//A félelem háza//
*Az ork ismét megmutatja, mennyire értékeli a művészetet. Annyira, hogy a festmény földhöz vágja és rátaposva a keretre erős karjával letör abból egy darabot, hogy legyen szúrófegyvere. Többet nem lehet tőle elvárni.
Nem talál itt semmit. Nem is érti, mi értelme van képeket rakni a falra. Náluk sose volt ilyen, csak a sámán használt néha rajzokat a praktikáihoz.
Mivel itt már nincs mit tenni, visszamegy az ajtóval bíbelődökhöz. Látja a lombikost, aki az előbb még motyogott valamit, amit Mtach nem értett. Nem is nagyon érdekli, hogy a szőkeség mit beszélt. Ki akar innen menni, ennyi a cél. Azon viszont meglepődik, hogy itt van az öregember, aki az előbb még bent ücsörgött kék fényben villogva.
Az ork nézi az ajtót, de nem jön rá, mit kellene tenni. A köveket bele lehetne tenni a mélyedésekbe, de egy kicsit más a formájuk. Nem lehetne elfordítani a zárat, mint egy kulccsal. Azért bedobja a közösbe, amit talált:*
- Egy pár tűzkő, nem tudom, mire jók.
*Ha a vörösnél levő köveket is megnézik és mindenki elmondja, amit tud, talán mennek valamire. Mtach addig pedig piszkálgatja azt a nőt, aki még mindig a padlón fekszik. Nézi, hogy mióta lehet halott. Hajtogatja a karjait, lábait jobbra-balra. Megforgatja a nyakát is, addig, amíg roppan és utána is még néhányszor, ha tudja. Nem sajnálja. Innen a Vörös az egyetlen, akiért kár lenne szerinte. A többi csak úgy van. Vagy segít vagy nem segít, de nem számít az orknak egyik sem. Kivéve talán még a hímet, aki csöndben van. Mtach nagyon nézegeti, méricskéli.*
~Nem csinál semmit. Nem mond semmit. Na, majd én szóra bírom.~
*Mtach ezzel meg is szólítja hím fajtársát, hátbavágva:*
- Mi van, szivi?
*Figyeli a többieket is és most tűnik fel neki, hogy az az őrült nő nincs sehol. Nem baj, nem hiányzik neki. A szőkeséget is nézi, mert valamitől fura neki. Meg van ijedve. Miért is ne lenne? Be vannak zárva egy ismeretlen helyre. Ami fura benne, az az, hogy mintha a többiektől félne. Cselekedni nem volt rest, vizet töltött a lombikba. Az orknak ez sosem jutott volna eszébe, így valami tanult lánynak gondolja a mimózát. Nézi, lesi, bámulja, talán már bántóan, de hozzá nagyon buta arckifejezéssel. Nincs oka rá, hogy bántsa. Egyszerűen nem tudja hova tenni, nem érti. Az okosokat nem szereti túlzottan, kivéve ha szükség van rájuk vagy ha más miatt megkedvelte őket. Ahogy az itteniek közül a Vöröst. Vagy korábbi szeretőjét, Ricukot, aki ki tudja, merre járhat most.*
A hozzászólás írója (Mtach Liner) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.11 17:42:30