//Galinnak//
*A történetekben mélyen elmerülve, és elképzelve a rengetek mesét, a törpök lakhelyét, vagy épp azokat a különös asszonyokat, észre sem veszi, amint lassanként az erdő sűrűjébe érnek. Pedig általában odafigyel arra, ami körülveszi őt. Egyrészt azért, hogy minden váratlan elől megvédhesse magát, másrészről pedig hogy kielégítse kíváncsiságát. Mert mondhatni, igen csak kíváncsi teremtés. Ezért is hallgatja sőt, szinte falja Galin történeteit, egészen beleélve magát, gondolatban messzire kalandozva. Leginkább ahhoz tudná hasonlítani a másik regéit, mint amiket még gyermekkorában hallott az otthoniaktól.
Kissé megdöbben, mikor a törp saját életébe kezd bele. Valahogy egész másként képzelte el. Úgy hitte, hogy a törpök közt is ilyen nyílt, beszédes alakkal van dolga, kire mindenki odafigyel, netán felnéz saját fajtájában. De persze, a felszín mögött lapuló valóság néha egészen váratlan is tud lenni. Ettől azonban még nem kedveli kevésbé útitársát.*
- Akkor ezek az asszonyok biztosan nem tudják, mit veszítettek! *vigasztalja lágyan elmosolyodva a másikat. Ilyenkor hosszú pillái lágyan lecsukódnak, egy pillanatra elfedve kíváncsi lélektükreit. Noha nem ismeri túl rég, határozottan jólelkűnek gondolja.*
- Láttam már törpöt, bár nem sokat, és a legtöbbet is csak távolról, vagy épp a fogadóban ülve valamelyik asztalnál. Törpasszonyt azonban még soha! Vagy ha láttam is, eléggé elkerülhette a figyelmemet. Szívesen ellátogatnék egyszer, bár fogalmam sincs, hogyan fogadnának. Azt hiszem, eléggé kitűnnék a többiek közül. *mosolyogja, halkan fel is nevetve. Elképzelte magát a rengeteg törp között, és meglehet, hogy eleinte igen csak furcsán érezné magát. Galin viszont tovább folytatja ott, hol az előbb félbehagyta, így hát gondolatait szétzavarja, újra a másikra irányítva figyelmét. ~Vajon a törpök között mi számít óriásnak? Tényleg óriási, vagy csak náluk nagyobb?~ töpreng el egy másodpercre. Több lehetőség is felmerül benne, de végül nem jut pontos eredményre.*
- Ez tényleg elég képtelenül hangzik! *helyesel egy pillanatra felkacagva azon a bizonyos nászon, majd újra eszébe jut az előbbi, megválaszolatlan kérdése.*
- A Törpóriás valójában mennyire nagy? Tényleg olyan hatalmas? *kérdezősködik. Az út nagy része valóban társa meséjével telik el, de Hayra ezt egyáltalán nem bánja. Ám ha már rá került a sor, így ő is szívesen ejt néhány szót magáról.*
- Tudja, én sem Artheniorban születtem. Csak nem rég érkeztem ide, igencsak messziről. Én is a legfiatalabb gyermek vagyok a családban. Egy fivérem van, és egy nála is idősebb nővérem. Elbűvölő teremtés, és külsőre talán hasonlítunk is valamennyire. Ő már férjhez is ment, velem ellentétben. Mindenki remélte, hogy engem is hamar férjhez adnak, de én erre egyáltalán nem vágytam. Először nem is akartak elengedni otthonról, de végül beletörődtek, hogy túl makacs vagyok ahhoz, hogy marasztaljanak. Világot akartam látni. Így hát útra keltem, és most itt vagyok, szerencsére még egészben. A bátyám harcos, így ő igen sok dolgot tanított nekem még jóval az előtt, hogy elindultam volna, és később ezek nagyon hasznosnak bizonyultak. Úgy érzem, a szüleim kissé neheztelnek rám, amiért jó lány módjára nem házasodtam meg. Pedig kérő akadt volna.. Ettől függetlenül olykor eléggé hiányoznak. *mondókája végén kicsit elhalkulnak szavai. Látszik, hogy sajnálja amiért csalódást okozott, ám mégsem maradt volna otthon, ebben egészen biztos. Egyelőre befejezi a magáról való beszélést. Észre vette, hogy lassan ritkulni kezdenek a fák, és lassan feltűnik előttük a város.*