Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 303 (6041. - 6060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

6060. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-18 14:31:29
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Freyai//

*A düh kezd újra szikrát vetni benne a szőke lány szavai nyomán, de valami mégis türelemre inti. A csípős válasz helyett, mi kikívánkozna belőle, rendre lesz intve, s tűnődő szemmel méregeti a másikat. Próbálná megérteni a másik észjárását? Hiszen ehhez kellene idomulnia magának is. Ám bármennyire is igyekszik, a haragvó él csak visszatér a hangjába.*
- Szerinted nem próbáltam? *A visszatérő nyugtalanságra már a kutya is felemeli a fejét, ám az újrakezdődő gyengéd simogatásnak hála vissza is hajtja kobakját a lány combjára.*
- Tudom mi érzek. És tudom, mit érzek felőle, mikor magához ölel. Ennek ellenére mégis tesz olyanokat... *A mondatot nem fejezi be szavakkal, ellenben a heg a vállán, mintha rút emlékeztetője akarna lenne azoknak a bizonyos tetteknek, rögvest viszketni kezd. Egy a jó néhány fájdalmas emlék közül, s ez bizony fizikai nyomot is hagyott. Nem mintha nem lenne szép pillanat is, amire emlékezhet, ám komor dolgok sora árnyékolja be. Mintha arra lenne kárhoztatva, hogy jelenléte végül mégis azt a kegyetlen szörnyeteget hozza a felszínre, aminek létét a hím is oly gyakran emlegeti. Ezúttal némán sóhajt, miközben vállait tehetetlenül ejti le.*
- Tudják, vagy tudni fognak róla. A bátyja tudomására jutott a dolog. De ez lenne a megoldás? Titkolózni? Hazudni? *Tekint fel Freyaira. Ám a barna szemekből még egy kérdés kiolvasható, melyet hangosan nem mond ki. A szőkeség máris olyanná vált, mint a városiak? Ez az ő módszerük. Részben éppen ezért nem akart hazatérni, mert rögtön egy hazugsággal kezdte volna a történtek elmesélését. Ezt pedig nem akarta. Nem akarta megmételyezni a többieket a kétségekkel, a komorsággal, a hazugságokkal, és a vágyódással, mely onnan messzire szólítja. Viszont hogy itt boldogulhasson, magának is meg kellene tanulnia füllenteni, hazudni, és persze ezeket felismerni.*
- Neked talán egyszerűnek tűnik, de nem az. *Jelenti ki határozottan. Valószínűleg túlbonyolítja ő is a dolgot. Legalábbis az a folyton károgó hang nem hagy neki nyugtot, ettől pedig lassan úgy érzik, ketté szakad belül.
Csendben, érdeklődve hallgatja Freyai válaszát. Részben meg tudja érteni. Ő maga is jócskán kilógott a sorból odahaza, még ha erre csak utólag visszanézve jött rá. Nem kevés bűntudatot érez emiatt is. Azonban a szőke lány mondata befejezés nélkül marad.*
- Neked ez? *Pillant fel rá kérdőn. A turpisság tehát itt van. Ahogy sejtette, a maguk fajtának, mármint, akik eddigi életüket az erdőben élték, a városoktól távol, nem megy olyan könnyen a beilleszkedés.*

6059. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-18 13:04:25
 ÚJ
>Organthela Freyai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Megfontolt

//Ydriss//

*Haloványan mosolyodik el, de ebben most semmi őszinteség nincs. Inkább a kelletlenebbik fajtából származik.*
- Tény, hogy nehéz megtenni, de ha nem teszed, azzal magadnak ártasz. Az ő érzéseit helyezed előtérbe. Ez nem feltétlenül rossz, ha ugyanezt viszonozza. S viszonozza?
*Teszi fel a keresztkérdését. Sose gondolta volna, hogy majd pont ő fog ilyenekről beszélni. Eddig neki beszéltek, hozzá szólottak így. Talán mégis felvett az emberektől szokásokat? Van egyáltalán joga ahhoz, hogy kioktassa Ydrisst?*
- Meglehet, hogy megbélyegzik miattad. De, ahogy te sem, ő sincs otthon, nemde bár? Gondolom nem a városban élnek, habár hallottam olyan mélységiekről, kik a városban élnek, s szocializálódtak a többi néphez. De szavaidból ítélve nem így van. Nem vagytok otthon. Mégis akkor ki bélyegezné meg, ha nem is tudnak róla? S nem is feltétlen kell megtudniuk? Gyártod a kifogásokat, melyeket oly egyszerűen meg lehetne oldani. *Vagy csak épp az ő fejében lehet így megoldani, nem tudja.
Ő biztos megpróbálná, ha hasonlóan érezne bárki iránt is, s ha hasonló letargiába zuhanna bárki miatt is – mily irónia, hogy nem is fogja fel – ő megoldaná. Megpróbálná, hiszen mindenre van megoldás. Csak akarniuk kellene.
A következő kérdés meglepi. Egy pillanatig értetlenül pislog. Nem érti, hiszen neki…*
- Idegen vagyok itt is, ahogy otthon is az voltam. Belegondolva nem sok különbség van a kettő között, annyi, hogy ez nagyobb, mások a szokások, s nem csak elfek vannak. *Kezd bele, majd látszik rajta, hogy erősen elgondolkozik. Szemeit is összeszűkíti egy pillanat erejéig.*
- Öhm. Napjaim nagy részét a városban töltöm. Figyelem az embereket, a mozdulataikat, a tetteiket. Éjszakát az erdőkben töltöm, de az utóbbi időben, mintha hűvösebb lenne a megszokottnál. Nem úgy tekintek rájuk, mint másokra. Persze, az én szokásaimtól eltérőek, de otthon is ez volt, tudod? Nekem ez…
*Elhallgat. Nem tudja tovább folytatni. Hazudik, s ezt ő is tudja. Tudja, hogy mások, s nehezen viselik el. Példa erre, hogy eddig akárkivel csak találkozott elhagyta, vagy csak hazudott neki.*

6058. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-17 21:58:34
 ÚJ
>Rhebosse Dunos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45

Játékstílus: Vakmerő

// Shar' Khan //

*Bárcsak valóban olyan könnyű lenne átverekednie magát az erdőn. Ugyan a rengeteg ezen része, amely a tisztás és a folyópart között van nem olyan hatalmas és nem olyan sűrű mint a nyugatabbra és délebbre lévő erdősség, Rhebosse korántsem nevezné könnyű pályának. Szerencsére van gyakorlata fás terepen, de úgy látszik ez most korántsem elég.
Mielőtt kirúgnák kezéből az ágat, hadonászni is kezd vele a lány, mivel a böködés nyilván nem vezet eredményre. Még ha sikerül is eltalálnia vele a fickó bármely testrészét, a fizika törvényeinek és Rhebosse kardhasználati tapasztalatlanságának hála kisvártatva repül kezéből a fadarab. Igaz, nem túl messze.
Kínjában egy marék sáros levelet mar fel és dobja Khan felé, de hiába, a férfi megragadja a lábát és húzni kezdi maga felé. Ingje felcsúszik a hasa tetejéig, ezzel a háta is csupa sár lesz.
Rhebosse kalimpál és rugdal, s ha szerencséje van, egy-két helyen eltalálja a fickót.*
- Én viszont igen!
*Ahelyett, hogy most minél inkább elhúzná magát, megpróbál felülni és a férfi karjába, kezébe próbál harapni.*

A hozzászólás írója (Rhebosse Dunos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.17 21:59:42

6057. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-17 21:15:01
 ÚJ
>Shar' Khan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Rhebosse//

*Az erdő nem a legjobb helyszín, relatíve könnyen átverekszi magát az ember rajta, hogy a tisztás „zsúfolt” biztonságába jusson. Azt pedig nem szabad hagynia, hogy ilyen hamar véget vessen a mókának. Éppen bebizonyítani látszik a leleményessége, talán még egyéb kellemes meglepetésekkel is szolgálhat.
Igen, mezítláb kicsit nehezebb és fájdalmasabb minden egyes lépés, míg Khannak igazából csak figyelnie kell, hogy ne essen pofára a gyökerekben és ne csapja arcon egy-egy ág.
A tarkón csapás nem sikerül, de talán jobb is így, mintha megkockáztatná az ájulást. Bár az sem gátolná meg, ha éppen eszméletlen lenne, de abban semmi, vagyis csak minimális élvezet van.
Nagyot taszít hát a nőstényen, aki úgy terül el, ahogyan a nagykönyvben is meg van írva. Rhebosse leleményességét rövid úton kell kétségbe vonnia, és egy mélyről feltörő kacajjal jutalmaznia.
Az ággal való védekezéssel csak annyit ér el, hogy a kormos közelebb lép, és lábával megcélozza áldozata botot tartó kézfejét.
Ha nem talál, akkor kénytelen támaszkodó lábán pördülni egyet, mielőtt újra próbálhatná egy másik szögből. Természetesen ha összejön elsőre is, akkor nincs szükség második próbálkozásra, csupán a vöröske reakciójától függ, mi lesz a következő lépés, mielőtt elkaphatná annak lábát, és maga felé próbálná húzni.
Szemében az aprócska láng már máglyává vált, szinte érezhető a hőmérséklet is. *
- Gyere csak ide, vöröske.
*Vigyorog a nőre. *
- Ugyan, nem kell ennyire félni, nem harapok.
* A vigyorgás nem szűnik, sőt, veszett röhögés társul mellé. Olyasféle, aminek forrását akaratán kívül is elkerüli az ember. Valami sötét, valami gonosz, valami Mély…*

6056. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-17 19:29:50
 ÚJ
>Rhebosse Dunos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45

Játékstílus: Vakmerő

// Shar' Khan //

*Az energiáit semmiképpen nem akarja elpazarolni, úgyhogy nem fog elkezdeni sikoltozni vagy bármiféle bárgyúság amit a szende lányok ilyen helyzetekben tesznek. Helyette gyorsan szedi lábait; az egyetlen esélye, ha az erdőn keresztül elér a tisztásra. ~A többiek ott vannak, ott kell lenniük még!~ Ha sikerülne elérnie a gyakorlatozó máguscsoportot, már biztonságban lenne. Reményei szerint.
Aki mezítláb próbál áttörni a sűrű aljnövényzeten, annak számolnia kell azzal, hogy nem lesz könnyű dolga. Rhebosse sincs ezzel másképp, nem csak az arcába csapó ágakkal kell megbirkóznia, hanem talpa alatt megbúvó kövekkel és sáros avarral. Valószínűleg a sötételfnek sem könnyebb, csupán annyival, hogy van valami rendes lábbelije. Mit meg nem adna most a lány, ha lett volna ideje legalább a csizmáját visszahúzni!
Nem néz hátra, az csak időpazarlás. Fejvesztve rohan keresztül a fák között, abban sem biztos, hogy jó irányba megy.
Hirtelen egy taszítást érez magán és művészi gyönyörűséggel taknyol el a levelekben. Azonnal megfordul és ijedt tekintettel próbál elhátrálni a földön, kezeivel tapogatózik az avarban és rálel egy csuklónyi vastag ágra. Ezt emeli a fickóval szembe, mintha csak el tudná böködni a támadót.*
- Ne… Ne gyere közelebb!


6055. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-17 16:56:33
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Freyai//

*Azért még soha nem haragudott meg senkiért, hogy őszinte volt vele. Még ha fájdalmas is volt, amit hallania kellett, vagy egészen más, mint amit hallani akart, akkor sem. Most sem igazán a lányra irányultak az indulatok, csupán az elhangzott szavak fűtötték fel benne annyira zúgolódó indulatokat, hogy végül kitörtek. De legalábbis a kitöréssel fenyegetnek.*
- Megbeszélni. Könnyebb mondani, mint megtenni. *Csóválja a fejét. Ez a lehető legrosszabb, és legolcsóbb kifogásnak hallatszik, így ha nem is lelkesen, de a bővebb kifejtés mellett dönt.*
- Tudod, mi nem sokakkal voltunk kapcsolatban, és főleg a magunk dolgával törődtünk, így nem is volt kivel konfliktusba keveredni. Nyugodtan, békében éltünk mindentől és mindenkitől távol. Nem háborúztunk senkivel, nem is harcoltunk, nem gyűlöltünk. Nála viszont más a helyzet. *Sóhajt lemondóan, a szomorkás mosoly visszatér arcára.*
- Ahol ő élt, ott a mélységiek és a felszíniek folyamatosan harcban álltak egymással, állandóan ölték egymást. Ha velem kapcsolatban el is tud ettől tekinteni, akkor az övéi bélyegzik meg emiatt. Mintha tényleg az egész világ lenne ellenünk.
*Tudja jól, megtapasztalta már, természetül mennyire más. Ám hiába próbál alkalmazkodni, hiába igyekszik megérteni a másikat, mit miért tesz, valami végül mindig nagyon nagyon félre csúszik. És minél többet gondolkozik, töpreng ezen, és az eddig történteken, annál inkább kicsúszik a talaj a lába alól. Részben ez is motiválja, hogy végre tegyen valamit, még ha őrültségnek is tűnik. Folytathatná a mágia tanulást, de az is csak feszültségforrás közöttük. Pedig még nem is varázsolt semmit a hímre. Egy régi trükkjét ugyan bevetette Kharasshin, azt a fura meggyőzőerőt, amit már régebben is használt másokon, de annak semmi köze a varázslatokhoz és bűbájokhoz. Ebben teljesen biztos, hiszen akkor is használta már, amikor törzsével élt, és azokban az időkben csak nővére lelkes beszámolóit hallgatta a mágiatanulásról, ő maga nem foglalkozott vele.*
- Te mégis hogy bírod ki a városban, ennyi idegen között? Akik ennyire mások? *Pillant fel Freyaiára, miközben szórakozott mozdulattal kezdi el simogatni egyik kezével Ahel buksiját. Hiába, a városi találkozásokkal eddig érdekes eredményekkel számolhat. Khannal és Rilaival is a Barakkban futott össze először, bár őket még egész rendes embereknek mondaná. Aztán ott van Shenlina, aki elment, hogy mások szolgálatába álljon, pedig elf. Ez az, amit nem tud megérteni, noha nem tartóztatta a lányt. A szerzetes csendes, kissé távolinak tűnt. Aztán ott van Ryrr, a félvér. Nem ártott neki, segíteni is segített rajta, még többet is tett volna érte, mégis minden ösztöne arra figyelmezteti, ne bízzon benne. És persze a mélységit is a városban látta meg, a Piacon.*

6054. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-17 15:29:12
 ÚJ
>Organthela Freyai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Megfontolt

//Ydriss//

*Figyeli a dühben forgó barna íriszeket. Sajátjai kitágulnak. Fel se tűnt neki, hogy miként beszélt a lánnyal, hogy miket is mondott nekik, s hogy szavainak milyen hatásai lehetnek. Aprón nyitja szét ajkait, hogy bocsánatot kérjen.
De mégsem teszi. Visszacsukva nagyot nyel. Nem kér többet bocsánatot, miért is kérne? Máskor is ezeket mondaná a lánynak, meglehet nem ebben a formában. Nem fogja megbánni szavait. Már nem.
Többet nem.
Tudja, hogy talán messzire ment, de nem foglalkozik vele. Ahogy Ydriss sem szavaival. Mintha nem törődne velük, ül le egy fa kiálló törzsére. Csak tekintetével követi, ahogy leül, s figyeli smaragd tekintetével.
~Mi történik velem?~
Teszi fel, szinte csak magának a kérdést. Máskor nem így viselkedik. Máskor odamenne, s vigasztalná, hogy semmi baj nem lenne. De most csak némán hallgatja a szavakat.*
- Nem kell felejtened. Lehet ő is egy szép, vagy épp egy kellemetlen emlék. Felejteni sose szabad, hiszen életed részévé vált. Ő is formált rajtad, s ha elfelejted, azt felejted el, hogy ki is vagy valójában. El kell fogadni, ami veled történt.
*Szavaira most még Alyna is előmerészkedik. Nem hisz füleinek, s nem csak a kiejtett, szinte hidegnek ható szavak miatt, hanem annak mondanivalója miatt. Visszamászik a vállára, s hitetlenkedve néz rá, amolyan „tényleg ezt te mondod” stílusban.*
- Menekülni menekülhetsz előle, de nem fogsz tudni. Ha nem nézel vele szemben, mindig ott lesz, bárhova is mész, rápecsételve életed hátralévő részét. Ezt akarod? Legjobb lenne, ha megbeszélnéd vele, hogy mi bánt téged, hogy mit érzel. Tisztázni a dolgokat, bármi is történt köztetek. *Mert valójában még mindig nem tudja, de nem is gondol semmi komoly dologra.*

6053. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-17 13:07:12
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Nitta//

*Végül Nitta, Lorsanhoz hasonlóan elalszik, mielőtt érdemben kitárgyalhatnák, hogy mi is történt az első közös lovaglásuk során, mikor Szelíd hátán elhagyták Arthenior fényes városát.
Előtte nem is remélte volna, hogy az élete valaha ilyen irányba alakulhat, de mégis megtörtént.
Most már tudja, Lorsannal ébredni ugyanolyan jó, mint a karjaiban aludni el, meghitt, biztonságos, mégis bizsergető. Főleg, ha eszébe jut, hogy vele álmodott. Bár konkrétan nem mondja ki a nevét az álombéli alaknak, de azért kitalálható, hogy kire gondol, ha valaki kicsit elgondolkodik a szavain.
Nitta sejti, hogy előbb-inkább, de inkább előbb, Lorsan rá fog jönni, hogy róla beszélt.
Ahogy Nitta is teszi, mikor kénytelen tudomásul venni, hogy nem akarózik felkelni neki. A mi kárpótolja, az az öltöző elf látványa.
Végül aztán ő is kibújik a takaró alól, csak hogy újabb meglepetés érje.
Izomláza van, méghozzá a lehető legváratlanabb helyeken. A párja figyelmes tekinteté persze nem tudja elkerülni ez az apróság.*
- Nincs semmi bajom *feleli hát*, csak némi izomláz.
~Olyan helyeken, melyekről eddig nem is igazán tudtam.~ *Teszi hozzá magában.
Aztán ő is átfogja Lorsan derekát, rövid időre hozzá simul, majd elmosolyodik, mikor találkozik a pillantásuk.*
- Estére már kutya bajom nem lesz *ígéri.* Sőt, talán már délre sem.
*Ebben nem olyan biztos ugyan, de reménykedik, hogy a lovaglás inkább kimozgatja majd az izmait, és nem nehezíti meg az egészet.*
- Igen, emlékszem *bólint, és ha menet közben Lorsan már elengedte volna a karjai közül, akkor a ruháit válogatja, majd ő is öltözni kezd.*
~Most dől el, hogy mindig bujkálnunk kell-e majd egymás elől, vagy nyíltak és szabadok lehetünk.~
*Nitta gondolkodik és dönt, nem rejtőzik el, nem látja értelmét, ő nem félrehúzódva akar élni, nem félve.
Az ágy szélén ülve veszi fel hát a harisnyaszerű nadrágját és ha Lorsan nézi közben, hát nézi ő elpirul ugyan, de nem fordítja el a fejét. Rendben elkészül ő is.
Amíg Lorsan az állatokat rendezi el, Nitta kenyereket szel, hogy aztán a sparhelt tetején megpirítsa őket, előveszi a vacsora maradékát is, a húsból, villával tör össze, majd kevéske fűszert ad hozzá, elkeveri, aztán a kenyerekre keni.*
- Nem hatalmas reggeli, de kitart a városig akár *mondja mikor az elf visszatér.* Minden rendben van kint? Acélt elengedted?
*A növendék farkas újabban jeleskedik a ház őrzésében, és különben sem jó neki egész nap az istállóban.
Két tányért vesz elő, a bögrékbe meleg teát önt, azt is kiteszi, majd elgondolkodva nézi az asztalt, töprengve hova üljön, de végül a kedvesével szemben foglal helyet.*
- Emlékszem, hogy mondtad. Az az egy-egy nap, hamar eltelik majd *folytatja bizakodva.*

6052. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-17 10:04:31
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Freyai//

*Lobbanékony természete azonnal lángra kap Freyai szavait hallva. Nem szól semmit, nem vág közbe, de barna íriszeiben a düh lángol vad erővel. Nem tesz semmi fenyegetőt, vagy agresszívat, de láthatóan egyre inkább rátelepedik a vörös köd. A veszteség érzete az, amit eddig szerencsésen megúszott. Közel került hozzá, s talán éppen ez az, ami elindította az egész lavinát.
Nem okol mást, magának köszönheti ezt az egészet. Tisztában van vele, hogy van két hűséges társa, néha úgy érzi, szinte ez az egyetlen, ami még mozgatja, hogy az ő gondjukat viselje. Nem feledte a családját sem, tisztában van vele, hogy távozásával, majd azzal, hogy nem tér vissza fájdalmat okoz nekik. De még mindig ezt tekinti a kisebb rossznak. Mindig is kóbor lélek volt, mindig is sok időt töltött távol a falujuktól, már a többiekhez képest, most már pedig semmilyen jövőt nem lát ott, bármennyire is mardossa őt a honvágy. Sóvárgása csak további aggodalomra adna okot a körülötte lévőknek, ha megint elmenne napokra, vagy hetekre az erdőben barangolni, a kétség rágná őket, visszatér-e még. Ráadásul még hazudna is nekik. Azoknak, akiket szeret, akikben megbízik, csak hogy ne keljen beszélnie valamiről, ami neki okozna fájdalmat. Így talán némi vigaszt nyújt a jóhiszemű gondolat, hogy valahogy boldogul itt a lány, hogy végre talán megtalálja a maga ösvényét.
A baj ezzel csak annyi, hogy nagyon nem találja. Teljesen elveszettnek érzi magát, és nem tudja, hogyan tudna kikeveredni ebből. A haragot és a dühöt, egy mély, lemondó sóhajjal fújja ki magából.
A fákkal tarkított részhez érve egy kidőlt törzsre ül, s térdeire könyökölve túr bele idegesen a hajába. Ahel mellette ül le, fejét a lány combjára hajtva.*
- Nem tudom, mit kellene tennem. Próbáltam felejteni, de nem ment. Ha mellette vagyok, végül úgyis a rosszat hozom elő belőle. Visszatérni az enyéimhez nincs értelme, és már nem is lehetséges, de a város sem való nekem. Már az is megfordult a fejemben, hogy elmegyek innen. Messze, keletre, a Vashegyen túlra, az ismeretlen földekre. Ahova senki nem jönne utánam, ahol senki nem keresne.

6051. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-17 06:25:19
 ÚJ
>Tretfil Raymond avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

* Az idők változnak. Ray miután úgy döntött nem járja meg a kocsmákat, épp itt az ideje levezetni a feszültséget. Az erdőben mindig van mit aprítani, ha kell akkor fát. De hallott valami hullaseregről is, Amon Ruadh felé. Több mint valószínű, hogy máshol is volt csetepaté, de ez a hely most a legfrissebb hír. Így hát elindul Amon felé, unott kedvtelen tekintettel az arcán halad. Persze éber, és figyel. Nehogy valaki meglepje a férfi legnagyobb örömére. Felnyergelte Rémust, és úgy halad az Artheniori erdőben. Furcsa érzés, amikor azt látod mennyit változott a világ mióta itt jártál.*

6050. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-16 19:43:43
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Nitta//

* Inkább nem mondja ki, hogy még miét fogta meg Nitta akkor. Ehelyett inkább elalszanak. Ezt majd még úgy is át fogják tárgyalni, hiszen reggel indulnak majd a városba.
Az ébredés pedig, igazán kellemes és kényelmes is. Kedvese elmondja különös álmát, amin kicsit eltöpreng. Sok minden történt velük az utóbbi időben, volt benne vízpart, nyuszi, és sok minden más is. Kellemes nyár volt, hamar eltelt az építkezés miatt. Simogatására cirógatás a felelet, Nitta bújik hozzá ám végül mégis csak kikúszik az ágyból. Ő nyújtózkodik, Nitta pedig felülni próbál, de egy nyögéssel visszadől. Nézegeti őt, hogy hát mi a gond. *
- Persze, felöltözöm és adok nekik enni. De, úgy látom hogy bicegsz. Ugye nincs semmi nagy gond?
* Magához öleli a bicegőt és nem is engedi el, míg választ nem ad. Lehet, hogy este kicsit túlzásba estek az "étvággyal". *
- Anyagot, fonalat, tűt, bármit, amit kérsz, beszerezzük. Lehet lesz egy-egy olyan nap, mikor reggel megyek, este jövök, vadászat miatt. Emlékszel beszéltük, hogy majd azokra nem viszlek magamra. Itthon maradsz és Acél vigyáz rád.
* Másabb tempóban kell haladnia ahhoz, hogy jó eredménnyel vadásszon, szükségük van a húsra a hosszú tél ideje alatt. És nem lesz ideje arra, hogy tanítsa kedvesét. Jobb, ha itthon marad, legalább majd a varrással lefoglalja magát. Legalábbis reméli, hogy nem fog annyira aggódni érte, amíg elvan, mert a munka leköti a figyelmét. *

6049. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-16 15:57:56
 ÚJ
>Organthela Freyai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Megfontolt

//Ydriss//

*A bólintásra emlékeibe idéződik az ő esetei, amikor mélységiekkel találkoztak. A nyári forgatagon furcsa volt vele a férfi, s a sikátorba nem sok híján vették az akkor vásárolt Alyna életét. Pedig nem csinált semmit, csak érdeklődött, s remélte, hogy meg tudják vitatni a benne felmerülő kérdéseket. Hogy ő választ tud rá adni.
Majd a tisztáson a kopasz férfi kedvesen viselkedett vele. Érdeklődött iránta, s még tanácsokkal is ellátta. Melyeket sajnos igazak, főként ránézve. Ajkait kelletlenül húzza el, hisz tudja, hogy miért viselkedett akkor úgy. S azóta is. A hazugságok…
S még aznap éjjel a Templomnál a sötétbe bújt mélységi. Keresett rajta valamit, de nem tudja, hogy mit. Nem mondta el, csak eltűnt az épületbe, mielőtt megkérdezhette volna. Tekintete újra Ydrissre réved, s az arcán látható festésre.
~Valami ilyesmit kereshetett vajon?~
Morfondírozik magába, s bár beszélgetésük komoly, mégis elréved egy pillanatra. Ezért is lepődik meg, amikor a vörös hajú nő nagy lendülettel indul meg felé.
Nem hátrál meg, nem tesz tétova lépést hátra. Szemei furcsa komolyságba csillognak, miközben összevonja őket.*
- Igen. *Válaszol tömören a kérdésére, furcsán komolyan.*
- Hazugság, hogy nem maradt semmid. *Jelenti ki, némi közönyösséggel hangjában. Mint a jégszemű harcos, ha ilyen dolgokról beszélgettek… Vagy, mint Caleth, akkor, a Fürdőházba.
Smaragdjait lezárja egy pillanatra, hogy az emléket kiűzze fejéből.*
- Nagyon is sok mindened van. Talán nem tudod értékelni? Élsz. Van két hűséges állatod. Van egy családod, kik valahol várnak téged haza, csak a rémek elől el kellett menekülniük. Lehetnének barátaid, de elzárkózol mindenki elől, mert félsz szembe nézni a félelmeiddel.
*Még véletlenül sem érzi ezt öngólnak, pedig akár tehetné is. Oly szavakat ejt ki, melyeket még maga sem hisz el. Régen elhitte, s eszerint élte. Sose volt senkije, mégsem érezte úgy, hogy egyedül lenne. Mert sose volt.*
- Emberek, elfek, mélységiek jönnek és mennek életünkben. Hozzá kell szoknunk, túl hosszú az életünk, hogy keseregjünk bármilyen élet miatt. Az élet szentségét tanították nekünk gyerekként. Tisztelnünk kell és elfogadni olyannak, amilyen. Ahogy a halált sem szomorúsággal és gyásszal kell néznünk, hanem, mint az élet rendjét. Túl sokat vándorolunk, hajszoljuk a kalandokat, hogy leragadjunk egy népnél, s keseregjünk elvesztése miatt.
*Szavai keményen csattannak. Valóban nem tudja miről van szó, csak próbálja összerakosgatni a képeket, melyek még hiányosak. Mondatait inkább magának szánja, mint a lánynak, de talán neki is alkalmasak lesznek. Nem tudja. Csak azt tudja, hogy eszerint kell élnie, s nem kesereghet.
S nem miatta.*
- Nem lehet, vagy csak nem akarsz? Feladod könnyedén a harcot, vagy már a végkimerültségig megvívtad a küzdelmet?

6048. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-16 13:46:15
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Freyai//

*Nem kell kimondania, a szavai nyilvánvalóvá teszik ezt a kérdést. Freyainak lassan, ámde annál határozottabban bólint. Igen, egy mélységiről van szó. Törzse elég régóta él távol másoktól, jóformán mindentől, hogy más fajta előítéletek legyenek bennük, ám ez még náluk is furcsaságnak minősül, enyhén szólva is, még ha nem is a halálos, megvetendő bűn kategória.
A halvány, szomorú mosoly visszaköltözik a lány arcára. Igen, ő számít neki, épp ezért nem akarja, hogy veszélybe sodorja magát. A hím félelme végtére is jogos, a baj és a problémás személyek valahogy könnyen megtalálják őt. Számítanál neki? Még mindig ezzel hitegeted magad? A tulajdonát félti csak. A károgó hang most sem hallgat, az elmúlt időben épp elég táptalajt kapott, hogy új erőre kapjon, és megkeserítse a lány életét.
A szőke lány utolsó szavaira mégis csak felcsattan. Vagy kifakad. Talán a kettő keveréke.*
- Az én életem?! *Indul meg dúlva-fúlva, nagy lendülettel.* - A magam feje után mentem, és mi lett a vége? Hogy eldobtam azt, ami számított! Hogy magamra maradtam, hogy nem maradt semmim. *Újfent megtorpan, hogy ezúttal leguggoljon, és magához ölelje a hozzá somfordáló, halkan nyüszögő kölyök kutyát.*
- Majdnem semmi. Csak Mogyi és Ahel maradt nekem. Velük kellene foglalkoznom, ha már egy ilyen sorscsapás mellé kerültek. *Borzolja meg a kölyök barna bundáját, mielőtt ismét felállna.*
- Persze miután felmentem északra, és megtettem, amit tudtam. *Ami nem sok. Nem vagy sem harcos, sem varázsló, sem vadász. Nem vagy te semmi. Nem illesz be sehova, mindig is csak egy kolonc voltál. Kelletlenül elhúzza a száját mert igazat ad a hangnak. Hát ezek után csoda, ha egyedül maradt?
Ingerülten megrázza a fejét, s a szomorú mosollyal az arcán fordul Freyai felé.*
- De ezen már nem lehet segíteni, én kevertem ezt magamnak, hát igyam meg a levét. De te sem tűnsz túl boldognak. Mi történt veled?

6047. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-16 13:07:04
 ÚJ
>Organthela Freyai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Megfontolt

//Ydriss//

*Csendesen hallgatja Ydriss szavait, melyek szöget ütnek fejébe. Nem számítanak? Felszíniek? Csak nem?
De nem szakítja félbe. Megvárja, amíg elmondja, s csak utána szólal meg kedves, immár csendesebb, kevésbé életvidámabb hangján.*
- Csak nem egy mélységi? *Függeszti tekintetét a rőtes hajú lányra.*
- Nem is a családodnak kell számítania, hanem te kell, hogy számítson neki. *Rázza meg a fejét, hisz meglehet, hogy szavait félreértették.*
- Ha tényleg aggódik miattad, s ha tényleg fontos vagy a számára, akkor el kell fogadnia, hogy neked ez a fontos. Nem cselekedhetsz mindig mások belátása szerint. Így az vész el belőled, ami te magad vagy. Sose másoknak akarj megfelelni. Vagyis… *Vakarja meg fejét, nem tudván, hogy fejezze ki magát.* - Valamilyen szinten meg kell, nem azt mondom, hogy nem. De, hogy a tetteinket a szerint cselekedjük, hogy más mit gondolna róla?
*Hagyja nyitva a kérdést, hátha elgondolkodik rajta a lány. Nem tudja, hogy mit érez, hogy érez, vagy egyáltalán mi is történt vele. Szavaiból tud csak táplálkozni, s meglehet, hogy téves következtetéseket von le az egészből. De lehet, hogy nem. Ő maga így gondolja. Sose tudná elképzelni magáról, hogy azért ne tegyen meg valamit, mert más ettől rosszul érezné magát. Talán ezért volt különc otthonában, testvérei mellett. Öntörvényű, s a saját feje után ment mindig is. S ehhez párosul naivitása, s hogy ami a szívén, az a száján, nem törődve azzal, hogy ezzel másokat is megsért.*
- Nem mindegy. Sose mindegy, hogy te mit szeretnél. Ydriss… *Torpan meg ő is, pár lépés után, s szembe nézz vele.*
- Ez a te élted. Nem másé. Nem másoké. Itt csak az számít, amit te szeretnél, s nem az, amit más. *Jelenti ki, kissé makacsan, naivan, s szokatlanul komolyan. Ebből is látszik, hogy mennyire nem ért az élethez, mennyire naivan szemléli a világot. S talán egy kicsit önzőn is.*

6046. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-16 00:22:19
 ÚJ
>Ataa Komino avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Elég volt már a hosszas semmi eredménnyel sem járó vizsgálódásnak. Tehet ő róla, hogy egy gazdag bugris véletlenből történő titkát sem sikerült egyelőre kideríteni. Nem, nem tehet. Egy erős gondolatnál vezérelve elindul, ki a városból, ki a szabadba. Újabb alkalom a szellemi felfrissülésre, ugyanakkor ha már a fák társaságát élvezi, talán néhányat célpontnak használhat, új barátja segítségével. Jól lehet ez nem a kellő hely és talán erdész sem fog erre járni, hogy megszólja tevékenységét, ő nem áll el attól, hogy még a mai napon ne döfje tőrét valamibe illetve valakibe.*

6045. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-15 20:12:11
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Freyai//

*Hallgatja a lányt, s normál esetben igazat is adna neki, ám a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. Persze honnan tudhatná, ha szinte alig mondott még néhány szót az egészről. Nem felel, s nem is folytatja, csak hallgat egy darabig. Jó darabig. miközben inkább a földet nézi.*
- A helyzet nem ennyire egyszerű. Neki ők nem számítanak, legalábbis nem hiszem. Neki ők csak elfek. Felszíniek. Azoknak a távoli rokonai, akikkel háborúban áll az ő népe, akik a társai vérét vették.
*Csóválja a fejét egy mély, lemondó sóhaj kíséretében. Bármennyire is szeretne ezen túllépni, nem felejti el, hogy ő a másik számára mégis csak az ellenség gyermeke, a heg a vállán épp elég emlékeztető. És úgy tűnik, a hímmel sem tudja feledtetni ezt. A gondolat megtorpanásra készteti.*
- Már olyan mindegy, hogy én mit szeretnék. Az már nem számít. *Érzékelve gazdája megtorpanását, Ahel is megáll, és vissza ballag a lányhoz. Az eb ezt már ismeri. Halkan nyüszögve dugja fejét a lány keze alá, aki erre simogatni kezdi a barna buksit, egy halvány, szomorú mosollyal az arcán. Épp elég hibát követett már el ahhoz, hogy az ne számítson, vele mi lesz. El kellene mennie északra, harcolnia, még ha ez könnyen azt jelenthetné, hogy ott vész a csatamezőn. ÉS mégis, fél, hogyha szavát szegve mégis a Hold karavánpihenőbe utazik, milyen más következményekkel jár. Kibírja-e ezt törékeny, pengeélen táncoló viszonya a mélységivel? Számítana-e egyáltalán, hogy kibírja.
Most is azzal a mélységi nősténnyel van. Akivel korábban is már eltöltött egy éjszakát. És élvezte. Mit számítana neki egy ostoba, gyenge kis felszíni? Vagy talán megint rabláncra fűzetnéd magad? Még annyit sem érsz, mint akkor, hiszen már nem tudod, hol keresd a saját néped.*

6044. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-15 15:56:43
 ÚJ
>Organthela Freyai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Megfontolt

//Ydriss//

*Egy ideig fel alá követi tekintetével Ahel szaladgálását. Megmosolyogtatja az apró eb jókedve, csenevészsége. Mintha gyerekkori önmagát látná viszont.
De hát miről is beszél magában? Hiszen nem változott körülötte semmi, semmi olyan dolog nem történt vele, ami miatt mély melankóliát kellene éreznie. Mégis érez. De miért? Az álmai miatt, melyek már ébrenlétében sem hagyják békén? Csak ez lehet.
~Talán igaza van. S csak szembe kellene vele néznem.~
Morfondírozik magába, ahogy smaragd lélektükreit a sétáló Ydrissre emeli. Csendben hallgatja a lány szavait. Nem szakítja félbe, még csak hirtelen mozdulatot sem tesz, nehogy megzavarja a nehezen kiejtett szavakat.
Elgondolkozik a mondottakon. Ő maga teljesen máshogy látja a dolgokat. Meglehet, hogy tévesen.*
- A féltés nem rossz dolog. Sőt. Kedves gesztus egy másik lénytől. Viszont vannak dolgok, melyeket az elfnek meg kell tennie, még ha nem is tetszik másoknak. Tudod, a testvéreméknek nem tetszett, hogy eljöttem otthonról. Nem támogatták ezen ötletem. A bátyámmal sokat veszekedtem emiatt. De tudtam, éreztem, hogy nem volt maradásom, s ezt ők is tudták. Igazából sose tudtam beilleszkedni a falunkba. *S itt legyint is, hogy ez most teljesen lényegtelen.*
- Érthető, ha nem szeretné, hogy bajod essen. Viszont a családod, a falud ott élt. Ebben az életben annyi minden megölheti az embert, annyi baj tudja érni. Ha mindentől védene, akkor lényegébe bezárna egy házba, s sose engedne ki. *Bölcselkedik, noha ilyen téren nem sok tapasztalta van.
Bátyja engedte hadd élje világát, ám nővére már jobban fogta volna. Ebben a kettősségben nőtt fel, sajátos szabadságában. Sose zárták be, de el sem tudta volna viselni. No meg nem is volt hely, hogy bezárják.*
- Neked eldöntened, hogy mit szeretnél valójában. S bárki is félt, megérti döntésedet, ha azok igazak, s szívből jövők.
*Mondja további szavait, nem is tudván, hogy milyen kapcsolata van, s kivel Ydrissnek. De így, ennyi elmondás alapján, csak ezeket tudja mondani. De ezeket valóban így gondolja ő maga. Ha ő elhatározta, hogy elmegy valahova, biztos, hogy nem tudnák ebben megállítani.*



6043. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-15 15:03:48
 ÚJ
>Rapa Ulkan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Calwor//

*Rapa élvezi a kellemes időjárást, a sétát, Calwor fecsegését és egy cseppet sem bánja, hogy hallotta már a büdösköves robbanás csavaros történetét. Közben meg sem állva előkotorja valahonnan a kulacsukat, nagyot húz a benne lévő tiszta vízből, majd odakínálja a tömlőt a gnómnak.*
-Rapa szeret szép színes dolgok, amiket Baba mutat. *jegyzi meg lelkesen, miközben keze fejével megtörli a száját és elrakja a kulacsot.*
-Nagy ajtó jó... Rapa nem szeret beverni feje. Rapa lehajol, ha kell, de néha elfelejt, fej fáj, nem jó. *ezt már szinte szomorúan mondja. Különben is, mindenki egyetért abban, hogy az óriás szegény fejének nincs szüksége több ütésre.* Kell nagy szék is, ne törik Rapa alatt!
*Kezd ő is hasonló lelkesedéssel gondolni a boltra, mint apró barátja, így a tervezgetés kellemes állapotában folytatják útjukat a falu felé.*

6042. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-15 14:59:04
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Freyai//

*Hogy mi baja lehet a lánynak? Mintha átok ülne az egészen, valahányszor érintőlegesen is belekeveredett valaki a történetükbe, valami balul sült el, rossz dolog történt, kellemetlen helyzetbe került. A félvért nem félti, tudja jól, hogy ravasz, és tud magára vigyázni, mégis, ot a tudat, hogy a fejére idézte a hím haragját, ami könnyen halálossá válhat.
Csöndben figyeli, amint Alyna felkúszik gazdája fejére, majd tekintete Ahelt követi, aki előre hátra futkos közöttük, és a füves terület egy nem túl messzi pontja között. Általában nyugodt természetének most nyoma sincs, az ücsörgés alatt túlságosan is feltöltődött energiával, amit most próbál levezetni.
Egy nagy, lemondó sóhajjal gyűjt erőt, hogy belekezdjen, ám ahelyett, hogy az elejére ugrana, inkább Freyai legutolsó kérdésével kezdi.*
- Sok mindentől félek, de nem ez húz vissza. Tudom, hogy rémségek várnak odafent, ezzel szembe tudok nézni, riasztani riaszt, de nem taszít. *Rázza meg picit a fejét. Nem magát félti. Ha oda megy, azt lóháton fogja tenni, a farkaskutya társagában. Őket félti, hogy távol tudja-e tartani őket a veszélytől.*
- Viszont van valaki, aki nem szeretné, hogy odamenjek. Nem akarja, hogy bajom essen. *A mondat kissé szaggatottan hangzik, mintha a szavak csak tétován jönnének a lányból.* - ÉS azzal, hogy mégis odamegyek... főleg, hogy utólag fog róla tudomást szerezni, vagy nem is fog tudni róla, hova mentem, talán nem fogja megbocsátani. *A károgó hang a fejében persze megint mást mond. Hát még mindig attól félsz, hogy mit fog szólni? Hát nem tanultad még meg, hogy csak hiteget? Hát hogyne, mindig tesz valamit, amivel a naivságod visszaringatja az álomvilágodba, mielőtt faképnél hagynál, de mi is van utána? Csak játszik veled, te pedig hagyod.
A belső őrlődésnek egyetlen jele akad csak, a megfeszülő arcizmok.*
- De talán mindegy is. Annyival tartozom a népemnek, hogy harcolok azokkal a rémekkel, akik miatt elmentek. Hogy egy nap visszatérhessenek, ha akarnak.
*A károgó hang azonban most sem hallgat. Hát elfelejtetted? A holtakról már ők is hallottak. Akkor még csak fontolgatták a költözést. De amint megtudták, hogy miattad mélységiek is kereshetik őket, azonnal eldőlt a kérdés. Nem véletlenül nem üzenhette meg a nővéred neked, hogy merre is keresd őket. Térj vissza, vagy maradj magadra végleg. De hát már elintézted, hogy ez legyen a vége sokkal korábban, nemde? Eldobtál mindent, hogy téged is eldobjanak. Másik fele persze nyomban vitába száll vele, de mintha egyre jobban veszítene hangjából. Hiszen most is azzal a nősténnyel van.*

6041. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-02-15 14:21:34
 ÚJ
>Calwor Isbreeb avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Rapa//

*Miután átverekedték magukat a piac nyüzsgő forgatagán, a kovácsműhely mellett elhaladva a tisztáson át a csendes erdőbe jut a páros. Szokásos útvonal ez, ha nem szekérrel vannak könnyen átvághatnak a városon, és kerülő nélkül juthatnak a délre vezető útra. Komótos, lassúnak tűnő léptekkel haladnak a fák közt, és mi tagadás, az óriás mozgása lassú is, nem csak ránézésre, de hosszú lábának köszönhetően meglepően gyorsan haladnak az úton.*
-... és akkor az a lötty, képzeld el, csak úgy elkezdett füstölni. A barátom látott már ilyet, büdöskövet kevertem bele füstös borotyán helyett. Pillanatokon belül felrobbant! Csak úgy magától! Szerencsére elég messzire kerültünk és senkinek nem lett baja.
*Nyugtatja meg végül a barátját.*
-Csak néhány üvegcse ment tönkre, de hát az már egészen megszokott volt ott az üzlet hátsó részén.
*Néhány pillanatig elmereng a múlt eseményein és jövőre vetített reményein. Kicsit fészkelődik az óriás széles vállán, a bőrvért meggyűrődött a feneke alatt és kicsit nyomta, de most már ezt a problémát is, mint a várost, maga mögött tudhatja.*
-Ha sikerülne egy kis üzletet csinálni ott Kalácsfalván, biztosan lesz ott is ilyen hátsó laborunk. Majd mutatok neked szuper dolgokat! Csak elég nagy ajtók kellenek. Nálunk apró ajtók voltak.

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257