Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 284 (5661. - 5680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

5680. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-11-13 20:18:39
 ÚJ
>Alashra Morthin Ylriack avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Főszál, úton a folyópartra//

*A kerítésen túljutva mosolya szélesedik. Az erdő gyönyörű ebben az évszakban. A falevelek színei mindig elkápráztatják a lányt. Némán lépdel a rengetegben, csak a lábai alatt zizzenő avar hangját hallani. Miközben az őszi erdőt csodálja, a nyakában lógó amuletthez nyúl.*
- Látod ezt, nagymama? Meseszép, igaz?*Mondja jobbjával megsimogatva a faragott baglyot. Szemeivel szinte látni véli elhunyt nagyanyját, akit oly nagyon szeretett. Hosszú, hófehér haját, lágy mosolyát, kedves tekintetét. Úgy véli, az asszonyt is úgy elkápráztatta volna ez az erdő, mint őt. Hirtelen valami neszezést hall és a hang irányába fordul. Mint kiderül, csupán egy mókus az, ami éppen makkvadászatra indult.*
- Jól megijesztettél, te kis huncut!*Szól az állatka után mosolyogva, majd tovább barangol az erdőben.*

5679. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-11-13 20:05:11
 ÚJ
>Viromek Amenofur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Az erdő felől közelíti meg a várost. Tanulmányait ideje lenne folytatni, ahogy kutató munkájának sem ért még a végére. Van erre egy templom, minek hallotta hírét.*
~Ott találom azt, ami engem érdekel. Új varázslatokra van szükségem.~
*A nap magasan jár, ezért meghúzódik az erdő fái között, ahol árnyasabb. Nem elviselhetetlen neki a napfény, de kellemetlen. Tovább halad az erdőben átgondolva, hogy egyen, tanuljon, vagy meditáljon. A sors kegyelméből semmi egyéb dolga nincs jelenleg. Később lehet változni fog a helyzet, de a mai nap már csak a terveké.*

5678. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-11-13 17:45:40
 ÚJ
>Alashra Morthin Ylriack avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Aranyló őszi séta//

*Az őszi avar harsány hanggal jelzi, merre is jár éppen, messzire riasztva minden élőlényt. Ez persze a lányt nem zavarja, még dúdolni is kezd lehervaszthatatlan mosollyal a száján. Szereti ezt az évszakot. Ó, de még mennyire, hogy szereti! A levelek csodálatos színeket öltenek ilyenkor, a kedvenc színeit. Piros és sárga mindenféle változatait látni bármerre nézel, nem csoda hát, ha oly vidám. Eme gyönyörű helyen ballagva el is feledkezik utazása fáradalmairól, s lelkesen szippantja be levegőt, aminek számára jellegzetesen "ősz illata" van. Nem zavarják őt még a hajába akadó falevelek és a néha útját álló gallyak sem.*
- De szeretem ezt!*Rikkantja magának, majd egy újabb nóta dúdolásába kezd. Hangját, ami itt-ott kissé hamisan cseng, már messziről hallani lehet. Kis idő múlva egy dombot vesz észre egy magányos fával. A magányos fa tövében pedig egy férfi üldögél, ő viszont valószínűleg egyáltalán nem érzi magányosnak magát, ugyanis egy gyönyörű ló sörényét ápolja éppen. A lány széles vigyorral az arcán lépdel fel a dombon, majd megáll az állat mellett.*
- Micsoda szépség!*Csodálja a paripát.*Látszik rajta, hogy törődnek vele. Szabad?*Nyújtja jobbját a négylábú felé, ám keze félúton megáll, várva a férfi válaszát. Ha az idegen igent mond neki, gyengéden végigsimít a frissen nyírt sörényen, ha a nem szócska hagyja el a vele szemben ülő száját, akkor viszont csalódott tekintettel irányt változtat majd a keze és inkább saját hajával kezd el babrálni.
Hirtelen persze eszébe jut az illem is, melyet még nagyanyja vert belé gyermekkorában és elpirul.*
- Ne haragudjon, hogy csak így idesétáltam önhöz, megzavartam a nyugalmát és még csak be sem mutatkoztam. A nevem Alashra Morthin Ylriack.*Hajol meg kissé az ismeretlen felé, azután várja, hogy mit fog reagálni. A férfi úgy is dönthet, hogy szó nélkül otthagyja, bár a lány reméli, hogy nem ez fog történni és egy új ismerősre tehet szert.*

A hozzászólás írója (Alashra Morthin Ylriack) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.13 17:49:17

5677. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-11-13 15:19:11
 ÚJ
>Rinthom Dardura avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Az eltűnt szállítmány//

-Oké, akkor megyek vadászni. Szóval akkor nyúl, más nem. Sok sikert a tűzzel. Tojást meg a fészkekből szednék. Jó látni hogy vidám vagy. Nem fogok eltévedni, megígérem.
*Rinthom társára mosolyog, majd elindul az erdőbe. Annyira még nincs sötét, hogy ne lásson jól. Elhatározza, hogy csak egyenesen fog menni, nehogy eltévedjen. Megpróbál olyan halkan menni, amennyire csak tud. Már egy ideje eltávolodott a tábortól, már nem látja a tűz fényét. ~Jó lenne találni néhány Égő Fyruist. Az segítene Darnnak életben tartani a tüzet.~ Még megy néhány lépést és talál is néhányat. Felszedi a nagy leveleket és ezekkel indul tovább. Néhány méter után meglát valami kis fehér dolgot mozogni a fűben, tőle néhány méterre. Egy nyúl az! Rinthom azonnal megáll, csöndben előveszi az íjját, egy nyilat helyez az idegre, és lő.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.13 15:39:06, a következő indokkal:
Jeljavítás, jelpótlás.

5676. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-11-13 09:32:01
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Nitta//

*Komolyan bólogat az elf szavaira és elgondolkodó arccal figyeli.*
– Az jó lesz. Én nem tudok csapdákat állítani, ügyes vadásznak aztán végképp nem mondana senki, igazság szerint húst akkor ettem, ha valamelyik munkaadóm adott, vagy ha a fogadókban vettem. Ezért én magam nagyobb állatok elejtésére nem is gondolok, de talán egy-egy fácán, vagy esetleg wyward, azokkal talán én is boldogulnék utána is. Mármint, tudod…
*Nitta arra céloz, hogy egy tyúkméretű állat nyakát még bizonyára ő is el tudná vágni, hogy aztán levest főzzön belőle, vagy éppen megsüsse.
A lány a maga részéről nem akar elejteni semmi olyasmit, amit aztán nem képes ő maga feldolgozni, csak szórakozásból egészen biztosan nem ölne meg egy állatot.
A férfi mondatára lassan elmosolyodik.*
– Jó vagy hozzám, és figyelmes. ~És ez boldoggá tesz.~ Az az igazság, hogy még nem tudom mennyire viselne meg a dolog, nem voltam még igazi vadászaton, de te elf vagy Lorsan, és az elfek szeretik a természetet, ezért, valahogy úgy érzem, igen, azt gondolom, hogy te nem okoznál felesleges szenvedést egy állatnak, vagy nem vadásznál le olyat, amelyikre nincs szükségünk.
*A magyarázatra bólint, hogy érti.*
– Valahogy úgy hiszem, ha Acél megnő, és továbbra is jól viselkedik, és velünk marad, akkor a mi házikónk körül nem bukkannak majd fel túl gyakran kósza farkasok. Úgy hallottam, a farkas olyan, hogy szeret területet foglalni, így talán Acél nem csak a gonosz kétlábúak, de a négylábú társai ellen is némi védelmet jelenthet majd. Vagy ez buta gondolat?
*Nitta olyasmit hallott már, hogy erős vad kutyákkal tartják távol a farkasokat a nyájaktól a hegyekben, de Acél nem kutya, ettől függetlenül a lány reménykedik.
A főzésre tett megjegyzésen kuncogni kezd.*
– Főleg akkor nem, ha elmeséled, mik a kedvenceid.
*A lány vidáman pillant fel Lorsanra. Természetes, hogy próbál majd a kedvére tenni, igyekezni fog, de ahhoz még jobban meg kell majd ismerniük egymást, a másik szokásait.*
– Én wegtoreni vagyok *böki ki, és fogalma sincs említette-e ezt már korábban.* Sok ételt úgy készítek, ahogy az arrafelé volt szokás, de tanultam is az elmúlt években, már amikor volt rá alkalom. Te honnan származol? Merrefelé nőttél fel?
*Közben mozdul is, elővesz két kisebb tálkát, szintén azokból, melyeket Bry hagyott nekik, és kanalaz a szószból, mely lilásvörös színű, de immár szépen besűrűsött, pudingos állagú, gyümölcsös, és édes.
Nitta is tisztában van vele, hogy ez így kihűlve a finom, éppen ezért a pillái alól lesi Lorsant, vajon mit szól hozzá.
Gyümölcsös édességgel kezdett, remélve a férfi, elf lévén azt szeretni fogja, és mert az erdőben még lelt hozzá szedret és málnát is, meg apró szamócát.
Ő maga még nem kanalaz bele az adagjába, alsó ajkát finoman beharapva vár.*

5675. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-11-13 06:12:16
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Az eltűnt szállítmány//
*Darn beér a lombkoronák alá. Érzi, ahogy a friss levegő átáramlik a tüdején. Bárhol jár a világban, mindig visszavágyik ez erdőbe. Valami különös kötelék köti ide. Valami ami elszakíthatatlan. Beljebb megy a fák alá még két lépést majd megszólal.* Remek! Itt az ideje a tábornak. Te csak vadássz nyugodtan. Mire visszaérsz már lobogni fog a láng. *Talán egyeseknek furcsa lehet, hogy itt Darn jókedvű, mert igazából elég makacs. Sosem szeret társalogni. Egyedül csak barátaival van jóban. Őket még élete árán is megvédené. Egyszer sem hagyja egyiküket sem cserben. Szereti megnevettetni őket, ami nem is nehéz, hiszen igen finom a humora.* Dardura! Még egy dolog! Ne tévedj el, ha megkérhetlek. *Mókásan kacsint, majd visszafordul munkájához. Sátor alakban egymásra pakolja a rönköket, közéjük mohát tesz. Elővesz egy kovakövet és meggyújtja.* Ja, és igen! A nyúl lenne jó, gomba nem kell, tojást meg honnan szereznél?

5674. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-11-12 21:16:22
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Nitta//

* Számára ösztönös, hogy minden lehetséges módon őrzi azt, ami számára fontos és aki, fontos, sőt, igen, szereti is. Mert egyre inkább ezt érzi, bár még vár azzal, hogy bármi hasonló kicsússzon a száján. Korai lenne még. *
- Van többféle is, majd megmutatom őket, melyiket hogyan kell felállítani. És ami a fő, hogy hol.
- Tudom, hogy eszel húst, de inkább megkérdeztem. Nem szeretném, ha gond lenne belőle.
- De ami a csapdákat illeti, az, nos úgy megy, hogy a vadász leteszi egy területen a csapdáit és elmegy a közelből. Várni kell, órákat is akár, vagy egy napot, hogy a csapdába belebóklásszon egy vad. A hurok csapdák azért jók, mert abba rendszerint az állat lába akad bele és nem tud onnan elmenni. Ha nem akarom, hogy egy kósza farkas kapja el, akkor nem árt résen lenni.
- Vadászni meg, szintén lábra, nyakra menni a biztos, no meg szívre. Az azonnali halálos találat nem mindig garantált, olykor velem is előfordul, hogy csak súlyos sebet ejtek a vadon. De akkor már elég egy tőr és minden szempontból jobb, ha szíven szúrod a vadat és az azonnal elpusztul.
- Vannak durvább csapdák is, de azokat leginkább a ragadozóknak tartogatom. Azokat már nehezebb is felállítani, de az eredmény garantált.
* Főleg farkasnak, medvének ugye, vermet ásni. Kihegyezett karókat telepíteni az aljára. *
- Persze hogy, a főzéssel sem lesz gond.
- Áh, nem. Elég, ha szedsz egy tálkába. Maradjon még későbbre is a jóból.

5673. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-11-12 19:49:09
 ÚJ
>Dennon Lerold avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Pegazus//

-Nagyszerű!
*Csapja össze tenyerét az indulás hallatán, bár elgondolkozik a lány utolsó kérdésén. Mivel eléggé friss hús a városban, kizárt, hogy valaki a búcsúpuszi fenséges oltalmában részesüljön általa, és a mezei búcsúzkodás sem játszik, az imént említett okból. Akitől úgy igazán elbúcsúzna az a jelenlegi megbízója, viszont ő már kellő búcsúztatásban részesült néhány nappal ezelőtt.*
- Ami azt illeti... Talán még lőnék néhányat a barakkban. Vagy nem tudom, csak kiszellőztetem a fejem. Igen, járok egyet az erdőben, vadászom egy kicsit, addig közben készülődj. Estére visszatérek.
*Ezzel feláll az asztalról, és egy mosolyt ereszt Letrion felé. Még az ajtóból visszapillant, majd egyenest az erdő felé veszi lépteit.*

//Erdő//

*Amint beér a fák sűrűjébe, előkap egy nyílvesszőt, de ahelyett, hogy az idegre kapná, rámarkol, és tíz-húsz fánként egy X-et karcol a törzsükbe, nehogy eltévedjen. Legalább három-négy órát bandukol így, jelölgetve, mire a nyila hegye elkopik. Vesz hát egy újat, de megfogadja, hogy ez az utolsó, hisz takarékoskodni mindig jobb, mint pazarolni. Ekkor azonban zörgést hall a bozótosból. Odakapja fejét, mire a hirtelen mozdulattól megriadva egy őzbak ugrik ki a bokor mögül, és kecsesen elszökell a távolba.
Dennon káromkodik egy cifrát, majd a nyomába ered. Mivel már szinte beleszületett az erdőbe, játszi könnyedséggel ugorja át a gyökereket, söpri el maga elől az ágakat, és veszi észre a rejtett csapdákat, avagy az avarral bélel nyúl- és rókaüregeket, amikben nem egyszer törte már el bokáját egy ehhez hasonló üldözés közben.
Az őz sántít a bal lábára; egy harapásnyom leledzik rajta, talán farkas lehetett. Lehet, ez az oka magányosságának, eltávolodott a csoporttól, hogy nyugalomban hagyja itt az élők sorát, de pont ekkor jött a vadászunk, hogy tűpárnát csináljon belőle. Végtére is így mindkettejük vágya beteljesül.
Futás közben nyilat helyez az idegre, mindeközben fél szemmel az őz felé sandít, majd egy mohás farönk átugrása közben feszít, és lő. A nyílvessző éles hanggal hasítja a levegőt, majd az átszakadó bőr hangja harsan fel az éterben, ahogy az állat bal lapockájába áll a lövedék.
Eközben Dennon kecsesen leérkezik; a lövés után behajlítja testét, és néhány bukfenccel lassítja le magát, és nyeleti el a hatalmas erőt, amit a landolás adott volna vissza neki. Ilyenkor ütközik ki rajta elf vére, vadászat közben olyan összehangolt mozgással rendelkezik, amire az apai ágat képviselő faj is irigy lenne.
A hajsza azonban nem ért még véget. A bakot már csak az utolsó hajszál tartja az élethez. A haldokló öreghez kocog, majd tőrével tisztán, egyenes vágással elvágja a torkát. Érzi, ahogy a meleg vér végigfolyik a kezén, és az élet lassan elhagyja az állatot. Amint kivérzik, máris elkezdi nyúzni. Jönnek a hideg napok, ennek az őznek a bundája pedig nem elég, hogy jó meleg, még tetszetős is.
Az őz csak egy szarvval rendelkezett egykoron. Talán az ominózus farkassal való hadakozás során vesztette el. Nem is fontos, a lényeg az, hogy a megmaradt szarva igen szép darab. Könnyedén leszedi az állat fejéről, hisz a halál után szinte lemállik a fejdísz, ha az őzekről van szó, majd az öve és a nadrágja közé csúsztatja, az oldalára, hogy ne akadályozza a mozgásban.
Felnéz az égre. Lassan beesteledik, szóval ideje lenne elindulni visszafelé. Hátára kapja a szőrmétlen őzet (mert az már Dennon melegíti), és elindul az általuk létrejött csapás irányába. Egy bő öt percnyi gyaloglás után azonban elágazáshoz ér. Mintha egy vaddisznó csörtetett volna végig az ő ösvényük mellett, és olvadt volna egybe vele. Halkan szidja a szerencséjét, majd elindul az egyiken, hiszen mindkettő olyan, mint két tojás.
Olybá tűnik, a rossz irányba indult. Mire ráeszmél, hogy a másik ösvény lett volna a helyes, már teljesen behatolt az erdő mélyébe, megannyi régi és friss vadcsapással keresztezve útját, méghozzá annyival, hogy kész labirintusnak mondható az egész. Inkább hagyja a csapásokat a francba. A lenyugvó nappal ellentétes irányba indul, hiszen nyugat felé hagyta el a várost.
A nap azonban leszáll, és nem nagyon találja a "haza"utat, úgyhogy egy tisztást keresvén lehajítja az őzet, és nekilát rőzsét gyűjteni, majd tüzet csiholni két száraz fa segítségével. Egy órányi szenvedés után az üres ígéreteknek tetsző füstölésből apró láng avanzsál; végre valami, amivel távol tarthatja a medvéket, farkasokat, borzoikat meg egyéb lényeket. Kisvártatva egy tábortűz lobog az öt-hat méter sugarú, otthonos kis tisztáson.
Jobb híján megsüti az őzhúst, miközben magában sajnálkozik, hogy miért volt olyan hülye, hogy nem jegyezte meg az útvonalát. Letrion már minden bizonnyal azt gondolja, faképnél hagyta őt, és lelépett a fogadóból. Ezt jól megcsinálta.*


5672. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-11-12 18:48:55
 ÚJ
>Arixu Arkenath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

*Átjutva a gázlón, most már az ösvényre tér rá, sietősen indulva meg a város felé. Bizonyára visszafelé sem lesz sokkal rövidebb az út, hiszen gyalogosan kell megtennie. Legalább is először így véli, ebbe törődik bele.
Aztán alig két fertályórányi gyaloglás után nyitott szekér éri utol. A szántóföldek felől halad a város felé, hogy gabonát vigyen a piacra, a városi molnárnak. Arixu pedig nem rest felkéredzkedni rá, így lényegesen könnyebben, és gyorsabban éri el a kitűzött célt.*

5671. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-11-11 21:37:09
 ÚJ
>Aryna Yji avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72

Játékstílus: Vakmerő

//Amerre a lába viszi//

*Aryna sokat gondolkozott és eltelt már egy hosszabb idő, mire újra kimerészkedik kicsit a szabadba. Sokat tanult és olvasott, de nem bírja már a négy fal között és új tanítója is elutazott egy hosszabb időre. Nem gondolkozik, csak összeszedi a legfontosabb dolgokat, mint kulacs, étel, takaró és az a bizonyos elf mesékkel teli könyv. Magára ölti fekete finom tapintású nadrágját és felülre is egy sötét árnyalatú ruhát húz, ami fenekéig ér. Erre fel húzza lila ujjatlan kabátját és fejére húzza a kapucniját is. Elég jól felkészült az útra és kivételesen bőrcipőben indul el. A Romtáborban tett kis kirándulása Moonnal ráébresztette, hogy nem árt rendesen felöltözni és úgy útnak indulni, hogy az este ne fagyjon meg. Hogy merre megy és hol lyukad majd ki még nem tudja, csak a kitaposott biztonságos úton megy és ha meg kell állnia, akkor egy fán alszik inkább a meleg takarójába bújva.*

5670. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-11-11 18:12:27
 ÚJ
>Rinthom Dardura avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Az eltűnt szállítmány//

-Rendben, akkor elsőnek keressünk egy tisztást ahol megállunk tábort rakni, vagy keressünk még Nullumokat annak reményében, hogy este aktívabbak? Én már elég fáradt vagyok, szóval nem nagyon tudnék vadászni, de ha akarod még folytathatjuk. Amúgy hol tervezel csapdát állítani a Nullumoknak?
*Kérdezi társát Rinthom a lenyugvó nap fényében.*
-Na jó, talán még néhány vadat el tudok ejteni vacsorának, de ez nem biztos. És mit kívánsz? Nyulat, disznót, valami madarat? Megpróbálok mellé valami gombát is találni. Vagy tojást. Még mi lenne jó egy finom vacsorához?

5669. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-11-11 16:25:14
 ÚJ
>Gardur Marthus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
// Aranyló őszi séta //

* Beszél az erdő. Emberi fülnek alig érezhető szavai halk sisegés, amit a lassan arany, meggy vagy rozsdás színekre változó lombkoronák keltenek életre egy arra libbenő szellő segítségével. Közelben vad vaddisznó sem csörtet a riadós rikácsoló fácánok is messzire totyogva kerülik az előre lépkedő férfit. Előfordul, hogy aranyló levél eső függönyén kell át hatolnia, majd lesepernie magát, na meg kissé nyűgös hátasát. Szürke morcosan fúj ki ajkai közül egy oda rekedt levelet. Sörény tövét rezegtetve, fejét csóválva iparkodik kitisztázni magát. Kényesen ügyel megjelenésére s képtelen elviselni magán egyetlen picike gallyat, vagy sár foltot. Törekvései ellenére általában kerül valami oda nem illő szépséges sörényébe, vagy fülei mögé. Felsandít a fölöttük össze kapaszkodó öreges ágakra s magában szitkokat morogva követi gazdáját. A lovag csendesen halad arra, amerre feje viszi. Gardur nem nyápic, se az a kimondottan érzelgős lelkületű férfi. De szereti az ősz varázsát. Akkor a zöldellő táj lecseréli megszokott szín palettáját, ami leginkább az unalmas zöld variánsai. Távolból szarvas bőgése hallatszik. Már lehullt avarban pockok, cickányok és egerek futkosnak keresve eleséget maguknak. A természet a tél beállta előtt sem csitul... ugyanúgy pezseg, mint tavasszal vagy nyáron. Lassan a fedett füvezet emelkedni kezd. Egy dombocska kerül elébük, aminek tetején magányos fa áll. Derék és kar vastagságú ágai szélesre tárja, s földből ki hajló gyökerein öreges görcsök növekedtek. Gardur egy efféle göcsörtös részre rakja le magát. Szürke nem tudja túlzottan értékelni az elébük táruló látványt. Szerény személyének sokkal izgatóbb a körülöttük foltokban még szabad szemmel láthat fűcsomók, s őszi virágféleségek.
Lehajtja fejét, de Gardur közelebb invitálj őt. Hát oda battyog s a férfi nyeregtáskából egy kefét bányászik elő.*
- Na te kényes úrfi! Most meg leszel fésülve.
* Felkelve a dús sörényt egy oldalra hajtogatja felméri annak túlzásba menő hosszát. Kardját elő vonva a meg döbbenő hátas fazonírozását elkezdi. Tőre sajnos nincsen, de így is képes normális, szerinte megfelelő hosszra nyesni, s a nem kellő tincseket hagyja, hogy a fűbe hulljanak. Eztán a penge helyére siklik s előtérbe kerül a fa vázas kefe, amivel az esetleges gócokat szeretné kisimítani, s az össze tapadt szálakat szét választani.*

5668. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-11-11 11:44:47
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Nitta//

*Nitta sosem gondolta volna korábban, hogy ez ilyen is lehet. Fiatal lányként lánggal lobogott, szalmalánggal igazából. Aztán a tüzét eltaposták, majdnem őt magát is megsemmisítették. Most Lorsan újfajta tüzet éleszt benne, picike szikra volt az elején, aztán nagyobb lett, egészen akkora, mint egy gyufa lángja, s most vidáman lobog, mint egy tábortűz, mely mellett egy lány a párja karjai közé simulhat egy őszi estén, vagy mint a családi otthon tüze, mely melegít és világít, de veszélyt nem hord magában.*
~Meleg és fény.~
*Nitta a férfi vállán nyugtatja a fejét, és elmosolyodik. Jó érzés csak így üldögélni, együtt és tervezgetni a következő napot és az, hogy beszélgetnek, hogy együtt vannak, hogy tervezgetnek a lány szemében nem von le semmit a korábbi ölelés izgalmából, ugyanakkor még szorosabban köti őt a férfihoz.*
- Kíváncsi vagyok a csapdáidra, hogy hogyan működnek, és arra is, hogy ha úgy hozza a szükség, hogyan lehet belőle kiszabadítani állatokat. *Nitta halványan elpirul, hiszen tudja ő a csapda alapvetően vadászatra való. Aztán meghatottan néz az elf szemébe, hogy ő is gondolt arra, a lány esetleg érzékeny lehet.* Tudod, hogy eszem húst, és én meg azt tudom, hogy a hús, amit megeszem korábban bundát viselt, és az erdőben élt. Tudom, hogy úgy kerül a lábosba, hogy előbb elejted, és hogy ez mit jelent, de hiszem, hogy vadászni is lehet sokféle módon. Azt nem szeretem, mikor valaki csak a dicsőség kedvéért ejt el egy szarvast, hogy aztán kérkedjen, mekkora az agancsa. De más az, ha az állat már idős, vagy sérült. Vagy ha túlszaporodnak, az is más. Vagy akkor, ha egy ragadozó az emberi településeket támadja. Ez az egyik, hogy egy kis őzgidát nem szeretném, hogy elejts, hacsak nem sérült, vagy az anyját, hogy aztán a kicsi éhen pusztuljon, azt ne. Meg a másik *Nitta itt teljes bizalommal néz Lorsan halványzöld szemeibe*, hogy lehet úgy csinálni, hogy minél kevesebb szenvedést okozz a prédának. Tudom, hogy lehet, és szerintem te úgy csinálod.
*A lány könnyed ujjakkal simogatja meg a férfi állkapcsát.*
- Veled főzni, az meg élvezet lesz *mosolyodik el szélesen, hiszen rájött már, az elf szereti a hasát, és ügyes is. Jó kombináció, ha az ételekről van szó.
Az apró csókra elirul, aztán talpra állnak, de nem sietnek elengedni egymást.*
- Rendben, Lorsan. Mostanra már biztos kihűlt. Szedjek az egyik tálkába, vagy hozzam rögtön a lábost? *tréfálkozik.
De ebben benne van az is, hogy ő azt se bánja, ha együtt egy tálból esznek. És nem, nem azért, mert lusta lenne elmosogatni még két tálkát.*

5667. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-11-10 22:17:26
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Nitta//

* Ujjaikat egymásba fonva üldögélnek, már-már meghitt békességben és ezt, most valahogy nem is nagyon bánja. Rá fért már ez, Nittára úgyszintén. Szóval a mai napra úgy gondolja, elég is volt a munkából. Ilyenből is, olyanból is. Főzni már biztos nem kell vacsorára, elég lesz az, ami most megmaradt. *
- Persze hogy viszlek, viszlek én. A csapdák felállításában tudsz segíteni és én is nyugodtabb vagyok, ha velem vagy. Így legalább nem kapkodom el a munkát. És ha neked nem okoz gondot, ahogy vadászom, akkor végig jöhetsz velem. Tudod mire értem, hogy, szóval vannak olyanok, akik bár esznek húst, de egy vadászatot nem bírnának végig nézni.
* Jó, ha tud erről, mert egyszerre vadászni, és Nittát nyugtatgatni nem menne neki sem olyan könnyen. *
- Közös vadászat, közös főzés. A holnaputánt meg majd megbeszéljük holnap. Mint ahogy most is. Hadi tanácskozást tartunk, jó lesz?
* Csókot ad kezére és a lánnyal a karjaiban feláll a székről. Csak akkor teszi majd le őt a földre, de még vissza húzza a karjaiba. *
- Kóstolgassuk tovább azt a gyümölcsös szószt, amit alkottál. Mostanra már csak meghűlt annyira, hogy belakhassak belőle.

5666. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-11-10 12:18:42
 ÚJ
>Brynhild Tem'lintuma avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Még szerencse, hogy le tudott nyúlni némi élelmet is, így aztán nem kell különösebben nélkülözzön az útja során. Ami amúgy azért nyúlik a szokásosnál hosszabbra, mert a fatörzsnyi lábak hamar elfáradnak a hordótest cipelésében. Hátast nem volt pofája magával hozni, pedig sokkal könnyebben boldogulna.
Lefogyni persze nem fog, hiába is égeti a meneteléssel a zsírt. Ő már csak ilyen zsírpaca formájú, de kétségtelen, hogy ennek is megvannak az előnyei. Például puha. Az egyéb előnyök, pedig rá vannak bízva a mások fantáziájára. A hátrányok nyilvánvalóak: egy vékonydongájú egyedet simán agyonnyomna.
Nagyon megörül, mikor már lassan kiér az erdőből, és megpillantja a várost. Sosem látott még igazán nagy várost, csak ilyen karavánút-menti porfészkeket, mint például azt, ahol született. Bár a gazdája egy igazán gazdag ember volt, nagy háza és sok rabszolgája volt.*

5665. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-11-09 19:42:54
 ÚJ
>Turrog a Behemót avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678

Játékstílus: Vakmerő

*Már látszik az erdő széle. Alig pár percnyi séta és szeme elé tárul az, ami napok óta úton tartja. Nem tudja pontosan, mennyi ideig volt távol a várostól, viszont ERRE azért nem számított. ~Amon Ruadh.~ Ismétli el fejében az elnevezést a messzi hegyre pillantva. Sosem volt túlságosan ismert ezen a környéken, azonban ha a hír igaz, nagyon is sok dolog történik errefelé manapság. A szóbeszéd szerint egy igen ismerős klán, a Thargodarok keze alá került Amon Ruadh városa. Mikor utoljára hallott róluk, még csak Arthenior határán táboroztak, azonban úgy tűnik... ~Úgy tűnik szerencsés széljárásuk van.~ Jelenti ki magában megigazítva páncélját. Mély levegőt vesz és körbepillant. Eléggé messze jár még a céljától, azonban talán egy napnyi gyaloglás után eléri a település határát. Az ösvény arra enged következtetni, hogy elég sokan fordulnak meg errefelé. ~Ki hitte volna? Megfordultak az erőviszonyok a városban.~ Újra lassan lépkedni kezd, és meg sem áll addig, amíg célba nem ér.*

5664. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-11-09 18:35:17
 ÚJ
>Ágrólszakadt Janemita avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

*A félvér is meglép kölcsönlován a Pegazusból, röviden előrevágtatva, míg rá nem jön, mennyire rossz ötlet ez. Őt ugyanis gyaloglásra és maximum potyázásra teremtették, nem azért, hogy lovasisten legyen, mint a Kolosszus vagy bármelyik lovag, akik a Tharg zászló alatt vonulnak. Örülhet, ha hátasa nem dobja le a gyorsulni vágyó lányt a nyeregből vagy vágtat el vele az erdő közepe felé.
Ha sikerül neki megnyugtatni a lovat, akkor besorol Gabrien mellé és mellette halad egészen hazáig. Meglehetősen jó a hangulata, fütyürész, csicsereg ha épp eszébe jut valami, és ha nagyon elunja az utat, fagyöngyöket farag elengedve a kantárt, hagyva a lovat, hogy az tovahaladjon Balthy mellett.
Igaz, lelkének egyik része nem boldog, néha szomorkás pillantást vet kedvese felé, amiért ellent kell mondania elveinek, de hát legfeljebb tovább mennek ha kinézelődik magukat. Azért titkon reméli, hogy Kagan bír akkora befolyással, hogy marasztalni tudja a lovagot és még azt is elhiszi magának, hogy a Hadúr meg tudja javítani azt, ami miatt Gabrien nem akar hazamenni.*

5663. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-11-09 09:14:39
 ÚJ
>Gabrien Chor'Un avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Amon Ruadh felé - ha minden igaz - kisebb csapattal utaznak, bár jól elkülöníthetően a tharg lobogós egységtől. Legalábbis az éjszín szőrű pokolfajzat nyergében utazó kolosszus erre törekszik. Senki se vegyítse őt - avagy őket - össze a thargokkal. Egykor ez nem így volt, de mostanra a dolgok megváltoztak.
Az elkülönülő duó, a hósörényű és kedvese, Janemita, a lobogó alatt pedig a tharg különítmény utazik, a félszemű lovag, Khan vezetésével.
Együtt állnak meg pihenni, együtt vernek tábort, ha szükségét látják, vagy rájuk száll az éjszaka, de még ott is külön helyre veti meg alkalmi fekhelyüket. Jobbára csak Khannal és Janeyvel beszélget, de ha a többiek kérdezik, nem barátságtalan, válaszol a dolgokra, de beszélgetést nem kezdeményez. Nem haragszik egyikükre sem, inkább a cél iránt érzett negatív érzései nyomják rá bélyegüket az utazásra.
Tényleg azt hitte, már nem kívánja újra látni Amon Ruadhot és a thargokat, de a félszemű zsivány-lovagnak mégis sikerült rávennie. No meg, Janemitának is nagy szerepe volt persze a dolgokban, hisz a kolosszus jól tudja, a kócos félvér mennyire szeretett volna "hazatérni". Számára az a hely, ahova tartanak, nem jelenti az otthont, számára Thargarod az a hely, ahol a hűségét félredobták. Nevezhetik csökönyösnek, vagy túl merevnek, de számára ez a dolog nem múlik el olyan gyorsan, nem tud egyszerűen átlépni a múlt felett.
Persze nem lesz majd faragatlan, vagy bunkó, igyekszik a lehető legbarátságosabb oldalát előhúzni, már ha akad olyan neki.
Az út nagy részében azért komor és szótlan, bár általában olyan szokott lenni. Az erdőn át hosszú ideig tart az út, de egyszer aztán feltűnik előttük Amon Ruadh és mindaz, amiről Khan beszélt neki.
Hát mégis visszatérnek.*

5662. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-11-08 18:59:44
 ÚJ
>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457

Játékstílus: Vakmerő

//A Dra'unarra tartva//

*Nem hajtja meg túlzottan Fúriát, nem akarja teljesen kifárasztani a hosszú úton. Az elindulás után, a Sár utcánál amúgy is megpihentette, míg kedvese ajtaja alatt gyorsan becsúsztatta a neki szánt, távollétéről szóló levelét. Ha nem élne kettős életet, és Moonxylweryt bokros teendői nem szólítják el, akkor nem lenne szükség a sietségre, az élet azonban, mint mindig, felülírja a szándékot és a tisztes tervezést. Az erdőig vezető utat aztán eltéveszteni sem tudja, és nem is igazán eseménydús ez az etap. Lóháton tökéletesen másnak tűnik a város és a táj, mint amikor gyalogszerrel tette meg a hosszú utakat. Több mindent belát, és a figyelme is alaposabb, mint egyébként. Innentől kezdve fokozottan használnia kell a józan eszét, és azokat az eshetőségeket, amelyek alapján tájékozódni lehet. Az erdő nem idegen neki, de azért soha nem lehet elég óvatos. Nem szívbajos fajta, szóval bizakodik hogy az ösvényen át a lehetőségekhez mérten leghamarabb eléri majd a gázlót.*

5661. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-11-08 13:42:18
 ÚJ
>Eran Fellaa'h [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

* Indul hát vissza. Hogy miért is megy a városba valójában, azt ő maga sem tudja, hiszen semmi dolga nem akad ott, de mégiscsak jobb ott, mint itt kint a hidegben, hiszen lassan már fázni is kezd. Így hát elindul vissza a városba vezető úton, ami amúgy nem hosszabb néhány méternél, de azért nem elhanyagolható rész ez a pár lépés sem. Míg megy vissza, az ez idáig viszonylag sűrű köd lassan kezd eloszlani, mire meglátja a kovácsműhely hátulját, már egész jól lát, na meg nem utolsó sorban hall is. Hallja az egyre harsányabban gyülekező népet a piactéren, majd lassan a kovácsműhelyből kiszűrődő fémek csattanásának mézédes hangját, de ugyanakkor még néhány madár hangját is hallja, amelyek a fák fölött köröznek, néha meg-megpihenve egy fán, vagy egy épületen. *

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257