Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 305 (6081. - 6100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

6100. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-22 23:47:21
 ÚJ
>Irseld Darary avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*Szánalmas. Ez az első gondolata az alakról, ki mással sem kezd, mint könyörgéssel. Pedig még nem is csinált semmit. Semmi… újat. A könyörgést hallva, kedve támad megölni. Eljátszik a gondolattal, melyben végez a nyomorulttal, vérbe borítva a környéket, melyet aztán itt hagyva, senki rá nem jönne, hogy ő ölte meg a csúszómászót. Egyetlen szerencséje az alaknak, hogy a maga módján ez vicces. Enyhe humor lelhető fel az egész szokatlanságában, a félelemben, mi a másikból sugárzik. Borzongatja testét, érzi végigfutni karjain, bőrébe ivódni a könyörgő szavakkal, a kétségbeesett vergődéssel. Fogai kivillannak, miközben fogai ismét alsó ajkába mélyednek.*
- Élve szórakoztatóbb vagy *állapítja meg, hagyva azért némi szünetet az első sorozat könyörgés után, a helyzet kiélvezésére.
Az újabb nyílvessző leszavazása után hangosan felnevet. Kacaja a levegőbe hasít, elvágva minden más hangot, mi addig hallatszott közelükben. Az apró neszek, az ember vergődésének zaja, az elbújó állatok nesze, a szél hangja, minden. Minden megszűnik, egyetlen nevetést kivéve, minek nem szab gátat semmi. A nehézkes átfordulás kezdetekor hallgattatja el magát. Türelmesen várja meg a gyötrelmes, értelmetlen mozzanatok végét, szemlélve az eredményt, mely furcsa, nevetséges képet alkot, a szánalmassal együtt. Ez az egy szó, képes teljes egészében leírni az előtte elterülőt.*
- Addig könyörögsz, míg kedvem támad mégis beléd lőni? *kérdi kíváncsian.
Közelebb lép. Íja hátára kerül, helyette tőre kerül keze ügyébe, készen arra, ha használnia kellene. Nem akarja, ám nem válogat szükség esetén. Egy-két vágásba a férfi sem hal bele, már amennyiben beéri a könnyedebb területekkel, a komoly sebeket igénylők helyett. Leguggol mellé, újra végignézve alkotásán. Mesterműnek nem nevezhető, ám kezdő alkotásnak sem, ha valaki megnézi a nyílvessző elhelyezkedését, na meg a szenvedő barmot.*
- Egyszerűen megkérhettél volna, hogy szedjem ki a vesszőt. Pont így *szólal meg, enyhén durcás hanggal.
Sokkal jobb lett volna, mint az állandó életért való könyörgés. Szabad kezével a nyílért nyúl. Igyekszik megragadni annak végét, sikerrel járása esetén pedig mozgatni kezdi azt. Csavarja, húzza, tolja, kimozdítva minden lehetséges irányba, mielőtt még letörné végét, közelebb kerülve egy lépéssel az eltávolításhoz. A letört véget a fekvő válla mellett szúrja a földbe, tagadhatatlan ijesztgetési szándékkal. Közben minduntalan mosolyog, sőt, újra dúdolásba kezd, miközben akár egy gyermek, úgy figyeli az egyre gyűlő vért, melynek terjedését elősegítette az előző mozdulat. Ujjai a seb szélénél turkálnak. Belemélyednek a húsba, elbújva ujjbegyeivel a bőr alatt, lefelé haladva a fegyvermaradvány mentén. Erre semmi szükség, ezt még egy ostoba is megállapíthatja. Számára azonban van. Szereti ezt az érzést. Valamiféle melegséggel árasztja el, és nem csak az ujjaival érzett, forrón lüktető vér miatt, vagy a még ki nem hűlt hús miatt, melybe ujját dugja a lyuk mentén.
Sajnálatára azonban átdugni nem tudja rajta tagját. Akármennyire próbálná, lehetetlen lenne számára, pedig mily mókás is lenne, ha mutatóujjának begye kikukucskálna a túloldalon, akár egy bátor kukac a megszállt almából. Jobb híján visszarántja kezét, egyetlen, gyors mozdulattal, enyhén behajlított ujjakkal gondoskodva arról, hogy ne maradjon fájdalommentes. Ezután téved át a láb túlsó felére, megragadva a nyilat, mit sem törődve annak hegyes felével, hogy lassan, körkörösen mozgatva kihúzza azt, elvégezve az ajándéknak szánt feladatot.*
- Kész is van. Hát nem jobb így? *mosolyog áldozatára, barátságosan próbálva megpaskolni sebesültje arcát, a férfi vérével áztatott mancsával.*

6099. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-22 23:21:16
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 133

Játékstílus: Vakmerő

//Irseld Darary//

*Kúszni kéne. Ez az első értelmes ötlete onnantól kezdve, hogy a nyíl eltalálta. Nem tud fordulni, de ahogy a fájdalom tompul, nagyjából rá is jön, hogy miért. Valami átdöfte a lábát, és két irányban kiáll belőle. Lándzsa? Kit érdekel, kúszni nem kúszhat örökké. Muszáj lesz megforduljon, de sérült lábának oldalán keresztül ez lehetetlen. Másik irány esetén pedig vigyáznia kell, nehogy a művelet végére a tárgy kiálló része a másik lába alatt legyen, mert az sem kevés fájdalommal járna. A következő pillanatban valami, vagy valaki leérkezik mellette a földre. Összerezzen a hangra, legalább annyira megrémül, mintha egyenesen rajta landolt volna. Egy nő... egy nyíl... fájdalom. Fejében igyekszik feldolgozni a kintről érkező információkat, amelybe belezavar fájdalom, amit a nyíl mozdítása okoz.*
- Kérlek ne *nyöszörgi* Ne ölj meg.
*Mondjuk valamennyire ő is érzi, hogyha a nő meg akarta volna ölni, nem a lábát lövi el, az még talán több macerával járhatott a részéről. Ennek ellenére az agyát mégis a félelem önti el, amint felfogja: a nő szándékosan rálőtt. Mit akarhat tőle? Miért csinálta? A nyíl további mozgatása viszont meggyőzi az összefüggő gondolatmenetek feleslegességéről, és helyette inkább a fájdalmas nyögések veszik át a helyet. Csak némi késéssel jut el az agyáig a kérdés. Még egy nyílvessző? A karjába?*
- Ne! *préseli ki gyorsan* Kérlek azt ne!
*Újból eszébe jut a fordulás. Vagy most, vagy soha... Hason fekve még azt a minimális védelmet sem tudja biztosítani a saját maga számára, mint egy hátán vergődő teknős. A nyíl befelé álló vége a másik lábán van, először ezt kell orvosolni. Ép lábát kimozdítja oldalra, de az utolsó pillanatban meggondolja magát. Ha átfordul, és a nyíl vége nem a másik lába alá, hanem rá kerül, akkor olyan szögben fog hajlani, hogy a másik oldalon gyakorlatilag félig ki is szakadhat. Erre még gondolni sem mer, szóval csak addig viszi kijjebb ép lábát, hogy még érezze rajta a nyíl végét, és eztán löki át magát a hátára. A művelet fájdalmas, nem is kicsit, így eleinte beszéd helyett újból csak nyöszörögni tud, de a kezeit legalább már védekezően maga elé emelheti.*
- Könyörgök ne! Több nyilat ne! *kétségbeesetten zakatol az agya, és igyekszik belekapaszkodni minden egyes szófoszlányba, amit csak a nő elejtett* Korai! Még túl... túl korai! Kérlek ne!
*A karjaival ösztönösen védi az arcát, a fejét, ami talán nem a legjobb ötlet, főleg ha a nő ténylegesen oda fog lőni egyet valamely ép végtagjára. Ennek ellenére e így nem kristályosodik ki előtte, meg bolond volna azt a lehetőséget ízlelgetni, mikor a második nyílvessző is kiröppen. Egyelőre bármit hajlandó megtenni, hogy ez nem történjen meg.*

6098. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-22 22:57:58
 ÚJ
>Rhebosse Dunos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45

Játékstílus: Vakmerő

// Shar' Khan, Bato //

*Rhebosse tehetetlenül áll és nézi ami történik, szerencsére a küzdelem meglehetősen gyorsan lezajlik. Minden egyes alkalommal összerándul, amint a mélységi fickó utolsó leheletével is támad, de szerencsére a kopasz fiút kemény fából faragták és végül ő kerül ki győzedelmesen. Nagyon reméli a lány, hogy valóban győzedelmesen, és a sötételfnek nem támad kedve újra fölkelni.
Bato határozott nógatására nem akaródzik elfordulnia a legyőzött támadótól, minduntalan visszapillant és nyöszörögve próbálja a szerzetes tudtára adni, hogy fél tőle, hogy még mindig nincs vége. Kénytelen azonban engedni az ellentmondást nem tűrő noszogatásnak, de csak akkor tud végérvényesen hátat fordítani, s még akkor is rettegéssel torkában, mikor elég messze eltávolodtak a helybenhagyott Khantól.
Talán máskor felnevetne a megjegyzésre, de nem most. Dacosan elfordítja arcát, ugyanakkor megfogja és belekapaszkodik Bato karjába. Látása homályos a szemében gyűlő könnyektől, próbálja megtalálni a szavakat de csak tátogni tud, mint a partra vetett hal.*

6097. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-22 22:49:53
 ÚJ
>Irseld Darary avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//

*Talált. Mosolya szélesedik, mikor a mocskos, szegényes avarban eldől a sebzett. Eldől? Elvágódik, oly gyorsan teszi mindezt, állatias nyüszítések közepette. Elidőzik még az ágon. Le-leereszkedik olykor, egy ággal lejjebb, hogy közelebbről hallhassa a dallamos nyöszörgést. Az alsó ágon megáll. Íját hátára függeszti, helyet foglal, majd lehunyt szemmel hallgatja a nyila által diktált dalt. Jókedvűen kezd el dúdolni mellé, mintha mi sem történt volna. Egész kompánia zendül fel elméjében, nyugtatva korábban sértett füleit, miket egyre inkább hegyez, hogy minél jobban hallhassa a fájdalom kinyilvánításait.
Mint oly sok minden, ez is csupán pillanatnyi örömöt nyújt a nő számára. Jobban mondva, egyetlen dallamnyit, melynek végeztével elrugaszkodik az ágról, hogy hamarosan ne oly távol érjen földet a férfi mellett. Akár egy állatra, úgy tekint le rá. Csizmái alatt enyhén megsüpped a talaj, mikor tömörödni kényszerül az alájuk kerülő föld. Fejét oldalra döntve nézi, ezúttal valamiképp értetlenkedve a vergődőt, nem értve, hova még ez a játék.*
- Tedd már túl magad rajta, ez csak egy nyíl *jegyzi meg, lábával kedvesen megbökve a vessző felé kiálló, tollas végét.
Azért valahol még most is élvezi a látványt. Hiába nem okoz már oly nagy derűt, mint eleinte, attól még kedvére vannak a nyöszörgések és fájdalmas nyögések, miknek hála kedve van tovább birizgálni a lábon áthaladó tárgyat. Pillantása a nyílhegyre kúszik. Annak csúcsáról vöröslő cseppek hullnak le. Feljebb haladva a fa mentén, eljutva a lábszárig, kellemes, fémes illatot árasztó folt növekszik, miket enyhén megbabonázva tart szemmel. Büszke fejlődő, egyre növekvő teremtményére.*
- Ha ettől így viselkedsz, akkor mi lenne, ha a karodba is lőnék egyet? *érdeklődik, egy lépést hátrálva, tisztességesnek még mindig nem nevezhető távot felvéve.
Íját újra leakasztja hátáról. Nyilat helyez az idegre, majd megfeszítve célra tartja, ám hamarosan meggondolva magát, leereszti fegyverét. Ezúttal nem helyezi őket nyugovóra, csupán pihenteti azokat kezei közt.*
- Talán még túl korai. Igaz? Vagy nem? Szólj, ha nem, azonnal beléd lövöm! *adja ki utasítását, mintha teljesen hétköznapi lenne, hogy kérésre lövöldöz nyilakat emberekbe.
Milyen szép is lenne, ha természetes lenne. Az azt jelentené, hogy valaki áhítaná az általa okozott sérülést, kívánná a fájdalmat, mivel megajándékozza a halandót. Sajnálatos módon, nem sok ilyennel találkozik. Többnyire mindenki kerüli a fájdalmat, igazából az elf is, adni azonban nagyon szereti. Egyfajta ajándékozás ez, csak saját, egyedi módon. Mostani kiszemeltje hálás lehet, amiért rá esett a szürke szemek választása.*

6096. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-22 22:28:34
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 133

Játékstílus: Vakmerő

//Irseld Darary//

*Nem hajlandó elfogadni továbbra sem, hogy bármiben is rosszabb lenne a zombinál. Persze a korábban felállított érvek helytállóak lehetnek, de meg kell találnia a módját, hogy maga is képes legyen kapcsolatba lépni az entitással. Dodo bár nem hülyült el a feltámadástól, de életében sem lehetett túl okos, annyi már biztos. Ha lebukna, és el találna halálozni, akkor Lorew megint kapaszkodó nélkül lebeg a semmiben. Lehet nem kellett volna egyedül elküldeni Viint? De nem... ő nem mehet a barakkba a múltkori incidens miatt. Mindegy, kockáztatni kell, ő is kockáztat, mikor bűnös elmével megy a csuhások közé, ezzel pedig együtt élnek. Vagy halnak.
Villámcsapás. Egész nap dörögnek a fellegek, de villám még nem volt. Mostanáig. Első pillanatra valóban olyan, mintha egy villám találta volna el. Idő, amíg az agy a fájdalom tényén felül képes leszűkíteni a kört, hogy honnan is sugárzik. Lorew még a fájdalmat sem fogta fel igazán, csak hogy a bal lába mintha olyan irányba mozdulni kicsit, amerre nem kéne. Csak aztán érzi meg ténylegesen. Ez nem villám volt, valami állat megtámadta. A vádlijába harapott, vagy csípett, vagy... Döfött. Ez egy döfés. Nassiky? Abba biztosan belehal. Nem pusztán a találat, vagy a fájdalom, de a riadtság is szerepet játszik abban, hogy a következő lépést már részében sem képes megtenni. Összeesik, és felnyüszít a fájdalomtól. Kiképzése során már belenevelték, hogy nem szabad üvölteni, az sosem jó stratégia a fájdalommal szemben. Fogakat összeszorítva kell nyöszörögni, és ha eléggé megfeszíti az izmait, attól részben tompul a kín. Szisszen egy hosszút majd a hátára lökné magát, de a lába elakad a keresztbe álló nyílvessző miatt, ami nem kis fájdalmat okoz neki. Kifújja a levegőt egy keserves nyögés kíséretében. Majd újabb szisszenés, és így tovább. A nassikyt keresi, viszont nem találja sehol. A lábát nem látja, így fogalma sincs, mi történhetett. Talán valami idióta vadász csapdájába lépett volna? Kezeivel tehetetlenül markolássza a földet, miközben igyekszik valami olyan állásba küzdeni magát, amiből legalább rálátna a lábára. Teljesen esélytelen, nem tud megfordulni, és nem tud feltérdelni, jobb híján körbenéz, van-e valaki a közelben, aki segíthetne neki. A segítségért majd kiabál akkor, ha meggyőződött arról, hogy nem egy neki állított csapdába lépett bele.*

6095. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-22 22:08:40
 ÚJ
>Irseld Darary avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Lorew//

*Vinnyog, nyavalyog, bömböl, akár valami szerencsétlen, de hát az is. Az idegesítő jószág fülsértő, ocsmány, dalolásnak semmiképp sem mondható megnyilvánulása tőrként hasít a hosszanti fülekbe, egész a dobhártyákba vájva, nem kímélve azokat. Ujjak tapadnak azok elé, próbálva elvágni a támadás útját, vagy legalább enyhíteni azok súlyosnak mondható következményén, mi az enyhe őrület helyett a komoly őrület lehetne. Ez persze mindenképp csak nézőpont kérdése, elvégre ki nevezhető őrültnek? Alapjáraton mindenki, aki egy másik normáitól merőben eltérően cselekszik. Éppen ezért az őrültek is attól függnek, kik szeméből nézendő a világ. Az elf nő szemszögéből a sipítozó förtelem az, mi halált érdemelvén eléri, hogy abnormálisnak legyen titulálva.
Ez a helyzet nem sokáig áll fenn. Megelégelve az akár gyilkolásra is alkalmas hangot, feszül az íj, egy idegén helyet foglaló vesszővel. Csend. Végre csend veszi kezdetét, melyben elmerülve már csak a megmaradt problémákkal kell foglalkozni. Az állat döglésével egyre élesedik a jelenlévő gondok maradéka. A nap átkozott melegsége és fénye, mi vakítva, égetve világít rá, most, hogy lövése előtt elhagyta a felsőbb ágak óvó takarását. Azon nyomban visszahúzódzkodik az alsóbb ágakról. Levelek közt rejtőzve henyél tovább, olykor unva már a csendet. Vágynak valamire fülei, még ha konkrétan nem is tudná megmondani, hogy mire. Sikításokra, jajveszékelésekre, istenítő szavakra? Akármelyik megfelelne, ha hallhatná valamelyiket. Emberektől, általa sebesített dögöktől, kiknek vére vesszői végén csöpög, vagy épp tőre pengéjén folyik az azt befogadó föld felé.
A békét nem nyújtó csendet újabb neszek törik meg. Világos tincsek buknak elő, miként a test dől, kijjebb araszolva a széles ágon, a jobb látás érdekében. Ujjak szorulnak az íjon, készen tartva azt, miközben a szemek kíváncsian kutatják a forrást. Ajkai gonosz mosolyt formálnak az újabb áldozat látványakor. Egy. Nem kettő, nem három, csak egy, fajankó, ki gondtalan sétálgat, mit sem tudva semmiről. Egy célpont, egy sebesült, egy szenvedő, kinek kínjai pillanatnyi elégedettséggel szolgálhatnak a nagy elégedetlenségben. Mutatóujja egy légvételnyi időre elhagyja a fegyver anyagát. Kinyújtja karcsú, hosszú tagját, majd lomhán helyezi vissza a fára, mi ezúttal célra tartva emelkedik, vagy inkább ereszkedik. Nem áll szándékában megölni. Bár az is kielégítő, cseppet sem eléggé. Az előbbi más volt. Az a ricsaj elviselhetetlen volt, valószínűleg nem csak számára. A tetem odébb van, akár még észre is veheti a járókelő, kinek lépteit kíséri nyomon a vadász, várva a megfelelő alkalmat. Még egy légvétel, egy körbepillantás, hallgatózás, biztos ne legyen a környéken más, vagy ha van, hát tudja, hol és mennyien. Többet azonban nem tapasztal. Újból visszatér egy szem emberéhez, kinek képzelt kínjai alsó ajkának harapására késztetik. Még a remélt látványba is beleborzong.
A nyíl pedig repül, remélhetőleg a haladó lábát találva el. Ha nem, úgy kénytelen még egy nyilat felé küldeni, immár nem törődve a pontosabb célzással, míg eltalálhatja őt valahol, ha kell, hát halálos helyen.*

6094. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-22 22:07:20
 ÚJ
>Bato Luo'Su avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Shar' Khan, Rhebosse//

*A találat sikeres, úgy mint ahogy a második is. Ez a mélységit egyenesen a földre küldi, jól láthatóan igen nagy fájdalmak közepette. A szerzetes egy lépést tesz hátra, és röviden szemléli a magzatpózba kuporodott férfit, de mikor úgy fest, hogy onnan egy hamar nem fog felkelni, hátat fordít neki és a vöröshöz lép komolyan.*
-Gyerünk innen.
*Mondja szigorú hangon, ellentmondást nem tűrően, s ezzel párhuzamosan megmarkolja vállát, és annál fogva sarkon fordítja őt is a tisztás felé.*
-Jól vagy?
*Néz aggódva a lányra, de léptei közben nagyon szaporák. Ha a társainak biztonságot nyújtó körében tudhatják magukat, két óriás meg egy mágusmester között, biztosan megnyugszik Rhebosse. Egyszer-egyszer hátrapillant a mélységi felé, de egyre inkább csak a lánnyal kezd foglalkozni. Tenyerét a cseléd hátán pihenteti, és finoman, az állánál fogva maga felé fordítja az arcát.*
-Nem szép.
*Jegyzi meg a száját elnézve; finoman letörli a frissen serkent vért.*

6093. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-22 21:40:57
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 133

Játékstílus: Vakmerő

*Amikor az erdőbe él, az első dolog, amire felfigyel, az valami fura vinnyogás. Nem tudná igazán megmondani, milyen állat adja ki a hangot, de nem lehet olyan messze. Szerencsére hamar kifullad szegény pára, és újra csend borul a rengetegre, de ez a nyerítés és wargüvöltés közti átmenet felkeltette az érdeklődését. Vajon milyen furcsa tréfája a természetnek lehet az, amely ilyen hangot képes magából kiadni, még ha csak rövid időre is? Remélhetőleg a városba nem fog betörni. Nem csak azért, mert romba döntené a házakat, vagy ilyenek, de ha Lorew éjjel ilyen bőgésre ébredne, szörnyet találna halni. Valami szörnyeteg lenne? Na nem, annyira azért nem volt durva. Lehet simán csak egy értelmi fogyatékos madár adta ki a neszt, aki megpróbált hasával felfelé repülni, majd pedig minthogy ez a szerzetes legjobb tudomása szerint nem lehetséges, zuhanásba csaphatott át a mutatványa. Eztán ilyen furcsán kerregős visítás közepette elérte a földet, azóta pedig csendben van. Ez Lorew ismeretei szerint teljesen logikus magyarázata lehetne a furcsa a hangnak. Annyira mondjuk nem érdekli, hogy elkezdje keresni az esetleges tetemet, vagy szenvedő madarat, elvégre most fontosabb dolga van. Ha szerencsés a szegény pára, ez a sokkhatás (már ha túlélte) helyreteszi az eszét, és nem csinál több hülyeséget.
Ha nem... akkor a természet majd elrendezi a maga módján. Pontosan úgy, ahogy Amos Theniort is elrendezte, és ahogy minden halandót el fog, aki nem hódol be az úrnőnek. Ő még szerencsés helyzetben van, elvégre idejében szólította, és feltárta előtte az elméjét. Hát időben... mit tekintünk "időben"-nek? Amint feltört a furcsa fény, máris ott volt a templomban, és hívta az entitást? Tény és való, de lettek volna gyorsabb módjai is a dolognak, például ha már rögtön ott van a karavánpihenőben. Persze ha a hírek meghallása után elindul, talán akkor sem lett volna gyorsabb a procedúra, sőt, jó eséllyel útközben éri utol a halál, és akkor elvesztegetett élet. Kár volna értelmetlenül meghalni, mikor akár az úrnőért is meghalhat. Aki talán azután őt is visszahozná az életbe élőhalottként... A szolgálat új értelmet nyer, hiszen talán őt nem csak élete végéig, hanem azon is túl szolgálhatja. Erről pedig bevillan az agyába, hogy milyen jó is, hogy ismer egy nekromantát, aki pedig elég sokat elmondott már neki ennek a nemes tudománynak a művészetéről. Talán ha másért nem, hát ezért be fogják vonni a vizsgálatokba. Max atyát csak nem lehet olyan nehéz meggyőzni, sőt, igazából még azt is felajánlhatná neki, hogy a szervezkedés terhét leveszi a válláról részben... elvégre régi szerzetes ő már, tudja kezelni az ilyen helyzeteket, meg lehet bízni benne. Legalább annyira, hogy amikor összeülnek az okosok (nem a tanács persze, hanem a csuhások), mert össze fognak, ez biztos, akkor Lorewet is bevonják a tanácskozásba. Nem kell hozzászólnia, vagy ostoba javaslatokkal a halálba kergetni őket, egyszerűen csak meg kéne tudni, mire készülnek, és ha az megvan, akkor már csak továbbítani az élőhalottnak, akitől egyenesen az entitáshoz megy majd az információ.
De miért nem üzenhet Lorew is az entitásnak gondolatban? Miben más Viin, mint ő? Jó persze, élőhalott, addig rendben van, de ahhoz képest egész értelmes. Dadogni dadog, ami elég zavaró, de az lehet a feléledésének a mellékhatása, vagy ilyenek. Láthatóan az agyát sikerült megőrizni, messze nem olyan élőhulla lett, amilyenek képe a utca emberében él a pletykák kapcsán. Ez igazából valahol felvidítja Lorewet, mert míg ezek az ostobák csak agyatlan zombikra és csontvázakra számítanak, addig ki tudja, hány meg hány bujkál már most is a soraik között, ilyen értelmesek, akiken talán kevésbé látszik meg a halál, mint Dodón. Belülről szabotálják a harcokat, de legalábbis minden információt kiadnak, amiről csak szó van a csapatok közt. És mivel nem halnak meg, sőt, talán ők a legjobb harcosok, mert nekik az agyatlan csontvázak egyszerűen lefekszenek, így hamar magas pozícióba juthatnak, akkor viszont minden további nélkül belevezethetik a haderőt egy olyan hullaseregbe, amely könnyedén felmorzsolja őket. Ha az úrnő így aratna győzelmet, az nem pusztán gyönyörű lenne, de egyszersmind remek példája annak, mennyire ostobák a halandók. Viszont miért indokolná pusztán az a tény, hogy Dodo élőhalott, hogy ő tud kommunikálni az entitással. Mármint rendben, miután feltámasztotta, utána talán már a részévé vált, mintha az a nekromanta is ilyesmit mondott volna. Viszont akkor... ha a városon belül élesztette fel, akkor hogyan? Ezek szerint az ereje be tud jutni a város nemlétező falain belülre. Ekkor elvileg tudna kommunikálni Lorewvel is, hiszen ő is a városon belül van. Ha a hulla kintről jött, akkor megint csak hasonló a helyzet, hiszen idebent nem esett össze. Talán ha a szerzetes elhagyná a várost annyi időre, hogy az entitás ereje átjárja, esetleg... esetleg élőhalottá változtassa, akkor... Nem, ez még várat magára, talán hasznosabb számára, ha él. Ha ténylegesen él. Ha elkerülhetetlen lesz a halál, akkor majd bízik benne, hogy az úrnő kegyes lesz, és visszahozza, de addig... élnie kell.*

6092. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-22 20:55:16
 ÚJ
>Shar' Khan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Bato, Rhebosse//

*Ahogy reméli, a fogás sikerül. Már éppen húzná is a kopaszt hátrafele, mikor egész testében villámként áramlik szét a fájdalom, megbénítva az izmait. Hörögve csúszik le bal keze a fickóról, arcát eltorzítja a fájdalom, fogait összeszorítja, hogy ne ordítson fel. Alig bír állva maradni, még Rhebosse is kiszúrhatja az egyhamar nem szűnő remegést. A következő támadás pedig frontálisan, egyenesen a gyomorszájba érkezik. Ez az a pillanat, amikor a levegő kiszalad a hím száján. Talán még a tegnapi kaja is követi, bár ahhoz talán egy kicsit többre van szükség; legalább még egy ilyen ütésre.
Khan lábai nem bírják tovább, térdre rogy, és minél kisebbre összehúzza magát az esetleges rúgások ellen. Na nem mintha sokat védene, mert az oldalát nem tudja úgy lefedni, hogy azt biztosan ne érje semmi, ha pedig valahogy mégis, akkor feje marad védtelen.
Még jó néhány pillanatig mozgásképtelen lesz, és ha a szerzetes túl közel maradna, azt is kétszer meggondolja, hogy mozduljon e, vagy inkább gyűjtse össze megmaradt erejét egy meglepetés támadáshoz. *

6091. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-22 20:13:58
 ÚJ
>Organthela Freyai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Megfontolt

//Ydriss//

*Csendesen figyeli, ahogy ott ül a lány, tőle nem messze állva. Az eb örömteli farkcsóválását irigyli valahol. Nemrég még ő is így viselkedett. Boldogan szemlélte a világot, mindent meg akart ismerni. Minden új, mely vele szembe jött, tárt karokkal fogadta.
Ám a minapi eset csalódással töltötte el. Azóta, van valami… Valami mely gátolja ebbe. Nem tudja mi, nem érti mi… De… Emlékszik az érzésre, mely szívébe markolt. Emlékszik, ahogy erei elszorultak, ahogy könnyei kigördültek szeméből, s végigfolytak arcán. Oda a túlzott kíváncsisága, s a naivitása vezette. Ez tudja. Tudja, hogy valami nincs rendben vele. Valami más benne, mint a városiakban… Mint az emberek.*
- Te el tudnád fogadni őt, nem? Függetlenül attól, hogy más nép vagyunk. Te képes lennél rá. *Kezd bele végül, majd megáll egy pillanatra.
Mégis Ő mit mondhatna minderre? Kövesse a szívét? Menjen a feje után? Nem is tudja.*
- Ők nem ilyenek. Ez a legegyszerűbb kifogás, melyet használhat bárki is. Hogy nem ilyenek. Valójában mi bélyegezzük meg őket. S ők is minket… Fordítva is… *Nyel egyet.*
- Mások a szokásaink, de nem hinném, hogy nem lehetne ezt megszokni. Nem tudnátok idomulni egymáshoz, még ha az elején nehezen is menne.
*Válaszolja végül, s ajkait félig elhúzza.*
- Ez nem gyengeség. Igazából az ilyen mély érzések azok, melyek talpon tartják az elfet. Vagy épp az obszidián bőrűeket. Gyengeség az, ha tagadod érzéseid, ha harcolsz ellenük. Ha nem fogadod el őket abban a valójában, amilyenek.
*Egy kicsit újra csak túlzásnak tartja szavait. Főként azért, mert épp ő nem tartja meg. Ha tudná, hogy mit érez, talán megfogadná saját szavait. De még fogalma sincs, hogy mit érez. Mit kellene éreznie, hogyan kellene másokhoz viszonyulnia.*
- Mi kell hozzá? *Kapja fel a fejét, gondolataiból visszatérve a valóságba.
A kérdésre csak elmosolyodik.*
- Otthon is kívülálló voltam. Nem sokban különbözik a város tényleg. Lényegében annyi, hogy nem az elfekben, hanem az emberekben csalódik az ember. Hogy miért járom? *Kérdez vissza.*
- Kalandok miatt jöttem el itthonról. Bármikor mentem bárhova, azt a városban hallottam. Most is arra várok, hogy hírt kapjak északról, hogy mi történt ott. Vagy a Kikötőből. Ha esetleg a városnak védelemre lenne szüksége ott legyek. Az élet fontos dolog, nálunk szentségnek számít. S ennek a védelme is. S egy ilyen időbe nem tehetem meg, hogy hátat fordítsak a sok esetlen, a háborúról nem tevő embereknek.

6090. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-22 08:46:35
 ÚJ
>Bato Luo'Su avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Shar' Khan, Rhebosse//

*A mélységi szépen védi a pacifista próbálkozást, úgy fest ideje elővenni a harciasabb modorát. Hirtelen a másik a nyakáért nyúl, fojtogatni kezdi. Jobb keze most enyhén szólva is foglalt, ha azt elengedi, a mélységinek csak egyel több végtagja lesz, amivel támogathatja a próbálkozását, de bal karjával még szabadon ténykedhet a szerzetes. Hirtelen ötlettől vezérelve meglendíti a könyökét a hegyesfülű sérült oldala felé; egy ilyen intenzíven vérző sebre, vagy környékére mért ütésnek elégnek kell lennie a szorítás oldásához. Ha érzi, hogy nem feszül a nyakának a mélységi karja, felszabadítja a másik kezét is és gyorsan szembefordul a támadójával. Amíg amaz megpróbál túl lenni a fájdalmán, Bato egy újabb támadást indít meg a gyomra felé jobbjával.*

6089. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-22 08:23:57
 ÚJ
>Shar' Khan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Rhebosse, Bato//

*Miután Rhebosse a pálya szélére kerül, már Khan sem nagyon foglalkozik a jelenlétével, csupán idegesítő tényező jelen helyzetben. Igen, a sikolya is az.
Nem is számított kevesebbre egy ilyen kisugárzású kopasztól, a vesszőt el is engedi, mikor keze kisodródik, nehogy később saját magát szúrja le vele, ha netán olyan helyzetbe kerülnének. Mert hát nagy a valószínűsége, hogy lesz ilyen szituáció.
Legalább sikerül egyet behúzni Batonak, ami már egy pozitívum, és talán azt is jelenti, hogy a fickó mégsem annyira ütős, mint azt korábban sejtette. Ezt az érzést az is megerősíti, hogy egy válldobással próbálkozik, aminek kivédését még a kezdők is ismerik. Akármennyire is fáj az oldala, lábait megveti, csípőjét előre tolja, ezzel eléggé megnehezítve, talán ellehetetlenítve is a dobást. Természetesen rengeteg másik módszerrel földre tudja még vinni őt a férfi, de azokat majd akkor próbálja meg blokkolni, mikor sorra kerülnek.
Ha most sikerrel jár, akkor szabad kezével megpróbálja átkarolni Bato nyakát, és hátrafelé húzni. Oldala egyre erősebben sugározza a fájdalmat, már csak idő kérdése, hogy ezt ellenfele is észrevegye, szóval gyorsan kell végeznie vele.
Ha nem jön össze a blokkolás, akkor hangos nyekkenéssel ér földet, hangosabbal, mint korábban, és a talp elzárja az éltető levegőt Khan tüdejétől. Valamit gyorsan ki kell találnia, hogy megszabadítsa kezét a satutól és mellkasát a szerzetes súlyától. *


6088. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-21 22:58:23
 ÚJ
>Bato Luo'Su avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Shar' Khan, Rhebosse//

*Eljött az ideje, hogy a fickó támadásba lendül. Sajnos a kísérlet igen gyenge, vagy csak valami nagyobb terv része. A felfelé ívelő nyílvesszőt tartó kezet Bato az átellenes kezével ellöki felfelé, és ha már úgy adódik, hogy a mélységi ilyen szívesen nyújtja, hát jól meg is markolja a csuklót egy vállon történő átdobásra tett kísérlet jegyében. Figyelmét a szúró fegyver annyira leköti, hogy a másik lendületben lévő kezét észre sem veszi, így a kormos magának tudhat egy találatot, mielőtt a kopasz erősen megrántja a rabul ejtett karját, és megpróbálja átgördíteni a hátán. Ha sikeresen újra a földön végzi a másik, Bato ezúttal nem csak kacérkodik a gondolattal, ténylegesen a nyakára-mellkasára lép, miközben szorítja az áldozatul esett végtagot. Ha viszont valami félresikerül idő közben, új tervet kell kiötölnie.*

6087. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-21 22:25:49
 ÚJ
>Rhebosse Dunos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45

Játékstílus: Vakmerő

// Shar' Khan, Bato //

*Túl sok feszültség ez egy egyszerű cselédlánynak, Rhebosse pedig szeretne végre pontot tenni ennek a borzalmas etűdnek a végére. Nekiindul, hogy a kezében lévő tőrt újra a férfibe mártsa, hátha azzal elrémíti a mélységit de nem elég nagy lendülettel közeledik és Bato könnyűszerrel visszatartja.
Ha tenyere pár pillanatnál tovább időzik a lány mellkasán, érezheti ahogyan Rhebosse szíve majd' kiugrik a helyéről eszeveszett ritmusában. ~Miért tartasz vissza, bolond vagy?~ Csakugyan bolond lehet a kopasz is, nem csak a támadó. Nem most van itt az ideje gyakorolni a szerzetesi morált, el kell üldözniük a fickót, minél messzebbre.
A nyugtatásra kedve lenne felsírni. ~Nem neked kellett kiállni, nem neked!~ De csak gondolatban sikít, nem tudja kinyitni száját és megformálni a szavakat. Helyette hátrébb lép, ahogy a szerzetes akarja és vár, vajon mit fog lépni egyik, vagy a másik férfi.
Khan pedig támad, csak ekkor sikolt föl a vörös.*

6086. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-21 21:50:59
 ÚJ
>Shar' Khan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Bato, Rhebosse//

*Érthetetlen. Minek keres a szerzetes logikát, ha egy hím becsületéről van szó? Ő vajon fordított helyzetben csak úgy elsétálna, mint egy kivert kutya? Nem, harc nélkül nincs vereség, elfogadhatatlan.
Ahogy a vörös megindul felé, le sem veszi tekintetét az ő barnáiról, próbál minél mélyebbre látni.
~ Lenyűgöző… ~
Csak ennyit fűz hozzá gondolatban. Hiába, a nőstények itt is nőstények, sokkal hamarabb csapnak át vérengzősbe, mint a férfiak, bár meg sem közelítik a mélységiek szintjét. Kár, hogy a kopasz megállítja, szívesen kicsavarta volna a karját, s abból a tőrt is.
Valóban, sérült, agresszív, de valóban meggondolatlan? Ő maga is tisztában van a vesztes helyzettel, de mégis marad.
Mikor a szerzetes közelebb mozdul, úgy ő hátrál, hogy tartsa a távolságot. Valami nem stimmel a fickóval, érezni lehet, hogy teljesen más szinten áll. Ezért is kell az egyenlítés, amihez ő egy vesszőt választ, amit adott esetben szúrófegyverként alkalmaz. S abban a pillanatban, hogy előrántja, már ront is a fickó felé, kezében az íjvessző baljósan közelít Bato arca-torka felé. Nem számol sok sikerrel ennél a mozdulatnál, de egy elterelésnek megteszi, még másik kezével csak egy öklöst próbál bevinni úgy áll tájék környékére. *

6085. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-21 16:15:32
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Nitta//

*Az a fenyegetés egyáltalán nem volt komoly, és ezt nyilván Lorsan is pontosan tudja, a reakciója is ehhez mért, hiszen nevet, átöleli őt, és könnyedén csókolja meg, talán még sokkal könnyebben is, mint akár csak egy hattal korábban.*
– Elhiszed, hogy én sem szeretném, és igazság szerint nem is tudok sok olyan okot, ami ilyen szélsőséges kertészkedési kedvet váltana ki belőlem *felel enyhe pajkossággal a hangjában.
Mert egyébként nincs ellenére a kertészkedés, sőt, szívesen szöszmötölne virágokkal is, növényekkel is, főleg, ha az az élelmüket is jelenti.
De ez olyasmi, mint a férfiaknak a favágás, kell a tüzelő, meg lehet jó móka és edzés is, de hallotta ő már annak idején a tatája fejszéjét is bőszen csattogni, mikor az öreg inkább kivonult a fészer mögé, és nem az ő hátán táncoltatta meg a tenyerét.
A férfi szavaira elmosolyodik.*
– Szerencsés lány vagyok, úgy hiszem. És igen. Egyébként pedig természetesen beleszólhatsz, ha meg tudom csinálni, akkor olyat varrok neked, amilyen tetszik. Nem vagyok ugyan szakképzett varrónő, nyilván nem lesz olyan szép, vagy díszes, mint a városi nemeseké, hacsak nem a hímzése. Abban ügyes vagyok *tárgyilagosan mondja, nem dicsekszik, ha a párjának van türelme, akkor majd meglátja.* Ha mutatsz nekem elf mintákat, azokat is meg tudom hímezni. Lerajzoljuk, és utána menni fog.
*Nem nagy dolog, de szívesen kedveskedne ilyesmivel.
Sejtette, hogy a kedvese nem fogja elárulni mi az a meglepetés, ahogy azt is, hogy talán jár érte egy újabb csók, már azért, hogy megkérdezte.*
– Azért attól én még kíváncsi vagyok ám *felel kuncogva, de nem erőszakoskodik.
Aztán Lorsan felsegíti Szelíd hátára és ő maga mögé lendül, így most Nitta van elől, ellentétben azzal, mikor először ültek közösen a lovon.
Úgy tűnik az elf sem rest kihasználni a helyzetet. A gyeplő ugyan a lány kezében van, de az erős karok hátulról ölelik, a párja a vállára támasztja az állát, úgy suttog neki, meg egyebet is tesz, amitől a lány elpirul, néha kuncog, néha végigborzong.*
– Pipacsként fogok a városba érkezni, ha így folytatod, Lorsan!

6084. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-21 15:23:35
 ÚJ
>Bato Luo'Su avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Shar' Khan, Rhebosse//

*A fazon feltápászkodni látszik, Bato pedig már csak arra vár, hogy amaz elinduljon a másik irányba, hogy mihamarabb Rhebosse sérüléseit mérhesse fel. Minden logikával szembemenve azonban a fazon nemhogy meghátrál, de mág inzultálni is kezdi a kopaszt. Mikor a másik Batoval szemben leellenőzri sérülését, egyértlművé válik a szándéka. A szerzetes szája őszinte mosolyra húzódik, ahogy a harc lehetősége megvillan előtte. Kár, hogy a másik nincs a legjobb formájában, de úgy fest legalább kemény fickó.*
-Ahogy szeretnéd.
*Rövidre zárja ezzel kettejük társalgását, Bato is készenlétbe áll. Ebben a pillanatban viszont hátulról Rhebosset hallja megindulni a mélységi felé, még szerencse, hogy az avar igencsak árulkodó ebből a szempontból. Szemét le sem veszi a támadóról, de gondolatban a nő helyzetét próbálja felmérni. Mikor mellé ér, jobbját kiteszi oldalra, a nő súlypontjánál megtartva őt, és enyhe lökést gyakorol rá. Jó eséllyel igen illetlen helyen éri őt az érintés, de az ember testfelépítéséből adódóan kénytelen így megfékezni a rohamát.*
-Shh.
*Remélhetőleg veszi az adást, és ha talpon is marad, nem próbál újra támadásba lendülni. Helyette önmaga tesz néhány lépést a sötételf felé, de nem ront rá. Sokkal inkább megvárja, hogy amaz támadjon először. Ebben az állapotában - sérült, agresszív és meggondolatlan - úgyis el fogja véteni; ha nem, akkor csak kivárja a legmegfelelőbb alkalmat a visszatámadásra. Kezeit maga előtt tartva áll két lépés távolságra a fickótól, mikor egy pillanatra oldalra néz Rhebosse felé. Igyekszik úgy állni, hogy a kormos ne tudja a kopaszt megkerülve őt megrohamozni.*

6083. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-21 13:48:29
 ÚJ
>Rhebosse Dunos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45

Játékstílus: Vakmerő

// Shar' Khan, Bato //

*Maga sem tudja mire számított. Bato elengedni látszik a sötét képű férfit, melyre Rhebosse már-már csökkenő pulzusa újra eszeveszett emelkedésbe kezd. ~Nem, nem!~ Néz rémülten a mélységire. Ha most elszalad s felépül korántsem lekváros sebéből, a végén még újra megtalálja és bevégzi szándékát. Ő sem az a fajta, aki más élőlény halálára vágyna, és egy része, egy elég nagy része azt kívánja bár elmenekülne a sérült fickó és egyszerűen soha többé ne látná. Egy piciny hangocska azonban azt súgja a vörös hajzuhatag alatt; ennyivel nem úszhatja meg.
Mert egy ilyen helyzetben az embernek választania kell; vagy ő, vagy a másik.
Ahelyett, hogy a támadó meghátrálna és végül meghunyászkodna, föltápászkodik és harcra készen néz farkasszemet a narancs ruhással.
~Ez a fickó őrült. Teljesen őrült!~
Rhebosse pedig csak áll, remegésében nem tudja eldönteni mit tegyen. ~Ha ezek tényleg egymásnak esnek… ~ Félti Batot, talán nem kellett volna érte kiáltania. De félti magát is és tanácstalan, pedig cselekednie kéne.
Ők ketten vannak, a krapek viszont egyedül. És sérült. De nem eléggé.
Rhebosse, kezében a véres tőrrel megrohamozza a mélységit. Úgy látszik jelen helyzetben egyedül nála van fegyver, és nála van Bato is, akire számíthat, itt és most.*

6082. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-21 09:38:45
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ydriss//

*Jó darabig nem válaszol a hallottakra, csak csendben ül, egyik kezével még mindig a farkaskutya kölyök fejét simogatva. Legalább a kis blöki jól érzi magát, farka lassú, jóleső csóválása ennek egyértelmű jele. A rőt hajú hallgatása azonban épp úgy lehet jó jel, mint rossz is. Talán fontolóra veszi a szavakat, talán a ki tudja mióta gyülemlő feszültség készül kirobbanni.
Két fele ádáz vitát folytat odabent, s nem tudja, melyiknek engedjen. A kárálónak, ami mindent sötéten lát, ami mindenben és mindenkiben a rosszra világít rá, de legalább megóvná őt a bajtól? Vagy arra az ábrándozóra, ami még mindig hisz abban, hogy a dolgok jóra fordulhatnak, amelyik még képes érezni mást is a keserűségen és a dühön kívül, ellenben folyton folyvást veszélybe vezetné vakságával?
Ő megtenné ezt érted? Ő feláldozna bármit érted? A károgó hang azonnal rávágja a választ. Nem. Azonban a másik fele sem hagyja magát. De igen, hozna érted áldozatot, csak nem tudja, hogy nem arra van szükséged. Az újabb a fejében lezajló vita nyomán mélyet sóhajt.*
- Ha egy másik elffel lennék ilyen bonyolult helyzetben, a kérdés jogos lenne. De ez... az még a kisebbik baj, hogy bizonyos dolgokban nagyon eltér a természetünk. Azok alapján, amit mondott... ez az egész ismeretlen nekik. Ők nem ilyenek. Náluk az efféle érzelem talán kifejezetten gyengeség. Főleg, ha az ellenség iránt éreznek így.
*Eddig sem egyenes tartása még inkább csüggedt lesz.*
- Ezt a részét meg tudom érteni, neki sem lehet könnyű. Tisztában vagyok vele, hogy tud nagyon is kegyetlen és kíméletlen lenni, de nm szörnyeteg. Mégis olyan, mintha mellettem azzá válna. És nem tudom, miért. Nem akarom, hogy kiforduljon önmagából, de úgy tűnik, ehhez az kell, hogy... *Nem fejezi be a mondatot, s eddig simogató keze is megáll a kutya buksiján. Ahel erre felemeli a fejét, majd néhány pillanat csendes nézelődés után hátsó lábaira állva, mellső mancsaival a lány ölében támaszkodva áll fel, és kezd el vakkantgatni lelkesen. A lány halvány mosolyából ítélve sejti, vagy tudja, mit is akarhat a blöki.*
- Mindig csak a játék mi? Nem hoztam a labdád, de lássuk, mit találunk itt. *Némi kutatás után talál egy vastagabb ágat, amit jó messzire hajít. A barna szőrgombóc, mint akit íjpuskából löttek ki, indul meg a célpont után.*
- Ha ennyire szörnyűek az emberek, ha nem érzed magad jól közöttük, miért járod még mindig a várost? Annyira akkor mégsem hasonlíthat a régi életedre az itteni lét. *Pillant kíváncsian, s némileg értetlenül a lányra.*

6081. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-20 23:41:23
 ÚJ
>Shar' Khan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Rhebosse, Bato//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*Helyes, nem csak egyedül kerül földre. A szerzetes is megérdemli, amiért így bele pofátlankodott az ő szórakozásába. Sőt, ennél többet is bőven megérdemel!
~ Ki foglak nyírni titeket mocskos rohadékok! ~
Legszívesebben itt és most előkapná íját, de ekkora távolságból egy tapasztaltnak vélt ellenféllel szemben öngyilkosságnak felelne meg. Talán egy vessző is megtenné, vagy a tőre! A tőre…
~ A szuka ellopta… ~
Még egy ok, hogy a későbbiekben még felkeresse a vöröst és a kopaszt. De most egyelőre nem sok mindent tehet a fenyegetően fölé tornyosuló fickóval, hiszen megsérült. Bár… talán majd ha nem figyel, akkor egy gyors mozdulattal elkaphatja annak nyakát. *
- Ne játszd itt a szentet, nyavalyás.
* Sziszegi összeszorított fogai közt. A legnagyobb ostobaság, ha a vesztes helyzetbe került ellenfelet nem pusztítják el. A jövőre nézve igencsak ostoba és veszélyes dolog a kegyelem. Még akkor is, ha nem a szánalom vezérli a jóindulatot.
Lassan álló helyzetbe tornázza magát, oldalra kiköp egyet, ujjait végigfuttatja a nőtől szerzett seben, hogy leellenőrizze, mennyire vészes.
~ Picsába. Nem számít! ~
Küzdőállást vesz fel, ahogyan azt a nagykönyvben is megírták, bár oldalát jobban védi, mint máskor. *
- Ha egyszer már elkezdtük, akkor be is fejezzük.
* Lép egyet előre.
~ Még nekem is van becsületem, rohadék, nem hagyom, hogy csak úgy belegázolj. ~
Persze könnyen lehet, hogy a többiek nem így látják, de mások véleménye mikor is érdekelte utoljára? Hát ez az. *

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257