Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

760. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-16 19:37:43
 ÚJ
>Venorik Elghinn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Omylia Lesacophi//

*Nem tudja hova tenni a lányt. Nagyon zajos. Olyan, mint a városi piac, folyton zsong. Azt sem igazán érti, hogyan maradhatott eddig életben egyedül az erdőben, ha folyton jár a szája, nagyon gyorsan felhívja magára a figyelmet.
Néha botlott bele vándorokba, de azok sem voltak beszédesebbek, mint jómaga. Így aztán volt, amikor megölte őket, volt amikor megfértek egymás mellett, mikor hogy. Olyannal azonban még nem találkozott, aki ennyit beszélt volna.
Vajon minden elf ennyire hangos? Sonja nem volt az. A harcban kíméletlen volt, az ágyban ügyes, és volt egy pimasz, de cinikus humora, amivel néha még az ő arcára is mosolyt tudott csalni. Na és persze sose evett fenyőmagot.
Amikor aztán a nőstény elkezdi ecsetelni neki, hogy az aloét meg is lehet enni, csak néz rá, mint egyszeri ork a képeskönyvre. Fogalma nem révén róla, hogy ezt most komolyan gondolja, vagy csak direkt vele bolondozik.
Aztán persze a következő pillanatok nem hagynak kétségeket a kisasszony szándékait illetően. Tényleg megeszi. Mit lehet erre mondani? Ahány elf annyi szokás. Azt viszont kezdi belátni, hogy ezek minden vackot a szájukba vesznek, főleg ha zöld színe van.
Nem ismeri pontosan, mire is jó az aloé, ő csak a sebek gyógyulását szokta elősegíteni vele, vagy elvenni az égési sérülések tüzét. Arra mindenképpen tökéletes volt eddig is, és ettől jobban nem is kívánt ismerkedni a témával.
Végül aztán ráhagyja a nőstényre a dolgot. Ha aloét akar enni, hát csak egyen. Ő inkább fog majd magának egy nyulat, és pecsenyét süt belőle. Az sokkal inkább a fogára való, sem hogy füvet legeljen. Ő csak akkor használ fel bármilyen növényt, ha szüksége van rá ahhoz, hogy magát gyógyítsa, vagy öljön. Számára semmi többet nem jelentenek a növények, csak eszközt csupán a céljai elérésére, mint általában minden ebben a világban.
Szép hosszú felsorolás következik arról, hogy mit merre talál. Ezzel egészen konkrétan csak egy probléma van. Neki aztán fogalma sincs arról, hogy az említett helyeket merre találja. Így egészen pontosan annyit ér számára ez a fajta útbaigazítás, mint félkegyelmű orknak a varázspálca. Konkrétan semmit.
Nézegeti még egy darabig a lányt, hátha van egyéb közlendője, na meg próbálja felfedezni, hogy mivel is óhajtaná megvédeni magát, ha éppen arra kerülne sor, mert fegyvert nem sokat lát nála.*
- Mond csak tündérke. Ha úgy hozná a szükség van nálad bármi, amivel meg tudod védeni magad?
*Itt persze egyértelműen bármi féle fegyverre céloz, mert ebből a kis nősténykéből nem nézi ki, hogy nagyon járatos lenne a harc terén, vagy akár a fegyverhasználatban. Azt sem igen nézi ki belőle, hogy különösebben tapasztalt lett volna, hiszen akkor neki például a közelébe sem merészkedik.
Azért mindenesetre mielőtt bárminek nekivágnak jobb tudni, hogy csupán egy lánnyal van dolga, aki esetleg ismeri az erdőt, és tudja, mit merre talál, vagy egy tapasztalt erdőjáróval, aki azt is tudja, hogy kell vigyáznia magára, és adott esetben mit tegyen, vagy legalább ne legyen láb alatt. A felszíniekkel mindig is sok baj volt, és kevés volt, aki értett is a harchoz, sokkal több volt köztük, akinek csak a szája volt nagy, és a sörös korsó emelgetésében szerzett múlhatatlan érdemeket. Persze az is igaz, ezt nem is róná fel ennek a lánynak, eddig sem kifejezetten úgy viselkedett, mint egy tapasztalt harcos tenné.*

759. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-16 18:50:05
 ÚJ
>Omylia Lesacophi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Venorik Elghinn //

*Egyre kellemesebb idő kezd lenni, s ennek Omylia nagyon örül. Jobbra-balra nézelődik, és csak ennyit hall: ,,Nem vagy egyszerű eset.".*
~ Hát persze, hogy nem vagyok. ~
*A fiú fejcsóválásából arra vél gyanakodni, hogy a mélységinek kezd elege lenni a lányból. Omylia mindig is szeretett beszélni, kíváncsiskodni. Az utóbbi időkben úgyis csak egyedül bolyongott, s megörült annak, hogy társaságot talált magának. Ám nem a legkedvesebbet.*
- Hm, szóval Ven. Örvendek. Mégis csak jobb lesz így szólítani téged.
*Nyújtaná jobb kezét neki, de inkább nem teszi, hátha azt is rossz néven venné Ven. Ki tudja, hogy mit jelent a mélységieknél a kézfogás.*
- Aloét? Az valóban jó mindenféle sérülésre.
*A következő kérdést félve teszi fel.*
- Tudtad, hogy meg is lehet enni? Kicsit savanykás, de tűrhető.
*Mivel nem sokat mozdultak el arról a területről ahol Ven az aloét gyűjtögette, ezért három-négy lépést arrább megy, majd leguggol, és letép egy kisebb darabka aloe levelet. Feláll, visszalép a fiúhoz, s a zöld részt leszedi a levélről, majd csak a zselét eszi meg.*
~ Bármit rá mernék tenni arra, hogy ismét fintorogni fog. ~
*Végighallgatja azt a ,,listát" amire a fiúnak szüksége van, majd elgondolkodik.*
- Bürök az nem messze terem innen egy fenyő mellett. Méhkaptárt kétlem, hogy itt találni fogsz. A tisztásnál már annál inkább megtalálható.
*Ledöbben a gyilkos galóca és a furcsa, szúrós növény hallatán.*
- Gyilkos galóca...hm, mit ne mondjak, nem túl kedves dolgokat keresel.
*Felnevet, s elgondolkodik, hogy merre is láthatott a gombából.*
- Ha jól emlékszem egy tölgy mellett volt pár. De bevallom, hogy nem néztem meg, hogy milyen gombák nőttek ott.
*Nem jut eszébe, hogy melyik lilás növényre gondolhatott Ven.*
- Citromfű a tisztáshoz felé vezető kis ösvény mellett nő. A szúrós növény, amiről beszélsz, fogalmam nincs micsoda. Legegyszerűbb az, ha elindulunk valamerre, hiszen nem állhatunk itt egész nap.
*Úgy véli, hogy Ven nem egy nagyon beszédes fajta, ezért nem is mer kérdezni tőle semmit. Pedig annyi mindent szeretne tudni. Talán a későbbiekben a vörös szemű magától fog beszélni.*

758. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-16 17:37:45
 ÚJ
>Yathe Yari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Miután felébred, a lehetőségein gondolkozik. Két irányba mehet. Be a kertecskéhez tartozó épületbe, ahol esetleg kunyerálhatna valami ennivalót, vagy vissza az erdőbe. Végül utóbbi mellett dönt, de ezúttal igyekszik nem túl mélyen a rengetegbe merészkedni. Esetlenségéhez mérten igyekszik halkan lépkedni. A pihenéstől jobb kedvre derült, és élvezi az erdő hangjait, ugyanakkor feszülten figyel. Nem akar megint idegenekkel összeakadni.*

A hozzászólás írója (Yathe Yari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.16 17:38:47

757. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-16 16:42:28
 ÚJ
>Venorik Elghinn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Omylia Lesacophi//

*Az erdőben nem igazán számít, hogy nappal van, vagy éjszaka. A kellemes félhomály még nappal is elég élhető körülményeket jelent a számára. Így aztán amíg ritkásabb részhez nem érnek, addig a látási viszonyok nem feltétlenül fognak kedvezőtlenebbül alakulni.
Onnantól meg persze már csak kellemetlenséget jelent. Amikor a felszínre jött, majdnem megvakult a napfénytől, de idővel azért ő is hozzászokott, még akkor is, ha sosem vált számára sem kellemessé, sem természetessé.
A krém elkészült, és elméletileg ezzel most sokáig el lesz látva, hacsak valami szokatlan dolog nem történik megint. Csak égési sérüléseknél szokta ezt használni, azzal pedig szerencsére nem sokat találkozik.
Na persze azt leszámítva, amikor szándékosan leforrázzák. Akkor természetesen még az ilyen ritka helyzetekre tartogatott elixír is fogyásnak indulhat. A tégelyt gondosan lezárja, hogy annyira kevés levegőt kapjon a krém, amennyire csak lehetséges, majd az övén lévő egyik bőrzacskóba süllyeszti azt.
Az elf idő közben megint közelebb lopakodott, amit nem tud nem észrevenni.*
~Ez vagy nem ismeri a félelmet, vagy tényleg a mélységiekre bukik. Persze az is lehet, hogy csak az a heppje, hogy életveszélybe sodorja magát.~
*Jó darabig csak gondolkozik azon, amit az elf mondott, hiszen nem szokott ő ahhoz, hogy elfekkel barátkozzon. Voltaképpen nem szokott hozzá, hogy bárkivel is barátkozna. A fajtája csak az érdekszövetséget ismeri el, és más egyebet nem.
Az a francos nap már felkelt, neki pedig még mindig akad dolga az erdőben, amit valóban nem ismer. Főleg nem túl jól.
Ez az a nőstényke saját bevallása szerint szinte otthonaként ismeri az erdőt, azzal pedig sok időt, és kóborlást megspórolhat a számára. Még akkor is, ha ehhez el kell viselnie a kérdezősködését. Az aztán végképpen nem fér a fejébe, hogy miért olyan fontos a neve. Mióta az eszét tudja, sosem volt igazi neve.
Nem volt több, csupán egy árnypenge, és általában annyival megelégedtek, hogy ezt a címkét használták vele szemben. A kiképzőtáborban a neveket csak jellemzők, vagy tulajdonságok alapján kapták.*
- Nem vagy egyszerű eset.
*Csóválja meg a fejét a vége érhetetlen kérdezősködés miatt.*
- Ha nagyon ragaszkodsz hozzá, szólíts Vennek.
*Voltaképpen teljesen mindegy. Ha az elfnek ennyire szüksége van rá, hát legyen. Az ő társadalmukban a névnek csak akkor van értéke, ha nemesi cím is társul hozzá, azt leszámítva voltaképpen mindenki ugyan olyan senki.*
- Aloét szedtem. Égési sérülésekre való. Te tényleg ennyire ismered az erdőt?
*Méregeti tovább a lányt, bár a kérdést csak költői kérdésnek szánta.*
- Hát szükségem lenne még bürökre, és egy méhkaptárra. Ezen túl gyilkos galócára, és egy furcsa zöld növényre, kékes-lila virággal, szúrós, és keserű, valamit citromfűre. Tudod merre találhatóak?
*Egy misét megér a történet, ha egyedül kezd kóborolni a környéken, akkor sem jut gyorsabban közelebb a lista teljes tartalmához, mintha kipróbálja, mit tud az elf.*

756. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-16 15:25:02
 ÚJ
>Omylia Lesacophi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Venorik Elghinn //

*Napfelkelte van. Az erdőben még elég sötét van, hiszen a fák lombkoronái eltakarják az eget. Még jó, hogy a vörös szemű csuklyát visel. Ki tudja, mi lenne vele, ha tűzne a Nap.*

*Békésen üldögél, nézegeti, hogy mit csinál a fiú, ki még mindig csak a lányt bámulja.*
~ Na, vajon most mire készül? ~
*Bántani nem valószínű, hogy fogja a sötételf, hiszen azt réges-rég megtette volna.
A fiú pár levelet vesz elő, s azokból próbálja kinyerni a nedvüket. A lány feláll, hogy közelebbről is megnézze, mit próbál készíteni. Óvatosan a fiú mellé lép, nehogy megint úgy járjon, mint először.
A fiú megdermed a segítség felajánlás hallatán, ami persze nem meglepő, hiszen nem sok elf akar egy sötételfnek segíteni. Omylia nem törődik azzal, hogy kivel elegyedik beszélgetésbe, hiszen a faj nem számít. Bár nem sok sötételffel volt dolga.*
- Igen, jól hallottad. Segíteni szeretnék, és mikor megböktem a vállad, akkor is segíteni szerettem volna. Aztán látod, mi lett a vége.
*Ekkor lenéz a földre, lebiggyeszti ajkait, hiszen nem esett ez neki túl jól. Ránéz alkarjára, látja, hogy kissé piros. Eléggé megszorította neki a csuklyás fiú.*

*Kis idő elteltével a fiúról kiderül, hogy renegát. Azt állítja, hogy az olyanoknak nem igazán van nevük. Na persze, névtelenül senki sem járkál.*
- Ó, értem én. Renegátnak mégsem szólíthatlak.
*Elmosolyodik. Eleve mosolygós típus, de nem sok mindenkit lehet vigyorogva látni egy sötételf mellett. Ám az erdő kihalt, senki nem fogja őket meglátni.*
- Rossz hírem van. Engem mégiscsak érdekel, hogy mi a neved.
*A mélységi abbahagyta keveréses tevékenységét, de ő még mindig nem veszi le szemét a lányról.*
- Tudni szerettem volna, hogy mit gyűjtesz az éjszaka közepén itt az erdőben. Eléggé fura jelenség egy magadfajta errefelé. Gondoltam segítek abban, hogy melyik növény hol, merrefelé található, hiszen az erdő szinte az otthonom. Talán többet tudok a növényekről, mint te.
*Zavarában fejét kezdi vakargatni.*
~ Most biztosan félreértett. ~
- Persze nem akarlak lebecsülni, de elég fura lenne egy sötételfet az ,,erdő legjobb barátjának" nevezni.

755. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-15 20:46:19
 ÚJ
>Yathe Yari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Óvatosan lépked az erdőben, nem ismeri az ilyen terepet. Otthon, a Kikötőben nincsenek ehhez hasonló helyek, és a lányt megriasztja a sötétség, ami az erdőben honol. Minden apró zajra összerezzen, és mikor egy fa mögül kilépve megpillantja a két alakot a szíve kihagy egy ütemet, és rémületében még levegőt venni is elfelejt. Nagyon lassan visszahúzódik a fa mögé, és igyekszik megnyugodni. Amazok közben beszédbe elegyedtek, Yathe pedig csak annyit szeretne, ha végre eltűnhetne innét.
Végül erőt vesz magán, nekiiramodik, és fut, amíg a lába bírja, azt sem tudja merre. Közben reménykedik, hogy a beszélgetők a zajt egy őznek tulajdonítják.*

A hozzászólás írója (Yathe Yari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.15 20:48:36

754. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-15 20:18:59
 ÚJ
>Venorik Elghinn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Omylia Lesacophi//

*Hát hogy ő nem fog fenyőmagot enni, az egészen biztos. Nem a magafajtának való az. Hogy jut egy elfnek olyan ostobaság az eszébe, hogy egy mélységi után lopakodik, és fenyőmaggal kínálgatja. A világ lassan kezd teljesen a feje tetejére állni.
A kínálgatásra csupán egy fintor a válasz, miszerint olyan világ még nem volt, hogy ő magvakat csipegetett volna, mint egy kismadár, és nem is valószínű, hogy valaha is eljönne. Továbbra is csak méregeti a nőstényt, még mindig nem igazán értve, az mit is akar tőle.
Vannak persze olyanok, akik valamiért értelmetlenül keresik a veszélyt. Ebbe a kategóriába még ő sem tartozott soha. Mindig tudta, mit miért tesz, és annak általában hatalom, befolyás, vagy vadászat volt a célja.
Mindenkit mozgat valami. Sokszor keveredett szélsőséges helyzetekbe, amiről nem is számolta volna, hogy túlélheti. Az persze más volt. Mindig tudta, hogy miért kockáztatott. Ez a lány mit nyerhet azzal, hogy ha most megöleti magát? Egy kést a bordái közé, többet nem sűrűn.
Azt hitte, ha végre elengedi, és valóban igazat mond, akkor hanyatt-homlok futásnak ered, hogy sose lásson többé sötét-elfet. Még morfondírozott is rajta, hogy a hátába hajítsa-e a kést, csak úgy búcsú gyanánt, de nem. Itt szó nincs ilyenről.
A nőstény szépen kényelmesen leül a földre, és könnyed beszélgetést kezdeményez. Ez az a pont, ahol Ven kezdi feladni a dolgot. Ha eddig nem tudott ráijeszteni, ez után se nagyon fog menni, talán csak akkor, ha tényleg megszabdalja kicsit.
Erre jelenleg még nincs oka. Orvgyilkos, és nem pszichopata, még akkor sem, ha szerencséjére a fajtársait a felszíniek leginkább annak nézik a fajtársaival együtt, és így tartanak tőle egy bizonyos távolságot. Általában…
A növények azonban még az elf lány miatt sem fognak várni, hanem szépen elkezdenek kiszáradni, ha nem dolgozza fel őket. Így aztán nincs más hátra, elkezdi a legörögetett levelekből kinyomni a nedvüket bele egy tégelybe, amibe aztán egy kis zsákból fehér port önt. A kettőt pedig elkezdi szépen összekavarni.
A por feladata az lenne, hogy megakadályozza a kiszáradást, mert akkor az egész nem fog érni semmit.
Hamarosan aztán az elf lány nevét is megtudja, és újra hallhatja, hogy a lány nem őt követte, csak meglátta. Aztán ami ez után következik, annak hatására megáll a tégely a kezében, és kellőképpen bambán mered a nőstényre.*
- Hogy micsodát akarsz te? Segíteni? Nekem?
*Ez körülbelül annyira volt meglepő a számára, mintha valaki azt kezdte volna ecsetelni, hogy az orkok szakítottak a húsevéssel, és innentől kezdve csak a pitypangra gerjednek, vagy azt próbálták volna beadni neki, hogy a törpék antialkoholistává váltak.
~Na majd pont persze.~
*Mi a búbánatért akarna segíteni egy elf a magafajtának? Sosem szimpatizáltak egymással. Sonja is segített neki persze. Annak is meg volt a jó oka. Akkor vívott döntetlen csatát az aréna fél-ork bajnokával, amivel hírnevet is szerzett magának. Szóval a nőstény nem minden hátsószándék nélkül segített neki, de azt a fajta hátsó szándékot végül aztán ő sem bánta. Amikor később meghalt a kis vörös, na azt annál inkább.*
- Renegát vagyok. Az olyanoknak nem nagyon van neve. És ha van, az sem szokott érdekelni senkit.
*A krémmel végzett. Most már csak az elf nőstényt méregeti, hogy mégis mit kezdjen vele. Még mindig nem igazán érti, hogy mit akar az tőle, ahogy arról se nagyon van fogalma, ő mit kezdjen vele.*
- És miben akarsz te nekem segíteni?

753. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-15 19:48:16
 ÚJ
>Omylia Lesacophi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Venorik Elghinn //

*A magok egyáltalán nem hatják meg a mélységit. Nem is tudja, hogy mit hagy ki. Természet adta finomságok, az ilyeneknél nincs is egészségesebb, és finomabb. Persze az egészséges szó sem valószínű, hogy szerepel a sötételfek szótárában. Az életben sok dolgot kell kipróbálni, és a fenyőmag evés kicsit sem veszélyes.*
~ Talán azt hiszi, hogy rosszat akarok neki? Mert akkor téved. ~
*Hiába, Omylia mindig is kedvelte az erőszakos, és harcias férfiakat. Nemhiába nem riad meg tőlük.*
- Na, ne morogj! Kóstold csak meg.
*Egy kisebb mosoly lesz arcán, bár valószínű a vörös szemű ezt sem fogja értékelni. Mert hát miért is tenné? Egy elfben valószínűleg nem fog ő megbízni.*

*Sóhajt egy nagyot miután végre elengedte a mélységi őt. Most már megnyugszik, mert érzi, hogy nem akarják őt bántani. Ám ez még egyáltalán nem biztos, de Omylia megérzései a legtöbb esetben beválnak. Nem menekül el, hiszen a mélységi azt hinné, hogy az állítólagos cimboráihoz futna a leányzó. Inkább leül a földre, kezeit hátranyújtva megtámaszkodik azokon. Felnéz a fiúra, s kérdésére válaszol.*
- Elég, ha annyit tudsz, hogy Omylia vagyok.
*Elgondolkodik azon, hogy mit is válaszoljon arra, hogy miért van az erdőben. Körülbelül kétszer mondta már el a leányzó, hogy nem a fiút követte, de a mélységi erről valamiért mindig megfeledkezik. Talán csak rossz a memóriája.*
- Még mindig csak ismételni tudom magam. Nem a te nyomodban járok, csak kíváncsi voltam, hogy mit csinál itt egy magadfajta. Láttam, hogy szedegetsz valamit, gondoltam elkelhet egy kis segítség.
*Szélesebb mosoly lesz az arcán.*
- Mondd csak, téged, hogy hívnak?
*Kíváncsian várja a fiú nevét, hiszen már egy jó ideje ,,együtt vannak", és elvégre már illene tudni majdnem a gyilkosának nevét. Az se biztos, hogy megmondja. Talán egy álnevet mond.*

A hozzászólás írója (Omylia Lesacophi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.15 19:52:43

752. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-15 18:33:22
 ÚJ
>Venorik Elghinn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Omylia Lesacophi//

*Sonjával sem volt egyszerű az élet, de legalább kellőképpen élvezetes tudott lenni, és nem is olyan ritkán. Az elfeknek van egy furcsa világképük. Persze igazán sose kereste a társaságukat, leszámítva, ha a célpontja volt egy-egy elf.
Az viszont nem tetszik neki, hogy ez a kis elf nőstény ennyire félvállról veszi őt. Emlékszik még azokra az időkre, amikor az ilyen elf lánykák halálra rémültek volna még egy hozzá hasonló látványától is, nem hogy pimaszkodjanak vele.
Ideje lesz majd egy kicsit alakítani ezeken a dolgokon. Elkanászodnak ezek a felszíniek. Majd ha sikerül összeszervezni egy helyre kis bandát, esetleg meg kell látogatni ezeket a pitypang zabálókat, és megtizedelni kicsit. Azért az mégsem járja, hogy ennyire elkanászodjanak.
Amikor aztán az elf az arcába nyomja a fenyőmagokat sok lesz a jóból. Ez vagy teljesen félkegyelmű, ha azt hiszi, hogy ő fenyőmagot fog csipegetni, vagy ezeknek a pitypang vette el az eszét. Mindig is tudta, hogy nem egészséges az a sok vacak, amit ezek összeesznek.*
- Hmrpf.
*Lép hátrébb engedve el a lány karját, és elvéve a kést a nyaka elől. Amennyiben mégis valami ostobaságon törné a fejét, könnyű célpont lesz, bár aligha valószínű, hogy aki fenyőmagot eszik, az bárkinek is képes lenne ártani.
Ha lennének még cimborái a közelben már azok is legalább valami jelét adták volna, hogy ők is itt vannak, így ez sem valószínű.
Tesz két lépést hátrálva kicsit a lánytól, hogy jobban is megnézhesse kivel hozta össze a balsors.*
~Fenyőmagot! Már csak ezért is megérdemelné, hogy valaki elvágja a torkát. Legközelebb majd arra akarnak rábeszélni ezek, hogy fakérget rágcsáljak.~
*A kés ahogy került elő, úgy tűnik el az alkarvédő alatt, Ven pedig egy pár pillanatig, talán pár percig csak méregeti a lányt, hogy mégis mi a jó fenét kezdjen vele.*
- Mond csak, ki vagy te?
*Aligha valószínű, hogy hazudni fog, hiszen ha harcolni akart volna, akkor nem fenyőmagot dugott volna az orra alá.*
- Mit keresel itt, és miért jársz a nyomomban? Mit akarsz tőlem?
*Eddig nem jutott sokra. Azt persze még mindig nem döntötte el, mit kezdjen ezzel a kis nősténnyel. Jobbára még azt sem tudja, az mit akar tőle. Talán még hasznára lehet, talán futni hagyja, talán megöli.
Jobbára a következő események a lány válaszaitól függenek, és persze attól, hogy milyen benyomást kelt majd benne. Az ugye nem is lehet kétséges, hogy ha csak esélye van annak, hogy bárkinek elcsicseregje, hogy ő itt bóklászott, és gyógynövényeket szedett, akkor meg vannak számlálva a percei. Egy maga fajtának vigyáznia kell a hírnevére.
Amit a lány láthat maga előtt, az egy fajtájához képest magas termetű sötét-elf hím, akinek arcát még mindig takarja a csuklya, és csak sejteni lehet, hogy sokkal inkább egy harcos markáns arcvonásait tudhatja magáénak, sem mint egy nemesét. Öltözéke fekete, az erdő adta körülményekhez képest tiszta, a köpeny alatt jól kivehető a bőrvért, egy vastag fekete bőrnadrág, ami valószínűleg némi védelmet is nyújthat vágások elvezetésében, egy fekete csizma, és a két markolat, melyből az egyik egy hosszú kardé, a másik pedig egy tőré. Semmilyen jelvényt, címert, vagy megkülönböztető jelet nem visel, az pedig még az elf előtt is tiszta lehet, hogy ebben az esetben nem valamelyik házhoz tartozik, csupán egy renegát, aki ha lehet még veszélyesebb, mint a fajtársai általában.*

751. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-15 17:19:59
 ÚJ
>Omylia Lesacophi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Venorik Elghinn //

*Úgy tűnik, hogy Omylia feje megmarad. Nem hitte volna, hogy ez lesz. Szíve mélyén természetesen örül ennek. Hirtelen a fiú beszél hangosan.*
- Lám, lám...előbújt az ,,igazi" hangod is.
*A vörös szemű épp a fenyőmagok hallatán lepődött meg. Hm, talán sosem evett. Látszik, hogy mélységi, és ott biztosan nincs ilyen finomság. Bezzeg az aloét azt gyűjtögeti.*
- Fenyőmagot hát!
*Kiált fel határozottan, emelt hangon. Mikor ,,engedélyt" kap arra, hogy tarisznyájához nyúljon, meg is teszi azt.*
~ Eddig tündérke voltam, most meg kismadár...ez egyre jobb! ~
*Lassan, egyáltalán nem kapkodva lenyúl a kis szütyőhöz, kivesz pár szem magot. Érzi, hogy a fiú egyre közelebb húzza magához.*
- Tőr? Ugyan már...még eszemnél vagyok. Veled ellentétben. Épp egy nőt tartasz fogva, hacsak...
*Ugyan ilyen lassú tempóban a fiú szájához tartja kis markát.*
- ...nem így udvarolsz. Na mindegy. Tessék, kóstold csak meg, én most nem kérek. Talán még a végén te is ilyet fogsz gyűjteni.
*Felnevet, s reménykedik abban, hogy ezt a fogva tartója nem veszi rossz néven. Bár amilyen rideg...*
- Hadd kérdezzek valamit. Meddig szeretnél még így szorítani? Kezd egy kicsit kényelmetlen lenni.
*Óvatosan felnéz az égre.*
- Lassan Napfelkelte lesz, neked meg nem ártana vigyáznod a bőrödre.
*Kuncogni kezd, ám valószínűleg ezt a fiú nem igazán fogja értékelni.*
~ Annyira jó húzni kicsit a fejét. Biztos vagyok benne, hogy kezd ideges lenni. ~

750. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-15 08:59:57
 ÚJ
>Venorik Elghinn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Omylia Lesacophi//

*Hogy nem merné? Abban nincsen hiba. Ölt ő már éppen eleget. Egy ide vagy oda nem számítana. Inkább csak nem teszi meg, ha nem muszáj. Nem az a fajta, aki ok nélkül gyilkol, ha kell, ha nem. Azt viszont nem szereti, ha csak úgy leskelődnek utána.
Találkozott már olyan vakmerő felszínivel, aki kifejezetten utána osont. Fejvadász volt, akit utána küldtek. Annak is az volt élete utolsó tévedése. A következő reggel a feje már ott állt annak a küszöbén, aki felbérelte, csak a pökhendiség helyett a rémület ült ki az arcára.*
~ Ez vagy bolond, vagy még tényleg sosem látott sötét-elfet.~
*Az ő fajtája nem túl sokat szokott hezitálni azon, megöljön-e valakit. Még akkor sem, ha az ilyen szemrevaló teremtés, mint ez az erdei kismadár. Volt persze egyszer egy elf nőstény szeretője, igen tüzes fajta kis vörös. Kellemes emlékek. Persze meghalt. A harcosok élete már csak ilyen, ő pedig elég szenvedélyes volt azon a téren is. Sosem kellett noszogatni, hogy életveszélyes kalandokat keressen magának, vagy őrült kihívásokat.
Igen kellemes éjszakát töltöttek együtt, miután félholtra verték egymást azzal az ork fickóval az arénában. Sosem gondolta volna, hogy egy ilyen móka utána egy helyes kis vörös elf nő fogja összeszedni, azt meg aztán végképpen nem, amit gyógyítási célzattal kapott tőle.
Ez a lány messze van. Sonjától. Se olyan tapasztalt, se olyan ügyes nincs a harc terén, és még csak olyan tüzes sem. Ő már régen megpróbált volna szabadulni, akkor is, ha az életébe kerül. Sosem volt az a türelmes fajta.
Ő most valami szép dallamot várt. Valami tisztát, és kellemeset, amelyből kitalálja, mégis hogyan tovább. A madárka viszont még mindig dacos. Normális esetben sírdogálva kellene könyörögnie az életéért, ha egyedül van, ahogy állítja. Azért van benne kurázsi.
Ehelyett ő valami újjal akar előállni. Amikor pedig Ven meghallja a negyedik lehetőséget, akkor aztán ő nem tudja megállni, hogy hangosan meg ne szólaljon.*
- Mi a francos fenét?! Fenyőmagot?!
*Miért eszegetne valaki fenyőmagot? Egy rágcsálóból még kinézte volna, de ő semmi pénzért nem enne fenyőmagot. Ennyi erővel fakérget, vagy pitypangot is csipegethetne.*
- Na, kismadaram. Akkor nyúlj szépen bele abba a tarisznyába. Lassan, finoman, nehogy véletlenül megszaladjon a kezem.
*Suttogja a lány fülébe újra.*
- Aztán vegyél elő abból a fenyőmagból, és mutasd meg nekem, majd eszegesd is meg szépen.
*Még hogy fenyőmagot. Ki hallott már ilyet? Sonja sem evett soha fenyőmagot. *
- Ugye említenem sem kell kis madaram, hogy ha a fenyőmagok helyett egy tőrt találnál, vagy valami hirtelenkedésre vetemednél, az nagyon-nagyon egészségtelen lenne.
*Amennyire csak lehet, közel húzza magához a lány testét, hogy szinte össze simuljanak, és minél kevesebb mozgásteret adjon a számára, amivel az esetleges buta dolgok sikerességét is csökkentheti.*
~Igen formás darab. Kár lenne érte.~
*Még a faramuci helyzet ellenére is észre kell vennie, hogy csinos kismadarat fogott.*


A hozzászólás írója (Venorik Elghinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.15 09:00:43

749. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-15 08:19:13
 ÚJ
>Omylia Lesacophi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Venorik Elghinn //

*Egyre furcsábban érzi magát, hiszen nem gondolta volna, hogy ilyen durván fog reagálni a fiú az eleinte még kis tréfának induló vállbökésnek. Így szerette volna kicsit megijeszteni őt, de semmi hátsó szándéka nem volt ezzel.*
~ Lehet nem ártott volna apámra hallgatnom, mikor azt mondta: ,,Sötételfekkel való ismerkedést mellőzd...sosem lehet tudni, hogy miben sántikálnak." ~
*Ez van akkor, ha valaki kíváncsi. Egy ártatlan beszélgetésnek indult volna ez az egész. No igen, az ártatlan szó valószínűleg nem szerepel a sötételfek szótárában.
Aki kíváncsi, az nézzen szembe a veszélyekkel is. Omylia pont ilyen helyzetben van, hiszen a nyakánál levő kést egyre inkább erősebben érzi bőrén. Ekkor fejét próbálja kicsit hátrahajtani, s halkan felszisszen.*
- Úgysem mered...
*Úgy tűnik nem egyhamar fog a férfi karjai közül kiszabadulni. Ismét suttognak fülébe, újból megborzong, mert a vörös szemű hangja kissé hátborzongató.*
- Bátor vagyok? Hm, köszönöm szépen. Nem sűrűn hallani ilyen elismerést fajtársaidtól.
*Ismét gúnyosan szól, de jóval halkabban beszél, mint ezelőtt. A rejtélyes mélységi három lehetőséget kínál a lány számára. Egy biztos...ezek közül egyik sem fog úgy kezdődni, hogy: ,,Elengedlek".
Az első lehetőségnél Omylia felhúzza jobb szemöldökét, hiszen még mindig nem érti, hogy milyen barátokról beszél a fiú. A lány egyedül jött, ám úgy tűnik, ezt a vörös szemű nem akarja megérteni.
A második lehetőségnél kicsit meglepődik, mert nem is a fiú nyomában járt. Egyszerűen csak ült egy fán, egy kis mókussal, s élte életét, aminek úgy tűnik hamarosan vége. Hacsak a sötételf meg nem gondolja magát.
A harmadik lehetőség előtt csend lett egy rövid időre.*
~ Hát most meg mire vár?! Senki nem fog előbukkanni. ~
*Amikor meghallja a harmadik lehetőséget, nyel egy nagyot. Egyre ijesztőbbé válik a helyzet. A fiú arról beszél, hogy hogyan végezne a lánnyal, persze mindezt suttogva mondja, hogy még rémisztőbben hangzon. Mikor felhívja Omylia figyelmét arra, hogy ne beszéljen hangosan, a lány suttogva válaszol.*
- Nos, akkor itt a negyedik lehetőség: Elmondom az igazat, te meg el is fogod hinni nekem!
*Próbál bátornak tűnni még mindig, de a lelke mélyén már retteg.*
- Először is gondold csak át ezt az egészet. Ha itt lennének barátaim, akkor nem próbáltak volna csinálni valamit?! A lábaim szabadon vannak, ennyi erővel dobbanthatnék párat az állítólagos pajtásaimnak.
*Érzi, hogy ennek nem lesz jó vége.*
- Másodszor pedig nem téged követtelek. Jóval előbb itt lehettem már, mielőtt te ideérkeztél. Ha nem láttál, az azért lehetett, mert egy fán ücsörögtem, és fenyőmagot ettem.
*Pár másodpercre ő is csendben marad, majd folytatja.*
- Jut eszembe! Ha kérsz, vegyél csak. Itt van a tarisznyámban.
*Igyekszik kedveskedni, bár kétli, hogy ezt a fiú értékelné.*
- Utoljára mondom el, hogy teljesen egyedül jöttem ide!
*Ekkor kissé megemeli hangját, s heves szívdobogással várja a fiú reakcióját.*

748. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-14 23:06:10
 ÚJ
>Bellgaraf Hir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Szelíd

//16+ jeleneteket tartalmaz//
*Bellgaraf, egy pillanatra habozik, majd keze már a lány, és felsője között van. Egyelőre, nem csak a Dary derekán, de ki tudja, hogy hova kerül még...*
- Túlságosan? Hát lehet engem, ENGEM túlságosan szeretni?
*Mondja színpadias drámával, enyhén nyújtott arckifejezéssel, és szabad kezét az ég felé emelve.*
- Nem tudom, hogy te hogy vagy rá képes, de nekem nem megy.
*Mondja, egy vigyor kíséretében, amit valószínű a lány nem lát, de azért sejthet. Élvezi, hogy szemét büntetlenül legeltetheti Daryn, hisz az nem látja hova néz. Érdeklődve veszi szemügyre a lány dekoltázsát, és szépen domboruló idomait.*

747. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-14 20:36:07
 ÚJ
>Borsovád Magori avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

* Íjászunk az erdőben jár. Fegyverét előveszi és a nyílvesszőt az idegre helyezi. Lassan és megfontoltan jár. Olykor, olykor lehajol, hogy jobban lássa a nyomokat. Egy vaddisznó nyomát véli felfedezni. Pár órás nyom lehet. Árkon, bokron keresztül halad és egy félórányi út után egy dagonyázó helyre bukkan. Jó takarásban van így nem láthatja meg az állat. A szél is másfelől fúj, így nem érezheti meg a szagát. Az íjász megfeszíti az íjat, lőne is, ha nem jönne közbe két kicsi vaddisznó. Még szopó malacok, így az anyjukra szorulnak. Borsovád okos ember. Hagyja az állatot és inkább el megy nesztelenül. A bozótos elrejti a magas nomádunkat. Íját olykor egy egy ág megsimogatja. A természet vele mosolyog a bajusza alatt. *

746. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-14 19:58:19
 ÚJ
>Venorik Elghinn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Omylia Lesacophi//

*A lány gyönyörű, az erdő hangulatos, az éjszaka csillagfényes, az illata bódító. A helyzet ellenére azonban az árnytáncost még sem az érdekli, amit lát, hanem sokkal inkább az, amit nem. Vagyis amiről még mindig úgy véli, hogy itt rejtőzködik a közelben, és rá les.
Jó pár éve járja már a felszínt és nem igen találkozott olyan helyzettel, amikor egy felszíni csak úgy oda mert volna menni hozzá, leszámítva egy sötét lovagot, akitől még őt is kirázta a hideg. Azt az évszázados lidércet igazi kihívás volt a végén levadászni.
Minden tapasztalat, és a józanész is ellent mond annak, hogy egy szép fiatal elf lány egyedül kóborol az erdőben éjszaka, és csak úgy idegen sötét-elfekkel próbál szóba elegyedni. Persze lehet csak öngyilkos akart lenni, de az elfekre ez sosem volt jellemző. Az idióta gnómokra, a pökhendi emberekre, vagy híg agyú orkokra ez már sokkal inkább jellemző volt.
Még abban az esetben sem tiszta a dolog, ha ez a lány is csak aloét keresett, hiszen sokkal biztonságosabb lett volna megvárnia, míg őt elnyeli az éjszaka és utána leszedni azt, amire szüksége van. Hasznos kis növény ez, de azért annyira nem értékes, hogy érdemes legyen meghalni érte, főleg ilyen fiatalon.
Na persze egy pitypang lesőnél azt sosem lehet tudni. Elég hosszú életűek ezek. Ez a lány pedig vagy nagyon tudja, mit csinál, vagy csak nagyon naiv és tapasztalatlan, és talán a legvakmerőbb, akivel eddig találkozott.
A kés finoman bele nyomódik a lány bőrébe. Nincs szándékában kárt tenni benne. Még nincs. Sokkal inkább ráijeszteni akar, hogy dalolja el szépen az igazat ez a kismadár, mert amit eddig hallott tőle, az minden bizonnyal hamis dallam volt.
Bár a lány elég hangosan beszél, ami szólhat akár a közelben bujkáló barátoknak is egyúttal, nem csak neki, ő megmarad az igen csak közvetlen hangnemnél. Ha úgy tetszik, a lány fülébe suttogásnál.*
- Igazán bátor vagy. Elismerésem.
*Még veterán zsoldosok szemében is látott félelmet, mikor szembekerültek vele, vagy mielőtt megölte őket.*
- Tudod, igazán kár lenne, egy ilyen hamvas teremtésért. Most három lehetőséged van. Az első, hogy szólsz a kis barátaidnak, hogy tegyék le szépen az íjakat, jöjjenek elő a fák közül, és talán nem ölöm meg mindnyájatokat. A másik, hogy szépen eldalolod nekem, miért jársz a nyomomban, és ajánlom, hogy igazán szépen, és tisztán énekelj.
*Tart egy kis hatásszünetet, nem sokat, pár másodpercet csupán, hogy a lánynak legyen lehetősége megérteni, hogy jobban jár, ha felhagy ezzel a pökhendi stílussal, tiszteli ő a bátorságot, de ez még senkinek nem mentette meg az életét, akinek a beszámolóját nem találta elég hitelesnek.*
- A harmadik lehetőség az, hogy elvágom azt a csinos kis nyakadat, aztán meglátjuk, hogy a rejtőzködő barátaid tanultak többet az erdei harcok területén, vagy én. Hidd el kis tündérem, én sem szívesen választanám ezt a lehetőséget, hiszen igazán nagy pazarlás lenne egy ilyen szépséget máris visszaküldeni a lelkek folyamába, de ne legyenek illúzióid. Nem fogok habozni.
*Ezúttal ott is marad a lány hegyes kis fülecskéje mellett az arca, hogy az érezheti, ahogy a hűvös erdei éjszakán a lehelete cirógatja a fülét.*
- És ha megtennéd szépségem, hogy nem csapsz olyan nagy zajt, hidd el, kiváló a hallásom.
*Céloz ezzel arra, hogy egy meghittebb hangvételű beszélgetésnek jobban örülne, ahol a lány csak neki címzi a szavait, és nem az esetlegesen a környéken bujkáló cimboráknak is.*

745. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-14 19:19:17
 ÚJ
>Omylia Lesacophi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Venorik Elghinn //

*Miután megszólította a rejtélyes vörös szeműt, Omylia azt se tudja, hogy mi történt, de máris a sötételf karjai közt találja magát...ám nem éppen a legkellemesebb formában. Nem mozdul, hiszen egy kés van a nyakánál. Egy mozdulat, s ki tudja mit csinálnak vele.*
~ Na, és még romantikus típusnak gondoltam...én bolond! ~
*Ugye ilyen helyzetben nem szabad kimutatni a félelmet, hiszen attól csak rosszabbodna a minden. Omylia próbál higgadt maradni amennyire csak lehet, ám a kézszorongatáskor legszívesebben felsikítana, de nem teszi. Így próbálja megmutatni, hogy a látszat ellenére őt igenis kemény fából faragták.
Egyszer a fiú belesuttog a fülébe, amitől kissé megborzong.*
~ Tündérkém?! Barátaid?! ~
- Csak egy kérdésem lenne; talán ettél a növényekből, hogy össze-vissza képzelődsz?!
*Kérdi kissé ridegen, de gúnyosan, majd folytatja.*
- Egyedül vagyok. Nem tudom, hogy honnan jött az ötlet, hogy barátaimmal vagyok. Ha nem hiszed, felőlem végigsétálhatjuk az erdőt. Bár kétlem, hogy azt szeretnéd.
*Reméli, hogy a fiú lehiggad, hiszen láthatja, hogy a leányzó ártalmatlan. Bár mégis egy sötételf, nem igazán lehet tudni, hogy mikor mire készül.*

744. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-14 17:19:57
 ÚJ
>Venorik Elghinn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Omylia Lesacophi//

*Ha vissza gondol, alapvetően nem szereti a felszíni világot. Persze nem szerette a mélységet sem. A kettő mégis igen csak más. A városok itt is, ott is ugyan olyanok. A dekadencia, és a félelem bűze messzire érezhetőek belőlük.
Egy csomó birka él ott, akik akárcsak az állatok a vágóhídra úgy hajthatóak. Néhányan vannak közülük, akik többet gondolnak magukról, és itt a változás csak annyi csupán, hogy számukra sokkal nagyobb meglepetés, amikor az orvgyilkos pengéje lezárja ostoba kis életüket.
Persze akad aztán a sok vágó állat között pár igazi vezér egyéniség, akiknek vagy lesz lehetőségük kiforrni magukat, vagy nem. Ilyenkor történnek a komolyabb mozgolódások, a harcok. Persze a kép teljesebb, ha a hozzá hasonló opportunistákat is felsoroljuk, akiknek az élet játék csupán. Akik nem nyerhetnek, és nem veszíthetnek semmit, hiszen nincsen semmijük, akkor sincs, amikor leülnek a póker asztalhoz, és akkor sincs, amikor felállnak onnan. Akkor se, ha mindent elveszítenek, és akkor sem, ha bankot robbantanak. Minden, ami fölött rendelkezhetnek csupán a játék része. Beugró, egy sokkal nagyobb partyhoz. Az út végén pedig nem várja őket más, csak a halál. Amit pedig magukkal vihetnek nem több, csupán elégedettség, vagy önmarcangolás. Minden attól függ, milyen a játék lezárása. Mennyire sikerül magasra jutniuk, és végül mi, és hogyan okozta vesztüket.
Árnyéka adódott. Tudja. Azt nem tudja csupán ki lehet az, persze sejti. Ebben a közegben annyira otthonosan, hogy ne tudja pontosan meghatározni a helyét, csak egy elf mozoghat. Ahogy a mélység, azok az erdő gyermekei.
Kettejük közti játék lényeges része, hogy ő lát a sötétben, az elf pedig hazai pályán van itt. Azt pedig be kell vallania magának, hogy minden tudása ellenére, és minden viszolygása mellett ő a város ragadozója.
Persze még így is jólesik néha az erdő adta magány, ahol lehetősége van egyedül lenni, és csak az érzékek játéka a döntő. Néha. Persze akkor, amikor cserkészik, vadászik, valaki itt menekül előle, és nem akkor, amikor növényeket kell keresnie, melyek mérgek, vagy gyógyír alapanyagai lehetnek.
Mindenkinek más jelenti az apró előnyöket, amelyekre építhet, és nála ennek része az, hogy valamelyest ér a füvekhez, amit nem sokan várnának egy sötét-elf orvgyilkostól, talán csak annyira, amennyire a mérgekhez kell, annyira már, hogy gyógyítani is képes legyen vele.
A pitypangevő viszont idővel összeszedi a bátorságát, és nem csak a fák mögül leselkedik utána, hanem színt vall. Voltaképpen arra számított, hogy egy hím lopakodott utána, és egy kisebb móka, és pár gyors pengeváltás után vérét veszi. Könnyed esti testedzés? Kis éjszakai szórakozás? Na már persze az ő fogalmai szerint.
Ami most következik, azzal azonban még őt is sikerül meglepni. Első reakciója az, hogy az erdő aljnövényzete között kezd kutatni az álla után.*
~ Hát a pofám leszakad.~
*Alapvetően az ő fajtájától félni szoktak a felszíni korcsok. A sötét-elf alapvetően lobbanékony, agresszív, és türelmetlen fajta. Erre valami elf nőstényke csak úgy utána lopakodik. Nézegeti, ahogy alapanyagot gyűjt, amitől alapvetően sem lesz túl boldog. Utána pedig még ahhoz is veszi a bátorságot, hogy csak úgy mögé ugorjon a fáról, és megkocogtassa a vállát. Ez a nő vagy bolond, vagy még nála is pofátlanul vakmerőbb, vagy pedig nincs egyedül. Persze a legvalószínűbb a harmadik lehetőség, hogy van itt még pár pitypangzabáló gyáva féreg a közelben, akik settenkednek utána, és az összes semmirekellő közül csak ennek a lánynak volt elég bátorsága ahhoz, hogy meg merje őt szólítani. Igen. Ez már olyan, ami a pitypangzabálókra vallana. Így már akár össze is állhat a kép. Ebben az esetben persze már csak az a kérdés, hogy mennyit ér meg ez a lány a többinek. Ugyanis az akár tárgyalási alap lehet arra, hogy előcsalja őket, és kicsit móresre tanítsa, kivel szórakozzanak.
Amire a lány valószínűleg nem számít, hogy már várták, hogy felbukkanjon, ennek megfelelően, amikor megböki a mélységé vállát, az fordul is utána, hogy elkapja a karját, hátra csavarja, miközben őt maga elé rántsa, mindezt megspékelve azzal, hogy egy kést tart a torka elé, csak hogy a kisasszonynak eszébe se jusson ficánkolni.
Majd ha a lány már a megfelelő helyzetben van, csak a miheztartást véget feszít egy kicsit a karján, ami fájdalmas, de csupán jelzés értékű, hogy tényleg ne nagyon mocorogjon, és csak után hajol egészen közel a hegyes kis fülecskéjéhez, hogy belesuttogjon, ahogyan a szeretője tenné.*
- Nos tündérkém, most azt játsszuk, hogy ha nem akarsz menten megtérni őseidhez, akkor szólsz a kis barátaidnak, hogy bújjanak szépen elő, mégpedig úgy, hogy jól láthassam őket.

743. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-14 16:40:25
 ÚJ
>Omylia Lesacophi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Venorik Elghinn //

*Fényes nappal van, amikor Omylia az erdőben kóvályog. Nézelődik jobbra-balra, hogy csodálhassa a természetet, bár az erdő kissé kihalt. Hirtelen egy kis mókust vél elsuhanni maga mellett, kinek úgy tűnik egy mogyoró van aprócska karmai közt.
Omylia pár fenyő közelébe ér, s azok tobozából egy maroknyi fenyőmagot szed ki, és beleteszi tarisznyájába. Eközben próbálja szemmel tartani a kis állatot, kit majd a magokkal próbál magához csalogatni.
Óvatosan lépked tovább, s látja, ahogy az aprócska mókus felmászik egy fára. Követi őt, majd mikor odaér a fához, nagy nehezen felmászik a hatalmas, és vastag ágakkal teli tölgyfára, majd két ág közé ül. Tarisznyájából előszedi a magokat, nekiáll ő is enni pár szemet. Egyszercsak érzi, hogy a mókus a bal vállán van. Az elf leányzó ekkor a jobb kezét a bal vállához teszi, hogy a mókus is tudjon enni a finom magokból.*

*Későre jár, már a Nap is nyugszik. Az erdőben ilyenkor már sötét, és csend van. Egyszercsak Omylia mocorgást észlel, mintha lenne ott valaki. Talán csak egy állat az.
Válláról leszedi a mókust, majd maga mellé teszi. A kis állat ekkor el is szalad. A leányzó egyre inkább kíváncsi arra, hogy kit vagy mit hallott. Egy ággal magasabbra mászik, hogy senki ne vegye őt észre, s jobban belássa a fa körüli terültet.*
~ Na, most légy okos Omylia! ~
*Hirtelen két vörös szempárt vél felfedezni, hol itt, hol ott. Továbbkövetve a mozgó alakot, látja, hogy egy sötételf az, ki éppen gyűjtöget valamit.*
~ Remélem csak rosszul látok. Egy sötételf virágot szed?! ~
*Elmosolyodik, hiszen nem mindennap lát ilyet.
~ Lehet, hogy egy romantikus alkat. Bár amennyi virág nő itt… ~
*A kíváncsiság vezérli, ezért lemászik a fa legalsó ágára, majd megkapaszkodik benne, hiszen épp leugrani készül róla. Óvatosan elengedi az ágat, és a vörös szemű mögé lopakodik, ki épp egy növény leveléből próbál kinyerni valamit.*
~ Hát ez hihetetlen! ,,Kertész" sötételfet még életemben nem láttam. ~
*Ott áll, s csak nézi, majd egy kis idő elteltével megböki vállát, és megszólítja.*
- Kukucs! Nem akarlak megzavarni...de mit csinálsz?
*Érdeklődik kíváncsian, s reméli nem ijesztette meg az ismeretlen sötételfet.*

742. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-13 21:05:03
 ÚJ
>Venorik Elghinn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Omylia Lesacophi//

*Vannak dolgok, amelyeknek meg kell lennie, még akkor is, ha az fájdalmas. Na de persze akkor sem nappal. Mindent azért igazán nem lehet. Azt meg főleg nem, hogy valaki meglássa, amin itt és most ténykedik.
A találkozása azzal a vörös nősténnyel bizonyos szempontból kiapasztotta a készleteit, és ami elfogyott, azt pótolni is kell. Alapvetően egyszerűbb lett volna venni a piacon, már ha lett volna olyan gyógynövény árus, akinek legalább fogalma volna arról, ami után ő kérdezősködött.
Amennyiben pedig valaki meglátná őt füvet szedni. Na az maga lenne a végső katasztrófa, az apokalipszis maga. Legalábbis számára egészen biztosan. Oda lenne az image, ha meglátnák, ahogy itt füveket keres.
Azt az anyagot, jobban mondva azt a port legalább sikerült beszerezni, ami ahhoz a krémhez kellett, amit az égési sérülések ellen használt, de ez minden. A növényt magát kénytelen lesz itt megkeresni, és viszonylag hamar kinyerni belőle a nedvét, és tartósítani az állagát, mert csak abban a zselé szerű állapotban ér valamit, ha kiszáradt, akkor már semmit.
Így utólag hatalmas könnyelműség volt a nősténynél hagyni az egész tégelyt. Legközelebb több esze lesz, és ilyen csodaszerekkel sokkal inkább körültekintően bánik. Na de még szerencse, hogy éjszaka nem túl népes az erdő, és valószínűleg senki nem fogja meglátni.
Persze ha ez megtörténne sem lenne valami bizalomgerjesztő látvány, az árnyszerűen mozgó fekete figura, aki láthatóan keres valamit, és néha árulója csupán két vörösen izzó szeme lehet a sötétben. Inkább gondolnák valamely veszedelmes szellemnek, sem hogy hajlandó lenne a közelébe merészkedni bárki is.
Az istenek azért csak rámosolyognak, és ha nem is sokat, de azért talál abból a különleges növényből. Persze így nem is csoda, hogy a nyamvadt felszíniek nincsenek tisztában a gyógyító hatásával, hiszen nem böki ki a szemüket lépten nyomon.
Na ha a keresgélő sötét-elf érdekes látvány lenne az erdőben, akkor a füvet szedő még inkább. Nekiáll finoman, óvatosan letörni a növény levelét, hogy a zselé állagú anyagot, ami megtalálható benne kinyomja belőle a tégelybe.
Mivel nem túl gyakori jelenség ügyel arra, hogy egy tőről csak annyit, hogy a növény túlélhesse, fene tudja, mikor kell újra visszajönnie utánpótlást keresgélni.*

741. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-01-13 19:54:03
 ÚJ
>Aynariel Faelivrin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

*A holdudvarról érkezik az erdőbe, csendben lépkedve a puha bőrcsizmában. Elég nesztelenül járkál ahhoz, hogy ne vegyék észre őt. A csuklyája mint általában mindig az arcába van húzva. Árnyékként suhan át az erdőn, a hajnalpír fényében; a nap még csak most készül feljönni, hogy meleg sugaraival örvendeztesse meg a világot, de Aynariel nem fogja megvárni az erdőben, mert ő most egy tisztást keresve tovább is áll.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257