//Reszkessetek, favágók!//
*A tömeg oszolni kezd, ám páran Morle-t kezdik nyüstölni a kérdéseikkel, megint páran pedig a fejszéhez lépnek, hogy a kezükbe véve jobban megvizsgálhassák azt - ám Theraxin a vizslató pillantásával semmi különöset nem talált a szerszámban.
Abel visszatér a sátrába, s nyugovóra tér, habár még lehet, hogy kissé korai, ám ez nem zavarja a harcost.
Theraxin sajnos ma már nem tudja ismét felkelteni a favágók figyelmét, a számára mókás játékhoz, így kénytelen ő is lefeküdni, elvégre a holnapi nap sokkalta izgalmasabb lehet, mint a mai.
Eris hálótársa úgy tűnik eltűnt, míg a nő távolt volt, mert az alvó alakot most sehol sem találja. Ám még az eredar is úgy érzi, hogy a fáradtság kezd erőt venni rajta, így a legegyszerűbb ha ő is lefekszik.
A másnap hamar eljön, s Miron hangos szavakkal kelti fel a munkásokat. Mikor a zsoldosok is felébrednek, már egy egészen másik tábor tárul a szemük elé. A favágók mind józanok, bár az igaz, hogy egy kissé nyúzott az arcuk. Haraldék stratégiája az volt, hogy adnak egy kevés alkoholt az italért epedő munkásoknak, ám ha az elfogy, egy csöppet sem hajlandóak rájuk áldozni. Az emberek között emiatt már korán reggel zúgolódás tört ki, ám a fájdalom úgy hasogatta a fejüket, hogy inkább nem firtatták a dolgot.
A zsoldosokat beosztják a munkások mellé, így az Eris, Abel, Crangough, és Theraxin négyest is. A favágóik nem igazán érdekes emberek, van köztük fiatal és idős, cingár és hasas. Mindenesetre addig-addig fájlalják a fejüket, míg a zsoldosokra is ráaggatják a hasogató főfájást, s úgy kell nekivágniuk a rengetegnek.
Harald és Miron tartott még egy kis eligazítást a nap elején, de semmi újat nem mondtak, és azt is inkább a favágóknak címezték.*