Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 243 (4841. - 4860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
4860. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-13 20:32:34
Üzenet elküldve: 2015-05-13 20:32:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Télből tavasz//
* Telik az idő. Mikor abba a nyavalyás börtönbe került még volt pár (igaz barnás-sárgás) levél a fákon, aztán mikor kijött végre már azok is eltüntek. Most meg... Valami zöld. Ki érti ezt? Ez a természet már csak ilyen, folyton váltakozik. A mi orkunk általában a telet kedveli legjobban, mert olyankor nincsenek tele a fák apró hülyeségekkel (értsd: levelekkel), csak a puszta fehérség és kellemes hideg van. Ám ez a tél koránt sem tetszett neki annyira, mint az ezelőttiek, mivel a nagy részét egy üres cellában töltötte, de még amit kint töltött az is különösen hideg volt. Lehet ez azért van, mert régebben hordott akár ruhákat is a felsőtestén. Persze nem oylan badarságokat, mint amiket az emberek szoktak, sokkal inkább olyan félét, amit három kutya szájából erőszakolt ki, négy évig volt elásva, két évig a tengerbe dobva és nyolcezerszer törölte bele az orrát. Jelenleg még az ilyesmiket is nélkülözi, az egész felsőteste csupasz, így a hideg vasú bárd is égeti szinte jeges érintésével hátán a bőrt. Érdekes dolog, hogy a fák zöldek, mégis ilyen hideg az a penge. Sőt, ha ez még nem lenne elég Ante sem reszket a hidegtől - és ez esetben nem csak a testét fedő zsírpárnák nyújtják ezt a luxust, hanem az, hogy úgy fest tavasz van. Már csak a jeges penge rejtélye maradt meg, de az sem marad sokáig titok.
Az imént éppen a folyóparton sétált, mikor arra gondolt: lehajol inni egy korty vizet. Az a rakoncátlan penge meg mit gondolt, mit nem: a hátán végigdöcögve legurult a még hideg vízbe, igen kellemetlenül vizet spriccelve az ork szemébe. Ettől függetlenül még mindig jobb, mintha már felkellt volna a nap és a szemébe sütött volna. Így került ide. Most viszont a bárd tisztogatásánál és a víz megivásánál fontosabb feladata is van: el kell bújnia a félelmetes sugarak elől. Nem sötételf ő, hogy olyan jól lássona sötétben, de azért mégis kellemesebb úgy, mint nappali fénynél. Útközben - mert ugye egy helyben sem állhat végig, míg süt a nap (főleg, hogy mostanság egyre tovább van ez az időszak) - nem lát sok mindent. Néhány állatot, melyek elszaladnak az úton, meg a néhai lombkoronán át besütő erős fényt, mire általában egy hatalmas morgás a reakciója, de végül is unalmasan telik a nappal. Viszont hátra van még az éjszaka. Na, meg az este is, hiszen még csak éppen lebukni készül az a nagy vörös óriás, ami rendkívül hasonlít a napközben az égbolton lévő sárga társára, azt leszámítva, hogy emez vörös, amaz sárga és jobban égeti a szemet. *
//Éjszaka, majd nappal és így tovább//
* Szemei lassan lecsukódnak, de lábai továbbra is csak haladnak. Nem kíván megállni, mert vadászok hangját hallotta a háta mögül, azok meg, ha nem vadnak nézik, akkor orknak és ugyanúgy végeznek vele, mint a vaddal. Ebből a gondolatból kezdte és most az ételhez jutott. Nem volt nehéz. Vadból lesz az étel (jobb esetben); ételt eszik az ork. Teljesen logikus, nincs mit magyarázni.
Egész éjjel csak baktatott, tekintve jobbra-balra, de nem jutott sokáig. Vagy mégis? Természetesen fogalma sincsen, hogy hol van, de nem is túlzottan érdekli. Itt van és kész. Csak mi az az itt? Az erdő. Ennél pontosabb leírást ne is várjunk egy orktól, aki egész éjszaka nem aludt. De lábai még mindig járnak, hiába hallgattak el a vadászok is régen és hiába nem látott egy élőlényt sem már vagy egy éve. Pontosabban egy fél napja. Aztán megint jön az éjszaka. Végre pihen néhány órát, de aztán egy vaddisznó csörtetése riasztja fel, így még pirkadat előtt indul.
~ Kéteredik nap. ~ Valami olyasmi. Számolni kettőig általában hibátlanul el tud, de egyszer (talán álmában) sikerült megkoppintania a tizet is. Mondjuk az nem nehéz. Egy... Kettő... Tíz! Az érdekesség az, hogy még csak nem is efféle számolással ment el a kétezresig. Na meg, nem is tanult meg hirtelen számolni. Valahol a piacon hallotta még a városban ezt és azóta minden ami nagy, az nem "legalább öt", hanem "kétezer".
Így telnek az unalmas napok. Étlen szomjan. Sok a fény, kevés a pihenő. Mintha hajtanák, de szó sincs erről. Csak elege van a városból. *
* Telik az idő. Mikor abba a nyavalyás börtönbe került még volt pár (igaz barnás-sárgás) levél a fákon, aztán mikor kijött végre már azok is eltüntek. Most meg... Valami zöld. Ki érti ezt? Ez a természet már csak ilyen, folyton váltakozik. A mi orkunk általában a telet kedveli legjobban, mert olyankor nincsenek tele a fák apró hülyeségekkel (értsd: levelekkel), csak a puszta fehérség és kellemes hideg van. Ám ez a tél koránt sem tetszett neki annyira, mint az ezelőttiek, mivel a nagy részét egy üres cellában töltötte, de még amit kint töltött az is különösen hideg volt. Lehet ez azért van, mert régebben hordott akár ruhákat is a felsőtestén. Persze nem oylan badarságokat, mint amiket az emberek szoktak, sokkal inkább olyan félét, amit három kutya szájából erőszakolt ki, négy évig volt elásva, két évig a tengerbe dobva és nyolcezerszer törölte bele az orrát. Jelenleg még az ilyesmiket is nélkülözi, az egész felsőteste csupasz, így a hideg vasú bárd is égeti szinte jeges érintésével hátán a bőrt. Érdekes dolog, hogy a fák zöldek, mégis ilyen hideg az a penge. Sőt, ha ez még nem lenne elég Ante sem reszket a hidegtől - és ez esetben nem csak a testét fedő zsírpárnák nyújtják ezt a luxust, hanem az, hogy úgy fest tavasz van. Már csak a jeges penge rejtélye maradt meg, de az sem marad sokáig titok.
Az imént éppen a folyóparton sétált, mikor arra gondolt: lehajol inni egy korty vizet. Az a rakoncátlan penge meg mit gondolt, mit nem: a hátán végigdöcögve legurult a még hideg vízbe, igen kellemetlenül vizet spriccelve az ork szemébe. Ettől függetlenül még mindig jobb, mintha már felkellt volna a nap és a szemébe sütött volna. Így került ide. Most viszont a bárd tisztogatásánál és a víz megivásánál fontosabb feladata is van: el kell bújnia a félelmetes sugarak elől. Nem sötételf ő, hogy olyan jól lássona sötétben, de azért mégis kellemesebb úgy, mint nappali fénynél. Útközben - mert ugye egy helyben sem állhat végig, míg süt a nap (főleg, hogy mostanság egyre tovább van ez az időszak) - nem lát sok mindent. Néhány állatot, melyek elszaladnak az úton, meg a néhai lombkoronán át besütő erős fényt, mire általában egy hatalmas morgás a reakciója, de végül is unalmasan telik a nappal. Viszont hátra van még az éjszaka. Na, meg az este is, hiszen még csak éppen lebukni készül az a nagy vörös óriás, ami rendkívül hasonlít a napközben az égbolton lévő sárga társára, azt leszámítva, hogy emez vörös, amaz sárga és jobban égeti a szemet. *
//Éjszaka, majd nappal és így tovább//
* Szemei lassan lecsukódnak, de lábai továbbra is csak haladnak. Nem kíván megállni, mert vadászok hangját hallotta a háta mögül, azok meg, ha nem vadnak nézik, akkor orknak és ugyanúgy végeznek vele, mint a vaddal. Ebből a gondolatból kezdte és most az ételhez jutott. Nem volt nehéz. Vadból lesz az étel (jobb esetben); ételt eszik az ork. Teljesen logikus, nincs mit magyarázni.
Egész éjjel csak baktatott, tekintve jobbra-balra, de nem jutott sokáig. Vagy mégis? Természetesen fogalma sincsen, hogy hol van, de nem is túlzottan érdekli. Itt van és kész. Csak mi az az itt? Az erdő. Ennél pontosabb leírást ne is várjunk egy orktól, aki egész éjszaka nem aludt. De lábai még mindig járnak, hiába hallgattak el a vadászok is régen és hiába nem látott egy élőlényt sem már vagy egy éve. Pontosabban egy fél napja. Aztán megint jön az éjszaka. Végre pihen néhány órát, de aztán egy vaddisznó csörtetése riasztja fel, így még pirkadat előtt indul.
~ Kéteredik nap. ~ Valami olyasmi. Számolni kettőig általában hibátlanul el tud, de egyszer (talán álmában) sikerült megkoppintania a tizet is. Mondjuk az nem nehéz. Egy... Kettő... Tíz! Az érdekesség az, hogy még csak nem is efféle számolással ment el a kétezresig. Na meg, nem is tanult meg hirtelen számolni. Valahol a piacon hallotta még a városban ezt és azóta minden ami nagy, az nem "legalább öt", hanem "kétezer".
Így telnek az unalmas napok. Étlen szomjan. Sok a fény, kevés a pihenő. Mintha hajtanák, de szó sincs erről. Csak elege van a városból. *
4859. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-13 19:57:21
Üzenet elküldve: 2015-05-13 19:57:21
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Szüzek vacsorája//
*A banya megdöglött, a gnóm elrohant és neki végre megadatott az oly régóta várt öröm amit a ráncos csúfság halála jelent. Fejét vakarva fordul a gnóm után, reméli nem esik baja, rokonszenves kis fickó volt és ez a nagy sziszegés bizony nem jó előjel. Ő még nem látta a kígyókat sem a csápokat amik abban rejtőznek, így nem is igazán fél tőle. Sok kígyót látott kinn a pusztában de azok nyugodt, békés lények és maximum a csizmájában tehetnek kárt mielőtt eltapossa őket. Ha tudná mit rejt a fehér ködlepel biztos nem lenne ennyire bátor. Mikor felemeli a zsákot már tudja, hogy nem üres. Érzi a formáján, a súlyán, és vet is egy pillantást a tartalmára, ám nem igazán érdekli. Ha csillog villog akkor nyilván azt gondolja, jó kis holmi, ha meg valami veszélyes akkor behajítja a bokorba. Mindenesetre nem szándékszik sokat tökölni a dologgal mert van még egy szörnykirálynő pár hüllőféle és egy rakás csinos szűz leány akikkel foglalkoznia kéne.
Odaszól a nőnek aztán el is indul az ember kimentésére. A hangokból arra következtet amaz még mindig életben van és akkor már miért ne venné be őt is a játékba. Mivel a köd már mindent ellepett próbál a hangok és a szagok alapján tájékozódni. A csuklyásoknak ahogy teste és vére szaga is nagyon különleges. Ha megtalálja a karddal hadonászó hüllőt ő is elkezd a maga két súlyos bárdjával hadonászni amolyan bemutatkozás képen aztán egy hangos üvöltés kíséretében megrohanja a szerencsétlent. Ő is abban reménykedik, hogy az ellenfél elmenekül, vagy legalább sikerül sokkolnia amíg el nem éri. Fegyvereit előre tartva készül a frontális ütközésre és az újabb eszetlen darabolásra. Való igaz az ember jó munkát végzett, a gyíkon már van pár sérülés és talán el is fáradt az összecsapásban.*
*A banya megdöglött, a gnóm elrohant és neki végre megadatott az oly régóta várt öröm amit a ráncos csúfság halála jelent. Fejét vakarva fordul a gnóm után, reméli nem esik baja, rokonszenves kis fickó volt és ez a nagy sziszegés bizony nem jó előjel. Ő még nem látta a kígyókat sem a csápokat amik abban rejtőznek, így nem is igazán fél tőle. Sok kígyót látott kinn a pusztában de azok nyugodt, békés lények és maximum a csizmájában tehetnek kárt mielőtt eltapossa őket. Ha tudná mit rejt a fehér ködlepel biztos nem lenne ennyire bátor. Mikor felemeli a zsákot már tudja, hogy nem üres. Érzi a formáján, a súlyán, és vet is egy pillantást a tartalmára, ám nem igazán érdekli. Ha csillog villog akkor nyilván azt gondolja, jó kis holmi, ha meg valami veszélyes akkor behajítja a bokorba. Mindenesetre nem szándékszik sokat tökölni a dologgal mert van még egy szörnykirálynő pár hüllőféle és egy rakás csinos szűz leány akikkel foglalkoznia kéne.
Odaszól a nőnek aztán el is indul az ember kimentésére. A hangokból arra következtet amaz még mindig életben van és akkor már miért ne venné be őt is a játékba. Mivel a köd már mindent ellepett próbál a hangok és a szagok alapján tájékozódni. A csuklyásoknak ahogy teste és vére szaga is nagyon különleges. Ha megtalálja a karddal hadonászó hüllőt ő is elkezd a maga két súlyos bárdjával hadonászni amolyan bemutatkozás képen aztán egy hangos üvöltés kíséretében megrohanja a szerencsétlent. Ő is abban reménykedik, hogy az ellenfél elmenekül, vagy legalább sikerül sokkolnia amíg el nem éri. Fegyvereit előre tartva készül a frontális ütközésre és az újabb eszetlen darabolásra. Való igaz az ember jó munkát végzett, a gyíkon már van pár sérülés és talán el is fáradt az összecsapásban.*
4858. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-13 18:35:15
Üzenet elküldve: 2015-05-13 18:35:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Szüzek vacsorája//
//Gravak//
*A földön fetrengő párost először nem találja el a képzett ork. Azok ide-oda gurguláznak a földön, így nehezebb dolga van, mintha csak egy helyben feküdnének. Az első suhintás alig pár milliméterre állt meg a pöttöm gnóm fejétől. Annak szelét érezte is a lénység, így egy pillanatra megdermed. A vénség sem rest kihasználni helyzeti előnyét, s már a gnóm felé is emelkedik. Amikor érkezik a második suhintás, s bizony hamar elválasztja a nyakát a vállától. Elkerekedett szemekkel, s értetlenség csillogásának utolsó fényével huny ki belőle az élet, ahogy a fej a földön puffan. A törzs térdeplő helyzetből dől oldalra, akár egy zsák. A port felkavarja maga körül.
Gravak ügyesen észreveszi a zsákot, ám emlékezete rosszul csal. Nincsenek, abba füstölök, sem egyéb ilyesmi holmik. Kinyitja annak száját, ám ha figyelmes, és nem csak nem törődve dobja bele a fejet észrevehet benne egy tárgyat.
Talán észreveszi, talán nem, talán meg is nézi magának. Bárhogy is dönt, ideje van megnézni, hiszen jelenleg senki sem foglalkozik vele. Még az apró gnóm sem. Homlokegyenest rohan be az erdőbe, akár egy őrült, még a lovakkal sem foglalkozik. Közben folyamatosan ordibálja, hogy ezek őrültek, és hogy veszélyesek. A füst sem okoz neki túl nagy károkat, hiszen alig térdéig ér fel a sűrű, fekete füst, legfeljebb annak enyhe kénköves szaga zavarhatja meg látásában.*
//Caleth//
*A férfi ügyesen gurul félre folyamatosan, s a helyzeti előnyére ő is rájön, hiszen a lábon rúgott lény fájdalmasan üvölt fel, és rogy térdre. Pillanatnyi ideje van csak Calethnak, amíg a gyík újra össze nem szedi magát. Addig a tőrje felé repül, s bizony azt hamar el is éri. Kezébe fogva már fordul is, hogy csapást mérje a lénynek.
Ám rossz kondíciója s tapasztalansága miatt sajnos ezt a csapását is elvéti. A bőrön egyszerűen nem hatol át csak úgy a tőr. S nem a nyakánál. Bár megsebzi, ez mégis csak egy karcolással ér fel a gyík számára. Így az dühösen áll fel, s forgatja meg kezében a szablyáját. Majd felemelve a fele fölé is megforgatja, mindkét kezébe, hogy lássa az oktondi ember, hogy kivel is van dolga. Ám ez az esemény eltart jó néhány pillanatig, s nem támad. Inkább bemutat a lénye még néhány egyszerű szablyaforgatást, hátha inába szál a bátorsága a férfinak, s menekülés közben könnyebben tudja lekaszabolni.*
//Murbag//
*Murbag egyszerűen védi ki a támadását. Ám nem olyan erős még az ork, hogy a védekezéssel együtt el is repítse a fegyvert. De így legalább nem sérült meg az oldala. S ezzel is sikerült teljesen összezavarnia a gyíkot. Az meg is torpan egy pillanatig, s értetlenül áll. Épp annyi ideig, hogy már későn veszi észre, hogy az ork újra támad. Így későn is tud kitérni előle. A pallos mélyen beleszánt a lény mellkasába, felszakítva a köpenyt, a húst, s hallatszik, ahogy a csonton keresztülvág. A csuklya alól a lény földöntúli üvöltést hallat, s emeli is kezét, hogy ha már ilyen közel került hozzá ellenfele lecsapjon rá. Ám a tenyér általi ütés hirtelen éri, s levegővel beszorult tüdővel dől hátra, le a földre. Ott még hallatszik hörgése. Murbag nem ejtett rajta oly nagy sebet, hogy az rögtön meghalljon. Ám így most nyert néhány pillanatot, amíg újra képes lesz harcolni a lény. Ám a felé szálló sziszegő hang egyre hangosabban hallatszik. A fekete füstből hirtelen egy kígyó ugrik elő, egyenesen a karja felé.*
//Fëlyne//
*A tör szerencsétlenül esik ki a lány kezéből. Ám még azelőtt sikerül azt újra megszereznie, hogy a füst elfedné helyét. Szívének dobbanása egyre jobban fokozódik, ahogy a gyík közeledik felé. A csuklya mögé takart lény ezt észreveszi. Hallja szívének zakatoló dobogását, ám nem tudja, hogy pontosan melyik fa felől is jön. Így halkan próbál közeledik, ám ő maga is védtelen. Sziszegő hangokat hallat, melyről csak azt hiszi, hogy ő hall, csak az ő fejében létezik. Fëlyne láthatja, ahogy a köpeny széle eléri a fatörzset, s egyre több jelenik meg belőle. Ám a barna csuhé továbbhalad egyenesen. A csuklya a másik irányba néz, a másik fa felé figyel, hogy pontosabban kiszúrja a lány hollétét. A lány is jobban teszi, ha elővigyázatos marad, a sziszegések hangja egyre hangosabban hallatszódnak.*
//Gravak//
*A földön fetrengő párost először nem találja el a képzett ork. Azok ide-oda gurguláznak a földön, így nehezebb dolga van, mintha csak egy helyben feküdnének. Az első suhintás alig pár milliméterre állt meg a pöttöm gnóm fejétől. Annak szelét érezte is a lénység, így egy pillanatra megdermed. A vénség sem rest kihasználni helyzeti előnyét, s már a gnóm felé is emelkedik. Amikor érkezik a második suhintás, s bizony hamar elválasztja a nyakát a vállától. Elkerekedett szemekkel, s értetlenség csillogásának utolsó fényével huny ki belőle az élet, ahogy a fej a földön puffan. A törzs térdeplő helyzetből dől oldalra, akár egy zsák. A port felkavarja maga körül.
Gravak ügyesen észreveszi a zsákot, ám emlékezete rosszul csal. Nincsenek, abba füstölök, sem egyéb ilyesmi holmik. Kinyitja annak száját, ám ha figyelmes, és nem csak nem törődve dobja bele a fejet észrevehet benne egy tárgyat.
Talán észreveszi, talán nem, talán meg is nézi magának. Bárhogy is dönt, ideje van megnézni, hiszen jelenleg senki sem foglalkozik vele. Még az apró gnóm sem. Homlokegyenest rohan be az erdőbe, akár egy őrült, még a lovakkal sem foglalkozik. Közben folyamatosan ordibálja, hogy ezek őrültek, és hogy veszélyesek. A füst sem okoz neki túl nagy károkat, hiszen alig térdéig ér fel a sűrű, fekete füst, legfeljebb annak enyhe kénköves szaga zavarhatja meg látásában.*
//Caleth//
*A férfi ügyesen gurul félre folyamatosan, s a helyzeti előnyére ő is rájön, hiszen a lábon rúgott lény fájdalmasan üvölt fel, és rogy térdre. Pillanatnyi ideje van csak Calethnak, amíg a gyík újra össze nem szedi magát. Addig a tőrje felé repül, s bizony azt hamar el is éri. Kezébe fogva már fordul is, hogy csapást mérje a lénynek.
Ám rossz kondíciója s tapasztalansága miatt sajnos ezt a csapását is elvéti. A bőrön egyszerűen nem hatol át csak úgy a tőr. S nem a nyakánál. Bár megsebzi, ez mégis csak egy karcolással ér fel a gyík számára. Így az dühösen áll fel, s forgatja meg kezében a szablyáját. Majd felemelve a fele fölé is megforgatja, mindkét kezébe, hogy lássa az oktondi ember, hogy kivel is van dolga. Ám ez az esemény eltart jó néhány pillanatig, s nem támad. Inkább bemutat a lénye még néhány egyszerű szablyaforgatást, hátha inába szál a bátorsága a férfinak, s menekülés közben könnyebben tudja lekaszabolni.*
//Murbag//
*Murbag egyszerűen védi ki a támadását. Ám nem olyan erős még az ork, hogy a védekezéssel együtt el is repítse a fegyvert. De így legalább nem sérült meg az oldala. S ezzel is sikerült teljesen összezavarnia a gyíkot. Az meg is torpan egy pillanatig, s értetlenül áll. Épp annyi ideig, hogy már későn veszi észre, hogy az ork újra támad. Így későn is tud kitérni előle. A pallos mélyen beleszánt a lény mellkasába, felszakítva a köpenyt, a húst, s hallatszik, ahogy a csonton keresztülvág. A csuklya alól a lény földöntúli üvöltést hallat, s emeli is kezét, hogy ha már ilyen közel került hozzá ellenfele lecsapjon rá. Ám a tenyér általi ütés hirtelen éri, s levegővel beszorult tüdővel dől hátra, le a földre. Ott még hallatszik hörgése. Murbag nem ejtett rajta oly nagy sebet, hogy az rögtön meghalljon. Ám így most nyert néhány pillanatot, amíg újra képes lesz harcolni a lény. Ám a felé szálló sziszegő hang egyre hangosabban hallatszik. A fekete füstből hirtelen egy kígyó ugrik elő, egyenesen a karja felé.*
//Fëlyne//
*A tör szerencsétlenül esik ki a lány kezéből. Ám még azelőtt sikerül azt újra megszereznie, hogy a füst elfedné helyét. Szívének dobbanása egyre jobban fokozódik, ahogy a gyík közeledik felé. A csuklya mögé takart lény ezt észreveszi. Hallja szívének zakatoló dobogását, ám nem tudja, hogy pontosan melyik fa felől is jön. Így halkan próbál közeledik, ám ő maga is védtelen. Sziszegő hangokat hallat, melyről csak azt hiszi, hogy ő hall, csak az ő fejében létezik. Fëlyne láthatja, ahogy a köpeny széle eléri a fatörzset, s egyre több jelenik meg belőle. Ám a barna csuhé továbbhalad egyenesen. A csuklya a másik irányba néz, a másik fa felé figyel, hogy pontosabban kiszúrja a lány hollétét. A lány is jobban teszi, ha elővigyázatos marad, a sziszegések hangja egyre hangosabban hallatszódnak.*
4857. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-13 16:18:39
Üzenet elküldve: 2015-05-13 16:18:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Szüzek vacsorája//
*Ideje sincs körülnézni, hogy mi zajlik körülötte, vagy, hogy egy cifra káromkodás hagyja el ajkait, hiszen úgy tűnik, ha nincs résen, hát leszúrják itt marad és akkor ki fogja kényeztetni a világ hölgyeit?
A különös lény dühödt csapásai elől még szerencsésen kitér a reflexei révén, vagy csak pusztán azért, mert nem először próbálják leszúrni. Igaz, eddig nem csuklyás különcök támadták, hanem dühödt férjek, gazdag naplopók, akik nem szeretik, ha csalás közben valaki kifigyeli őket, ahogy azt sem, ha buján kacsingatnak feleségükre.
~Maradtam volna a fenekemen.~
Addig-addig hempereg a lény csapásai elől a földben, amíg élhető közelségbe kerül az eldobott tőrhöz. Könyökén kúszva lassan nyújtózik egy nagyot és kezébe fogja a fegyvert, majd amennyire csak egy fekvő ember erejéből telik bokán rúgja az ocsmányságot, s amint az térdre rogy, ő is kap az alkalmon, ezáltal ugyanis közelebb került hozzá a lény, így nem is kell két lábra állnia, hogy izomból az idegen nyakába szúrhassa a pengét, már amennyiben persze sikerül eltalálnia, ha egyszerű és kétségbeesett próbálkozása nem sikerül, hát akkor nőies sikolyt hallatva próbál hátrafelé kúszni, ezzel is húzva az időt. Így viszont, ameddig ő küszköd, addig ideje sincs felfigyelnie arra a füstre, ami ismét ellepi az erdőt körülöttük.*
*Ideje sincs körülnézni, hogy mi zajlik körülötte, vagy, hogy egy cifra káromkodás hagyja el ajkait, hiszen úgy tűnik, ha nincs résen, hát leszúrják itt marad és akkor ki fogja kényeztetni a világ hölgyeit?
A különös lény dühödt csapásai elől még szerencsésen kitér a reflexei révén, vagy csak pusztán azért, mert nem először próbálják leszúrni. Igaz, eddig nem csuklyás különcök támadták, hanem dühödt férjek, gazdag naplopók, akik nem szeretik, ha csalás közben valaki kifigyeli őket, ahogy azt sem, ha buján kacsingatnak feleségükre.
~Maradtam volna a fenekemen.~
Addig-addig hempereg a lény csapásai elől a földben, amíg élhető közelségbe kerül az eldobott tőrhöz. Könyökén kúszva lassan nyújtózik egy nagyot és kezébe fogja a fegyvert, majd amennyire csak egy fekvő ember erejéből telik bokán rúgja az ocsmányságot, s amint az térdre rogy, ő is kap az alkalmon, ezáltal ugyanis közelebb került hozzá a lény, így nem is kell két lábra állnia, hogy izomból az idegen nyakába szúrhassa a pengét, már amennyiben persze sikerül eltalálnia, ha egyszerű és kétségbeesett próbálkozása nem sikerül, hát akkor nőies sikolyt hallatva próbál hátrafelé kúszni, ezzel is húzva az időt. Így viszont, ameddig ő küszköd, addig ideje sincs felfigyelnie arra a füstre, ami ismét ellepi az erdőt körülöttük.*
4856. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-12 20:00:24
Üzenet elküldve: 2015-05-12 20:00:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szüzek Vacsorája//
//Aktív képesség - Vérszomj//
*Fajtársának sikerül lecsapnia ellenfelét. Murbag csak a szeme sarkából látja az ocsmányságot, de látott ő már cifrábbakat is. Nem fordítja a fejét, az ellenfelét pásztázza. Őt harcra nevelték, keményen és kegyetlenül. Hát itt az ideje hasznosítani a tudást.
Megpróbálja erősen félrecsapni az oldala felé tartó szablyát, ami remélhetőleg kirepül az ellenfél kezéből, de ha csak kivédi, az is elégnek bizonyulhat. Amennyiben a védekezése sikeres, hatalmas üvöltéssel indít útnak egy szintén erővel megküldött támadást a csuklyás lény válla felé és amennyiben célba talál, lehet, hogy ellenfele kettéhasad, de ha nem, akkor is komoly fájdalmai lesznek. Elönti az orkot a harci kedv és ha csapása sikeres, még az öklével is megkínálja ellenfele mellkasát, hátha kiszalad belőle a levegő.
Amennyiben nem sikerül a támadása, úgy ismét előreszegezi pallosát, hátrál egy lépést és figyeli az idegesítő teremtményt, hogyha az támadni akarna, akkor gyorsan el tudjon hajolni, esetleg hárítani tudjon.*
//Aktív képesség - Vérszomj//
*Fajtársának sikerül lecsapnia ellenfelét. Murbag csak a szeme sarkából látja az ocsmányságot, de látott ő már cifrábbakat is. Nem fordítja a fejét, az ellenfelét pásztázza. Őt harcra nevelték, keményen és kegyetlenül. Hát itt az ideje hasznosítani a tudást.
Megpróbálja erősen félrecsapni az oldala felé tartó szablyát, ami remélhetőleg kirepül az ellenfél kezéből, de ha csak kivédi, az is elégnek bizonyulhat. Amennyiben a védekezése sikeres, hatalmas üvöltéssel indít útnak egy szintén erővel megküldött támadást a csuklyás lény válla felé és amennyiben célba talál, lehet, hogy ellenfele kettéhasad, de ha nem, akkor is komoly fájdalmai lesznek. Elönti az orkot a harci kedv és ha csapása sikeres, még az öklével is megkínálja ellenfele mellkasát, hátha kiszalad belőle a levegő.
Amennyiben nem sikerül a támadása, úgy ismét előreszegezi pallosát, hátrál egy lépést és figyeli az idegesítő teremtményt, hogyha az támadni akarna, akkor gyorsan el tudjon hajolni, esetleg hárítani tudjon.*
4855. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-12 09:41:19
Üzenet elküldve: 2015-05-12 09:41:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Elinara, Reyf //
* Hát igen, elég gyorsan lemondott az útkereső pozícióról, még egy fajrájabeli kedvéért sem fog senkit sem őrizgetni, irányítani. Ha kell épp az utat megmutatja de rajta nem lép tovább. Egyelőre ügyei ide kötik, később meg ki tudja.
Mindenesetre a kérdés ami talán pont azért lett feltéve a tündérnek, hogy önérzetében marjon célba talál.*
- Miért bíznál meg jobban egy szárnyas manóban? *kérdez vissza dühösen, mintha az imént éppen nem ő maga mondta volna, hogy nem hajlandó kísérgetni a hímet. A sötétefek már csak ilyenek, igen sokat adnak a külsőségekre, fontos, hogy minden fondorlatuk a mély sötétben maradjon bármilyen cseprő apró avagy épp, hogy lényeges legyen.*
- És szerinted ha elengeded a kezét nem illan el azonnal? *kérdez vissza dacosan lefele görbített szájjal hisz bár takarásban volt a kis tündér de észrevette miként próbálkozik megszabadulni a szorító kéztől.
A lány utolsó szavaira mérgesen fordít hátat.*
- Akkor akár indulhattok is. *mondja amint hosszú fehér haját hátra veti.*
- Engem várnak a csapdáim. Lehet, hogy már van is bennük egy két nyúl vagy ki tudja, talán elkapta egy őz lábát. *gondolatai ténylegesen a vadakon járnak de azért kíváncsi nem szólnak-e utána, sőt még hátra is fordul, hogy épp csak a vállai felett szóljon vissza.*
- Amúgy innen a piacra megyek. *egy lélegzetvételnyi hallgatás majd csak úgy megemlíti.*
- A kovácsműhely pont mellette van.
* Hát igen, elég gyorsan lemondott az útkereső pozícióról, még egy fajrájabeli kedvéért sem fog senkit sem őrizgetni, irányítani. Ha kell épp az utat megmutatja de rajta nem lép tovább. Egyelőre ügyei ide kötik, később meg ki tudja.
Mindenesetre a kérdés ami talán pont azért lett feltéve a tündérnek, hogy önérzetében marjon célba talál.*
- Miért bíznál meg jobban egy szárnyas manóban? *kérdez vissza dühösen, mintha az imént éppen nem ő maga mondta volna, hogy nem hajlandó kísérgetni a hímet. A sötétefek már csak ilyenek, igen sokat adnak a külsőségekre, fontos, hogy minden fondorlatuk a mély sötétben maradjon bármilyen cseprő apró avagy épp, hogy lényeges legyen.*
- És szerinted ha elengeded a kezét nem illan el azonnal? *kérdez vissza dacosan lefele görbített szájjal hisz bár takarásban volt a kis tündér de észrevette miként próbálkozik megszabadulni a szorító kéztől.
A lány utolsó szavaira mérgesen fordít hátat.*
- Akkor akár indulhattok is. *mondja amint hosszú fehér haját hátra veti.*
- Engem várnak a csapdáim. Lehet, hogy már van is bennük egy két nyúl vagy ki tudja, talán elkapta egy őz lábát. *gondolatai ténylegesen a vadakon járnak de azért kíváncsi nem szólnak-e utána, sőt még hátra is fordul, hogy épp csak a vállai felett szóljon vissza.*
- Amúgy innen a piacra megyek. *egy lélegzetvételnyi hallgatás majd csak úgy megemlíti.*
- A kovácsműhely pont mellette van.
4854. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-11 19:15:05
Üzenet elküldve: 2015-05-11 19:15:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reyf, Zoranyde//
*Majdnem megint nyitva felejti a száját, ahogy a sötételf nőstényt hallgatja. Vajon, hogy került ő egy ilyesfajta tündér társaságába? Ami őt illeti fekete tündérkét nem ismert soha, de különös, hogy elsőre olyan, mintha hiányozna a nőnek. Persze erről nem tud semmit, inkább csak ez a megérzése. A terve jónak tűnt, de úgy látszik nem fog működni, a nő hamar leintette. Erősködne tovább, hogy akkor is ez lenne a jó megoldás, de ekkor kapja a kérdést, amin kénytelen elgondolkodni. Reyfre nézve megint visszatér a szívébe az aggodalom. Lopva végigméri a nőt és aztán óvatosan nemet int a fejével. A felé hajló sötételfnek a lehető leghalkabban igyekszik válaszolni.*
-Sajnos, nem gondolom, hogy megbízhatsz maradéktalanul benne, de... előfordult már velem, hogy tévedtem. Ha ennyire aggódsz miatta, akkor odakísérlek és akkor nem kerülsz bajba.
*Hiába, az, hogy egy nagy sötételf esetleg őrá van szorulva, megint bátorságot csepegtet a szívébe és fel sem tűnik neki, hogy ez milyen képtelen gondolat. Igaz csak annyira merít bátorságot magába, hogy a kezét nem próbálja mindenáron kihúzni a "védő" marokból, inkább egy picit ráfog újra és felpillant a közelükben álló nőre.*
-Nos... én, azt hiszem mégis maradhatok egy kicsit még. Legalábbis, amíg elkísérem a kovácsműhelyig... izé... őt.
*Segélykérően néz közben a férfire, hiszen nem tudja még a nevét. A meglepetés közepette az valahogy kimaradt a társalgásból. Várakozóan tekint fel a nőre, hogy, vajon erre most mit szól. Reméli, hogy elégedett lesz és tovább áll, hiszen azt mondta, nem akar idegenvezető lenni és valószínűleg több dolga nincs itt, de ki tudja?*
*Majdnem megint nyitva felejti a száját, ahogy a sötételf nőstényt hallgatja. Vajon, hogy került ő egy ilyesfajta tündér társaságába? Ami őt illeti fekete tündérkét nem ismert soha, de különös, hogy elsőre olyan, mintha hiányozna a nőnek. Persze erről nem tud semmit, inkább csak ez a megérzése. A terve jónak tűnt, de úgy látszik nem fog működni, a nő hamar leintette. Erősködne tovább, hogy akkor is ez lenne a jó megoldás, de ekkor kapja a kérdést, amin kénytelen elgondolkodni. Reyfre nézve megint visszatér a szívébe az aggodalom. Lopva végigméri a nőt és aztán óvatosan nemet int a fejével. A felé hajló sötételfnek a lehető leghalkabban igyekszik válaszolni.*
-Sajnos, nem gondolom, hogy megbízhatsz maradéktalanul benne, de... előfordult már velem, hogy tévedtem. Ha ennyire aggódsz miatta, akkor odakísérlek és akkor nem kerülsz bajba.
*Hiába, az, hogy egy nagy sötételf esetleg őrá van szorulva, megint bátorságot csepegtet a szívébe és fel sem tűnik neki, hogy ez milyen képtelen gondolat. Igaz csak annyira merít bátorságot magába, hogy a kezét nem próbálja mindenáron kihúzni a "védő" marokból, inkább egy picit ráfog újra és felpillant a közelükben álló nőre.*
-Nos... én, azt hiszem mégis maradhatok egy kicsit még. Legalábbis, amíg elkísérem a kovácsműhelyig... izé... őt.
*Segélykérően néz közben a férfire, hiszen nem tudja még a nevét. A meglepetés közepette az valahogy kimaradt a társalgásból. Várakozóan tekint fel a nőre, hogy, vajon erre most mit szól. Reméli, hogy elégedett lesz és tovább áll, hiszen azt mondta, nem akar idegenvezető lenni és valószínűleg több dolga nincs itt, de ki tudja?*
4853. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-11 15:16:51
Üzenet elküldve: 2015-05-11 15:16:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szüzek Vacsorája//
*Gyors léptekkel éri el a fát, s annak törzséhez olyan erővel veti a hátát, hogy pár köhögést is sikerül kipréselnie magából, a levegővel együtt. Nagyokat lélegzik, s kezei is remegnek. Védtelen állapotban nem tud parancsolni eléggé az ösztöneinek, hogy lecsitítsa azokat. Eddig mindig megvolt a menekülés esélye, s a harcé, de ez a mostani más, olyan, mintha élve lenne eltemetve.
Előhúzza tőrét, ám mielőtt nyiszatolni kezdené a kötelet, remegő kezéből kiejti azt. Az avarba esik a görbe penge, s ahogy hajol le érte hallja meg a lények lépteinek hangját. Felverik az avart, recsegő gallyakat, sistergő leveleket hagyva maguk után, s magukkal rántva az újra gomolyogva szálló füstöt, s a sziszegést.
Nincs idő elvágnia a kötelet, kétkezébe foglya a csonttőrt és kivárja a megfelelő alkalmat. Néma csendben lapul a fa törzséhez, ha a gyíkemberek eddig nem szúrták ki a pontos helyét, akkor meg van az esélye a meglepetés szerű támadásnak.
Akár számítanak rá a sárkánynő alattvalói, akár nem, mindenképpen megpróbál egyet, vagy ha lehet mind a kettőt átküldeni a rejtélyes másvilágba.*
~Itt fogok megdögleni.~
*Gyors léptekkel éri el a fát, s annak törzséhez olyan erővel veti a hátát, hogy pár köhögést is sikerül kipréselnie magából, a levegővel együtt. Nagyokat lélegzik, s kezei is remegnek. Védtelen állapotban nem tud parancsolni eléggé az ösztöneinek, hogy lecsitítsa azokat. Eddig mindig megvolt a menekülés esélye, s a harcé, de ez a mostani más, olyan, mintha élve lenne eltemetve.
Előhúzza tőrét, ám mielőtt nyiszatolni kezdené a kötelet, remegő kezéből kiejti azt. Az avarba esik a görbe penge, s ahogy hajol le érte hallja meg a lények lépteinek hangját. Felverik az avart, recsegő gallyakat, sistergő leveleket hagyva maguk után, s magukkal rántva az újra gomolyogva szálló füstöt, s a sziszegést.
Nincs idő elvágnia a kötelet, kétkezébe foglya a csonttőrt és kivárja a megfelelő alkalmat. Néma csendben lapul a fa törzséhez, ha a gyíkemberek eddig nem szúrták ki a pontos helyét, akkor meg van az esélye a meglepetés szerű támadásnak.
Akár számítanak rá a sárkánynő alattvalói, akár nem, mindenképpen megpróbál egyet, vagy ha lehet mind a kettőt átküldeni a rejtélyes másvilágba.*
~Itt fogok megdögleni.~
4852. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-10 23:07:00
Üzenet elküldve: 2015-05-10 23:07:00
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Elinara, Zoranyde//
*Valóban. Bátor kis pöttömnek tűnik a tündérke, de minek is szólna bele ennek a vitatásába. Felesleges kitérőnek tartja. A kiforgatott beszédhez sajnálatos módon túl sokan értenek mostanában. Egy, esetleg két személlyel még szórakoztató lehet a kacifántos bájcsevej, de mindenkivel így diskurálni eléggé unalmas.
Szerencsére senki nem hiányolja ehhez a témához a véleményét, így foglalkozhat azzal, hogy a sötételf nősténynek soha ne mutassa a hátát. Persze örül neki amikor megtorpan, szemöldökeit megemelve pedig ravaszkás mosollyal ajándékozza a meg a hölgyet, de ha kellett volna, tovább járta volna ezt a furcsa táncot minden apró kis lépésével együtt. A tettek mezején sokkal jobb tud lenni, mint a lelki témákban. A tánc végén akár még a karjaiban is tarthatta volna a kikérdezőbírát, bár akkor a csipiszt mindenképpen el kellett volna engednie. A helyzetét tekintve amúgy sem biztos, hogy kedve van még megtartani. A hecc kedvéért vicces, de másra nem igen jó. Lehet most kéne eleresztenie, hogy ha a későbbiekben felkeresi, akkor jó emléke legyen róla.*
- Erre-arra, de jelenleg egy kovácshoz.
*Fürkészi tovább Zora arcát, mintha bármit is le tudna róla olvasni*
- De utána egészen szabad vagyok.
*Válaszát megtoldja még egy pimasz kis kacsintással, majd egy alig feltűnő szemforgatás kísérstében újra végig hallgatja, amint a másik két nőnemü egyed valami másik tündérkéről vált egy gyors párbeszédet. Nem szeret más emberek vagy bármik rokonairól, ismerőseiről meséket hallgatni. Ha valakivel beszél, akkor teljes mértékben neki szenteli a figyelmét és csak rá kíváncsi, nem holmi akárhol élő emlékekre. Elinara reakciója ettől függetlenül még mindig nagyon édes. Ha lenne rá ideje és módja, felfalná, mint egy habos süteményt, de most csak a futó gondolattal játszik el, hiszen a nőstény már sorolja is a kérdésére a válasz varriációkat. A kék szemű említésén csak a szája szögletében kirajzolódó mosoly lesz kihívóbb és számítóbb, hiszen nagy szerencséje van a lánynak. Reyf sem veti meg az ilyen vadászatokat. Sőt! Egyre inkább izgatja a fantáziáját, hogy mire lehet képes ez az ártatlannak nem éppen nevezhető mélységi nő.
Tekintete ekkor azonban ismételten a rózsaszín kis szépségre vándorol, hiszen úgy tűnik megunta ezt, a számára minden bizonnyal egyre kényelmetlenebbé váló szituációt. Kérlelése nem igazán hatja meg, de számításai értelmében lassan úgy is elengedi. Csak még egy kicsit magáénak tartja, a húzkodó kezek ellenére is.*
- De hallhatod! Zora nem idegenvezető alkat! Máshol elhiszem, hogy nagyon jól tud irányítani, *gonosz és kaján mosoly* de mi van ha át akar verni? Szerinted megbízható nőnek tűnik?
*Félsuttogva mondja ezt a pöttömnek, ám úgy, hogy mondandója minden egyes pontját a mélységi is tökéletesen hallhassa. Az ő fülük így is jobb, mint az átlagé. Félig még Elinara felé is fordul ahogy beszél hozzá, de a fél szemét nagyon is rajta tartja a másikon. Szavai persze Zora számára kimondottan viccesek lehetnek, de csak nem fogja elrontani a kis játékát! Hamarosan úgy is teljes figyelmet szándékozik fordítani a csinos sötételf irányába.*
*Valóban. Bátor kis pöttömnek tűnik a tündérke, de minek is szólna bele ennek a vitatásába. Felesleges kitérőnek tartja. A kiforgatott beszédhez sajnálatos módon túl sokan értenek mostanában. Egy, esetleg két személlyel még szórakoztató lehet a kacifántos bájcsevej, de mindenkivel így diskurálni eléggé unalmas.
Szerencsére senki nem hiányolja ehhez a témához a véleményét, így foglalkozhat azzal, hogy a sötételf nősténynek soha ne mutassa a hátát. Persze örül neki amikor megtorpan, szemöldökeit megemelve pedig ravaszkás mosollyal ajándékozza a meg a hölgyet, de ha kellett volna, tovább járta volna ezt a furcsa táncot minden apró kis lépésével együtt. A tettek mezején sokkal jobb tud lenni, mint a lelki témákban. A tánc végén akár még a karjaiban is tarthatta volna a kikérdezőbírát, bár akkor a csipiszt mindenképpen el kellett volna engednie. A helyzetét tekintve amúgy sem biztos, hogy kedve van még megtartani. A hecc kedvéért vicces, de másra nem igen jó. Lehet most kéne eleresztenie, hogy ha a későbbiekben felkeresi, akkor jó emléke legyen róla.*
- Erre-arra, de jelenleg egy kovácshoz.
*Fürkészi tovább Zora arcát, mintha bármit is le tudna róla olvasni*
- De utána egészen szabad vagyok.
*Válaszát megtoldja még egy pimasz kis kacsintással, majd egy alig feltűnő szemforgatás kísérstében újra végig hallgatja, amint a másik két nőnemü egyed valami másik tündérkéről vált egy gyors párbeszédet. Nem szeret más emberek vagy bármik rokonairól, ismerőseiről meséket hallgatni. Ha valakivel beszél, akkor teljes mértékben neki szenteli a figyelmét és csak rá kíváncsi, nem holmi akárhol élő emlékekre. Elinara reakciója ettől függetlenül még mindig nagyon édes. Ha lenne rá ideje és módja, felfalná, mint egy habos süteményt, de most csak a futó gondolattal játszik el, hiszen a nőstény már sorolja is a kérdésére a válasz varriációkat. A kék szemű említésén csak a szája szögletében kirajzolódó mosoly lesz kihívóbb és számítóbb, hiszen nagy szerencséje van a lánynak. Reyf sem veti meg az ilyen vadászatokat. Sőt! Egyre inkább izgatja a fantáziáját, hogy mire lehet képes ez az ártatlannak nem éppen nevezhető mélységi nő.
Tekintete ekkor azonban ismételten a rózsaszín kis szépségre vándorol, hiszen úgy tűnik megunta ezt, a számára minden bizonnyal egyre kényelmetlenebbé váló szituációt. Kérlelése nem igazán hatja meg, de számításai értelmében lassan úgy is elengedi. Csak még egy kicsit magáénak tartja, a húzkodó kezek ellenére is.*
- De hallhatod! Zora nem idegenvezető alkat! Máshol elhiszem, hogy nagyon jól tud irányítani, *gonosz és kaján mosoly* de mi van ha át akar verni? Szerinted megbízható nőnek tűnik?
*Félsuttogva mondja ezt a pöttömnek, ám úgy, hogy mondandója minden egyes pontját a mélységi is tökéletesen hallhassa. Az ő fülük így is jobb, mint az átlagé. Félig még Elinara felé is fordul ahogy beszél hozzá, de a fél szemét nagyon is rajta tartja a másikon. Szavai persze Zora számára kimondottan viccesek lehetnek, de csak nem fogja elrontani a kis játékát! Hamarosan úgy is teljes figyelmet szándékozik fordítani a csinos sötételf irányába.*
4851. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-10 16:10:56
Üzenet elküldve: 2015-05-10 16:10:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
// Egy szörnyű nap//
//2. csapat//
* Megy az idő és lassan mindkét társát elviszik kivégezetni. Nem egy túl bizalomgerjeztő dolog, de legalább lelkesítő, az biztos. Először észre sem veszi, hogy az idegen hozzá beszél, aztán félve bólint. Reméli, hogy nem viszik el őt is megöletni, ezért csak tovább bólogat, amíg végig nem mondja a feladatot a másik. *
- Rendben. De azt meg tudná mondani, hogy mi a neve, ha nem találnám ott? * Kérdi egyre inkább felbátorodva. Nem kíván továbbra sem belekötni a másikba, de majd talán a városba vezető úton elszökik valahova.
~ De mi van, ha követnek? ~ Elmélkedik magában, aztán végighallgatja a választ, már, ha érkezik olyan, majd, ha már semmi és senki nem tartja vissza, akkor elindul a város felé. Eleinte semmi gyanúsat nem tesz, csak egyszerűen megy és megy, míg oda nem ér. *
//2. csapat//
* Megy az idő és lassan mindkét társát elviszik kivégezetni. Nem egy túl bizalomgerjeztő dolog, de legalább lelkesítő, az biztos. Először észre sem veszi, hogy az idegen hozzá beszél, aztán félve bólint. Reméli, hogy nem viszik el őt is megöletni, ezért csak tovább bólogat, amíg végig nem mondja a feladatot a másik. *
- Rendben. De azt meg tudná mondani, hogy mi a neve, ha nem találnám ott? * Kérdi egyre inkább felbátorodva. Nem kíván továbbra sem belekötni a másikba, de majd talán a városba vezető úton elszökik valahova.
~ De mi van, ha követnek? ~ Elmélkedik magában, aztán végighallgatja a választ, már, ha érkezik olyan, majd, ha már semmi és senki nem tartja vissza, akkor elindul a város felé. Eleinte semmi gyanúsat nem tesz, csak egyszerűen megy és megy, míg oda nem ér. *
4850. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-10 14:46:11
Üzenet elküldve: 2015-05-10 14:46:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Az erdőben már jóval óvatosabban halad, nem akarja magára vonni semmilyen állat figyelmét, valamint a fák között sincs túl sok kedve elveszni. Hallgatja az éjszakai állatok hangját, itt egy bagoly huhog fel csendben, ott egy egérke motoz az aljnövényzet sűrűjében. Szinte teljesen elbűvöli az éjszakai erdő, mindig sokkal jobban érzi magát ilyenkor, mint a városokban napközben. Lábai automatikusan térnek rá az ösvényre, mely továbbviszi a kikötő területe felé. Reményei szerint nem kell sok időt eltöltenie Amon Ruadhban.*
4849. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-10 11:44:48
Üzenet elküldve: 2015-05-10 11:44:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
~Testőrnek sem mehetek hisz ez sem illik hozzám. Tanítónak sem. A kalandok sem illenek hozzám. Jaj már megint túlságosan nemes vagyok. Most már nem tehetek azt amit akarok. Nem élhetek meg a semmittevésből. De akkor is valami tisztességes munkára kell szert tennem ez természetes. Viszont azt el kell vállalnom. Kereskedőként kéne egy rakomány. Talán vállalhatnék egy hivatalt. De ahhoz pedig ismertségre van szükségem. De minden máshoz is. Vajon milyen munkát lehet kapni sötételfként ebben a városban?~
4848. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-08 22:39:30
Üzenet elküldve: 2015-05-08 22:39:30
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Szüzek vacsorája//
*Nem tudni a kocsis vajon az ork mágia hatására cselekszik, vagy szimplán csak megjött az esze, de lényegét tekintve ez teljesen mindegy. A kocsi indulás helyett továbbra is egy helyben áll ráadásul mindkét pöttöm alak lebukik a kocsiról és a földön kezdi meg a csatározást. Több se kell a nagydarab orknak a banya figyelmetlenségét kihasználva egyszerűen lemetszi annak fejét a helyéről mielőtt még az belekezdhetne valami átkozott hókuszpókuszba és remélhetőleg nem fogja a gnómot is agyoncsapni. Persze ha ez elsőre nem sikerül az sem veszi el a kedvét tovább próbálkozik amíg az egyik ütés nem végez a csúfsággal.* -A szűz szajha mindenedet. *Jókedve már már visszatérni látszik mikor diadalmasan felemeli a lemetszett fejet. Amilyen házsártos egy dög volt nem is csodálja, hogy senkinek nem volt kedve még hozzáérni se, most meg már bánhatja. Az ő mentalitása mindössze ennek a megállapítására elég. A zöldbőrű sem szívesen ér hozzá, a halott fej ábrázata, visszaidézi elméjébe az egész vénség szörnyű mivoltát. Ellenben otthagyni sem akarja a fejet, mégiscsak egy boszorkány feje és ha a koponyát mellkasára akasztja az szerencsét hozhat a csatában és persze kivívhatja vele fajtársai irigységét és a nőstények kegyét. Ekkor szúrja ki azt a bizonyos zsákot a földön, ami ha jól emlékszik valami füstölőket tartalmazott. Szépen kinyitja és belepottyantja a vénlányfejet majd az egész zsákot övéhez tűzi.*
-Szabad vagy, mehetsz ahová akarsz. *Mondja a gnómnak.* -De a lovakat itt hagyod, ez itt az én zsákmányom. *Mondja ellentmondást nem tűrő hangon. Két ló bizony komoly érték és ha majd végül osztoznia is kell rajta valakivel, biztos, hogy nem egy pöttöm ki gnóm lesz az, bár ha nagyon menekülni akar akkor persze elviheti a lovakat mert Gravaknak a következőkben másra kell majd odafigyelnie. Részint az ember még mindig bajban van, fajtársa nemkülönben, bár ő ork úgyhogy nem kell féltenie, részint mert ennek az egésznek a főpapnője még mindig életben van, részint pedig mert az ismét felbukkanó sziszegő ködtől ismét nem lát semmit ami így egy csata kellős közepén elég zavaró tud lenni.
A félsárkány nőstény hangja még a ködön át is eljut hozzá, nemsokkal a megrúgott gyíklény sikolya után és ez a két hang együttese harsány és lenéző nevetésre ösztönzi miközben lassan visszafelé indul Caleth segítségére.* -Szánalmas az a sámán aki nem tud kedvére tenni istenének.
*Nem érez borzadályt a szüzek halála miatt, a bagázsra haragszik, de nem tartja rossznak őket. Ha valaki betéved az ő területére mondjuk elkötni pár marhát, vagy lopni a készletekből az vagy egy lendületből elfut a karavánpihenőig, vagy a kutyái tépik szét, így a sértettséget és a gyilkos vágyat is érti. Ettől lesz az egész küzdelemnek valami fenséges édeni zamata, ami még soha nem volt ennyire kellemes mint most.*
*Nem tudni a kocsis vajon az ork mágia hatására cselekszik, vagy szimplán csak megjött az esze, de lényegét tekintve ez teljesen mindegy. A kocsi indulás helyett továbbra is egy helyben áll ráadásul mindkét pöttöm alak lebukik a kocsiról és a földön kezdi meg a csatározást. Több se kell a nagydarab orknak a banya figyelmetlenségét kihasználva egyszerűen lemetszi annak fejét a helyéről mielőtt még az belekezdhetne valami átkozott hókuszpókuszba és remélhetőleg nem fogja a gnómot is agyoncsapni. Persze ha ez elsőre nem sikerül az sem veszi el a kedvét tovább próbálkozik amíg az egyik ütés nem végez a csúfsággal.* -A szűz szajha mindenedet. *Jókedve már már visszatérni látszik mikor diadalmasan felemeli a lemetszett fejet. Amilyen házsártos egy dög volt nem is csodálja, hogy senkinek nem volt kedve még hozzáérni se, most meg már bánhatja. Az ő mentalitása mindössze ennek a megállapítására elég. A zöldbőrű sem szívesen ér hozzá, a halott fej ábrázata, visszaidézi elméjébe az egész vénség szörnyű mivoltát. Ellenben otthagyni sem akarja a fejet, mégiscsak egy boszorkány feje és ha a koponyát mellkasára akasztja az szerencsét hozhat a csatában és persze kivívhatja vele fajtársai irigységét és a nőstények kegyét. Ekkor szúrja ki azt a bizonyos zsákot a földön, ami ha jól emlékszik valami füstölőket tartalmazott. Szépen kinyitja és belepottyantja a vénlányfejet majd az egész zsákot övéhez tűzi.*
-Szabad vagy, mehetsz ahová akarsz. *Mondja a gnómnak.* -De a lovakat itt hagyod, ez itt az én zsákmányom. *Mondja ellentmondást nem tűrő hangon. Két ló bizony komoly érték és ha majd végül osztoznia is kell rajta valakivel, biztos, hogy nem egy pöttöm ki gnóm lesz az, bár ha nagyon menekülni akar akkor persze elviheti a lovakat mert Gravaknak a következőkben másra kell majd odafigyelnie. Részint az ember még mindig bajban van, fajtársa nemkülönben, bár ő ork úgyhogy nem kell féltenie, részint mert ennek az egésznek a főpapnője még mindig életben van, részint pedig mert az ismét felbukkanó sziszegő ködtől ismét nem lát semmit ami így egy csata kellős közepén elég zavaró tud lenni.
A félsárkány nőstény hangja még a ködön át is eljut hozzá, nemsokkal a megrúgott gyíklény sikolya után és ez a két hang együttese harsány és lenéző nevetésre ösztönzi miközben lassan visszafelé indul Caleth segítségére.* -Szánalmas az a sámán aki nem tud kedvére tenni istenének.
*Nem érez borzadályt a szüzek halála miatt, a bagázsra haragszik, de nem tartja rossznak őket. Ha valaki betéved az ő területére mondjuk elkötni pár marhát, vagy lopni a készletekből az vagy egy lendületből elfut a karavánpihenőig, vagy a kutyái tépik szét, így a sértettséget és a gyilkos vágyat is érti. Ettől lesz az egész küzdelemnek valami fenséges édeni zamata, ami még soha nem volt ennyire kellemes mint most.*
4847. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-08 21:01:25
Üzenet elküldve: 2015-05-08 21:01:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Szüzek vacsorája//
//Gravak//
*A sérülés nem annyira vészes, mint ahogy azt elsőre hiszi, a hirtelen ért izgalom miatt. A vállát karcolta meg, alig pár milliméteres sebet ejtett rajta. A fájdalom valós, hiszen nem kis dologról van szó, de az ereje teljében lévő ork, tudja forgatni a bárdot, ha sutábban is.
A vénasszony továbbra is menekül csak, amennyire csak bírják öreg csontjai ütlegeli a gnómot, hogy haladjanak csak előre. Közben hátra-hátra fordul Gravakhoz.*
- Bordélyszökevény! Az én testem szűzi! Mocskos férfi még nem érintette meg ezt a szépséget! *Mutat magán végig, majd továbbra is ütlegeli, azzal amit épp a keze ügyében talál a pöttöm gnómot. Amaz, félve, s reszketve, már épp meg is lódítaná a lovakat, amikor most az hátranézve az orkra megmerevedik. Szinte automatikusan áll fel a lovak elől, s monoton mozgásba, kifejezéstelen arccal, s üveges szemekkel fordul a vénasszony felé. Kezeit előre kinyújtva ragadja meg a köpenyét, a vállainál, majd magával rántja a földre. Persze az öreganyót sem kell félteni, üti, rúgja, harapja, épp ahogy csak éri a földön a férfit, s ennek a látványnak lehet tanúja Gravak.
Közben, ha szemfüles, kiszúrhatja, hogy a féltve őrzött csomag, kigurul a néne lábai alól, egyenesen be a szekér alá. Ez a látvány fogadhatja.*
//Caleth//
*Támadása nem sikeres, a tőr a közeli fűben landol. Több fegyvere nem lévén, csak gurulászni tud a földön. A lény türelmesen csapkodná az emberférfit, ám mindig csak hűlt helyét találja el szablyájának pengéje. Néhány csapás után, egyre idegesebben csapkodja, s ezáltal válik egyre figyelmetlenebbé. Ami részben előny lehet Caleth számára – ha jól használja ki – részben viszont a látott agresszió miatt tudható, ha egyszer eltalálja…
Viszont most Caleth támadása jár sikerrel, s sikerül megrúgnia a lény lábát. Habár az nem esik el, de térdeit berogyasztja, s kínzó fájdalmában, túlvilági hangon üvölt fel, mintha a hang nem is az ő szájából jönne. Vagy ha nem is egy gyík hangját hallhatnák.
Addig-addig hempereg a földben, amíg végül rá nem lel tőrjére. *
//Fëlyne//
*A szökési kísérlete sikerrel zárul. Már ami azt illeti, hogy sikerül kiszabadulnia a lények karmai közül. Azok a fejetlenséget látva, nem tudnak hirtelen mit reagálni. Nincsenek hozzászokva, hogy ilyen fajta ellenállást tanúsítsanak ellenük. Eddig a kis körükben nem történt ilyen, asszonyuk karizmája eddig mindig elég volt, hogy az erre tévedők beadják derekukat a halál számára. Meglehet, hogy csak a gyenge akaraterővel rendelkezők felett képes csak hatalmát gyakorolni?
Fëlyne az erdő felé veszi az utat, egyenesen előre, meg sem áll, amíg nem tudja maga mögött a lényeket. A két csuklyás későn eszmél fel a menekülésére, s így jóval lemaradva kezdi el az egyik követni a nőt, úgy gondolván, egyedül is elég lesz számára. Fëlynenek sikerül elérnie egy terebélyesebb fa óvó takarását, s tőrjét is sikerrel bogarássza elő, ám izgalmába azt elejti a földre. Ha nem siet, s bogozza ki magát, akkor hamar pórul járhat, ha utoléri a csuklyás lény.*
//Mindenki//
*Aki szemfüles, s nem csak a saját harcával van elfoglalva láthatja, hogy a fekete, enyhén kénszagú füst újra elkezdi belepni az apró tisztást. Emellé halk, sziszegő hangokat is hallhatnak a tisztás minden iránya felől. A fekete csuklyás nő, közben visszatér az oltárhoz. Ideges tekintettel mered a vénasszony irányába, ám épp a füst miatt nem látja, hogy a csomag elgurult a közeléből. Ingerülten megy oda a továbbra is bódult lányokhoz, s az egyik barna hajú, mezítlent hajánál ragadva meg, vonszolja az oltárhoz.*
- Az isteneknek nem volt elég az áldozat, ezért szór ránk, ilyen csapást! *Hangzik a hangja.*
//Gravak//
*A sérülés nem annyira vészes, mint ahogy azt elsőre hiszi, a hirtelen ért izgalom miatt. A vállát karcolta meg, alig pár milliméteres sebet ejtett rajta. A fájdalom valós, hiszen nem kis dologról van szó, de az ereje teljében lévő ork, tudja forgatni a bárdot, ha sutábban is.
A vénasszony továbbra is menekül csak, amennyire csak bírják öreg csontjai ütlegeli a gnómot, hogy haladjanak csak előre. Közben hátra-hátra fordul Gravakhoz.*
- Bordélyszökevény! Az én testem szűzi! Mocskos férfi még nem érintette meg ezt a szépséget! *Mutat magán végig, majd továbbra is ütlegeli, azzal amit épp a keze ügyében talál a pöttöm gnómot. Amaz, félve, s reszketve, már épp meg is lódítaná a lovakat, amikor most az hátranézve az orkra megmerevedik. Szinte automatikusan áll fel a lovak elől, s monoton mozgásba, kifejezéstelen arccal, s üveges szemekkel fordul a vénasszony felé. Kezeit előre kinyújtva ragadja meg a köpenyét, a vállainál, majd magával rántja a földre. Persze az öreganyót sem kell félteni, üti, rúgja, harapja, épp ahogy csak éri a földön a férfit, s ennek a látványnak lehet tanúja Gravak.
Közben, ha szemfüles, kiszúrhatja, hogy a féltve őrzött csomag, kigurul a néne lábai alól, egyenesen be a szekér alá. Ez a látvány fogadhatja.*
//Caleth//
*Támadása nem sikeres, a tőr a közeli fűben landol. Több fegyvere nem lévén, csak gurulászni tud a földön. A lény türelmesen csapkodná az emberférfit, ám mindig csak hűlt helyét találja el szablyájának pengéje. Néhány csapás után, egyre idegesebben csapkodja, s ezáltal válik egyre figyelmetlenebbé. Ami részben előny lehet Caleth számára – ha jól használja ki – részben viszont a látott agresszió miatt tudható, ha egyszer eltalálja…
Viszont most Caleth támadása jár sikerrel, s sikerül megrúgnia a lény lábát. Habár az nem esik el, de térdeit berogyasztja, s kínzó fájdalmában, túlvilági hangon üvölt fel, mintha a hang nem is az ő szájából jönne. Vagy ha nem is egy gyík hangját hallhatnák.
Addig-addig hempereg a földben, amíg végül rá nem lel tőrjére. *
//Fëlyne//
*A szökési kísérlete sikerrel zárul. Már ami azt illeti, hogy sikerül kiszabadulnia a lények karmai közül. Azok a fejetlenséget látva, nem tudnak hirtelen mit reagálni. Nincsenek hozzászokva, hogy ilyen fajta ellenállást tanúsítsanak ellenük. Eddig a kis körükben nem történt ilyen, asszonyuk karizmája eddig mindig elég volt, hogy az erre tévedők beadják derekukat a halál számára. Meglehet, hogy csak a gyenge akaraterővel rendelkezők felett képes csak hatalmát gyakorolni?
Fëlyne az erdő felé veszi az utat, egyenesen előre, meg sem áll, amíg nem tudja maga mögött a lényeket. A két csuklyás későn eszmél fel a menekülésére, s így jóval lemaradva kezdi el az egyik követni a nőt, úgy gondolván, egyedül is elég lesz számára. Fëlynenek sikerül elérnie egy terebélyesebb fa óvó takarását, s tőrjét is sikerrel bogarássza elő, ám izgalmába azt elejti a földre. Ha nem siet, s bogozza ki magát, akkor hamar pórul járhat, ha utoléri a csuklyás lény.*
//Mindenki//
*Aki szemfüles, s nem csak a saját harcával van elfoglalva láthatja, hogy a fekete, enyhén kénszagú füst újra elkezdi belepni az apró tisztást. Emellé halk, sziszegő hangokat is hallhatnak a tisztás minden iránya felől. A fekete csuklyás nő, közben visszatér az oltárhoz. Ideges tekintettel mered a vénasszony irányába, ám épp a füst miatt nem látja, hogy a csomag elgurult a közeléből. Ingerülten megy oda a továbbra is bódult lányokhoz, s az egyik barna hajú, mezítlent hajánál ragadva meg, vonszolja az oltárhoz.*
- Az isteneknek nem volt elég az áldozat, ezért szór ránk, ilyen csapást! *Hangzik a hangja.*
4846. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-08 10:25:48
Üzenet elküldve: 2015-05-08 10:25:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szüzek vacsorája//
*A sötétnek tetsző elf sosem volt semmire allergiás, sosem irritálta ilyetén nyűgös, úri bajok, most mégis borzasztóan idegesíti a belélegzett por maradéka a torkán, az orrában és talán még a tüdejében is. Leghőbb vágya, hogy leöblítse egy csutora jéghideg vízzel. Alkohollal sosem élt.
Sikerült leköpnie a nőt, ezzel kinyilvánítva minden nemtetszését és keserűségét irányába. Ha jobb szájharcos lenne, cifra szavakat is fűzne hozzá, de ez nem adatott meg neki, keveset beszél. A mérgére a nő is felindultan válaszol, még ha ez nem is látszik arcán, karmos kezei - mancsai - kétségkívül ezt sugallják, ahogy a lány arcát megszorítja. Az elf megfeszíti álkapcsát, s igyekszik elfordulni tőle, kevés sikerrel, ez a boszorkány természetellenesen erős.
~Vele van révülés minden gonosz mocska, szelleme.~
Gondolja, miközben vicsorog a némber karmai között. Hallja a szavakat, de nem érti. Sok ebben az erdőben a homály és nem csak a füst gomolygó teste miatt. Amaz nyelvével közelít felé, amire a vékony bőrű nő ösztönösen elhúzódna, ám próbálkozása mit sem ér. Csupán arra jó, hogy nyakának izmait görcsbe rándítsa, s ezzel is csak magának árt. Erre a tömény undorra, olyan ábrázatot vesz fel, amely már a sírás határát feszegeti, de nem könnyezik, viszont a hajszálerek bőrén kékes-lilásan ütnek át egy árnyalatnyival jobban.
Amint a nő elengedi felkapja a fejét a csetepatére. Az egyik ork úgy tűnik harcolni akar az ismeretlen helyzetben. A zöldbőrű számára ez kockázatos, ám az elfnek jól jöhet, ha eltereli a figyelmet. Van ideje egy gyors mustrára, amíg igyekeznek a nő szolgái az oltárhoz vezetni. Az ork kinyír egy... egy...
~Mi a fene az?~
Az őt fogdosó nő is ocsmány, de ezek ha lehet még rondábbak. Aggodalmas tekintetet vesz fel, de hamar magához tér és meglöki a vezetőit, akiktől sikeresen eltávolodik. Egy apró sóhajtást megenged magának és gyorsan felméri a helyzetét. Ez a helyzet teljesen úgy néz ki, mintha a halál torkában lenne. Bölcs megállapítása után még nem tudja mitévő legyen, hiszen hiába vannak nála fegyverei kezei gúzsba vannak kötve. Nem marad más számára, mint a rohanás. Kiválaszt egy irányt, ahol a legkevesebb az esélye, hogy elfogják és nekiiramodik. Csak egy nyugodt pillanatot akar, hogy le tudja venni a kötelet a kezéről, és ha ez megtörténik abban biztosak lehetnek, hogy visszajön, annyi szörnyszülöttet akar átküldeni a köztes világba amennyit csak lehetséges.
Ha sikerül elmenekülnie, egy fa tövében áll meg, hogy óvatosan kihámozza köpenye alól csont tőrét, amivel lassú, de hatékony mozdulatokkal eltudja vágni a kötelet.
Ha megállítják menekülés közben, nem által ütni, lökni, rúgni és harapni, sőt vértjének mérgező tulajdonságát is bevetni, hogy lerázza őket. Ha semmi sem válik be, akkor az istennő kezébe helyezi a sorsát.*
*A sötétnek tetsző elf sosem volt semmire allergiás, sosem irritálta ilyetén nyűgös, úri bajok, most mégis borzasztóan idegesíti a belélegzett por maradéka a torkán, az orrában és talán még a tüdejében is. Leghőbb vágya, hogy leöblítse egy csutora jéghideg vízzel. Alkohollal sosem élt.
Sikerült leköpnie a nőt, ezzel kinyilvánítva minden nemtetszését és keserűségét irányába. Ha jobb szájharcos lenne, cifra szavakat is fűzne hozzá, de ez nem adatott meg neki, keveset beszél. A mérgére a nő is felindultan válaszol, még ha ez nem is látszik arcán, karmos kezei - mancsai - kétségkívül ezt sugallják, ahogy a lány arcát megszorítja. Az elf megfeszíti álkapcsát, s igyekszik elfordulni tőle, kevés sikerrel, ez a boszorkány természetellenesen erős.
~Vele van révülés minden gonosz mocska, szelleme.~
Gondolja, miközben vicsorog a némber karmai között. Hallja a szavakat, de nem érti. Sok ebben az erdőben a homály és nem csak a füst gomolygó teste miatt. Amaz nyelvével közelít felé, amire a vékony bőrű nő ösztönösen elhúzódna, ám próbálkozása mit sem ér. Csupán arra jó, hogy nyakának izmait görcsbe rándítsa, s ezzel is csak magának árt. Erre a tömény undorra, olyan ábrázatot vesz fel, amely már a sírás határát feszegeti, de nem könnyezik, viszont a hajszálerek bőrén kékes-lilásan ütnek át egy árnyalatnyival jobban.
Amint a nő elengedi felkapja a fejét a csetepatére. Az egyik ork úgy tűnik harcolni akar az ismeretlen helyzetben. A zöldbőrű számára ez kockázatos, ám az elfnek jól jöhet, ha eltereli a figyelmet. Van ideje egy gyors mustrára, amíg igyekeznek a nő szolgái az oltárhoz vezetni. Az ork kinyír egy... egy...
~Mi a fene az?~
Az őt fogdosó nő is ocsmány, de ezek ha lehet még rondábbak. Aggodalmas tekintetet vesz fel, de hamar magához tér és meglöki a vezetőit, akiktől sikeresen eltávolodik. Egy apró sóhajtást megenged magának és gyorsan felméri a helyzetét. Ez a helyzet teljesen úgy néz ki, mintha a halál torkában lenne. Bölcs megállapítása után még nem tudja mitévő legyen, hiszen hiába vannak nála fegyverei kezei gúzsba vannak kötve. Nem marad más számára, mint a rohanás. Kiválaszt egy irányt, ahol a legkevesebb az esélye, hogy elfogják és nekiiramodik. Csak egy nyugodt pillanatot akar, hogy le tudja venni a kötelet a kezéről, és ha ez megtörténik abban biztosak lehetnek, hogy visszajön, annyi szörnyszülöttet akar átküldeni a köztes világba amennyit csak lehetséges.
Ha sikerül elmenekülnie, egy fa tövében áll meg, hogy óvatosan kihámozza köpenye alól csont tőrét, amivel lassú, de hatékony mozdulatokkal eltudja vágni a kötelet.
Ha megállítják menekülés közben, nem által ütni, lökni, rúgni és harapni, sőt vértjének mérgező tulajdonságát is bevetni, hogy lerázza őket. Ha semmi sem válik be, akkor az istennő kezébe helyezi a sorsát.*
4845. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-07 08:37:53
Üzenet elküldve: 2015-05-07 08:37:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Elinara, Reyf //
* A tündér válaszára pengevékony élű mosoly érkezik. Ő bizony félne mondjuk két, böhöm nagy ork társaságában, de nem is keveredik efféle helyzetbe ha csak valamiféle képen meg nem lepik álmában.*
- Akkor te egy nagyon bátor manó vagy. *mondja majd ismét a hímre néz. Érdekesmód őt egyáltalában nem zavarja az, hogy két lényre kell figyelnie viszont az szórakoztatja amint mintha csak távolságot tartani kötelező táncot járnának, egyfolytában fordul utána. Gondolataiba már az villan, hogy cselez és lép hármat ellenkező irányba majd ismét egyet vissza gyorsítva az ütemet egész addig amíg egyszer csak valószínűleg orra nem buknak, de ehelyett csak egy szélesebb cseppet gonoszkás mosoly rajzolódik arcára a választ hallva.*
- Hozzád? És te merre tartasz? *kérdezi fejét oldalra biccentve, jég-kék szemeit a hímébe fúrva, és talán a kettős örömére végre megtorpanva. Zora útja már ki van rajzolva legalább három hónapra előre így ő igen nehezen tudna máshoz csatlakozni ha csak az is nem tart pont oda ahova ő maga.
A tündér fejrázására szomorú mosoly a válasz.*
- Sejtettem, hogy nem egy családból származtok pedig tündér ő is mint te. Egy apró sötét tündérke.
* Aethe jutott eszébe a rózsaszín lányról. Érdekes milyen különbségek tudnak lenni egy faj két képviselője között, a kis lidérc akár saját húgocskája is lehetett volna ha nem rezegteti időnként meg fekete szárnyait.
A hím kérdésére szint felnevet.*
- Én például most épp egy kék-szeműt lestem ki, de akad itt mindenféle. Apró szárnyasok, farkasok, vérnyulak, vaddisznók de akár szarvasok is. Irbisszel ritkábban lehet találkozni. Szerencsére még egy sem lelt rám, túl gyors, hogysem elejthetném. *ránt vállat majd a könyörgésre figyelmez.*
- Ha komoly terveid vannak inkább rá hagyatkozz. *hárítja a tündér javaslatát. *Nem vagyok idegenvezető.
* A tündér válaszára pengevékony élű mosoly érkezik. Ő bizony félne mondjuk két, böhöm nagy ork társaságában, de nem is keveredik efféle helyzetbe ha csak valamiféle képen meg nem lepik álmában.*
- Akkor te egy nagyon bátor manó vagy. *mondja majd ismét a hímre néz. Érdekesmód őt egyáltalában nem zavarja az, hogy két lényre kell figyelnie viszont az szórakoztatja amint mintha csak távolságot tartani kötelező táncot járnának, egyfolytában fordul utána. Gondolataiba már az villan, hogy cselez és lép hármat ellenkező irányba majd ismét egyet vissza gyorsítva az ütemet egész addig amíg egyszer csak valószínűleg orra nem buknak, de ehelyett csak egy szélesebb cseppet gonoszkás mosoly rajzolódik arcára a választ hallva.*
- Hozzád? És te merre tartasz? *kérdezi fejét oldalra biccentve, jég-kék szemeit a hímébe fúrva, és talán a kettős örömére végre megtorpanva. Zora útja már ki van rajzolva legalább három hónapra előre így ő igen nehezen tudna máshoz csatlakozni ha csak az is nem tart pont oda ahova ő maga.
A tündér fejrázására szomorú mosoly a válasz.*
- Sejtettem, hogy nem egy családból származtok pedig tündér ő is mint te. Egy apró sötét tündérke.
* Aethe jutott eszébe a rózsaszín lányról. Érdekes milyen különbségek tudnak lenni egy faj két képviselője között, a kis lidérc akár saját húgocskája is lehetett volna ha nem rezegteti időnként meg fekete szárnyait.
A hím kérdésére szint felnevet.*
- Én például most épp egy kék-szeműt lestem ki, de akad itt mindenféle. Apró szárnyasok, farkasok, vérnyulak, vaddisznók de akár szarvasok is. Irbisszel ritkábban lehet találkozni. Szerencsére még egy sem lelt rám, túl gyors, hogysem elejthetném. *ránt vállat majd a könyörgésre figyelmez.*
- Ha komoly terveid vannak inkább rá hagyatkozz. *hárítja a tündér javaslatát. *Nem vagyok idegenvezető.
4844. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-07 00:29:11
Üzenet elküldve: 2015-05-07 00:29:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reyf, Zoranyde//
*Persze, hogy fél, mert két magas szürke bőrű társaságában van az erdő mélyén és ez csak most tudatosul benne. A biztató szorítás a kezére éppen jókor érkezik, akár csak az azt kísérő mosoly. Hiába egy mosoly még, ha kék csíkos mélységi arcról is érkezik, azért megnyugtatóan hat. Nyel egyet és a kérdésre egy kicsit halovány arccal, de válaszol.*
-Félni?... Nem csak... egy kicsit meglepődtem.
*Persze, ha azt is mondja nem fél a hangja elárulja, de legalább már megjött. A párbeszéd alatt, amit a két mélységi folytat, egyre inkább az az érzése, hogy jobb lenne elköszönni. Mivel érkezik hozzá kérdés kiles a biztonságosan rejtő hát mögül. Végül is a nő udvarias volt eddig és itt van a védelmező kéz is, így azért nem olyan rémisztő már a helyzet. Fogalma sincs miről van szó, így a csodálkozástól kerek szemmel válaszol a nősténynek.*
-Nem... én... nem láttam ilyen szerzetet sajnálom.
*Hirtelen megleli a távozás lehetőségét, bár igaz Reyf felől egyre inkább megnyugszik, de még mindig úgy érzi kettő sok a jóból. Felemeli pillantását a kezét fogó alakra és picit köhécselve próbálja elővenni a legmeggyőzőbb arckifejezését.*
-Nos, ha ez a hölgy itt vadászik biztosan ismeri a helyet, így azt hiszem rám nincs már szükség. Biztos van olyan kedves és célhoz vezeti a kovácsműhelyhez. Akkor... talán én mennék is most már. Nemsokára vissza kell érnem a festékekkel.
*Igaz a hang nem sikerült igazán magabiztosra, de azért örül, hogy ilyen okosan kezeli a helyzetet. A két mélységi együtt elboldogul, ő nem volt udvariatlan, a minden bizonnyal kedves Sötételf férfihez, de mégis kikerülhet a szorongató helyzetből. Hiába a tündér lánya, azért okos tud lenni, ha a helyzet úgy kívánja. Picit meghintáztatja a kezét, a mélységi marokban, hogy részéről elengedheti már a védőőrizet és egy félénk mosolyt is megenged ajkainak. Nem lett bátrabb mint eddig volt csak nyugodtabb, mert úgy gondolja jó megoldást talált és ettől alábbhagyott a pánik hangulata. Ha az ujjak engednek még egy udvarias köszönés, aztán szárnyra kapva tova siet és a két fajtárs folytathatja tovább a beszélgetést a város felé.*
*Persze, hogy fél, mert két magas szürke bőrű társaságában van az erdő mélyén és ez csak most tudatosul benne. A biztató szorítás a kezére éppen jókor érkezik, akár csak az azt kísérő mosoly. Hiába egy mosoly még, ha kék csíkos mélységi arcról is érkezik, azért megnyugtatóan hat. Nyel egyet és a kérdésre egy kicsit halovány arccal, de válaszol.*
-Félni?... Nem csak... egy kicsit meglepődtem.
*Persze, ha azt is mondja nem fél a hangja elárulja, de legalább már megjött. A párbeszéd alatt, amit a két mélységi folytat, egyre inkább az az érzése, hogy jobb lenne elköszönni. Mivel érkezik hozzá kérdés kiles a biztonságosan rejtő hát mögül. Végül is a nő udvarias volt eddig és itt van a védelmező kéz is, így azért nem olyan rémisztő már a helyzet. Fogalma sincs miről van szó, így a csodálkozástól kerek szemmel válaszol a nősténynek.*
-Nem... én... nem láttam ilyen szerzetet sajnálom.
*Hirtelen megleli a távozás lehetőségét, bár igaz Reyf felől egyre inkább megnyugszik, de még mindig úgy érzi kettő sok a jóból. Felemeli pillantását a kezét fogó alakra és picit köhécselve próbálja elővenni a legmeggyőzőbb arckifejezését.*
-Nos, ha ez a hölgy itt vadászik biztosan ismeri a helyet, így azt hiszem rám nincs már szükség. Biztos van olyan kedves és célhoz vezeti a kovácsműhelyhez. Akkor... talán én mennék is most már. Nemsokára vissza kell érnem a festékekkel.
*Igaz a hang nem sikerült igazán magabiztosra, de azért örül, hogy ilyen okosan kezeli a helyzetet. A két mélységi együtt elboldogul, ő nem volt udvariatlan, a minden bizonnyal kedves Sötételf férfihez, de mégis kikerülhet a szorongató helyzetből. Hiába a tündér lánya, azért okos tud lenni, ha a helyzet úgy kívánja. Picit meghintáztatja a kezét, a mélységi marokban, hogy részéről elengedheti már a védőőrizet és egy félénk mosolyt is megenged ajkainak. Nem lett bátrabb mint eddig volt csak nyugodtabb, mert úgy gondolja jó megoldást talált és ettől alábbhagyott a pánik hangulata. Ha az ujjak engednek még egy udvarias köszönés, aztán szárnyra kapva tova siet és a két fajtárs folytathatja tovább a beszélgetést a város felé.*
4843. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-06 23:36:24
Üzenet elküldve: 2015-05-06 23:36:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Elinara, Zoranyde//
*Szórakoztató egy helyzet nem vitás. Érzi, ahogyan a kis pöttöm szösszenet megpróbálja kiszabadítani vékony és törékeny kacsóját a markából, de pimasz kékjei inkább a Zora néven bemutatkzó jövevényt fürkészik.
Az első kérdésre nem válaszol, nem tőle kérdezték, de a biztonság érdekében bíztatóan megszorítja a csöppnyi kezet. Feltéve, ha ez valóban bíztatja a lányt. Két sötételf-el körítve valóban nem lehetnek túl rózsásak a kilátásai, de teljesen elment a kedve attól, hogy a naiv lánykát bolondítsa a nap hátralévő részében. Eleinte nem ígérkezett rossz programnak, s ahogy egy pillanatra letekint a mögüle kuksolóra, halvány, ám de kedves kis mosoly jelenik meg az arcán. Meg kell hagyni, nagyon bájus az ifjú hölgy, de Reyf gondolataiba új tervek férkőztek, amik nem hagyják nyugodni, csak csibész vigyort ültetnek az arcára, ahogy a nősténnyel együtt fordul mindig arrébb, hiszen így nem mutatja sem a hátát, sem az oldalát. Ha támadó szándékkal közeledne, akkor is több esélye van így, szemtől szembe. Csak ezután válaszol az ideiglenesen szereplő kikérdező biztosnak.*
- Hozzám. Ki máshoz?
*Ez a nőstény mennyire tarthatja a régi szokásokat? Tudomása szerint az összes többi fajnál a hímek a dominánsabbak. Igazán csábító tud lenni olykor ez egy sötételfnek, de a tisztelet, a tisztelet az megtörhetetlen. Legalábbis az igazi mélységbelieknek mindig így marad, Reyf pedig nagyon is annak tartja magát.*
- Miféle vadak fogására van itt lehetőség Hölgyem?
*Érdeklődik écelődve, hiszen nem kevés önös célzattal fűszerezte meg kérdését. A vadászat az neki is jól megy... csak kicsit máként és máshogy.
Különben is, rettentően zavarja, hogy a Zora kétféle párbeszédet kíván egyszerre folytani. Hát rendben. Nem elrontója ő semmi jónak, de jobb lenne ha tudná, mit is forgat érdeklődő szavai mögött a lány a fejében. Nem akarja, hogy a végén neki legyen lidércnyomása... *
*Szórakoztató egy helyzet nem vitás. Érzi, ahogyan a kis pöttöm szösszenet megpróbálja kiszabadítani vékony és törékeny kacsóját a markából, de pimasz kékjei inkább a Zora néven bemutatkzó jövevényt fürkészik.
Az első kérdésre nem válaszol, nem tőle kérdezték, de a biztonság érdekében bíztatóan megszorítja a csöppnyi kezet. Feltéve, ha ez valóban bíztatja a lányt. Két sötételf-el körítve valóban nem lehetnek túl rózsásak a kilátásai, de teljesen elment a kedve attól, hogy a naiv lánykát bolondítsa a nap hátralévő részében. Eleinte nem ígérkezett rossz programnak, s ahogy egy pillanatra letekint a mögüle kuksolóra, halvány, ám de kedves kis mosoly jelenik meg az arcán. Meg kell hagyni, nagyon bájus az ifjú hölgy, de Reyf gondolataiba új tervek férkőztek, amik nem hagyják nyugodni, csak csibész vigyort ültetnek az arcára, ahogy a nősténnyel együtt fordul mindig arrébb, hiszen így nem mutatja sem a hátát, sem az oldalát. Ha támadó szándékkal közeledne, akkor is több esélye van így, szemtől szembe. Csak ezután válaszol az ideiglenesen szereplő kikérdező biztosnak.*
- Hozzám. Ki máshoz?
*Ez a nőstény mennyire tarthatja a régi szokásokat? Tudomása szerint az összes többi fajnál a hímek a dominánsabbak. Igazán csábító tud lenni olykor ez egy sötételfnek, de a tisztelet, a tisztelet az megtörhetetlen. Legalábbis az igazi mélységbelieknek mindig így marad, Reyf pedig nagyon is annak tartja magát.*
- Miféle vadak fogására van itt lehetőség Hölgyem?
*Érdeklődik écelődve, hiszen nem kevés önös célzattal fűszerezte meg kérdését. A vadászat az neki is jól megy... csak kicsit máként és máshogy.
Különben is, rettentően zavarja, hogy a Zora kétféle párbeszédet kíván egyszerre folytani. Hát rendben. Nem elrontója ő semmi jónak, de jobb lenne ha tudná, mit is forgat érdeklődő szavai mögött a lány a fejében. Nem akarja, hogy a végén neki legyen lidércnyomása... *
4842. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-06 22:19:12
Üzenet elküldve: 2015-05-06 22:19:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Magányos lányka bolyong az erdőben gondtalanul, dacára annak, hogy rongyosak a ruhái, meztelen a lába, és láthatóan az utolsó fürdés is elég régen esett már meg. De kit érdekel, ha az elf lánya ott lehet, amit a legjobban szeret: a természetben. Lesheti a virágokat, hallgathatja a madarak nászdalát, kergetheti a lepkéket a fák között, vagy épp a tisztáson a fűben hanyatt vágódva figyelheti a bárányfelhőket, azon agyalva, melyik mire hasonlít a legjobban? Nem kell ehhez se szép ruha, se csinos cipellő - pedig el tudná fogadni mindkettőt, ha valaki felajánlaná. Mégis, nem ezek miatt érzi magát boldogtalannak - az egyedüllét az, ami legjobban zavarja. Hogy nincs senki, aki leheveredjen mellé.
És persze, a korgó gyomra... talán a Pegazusban megszán valaki egy utcagyereket. Az viszont ide még hosszú út lesz, jobb, ha azonnal indul.*
És persze, a korgó gyomra... talán a Pegazusban megszán valaki egy utcagyereket. Az viszont ide még hosszú út lesz, jobb, ha azonnal indul.*
4841. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-06 14:54:39
Üzenet elküldve: 2015-05-06 14:54:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Elinara, Reyf //
* Az, hogy a hím a háta mögé húzza a tündérkét szórakoztató. Természetesen megint azon gondolkodik vajon mit akarhat a lánykától majd úgy dönt, egy ideig még elszórakozik velük. Kíváncsi, elengedi-e a kis kacsót a következő néhány percben így az eleve távolságtartó lépteket még jobban visszafogja, viszont most az óvatosan kileskelődő Elinarat próbálja szemmel tartani.*
- Félsz? *kérdezi a legegyszerűbben. Nincs nála túl sok fegyver, mondhatni látható jóformán egy sem. Nem rendelkezik sem íjjal sem pedig kardal. Egy csont tőrrel és egy fúvócsővel bír amit viszont érdemes szemmel tartani mert félelmetes pontossággal képes célozni. A fúvócsöve elé nemrégiben egy farkas keveredett, na annak a bőréért is be kell még nézzen mielőtt visszatérne a barlangba ahol él.*
- Csatlakozni? *gondolkodik el a szó jelentésén miközben a hímet figyeli *Kihez vagy mihez? *folytatja a faggatást és közben két lépést oldalra, előre lép mintha legalábbis lassan meg akarná őket kerülni. Nem feltételezi, hogy rá akarna támadni a hím, főleg mivel pillanatnyilag el van foglalva a fél keze a tündér csuklójával, az pedig igen nagy hátrány tud lenni egy estleges harcban.*
- Csak a közvetlen közelben csapdáztam. *ránt vállat miközben még két lépést tesz továbbra is oldalazva, hogy ha csak nem fordult végig szembe vele a beszélgetést most épp vezető hím akkor mind a kettejükre tökéletesen rálásson. Az utolsó szavait ismét a tündérhez címezi.*
- Nem ismersz véletlenül egy apró fekete szárnyú és fekete ruhákban járó lidércet?
* Az, hogy a hím a háta mögé húzza a tündérkét szórakoztató. Természetesen megint azon gondolkodik vajon mit akarhat a lánykától majd úgy dönt, egy ideig még elszórakozik velük. Kíváncsi, elengedi-e a kis kacsót a következő néhány percben így az eleve távolságtartó lépteket még jobban visszafogja, viszont most az óvatosan kileskelődő Elinarat próbálja szemmel tartani.*
- Félsz? *kérdezi a legegyszerűbben. Nincs nála túl sok fegyver, mondhatni látható jóformán egy sem. Nem rendelkezik sem íjjal sem pedig kardal. Egy csont tőrrel és egy fúvócsővel bír amit viszont érdemes szemmel tartani mert félelmetes pontossággal képes célozni. A fúvócsöve elé nemrégiben egy farkas keveredett, na annak a bőréért is be kell még nézzen mielőtt visszatérne a barlangba ahol él.*
- Csatlakozni? *gondolkodik el a szó jelentésén miközben a hímet figyeli *Kihez vagy mihez? *folytatja a faggatást és közben két lépést oldalra, előre lép mintha legalábbis lassan meg akarná őket kerülni. Nem feltételezi, hogy rá akarna támadni a hím, főleg mivel pillanatnyilag el van foglalva a fél keze a tündér csuklójával, az pedig igen nagy hátrány tud lenni egy estleges harcban.*
- Csak a közvetlen közelben csapdáztam. *ránt vállat miközben még két lépést tesz továbbra is oldalazva, hogy ha csak nem fordult végig szembe vele a beszélgetést most épp vezető hím akkor mind a kettejükre tökéletesen rálásson. Az utolsó szavait ismét a tündérhez címezi.*
- Nem ismersz véletlenül egy apró fekete szárnyú és fekete ruhákban járó lidércet?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257