Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 188 (3741. - 3760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
3760. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-26 16:09:40
Üzenet elküldve: 2014-12-26 16:09:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Bloss//
*Bloss elkezd énekelni. A szöveg maga nem fogja meg annyira Artent, hiszen csak egy kis kocsmai dalocskáról van szó, de tetszik neki a lány hangja. Pont ezért is kérte meg, hogy énekeljen.*
-Nagyon szép hangod van!
*Dicséri kissé esetlen módon, de legalább szívből. Ezután azonban őt kéri a lány. Nem is gondolt erre, mikor megkérte, hogy énekeljen. Úgy látszik, hogy ez valami kétélű dolog lehet.*
-Hát, nincs túl jó hangom, de ha muszáj, hát legyen! Egy próbát megér!
*Mondja nevetve.*
-Drága szép kedves kislány,
Melletted öröklét vár!
Nem remélek egyebet,
Mint csókod, szerelmedet!
Ha átkarolhatlak,
Karjaimban tarthatlak,
Ígérem én, hogy többé már,
Téged csak gondtalanság vár!
*Tud Arten hosszabb és igényesebb dalokat is, de ha már Bloss egy rövidet énekelt, a lovag sem akarta sokáig fárasztani. Tudván, hogy nem is olyan megnyerő a hangja. Igaz az is, hogy nem véletlenül választotta ezt a muzsikát. Egy szép hölgynek ilyet illik énekelni. Vagy, legalábbis így követelik meg a lovagi könyvek.*
*Bloss elkezd énekelni. A szöveg maga nem fogja meg annyira Artent, hiszen csak egy kis kocsmai dalocskáról van szó, de tetszik neki a lány hangja. Pont ezért is kérte meg, hogy énekeljen.*
-Nagyon szép hangod van!
*Dicséri kissé esetlen módon, de legalább szívből. Ezután azonban őt kéri a lány. Nem is gondolt erre, mikor megkérte, hogy énekeljen. Úgy látszik, hogy ez valami kétélű dolog lehet.*
-Hát, nincs túl jó hangom, de ha muszáj, hát legyen! Egy próbát megér!
*Mondja nevetve.*
-Drága szép kedves kislány,
Melletted öröklét vár!
Nem remélek egyebet,
Mint csókod, szerelmedet!
Ha átkarolhatlak,
Karjaimban tarthatlak,
Ígérem én, hogy többé már,
Téged csak gondtalanság vár!
*Tud Arten hosszabb és igényesebb dalokat is, de ha már Bloss egy rövidet énekelt, a lovag sem akarta sokáig fárasztani. Tudván, hogy nem is olyan megnyerő a hangja. Igaz az is, hogy nem véletlenül választotta ezt a muzsikát. Egy szép hölgynek ilyet illik énekelni. Vagy, legalábbis így követelik meg a lovagi könyvek.*
3759. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-26 15:48:38
Üzenet elküldve: 2014-12-26 15:48:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arten//
* Hiába is, a lovagok valóban hasonlóan gondolkodnak, ezért is tudnak valószínűleg ilyen jól elbeszélgetni. Elveszi a rumot és iszik belőle egy kortyot.*
- Énekeljek?
* Nevet fel. A hangjával nincs olyan nagy baj, persze nem egy muzsikus, énekes. De egész szépen megy neki a dalolászás.*
- Hosszú útról érkeztem, megpihenni jöttem,
Befogadjátok e, megfáradt vándort?
Nekem kérek én lakosztályat,
Nem kérek én puha ágyat,
Csal fedélt a fejem fölé,
Csak egy kis bort kenyér mellé!
* Ez egy olyan kocsmai ének, melyet a társaitól hallott, mikor éppen a városban voltak, s valami feladatot kellett teljesíteniük, aztán elmentek mulatozni. Az utolsó sorokat már alig bírja végigénekelni, annyira nevetségesnek találja az egészet. Nevetve mondja:*
- Na, most te jössz!
* Böki oldalba a lovagot jókedvűen.*
* Hiába is, a lovagok valóban hasonlóan gondolkodnak, ezért is tudnak valószínűleg ilyen jól elbeszélgetni. Elveszi a rumot és iszik belőle egy kortyot.*
- Énekeljek?
* Nevet fel. A hangjával nincs olyan nagy baj, persze nem egy muzsikus, énekes. De egész szépen megy neki a dalolászás.*
- Hosszú útról érkeztem, megpihenni jöttem,
Befogadjátok e, megfáradt vándort?
Nekem kérek én lakosztályat,
Nem kérek én puha ágyat,
Csal fedélt a fejem fölé,
Csak egy kis bort kenyér mellé!
* Ez egy olyan kocsmai ének, melyet a társaitól hallott, mikor éppen a városban voltak, s valami feladatot kellett teljesíteniük, aztán elmentek mulatozni. Az utolsó sorokat már alig bírja végigénekelni, annyira nevetségesnek találja az egészet. Nevetve mondja:*
- Na, most te jössz!
* Böki oldalba a lovagot jókedvűen.*
3758. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-26 14:43:31
Üzenet elküldve: 2014-12-26 14:43:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Bloss//
*Igaz, ami igaz, Artennek rég volt ilyen jó társasága. A nőkkel akik mostanában az útjába kerültek, azokkal nem túl sokáig beszélgetett. Nem is azért voltak... De Bloss más. Teljesen más, mint azok. Ő erős, és úgy gondolkodik mint Arten.*
-Tragédia!
*Ismétli meg a szavakat, és ő is felnevet. Ezután elkezdi hallgatni a madarak dalát, hiszen közben ők is rázendítettek. Arten leveszi kulacsát a lova nyeregtáskájából és nagyot húz belőle.*
-Tessék, rum! Hogy még jobb kedvünk legyen!
*Mielőtt odaadná, még egyet húz belőle, jó példával elöl járva az ivásban*
-Tudsz énekelni, szeretném hallani a hangod!
*Kéri jókedvűen a másikat. Szép a madarak hangja is, de most valahogy az olyan monotonnak tűnik.*
*Igaz, ami igaz, Artennek rég volt ilyen jó társasága. A nőkkel akik mostanában az útjába kerültek, azokkal nem túl sokáig beszélgetett. Nem is azért voltak... De Bloss más. Teljesen más, mint azok. Ő erős, és úgy gondolkodik mint Arten.*
-Tragédia!
*Ismétli meg a szavakat, és ő is felnevet. Ezután elkezdi hallgatni a madarak dalát, hiszen közben ők is rázendítettek. Arten leveszi kulacsát a lova nyeregtáskájából és nagyot húz belőle.*
-Tessék, rum! Hogy még jobb kedvünk legyen!
*Mielőtt odaadná, még egyet húz belőle, jó példával elöl járva az ivásban*
-Tudsz énekelni, szeretném hallani a hangod!
*Kéri jókedvűen a másikat. Szép a madarak hangja is, de most valahogy az olyan monotonnak tűnik.*
3757. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-26 14:31:32
Üzenet elküldve: 2014-12-26 14:31:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arten//
* Igen, ugyan nem lát bele Arten fejébe, de ha így lenne, igazat adna neki. Hiába gonosz valaki, mégiscsak egy emberről, elfről vagy más elő személyről van vagy volt szó. És ha valakinek elveszi az életét az valahol bűn, valahol pedig hőstett. Az élet olyan dolog, ami mindenkit megillet, de vannak olyan gaztettek, melyek nem megbocsáthatóak. Vannak véletlenek, mikor egy ártatlan veszti életét. De a halál valakinek mindig fáj... Akár az áldozatnak, mielőtt kileheli lelkét.*
~ Lovag leszek addig, míg egy erősebb ellenfél nem kerül utamba, de akkor is mepróbálom magammal hozni a síromba...~
* Jut eszébe a lánynak egy lovagokról szóló ének egyik sora. Ő is, mint minden harcos és lovag a csatamezőn akar eltávozni, de akkor is megpróbálja magával vinni az ellenséget... Igen, a lovagi életúton nem csak a vidámság kíséri az embert, hanem vér és fájdalom is. A lány azonban mindig igyekszik a dolgok jó oldalát észrevenni.*
- Kész tragédia lenne, mi?
* Nevet fel, de azért jól esik neki, amit Artem mondd. Örül, hogy jó társaságnak tartják.*
* Igen, ugyan nem lát bele Arten fejébe, de ha így lenne, igazat adna neki. Hiába gonosz valaki, mégiscsak egy emberről, elfről vagy más elő személyről van vagy volt szó. És ha valakinek elveszi az életét az valahol bűn, valahol pedig hőstett. Az élet olyan dolog, ami mindenkit megillet, de vannak olyan gaztettek, melyek nem megbocsáthatóak. Vannak véletlenek, mikor egy ártatlan veszti életét. De a halál valakinek mindig fáj... Akár az áldozatnak, mielőtt kileheli lelkét.*
~ Lovag leszek addig, míg egy erősebb ellenfél nem kerül utamba, de akkor is mepróbálom magammal hozni a síromba...~
* Jut eszébe a lánynak egy lovagokról szóló ének egyik sora. Ő is, mint minden harcos és lovag a csatamezőn akar eltávozni, de akkor is megpróbálja magával vinni az ellenséget... Igen, a lovagi életúton nem csak a vidámság kíséri az embert, hanem vér és fájdalom is. A lány azonban mindig igyekszik a dolgok jó oldalát észrevenni.*
- Kész tragédia lenne, mi?
* Nevet fel, de azért jól esik neki, amit Artem mondd. Örül, hogy jó társaságnak tartják.*
3756. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-26 14:18:04
Üzenet elküldve: 2014-12-26 14:18:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Bloss//
*Igen, jóérzés, hogy megvédheti akiket akar, de milyen áron? Vér és pusztítás árán. Sosem akar belegondolni, hogy kard van a kezében, mikor harcol. Abba, hogy mikor valakibe beleszúrja az acélt, az meghal... Azonban ideje sincs ilyeneken gondolkodni, hiszen Bloss belevág saját történetébe. Sokkal kellemesebbnek hangzik, mint Arten múltja. A lovag sosem szerette az olyanokat, akik nemesi udvarokban tanulták meg a kardot forgatni, páncélt viselni. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem is igazán találkozott eddig ilyen lovagokkal. De most itt van Bloss, aki igazán jó társaság, nem olyan piperkőc, mint a nemesi lovagok. Az utolsó mondatok mosolyt csalnak az arcára.*
-Tudod, én is örülök neki, hogy így alakult az életed. *Mondja ki amit gondol. De mivel talán így nem érthető, mit szeretne, gyorsan pontosít is.*
-Ha nem így lett volna, akkor most nem sétálgathatnék veled itt az erdőben! Nem élvezhetném a társaságod, és nem karolhatnék beléd! *Sóhajt egyet.*
-Az igazán szörnyű lenne!
*Igen, jóérzés, hogy megvédheti akiket akar, de milyen áron? Vér és pusztítás árán. Sosem akar belegondolni, hogy kard van a kezében, mikor harcol. Abba, hogy mikor valakibe beleszúrja az acélt, az meghal... Azonban ideje sincs ilyeneken gondolkodni, hiszen Bloss belevág saját történetébe. Sokkal kellemesebbnek hangzik, mint Arten múltja. A lovag sosem szerette az olyanokat, akik nemesi udvarokban tanulták meg a kardot forgatni, páncélt viselni. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem is igazán találkozott eddig ilyen lovagokkal. De most itt van Bloss, aki igazán jó társaság, nem olyan piperkőc, mint a nemesi lovagok. Az utolsó mondatok mosolyt csalnak az arcára.*
-Tudod, én is örülök neki, hogy így alakult az életed. *Mondja ki amit gondol. De mivel talán így nem érthető, mit szeretne, gyorsan pontosít is.*
-Ha nem így lett volna, akkor most nem sétálgathatnék veled itt az erdőben! Nem élvezhetném a társaságod, és nem karolhatnék beléd! *Sóhajt egyet.*
-Az igazán szörnyű lenne!
3755. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-26 14:02:58
Üzenet elküldve: 2014-12-26 14:02:58
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arten//
* Figyelmesen hallgatja a lovagot.*
- Jó érzés, ha az ember tudja, hogy megvédte azt ami vagy aki fontos neki.
* Erre egy pillanatra ő is elszomorodik. Nem volt ott mikor megtámadták a családot... Érzi azonban, hogy nem okolhatja magát a történtekért.*
- Igazából azt akarták, hogy az legyek, de én is akartam. Még öt éves voltam csak, mikor úgy elkezdték a lovaggá nevelésemet. Az elején olyan volt mint egy játék, persze volt mikor csöndben kellett ülni, tanulni, de ott voltak a barátaim, akikkel mindig olyan jól szórakoztunk. Aztán ahogy idősebb lettem egyre inkább éreztem, hogy ez egy felelősség. Mikor gyermekként kerültem ahhoz a családhoz, ahol tanítotottak fölmerült az úrnőben, hogy legyek szobalány, társalkodónő vagy ilyesmi. Valamiért mégis úgy lett, hogy a fiúk között tanultam és nem az úri kisasszonyokkal játszottam. Talán azért, mert az úr látta, hogy megvédtem egyszer az egyik kisgyereket, mikor a nagyobbik el akarta venni a cukorkaját.
* Nevet fel az emléken.*
- De örülök úgy összességében, hogy eképp alakult az életem.
* Mondja mosolyogva.*
* Figyelmesen hallgatja a lovagot.*
- Jó érzés, ha az ember tudja, hogy megvédte azt ami vagy aki fontos neki.
* Erre egy pillanatra ő is elszomorodik. Nem volt ott mikor megtámadták a családot... Érzi azonban, hogy nem okolhatja magát a történtekért.*
- Igazából azt akarták, hogy az legyek, de én is akartam. Még öt éves voltam csak, mikor úgy elkezdték a lovaggá nevelésemet. Az elején olyan volt mint egy játék, persze volt mikor csöndben kellett ülni, tanulni, de ott voltak a barátaim, akikkel mindig olyan jól szórakoztunk. Aztán ahogy idősebb lettem egyre inkább éreztem, hogy ez egy felelősség. Mikor gyermekként kerültem ahhoz a családhoz, ahol tanítotottak fölmerült az úrnőben, hogy legyek szobalány, társalkodónő vagy ilyesmi. Valamiért mégis úgy lett, hogy a fiúk között tanultam és nem az úri kisasszonyokkal játszottam. Talán azért, mert az úr látta, hogy megvédtem egyszer az egyik kisgyereket, mikor a nagyobbik el akarta venni a cukorkaját.
* Nevet fel az emléken.*
- De örülök úgy összességében, hogy eképp alakult az életem.
* Mondja mosolyogva.*
3754. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-26 13:50:30
Üzenet elküldve: 2014-12-26 13:50:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Bloss//
*Arten a kérdés megválaszolása érdekében visszaemlékszik múltjára. Nem tartja túl szép emléknek, de az övé. Megélte, tehát el kell fogadnia.*
-Nem is tudom igazán. Régen volt.
*A következő kérdésre viszont egyértelműen tudja a választ. Ha nem is közvetlenül, de mások akarták, befolyásolták az életét.*
-Mondhatjuk ezt is igen. Azért vettem fel a páncélt, hogy megvédjek egy falut. Mivel sikerült, gondoltam kamatoztatom a tudásom és a kardom.
*Igaz, hogy szereti viselni a páncélt. Szinte csak jó emlékei vannak vele kapcsolatban. Megvédi őt, és mindenkit, akit csak Arten szeret. Vagyis, eddig megvédte őket. Azt, hogy mit hoz a jövő, még nem lehet tudni, de a lovag a legjobbakat reméli. Végignézve Blosson őt is meg akarja védeni. Tudja, hogy talán jobban meg tudná védeni magát, hiszen elég erős, meg ő maga is lovag, de mégis, ha arra kerülne sor, hogy meg kell védeni, Arten örülne, hogy annak idején lovag lett.*
-Azért lettem lovag, hogy megvédjek mindenkit, akit kell!
*Mondja halkan, nyugodt, bár kicsit szomorú hangon. Maga sem tudja miért lett szomorú egy pillanat alatt. Megrázza a fejét, hisz nem azért jött el sétálni, hogy rossz kedvű legyen. Mosolyt erőltet az arcára és a lányra néz.*
-És te miért? Ha már sétálgatunk, együtt, jobban meg szeretnélek ismerni.
*Mondja, és közben kacsint egyet. Kicsit lassít a léptein közben, mert ha túl gyorsan megy, nem bír egyszerre a beszédre és a látványra is figyelni.*
*Arten a kérdés megválaszolása érdekében visszaemlékszik múltjára. Nem tartja túl szép emléknek, de az övé. Megélte, tehát el kell fogadnia.*
-Nem is tudom igazán. Régen volt.
*A következő kérdésre viszont egyértelműen tudja a választ. Ha nem is közvetlenül, de mások akarták, befolyásolták az életét.*
-Mondhatjuk ezt is igen. Azért vettem fel a páncélt, hogy megvédjek egy falut. Mivel sikerült, gondoltam kamatoztatom a tudásom és a kardom.
*Igaz, hogy szereti viselni a páncélt. Szinte csak jó emlékei vannak vele kapcsolatban. Megvédi őt, és mindenkit, akit csak Arten szeret. Vagyis, eddig megvédte őket. Azt, hogy mit hoz a jövő, még nem lehet tudni, de a lovag a legjobbakat reméli. Végignézve Blosson őt is meg akarja védeni. Tudja, hogy talán jobban meg tudná védeni magát, hiszen elég erős, meg ő maga is lovag, de mégis, ha arra kerülne sor, hogy meg kell védeni, Arten örülne, hogy annak idején lovag lett.*
-Azért lettem lovag, hogy megvédjek mindenkit, akit kell!
*Mondja halkan, nyugodt, bár kicsit szomorú hangon. Maga sem tudja miért lett szomorú egy pillanat alatt. Megrázza a fejét, hisz nem azért jött el sétálni, hogy rossz kedvű legyen. Mosolyt erőltet az arcára és a lányra néz.*
-És te miért? Ha már sétálgatunk, együtt, jobban meg szeretnélek ismerni.
*Mondja, és közben kacsint egyet. Kicsit lassít a léptein közben, mert ha túl gyorsan megy, nem bír egyszerre a beszédre és a látványra is figyelni.*
3753. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-26 13:39:25
Üzenet elküldve: 2014-12-26 13:39:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arten//
* Ez a térkép már azóta a lánynál van, hogy megérkezett a városba, s most legalább hasznát is veszi. Hagyja, hogy Arten belekaroljon, ez miatt nem ellenkezik.*
- Kedves, hogy ezt mondod.
* Mondja egy kissé zavart mosollyal. A lánynak is az jár a fejében, hogy mostanában egész nyugodtan telnek a napjai. Néha vágyik egy kis harcra, persze nem élet-halál küzdelmekre, de szereti az izgalmat. Most azonban, hogy csak sétálgatnak és azt sem bánja.*
- Mikor döntöttél úgy, hogy lovag leszel?
* Töri meg a pillanatnyi csendet.*
- Vagy mások akarták helyetted?
* Hisz ez is előfordulhat. Bár úgy látja, hogy Arten nagyon is szereti a páncélt és a kardot, na meg olyan büszkén ecsetelte a szakmáját. Vagy nevezzük inkább hivatásnak.*
* Ez a térkép már azóta a lánynál van, hogy megérkezett a városba, s most legalább hasznát is veszi. Hagyja, hogy Arten belekaroljon, ez miatt nem ellenkezik.*
- Kedves, hogy ezt mondod.
* Mondja egy kissé zavart mosollyal. A lánynak is az jár a fejében, hogy mostanában egész nyugodtan telnek a napjai. Néha vágyik egy kis harcra, persze nem élet-halál küzdelmekre, de szereti az izgalmat. Most azonban, hogy csak sétálgatnak és azt sem bánja.*
- Mikor döntöttél úgy, hogy lovag leszel?
* Töri meg a pillanatnyi csendet.*
- Vagy mások akarták helyetted?
* Hisz ez is előfordulhat. Bár úgy látja, hogy Arten nagyon is szereti a páncélt és a kardot, na meg olyan büszkén ecsetelte a szakmáját. Vagy nevezzük inkább hivatásnak.*
3752. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-26 13:26:28
Üzenet elküldve: 2014-12-26 13:26:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Bloss//
*Mikor meglátja a térképet, egészen elcsodálkozik.* ~Te aztán jól felkészültél!~ *Mosolyodik el. Mikor megállnak, és a hosszabb útról esik szó, Arten bólogatni kezd.*
-Persze, persze! Menjünk úgy, nyugodtan! Nem bánom.
*Belekarol a lányba. Persze, csak ha az nem ellenkezik túlzottan.*
-Tudod, nem is kívánhatnék jobbat!
*Mondja, és az ég felé néz egy pillanatra.*
-Egy gyönyörű erdőben sétálgatok egy még csodálatra méltóbb hölgy társaságában.
*Arcát a lány felé fordítja és belenéz a szemébe.*
-Mit kívánhat mást egy férfi?
*Lova engedelmesen követi őket, még vezetni sem kell. Elég jól meg van tanítva.* ~Eszembe sem jutott volna, hogy ez a nap ilyen jó lesz. Rég volt már ilyen pihenésben részem.~ *Gondolkodik el a dolgon. Az igazság az, hogy mostanában úgy él mint egy nemes úr. Semmire sincs gondja, csak járkál, nézelődik, élvezi az életet. Semmi olyasmi, mint amit eddig csinált. Nincs híre harcoknak, lázongásoknak és bármi ilyesminek, ami elveheti idejét és kedvét.*
*Mikor meglátja a térképet, egészen elcsodálkozik.* ~Te aztán jól felkészültél!~ *Mosolyodik el. Mikor megállnak, és a hosszabb útról esik szó, Arten bólogatni kezd.*
-Persze, persze! Menjünk úgy, nyugodtan! Nem bánom.
*Belekarol a lányba. Persze, csak ha az nem ellenkezik túlzottan.*
-Tudod, nem is kívánhatnék jobbat!
*Mondja, és az ég felé néz egy pillanatra.*
-Egy gyönyörű erdőben sétálgatok egy még csodálatra méltóbb hölgy társaságában.
*Arcát a lány felé fordítja és belenéz a szemébe.*
-Mit kívánhat mást egy férfi?
*Lova engedelmesen követi őket, még vezetni sem kell. Elég jól meg van tanítva.* ~Eszembe sem jutott volna, hogy ez a nap ilyen jó lesz. Rég volt már ilyen pihenésben részem.~ *Gondolkodik el a dolgon. Az igazság az, hogy mostanában úgy él mint egy nemes úr. Semmire sincs gondja, csak járkál, nézelődik, élvezi az életet. Semmi olyasmi, mint amit eddig csinált. Nincs híre harcoknak, lázongásoknak és bármi ilyesminek, ami elveheti idejét és kedvét.*
3751. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-26 13:16:53
Üzenet elküldve: 2014-12-26 13:16:53
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arten//
* A lovag azt mondja, hogy menjenek lovon és a lány sem ellenkezik, így egészen hamar eljutnak az erdőbe. Mikor az odaérnek, akkor a lány is elgondolkodik, de eszébe jut, hogy a zsebében van egy térkép.*
- Erre, itt balra, aztán jobbra.
* Mutatja a helyes irányt.*
- De...
* És itt újra a térképre mutat.*
- van egy másik út is. Ami kicsit hosszabb. De ugyanoda érünk ki. Olyan szép most az erdő! Nincs kedved a hosszabb úton menni?
* Néz a másikra, mert ő a maga részéről szívesen választja azt, hogy sétálhasson a fák között. A leveleken át beszűrődik a napfény, s nincs is olyan hideg, így most tényleg jó lenne kicsit is sétálni.*
* A lovag azt mondja, hogy menjenek lovon és a lány sem ellenkezik, így egészen hamar eljutnak az erdőbe. Mikor az odaérnek, akkor a lány is elgondolkodik, de eszébe jut, hogy a zsebében van egy térkép.*
- Erre, itt balra, aztán jobbra.
* Mutatja a helyes irányt.*
- De...
* És itt újra a térképre mutat.*
- van egy másik út is. Ami kicsit hosszabb. De ugyanoda érünk ki. Olyan szép most az erdő! Nincs kedved a hosszabb úton menni?
* Néz a másikra, mert ő a maga részéről szívesen választja azt, hogy sétálhasson a fák között. A leveleken át beszűrődik a napfény, s nincs is olyan hideg, így most tényleg jó lenne kicsit is sétálni.*
3750. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-26 12:59:34
Üzenet elküldve: 2014-12-26 12:59:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Bloss//
*Mivel Artennek nem kell várakoznia, azonnal indulhatnak is. Egy pillanatra elgondolkodik, hogy melyik lenne a jó döntés végül a lovak mellett dönt. El is magyarázza miért.*
-Menjünk lóháton, hogy ne fáradjunk el, hiszen végül is az erdei séta lesz a lényeg. A városon meg gyorsan átvágunk.
*Közben már ki is lép az ajtón. Felül a lovára. Megvárja, hogy Bloss is így tegyen és indul is. Csakhamar az erdőben járnak. Ekkor leszáll a lóról, és kantárszáron vezeti tovább a lovat. Nem hagyná az erdő szélén semmi pénzért az állatot. Az erdőben Arten egyáltalán nincs otthon, ezért megáll és Blossra néz.*
-Most merre? Én nem tudom hol az a tisztás. Vagy, legalábbis nem emlékszem.
*Lehet, hogy járt már ott. Fogalma sincs. Az igazság az, hogy egyre gyorsabban felejti el a lényegtelenebb dolgokat. *
*Mivel Artennek nem kell várakoznia, azonnal indulhatnak is. Egy pillanatra elgondolkodik, hogy melyik lenne a jó döntés végül a lovak mellett dönt. El is magyarázza miért.*
-Menjünk lóháton, hogy ne fáradjunk el, hiszen végül is az erdei séta lesz a lényeg. A városon meg gyorsan átvágunk.
*Közben már ki is lép az ajtón. Felül a lovára. Megvárja, hogy Bloss is így tegyen és indul is. Csakhamar az erdőben járnak. Ekkor leszáll a lóról, és kantárszáron vezeti tovább a lovat. Nem hagyná az erdő szélén semmi pénzért az állatot. Az erdőben Arten egyáltalán nincs otthon, ezért megáll és Blossra néz.*
-Most merre? Én nem tudom hol az a tisztás. Vagy, legalábbis nem emlékszem.
*Lehet, hogy járt már ott. Fogalma sincs. Az igazság az, hogy egyre gyorsabban felejti el a lényegtelenebb dolgokat. *
3749. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-26 10:11:10
Üzenet elküldve: 2014-12-26 10:11:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// Az unikornis átka //
*Miután sikeresen elhelyezik az elefántot, a kis társaság bevonul a fogadóba. Rögtön egy ital meghívással indít vendéglátójuk, amit mindenki ki is használ. *
- Ha van, akkor egy kis forralt bor jól esne. De ha nincs, jó lesz a sima is. Vöröset, ha lehet. -
* Mondja Saun, mert bár keveset iszik, de megválogatja, hogy mit. Miután letelepednek, rögtön a feladatról kezdenek el beszélgetni. Elhangzik némi információ, és jó pár kérdés is. A férfi az utóbbiakat gyarapítja. *
- Mondja csak, mégis miféle lények kísérik ezt a lovat? Biztosak benne, hogy vele, és nem ellene vannak? -
* Érdeklődik, miközben kortyolja az italát. Időközben megérkezik kolosszus társuk is, és hátasát megszégyenítő mennyiségű vizet iszik meg egyszerre. Saun nem foglalkozik vele, inkább a vezetőjüket méregeti. *
- Túl sok a kérdés, és nagyon kevésre van válasz. Nem csoda, hogy az öreg annyi embert el tudott ijeszteni. -
* Jegyzi meg, egy kis éllel a hangjában. Soha nem szerette a bonyodalmakat. *
*Miután sikeresen elhelyezik az elefántot, a kis társaság bevonul a fogadóba. Rögtön egy ital meghívással indít vendéglátójuk, amit mindenki ki is használ. *
- Ha van, akkor egy kis forralt bor jól esne. De ha nincs, jó lesz a sima is. Vöröset, ha lehet. -
* Mondja Saun, mert bár keveset iszik, de megválogatja, hogy mit. Miután letelepednek, rögtön a feladatról kezdenek el beszélgetni. Elhangzik némi információ, és jó pár kérdés is. A férfi az utóbbiakat gyarapítja. *
- Mondja csak, mégis miféle lények kísérik ezt a lovat? Biztosak benne, hogy vele, és nem ellene vannak? -
* Érdeklődik, miközben kortyolja az italát. Időközben megérkezik kolosszus társuk is, és hátasát megszégyenítő mennyiségű vizet iszik meg egyszerre. Saun nem foglalkozik vele, inkább a vezetőjüket méregeti. *
- Túl sok a kérdés, és nagyon kevésre van válasz. Nem csoda, hogy az öreg annyi embert el tudott ijeszteni. -
* Jegyzi meg, egy kis éllel a hangjában. Soha nem szerette a bonyodalmakat. *
3748. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-25 22:16:04
Üzenet elküldve: 2014-12-25 22:16:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
// Átkozott fogadó //
*Hó. Apró fehér pihe puha hó, amely hideg ugyan, de sokszor veszélytelen. Igaz, hogy az óvatlanok halálra fagynak, de még a legnagyobb viharok is elviselhetőek némi fedezékkel. Beszélik, hogy a hegyekben a viharok kegyetlenek, és irgalmatlanok. Arra, ami a párosra vár, arra egyikük sem tudna olyan szót használni, amit pozitív gondolatot fejezne ki.
Az első széllökés úgy néz ki, hogy csak az elő hírnöke a viharnak, amely feléjük közeledik. A szél egyre erősebb, és vadabb. Már nem csak egy egy széllökés, hanem tomboló dühöngő pusztító erejű hatalom. Ha Mordnak az első széllökésnél meg kellett vetnie a lábát, akkor most már jó ötlet lenne kikötnie magát. Az aprócska tündérnek pedig megfelelő fedezéket kellene találnia. Amint a fekete fellegek elérik a páros az elemek már teljes erejükben tombolnak. Pár lépéssel a páros mellet egy fa fájdalmas recsegéssel próbál ellenállni a dühöngő időnek. Először csak inogva próbál a helyén maradni, de alig egy perccel később föld darabok szállnak szanaszéjjel a szélben, ahogy a gyökerei már nem képesek a földön tartani a fát. A páros szerencséjére a fa nem feléjük száll, hanem egy sokkal nagyobb fa oldalának csapódik.
Nem kell sokat várnia a párosnak, hogy az égből hatalmas kövér cseppek hullanak alá. De nem a bársonyos érintésű kellemes hűs nyári zápor. Hanem az a fajta, amikor az ember inkább csak a háza ablakából tekint ki.
Mordék egy ideig bolyongnak az ítéletidőben, amikor egy alak bontakozik ki a viharban. Nem lehet túl magas a púpos alak, s valami hatalmas vászont terített magára az idő ellen. Így nem tudják alaposan megfigyelni. Abban szinte biztosak, hogy az alak egy szarvast vezet pórázon. Egy ideig nézi őket az alak, mire megszólítja őket.*
-Ejnye városi nípek! Jünnek velem! *int a kezével, hogy kövessék őt.* Különben itten döglenek! Van itt egy fogadó.
*Hó. Apró fehér pihe puha hó, amely hideg ugyan, de sokszor veszélytelen. Igaz, hogy az óvatlanok halálra fagynak, de még a legnagyobb viharok is elviselhetőek némi fedezékkel. Beszélik, hogy a hegyekben a viharok kegyetlenek, és irgalmatlanok. Arra, ami a párosra vár, arra egyikük sem tudna olyan szót használni, amit pozitív gondolatot fejezne ki.
Az első széllökés úgy néz ki, hogy csak az elő hírnöke a viharnak, amely feléjük közeledik. A szél egyre erősebb, és vadabb. Már nem csak egy egy széllökés, hanem tomboló dühöngő pusztító erejű hatalom. Ha Mordnak az első széllökésnél meg kellett vetnie a lábát, akkor most már jó ötlet lenne kikötnie magát. Az aprócska tündérnek pedig megfelelő fedezéket kellene találnia. Amint a fekete fellegek elérik a páros az elemek már teljes erejükben tombolnak. Pár lépéssel a páros mellet egy fa fájdalmas recsegéssel próbál ellenállni a dühöngő időnek. Először csak inogva próbál a helyén maradni, de alig egy perccel később föld darabok szállnak szanaszéjjel a szélben, ahogy a gyökerei már nem képesek a földön tartani a fát. A páros szerencséjére a fa nem feléjük száll, hanem egy sokkal nagyobb fa oldalának csapódik.
Nem kell sokat várnia a párosnak, hogy az égből hatalmas kövér cseppek hullanak alá. De nem a bársonyos érintésű kellemes hűs nyári zápor. Hanem az a fajta, amikor az ember inkább csak a háza ablakából tekint ki.
Mordék egy ideig bolyongnak az ítéletidőben, amikor egy alak bontakozik ki a viharban. Nem lehet túl magas a púpos alak, s valami hatalmas vászont terített magára az idő ellen. Így nem tudják alaposan megfigyelni. Abban szinte biztosak, hogy az alak egy szarvast vezet pórázon. Egy ideig nézi őket az alak, mire megszólítja őket.*
-Ejnye városi nípek! Jünnek velem! *int a kezével, hogy kövessék őt.* Különben itten döglenek! Van itt egy fogadó.
3747. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-25 20:45:01
Üzenet elküldve: 2014-12-25 20:45:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
~Nem hiszem el! Sosem jutok már végre el a városba, és sosem fogok tudni lepihenni pár órára?~
*Dreim kezd nagyon megőrülni. Úgy gondolja, nincsen kivezető út ebből az erdőből. Felemészti az éhség, és a fáradtság. A lelkében lévő tűz, és harci vágy is kezd elmúlni. Kezd egyre jobban idegronccsá válni, és leül egy fa mellé. Azonban gondolataiban végigviharzik minden, ami addig hajtotta őt a továbbmenetelben.*
~Meg tudom csinálni, nem adom fel, megbosszulok mindent amit velem tettek. Már nincsen messze. Nemsokára odaérek. Lehet, hogy sokszor megbotlok, de sosem fogok megállni, csak ha már meghalok.~
*Habár elhatározása mély, látszik rajta, hogy már nem bírja sokáig. Egyre lassabban, és esetlenebbül indul tovább, a fogadó felé.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.26 21:51:13, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*Dreim kezd nagyon megőrülni. Úgy gondolja, nincsen kivezető út ebből az erdőből. Felemészti az éhség, és a fáradtság. A lelkében lévő tűz, és harci vágy is kezd elmúlni. Kezd egyre jobban idegronccsá válni, és leül egy fa mellé. Azonban gondolataiban végigviharzik minden, ami addig hajtotta őt a továbbmenetelben.*
~Meg tudom csinálni, nem adom fel, megbosszulok mindent amit velem tettek. Már nincsen messze. Nemsokára odaérek. Lehet, hogy sokszor megbotlok, de sosem fogok megállni, csak ha már meghalok.~
*Habár elhatározása mély, látszik rajta, hogy már nem bírja sokáig. Egyre lassabban, és esetlenebbül indul tovább, a fogadó felé.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.26 21:51:13, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
3746. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-25 18:04:20
Üzenet elküldve: 2014-12-25 18:04:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//Egy szörnyű nap//
//Aokin Uehoshi//
*Aokin lelki szemei előtt apró darabokra törik össze a tükör, amely mögé elrejtőzött a nő valója, s ami mögötte lát az megrémíti a szerzetest. Eddig azt hitte, hogy ő védelmezi a védtelen nőt. De így bele gondolva lehet, hogy Aokin csupán egy óvatlan bárányka, aki egyedül elsétált az erdőbe egy báránybőrbe bújt farkassal. Ha ez igaz, akkor a támadók megmentették attól a szörnyűségtől, ami rá várt. De az is lehet, hogy csak azért csábította a férfit az erdőbe, hogy biztosítsa a menekülését az esetleges támadásnál.
Aokin szívesen tenne egy s mást a nővel, de nem képes. Éppen hogy felteszi a kérdést, hogy mi is volt ez, amikor egy erős rúgás arcon találja, pillanatokkal később a két kezére hurok kerül, s elkezdik szétfeszíteni, s így talpra kényszerítik. A vezér elé lép, hogy választ adjon neki a kérdésre.*
-A szörnyeteg mestered itt hagyott nekünk! *az arcán látszik, hogy szomorú, hiszen a nő elejtésének jobban örült volna. De megelégszik evvel a zsákmánnyal.*
-Szedd össze Wharth maradványait. *parancsolja a szabad katonának, miközben ő óvatosan felveszi a szerzetes botját. Először csak félénken nyúl, hozzá, mint aki fél a következménytől, de végül megragadja.*
*A kis csapat elindul az erdő mélyére, ha a szerzetes nem hajlandó a saját lábán, akkor végighúzzák az erdőn. A vezér időnként egy iránytűt vesz elő a zsebéből, amit gondosan egy kendőbe csomagol vissza, hogy megtudja melyik irányba kell haladniuk. Közel másfél óráig haladnak ösvény nélkül, amikor végre elérkeznek egy tisztásra. A tisztás másik öt katona szorgoskodik, hogy valamit előkészítsen. Három darab három méteres oszlopot már felállítottak a téren egymás mellet, s másik két oszlopnak is kiásták már az alapot. Két katona azonnal oda rohan hozzájuk, hogy segítsenek a társaiknak.*
-Lecsaptunk a démonfattyúra, de megszökött. *közli a vezér, majd szomorúan hozzá teszi.* Whart meghalt. De a szörnyeteg tanítványa itt van. *mutat Aokinra.*
*Másik két katona először a jobb kezét húzzák ki a hurokból, s megpróbálják Aokin előtt megkötni, ha ez sikerül, akkor a bal kezét is.*
//Aokin Uehoshi//
*Aokin lelki szemei előtt apró darabokra törik össze a tükör, amely mögé elrejtőzött a nő valója, s ami mögötte lát az megrémíti a szerzetest. Eddig azt hitte, hogy ő védelmezi a védtelen nőt. De így bele gondolva lehet, hogy Aokin csupán egy óvatlan bárányka, aki egyedül elsétált az erdőbe egy báránybőrbe bújt farkassal. Ha ez igaz, akkor a támadók megmentették attól a szörnyűségtől, ami rá várt. De az is lehet, hogy csak azért csábította a férfit az erdőbe, hogy biztosítsa a menekülését az esetleges támadásnál.
Aokin szívesen tenne egy s mást a nővel, de nem képes. Éppen hogy felteszi a kérdést, hogy mi is volt ez, amikor egy erős rúgás arcon találja, pillanatokkal később a két kezére hurok kerül, s elkezdik szétfeszíteni, s így talpra kényszerítik. A vezér elé lép, hogy választ adjon neki a kérdésre.*
-A szörnyeteg mestered itt hagyott nekünk! *az arcán látszik, hogy szomorú, hiszen a nő elejtésének jobban örült volna. De megelégszik evvel a zsákmánnyal.*
-Szedd össze Wharth maradványait. *parancsolja a szabad katonának, miközben ő óvatosan felveszi a szerzetes botját. Először csak félénken nyúl, hozzá, mint aki fél a következménytől, de végül megragadja.*
*A kis csapat elindul az erdő mélyére, ha a szerzetes nem hajlandó a saját lábán, akkor végighúzzák az erdőn. A vezér időnként egy iránytűt vesz elő a zsebéből, amit gondosan egy kendőbe csomagol vissza, hogy megtudja melyik irányba kell haladniuk. Közel másfél óráig haladnak ösvény nélkül, amikor végre elérkeznek egy tisztásra. A tisztás másik öt katona szorgoskodik, hogy valamit előkészítsen. Három darab három méteres oszlopot már felállítottak a téren egymás mellet, s másik két oszlopnak is kiásták már az alapot. Két katona azonnal oda rohan hozzájuk, hogy segítsenek a társaiknak.*
-Lecsaptunk a démonfattyúra, de megszökött. *közli a vezér, majd szomorúan hozzá teszi.* Whart meghalt. De a szörnyeteg tanítványa itt van. *mutat Aokinra.*
*Másik két katona először a jobb kezét húzzák ki a hurokból, s megpróbálják Aokin előtt megkötni, ha ez sikerül, akkor a bal kezét is.*
3745. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-23 17:06:13
Üzenet elküldve: 2014-12-23 17:06:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
~Úgy érzem, sosem fogok kijutni ebből az erdőből. Nem kellett volna bejönnöm ide. Mondjuk, előbb-utóbb úgy is kilyukadok valahova.~
*Amint megérkezett Artheniorba, azonnal a fogadóba sietett, hisz a nagy kalandok mindig a fogadókban kezdődnek. Hát rá sajnos nem talált rá a szerencse, csak kellemetlen testvére, a balszerencse, ugyanis véletlenül kiborította egy részeg, és meglehetősen ingerlékeny óriás italát, az pedig gyorsan kipenderítette őt a Pegazusból. Így került a Holdudvarra. A fogadóba visszamenni nem nagyon volt kedve, így hát nekivágott az erdőnek, "csak kilyukadok valahol" alapon. Hát ez egyelőre nem sikerült, ugyanis úgy érzi, időtlen idők óta bolyong már a sűrű rengetegben. Bár fényes nappal van, a közel álló fák lombkoronái eltakarják a napot, így az erdőben szürkületi félhomály uralkodik. Yaron kissé unja már a folyamatos csörtetést, így leül egy fa tövébe, tisztítani a kardját. Jellemző pótcselekvése ez, ha unatkozik és nincs mit csinálnia, akkor általában ezt teszi. Lecsatolja hátáról, és aprólékosan vizsgálgatni, törölgetni kezdi.*
*Amint megérkezett Artheniorba, azonnal a fogadóba sietett, hisz a nagy kalandok mindig a fogadókban kezdődnek. Hát rá sajnos nem talált rá a szerencse, csak kellemetlen testvére, a balszerencse, ugyanis véletlenül kiborította egy részeg, és meglehetősen ingerlékeny óriás italát, az pedig gyorsan kipenderítette őt a Pegazusból. Így került a Holdudvarra. A fogadóba visszamenni nem nagyon volt kedve, így hát nekivágott az erdőnek, "csak kilyukadok valahol" alapon. Hát ez egyelőre nem sikerült, ugyanis úgy érzi, időtlen idők óta bolyong már a sűrű rengetegben. Bár fényes nappal van, a közel álló fák lombkoronái eltakarják a napot, így az erdőben szürkületi félhomály uralkodik. Yaron kissé unja már a folyamatos csörtetést, így leül egy fa tövébe, tisztítani a kardját. Jellemző pótcselekvése ez, ha unatkozik és nincs mit csinálnia, akkor általában ezt teszi. Lecsatolja hátáról, és aprólékosan vizsgálgatni, törölgetni kezdi.*
3744. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-23 16:06:40
Üzenet elküldve: 2014-12-23 16:06:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Átkozott fogadó //
- Megszabadulni? Hahh! *kacag fel* Szerintem minden férfinek az az álma, hogy egy ilyen tüneménnyel találkozzon, aki nem riad vissza a kalandoktól!
*Kacsint Ada felé, válaszolván az enyhe bökdösésre. Még mindig képes meglepődni magán, hiszen az, hogy ilyen vonzalmat érez egy tündér, tündérek iránt, az nem éppen "normális", hiszen bár mindkettejüknek két karja s két lába van, hatalmas különbségek vannak köztük, ám ennek ellenére Mordach határozottan állíthatja, hogy nem lenne ellenére, ha Ada és ő közte kicsit szorosabbra fűződne a kapcsolat. Talán el kellene kezdenie komolyan udvarolni?*
- Természetesen. Igen sok fajta varázslat létezik, amivel át lehet ugrani távolságokat. Persze, a teleportáció a legjobb, de ott van még a megidézett szolga, ki hátán képes vinni, vagy egy széllökés, melynek hátán lovagolva juthatunk el messzire. Mellesleg a falu, ahol éltél, ott nem foglalkoztak mágiával? Vagy inkább az alkímia hódított? Utóbbit meg is érteném, hiszen a legtöbb gyógyító főzet pont, hogy a tündérektől származik. Az elfek meg... *utal arra, hogy ők is jártasak a kotyvalékokban* Mindenbe beleütik az orrukat.
*Bár nincs baja ezzel a fajjal, de azt el kell ismerni, hogy a fülükön kívül nem sok sajátos dolgot tudhatnak magukénak. Kicsit ilyenek, kicsit olyanok, kicsit ehhez értenek, kicsit ahhoz... *
- Megmondom őszintén, kissé furcsa számomra, hogy az iskolát emlegeted, hiszen manapság egyre kevesebben adják arra a fejüket, hogy okosodjanak. Márpedig ezt a munka s a kenyérkeresés mellett is szerintem meg lehet tenni. Nem véletlenül van most annyi ostoba ember, akik közül például igen sokan kerülnek gazdag körökbe, persze nem önerőből, hanem a születés révén. *legyint lemondóan* Sokan nem tudnák azt megtenni, amit te csináltál. *bólogat elismerően* Kevesen vannak, akik képesek megtörni a rájuk erőszakolt rendet s életet, és a sarkukra állva új utat választani maguknak. Inkább beletörődnek abba, hogy bár nem tehetik azt, amit akarnak, nem szeretnek azt, akit akarnak, cserébe biztosítva van a biztonságuk, van étel, szállás, talán egy módosabb férj avagy feleség, ki mellett leélhetik az életüket. Boldogtalanul... Ezért is mondom mindig, ha azzal jönnek, hogy "nem rossz folyton vándorolni úgy, hogy nincs otthonod, családod, biztos vagyonod, feleséged stb?", mindig azt válaszolom, hogy a tökéletes élet az, ha az ember szabad lehet.
*Mondja bölcsen, nagyot sóhajtva, mely egy enyhe ködfelhővé válik. Ahogy beljebb haladnak, a hideg is egyre jobban ereszkedik le rájuk, s a nagy beszéd közben teljesen elfeledkezett a Vörös az útról, így egy kis kanyart véve jobbra indul meg.*
- S hogy reagáltak, hogy el akartál jönni? Nem esküdtek bosszút, nem fenyegetőztek azzal, hogy soha nem mehetsz vissza?
*Kérdi, miközben egy mélyebb hókupacba lépve kis híján hasra esik! Persze megtartja a tündért vállán, de nem kell sok, hogy a hölgyemény is a hóban landoljon! Szerencsére hamar visszanyeri egyensúlyát, mikor is felnézvén az égre megcsóválja a fejét egy feketébb felhő láttán, mely elsötétíti a távolt teljesen.*
- Még szerencse, hogy a tél beálltával nem fog a nyakukba szakadni az eső.
*Jelenti ki nyugodtan, ekkor még nem is sejtve, hogy bizony egy kis tény felett igen szépen elsiklott...
Az út nagy része kellemesen telik, függetlenül attól, hogy Mordach már nem tudja, hogy merre járnak. Nem aggódik azonban, hiszen a nyomok visszavezetik őket arra, merre jöttek, illetve pár fában hagyott egy nyilat is vész esetére.*
- Fura. *áll meg végül egy ponton* Már rég el kellett volna érnünk azt a nyomorék tavat. Erre sehol... *ekkor megvakarja a fejét gyanakvóan, s gúnyos ábrázattal Ada felé fordul* Szerinted is túl sok az a kétezer arany egy kis útért?
*Mondja sunyiságot sejtve az öreg részéről, s mikor már azon kezdene töprengeni, hogy inkább visszafordulnak, váratlanul egy igen erős széllökés majdnem ledönti Mordachot a lábáról!*
- Mi a pi...
*Mondatát sem tudja végigmondani, hiszen a kellemes hószállingózást hirtelen erős vihar váltja fel, mely mintha a semmiből jött volna! Persze, nem a semmiből, hiszen beértek a nemrégi sötét felhők alá.*
- Ez most komoly?! *kiáltja értetlenül, miközben pár másodperc alatt megtelik az arca jeges hóval* Kapaszkodj!
*Utasítja a tündért, mely ismerős lehet neki, hiszen mikor a falka elől indultak meg, akkor is egy ilyen felkiáltással indult meg a Vörös, ahogy most is. Gyors léptekkel, széllel a háta mögött igyekszik biztonságosabb helyet találni. Esetleg egy barlangot, vagy olyan részt, ahol van annyira magas a hó, hogy a vihar elől beáshassák magukat.*
- Megszabadulni? Hahh! *kacag fel* Szerintem minden férfinek az az álma, hogy egy ilyen tüneménnyel találkozzon, aki nem riad vissza a kalandoktól!
*Kacsint Ada felé, válaszolván az enyhe bökdösésre. Még mindig képes meglepődni magán, hiszen az, hogy ilyen vonzalmat érez egy tündér, tündérek iránt, az nem éppen "normális", hiszen bár mindkettejüknek két karja s két lába van, hatalmas különbségek vannak köztük, ám ennek ellenére Mordach határozottan állíthatja, hogy nem lenne ellenére, ha Ada és ő közte kicsit szorosabbra fűződne a kapcsolat. Talán el kellene kezdenie komolyan udvarolni?*
- Természetesen. Igen sok fajta varázslat létezik, amivel át lehet ugrani távolságokat. Persze, a teleportáció a legjobb, de ott van még a megidézett szolga, ki hátán képes vinni, vagy egy széllökés, melynek hátán lovagolva juthatunk el messzire. Mellesleg a falu, ahol éltél, ott nem foglalkoztak mágiával? Vagy inkább az alkímia hódított? Utóbbit meg is érteném, hiszen a legtöbb gyógyító főzet pont, hogy a tündérektől származik. Az elfek meg... *utal arra, hogy ők is jártasak a kotyvalékokban* Mindenbe beleütik az orrukat.
*Bár nincs baja ezzel a fajjal, de azt el kell ismerni, hogy a fülükön kívül nem sok sajátos dolgot tudhatnak magukénak. Kicsit ilyenek, kicsit olyanok, kicsit ehhez értenek, kicsit ahhoz... *
- Megmondom őszintén, kissé furcsa számomra, hogy az iskolát emlegeted, hiszen manapság egyre kevesebben adják arra a fejüket, hogy okosodjanak. Márpedig ezt a munka s a kenyérkeresés mellett is szerintem meg lehet tenni. Nem véletlenül van most annyi ostoba ember, akik közül például igen sokan kerülnek gazdag körökbe, persze nem önerőből, hanem a születés révén. *legyint lemondóan* Sokan nem tudnák azt megtenni, amit te csináltál. *bólogat elismerően* Kevesen vannak, akik képesek megtörni a rájuk erőszakolt rendet s életet, és a sarkukra állva új utat választani maguknak. Inkább beletörődnek abba, hogy bár nem tehetik azt, amit akarnak, nem szeretnek azt, akit akarnak, cserébe biztosítva van a biztonságuk, van étel, szállás, talán egy módosabb férj avagy feleség, ki mellett leélhetik az életüket. Boldogtalanul... Ezért is mondom mindig, ha azzal jönnek, hogy "nem rossz folyton vándorolni úgy, hogy nincs otthonod, családod, biztos vagyonod, feleséged stb?", mindig azt válaszolom, hogy a tökéletes élet az, ha az ember szabad lehet.
*Mondja bölcsen, nagyot sóhajtva, mely egy enyhe ködfelhővé válik. Ahogy beljebb haladnak, a hideg is egyre jobban ereszkedik le rájuk, s a nagy beszéd közben teljesen elfeledkezett a Vörös az útról, így egy kis kanyart véve jobbra indul meg.*
- S hogy reagáltak, hogy el akartál jönni? Nem esküdtek bosszút, nem fenyegetőztek azzal, hogy soha nem mehetsz vissza?
*Kérdi, miközben egy mélyebb hókupacba lépve kis híján hasra esik! Persze megtartja a tündért vállán, de nem kell sok, hogy a hölgyemény is a hóban landoljon! Szerencsére hamar visszanyeri egyensúlyát, mikor is felnézvén az égre megcsóválja a fejét egy feketébb felhő láttán, mely elsötétíti a távolt teljesen.*
- Még szerencse, hogy a tél beálltával nem fog a nyakukba szakadni az eső.
*Jelenti ki nyugodtan, ekkor még nem is sejtve, hogy bizony egy kis tény felett igen szépen elsiklott...
Az út nagy része kellemesen telik, függetlenül attól, hogy Mordach már nem tudja, hogy merre járnak. Nem aggódik azonban, hiszen a nyomok visszavezetik őket arra, merre jöttek, illetve pár fában hagyott egy nyilat is vész esetére.*
- Fura. *áll meg végül egy ponton* Már rég el kellett volna érnünk azt a nyomorék tavat. Erre sehol... *ekkor megvakarja a fejét gyanakvóan, s gúnyos ábrázattal Ada felé fordul* Szerinted is túl sok az a kétezer arany egy kis útért?
*Mondja sunyiságot sejtve az öreg részéről, s mikor már azon kezdene töprengeni, hogy inkább visszafordulnak, váratlanul egy igen erős széllökés majdnem ledönti Mordachot a lábáról!*
- Mi a pi...
*Mondatát sem tudja végigmondani, hiszen a kellemes hószállingózást hirtelen erős vihar váltja fel, mely mintha a semmiből jött volna! Persze, nem a semmiből, hiszen beértek a nemrégi sötét felhők alá.*
- Ez most komoly?! *kiáltja értetlenül, miközben pár másodperc alatt megtelik az arca jeges hóval* Kapaszkodj!
*Utasítja a tündért, mely ismerős lehet neki, hiszen mikor a falka elől indultak meg, akkor is egy ilyen felkiáltással indult meg a Vörös, ahogy most is. Gyors léptekkel, széllel a háta mögött igyekszik biztonságosabb helyet találni. Esetleg egy barlangot, vagy olyan részt, ahol van annyira magas a hó, hogy a vihar elől beáshassák magukat.*
3743. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-22 22:51:39
Üzenet elküldve: 2014-12-22 22:51:39
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az unikornis átka//
*Hiába jut el a templomig és néz be mögéje sehol sem látja az öreget. Igazából egyetlen embert se lát a házak között se semmiféle iránymutatást ami alapján tovább kutakodhatna. Azért az utca végéig elmegy ahol már az erdő kezdődik, de ott se lát semmit amivel érdemes lenne foglalkoznia. Sőt mintha a házakban épp ekkor oltanák el a villanyt csuknák be az ablaktáblákat és tolnák helyükre a reteszeket mikor az óriás mint valami fémhegy elhalad mellettük. A kinézete alapján, jó ha nem hiszik az unikornis egy újabb kegyeltjének.* ~Ez mégis csak furcsa, vajon hová mehetett.~ *A falut azért rendesen feltérképezi magának, ha menekülni kell esetleg a szörnyek ellen védekezni akkor már több eséllyel indulhasson.
Elindul hát újra a társasághoz, visszafelé megkerülve a templomot és az előtte írogató barna hajú papot. Reményei szerint ő nem fog úgy eltűnni mint az öreg és azután is itt lesz majd ha már megtárgyalta a részleteket a többiekkel. Bármit is ír a férfi, nagyon el lehet benne merülve, ha nem veszi észre a pont mellette elhaladó acélhegyet. Nem bánja, írogasson csak. Fejében állandóan ugyanaz a sor ismétlődik: Az öreg felhozta a falu titkának témáját, Khream megjelent és beléje fojtotta a szót, majd az öreg nyom nélkül eltűnt.* ~Miért?~ *Kérdezi meg magától és nem kap rá választ, még elképzelése se lehet róla miféle baj van ebben a faluban mégis rossz érzés fogja el. Az már egészen nyilvánvalóvá vált, hogy a lény amit le kell győzniük, mert egy Erorakth harcos már vissza nem fordul, nem csak egy szimpla ló szarvakkal, illetve itt valami jóval nagyobb probléma ütötte fel a fejét. Ráadásul a falusiak is titkolnak előlük valamit, ez még egy magafajta elvakult harcosnak is teljesen egyértelmű.* ~Mégis miféle segítséget várnak, ha titkolóznak előttünk?~
*Komor gondolatok között éri el a fogadót, amint azt látja hátasát már más helyre tették. Olyan nagyon nem aggódik a barom nagy jószágért, bár kétségtelen a húsából az egész falu kihúzná a telet, a dög még mindig tud magára vigyázni és ha hátasnak harmadrangú, teherhordónak másodrangú úgy tűnik első osztályú figyelemkeltő és elterelő eszköz. Átfurakszik a fogadó bejáratán, már ha átfér rajta, feltehetőleg ezt az építményt nem építették sem olyan nagyra sem olyan masszívra mint a pegazust és nyilván az ajtaja sem olyan nagy, de azért megérkezik. Reméli a csapat másik három tagja nem haragszanak meg érte az elefántos trükk miatt mert az velük szemben tényleg rettentően komisz húzás volt. Vigyáz be ne verje sisakját a fogadó plafonjába aztán egy asztalt maga alá húzva ő is csatlakozik a társasághoz. A felszolgált italok közül ő csak vizet kér, abból viszont egy hordónyit. Ha kívülről ez nem is látszik a nehéz páncélruha bizony rendesen kitikkasztotta, ám ezt az árat itt délen is meg kell fizetnie, ha nem akar könnyű célponttá válni.
A társaság minden tagját egy gyors biccentéssel köszönti, Khreamot szinte teljesen figyelmen kívül hagyja, ám fejében eldönti, hozzá is lesz még néhány keresetlen szava, keresetlen hangvételben, az eltitkolt apró részleteket illetőleg.* -Ti mit gondoltok? *Kérdezi szűkszavúan. Kíváncsi vajon a társaság is úgy látja e a dolgokat mint ő, mennyire tartják megbízhatónak a falut, illetve mekkora az elszántságuk a lény elpusztítását illetően, és mennyi információ az aminek a hiányában még hajlandóak csatába szállni. Ám a fogadós, Khream és a harmadik ismeretlen alak jelenlétében ezt konkrétan nem fogja megkérdezni. Fejével végig is néz a falu hármasán ezzel megkörvonalazva nagyjából mire is vonatkozik a kérdése.*
*Hiába jut el a templomig és néz be mögéje sehol sem látja az öreget. Igazából egyetlen embert se lát a házak között se semmiféle iránymutatást ami alapján tovább kutakodhatna. Azért az utca végéig elmegy ahol már az erdő kezdődik, de ott se lát semmit amivel érdemes lenne foglalkoznia. Sőt mintha a házakban épp ekkor oltanák el a villanyt csuknák be az ablaktáblákat és tolnák helyükre a reteszeket mikor az óriás mint valami fémhegy elhalad mellettük. A kinézete alapján, jó ha nem hiszik az unikornis egy újabb kegyeltjének.* ~Ez mégis csak furcsa, vajon hová mehetett.~ *A falut azért rendesen feltérképezi magának, ha menekülni kell esetleg a szörnyek ellen védekezni akkor már több eséllyel indulhasson.
Elindul hát újra a társasághoz, visszafelé megkerülve a templomot és az előtte írogató barna hajú papot. Reményei szerint ő nem fog úgy eltűnni mint az öreg és azután is itt lesz majd ha már megtárgyalta a részleteket a többiekkel. Bármit is ír a férfi, nagyon el lehet benne merülve, ha nem veszi észre a pont mellette elhaladó acélhegyet. Nem bánja, írogasson csak. Fejében állandóan ugyanaz a sor ismétlődik: Az öreg felhozta a falu titkának témáját, Khream megjelent és beléje fojtotta a szót, majd az öreg nyom nélkül eltűnt.* ~Miért?~ *Kérdezi meg magától és nem kap rá választ, még elképzelése se lehet róla miféle baj van ebben a faluban mégis rossz érzés fogja el. Az már egészen nyilvánvalóvá vált, hogy a lény amit le kell győzniük, mert egy Erorakth harcos már vissza nem fordul, nem csak egy szimpla ló szarvakkal, illetve itt valami jóval nagyobb probléma ütötte fel a fejét. Ráadásul a falusiak is titkolnak előlük valamit, ez még egy magafajta elvakult harcosnak is teljesen egyértelmű.* ~Mégis miféle segítséget várnak, ha titkolóznak előttünk?~
*Komor gondolatok között éri el a fogadót, amint azt látja hátasát már más helyre tették. Olyan nagyon nem aggódik a barom nagy jószágért, bár kétségtelen a húsából az egész falu kihúzná a telet, a dög még mindig tud magára vigyázni és ha hátasnak harmadrangú, teherhordónak másodrangú úgy tűnik első osztályú figyelemkeltő és elterelő eszköz. Átfurakszik a fogadó bejáratán, már ha átfér rajta, feltehetőleg ezt az építményt nem építették sem olyan nagyra sem olyan masszívra mint a pegazust és nyilván az ajtaja sem olyan nagy, de azért megérkezik. Reméli a csapat másik három tagja nem haragszanak meg érte az elefántos trükk miatt mert az velük szemben tényleg rettentően komisz húzás volt. Vigyáz be ne verje sisakját a fogadó plafonjába aztán egy asztalt maga alá húzva ő is csatlakozik a társasághoz. A felszolgált italok közül ő csak vizet kér, abból viszont egy hordónyit. Ha kívülről ez nem is látszik a nehéz páncélruha bizony rendesen kitikkasztotta, ám ezt az árat itt délen is meg kell fizetnie, ha nem akar könnyű célponttá válni.
A társaság minden tagját egy gyors biccentéssel köszönti, Khreamot szinte teljesen figyelmen kívül hagyja, ám fejében eldönti, hozzá is lesz még néhány keresetlen szava, keresetlen hangvételben, az eltitkolt apró részleteket illetőleg.* -Ti mit gondoltok? *Kérdezi szűkszavúan. Kíváncsi vajon a társaság is úgy látja e a dolgokat mint ő, mennyire tartják megbízhatónak a falut, illetve mekkora az elszántságuk a lény elpusztítását illetően, és mennyi információ az aminek a hiányában még hajlandóak csatába szállni. Ám a fogadós, Khream és a harmadik ismeretlen alak jelenlétében ezt konkrétan nem fogja megkérdezni. Fejével végig is néz a falu hármasán ezzel megkörvonalazva nagyjából mire is vonatkozik a kérdése.*
3742. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-22 21:01:20
Üzenet elküldve: 2014-12-22 21:01:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Az Unikornis átka//
*És így az elefántnak hárman próbálnak nekilátni közösen. Ha épp a húzás nem használ (nem egyszerű odébb rakni az állatot, ha az nem akarja) úgy próbál kedvességgel, szép szavakkal hatni rá.~ Ha mást nem, majd itt hagyjuk, és kifizettetjük az óriással a falunak okozott károkat. Talán a vasgatyája is rá fog menni, de legalább megtanulja, kire bízza rá az efelántját.~ Bármit is sikerül alkotniuk az állattal kapcsolatban, egy idő után eljutnak a fogadóba.*
- Egy teát kérek.
*Reméli, jó meleg lesz. Amíg a vendéglátójuk elmegy a felvett rendeléseket teljesíteni, leveszi a kapucniját, és a haját babrálva néz körbe a társain, ha azok bejöttek.*
- Fárasztó egy állat. Inkább maradok az eredeti, nyihogó lovaknál, mint ennél a harsonatehénnél.
*Csóválja meg a fejét. Majd miután mindenki helyet foglalt, a továbbiakban a megkapott teát (megköszönte!) szürcsölgetve figyelmesen hallgatja a mondanivalókat, csak a közbeszúrt kérdésre válaszol:*
- Arthenior fogadójában találtunk rá a papírra.
*Úgy összességében egész rendesnek tűnik az alak, és a története, szemben azzal, ahogy az öreggel viselkedett. Hát igen. Ha viszont a kérdéseknél tartunk, pár dologra mégis kíváncsi:*
- Mióta van itt ez az unikornis?
*Talán nem egy fontosabb kérdés, de ha megkapta a választ, jön a következő:*
- És az óta hányan, és hanyassával jöttek ide kalandorok, hogy szerencsét próbáljanak, és... veszítsenek?
*Valahogy úgy hangzott a falusi története, mintha ez valami kalandor-vesztőhely lenne. „egyre kevesebben jönnek” miért, többen is jöttek? És ők mind elbuktak? Azt, hogy a csapatból megint ő jártatja a száját a legtöbbet, nem egykönnyen veszi észre, a kíváncsiság meg mindig is lételeme volt, még ha nem is kérdez lényeges dolgokat, ám jön is a következő:*
- Ön szerint, mi *Mutat körbe két társán, magán, és egy másodperc szünet után jobb híján az ajtón, amin vicces lenne, ha épp e pillanatban toppanna be az óriás* így négyen, ránézésre mennyi eséllyel indulunk, összemérve mondjuk egy korábban ön által megismert csapattal?
*Nem tervezi, hogyha már megtette azt a majd négyórás utat, most fogja magát és itt hagyja az egészet, bízik abban, hogy életveszély esetén meg tud valahogy menekülni a csapattal együtt, ám jobb tisztában lenni bizonyos számokkal. Márpedig Raeyan tud számolni, mi több... le is tud írni valamennyit!
Emellett kíváncsi ám arra is, hogy a két férfi milyen kérdésekre jutott, valamint hogy az óriás sikerrel járt-e.*
*És így az elefántnak hárman próbálnak nekilátni közösen. Ha épp a húzás nem használ (nem egyszerű odébb rakni az állatot, ha az nem akarja) úgy próbál kedvességgel, szép szavakkal hatni rá.~ Ha mást nem, majd itt hagyjuk, és kifizettetjük az óriással a falunak okozott károkat. Talán a vasgatyája is rá fog menni, de legalább megtanulja, kire bízza rá az efelántját.~ Bármit is sikerül alkotniuk az állattal kapcsolatban, egy idő után eljutnak a fogadóba.*
- Egy teát kérek.
*Reméli, jó meleg lesz. Amíg a vendéglátójuk elmegy a felvett rendeléseket teljesíteni, leveszi a kapucniját, és a haját babrálva néz körbe a társain, ha azok bejöttek.*
- Fárasztó egy állat. Inkább maradok az eredeti, nyihogó lovaknál, mint ennél a harsonatehénnél.
*Csóválja meg a fejét. Majd miután mindenki helyet foglalt, a továbbiakban a megkapott teát (megköszönte!) szürcsölgetve figyelmesen hallgatja a mondanivalókat, csak a közbeszúrt kérdésre válaszol:*
- Arthenior fogadójában találtunk rá a papírra.
*Úgy összességében egész rendesnek tűnik az alak, és a története, szemben azzal, ahogy az öreggel viselkedett. Hát igen. Ha viszont a kérdéseknél tartunk, pár dologra mégis kíváncsi:*
- Mióta van itt ez az unikornis?
*Talán nem egy fontosabb kérdés, de ha megkapta a választ, jön a következő:*
- És az óta hányan, és hanyassával jöttek ide kalandorok, hogy szerencsét próbáljanak, és... veszítsenek?
*Valahogy úgy hangzott a falusi története, mintha ez valami kalandor-vesztőhely lenne. „egyre kevesebben jönnek” miért, többen is jöttek? És ők mind elbuktak? Azt, hogy a csapatból megint ő jártatja a száját a legtöbbet, nem egykönnyen veszi észre, a kíváncsiság meg mindig is lételeme volt, még ha nem is kérdez lényeges dolgokat, ám jön is a következő:*
- Ön szerint, mi *Mutat körbe két társán, magán, és egy másodperc szünet után jobb híján az ajtón, amin vicces lenne, ha épp e pillanatban toppanna be az óriás* így négyen, ránézésre mennyi eséllyel indulunk, összemérve mondjuk egy korábban ön által megismert csapattal?
*Nem tervezi, hogyha már megtette azt a majd négyórás utat, most fogja magát és itt hagyja az egészet, bízik abban, hogy életveszély esetén meg tud valahogy menekülni a csapattal együtt, ám jobb tisztában lenni bizonyos számokkal. Márpedig Raeyan tud számolni, mi több... le is tud írni valamennyit!
Emellett kíváncsi ám arra is, hogy a két férfi milyen kérdésekre jutott, valamint hogy az óriás sikerrel járt-e.*
3741. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-12-22 18:15:21
Üzenet elküldve: 2014-12-22 18:15:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Az Unikornis átka //
*Khreamot bár meglepi a nagydarab állat, hiszen mióta csak e világra született, ebben a kis falucskában élt, ahol biz' nem fordultak meg elefántok. Leginkább csak könyvekben s mesékben találkozott vele, amit jelenleg nem is bán, hiszen nem igazán nyeri el a tetszését. Túlságosan nagy és tohonya számára, s minden bizonnyal egy rossz lépés, és könnyedén agyonnyomná. Ellenben az óriással, aki épp pont rá bízza ezt a dögöt. Khream köpni nyelni nem tud, s kissé megszeppenve pillant fel az állatra.*
- Én... *ennyi jön ki csupán torkán, miközben Agbrerve már ott is hagyta őket* Nem igazán értek ezekhez. *fordul vissza a másik három felé amolyan segélykérően, hátha ők többet tudnak az elefántról* Ha ezen jött, akkor talán olyan, mint egy ló... *vakarja meg fejét* Úgyhogy *ekkor Saun kiveszi kezéből a kantárt, mire a férfi megkönnyebbülten sóhajt*, erre.
*Azzal elvezeti őket egy közeli istállóhoz, ahol az ottani fiúra rábízza az állatot, természetesen tovább adva neki az intelmet, majd a fogadó felé indul.*
- Elnézést az előbbi jelenetért. *szól a hármashoz* Csak tudják, ez az öreg már tényleg az agyamra megy. Mintha egyáltalán nem akarná, hogy eltűnjön az a lény az erdőből. Tudják, hány embert ijesztett már el a meséivel? *legyint lemondóan* Sokak vannak, akik mély vallásúak, s mikor meghallják azokat a szavakat, hogy átkozottak lesznek, és hasonlók - mert gondolom ezzel tömte a fejüket -, akkor nagyjából a háromnegyedük fordul is vissza oda, ahonnan jött. Ezt pedig nagyon unom...
*Ekkor érnek vissza a fogadóhoz, melynek ajtaját feltárva előreengedi a hármast. Nem túl nagy a helyiség, s csupán rajtuk kívül két ember van bent jelenleg, a fogadós, s egy másik férfi, akivel beszélhet. Khream az egyik nagyobb asztalhoz irányítja őket, majd odaszólítja a fogadóst.*
- Mivel szolgálhatok? Van sörünk, borunk, pálinkánk, teánk, vizünk...
*Sorolja, hogy milyen italból választhatnak, majd ha mindenkinek sikerült, akkor kihozza nekik az itókát. A falusi helyet foglal mellettük egy sör társaságában, majd folytatja nemrég befejezett mondandóját.*
- Tudják, bármennyire is kellemetlen, de én nem vagyok egy nagy harcos, ahogy a faluban senki. Természetesen egy bizonyos szinten tudunk harcolni, de az nagyjából arra elég, hogy elkergessünk pár banditát. Nem pedig ilyen lények ellen... Mostanság egyre kevesebb vándor jön erre, ki szerencsét akar próbálni. *mondja lemondóan, két korty közt* Ez az öreg meg csak rontja a helyzetet. De mit tehetnék vele? Nem zárhatom be, nem üldözhetem el... Hiába próbálom szép szóval elmagyarázni, hogy a lény halála az egész falut felvirágoztatná újra, hiszen ismét meg tudnánk nyitni a bányát, de mintha a falnak beszélnék. A barátjuk pedig *utal az óriásra*, makacs figurának tűnik. Ha meg is találja az öreget, szerintem hamar rá fog jönni, hogy tényleg sületlenségeket beszél. *kortyol egy újabbat* Honnan jöttek mellesleg ide? Remélem nem tántorította el céljuktól az a bolond. *ekkor kiissza az utolsó kortyot is* Az erdőt el tudják érni, ha arra mennek, amerre a társuk. A templomnál befordulnak jobbra, s az út végén a táblák jelezni fogják az erdőt, ami nem éppen kicsi. Azon túl van a bánya, a másik oldalán. Remélem, hogy maradtak még ott emberek, s nem lelte halálát mindenki. *dörzsöli meg szemét* Amit pedig tudni lehet erről a lényről... Az nem sok. Ahogy a papíron is volt, úgy néz ki, mint egy ló, melynek szarv van a fején, s valami csonkok állnak ki a hátából. Talán szárnyak voltak, vagy valami más képződmény, fogalmam sincs. Mi Unikornisnak hívjuk. Éjjelente néha feltűnik az erdő szélén, de onnan nem jött tovább még soha. Itt biztonságban vagyunk, ám a határon túl... Rengetegen odavesztek. A feladatuk pedig őt elpusztítani, s az alattvalóit. Már ha azok a fura kis szörnyek hozzá tartoznak... Talán ha az Unikornist elpusztították, akkor ők is feladják. Célszerű nappal menni, bár ez egyértelmű. *mondandója végeztével még érdeklődően végigpillant a hármason* Azt hiszem, mindent elmondtam, amit tudtam. Van esetleg kérdés?
*Eközben az óriás sajnos nem jár sikerrel, hiszen mikor befordul, hasonló házakat láthat egymás mellett, melyek közt nincs romosabb, hanem az összes átlagos. Próbálhat bekopogni, de ez esetben vagy nem nyit neki ajtót senki, vagy inkább behúzzák a függönyt, hiszen sokan nem láttak még óriást, így érthető, ha megszeppenve fogadják Agbrervét. Az öregnek pedig nyoma sincs... Ha elmegy az út végéig, ott már csak az a bizonyos erdő van a figyelmeztető táblákkal, semmi több.
A templom ajtajában ekkor megjelenik egy pap, kinek rövid, barna haja van, barna szeme, s hosszú, fekete köpenye. Arca finom, ahogy kezei is, látszik rajta, hogy még sosem fogott fegyvert. Épp a bejáratnál álldogál, s valamit ír egy nagyobb könyvbe. Az óriást nem igazán veszi észre, ahogy a másik hármat sem, hiszen utóbbiak ekkorra már a fogadóban üldögélnek. Agbrerve előtt áll két lehetőség, benézhet a templomba is, de vissza is mehet a többiekhez a kocsmába. Túl sok lehetősége nincs, hiszen a téren ekkor már nincs ott az anya és a kislánya sem, csend ül a kis falura.*
*Khreamot bár meglepi a nagydarab állat, hiszen mióta csak e világra született, ebben a kis falucskában élt, ahol biz' nem fordultak meg elefántok. Leginkább csak könyvekben s mesékben találkozott vele, amit jelenleg nem is bán, hiszen nem igazán nyeri el a tetszését. Túlságosan nagy és tohonya számára, s minden bizonnyal egy rossz lépés, és könnyedén agyonnyomná. Ellenben az óriással, aki épp pont rá bízza ezt a dögöt. Khream köpni nyelni nem tud, s kissé megszeppenve pillant fel az állatra.*
- Én... *ennyi jön ki csupán torkán, miközben Agbrerve már ott is hagyta őket* Nem igazán értek ezekhez. *fordul vissza a másik három felé amolyan segélykérően, hátha ők többet tudnak az elefántról* Ha ezen jött, akkor talán olyan, mint egy ló... *vakarja meg fejét* Úgyhogy *ekkor Saun kiveszi kezéből a kantárt, mire a férfi megkönnyebbülten sóhajt*, erre.
*Azzal elvezeti őket egy közeli istállóhoz, ahol az ottani fiúra rábízza az állatot, természetesen tovább adva neki az intelmet, majd a fogadó felé indul.*
- Elnézést az előbbi jelenetért. *szól a hármashoz* Csak tudják, ez az öreg már tényleg az agyamra megy. Mintha egyáltalán nem akarná, hogy eltűnjön az a lény az erdőből. Tudják, hány embert ijesztett már el a meséivel? *legyint lemondóan* Sokak vannak, akik mély vallásúak, s mikor meghallják azokat a szavakat, hogy átkozottak lesznek, és hasonlók - mert gondolom ezzel tömte a fejüket -, akkor nagyjából a háromnegyedük fordul is vissza oda, ahonnan jött. Ezt pedig nagyon unom...
*Ekkor érnek vissza a fogadóhoz, melynek ajtaját feltárva előreengedi a hármast. Nem túl nagy a helyiség, s csupán rajtuk kívül két ember van bent jelenleg, a fogadós, s egy másik férfi, akivel beszélhet. Khream az egyik nagyobb asztalhoz irányítja őket, majd odaszólítja a fogadóst.*
- Mivel szolgálhatok? Van sörünk, borunk, pálinkánk, teánk, vizünk...
*Sorolja, hogy milyen italból választhatnak, majd ha mindenkinek sikerült, akkor kihozza nekik az itókát. A falusi helyet foglal mellettük egy sör társaságában, majd folytatja nemrég befejezett mondandóját.*
- Tudják, bármennyire is kellemetlen, de én nem vagyok egy nagy harcos, ahogy a faluban senki. Természetesen egy bizonyos szinten tudunk harcolni, de az nagyjából arra elég, hogy elkergessünk pár banditát. Nem pedig ilyen lények ellen... Mostanság egyre kevesebb vándor jön erre, ki szerencsét akar próbálni. *mondja lemondóan, két korty közt* Ez az öreg meg csak rontja a helyzetet. De mit tehetnék vele? Nem zárhatom be, nem üldözhetem el... Hiába próbálom szép szóval elmagyarázni, hogy a lény halála az egész falut felvirágoztatná újra, hiszen ismét meg tudnánk nyitni a bányát, de mintha a falnak beszélnék. A barátjuk pedig *utal az óriásra*, makacs figurának tűnik. Ha meg is találja az öreget, szerintem hamar rá fog jönni, hogy tényleg sületlenségeket beszél. *kortyol egy újabbat* Honnan jöttek mellesleg ide? Remélem nem tántorította el céljuktól az a bolond. *ekkor kiissza az utolsó kortyot is* Az erdőt el tudják érni, ha arra mennek, amerre a társuk. A templomnál befordulnak jobbra, s az út végén a táblák jelezni fogják az erdőt, ami nem éppen kicsi. Azon túl van a bánya, a másik oldalán. Remélem, hogy maradtak még ott emberek, s nem lelte halálát mindenki. *dörzsöli meg szemét* Amit pedig tudni lehet erről a lényről... Az nem sok. Ahogy a papíron is volt, úgy néz ki, mint egy ló, melynek szarv van a fején, s valami csonkok állnak ki a hátából. Talán szárnyak voltak, vagy valami más képződmény, fogalmam sincs. Mi Unikornisnak hívjuk. Éjjelente néha feltűnik az erdő szélén, de onnan nem jött tovább még soha. Itt biztonságban vagyunk, ám a határon túl... Rengetegen odavesztek. A feladatuk pedig őt elpusztítani, s az alattvalóit. Már ha azok a fura kis szörnyek hozzá tartoznak... Talán ha az Unikornist elpusztították, akkor ők is feladják. Célszerű nappal menni, bár ez egyértelmű. *mondandója végeztével még érdeklődően végigpillant a hármason* Azt hiszem, mindent elmondtam, amit tudtam. Van esetleg kérdés?
*Eközben az óriás sajnos nem jár sikerrel, hiszen mikor befordul, hasonló házakat láthat egymás mellett, melyek közt nincs romosabb, hanem az összes átlagos. Próbálhat bekopogni, de ez esetben vagy nem nyit neki ajtót senki, vagy inkább behúzzák a függönyt, hiszen sokan nem láttak még óriást, így érthető, ha megszeppenve fogadják Agbrervét. Az öregnek pedig nyoma sincs... Ha elmegy az út végéig, ott már csak az a bizonyos erdő van a figyelmeztető táblákkal, semmi több.
A templom ajtajában ekkor megjelenik egy pap, kinek rövid, barna haja van, barna szeme, s hosszú, fekete köpenye. Arca finom, ahogy kezei is, látszik rajta, hogy még sosem fogott fegyvert. Épp a bejáratnál álldogál, s valamit ír egy nagyobb könyvbe. Az óriást nem igazán veszi észre, ahogy a másik hármat sem, hiszen utóbbiak ekkorra már a fogadóban üldögélnek. Agbrerve előtt áll két lehetőség, benézhet a templomba is, de vissza is mehet a többiekhez a kocsmába. Túl sok lehetősége nincs, hiszen a téren ekkor már nincs ott az anya és a kislánya sem, csend ül a kis falura.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257