//Lorsan és Nitta//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Óvatos, valahol benne van a félsz is, ugyanakkor arra gondol, hogy Lorsannal van, vele és nem mással. Nem számított rá, igazság szerint azok után amit átélt nem számított rá, hogy találkozik majd olyan férfival, akiben meg tud bízni. És a bizalom, mely drága kincs, még mindig kevés, az elég lehet egy barátsághoz. Ha csak bízna benne, de nem érezne többet, akkor most nem ülne az elf ölében, nem próbálna rájönni, milyen titkokat rejt a halványzöld szempár mélye. Igen, bízik is benne, talán a beszélgetés, a legelső, tette, még ott a Fürdőház előtt, vagy az edzés a Barakkban, mikor Lorsan arra tanította, hogyan védje magát, akár ellene is. De a bizalom még nem lenne elég ok. A vonzalom nélkül Nitta biztosan nem menne ilyen messze. Képtelen lenne csak hálás lenni. Képtelen lenne visszacsókolni a férfit, ha nem vágyna rá, ha nem akarná őt. Nem mintha olyan nagyon bátor lenne. Igen, fél is. Nem Lorsantól, nem attól, hogy bántaná, vagy fájdalmat okozna, attól sem, hogy nem törődne vele, hiszen érzi, hogy ilyesmitől nem kell tartania. De bár Nitta nem érintetlen, bizonyos szempontból mégis ártatlan. Egy egy ölelés, amikor a férfi magához húzta, a csókja, mikor a hazatértekor felkapta, aztán olyan lassan vigyázva állította újra a földre, ezek mind-mind újak voltak a lánynak. Ahogy a feltámadó vágy is, amit attól érez, hogy most ennyire közel vannak. És fél, hogy elront valamit, hogy túl sok lesz, vagy túl kevés, hogy Lorsan csalódik benne. Lágyan visszacsókol, óvatosan, ízlelgetve. Sosem tapasztalt még ilyet, egyszerre békés, nyugodt és mégis felkavaró, és a férfi íze finom, édes és gyümölcsös a szósztól, amit kóstolt, de közben valahogy fűszeres is. Kóstolná még, mégis elhúzódik picit, szaporán szedi a levegőt, újra a férfi szemébe néz.*