// Sárvér és Suttogás //
-Rossz érzésem szokott lenni, hogyha mások fizetnek nekem valamit, mintha kihasználnám őket, viszont egy ilyen meghívást nem utasítok vissza; a végén még veszekedés lenne belőle.
*Nevet ő is fel, hiszen általában addig szokott erősködni, míg igazat nem adnak neki, de ez egyszer kivételt tesz, s enged a csábításnak.*
-A rosszullét nem hiszem, hogy veszélyeztetne. Szerencsére az első alkalmat kivéve mindig sikerült olyan italt kifognom, amiből egy-két pohár nem ártott meg. Úgyhogy remélem minőségi bor van a fogadóban, különben hamar ki fogok dőlni. *Azt egyáltalán nem szeretné, hogy néhány pohár után leforduljon a székről, s a férfinak az legyen az esti programja, hogy őt támogatja felfelé, megmosdatja, majd mint a kisgyerekeket, betakargatja.* Bár ha lesz választék, akkor talán valami erősebbet is megkóstolok, persze csak a kíváncsiságom, nem a szomjam csillapítására.
S azt kétlem, hogy pár izgalmasabb szituáció után hazasietnék, ott annyira nem volt életem, hogy előbb rohannék a farkasfalka karjaiba, mint a szüleimébe. De ne érts félre, szeretem őket, csak kissé sok volt nekem az a semmittevés!
*Magyarázkodik, hiszen attól még, hogy nem vágyik haza, még nagyon szereti a családját, csupán elhatárolódik tőlük annyira, hogy ne is foglalkozzon a múlttal.*
-Na pont ez az, ami nekem nem menne. *Bólogat hevesen Mordach megjegyzésére.* Mindig is lenyűgözött a mágia, s a különböző igék, viszont ahhoz nekem nincs önuralmam, meg úgy őszintén kedvem sem, hogy leüljek egy tekercs fölé, s több órán át olvasgassam, gyakoroljam, tökéletesítsem. Nem, inkább megelégszem annyival, hogy nézem, mások látványos varázslatait. Én meg maradok a tündéreknek való, apró-cseprő dolgoknál, amikkel nem veszélyeztetnék senkit.
*Néha elgondolkodott már azon, hogy meg lenne a képessége, hogy tűzgömbökkel lövöldözhessen, vagy szélrohamokat tudjon kelteni, -persze, hogy csak a látványos, s veszélyes varázslatok jutnak eszébe- akkor a közelében senki sem lenne biztonságban, nem valószínű, hogy ilyen nagy erőt birtokolni, s még uralni is tudna.*
-Az az én titkom, hogy hol rejtegetem. S jobb ha vigyázol velem, a végén még a hajamban megbúvó dobócsillagokat is előveszem. *Válaszolja nevetve, hiszen tényleg ritka, hogy ilyen fegyverrel mászkáljon egy tündérke.* Szerencséd, hogy jó kedvemben találtál, így megkímélem az életedet, de tudd, hogy tartozol nekem.
*Böki meg játékosan a Vörös hasát, mintha csak fenyegetőzne, bár nem valami hiteles tekintve, hogy feje búbja nem éri még el a mellkasát sem.*
-Nem hiszem, hogy lenne olyan, ami eltántoríthatna egy kis utazástól. *Jelenti ki, majd, miután visszakapja a csontpengét, elvonul öltözni a másik szobába.*
-Értettem, uram.
*Vágja egy pillanatra haptákba magát, de utána már lapul is a falhoz, hiszen bármennyire is túlteng benne a gyermeki én, tudja, mikor kell komolyan venni a dolgokat. Szorosan a férfi nyomában járja körbe a házat, míg meg nem pillantják a rozoga kis lépcsőt, ami egy apró ajtó felé vezet.*
-Szerintem egyértelmű, hogy én megyek. *Mosolyodik el a helyzet komikusságán, hiszen ő akart mindenképpen kalandot, erre most meg is kapja. Ahogy megindul felfelé a lépcsőn látni lehet, hogy térdei meg-meg remegnek, de ez inkább az izgalomnak, mintsem a félelemnek tulajdonítható.* Azért nézz körül, hátha találsz egy másik ajtót. *Szól le a férfinak, majd mozdul a keze, kinyílik az ajtó, s feltárul a helyiség. Orrát rögtön meg is csapja az állott szag, amely valami mással is keveredik. Ezt ugyan nem tudja beazonosítani, de azt érzi, hogy gyomorforgató. A szobát félhomály övezi, csupán két apró fáklya pislákol két szemben lévő sarokban. Ada félig behajtja maga mögött az ajtót, majd jobban szemügyre veszi a belső teret. Hasonló kanapét s foteleket lát itt is, mint lenn, a nappaliban, viszont ezeken látszik, hogy használják őket; egyiket sem borítja vastag porréteg, s mindenféle szakadás is javítva van rajtuk. Ezeken kívül csupán egy asztalka foglal helyet középen, melyet egy ócska terítővel takartak le, amin több helyen is vörös foltok éktelenkednek. A falak felső szegélyét vastagon benőtték a sötét helyeket kedvelő növények, ám Ada egyet sem ismer közülük név szerint. Épp azon töri a fejét, hogy hogyan élhetnek meg itt a növények napfény s víz nélkül, mikor hirtelen mozgást lát az egyik sarokban. Rögtön oda is kapja a fejét, s egy mocorgó árnyat vehet észre.*
-Maga meg kicsoda?! S mit keres itt?! Ez az én házam! *Szól egy reszelős hang, s az árny megindul felé, s néhány lépés után ki is bontakozik a sötétből. A lány, ahogy megpillantja az arcot, ijedtében hátrál egy lépést, majd rögtön még egyet, hogy megőrizze egyensúlyát. A férfi, mert így ránézésre annak tűnik, magassága alig haladja meg a másfél métert, viszont ehhez erős, izmos testalkat párosul. Ruházata csupán egy ágyékkötőből, s egy, a vállára borított pokrócból áll. Arca kissé felpuffadt, bőre mélyen barázdált, ám nehéz eldönteni, hogy ráncok vagy sebhelyek azok, amik ilyen csúnyán elcsúfítják. Egyik szeme szürkés színben játszik, ám a másik szemgödre sötéten tátong arca jobb oldalán, így lélektükreiből, legalábbis abból az egyből, nehéz kiolvasni bármit is. Színtelen, fakó haja vastag, összetapadt csomókban hullik vállára.
Ada többször is végigméri, ám csak sokadszorra szúrja ki a kezében szorongatott kardot, melynek pengéjét mintha teljes hosszában elfedne a rozsda.*
-Mit keres itt?! *Ismétli meg a kérdést kissé hangosabban, majd újabb lépéseket tesz a lány felé.* Maga is tönkre akar tenni, ahogy mindenki más is tette, mi?! Abból nem eszik, nem biza! Itt én vagyok az úr!
*S emeli is fegyverét a tündér feje fölé, hogy lesúlytson vele. Ám szerencsére hamar magához tér a sokkból, így még időben előrántja a tőrét, s útját állja a csapásnak.*
-Kérem, nem akarok semmi rosszat! *Nem hiszi, hogy sokra menne ész érvekkel, de azért megpróbálkozik, hátha... Ám a férfi, mintha meg sem hallotta volna, nem is reagál rá, hanem már készül is a következő támadásra.*
-Mordach! *Ijedt sikoly hagyja el ajkait. Az első dolog, ami eszébe jut, hogy talán a Vörös a segítségére siet, már ha talált bejáratot. Ám ha nem tud bejutni az is lehet, hogy tündérünknek itt véget is ér a történet.*
A hozzászólás írója (Areda Kuen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.12 12:49:25