kezét látva leesik az álla - hol van még ő attól, hogy ilyen csodás gyógyulásokat vigyen véghez! Széles, boldog mosollyal felel a férfi félmosolyára, ő legalább annyira tud örülni a más szerencséjének is, mint a sajátjának.*
Gondolom... gondolom, nem nagyon van más választásunk *válaszolja tétován, amikor Mortar a véleményüket kérdezi.*
~De miért pont én?~ *teszi fel magának újra a kérdést, ami nem hagyja nyugodni. Ha szándékosan keresték meg őket, hogy részt vegyenek a Vörös Királynő elleni harcban, miért pont őt választották, őt, aki se a harchoz, se a cselvetéshez nem ért, és még abban sem kiemelkedően jó, amihez konyít egy kicsikét?*

2984. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-16 20:30:26
 ÚJ
>Mortar Gríjachor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

// A Vörös Királynő átka //

*Mortar valójában nem tudja, hogy jelenleg mit érez, miközben szinte évtizedeknek tűnnek azok a pillanatok, melyek alatt a lágyan ringó rózsa felé halad. Mintha érzelmei, érzései egyre csak tompulnának, majd szép lassan eltűnnének, s helyüket átvenné a szokatlanul nyugalmas üresség. Teljesen olyan érzése van, hogy a Halál egy szebbik képében mutatkozik meg, s az út, mely idevezette, egy utolsó kaland volt számára. A hallény talán valami hírnök, esetleg ő bocsájtja végső útjára, így lényegében dühe is teljesen elmúlik, s azt gondolja, hogy igazából a cilinderes nem hibás, hiszen ő csupán az ébenhajú Sorsát teljesíti be. Így hát mielőtt belépne a virágba, egy ábrándos biccentés intéz a lény felé, amolyan végső búcsút, majd eltűnik - szerinte végleg.
Hamarosan mély sötétség telepedik a férfire. Szemeit lehunyja, s várja, hogy a végső nyugalom rátelepedjen, s megkezdhesse túlvilági álmait, avagy minden emlékképet hátrahagyva új testbe születhessen. Igazából ennél jobban aligha készülhetett volna arra, hogy a Halál karmai elragadják, mégsem ez történik hatalmas csodálkozására. Ahelyett, hogy teste mély örök álmába merülne, csonkja bizseregni kezd, s nem is tudja eldönteni, hogy most fáj neki, vagy sem, vagy hogy a túlvilágra való átlépés minden fájdalmat kilök testéből... Ezen sokat nem is tud töprengeni, hiszen mintha a Sors meggondolta volna magát, s egy rúgással visszaküldte volna a férfit a "való életbe". Érzi, ahogy kihányja magából a növény, kishíján el is esik, ám képes talpon maradni. Először értetlenül pillant körbe a teremben, vár valami "konkrétat", hogy mi is történt vele, így hát először észre sem veszi, hogy egy hiányzó testrésze biz' a helyén van! Ugrik is egyet, mikor végül a halat megpillantja maga mellett, s ekkor pillanatokon belül tudatosul benne, hogy valójában nem is ment sehova, nagyon is ott van, ahonnan elindult, méghozzá teljes egészében!
Értetlenül, kételyekkel, s kérdő pillantással veszi át végül a nadrágot tőle, mely először nagyon szokatlan neki, hiszen halpikkelyekből van készítve, ám egyáltalán nem célja az elkövetkezendőket teljesen mezítelenül tölteni, így hát hamar felölti azt magára. Így elnézve nem is rossz, sőt, nagyon is kényelmes, s még különleges is, úgyhogy reméli, hogy ha egyszer visszatér a "másik" való életbe, akkor ez sem fog elvészni, s egy örök emlék maradhat számára.
Már épp indulna is kifelé, mikor megtorpan, s egy félmosollyal hátranéz a lény felé.*
- A Vörös Királynő ellen harcoljunk? *elhallgat, majd folytatja* Tán ez egy próba volt?
*Pillant keze felé, célozva arra, hogy talán valamilyen teszt volt az egész, hogy Mortar hogy viselkedik egy ilyen helyzetben. Teljesen sokkot kap, döntésképtelen lesz így elvérzik, avagy a kínba belehal... Ám bármit is tett, vagy viselkedett, annak megérett a gyümölcse. Igazából sosem gondolta volna, hogy ennyire fog örülni valaha... a kezének. Nézegeti, mozgatja, s a heg rajta nem is érdekli egyáltalán. Az is egy emlék...
Ha válaszol a hal, s persze ha ki tud menni, avagy kiengedi, akkor meg is indul arra, amerről érkezett. Eközben azon gondolkozik, hogy valójában ez az eset mennyire fontos lehet. Ez a Vörös Királynő... Ki lehet, s miféle lény lehet az, hogy hat ennyire különböző egyénre van szüksége ennek a világnak ellene?
Lassan, nyugodtan sétál vissza a többiekhez, s immáron a kétség, avagy az őrület legapróbb szikrája is eltűnt róla, helyébe inkább a határozottság lépett. Azt biztos megtanulta, hogy még ha az embernek nincs is semmije, saját magát becsülnie kell, hiszen minden porcikája egy kincs. Ahogy közelebb ér a két hölgyhöz - és Assimhoz, ha ott van -, akkor felemeli visszavarázsolt kezét feléjük egy félmosollyal, illetve ha Daranel megpillantja őt, akkor felé is int egyet. Ha esetleg az íjász úgy dönt, hogy visszamegy hozzájuk, akkor megvárja, ám ha tovább szeretne kutakodni, akkor a többieknek mondja el véleményét.*
- Úgy vélem, hogy itt semmi sem véletlen. *céloz kezére s a vízalatti világra* Mindennek oka van, márpedig ezek szerint minden ehhez a Vörös Királynőhöz köthető. Amik megtámadtak minket... *megvakarja állát, természetesen "új" kezével* Talán csak féltek, s azért támadtak ránk, mert rossznak hittek minket. Ám úgy hiszem, hogy ennek a borzadálynak csak akkor lesz vége, ha segítünk ezeknek. Ki tudja, ha ellenállnánk, sose jutnánk ki ebből a világból, s ki tudja, hogy milyen szörnyűségek érnének még minket. Ti mit gondoltok?
*Pillant a társaság felé, határozottan adva a tudtukra, hogy ő maga "harcolni" akar, ahogy a hallény fogalmazott. Lehet, hogy a többiek inkább meglapulnának, s várnák az egész végét, akár itt, biztonságban. Ám Mortar sosem volt az az egyhelyben ülő típus, így kész arra, hogy cselekedjen. Elszántsága pedig immáron megtörhetetlen, hiszen elméje már a Halált elfogadta, s így visszatérve abból, teljesen máshogy vélekedik már erről a világról.*

2983. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-16 13:52:46
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320

Játékstílus: Szelíd

// A gyanútlan párocska és egy eredar //

*Caletnia elkapja végül a lányt, kibe nem csak a sikoly, de látszólag a szó is belé fagy. Torkát nem hagyja el hang, nem úgy az eredar nőét, ki engedélyt is ad neki, hogy szóljon. De Enoka nem úgy tűnik, hogy nagyon élni szeretne ilyesmivel, ahogy még levegőt is alig próbál venni, nehogy a penge megsértse bőrét, ne adja az ég, átmetssze torkát. Alkarral szorít rá, ahogy közelebb érnek, Azin pedig kardjának markolatával a kezében találkozhat a képpel, ahogy a lány torkán a nő karja, oldalt a tőr hegye, s a tudat, hogy akár itt halhat mindkettő...
Végül próbálkozik közelebb kerülni, a látható nőhöz, kiről nem tudhatja Azin, hogy miféle misztikus képesség van a birtokában. Amúgy latencia.
Viszont a felszólítás mindkét elkapottra érvényes. Jobb lesz ha fegyvertelenné teszik magukat, lévén Caletnia már bizonyította rátermettségét, talán nem kellene kideríteni, hogy gyilkolni is képes-e azért, hogy megszerezze amit akar.
Igaz, választ is adhat neki az eredar, de talán jobban lefoglalja, hogy ő csikarjon ki a sötételfből valamilyen feleletet saját kérdésére. Arról pedig a hármasból talán senki nem gondol, hogy valóban egy erdő közepén vannak, nyílt terepen szinte, ahol farkasok és még rosszabb lények élnek. Lehet, hogy nem egymással lesz a legnagyobb gondjuk.*

2982. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-16 05:58:42
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

//Erdei találka//

*Arsenornak nagyon nehéz napja volt. Ma ölt először érző lényeket, ma találkozott először női testtel méghozzá erőszak miatt és ma rabolták el mindenét először. Egyáltalán nem így gondolta a kalandor életet. Most már nem vágyik másra mint lepihenni és megszabadulni attól az undorító tehertől. Mikor a lány a kapunál megtorpan akkor Arsenor idegesen néz szét.*
-Baj van?
*Hangjából is hallatszik, hogy az aznapi kalandok eléggé megviselték már. Egyáltalán nem akar már semmit csak lepihenni és nem akarja, hogy még utoljára valami támadás áldozata legyen. Ha ez történne na akkor már biztos besokallna.*

2981. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-16 02:13:54
 ÚJ
>Sanzca Lorye avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Erdei találka//

*A fejektől pár lépésnyire áll meg, vagyis engedi el a férfi, amit nem is bán. A zsákra nem néz, de hagyja, hogy valami új, furcsa érzés végigáramoljon testében. Illedelmesen vár, majd Arsenorral együtt indulnak el a Holdudvarig. Az erdő fele nyíló kapujáig sikerül észrevétlen eljutniuk, azonban belépés előtt megtorpan. Nem akarja, hogy bárki is így lássa. Először meg akar róla győződni, hogy senki sincs jelenleg odabent, így figyelmesen fülel. Semmi gyanús neszt nem hall, bár jobban örülne, ha ezt szemei is alá tudnák támasztani, benézni mégsem mer. Nem tudja Arsenor mit akar azokkal a hárpikkal, de azért valamennyire sejti szándékát. Bár azt már tényleg nem tudja, hogy ki az az elmebeteg őrült, aki ezeket meg is veszi.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257