Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 256 (5101. - 5120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

5120. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-26 18:30:35
 ÚJ
>E'Nissa Shor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Irány a város//
//Összefújja a szemetet a szél//

* Na igen, a tőrökhöz ért, ahhoz nem kell akkora tanítómester. Persze nem árt, ha van, aki megmutatja, hova is érdemes döfni, miként okos tartani a fegyvert ahhoz, hogy ne vehessék el tőle. De fele annyi okítás se kell, mint mondjuk a kardforgatáshoz. Reménykedett benne, hogy abban a különös táborban majd akad egy segítő, aki megmutatja a fortélyokat, de hát másként alakult az élet. Mint ahogy már sokszor tett így az a fránya sors, játszadozva halandó bábuival, és valószínűleg még sokszor fog is. *
- Az többnyire a tenyeremtől * villantja meg vigyorogva humorérzékét, talán éles eszét is, hisz hamar kontrázni tud a szavakra. De nagyon nem merülnek bele a fejtegetésbe, előbb csupán apja figyelő mozdulatai tűnnek fel, majd idővel a hangok is. Az ő vére vegyes, hát érzékei nem olyan kifinomultak, mint a tiszta elfnek, de azért talán csipetnyit hamarabb észleli az előttük haladókat, mint egy ember tenné. És bár még maga sem biztos abban, hogy óhajtana csatlakozni, főképp a tegnap felszedett ostoba ember után, a ló nem neki engedelmeskedik, így legfeljebb eltűrheti a dolgot, ellenkezni nem sok lehetősége van.
Persze némi megkönnyebbülést hoz, hogy ismerős arcokat pillant meg, főképp a hóhajú kolosszust. Milyen különös, a táborban hűnek, tartóoszlopnak tűnt, most még is maga is a távolba tart. Talán jó oka volt eljönni, talán látta a vészt, amit még sokan nem tudatosítottak. Talán valóban okos dolog volt eljönni, nem a kifejletet várni. *
- Üdv! * apró biccentés csupán mindenkinek, majd hagyja hogy apja és az újak megtárgyalják a dolgokat. Annyira még nem oldódott fel, hogy csak úgy társalgásba bonyolódjék. Még szoknia kell, hogy talán nem mindenki a falu szégyenét látja benne, még fejlődnie kell, hogy ne mindenkiben a rosszat lássa. *

5119. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-26 17:57:36
 ÚJ
>Virakoocha Intii avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A kis tündért azon a fán találja az est, amelyikre a gonosz fenevad felkergette.
Az észveszejtő menekülés után – mely hasznos, vagy haszontalan volt, nem tudja –, elfáradt a törékeny teste. Nem sokkal azután, hogy megbizonyosodott arról, hogy a zöld szörnyeteg már nem akarja bántani, s nem rohant utána, lehunyta a szemét és elaludt. Álmai nem voltak tiszták. Kaotikus és zavaró rémálmok kerítették hatalmába, melyek nagy része menekülés volt, a föld pedig elpergett lába alól.
Ahogy ébredezik, halkan felnyög. Érzi a görcsös fa törzsének merevségét, a bőrét karcolják a barázdák. Arca előtt zöld leveleket himbál a szél, el-eltakarva a nap sugarát. Aranykeretes szemeit feltárja, és szembe néz a villódzó fénnyel. Ahogy felnyitotta, abban a pillanatban le is zárja a szemeit, s sebesen pislogni kezd. Jobbját fájó halántékára emeli. Száraz vérlemezkék tapadnak ujjaihoz, s érzi, hogy kellemetlen dagadás gyarapodik a bőrén. Biztosra veszi, hogy szétnyílt a bőr, s körülötte barnában játszó lilás elszíneződés van. Kis erőt fejt ki a pont felett, s mintha most csapódott volna neki ismét a kő, annyira éles fájdalom járja át. Balkeze is megrándul és védekezésre emeli, reflexből. Nagyot sóhajt, majd miután leporolta a kezéről a száraz vért, hasán fűzi össze az ujjait, hogy pihenését még ne kelljen megszakítania. Nem jár még későre, kora est lehet.
Szemeit a környező ágak közé irányítja, de tekintete elveszik.*
- Ébredj, kedves, kóstold a port. Hat láb mélyen, még mindég élünk.
*Szája száraz, s íze savanyú. A dalt mégis tisztán nyögi, amennyire tudja. Megigazítja testét a fa ágán, szárny csonkjai beékelődnek a barázdákhoz. Egyetlen rántással húzza ki a hegyes csont darabot, s úgy dönt, ha már nem tud kényelmesen feküdni, akkor feláll. Ideje hát elindulni, de merre?
Talpa alá gyűri az ágat, mely fekhelye volt eddig, s behajlított térdekkel ereszkedik alá a két méteres mélybe, hogy ott talpának elejével felfogja a becsapódást. Körbe kémlel a közelgő szürkületben. Nem ragadja meg a figyelmét egyetlen eltévedt pillangó sem, s már állat sem. A feltámadó szél végig borzolja hajának kilógó részét, ennek hatására megigazítja sapkáját, aztán felöltőjét is, majd ugyanazon fa mellé, melyen pihent, leguggol, hogy elvégezze szokásos dolgát. Egy ártalmatlannak tűnő levéllel törli ki, melyet csak hanyagul félre hajít. Feláll, s ellép a fától, hogy aztán szépen lassan útnak induljon ellentétes irányba attól a helytől, ahol az orkkal találkozott.
Meztelen lábaival fel-felrugdos egy-két pimpózó virágot, némelyikről rovarok is aláhullnak, vagy dühösen felszállnak, hogy aztán megfenyegessék a tündért. Virakoocha határozott kézmozdulatokkal kever le, az ilyen kellemetlen bogár népeknek egy sallert, amit pedig el tud kapni, azt a kékpille sorsára küldi, egyenesen a hasába.
Lassan sétál, még fájnak az orkkal való ütközet nyomai. Hátat fordít a napnak, s a szél városának.*

A hozzászólás írója (Virakoocha Intii) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.26 18:06:24

5118. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-26 01:02:10
 ÚJ
>Amallie T Leser [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

~Mit akar most kezdeni magával? mik a céljai?~
*Ezek jó kérdések és sokat gondolkozik rajtuk, a legjobb lenne felkeresnie a városban egy alvilági klánt, ahová tudásával csatlakozhat és segítheti őket, csak el kell hitetni velük, hogy a gyógyítás és a méreg keverés is milyen fontos feladat és nem kér mást csak álnevet és védelmet. Nem is kell ott tartózkodnia velük a klánhelyen, csak néha odamegy, ha szükség van rá. Még egyszer nem eshet szerelembe és nem lesz senki ágyasa sem, nem követheti el újra ugyanazokat a hibákat, megtanulta a leckét mikor látta meghalni szerelmét, aki csúnyán kidobta, pedig ő volt a vezér és helyre rakhatta volna a népeket.
Szabadidejében talán fel kutathatná, hogy testvére él e vagy hal e, mikor égett le az árvaház és voltak e túlélők, esetleg van róla a helyi könyvtárban valami feljegyzés. Hogy mihez kezdene, ha megtalálja testvérét nem tudja, ahogy azt sem ha megtudja, hogy halott fogja e gyászolni vagy nem érez majd semmit, ahogy eddig is, legalábbis az előttig, amíg meg nem látta a leégett árvaházat... most kicsit bizonytalan mit érez a húga iránt.*

5117. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-25 21:46:10
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Thyrnitta//

* Sokkal jobb itt, mint a városban. Sokkal, sokkal jobb, szabadabb. Egy okoskodó ember mondhatná, hogy márpedig a lánynak félnie kellene tőle. Mert lehet, hogy épp azzal fékrőzött a bizalmába, hogy megtanította őt erre-arra, de, de korántsem mindenre. Még mindig könnyen legyűrhetné Nittát. Akár még úgy is, hogy a lány csak későn venné ezt észre. Egy bölcsebb viszont megmondaná, hogy Lorsan nem ilyen. Megkedvelte, való igaz, de majd halad minden a maga útján, a maga sodrásával. Viszont lebukik a nagy nézelődésben, ezért egy rövid ideig farkasszemet néznek egymással. Nem akar elrejtőzni a fürkésző pillantás elől. Nem teszi. S a mosolyt viszonozza. *
- Figyelmes vagy és gondoskodó. Egyre inkább örülök annak, hogy itt vagy vele, mert mégis jobb így, hogy nem kell egyedül csinálnom mindent. Bár. Ez nem azt jelenti, hogy ki akarnám használni jószívűségedet. Csak. Csak kellemes így. Amúgy nem leszek beteg úgy semmitől, jöhet bármi.
* Annyira nagyon nem vetkőzik le, csak a köpenyét és a vértjét veti le. Na meg a csizmát, hogy a vízbe gázolhasson majd. Figyeli Nittát azért, bár a fürdőben már jóval többett látott a lányból, mint most. Az ám. Viszont Nitta most tudja, hogy nézi. Nitta elmegy fáért, de mást is hoz még magával. Ő meg kifogta a vacsorának valót. *
- Áh, dehogy. Mondogatják, hogy a türelem, rózsát terem. Na, itt a türelem halat termett.
* Feleli mosolyogva, mert hát vevő a tréfára. Annyira más így, jobb. Felnevet. *
- Varázsolj bátran, tüzet gyújtok én.
- De az életben tartásában rád is számítok.
* Kicsit kétértelmű, de valóban szeretné, ha Nitta segítene. Élt, mint egy elf, ám lélek nélkül, most kezd belé vissza térni a lélek, az élet. Minden érzés. Leguggol és nekilát tábortüzet rakni, megfelelő távolságban a tótól és a sátortól. Még mezítláb van, feltűrt nadrágszárral, de hát, egye fene. *
- A rozmaringnak jellegzetes illata van. Akárcsak minden más növénynek. De most megyek, csak ide az erdő szélére. Mire megsül a hal, elkészülök a menedékkel.
* Holmijai közül kötelet és egy kisebb fejszét vesz elő. A cipőjét vissza húzza magára és elindul. A fák között keresgél alkamasabbat. Kettőt, aminek a lombjai szélesen terülnek szét, és nem túl óriások. Felmászik az alsóbb ágakig és összébb húzza őket a kötél segítségével. Salyát súlyát veti be, hogy szorosabban össze tudja kötni a lombokat. Ez jól fog védeni a nagyobb esők ellen is. Egy másik fáról levág néhány nagyobb ágat, olyan vastagokat legalább, mint az alkarja. Kihegyezi végeit és a fejszével a földbe püföli őket, hogy stabilan álljanak. Vékonyabb ágakat tördel le, amikről nem szedi le a lombot sem. Nem túl sűrűn azért, de befűzögeti őket a nagy ágak közé. Három oldalról és felülről lezárja a menedéket, hogy az eső ne áztassa el őket annyira. Utána keres néhány fűzfát, és azoknak az ágaiból gyűjt össze egy adaggal. Ezzel tér vissza a tópartra, a sülő halak és Nitta mellé.*
- Nos, ez meg is volna. Ha akarod, nézd meg milyen lett.
* Elrakja a fejszét és egy kést tesz maga mellé, na meg a kötél megmaradt darabját, ami nem lesz hosszab egy méternél. A fűzfa ágait letisztítja és talán nem kis meglepetést okozva a lánynak, fonni kezdi az ágakat. Nem túl magas, inkább széles kosárfélét fon. Az utolsó két ágat meghajlítja annyira, hogy azt a réseken át tudja fűzni, ha kell. Hely az pont annyi van, hogy erősen tartson. Egy másik résnél pedig a kötelet fűzi át és megköti. Másik végére hurkot köt és begyalog vele megint a vízbe, cipőjét újfent hátra hagyva. A kötelet fogva dobja be a vízbe a kosarat, és az a rések miatt könnyebben lesüllyed, víz is kerül bele. *
- Hogy ne kelljen mindig horgászni.
* Kilábal vele a partra és a sátor mellé téve azt leül a földre. *

5116. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-25 19:22:48
 ÚJ
>Fibienne Ayalsa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

- Hahó! Van itt valaki?
*Szólongatja egyre tétovábban a csöndes erdőt egy fiatal lányka. Az aljnövényzet halkan zizeg apró talpai alatt, miközben csinos, kék szalagos ruhácskájában menetel valamerre. Ziál majdnem biztos, hogy erre jött, csak... elkerülték egymást. Biztos csak elkerülték egymást. Megtorpan. Vissza kéne menni valahogyan a városba, ott minden sokkal világosabb. Itt nem jó. Mindenhol csak fák. Az izgalom ugyan forró izgatottsággal járja át kisinyke testét, de éppen elég ideje van már a zöld lombok alatt ahhoz, hogy megunja őket. Most már csak haza akar menni. Haza Ziálhoz és a lovaghoz!
Nem sír, valaki úgyis megtalálja majd, de a mesekönyvek rémisztő történetei mintha lassan, de biztosan felélednének körülötte. Fogalma sincs merre lehet Arthenior, de lépéseit megszaporázza, ugyanis nem akar erdei lidérc vacsora lenni. A lidérceket még az erőt adó meditáció sem segít, amit Ziál tanított neki.
Valahol nem is olyan távol Fibitől, megreccsen egy ág, mire elveszítve eddigi boztos önuralmát, ijedt sikollyal kezd el rohanni, bele a vakvilágba. Ugyan nincs még sötét, de az erdő akkor is rejtelmes tud lenni, amikor félhomályban úszik.
Nem kérdés, eltévedt, de ő még bízik a csodában. Addig megy és addig fut, amíg ki nem ér ebből a susnyásból. Még a furcsa, magas bácsinak is örülne, csak legyen itt. Kitartása végül eredményesen zárul. Kék cipellős lábai ugyanis ösvényre lelnek, de az út mindkét iránya majdnem ugyanúgy néz ki. A nagy futásban bizony egy kicsit elfáradt, legszívesebben letenni piciny popsiját az út közepére, hogy legyen aki észreveszi, de a remény túl nagy szikrát adott. A kiút lehetőségét egyedül is, úgyhogy jónéhány fújtatás után, kipirult arccal elindul... mondjuk jobbra. Még szökken is hozzá egyet-kettőt, majd tenyerét reménykedve dörzsöli össze, ami ettől érezhetően melegebb lesz. Amott mintha már ritkulnának is a fák.*

5115. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-24 23:00:19
 ÚJ
>Megöhr Tuwub [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Fëlyne Boleth//
//NJK-sításba bele vagyon egyezve//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz!//

* A fizetség dolgon eltöpreng egy pár másodpercig, hogy tud-e adni vajon valamit a pénzen kívül - melyre nincs nagy szüksége ugyebár -, majd mikor nem kap magától választ, megszólal. *
- Alig néhány perc. Én is épp arra indultam, mikor megláttalak. * Improvizál az öreg, mert ez a legkézenfekvőbb lehetősége. Ezután elmutat az ellenkező irányba, mint ahonnan a lány érkezett, ám nem a valódi utat mutatja persze. *
- Elkísérlek akkor már. * Mondja és mivel ellenkezésbe nem botlik, így lassan eltűnik a fák között és percekkel később megáll és lehajol valamiért, majd másodperccel később egy kővel üti meg a lány koponyáját. Ereje nem nagy már, de arra épp elég, hogy az elf hanyatt essen. Nem hal még meg, akkora szerencséje nincsen. Gyorsan körülnéz, majd miután meggyőződik arról, hogy senki sem figyeli, rugalmasabb növények száraiból rögtönzött kötelet készít. Nem habozik sokat, a lány figyelemre méltó testére egy pillantást sem vet, pedig ruháitól hamar megszabadítja és összekötözi. Lábat lábbal, kezet kézzel. Fegyvereit egy bokorba hajítja ruháival egyetemben, majd előkészíti tőrét és egy tűzszerszámot és vár. Elég ritkán járt helyen vannak, így az egyre sötétedő ég alatt igen valószínűtlen, hogy bárki erre járjon. Egyelőre valóban senki nem zavarja meg. A nap utolsó vörös sugarait is elnyeli a horizont, a hold ezüst sugarai felbukkannak, ezzel kísértetiesen megvilágítva az erdő fáit. *
- Itt az idő. * Jelenti be ünnepélyesen az öregember. Már kezdett fázni tenyere, de meg sem moccant eddig. Most összedörzsöli és gyengéden megveregetve a lány arcát, megfogja, majd megemeli állát és a semmit sem értő szempárb néz. Még mielőtt az kérdezhetne, egy ruhadarabot gyömöszöl a szájába és kis tüzet gyújt, mely fölé mintha véletlenül helyezte volna tőrét, rá sem pillant az egyre vörösedő acélra. Míg vár, gyengéd érintésekkel tűzdeli a lány pofikáját és ártalmatlanul mosolyog.
A penge vörösen fénylik, még miután kiveszi a tízből is. *
- Minél jobban ellenkezel, annál jobban fáj. * Mondja békésen, mintha valami szelíd dologról beszélne. Nem kinozni akarja, csak feláldozni, így habár sok minden eszébe jut, nem foglalkozik olyan badarságokkal,mint a köröm leszedése vagy ilyesmik, csak megfogja az izzó tőrt és alig fél centiméteres vastagságban a lány hátába szúrja. Boleth a rongyon keresztül is próbál kiáltozni, de nem hallatszik messzire a hangja. A kés hegye jégcsapként fúródik a húsba, a forró acél viszont fekete nyomot hagy a bőrön. Lassan húzni kezdi fel, aztán jobbra, majd le és balra, aztán megint fel. Egy kört rajzol le a lány hátán, mely a kapálózások ellenére egészen szabályosra sikeredett. A kőr közepére szúr ezúttal, valamivel mélyebbre és most nem tesz mégegy kört, csak megfordítja egyszer a kést, hogy egy pont legyen a kőr közepén.
~ A Szem készen áll. ~ Azzal készen áll és a tőrt erőteljes mozdulattal a lány szeme fölé szúrja, ahonnan már nem nehéz kihalászni a szemgolyót. Hiába minden ellenállás, Tuwub erősen fogja lábaival és egyik kezével, valamint a kötelek is kitartanak. A lányt ismét a hasára fordítja és a közepén tátongó lyukba rakja a véres szemgolyót, majd idegen nyelven kántál pár sort. Észreveszi, hogy időközben komába esett a nő, így arcát nem túl erősen megpofozza, hogy feleszméljen és egy égő gallyat hajít rá. Először forgolódva lesepri magáról a fadarabot, de egyre többet hajít rá, végül az egész teste lángba borul, mígnem egy elszenesedett, hajnélküli rongybaba marad csak a földön heverve. Tuwub egy megmaradt ruhadarabb törli tőrét és ennyit mond az ég felé. *
- Íme az első áldozat. * Válasz persze nm érkezik, hiába vár percekig. Aztán lassan feláll és ott hagyja a helyszínt mindennel együtt. Ő a város felé megy, csak a kis tüzet oldja el. *

5114. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-24 22:35:34
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Thyrnitta//

*Békességes, ez az első dolog, ami Nitta eszébe jut, annyira békességes ez a hely, szinte érzi, a lelke hogy nyugszik meg tőle, hogyan simul el minden baj.
De a megnyugvás érzése valahol furcsa is, mert egyfelől nyugodt, a táj lecsendesíti, Lorsan közelsége pedig nem tölti el félelemmel, bízik benne, különben nem jött volna el vele ide. Hiszen a férfi nagyobb is, erősebb is, és Nitta pontosan tudja, hogy mennyire jó harcos. Semmi perc alatt le tudná gyűrni Nittát.
De másfelől évek óta ő az első, akivel szemben nem fél ettől. Elképzelhetetlennek tartja, hogy Lorsan erőszakos legyen vele szemben. Talán ez, és hogy kedveli, ezek tehetnek arról, hogy úgy érezte, jó volt átölelni az elfet lovaglás közben.
Az arcán furcsa kis bizsergést érez, mint amikor úszott, a szeme sarkából pillant oldalra, és igen, igaza van, a férfi őt nézi.
Nitta elmosolyodik, és felé fordul, ha Lorsan nem kapja félre a tekintetét, akkor egy percig egymás szemébe nézhetnek, aztán a lány bólint.*
– Jó terv, tetszik ez a hely.
*Az erdő felé pillant.*
– Rendben, bár ahogy látom, most tiszta az ég, de sosem árt egy menedék. A halakat szívesen megsütöm, meg talán találok mellé valami köretnek valót is. Van esetleg olyan növény, amit nem szeretsz? Úgy értem, amit nem ehetsz, Tudod annak idején, még odahaza, volt egy osztagparancsnokunk, aki kiütéses lett a málnától, de nagyon csúnyán *meséli.* Ezért szoktam megkérdezni.
*Egy pillanatra meglepi, hogy Lorsan vetkőzni kezd, de aztán bólint.*
– Kényelmesebb lesz.
*Könnyedén, gyors mozdulatokkal csatolja ki a vértet, amit egy ügyes kezű kovács alakított direkt őrá, és készített el úgy, hogy egyedül is könnyen le és fel tudja venni. A vért alatt jelenleg csak egy könnyű sötétszürke pamut felsőt visel, ami a nagy melegtől kissé a bőrére tapad.
Nagyot szusszan.*
– Rögtön jobb. Megyek a tüzelőért *Mosolyog, és sarkon fordul, könnyed léptekkel szalad el az erdőszélig, majd miután összegyűjti a tábortűzre valót, immár óvatosabban jön visszafelé, karjaiban a rőzseköteggel.
És még valamit hoz, az öve alá rejtve ott lapul a holdsajt három termése is, amit az erdőben lelt.
Megáll még visszafelé egy fura levelű kisebb bokornál is, megdörzsöli a leveleket, majd aprót sikkant örömében, tör a bokorról egy ágacskát, és immár nagyon elégedett képpel tér vissza a táborukba.
Aztán csak néz nagyon a halakra.*
– Hű a betyárját! Megbűvölted őket? *kérdezi tréfásan, széles mosollyal.
És úgy látja talán Lorsan vevő is lesz a könnyedebb hangnemre, talán a csipkelődésre is.
Olyan, mintha a vértjével együtt valami mást is levetett volna, mintha egy láthatatlan pajzstól is megszabadult volna, és idekint a tó partján végre szabadabb lenne, jobban önmaga.
Sokkal megközelíthetőbbnek látja őt a lány.
És döbbenten veszi észre, hogy ezt egyáltalán nem bánja, hogy hosszú évek óta most először örül annak, hogy valakihez esetleg közelebb kerülhet.*
– A tűzrakás férfimunka. Addig én varázsolok egyet *mondja, majd leguggol, és az előkészített halakat bedörzsölgeti az ágacskáról tört levelekkel, de óvatosan, hogy ne törje a húsukat.* Majd meglátod, hogy milyen jó lesz!
*Előre élvezi a dolgot, a vacsorát, és azon gondolkodik, vajon milyen arcot vág majd Lorsan a fűszerre, a rozmaringra, amit persze igyekezett nem mutatni neki, bár ha az elf orra jó az ilyesmihez, esetleg érezheti az illatot.*

5113. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-24 20:38:32
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Thyrnitta//

* Pedig szeret beszélgetni, ha van kivel és van miről. Van úgy, hogy nincs kedve valamilyen témához, ez hamar kiderül nála. Az is fontos, hogy kivel beszél, merthogy régen nem volt olyan mellette, akivel úgy beszélhetett volna. Csak Szelíd, de ő nem nagyon válaszol, csak felnyerít néha. Bár, ha most valamiről beszélhetne, az érzés az, amit Nitta érintése váltott ki belőle. De erről még nem tud beszélni, magában sem tisztázta azt, amit érez. Jobb, ha most csendben marad. De nem fogja elfelejteni az érintését, és azt az érzést. Egy ideig ő is nézi a tavat, lopva Nittát is, az arcát, szemét. *
- Itt a tóparton felhúzom a sátrat és itt rakunk tábortüzet is. De készítek majd egy menedéket az erdő szélén, ha olyanra fordulna az idő. Ott az erdő szélén tudsz gyűlyteni galyakat, addig felállítom a sátrat és megpróbálok néhány halat fogni. Ha ez megvan, megsütnéd őket?
* Akkor az erdőnél megcsinálná azt a plusz kis zugot, meg néhány apróságot elintézne. Leszed mindent Szelíd hátáról és lenyergeli őt. Leteszi azt a földre és elő szedi a sátrat. Nem túl nagy, de neki elég volt. Majd most Nitta fogja használni, ő ebben az időben amúgy is jobb szeret a szabad ég alatt aludni. *
- Ezt már inkább leszedem magamról, szerintem te is vedd le a vértedet, kényelmesebb úgy.
* Ledobja a köpenyt magáról a nyereg mellé, Szelíd amúgy is a közelben császkál, legelészik. A köpeny után a bőrvértet veszi le, bár ezen kívül van neki egy másik, ami strapabíróbb. Ez csak egy kis plusz, amit a város miatt vett magára. Ezért is tudott Nitta úgy hozzá érni. Most már csak az ing van rajta. Még a csizmáját veti le, nadrágjának szárait felhajtja valamennyire. Tőrével levág egy nádszálat, kifaragja az egyik végét, hogy hegyes legyen, és a vállára dob egy üres tarisznyát. Begázol vele a tóba és csendben vár. Figyeli a vizet, várja, hogy megszokják a halak, hogy itt áll a vízben. A megfelelő alkalomra vár, hogy lecsapjon. Amit kifog, azt a tarisznyába dobja. Öt nagyobbacska hal kerül a tarisznyába, de azóta el is telt bő óra már. Annyit még megtesz a parton, hogy levágja a fejeket és felhúzkodja őket arra a nádra, amivel "horgászott". *
- Megsütöd akkor, amíg elintézem a többit?
* Mert akkor átadja azt. Nitta azért észreveheti, hogy valami megváltozott az elfen. Kevésbé zárkózott az arca, mint a városban volt. Kint a természetben jobban érzi magát, felszabadultabban. Némileg felengedett és hagyja, hogy ezt a lány is észre vegye. Nem bujkál többé, legalábbis, előtte nem fog. *

5112. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-24 17:33:11
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Thyrnitta//

- Egy órányira? Az egész közel, már ha arról van szó, hogy valamit mégis venni kellene a városban *jegyzi meg.* Ugyanakkor elég messze, hogy ne itt legyen a tömeg közepén.
*Nitta egyszerűen csak élvezi a lovaglást, hiszen hosszú évek óta nem ült már lovon, és természetesen tetszik neki a társaság is. ha nem így lenne, eleve el sem fogadja Lorsan ajánlatát. De még fontosabb az, hogy nem pusztán tetszik neki az elf, de bízik is benne.*
~Hiszen olyan férfi sok van, aki tetszik, ki ezért, ki azért, de a külső messze nem minden.~
*Ugyanakkor a kevés szavú elf társaságában jól is érzi magát, sőt, arra is kezd rájönni, hogy a férfi korántsem olyan hallgatag, mint azt elsőre bárki mondaná, a kérdés mindig inkább az nála, hogy kivel beszél, és van-e mondanivalója.*
~Vagy kedve. Meg tetszik-e neki a téma?~
*Nittának van min gondolkodnia, amíg kifelé tartanak a városból, így igazán nem is figyel a kezeire. Egy pontig!
Aztán csak magában dünnyög, szinte érthetetlenül, és örül, hogy a férfi nem látja a vérvörös ábrázatát.
Szerencsére Lorsan sem tesz semmi megjegyzést, így a lány reménykedik, hogy a társa elfelejti az egészet.*
~Nem történik meg újra, el fogja felejteni. Az a kár, hogy én meg nem.~
*Halkan sóhajt, és valóban megkönnyebbül, mikor Szelíd vágtába ugrik. Akkor már nincs más, csak a sebesség, az öröm, és az érzés, mintha ők hárman egy egység lennének, a két lovas, és a csodás paripa, aki zokszó nélkül viszi a dupla terhet.
Lorsanba kapaszkodik, öleli, és egyszerre izgatott és nyugodt, hiszen valami nagyon új felé indulnak el, ő így érzi, talán véget érhet a sokévnyi magány, enyhülhet a félelem. Ennél többet nem remél. nem mer reménykedni.
Csak sejti, mert végtére is mit tudhatna ő, hogy milyen mélyen kötődött az elf a párjához, magában összerakott egy történetet, hogy mi eshetett meg és hogyan, de azt nem tudja, valóban jól gondolkodott-e. Azt viszont igen, hogy a férfi húsz éve gyászol már.*
~Egyáltalán az is csoda, hogy szóba állt velem, nem az, hogy még tanít is, és elhoz ide.~
*A lány a kis tavat nézi, azt nézi akkor is mikor leszállnak a ló hátáról. Szerencsére most megússzák különösebb kínos helyzet nélkül.
Nitta elmosolyodik.*
- Nagyon jól hangzik. Szeretem a halat, és az úszás is...
*Hát igen, az elf pontosan tudhatja, hogy a lány mennyire jó úszó, igaz nem lett az első a versenyen, de az az érem is nagyon szép, amit végül ő hozott el a Nyári forgatagról Arthenior városából.*
~És ő látta! Látta, mikor elnyertem!~
- Akkor gondolom mindent sorba. Melyik részen álljon a tábor? Keressek gallyakat?
~A halat biztosan nem nyersen esszük majd, tehát lesz egy kis tábortűz. És úszni utána is ráérek, ráérünk majd, a tó nem megy innen sehova~
- Kész szerencse, hogy megtarthattam azt a fürdőruhafélét. nekünk adták *mondja még halkan.*

5111. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-24 01:31:51
 ÚJ
>Nestor Phargath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A kósza bárd útja//

*Az éjszaka leple alatt szándékozik tovább indulni. A kikötőbe indul, pontosabban annak környékére. Az a hely igen csöndesnek tűnik számára. Egyetlen bárdot nem ismer onnan, sőt, nem hallott senkiről sem arról a környékről. Talán teljesen tiszta, más bárdoktól szabad. Ő maga szereti a kihívásokat, ezért nem lenne nagyon gond, ha egy Essiához hasonlóval találkozna arrafelé, de előbb karriert kéne építeni. Erre pedig melyik hely lenne alkalmasabb egy olyannál, ami még szinte érintetlen ilyen téren? Ráadásul jelenleg semmilyen énekhangú nem tartózkodik az éppen épülő Tharg erődben, de erről természetesen nem tud.*
~Éjszaka. Elykor sokkalta frissebb a levegő, mint napközben.~
*Hatalmasat szippant belőle, s elégedetten elmosolyodik igazán.
Sathoranja könnyedén lóg bal vállán átvetve, ő maga pedig szükségtelenül ugyan, de a kecsességet erőltetve lépdel finoman, nagyokat, mérsékelt gyorsaságban. A fáradtsággal nem lesznek gondok, mert éjszaka érzi magát a legfittebbnek. Napközben javarészt alszik, hogy estefelé tele legyen energiával. A vacsora mellett múlató közönség jó közönség ám. Ha mág az éjfélt ütve is szórakoztatja a népet, akkor hatalmas bevételre számíthat, persze a helytől függően. Ha ittas az ember, már inkább adományozik az ilyeneknek, mint ő, csak azért, hogy mulathasson. Hiába, az alkohol az egyik legnagyobb mecénás.*

5110. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-23 21:21:44
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Thyrnitta//

- Szelíd hátán bő óra. Feltéve hogy kijutunk végre ebből a tömegből.
* A városban még lépésben és lassan haladnak, de nem tud mit tenni. Nem kergetheti szét a lovával a népeket, nem törhet utat előre. Nincs kedve néhány városőrnek magyarázkodni, nem is tenné. Hamar kivágná magát a szorult helyzetből, de nem akar sem magának, sem Nittának bajt azzal, hogy meggondolatlanul cselekszik. Na meg, nincs ellenére ennek a kényelmes tempónak. Bár zavarja a tömeg, a város bűze. De ahogy Nitta hozzá simul, érzi közelről az illatát, testének melegét; ami sokkal kellemesebben ennél a hőségnél; az feledteti vele, hogy hol is vannak. Legalábbis részben, mert az őket körülvevő tömeget mindig szemmel tartja. Itt nem érzi olyan biztonságban magát, mind a vadonban, ott kellemesebb. De most legalább kellemesebb. Ám ha, Nitta most előtte ülne, zavarban lenne. Ezért sem akarta, hogy előtte üljön a lány és nem akart visszaélni sem a helyzettel. Árulónak érzi magát már csak azért is, amit érez most. Ő a szerelme, Ő volt, míg élt és ennek már sok-sok éve, meghalt, vége. Ezzel benne is meg halt valami, legalábbis eddig úgy hitte. Most olyasmit érez, amit akkoriban. Nitta érintése azon a helyen. Lélekben meginog. Jó érzés ez és közben meg is haragszik önmagára. Mégis. Jó. És mégis. Nem akarja, hogy túl fontossá váljék számára Nitta, hiszen nem vigyázhat rá örökké. Felnőtt nő, arra megy, amerre akar. Ő szinte mindig vele volt, csak épp azt az egy alkalmat használták ki, mikor egyedül ment vadászni. Nem bírná ki újra. Fél magának is bevallani, hogy ha nem számítana neki semmit a lány, akkor nem vinné magával, hogy tanítsa, edze őt. A városból kiérnek és mikor vágtába lendül alattuk Szelíd, ezek a gondolatok és gondok eltűnnek a fejéből. Mintha nem is lettek volna kételyei önmagáról. Hallva a nevetésén, elmosolyodik és ő is felnevet, bár valamivel halkabban. Végül megállnak. Segít neki leszállni a lóról és ő is a környéket, a tavat figyeli. Sötétedik. Igaz az, amit Nitta súgott oly közel a füléhez az imént. *
- Gyönyörű hely. A víz pedig szerintem még eléggé meleg, biztos kellemes. Pakoljunk le, üssünk tábort és utána úszhatsz. Mit szólnál a halhoz, vacsorának?
* Estére jónak tűnik a tó közelében felállítani a sátrat és itt rakni tábortüzet. De ha egy-két napnál tovább akarnak maradni, mást is el kell intézni. *

5109. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-23 17:26:19
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Irány a város//

*Várakozik a válaszra, unásig. Utóbb az unás után is. Tötymörögnek az úton, egy darabig némán és türelmesen várja, hogy kiderüljön útitársaikról, hogy csapódnak-e a hóhajú kompániájához, avagy sem. Aztán elunja a várakozást. Viselkedése hirtelen egy módfelett idegesító, kevés éves tojáshéjas személlyé teszi hasonlatossá. Cicceg, nyüszörög, szemeit forgatja. Megindul az úton, aztán hátra fordul, megállítva az állatot, tüntetőleg megbámulja a tökörésző többieket. Nyekegve visszafordul, csípőjével elindítja-megállítja az állatot. Leszáll a lóról, visszasétál a többiekhez, tesz egy kört, aztán visszamászik a hátas nyergébe. Háttal. Lehasal, fejét a szépen formált tomporra hajtja, kezeit maga mellett lelógatja az állat oldalán. Ezt a foltos hátas göcögő, jókedvű nyerítéssel nyugtázza. Rilai visszafordul, a jámbor herélt nyakára hanyatlik, beburkolózik a sörénybe. Összeszuszog egyszem társával, aki maga is legalább annyira várja, hogy a városba érjenek, mint ő. Ennél látványosabban aligha tudna unatkozni. Mikor már több ötlete nincs, hogy miként szenvedjen még feltűnőbben, feljajdul.*
- Hát sose érünk oda?! - *A többiekre nyekken, aztán teátrális búcsúmozdulatot produkál.* - Na jó, én nem várom meg, míg lemegy a nap aztán a nyakunkba kapjuk az újabb adag szörnylényt. A városban találkozunk.
*Pöccintésre vágtába ugratja a párductarkát, elporzik az erdei úton.*

5108. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-23 11:07:13
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Thyrnitta//

- Én készen állok!
*Mosolyog, és belül közben majd szétveti az izgalom.
Valami újba vág bele ma este, olyasmibe, amit még nem csinált, igazából sosem volt még lehetősége szabadon élni. Talán furcsa, mert egy nemesi ház tagjaként nagy szabadságot élvezett, sőt fiús dolgokba is belekóstolhatott, mégis, az egy gyermek szabadsága volt. Ahogy a kamasz évei elérkeztek, és közeledett az idő, mikor férjhez kellett volna mennie, úgy került szembe egyre több korláttal, egyre több tiltással. Szinte törvényszerű volt, hogy fellázad majd, ahogy valahol az is, hogy az egyébként védetten nevelkedett lány nem a megfelelő ifjút választja. Tata figyelő szemeinek hála, végül nem történt semmi helyrehozhatatlan, sőt botrány sem tört ki.
De tata meghalt, és vele együtt a Wynn-háznak is vége lett, Nitta pedig hiába fordult volna segítségért az egyetlen lehetséges helyre, nem csak elutasították, de el is árulták, és meg is gyalázták.
Nyolc éve él az árnyékban, nyolc hosszú éve, és most először érzi azt, hogy újra kiléphet majd a napfénybe.*
- Mikorra érünk oda?
*Lorsan válla felett kukucskál, nézi a városi forgatagot, ahol még csak lépésben mehetnek Szelíddel, mert nagyon nem lenne szerencsés legázolni valakit, egyfelől, Nitta senkinek sem akar sérülést okozni csak úgy, másfelől a városőrség azonnal a nyomukba eredne, és a lány meglehetősen biztos abban, hogy Lorsan rosszul viselné már csak azt is, ha kérdezgetni kezdenék, főleg, ha valami szűk kis szobában tennék.
De bár türelmetlenül várja, hogy kiérjenek a szabadba, a megígért vágta kíváncsisággal és izgalommal tölti el, azért ez a nyugodt ringatózás is nagyon jó. Jó az arcát a férfi vállához simítani, jó átfogni, hogy le ne essen, nem mintha nem ülne egész biztosan Szelíd hátán, de akkor is jó valakihez csak úgy odabújni.*
~Nem valakihez. Hozzá.~
*Igazából nem gondolkodik, csak élvezi a pillanatot, miközben azért valahol tudat alatt ott van benne, hogy nem merne ilyesmit, ha Lorsannal szemtől szemben lennének.*
~Meg is halnék zavaromban, ha az ölébe kellene ülnöm! Vagy... vagy mégsem?~
*Először észre sem veszi mit tesz, aztán mikor igen, akkor aztán villámsebesen rántja el a kezét. Észleli, hogy az elf kicsit megrándul előtte a nyeregben, hallja rosszalló köhintését is. Legalábbis ő rosszallásként értelmezi.
Magában szégyenkezik, és most már nagyon figyel a kezeire.*
- Rendben *suttogja.
Megkönnyebbül, mikor kiérnek a városból, valamivel erősebben fogja át a férfit, kapaszkodik, mert Szelíd vágtába ugrik.
A vágta maga a szabadság, tökéletes, és gyönyörűséges a lenyugvó nap utolsó sugarainál, a ló mozdulatai, a könnyed léptei, mintha repülne pár hüvelyknyivel a föld felett, és az elf férfi, aki tökéletes ritmusban mozdul a lovával együtt, és ők ketten Nittának is átadják ugyanazt az ütemet és a lány végül hangosan kacag jókedvében.
Aztán megállnak.
A rét csendes, láthatóan kevesen járnak errefelé, és csak ritkán, pedig valóban nincs messze a várostól. A fű hullámzik Szelíd lábai körül, ahogy lelassítanak, majd végül a ló megtorpan.
Az esti langymelegben még érezhető a vadvirágok illata, az erdő széle már homályba borul, de a közeli tó vizén még megcsillan egy egy hullám a lenyugvó nap fényében.*
- Ez gyönyörű *suttogja Lorsan fülébe, nyakára.
Már nem kapaszkodik, kiegyenesedik a férfi mögött, kezei lecsúsznak a másik társa oldalán, áruló jobbja a férfi combján áll meg, balja a nyereg hátulján.*
- Vajon mennyire meleg a víz? *kérdezi a tavat bámulva.
Igen, nagyon is csábító most az a víztömeg, az edzés után a lubickolás lehetősége.*

5107. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-23 10:42:22
 ÚJ
>Veszettróka Múgen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//A macskamentő küldetés//

- Biztos, hogy nem macska volt. A szemei túl távol ültek ahhoz egymástól. Lehet a manód volt az, vagy bármi is, de biztos, hogy nem a macska, amit keresünk.
~ Macska, amit keresünk. ~
*Visszhangzik enne a mondat és kis híján hangosan felröhög. Annyi mindent átélt már eddigi rövidke életében, annyi hajmeresztő kalandot és balhét látott, hogy néha öregnek érzi magát... erre most itt csörtet a susnyásban egy lánnyal, akinek a haja olyan, mint a pókháló és egy macska után kajtatnak.*
~ Hihetetlen. ~
*Jegyzi meg magának, de nem fogja hangosan kimondani. Azzal lehet megbántaná a lányt.*
~ De mióta is érdekel engem, hogy kit bántok meg? ~
*Fut át agyán a gondolat, majd felidéz jó pár arcot a múltjából, többnyire olyanokét, akiket úgymond megbántott, vagy csak szimplán bántott... vagy megölt.*
~ Hááát, vannak páran, meg kell hagyni. ~
*Többek között ezért is jött el régi otthonából. Az ottani hatóságok keze idáig _talán_ nem ér el. A tartományurak bezárkóznak a saját kis szigetvilágukba és nem nyitnak kifelé onnan, miért áldoznának pénzt és energiát egy Múgen-féle bajkeverő felkeresésére és hazaszállítására? Így jár az ő esze, miközben haladnak az erdőben. Axata hangja zökkenti ki tűnődéséből. A lány immár másodjára jegyzi meg, hogy enne végre valamit.*
~ Azt hiszem ennyit megengedhetünk magunknak. ~
- Jó. Álljunk meg és együnk...
~ Na de mit is? ~
*Marcona tekintettel néz maga elé egy pillanatra, majd nagyot sóhajtva benyúl zekéje belső zsebébe és egy kisebb adag sózott halat húz elő, leszedi róla a rongyot, amibe be volt göngyölve az egész és Axata felé hajít egy nagyobbacska halat.*
- Ennyim van, egyél.
*A fák közötti hűvösben Múgen letelepszik egy fa tövébe és hátát a törzsnek veti. Nagyot harap a halból és mohón rágni kezdi. Ha a lány nem szólítja meg, akkor pár percig biztosan csendben lesz. Gondolatai a múlt felé sodródnak újra, tekintete kissé komorabbá válik talán, bár ezt ő maga nem veszi észre.*

5106. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-22 21:57:40
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Thyrnitta//

* Az úszás ebben a melegben az egyik legjobb dolog. Ez Nittának is kedvére való, így hát majd sort is kereítenek erre, ha majd kiértek. Nem biztos, hogy rögtön, de edzeni fogja a lányt és az nem egy nap lesz. Reméli. Jó érzés vele lenni, kicsit emlékezteti ez a régebbi időkre. Nitta is megbízik benne, úgyhogy nem lesz ez kicsit sem rossz. Na meg, nem a zsúfolt és büdös városban kell eltölteniük a napjaikat, hanem a természetben, annak "zajos" csendjében, ami neki a legkellemesebb. Végül is elf. Nitta számára is jobb lesz talán ez a nyugodtabb környezet. *
- Akkor hát indulás az erdőbe.
* Felhúzza a háta mögé a lányt. Aki kicsit helyezkedik mögötte és ez már a korábbi alkalommal is, khm, különösen érintette. Ilyen közel már régen érzet magához nőt. Szerencséje, hogy hosszú a haja és hogy háttal ül neki. Picit megremeg, de hamar össze szedi magát és elindulnak, kifelé a városból. Nitta nem könnyíti meg a helyzetét azzal, hogy a ruháin át a hasát simogatja, ahelyett, hogy csak úgy kapaszkodna. Az ég felé fordítja tekintetét, mert ebből úgy sem lát semmit a lány, s közben azon imádkozik, hogy hamar érjenek ki a város forgatagából. Akkor vágtába ugratja lovát és a lány már inkább kapaszkodni fog, mint simogatni. Nem rossz, nem rossz, sőt, nagyon is kellemes. Ilyen már hosszú évek óta nem történt meg vele. Valami megmozdul benne, ez a simogatás, a lovaglás kellemes tempója. Aztán Nitta egyik keze olyan helyre téved, ahol, nos, hát. Ha szerencséje van, akkor a lány azt nem veszi észre, hogy "ébredezik". Ahogy Nitta hozzá ér és rögtön el is húzza a kezét, ő meg majdnem kiugrik közben a nyeregből. Jó, az ő mozdulata apró, de levonható belőle, hogy "megijdet", vagy inkább megszeppent. A kósza kéz átkerül a gyomrára, ő meg, nem tudja mit mondjon, vagy tegyen? Köhint egyet. Majd megint. *
- Öhm.
* Nem, inkább nem mond semmit. Csak mennek tovább, kifelé a városból. S mihelyst meglátja a nagy füves területet, halkan hátra szól. *
- Ki is értünk a városból. Kapaszkodj erősen, most vágtázunk egy kicsit. Ne engedj el.
* Az utolsó mondatot még hallkabban mondja ki, inkább csak magának, talán. De Szelíd vágtába is ugrik egy mozdulatára és egyre gyorsabb tempót vesz fel. Valósággal átsuhannak a füves mezőn, mintha a ló hátán repülnének. A tó felé veszik az irányt és annak közelében fokozatosan lassítanak a tempón, hogy a part közelében zökkenés nélkül megálljanak. *
- Nos. Meg is érkeztünk Nitta.
* A mező, a közeli erdő és a tó. Együtt szép látvány, valóban elfnek való hely. Noha az emberek szívéhez is közel áll a természet. Ez a legjobb hely edzeni, éjszakázni, vadászni és halászni. Itt van minden, ami kell. *

5105. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-22 13:48:58
 ÚJ
>Wilhorp Gjarrazzo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Mivel az ösvényen Arthenior felé indult el, ezért nem meglepő, hogy némi séta után végül az erdő fái között lyukad ki. Meglehetősen régen járt már erre, de véleménye szerint a táj szinte alig változott valamit. Ebben természetesen az is közrejátszhat, hogy nem nézte meg elég alaposan a környéket akkor, amikor legutóbb átsétált itt. De ki az a ráérős barom, aki képes megjegyezni, melyik levél és melyik ág éppen merre lengedezett az enyhe szellőben? Ha ilyen emlékezőtehetséggel rendelkezne, akkor már régen egy mágus tanonca lenne. Nem tanul a hibáiból, most sem nézi meg alaposabban az erdőt, halad tovább a város felé.*

5104. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-21 14:29:11
 ÚJ
>Nauros, a Megégetett avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

*Beérnek az erdőbe. A fák lombja nem engedi át a napsugarakat, csak a fényüket és melegüket. Így a fák alatt a nyári erdő meleg, fülledt, és zöldes fény terít be mindent. Erre a melegre még rátesz egy lapáttal Nauros ruhája is. Hirtelen arra lesz figyelmes, hogy csak a saját léptei zaját hallja. Eddig lábait nézte, de most felkapja fejét. *
~Hol a némber? Elhagytuk egymást? ~
*Ez az, amit Nauros nem szeretett volna. Nem tudja, hogy merre megy, de kezd kételkedni abban, hogy a fogadó felé. *
~Volt egy kereszteződés... De az már messze van... És miért mennék vissza? ~
*Továbbhalad, követi a kitaposott utat. Néha találkozik emberekkel és tündékkel, akik a dolguk után mennek, de nem szól senkihez. Eszébe jut, hogy egyszer, a Kedves Ember mesélt neki a Mágustoronyról, ami Artheniortól délre helyezkedik el. Talán megnézhetné. Mindenek előtt azonban ételhez kell jutnia. Tovább halad az ösvényen, és várja, hogy végre kiérjen ebből az átkozott erdőből. Egyrészt mert nagyon melege van. Talán levehetné a ruhát... Csak néhány percre. Nem! Erről szó sem lehet! És ha valaki meglátja? Elhessegeti a gondolatokat, majd tovább bámulja lábait, és megy tovább. *

5103. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-21 11:39:16
 ÚJ
>Ailincy Nilyna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

*Mikor kinyitja szemeit, habár a fáknak hatalmas lombkoronái vannak, egy kis napfény éppen az ő szemére szűrődik a levelek közül. Morcosan hunyorog egy darabig, majd megdörzsölve szemét felül, és próbálja felidézni, hogy is került ő a fa egyik magasabb ágára.*
~Emlékszem... én idióta, már megint elaludtam egy ilyen helyen! Hogy lehetek ennyire... ~ *A fáról lemászik, miközben folyamatosan saját magát szidja, majd elindul a barakk irányába, hisz az volt az a pont amit az erre járásai idején mindig kihagy, és ideje lenne bepótolni. Muszáj lenne már egy kicsit edzenie, hisz köztudott tény, hogy ereje nagyon csekély, de utálja a barakknál levő sok embert, akik néha csak hadonásznak gyakorlófegyvereikkel. Gondolatai végét befejezve sétája közben a körülötte levő fákat figyeli, a kevés aljnövényzetet, és a hatalmas lombkoronákat, amik sötétségben tartják az erdőt, de a látvány még így is szép.* ~Nem csoda, hogy mindig elalszom az ilyen helyeken... valamilyen okból kifolyólag túl nyugtatóan hatnak rám.~ *Vesz egy nagy levegőt, és kicsit gyorsabb léptekkel folytatja útját a barakk felé.*

5102. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-21 10:10:14
 ÚJ
>Ágrólszakadt Janemita avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Irány a város//
//Összefújja a szemetet a szél//

*Figyelmesen hallgatja a csaplárlány terveit, hegyes fülei megmozdulnak kócos barna haja alatt, ahogy felparázslik benne az érdeklődés. Kíváncsi, mint oly gyakran, ám most komolyabb okai is vannak figyelmének. Ő is szeretné, ha Riali velük tartana, ha nem fogyatkozna meg újfent csöppnyi csapatuk létszáma.
Mert bizony ha Gabriennek nem tetszett a kereskedőnő reggelije, akkor Jane szárított holdsajtjától vért fog hányni, ez kétségtelen.
Amikor kedvese végigsimít kezén, szorít egy picit az ölelésen és hozzábújik az izmos háthoz. A jövőre vonatkozó kérdésre nem nagyon kell válaszolnia, nem érzi szükségét, hiszen úgyis Gabriennel tart. Nem kell megerőszakolnia magát, sőt, tökéletesen megfelel neki ezután az éjszaka után a város, a fogadók puha ágyai némi borral és a szeretett férfivel. Talán a Szörnyes sátor puha derékaljai tették ily kényessé a lányt nyűgösebb napjaira.
A félvérnek megfelel, ha egy egészként gondolnak rájuk, ahogy azt valamiért tették egészen attól a pillanattól, amikor együtt lépték át Thargarod bőszen őrzött kapuját. Hogy a Szellemek akaratából vagy más felsőbb erő kedve szerint történt-e, azt Janey nem tudja megállapítani, de ha belelátna Gabrien fejébe, akkor bizton egyet is értene a kolosszus nézeteivel.
Ami a rövid távú terveket illeti, az emberóriás kijelenti, hogy leissza magát a sárga földig, miután telepakolta hasát.*
-No, már nem tartasz tőle, hogy lebontod a Pegazust fene jókedvedben?
*Kérdezi elmosolyodva, amit a férfi legfeljebb a hangjának vidámabb csendülésén érezhet. Nem vár választ igazából, neki teljesen mindegy, hogy mennyire lesz morcos a fogadós vagy esetleg az összes kupát, poharat tönkreteszi. Majd isznak üvegből, a csaplárt pedig elhallgattatják vagy bezárják valahova.
Régi otthonuk sorsa nem hagyja hidegen, kék szemei hol Khanra, hol Rialira, hol az emberóriás hatalmas hátára villannak függően attól, kinél van a szó.*
-Isurii és a mágusai biztos, hogy együtt maradnak. Tökmindegy, hogy hegyen vagy városban.
*Feleli nagy komolyan a végén vállat vonva. Emlékszik a gyűlésre a Hrallh lépcsőjén és a javuk olyan tekintettel nézett a Vezér húgára, mint egykoron ők Kaganra. Mielőtt elsétált volna mellettük.
Janeyben nincs tüske, továbbra is szereti Kagant és hiszi, hogy jó oka volt az embernek elhagyni a törzsét, a családját.*
~Remélem, megleled a békéd, Hadúr, ha mindenki mást így felkavartál érte.~
-Sok álom borult, sokak otthonukat vesztették Kagan távoztával, elapátlanodtak. A régiek főként, de akik nem tartottak a Vezérrel, azok talán ott maradtak. Biztos nem hagyták a keselyűknek az otthonuk maradékát.
*Khan utolsó szavainak súlyát megérzi, megérti.*
-Igen, lehetett volna máshogy is, de nem lett. Nem érdemes a múlttal foglalkozni, amikor ennyire ingoványos a jövő felé vezető út.
*Előre mutat a sáros útra, bár szavait nem szó szerint érti. Most egy elég erős változáson mennek keresztül, otthont és hitet vesztetten. Nem érdemes így belegondolni a múlt történéseibe és energiát pazarolni a "mi lett volna ha" megfejthetetlen találós kérdésére. Az történt, ami. És ezen egy életnyi elmélkedés sem változtat, csupán az idő halad el felettük.
Nem kis meglepetésre, a kolosszus fegyverhordozó fiúja bukik elő a bozótosból. Janeynek vissza kell fognia magát, hogy ne nevesse el magát, de ha sikerül is, Gabrien érezheti a mögötte megrázkódó kis testet. A'frad amúgy elegáns megjelenésének és viseletének tépett mivolta arra engedi következtetni a félvért, hogy a fiú kicsit nehezen viseli az erdő bozótosainak selyembe tépő tüskés szerető ölelését.*
~Inkább lóra termett harcos ez, mint erdei kósza.~
-Üdv neked is, A'frad!
*Visszabiccent a fiúnak, majd hallgatja annak szájából előtörő szóáradatot. Minél tovább beszél, annál szélesebb a lány arcán a mosoly, miközben megfogalmazódik benne a gondolat, hogy szeretett emberóriása kis fegyverhordozója annyit magyaráz, mint egy cserfes kisasszonyka.
Hryanék megjelentét is örömmel fogadja, akár elf, akár nem. Biccent feléjük is, majd megválaszolja az elf kérdését, megerősítve Riali szavait.*
-A városba tartunk egyelőre. Onnan meg majd kiderül. Ti is csatlakoztok?
*Valamiért jó kedvvel tölti el szívét, hogy kicsit változatosabb lehet egyre nagyobb csapatuk faji összetétele. Nem okoz neki problémát, ha csak és kizárólag emberekkel van körülvéve, de a hegyes fülek látványa előbb-utóbb hiányzott volna életéből.*

5101. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-21 08:51:01
 ÚJ
>Gabrien Chor'Un avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Összefújja a szemetet a szél//

- Akkor maradj velünk. Még mindig jobb, mint egy kocsmában habtalan sört adni a részeg matrózoknak.
*Válaszol Rilai szavaira. Tényleg hasznosnak tartaná a csapatban, persze, ha a lány mégis úgy dönt, hogy menni akar, akkor nem fogja győzködni. A Kapun mindenkinek magának kell átlépni, a változás, csak a lehetőségeket mutatja meg, de aki vak a lehetőségekre, azon a változás sem segít.*
- Érjünk a városba, hajtsuk végre a tervet, aztán leülünk és átrágjuk a dolgokat. Tisztán, tele gyomorral egy jó sör mellett magvasabb gondolatok sarjadnak az elme táptalaján.
*Mosolyog a lányra, Khan felé kacsintva. Mindkettőjükre ráfér egy fürdés, egy kiadós evés-ivás, egy nő forró ölelése és egy jó alvás.
Miközben A’frad kissé bő lére eresztett beszámolóját hallgatja arról, hogy hogyan jutott el idáig, a történet előrehaladtával vág egyre értetlenebb képet, majd még mielőtt a fiatal fegyverhordozó túlságosan beleélné magát, összevont hószín szemöldökkel közbevág.*
- Ki a náthás pöcsöm az a Chadim mester?
*Igazából nem vár választ, csak rosszalló tekintettel méregeti a kissé megviselt fiút. Még mondana valamit, ez jól látszik rajta, amikor újabb jövevényekre lehetnek figyelmesek, bár A’frad letolása eléggé lefoglalja most a figyelmét.
Két ismerős alak közeledik feléjük, a kolosszus ismeri mindkettőjüket, nemrég – mégis mintha egy másik életben történt volna – együtt sörözött E’Nissával és Hryannal innen nem messze.*
- Üdv, neked, Hryan. Önnek is, kisasszony.
*Köszönti az elfet és a lányt. Gyors, de nem észrevehetetlen pillantással méri őket végig, próbálván kitalálni, hogy vajon nekik is olyan pocsék éjszakájuk lehetett-e, mint nekik, de valószínű, hogy őket nem támadta meg egy falkányi veszett macskalény.
A hósörényű jobb karján hiányzik az ing, a kart könyöktől a felkarig friss és szakszerű kötés takarja, míg arcának bal oldalán a hófehér szakállat négy karmom tépte seb teszi markánsabbá. A ruhája koszlott és láthatóan jól meg is ázott korábban, de mostanra füstszagú és száraz.*
- Jól van, jól van.
*Fordul vissza A’frad felé.*
- Ha beértünk, szerzünk egy lovat és új ruhát. Rám is rám fér. Menjünk.
*Igazítja meg magán a szakadt ujjú inget, majd léptetésre készteti az alatta táncoló éjfekete pokolfajzatot.*
- Hallani bármi hírt Amon Ruadhon felől?
*Fordul a nyeregben Hryan felé, hátha a férfi többet tud náluk a dolgokról. Hogy honnan és hogyan? Az most nem számít.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257