//Yinash Eoda//
*A férfi elneveti magát, amikor Yinash ugyanazt mondja, amit ő maga.*
- Hát igen, bár leesni kevésbé kellemes egy fa tetejéről. Fogalmazzunk úgy, hogy nem a kedvenc tevékenységem.
*A következő mondat hallatán, kicsit megváltozik az arckifejezése, de csak azért, mert ő úgy tervezte, hogy már a kikötőben éjszakáznak. Végülis teljesen mindegy, de akkor legalább a sötétedést megvárhatnák. Deron nem tud - és nem is akar - világosban aludni, így aztán nem tervez addig megállni, amíg fel nem jönnek a csillagok.*
- Szerintem még ráérünk. Ha fáradt vagy, akkor megvárjuk amíg sötét lesz. Világosban nem tudok aludni. Nem próbáltam még olyan sokszor, de valahogy egyszer sem sikerült. Ezt nagyjából a tolvajok munkájához tudnám hasonlítani. Amíg világos van, addig nem végzik a "munkájukat", de amikor már a város tisztességes része alszik, akkor nekiállnak elvinni, amit tudnak. Ezt is tapasztalatból tudom. Sokszor volt már szerencsém a tolvajokhoz.
*Ez így majdnem teljesen igaz, azt leszámítva, hogy Deront még csak nagyon kevésszer lopták ki. És amit mondott, azt teljesen másfajta tapasztalatból mondta, mint ahogy beállította.*
- Hogy nem tudsz lovagolni?*nevet*Az elején tényleg nem nagy nehézség leesni róla. Aztán, amikor belejössz, már sokkal könnyebb. Bár erre nem nagyon érvényes a technika, amit mondtam, miszerint ellehet lesni. Ezt érzésből kell csinálni és kell hozzá egy jó tanár, aki már régóta foglalkozik az oktatással. Bár egykét trükköt azért le lehet csapni.
*Érdeklődve figyel a lányra, hiszen ha valaki azt ecseteli, hogy miként tanult meg valamit, az Deront is tudja érdekelni.*
- Lőttem már egyszer-kétszer.*mondja kitérően*Igazából nem az én stílusom. Ha harcba keveredek - márpedig előfordult már párszor -, akkor a közelharc az én stílusom. De akkor is inkább csak az ököl, mert azzal sokkal nehezebb maradandó sérüléseket okozni, mint a pengével.
*Ismét csak szóba kerül a távolság és az irány. A férfi az égre emeli tekintetét. A nap már lemenőben van. Pedig még oly közelinek tűnik a reggel, amikor Yinash majdnem ráesett. Megvonja a vállát, majd válaszol.*
- Pár órányira. Többre nem nagyon lehetünk. Attól tartasz, hogy eltévedünk? Mint már említettem, nem lenne olyan vészes a helyzet. Veled még az eltévedést is elviselném.
*Az utolsó mondat akaratlanul csúszott ki a száján és megint csak reménykedhet benne, hogy a lány nem fogja karmolásban, harapásban, pofonban vagy hasonló felemelő harcművészeti "technikákban" részesíteni.*