//Tavaszünnep//
//Harci torna//
*Csodás napra ébredt ma a tisztás partján. Hogyan is tölthetné el kellemesebben napján, mint a már hetek óta hangoztatott fesztivál helyszínén. Részt vett már hasonló eseményen tavaly nyáron, de akkor még oly friss volt neki a város, hogy inkább az ismerkedéssel foglalkozott. Azonban ma van egy esemény, amely felkeltette érdeklődését.
A harci torna. Nem sok alkalma nyílt, amióta eljött otthonról, hogy próbára tegye magát. Unatkozós pillanataikban a jégszemű harcossal viaskodtak, de az inkább gyakorlás volt, mintsem rendes harc. Szeretné megtudni, hogy mégis mennyit fejlődött, vagy legalább, milyen szinten áll másokhoz képest.
Nagy reménységgel, s jókedvvel az orcáján érekzik meg az erdő szélére, ahol már nyüzsög a nép, s láthatóan az események is zajlanak. Pont jókor érkezett meg, ahhoz, hogy időben felkészüljön. Saját fegyverét nem használhatja, s ez logikus is számára. A sajátjához hasonló hosszúkardot választ ki magának, s helyettesíti is sajátjával, ideiglenesen. Vértjét magán hagyja, hisz ahogy látja, hasonlóból is választhat. Hozzánőtt már a lamellás vért, ahhoz, hogy könnyebben tudjon benne mozogni, ám ha felszólítják, hogy cserélje le sajátját, annak természetesen eleget tesz. A pajzsoknál viszont hoszabb időre gondolkodóba esik. Lenéz saját acél alkarvédőire, de sejti, hogy ez most édes kevés lesz, az egy egy elleni küzdelemhez. Hosszas tanakodás után megörül a kis acélpajzsnak, hiszen az pont felcsatolható alkarjára.
Felszerelve magát, hallgatja a további instruciókat, amiket kapnak. Hamar kisorsolják, hogy kivel fog harcolni.
~Dyntina Danbur?~
Fejért körbeforgatja, hogy megnézze, bárki is felkapja-e fejét neve hallatán. Hamar kis is szúrja a vörös lányt, nem is oly messze tőle. Magabiztos léptekkel indul meg felé, s mosolyogva áll meg előtte, s üdvözli. A vörös lány mögött, távolabb, két ismerős alakot is meglát, s ha bármelyikük is arra pillanat, előbb feléjük integet, szintúgy üdvözlésképen.*
- Üdv. A nevem Organthela Freyai, te vagy Dyntina Danbur, igaz? *Szól kedves, vidám hangján hozzá, ha helyeslő választ kap, s ha lassan fel is szólítják őket, a harc kezdetére, akkor szintúgy csak mosolyogva, szemét becsukva szólal meg.* - Sok szerencsét!