Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 195 (3881. - 3900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
3900. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-25 13:33:00
Üzenet elküldve: 2015-01-25 13:33:00
ÚJ
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Útban Arthenior felé//
*Még a letáborozás közben sem zökken ki a gondolataiból, amelyek hol pozitív, hol negatív színt öltenek, de egyikben sem hagyják szökni Wandar figyelmét. Ám ez nem okoz gondot, hiszen látszólag az egyetlen, aki figyelmet szentel neki, az Pofátlan, aki ugyan szeret ostoba ló arcot vágni, most valahogy látszólag mégis olyan tekintettel néz a gazdájára, mintha hallaná, és értené minden gondolatát, és csak azt bánná a világon a legjobban, hogy nem tud beszélni, s így nem oszthatja meg őket a másik kettő utazóval, csak hogy vidámabb hangulatot teremtsen a légkörben. Másnap pedig hamar el is érik Artheniort, aminek ugyan nincs fala, sem kapuja, mégis elég nagy, és népes ahhoz, hogy eltévedjen egy idegen utazó benne. Minő szerencse, hogy Wandar itt nőtt fel, sőt még csak ősszel hagyta maga mögött a várost, így ha minden zugát nem is, de az utcákon csak kiismeri magát, így könnyedén elnavigál egyrészről az istállóig, másrészről az úti céljukig is.*
*Még a letáborozás közben sem zökken ki a gondolataiból, amelyek hol pozitív, hol negatív színt öltenek, de egyikben sem hagyják szökni Wandar figyelmét. Ám ez nem okoz gondot, hiszen látszólag az egyetlen, aki figyelmet szentel neki, az Pofátlan, aki ugyan szeret ostoba ló arcot vágni, most valahogy látszólag mégis olyan tekintettel néz a gazdájára, mintha hallaná, és értené minden gondolatát, és csak azt bánná a világon a legjobban, hogy nem tud beszélni, s így nem oszthatja meg őket a másik kettő utazóval, csak hogy vidámabb hangulatot teremtsen a légkörben. Másnap pedig hamar el is érik Artheniort, aminek ugyan nincs fala, sem kapuja, mégis elég nagy, és népes ahhoz, hogy eltévedjen egy idegen utazó benne. Minő szerencse, hogy Wandar itt nőtt fel, sőt még csak ősszel hagyta maga mögött a várost, így ha minden zugát nem is, de az utcákon csak kiismeri magát, így könnyedén elnavigál egyrészről az istállóig, másrészről az úti céljukig is.*
3899. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-25 11:28:28
Üzenet elküldve: 2015-01-25 11:28:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Üzletelés?//
- Nem kell a hiszti, ki nem állhatnám, ha ilyenekkel kéne vesződnöm. *Csóválja meg a fejét. Meg nem is állna rá a keze arra, hogy kiosszon húsz korbácsütést a pityergésért, meg amit még szokás. Talán jobban járna egy jólnevelt inassal?*
- Kétszázötven, ühüm. *Kicsit szívja a fogát az ár miatt, sokallja már ezt is, a drágábbakat meg aztán főleg nem venné meg annyiért.*
- Hogy is mondjam, hogy is mondjam... *Amíg tanakodik magában a szolgák előtt járkál fel és alá.*
- Mondhatjuk, hogy egy amolyan szertartáshoz kell. Nem, nem tervezek senkit sem feláldozni, a szerelem oltárán sem velük áldoznék, nem vagyok én barbár vagy valami szörnyű boszorkány. De mondja, biztos nem szöknének meg az első adandó alkalommal? Hányan őrzik őket itt?
- Nem kell a hiszti, ki nem állhatnám, ha ilyenekkel kéne vesződnöm. *Csóválja meg a fejét. Meg nem is állna rá a keze arra, hogy kiosszon húsz korbácsütést a pityergésért, meg amit még szokás. Talán jobban járna egy jólnevelt inassal?*
- Kétszázötven, ühüm. *Kicsit szívja a fogát az ár miatt, sokallja már ezt is, a drágábbakat meg aztán főleg nem venné meg annyiért.*
- Hogy is mondjam, hogy is mondjam... *Amíg tanakodik magában a szolgák előtt járkál fel és alá.*
- Mondhatjuk, hogy egy amolyan szertartáshoz kell. Nem, nem tervezek senkit sem feláldozni, a szerelem oltárán sem velük áldoznék, nem vagyok én barbár vagy valami szörnyű boszorkány. De mondja, biztos nem szöknének meg az első adandó alkalommal? Hányan őrzik őket itt?
3898. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-25 09:29:34
Üzenet elküldve: 2015-01-25 09:29:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Régen járt már az erdőben, de rossz emlékek fűzik ide. A Vörössel való elválása után is itt talált csak menedéket, de a lehető legkellemetlenebb éjjelt tölthette itt. Legalábbis azt hitte, mielőtt találkozott volna azzal a két banditával, akik rá, és akkori társára támadtak rá. Tehát nem csoda, hogy most is rossz érzések kavarognak benne, mikor belép a fák árnyékába. Még szerencse, hogy jó a memóriája és a tájékozódási képessége, így hamar megtalálja azt a kis ösvényt, mely elvezeti várva várt úti céljához, a mindig zsúfolt kikötőhöz.*
3897. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-25 00:45:55
Üzenet elküldve: 2015-01-25 00:45:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// Organthela Freyai //
*Szokásos, gyengéd mosolyával fogadja Organthela lelket simogató szavait, s noha rendkívül kedvesnek találja amazokat, sosem áltatta magát azon tévképzettel, miszerint kevesebb volna, mint atyja vagy amannak rokonai. Ezt nem is féli megfogalmazni, nehogy azt higgye a leány, hogy emiatt kétely vagy épp szomorúság nyomná a szívét.*
- Egyet kell, értsek gondolataiddal. Szebben aligha lehetne kifejezni, noha szerény véleményem szerint egyik lényt sem a származása határozza meg, sokkal inkább, hogy élete során mit enged, s mit zár ki önmagából. Meg kell találni a harmóniát, hiszen csak az lehet igazán kedvező a léleknek. *Lágy dallamú hangján osztja meg elképzeléseit a szőke hajú leánnyal, s szinte bizonyos benne, hogy szavai értő fülekre fognak találni.
Nem ismeri oly’ régóta Freyait, azonban már most rendkívül élvezi az együtt töltött időt, s gondolataiknak közös fonalát, melyek kellemes tónusú hangjaikban kerülnek kivirágzásra.
Mikor azt fogalmazta meg, miképpen talál viszonzásra a világban elhintett jó cselekedet, ehhez hasonlatos pozitívumra gondolt, hiszen ha nem kívánta volna nyugodalomra téríteni az elf zaklatott álmait, akkor egy szót sem váltottak volna, életüknek közös pontjai leplezettek maradtak volna, s ez a mai napsütötte, ám hűvös reggel sem emelkedne ki a többi közül, éppoly kopár és keseredett lenne, mint az elmúlt napoké.
Tehát nem túlzás azt állítani, Aravae kedvét most igazán nehéz lenne szegni, persze, az elf nagyapjának történetét vonásainak komolyságával, netán ajkainak együtt érző, szelíd mosolyba simulásával tiszteli meg.*
- Nálunk fontosak a hagyományok, így fegyvereinket is nagy beccsel forgatjuk, remélve, hogy a végsőkig kitartanak mellettünk. Ha netán elhasználódnának, úgy hozzáértő kezek révén emeljük őket ismét dicső fénybe. Taníttatásaimmal ellentétben azonban igazán becsülöm nagyapád elgondolását, s erejét, hogy képes volt a praktikum illetve a gyakorlatiasság jegyében lemondani a hagyományairól. Nekem bizonyosan nem is menne, pedig gondolatban jól tudom, ezek pusztán csak eszközök a kezeinkben. *Magyarázza bölcsen, továbbra is a tobozszerű termés gyűjtögetésével foglalatoskodva, ugyanis igazán nehéz őket fellelni, s bizony a hatékonysághoz nem elég egy-két darab.
Közben figyelemmel kíséri a Medgoly szomorkás történetét is, melynek nyomán a hölgyemény számára is nyilvánvalóvá válik, nem egy szörnyről, hanem a természet egy csalfa, különös teremtményéről van szó. Noha ennek megítélése szubjektív, a tudás, a félelem, a gyakorlottság vagy épp annak hiánya rengeteget alakíthat a környezet megítélésén, s midőn az elfek igen csak tájékozott lények, igazán nem meglepő, ha az élővilág különböző létformáiról mindég holmi atyai elnézéssel s gyengédséggel ítélkeznek.*
- Igazán szomorú történet... A tudatlanság sajnos megannyiszor téves útra csalja a szívet, s ennek az ilyen ártatlan párák isszák meg a levét. *Rózsálló ajkai mögül gondterhelt sóhajt szakad fel, ám nem engedi sokáig megtelepedni a lelkén a szomorúságot, hiszen azzal már mit sem segít a kimúlt állatnak, s a világ rendjét sem változtathatja meg egyik pillanatról a másikra. Organthela kérdése azonban könnyeden eltereli a figyelmét.*
- Szokásom ingázni más helyek és Arthenior között, többek között az ismerősök révén, ezen, legutóbbi alkalommal viszont a Hold karavánpihenőből érkeztem. Épp egy szörny miatt utaztam oda, állítólag veszedelmes fenevad tartotta rettegésben a mocsár révészét, ám mint utólagosan kiderült, csupán képzelgéseinek torz szüleménye volt mindez. *Meséli egy könnyed mosollyal, miután pedig kellő mennyiséget összegyűjtöttek a sárkányfogból, irányt változtathatnak, ezúttal az erdőben nyugvó tavacska felé, ahol reményei szerint akad majd a fehér qartanból.*
- Csupán egy aprócska feltételezés volt, igazán ne vedd sértésnek. Amennyiben viszonozhatom érdeklődésedet, téged mi hozott Arthenior földjére? Feltételezem, ha nem a vadászat a foglalkozásod, úgy nem is volt tervbe véve a Medgollyal való találkozás. *Pillant érdeklődően a lányra.*
*Szokásos, gyengéd mosolyával fogadja Organthela lelket simogató szavait, s noha rendkívül kedvesnek találja amazokat, sosem áltatta magát azon tévképzettel, miszerint kevesebb volna, mint atyja vagy amannak rokonai. Ezt nem is féli megfogalmazni, nehogy azt higgye a leány, hogy emiatt kétely vagy épp szomorúság nyomná a szívét.*
- Egyet kell, értsek gondolataiddal. Szebben aligha lehetne kifejezni, noha szerény véleményem szerint egyik lényt sem a származása határozza meg, sokkal inkább, hogy élete során mit enged, s mit zár ki önmagából. Meg kell találni a harmóniát, hiszen csak az lehet igazán kedvező a léleknek. *Lágy dallamú hangján osztja meg elképzeléseit a szőke hajú leánnyal, s szinte bizonyos benne, hogy szavai értő fülekre fognak találni.
Nem ismeri oly’ régóta Freyait, azonban már most rendkívül élvezi az együtt töltött időt, s gondolataiknak közös fonalát, melyek kellemes tónusú hangjaikban kerülnek kivirágzásra.
Mikor azt fogalmazta meg, miképpen talál viszonzásra a világban elhintett jó cselekedet, ehhez hasonlatos pozitívumra gondolt, hiszen ha nem kívánta volna nyugodalomra téríteni az elf zaklatott álmait, akkor egy szót sem váltottak volna, életüknek közös pontjai leplezettek maradtak volna, s ez a mai napsütötte, ám hűvös reggel sem emelkedne ki a többi közül, éppoly kopár és keseredett lenne, mint az elmúlt napoké.
Tehát nem túlzás azt állítani, Aravae kedvét most igazán nehéz lenne szegni, persze, az elf nagyapjának történetét vonásainak komolyságával, netán ajkainak együtt érző, szelíd mosolyba simulásával tiszteli meg.*
- Nálunk fontosak a hagyományok, így fegyvereinket is nagy beccsel forgatjuk, remélve, hogy a végsőkig kitartanak mellettünk. Ha netán elhasználódnának, úgy hozzáértő kezek révén emeljük őket ismét dicső fénybe. Taníttatásaimmal ellentétben azonban igazán becsülöm nagyapád elgondolását, s erejét, hogy képes volt a praktikum illetve a gyakorlatiasság jegyében lemondani a hagyományairól. Nekem bizonyosan nem is menne, pedig gondolatban jól tudom, ezek pusztán csak eszközök a kezeinkben. *Magyarázza bölcsen, továbbra is a tobozszerű termés gyűjtögetésével foglalatoskodva, ugyanis igazán nehéz őket fellelni, s bizony a hatékonysághoz nem elég egy-két darab.
Közben figyelemmel kíséri a Medgoly szomorkás történetét is, melynek nyomán a hölgyemény számára is nyilvánvalóvá válik, nem egy szörnyről, hanem a természet egy csalfa, különös teremtményéről van szó. Noha ennek megítélése szubjektív, a tudás, a félelem, a gyakorlottság vagy épp annak hiánya rengeteget alakíthat a környezet megítélésén, s midőn az elfek igen csak tájékozott lények, igazán nem meglepő, ha az élővilág különböző létformáiról mindég holmi atyai elnézéssel s gyengédséggel ítélkeznek.*
- Igazán szomorú történet... A tudatlanság sajnos megannyiszor téves útra csalja a szívet, s ennek az ilyen ártatlan párák isszák meg a levét. *Rózsálló ajkai mögül gondterhelt sóhajt szakad fel, ám nem engedi sokáig megtelepedni a lelkén a szomorúságot, hiszen azzal már mit sem segít a kimúlt állatnak, s a világ rendjét sem változtathatja meg egyik pillanatról a másikra. Organthela kérdése azonban könnyeden eltereli a figyelmét.*
- Szokásom ingázni más helyek és Arthenior között, többek között az ismerősök révén, ezen, legutóbbi alkalommal viszont a Hold karavánpihenőből érkeztem. Épp egy szörny miatt utaztam oda, állítólag veszedelmes fenevad tartotta rettegésben a mocsár révészét, ám mint utólagosan kiderült, csupán képzelgéseinek torz szüleménye volt mindez. *Meséli egy könnyed mosollyal, miután pedig kellő mennyiséget összegyűjtöttek a sárkányfogból, irányt változtathatnak, ezúttal az erdőben nyugvó tavacska felé, ahol reményei szerint akad majd a fehér qartanból.*
- Csupán egy aprócska feltételezés volt, igazán ne vedd sértésnek. Amennyiben viszonozhatom érdeklődésedet, téged mi hozott Arthenior földjére? Feltételezem, ha nem a vadászat a foglalkozásod, úgy nem is volt tervbe véve a Medgollyal való találkozás. *Pillant érdeklődően a lányra.*
3896. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-24 23:13:43
Üzenet elküldve: 2015-01-24 23:13:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Aravae Mithraniel//
*Számára mindig is oly természetes volt az, hogy ne utáljon más fajokat. Kíváncsisággal fordult feléjük, hisz mindegyik más-más tulajdonságban jeleskedik kimagaslóan. No meg persze a falujukban csak elfek laktak, s érdeklődő természete végett rajongott más fajok iránt. Nem tudja, hogy milyen esetleges negatív következményekkel járhat egy-egy faj bensőségesebb ismerete.
Ezért sem értette annak idején Argus szavait mélységi társaira vonatkozólag.*
- Ez igazán remek adottság, magad is beláthatod. Eme nagyszerű képességgel kevés lény rendelkezik a mai világban. *Mosolyog bíztatás képen a leányra.* - S igen hasznosnak bizonyul, ha esetleg az emberek s az elfek között közvetítésre lenne szükség. Egy olyan lény, mint te, igen értékes. Mint persze, minden más létező is.
*Próbál javítani saját maga suta megfogalmazásán. Hiszen úgy éretette, hogy a leány különleges helyzetben van, s mint olyan teljes mértékben megbecsülendő. Reméli szavai nem séretették meg az angyallelkű lányt.*
- Valóban, az íjászat egy távoli fogalom. *Neveit el magát, majd egy kedves, meleg, ám némileg fájdalmas mosollyal tudatja kardjának történetét.* - Nagyapám nagyszerű harcos volt, de nem arról volt híres, hogy kardjaira vigyázzon. Amíg élt számos kard megjárta kezeit, a legtöbb rövid életűnek bizonyult életviteléhez képest. Ez volt az utolsó, ami túl is élte. *Paskolja meg a kardjának markolatát.* - Nagyapám első sorban azt tanította számunkra, hogy nem a fegyver tisztelete határozza meg egy harcos ügyességét és talpraesettségét. Oly hosszú életünk, hogy képtelenség egy kard mellett kitartani. S bizony háborúkban elhasználódnak ezek.
*De azt már nem teszi hozzá, hogy számtalan kardját, amit ott hagyott a háborúkban másokkal pótolta. Nem csak saját életét védte ezzel, hanem azokét is, akikért harcolt.
Kedves, s mások szerint megnyugtató mosolyából, úgy tűnik sose merül ki. Újra egy ilyennel illeti Aravae bájos tekintete felé.*
- Ha ezzel megnyugvást tudtam hozni lelkedre, akkor számomra a köszönet. Nincs is nagyobb öröm számomra, ha segíteni tudtam. *S bizony jellemének eme vonása elüt harcolni vágyó énjétől. Az élet szentsége számára fontos, s mindennél előrébb való. Meglehet, hogy az erdőbe épp ezért nem tudott harcolni a Medgollyal?
Nem is sejti, hogy gondolatainak hamarosan szavakban ad formát. Amíg a toboz formájú növényi termést keresi az elmúlt napok eseményein jár elméje. A barna hajú szépség szavaikor épp egy fa óvó takarásában tartózkodik. E mögül kíváncsian hajol ki, tincsei súlyosan közelednek az avar felé, miközben dereka szinte derékszöget formál. Alaposan szemügyre veszi a már jól ismert növényt, de bizonyságot szerezni róla sose hasztalan.*
- Rendben!
*Mondja mosolyogva, fehér fogait villantva meg. Kevés hasonló termést talál, de amit kiszúr, azt serényen pakolgatja a táskába. Még ha magasabb helyen is van, akkor sem rest felmászni érte. A fák oly játszó szerei, mint egy városi gyereknek a város falai.*
- Áh, nem lett volna oly veszélyes. *Tudatja, könnyelmű hangján, mikor épp egy fa tetején jár.* - A gazdáját féltette, hogy bármi baja esik. S valószínű, hogy nem volt ennyi emberhez hozzászokva.
*Magyarázza nyugodtan. Sajnálta mind a Medgolyt, mind a gazdáját, szerencsétlen találkozásuk miatt.*
- Megkérdezhetem, hogy téged honnan vezetett utad a városba?
*Nem gondolja, hogy egy évig tartott volna a leánynak, amíg otthonából idáig keveredett volna. S ezt sugallja a lány szavai is kérdésével kapcsolatban. Először megvárja, amíg Aravae befejezi mondandóját. Mikor táskáját már kellő mennyiséggel megtöltötte a sárkányfogból, a másik, szintúgy értékes növény keresésére igyekszik.*
- Szörnyekkel foglalkozni? *Ismétli a lány szavait, s próbálja elméjében összeilleszteni a kettőt.* - Továbbra is úgy hiszem, hogy nem volt szörny az, az állat. Noha lábamat ficamította ki, de érthető volt cselekedete. *Meglehet, hogy Freyai akár egy farkast is képes lenne felmenteni gyilkos ösztönei miatt?* - Én nem tartozok hozzájuk. Hogy Darel, a barátom azzal foglalkozik-e nem tudom. Ő maga nem említettem, nekem viszont eszembe se jutott eddig még hasonló. *Vallja be őszintén a lánynak.*
*Számára mindig is oly természetes volt az, hogy ne utáljon más fajokat. Kíváncsisággal fordult feléjük, hisz mindegyik más-más tulajdonságban jeleskedik kimagaslóan. No meg persze a falujukban csak elfek laktak, s érdeklődő természete végett rajongott más fajok iránt. Nem tudja, hogy milyen esetleges negatív következményekkel járhat egy-egy faj bensőségesebb ismerete.
Ezért sem értette annak idején Argus szavait mélységi társaira vonatkozólag.*
- Ez igazán remek adottság, magad is beláthatod. Eme nagyszerű képességgel kevés lény rendelkezik a mai világban. *Mosolyog bíztatás képen a leányra.* - S igen hasznosnak bizonyul, ha esetleg az emberek s az elfek között közvetítésre lenne szükség. Egy olyan lény, mint te, igen értékes. Mint persze, minden más létező is.
*Próbál javítani saját maga suta megfogalmazásán. Hiszen úgy éretette, hogy a leány különleges helyzetben van, s mint olyan teljes mértékben megbecsülendő. Reméli szavai nem séretették meg az angyallelkű lányt.*
- Valóban, az íjászat egy távoli fogalom. *Neveit el magát, majd egy kedves, meleg, ám némileg fájdalmas mosollyal tudatja kardjának történetét.* - Nagyapám nagyszerű harcos volt, de nem arról volt híres, hogy kardjaira vigyázzon. Amíg élt számos kard megjárta kezeit, a legtöbb rövid életűnek bizonyult életviteléhez képest. Ez volt az utolsó, ami túl is élte. *Paskolja meg a kardjának markolatát.* - Nagyapám első sorban azt tanította számunkra, hogy nem a fegyver tisztelete határozza meg egy harcos ügyességét és talpraesettségét. Oly hosszú életünk, hogy képtelenség egy kard mellett kitartani. S bizony háborúkban elhasználódnak ezek.
*De azt már nem teszi hozzá, hogy számtalan kardját, amit ott hagyott a háborúkban másokkal pótolta. Nem csak saját életét védte ezzel, hanem azokét is, akikért harcolt.
Kedves, s mások szerint megnyugtató mosolyából, úgy tűnik sose merül ki. Újra egy ilyennel illeti Aravae bájos tekintete felé.*
- Ha ezzel megnyugvást tudtam hozni lelkedre, akkor számomra a köszönet. Nincs is nagyobb öröm számomra, ha segíteni tudtam. *S bizony jellemének eme vonása elüt harcolni vágyó énjétől. Az élet szentsége számára fontos, s mindennél előrébb való. Meglehet, hogy az erdőbe épp ezért nem tudott harcolni a Medgollyal?
Nem is sejti, hogy gondolatainak hamarosan szavakban ad formát. Amíg a toboz formájú növényi termést keresi az elmúlt napok eseményein jár elméje. A barna hajú szépség szavaikor épp egy fa óvó takarásában tartózkodik. E mögül kíváncsian hajol ki, tincsei súlyosan közelednek az avar felé, miközben dereka szinte derékszöget formál. Alaposan szemügyre veszi a már jól ismert növényt, de bizonyságot szerezni róla sose hasztalan.*
- Rendben!
*Mondja mosolyogva, fehér fogait villantva meg. Kevés hasonló termést talál, de amit kiszúr, azt serényen pakolgatja a táskába. Még ha magasabb helyen is van, akkor sem rest felmászni érte. A fák oly játszó szerei, mint egy városi gyereknek a város falai.*
- Áh, nem lett volna oly veszélyes. *Tudatja, könnyelmű hangján, mikor épp egy fa tetején jár.* - A gazdáját féltette, hogy bármi baja esik. S valószínű, hogy nem volt ennyi emberhez hozzászokva.
*Magyarázza nyugodtan. Sajnálta mind a Medgolyt, mind a gazdáját, szerencsétlen találkozásuk miatt.*
- Megkérdezhetem, hogy téged honnan vezetett utad a városba?
*Nem gondolja, hogy egy évig tartott volna a leánynak, amíg otthonából idáig keveredett volna. S ezt sugallja a lány szavai is kérdésével kapcsolatban. Először megvárja, amíg Aravae befejezi mondandóját. Mikor táskáját már kellő mennyiséggel megtöltötte a sárkányfogból, a másik, szintúgy értékes növény keresésére igyekszik.*
- Szörnyekkel foglalkozni? *Ismétli a lány szavait, s próbálja elméjében összeilleszteni a kettőt.* - Továbbra is úgy hiszem, hogy nem volt szörny az, az állat. Noha lábamat ficamította ki, de érthető volt cselekedete. *Meglehet, hogy Freyai akár egy farkast is képes lenne felmenteni gyilkos ösztönei miatt?* - Én nem tartozok hozzájuk. Hogy Darel, a barátom azzal foglalkozik-e nem tudom. Ő maga nem említettem, nekem viszont eszembe se jutott eddig még hasonló. *Vallja be őszintén a lánynak.*
3895. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-24 22:04:24
Üzenet elküldve: 2015-01-24 22:04:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Üzletelés?//
- A taknyosok hisztiznek néha, de elég ragaszkodóak azok is.
* Válaszol a rabszolgakereskedő. Legalábbis ő eddig így vette észre. Persze, ahhoz hogy megtudják milyen valaki valójában ahhoz régebb óta kéne ismerni. Na, meg az efféle gonosztevők nem igyekeznek azon, hogy beszélgessenek a szolgákkal vagy ilyesmi.*
- Nem, Wegtorenből valók.
* Néz végig a férfi a rabokon.*
- 280 mindegyik, a másik kocsinál lévőket 250-ért adjuk.
* Mondja el az árakat.*
- Hadd kérdezzem meg, mire kéne magának a szolga? Segítünk kiválasztani a legalkalmasabbat!
* Ajánlja föl a kereskedő a segítségét. Hisz ők is elégedett "vásárlót" szeretnének.*
- A taknyosok hisztiznek néha, de elég ragaszkodóak azok is.
* Válaszol a rabszolgakereskedő. Legalábbis ő eddig így vette észre. Persze, ahhoz hogy megtudják milyen valaki valójában ahhoz régebb óta kéne ismerni. Na, meg az efféle gonosztevők nem igyekeznek azon, hogy beszélgessenek a szolgákkal vagy ilyesmi.*
- Nem, Wegtorenből valók.
* Néz végig a férfi a rabokon.*
- 280 mindegyik, a másik kocsinál lévőket 250-ért adjuk.
* Mondja el az árakat.*
- Hadd kérdezzem meg, mire kéne magának a szolga? Segítünk kiválasztani a legalkalmasabbat!
* Ajánlja föl a kereskedő a segítségét. Hisz ők is elégedett "vásárlót" szeretnének.*
3894. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-24 19:48:14
Üzenet elküldve: 2015-01-24 19:48:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// Organthela Freyai //
*A szőke fürtökkel megáldott leány értetlenkedése nyomán enyhe megilletődöttség kapaszkodik fel a félvér finom ívekben nyugvó arcára, hiszen az elf közösségek nagyja nyíltan elzárkózik az emberek általuk hátrányként és gyengeségnek titulált jellemvonásaitól. Valahol érthető is, hogy a két faj kevésbé érti meg egymást, hiszen míg a halandók nagy része a halál fenyegető árnyékában igyekszik a mának élni, addig a hegyes fülűek népe bőségesen foglalkozhat a világ mögött húzódó összefüggésekkel, nagyobb egyetértésben leledzik a természettel, s ennek okán teljesen különböző az életszemléletük is. Nem csoda hát, ha keveredni sem óhajtanak, gyengítve a nemes, ősi vérvonalat, ám Aravae hazájában - s olybá tűnik Alleriumban is - másként vélekednek az emberi faj lehetőségeiről.
Midőn ez a félvér hölgyemény számára is világossá válik, úgy nem kívánja megfertőzni Freyai naivitását az élet kegyetlen, s igazságtalan szegmentumaival, inkább felel az őt személyesebben érintő kérdésre, noha igazán még sosem tűnődött el azon, miben is különbözik elf véreitől, hiszen csecsemőkorától kezdve az ő nevelésük alatt formálódott.*
- Nehezen tudnám pontos feleletemet adni a kérdésedre... De talán a lehetőséget, hogy ne csak kívülállóként tekintsem a többi népet, s könnyedebben idomuljak a világ változásaihoz. *Válaszolja szokásos csöndességével, miként ajkain szelíd mosoly tetszik, majd érdeklődően hallgatja tovább Organthelát, ki nem féli családja gondolkodásmódjának s jellegzetességeinek újabb szegmentumaiba kalauzolni a hölgyet.*
- Valóban... Az íjászat nekem is idegen gondolat, noha a Mithraniel ház mellékágai már mind azzal foglalatoskodnak. *Duruzsolja lágyan, s amint Freyai kacsója kardjának markolatára réved, úgy követik a mozdulatot a félvér mélykék lélektükrei is.* Netán az ő örökségét viseled oldaladon? *Kíváncsiskodik tovább, annak ellenére, hogy igazán egyértelmű jelzéssel élt a leány. Mindenesetre Aravae meghagyja a lehetőséget a sajátos válaszadásra, melyből netán több információt is megtudhat a tiszta vérű nagyapjáról. Szívleli a tudást magába szippantani, ilyen kedves barátok rokonairól pedig igazán illendő volna bővebben tájékozódnia, főként tudva, hogy tán ezen órákban is Thilgor földjén harcolnak a vidék nyugalmáért.
Ezen gondolatmenetet követve fejezi ki háláját a bájos szőkeségnek, aki sejthető szerénységgel és visszafogottsággal fogadja örömteli szavait.*
- Ezt megértem, ám hallanom a bizonyost teljesen más, mint remélnem... Megnyugtattad a lelkemet, s ezért igazán hálás vagyok. *Mosolyogja barátságosan, mialatt már az erdőben sétálgatnak, s miként az utolsó hangok is lesimultak ajkairól, leemel az egyik fenyőről a vágyott termésből, avagy a sárkányfogból.*
- Így néz ki. *Mutatja meg Freyainak, majd finoman megnyomkodja, hogy a leány is tisztában lehessen a keresett növény állagával s egyéb sajátosságaival.* Bőségesen szedj belőle, ha találsz, ugyanis igazán kevés nedvet lehet belőle kisajtolni. *Magyarázza, majd folytatja a gyűjtögetést, közben pedig érdeklődéssel hallgatja a lány, s amannak barátja kalandozását. A furcsa lény említésénél azonban megakad mozdulataiban, és nyugodt vonásainak helyébe enyhe megilletődés telepszik – amint válla felett hátrapillant Organthelára -, hiszen még sosem hallott efféle létformáról.*
- Bizonyosan érdekes állat lehetett... Ám elmondásod alapján inkább hangzik holmi szörnyetegnek, semmint szelíd élőlénynek. Netán ezzel foglalkoztok? *Kíváncsiskodik, mielőtt azonban még számon kérőnek tetszenének szavai, hamarost megmagyarázza gondolatait.* Csupán azért kérdem, mert hónapokkal ezelőtt volt szerencsém megismerni két úriembert is, akik amolyan szörnyvadászattal foglalatoskodtak, természetest a jó ügy oltárán. Magam is megfontoltam a csatlakozást, azóta viszont másképpen alakultak a dolgaim, de ez most nem is oly' lényeges. Tehát, hozzájuk tartoznátok? *Kérdezi, amint visszafordul a fákhoz, és szütyőjébe újabbakat gyűjt a tobozszerű képződményből, amely bizonyosan meg fogja segíteni az emlegetett barát mihamarabbi felépülését.*
*A szőke fürtökkel megáldott leány értetlenkedése nyomán enyhe megilletődöttség kapaszkodik fel a félvér finom ívekben nyugvó arcára, hiszen az elf közösségek nagyja nyíltan elzárkózik az emberek általuk hátrányként és gyengeségnek titulált jellemvonásaitól. Valahol érthető is, hogy a két faj kevésbé érti meg egymást, hiszen míg a halandók nagy része a halál fenyegető árnyékában igyekszik a mának élni, addig a hegyes fülűek népe bőségesen foglalkozhat a világ mögött húzódó összefüggésekkel, nagyobb egyetértésben leledzik a természettel, s ennek okán teljesen különböző az életszemléletük is. Nem csoda hát, ha keveredni sem óhajtanak, gyengítve a nemes, ősi vérvonalat, ám Aravae hazájában - s olybá tűnik Alleriumban is - másként vélekednek az emberi faj lehetőségeiről.
Midőn ez a félvér hölgyemény számára is világossá válik, úgy nem kívánja megfertőzni Freyai naivitását az élet kegyetlen, s igazságtalan szegmentumaival, inkább felel az őt személyesebben érintő kérdésre, noha igazán még sosem tűnődött el azon, miben is különbözik elf véreitől, hiszen csecsemőkorától kezdve az ő nevelésük alatt formálódott.*
- Nehezen tudnám pontos feleletemet adni a kérdésedre... De talán a lehetőséget, hogy ne csak kívülállóként tekintsem a többi népet, s könnyedebben idomuljak a világ változásaihoz. *Válaszolja szokásos csöndességével, miként ajkain szelíd mosoly tetszik, majd érdeklődően hallgatja tovább Organthelát, ki nem féli családja gondolkodásmódjának s jellegzetességeinek újabb szegmentumaiba kalauzolni a hölgyet.*
- Valóban... Az íjászat nekem is idegen gondolat, noha a Mithraniel ház mellékágai már mind azzal foglalatoskodnak. *Duruzsolja lágyan, s amint Freyai kacsója kardjának markolatára réved, úgy követik a mozdulatot a félvér mélykék lélektükrei is.* Netán az ő örökségét viseled oldaladon? *Kíváncsiskodik tovább, annak ellenére, hogy igazán egyértelmű jelzéssel élt a leány. Mindenesetre Aravae meghagyja a lehetőséget a sajátos válaszadásra, melyből netán több információt is megtudhat a tiszta vérű nagyapjáról. Szívleli a tudást magába szippantani, ilyen kedves barátok rokonairól pedig igazán illendő volna bővebben tájékozódnia, főként tudva, hogy tán ezen órákban is Thilgor földjén harcolnak a vidék nyugalmáért.
Ezen gondolatmenetet követve fejezi ki háláját a bájos szőkeségnek, aki sejthető szerénységgel és visszafogottsággal fogadja örömteli szavait.*
- Ezt megértem, ám hallanom a bizonyost teljesen más, mint remélnem... Megnyugtattad a lelkemet, s ezért igazán hálás vagyok. *Mosolyogja barátságosan, mialatt már az erdőben sétálgatnak, s miként az utolsó hangok is lesimultak ajkairól, leemel az egyik fenyőről a vágyott termésből, avagy a sárkányfogból.*
- Így néz ki. *Mutatja meg Freyainak, majd finoman megnyomkodja, hogy a leány is tisztában lehessen a keresett növény állagával s egyéb sajátosságaival.* Bőségesen szedj belőle, ha találsz, ugyanis igazán kevés nedvet lehet belőle kisajtolni. *Magyarázza, majd folytatja a gyűjtögetést, közben pedig érdeklődéssel hallgatja a lány, s amannak barátja kalandozását. A furcsa lény említésénél azonban megakad mozdulataiban, és nyugodt vonásainak helyébe enyhe megilletődés telepszik – amint válla felett hátrapillant Organthelára -, hiszen még sosem hallott efféle létformáról.*
- Bizonyosan érdekes állat lehetett... Ám elmondásod alapján inkább hangzik holmi szörnyetegnek, semmint szelíd élőlénynek. Netán ezzel foglalkoztok? *Kíváncsiskodik, mielőtt azonban még számon kérőnek tetszenének szavai, hamarost megmagyarázza gondolatait.* Csupán azért kérdem, mert hónapokkal ezelőtt volt szerencsém megismerni két úriembert is, akik amolyan szörnyvadászattal foglalatoskodtak, természetest a jó ügy oltárán. Magam is megfontoltam a csatlakozást, azóta viszont másképpen alakultak a dolgaim, de ez most nem is oly' lényeges. Tehát, hozzájuk tartoznátok? *Kérdezi, amint visszafordul a fákhoz, és szütyőjébe újabbakat gyűjt a tobozszerű képződményből, amely bizonyosan meg fogja segíteni az emlegetett barát mihamarabbi felépülését.*
3893. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-24 17:50:31
Üzenet elküldve: 2015-01-24 17:50:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Nalo Ékkővirág//
*Örömmel látja, hogy a lány a jobbik döntést választotta, és eltávolodik a támadás gondolatától. Szeme így újra elidőzhet a lányon, és Trigor kétségkívül elég kívánatos darabnak tartja.*
- Hmm, találó név. *utal ezzel arra, hogy a lány maga is egy ékkő. Mosolya pedig még jobban kiszélesedik, amikor meghallja, hogy a lány sem jobb, mint ő, sőt! Még a lólopásban is benne lenne.* - Nos, részemről bármiben segíthetsz.
*Kissé megilletődik, mikor Nalo a karjába markol, de hamar visszanyeri magabiztosságát, és mint nemes nagyúr a nemes kisasszonyt, elkezdi karöltve vezetni az erdő kellős közepén. Remélhetőleg a város fele.*
*Örömmel látja, hogy a lány a jobbik döntést választotta, és eltávolodik a támadás gondolatától. Szeme így újra elidőzhet a lányon, és Trigor kétségkívül elég kívánatos darabnak tartja.*
- Hmm, találó név. *utal ezzel arra, hogy a lány maga is egy ékkő. Mosolya pedig még jobban kiszélesedik, amikor meghallja, hogy a lány sem jobb, mint ő, sőt! Még a lólopásban is benne lenne.* - Nos, részemről bármiben segíthetsz.
*Kissé megilletődik, mikor Nalo a karjába markol, de hamar visszanyeri magabiztosságát, és mint nemes nagyúr a nemes kisasszonyt, elkezdi karöltve vezetni az erdő kellős közepén. Remélhetőleg a város fele.*
3892. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-24 16:19:06
Üzenet elküldve: 2015-01-24 16:19:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Üzletelés?//
- Csak érdekel a választék. *Mondja miközben magukra hagyják az első hat rabot. Elhaladtukban még vet pár pillantást a szerencsétlenekre. A sétát remekül viseli, szinte semmi, meg aztán ennél sokkal, de sokkal többet jött idáig.*
- Régi gazdák, ühüm. *Bólogatás közben az emlékei között kutat, hogy melyik városban adhatnak és vehetnek rabszolgákat. Na persze Svir sem tud mindent, lehet még a kúria alatt is tartanak láncon pár szerencsétlent, talán ha többet forogna alvilági körökben...*
- Csak a nagy részük? Rendetlenkedőket nem vásárolok, nehogy még nekem kelljen szenvednem a fegyelmezésükkel is. *Mondja, mintha nem most válogatna életében először rabszolgák között, hanem világéletében ezzel foglalkozott volna. Azt viszont még az ő tapasztalatlan szeme is látja, hogy ez a második csapat sokkal jobban fest az előzőnél. Csendben méregeti a felhozatalt, csak az éppen elcsípett játékmackós jeleneten derül egy kicsit egy félmosollyal.*
- Gyalog jobb szeretek. *Jegyzi meg amikor a kereskedő végez a bemutatással.*
- Egyik sem az igazi, de talán ki lehet hozni belőlük valamit. A városiak honnan valók? Artheniorban tartották őket? Meg melyik mennyi?
- Csak érdekel a választék. *Mondja miközben magukra hagyják az első hat rabot. Elhaladtukban még vet pár pillantást a szerencsétlenekre. A sétát remekül viseli, szinte semmi, meg aztán ennél sokkal, de sokkal többet jött idáig.*
- Régi gazdák, ühüm. *Bólogatás közben az emlékei között kutat, hogy melyik városban adhatnak és vehetnek rabszolgákat. Na persze Svir sem tud mindent, lehet még a kúria alatt is tartanak láncon pár szerencsétlent, talán ha többet forogna alvilági körökben...*
- Csak a nagy részük? Rendetlenkedőket nem vásárolok, nehogy még nekem kelljen szenvednem a fegyelmezésükkel is. *Mondja, mintha nem most válogatna életében először rabszolgák között, hanem világéletében ezzel foglalkozott volna. Azt viszont még az ő tapasztalatlan szeme is látja, hogy ez a második csapat sokkal jobban fest az előzőnél. Csendben méregeti a felhozatalt, csak az éppen elcsípett játékmackós jeleneten derül egy kicsit egy félmosollyal.*
- Gyalog jobb szeretek. *Jegyzi meg amikor a kereskedő végez a bemutatással.*
- Egyik sem az igazi, de talán ki lehet hozni belőlük valamit. A városiak honnan valók? Artheniorban tartották őket? Meg melyik mennyi?
3891. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-24 15:59:23
Üzenet elküldve: 2015-01-24 15:59:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Aravae Mithraniel//
*Mosolyogva, kissé tátott szájjal, csillogó szemekkel hallgatja Aravae szavait. Oly meglepő, s csodálatos hallgatni máshogy miként nevelődnek fel az elfek. Valóban igaz lehet a mondás, hogy ahány közösség, annyi szokás. De ő maga mindig is úgy gondolta, hogy ahogy felnőtt, úgy nő fel más is.
Egy kicsit értetlenkedve, oldalra hajtott fejjel figyeli a barna hajú szépséget.*
- Ki veti meg az embereket? *Hallatszik naív, élénk hangja. Értetlenkedése csak néhány pillanatig tart, hiszen zöld íriszei újra csillogásba fordulnak.*
- Valóban? *Sose vetette meg az embereket, egyetlen leány barátnője is ember, no meg kék szemű harcos is, kinek utitásának szegődött. De olyan lénnyel még nem találkozott, aki bevallotta volna, hogy szülei két külön fajtól származna.* - S mit örököltél édesanyádtól?
*Hangjaiból valódi érdeklődés sugárzik. Kíváncsi, hogy Aravae mit is örökölhetett az emberi természetből. A további szépen csengő szavakra, ismételten csak elmosolyodik.*
- Atyád? Szerencsésnek mondhatod magad. Atyám íjászként remekel, családunkban hasonló mentalitással, mint én, csak anyai nagyapám rendelkezett. *Kezei akaratlanul is kardjának markolatára vándorol. A kardot tőle örökölte. Vagyis inkább ő használta utoljára, s ereklyeként tartották otthon. Miután eldöntötte, hogy kardforgatóként szeretne világot látni, bátyja az ő gondjaira bízta, az oly sokat látott kardot.* - Azon ritka alkalmakkor, amikor hazajöttek, íjászkodni próbált tanítani, de inkább édesanyám vett gondjaiba, s igyekezett betanítani az ő mesterségébe. Viszont azt valahogy mindig is unalmasnak tartottam.
*Pedig most milyen jól jönne, ama tudás, amivel nővére is rendelkezik.
Saját nevére, s a barna hajú szépség érintésére felkapja tekintetét. Meleg mosollyal tekint a leányra, ahogy annak szavait hallgatja. Nem érti a hálálkodás jelét.*
- Ez számunka oly természetes. Ha bárki fajaink közül bajban van, szó nélkül sietünk segítségére. Ha ez tetőzödik azzal, hogy egy régi, jó ismerős kerül bajba, akkor az első alkalom mikor meghalljuk, azonnal félbe hagyunk mindent.
*Ebben a szellembe nevelte bátyja is. A bajbajutottakon mindig segítenek, s ha kérik tőlük akkor is. Egy baráton való segítség pedig a legalapvetőbb jellemi tulajdonsága családjának.
Sok idejük sajnos nincs ezzel foglalkoznia. Gondolatainak mélyén elkezdett gondolkozni, hogy bizony ő maga is atyja segítségére siessen. El tudja képzelni, hogy a leány a veszély miatt kell távol lennie otthonától, s szüleitől.
Saját cócmókjai felvétele után, csendesen hallgatja Aravae szavait. Egy apró bólintással jelzi, hogy megjegyezte szavait, s halk lépteit az erdei tó felé veszi az irányt. Zöld szemeivel vizslatóan tekint körbe, hátha megtalálja azokat a növényeket, melyek a legnagyobb segítség lesz számára.
Követi a leány tevékenységét, s sárkányfog kereséséhez lát. Néhány percnyi csendesség után Aravae csengő hangja egy pillanatra megállítja.*
- Hát, az úgy történt... Hogy néhány napja az erdőt járva találkoztunk egy vadászó társasággal, amikor is egy ismeretlen hangforrást hallottunk. Másfél napig jártunk a hang után, hogy mégis mi adhatta azt ki. Igazándiból egy Medgoly volt. Egy medve testű, bagoly fejű állat volt. Az emberek veszélyesnek tekinteték, mivel közel volt a táborhoz, ahol laknak. A vele való csata következtében szakadt fel a válla, s szerzett még néhány, apróbb sérülést.
*Hadarja el gyorsan a történteket. Reméli érthetően tudta előadni, mi is történt Darellal.*
- Ideiglenesen kaptam gyógynövényeket, de az csak annyi időre volt elég, amíg a városba nem értünk. Ott a templomba akart menni. Egy régi... ismerőséhez, aki jobban ért a sebekhez.
*Vagyis ebben reménykedik, hogy a Hemitárnak nevezett férfi ott lesz a templomban.*
*Mosolyogva, kissé tátott szájjal, csillogó szemekkel hallgatja Aravae szavait. Oly meglepő, s csodálatos hallgatni máshogy miként nevelődnek fel az elfek. Valóban igaz lehet a mondás, hogy ahány közösség, annyi szokás. De ő maga mindig is úgy gondolta, hogy ahogy felnőtt, úgy nő fel más is.
Egy kicsit értetlenkedve, oldalra hajtott fejjel figyeli a barna hajú szépséget.*
- Ki veti meg az embereket? *Hallatszik naív, élénk hangja. Értetlenkedése csak néhány pillanatig tart, hiszen zöld íriszei újra csillogásba fordulnak.*
- Valóban? *Sose vetette meg az embereket, egyetlen leány barátnője is ember, no meg kék szemű harcos is, kinek utitásának szegődött. De olyan lénnyel még nem találkozott, aki bevallotta volna, hogy szülei két külön fajtól származna.* - S mit örököltél édesanyádtól?
*Hangjaiból valódi érdeklődés sugárzik. Kíváncsi, hogy Aravae mit is örökölhetett az emberi természetből. A további szépen csengő szavakra, ismételten csak elmosolyodik.*
- Atyád? Szerencsésnek mondhatod magad. Atyám íjászként remekel, családunkban hasonló mentalitással, mint én, csak anyai nagyapám rendelkezett. *Kezei akaratlanul is kardjának markolatára vándorol. A kardot tőle örökölte. Vagyis inkább ő használta utoljára, s ereklyeként tartották otthon. Miután eldöntötte, hogy kardforgatóként szeretne világot látni, bátyja az ő gondjaira bízta, az oly sokat látott kardot.* - Azon ritka alkalmakkor, amikor hazajöttek, íjászkodni próbált tanítani, de inkább édesanyám vett gondjaiba, s igyekezett betanítani az ő mesterségébe. Viszont azt valahogy mindig is unalmasnak tartottam.
*Pedig most milyen jól jönne, ama tudás, amivel nővére is rendelkezik.
Saját nevére, s a barna hajú szépség érintésére felkapja tekintetét. Meleg mosollyal tekint a leányra, ahogy annak szavait hallgatja. Nem érti a hálálkodás jelét.*
- Ez számunka oly természetes. Ha bárki fajaink közül bajban van, szó nélkül sietünk segítségére. Ha ez tetőzödik azzal, hogy egy régi, jó ismerős kerül bajba, akkor az első alkalom mikor meghalljuk, azonnal félbe hagyunk mindent.
*Ebben a szellembe nevelte bátyja is. A bajbajutottakon mindig segítenek, s ha kérik tőlük akkor is. Egy baráton való segítség pedig a legalapvetőbb jellemi tulajdonsága családjának.
Sok idejük sajnos nincs ezzel foglalkoznia. Gondolatainak mélyén elkezdett gondolkozni, hogy bizony ő maga is atyja segítségére siessen. El tudja képzelni, hogy a leány a veszély miatt kell távol lennie otthonától, s szüleitől.
Saját cócmókjai felvétele után, csendesen hallgatja Aravae szavait. Egy apró bólintással jelzi, hogy megjegyezte szavait, s halk lépteit az erdei tó felé veszi az irányt. Zöld szemeivel vizslatóan tekint körbe, hátha megtalálja azokat a növényeket, melyek a legnagyobb segítség lesz számára.
Követi a leány tevékenységét, s sárkányfog kereséséhez lát. Néhány percnyi csendesség után Aravae csengő hangja egy pillanatra megállítja.*
- Hát, az úgy történt... Hogy néhány napja az erdőt járva találkoztunk egy vadászó társasággal, amikor is egy ismeretlen hangforrást hallottunk. Másfél napig jártunk a hang után, hogy mégis mi adhatta azt ki. Igazándiból egy Medgoly volt. Egy medve testű, bagoly fejű állat volt. Az emberek veszélyesnek tekinteték, mivel közel volt a táborhoz, ahol laknak. A vele való csata következtében szakadt fel a válla, s szerzett még néhány, apróbb sérülést.
*Hadarja el gyorsan a történteket. Reméli érthetően tudta előadni, mi is történt Darellal.*
- Ideiglenesen kaptam gyógynövényeket, de az csak annyi időre volt elég, amíg a városba nem értünk. Ott a templomba akart menni. Egy régi... ismerőséhez, aki jobban ért a sebekhez.
*Vagyis ebben reménykedik, hogy a Hemitárnak nevezett férfi ott lesz a templomban.*
3890. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-24 12:13:16
Üzenet elküldve: 2015-01-24 12:13:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Üzletelés?//
- Na, ha egyik sem felel meg, akkor jöjj velem!
* Mondja a köpönyeges alak. Kb. 15 percet kell sétálniuk a sűrű erdőben, hogy eljussanak még egy kocsihoz.*
- Ezek már régebb óta rabszolgák. Nemrég vásároltuk meg őket a régi gazdáiktól. Nagyrészük engedelmes. A legtöbbjük birtokokon dolgozott, de a városban is bevállnak. Fiatalok, életerősek. Persze, ezeknek már magasabb az áruk valamivel, de nyilván jobbak is.
* Időközben ehhez a kocsihoz is odaérnek. Napbarnított bőrű, fiatalabb földműveseknek tűnő elfek és emberek sorakoznak a kocsiknál. De akad köztük más is. Halkan sugdolóznak, de mikor meghallják, hogy érkeznek valakik, akkor elhallgatnak. Szinte mindenki érdeklődve fordul az idegenek felé.*
- Álljatok föl és hajtsátok le a fejeteket, szolga népség!
* Föltápászkodik mindenki, s leszegett fejjel megállnak egyhelyben. A kocsi jobb oldalán 5 nő, a bal oldalon 5 férfi áll.
Az első asszony 40 éves lehet, alacsony, barna bőrű, barna szemű. Aki mellette áll magasabb, szőke hajú lány, világoskék íriszekkel, de ugyanúgy sötétebb bőrrel. Valószínűleg a földeken dolgozhattak. A harmadik a sorban egy 14-15 éves lány, akinek hosszú, barna haja derekáig ér, de egyébként ő is elég alacsony. Zöld szemeit az idegenekre emeli egy pillanatra. Kis ijedség, de kíváncsiság olvasható ki a lélektükreiből. Ezek a szolgák nem tűnnek annyira rémültnek, még talán reménykednek is, hogy elkerülnek innen, hisz nem túl jó az erdőben egy kocsi mellett, láncon gyalogolni. Sarus lábukat megszúrják a növények, s kevés étel jut nekik. Ők még azonban jobb állapotban vannak. Talán őket tartogatják a komolyabb "vásárlóknak". A negyedik a sorban egy sötétvörös hajú nő, középmagas, barnaszemű. Az ő bőre a többiekéhez képest világos. Mikor elé érnek akkor fölnéz egy pillanatra majd fejet hajt illendően, engedelmesen.*
- Ez mindig is városi rabszolga volt. Valami nemesebb háznál volt szobalány vagy mifene.
* Mondja egy fickó, aki most tűnik fel a kocsik között.*
- Na, meg itt van még egy a városból, de ő még elég fiatal.
* Mutat egy 9-10 éves kislányra, akinek fehér bőre, kék szeme és tejfölszőke haja van. Ez a lányka engedelmesen néz lefelé, kezében egy apró, játékmackót szorongat. Kicsit szipog.*
- El ne kezdj hisztizni! Különben búcsút mondhatsz annak a vacaknak!
* Bök a mackóra az "eladó". Ezt egészen halkan mondja, de ha Svir pont figyel, akkor hallhatja.
A "vásárló" nézelődhet, gondolkodhat, hogy melyiket szeretné, de kicsivel később megmutatják neki, hogy a másik oldalon kik vannak.
Ott áll egy kisfiú, 10-12 éves. Barna a haja, barna a szeme, s a bőre is. Ő is a földeken dolgozott. Mellette egy 14 éves forma gyerek áll, az ő haja szőke, de szeme barna. Inkább városinak tűnik, s ha Svir rákérdez, akkor meg is erősítik, hogy ez a gyerek is gazdag háznál szolgált.
A kövezkező figura 35 éves férfi, magas, izmos földművesnek látszik.*
- Ez itt elég jó formában van. Fizikai munkára ő a legjobb.
* Mondja a kereskedő. A negyedik a sorban egy alacsony, vézna, szőke férfi.*
- Ez is városban szolgált.
* Végül egy 50 éves elf van még itt.*
- Ez meg itt, jól ért a lovakhoz.
* Türelmesen várják, hogy Svir döntsön vagy, ha kérdése van, akkor azt feltegye. Aztán beszélhetnek majd a piszkos anyagiakról.*
- Na, ha egyik sem felel meg, akkor jöjj velem!
* Mondja a köpönyeges alak. Kb. 15 percet kell sétálniuk a sűrű erdőben, hogy eljussanak még egy kocsihoz.*
- Ezek már régebb óta rabszolgák. Nemrég vásároltuk meg őket a régi gazdáiktól. Nagyrészük engedelmes. A legtöbbjük birtokokon dolgozott, de a városban is bevállnak. Fiatalok, életerősek. Persze, ezeknek már magasabb az áruk valamivel, de nyilván jobbak is.
* Időközben ehhez a kocsihoz is odaérnek. Napbarnított bőrű, fiatalabb földműveseknek tűnő elfek és emberek sorakoznak a kocsiknál. De akad köztük más is. Halkan sugdolóznak, de mikor meghallják, hogy érkeznek valakik, akkor elhallgatnak. Szinte mindenki érdeklődve fordul az idegenek felé.*
- Álljatok föl és hajtsátok le a fejeteket, szolga népség!
* Föltápászkodik mindenki, s leszegett fejjel megállnak egyhelyben. A kocsi jobb oldalán 5 nő, a bal oldalon 5 férfi áll.
Az első asszony 40 éves lehet, alacsony, barna bőrű, barna szemű. Aki mellette áll magasabb, szőke hajú lány, világoskék íriszekkel, de ugyanúgy sötétebb bőrrel. Valószínűleg a földeken dolgozhattak. A harmadik a sorban egy 14-15 éves lány, akinek hosszú, barna haja derekáig ér, de egyébként ő is elég alacsony. Zöld szemeit az idegenekre emeli egy pillanatra. Kis ijedség, de kíváncsiság olvasható ki a lélektükreiből. Ezek a szolgák nem tűnnek annyira rémültnek, még talán reménykednek is, hogy elkerülnek innen, hisz nem túl jó az erdőben egy kocsi mellett, láncon gyalogolni. Sarus lábukat megszúrják a növények, s kevés étel jut nekik. Ők még azonban jobb állapotban vannak. Talán őket tartogatják a komolyabb "vásárlóknak". A negyedik a sorban egy sötétvörös hajú nő, középmagas, barnaszemű. Az ő bőre a többiekéhez képest világos. Mikor elé érnek akkor fölnéz egy pillanatra majd fejet hajt illendően, engedelmesen.*
- Ez mindig is városi rabszolga volt. Valami nemesebb háznál volt szobalány vagy mifene.
* Mondja egy fickó, aki most tűnik fel a kocsik között.*
- Na, meg itt van még egy a városból, de ő még elég fiatal.
* Mutat egy 9-10 éves kislányra, akinek fehér bőre, kék szeme és tejfölszőke haja van. Ez a lányka engedelmesen néz lefelé, kezében egy apró, játékmackót szorongat. Kicsit szipog.*
- El ne kezdj hisztizni! Különben búcsút mondhatsz annak a vacaknak!
* Bök a mackóra az "eladó". Ezt egészen halkan mondja, de ha Svir pont figyel, akkor hallhatja.
A "vásárló" nézelődhet, gondolkodhat, hogy melyiket szeretné, de kicsivel később megmutatják neki, hogy a másik oldalon kik vannak.
Ott áll egy kisfiú, 10-12 éves. Barna a haja, barna a szeme, s a bőre is. Ő is a földeken dolgozott. Mellette egy 14 éves forma gyerek áll, az ő haja szőke, de szeme barna. Inkább városinak tűnik, s ha Svir rákérdez, akkor meg is erősítik, hogy ez a gyerek is gazdag háznál szolgált.
A kövezkező figura 35 éves férfi, magas, izmos földművesnek látszik.*
- Ez itt elég jó formában van. Fizikai munkára ő a legjobb.
* Mondja a kereskedő. A negyedik a sorban egy alacsony, vézna, szőke férfi.*
- Ez is városban szolgált.
* Végül egy 50 éves elf van még itt.*
- Ez meg itt, jól ért a lovakhoz.
* Türelmesen várják, hogy Svir döntsön vagy, ha kérdése van, akkor azt feltegye. Aztán beszélhetnek majd a piszkos anyagiakról.*
3889. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-24 12:02:06
Üzenet elküldve: 2015-01-24 12:02:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő fa//
*Achrad világéletében egy fürge kis gnóm volt. Voltak nála gyorsabbak, semmi kétség, viszont a legtöbb fajtársától eltérően neki megadatott az a lehetőség, hogy edzhessen valamennyit. Ettől állóképessége megnőtt, és ebből kifolyólag tud egy darabig futni, a sétálással pedig semmi gondja nincs. Talán éppen ezért is utasítja el Leon kínálkozását, miszerint szamaragoljon. Az Achrad Mester jelző megint bosszantja, de már inkább nem is szól semmit.*
- Köszönöm, fiam, de én jobb szeretem a sétálást... *mondja, miközben tekintete elmerül a távolban.* - De azért köszönöm, hogy legalább felkínáltad. Mostanság kevés ember szokott ilyet tenni idős gnómokkal. Törődnek a maguk dolgával, mindenhova csak sietnek...
*Ő maga nem siet sehová. Hiszen mondhatni, hontalan, legalábbis saját tető már rég volt a feje felett. Mindig kedves családoknál húzta meg magát, többnyire szegényeknél, akiket cserébe elszórakoztatott a mágiájával. Azzal a kevéssel, ami maradt neki.
Argus ösvényes kijelentésére kénytelen reagálni, mivel nagyon is jól ismeri azt az utat. Hiszen onnan jött, mikor Artheniorba érkezett, és onnan jött, mikor Argushoz érkezett.*
- Igen, igen, meglehetősen rövid, és szép út. Ha tehetném, egész életemet itt, az erdőben tölteném. Lehemperednék a fűbe egy kis tavacska mellé, és élvezném az erdő zajait, amadarak énekét. Szeretem az efféle csendet.
*Utal ezzel arra, hogy most is örülne egy pillanatnyi csendnek.*
*Achrad világéletében egy fürge kis gnóm volt. Voltak nála gyorsabbak, semmi kétség, viszont a legtöbb fajtársától eltérően neki megadatott az a lehetőség, hogy edzhessen valamennyit. Ettől állóképessége megnőtt, és ebből kifolyólag tud egy darabig futni, a sétálással pedig semmi gondja nincs. Talán éppen ezért is utasítja el Leon kínálkozását, miszerint szamaragoljon. Az Achrad Mester jelző megint bosszantja, de már inkább nem is szól semmit.*
- Köszönöm, fiam, de én jobb szeretem a sétálást... *mondja, miközben tekintete elmerül a távolban.* - De azért köszönöm, hogy legalább felkínáltad. Mostanság kevés ember szokott ilyet tenni idős gnómokkal. Törődnek a maguk dolgával, mindenhova csak sietnek...
*Ő maga nem siet sehová. Hiszen mondhatni, hontalan, legalábbis saját tető már rég volt a feje felett. Mindig kedves családoknál húzta meg magát, többnyire szegényeknél, akiket cserébe elszórakoztatott a mágiájával. Azzal a kevéssel, ami maradt neki.
Argus ösvényes kijelentésére kénytelen reagálni, mivel nagyon is jól ismeri azt az utat. Hiszen onnan jött, mikor Artheniorba érkezett, és onnan jött, mikor Argushoz érkezett.*
- Igen, igen, meglehetősen rövid, és szép út. Ha tehetném, egész életemet itt, az erdőben tölteném. Lehemperednék a fűbe egy kis tavacska mellé, és élvezném az erdő zajait, amadarak énekét. Szeretem az efféle csendet.
*Utal ezzel arra, hogy most is örülne egy pillanatnyi csendnek.*
3888. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-24 02:26:56
Üzenet elküldve: 2015-01-24 02:26:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Amon Ruadhból jövet //
* Végül Khan is beérik őket néhány órányi kettesben való zötykölődés után, mi alatt az úton kívül csak a zajokat figyelte. Néhányról megállapította, hogy csak az elméjének a szüleménye, néhányról viszont nemtudta, hogy valós vagy képzelt?
Miután ismét kiegészülnek, ugyanúgy zajlik minden tovább. Egyértelmű, hogy nagy teher nyomja a másik kettő vállát. Azt hitte, fejvadász társak egymás közt csak beszélnek valamit, de ilyen síri párossal igazán régen találkozott már. Vannak percek, hogy erőlködnie kell, hogy ne nyissa végre ki a száját, de a kritikus pillanatban a ló következő zöttyenésére sikerül elfojtania a kényszert.
Mikor éjszakára letáboroznak, a sötételf egy fa tövébe ülve hátát a törzsnek támasztva gubbaszt, köpenyét szorosan maga köré csavarva. A csuklya alól csak a két méregzöld írisz csillan meg néha a feketeségben. De úgy tűnik egész éjjel nyitva vannak a szemei. Nem alszik, ám idővel teljesen mozdulatlanná merevedik, csupán a lehelete nyomán felszálló szürke felhőcskék árulkodnak arról, hogy lélegzik. Sok mindent kérdezne a láthatólag nyomott hangulatú párostól, leginkább attól, ki feladatát elvégezve tért vissza hozzájuk. De mégsem teszi, mert valahol tetszik neki az amit lát, és nem akar változtatni ezen.
Újabb órányi zötykölődés után, mintha varázsütésre vezetőjük lassít lován, s kedves kérdést intéz felé. Meglepetten emeli fel fejét, s Khan láthatja, hogy mosolyra húzódnak pengevékony ajkai. *
- Kényelmesebbet nem is kívánhattam volna. - * hagyják el ajkait az édesen hazug szavak. Nem fog panaszkodni arról, hogy a nyereg tegnap igencsak kikezdte ülepét, s ezért próbált éjszaka olyan ügyesen bábot játszani. *
- Messze vagyunk-e még a Mónxylveryék kúriájától? - * vált át hirtelen ötlettől vezérelve arra a szójárásra amit a karavánpihenő környékén élő lányoktól hallott még annak idején. Azt kérdezte volna legszívesebben, hogy legyűrte-e már a zsoldos a démonait, amit nevezhetnénk akár lelkiismeret furdalásnak is, de ehelyett ezt kérdezi. Kíváncsi, elmosolyodik-e a mókás, sötételftől váratlan hanglejtésre Khan. *
* Végül Khan is beérik őket néhány órányi kettesben való zötykölődés után, mi alatt az úton kívül csak a zajokat figyelte. Néhányról megállapította, hogy csak az elméjének a szüleménye, néhányról viszont nemtudta, hogy valós vagy képzelt?
Miután ismét kiegészülnek, ugyanúgy zajlik minden tovább. Egyértelmű, hogy nagy teher nyomja a másik kettő vállát. Azt hitte, fejvadász társak egymás közt csak beszélnek valamit, de ilyen síri párossal igazán régen találkozott már. Vannak percek, hogy erőlködnie kell, hogy ne nyissa végre ki a száját, de a kritikus pillanatban a ló következő zöttyenésére sikerül elfojtania a kényszert.
Mikor éjszakára letáboroznak, a sötételf egy fa tövébe ülve hátát a törzsnek támasztva gubbaszt, köpenyét szorosan maga köré csavarva. A csuklya alól csak a két méregzöld írisz csillan meg néha a feketeségben. De úgy tűnik egész éjjel nyitva vannak a szemei. Nem alszik, ám idővel teljesen mozdulatlanná merevedik, csupán a lehelete nyomán felszálló szürke felhőcskék árulkodnak arról, hogy lélegzik. Sok mindent kérdezne a láthatólag nyomott hangulatú párostól, leginkább attól, ki feladatát elvégezve tért vissza hozzájuk. De mégsem teszi, mert valahol tetszik neki az amit lát, és nem akar változtatni ezen.
Újabb órányi zötykölődés után, mintha varázsütésre vezetőjük lassít lován, s kedves kérdést intéz felé. Meglepetten emeli fel fejét, s Khan láthatja, hogy mosolyra húzódnak pengevékony ajkai. *
- Kényelmesebbet nem is kívánhattam volna. - * hagyják el ajkait az édesen hazug szavak. Nem fog panaszkodni arról, hogy a nyereg tegnap igencsak kikezdte ülepét, s ezért próbált éjszaka olyan ügyesen bábot játszani. *
- Messze vagyunk-e még a Mónxylveryék kúriájától? - * vált át hirtelen ötlettől vezérelve arra a szójárásra amit a karavánpihenő környékén élő lányoktól hallott még annak idején. Azt kérdezte volna legszívesebben, hogy legyűrte-e már a zsoldos a démonait, amit nevezhetnénk akár lelkiismeret furdalásnak is, de ehelyett ezt kérdezi. Kíváncsi, elmosolyodik-e a mókás, sötételftől váratlan hanglejtésre Khan. *
3887. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-24 01:26:38
Üzenet elküldve: 2015-01-24 01:26:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// Organthela Freyai //
*A thilgori nőket illető szavai nem várt izgatottságot csalnak elő a szőke hajzuhataggal megáldott leányból, s smaragdszín íriszeiben ismerős csillanást vél felfedezni a félvér hölgyemény. Ó igen, mintha csak önmaga reflektálódna az elf fiatal ábrázatáról, noha igaz, számára világéletében természetes volt a tény, hogy tanulhat fegyvert forgatni, míg Freyainak ez a szabadosság nem adatott meg szülőföldjén. Aravae lelkébe inkább a művészet gondolatának szüleményeként telepedik izgatottság, semmint a lehetőség végett, hogy okulhatott, ám ennek fényében is teljesen át tudja érezni a tiszta vérű álmélkodását.*
- Valóban. Odahaza több szempontból is kötetlenebb az élet. Míg sokan mások, mi nem vetjük meg az emberi halandóságot, sem jellemvonásaiknak gyengeségét, inkább látjuk bennük a lehetőséget, amely nekünk nem adatik meg. Bár erről én kevésbé szónokolhatok, emberi anyám révén... *Bársonyos ajkain könnyed, szégyenkezéstől mentes görbület rajzolódik ki, amint felfedi a másik hölgyemény számára valószínűleg már egyértelmű tényt, s midőn eddig még nem származott belőle hátránya, most sem féli, hogy származásának okán megvetéstől kellene tartania.*
- Ennek fényében talán nem is oly' meglepő, ha mi nők is kitanulhatjuk a legszebb szabad művészetet. Engem éppenséggel atyám okított. *Vallja be, amint lesüti sűrű szempillával keretezett, mélykék lélektükreit, hiszen ezen információt többnyire rejtve hagyja beszélgetőpartnerei előtt, szerényen feltételezve, hogy a vele szemben ülő harcos méltán edzettebb és gyakorlottabb nála. Azonban Freyai előtt úgy érzi, ezt felesleges elhallgatnia, sőt, örömét leli abban, hogy elmondhatta a lánynak, aki olybá tűnik, sok egyéb gondolatában és szenvedélyében osztozkodik vele. Talán a sors akarta úgy, hogy ma mindenképpen összetalálkozzanak, ennek pedig tanúbizonyságát ismét az elf hölgyemény adja, noha egy kevésbé szívderítő téma végett.*
- Organthela... *Szólítja meg gyengéden, egészségtől pirosló ajkain derengő mosollyal, amint visszaemeli a leányra csillámló lélektükreit, majd puhán a kezei közé fogja Freyaiéit, s ekképpen folytatja:* Igaz, a háború sosem örömteli motívuma az életnek, ám nyugodtabb most nem is lehetnék, tudván, hogy ily' remek harcos támogatja atyám oldalát. Igazán szerencsések vagyunk, amiért dicső néped is gondoskodik az ügyünkről. *Duruzsolja, ábrázatán örömteli, őszinte mosollyal, s hosszú hónapok óta most először érzi lelkét igazán megkönnyebbültnek. A tudat, hogy valakivel osztozkodhat a terhén, s hogy Elorfindal sem egymaga küzd, sokkalta szebb színekbe öltözteti a világot a hölgy számára, ezért a tapasztalásért pedig teljes szívéből hálás az elfnek.*
- Ennél többet igazán nem kívánhatnék viszonzásul a csekély segítségért, mit neked nyújthatok. *Teszi még hozzá, majd lassacskán szabadjára engedi a lány kacsóit, elvégre haladniuk kell azzal a bizonyos segítséggel is, másrészt tudva lévén, hogy jómaga is érzékeny az érintésekre, úgy Freyait sem kívánja sokáig ostromolni velük.
Miután a tisztásról begyűjtöttek mindent, ami fontos lehet, felnyalábolja utazó csomagját a fűből, s az erdei szülött mellett haladva nyitja szóra puha ajkait.*
- Az erdei tónál bizonyosan lelhetünk a fehér qartanból, mely bogyóinak leve kitűnő a fertőzések orvoslására. Illetve a barátod megerősödését is támogatnunk kell, így hát a sárkányfogra gondoltam. Ha ismeretes számodra, úgy nem untatlak a bemutatásával, máskülönben a tobozokhoz hasonlatos mind külleme, mind lelőhelye egyaránt. *Magyarázza csöndes, ettől függetlenül azonban kitűnően hallható, lágy hangján, s mivel a tisztástól nem kell messzire bóklászniuk, hamarost a lombhullatók és tűlevelűek hazájában találhatják magukat, hova a napfény már alig ér el. Félhomály uralkodik a fák közt, ameddig viszont nem merészkednek túl mélyre, úgy a rájuk leselkedő veszélyeket is nagymértékben elkerülhetik.
Első körben az utoljára emlegetett terméssel kívánja kezdeni a gyűjtögetést, szóval a szóba vehető fák körött kezd el járkálni, nézelődni, mindezt egy ideig csendben is teszi, ám végül csak nem állja, hogy ne kérdezzen Organthelától.*
- Igazán nem kívánok az ügyeidbe avatkozni, sem olyasmit firtatni, amely nem az én dolgom, ám ha nem kellemetlen róla beszélned, elmesélnéd, mi történt pontosan a barátoddal?
*A thilgori nőket illető szavai nem várt izgatottságot csalnak elő a szőke hajzuhataggal megáldott leányból, s smaragdszín íriszeiben ismerős csillanást vél felfedezni a félvér hölgyemény. Ó igen, mintha csak önmaga reflektálódna az elf fiatal ábrázatáról, noha igaz, számára világéletében természetes volt a tény, hogy tanulhat fegyvert forgatni, míg Freyainak ez a szabadosság nem adatott meg szülőföldjén. Aravae lelkébe inkább a művészet gondolatának szüleményeként telepedik izgatottság, semmint a lehetőség végett, hogy okulhatott, ám ennek fényében is teljesen át tudja érezni a tiszta vérű álmélkodását.*
- Valóban. Odahaza több szempontból is kötetlenebb az élet. Míg sokan mások, mi nem vetjük meg az emberi halandóságot, sem jellemvonásaiknak gyengeségét, inkább látjuk bennük a lehetőséget, amely nekünk nem adatik meg. Bár erről én kevésbé szónokolhatok, emberi anyám révén... *Bársonyos ajkain könnyed, szégyenkezéstől mentes görbület rajzolódik ki, amint felfedi a másik hölgyemény számára valószínűleg már egyértelmű tényt, s midőn eddig még nem származott belőle hátránya, most sem féli, hogy származásának okán megvetéstől kellene tartania.*
- Ennek fényében talán nem is oly' meglepő, ha mi nők is kitanulhatjuk a legszebb szabad művészetet. Engem éppenséggel atyám okított. *Vallja be, amint lesüti sűrű szempillával keretezett, mélykék lélektükreit, hiszen ezen információt többnyire rejtve hagyja beszélgetőpartnerei előtt, szerényen feltételezve, hogy a vele szemben ülő harcos méltán edzettebb és gyakorlottabb nála. Azonban Freyai előtt úgy érzi, ezt felesleges elhallgatnia, sőt, örömét leli abban, hogy elmondhatta a lánynak, aki olybá tűnik, sok egyéb gondolatában és szenvedélyében osztozkodik vele. Talán a sors akarta úgy, hogy ma mindenképpen összetalálkozzanak, ennek pedig tanúbizonyságát ismét az elf hölgyemény adja, noha egy kevésbé szívderítő téma végett.*
- Organthela... *Szólítja meg gyengéden, egészségtől pirosló ajkain derengő mosollyal, amint visszaemeli a leányra csillámló lélektükreit, majd puhán a kezei közé fogja Freyaiéit, s ekképpen folytatja:* Igaz, a háború sosem örömteli motívuma az életnek, ám nyugodtabb most nem is lehetnék, tudván, hogy ily' remek harcos támogatja atyám oldalát. Igazán szerencsések vagyunk, amiért dicső néped is gondoskodik az ügyünkről. *Duruzsolja, ábrázatán örömteli, őszinte mosollyal, s hosszú hónapok óta most először érzi lelkét igazán megkönnyebbültnek. A tudat, hogy valakivel osztozkodhat a terhén, s hogy Elorfindal sem egymaga küzd, sokkalta szebb színekbe öltözteti a világot a hölgy számára, ezért a tapasztalásért pedig teljes szívéből hálás az elfnek.*
- Ennél többet igazán nem kívánhatnék viszonzásul a csekély segítségért, mit neked nyújthatok. *Teszi még hozzá, majd lassacskán szabadjára engedi a lány kacsóit, elvégre haladniuk kell azzal a bizonyos segítséggel is, másrészt tudva lévén, hogy jómaga is érzékeny az érintésekre, úgy Freyait sem kívánja sokáig ostromolni velük.
Miután a tisztásról begyűjtöttek mindent, ami fontos lehet, felnyalábolja utazó csomagját a fűből, s az erdei szülött mellett haladva nyitja szóra puha ajkait.*
- Az erdei tónál bizonyosan lelhetünk a fehér qartanból, mely bogyóinak leve kitűnő a fertőzések orvoslására. Illetve a barátod megerősödését is támogatnunk kell, így hát a sárkányfogra gondoltam. Ha ismeretes számodra, úgy nem untatlak a bemutatásával, máskülönben a tobozokhoz hasonlatos mind külleme, mind lelőhelye egyaránt. *Magyarázza csöndes, ettől függetlenül azonban kitűnően hallható, lágy hangján, s mivel a tisztástól nem kell messzire bóklászniuk, hamarost a lombhullatók és tűlevelűek hazájában találhatják magukat, hova a napfény már alig ér el. Félhomály uralkodik a fák közt, ameddig viszont nem merészkednek túl mélyre, úgy a rájuk leselkedő veszélyeket is nagymértékben elkerülhetik.
Első körben az utoljára emlegetett terméssel kívánja kezdeni a gyűjtögetést, szóval a szóba vehető fák körött kezd el járkálni, nézelődni, mindezt egy ideig csendben is teszi, ám végül csak nem állja, hogy ne kérdezzen Organthelától.*
- Igazán nem kívánok az ügyeidbe avatkozni, sem olyasmit firtatni, amely nem az én dolgom, ám ha nem kellemetlen róla beszélned, elmesélnéd, mi történt pontosan a barátoddal?
3886. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-23 23:53:16
Üzenet elküldve: 2015-01-23 23:53:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Aravae Mithraniel//
*Útja során eddig számos emberrel találkozott, s ismeretségük oly gyorsan ért véget, ahogy az megkezdődött. A legtöbb időt a jégszemű északi harcossal töltötte, de ez érthető is. Útjuk egy irányba vezet, hisz amíg az egyik a kedvesét kívánja felkeresni, addig a másikuk régen látott barátját. Hazuk szavak számtalanszor kísértették meg ártatlan lelkét, mégis eddig hősiesen állta a hadak eme útját. Gondolataiba burkolózva, lehajtott fejjel szemléli a hideg, zord napon a megfagyott zöld avarréteget.
Aravae szavaira, viszont hirtelen kapja fel tekintetét. Élénkzöld íriszei megcsillannak a nap aranyló sugaraiban, s ez a csillogás nem halványul el, egy pillanatra sem.*
- Valóban? *Szól élénk, kissé hangos hangon.* - Thilgorban szabad? *Mikor arra jártak nagybátyjával nem emlékezett hasonlókra. A környező tájjal, s az ottani férfiak méltóságteljes viselkedésével volt elfoglalva. No meg persze Oenel küldetésével. Az volt az első alkalom, hogy a faluján kívül tartózkodott.* - Forgathadtok fegyvert?
*Bár válaszát már elsőre megkapta mégis oly hihetetlen ez számára. Freyainak rengeteg idejébe tellett, amíg bátyjánál sikerült kiharcolnia, hogy egyáltalán harcművészet oly elragadó tevékenységét gyakorolja. Mikor ezt sikerült elérnie, akkor nagy nehezen a kardforgatás mesterségének űzésének elfogadása volt soron. De hála makacs jellemének, végül sikerült.*
- Én azt hittem, hogy ez minden elf közösségben így van. *Hajtja enyhén oldalra fejét, miközben barátságosan mosolyog a leányra.
Mosolya hamar továbbillan, s szemeiben az aggodalom szikrái vélhetőek felfedezni. Aravae története szomorú, ám ismerős számára. Szüleit nem túl gyarkan látja, az elf seregek élén harcol apja, amíg anyja gyógyítói képességével segít nekik. Szemeit enyhén összehúzza, ahogy saját belső gondolataiba mered. Hamar megtalálja azt az információt, ami után kutatott. Egy halvány, szomorkás mosollyal nyugtázza a barna hajú szépség szavait.*
- Ha jól tudom, atyám is a hazád segítségére sietett embereivel. Ha én magam nem is tudtam, bátyjám folyamatosan kapcsolatban van atyánkkal, s egyik levelében, egy ork támadásról ír, mely ellen segítőként harcolnak. Mint tudjuk, nem oly elterjedtek az ork támadások, hogy össze lehessen téveszteni őket.
*Úgy tűnik a világ kicsi, s a két leányzót összesodorta a sors kusza fonalai. Atyáik egymás mellett harcolnak, amíg ők békésen ülnek egymással szemben a csendes téli hajnalon. Gondtalannak tűnő életét ilyenkor bármikor felcserélné, csak hogy szülei mellett lehessen, s segíthessen nekik.
A hangulat jobb keltéséhez hazájának leírását használja. Úgy tűnik Aravaenek megfogta a hely szelleme. Meleg, barátságos mosollyal fogadja amaz szavait.*
- Valóban ritka, s a családom s az ott élő családok férfi tagjai sok mindent megtesznek, hogy a béke fent maradjon.
*Mosolyodik továbbra is. Akaratlanul is büszkeséggel tölti el hazájának békessége, s jó híre, amit már olyannyira unt, hogy világot szeretett volna látni. Ám ez mit sem csorbít abból a tudatból, hogy ő maga onnan származik, s bármit, bármikor megtenne a védelméért.
De dolguk akad bőven, s figyelmesen követi a leány lépteit, s amíg amaz a piros szirmű virágokból gyűjt be néhányat, ő maga a lila szirmúak csábításának enged.
Kellő mennyiséget összegyűjtve, ő maga is visszamegy holmijaihoz, s a szerzetesektől kölcsönzött táskába rakja a növényeket.*
- Az erdőbe? Mégis milyen növényeket? *Ha a rég élővilágát nem is, de az erdei flórákat ismeri. Hónapok óta ott tartózkodnak a harcossal, s otthon is mindig jobban érezte magát a magas tölgyek társaságában.
Egy szó nélkül fordul meg, s indul el az erdő irányába. A tisztás széléhez érve, ahol az álom érte, lehajol, hogy a tegnap elvett fáklyát kihúzza a földből, s újra magával vigye. Nem tudja hol fogja érni az éjjel, de jobb felkészülni az ismeretlenre.
Nesztelen, halk léptekkel tart egyenesen a tölgyesek óvó takarásába, s ha megkapta ama információt, ami iránt érdeklődött, akkor zöld lélektükreivel vizslatja a terepet.*
*Útja során eddig számos emberrel találkozott, s ismeretségük oly gyorsan ért véget, ahogy az megkezdődött. A legtöbb időt a jégszemű északi harcossal töltötte, de ez érthető is. Útjuk egy irányba vezet, hisz amíg az egyik a kedvesét kívánja felkeresni, addig a másikuk régen látott barátját. Hazuk szavak számtalanszor kísértették meg ártatlan lelkét, mégis eddig hősiesen állta a hadak eme útját. Gondolataiba burkolózva, lehajtott fejjel szemléli a hideg, zord napon a megfagyott zöld avarréteget.
Aravae szavaira, viszont hirtelen kapja fel tekintetét. Élénkzöld íriszei megcsillannak a nap aranyló sugaraiban, s ez a csillogás nem halványul el, egy pillanatra sem.*
- Valóban? *Szól élénk, kissé hangos hangon.* - Thilgorban szabad? *Mikor arra jártak nagybátyjával nem emlékezett hasonlókra. A környező tájjal, s az ottani férfiak méltóságteljes viselkedésével volt elfoglalva. No meg persze Oenel küldetésével. Az volt az első alkalom, hogy a faluján kívül tartózkodott.* - Forgathadtok fegyvert?
*Bár válaszát már elsőre megkapta mégis oly hihetetlen ez számára. Freyainak rengeteg idejébe tellett, amíg bátyjánál sikerült kiharcolnia, hogy egyáltalán harcművészet oly elragadó tevékenységét gyakorolja. Mikor ezt sikerült elérnie, akkor nagy nehezen a kardforgatás mesterségének űzésének elfogadása volt soron. De hála makacs jellemének, végül sikerült.*
- Én azt hittem, hogy ez minden elf közösségben így van. *Hajtja enyhén oldalra fejét, miközben barátságosan mosolyog a leányra.
Mosolya hamar továbbillan, s szemeiben az aggodalom szikrái vélhetőek felfedezni. Aravae története szomorú, ám ismerős számára. Szüleit nem túl gyarkan látja, az elf seregek élén harcol apja, amíg anyja gyógyítói képességével segít nekik. Szemeit enyhén összehúzza, ahogy saját belső gondolataiba mered. Hamar megtalálja azt az információt, ami után kutatott. Egy halvány, szomorkás mosollyal nyugtázza a barna hajú szépség szavait.*
- Ha jól tudom, atyám is a hazád segítségére sietett embereivel. Ha én magam nem is tudtam, bátyjám folyamatosan kapcsolatban van atyánkkal, s egyik levelében, egy ork támadásról ír, mely ellen segítőként harcolnak. Mint tudjuk, nem oly elterjedtek az ork támadások, hogy össze lehessen téveszteni őket.
*Úgy tűnik a világ kicsi, s a két leányzót összesodorta a sors kusza fonalai. Atyáik egymás mellett harcolnak, amíg ők békésen ülnek egymással szemben a csendes téli hajnalon. Gondtalannak tűnő életét ilyenkor bármikor felcserélné, csak hogy szülei mellett lehessen, s segíthessen nekik.
A hangulat jobb keltéséhez hazájának leírását használja. Úgy tűnik Aravaenek megfogta a hely szelleme. Meleg, barátságos mosollyal fogadja amaz szavait.*
- Valóban ritka, s a családom s az ott élő családok férfi tagjai sok mindent megtesznek, hogy a béke fent maradjon.
*Mosolyodik továbbra is. Akaratlanul is büszkeséggel tölti el hazájának békessége, s jó híre, amit már olyannyira unt, hogy világot szeretett volna látni. Ám ez mit sem csorbít abból a tudatból, hogy ő maga onnan származik, s bármit, bármikor megtenne a védelméért.
De dolguk akad bőven, s figyelmesen követi a leány lépteit, s amíg amaz a piros szirmű virágokból gyűjt be néhányat, ő maga a lila szirmúak csábításának enged.
Kellő mennyiséget összegyűjtve, ő maga is visszamegy holmijaihoz, s a szerzetesektől kölcsönzött táskába rakja a növényeket.*
- Az erdőbe? Mégis milyen növényeket? *Ha a rég élővilágát nem is, de az erdei flórákat ismeri. Hónapok óta ott tartózkodnak a harcossal, s otthon is mindig jobban érezte magát a magas tölgyek társaságában.
Egy szó nélkül fordul meg, s indul el az erdő irányába. A tisztás széléhez érve, ahol az álom érte, lehajol, hogy a tegnap elvett fáklyát kihúzza a földből, s újra magával vigye. Nem tudja hol fogja érni az éjjel, de jobb felkészülni az ismeretlenre.
Nesztelen, halk léptekkel tart egyenesen a tölgyesek óvó takarásába, s ha megkapta ama információt, ami iránt érdeklődött, akkor zöld lélektükreivel vizslatja a terepet.*
3885. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-23 23:15:43
Üzenet elküldve: 2015-01-23 23:15:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Üzletelés?//
*Megcsóválja a fejét. Az első benyomása nem a legjobb erről a bagázsról, ha vesz majd valamit, biztosan kétszer is meggondolja majd, hogy visszajöjjön ide panaszkodni. Legalábbis kellőképpen meggyőző kíséret nélkül, az mindig rengeteget segít az ilyen üzleti nehézségek megoldásában.*
- Remek. *Bólint és megy. Nincs éppen az ínyére, hogy mindenféle kétes alakok a háta mögött sunnyogjanak a rozsdás bökőikkel, de ha ez ezzel jár, akkor ezzel jár.*
- Ühüm, ühüm. *A bólogatás mellé már hümmög is, ez nála a szokásos póz mustrálás és alkudozás közben. Elég nyomorúságos látványt nyújt a rácsok mögötti népség, egyelőre egyik sem nyeri el a tetszését. Neki egy karakter kell, egy igazi jelenség, természetesen a lehető legjobb áron.*
- Tényleg? Láttam már jobbakat is. *Vet még egy utolsó pillantást az első bagázsra, aztán a kereskedőhöz fordul.*
- Nézzük meg a többit, legfeljebb visszatérünk rájuk. Amúgy meg, mi az áruk?
*Megcsóválja a fejét. Az első benyomása nem a legjobb erről a bagázsról, ha vesz majd valamit, biztosan kétszer is meggondolja majd, hogy visszajöjjön ide panaszkodni. Legalábbis kellőképpen meggyőző kíséret nélkül, az mindig rengeteget segít az ilyen üzleti nehézségek megoldásában.*
- Remek. *Bólint és megy. Nincs éppen az ínyére, hogy mindenféle kétes alakok a háta mögött sunnyogjanak a rozsdás bökőikkel, de ha ez ezzel jár, akkor ezzel jár.*
- Ühüm, ühüm. *A bólogatás mellé már hümmög is, ez nála a szokásos póz mustrálás és alkudozás közben. Elég nyomorúságos látványt nyújt a rácsok mögötti népség, egyelőre egyik sem nyeri el a tetszését. Neki egy karakter kell, egy igazi jelenség, természetesen a lehető legjobb áron.*
- Tényleg? Láttam már jobbakat is. *Vet még egy utolsó pillantást az első bagázsra, aztán a kereskedőhöz fordul.*
- Nézzük meg a többit, legfeljebb visszatérünk rájuk. Amúgy meg, mi az áruk?
3884. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-23 23:11:35
Üzenet elküldve: 2015-01-23 23:11:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Átkozott fogadó //
*Bár jól hallotta az intést Mordach, ám nem áll szándékában leereszteni ezt a fegyvert mindaddig, amíg megfelelő választ nem kap a kérdésekre, avagy ki nem jutottak innen. Figyelme sem lankad, kivéve akkor, mikor az ajtónál álló figura megválik köpenyétől. Elképedve figyeli az alakot, aki úgy néz ki, mintha valami balul elsült kísérlet maradéka lenne, hiszen mással nem is igazán tudná magyarázni a látottakat. Pár pillanatra még kardját is leereszti, s bár kész lenne megküzdeni vele, a hatásos külső valamiért mégis azt sugallja, hogy sokkal erősebb annál, mint azt a Vörös hiszi elsőre.*
- Ahogyan magukat is? *pillant kételkedve Awerre és a korcsra* Maguk is pont úgy kerültek ide, mint mi?
*Teszi fel az egyértelműsítő kérdést, s ha tehetné, most megvakarná fejét, de ha a karmokkal teszi meg, akkor minden bizonnyal lenyúzza a fejbőrét, úgyhogy most a látványos értetlenkedés elmarad. Ezzel szemben Adára is pillant párszor, figyelve a reakcióit, ám a kétségbeesett pillantások és az elhangzott mondat nem éppen biztató, ám kétségeit nem mutatja a hölgy felé. Igyekszik tartani magát, hiába tűnik egyre lehetetlenebbnek a helyzet.*
- De miért nem szóltak az ital előtt, hogy ez fog ránk várni, ha elfogyasztjuk? Ez nem épp tisztességes dolog, hiszen mi nem tudhattuk ezt előre, így lényegében erőszakkal tartanak itt, ezt be kell látniuk. *próbál ő is higgadtabban beszélni* Mi van abban a viharban? Tán mágiával itatott? *mutat ki karmos kezével az ablakon, ahol úgy tűnik, nem csillapodott az idő* Ötvenegy ciklus? Mégis mit kell lerónia ennyi idő alatt? Vagy önszántából maradt ennyi ideig?
*Ez valójában egy igen fontos kérdés, hiszen az említett idő eléggé hosszúnak tűnik, márpedig ha nekik egynél többet kell itt tölteniük, akkor a fegyvere nem lefelé, hanem felfelé fog vándorolni. Az egyen még talán el is gondolkozik... Nem tudni, mennyire lehet hinni ezeknek a bizonyos csodás elemeknek és elnyert tapasztalatnak, ám a tündér is láthatja, hogy Mordach arca talán kezd megenyhülni.*
- E világi időben mérve mennyi idő egy ciklus? *kérdi végül kíváncsian* Egy évet értelemszerűen nem maradhatunk. De ha rövidebb...
*Hagyja nyitva a mondatot, leginkább a hölgyemény részére, kitől szintén valami beleegyező, esetleg elutasító reakciót vár. Mert ha mondjuk egy hónapról, esetleg kettőről lenne szó, s biztosítják őket arról, hogy utána mehetnek, akkor igazából... A Vörös talán nem is lenne ellene az egésznek, főleg ha szép pénzt is kapnának érte, ahogyan azt Awer mondta. Elvégre a pénzszerzés reményében tértek be az erdőbe, s bár eredeti küldetésüket nem sikerült megcsinálni, talán ennél nagyobb lehetőségbe csöppentek bele.*
- Mitől is kéne védelmeznie a fogadónak?
*Húzza fel a szemöldökét értetlenül. Talán a vihartól? Először azt hitte, hogy ezek az emberek - vagy micsodák - gerjesztették, de talán lehet, hogy nem. Vagy esetleg valami más lényről van szó, mely odakint ólálkodik? Temérdek kérdés van, melyet meg kellene válaszolni ahhoz, hogy végleg eltegye a férfi a fegyverét, s rábólintson a maradásra. Ez persze nem csak az ő döntése lesz, hiszen ha Ada egyáltalán nem hajlik afelé, hogy tegyenek egy próbát, akkor egyértelműen vele fog tartani, ha menni akar.*
- S pontosan mit is kellene itt csinálnunk? Illetve... *szűkíti össze célzóan a szemeit* Miért így szedik össze a dolgozókat? Szerintem nagyon sok intelligens és dolgos ember vágyik arra, hogy ilyen helyen dolgozhasson, s akik önszántukból, nagy örömmel jönnének ide. Nem gondolják, hogy így összeszedni az embereket kicsit... Aljas dolog?
*Teszi fel költői kérdését, s reméli, hogy minden apró kis kételyre választ kaphatnak majd Awertől, hiszen Mordach valójában nem egy idegbeteg ember, lehet vele normálisan beszélni, amit meg is ért, ha megfelelő érveket s magyarázatot hoznak fel neki. A "csak mert" típusú válaszoktól ugyanakkor ideges lesz, viszont eddig nem fedezte fel, hogy Awer arrogáns lenne, így remélhetőleg ez a jövőben sem fog változni.*
*Bár jól hallotta az intést Mordach, ám nem áll szándékában leereszteni ezt a fegyvert mindaddig, amíg megfelelő választ nem kap a kérdésekre, avagy ki nem jutottak innen. Figyelme sem lankad, kivéve akkor, mikor az ajtónál álló figura megválik köpenyétől. Elképedve figyeli az alakot, aki úgy néz ki, mintha valami balul elsült kísérlet maradéka lenne, hiszen mással nem is igazán tudná magyarázni a látottakat. Pár pillanatra még kardját is leereszti, s bár kész lenne megküzdeni vele, a hatásos külső valamiért mégis azt sugallja, hogy sokkal erősebb annál, mint azt a Vörös hiszi elsőre.*
- Ahogyan magukat is? *pillant kételkedve Awerre és a korcsra* Maguk is pont úgy kerültek ide, mint mi?
*Teszi fel az egyértelműsítő kérdést, s ha tehetné, most megvakarná fejét, de ha a karmokkal teszi meg, akkor minden bizonnyal lenyúzza a fejbőrét, úgyhogy most a látványos értetlenkedés elmarad. Ezzel szemben Adára is pillant párszor, figyelve a reakcióit, ám a kétségbeesett pillantások és az elhangzott mondat nem éppen biztató, ám kétségeit nem mutatja a hölgy felé. Igyekszik tartani magát, hiába tűnik egyre lehetetlenebbnek a helyzet.*
- De miért nem szóltak az ital előtt, hogy ez fog ránk várni, ha elfogyasztjuk? Ez nem épp tisztességes dolog, hiszen mi nem tudhattuk ezt előre, így lényegében erőszakkal tartanak itt, ezt be kell látniuk. *próbál ő is higgadtabban beszélni* Mi van abban a viharban? Tán mágiával itatott? *mutat ki karmos kezével az ablakon, ahol úgy tűnik, nem csillapodott az idő* Ötvenegy ciklus? Mégis mit kell lerónia ennyi idő alatt? Vagy önszántából maradt ennyi ideig?
*Ez valójában egy igen fontos kérdés, hiszen az említett idő eléggé hosszúnak tűnik, márpedig ha nekik egynél többet kell itt tölteniük, akkor a fegyvere nem lefelé, hanem felfelé fog vándorolni. Az egyen még talán el is gondolkozik... Nem tudni, mennyire lehet hinni ezeknek a bizonyos csodás elemeknek és elnyert tapasztalatnak, ám a tündér is láthatja, hogy Mordach arca talán kezd megenyhülni.*
- E világi időben mérve mennyi idő egy ciklus? *kérdi végül kíváncsian* Egy évet értelemszerűen nem maradhatunk. De ha rövidebb...
*Hagyja nyitva a mondatot, leginkább a hölgyemény részére, kitől szintén valami beleegyező, esetleg elutasító reakciót vár. Mert ha mondjuk egy hónapról, esetleg kettőről lenne szó, s biztosítják őket arról, hogy utána mehetnek, akkor igazából... A Vörös talán nem is lenne ellene az egésznek, főleg ha szép pénzt is kapnának érte, ahogyan azt Awer mondta. Elvégre a pénzszerzés reményében tértek be az erdőbe, s bár eredeti küldetésüket nem sikerült megcsinálni, talán ennél nagyobb lehetőségbe csöppentek bele.*
- Mitől is kéne védelmeznie a fogadónak?
*Húzza fel a szemöldökét értetlenül. Talán a vihartól? Először azt hitte, hogy ezek az emberek - vagy micsodák - gerjesztették, de talán lehet, hogy nem. Vagy esetleg valami más lényről van szó, mely odakint ólálkodik? Temérdek kérdés van, melyet meg kellene válaszolni ahhoz, hogy végleg eltegye a férfi a fegyverét, s rábólintson a maradásra. Ez persze nem csak az ő döntése lesz, hiszen ha Ada egyáltalán nem hajlik afelé, hogy tegyenek egy próbát, akkor egyértelműen vele fog tartani, ha menni akar.*
- S pontosan mit is kellene itt csinálnunk? Illetve... *szűkíti össze célzóan a szemeit* Miért így szedik össze a dolgozókat? Szerintem nagyon sok intelligens és dolgos ember vágyik arra, hogy ilyen helyen dolgozhasson, s akik önszántukból, nagy örömmel jönnének ide. Nem gondolják, hogy így összeszedni az embereket kicsit... Aljas dolog?
*Teszi fel költői kérdését, s reméli, hogy minden apró kis kételyre választ kaphatnak majd Awertől, hiszen Mordach valójában nem egy idegbeteg ember, lehet vele normálisan beszélni, amit meg is ért, ha megfelelő érveket s magyarázatot hoznak fel neki. A "csak mert" típusú válaszoktól ugyanakkor ideges lesz, viszont eddig nem fedezte fel, hogy Awer arrogáns lenne, így remélhetőleg ez a jövőben sem fog változni.*
3883. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-23 23:00:43
Üzenet elküldve: 2015-01-23 23:00:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Az Unikornis átka//
*Miközben feltápászkodik, a kivonuló falusiak pedig közelednek, és már látja pontosan, mi is a furcsa rajtuk. Az a baljóslatú vigyor mindegyikőjük arcán, nem ilyenek voltak tegnap azon a spontán ünneplésen. Pláne nem amikor mind megfutamodott, amikor segítséget kért tőlük. Bár az imént azt mondta, nem haragszik rájuk, de ez, hogy kijönnek még röhögni rajta, felidézik a tegnap megsértett önérzetét.*
- Na persze kijöttök szórakozni rajtunk! Ez aztán a segítség, tényleg! Akkor már inkább maradtatok volna bezárkózva a ku...
*Ekkor látja meg, hogy Agbrerve el kívánja hajítani a buzogányát, s más esetben valószínű megszólná az óriást ezért (és valószínű hasztalan) ám ez a támadás eszébe juttatja Raeyannak, hogy most valahogy úgy néz ki, mintha csatarendbe álltak volna a falusiak – amitől értelmet nyer az óriás reakciója. Gyorsan lekapja ő is a lándzsáját a válláról. Hacsak nincs mindnek rejtett fegyvere, nevetséges... Nem, a buzogány döndülése a frisslevegőn demonstrálja, hogy rejtett pajzsuk, az már van. Bár – csak hogy biztosra menjen, ő maga is kipróbálja a pajzsot, a dárdájával, amit a hegy nélküli végével előre küld el – csak hogy ne kopjon a hegye feleslegesen. Normál esetben nem sok mindent találna el, de ezt a falat azért csak-csak. Ez is koppan a láthatatlan falon, amiről biztosra veheti, hogy a falusiakhoz már nem férnek hozzá.*
- Átkozottak! *Kérdés az, hogy mihez igen? Közben a falusiak hozzákezdenek a kántáláshoz, amit valószínű nem nekik szántak, mert ő legalábbis egy szót sem ért belőle. Mindenesetre ezt az időt választja arra, hogy elhajított dárdáját sietve visszaszerezze. Épp hogy hozzájut, amikor egy nyerítés hallatszik a hátuk mögül.*
- Vigyázz!
*Pördül meg, arra számítva, hogy az épp megjelenő unikornis támadásba lendül. Ám az nem csinál ilyet, hanem otthagyja őket. Egyelőre. *
- Hát, márpedig azt hiszem épp most futottunk össze a kardjukkal.
*Hátrafordulva tán még mindig ott látja a falusiakat, akik épp élvezik a műsort, de ha már visszavonulnak is, még utánuk kiáltja:*
- Most boldogok vagytok?
*Ha valamikor, hát most látszik rajta a pánikhangulata.*
- Mind csak eljátszotta a szerepét. Az orrunknál fogva vezettek ide minket, hogy... Kinyírjon egy unikornis?
~Az óriásnak volt igaza, amikor gyanakodott. Hogy nem vettük ezt észre?~
- Remélem tényleg véget ér valahol a fal. A csapdát viszont szerintem felejtsük el, ez nem egy... egy közönséges egyszarvú, szárnyaszegett jószág.
*Bár az előnyös lehet, az Agbrerve-féle karókat magukkal viszik, ha mást nem, megdobálják vele. Bár ő maga még azt az elefántot sem nagyon találná el, de ez most nem nagyon érdekli. Most haragszik úgy mindenre, aminek köze van a faluhoz, hiszen egészen eddig átverték, hogy belecsalják egy teljesen értelmetlen halálba. Na meg maga a tény, hogy az a valami valószínű meg akarja ölni.*
- Itt pedig nem maradhatunk, azt hiszem, az lenne a legjobb, ha a fal mentén mennénk végig, hátha megtaláljuk a végét.
*Mondja, bár így másodjára kimondva, nem tűnik valószínűnek. Ha a falusiak mindenképp meg akarják ölni őket, nyilván nem hagynak kiskapukat. Jobb ötlettől megfosztva néz körbe az utolsó három személyen, akikre még számíthat. Legalábbis ő őszintén így hiszi. Ráadásul - talán csak a véletlenszerűség kedvéért - Arsenoron állapodik meg a tekintete.*
A hozzászólás írója (Letrion Raeyan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.23 23:03:45
*Miközben feltápászkodik, a kivonuló falusiak pedig közelednek, és már látja pontosan, mi is a furcsa rajtuk. Az a baljóslatú vigyor mindegyikőjük arcán, nem ilyenek voltak tegnap azon a spontán ünneplésen. Pláne nem amikor mind megfutamodott, amikor segítséget kért tőlük. Bár az imént azt mondta, nem haragszik rájuk, de ez, hogy kijönnek még röhögni rajta, felidézik a tegnap megsértett önérzetét.*
- Na persze kijöttök szórakozni rajtunk! Ez aztán a segítség, tényleg! Akkor már inkább maradtatok volna bezárkózva a ku...
*Ekkor látja meg, hogy Agbrerve el kívánja hajítani a buzogányát, s más esetben valószínű megszólná az óriást ezért (és valószínű hasztalan) ám ez a támadás eszébe juttatja Raeyannak, hogy most valahogy úgy néz ki, mintha csatarendbe álltak volna a falusiak – amitől értelmet nyer az óriás reakciója. Gyorsan lekapja ő is a lándzsáját a válláról. Hacsak nincs mindnek rejtett fegyvere, nevetséges... Nem, a buzogány döndülése a frisslevegőn demonstrálja, hogy rejtett pajzsuk, az már van. Bár – csak hogy biztosra menjen, ő maga is kipróbálja a pajzsot, a dárdájával, amit a hegy nélküli végével előre küld el – csak hogy ne kopjon a hegye feleslegesen. Normál esetben nem sok mindent találna el, de ezt a falat azért csak-csak. Ez is koppan a láthatatlan falon, amiről biztosra veheti, hogy a falusiakhoz már nem férnek hozzá.*
- Átkozottak! *Kérdés az, hogy mihez igen? Közben a falusiak hozzákezdenek a kántáláshoz, amit valószínű nem nekik szántak, mert ő legalábbis egy szót sem ért belőle. Mindenesetre ezt az időt választja arra, hogy elhajított dárdáját sietve visszaszerezze. Épp hogy hozzájut, amikor egy nyerítés hallatszik a hátuk mögül.*
- Vigyázz!
*Pördül meg, arra számítva, hogy az épp megjelenő unikornis támadásba lendül. Ám az nem csinál ilyet, hanem otthagyja őket. Egyelőre. *
- Hát, márpedig azt hiszem épp most futottunk össze a kardjukkal.
*Hátrafordulva tán még mindig ott látja a falusiakat, akik épp élvezik a műsort, de ha már visszavonulnak is, még utánuk kiáltja:*
- Most boldogok vagytok?
*Ha valamikor, hát most látszik rajta a pánikhangulata.*
- Mind csak eljátszotta a szerepét. Az orrunknál fogva vezettek ide minket, hogy... Kinyírjon egy unikornis?
~Az óriásnak volt igaza, amikor gyanakodott. Hogy nem vettük ezt észre?~
- Remélem tényleg véget ér valahol a fal. A csapdát viszont szerintem felejtsük el, ez nem egy... egy közönséges egyszarvú, szárnyaszegett jószág.
*Bár az előnyös lehet, az Agbrerve-féle karókat magukkal viszik, ha mást nem, megdobálják vele. Bár ő maga még azt az elefántot sem nagyon találná el, de ez most nem nagyon érdekli. Most haragszik úgy mindenre, aminek köze van a faluhoz, hiszen egészen eddig átverték, hogy belecsalják egy teljesen értelmetlen halálba. Na meg maga a tény, hogy az a valami valószínű meg akarja ölni.*
- Itt pedig nem maradhatunk, azt hiszem, az lenne a legjobb, ha a fal mentén mennénk végig, hátha megtaláljuk a végét.
*Mondja, bár így másodjára kimondva, nem tűnik valószínűnek. Ha a falusiak mindenképp meg akarják ölni őket, nyilván nem hagynak kiskapukat. Jobb ötlettől megfosztva néz körbe az utolsó három személyen, akikre még számíthat. Legalábbis ő őszintén így hiszi. Ráadásul - talán csak a véletlenszerűség kedvéért - Arsenoron állapodik meg a tekintete.*
A hozzászólás írója (Letrion Raeyan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.23 23:03:45
3882. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-23 22:33:01
Üzenet elküldve: 2015-01-23 22:33:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Üzletelés?//
- Na, akkor ezt mondjad!
* Fejével a kocsi felé int.*
- Odakísérlek.
* Megvárja, hogy Svir elinduljon, majd követi, viszonylag szorosan mögötte haladva. Még mindig igen óvatos a figura, az ő illegális "munkájában" ez egy igen fontos tulajdonság. A megfontoltság, s hogy ne bízz meg senkiben! A kocsit megkerüli, s ott is láncok lógnak, de ott már vannak is valakik.*
- Ez a választék.
* Mutat körbe. Ott van egy vörös hajú, szeplős fiúcska. A porban ül, vékony kezecskéjében egy kis kenyérhéjat tart, s azt eszegeti. Fekete szemeivel rémülten néz az érkezőkre, s igyekszik minél messzebb húzódni.
Ott csücsül egy fiatal nő, kb. 20-25 éves lehet, s egy kisgyermek ül az ölében. A lánykának világosszőke, göndör fürtök lógnak arcába. Az összképbe bezavar, hogy apró ruhácskája szakadt és mocskos. Az édesanyja hasonlít a gyermekre, viszont arcán egy nagy heg húzódik. Talán kard okozta... Egykor ő is szép nő volt, így azonban már nem éppen a angyali kinézete. Ahogy megpillantja az érkezőket szorosan magához húzza gyermekét. Van még itt egy idősödő elf, haja már őszes, arca ráncos, kissé sovány. Fizikuma már nem tökéletes, de azért nem is úgy néz ki, mint aki felkelni sem tud. Mellette egy fiatal férfi ül, harmincas éveiben járhat, széles vállai, izmos karjai miatt arra lehet következtetni, hogy fizikai munkát végzett. Barna szemeiből megvetés olvasható ki.*
- Kutyák...
* Motyogja maga elé.*
- Elhalgass vagy agyoncsaplak!
* Rivall rá a kalapos figura. Még egy fiatalabb teremtés üldögél a porban. 18-20 évesnek látszó ember leány, ő is kissé le van soványodva, de azért még nem betegesen. Hosszú, barna haja fontban van, zöld íriszeivel nem is néz az érkezők irányába, tekintete a semmibe mered, mintha nagyon gondolkodna valamin. Mint a többieknek, neki is vacakak a ruhái, de nem ronda, sőt egészen bájos lány.*
- Ha nem felel meg egyik sem, akkor még van máshol is kocsi szolgákkal, de ezek nagyrészével is jól járna.
* Mondja a kalapos Svirnek. Ő barátságosabb, így érthető, hogy miért az ővé az eladó szerep.*
- Na, akkor ezt mondjad!
* Fejével a kocsi felé int.*
- Odakísérlek.
* Megvárja, hogy Svir elinduljon, majd követi, viszonylag szorosan mögötte haladva. Még mindig igen óvatos a figura, az ő illegális "munkájában" ez egy igen fontos tulajdonság. A megfontoltság, s hogy ne bízz meg senkiben! A kocsit megkerüli, s ott is láncok lógnak, de ott már vannak is valakik.*
- Ez a választék.
* Mutat körbe. Ott van egy vörös hajú, szeplős fiúcska. A porban ül, vékony kezecskéjében egy kis kenyérhéjat tart, s azt eszegeti. Fekete szemeivel rémülten néz az érkezőkre, s igyekszik minél messzebb húzódni.
Ott csücsül egy fiatal nő, kb. 20-25 éves lehet, s egy kisgyermek ül az ölében. A lánykának világosszőke, göndör fürtök lógnak arcába. Az összképbe bezavar, hogy apró ruhácskája szakadt és mocskos. Az édesanyja hasonlít a gyermekre, viszont arcán egy nagy heg húzódik. Talán kard okozta... Egykor ő is szép nő volt, így azonban már nem éppen a angyali kinézete. Ahogy megpillantja az érkezőket szorosan magához húzza gyermekét. Van még itt egy idősödő elf, haja már őszes, arca ráncos, kissé sovány. Fizikuma már nem tökéletes, de azért nem is úgy néz ki, mint aki felkelni sem tud. Mellette egy fiatal férfi ül, harmincas éveiben járhat, széles vállai, izmos karjai miatt arra lehet következtetni, hogy fizikai munkát végzett. Barna szemeiből megvetés olvasható ki.*
- Kutyák...
* Motyogja maga elé.*
- Elhalgass vagy agyoncsaplak!
* Rivall rá a kalapos figura. Még egy fiatalabb teremtés üldögél a porban. 18-20 évesnek látszó ember leány, ő is kissé le van soványodva, de azért még nem betegesen. Hosszú, barna haja fontban van, zöld íriszeivel nem is néz az érkezők irányába, tekintete a semmibe mered, mintha nagyon gondolkodna valamin. Mint a többieknek, neki is vacakak a ruhái, de nem ronda, sőt egészen bájos lány.*
- Ha nem felel meg egyik sem, akkor még van máshol is kocsi szolgákkal, de ezek nagyrészével is jól járna.
* Mondja a kalapos Svirnek. Ő barátságosabb, így érthető, hogy miért az ővé az eladó szerep.*
3881. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-01-23 22:04:37
Üzenet elküldve: 2015-01-23 22:04:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Üzletelés?//
*A haramia válasza nem túl megnyugtató, de azért még nem kezd aggódni, egy talán is sokkal jobb, mint az örök klasszikus "pénztvagyéletet" felkiáltás. Meg aztán Svirt sem kell félteni, remek mérgezett nyilai vannak az íjához és a kardjával sem utolsó. No de nem verekedni jött, azt tud a városban is.*
- Ennek nagyon örülök. *Mondja vigyorogva az őt elsőként megszólítónak.*
- Egyenest. *Mondja, majd majdnem megvárja, hogy a csuklyás válaszoljon.*
- Szóval egy szolgáló. *Teszi gyorsan hozzá. Nagyon reméli, hogy ez már elég egyértelmű válasz a marconáknak.*
*A haramia válasza nem túl megnyugtató, de azért még nem kezd aggódni, egy talán is sokkal jobb, mint az örök klasszikus "pénztvagyéletet" felkiáltás. Meg aztán Svirt sem kell félteni, remek mérgezett nyilai vannak az íjához és a kardjával sem utolsó. No de nem verekedni jött, azt tud a városban is.*
- Ennek nagyon örülök. *Mondja vigyorogva az őt elsőként megszólítónak.*
- Egyenest. *Mondja, majd majdnem megvárja, hogy a csuklyás válaszoljon.*
- Szóval egy szolgáló. *Teszi gyorsan hozzá. Nagyon reméli, hogy ez már elég egyértelmű válasz a marconáknak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257