Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 163 (3241. - 3260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
3260. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 03:06:22
Üzenet elküldve: 2014-09-29 03:06:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Esti tüzeskedés//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A démon erősebb, mint gondolta volna, mikor Lazelit nevet ad neki olyan erővel vágja mellbe, hogy az összes gát felszakad egyszerre. Könnyei elerednek és azok fátylán át látja csak Fibiennét mocorogni. A lovag szörnyűséget tett ölt. Ő is megtette és még csak nem is bánta meg, de az a lány nem érdemelte meg. A feltörő érzelmek folyamatosan oltják ki egymást a lelkében a haragot, a megbocsájtás, a gyűlöletet a szeretet váltja minden pillanatban. Tökéletes a zavar elméjében, talán ilyen lehet az őrület kezdete. Mikor Lazelit elrohan minden központosul egy érzelembe a dühbe és kitör végre megmentve őt attól, hogy megzavarodjon végleg az erős érzelmi tombolásban.*
~Menekül...MEGINT! Elfut előle, szörnyű, nagy és nehéz a múltjának kísértete, ejtett rajta egy vágást, mert kiadta, de lám most menekül előle megint. Gyenge csak egy Ember...~
*Nem tudja fékezni a haragját, a régi Ziál előbújik valahonnan és az új már nem hallgat rá. Nem gondolva semmire beveti magát a fák közé a lovag után, hogy megkeresse. Az indulat kihegyezi minden érzékét és a sötétben a tónál meglátja végre az árnyékát. Odaviharzik hozzá és öklével olyan keményen üti meg ahogy csak bírja. A sötétben nem látja, hová ütött, de a lovag elesett és a meleg vérét érzi a kezén végig folyni és ebben a pillanatban, belé hasít, mint a villám. Az ő vére ott van az áldozati kövön a templomban. Azt mondta bármilyen áldozatot is kérnek tőle az Istennők megadja. Ők ezt kérik cserébe, a lovag képét, amit felépített, a fénylő csillogó, lovagot akarják, amit ő festett magában. Akkor a szavát adta a templomban, hogy legyőzi ami közöttük áll bármi legyen is. Egy örült pillanat volt, ahogyan ő sem gondolkozott, most annyira dühös volt, hogy elveszik tőle a képet, amit megszeretett. De ő nem azt az illúziót szereti ő Lazelitet szereti. A korom sötétben ráborul és zokogva öleli szorítja magához.*
-Bocsáss meg. Nem tudtam erős maradni. Én akartam, hogy elmond és képtelen voltam. Én... én...
*Már csak egy szó van amit nem mondott ki, de a lelke olyan kimerült, hogy nem tudja kimondani egyből.*
-Szeretlek...
*A görcsös szorítás megmarad, csimpaszkodik Lazelitbe, mint egy inda, aki belőle akar táplálkozni. Ahogy kimondja a szót szeretlek az összes többi érzelem és indulat eltörpül, majd kioltódik mellette. Csak ez az egy marad meg benne és a szorítása enyhül. Ha a lovag nem menekül el tőle, ha nem taszítja el, ő nem hagyja el már soha. Az ő démonát legyőzte képes volt rá és erősebb lett általa a szeretete, mint valaha.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.09.29 13:19:25, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása; hiányzó jelek pótlása; OOC kommentek törlése.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A démon erősebb, mint gondolta volna, mikor Lazelit nevet ad neki olyan erővel vágja mellbe, hogy az összes gát felszakad egyszerre. Könnyei elerednek és azok fátylán át látja csak Fibiennét mocorogni. A lovag szörnyűséget tett ölt. Ő is megtette és még csak nem is bánta meg, de az a lány nem érdemelte meg. A feltörő érzelmek folyamatosan oltják ki egymást a lelkében a haragot, a megbocsájtás, a gyűlöletet a szeretet váltja minden pillanatban. Tökéletes a zavar elméjében, talán ilyen lehet az őrület kezdete. Mikor Lazelit elrohan minden központosul egy érzelembe a dühbe és kitör végre megmentve őt attól, hogy megzavarodjon végleg az erős érzelmi tombolásban.*
~Menekül...MEGINT! Elfut előle, szörnyű, nagy és nehéz a múltjának kísértete, ejtett rajta egy vágást, mert kiadta, de lám most menekül előle megint. Gyenge csak egy Ember...~
*Nem tudja fékezni a haragját, a régi Ziál előbújik valahonnan és az új már nem hallgat rá. Nem gondolva semmire beveti magát a fák közé a lovag után, hogy megkeresse. Az indulat kihegyezi minden érzékét és a sötétben a tónál meglátja végre az árnyékát. Odaviharzik hozzá és öklével olyan keményen üti meg ahogy csak bírja. A sötétben nem látja, hová ütött, de a lovag elesett és a meleg vérét érzi a kezén végig folyni és ebben a pillanatban, belé hasít, mint a villám. Az ő vére ott van az áldozati kövön a templomban. Azt mondta bármilyen áldozatot is kérnek tőle az Istennők megadja. Ők ezt kérik cserébe, a lovag képét, amit felépített, a fénylő csillogó, lovagot akarják, amit ő festett magában. Akkor a szavát adta a templomban, hogy legyőzi ami közöttük áll bármi legyen is. Egy örült pillanat volt, ahogyan ő sem gondolkozott, most annyira dühös volt, hogy elveszik tőle a képet, amit megszeretett. De ő nem azt az illúziót szereti ő Lazelitet szereti. A korom sötétben ráborul és zokogva öleli szorítja magához.*
-Bocsáss meg. Nem tudtam erős maradni. Én akartam, hogy elmond és képtelen voltam. Én... én...
*Már csak egy szó van amit nem mondott ki, de a lelke olyan kimerült, hogy nem tudja kimondani egyből.*
-Szeretlek...
*A görcsös szorítás megmarad, csimpaszkodik Lazelitbe, mint egy inda, aki belőle akar táplálkozni. Ahogy kimondja a szót szeretlek az összes többi érzelem és indulat eltörpül, majd kioltódik mellette. Csak ez az egy marad meg benne és a szorítása enyhül. Ha a lovag nem menekül el tőle, ha nem taszítja el, ő nem hagyja el már soha. Az ő démonát legyőzte képes volt rá és erősebb lett általa a szeretete, mint valaha.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.09.29 13:19:25, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása; hiányzó jelek pótlása; OOC kommentek törlése.
3259. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 02:33:15
Üzenet elküldve: 2014-09-29 02:33:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Esti tüzeskedés//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Megöltem! *fakad ki a férfi, amikor Ziál mintha sürgetné is, hogy mondja el. Hangosabban mondja egy kicsit a kelleténél, és Fibienne kicsit mocorogni kezd. Lejjebb halkítja a hangját, de illő példa most rá, hogy suttogva is lehet hangos az ember.*
-Nem tudom mi történt! Segíteni akart, én pedig érezni, hogy még férfi vagyok, hogy kellek valakinek! Mindig is az ágyába akart fogadni, állandóan ezzel húzott, megtettem! Csak arra emlékszem, hogy segíteni akart én pedig... én megcsókoltam, túl erősen... annyira... vágytam rá, hogy szeressenek! *feláll, és a megrendíthetetlen arc, most megtörten bámul Ziálra. Szemeiben könnyek gyűlnek össze, és fájdalmasan siklanak le a férfi arcán, mély barázdákat szántva az éj leple alatt kihűlt bőrébe.*
-Ezt akartad hallani?! *tör ki belőle. Még mindig próbál suttogni, de olyan hangerővel, hogy a kislány ismét megmozdul, így arrébb megy Ziáltól, és úgy folytatja.*
-Még nevetett, amikor a pajtába húzott, de... én... én csak... *elcsuklik a hangja.*-Arra emlékszem, hogy azt mondta nem kell... nem kell ennyire durván, mert úgyis... úgyis megkapnám... sikított, azt hittem... hogy... én csak... azt akartam, hogy hallgasson... nem is tudom... nem tudom, hogy történhetett... egyszer csak minden elsötétült... mikor felkeltem ő ott volt mellettem... azt hittem csak alszik... vér folyt ki a szájából...iszonyatosan fájt a fejem... megrémültem, hánytam... szédültem, aztán... aztán felszálltam Árvahajra és elvágtattam... legalább egy napig... túlhajszolva... istenek... *temeti kezeibe arcát, majd elfordul Ziáltól, és a tópart felé eltűnik a sötétben.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.09.29 13:19:53, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása; hiányzó jelek pótlása; OOC kommentek törlése.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Megöltem! *fakad ki a férfi, amikor Ziál mintha sürgetné is, hogy mondja el. Hangosabban mondja egy kicsit a kelleténél, és Fibienne kicsit mocorogni kezd. Lejjebb halkítja a hangját, de illő példa most rá, hogy suttogva is lehet hangos az ember.*
-Nem tudom mi történt! Segíteni akart, én pedig érezni, hogy még férfi vagyok, hogy kellek valakinek! Mindig is az ágyába akart fogadni, állandóan ezzel húzott, megtettem! Csak arra emlékszem, hogy segíteni akart én pedig... én megcsókoltam, túl erősen... annyira... vágytam rá, hogy szeressenek! *feláll, és a megrendíthetetlen arc, most megtörten bámul Ziálra. Szemeiben könnyek gyűlnek össze, és fájdalmasan siklanak le a férfi arcán, mély barázdákat szántva az éj leple alatt kihűlt bőrébe.*
-Ezt akartad hallani?! *tör ki belőle. Még mindig próbál suttogni, de olyan hangerővel, hogy a kislány ismét megmozdul, így arrébb megy Ziáltól, és úgy folytatja.*
-Még nevetett, amikor a pajtába húzott, de... én... én csak... *elcsuklik a hangja.*-Arra emlékszem, hogy azt mondta nem kell... nem kell ennyire durván, mert úgyis... úgyis megkapnám... sikított, azt hittem... hogy... én csak... azt akartam, hogy hallgasson... nem is tudom... nem tudom, hogy történhetett... egyszer csak minden elsötétült... mikor felkeltem ő ott volt mellettem... azt hittem csak alszik... vér folyt ki a szájából...iszonyatosan fájt a fejem... megrémültem, hánytam... szédültem, aztán... aztán felszálltam Árvahajra és elvágtattam... legalább egy napig... túlhajszolva... istenek... *temeti kezeibe arcát, majd elfordul Ziáltól, és a tópart felé eltűnik a sötétben.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.09.29 13:19:53, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása; hiányzó jelek pótlása; OOC kommentek törlése.
3258. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 02:15:15
Üzenet elküldve: 2014-09-29 02:15:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Esti tüzeskedés//
*Egyre kevésbé tudja magán tartani a semlegesség álarcát, de tudja jól, hogy akár a szánakozás, akár a feltörni készülő indulat nem segítene most. Amikor a férfi az anyjáról beszél legszívesebben átölelte volna, de azt tanulta a szánakozás a legnagyobb gyengeség, persze értékrendje kezd már átrendeződni, de a régi rutin még tartja magát. Belül sok érzelem kavarodott fel benne, dühös, sírni lenne kedve, fél, és vigasztalna, szeretne, elítélne és megbocsájtana egyszerre és tart attól, ami ez után következik.*
~Megkegyelmezhetnék mind a kettőnknek. Csak annyit mondanék nem kell elmondanod és vége lenne. Vagy sohasem lenne vége... ~
*Össze szorítja a fogait az erőlködéstől, hogy a rengeteg érzelem valamelyike ki ne törjön a lelkéből.*
~Legyen vége. Így vagy úgy, de kapjon nevet a démon, mert sosem tudok, majd többé aludni! Istennők... de hát tudom, tudom... Zara. Szegény Zara őt bántottad nem azt aki érdemelte. Mond ki és legyen vége, legyen itt közöttünk a múlt összes démona, hogy elbánhassunk velük.~
-Mond el... most már... mindegy... MOND el Kérlek!
* Mondja rekedt hangon. Szeme ketrece alig tudja visszatartani a könnyeket. A múltkor a barakkban meggyengült gát, már amúgy is csak utolsó erejével tartja magát, hogy ne kezdjen könnyezni, az általa ismert lovag képének szilánkra tört darabjai fölött.*
*Egyre kevésbé tudja magán tartani a semlegesség álarcát, de tudja jól, hogy akár a szánakozás, akár a feltörni készülő indulat nem segítene most. Amikor a férfi az anyjáról beszél legszívesebben átölelte volna, de azt tanulta a szánakozás a legnagyobb gyengeség, persze értékrendje kezd már átrendeződni, de a régi rutin még tartja magát. Belül sok érzelem kavarodott fel benne, dühös, sírni lenne kedve, fél, és vigasztalna, szeretne, elítélne és megbocsájtana egyszerre és tart attól, ami ez után következik.*
~Megkegyelmezhetnék mind a kettőnknek. Csak annyit mondanék nem kell elmondanod és vége lenne. Vagy sohasem lenne vége... ~
*Össze szorítja a fogait az erőlködéstől, hogy a rengeteg érzelem valamelyike ki ne törjön a lelkéből.*
~Legyen vége. Így vagy úgy, de kapjon nevet a démon, mert sosem tudok, majd többé aludni! Istennők... de hát tudom, tudom... Zara. Szegény Zara őt bántottad nem azt aki érdemelte. Mond ki és legyen vége, legyen itt közöttünk a múlt összes démona, hogy elbánhassunk velük.~
-Mond el... most már... mindegy... MOND el Kérlek!
* Mondja rekedt hangon. Szeme ketrece alig tudja visszatartani a könnyeket. A múltkor a barakkban meggyengült gát, már amúgy is csak utolsó erejével tartja magát, hogy ne kezdjen könnyezni, az általa ismert lovag képének szilánkra tört darabjai fölött.*
3257. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 01:54:40
Üzenet elküldve: 2014-09-29 01:54:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Esti tüzeskedés//
*Lazelit nehéz szívvel, és egyre nehezebben, de folytatja a mesélést. Nem tudja, meddig bírja majd elmondani.*
-Amikor végeztek velem, kidobtak a várból az árokpartra. Azt mondta Corena apja, hogy csak azért nem ölet meg, mert nemes vagyok... így csak száműzött... nem mehettem többé a kastélyába... csak ott feküdtem magatehetetlenül az árokparton, és vártam, hogy majd felfalnak a férgek... de nem történt meg. Túléltem, aztán elmenekültem a szégyenemben. Hazamenni nem mertem hetekig, főképp, miután elterjedt a hír, hogy ifjú hajadonokat rontok meg... a főúr nem restellt alaposan bemocskolni a nevemet... persze Corenáról egy fia hír sem terjedt el... az ő becsülete fontos volt. Egy barátomnál húztam meg magam, amikor jött a hír, hogy anyám beteg. Napokig nem mertem még haza indulni, rettegtem, hogy mi vár rám... aztán felnyergeltem Árvahajat. Későn értem haza... anyám már halott volt, és a temetésén sem tudtam ott lenni... nem... nem tudok erről beszélni... *csuklik el a hangja, amikor az anyja jön szóba. Felrémlenek benne az emlékek, amint a sírjára borul, és vigasztalhatatlanul zokog.*
-Annyira fontos volt nekem... a legjobb ember volt a világon... türelmes és kedves... mindig nyugodt, és a mosolya...
*Néhány pillanatig ismét csak csend van, aztán folytatja.*
-Apám engem hibáztatott... anyámnak állítólag vérláza volt... ez egy nagyon ritka északi betegség, és nagyon szörnyű... de apám azt mondta, anyám belebetegedett a szégyenbe, és azért nem épült fel... miattam nem...apám azt mondta, takarodjak a birtokáról és meg ne lásson többé... nem is akartam magyarázkodni... és ekkor... valami... valami elhatalmasodott rajtam... valami megtört bennem... a tiltás ellenére visszamentem Lord Lanner várához, és megakartam keresni Corenát... nem is tudom, mit akartam vele... szeretni vagy bosszút állni... a fejéhez vágni, hogy mennyi mindent tett tönkre... de elmondták, hogy az apja már elküldte a férjéhez, és már az esküvőt is gyorsan elrendezték... tudom, hogy bolondságnak hangzik... de ez mind... a fejemhez vágott vádak, Corena árulása, a fájdalom és a bánat... talán az eszemet vette... a várhoz közel egy kocsmában szálltam meg... talán inkább kuplerájban... volt ott egy lány, akivel gyakran beszélgettem, Zara volt a neve. Kedves arcú volt, vörös hajú, és eszes ahhoz képest, hogy kurtizán... mindig elakart csábítani az ágyába, azt mondta nekem még fizetnem sem kell... de sosem mentem... aznap este viszont rettenetesen berúgtam... azt hiszem mindent megittam, amit csak a kocsmában volt... belekötöttem egy nagydarab férfiba, és hiába volt nálam sokkal nagyobb és erősebb, a fájdalom valamiféle pusztító erőt kölcsönzött nekem, én pedig majdnem... majdnem megöltem... aztán... miután kidobtak a fogadóból... Zara utánam jött...
*Lazelit abbahagyja a beszédet, és olyan erősen meghúzza a bort, hogy alig marad valami a flaskában.*
-Nem vagyok biztos benne, hogy tovább tudom mondani, Ziál... *nyögi ki rekedten, és megsemmisülten a tűzbe bámulva, mely szikrázva pattog az immáron csillagossá vált, sötét égbolt felé.*
*Lazelit nehéz szívvel, és egyre nehezebben, de folytatja a mesélést. Nem tudja, meddig bírja majd elmondani.*
-Amikor végeztek velem, kidobtak a várból az árokpartra. Azt mondta Corena apja, hogy csak azért nem ölet meg, mert nemes vagyok... így csak száműzött... nem mehettem többé a kastélyába... csak ott feküdtem magatehetetlenül az árokparton, és vártam, hogy majd felfalnak a férgek... de nem történt meg. Túléltem, aztán elmenekültem a szégyenemben. Hazamenni nem mertem hetekig, főképp, miután elterjedt a hír, hogy ifjú hajadonokat rontok meg... a főúr nem restellt alaposan bemocskolni a nevemet... persze Corenáról egy fia hír sem terjedt el... az ő becsülete fontos volt. Egy barátomnál húztam meg magam, amikor jött a hír, hogy anyám beteg. Napokig nem mertem még haza indulni, rettegtem, hogy mi vár rám... aztán felnyergeltem Árvahajat. Későn értem haza... anyám már halott volt, és a temetésén sem tudtam ott lenni... nem... nem tudok erről beszélni... *csuklik el a hangja, amikor az anyja jön szóba. Felrémlenek benne az emlékek, amint a sírjára borul, és vigasztalhatatlanul zokog.*
-Annyira fontos volt nekem... a legjobb ember volt a világon... türelmes és kedves... mindig nyugodt, és a mosolya...
*Néhány pillanatig ismét csak csend van, aztán folytatja.*
-Apám engem hibáztatott... anyámnak állítólag vérláza volt... ez egy nagyon ritka északi betegség, és nagyon szörnyű... de apám azt mondta, anyám belebetegedett a szégyenbe, és azért nem épült fel... miattam nem...apám azt mondta, takarodjak a birtokáról és meg ne lásson többé... nem is akartam magyarázkodni... és ekkor... valami... valami elhatalmasodott rajtam... valami megtört bennem... a tiltás ellenére visszamentem Lord Lanner várához, és megakartam keresni Corenát... nem is tudom, mit akartam vele... szeretni vagy bosszút állni... a fejéhez vágni, hogy mennyi mindent tett tönkre... de elmondták, hogy az apja már elküldte a férjéhez, és már az esküvőt is gyorsan elrendezték... tudom, hogy bolondságnak hangzik... de ez mind... a fejemhez vágott vádak, Corena árulása, a fájdalom és a bánat... talán az eszemet vette... a várhoz közel egy kocsmában szálltam meg... talán inkább kuplerájban... volt ott egy lány, akivel gyakran beszélgettem, Zara volt a neve. Kedves arcú volt, vörös hajú, és eszes ahhoz képest, hogy kurtizán... mindig elakart csábítani az ágyába, azt mondta nekem még fizetnem sem kell... de sosem mentem... aznap este viszont rettenetesen berúgtam... azt hiszem mindent megittam, amit csak a kocsmában volt... belekötöttem egy nagydarab férfiba, és hiába volt nálam sokkal nagyobb és erősebb, a fájdalom valamiféle pusztító erőt kölcsönzött nekem, én pedig majdnem... majdnem megöltem... aztán... miután kidobtak a fogadóból... Zara utánam jött...
*Lazelit abbahagyja a beszédet, és olyan erősen meghúzza a bort, hogy alig marad valami a flaskában.*
-Nem vagyok biztos benne, hogy tovább tudom mondani, Ziál... *nyögi ki rekedten, és megsemmisülten a tűzbe bámulva, mely szikrázva pattog az immáron csillagossá vált, sötét égbolt felé.*
3256. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 01:26:53
Üzenet elküldve: 2014-09-29 01:26:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Esti tüzeskedés//
*Egyre feszültebben hallgatja, amit Lazelit mond. Lassan minden izma megfeszül.*
~Istennők segítsetek! Ez rémes első szerelem. Bár lehet, ha az én apámnak súgnak olyat, hogy nincs már erényem ő is így reagált volna, de a lány? Miért nem tett semmit? Megkorbácsolták, mikor már lovag volt?~
*A kérdéseire csak egyetlen helyről jöhet válasz és ő feszülten hallgat tovább. Tudja jól ez volt a történet könnyebbik része és valószínűleg most hallja majd a nehezebb részt. Igyekszik a vonásait semleges kifejezésbe öltöztetni, de belül már fel ébredtek az indulatai.*
*Egyre feszültebben hallgatja, amit Lazelit mond. Lassan minden izma megfeszül.*
~Istennők segítsetek! Ez rémes első szerelem. Bár lehet, ha az én apámnak súgnak olyat, hogy nincs már erényem ő is így reagált volna, de a lány? Miért nem tett semmit? Megkorbácsolták, mikor már lovag volt?~
*A kérdéseire csak egyetlen helyről jöhet válasz és ő feszülten hallgat tovább. Tudja jól ez volt a történet könnyebbik része és valószínűleg most hallja majd a nehezebb részt. Igyekszik a vonásait semleges kifejezésbe öltöztetni, de belül már fel ébredtek az indulatai.*
3255. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 01:09:41
Üzenet elküldve: 2014-09-29 01:09:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Esti tüzeskedés//
*Mikor Lazelit meghallja a kérdést, hatalmasat sóhajt. Néhány másodpercig némán fürkészi Ziált, majd a tűzbe bámul.*
-Nem... de egy atyai pofont megérdemelt volna... el sem hiszem, hogy ezt mondom...
*Valahogy különösképpen nyugodtan érzi magát. Úgy gondolja, ha nem is tudja végig mondani, belekezd a történetbe. Valahogy könnyebben jönnek ajkára a szavak, mint legutóbb, amikor saját maga alá temette régi vára.*
-Szerettem őt, és azt hiszem... először ő is szeretett engem. Az első nagy szerelem... lehet, hogy mindenkinek csalódás... *néhány lélegzetvételnyi szünetet tart, ahogy visszaemlékszik.*
-Ahogy mondtam, jó is, rossz is volt a főúrnál, ahol voltam. De ő volt a legjobb... aztán lovag lettem. Hosszú és nehéz volt az út, ami oda vezetett, de apám hihetetlenül büszke volt rám, és mai napig látom magam előtt anyám sugárzó arcát. Azon a napon, amikor lovaggá ütöttek, akkor lett tényleg az enyém. Nem lett volna szabad, de megtörtént. Persze titokban. Hiába is vagyok nemes, nem érhettem fel rangban hozzá. Hacsak nem szerzek olyan érdemeket, amikkel végül feleségül vehetem. Ez is volt a cél. Ezért indultam el tornákon. Aztán... nem is voltam olyan rossz... a kezdeti kamaszos hasra esések után egyre több győzelmet arattam, végül egész híres lettem északon... egész rajongó táboraim lettek. *nevet fel halkan, és keserűen.*
-Corena meglátogatott néha, és én is gyakran mentem a várukba. De nem tudtam meddig bírja nélkülem. Szép szavakat suttogott, édes ígéreteket... én pedig a hatására egyre inkább feljebb törtem.
-Aztán... aztán egy nap, amikor ellátogattam hozzá, elhatároztam, hogy végre az apja elé állok, és megkérem a kezét... de már eljegyezték... Lord Lanner kinevetett. Azt mondta nem képzelem, hogy hozzám adja a lányát, amikor adhatja egy másik főúrhoz is? Suril Sormann befolyásos kereskedő család sarja volt. Jóval idősebb és gazdagabb nálam. Corena is ott volt, amikor az apja elmondta nekem a dolgot. A szemébe néztem és nem láttam benne semmit. Kértem, hogy mondja el apjának szeret, de amiket mondott...
*Lazelit elhallgat egy kissé, majd iszik pár kortyot a borból.*
-Így hát elmondtam az apjának... és tulajdonképpen elég hangos voltam, úgyhogy az egész udvarnak ezzel... hogy a lányának nincs már erénye... kinevetett, aztán elfogatott. Corenának láttam, hogy rettegés van a szemében, de a fájdalomtól nem tudott érdekelni semmi... tömlöcbe zártak, és úgy hallottam, megvizsgálták az erényét... mikor a lord megbizonyosodott róla, hogy igazam van... szörnyű haragra gerjedt... kivonszoltatott a térre... és hát...
*A vállára tette a kezét, s megmasszírozta a hátáról odáig felkúszó, hatalmas sebhelyeket.*
-Azt hiszem negyven volt... a korbácsütés... de ez még csak a kezdet volt...
A hozzászólás írója (Lazelit Eyron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.29 01:12:57
*Mikor Lazelit meghallja a kérdést, hatalmasat sóhajt. Néhány másodpercig némán fürkészi Ziált, majd a tűzbe bámul.*
-Nem... de egy atyai pofont megérdemelt volna... el sem hiszem, hogy ezt mondom...
*Valahogy különösképpen nyugodtan érzi magát. Úgy gondolja, ha nem is tudja végig mondani, belekezd a történetbe. Valahogy könnyebben jönnek ajkára a szavak, mint legutóbb, amikor saját maga alá temette régi vára.*
-Szerettem őt, és azt hiszem... először ő is szeretett engem. Az első nagy szerelem... lehet, hogy mindenkinek csalódás... *néhány lélegzetvételnyi szünetet tart, ahogy visszaemlékszik.*
-Ahogy mondtam, jó is, rossz is volt a főúrnál, ahol voltam. De ő volt a legjobb... aztán lovag lettem. Hosszú és nehéz volt az út, ami oda vezetett, de apám hihetetlenül büszke volt rám, és mai napig látom magam előtt anyám sugárzó arcát. Azon a napon, amikor lovaggá ütöttek, akkor lett tényleg az enyém. Nem lett volna szabad, de megtörtént. Persze titokban. Hiába is vagyok nemes, nem érhettem fel rangban hozzá. Hacsak nem szerzek olyan érdemeket, amikkel végül feleségül vehetem. Ez is volt a cél. Ezért indultam el tornákon. Aztán... nem is voltam olyan rossz... a kezdeti kamaszos hasra esések után egyre több győzelmet arattam, végül egész híres lettem északon... egész rajongó táboraim lettek. *nevet fel halkan, és keserűen.*
-Corena meglátogatott néha, és én is gyakran mentem a várukba. De nem tudtam meddig bírja nélkülem. Szép szavakat suttogott, édes ígéreteket... én pedig a hatására egyre inkább feljebb törtem.
-Aztán... aztán egy nap, amikor ellátogattam hozzá, elhatároztam, hogy végre az apja elé állok, és megkérem a kezét... de már eljegyezték... Lord Lanner kinevetett. Azt mondta nem képzelem, hogy hozzám adja a lányát, amikor adhatja egy másik főúrhoz is? Suril Sormann befolyásos kereskedő család sarja volt. Jóval idősebb és gazdagabb nálam. Corena is ott volt, amikor az apja elmondta nekem a dolgot. A szemébe néztem és nem láttam benne semmit. Kértem, hogy mondja el apjának szeret, de amiket mondott...
*Lazelit elhallgat egy kissé, majd iszik pár kortyot a borból.*
-Így hát elmondtam az apjának... és tulajdonképpen elég hangos voltam, úgyhogy az egész udvarnak ezzel... hogy a lányának nincs már erénye... kinevetett, aztán elfogatott. Corenának láttam, hogy rettegés van a szemében, de a fájdalomtól nem tudott érdekelni semmi... tömlöcbe zártak, és úgy hallottam, megvizsgálták az erényét... mikor a lord megbizonyosodott róla, hogy igazam van... szörnyű haragra gerjedt... kivonszoltatott a térre... és hát...
*A vállára tette a kezét, s megmasszírozta a hátáról odáig felkúszó, hatalmas sebhelyeket.*
-Azt hiszem negyven volt... a korbácsütés... de ez még csak a kezdet volt...
A hozzászólás írója (Lazelit Eyron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.29 01:12:57
3254. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 00:38:41
Üzenet elküldve: 2014-09-29 00:38:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Esti tüzeskedés//
~Szép volt, jó volt, kegyetlen volt... nem ezt akarom most tudni. Persze, hogy az volt, ha egyszer szeretted szép és kedves és jó. Még kegyetlen is lehetett, én is vagyok néha, persze mióta ismerlek ritkábban, de ne ezt mond nekem...~
*Már megint nehezen jön szájára a kérdés, pedig pontosan tudja mit akar kérdezni, de nem kíváncsiság hajtja. Csak fel akarja törni a falat, ami kettőjük között magasodik, még, ha ez azt jelenti is, hogy szétesik a kép, amit a férfiről alkotott magában. Biztos benne bármit mond is nem hagyja, hogy közéjük álljon, de ettől még tart a választól. Megpróbál megnyugodni és megint egy jót húz bátorítás képen az üvegből, ha csak az alkohol nyitja meg az utat közöttük, akkor jobb, ha gyorsan teszi. Vissza adja a flaskát a feladónak és nagy levegőt vesz, hogy feltegye a kérdést.*
-Bántottad?
*Felemeli a fejét és szemeit belefúrja a jeges kékségbe. Feszülten figyel, hogy a férfi arcáról is olvashasson, ha kell.*
~Szép volt, jó volt, kegyetlen volt... nem ezt akarom most tudni. Persze, hogy az volt, ha egyszer szeretted szép és kedves és jó. Még kegyetlen is lehetett, én is vagyok néha, persze mióta ismerlek ritkábban, de ne ezt mond nekem...~
*Már megint nehezen jön szájára a kérdés, pedig pontosan tudja mit akar kérdezni, de nem kíváncsiság hajtja. Csak fel akarja törni a falat, ami kettőjük között magasodik, még, ha ez azt jelenti is, hogy szétesik a kép, amit a férfiről alkotott magában. Biztos benne bármit mond is nem hagyja, hogy közéjük álljon, de ettől még tart a választól. Megpróbál megnyugodni és megint egy jót húz bátorítás képen az üvegből, ha csak az alkohol nyitja meg az utat közöttük, akkor jobb, ha gyorsan teszi. Vissza adja a flaskát a feladónak és nagy levegőt vesz, hogy feltegye a kérdést.*
-Bántottad?
*Felemeli a fejét és szemeit belefúrja a jeges kékségbe. Feszülten figyel, hogy a férfi arcáról is olvashasson, ha kell.*
3253. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 00:28:48
Üzenet elküldve: 2014-09-29 00:28:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Esti tüzeskedés//
-Áhh...
*A kissé türelmetlen sóhaj, vagy inkább felszisszenés akarva akaratlanul is kicsúszik a férfi száján, amikor Ziál kiejti a nevet. Gondolta, hogy erről lehet szó, de nem készült fel rá, hogy Ziál szájából hallja pont ezt a nevet.
Egyszerre meglepő és fájó. A meglepetés persze annak szól, hogy a nő ilyen pontosan megjegyezte amit egyszer mondott.*
-Ne emlegesd azt a nevet... nem is tudom minek mondtam ki...
*Vissza veszi Ziáltól a boros flaskát, és jó alaposan meghúzza, majd megtörli a száját.*
-Jól van... mit akarsz róla tudni? Szép volt? Igen. Okos volt? Az. Kegyetlen volt? Még mennyire!
*Iszik még egy kicsit a borból, majd Ziál felé nyújtja ismét a flaskát. Nem akar nagyon hangosan beszélni, nehogy Fibienne felébredjen.*
-Mit akarsz pontosan tudni? Essünk túl rajta... *nyögi ki fájdalmasan.*
A hozzászólás írója (Lazelit Eyron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.29 00:30:27
-Áhh...
*A kissé türelmetlen sóhaj, vagy inkább felszisszenés akarva akaratlanul is kicsúszik a férfi száján, amikor Ziál kiejti a nevet. Gondolta, hogy erről lehet szó, de nem készült fel rá, hogy Ziál szájából hallja pont ezt a nevet.
Egyszerre meglepő és fájó. A meglepetés persze annak szól, hogy a nő ilyen pontosan megjegyezte amit egyszer mondott.*
-Ne emlegesd azt a nevet... nem is tudom minek mondtam ki...
*Vissza veszi Ziáltól a boros flaskát, és jó alaposan meghúzza, majd megtörli a száját.*
-Jól van... mit akarsz róla tudni? Szép volt? Igen. Okos volt? Az. Kegyetlen volt? Még mennyire!
*Iszik még egy kicsit a borból, majd Ziál felé nyújtja ismét a flaskát. Nem akar nagyon hangosan beszélni, nehogy Fibienne felébredjen.*
-Mit akarsz pontosan tudni? Essünk túl rajta... *nyögi ki fájdalmasan.*
A hozzászólás írója (Lazelit Eyron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.29 00:30:27
3252. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 00:04:46
Üzenet elküldve: 2014-09-29 00:04:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Esti tüzeskedés//
*Feltűnik neki, hogy Lazelit kirívóan szép mosolyt produkált, mikor visszatért a tűzhöz, így sejti, hogy valamiről lemaradhatott, amíg vízért volt. Később, mikor a csend beburkolja őket, minden erővel igyekszik fenntartani a gondtalanság maszkját, de a jeges kék szemek átlátnak rajta és a kérdés végleg leszedi róla a mázat. Arca gondterhelté válik. Elveszi a felé nyújtott bort és jó nagyokat kortyol bele, közben azon gondolkodik, hogy talán, a semmi baj, válasz volna a legjobb egy ilyen szép este után. A félreértés, a menekülés és az érzelmi hullámok, valahogy nem mennének jól egy ilyen szép naphoz, de tudja jól, az a név ma sem fogja aludni hagyni sem a vele járó következtetések és találgatások. Visszanyújtja a boros flaskát és a férfi szemébe néz hosszan, majd a tűzre egy ideig, aztán nagy nehezen kiböki.*
-Mondhatnám, hogy semmi, de nagyon régen megfogadtam, hogy őszinte leszek veled, így vagy hallgatok, vagy kimondom, ami nyomaszt. Ha hallgatok, akkor csak nagyobbra nő a bizonytalanságom, így bocsáss meg nekem kérlek...
*Lassan Fibire néz és bár biztos benne, hogy alszik felemelkedik a tűz mellől és átül Lazelit mellé, majd nagyon halkan kimondja, ami nem hagy békét lelkének.*
-Corena...
*Nem fűz hozzá sem magyarázatot sem kérdést, tudja, hogy a férfi megérti őt szavak nélkül is.*
*Feltűnik neki, hogy Lazelit kirívóan szép mosolyt produkált, mikor visszatért a tűzhöz, így sejti, hogy valamiről lemaradhatott, amíg vízért volt. Később, mikor a csend beburkolja őket, minden erővel igyekszik fenntartani a gondtalanság maszkját, de a jeges kék szemek átlátnak rajta és a kérdés végleg leszedi róla a mázat. Arca gondterhelté válik. Elveszi a felé nyújtott bort és jó nagyokat kortyol bele, közben azon gondolkodik, hogy talán, a semmi baj, válasz volna a legjobb egy ilyen szép este után. A félreértés, a menekülés és az érzelmi hullámok, valahogy nem mennének jól egy ilyen szép naphoz, de tudja jól, az a név ma sem fogja aludni hagyni sem a vele járó következtetések és találgatások. Visszanyújtja a boros flaskát és a férfi szemébe néz hosszan, majd a tűzre egy ideig, aztán nagy nehezen kiböki.*
-Mondhatnám, hogy semmi, de nagyon régen megfogadtam, hogy őszinte leszek veled, így vagy hallgatok, vagy kimondom, ami nyomaszt. Ha hallgatok, akkor csak nagyobbra nő a bizonytalanságom, így bocsáss meg nekem kérlek...
*Lassan Fibire néz és bár biztos benne, hogy alszik felemelkedik a tűz mellől és átül Lazelit mellé, majd nagyon halkan kimondja, ami nem hagy békét lelkének.*
-Corena...
*Nem fűz hozzá sem magyarázatot sem kérdést, tudja, hogy a férfi megérti őt szavak nélkül is.*
3251. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-28 23:45:16
Üzenet elküldve: 2014-09-28 23:45:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Esti tüzeskedés//
-Gyönyörű kis hercegnő vagy már most is. *válaszol a férfi Fibiennek.
Lazelit szélesen elvigyorodik a kislány mondatára, miszerint már alig férnek el a virágai a szobában. Ezek szerint Ziál mindegyiket megtartotta? Nem tudja visszafogni magát, és amikor a nő visszaér hozzájuk, olyan fülig érő vigyorral fogadja, amilyennel már nagyon régen nem. De persze egy szót sem szól Ziálnak a kapott információkról.*
-Remélem ez is tetszik. *mondja pajkosan, és mélyen magába zárja amit megtudott, inkább csak sejtelmesen a tűz felé fordul.
A vacsora még Lazelit ízlése szerint is - bár nagyon kritikus önmagával szemben - nagyon ízletesre sikeredett. Egy egész nyulat el is fogyasztottak és a férfi megkezdte a másik hátsó lábát is. Amikor végre mind jóllaktak, elővett egy flaska bort, és miután Fibienne elaludt, fel is bontotta azt. Nem tudja viszont ismét elkerülni a figyelmét, hogy Ziál furcsán viselkedik olykor.*
-Mi a baj?
*A kérdés végül kibukik belőle. Ziál felé nyújtja a boros flaskát, és meredten néz a nőre.*
-Gyönyörű kis hercegnő vagy már most is. *válaszol a férfi Fibiennek.
Lazelit szélesen elvigyorodik a kislány mondatára, miszerint már alig férnek el a virágai a szobában. Ezek szerint Ziál mindegyiket megtartotta? Nem tudja visszafogni magát, és amikor a nő visszaér hozzájuk, olyan fülig érő vigyorral fogadja, amilyennel már nagyon régen nem. De persze egy szót sem szól Ziálnak a kapott információkról.*
-Remélem ez is tetszik. *mondja pajkosan, és mélyen magába zárja amit megtudott, inkább csak sejtelmesen a tűz felé fordul.
A vacsora még Lazelit ízlése szerint is - bár nagyon kritikus önmagával szemben - nagyon ízletesre sikeredett. Egy egész nyulat el is fogyasztottak és a férfi megkezdte a másik hátsó lábát is. Amikor végre mind jóllaktak, elővett egy flaska bort, és miután Fibienne elaludt, fel is bontotta azt. Nem tudja viszont ismét elkerülni a figyelmét, hogy Ziál furcsán viselkedik olykor.*
-Mi a baj?
*A kérdés végül kibukik belőle. Ziál felé nyújtja a boros flaskát, és meredten néz a nőre.*
3250. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-28 23:32:08
Üzenet elküldve: 2014-09-28 23:32:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Esti tüzeskedés//
*A kérésre el is indul a vízért és megtölti szépen a vízesésnél a kulacsot, majd mikor visszatér a tűz közelébe meglátja a virágot a pokrócon.*
-Nahát ez, hogy nőt ide?
*Mosolyogva néz rá a lovagra és eszébe jut, hogy nyitnia kell, majd egy új vázát, mert az előzőbe, már biztos nem fér el az új darab.*
-Köszönöm. Nagyon szép.
*Szemével simogatja a virágot, aztán feltűnik neki, hogy bámul Fibienne a tűzbe. Nem először támad az az érzése, hogy a kislány tudta nélkül, de közel kerül a mágiához. A vacsora tényleg nagyon finom és gyógyír korgó gyomrára. Lazelit is bölcsen hallgat róla, hogy nyuszi van az étlapon, mert a kislány így jó étvággyal eszik, de láthatóan egyre álmosabb és némi ásítás után el is alszik. Fogja a pokrócot és betakargatja, maga mellett. Egy kicsit mindig csendes lesz, ha ő nem csacsog közöttük. Most is egy kis csend telepszik közéjük Lazelittel, amit egyelőre nem igazán akar megtörni. Álarca szép lassan lekerül az arcáról, ahogy a csendben megint előre tolakodik az elméjében.*
~Corena... Jahj tűnj már el!~
*Lazelitre néz és felveszi a mosoly álarcát ismét.*
-Szép nap volt. Remélem még sok ilyenben lesz részünk együtt.
*Szavai között ott bújik meg a ki nem mondott kívánság, amiért imádkozott. A tűz melege még kitart, de lassan el kell, majd indulniuk, pedig az első csillag pont most kezdett el látszani az égen és gyorsan követi a többi. Mint az események, amik őt kísérik mióta megismerkedett Lazelittel. Egy kis sóhajtás hagyja el az ajkait és ő is belebámul a tűz fényébe.*
*A kérésre el is indul a vízért és megtölti szépen a vízesésnél a kulacsot, majd mikor visszatér a tűz közelébe meglátja a virágot a pokrócon.*
-Nahát ez, hogy nőt ide?
*Mosolyogva néz rá a lovagra és eszébe jut, hogy nyitnia kell, majd egy új vázát, mert az előzőbe, már biztos nem fér el az új darab.*
-Köszönöm. Nagyon szép.
*Szemével simogatja a virágot, aztán feltűnik neki, hogy bámul Fibienne a tűzbe. Nem először támad az az érzése, hogy a kislány tudta nélkül, de közel kerül a mágiához. A vacsora tényleg nagyon finom és gyógyír korgó gyomrára. Lazelit is bölcsen hallgat róla, hogy nyuszi van az étlapon, mert a kislány így jó étvággyal eszik, de láthatóan egyre álmosabb és némi ásítás után el is alszik. Fogja a pokrócot és betakargatja, maga mellett. Egy kicsit mindig csendes lesz, ha ő nem csacsog közöttük. Most is egy kis csend telepszik közéjük Lazelittel, amit egyelőre nem igazán akar megtörni. Álarca szép lassan lekerül az arcáról, ahogy a csendben megint előre tolakodik az elméjében.*
~Corena... Jahj tűnj már el!~
*Lazelitre néz és felveszi a mosoly álarcát ismét.*
-Szép nap volt. Remélem még sok ilyenben lesz részünk együtt.
*Szavai között ott bújik meg a ki nem mondott kívánság, amiért imádkozott. A tűz melege még kitart, de lassan el kell, majd indulniuk, pedig az első csillag pont most kezdett el látszani az égen és gyorsan követi a többi. Mint az események, amik őt kísérik mióta megismerkedett Lazelittel. Egy kis sóhajtás hagyja el az ajkait és ő is belebámul a tűz fényébe.*
3249. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-28 23:12:35
Üzenet elküldve: 2014-09-28 23:12:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Esti tüzeskedés//
*A pokróc biztonságos melegéből pislog az esetleges valami irányába, amit nővérkéje hallhatott, de mivel nem lát semmit, visszatér tekintet a lobogó tűzre. Megbabonázva nézi a hol piros, hol sárga lángokat, s egészen magával ragadja az a tánc, melyet az egyre szenesedő fákon jár a láng. Mintha egy teljesen más világ jönne létre azon az egy helyen. Szívesen megérintené őket, de mint a sóbálvány, úgy ül tovább és mered maga elé. Sem a reccsenés, sem nővérkéje távozása nem zökkenti ki merengéséből, csupán Lazelit virágára lesz figyelmes, melyet a hajába tűz. Felcsillanó szemmel köszöni meg a kedvességet.*
-Köszönöm! Ziál is nagyon szereti. Kész virágerdő már a szekrényünk! Olyan nagyon szépek mind!
*Szívja be a virág finom illatát, nem törődve azzal, hogy ha akaratán kívül is történt, de valamelyest elszólta magát a vázákban sorakozó színes virágcsokrokról.*
-Ha egyszer megnövök, olyan leszek, mint Ziál! Úgy tudok majd írni, olvasni,mint ő, s én leszek a legszebb a városban.
*Tekintete ismét visszatér a lobogó tüneményhez, s lassan kizárja maga körül a külvilágot, míg csak ketten maradnak. Ő és a tűz. A vacsora még valahogy azért lecsúszik, s élénksége is visszatér, de a sok nevetés és szórakozás után, bizony álomra hajtja nehéz pilláit.*
*A pokróc biztonságos melegéből pislog az esetleges valami irányába, amit nővérkéje hallhatott, de mivel nem lát semmit, visszatér tekintet a lobogó tűzre. Megbabonázva nézi a hol piros, hol sárga lángokat, s egészen magával ragadja az a tánc, melyet az egyre szenesedő fákon jár a láng. Mintha egy teljesen más világ jönne létre azon az egy helyen. Szívesen megérintené őket, de mint a sóbálvány, úgy ül tovább és mered maga elé. Sem a reccsenés, sem nővérkéje távozása nem zökkenti ki merengéséből, csupán Lazelit virágára lesz figyelmes, melyet a hajába tűz. Felcsillanó szemmel köszöni meg a kedvességet.*
-Köszönöm! Ziál is nagyon szereti. Kész virágerdő már a szekrényünk! Olyan nagyon szépek mind!
*Szívja be a virág finom illatát, nem törődve azzal, hogy ha akaratán kívül is történt, de valamelyest elszólta magát a vázákban sorakozó színes virágcsokrokról.*
-Ha egyszer megnövök, olyan leszek, mint Ziál! Úgy tudok majd írni, olvasni,mint ő, s én leszek a legszebb a városban.
*Tekintete ismét visszatér a lobogó tüneményhez, s lassan kizárja maga körül a külvilágot, míg csak ketten maradnak. Ő és a tűz. A vacsora még valahogy azért lecsúszik, s élénksége is visszatér, de a sok nevetés és szórakozás után, bizony álomra hajtja nehéz pilláit.*
3248. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-28 22:54:58
Üzenet elküldve: 2014-09-28 22:54:58
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Elinara, Yerougha, Svir//
*Nem tetszik neki, ahogy a két férfi méregeti a farkast, de hát ez már csak így van a legtöbb esetben. Az emberek nem szeretik a szokatlan dolgokat, hiába a jó modor, ha egyszer valaki valamitől fél, az átragad másokra is. A gyógynövény neve hallatán figyelmesebb lesz, s Elinara személye felé vet egy apró pillantást, majd miután a másik oldalról egyáltalán nem kap semmiféle kézfogást vagy egyéb illendő normákat, egyelőre beéri a nevekkel is.*
-Igen az enyém.
*Válaszol kedvesen a lánynak, hiszen habár ő fél talán a legjobban, mégis ő az, aki eddig a legtöbb szívélyességet mutatta irányába.*
-Agyarnak hívják. Antoryamä.
*Szól oda a farkasnak, mire amaz jobb mellső lábát előre helyezi, majd szépen meghajol a társaság előtt.*
-Ha rossz szándékkal közeledtem volna felétek, a cinizmus nem biztos, hogy a lehető legjobb választás egy ilyen esetben.
*Veti oda Albun-nak, mintegy mellékesen megjegyezve. Svir Gia-val egyelőre nem tud mit kezdeni. Nála egyértelmű az ellenszenv, így nem is kap külön szót.*
-Úgy hallottam Arthenior igencsak gazdag növényvilággal rendelkezik gyógynövények terén. Ezért is kerestem fel ezt a helyet, hiszen a Kisasszony is milyen hamar talált Észak reményét.
*Mutat a kérdőjeles fa felé, hiszen arról érkezett, így már nála ott lapul pár szem bogyó az élősdi növényből.*
*Nem tetszik neki, ahogy a két férfi méregeti a farkast, de hát ez már csak így van a legtöbb esetben. Az emberek nem szeretik a szokatlan dolgokat, hiába a jó modor, ha egyszer valaki valamitől fél, az átragad másokra is. A gyógynövény neve hallatán figyelmesebb lesz, s Elinara személye felé vet egy apró pillantást, majd miután a másik oldalról egyáltalán nem kap semmiféle kézfogást vagy egyéb illendő normákat, egyelőre beéri a nevekkel is.*
-Igen az enyém.
*Válaszol kedvesen a lánynak, hiszen habár ő fél talán a legjobban, mégis ő az, aki eddig a legtöbb szívélyességet mutatta irányába.*
-Agyarnak hívják. Antoryamä.
*Szól oda a farkasnak, mire amaz jobb mellső lábát előre helyezi, majd szépen meghajol a társaság előtt.*
-Ha rossz szándékkal közeledtem volna felétek, a cinizmus nem biztos, hogy a lehető legjobb választás egy ilyen esetben.
*Veti oda Albun-nak, mintegy mellékesen megjegyezve. Svir Gia-val egyelőre nem tud mit kezdeni. Nála egyértelmű az ellenszenv, így nem is kap külön szót.*
-Úgy hallottam Arthenior igencsak gazdag növényvilággal rendelkezik gyógynövények terén. Ezért is kerestem fel ezt a helyet, hiszen a Kisasszony is milyen hamar talált Észak reményét.
*Mutat a kérdőjeles fa felé, hiszen arról érkezett, így már nála ott lapul pár szem bogyó az élősdi növényből.*
3247. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-28 22:47:44
Üzenet elküldve: 2014-09-28 22:47:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Esti tüzeskedés//
*A férfi csak mosolyog a kislány heves magyarázatán a betűkről és a szavakról, és meleg szívvel nyugtázza, Ziál mennyire jól bánik a kislánnyal. Olyan kedves, megértő, és mindig a megfelelő szavakat használja... ő nem tudott volna ilyen frappánsan válaszolni Fibiennek az S betűvel kapcsolatban. Bizonyára valami idétlen magyarázatba fogott volna a Z és az S betű különbségének fontosságáról. Pedig egészen ért a gyerekekhez ő maga is.
Nem kerüli el a figyelmét, ahogyan Ziál ránéz néha. Nem tud szabadulni a gondolattól, hogy Ziálnak folyton azok járnak a fejében amiket mondott. Talán nem ártana most már minél hamarabb túlesnie a szörnyű vallomáson... de olyan nagyon nehezen megy neki... annyira szép minden, és olyan tökéletes... nem akarja elrontani, de tudja, hogy előbb utóbb úgyis elfogja, és minél tovább húzza, annál rosszabb lesz.
Amikor Ziál az erdő felé mutat, Fibienne-nel együtt ő is arra néz, de nem lát semmit. Aztán amikor visszafordul, sandán néz a nőre, és gyanítja, hogy valami turpisság lehet a dologban. Aztán tényleg hall valami reccsenést, és ismét visszafordul a fák felé.*
-Tényleg jár erre valaki... ami azt illeti, elég sűrű volt ma az erdő... szinte mindig láttam egy-egy árnyékot elsuhanni... mintha mindenki ma döntötte volna el, ha kijön a szabadba. *fordul vissza a lányok felé.*
-Nem hiszem, hogy bajunk lenne, de azért jobb lesz, ha óvatosak leszünk... ne menj el most már messzire Fibienne. *mondja a kislánynak aggódva, majd egy éles tőrrel belebök az egyik ízletes húsba.*
-Hmmm... majdnem teljesen puha... még pár pillanat, és készen is lesz! Ki kér hozzá kenyeret? Ziál... hoznál egy kis vizet, ha megkérlek rá? *nyújt a nő felé egy kulacsot, és fejével a vízesés felé bök.
Ha Ziál elindul, gyorsan odacsempész egy szál virágot az ülőhelyére, és cinkosan kacsint Fibiennere, miközben az ő hajába is beletűz egy virágot.*
-Ki ne maradjon mára!
*A férfi csak mosolyog a kislány heves magyarázatán a betűkről és a szavakról, és meleg szívvel nyugtázza, Ziál mennyire jól bánik a kislánnyal. Olyan kedves, megértő, és mindig a megfelelő szavakat használja... ő nem tudott volna ilyen frappánsan válaszolni Fibiennek az S betűvel kapcsolatban. Bizonyára valami idétlen magyarázatba fogott volna a Z és az S betű különbségének fontosságáról. Pedig egészen ért a gyerekekhez ő maga is.
Nem kerüli el a figyelmét, ahogyan Ziál ránéz néha. Nem tud szabadulni a gondolattól, hogy Ziálnak folyton azok járnak a fejében amiket mondott. Talán nem ártana most már minél hamarabb túlesnie a szörnyű vallomáson... de olyan nagyon nehezen megy neki... annyira szép minden, és olyan tökéletes... nem akarja elrontani, de tudja, hogy előbb utóbb úgyis elfogja, és minél tovább húzza, annál rosszabb lesz.
Amikor Ziál az erdő felé mutat, Fibienne-nel együtt ő is arra néz, de nem lát semmit. Aztán amikor visszafordul, sandán néz a nőre, és gyanítja, hogy valami turpisság lehet a dologban. Aztán tényleg hall valami reccsenést, és ismét visszafordul a fák felé.*
-Tényleg jár erre valaki... ami azt illeti, elég sűrű volt ma az erdő... szinte mindig láttam egy-egy árnyékot elsuhanni... mintha mindenki ma döntötte volna el, ha kijön a szabadba. *fordul vissza a lányok felé.*
-Nem hiszem, hogy bajunk lenne, de azért jobb lesz, ha óvatosak leszünk... ne menj el most már messzire Fibienne. *mondja a kislánynak aggódva, majd egy éles tőrrel belebök az egyik ízletes húsba.*
-Hmmm... majdnem teljesen puha... még pár pillanat, és készen is lesz! Ki kér hozzá kenyeret? Ziál... hoznál egy kis vizet, ha megkérlek rá? *nyújt a nő felé egy kulacsot, és fejével a vízesés felé bök.
Ha Ziál elindul, gyorsan odacsempész egy szál virágot az ülőhelyére, és cinkosan kacsint Fibiennere, miközben az ő hajába is beletűz egy virágot.*
-Ki ne maradjon mára!
3246. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-28 22:27:40
Üzenet elküldve: 2014-09-28 22:27:40
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Elniara, Svir, Azel'ir//
~ No tessék. ~ *Egy röpke pillanatra hagyják csak hogy Elinara beljebb kutakodjék az erdőben, növények után keresgélve, és máris egy méretes sikollyal lesznek gazdagabbak. A tündér ijedősségének ismeretében gyorsan végiggondolja azt, mi is történhetett, és arra a következtetésre jut, hogy bármi. Szóval azért rémesen nagy rohanásba nem kezd, inkább csak siet, hogy felmérje az ijedelem okát. Mire odaér, Svir már kézbe is vette az ügyet. A sors ezúttal egy ritkán látott jószágot sodor eléjük. Meg egy férfit furcsa köpenyben. Logikus lenne, hogy a farkas gazdájáról van szó, de olyat eddig még nem látott, hogy valaki egy efféle jószágnak parancsolni próbálna. Egészen idáig. Most a saját szemével láthatja: a piroska és a farkas láthatóan összetartoznak. Fél szeme Agyaron, a másik az Azel'ir néven bemutatkozó idegenen. A szavait viszont máshova címzi.*
- Úgy tűnik, végül mégiscsak sikerült megtalálnia az Észak reményét *veti oda a tündérnek hangosan, nem minden élcelődéstől mentesen.* - Bár kicsit pirosabb, mint vártam.
*Így viszont a jövevény legalább jól passzol Elinara nem sokkal korábbi arckifejezésének színárnyalatához.
Kezet nem nyújt az idegennek; ezt egy farkas közelségében nem szívesen tenné. Szólni külön nem szól róla, de látható, hogy a harcos beidegződésnek még szoknia kell az állat közelségét, anélkül, hogy forgatni kezdené a hosszúkardját. A bemutatkozás viszont belefér; egyenesen üdvösnek tartja, hogy minél többen hallják ezt a nevet.*
- Albun di Nomam. *Ennyi és nem több.*
- Mi járatban errefelé? *teszi fel az igen egyszerű kérdést. Ha a felelet megnyugtató, egy lépéssel közelebb kerülnek a helyzet nyugalmas feloldásához.*
~ No tessék. ~ *Egy röpke pillanatra hagyják csak hogy Elinara beljebb kutakodjék az erdőben, növények után keresgélve, és máris egy méretes sikollyal lesznek gazdagabbak. A tündér ijedősségének ismeretében gyorsan végiggondolja azt, mi is történhetett, és arra a következtetésre jut, hogy bármi. Szóval azért rémesen nagy rohanásba nem kezd, inkább csak siet, hogy felmérje az ijedelem okát. Mire odaér, Svir már kézbe is vette az ügyet. A sors ezúttal egy ritkán látott jószágot sodor eléjük. Meg egy férfit furcsa köpenyben. Logikus lenne, hogy a farkas gazdájáról van szó, de olyat eddig még nem látott, hogy valaki egy efféle jószágnak parancsolni próbálna. Egészen idáig. Most a saját szemével láthatja: a piroska és a farkas láthatóan összetartoznak. Fél szeme Agyaron, a másik az Azel'ir néven bemutatkozó idegenen. A szavait viszont máshova címzi.*
- Úgy tűnik, végül mégiscsak sikerült megtalálnia az Észak reményét *veti oda a tündérnek hangosan, nem minden élcelődéstől mentesen.* - Bár kicsit pirosabb, mint vártam.
*Így viszont a jövevény legalább jól passzol Elinara nem sokkal korábbi arckifejezésének színárnyalatához.
Kezet nem nyújt az idegennek; ezt egy farkas közelségében nem szívesen tenné. Szólni külön nem szól róla, de látható, hogy a harcos beidegződésnek még szoknia kell az állat közelségét, anélkül, hogy forgatni kezdené a hosszúkardját. A bemutatkozás viszont belefér; egyenesen üdvösnek tartja, hogy minél többen hallják ezt a nevet.*
- Albun di Nomam. *Ennyi és nem több.*
- Mi járatban errefelé? *teszi fel az igen egyszerű kérdést. Ha a felelet megnyugtató, egy lépéssel közelebb kerülnek a helyzet nyugalmas feloldásához.*
3245. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-28 22:23:17
Üzenet elküldve: 2014-09-28 22:23:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Esti tüzeskedés//
*Hálásan veszi el a pokrócot Lazelittől. Feltornázza Fibire a ruháját és jól bebugyolálja a pokróccal, majd mellé húzódik és a tűzhöz közel a haját kezdi szárítani, a kezeivel sodorva, hogy minél előbb megszáradjon. Az idő tényleg kezd lehűlni.
-Jól telt a napunk, ahogy szokott. Heverésztünk a selyem csipke párnákon és azon bosszankodtunk, hogy nincs elég ruhánk, amit felvegyünk. Csak a szokásos.
*Nevet egyet a válasz mellé. Kishúga lelkes szó felsorolására csak mosolyog és amikor egy pillanatra összeakad a szeme Lazelittével kicsit szelíden megrázza a fejét és szélesen elmosolyodik.
-Igazad van buta dolog ezzel az S-sel, de te csak írd úgy, ahogy kell, ha már ezt a buta szabályt találták ki neki. Ahogy Fibi csacsog és a lovag sütöget hosszasan elnézi. Nem akarja elhinni most, hogy sötét oldala is van. Olyan gondoskodó és kedves, hogy lehet, hogy bárkit is bántana? Még a lovával is kedvesen bánik, hogy lehetne róla elképzelni, hogy bárkit is bántana.*
~Corena...~
*Kezdi lassan gyűlölni ezt a nevet, ami még aludni sem hagyta és most sem hagyja nyugodni, mikor ilyen szép pillanatokat él át. Megborzong, mert tényleg kezd már hideg lenni, ahogy a nap egyre lejjebb ereszkedik. Megkeresi a táskáját és egy kis összehajtogatott papírból zöldessárga port szór a tenyerébe, majd elrejti öklébe. Visszahúzódik a tűzhöz, majd lopva Lazelire néz, aztán látványosan mögé.*
-Mi az ott mögötted? Mintha valami mozdult volna arra.
Mikor Fibivel együtt oda néznek gyorsan beleszórja a port a tűzbe, aminek sem a lángja sem a színe nem változik, viszont úgy kezdi el szétteríteni a hőt, mint egy kályha. Elégedetten sóhajt egyet, ahogy a meleg elárasztja. Néhány óráig biztos kitart.*
-Azt hiszem tévedtem nincs ott semmi.
*Mondja gyorsan, ha még nem állapították meg a többiek, aztán vet egy oldalt pillantást Árvahajra, aki az egyedüli tanúja az esetnek, de bölcsen hallgat.*
*Hálásan veszi el a pokrócot Lazelittől. Feltornázza Fibire a ruháját és jól bebugyolálja a pokróccal, majd mellé húzódik és a tűzhöz közel a haját kezdi szárítani, a kezeivel sodorva, hogy minél előbb megszáradjon. Az idő tényleg kezd lehűlni.
-Jól telt a napunk, ahogy szokott. Heverésztünk a selyem csipke párnákon és azon bosszankodtunk, hogy nincs elég ruhánk, amit felvegyünk. Csak a szokásos.
*Nevet egyet a válasz mellé. Kishúga lelkes szó felsorolására csak mosolyog és amikor egy pillanatra összeakad a szeme Lazelittével kicsit szelíden megrázza a fejét és szélesen elmosolyodik.
-Igazad van buta dolog ezzel az S-sel, de te csak írd úgy, ahogy kell, ha már ezt a buta szabályt találták ki neki. Ahogy Fibi csacsog és a lovag sütöget hosszasan elnézi. Nem akarja elhinni most, hogy sötét oldala is van. Olyan gondoskodó és kedves, hogy lehet, hogy bárkit is bántana? Még a lovával is kedvesen bánik, hogy lehetne róla elképzelni, hogy bárkit is bántana.*
~Corena...~
*Kezdi lassan gyűlölni ezt a nevet, ami még aludni sem hagyta és most sem hagyja nyugodni, mikor ilyen szép pillanatokat él át. Megborzong, mert tényleg kezd már hideg lenni, ahogy a nap egyre lejjebb ereszkedik. Megkeresi a táskáját és egy kis összehajtogatott papírból zöldessárga port szór a tenyerébe, majd elrejti öklébe. Visszahúzódik a tűzhöz, majd lopva Lazelire néz, aztán látványosan mögé.*
-Mi az ott mögötted? Mintha valami mozdult volna arra.
Mikor Fibivel együtt oda néznek gyorsan beleszórja a port a tűzbe, aminek sem a lángja sem a színe nem változik, viszont úgy kezdi el szétteríteni a hőt, mint egy kályha. Elégedetten sóhajt egyet, ahogy a meleg elárasztja. Néhány óráig biztos kitart.*
-Azt hiszem tévedtem nincs ott semmi.
*Mondja gyorsan, ha még nem állapították meg a többiek, aztán vet egy oldalt pillantást Árvahajra, aki az egyedüli tanúja az esetnek, de bölcsen hallgat.*
3244. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-28 22:02:20
Üzenet elküldve: 2014-09-28 22:02:20
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Esti tüzeskedés//
*Amint kilép a vízből, hirtelen annyira hidegnek tűnik a levegő, hogy meg sem áll a tűzig, hogy két apró tenyerét a meleg lángok felé tartva már neki is kezdjen felmelegedni, na és persze megszáradni. Lehet egyszerűbb megoldás lenne először a ruhácska felvétele, de azt csak Ziál hozza gondosan magával, hogy aztán ügyesen bele is bújtassa, s úgy várhassák a lassan elkészülő ínycsiklandozó vacsorát. Fibienne már alig várja, hogy megkóstolhassa a ropogós sültet, bár ha meg tudná, hogy nyusziból van, lehet nem lenne ennyire lelkes. Az ilyen alapvető dolgokat, mint például az aranyos kis bolyhos farkú nyuszi, nem igazán tud elképzelni ennivalónak. Azt ugyebár csak simogatni lehet. Mint a kiscicákat.*
-Képzeld Lazelit! Mostmár le tudom írni, hogy Fibienne, Ziál, Lazelit, Cukorka, Fogadó jaj, jaja, meg még azt is, hogy Cica!
*Kezd bele a felsorolásba, s ha valaki nem állítja le, akkor felsorolja az összes olyan szót, amit eddig vettek Ziál-lal, miközben az írástudás elsajátításával foglalkoztak.*
-Csak az a gond, hogy az az S betű Ziál szeint nem jobbra, hanem balra kunkorodik. Egyébként miért fontos, hogy merre van? Úgy is mindenki tudja, hogy az egy S betű!
*Amint kilép a vízből, hirtelen annyira hidegnek tűnik a levegő, hogy meg sem áll a tűzig, hogy két apró tenyerét a meleg lángok felé tartva már neki is kezdjen felmelegedni, na és persze megszáradni. Lehet egyszerűbb megoldás lenne először a ruhácska felvétele, de azt csak Ziál hozza gondosan magával, hogy aztán ügyesen bele is bújtassa, s úgy várhassák a lassan elkészülő ínycsiklandozó vacsorát. Fibienne már alig várja, hogy megkóstolhassa a ropogós sültet, bár ha meg tudná, hogy nyusziból van, lehet nem lenne ennyire lelkes. Az ilyen alapvető dolgokat, mint például az aranyos kis bolyhos farkú nyuszi, nem igazán tud elképzelni ennivalónak. Azt ugyebár csak simogatni lehet. Mint a kiscicákat.*
-Képzeld Lazelit! Mostmár le tudom írni, hogy Fibienne, Ziál, Lazelit, Cukorka, Fogadó jaj, jaja, meg még azt is, hogy Cica!
*Kezd bele a felsorolásba, s ha valaki nem állítja le, akkor felsorolja az összes olyan szót, amit eddig vettek Ziál-lal, miközben az írástudás elsajátításával foglalkoztak.*
-Csak az a gond, hogy az az S betű Ziál szeint nem jobbra, hanem balra kunkorodik. Egyébként miért fontos, hogy merre van? Úgy is mindenki tudja, hogy az egy S betű!
3243. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-28 21:50:02
Üzenet elküldve: 2014-09-28 21:50:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
Hajj, ez nem az én napom *sóhajtja. Valahol az erdőben megtréfálja a szeme, és rossz felé fordul, aztán jó sokáig tart, mire elvergődik oda, ahová eredetileg el akart jutni. Mindene sajog, de ha már idáig eljött, nem fog visszafordulni, kellenek azok a növények, és ahogy magát ismeri, holnap még jobban fog fájni mindez, és biztosan nem bír majd visszajönni. Így aztán inkább összeszorítja megmaradt fogait, és tovább megy, abban bízva, hogy az ösvényen majd felkéredzkedhet egy szekérre.*
3242. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-28 21:35:43
Üzenet elküldve: 2014-09-28 21:35:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Esti tüzeskedés//
*Lazelit elnézi a lányokat, ahogy boldogan pancsolnak a vízben. Most döbben csak rá, hogy körül van véve gyönyörű nőkkel. Még Árvahaj is nőstény.
Magában elmosolyodik a dolgon, majd jókat nevet látva a boldog ficánkolásokat.
Aztán amikor már kezd esteledni és egyre hűvösebb lesz, látja, hogy lassan kezdenek kikászálódni a vízből.*
-Mindjárt készen is van a vacsora! *mondja, és táskájából ki is vesz néhány pokrócot, majd leteríti az egyiket a földre, a másik kettőt pedig Ziálnak és Fibiennek nyújtja.*
-Meg ne fázzatok!
*Lazelit ezután visszamegy a nyúlhoz, és leül a maradék pokrócra, úgy forgatja a tűz felett az állatot. Kezd lassan tényleg hidegebb lenni, így elgondolkodik rajta, hogy hamarosan felveszi a felsőjét.*
-gyertek, melegedjetek meg a tűznél! Hogy telt a napotok? *kérdezi meg végül, amikor eszébe jut, még nem is tette fel ezt a kérdést ma.
Árvahaj is kijön a vízből, majd prüszkölve megrázza magát, és odakocog hozzájuk. Látszólag egyáltalán nem fél a tűztől, mint ahogy általában az állatok szoktak.*
*Lazelit elnézi a lányokat, ahogy boldogan pancsolnak a vízben. Most döbben csak rá, hogy körül van véve gyönyörű nőkkel. Még Árvahaj is nőstény.
Magában elmosolyodik a dolgon, majd jókat nevet látva a boldog ficánkolásokat.
Aztán amikor már kezd esteledni és egyre hűvösebb lesz, látja, hogy lassan kezdenek kikászálódni a vízből.*
-Mindjárt készen is van a vacsora! *mondja, és táskájából ki is vesz néhány pokrócot, majd leteríti az egyiket a földre, a másik kettőt pedig Ziálnak és Fibiennek nyújtja.*
-Meg ne fázzatok!
*Lazelit ezután visszamegy a nyúlhoz, és leül a maradék pokrócra, úgy forgatja a tűz felett az állatot. Kezd lassan tényleg hidegebb lenni, így elgondolkodik rajta, hogy hamarosan felveszi a felsőjét.*
-gyertek, melegedjetek meg a tűznél! Hogy telt a napotok? *kérdezi meg végül, amikor eszébe jut, még nem is tette fel ezt a kérdést ma.
Árvahaj is kijön a vízből, majd prüszkölve megrázza magát, és odakocog hozzájuk. Látszólag egyáltalán nem fél a tűztől, mint ahogy általában az állatok szoktak.*
3241. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-28 21:15:08
Üzenet elküldve: 2014-09-28 21:15:08
ÚJ
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Rantinrod Essage; Dalwiron Aganesh//
*Mivel nem látja a környéken egyik páncélost sem, felpattan a pacira, és ahogy régen tanulta, indulásra ösztökéli az állatot, amire általában azok engedelmeskedtek. Ez itt, az istennek sem akar. Elkezdi határozottabban nógatni, közben szép szavakkal próbálva hatni rá. Még erélyesebb ráhatással motiválja, közben szidja, mint postás a lovát. Persze nem túl durván, mert már így is magára vonta nem egy arra járó figyelmét. Végül, amikor már úgy tűnik, hogy a paripa gyökeret vert, és hamarosan zöld levelek nőnek ki rajta, egy felháborodott nyihogással végül mégis elindul. ~Szóval ezt értette az eladó a kitartó alatt?~ Igen ám, de a céllal teljesen ellentétes irányba indult el, úgy kell a helyes irányba rángatni, a kovácsműhely felé. Valamelyik páncélost már ott látja várakozni, és vele egy időben megérkezik a másik is. Követi őket (ezúttal sikeresen), el a kovácsműhely mellett, közben azon gondolkozik, hogy miután az imént hallottakat ő maga feldolgozta, hogyan fogja ezt elmagyarázni újdonsült, drága (!!!) lovának. Mindenesetre elméletileg akadály nélkül eljutnak az erdőig.*
*Mivel nem látja a környéken egyik páncélost sem, felpattan a pacira, és ahogy régen tanulta, indulásra ösztökéli az állatot, amire általában azok engedelmeskedtek. Ez itt, az istennek sem akar. Elkezdi határozottabban nógatni, közben szép szavakkal próbálva hatni rá. Még erélyesebb ráhatással motiválja, közben szidja, mint postás a lovát. Persze nem túl durván, mert már így is magára vonta nem egy arra járó figyelmét. Végül, amikor már úgy tűnik, hogy a paripa gyökeret vert, és hamarosan zöld levelek nőnek ki rajta, egy felháborodott nyihogással végül mégis elindul. ~Szóval ezt értette az eladó a kitartó alatt?~ Igen ám, de a céllal teljesen ellentétes irányba indult el, úgy kell a helyes irányba rángatni, a kovácsműhely felé. Valamelyik páncélost már ott látja várakozni, és vele egy időben megérkezik a másik is. Követi őket (ezúttal sikeresen), el a kovácsműhely mellett, közben azon gondolkozik, hogy miután az imént hallottakat ő maga feldolgozta, hogyan fogja ezt elmagyarázni újdonsült, drága (!!!) lovának. Mindenesetre elméletileg akadály nélkül eljutnak az erdőig.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257