Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 147 (2921. - 2940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2940. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-12 17:11:59
 ÚJ
>Caletnia Phyaltet avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

// Az éjszakai párocska az erdőben //

*Mégis mi az ördög történhetett vele? Kiütve talált saját magára a kovácsműhelynél... Legalábbis valami hasonló módon mesélné el a dolgot, ha valaki kérdezné. Miután felébredt a műhely előtt, fáradtan visszasétált a fogadóba, viszont eredetileg hiába érdekelte, mitől is ájult el ott helyben, sajnos lekötötte a tény, hogy végre övé ez a nagyszerű penge. Az elkövetkezendő néhány napban valós öröm járta át a testét, meg persze a vágy, hogy használja...
De mindez mostanra már elmúlt. Legalábbis az öröm. A helyében pusztán vágy maradt, üres és kíméletlen vágy, hogy használhassa a pengét. És szépen lassan rá kellett ébredjen, hogy tulajdonképpen mindezt nem a kard okozza. Pusztán a kard használatában akar a vágy kicsúcsosodni, viszont ha ezt a fegyvert nem szerezte volna meg, akkor is vágyna erre, csak egyszerűbben fogalmazódna meg a gondolataiban: a vérre vágyik. Jó néhány hét eltelt már azóta, hogy utoljára kiontotta valaki vérét... Casden, a vadász. Élvezetes préda volt, habár a halálát igazán elnyújthatta volna. No de ami elmúlt, az elmúlt. Előbb-utóbb így is, úgy is utolérte volna a késztetés, hogy gyilkoljon. Mindössze arról van most szó, hogy ezzel a pengével talán könnyebb dolga lesz. Sosem vallaná be magának, de talán még néhány hét, és az állatok vadságának szintjére süllyedne, és tépné szét az első dolgot, ami az útjába kerül. Jobb lesz még most a közeljövőben valakinek az életét kioltani, akkor a vágy...*
~ Vörös szemek! ~
*... a vágy nem hatalmasodik el rajta, és kísérti...*
~ Vörösen izzó gyilkos szempár! ~
*... kísérti minden pillanatban. Gyakran úgy érezte, a gyilkos vágy, amelytől szeme vörössé válik, néha eluralkodik rajta. Éppen ezért is fog ma ennek véget vetni. Mert ma rámosolygott a szerencse. Éppen a fogadóban üldögélt, békésen iszogatott egy kis teát, amikor hirtelen a lehetőség az ölébe hullt. A párocskát még a fogadóból látta meg, ahogyan az erdőbe mennek, így neki sem kellett sok noszogatás. Még követni sem volt nehéz őket, lévén rajtuk kívül ki mászkálna az erdőben? Este? Senki, aki normális... A latencia képessége mindig is nagyon kedves volt a szívének, különösen este, különösen egy erdőben, ahol szinte semennyi fény nincsen. Még világosban is nehézséget okozhat talán az eredar felfedezése, ha képességét beveti, no de sötétségben... lehetetlen. Ebbe halt bele szegény Casden is. Megölte a láthatatlan ellenség éjjel. Tisztességes volt? Nem. Megérte? Igen. A tűzrakásba még nem szeretne belerondítani, hiszen egy aprócska tűz a hatalmas erdőben... Aligha változtat bármin, még az enyhe fényben is szinte lehetetlen észrevenni Caletniát, meg hát láthatóan nem is számítanak támadásra. Ha egy csepp eszük volna, az erdőbe se jöttek volna éjnek idején... No de kicsoda az eredar, hogy mások felett ítélkezzen? ő csak eltakarítja a halandókat, ezzel némi örömet okozva önnön magának.
A dolog viszont érdekesen alakul. Az elfecske (vagy talán fél-elf? A fene se tudja... ) fagyűjtés közben eléggé eltávolodik a másiktól, igazából ezt kívánni se merte volna az ősanyától... a sötétben, egyedül a lányka... Caletnia természetesen követi, a félhomálynál is rosszabb látási viszonyok közt teljesen láthatatlanul. A lányka kibújik a cipőjéből, majd pedig elindulna visszafelé, csakhogy ekkor csap le rá az eredar, méghozzá aljasan hátulról. Megkíséreli úgy elkapni, hogy egyik kezével a száját fogja be, a másikkal a tőrt nyomja a torkához, de ha ez nem sikerül, az se baj, bárhogyan is alakul végül, ha valahogyan sikerül elkapnia, a tőrt bizonyosan oda fogja szorítani a lányka nyakához, és még annyit mond neki:*
- Ne visíts, ha nem akarsz meghalni. Gyere, együtt visszamegyünk a barátodhoz *immáron persze tökéletesen láthatóan szeretné visszaterelni a lányt (továbbra is a kínos helyzetében, tőrrel a nyakánál) a tisztásra, ahol pedig a mélységi remélhetőleg semmi butaságot nem fog csinálni, amivel veszélybe sodorhatná kis barátnőjét.*

2939. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-12 16:58:17
 ÚJ
>Enoka Dynrys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Azin Namak Kalesaj//

*Ahogy ujjaik összekulcsolódnak felkacagva cirógatja meg a kézfejét. S hiába maradt már abba az ölelés, a lány még kissé visszabújik hozzá a szemeit lehunyva.*
- Nem türelmetlenség, de mi lesz, ha más is kilép a fogadóból és meglátnak?
*Na nem mintha az szégyellné, hogy a férfival van együtt, pusztán újból felsejlett belőle a szégyenlős csitri. Ha valaki kilesné, ahogy a férfi ajkain csüng biztos, hogy még hegyes fülei vége is belepirulna.
Ahogy Azin meg is indul a kert vége felé készségesen követi, a kezét egy pillanatra sem eresztve el. Meleg kis ujjai között érezve a hűs kezet boldogsággal tölti el.
A kapun át, a kőösvényre lépve hamarosan ki is ér vele, a mosolya pedig szélesebbre húzódik, mikor a fülében csendül a vízesés hangja, orrában megérzi a friss víz illatát.*
- Remélem most sem csalódom benned és csodálatos helyre hoztál.
*Bólint a férfi kérdésére, majd önállósítja is magát. A sötétben, az éjszakai égbolt nyújtotta derengő fényben áll neki a tűzhöz való ágakat összeszedni. Miközben a gallyakat szedegeti kicsit el is távolodik a férfitól, apró termetét hamarosan elnyeli a sötét. Természetesen nem véletlenül bolyongott messzebb. Egyszerűen csak újból igyekszik megtréfálni a mélységit. Koszos cipőjéből kibújva teszi is félre azt, mezítelen talpával lépdelve már hangtalanul a puha fűben. Lassan halad visszafelé, mint egy macska, aki épp az egérkéjét akarja befogni. Szépen, megfontoltan, halkan és kecses léptekkel, igyekezve a legkisebb neszt is elkerülni. Óvatos mozdulatokkal indul meg a férfi mögött, ha sikerrel jár bizony hátulról ugrik is neki a derekára ölelve. Bár a fogócska alkalmával is alul maradt, de egy próbát mindenképp megér.*

2938. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-12 12:14:13
 ÚJ
>Azin Namak Kalesaj avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Enoka Dynrys//

*Még nem enged az ölelésből, miközben a lányt hallgatja. Magán érzi minden lüktető szívdobbanását, és szomjas lélegzetét. Végül megenyhül ölelése, s kezével ismét megkeresi a vékony ujjakat. Megtalálva már össze is kulcsolja velük sajátjait. Halkan nevet egyet Enoka ötletén.*
-Türelmetlen vagy. De ha akarod, indulhatunk.
*Máris a kis kapucska felé vezeti a lányt. A kapu nyitva áll, csak ki kell hajtani, s mögötte vékony kőösvény vezet át a rengeteg felé. A sűrű erdő árnyai közt addig cikázik a lánnyal, míg meg nem hallja a közeli tó apró vízesésének robaját. Alighogy közelebb lép már meg is csillan az arcán, a kis hullámokról visszaverődő holdfény. Hátrafordul a lányhoz a sötétben.*
-Jó lesz itt? Mert ha igen, hozzálátok a tűzhöz.
*A környéken sok száraz ág hever a földön mindenütt. Azin érezte, ahogy roppannak el a talpa alatt, mikor jöttek. A tó csak úgy világít, ahogy tükrözi a fenti eget, így elég nagy a fény ahhoz, hogy lássák mi van előttük. Ha pedig már a tűz is ropog, nem csak a gallyak, tisztán kivehetnek majd mindent. És a lángok arany fénye, jól kiegészíti majd a tó ezüst csillogását, ha összeérnek a fekete fák oltalmában.*

2937. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-12 11:30:52
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Niara Relle//

*Leon bizonyára megígérné a tündérkének, hogy elveszi kalandozni, hogy megismerje fajtársait, ha tudná, hogy Niara még nem látott másik tündért, de a férfinak teljesen természetes dolog a tündérek léte, sokkal találkozott eddig élete során. Kicsit furcsállja, hogy Niara mindent megenged neki, úgy mozdul, ahogy Leon pillanatnyi vágya kívánja. Persze érti ő azt, hogy bizonyára a lány is szerelmes belé, de mégsem tudja felfogni, hogy miért tesz meg mindent neki a tündérke. Nem válaszol, amikor a tündér elmondja, hogy neme fél, csak bólint rá. Azt viszont természetesnek tartja, hogy a lánynak nem szabad félnie a karjaiban semmitől. Ezután minden úgy megy, ahogy Leon szeretné. A csacsi ki van kötve, szerelme pedig hozzá bújva pihen. A puszi egészen meglepi, hiszen általában ő adja ezt a lánynak. De kimondhatatlanul jó érzés keríti hatalmába ettől. Kedve lenne itt azonnal levetkőztetni a tündérkét. Próbálja magát meggyőzni olyan gondolatokkal, hogy már sötét van, senki sem látná őket, vagy, hogy az anyjának nem kell tudnia erről és további ilyen esetlen ötletekkel, de minden gondolatmenet arra jut, hogy szerelme nem ezt érdemli, hiába Leon vágyai. Nem kételkedik abban a férfi, hogy Niara egy szó nélkül engedne neki, de Leon úgy gondolja, hogy Nia megérdemli a saját ágyát erre az alkalomra. A lány nevelőanyjának áldása akárhogy is próbálja elhitetni magával, egy cseppet sem érdekli. Neki csak a tündérke számít és az, hogy öleli őt, és bármit megtennének egymásért.*
-Jó éjt szerelmem! Aludd ki magad, holnap még hosszú út vár ránk!
*Egy pillanatig erősebben szorítja meg a lányt, mutatva, hogy az ő karjaiban biztonságban van.*

2936. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-12 10:12:31
 ÚJ
>Drawar Agen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

//Letrion Wandar//

- Akkor hát induljunk is! *adja ki a vezényszót a törpe, majd ha Wandar is készen áll, akkor meg is indítja a menetet a Holdudvaron át az erdőbe. Az erdőt elérni nem lesz nagy séta, no de megfelelő ágakat keresni, az már inkább. Elvégre valóban jó nagyokra lesz szükség, ha erődöt akarnak belőle építeni maguk köré.*
- Az árok remek ötlet, talán még némelyik bele is pottyan az egyik karóba, amikor megkísérel felfutni az 'erőd' falára, majd visszabucskázik *teljes hadi terepet készülnek már berendezni pusztán néhány farkas ellen, no de ha jól fog működni, akkor bőven megéri az időt és az energiát. Ha egy teljes falkát sikerülne elkapni, akkor bizony aligha lenne gondjuk egy ideig a pénzre. Amint beérnek az erdőbe, gyorsan körbekémlel, majd megjegyzi Wandarnak is:*
- Szóval olyan nagy ágakat keresünk, amelyek a földbe kicsit beleásva végigérnék az erődünk falát, és még ki is állnának valamelyest a tetejéből. Jó hegyesen. Tehát ha az erőd fala nekem a mellkasomig érne, akkor te még kényelmesen ki tudnál ott lőni az íjaddal, én pedig le tudnék tán döfni egy-kettőt, aki be akar jutni. Ehhez nagyjából akkora ágak kellenének, mint az én magasságom, kicsit nagyobbak, érted-e, igaz? Már csak az a jó kérdés, hogy mennyi kéne... mondjuk ha tíz-tizenkettő meglenne, az nem lenne hátrány, akkor nem lennénk olyan szűkösen odabent, talán még helyed is lenne megfeszíteni az íjadat *mélázik el, majd a földön megpillant egy szép nagy ágat. Nem különösebben vastag, de hosszúnak hosszú, és ez elég is. Maga mellé állítja, hogy a férfi is láthassa, nagyjából mekkora a fadarab Drawarhoz képest. Nagyjából tíz centivel 'nőtte túl' a törpét, ami pedig éppen megfelelőnek tűnik.*
- Nagyjából ilyenekre volna szükség *jegyzi meg* Ami fontos, hogy ne legyen görbe, mert abból igencsak nehéz egy egyenes karót kifaragni. És ne legyen korhadt se, nehogy hazamenjünk, és ott derüljön ki, hogy csak egy fakéreg az egész. Nagyjából ennyi az összes kritérium. Az nem hátrány, ha a szél már letörte, de ha nekünk kell leszedni a fáról, az sem olyan nagy tragédia *azzal miután úgy ítéli meg, hogy mindent elmondott, amit el kellett mondjon, hát folytatja is a menetet befelé az erdőbe. Elvégre napnyugtáig még hosszú órák vannak vissza, és addig pedig nem jönnek a farkasok, és egyéb szörnyűségek sem, így nyugodtan bemehetnek, csak el ne tévedjenek.*

2935. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-11 21:47:33
 ÚJ
>Adela lOmenotte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Az elfek nyilaitól… //

*Kissé fellélegzik, hogy útitársára némi csend telepszik. Meg kell vallania magának, hogy jól esik számára ez, még akkor is, hogyha mind a nő, mind a ló léptei igen zavaróan recsegtetik az erdő avarját, és az apró, vihar tépte gallyakat.
A nő válaszát hallgatva, elgondolkodik. Ezek szerint barátságos szándék vezérli az emlegetett „Fen” után. Szegény pára, hajkurászhatja majd még egy darabig. Ha egy magukfajta el akar tűnni, el is fog, hisz az erdő és a mező végtelen, csak a város véges.*
- Ez esetben járjon sikerrel a keresésed… - *válaszolja tömören. Nem kívánhat mást, de nem is akar a továbbiakban belefolyni sem Fen, sem a másik nő ügyeibe.
Nagyjából akkor érnek a tó partjára, mikor az elf elkezd nyöszörögni, hogy még messze vannak-e.
Ezen kicsit felhúzza a szemöldökét, de nem engedi ki az epét a száján. Kivételesen.
Megáll a tó partján, majd a lóra emeli a tekintetét. Hagy időt, hogy az állat körbeszaglásszon, s ha kedve tartja, igyon, de nem tervezi, hogy legelni is megállnak.*
- A tó túlpartján - *közli tényszerűen, a távolba mutatva, bár a sötétségben már valószínűleg nem látja a másik, hogy merre tartanak.
Majd haragoszöld szemeit a kancára emeli. Vonásai egy pillanatra ellágyulnak, majd elfordítja a fejét.*
- Engem nem zavar.
*Arra, hogy a nőnek nincs félnivalója, nincs reakciója, csupán egy savanyú félmosoly, amit a szószátyárnak címez.
Neki is volt lova. Nem szoktak még össze kellően, de élvezte a társaságát, annak ellenére, hogy alaposan lovagolta a heréltet.
Mégis, zavarja az elvesztése. Ott maradt az istállóban, mikor menekülnie kellett. Cudar dolog.
Ha a ló is indulásra kész, ítélete szerint, balra tér a tó partján. Itt még egy viszonylag széles sáv húzódik, aljnövényzetből, így könnyen tudnak haladni. Később lesz sűrűbb a történet, de ezt nem vetíti előre utastársának.
Az tó hamarosan véget ér, így követik ívét, ezúttal jobbra térve, és a másik elf láthatja, hogy a talaj megemelkedik. Immár fák között haladnak, Ade pedig gondosan ügyel rá, hogy olyan útvonalat válasszon, ahol lóval is kényelmesen lehet haladni. Ezt a részét ismeri már az erdőnek, ám még nagyon sok vár felfedezésre.*
- Nagyjából még egy mérföld - *szól hátra útitársának. Kíváncsi, mennyire fárasztja ki a gyaloglás.*

2934. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-11 12:56:30
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

//Erdei találka//

*Hát igen Arsenor most is nagy sikert aratott. Megpróbálta megnyugtatni a lány de, ez fordítva sült el.*
-Semmi baj. A lényeg, hogy mindketten jól vagyunk.
*Ez Arsenorról éppen nem igaz hisz a mellkasán és a felkarján van néhány karmolásnyom a hárpiák után de, ő a jelenlegi helyzetre gondolt. Hallja a tolvaj gúnyos megjegyzését és magában csúnya szitkokat küld utána. Arsenor nem hiszi, hogy most utána kéne menniük hisz a lány nem olyan állapotban van, fegyvertelenek és a többi. Azzal a bottal amit fél kézzel most is szorongat azzal a lándzsát talán háríthatja de, mint megtudta a tolvaj a kardot jobban szereti. Mivel mást nem tud csinálni elkezdi a lány hátát simogatni hátha ettől megnyugszik.*

2933. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-11 11:49:10
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110

Játékstílus: Szelíd

//Erdei találka//

*A tolvaj elégedetten fogadja a halk pusmogás neszeit, bár nem érti, miről van szó, úgy véli, hogy ez a maga javára döntötte el a játékot. Meg sem próbál közeledni a fához, ami mögött meghúzzák magukat, csak az elszedett javak érdeklik, a két pórul járt egyáltalán nem. Amíg azok nem akarnak rátámadni jelenlegi helyzetük ellenére, addig ő sem fog ártó szándékkal fellépni. Mint korábban is kiderülhetett: őt csak a zsákmány motiválja.*
-Akkor további szép napot!
*Minden újra nála van, így indulhat is ismételten a város felé, gúnyos röhögéssel búcsúzva áldozataitól. Meg lehet próbálni utána futni ezúttal is, de semmi nem garantálja, hogy a mostaninál több sikert érnének el vele.*

2932. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-11 11:44:07
 ÚJ
>Zöldszarvas Daranel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//A Vörös Királynő Átka//

*Nagyon erősen reménykedik abban, hogy valóban nem ez a vég, és nem így kell az örök vadászmezőkre távoznia, és úgy tűnik az égiek is ezt akarják. Hallja ahogyan valami kidurran, ekkor nyitja ki szemeit, és látja, hogy a kör alakú börtöne megszűnt létezni, ő viszont pompásan tud lélegezni.*
-Hogy mi? *mondja kérdően maga elé, majd szemei még jobban elkerekednek, mikor meghallja saját hangját, sőt mikor ez történik még a szájához is kap. Ha ez nem lenne elég azt is észleli, hogy szemeit sem esik nehezére nyitva tartani a víz alatt, ami normál esetben kellemetlen, és az ember nem bírja sokáig hunyorgás nélkül, és még a hangokat is kiválóan hallja, és mindezek fejében kiválóan képes mozogni, és valami a kivilágított út felé vonzza. Mint valami mesebeli lény, most úgy érezheti magát.
Amíg el nem éri az utat a többieket igyekszik szemrevételezni, és láthatólag még ő van a legjobb bőrben, a többiek sokkalta rosszabbul jártak. Segítségükre sietne, de éppen befejezték a hadakozást kisebb nagyobb sikerrel. Mortar után ő is megérkezik, és a két nőt is látja, viszont azt is tudja, hogy a csapat hiányos, remélhetőleg nincs komoly baj, bár a helyzetet elnézve ez könnyen meglehet. Miközben leérkezik és elkezd sétálni az úton hálát ad az égieknek, hogy felhagyta makacsságát, és megitta az italt, bár sejtése szerint ezért még súlyos árat kell majd fizetni. Mortar után ered, és ámultan nézi a vízalatti városkát, egyáltalán nem hisz a szemének. Még az eddigieket kezdődve a nyúl két lábra állásától, és addig, hogy lélegzik és sétálgat mindenféle erőfeszítés nélkül a víz alatt az még hagyján. De ez! Ez egészen döbbenetes, és ha vicces kedvében lenne meg is dicsérné a tervezőt. Mortar mellé lép, és éppen érdeklődne a felől, miként van, de csak ekkor látja meg a csonkot, és, hogy fogja saját kézfejét. Daranel teljesen elborzad a látványtól, ekkor érkezik a két lábon járó hal, amire tágra nyílnak szemei. Mi lesz még itt!*
-És miért vártatok minket? *kérdezi Daranel, Mortar kiakadását pedig teljes mértékben meg tudja érteni, de ezzel a stílussal semmire sem fognak menni.* -Áruld el mi ez a hely, és mit kell tennünk? Mond meg, ne raboljuk tovább egymás idejét. *próbál szóba elegyedni egy hallal. Az biztos, hogy ha valaha kijut innen, biztosan rendet kell majd rakni a fejében. Ezután végignézi, ahogy Mortar kergeti kezét, eszébe sincs beleavatkozni, egyébként is kissé eszelősnek tartja a pucér férfit.*
-Mire jó ez? *kérdezi a halat, aki a kezébe nyomja a kártyát, de nem valószínű, hogy választ kap, ugyanis az rögtön sarkon fordul. Daranel végigsimítja a kártyalapokat majd elkezdi nézegetni, és az egyik lap szélével kicsit meg is vágja ujjbegyét. Éppen csak egy kicsit, de ez elég ahhoz, hogy elvegye a kedvét a lapokkal való játszadozástól. Biztos nem véletlenül kapta majd csak lesz haszna. Mikor Mortar eltűnik, Daranel körbenéz, és ha van valaki a csapatból mellette, javasolja induljanak együtt egy kis sétára a városban, ha senki nincs ott vagy nem akarnak jönni egyedül indul. Az is biztos, hogy amit lát soha sem fogja elfelejteni, és igyekszik mindent jó alaposan szemügyre venni és megjegyezni, mint mikor nyomokat keres, és azokat rögzíti agyában. Elsétál a padok mellett, és éppen nézegeti a jól öltözött halakat, akik különösebb figyelmet nem szentelnek a viccesen kinéző íjásznak. Körülnéz, és meglátja a nagyobbacska "házat" ami arra készteti, hogy elinduljon felé így nem is habozik. Ha ez valamiféle városka és nem csak az elme játéka, akkor bizonyára vezetője is van. És ha igaz a számítása kiváló otthon lehet a vezetőnek egy a többitől kimagasodó épület. Ha a későbbiekben találkozik ilyennel, és be tud sétálni a nagy épületbe meg is teszi, és igyekszik majd mindent megtudni, és mindenre magyarázatot kapni. Aztán reméli, hogy ez a diplomáciai felfogása és mentalitása nem fogja a vesztét okozni.*

2931. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-11 10:35:09
 ÚJ
>Sanzca Lorye avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Erdei találka//

*A vígasztalás nem nagyon használ, inkább még jobban kétségbe ejti. Térdeit fölhúzza a fejéhez és átkulcsolja kezeivel. Soha nem volt még ilyen helyzetben. Ilyen kiszolgáltatottan. Arsenor-ra néz, majd gyorsan visszahajtja a fejét. Ő nem akart semmi rosszat! Ő csak rendes embernek találta a férfit, akivel azt hitte jól érezheti magát, de a dolog visszafele sült el. Ő ezt nem akarta.*
-Bocsáss meg! *Súgja halkan, s az első apró könnycsepp végiggördül arcán, amit persze próbál takarni.* Az én hibám... *Nem tudja folytatni, mivel torkán akad a szó. A nem sírás és a beszéd valahogyan nem jön össze, így inkább hallgatásba burkolódzik, pedig annyi mindent szeretne mondani a férfinak. Azzal, hogy csendben van, legalább nem zavarja.*

2930. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-11 10:33:09
 ÚJ
>Niara Relle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Leon Descobrat//

*Niarának sohasem volt még szerencséje más tündérekkel találkozni. Ez valahogy kimaradt az életéből, így nem is nagyon tudja, a többiek milyenek. A szántóföldeken nem járkálnak tündérek, ő pedig nem mozdult el otthonából egészen eddig. Tudja, hogy Leon mellett nincs mitől félnie.
A férfi leül és ölébe vonja a lányt, ő pedig engedelmesen mozdul, ahogy irányítják.*
-Tudom, én... Nem félek, ha itt vagy velem.
*Vallja be, bár kissé zavarba is esik. Nem tart sokáig ez a pillanat, hiszen cselekedniük kell, ha nem akarnak bajt. Ha besötétedik, és mellettük még nem ég a tábortűz, akkor az nem hogy távol tartaná, de odacsalogatná a farkasokat. A tündért pedig már akkor is kirázza a hideg, ha arra a fiúra gondol... Milyen csúnya sebeket kapott, és hogy szenvedett... Nem tudtak segíteni rajta. Két napig bírta, azután bele is halt a támadás okozta sérülésekbe. Niara elmereng ezen az emléken, aztán csak azon kapja magát, hogy felállítják, majd lesöprik a ruháját. Leon megkéri, hogy kösse egy fához Mollyt.*
-Igen. Persze!
*Még szép, hogy megtenné. Inkább az a kérdés: mit nem tenne meg ennek a férfinak? Talán túlságosan is magával ragadta ezt az ártatlan kislányt.
A tündérlány odalép a csacsihoz.*
-Molly, most kikötlek a fához, hogy nehogy elcsatangolj, jó? Itt leszünk veled, melletted.
*Nyugodt hangon, kedvesen szól a szamárhoz, majd odavezeti a fához, és kiköti hozzá. Meg is simogatja a nyakát, amolyan vigasztalásképpen.*
-Készen van.
*Mire megfordul, Leon már tüzet is rakott, és a pokrócot is leterítette számukra. Most ott ül a fa tövében, és tárt karokkal várja. Niara nem is habozik, visszaül a férfi ölébe, és átöleli őt. Ad az arcára egy puszit is.*
-Hát akkor...jó éjszakát!
*Mosolyog, majd gyorsan odabújik a férfi mellkasához, és ha lehet, még jobban odasimul hozzá. A férfi erős karjai közt nyugalmat és biztonságot talál.*

2929. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-10 18:44:01
 ÚJ
>Jaz Loghin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

//Szép, új világ//

-Hé! Hé! Én ilyet nem mondtam.
*Kezd el hevesen tiltakozni.*
-A bizalom nagyon is fontos. Néha csak az tart életben és táplál. Bízhatsz a magányos, de még nem túl öreg özvegyasszonyokban. Pár aranyért mosnak rád, néha főznek is. Apa minden környéken tart belőlük egyet. Bízhatsz az egyszerű sorsú, kétkezi munkát végző, becsületesen szegény emberekben, ők sajnálnak meg legelőbb, bízhatsz az igen gazdagokban, hogy úgyis beléd rúgnak. És még sorolhatnám. Ezért kell nagyon figyelni.
*Hangzanak az újabb intelmek a lépteket követően, az utolsó kérdésre vár még választ adni, persze nem kerülheti el. És mikor már feltűnik a kovácsműhely épülete Jaz is előrukkol az igazsággal.*
-Ne félj, nem löklek be a város kapun, megmutatok mindent, és körbe vezetlek.
*Mosolyog rá a lányra, de az érdeklődés magvát, azt, hogy mikor is lép le végérvényesen ezúttal sem érinti.*
-Kezdjük itt.
*Bök állával az ominózus létesítmény felé, míg célirányos halad tovább.*

2928. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-10 13:37:17
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

//Erdei találka//

*A helyzet veszélyes volt de, sikerült. A tolvaj megjegyzései után keletkezik Arsenorban egy kis félsz de, megembereli magát. Tudja, hogy ha a szerencse melléjük pártol akkor el tudják intézni a férfit. Csakhogy a szerencse már napok óta elkerüli Arsenort. Ha valamikor akkor most tényleg megmutathatná magát. A lány reakciója meglepi.*
~Nem bírja sokáig. Fél de, érthető.~
*Átkarolja Sancza-t és a fülébe suttogja.*
-Semmi baj. Minden rendben.
*Ennyi jött csak ki a száján. Sosem tudott jól beszélni és nem is hiszi, hogy ezek a mondatok nagyon megnyugtatnák a lányt. Közben fülel a tolvaj felé. Nem akarja, hogy meglepjék.*
~Ha elengedjük akkor már soha nem találjuk meg. A szegénynegyed és ez a város maga olyan mint egy labirintus. Ha valaki el akar akkor el tud rejtőzni.~

2927. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-10 13:00:15
 ÚJ
>Sanzca Lorye avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Erdei találka//

*Arsenor felszólítására engedelmeskedik a tolvajnak. Kínos helyzet, de valahogy most nem tud vele törődni. A következő pillanatban azonban már a földön találja magát egy fa védelmében, ahova a férfi húzta. Szemeit szúrja a sírhatnék, de még bírja. Nem is tudja miben reménykedik még. A tolvaj arca ott ég a szeme előtt. Ezt nem úszhatja meg.*
-Hagyd elmenni. *Súgja Arsenornak, hogy csak ő hallhatja.* Úgy is megtalálom... *Nem akar a férfi előtt sírni. Kibírja. Csak jusson innen haza. Ott a férfit is eltudja látni ruhákkal és odaadja neki...igen. Megérdemli. Legalább lesz aki hasznát veszi.*

2926. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-10 11:22:38
 ÚJ
>Mortar Gríjachor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

// A Vörös Királynő Átka //

*Mortar nem sieti el az utat, hiszen azt sem tudja, merre megy, és most képtelen is erre koncentrálni. Már abban a tudatállapotban van, hogy teljesen mindegy, merre viszi az útja, csak elterelje valamivel a figyelmét, ami hát nem éppen sikerül. Végülis elsőként ér a különös kapuhoz, ahol más esetben kétségeket ébresztene benne a koponya, ám jelen esetben ez se igazán tudja érdekelni, így meg sem várja, hogy amaz teljesen kinyíljon, hiszen a legkisebb résen már elkezd befelé sétálni.
Ami pedig bent várja, egyben szép, s egyben ocsmány. Már meg sem lepődik azon, hogy lényegében egy komplett városba érkeztek hasonló lényekkel, mint ami leszakította kezét, viszont most békésebbekkel - és elegánsabbakkal?! Vicc az egész... Az eléjük lépő dögről nem is beszélve, kinek láttán Mortar beteges, gúnyos kacagásban tör ki.*
- Vártatok, mi? Hát eléggé undorító módon lett megszervezve ez az egész találka, bár nem vagyok meglepődve, ti csak egy szánalmas halbagázs vagytok! *mondja dühből s csonkja okozta fájdalomból* Vártatok... Röhögnöm kell...
*Mondja haragosan, ám legalább megszólalt ennyi hallgatás után, s legalább jelét adta annak, hogy nem őrült meg teljesen. Ugyanakkor szemei ide-oda cikáznak, s mérhetetlen nagy késztetést érez arra, hogy odalépjen a cilindereshez, és éles fogainak segítségével lerágja annak az egyik uszonyát. Csak hogy átérezze... Csak hogy ne legyen ilyen nyugodt... Az első lépést meg is teszi felé támadóan, ám ekkor hirtelen megtorpan, s szinte egy mélyről jövő borzongás fut végig rajta, mely húsának legmélyébe is behatol. Megmozdult... Természetesen azonnal ledobja kezét, ám mikor az meg akar szökni!!!, akkor gyorsan utána ered, s egy olyan helyen próbálja megfogni ép kezével, ahonnan nem tudja elérni ujjaival - saját magát. Elméje újra átfordulni látszik, melyet beteges kacaja mutat, s igazából nem is lehet már eldönteni nála, hogy ép, avagy megbolondult. Van, ami előbbire, van, ami utóbbira utal.
A hal utasítására csak értetlenül megrázza fejét, hezitál egy ideig, ám végül megadva magát utána ered, maga sem tudja igazából, hogy miért. Talán a remény, mely akkor bukkant fel, mikor haloványan utalt arra a lény, hogy esetleg helyre tudná hozni? Vagy ezt csupán a férfi meséli be magának? Ezen nem gondolkodik sokat, inkább hallgat az első megérzésére, s akadozva indul meg. Egy pillantást vet közben Amine és Ryliel felé, hiszen az éjhölgy is ronda sérüléseket kapott, talán ő is vele akar tartani. Talán benne is felcsillant valami remény...
Viszonylag hamar utoléri a cilinderest, s szinte egy üres terembe érkeznek valami furcsa növénnyel. A szekrény sem kerüli el természetesen az ébenhajú figyelmét, viszont arra csak akkor fog konkrétan figyelni, ha letudta ezt a rózsát, elvégre keze sokkal fontosabb. Végül megáll előtte... Ahogy lágyan ringatózik, Mortarra halálos nyugalom terül, s méregzöld szemeit le sem tudja venni a hajlongó szirmokról. Ez lenne a Vég? Talán ez a Halál kapuja? Sok minden felmerül benne, bár utóbbi a legerősebb. Talán csak képzelődik már, s így éli meg a vérveszteséget? Nem tudja... Mindenesetre szó nélkül sétál be a csodás virágba, immáron kiüresedett fejjel, remények nélkül. Ha tényleg ez a Halál számára, akkor legalább szép legyen, amit nem szeretne elveszíteni...*

2925. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-10 00:34:20
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110

Játékstílus: Szelíd

//A Vörös Királynő Átka//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz//

*Daranel körül a burok váratlanul pukkad ki, így ő is érezheti, hogy valami a tenger alja felé húzza. Akár a többiek, a férfi könnyedén kap levegőt, a víz nem akadályozza a mozgásban, hangok kiadására is képes, mintha csak szárazon lenne. A csapat többi részét könnyen be tudja érni, hiszen nagyjából 10 méterre ereszkedik le tőlük, épp akkor, amikor Mortar és Ryliel ádáz csatájuk végét vívják a hallénnyel. A nő ujjai is megsebződnek, de mi ez ahhoz a fájdalomhoz képest, amit a férfinak kell kiállnia! Ryliel könnyei nem lefelé hullanak, hanem szinte azonnal feloldódnak a közegben, ezáltal csak szeme pirossága jelzi, hogy épp zokog.
Mindenki a kivilágított útra tér, ami a roncsokhoz vezeti őket. Annak ellenére, hogy távolinak tűnik, meglepően gyorsan közeledik, mintha minden egyes lépés legalább háromszor akkora lenne. Ilyen módon igazán nem kihívás elérni az egykoron büszke hajók maradványait. Az út egyenesen egy méretes vaskapuhoz vezet, aminek rácsai mintha egy koponyát formáznának, szemei hajókerékre emlékeztetnek, közepükön méretes rubintokkal. A kapu kínosan lassan nyílik ki, de halálos csendben, utat engedve beljebb. A hajó teste egyfajta átjárót képez, alagutat, amin ha áthaladtok, akkor pontosan a roncsok által körülzárt helyen találjátok magatokat: egy főtéren! Úgy tűnik, az emberek által utazásra használt eszközök még pusztulásuk is használhatóak, hiszen egy valóságos vízalatti városka épült fel a roncsokból.
Ahol kiérneka térre, egy hal lép hozzájuk. Ez is két lábon jár, de nem tűnik veszedelmesnek, inkább kicsit bambának, ahogy szemeivel pislogás nélkül mér végig mindenkit. Pikkelyes testét elegáns szmoking takarja, feje tetején pedig cilinder ékeskedik.*
-Szóval megjöttetek! Már vártunk titeket, habár nem éppen így.
*Csóválja meg a fejét, ahogy egyesével végigmér mindenkit. Csupa megtört arc, vércsíkok a vízben, amik a sérültekből szivárognak, Mortarnak pedig kezetlen és pucér valója...
A leharapott kézfej ekkor megrándul. Ha a férfi nem dobta el első ijedtében a vértelen csonkot, akkor amaz erőteljesen az alkarra markol, szinte lehetetlennek tűnik, hogy eleressze. Ha rémülten a földre ejtette, akkor a magára hagyott kézfej ott rángatózik, majd tenyerére fordulva lassan megindul, a földbe markolva, egyenest Daranel lábai felé.*
-Ó, még mozog! Ennél jobb nem is lehetne! Te, most azonnal vedd fel és gyere velem. Siessél!
*Bök az uszonyában szorongatott sétapálcával Mortarral, miközben szabad uszonyával a zsebeit tapogatja. Hova is tette... Megvan! Daranel elé lépve minden szó nélkül egy pakli kártyát nyújt át neki, majd megindul előre, ugyanabba a roncsba, amelyiken korábban a kalandorok átjöttek, csak egy másik ajtót használva, remélhetőleg Mortarral a nyomában. Ha Daranel megvizsgálja a kártyákat, megfigyelheti, hogy bár ránézésére egészen hétköznapiak, a széleik különösen élesek, ha nem vigyáz, könnyen megsebezheti az ujjait is velük.
Ha Mortar követi a halat, akkor a terembe lépve mindössze két dolgot láthat. Az egyik egy halványan derengő, teljesen kinyílt rózsa, amelynek szirmai mintha apró, legyező mozdulatokat végeznének, két bibéje, mintha két kéz volna, lágyan ringva merednek az égbe. A második pedig egy közönséges szekrény, amiben feltehetően ruhadarabok vannak. Ha kis szerencséje van, akkor nem csak a kötényes kék ruhából akad ott újabb darab, pont az ő méretében. A hal a rózsa mellett állapodik meg.*
-Rajta, lépj bele. Csak vidd magaddal a kezedet is. Gyorsan, gyorsan!
*Remélhetőleg a férfinak volt elég bátorsága felkapni saját kézfejét, akkor érezheti, az miként rándul meg időről időre, ahogy a tépett végű inak valahogy megfeszülnek, majd elernyednek.
A többieknek ezalatt kint lehetőségük van alaposabban is körülnézni, nem úgy tűnik, hogy bármi is az életükre akarna törni, kivéve talán Amine vérveszteségét, de az csakis a mélységi nőstényt gyengíti el. A főtér nem túl nagy, maga a városka sem tűnik annak. Középen egy magas, sovány férfi bronzszobora foglal helyet, arcán széles vigyorral, kezében pedig egy méretes kalapáccsal, amit az ég felé emel. Ekörül pár pad és a megvilágításként használt csigaházak találhatók, néhány helyen élénkzöld, több méter magas hínárok teszik teljessé a látványt. A hajóroncsok, amiket távolról láthattak, házként funkcionálnak, mindegyiket puha algaréteg fest zöldre, bár helyenként még kilátszik a deszkák eredeti barna színe. Néhány ablakból fény szűrődik ki, a "házak" között szűk sikátorok húzódnak, amivel a hátrébb található, egyre nagyobb és nagyobb roncsokhoz lehet elérni. A kis csapattal szemben, pár sorral hátrébb egy különösen nagy darab kap helyet, aminek még a tetejét is halványan világító korallok tarkítják. A téren egy-két hal lézeng, mindegyik hasonlóan jól öltözött a korábbihoz, hiszen a férfiak mind öltönyt hordanak, a nők pedig hatalmas ruhakölteményeket, hozzájuk illő kalappal.*

2924. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-09 21:08:00
 ÚJ
>Ewica Delis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Szép, új világ//

*Az osztozkodást követően jóízűen kezd falatozni. Akármennyire is száraz az a kenyér, vagy kemény a sajt, mégis mennyei eledelként fogyaszt minden falatot. Ahelyett viszont, hogy harapva habzsolna, bármennyire is éhes, késével szel fogyasztható méretű porciókat étkeiből, miközben Jaz intelmeit hallgatja figyelmesen.
Egészen kezdi úgy érezni magát, mintha egy amolyan "hogyan legyünk sikeres utcagyerekek" gyorstalpaló tanfolyamba csöppent volna épp. Bár érzi, ez most komoly dolog, egy mosolyt nem bír elfojtani, mikor hirtelen haragra gerjedő természetéről esik szó. Kicsit meg is csóválja fejét, az útmutatások közül ezt lesz a legnehezebb valóban betartania. Na meg a káromkodást, szókincse jelentősen bemocskolódott bordélyházi kitaníttatása során.
Összességében azért bólint egyet minden soron következő tanács után, és magában eldönti, nagyon fog igyekezni, hogy mindezeket betartsa.*
- Tehát ne bízzak senkiben, és hazudjak mindenkinek?
*Vonja le a nem túl barátságos tanulságot. Szökésének tervezgetése óta talán most először gondol bele igazán abba, hogy milyen élet is vár rá.
Amint ő is végzett ebédjével (szinte egy időben a másikkal), kését visszasüllyeszti tarisznyájába, aztán követve a srác példáját, talpra keveredve nadrágját kezdi porolgatni. A "haladjunk" felszólításra lép is előre egyet, majd félig visszafordul, hogy egy fintorral nyugtázza az előkerülő flaskát.*
- Meddig maradsz a városban?
*Kérdi kicsit később, mikor már újra úton vannak. Nem hülye ő, kezdi kapiskálni hogy nem élvezheti már soká mentora társaságát.*

2923. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-09 18:54:50
 ÚJ
>Jaz Loghin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

//Szép, új világ//

*Belegyezően bólint az adagokra. Elvégre Ewica még semmit sem tett, azért, hogy megtöltse a hasát, vagy tiszta ruhát hordjon, vagy kerek e világon bármit is tulajdonának tudjon. Ez pedig nem szerencsés hozzáállás a továbbiakban. Artheniorban magára fog maradni, és egyedül kell boldogulnia. Hisz Jaztől sem várható el, hogy apjaként gondoskodjon a kis békáról, még az férjet nem fog magának.
Legalább nem teljesen reménytelen, mozdulataiból ítélve ügyesen elboldogulna egy konyhában. Kérdés lesz-e elég szerencséje, talpraesettsége be kerülnie valahogy oda. Nagy sóhajjal kezd bele, mert úgy érzi nem halogathatja tovább a témát.*
-Figyelj, lenne pár fontos dolog. Amit meg kell jegyezned. Először is, nem szabad elhagynod magad, mindig legyél tiszta, és ápolt. Felejtsd el a sértődékenységet, a hirtelen haragot, ezt nem engedheted meg magadnak. Végtelenül türelmesnek kell lenned.
*Szavait csak egy-egy harapás erejéig szakítja meg, szépen sorolja a dolgokat, még el nem fogy ebédje.*
-Mindig legyen egy jó hazugságod, hogy honnan jössz, hová tartasz, miért, és miért vagy ott ahol. Sose sajnáltasd magad. Senkinek be ne ismerd azokat, amiket nekem. Figyelj nagyon, mindenre, és mindenkire, a legapróbb részlet is hasznos lehet. És legvégül, legyél udvarias, ne káromkodj, ne használj közönséges szavakat. És mosolyogj.
*Utolsó mondatai közben már pakol, feltápászkodik, nadrágját porolja.*
-Haladjunk tovább.
*De nem indul, előbb flaskájából húz egy nagyot, majd a szeszt öblíti le kulacsából. Aztán lendületesen tovább*

2922. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-09 12:49:37
 ÚJ
>Ryliel Arkrexon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//A Vörös Királynő Átka//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz//

*Miközben Mortarhoz siet, hallja a tőle eredő hangokat. Érzékeny füleihez minden eljut. A másik áldozat sikítása, miközben a csontok reccsenésének zaja újabb és újabb húrokat tépnek el az elf elméjének higgadtsághúrjai közül. Egyre kevesebb van belőlük, sőt, mire oda ér, már csak egyetlen egy, mi cselekvésre készteti. Ujjaival feszíti a hallény állkapcsát. Nem törődve a sebzett tenyeréből eredő lüktető fájdalommal, mi annak használata miatt keletkezik, húzza, ahogyan csak tudja, mígnem sikerrel járnak. Vagy mégsem? A vér nagy felhőként csap fel, takarva a férfi karját, ahogyan az elengedése után lehulló hallényt is. Felszabadult kezeivel legyezget egy kicsit. Először a sötét hajú ábrázatára villan tekintete, onnan kapva az első baljós visszajelzést, melynek következtében vonakodva tekint karjára, honnan a vér ered.
Teljesen ledermed. Mortar karjának hiányát bámulja, miközben oly aprókat lélegez, hogy szinte észrevehetetlen mellkasának enyhe emelkedése és süllyedése. Karjai teste mellett merevednek meg. Ha rajta múlna, egyetlen hajszála sem moccanna a sokktól, mit a végtaghiány látványa okoz. Arcán és tartásán nem mozdítva mozdul pillantása lentebb. Egészen a lerágott kar csonkjáig, minek útját végig kíséri riadt pillantásával, miközben a kéz eredeti tulajdonosa felveszi azt, hogy próbálja visszailleszteni helyére. Nem sikerül. Ryliel minduntalan azért szurkol fagyott elméjének leghátsó, még észlelésre képes sarkában, hogy az a kar ragadjon vissza. Hogy a csontok és inak forrjanak össze, hogy az izmok újra úgy kapcsolódjanak, ahogy azoknak kell, még ha a bőr sérült marad is. Magában hangosan sikoltozik, térdre roskadva, könnyektől duzzadó szemekkel, míg a külvilág felé csak néma bábként mutatkozik. Olyasvalakiként, ki úgy néz ki, mintha eltört volna benne valami. Hogy a lélek, az ép elme, vagy mi más lenne az, nem tudni. Csak üres tekintettel mered maga elé, még akkor is, mikor Mortar odébb áll látószögéből. Arcának két felén egy-egy könnycsepp gurul végig, melyeket újabbak követnek, vékony zuhatagként folyva le orcáin. Végül pedig térdei megadják magukat.
Orrát elárasztja a vér szaga. Ujjai a homokba marnak, hol imént még a kéz volt, a hallény teteme mellett. Nem ért ide időben. Hezitált, méghozzá túl sokat ahhoz, hogy ideérjen és időben segíteni tudjon. Ez lett az ára. Mindennek ára van, tudja jól, ugyanakkor azt is, hogy ez túl nagy ár az ő hezitálásáért, ráadásul egy másik személynek kellett mindezt megfizetnie.
Önmaga ostorozásából az ifjú félvér szakítja ki szavaival. Hangja reménnyel telt, mi ad némi kapaszkodót a megtört szívnek. Ryliel fel is emeli tekintetét. Arra pillant, amerre mutatnak, figyelve a tengeri rózsák által megvilágított utat. A fény látványa is ad némi reményt, de mi másban bízhatnának? Jobb láthatóan senkinek nem jut eszébe, még Mortarnak sem, bár az nem csoda. A férfi minden esetre arra indul, ha pedig valahogy segíteni akar rajta, akkor utána kell mennie. Azt pedig akar, elvégre úgy érzi, miatta van ez az egész. Könnyes szemeit megtörli remegő kezei egyikével. Reszkető testét mozgásra bírja, így lassan feláll. Egy ideig még küszköd az állva maradással. Mintha csak neki lenne komoly vérvesztesége, holott ilyesmiről szó sincs. Szájában azonban érzi az ében üstökű vérének fémes ízét. Orrát megtölti az émelyítő szag, mi újabb remegésre készteti. Aztán lassan megmozdul. Csoszogva indul meg, mígnem lábait megemelve apró lépésekkel halad tovább, jóformán a talajt bámulva, követve a rózsák derengését, miközben nem figyel újra semmi másra.*

2921. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-09 04:15:15
 ÚJ
>Ferra W Dephensis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Zetriat//

*Minden jel arra utal, nem ő az egyetlen, aki meglepődik a hirtelen létrejövő beszélgetés miatt. Az aranyhajú idegen is hasonlóképp összezavarja saját magát. Legalább is hirtelen meghátrálása erre mutat rá. Ferra azonban nem bánja ezt. Mi több, máskor talán lekezelő lenne hasonló ostoba lépéseket látva, ám jelen helyzetben be kell látnia, hogy ő is pont ilyesmit követ el. És ez a furcsaság némiképp együttérzésre sarkallja, ami oly ritka vendég a lelkében. Miért is érezne együtt másokkal, vagy egyáltalán törődne a gyengédségre vágyó kis lelkivilágukkal? Sőt egyáltalán miért érdekelje őt bárki gondja, baja, vagy épp öröme? Elvégre éppenséggel az ő sorsa is mindenkit teljességgel hidegen hagy. Ezúttal mégis úgy tűnik, hogy azok a kezek, melyek életét irányítják, ellentétesen mozgatják a szálakat a megszokottal. Vagy talán a szél suttog mást, halkan dalolva a fák nyelvén. Furcsa ez az erdő, mintha meg volna babonázva. Vagy talán maga a rengeteg az, ami megbűvöli azt, ki ölelésébe téved? Arthenior, a szellő városa, ahol nevéhez illően még a légmozgásban is rejtőzni látszik valami megmagyarázhatatlan. Vagy egyszerűen csak könnyebb a félvérnek is a természetre fogni olykor érthetetlen cselekedeteit. Ha így is van, ez a falatnyi bűn épp megfér a többi ballépése mellett. De ha már elkövette ezt, vagy ezt sóhajtotta egy langyos fuvallat -ugyan mit számít-, hát akkor legyen így.
Mielőtt az idegen távozhatna, a kellemesen csengő női szavak gátolják meg ebben. Épp fordítva, mint pár röpke másodperce. Meglepően mélyen duruzsolnak a lány hangjai, mégis annál szebbek és becézgetőbbek a fülnek. Még ha nem is buja, kéjsóvár gondolatok vezérlik.
Épp hogy kimondta azt a néhány sort, már készülne is megbánni őket. Végiggondolva, mik is hagyták el az imént ajkait, igazán idiótán érzi magát. Azonban csalódnia kell. Ahelyett, hogy lejáratja és kinevetteti magát, sikerül megértő félre bukkannia. Valaki olyanra, aki még azokban a szavakban is felismeri az értelmet, aminek helytállásában még ő maga sem biztos. Nos, igen. Talán a penge markolatát biztos kézzel szorítja, ám mégis akad olyan, aminek terén igen labilis. Vagy nem? És mégis. Rá kell jönnie, hogy mióta a feje tetejére állt az élete, azóta amikben a legtöbb kétséget leli, azok saját érzelmei.
Elméleteinek megannyi láncszemét egy pillanat alatt fűzi össze, s közben persze újdonsült csevegőpartnerére is figyelmet szentel. Néhány mondatból egész sok dolog kerül napvilágra az ismeretlen múltját illetőleg. Vagy legalább is sejtetni enged ezt-azt. Lehet úgy kellene tennie, ahogy normális esetben tesz, és végig sem hallgatva hátat fordítania a másiknak. Ezúttal viszont más a helyzet. Mert történetesen érdekli az, amit hall. Így hát kíváncsian figyeli a másik megértő szavait, és a rövid mesét arról, mi is az, ami az elfet ideköti. Mert a vele szemben állónak nehéz volna tagadnia származását. Na meg oka sem volna rá.*
- Ferra W. Dephensis. És egyáltalán nem untatsz, Zetriat. *Válaszolja, egyúttal a tegeződésbe is beleegyezve. Kissé közelebb lép az elfhez, és követve példáját szintúgy szemügyre veszi. Vékony szemöldökeit még mindig enyhén ráncolja, ugyanis a másikra eső fény némileg gátolja abban, hogy jobban megnézhesse magának, érzékeny szemeivel. Mert hát szemei érzékenységét, akár csak a színét, örökölte anyjától. Ahogy a sötétben való ügyes tájékozódást is, így ez némiképp kárpótolja a hátrányáért.*
-Mélységi. Az édesanyám mélységi volt. *Szólal meg látva, hogy a feltérképező égszín szemek gazdája nem túl sokra jutott vele kapcsolatban. Ezt azonban megszokta már. Bőre világos, haja mégis fehéren rikít, s takarásában megbújnak a fülecskék, amik ha nem is oly hosszúak mint egy tisztavérűnek, mégis kissé hegyes, láthatóan nem emberiek. Sokan megvetik a hozzáhasonló félvéreket, mégsem érezte úgy soha, hogy szégyellnie kellene eme megváltoztathatatlan vonását. Szülei egyébként sem voltak hétköznapinak mondhatóak, de ő nem is akarta azt, hogy azok legyenek. És többek között ezért van itt. Valahol mélyen azt reméli, hogy így egy szemernyit közelebb lehet hozzájuk. Mint amikor hollót lát a faágra röppenni, vagy mikor esténként feljön a hold. Épp ezért, ezt minden alkalommal megvárja, s bárhol is legyen, nem szalasztja el, hogy legalább egy pillantást vessen az éj legnagyobb égkövére. Talán azzal, ha megismeri a várost, őket is egy cseppet jobban fogja ismerni. Ha már másképp kérdéseire választ úgyse kaphat.*
- Valójában, keresek valakit. És valamit. A fivérem keresem. És... *Mondatát nem fejezi be. Zöld lélektükrei a hasonló árnyalatban pompázó sűrűre irányulnak, s elhallgat ő is, mint a néma óriások. Pár pillanat telik el csak, míg újra meg nem szólal.*
- Zetriat! Mhmm. Hívhatlak Zetnek? *Lélektükrei ismét a férfira terelődnek, egyenesen annak kékben pompázó íriszeire. Ha beleegyezik nevének megrövidítésébe, hát így folytatja a fiatal nő.*
- Zet, azt mondtad, te itt nőttél fel. Akkor egész biztosan jól ismered a környéket. Én pedig csak mesékből tudok róla. *Egy ideig még köröz a hirtelen jött ötlet körül, mint ahogy sas szokott a szántás fölött, mielőtt lecsap a nyúlra. Jelenleg ő testesíti meg a ragadozót és a prédát is. A két ellenséges félt, akik a harcmezőre rohannak, megvívni egymással. Tényleg erre az idegenre hagyatkozzon? Csak elboldogulna valahogy egyedül is. De a férfi talán tud mit mesélni neki a helyről, újabb információkkal ajándékozva meg. És volt már veszélyesebb helyzetben is annál, minthogy egy ismeretlen kísérgeti. Így hát végül elhatározza magát, és kierőszakol torkából valami kérdésszerűséget.*
- Nagyon a terhedre lennék, vagy esetleg lenne módod arra, hogy egy ideig velem folytasd az utad? *Nyögi ki végül azt, ami eddig az oldalát fúrta. A kérlelésnek nem épp a mestere, és nem is szeret ilyesfajta dolgokra kényszerülni. Így ha a másik elutasítja, hát egyszerűen tovább áll. Azt viszont egyelőre esze ágában sincs elárulni, miért is olyan fontos neki ez a körút. Erről még nem beszélt senkivel, Zorgont, a gesztenyepejt leszámítva. Mivel a hátas igen jó hallgatóság, és akár egy rakás szamárságot is képes végighallgatni csokorba szedve, a tanácsadásban mégsem jeleskedik. Magától értetődő okok miatt. További személyekkel pedig nem rendelkezik, akikben annyira megbízna, hogy megossza velük, mire is ez a hosszú, végeláthatatlan túra.
Ha Zetriat valami oknál fogva beleegyezne a közös sétálgatásba, akkor találomra elindítja lépteit egy irányba, melyet szimpatikusnak ítél meg. Persze csak akkor, ha az elfnek nem támad valami jobb ötlete ezt illetően. Miközben lábai egyre előrébb viszik, magában az eddigieken töpreng. Mármint azon rövid időre, melyet ismeretségüknek nevezhet. Túl mélyre persze nem merül az elmélkedésben, elvégre ha a másik velemiféle mesélésbe vagy magyarázatba kezd, akkor talán érdemesebb figyelnie rá. Útjuk közben persze tovább forognak fogaskerekei. Talán ha feltárná a másiknak megjelenése okát, azzal magát is előrébb segítené. Ha elmondaná hogy mi az, ami ide vezetné, hogy mit hallott Artheniorról, és talán néhány helynevet, úgy röviden, azzal esetleg némi támpontot is adhatna a másiknak arról, mi is érdekli igazán. Hisz honnan tudná szerencsétlen, ha nem mondja? Mintha vakot akarna rajzolásra ösztönözni. Nem lehetetlen, a sikerre mégis nagyobb az esély, ha az illető lát. Márpedig neki most igencsak fontos a végeredmény. Vesztenivalója pedig vajmi kevés akadhat.*
- Valójában... *kezd bele, mégis úgy dönt, másképp közelíti meg a dolgot, így a mondatkezdeményt félbetörve lódul neki újra.*
- Van néhány emlékem gyerekkoromból. Mesékről, amik erről a helyről szólnak. Artheniorról. Egy házról az erdő mélyén, meg valami tóról, vagy folyóról? Ki tudja már! És egy fogadóról. A fogadó nagyon fontos. A neve Pegazus, ha jól emlékszem. *Ha nem is épp könnyedén, de csak összejön neki az, amire ki akar lyukadni. És még túl sokat el sem kell árulnia. Noha azt sem tudja, áll -e még az a bizonyos Pegazus Fogadó, hisz a történetek régiek, de legalább a helyét szeretné látni. Itt kezdődött az a furcsa história, aminek ő, s később az öccse is az eredménye lett. A szálláshely meg egyébként is jól jönne. Rég volt már tető a feje fölött, és ha ez még annyira nem is zavarja, de azért vágyna valami finom, meleg ételre. Valami kiadósra, aminek jó az illata, az íze, és még laktató is. Talán ez egyszerre túl nagy elvárás is egy ebédet vagy vacsorát illetően. Ettől függetlenül mindez jól esne neki. És egy forró fürdő, ami ellazítja tagjait, melyek hiába edzettek már, azért megárt nekik a hosszú vándorlás.*
- Ezek a helyek kifejezetten érdekelnének engem. Na meg egy kis pihenés sem ártana. Legalább is a legtöbb porcikám ezt jelzi, szinte már kiabálja. *Tisztázza a másiknak is céljait. Az utolsó mondatnál pedig megejt egy kisebb vigyort az elf irányába. Indulásakor még csak elképzelni sem akarta, hogy ő majd útközben cseverészni kezd bárkivel is. Hirtelen változás ez, és igencsak meglepő tőle. Még akkor is, ha szavai szűkösek és nem túl kitárulkozóak. Ellentétben a másikkal, aki már az elején megosztotta vele gyermekkora néhány apró momentumát. Meglehet, hogy épp ez az, amitől ő is egy leheletnyit nyitottabbá válik. A megemlített gyermeki évek pedig egyébként is megfelelő alapul szolgálhatnak. Ezekről sokkal könnyebb komolytalanul beszélni, hisz jóval idillibbek mint a mostanában felette járó idők. Tele dajkamesékkel, képtelen dolgokról, valótlan lényekről, kik földöntúli szépséggel áldottak, na meg örök élettel. És minden egyébbel, amitől egy mese széppé válik és képtelenné. Tökéletesen meséssé. Hiszen a meséknek nem is az a lényegük, hogy reálisak legyenek. Annak volna bármi értelme? Érdekelnének bárkit történetek csúnya királylányról, vagy hős szerelmesről, aki elesik a csatában, és kinek az arája ezért könnyedén máshoz házasodik, mindenféle vonakodás nélkül? Mégiscsak édesebb egy olyan világ lehetetlen elemeit dédelgetni, ahol a szerelmet mindig viszonozzák, ahol nem áztatja vér a földeket, ahol a szereplők boldogan élnek az idők végezetéig. Olykor már talán bánja is, hogy nem állt meg az idő akkor, ott, amikor kölyökként az volt a leghatalmasabb problémája, hogy felfeslett a rongybaba karja, Anyának pedig nem volt ideje hogy rendbe szedje, mert már megint valami átkozottul érthetetlen, titkos úton járt. Apa pedig elképzelhetetlen volt tűvel és cérnával, így félt is megkérni, hogy javítsa meg a számára.
A fejét megrohamozó emlékek azonban többé is válnak, mint eléggé. Kissé megrázza hószín fürtjeit -meg persze azt a néhány feketét-, s közben visszaveri az ostromot, visszagyömöszölve a zendülőket oda, ahol eddig fogságban voltak. Inkább úgy dönt, jobb neki, ha mellőzi az ilyesmit, ezért aztán Zethez fordul ismét. Ezúttal nem kérni akar valamit, elég volt már abból mostanában.*
- Az elején a gyermekkorodról meséltél. Érdekesnek hangzott. Sok időt töltöttél itt? Elég nagy ez az erdőség, főként egy fiúcska számára. *Önmagát is meglepi azzal, mennyi mindent zúdított az elfre az igencsak kurta idő során, amit együtt töltöttek. A félvérhez képest egész biztosan sok ez, tekintve hogy nem túl gyakori, ha egyáltalán szóba elegyedik valakivel. Ebben a helyzetben amolyan kényszerűség is ez, mivel ha bármit tudni akar erről a helyről, muszáj valahogy szóval tartania a másikat. Csak reméli, hogy némiképp sikerül neki. Még ha a férfi nem is tűnik túl mogorvának meglehet, hogy Ferrához hasonlóan ő se szívesen bontakozik ki mások előtt. Idővel ez is kiderülhet.*
- Valójában, a családomról van szó. Szeretném jobban megismerni a múltját, és erre ezt az egy lehetőséget látom. *Röppen ki végül ajkain, ezzel végleg megtörve azt a megállapodást, amit önmagával kötött. Baj volna? Az is lehet, hogy egyszerűen csak elkerült néhány további kérdezősködést. Ezt már a jövőre bízza. Hogy miért teszi? Azt egyáltalán nem érti. Így feleslegesnek bizonyul az egész titkolózás.
Athenior egy furcsa város, furcsa történetekkel, ami szokatlan cselekvésre készteti az embert. A fák ágai közt utat tör magának néhány vékony fénysugár, miközben a szél megborzolja a hatalmas zöld koronákat. A szél, ami halkan néhány csalfa dajkamesét suttog a fülbe.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257