//Yserra//
*A férfi nehezen tudja csak lenyelni a nevetését, amikor a két lány kicsit zsongva sorolja fel az igényeket.*
- Hát, akkor itt maradunk egy darabig. Kezdeném mindjárt az életmóddal, ugyebár ez mindennek az alapja. Eléggé megosztódik a város lakók között. Van aki gazdag, van aki szegény, van akinek semmije sincs és persze olyan is akad, aki se nem gazdag, se nem szegény. A kettő között áll.
A gazdagok általában tisztességesen élnek.*Ez persze korántsem igaz, mert Rel úgy tartja, hogy akinek pénze van, az még többet akar, de ezt a két lány majd megtapasztalja, ha kíváncsiak*Aki a köztes úton halad, az a lehető legtisztességesebb ember fajta. Mindene megvan a csendes, nyugodt élethez és nem is kell neki más. A szegények és nincstelenek pedig két dolgot tehetnek. Vagy koldulnak vagy lopnak. Esetleg mindkettőt. Ők a tisztességtelen réteg, kivéve persze az olyanokat mint én. Kifejezetten kevés aranyam van, arra elég, hogy legyen mit ennem-innom és néha akár a fogadóban alhatok. De nekem nem is kell több.
*Relatar csak meglehetősen röviden vázolta fel a városi életet a lányok számára, azonban ez a két elfnek már minden bizonnyal így is sok információt jelent, lévén aligha tudhatták azokat a dolgokat, amiket Rel megosztott velük.
A vándor arcán mosoly lesz úrrá, amikor a mutatványost emlegetik fel.*
- Nos, az tényleg nem nemes kisasszony lehetett. Legalábbis én még nem láttam olyan nemest, aki maga is tüzet köpött. Általában csak nézni szokták a mutatványosokat. Ők arra szolgálnak, hogy szórakoztassák a város lakóit. Igazán érdekes dolgokat tudnak mutatni.
*Rel is kedveli az efféle embereket, bár nem túl gyakran figyeli, hogy mikor jön egy-egy cirkusz Artheniorba. Ezek olyan dolgok, amik általában csak akkor következnek be, amikor a vándor épp nem tartózkodik a közelben.*
- Rabszolga?*A férfi arca kissé elkomorul, de aztán visszanyeri a régi kifejezését.*Valóban akadnak olyan emberek, akikről ti beszéltek. De mielőtt ítélkezni szeretnétek, hadd osszak meg veletek valamit ezzel kapcsolatban. Ebben a városban akadnak olyan rabszolgatartók, akik jól bánnak az említett emberekkel. Rendesen adnak nekik ételt-italt és kimehetnek a városba a gazdájukkal. Aztán persze van a rosszabb fajta. Száraz kenyeret és vizet adnak a szolgáknak és azok nem mehetnek sehova.
*Ez Rel szempontjából elítélendő tevékenység, hiszen ő sokáig nem tud egy helyen megmaradni. A kedves rabszolgatartót viszont nem gyűlöli. Látott ő már olyan szolgát, aki nem akart elmenni a gazdájától, így joggal gondolja, hogy az nem olyan borzalmas.*