Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-13 09:30:47
Üzenet elküldve: 2012-10-13 09:30:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Miközben megérkezik az erdőbe, a szemeit a fákon meresztgetvén, s a madarak csicsergését hallgatván, hirtelen megáll, majd gondolkozóba esik.*
"Jó lenne egy kicsit lepihenni, mielőtt ismét útnak indulok. Talán..."
*Gondolja magában, miközben egy nyúl mozgolódása vágja félbe a mondatát. "Áhhá! Csak erre vártam." Mondja mosolyogván, majd lassan előhúzza az immáron kiélezett, javított kardját a tokjából, majd az arany markolatánál fogva, meglengeti a levegőben. "Még mindig a régi." Gondolja, s lassan, guggolva közelít a füvön ugrándozó, mit sem sejtő állat felé. Eltelik fél perc, s Lagnar már a magas fűben fekszik, ami szinte teljesen lefedi a harcos testét, így szinte lehetetlen észrevenni, csak az tudja, akinek igazán jó szeme van. A nyúlt Lagnartól már csak két arasznyi távolság választja el, így lassan, de biztosan feláll, mikor a nyúl hátat fordít neki, kardját hátra rántja, majd egy határozott, s hirtelen mozdulattal lecsapja a nyúl fejét, mely odébb gurul, be a fűbe. "Áhh! Erre volt szükségem. Egy kis gyakorlás sosem árthat." Mondja, majd hamarosan ismét előtűnik a fák rengetegéből, s rátér az ösvényre, mely a kovácsműhely felé vezet...*
A hozzászólás írója (Lagnar Phanvil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.13 09:32:43
"Jó lenne egy kicsit lepihenni, mielőtt ismét útnak indulok. Talán..."
*Gondolja magában, miközben egy nyúl mozgolódása vágja félbe a mondatát. "Áhhá! Csak erre vártam." Mondja mosolyogván, majd lassan előhúzza az immáron kiélezett, javított kardját a tokjából, majd az arany markolatánál fogva, meglengeti a levegőben. "Még mindig a régi." Gondolja, s lassan, guggolva közelít a füvön ugrándozó, mit sem sejtő állat felé. Eltelik fél perc, s Lagnar már a magas fűben fekszik, ami szinte teljesen lefedi a harcos testét, így szinte lehetetlen észrevenni, csak az tudja, akinek igazán jó szeme van. A nyúlt Lagnartól már csak két arasznyi távolság választja el, így lassan, de biztosan feláll, mikor a nyúl hátat fordít neki, kardját hátra rántja, majd egy határozott, s hirtelen mozdulattal lecsapja a nyúl fejét, mely odébb gurul, be a fűbe. "Áhh! Erre volt szükségem. Egy kis gyakorlás sosem árthat." Mondja, majd hamarosan ismét előtűnik a fák rengetegéből, s rátér az ösvényre, mely a kovácsműhely felé vezet...*
A hozzászólás írója (Lagnar Phanvil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.13 09:32:43
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-11 21:28:31
Üzenet elküldve: 2012-10-11 21:28:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//Kaleya Seron figyelmébe//
*Az ork csak megcsóválja a fejét. Nem érti a lány miért sajnálkozik... illetve érti, de nem bírja elfogadni.
Arrébb lép és el kezd fel-alá járkálni szép lassú léptekkel a szobában. Kaleya előtt. Így neki kényelmesebb a kommunikáció.*
-Hosszú idő igen... de megérte... vagy talán Ön másképp gondolja?
*Majd azzal végignéz magán. Csak a dobótőr helyét kötöztette be. A többi kisebb sérülést hagyja hegedni.*
-Mint mondtam... túl vagyok már rosszabbakon is. Az életemhez hozzátartozik, hogy sebesülésekkel vagyok tarkítva... ahogy azt is megszoktam, hogy a kezem tűzbe teszem.
*Néz rá a vaskézre, mire Varkasszal együtt felnevetnek. Valami közös vicc lehet ez vagy emlék.
A druida csak halkan megjegyzi a háttérben:*
-Áh igen...
*Majd az ork megáll, kezeit háta mögött összekulcsolja és így szól vizsgálódva:*
-Miért maga talán nem érzi magát kivételnek? Birokra kelt... egyenlőre még számomra ismeretlen okból a saját fajtársaival. Az életét kockáztatta az elveiért. A legtöbb sötételf még akkor is követi a családját, kolóniáját, klánját... putriját... csürhéjét, ha nem találja jónak amit tesznek...
*Sorolja kicsit agresszívabban a példákat a csoport szóra az ork.*
-Innentől kezdve Ön Kaleya nem egyforma velük. Az okát nem kell elmondja... az az Ön saját titka. De szerintem ez épp elég különbözőség... vagy talán... tévednék?
*Kérdezi visszafogottan, de láthatóan színpadiasan az ork.*
*Az ork csak megcsóválja a fejét. Nem érti a lány miért sajnálkozik... illetve érti, de nem bírja elfogadni.
Arrébb lép és el kezd fel-alá járkálni szép lassú léptekkel a szobában. Kaleya előtt. Így neki kényelmesebb a kommunikáció.*
-Hosszú idő igen... de megérte... vagy talán Ön másképp gondolja?
*Majd azzal végignéz magán. Csak a dobótőr helyét kötöztette be. A többi kisebb sérülést hagyja hegedni.*
-Mint mondtam... túl vagyok már rosszabbakon is. Az életemhez hozzátartozik, hogy sebesülésekkel vagyok tarkítva... ahogy azt is megszoktam, hogy a kezem tűzbe teszem.
*Néz rá a vaskézre, mire Varkasszal együtt felnevetnek. Valami közös vicc lehet ez vagy emlék.
A druida csak halkan megjegyzi a háttérben:*
-Áh igen...
*Majd az ork megáll, kezeit háta mögött összekulcsolja és így szól vizsgálódva:*
-Miért maga talán nem érzi magát kivételnek? Birokra kelt... egyenlőre még számomra ismeretlen okból a saját fajtársaival. Az életét kockáztatta az elveiért. A legtöbb sötételf még akkor is követi a családját, kolóniáját, klánját... putriját... csürhéjét, ha nem találja jónak amit tesznek...
*Sorolja kicsit agresszívabban a példákat a csoport szóra az ork.*
-Innentől kezdve Ön Kaleya nem egyforma velük. Az okát nem kell elmondja... az az Ön saját titka. De szerintem ez épp elég különbözőség... vagy talán... tévednék?
*Kérdezi visszafogottan, de láthatóan színpadiasan az ork.*
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-11 21:17:01
Üzenet elküldve: 2012-10-11 21:17:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Szemei elkerekednek az információ hallatán. Nem akarja elhinni, hogy annyi ideig feküdt itt tehetetlenül. Gyengének érzi magát még most is. Túlságosan is, de ez érthető. "Másfél nap... Túl sok idő..." Nagyot sóhajt, majd figyeli az orkot. Próbál úgy helyezkedni, hogy ő nyugodtan elférjen. Mellkasa folyamatosan fáj, de ez sem lepi meg túlzottan.
Segítőjét alaposan végigméri. Főleg a felemelt keze az, mi felkelti érdeklődését. Végigtanulmányozza, mire rájön, hogy az hogyan is tartozik a másikhoz. Nem tudja, hogy ki volt ilyenre képes, de az ő életében sok mindent látott már. Ezt is kinézi elég sok mindenkiből, legnagyobb sajnálatára. A rosszat sokkal könnyebb belelátni az emberekbe. Az étel említésére elgondolkozik. Még nem érez magában kellő erőt ahhoz, hogy bármit is letuszkoljon torkán. Lassan megrázza fejét, majd szavakkal is kifejezi azt, mit mondani kíván.*
- Köszönöm, nem! Nem vagyok éhes. Hogy... Hogy vannak a sérülései? *kérdi, miközben még egyszer végigpásztázza az ork testét, hátha észrevesz valamit. Először a lila foltokat szúrja ki. Száját azonnal elhúzza, miközben bocsánatkérően néz az orkra.*
- Mondja... Miért lát engem kivételnek? Elvégre... Én is sötételf vagyok. Nem mellesleg... Még hasonlítok is azokra az alakokra, tekintve, hogy a rokonaim. *sóhajt. Ez az, ami cseppet sem kedvére való. Nem is akar sokat beszélni magáról, de kíváncsi arra, hogy egy vadidegen férfi miért segít neki, főleg, ha láthatóan ki nem állhatja a fajtáját.*
Segítőjét alaposan végigméri. Főleg a felemelt keze az, mi felkelti érdeklődését. Végigtanulmányozza, mire rájön, hogy az hogyan is tartozik a másikhoz. Nem tudja, hogy ki volt ilyenre képes, de az ő életében sok mindent látott már. Ezt is kinézi elég sok mindenkiből, legnagyobb sajnálatára. A rosszat sokkal könnyebb belelátni az emberekbe. Az étel említésére elgondolkozik. Még nem érez magában kellő erőt ahhoz, hogy bármit is letuszkoljon torkán. Lassan megrázza fejét, majd szavakkal is kifejezi azt, mit mondani kíván.*
- Köszönöm, nem! Nem vagyok éhes. Hogy... Hogy vannak a sérülései? *kérdi, miközben még egyszer végigpásztázza az ork testét, hátha észrevesz valamit. Először a lila foltokat szúrja ki. Száját azonnal elhúzza, miközben bocsánatkérően néz az orkra.*
- Mondja... Miért lát engem kivételnek? Elvégre... Én is sötételf vagyok. Nem mellesleg... Még hasonlítok is azokra az alakokra, tekintve, hogy a rokonaim. *sóhajt. Ez az, ami cseppet sem kedvére való. Nem is akar sokat beszélni magáról, de kíváncsi arra, hogy egy vadidegen férfi miért segít neki, főleg, ha láthatóan ki nem állhatja a fajtáját.*
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-11 20:56:28
Üzenet elküldve: 2012-10-11 20:56:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//Kaleya Seron figyelmébe//
*A diagnózisra még visszajön az öreg és így szól:*
-Közel egy... egy és fél napot feküdt itt. Én virrasztottam de végül is... adott életjeleket.
*Mondja az öreg eléggé elégedetten. Láthatóan igazi orvos, tudós, gyógyító. Gyorsan beszél, korához képest mély hangja van és mindég máshol jár a feje. Egyik gondolatról a másikra csapódik...*
-Liitha. Menny ügyelj az ételre és rakj rendet kint...
*Mondja végül az öreg, majd a lány megkönnyebbülésére kiviharzik.
Az öreg eláll ismét az ork útjából, majd elkezd matatni a komódon ahol a gyógyszerek vannak.*
-Nincs miért hálálkodnia. *Mutat fel vaskezével az ork. Mivel nincs a felsőtestén semmi, teljesen láthatóak az otromba égések a vasfedőlapok fölött.* Bajban volt, én pedig segítettem. Már amennyire bírtam. Különben is... azoknak a sötételfeknek a szeme sem állt jól. Bár a legtöbbnek alapból rosszul áll. Maga viszont ez alól kivétel.
*Mondja az ork és rátámaszkodik a fekhelyre. Látja, hogy a lány felül. Az ork helyet hagy neki, de azért óvatosságra inti.*
-Az összeégetés még gyenge a természetes varasodásnak kell még pár nap... Éhes esetleg? Vagy egyenlőre még hagyjuk az ételt?
*Kérdi az ork, mire valamilyen szinten betéved a kint rotyogó fácánhúsleves illata.*
*A diagnózisra még visszajön az öreg és így szól:*
-Közel egy... egy és fél napot feküdt itt. Én virrasztottam de végül is... adott életjeleket.
*Mondja az öreg eléggé elégedetten. Láthatóan igazi orvos, tudós, gyógyító. Gyorsan beszél, korához képest mély hangja van és mindég máshol jár a feje. Egyik gondolatról a másikra csapódik...*
-Liitha. Menny ügyelj az ételre és rakj rendet kint...
*Mondja végül az öreg, majd a lány megkönnyebbülésére kiviharzik.
Az öreg eláll ismét az ork útjából, majd elkezd matatni a komódon ahol a gyógyszerek vannak.*
-Nincs miért hálálkodnia. *Mutat fel vaskezével az ork. Mivel nincs a felsőtestén semmi, teljesen láthatóak az otromba égések a vasfedőlapok fölött.* Bajban volt, én pedig segítettem. Már amennyire bírtam. Különben is... azoknak a sötételfeknek a szeme sem állt jól. Bár a legtöbbnek alapból rosszul áll. Maga viszont ez alól kivétel.
*Mondja az ork és rátámaszkodik a fekhelyre. Látja, hogy a lány felül. Az ork helyet hagy neki, de azért óvatosságra inti.*
-Az összeégetés még gyenge a természetes varasodásnak kell még pár nap... Éhes esetleg? Vagy egyenlőre még hagyjuk az ételt?
*Kérdi az ork, mire valamilyen szinten betéved a kint rotyogó fácánhúsleves illata.*
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-11 20:45:30
Üzenet elküldve: 2012-10-11 20:45:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Chothal Narral figyelmébe//
*A kutyára néz és elmosolyodik halványan a dicséret hallatán. Ebe most sem okoz neki csalódást. Az öreg bemutatkozására csak biccent, egészen óvatosan. A lány viselkedését kicsit furcsállja. "Talán túl sokat kapálództam kezelés közben és megütöttem, vagy mi baja?" elmélkedik. Az ork nevét hallva kicsit jobban kezd figyelni az öregre. A bemutatásnak láthatóan nem örül a zöld alak. A vizes poharat lassan elveszi tőle, majd iszik néhány kortyot. A víz felét magára önti, de így is sikerül némiképp oltani szomját.*
- Köszönöm! *szólal meg némileg hangosabban. Valamivel jobban érzi magát, a szúró fájdalom azonban nem akar szűnni. Ezzel jó ideig együtt kell élnie. Ennek ellenére lassan és óvatosan felül. Fogait összeszorítva próbál nem sikítani újra, mely ezúttal sikerül is. Utána egy nagy sóhajt ereszt, hogy kiengedje a visszatartott levegőt.*
- Hogy mit érzek? Túl sok dolgot... De kezdetnek... hálát. Köszönöm, hogy megmentettek! *hálálkodik. Kezét ismét lelógatja helyéről és Hachol fejét kezdi simogatni.*
- Elmondaná valaki, hogy mennyi ideig voltam eszméletlen? Mellesleg... Megtudhatnám... Hogy miért segített? Elnézést, ha már megkérdeztem... Kicsit homályosak az emlékeim. *sóhajtja. Ezzel bizonyára a többiek is tisztában vannak. Főleg Chothal, elvégre ő erősködött azon, hogy ébren tartsa, kis sikerrel. Ezekből a percekből maradt meg a legkevesebb és abból, mikor valaki fellocsolta, hogy ébredezzen és adjon némi életjelet.*
*A kutyára néz és elmosolyodik halványan a dicséret hallatán. Ebe most sem okoz neki csalódást. Az öreg bemutatkozására csak biccent, egészen óvatosan. A lány viselkedését kicsit furcsállja. "Talán túl sokat kapálództam kezelés közben és megütöttem, vagy mi baja?" elmélkedik. Az ork nevét hallva kicsit jobban kezd figyelni az öregre. A bemutatásnak láthatóan nem örül a zöld alak. A vizes poharat lassan elveszi tőle, majd iszik néhány kortyot. A víz felét magára önti, de így is sikerül némiképp oltani szomját.*
- Köszönöm! *szólal meg némileg hangosabban. Valamivel jobban érzi magát, a szúró fájdalom azonban nem akar szűnni. Ezzel jó ideig együtt kell élnie. Ennek ellenére lassan és óvatosan felül. Fogait összeszorítva próbál nem sikítani újra, mely ezúttal sikerül is. Utána egy nagy sóhajt ereszt, hogy kiengedje a visszatartott levegőt.*
- Hogy mit érzek? Túl sok dolgot... De kezdetnek... hálát. Köszönöm, hogy megmentettek! *hálálkodik. Kezét ismét lelógatja helyéről és Hachol fejét kezdi simogatni.*
- Elmondaná valaki, hogy mennyi ideig voltam eszméletlen? Mellesleg... Megtudhatnám... Hogy miért segített? Elnézést, ha már megkérdeztem... Kicsit homályosak az emlékeim. *sóhajtja. Ezzel bizonyára a többiek is tisztában vannak. Főleg Chothal, elvégre ő erősködött azon, hogy ébren tartsa, kis sikerrel. Ezekből a percekből maradt meg a legkevesebb és abból, mikor valaki fellocsolta, hogy ébredezzen és adjon némi életjelet.*
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-11 20:28:03
Üzenet elküldve: 2012-10-11 20:28:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//Kaleya Seron figyelmébe//
*Láthatóan szép lassan Kaleya magához tér. Aminek az ork örül... nem hibázott. Megmentett egy ártatlan életet. Egy lépéssel közelebb egy szebb és sapiensebbi világhoz.
Arcán nem jelenik meg semmilyen érzelem de láthatóan örül, hogy a nő jobban van.
A hirtelen sikolyra az öreg csak közelebb hajol és még mindég a szakállát simogatva így szól:*
-A nevem Varkasz... Varkasz a druida mester. *Majd azzal a lányra mutat aki alig fiatalabb pár évvel Kaleyánál.* Liitha, a tanítványom. Ő kente be a hátát és kötötte be.
*Liitha nem lép közelebb. Kicsit... irigy vagy féltékeny a sötételfre. Chothal elvégre sokkal többet foglalkozik az éjjbőrűvel mint vele.
Közben az ork látja a kutya csaholva piszkálja a vizes lavórt.
Látja a lány szomjas és megindul a lavórhoz, egy fapoharat vesz és merít a vízből.
Közben megveregeti a kutya mellkasát:*
-Jól van fiú...
*Azzal levesz egy fatálat ami tiszta és a kutyának is mer a hideg vízből.
Majd megindul vissza a vízzel:*
-Az Úr pedig... Narral... Chothal Narral, Arthenior hőse és a Véres folyó mészárosa.
*Az ork azzal odanyújtja a vizet a lánynak. Majd sárga szemét figyelmeztetőleg ráemeli Varkaszra.
Aki egyből tudja mi az ork baja.*
-Elnézést kicsit sokat beszélek...
*Jegyzi meg a druida, majd hátrébb lép és helyet hagy az orknak:*
-Komoly seb... de jobban lesz. Mit érez?
*Közben a druida kiküldte a lányt és nyitott egy kis ablakot, hogy a lány érezze... az élők világában van. És ez nem valami dicső fellángolás a halál előtt.*
*Láthatóan szép lassan Kaleya magához tér. Aminek az ork örül... nem hibázott. Megmentett egy ártatlan életet. Egy lépéssel közelebb egy szebb és sapiensebbi világhoz.
Arcán nem jelenik meg semmilyen érzelem de láthatóan örül, hogy a nő jobban van.
A hirtelen sikolyra az öreg csak közelebb hajol és még mindég a szakállát simogatva így szól:*
-A nevem Varkasz... Varkasz a druida mester. *Majd azzal a lányra mutat aki alig fiatalabb pár évvel Kaleyánál.* Liitha, a tanítványom. Ő kente be a hátát és kötötte be.
*Liitha nem lép közelebb. Kicsit... irigy vagy féltékeny a sötételfre. Chothal elvégre sokkal többet foglalkozik az éjjbőrűvel mint vele.
Közben az ork látja a kutya csaholva piszkálja a vizes lavórt.
Látja a lány szomjas és megindul a lavórhoz, egy fapoharat vesz és merít a vízből.
Közben megveregeti a kutya mellkasát:*
-Jól van fiú...
*Azzal levesz egy fatálat ami tiszta és a kutyának is mer a hideg vízből.
Majd megindul vissza a vízzel:*
-Az Úr pedig... Narral... Chothal Narral, Arthenior hőse és a Véres folyó mészárosa.
*Az ork azzal odanyújtja a vizet a lánynak. Majd sárga szemét figyelmeztetőleg ráemeli Varkaszra.
Aki egyből tudja mi az ork baja.*
-Elnézést kicsit sokat beszélek...
*Jegyzi meg a druida, majd hátrébb lép és helyet hagy az orknak:*
-Komoly seb... de jobban lesz. Mit érez?
*Közben a druida kiküldte a lányt és nyitott egy kis ablakot, hogy a lány érezze... az élők világában van. És ez nem valami dicső fellángolás a halál előtt.*
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-11 20:12:43
Üzenet elküldve: 2012-10-11 20:12:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Chothal Narral figyelmébe//
*A nőnek fájdalmai vannak. Nehezen jön rá, hogy hol is van. Dereng neki néhány mondatfoszlány, melyet még ébrenléte alatt hallott. Néhány kép, mely egy vadidegent ábrázol, talán kettőt is. Na meg az orkot, aki segített neki. Tudni akarja, hogy vele mi van. Elvégre megsérült. Kutyájáért is aggódik, de ekkor meghallja a vidám csaholást. Fejét oldalra fordítja, majd néma tátogással üdvözli ebét. Kezét lassan lecsúsztatja fekhelyéről, hogy a négylábú alá tudjon ballagni, ő pedig megvakargatja füle tövét.
Ajkai kiszáradtak, torka vízért kiáltozik, de megszólalni egyelőre nem képes. Próbál újra és újra megszólalni, de eltelik némi idő, mire halk suttogásra képes. Ekkor betoppan a zöld alak, kinek még a nevét sem tudja, de máris nagy hálával tartozik neki. "Hányingert, vagy nyilallást a gyomromban? A gyomrom?" kicsit megijed a szó hallatán. Azonnal fel akar ülni és megbizonyosodni róla, hogy annak semmi baja. Amint megkezdi a műveletet összerezzen és halk sikolyt ereszt meg. Szemeit is összeszorítja a fájdalomtól, de hasára tud vetni egy pillantást. Megkönnyebbülten sóhajt, majd elnézően mosolyog az öregre.*
- A mellkasom sérült meg, öreg... *suttog. Torka kaparni kezd, ezért köhécsel néhányat.*
- Kérhetnék... egy kis vizet? Mellesleg... elmondanák, hogy kik is maguk? *kérdi halkan, kis híján némán. A bundás ellenben így is jól hallja. Hogy segítsen gazdája megértésében, egy vizes tálhoz kullog és mancsával bökdösni kezdi, miközben egy vakkantással magára hívja a figyelmet.*
*A nőnek fájdalmai vannak. Nehezen jön rá, hogy hol is van. Dereng neki néhány mondatfoszlány, melyet még ébrenléte alatt hallott. Néhány kép, mely egy vadidegent ábrázol, talán kettőt is. Na meg az orkot, aki segített neki. Tudni akarja, hogy vele mi van. Elvégre megsérült. Kutyájáért is aggódik, de ekkor meghallja a vidám csaholást. Fejét oldalra fordítja, majd néma tátogással üdvözli ebét. Kezét lassan lecsúsztatja fekhelyéről, hogy a négylábú alá tudjon ballagni, ő pedig megvakargatja füle tövét.
Ajkai kiszáradtak, torka vízért kiáltozik, de megszólalni egyelőre nem képes. Próbál újra és újra megszólalni, de eltelik némi idő, mire halk suttogásra képes. Ekkor betoppan a zöld alak, kinek még a nevét sem tudja, de máris nagy hálával tartozik neki. "Hányingert, vagy nyilallást a gyomromban? A gyomrom?" kicsit megijed a szó hallatán. Azonnal fel akar ülni és megbizonyosodni róla, hogy annak semmi baja. Amint megkezdi a műveletet összerezzen és halk sikolyt ereszt meg. Szemeit is összeszorítja a fájdalomtól, de hasára tud vetni egy pillantást. Megkönnyebbülten sóhajt, majd elnézően mosolyog az öregre.*
- A mellkasom sérült meg, öreg... *suttog. Torka kaparni kezd, ezért köhécsel néhányat.*
- Kérhetnék... egy kis vizet? Mellesleg... elmondanák, hogy kik is maguk? *kérdi halkan, kis híján némán. A bundás ellenben így is jól hallja. Hogy segítsen gazdája megértésében, egy vizes tálhoz kullog és mancsával bökdösni kezdi, miközben egy vakkantással magára hívja a figyelmet.*
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-11 19:30:29
Üzenet elküldve: 2012-10-11 19:30:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//Kaleya Seron figyelmébe//
*A lány láthatóan végleg kimerült. Varkasz és a lány mindent megtesznek a sötételf életéért.
Az ork részét már kivette a munkából... Elhozta idáig Kaleyát és adott neki egy esélyt. Innentől minden már csak a lány szervezetén és a druidán múlik.
Miután összeégette a sebeket az ork, fellélegzik és hátrébb lép. A fájdalmairól meg is felejtkezett. Ám mikor végignéz magán, meglátja magán Kaleya vérét és a sajátját. Meg néhol a vágásokat.
Majd megállapodik a sárgás szem a tőrön a vállában.*
-Leány. Szép munka. Menj tedd rendbe Narralt. Én majd virrasztok fölötte.
*Mondja az orknak a druida, akinek keze csupa vér és néhol még az arca is.
A lány ismét ráemeli kék szemeit a robusztus orkra. Mire Chothal szóra nem méltatja, egyszerűen kisétál a nagy szobába.*
-Ő az? Narral? Chothal Narral?
*Kérdi a lány elámulva. Kicsit talán még örül is neki.*
-Igen. Tartozom neki... az életemmel.
*Közben az ork kirombol a szabad levegőre. Kint már sötét van.
Szó nélkül fellépdel a hát 'tetejére' a lépcsőkön és leül a kőpadra, ami két durva szikladarab közt van. A kilátás szép és látható minden csillag na meg a hold.
Nem sokkal később lassú kissé félénk léptekkel megjelenik Liith. Kezében kötszerrel és egy lámpással.
Izgatott sosem látott még orkot. Ritka faj Chothalé... már mint az északi ork. Mondhatni... kihalt.
Az ork láthatóan nem örül a lány társaságának, de ennek nem ad hangot.*
-Varkasz azt mondta, hogy segítsek neked. Nem nézel ki túl... jól.
*Mondja a lány és leül az ork mellé. A lámpás jól megvilágítja a helyet és belátja Chothal minden porcikáját.*
-Levenné a páncélját? És a tő-
*Majd Chothal megforgatja a szemét és egy laza mozdulattal kihúzza a vállából a dobótőrt. Átkozottul fáj neki, mire csak vicsorít egyet. De hangot nem ad ki.
Végignéz a tőrön és így szól, miközben feláll:*
-Megtartom... hogy belevágjam annak a koponyájába aki belém dobta.
*Majd azzal meglazítja a szíjakat és patentokat. Lejön a fémvért. Az övek és a vállvédők is.
Végül a maszkot és a csuklyát is leveszi. De rá sem néz a lányra. Csak visszaül és hagyja, hogy az neki láthasson. Liith sokkal barátságosabbnak tudta Chothalt... csak a lány elfeledte... az a régi ork volt.
Az este eseménytelen. A lány nagy szomorúságára csak a sebeket bírta bekötözni, az ork viszont szót sem szólt hozzá. Csak meredt az éjszakába.
Reggel sem volt ez másképp... Ott fönt ült és nézett mint valami bolond. Hagyta, hogy sebe és teste szellőzzön... rég látott már ilyen szép kékes foltot magán. Az a rúgás amit gyomorra kapott komolynak tűnik.
Majd egyszer csak vakkantás, mire Varkasz kijön a házból:*
-Narral... él. Magához tért.
*Az ork szeme kitágul és hagyva csapott papot lelépked gyorsan a lépcsőkön és páncélzat nélkül belép Kaleya szobájába ahol a lány már ébren van.
Varkasz nagy szakállát simogatva odasétál és így szól:*
-Azt hittem nem marad meg Kaleya... Hogy érzi magát? Érez hányingert vagy nyilalást a gyomrába?
*Odalép az öregedő ork is és megdörzsölve szemeit így szól:*
-Tudtam, hogy megmarad. A szerencse hozta az újraélők sorában...
*A lány láthatóan végleg kimerült. Varkasz és a lány mindent megtesznek a sötételf életéért.
Az ork részét már kivette a munkából... Elhozta idáig Kaleyát és adott neki egy esélyt. Innentől minden már csak a lány szervezetén és a druidán múlik.
Miután összeégette a sebeket az ork, fellélegzik és hátrébb lép. A fájdalmairól meg is felejtkezett. Ám mikor végignéz magán, meglátja magán Kaleya vérét és a sajátját. Meg néhol a vágásokat.
Majd megállapodik a sárgás szem a tőrön a vállában.*
-Leány. Szép munka. Menj tedd rendbe Narralt. Én majd virrasztok fölötte.
*Mondja az orknak a druida, akinek keze csupa vér és néhol még az arca is.
A lány ismét ráemeli kék szemeit a robusztus orkra. Mire Chothal szóra nem méltatja, egyszerűen kisétál a nagy szobába.*
-Ő az? Narral? Chothal Narral?
*Kérdi a lány elámulva. Kicsit talán még örül is neki.*
-Igen. Tartozom neki... az életemmel.
*Közben az ork kirombol a szabad levegőre. Kint már sötét van.
Szó nélkül fellépdel a hát 'tetejére' a lépcsőkön és leül a kőpadra, ami két durva szikladarab közt van. A kilátás szép és látható minden csillag na meg a hold.
Nem sokkal később lassú kissé félénk léptekkel megjelenik Liith. Kezében kötszerrel és egy lámpással.
Izgatott sosem látott még orkot. Ritka faj Chothalé... már mint az északi ork. Mondhatni... kihalt.
Az ork láthatóan nem örül a lány társaságának, de ennek nem ad hangot.*
-Varkasz azt mondta, hogy segítsek neked. Nem nézel ki túl... jól.
*Mondja a lány és leül az ork mellé. A lámpás jól megvilágítja a helyet és belátja Chothal minden porcikáját.*
-Levenné a páncélját? És a tő-
*Majd Chothal megforgatja a szemét és egy laza mozdulattal kihúzza a vállából a dobótőrt. Átkozottul fáj neki, mire csak vicsorít egyet. De hangot nem ad ki.
Végignéz a tőrön és így szól, miközben feláll:*
-Megtartom... hogy belevágjam annak a koponyájába aki belém dobta.
*Majd azzal meglazítja a szíjakat és patentokat. Lejön a fémvért. Az övek és a vállvédők is.
Végül a maszkot és a csuklyát is leveszi. De rá sem néz a lányra. Csak visszaül és hagyja, hogy az neki láthasson. Liith sokkal barátságosabbnak tudta Chothalt... csak a lány elfeledte... az a régi ork volt.
Az este eseménytelen. A lány nagy szomorúságára csak a sebeket bírta bekötözni, az ork viszont szót sem szólt hozzá. Csak meredt az éjszakába.
Reggel sem volt ez másképp... Ott fönt ült és nézett mint valami bolond. Hagyta, hogy sebe és teste szellőzzön... rég látott már ilyen szép kékes foltot magán. Az a rúgás amit gyomorra kapott komolynak tűnik.
Majd egyszer csak vakkantás, mire Varkasz kijön a házból:*
-Narral... él. Magához tért.
*Az ork szeme kitágul és hagyva csapott papot lelépked gyorsan a lépcsőkön és páncélzat nélkül belép Kaleya szobájába ahol a lány már ébren van.
Varkasz nagy szakállát simogatva odasétál és így szól:*
-Azt hittem nem marad meg Kaleya... Hogy érzi magát? Érez hányingert vagy nyilalást a gyomrába?
*Odalép az öregedő ork is és megdörzsölve szemeit így szól:*
-Tudtam, hogy megmarad. A szerencse hozta az újraélők sorában...
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-11 19:04:58
Üzenet elküldve: 2012-10-11 19:04:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Chothal Narral és jelenlévők figyelmébe//
*A nő a rázásra kinyitja szemeit. Nem tart sokáig, de jelzi, hogy még viszonylag ébren van. Nagyjából még hallja a zöld alak szavait, de nem ért belőlük sokat. Szemei ismét lecsukódnak, mire kérdéseket kap. Egy pillanatra elgondolkozik.*
- A nevem... Kaleya... *suttogja utolsó erejével, majd elájul. Állapota csak tovább romlik, mire a kunyhóhoz érnek. A kutya beszökik az ajtón és az egyik sarokba kuporodva aggódik gazdájáért. Feszülten ül, olykor halkan nyüszít egy kicsit, hátha valami hatást ér el vele. Az éjnő azonban nem reagál.
A locsolás némiképp magához téríti. Szemei kinyílnak, s azonnal összerezzen a fájdalomtól. Hangja nemigazán van. Csak némán tátog, jelezni akar valamit. Talán azt, hogy erős fájdalmai vannak. Lehet, hogy halálért esdekel, nem tudni. Tekintete lemondó és kínokkal teli. Iszik egy kortyot az elé tartott löttyből, mely megnyugvására kissé tompítja a mérhetetlen fájdalmat. Nem érez magában túl sok erőt. Azon is csodálkozik, hogy még életben van. A kérdéseket időbe telik felfognia. Akkor azonban némán bólint, hogy készen áll. Nem tudja, hogy mire, de neki már oly mindegy, véleménye szerint. Biztonság kedvéért, hogy biztosan ne keltsen nagy zajt, lassan ruhája alá nyúl. Onnan elővesz egy vastag bőrdarabot. Valószínűleg fegyvereit tisztogatja vele. Azt finoman összehajtja, majd szájába veszi. Amikor elkészül, némán bólint, hogy kezdhetik amit akarnak.
A beavatkozás megkezdődik. A tisztogatás nem kis fájdalommal párosul, főleg forgatás közben. Az oldalán fekszik. Ekkor látja meg az izzó pengét. Szemei elkerekednek, s némi rettegés jelenik meg bennük. "Ugye nem..." hasít át elméjén a gondolat. Tudja, hogy szükséges, de nem akarja átélni a forró tőr érintésével járó kínokat. Amint az izzó vas bőréhez ér, teste ívben megfeszül. Ha nem fogja le valaki, még gondot is okozhat. Torkát néma sikoly hagyja el. Mikor vége, hevesen szedi a levegőt. Tekintete homályosodik, s a másik oldalt lévő seb beforrasztását már nem érzi tisztán. Elméje elsötétül és ismét eszméletét veszti.
Eltelik talán egy egész nap is, mire magához tér. Ebe folyamatosan ott ücsörög gazdája mellett, s figyeli reménykedve, hogy történik-e valami. Az éjbőrű szemei végül kinyílnak, mire a bundás vidáman felvakkant.*
*A nő a rázásra kinyitja szemeit. Nem tart sokáig, de jelzi, hogy még viszonylag ébren van. Nagyjából még hallja a zöld alak szavait, de nem ért belőlük sokat. Szemei ismét lecsukódnak, mire kérdéseket kap. Egy pillanatra elgondolkozik.*
- A nevem... Kaleya... *suttogja utolsó erejével, majd elájul. Állapota csak tovább romlik, mire a kunyhóhoz érnek. A kutya beszökik az ajtón és az egyik sarokba kuporodva aggódik gazdájáért. Feszülten ül, olykor halkan nyüszít egy kicsit, hátha valami hatást ér el vele. Az éjnő azonban nem reagál.
A locsolás némiképp magához téríti. Szemei kinyílnak, s azonnal összerezzen a fájdalomtól. Hangja nemigazán van. Csak némán tátog, jelezni akar valamit. Talán azt, hogy erős fájdalmai vannak. Lehet, hogy halálért esdekel, nem tudni. Tekintete lemondó és kínokkal teli. Iszik egy kortyot az elé tartott löttyből, mely megnyugvására kissé tompítja a mérhetetlen fájdalmat. Nem érez magában túl sok erőt. Azon is csodálkozik, hogy még életben van. A kérdéseket időbe telik felfognia. Akkor azonban némán bólint, hogy készen áll. Nem tudja, hogy mire, de neki már oly mindegy, véleménye szerint. Biztonság kedvéért, hogy biztosan ne keltsen nagy zajt, lassan ruhája alá nyúl. Onnan elővesz egy vastag bőrdarabot. Valószínűleg fegyvereit tisztogatja vele. Azt finoman összehajtja, majd szájába veszi. Amikor elkészül, némán bólint, hogy kezdhetik amit akarnak.
A beavatkozás megkezdődik. A tisztogatás nem kis fájdalommal párosul, főleg forgatás közben. Az oldalán fekszik. Ekkor látja meg az izzó pengét. Szemei elkerekednek, s némi rettegés jelenik meg bennük. "Ugye nem..." hasít át elméjén a gondolat. Tudja, hogy szükséges, de nem akarja átélni a forró tőr érintésével járó kínokat. Amint az izzó vas bőréhez ér, teste ívben megfeszül. Ha nem fogja le valaki, még gondot is okozhat. Torkát néma sikoly hagyja el. Mikor vége, hevesen szedi a levegőt. Tekintete homályosodik, s a másik oldalt lévő seb beforrasztását már nem érzi tisztán. Elméje elsötétül és ismét eszméletét veszti.
Eltelik talán egy egész nap is, mire magához tér. Ebe folyamatosan ott ücsörög gazdája mellett, s figyeli reménykedve, hogy történik-e valami. Az éjbőrű szemei végül kinyílnak, mire a bundás vidáman felvakkant.*
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-11 18:25:37
Üzenet elküldve: 2012-10-11 18:25:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//Kaleya Seron és jelenlévők figyelmébe//
*A nap fénye erőtlen... köszönhetően az erdőnek és a délutánnak.
Az erdő hulladozó levelein súlyos és sietős lépések hallatszanak. Egy vascsizma, és négy kutyaláb.
A vándor kezében Kaleyával siet egy biztonságos helyre.
Bár az orknak a vágások helyei még fájnak, próbál erős maradni. Ha Ő is erőtlennek vagy gyengülőnek mutatkozik nincs kizárva elveszti azt, akit megpróbál megmenteni. Kaleya pedig láthatóan gyengül.
Hogy ébren tartsa az éjjbőrűt beszél hozzá:*
-Igen... látom, hogy sötételf. Én meg egy ork vagyok és maga meg meg van sebesülve...
*Láthatóan az ork nem tűr vitát. Nem túl bőbeszédű. Arrogáns. Ha valamit elhatároz végbeviszi.
Kaleya erejének végén jár, mire az ork gyorsít a léptein és már inkább lohol. Nyomában a csahossal. A sötételf összehúzza magát. Chothal nem szereti ha egy másik személlyel érintkezik a teste... főleg egy nőével. De jelenleg megpróbálja a lányt megvédeni... a haláltól. Látja lecsukódott a szeme, majd meglötyköli kezében és így szól hangosabban:*
-Maradjon ébren... nincs már messze.
*Majd vesz egy kis levegőt és így folytatja.*
-Életem folyamán sokan meg akartak már ölni... Kétszer ki akartak végezni... *"Vagy háromszor... ja igen a Sziklaváros... az jó volt..."* És a fél világ holtan akart látni. Nem hiszem,hogy pár sötételf árthat nekem...
*Majd megint látja a nő szemei lecsukódnak.*
-Maradjon velem! Mi a neve? Honnét jött?
*Egy pap egyszer azt mondta neki vagy valami lélektannal foglalkozó ember. Ha valaki haldoklik és itt akarja tartani az élők világában kérdezgetni kell. Önmagáról és a múltjáról. Amíg beszél időt nyer.
Az erdő mélye felé haladnak. A csahos bőszen követi az orkot...
Chothal az erdő vadregényes csapásain biztos léptekkel futva kel át. Patakok... kövek és farönkök után egy vén tölgyhöz ér és egy apró tisztásra, aminek a végében egy szép lankás domboldal van. A dombocska tetején egy pár fa és kifaragott szikla valamint valami lépcső.
A dombban pedig egy... ház? Igen egy takaros kis ház. Az erdő vad részén él egy vén druida, aki gyógyítással és a természet gondozásával foglalkozik. Chothal ismeri az öreget, főként hírből... az a monda járja, hogy az Erdő Szellemével is cimborál.*
-Megjöttünk...
*Mondja az ork és a kis ház irányába indul, átlépve a kis kőkerítést.
Láthatóan a kerek ablakokból fény szűrődik ki. Az öreg itthon van.
Az ork megáll a takaros ajtó előtt és térdével bedörömböl.
Kisvártatva némi motyogás és fújtatás után ajtó nyílik:*
-Megyek már... megyek. Ó az Öregekre! Narral... te vagy az? Mi tör-
*Majd a hatvanas éveiben karistoló vörösesőszülő férfi meglátja a sebesült sötételfet.*
-Én vagyok az Varkasz. Segítség kell neki.
*Hallatszik az ork karcos hangja. Érezhetően ezúttal az orkban nem büszkeség hanem segítségkérés fogalmazódik meg.*
-Gyere... gyere. Hozd be. Mi történt?
*Invitálja be a kis házba az orkot a vénember. Bent a ház szűkös és láthatóan egy szegényes nagyszobából áll. Nyílik innen még három ajtó. Egyik nyitva a másik kettő csukva. Az öreg sietve nyitja ki az egyik zárt ajtót. Bentről gyógyszer szag és gyógynövények illata árad.*
-Erre. Gyere... gyere.
*Mondja siettetve az öreg és az ork oda is készségesen követi.
Bent egy faasztal szerű fekhely van, aminek a teteje ki van párnázva. Mellette gyertya, tűz és megannyi orvoslásra megfelelő eszköz, kenőcs, kötszer és gyógynövény.*
-Megtámadták. Sötételfek. Szúrt seb... mérgezést nem fedeztem fel.
*Majd lerakja a padra és ellép az öreg egyből átnézi és így szól:*
-Súlyos... súlyos. Problémás. Jöjj segíts. Ki kell mosni a sebet... aztán... igen a tőröd. Tiszta?
*Mondja az öreg és fel alá sertepertél. Vizet hoz egy lavórba, majd felrakja, mire Chothal odalép.
A műtendő részről leveszi a ruhát a druida, már ami útban van és látja a döfést. A probléma a túloldallal lesz. De egyenlőre egy oldallal kell kész legyenek.*
-Rendbe menny a tűzhöz Narral. Hevítsd fel a tőrt.
*Azzal ránéz a lányra és a vízzel megpróbálja előbb fellocsolni, hogy magához térjen. Nekikezd a sebet átmosni... fájdalmas de fontos.*
-Ébredjen. Jó kezekben van. Bármi történjék mindenképp a szemembe nézzen és ne... ne hunyja le azt. *Majd folytatja a seb tisztítását.* Liith... jöjj segítség kell!
*Szól ki az öreg, mire egy fiatal fekete hajú láthatóan ember leány lép be. Előbb a neki háttal álló orkra néz... vágyakozva vagy meglepetten? Ez nem tiszta.*
-Igen Mester?
*Szól vissza, majd odasiet a druida mellé.*
-Adj neki máktejet. Az csillapítja a fájdalmat... Aztán hozz fertőtlenítő balzsamot. A pirosat... de gyorsan! Narral? Hogy állsz?
*A lány elsiet az említettekért a kis szoba egyik komódjához, mire Chothal hátranéz.*
-Megvagyok.
*Az öreg végez az elülső sebbel és átmossa a kezeit.*
-Rendben. Leány gyere. *Majd a Liith is odalép egy vén kulaccsal és a vörös edénykével.* Rendben. Ebből kap egy kortyot. Utána átkenjük a seb ezen felét és megfordítjuk a hasára és ott is ugyanezt megcsináljuk. Majd a végén... összeégetjük a sebet. Készen áll?
*Ez nem kérdés... ez figyelmeztetés. Minden perc számíthat.
Ha a lány kész van... nekikezdenek a beavatkozásnak. A fektetéses lépés miatt nem kell aggódniuk. A balzsam hamar megszikkad a bőrre érve és megakadályozza a vér szivárgását. Rövid időre. Már amíg össze nem égetik.*
A hozzászólás írója (Chothal Narral) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.11 18:35:52
*A nap fénye erőtlen... köszönhetően az erdőnek és a délutánnak.
Az erdő hulladozó levelein súlyos és sietős lépések hallatszanak. Egy vascsizma, és négy kutyaláb.
A vándor kezében Kaleyával siet egy biztonságos helyre.
Bár az orknak a vágások helyei még fájnak, próbál erős maradni. Ha Ő is erőtlennek vagy gyengülőnek mutatkozik nincs kizárva elveszti azt, akit megpróbál megmenteni. Kaleya pedig láthatóan gyengül.
Hogy ébren tartsa az éjjbőrűt beszél hozzá:*
-Igen... látom, hogy sötételf. Én meg egy ork vagyok és maga meg meg van sebesülve...
*Láthatóan az ork nem tűr vitát. Nem túl bőbeszédű. Arrogáns. Ha valamit elhatároz végbeviszi.
Kaleya erejének végén jár, mire az ork gyorsít a léptein és már inkább lohol. Nyomában a csahossal. A sötételf összehúzza magát. Chothal nem szereti ha egy másik személlyel érintkezik a teste... főleg egy nőével. De jelenleg megpróbálja a lányt megvédeni... a haláltól. Látja lecsukódott a szeme, majd meglötyköli kezében és így szól hangosabban:*
-Maradjon ébren... nincs már messze.
*Majd vesz egy kis levegőt és így folytatja.*
-Életem folyamán sokan meg akartak már ölni... Kétszer ki akartak végezni... *"Vagy háromszor... ja igen a Sziklaváros... az jó volt..."* És a fél világ holtan akart látni. Nem hiszem,hogy pár sötételf árthat nekem...
*Majd megint látja a nő szemei lecsukódnak.*
-Maradjon velem! Mi a neve? Honnét jött?
*Egy pap egyszer azt mondta neki vagy valami lélektannal foglalkozó ember. Ha valaki haldoklik és itt akarja tartani az élők világában kérdezgetni kell. Önmagáról és a múltjáról. Amíg beszél időt nyer.
Az erdő mélye felé haladnak. A csahos bőszen követi az orkot...
Chothal az erdő vadregényes csapásain biztos léptekkel futva kel át. Patakok... kövek és farönkök után egy vén tölgyhöz ér és egy apró tisztásra, aminek a végében egy szép lankás domboldal van. A dombocska tetején egy pár fa és kifaragott szikla valamint valami lépcső.
A dombban pedig egy... ház? Igen egy takaros kis ház. Az erdő vad részén él egy vén druida, aki gyógyítással és a természet gondozásával foglalkozik. Chothal ismeri az öreget, főként hírből... az a monda járja, hogy az Erdő Szellemével is cimborál.*
-Megjöttünk...
*Mondja az ork és a kis ház irányába indul, átlépve a kis kőkerítést.
Láthatóan a kerek ablakokból fény szűrődik ki. Az öreg itthon van.
Az ork megáll a takaros ajtó előtt és térdével bedörömböl.
Kisvártatva némi motyogás és fújtatás után ajtó nyílik:*
-Megyek már... megyek. Ó az Öregekre! Narral... te vagy az? Mi tör-
*Majd a hatvanas éveiben karistoló vörösesőszülő férfi meglátja a sebesült sötételfet.*
-Én vagyok az Varkasz. Segítség kell neki.
*Hallatszik az ork karcos hangja. Érezhetően ezúttal az orkban nem büszkeség hanem segítségkérés fogalmazódik meg.*
-Gyere... gyere. Hozd be. Mi történt?
*Invitálja be a kis házba az orkot a vénember. Bent a ház szűkös és láthatóan egy szegényes nagyszobából áll. Nyílik innen még három ajtó. Egyik nyitva a másik kettő csukva. Az öreg sietve nyitja ki az egyik zárt ajtót. Bentről gyógyszer szag és gyógynövények illata árad.*
-Erre. Gyere... gyere.
*Mondja siettetve az öreg és az ork oda is készségesen követi.
Bent egy faasztal szerű fekhely van, aminek a teteje ki van párnázva. Mellette gyertya, tűz és megannyi orvoslásra megfelelő eszköz, kenőcs, kötszer és gyógynövény.*
-Megtámadták. Sötételfek. Szúrt seb... mérgezést nem fedeztem fel.
*Majd lerakja a padra és ellép az öreg egyből átnézi és így szól:*
-Súlyos... súlyos. Problémás. Jöjj segíts. Ki kell mosni a sebet... aztán... igen a tőröd. Tiszta?
*Mondja az öreg és fel alá sertepertél. Vizet hoz egy lavórba, majd felrakja, mire Chothal odalép.
A műtendő részről leveszi a ruhát a druida, már ami útban van és látja a döfést. A probléma a túloldallal lesz. De egyenlőre egy oldallal kell kész legyenek.*
-Rendbe menny a tűzhöz Narral. Hevítsd fel a tőrt.
*Azzal ránéz a lányra és a vízzel megpróbálja előbb fellocsolni, hogy magához térjen. Nekikezd a sebet átmosni... fájdalmas de fontos.*
-Ébredjen. Jó kezekben van. Bármi történjék mindenképp a szemembe nézzen és ne... ne hunyja le azt. *Majd folytatja a seb tisztítását.* Liith... jöjj segítség kell!
*Szól ki az öreg, mire egy fiatal fekete hajú láthatóan ember leány lép be. Előbb a neki háttal álló orkra néz... vágyakozva vagy meglepetten? Ez nem tiszta.*
-Igen Mester?
*Szól vissza, majd odasiet a druida mellé.*
-Adj neki máktejet. Az csillapítja a fájdalmat... Aztán hozz fertőtlenítő balzsamot. A pirosat... de gyorsan! Narral? Hogy állsz?
*A lány elsiet az említettekért a kis szoba egyik komódjához, mire Chothal hátranéz.*
-Megvagyok.
*Az öreg végez az elülső sebbel és átmossa a kezeit.*
-Rendben. Leány gyere. *Majd a Liith is odalép egy vén kulaccsal és a vörös edénykével.* Rendben. Ebből kap egy kortyot. Utána átkenjük a seb ezen felét és megfordítjuk a hasára és ott is ugyanezt megcsináljuk. Majd a végén... összeégetjük a sebet. Készen áll?
*Ez nem kérdés... ez figyelmeztetés. Minden perc számíthat.
Ha a lány kész van... nekikezdenek a beavatkozásnak. A fektetéses lépés miatt nem kell aggódniuk. A balzsam hamar megszikkad a bőrre érve és megakadályozza a vér szivárgását. Rövid időre. Már amíg össze nem égetik.*
A hozzászólás írója (Chothal Narral) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.11 18:35:52
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-11 15:10:42
Üzenet elküldve: 2012-10-11 15:10:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A 12 éves lány a Holdudvar riadalmai miatt még liheg, de mintha egy teljesen más világba csöppent volna, ahol fő a nyugalom, és a csend szépsége. Elképesztőnek találja a helyet, ami szinte lehetetlennek tűnik a Holdudvar után. Sárga gyíkját simogatva sétálgat, meg-meg simítva a fák kérgét, olykor lehajolva, hogy végigsimítson a zöld füvön.* ~Az elfek az erdő népe.~ *Jutnak eszébe nevelője szavai. Hát, nem hazudott, Cyndralone épp most éli meg azt az élményt, azt az érzést, hogy hazatért. Olyan sokáig sétálgat, nézelődik, hogy észre se veszi, már az erdőszéli tisztásra ér.*
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-11 10:06:05
Üzenet elküldve: 2012-10-11 10:06:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Végre megérkezik, kutyájával az oldalán. Hirtelen megtorpan, látva a magas fákat, bokrokat, növényeket. Beszívja az erdő mámorító illatát. Itthon van. Megérkezett.*
-Telihold. *Néz a kutyára, aki felfigyel a nevére, és megpillantja gazdája könnyes szemét.*
-Itt születtem. *Mondja, és a kutya körbenéz. Szinte megőrül, a sok új illattól, és most Mynora elengedi, de persze továbbra is együtt haladnak. Ahogy az erdő mélyére tartanak, ahol már sokan eltévednének, Mynora megpillantja, amit keresett. Egy régi, kicsi, üres, de otthonos kunyhót. Ahol született, és nevelkedett 14 évig, aztán jött apja halálhíre. Odalép a házhoz, ami teljesen üres, csak por, pókháló, néhány bútor, és két kényelmes ágy van benne, meg a föld alatt elraktározott élelem. Mynora talál egy ütött-kopott seprűt is, ezért munkához lát. Leszedi a pókhálókat, a port eltávolítja, kiporolja a párnákat, és rendet rak. Az eredménnyel nagyon elégedett, de ugyanakkor hullafáradt, ezért csak ledobja vörös, csuklyás ruháját, és Teliholddal együtt álomba merül.*
-Telihold. *Néz a kutyára, aki felfigyel a nevére, és megpillantja gazdája könnyes szemét.*
-Itt születtem. *Mondja, és a kutya körbenéz. Szinte megőrül, a sok új illattól, és most Mynora elengedi, de persze továbbra is együtt haladnak. Ahogy az erdő mélyére tartanak, ahol már sokan eltévednének, Mynora megpillantja, amit keresett. Egy régi, kicsi, üres, de otthonos kunyhót. Ahol született, és nevelkedett 14 évig, aztán jött apja halálhíre. Odalép a házhoz, ami teljesen üres, csak por, pókháló, néhány bútor, és két kényelmes ágy van benne, meg a föld alatt elraktározott élelem. Mynora talál egy ütött-kopott seprűt is, ezért munkához lát. Leszedi a pókhálókat, a port eltávolítja, kiporolja a párnákat, és rendet rak. Az eredménnyel nagyon elégedett, de ugyanakkor hullafáradt, ezért csak ledobja vörös, csuklyás ruháját, és Teliholddal együtt álomba merül.*
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-09 21:17:14
Üzenet elküldve: 2012-10-09 21:17:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A harapós ordas//
*Evane alaposan és kihívóan méri végig a két felszínit. A nagyobbik mogorvasága kaján mosolyt csal az arcára. Gusztálva méri végig újra, már csak azért is, hogy bosszantsa. Más körülmények között talán megkockáztatná, hogy beletúr az éjszín sörénybe.Valamiért mindig is jobban vonzódott a nehezen megközelíthető alakokhoz, és sokkal kevésbé szimpatikusak számára a kotnyeleskedők. Persze, jelen helyzetben nem válogathat, az információt attól kell beszerezni, aki hajlandó elárulni.
Mosolyával tehát Szaveket tünteti ki és illendő módon viszonozza a kéznyújtást.*
-Evane vagyok. És semmi közöm ahhoz a disznóhoz. Miért éjjel vadásztok? És mégis hogyan akartátok elejteni?
*Csodálkozik és emiatt többet beszél, mint rendesen. De nem fér a fejébe, hogyan lehet karddal menni egy vad ellen. Íjjal és nyíllal, vagy egy dárdával, akár bárddal. Na de ilyet egyiknél sem lát, talán nem elég figyelmes? Mire a kérdések elhangoznak rájön, hogy nem is igen érdekli a válasz, ő a farkas miatt van itt. Nem izgatja a többiek vacsorája. Valamiért türelmetlen lesz, bár ezt kifelé nem mutatja.
~Túl nagy a csönd~ fut végig egy kósza gondolat, vagy csak képzelődik?*
-Állítólag egy farkas kóborol erre, nem láttátok?
*Egy csapásra elintézte itt léte okának magyarázatát és a szükséges kérdést is cifrázás nélkül. Persze számít rá, hogy buggyantak nézik majd, de nem különösebben foglalkoztatja mások, pláne idegenek véleménye. Ő tudja, hogy képes elbánni egy farkassal, ha meg nem, hát erdei nőstényként pusztul el, s halála méltó lesz rövid életéhez. Százszor inkább így legyen, mint a város bűzétől lebetegedjen. Majd újabb információ morzsa érkezik.*
-Hol a hugi?
*Kérdez újra meglepődöttség nélkül. Úgy sejti övé lehet a harmadik nyom. Ám nem biztos, hogy megtudja a választ. Olyan hang üti meg a fülét, mely minden mást eltompít. Evane összes érzékszervével egyszerre igyekszik észlelni. Szeme összeszűköl, a füle talán a szokottnál is hegyesebb lesz, kitágult orrcimpákkal vesz mély lélegzetet, talán megérzi a szagát.
Igen, ilyenkor belőle is kibújik az állat, vére forrón lüktet a megemelkedett adrenalin szinttől, izmai ugrásra készen feszülnek. Támadóállásban van, hajlított térdekkel, kardját és tőrét a szokott módon tartja maga elé és vár.*
A hozzászólás írója (Evane Aiwollye) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.09 21:18:35
*Evane alaposan és kihívóan méri végig a két felszínit. A nagyobbik mogorvasága kaján mosolyt csal az arcára. Gusztálva méri végig újra, már csak azért is, hogy bosszantsa. Más körülmények között talán megkockáztatná, hogy beletúr az éjszín sörénybe.Valamiért mindig is jobban vonzódott a nehezen megközelíthető alakokhoz, és sokkal kevésbé szimpatikusak számára a kotnyeleskedők. Persze, jelen helyzetben nem válogathat, az információt attól kell beszerezni, aki hajlandó elárulni.
Mosolyával tehát Szaveket tünteti ki és illendő módon viszonozza a kéznyújtást.*
-Evane vagyok. És semmi közöm ahhoz a disznóhoz. Miért éjjel vadásztok? És mégis hogyan akartátok elejteni?
*Csodálkozik és emiatt többet beszél, mint rendesen. De nem fér a fejébe, hogyan lehet karddal menni egy vad ellen. Íjjal és nyíllal, vagy egy dárdával, akár bárddal. Na de ilyet egyiknél sem lát, talán nem elég figyelmes? Mire a kérdések elhangoznak rájön, hogy nem is igen érdekli a válasz, ő a farkas miatt van itt. Nem izgatja a többiek vacsorája. Valamiért türelmetlen lesz, bár ezt kifelé nem mutatja.
~Túl nagy a csönd~ fut végig egy kósza gondolat, vagy csak képzelődik?*
-Állítólag egy farkas kóborol erre, nem láttátok?
*Egy csapásra elintézte itt léte okának magyarázatát és a szükséges kérdést is cifrázás nélkül. Persze számít rá, hogy buggyantak nézik majd, de nem különösebben foglalkoztatja mások, pláne idegenek véleménye. Ő tudja, hogy képes elbánni egy farkassal, ha meg nem, hát erdei nőstényként pusztul el, s halála méltó lesz rövid életéhez. Százszor inkább így legyen, mint a város bűzétől lebetegedjen. Majd újabb információ morzsa érkezik.*
-Hol a hugi?
*Kérdez újra meglepődöttség nélkül. Úgy sejti övé lehet a harmadik nyom. Ám nem biztos, hogy megtudja a választ. Olyan hang üti meg a fülét, mely minden mást eltompít. Evane összes érzékszervével egyszerre igyekszik észlelni. Szeme összeszűköl, a füle talán a szokottnál is hegyesebb lesz, kitágult orrcimpákkal vesz mély lélegzetet, talán megérzi a szagát.
Igen, ilyenkor belőle is kibújik az állat, vére forrón lüktet a megemelkedett adrenalin szinttől, izmai ugrásra készen feszülnek. Támadóállásban van, hajlított térdekkel, kardját és tőrét a szokott módon tartja maga elé és vár.*
A hozzászólás írója (Evane Aiwollye) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.09 21:18:35
527. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-09 17:09:23
Üzenet elküldve: 2012-10-09 17:09:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A harapós ordas//
*A két alak egy ideig csak néz és hallgat. A nagyobbiknak láthatóan nem tetszik a harmadik személy jelenléte, s főként nem pimasz viselkedése. Csak tiltakozóan összefonja vaskos karjait mellkasa előtt és elfordul, jelezvén, hogy nem kíván társalogni a nővel. A másik azonban kezét nyújtja az éjnő felé.*
- Üdv! A nevem Szavek, ez a morcos fickó pedig Kaldred, a bátyám. Még egyszer elnézést, hogy beléd rontottunk, de nagyon kellett volna annak a vadkannak a húsa. *húzza el a száját. A hold egy pillanatra előbújik a felhők mögül és átvilágít a fák lombjain. Így az éjnőnek esélye van jobban megfigyelni a férfiakat. Aki annyira véznának látszik, kiderül, hogy nem is annyira az. Izomzata szépen kiépített. Soványka, az igaz, de cseppet sem tűnik gyengének. Feje búbján szőke hajszálak kuszasága. Szemei barátságosak, ellenben a másik, nagyobb termetű fickóval, kinek haja egészen válláig ér, színe pedig fekete. Az az alak ellenségesen tekint Evanera. Mindketten világos bőrből készült öltözéket viselnek és kardok csüngnek oldalukon.*
- Megtudhatjuk, hogy te ki vagy? És mit keresel ilyenkor az erdőben? *kérdi. Félénksége szinte teljesen eltűnt, amint megnyugodott. Hangja határozottabban cseng, és szinte már csöpög belőle a mérhetetlen illem. A fiú tartása is más, mint Kaldredé.*
- Ne beszélj már annyit, fiú! A húgod vár minket, már biztosan nagyon fél... *morog az idősebb.*
- Óh... Igazad van. De vacsora nélkül visszamenni... *vakargatja fejét*
- Te fogod neki megmondani, hogy elszaladt a főfogás. Én nem kérek a hisztiéből. *nevet fel harsányan. A következő pillanatban halk morgás hallatszik. A növényzet nem zörög, csak a morgó hang árad mindenfelől.*
*A két alak egy ideig csak néz és hallgat. A nagyobbiknak láthatóan nem tetszik a harmadik személy jelenléte, s főként nem pimasz viselkedése. Csak tiltakozóan összefonja vaskos karjait mellkasa előtt és elfordul, jelezvén, hogy nem kíván társalogni a nővel. A másik azonban kezét nyújtja az éjnő felé.*
- Üdv! A nevem Szavek, ez a morcos fickó pedig Kaldred, a bátyám. Még egyszer elnézést, hogy beléd rontottunk, de nagyon kellett volna annak a vadkannak a húsa. *húzza el a száját. A hold egy pillanatra előbújik a felhők mögül és átvilágít a fák lombjain. Így az éjnőnek esélye van jobban megfigyelni a férfiakat. Aki annyira véznának látszik, kiderül, hogy nem is annyira az. Izomzata szépen kiépített. Soványka, az igaz, de cseppet sem tűnik gyengének. Feje búbján szőke hajszálak kuszasága. Szemei barátságosak, ellenben a másik, nagyobb termetű fickóval, kinek haja egészen válláig ér, színe pedig fekete. Az az alak ellenségesen tekint Evanera. Mindketten világos bőrből készült öltözéket viselnek és kardok csüngnek oldalukon.*
- Megtudhatjuk, hogy te ki vagy? És mit keresel ilyenkor az erdőben? *kérdi. Félénksége szinte teljesen eltűnt, amint megnyugodott. Hangja határozottabban cseng, és szinte már csöpög belőle a mérhetetlen illem. A fiú tartása is más, mint Kaldredé.*
- Ne beszélj már annyit, fiú! A húgod vár minket, már biztosan nagyon fél... *morog az idősebb.*
- Óh... Igazad van. De vacsora nélkül visszamenni... *vakargatja fejét*
- Te fogod neki megmondani, hogy elszaladt a főfogás. Én nem kérek a hisztiéből. *nevet fel harsányan. A következő pillanatban halk morgás hallatszik. A növényzet nem zörög, csak a morgó hang árad mindenfelől.*
526. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-09 09:14:36
Üzenet elküldve: 2012-10-09 09:14:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
*A bársonyos éj, mely alakját elfedte mintha sosem létezett volna reppent el a hajnal első fénysugaraira. Ádáz harc ez, mely eleve elrendeltetett, akár csak a nő sorsa. Meg kell találnia, legalább egyiküket, furcsamód kivételesen mindkét nyom ide vezetett.
~ Remélem nem egy újabb csapda, melybe önként és dalolva belesétáltam!~
Gondolja keserűen.
~ Képtelen lennék elviselni többet, még egy csalódást, kizárt. Túl sokszor hagytam, hogy a kishúgom kicsússzon a kezeim közül, s mindezt egy férfi miatt akiről azt sem tudom van-e benne annyi alázat, hogy szolgálja az ügyünk. Nekem nincs választásom, családom első szülöttei már hosszú generációk óta erre tették fel életük, hogy mikor az utolsót is visszaküldtük végre lemossuk a nevünkön esett szégyenfoltot... Örökre. Elvégre egyik ősünk szabadította ezt a szennyet a világra.~
Legalábbis nagyapja ezt mondta, aztán ki tudja. Valószínűbb, hogy nekik is közük volt hozzá, s ősük, mint egyik túlélő népének tradíciója szerint magára vállalta a felelősséget, elvégre egyetlen bűn sem maradhat vezeklés nélkül. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a porcelán fehér bőrön ejtett vágásnyomok, melyek közül a legfrissebb jócskán megnehezítette Yume ide vezető útját, s minden lépés csak egyre nehezebb lesz. Talán csak fáradt, talán túl rég vétett ahhoz, hogy elméjét ne borítsa el a fájdalom, vagy igazából nem is a seb, hanem lelke ég. Bárhogy is legyen hamar meg kell találnia a város felé vezető ösvényt, különben egy kóbor vadállat karma által elvész.*
~ Remélem nem egy újabb csapda, melybe önként és dalolva belesétáltam!~
Gondolja keserűen.
~ Képtelen lennék elviselni többet, még egy csalódást, kizárt. Túl sokszor hagytam, hogy a kishúgom kicsússzon a kezeim közül, s mindezt egy férfi miatt akiről azt sem tudom van-e benne annyi alázat, hogy szolgálja az ügyünk. Nekem nincs választásom, családom első szülöttei már hosszú generációk óta erre tették fel életük, hogy mikor az utolsót is visszaküldtük végre lemossuk a nevünkön esett szégyenfoltot... Örökre. Elvégre egyik ősünk szabadította ezt a szennyet a világra.~
Legalábbis nagyapja ezt mondta, aztán ki tudja. Valószínűbb, hogy nekik is közük volt hozzá, s ősük, mint egyik túlélő népének tradíciója szerint magára vállalta a felelősséget, elvégre egyetlen bűn sem maradhat vezeklés nélkül. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a porcelán fehér bőrön ejtett vágásnyomok, melyek közül a legfrissebb jócskán megnehezítette Yume ide vezető útját, s minden lépés csak egyre nehezebb lesz. Talán csak fáradt, talán túl rég vétett ahhoz, hogy elméjét ne borítsa el a fájdalom, vagy igazából nem is a seb, hanem lelke ég. Bárhogy is legyen hamar meg kell találnia a város felé vezető ösvényt, különben egy kóbor vadállat karma által elvész.*
525. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-09 08:10:33
Üzenet elküldve: 2012-10-09 08:10:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A harapós ordas//
~Menekül~
*Ez az eső gondolata az állat szeme láttán. Erősebben markolja meg a kardját, döfésre készen. Nem szándékozik bántani az állatot, nincs rá szükség, Az erdőben eltöltött gyerekkor hagyatéka, hogy megtanulta tisztelni az élővilágot. Csak akkor öl, ha az nem értelmetlen. Minden alkalmat kihasznál, hogy eltáncoljon a dühödt disznó elől, ám ha az mégis támadna, nem fog teketóriázni, ha kell a szemén keresztül döfi le, akár annak árán is, hogy önmaga megsérül.
Elméjében két lehetőség fordul meg, vagy a farkas üldözte a szerencsétlen párát, vagy az ostoba emberek, akik a holmijukat is szanaszét hagyták.
Nem kell sokáig várnia, hogy kiderüljön. Evane a vaddisznó után néz és nem figyel. Ennek következményeként hamarabb a földön találja magát, mintsem képes lenne felfogni mi is történik és egy hímneműt kap ráadásnak, majd még egyet. Tekintve, hogy a lány jobb kezében a kivont kard és a balban a tőre, csak remélheti, hogy senkinek sem esett baja. Még nem érez fájdalmat, de a körülményeket figyelembe véve akár ő maga is megsérülhetett, akár az esés, akár a fegyverei által. Tompa nyögés, majd nyöszörgés és szitkozódás hallatszik a kupac aljáról.
Ha Evane nem sérült meg komolyabban, akkor maga is felpattan, fegyverei a földön maradnak még, és összeszűkült tekintettel mered az ostoba fajankókra. Ahhoz lép, aki elsőként érkezett, és mutatóujját fenyegetően annak mellkasára irányítva sziszegi a fogai között:*
-Neked kisasszony És ha a vacsorádnak több esze van, mint neked, akkor ne csodálkozz, ha meglép.
*A másikat is végigméri egy sokat mondó pillantással, és egy elégedetlen morgás a válasz a bocsánat kérésre. *
-Mit keres két tökfej éjszaka az erdőben? Veszélyes lehet, nem mondták?
*Kérdez vissza pimaszul. Azzal nem sokat foglalkozik, hogy leporolja a ruháját, csak a felgyűrődött felsőt igazítja vissza a helyére, hogy szalonképes legyen. Összeszedi a fegyvereit és alaposan megszemléli alkalmi ismerőseit.
A harmadik alakról nem tesz említést egyelőre. Lehet, hogy nem is velük van? Nem tudja, honnan a hátsó gondolat, de előbb még puhatolózik egy sort. Meg aztán, lehet, hogy kár volt elereszteni a disznót, talán a vér szaga odacsalhatta volna a farkast *
-Szóval, kik vagytok és mit kerestek itt?
*Fordul a kisebbhez, talán ő beszédesebbnek bizonyul.*
~Menekül~
*Ez az eső gondolata az állat szeme láttán. Erősebben markolja meg a kardját, döfésre készen. Nem szándékozik bántani az állatot, nincs rá szükség, Az erdőben eltöltött gyerekkor hagyatéka, hogy megtanulta tisztelni az élővilágot. Csak akkor öl, ha az nem értelmetlen. Minden alkalmat kihasznál, hogy eltáncoljon a dühödt disznó elől, ám ha az mégis támadna, nem fog teketóriázni, ha kell a szemén keresztül döfi le, akár annak árán is, hogy önmaga megsérül.
Elméjében két lehetőség fordul meg, vagy a farkas üldözte a szerencsétlen párát, vagy az ostoba emberek, akik a holmijukat is szanaszét hagyták.
Nem kell sokáig várnia, hogy kiderüljön. Evane a vaddisznó után néz és nem figyel. Ennek következményeként hamarabb a földön találja magát, mintsem képes lenne felfogni mi is történik és egy hímneműt kap ráadásnak, majd még egyet. Tekintve, hogy a lány jobb kezében a kivont kard és a balban a tőre, csak remélheti, hogy senkinek sem esett baja. Még nem érez fájdalmat, de a körülményeket figyelembe véve akár ő maga is megsérülhetett, akár az esés, akár a fegyverei által. Tompa nyögés, majd nyöszörgés és szitkozódás hallatszik a kupac aljáról.
Ha Evane nem sérült meg komolyabban, akkor maga is felpattan, fegyverei a földön maradnak még, és összeszűkült tekintettel mered az ostoba fajankókra. Ahhoz lép, aki elsőként érkezett, és mutatóujját fenyegetően annak mellkasára irányítva sziszegi a fogai között:*
-Neked kisasszony És ha a vacsorádnak több esze van, mint neked, akkor ne csodálkozz, ha meglép.
*A másikat is végigméri egy sokat mondó pillantással, és egy elégedetlen morgás a válasz a bocsánat kérésre. *
-Mit keres két tökfej éjszaka az erdőben? Veszélyes lehet, nem mondták?
*Kérdez vissza pimaszul. Azzal nem sokat foglalkozik, hogy leporolja a ruháját, csak a felgyűrődött felsőt igazítja vissza a helyére, hogy szalonképes legyen. Összeszedi a fegyvereit és alaposan megszemléli alkalmi ismerőseit.
A harmadik alakról nem tesz említést egyelőre. Lehet, hogy nem is velük van? Nem tudja, honnan a hátsó gondolat, de előbb még puhatolózik egy sort. Meg aztán, lehet, hogy kár volt elereszteni a disznót, talán a vér szaga odacsalhatta volna a farkast *
-Szóval, kik vagytok és mit kerestek itt?
*Fordul a kisebbhez, talán ő beszédesebbnek bizonyul.*
524. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-08 18:25:51
Üzenet elküldve: 2012-10-08 18:25:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A harapós ordas//
*A vaddisznó úgy tűnik nem változtat irányt. Evane sikeresen elugrik az útjából, így baja sem esik. Amíg felé szaladt, láthatott az állat szemében valamit. Az pedig nem más, mint mérhetetlen félelem. Az a vad, amelyik retteg és sarokba szorítva érzi magát, a legveszélyesebb. Talán szerencséje van a nőnek, hogy nem most akart támadni. Vagy mégsem? A vadkan kis idő múltán ismét feltűnik. Ezúttal határozottan az éjbőrű felé tart. Agyarain megcsillan a hold ezüstös fénye, egy pillanatra elvakítva a vándort. Ennek ellenére most is sikerül megúsznia a támadást. A disznó ismételten eltűnik és egy pillanatra csend lesz. A következőben azonban egy férfi rohan bele a vándorba, fellökve őt és ráesve. Ezt követi egy másik, ki átesik a nemrég keletkezett rakáson. A földön nem messze landolt a két férfi által készített fáklyaszerű tárgy.*
- Kaldred, mondtam, hogy nem jó ötlet! Ilyenkor könnyen eltévedhetünk, nem is beszélve arról, hogy a vad is elszalad. Nézd csak, most is felbotlottunk egy nagy kőben. Ugye nem sérültél meg? *szólal meg egy félénk hang.
- Ostoba némber, figyelj az orrod elé! Most miattad elszaladt a vacsoránk! *mordul fel a másik alak. Ő van lentebb, így pontosan látja, hogy min, vagyis kin landoltak. A félénkebbet lelöki magáról, majd felpattan és leporolja öltözékét.*
- Némber? De hát... Ó... De hisz ez nem is kő... Bo-bocsánat! *kiált fel ijedten. Gyorsan felkel a vézna alak, majd segítséget kínál Evanak is.*
- Ne haragudjon, nem tudtam, hogy valakire ráestünk! Izé... azt hittem, hogy csak egy nagyobb kő volt, mint a legutóbb. *hadarja zavartan.*
- Mégis mit keres egy nőszemély éjszaka az erdőben? *kérdi morcosan a nagyobb fickó. Őt látszólag nem hatotta meg, hogy akár kárt is tehetett valakiben. Csak az zavarja, hogy elszaladt a vacsorája. Ha a nő megnézi a nyomaikat, rájöhet, hogy ez ugyanaz a két nyom, mint amit a tűz körül látott. A harmadik gazdája viszont nincs sehol.*
*A vaddisznó úgy tűnik nem változtat irányt. Evane sikeresen elugrik az útjából, így baja sem esik. Amíg felé szaladt, láthatott az állat szemében valamit. Az pedig nem más, mint mérhetetlen félelem. Az a vad, amelyik retteg és sarokba szorítva érzi magát, a legveszélyesebb. Talán szerencséje van a nőnek, hogy nem most akart támadni. Vagy mégsem? A vadkan kis idő múltán ismét feltűnik. Ezúttal határozottan az éjbőrű felé tart. Agyarain megcsillan a hold ezüstös fénye, egy pillanatra elvakítva a vándort. Ennek ellenére most is sikerül megúsznia a támadást. A disznó ismételten eltűnik és egy pillanatra csend lesz. A következőben azonban egy férfi rohan bele a vándorba, fellökve őt és ráesve. Ezt követi egy másik, ki átesik a nemrég keletkezett rakáson. A földön nem messze landolt a két férfi által készített fáklyaszerű tárgy.*
- Kaldred, mondtam, hogy nem jó ötlet! Ilyenkor könnyen eltévedhetünk, nem is beszélve arról, hogy a vad is elszalad. Nézd csak, most is felbotlottunk egy nagy kőben. Ugye nem sérültél meg? *szólal meg egy félénk hang.
- Ostoba némber, figyelj az orrod elé! Most miattad elszaladt a vacsoránk! *mordul fel a másik alak. Ő van lentebb, így pontosan látja, hogy min, vagyis kin landoltak. A félénkebbet lelöki magáról, majd felpattan és leporolja öltözékét.*
- Némber? De hát... Ó... De hisz ez nem is kő... Bo-bocsánat! *kiált fel ijedten. Gyorsan felkel a vézna alak, majd segítséget kínál Evanak is.*
- Ne haragudjon, nem tudtam, hogy valakire ráestünk! Izé... azt hittem, hogy csak egy nagyobb kő volt, mint a legutóbb. *hadarja zavartan.*
- Mégis mit keres egy nőszemély éjszaka az erdőben? *kérdi morcosan a nagyobb fickó. Őt látszólag nem hatotta meg, hogy akár kárt is tehetett valakiben. Csak az zavarja, hogy elszaladt a vacsorája. Ha a nő megnézi a nyomaikat, rájöhet, hogy ez ugyanaz a két nyom, mint amit a tűz körül látott. A harmadik gazdája viszont nincs sehol.*
523. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-08 07:55:30
Üzenet elküldve: 2012-10-08 07:55:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A harapós ordas//
*A farkasnak egyelőre bottal ütheti a nyomát, várnia kell, amíg újra felbukkan, ha felbukkan. Tehát vagy bóklászik céltalanul, vagy továbbra is az állat fekhelyét igyekszik megtalálni. Előtte azonban alaposan körülnéz az elhagyott tűznél. Elsőként itt is a nyomokat vizsgálja meg. A farkas itt járt, és még két férfi egy nővel. Vajon kik lehetnek és miért indultak el az erdőbe? Kérdés, hogy a farkas zavarta-e meg őket, és azért indultak el, vagy már az állat is csak utánuk érkezett? Ha ez így van, miért hagyták égve a tüzet? Vajon a nyomokból látszik, hogy mi történt? Még egyszer megnézi az emberek nyomait, lát-e menekülésre utaló jeleket. Ha magából indul ki, akkor nem menekül, hanem végez a bestiával, de ha békés, eltévedt utazók jártak itt, akkor persze más a helyzet.
Tevékenységét a lehető legnagyobb csendben végzi. Kíváncsian megvizsgálja az ételt, persze nem enni akar, csak arra kíváncsi vajon mennyire friss, mikor távozhattak? Végül gyorsan átnézi az ott hagyott köpenyeket talán lel bennük használható tárgyat vagy információt. Mélyet szippant az éjszakai erdő friss levegőjéből. Még nem sok időt töltött az idegen városban, s máris megtalálta az első olyan feladatot, ami miatt vissza kell térnie a természetbe. ~Jó ürügy~ mosolyodik el.
Dob néhány hasábot a tűzre, hogy ne aludjon ki. Neki ugyan nincs szüksége fényre, ám ha az utazók visszatérnek, nekik szükségük lehet rá. Itt nem tehet mást, elindul hát a nyomokat követve, be az erdőbe.
Tőle nem messze hangos zörgésre lesz figyelmes. Tőrét átveszi a bal kezébe, jobbjával előhúzza a rövidkardot és megáll. Lábát támadó állásban megveti, a hang irányába fordul, térdeit behajlítja. A beállt pillanatnyi csendben is feszülten figyel. A hangokból sejti, hogy nagyobb testű állat közeledik. Ember nem csap ekkora zajt. Feszült várakozással telik el a néhány másodperc, izmai már-már kiengednek, amikor újból hallatszik a csörtetés és vészes tempóban közeledni látja a vaddisznót. A kardot védekezésül maga elé tartja és megpróbál elhátrálni, pontosabban oldalra kitérni az állat elől. Ha támadni akar irányt kell változtatnia, ha pedig csak az útvonal egyezik, talán lesz esély, hogy elmegy mellette. Ha az állat irányt változtat, Evane bevárja, míg megfelelő közelségbe érkezik, oldalra lép és ha sikerül a mozdulat, akkor a mellső lába és a nyaka közé szúr igyekezve a szívét célozni.*
*A farkasnak egyelőre bottal ütheti a nyomát, várnia kell, amíg újra felbukkan, ha felbukkan. Tehát vagy bóklászik céltalanul, vagy továbbra is az állat fekhelyét igyekszik megtalálni. Előtte azonban alaposan körülnéz az elhagyott tűznél. Elsőként itt is a nyomokat vizsgálja meg. A farkas itt járt, és még két férfi egy nővel. Vajon kik lehetnek és miért indultak el az erdőbe? Kérdés, hogy a farkas zavarta-e meg őket, és azért indultak el, vagy már az állat is csak utánuk érkezett? Ha ez így van, miért hagyták égve a tüzet? Vajon a nyomokból látszik, hogy mi történt? Még egyszer megnézi az emberek nyomait, lát-e menekülésre utaló jeleket. Ha magából indul ki, akkor nem menekül, hanem végez a bestiával, de ha békés, eltévedt utazók jártak itt, akkor persze más a helyzet.
Tevékenységét a lehető legnagyobb csendben végzi. Kíváncsian megvizsgálja az ételt, persze nem enni akar, csak arra kíváncsi vajon mennyire friss, mikor távozhattak? Végül gyorsan átnézi az ott hagyott köpenyeket talán lel bennük használható tárgyat vagy információt. Mélyet szippant az éjszakai erdő friss levegőjéből. Még nem sok időt töltött az idegen városban, s máris megtalálta az első olyan feladatot, ami miatt vissza kell térnie a természetbe. ~Jó ürügy~ mosolyodik el.
Dob néhány hasábot a tűzre, hogy ne aludjon ki. Neki ugyan nincs szüksége fényre, ám ha az utazók visszatérnek, nekik szükségük lehet rá. Itt nem tehet mást, elindul hát a nyomokat követve, be az erdőbe.
Tőle nem messze hangos zörgésre lesz figyelmes. Tőrét átveszi a bal kezébe, jobbjával előhúzza a rövidkardot és megáll. Lábát támadó állásban megveti, a hang irányába fordul, térdeit behajlítja. A beállt pillanatnyi csendben is feszülten figyel. A hangokból sejti, hogy nagyobb testű állat közeledik. Ember nem csap ekkora zajt. Feszült várakozással telik el a néhány másodperc, izmai már-már kiengednek, amikor újból hallatszik a csörtetés és vészes tempóban közeledni látja a vaddisznót. A kardot védekezésül maga elé tartja és megpróbál elhátrálni, pontosabban oldalra kitérni az állat elől. Ha támadni akar irányt kell változtatnia, ha pedig csak az útvonal egyezik, talán lesz esély, hogy elmegy mellette. Ha az állat irányt változtat, Evane bevárja, míg megfelelő közelségbe érkezik, oldalra lép és ha sikerül a mozdulat, akkor a mellső lába és a nyaka közé szúr igyekezve a szívét célozni.*
522. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-07 18:53:44
Üzenet elküldve: 2012-10-07 18:53:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A harapós ordas//
* A nyomok megfigyelése talán még hasznos lehet. Látható, hogy a farkas nyomai egyenesen a vízhez vezetnek, majd eltűnnek. Ezek szerint a vízbe ugrott. A tó körül semmi érdekeset nem látni, csak a tűz közelében. A holmik között található néhány köpeny és némi élelem. Jó ideje éghet, ha fenn akarnák tartani a lángokat, akkor már pakolni kellene rá néhány újabb fadarabot. A halványan pislákoló tűz újabb nyomokat tesz láthatóvá a vizes homokban. Itt azonban nem csak a farkasé van jelen. Mellette két pár férfi csizma nyomai láthatók. Kicsivel távolabb egy pár női lábbelié. Egy irányba vezetnek, egyenesen az erdőbe.
A sötétség továbbra is uralkodik, de ez nem hátráltatja túlzottan a sötételfet. A hold fénye itt-ott átvilágít a sűrű lombkoronán. Az erdő tele van állati lábnyomokkal. Össze-vissza irányba haladnak, így az ordasé elvesznek benne. Az embereké azonban nem. Azok tisztán követhetők.
Egyszer csak jobb oldalról nagy csörtetés hallatszik. A bokrok nagy hanggal zörögnek, majd egy időre abbamarad. Néhány másodperc múlva a zajongás ismét kezdetét veszi. Ekkor egy nagy darab vaddisznó ugrik elő és ront egyenesen a nő felé. Nem tudni miért, de őt szemelte ki célpontjául. Vagy csak arra tart, amerre a nőszemély van, csakhogy nagyobb tempóban, így a járókelő az útjába kerül.*
* A nyomok megfigyelése talán még hasznos lehet. Látható, hogy a farkas nyomai egyenesen a vízhez vezetnek, majd eltűnnek. Ezek szerint a vízbe ugrott. A tó körül semmi érdekeset nem látni, csak a tűz közelében. A holmik között található néhány köpeny és némi élelem. Jó ideje éghet, ha fenn akarnák tartani a lángokat, akkor már pakolni kellene rá néhány újabb fadarabot. A halványan pislákoló tűz újabb nyomokat tesz láthatóvá a vizes homokban. Itt azonban nem csak a farkasé van jelen. Mellette két pár férfi csizma nyomai láthatók. Kicsivel távolabb egy pár női lábbelié. Egy irányba vezetnek, egyenesen az erdőbe.
A sötétség továbbra is uralkodik, de ez nem hátráltatja túlzottan a sötételfet. A hold fénye itt-ott átvilágít a sűrű lombkoronán. Az erdő tele van állati lábnyomokkal. Össze-vissza irányba haladnak, így az ordasé elvesznek benne. Az embereké azonban nem. Azok tisztán követhetők.
Egyszer csak jobb oldalról nagy csörtetés hallatszik. A bokrok nagy hanggal zörögnek, majd egy időre abbamarad. Néhány másodperc múlva a zajongás ismét kezdetét veszi. Ekkor egy nagy darab vaddisznó ugrik elő és ront egyenesen a nő felé. Nem tudni miért, de őt szemelte ki célpontjául. Vagy csak arra tart, amerre a nőszemély van, csakhogy nagyobb tempóban, így a járókelő az útjába kerül.*
521. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-10-07 18:19:56
Üzenet elküldve: 2012-10-07 18:19:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A harapós ordas//
* Kitartóan üldözi a fekete bundás állatot, a levegővételekre ügyelve tartja a tempót. Ám a növényzet az erdő felé közeledve sűrűsödik, nehezíti a lány futását, lépten-nyomon lelassítja. Tudja, hogy szem elől téveszti így az állatot, de nem tehet mást, nem adja fel. Elteszi a kardot, itt csak akadályozná, a tőr marad a fogai között. A farkast elnyeli a bozót, Evane igyekszik az állat nyomait követni, hol négykézláb, hol hason kúszva. Nehéz és fáradságos órákon át így üldözni valamit, de Evane nem először tesz ilyet. Erdőben nőtt fel, igaz nem ebben az erdőben, de mégiscsak szégyen lenne, ha az eddigi tapasztalataival, tudásával kudarcot vallana. Talán ha az állat fekhelyét megtalálná, akkor nagyobb lenne rá esély, hogy elkapja. Bár ez is rejt veszélyeket.
A tópartra érve a bozót árnyékában maradva végre felegyenesedik, és alaposabban körülnéz. Hálát az erdő árnyékának oltalmáért, legalább a nap tűző fénye nem vakítja el látását, nem perzseli ébenszín bőrét. Fajtája adottsága, hogy éles látását nem veszti el a sötétben, most épp kapóra jön. Körülötte mindenhol állatok ólálkodnak, hallja, de nem látja őket. Minden figyelmét környezetére irányítja, akár a farkas is itt lapulhat valahol. A túlparton pislákoló fényt azonnal észreveszi, de előbb az innenső oldalon vesz szemügyre minden kis csapást, a bokrok letörött ágait, a nyomokat a nedves parton. Talán nem hiábavaló ténykedés. Amikor itt végzett, kis kerülővel indul a túl partra. Nem akarja,hogy ha van ott valaki, vagy valami azonnal észrevegye őt. A bozótos és a fák takarásában halad lassan előre. A tőrt most jobb kezébe fogja úgy, hogy csuklója elrejtse. Így nem ijeszt meg senkit feleslegesen, mégis kéznél van, ha használnia kell. Talán túlzott az óvatosság, de Evane nem sajnálja az időt rá, olykor életet menthet, különben is csak pár perc. Vigyázva közelíti meg a pislákoló fényforrást, vajon hol van, vannak azok, aki(k) gyújtották, hisz magától nem terem tűz egyetlen erdőben sem? És persze a szanaszét hagyott holmik is értelmes lényekre vallanak, persze az értelmes, az nem épp a legtalálóbb szó. Akár orkok is lehettek Mindenesetre érdekes, hogy farkas nyomába ered és az erdő mélyén bukkan rá egy elhagyott tűzre. Mindenre felkészülve halad tovább.*
* Kitartóan üldözi a fekete bundás állatot, a levegővételekre ügyelve tartja a tempót. Ám a növényzet az erdő felé közeledve sűrűsödik, nehezíti a lány futását, lépten-nyomon lelassítja. Tudja, hogy szem elől téveszti így az állatot, de nem tehet mást, nem adja fel. Elteszi a kardot, itt csak akadályozná, a tőr marad a fogai között. A farkast elnyeli a bozót, Evane igyekszik az állat nyomait követni, hol négykézláb, hol hason kúszva. Nehéz és fáradságos órákon át így üldözni valamit, de Evane nem először tesz ilyet. Erdőben nőtt fel, igaz nem ebben az erdőben, de mégiscsak szégyen lenne, ha az eddigi tapasztalataival, tudásával kudarcot vallana. Talán ha az állat fekhelyét megtalálná, akkor nagyobb lenne rá esély, hogy elkapja. Bár ez is rejt veszélyeket.
A tópartra érve a bozót árnyékában maradva végre felegyenesedik, és alaposabban körülnéz. Hálát az erdő árnyékának oltalmáért, legalább a nap tűző fénye nem vakítja el látását, nem perzseli ébenszín bőrét. Fajtája adottsága, hogy éles látását nem veszti el a sötétben, most épp kapóra jön. Körülötte mindenhol állatok ólálkodnak, hallja, de nem látja őket. Minden figyelmét környezetére irányítja, akár a farkas is itt lapulhat valahol. A túlparton pislákoló fényt azonnal észreveszi, de előbb az innenső oldalon vesz szemügyre minden kis csapást, a bokrok letörött ágait, a nyomokat a nedves parton. Talán nem hiábavaló ténykedés. Amikor itt végzett, kis kerülővel indul a túl partra. Nem akarja,hogy ha van ott valaki, vagy valami azonnal észrevegye őt. A bozótos és a fák takarásában halad lassan előre. A tőrt most jobb kezébe fogja úgy, hogy csuklója elrejtse. Így nem ijeszt meg senkit feleslegesen, mégis kéznél van, ha használnia kell. Talán túlzott az óvatosság, de Evane nem sajnálja az időt rá, olykor életet menthet, különben is csak pár perc. Vigyázva közelíti meg a pislákoló fényforrást, vajon hol van, vannak azok, aki(k) gyújtották, hisz magától nem terem tűz egyetlen erdőben sem? És persze a szanaszét hagyott holmik is értelmes lényekre vallanak, persze az értelmes, az nem épp a legtalálóbb szó. Akár orkok is lehettek Mindenesetre érdekes, hogy farkas nyomába ered és az erdő mélyén bukkan rá egy elhagyott tűzre. Mindenre felkészülve halad tovább.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257